"Ez a fickó olyan unalmas, hogy csak étlapról képes rendelni!"

Ha hirdetési megoldásokról van szó, akkor vagy a kattintás alapú megoldásokat vesszük elő - jobbára szöveges hirdetések formájában, vagy a bannereket, legyenek azok videó alapúak vagy egyszerű képek. Esetleg még beszélünk szponzorációról, és azután van a "futottak még" kategória.

Azt gondolom, a blogom olvasóinak nagy része látott már online médiatervet. Ezt arra találták ki, hogy különböző felületeken hasonló megoldásokat tervezzünk egybe: hol, mit, hányszor, mikor, mennyiért, mekkora kedvezménnyel kapunk meg. Az a fajta hirdetés, amit ide bele lehet tuszkolni, mehet. Ami ide valamiért nem fér be, vagy túl sokat kell magyarázni, az eleve valami sanda izé. Olyan valami, amivel extrán kell foglalkozni: belerakni, leírni, ügyfélnek elmagyarázni, ilyesmi. Meló, na. Sok plusz meló.

Hát kinek kell ez?

Mondjuk a hirdetőnek. Akinek az eredményes kampány kell. Kellene. De a kampánytervezés kreativitása legtöbbször annyi csak, hogy ne letöltés alapon vegyünk bannert, hanem kattintás alapon. Meg vegyünk jóóóó naaaagy felületet, mert az működik az újságoknál is, itt is fog.

Ha van sok pénz, akkor még a szponzoráció játszik. Színezzük pirosra a Holdat, és írjuk ki rá, Coca Cola! Azt biztos mindenki látja, nem?

Aztán meg csodálkozunk, hogy az átlag felhasználó egyre jobban utálja a reklámokat. Blokkolja a hirdetések megjelenítését, bannervakságban szenved és már észre sem veszi a hirdetést, dühíti egy pop-up vagy egy interstitial. Meg persze a vacak kreatívok is.

Itt tartunk most. De jó ez nekünk? Miért kellene étlapról rendelnünk?