Egy reklámkampányban az ötlet kitalálására megy el talán a legkevesebb idő és energia. Vagy azért, mert adja magát az ötlet (kipattan valaki agyából), vagy azért, mert szorít a határidő, és mostmáraztán detényleg kellvalami. Így aztán vagy láthatóan ötlettelen szar reklámokba futunk bele, vagy az ötlet maga nem igazán lett kifizetve.

Ritka az ellenpélda. Pedig a reklám hatásának jelentős részét maga az ötlet adja. Az, hogy mit akarunk elérni, általában triviális. Az, hogy milyen eszközöket használunk, következik a célcsoportból, a timingból és persze a költségvetésből. Az, hogy milyen arculati elemeket kell használni, adott és tudott dolog.

Mit nem tudunk tehát? Azt, hogy valójában miről is szóljon a reklám. Hogy mi az az ötlet, ami eladja. Így aztán egy ötlet ára felbecsülhetetlen, megfizethetetlen. Nem is fizetik meg...

Persze vannak erre felkent emberek, akiknek az a dolguk, hogy ötleteket szállítsanak. De sok esetben nem ideálisak a körülmények: a fásultság, az idő hiánya, a motiválatlanság, a megrendelő nehézkes hozzáállása mind-mind azt eredményezik, hogy egészen egyszerűen szarok a hazai reklámok. Eltekintve a kevés kivételtől.

Valahogy fordítva ülünk a lovon. Arról beszélünk, hogy milyen eszközöket használjunk, azokat, milyen módon használjuk. De az ötletről, a zseniről nincs szó.

Talán változtatni kellene ezen. A fájóan kevés jó hazai reklám szinte minden alkalommal az alapvető ötlet miatt lett jó. Ezt pedig már csak elrontani lehet. Persze, ebben is van tehetségünk...