Onlinemarketing blog

Miközben lassan vége az évnek, mi Bernschütz Máriával egy NMHH kutatás kapcsán beszélgetünk arról, tényleg az-e a legérdekesebb adat az internetezők videónézésével kapcsolatban, hogy melyik eszközt mennyi ideig nézik. Nem is nagyon emelnék ki belőle semmit, nem a kutatásról beszélgetünk (az ott van a cikkben), hanem azokról a dolgokról, amik erről eszünkbe jutottak.

Iratkozz fel a YouTube csatornánkra is!

Az adás itt eréhető el közvetlenül a YouTube-on >>>

Van a Netflixen egy nagyon érdekes dokumentumfilm, a Buy now! The shopping conspiracy. Üzenetében nagyon fontos, stílusában talán kicsit bulváros, de sok tekintetben hiteles alkotás. Azt hiszem mindenkinek érdemes megnéznie, aki a marketinggel vagy értékesítéssel foglalkozik, és talán a cégvezetőknek is kötelezővé tenném. Íme az előzetese:

Illetve a közvetlen Netflixes link >>, ha van előfizetésed.

A film kapcsán beszélgetünk dr. Bernschütz Máriával mindenféle olyan témáról, ami a mai világ fenntarthatósága, a környezetszennyezés, a túlfogyasztás. A beszélgetésben említett másik Netflix dokumentumfilm a The Social Dilemma, az előzetese itt érhető el>>, a film pedig a Netflixen itt >>.

Mit gondoltok a filmről? Írd meg a véleményed, és iratkozz fel az Onlinemarketing.hu YouTube csatornájára, hogy ne maradj le az újabb podcast adásokról!

A Vásárolj most! - podcast epizód itt érhető el a YouTube-on>> vagy hallgathatod a beágyazott videót:

Pár hete belefutottam egy cikkbe, ami arról ír: a 2025-től születetteket már GenB-nek, vagyis béta generációnak kell nevezni. Ez egy olyan újabb váltás, ami azt hiszem kellően érdekes téma egy beszélgetéshez, főleg Dr. Bernschütz Máriával, akinek a generáció elméletek, a generációban való gondolkodás az egyik fő szakmai témája.

A cikk itt találhat, a podcastban pedig azt hiszem elég sok dologról beszélünk, körbejárjuk ezt a kérdéskört.

Iratkozz fel a YouTube csatornánkra is!

A Karácsony közelségének biztos jele, hogy megkapjuk a különböző felületeken az érzelmeinkre ható karácsonyi reklámokat. Ismerjük őket, hosszabb-rövidebb filmek, és nem az a céljuk, hogy azonnal vásároljunk.

Nem titkoltan vegyes érzelmekkel beszélgetünk ezekről Bernschütz Máriával a MarkeingMozzarella adásában, és a beszélgetésben elhangzottakhoz kapcsolódva választottam a bejegyzésnek a képét is (megköszönve Marinak a fotót, aki belefutott valahol Budapesten). Ezen kívül még kapcsolódó blogbejegyzés A karácsony öt szeretetnyelve is, ami árnyalja, kiegészíti a beszélgetésünket.

Jó szórakozást hozzá, és ha még nem tetted meg, iratkozz fel a csatornánkra is!

Amióta nem csináltunk új podcastot, sok új dolog történt. Például egyik hétről a másikra betiltották a hazai általános és középiskolákban a mobiltelefon és minden internet képes eszköz használatát.

Igen, ez már kicsit lerágott csont is azóta, de szerintem amíg ez a tiltás nem alakul át egy átgondolt, az érintettek véleményét is meghallgató rugalmas szabályozássá, addig beszélni kell róla. Nem szabad abba belenyugodni, hogy egyfajta önkénnyel visszalövik az oktatást technológiailag a XX. században, és a valós problémák megoldása helyett csak tiltanak.

Ez semmilyen szempontból nem jó, és ezért is gondoltuk azt, hogy érdemes erről beszélgetni.

Az adásban elhangzott oldalak, amiket érdemes megnézni, illetve amik kapcsolódnak hozzá:

Mit indítottál el Kate!? - Generatika blog

Médiatudor - a tudatos mobilhasználat, Pócsik Ilona

Kütyüjogsi - Tudatos digitális szülő - Fülöp Hajnalka hivatalos oldala

Dr. Baracsi Katalin, az internetjogász

Jövőhéten pedig új adással jövünk, addig is hallgassátok ezt, a régieket, és iratkozzatok fel a Youtube csatornára is!

Ma lenne 55 éves Miskolczy Csaba. Még nem volt 50 éves, amikor meghalt, és olyan űrt hagyott maga mögött, ami a mai napig megmaradt bennem is.

Csabával mint a Blogter alapítójával találkoztam először, majd elkezdtünk közösen dolgozni, és a startup világot is elsősorban miatta, vele ismertem meg. Én végül maradtam marketinges, bár egy időben csináltuk a startup konferenciákat, a rendezvényeket. Csaba volt az, aki újra és újra megkeresett, ha volt valami érdekes. Ez öt és fél éve nincs... Nem keres, nem beszélgetünk.

Emlékezzünk rá, mert bár sok tekintetben megosztó ember volt, de az a jószándék és tenni akarás, ami őt jellemezte, minden akadályt le tudott győzni, nagyon sok ajtót ki tudott nyitni. Emlékezzünk rá, mert nagyon sokat tett a hazai internet és a hazai startup világért, ami nem ilyen lenne, ha ő nem lett volna. És emlékezzünk rá, hogy példa lehessen mindenkinek, aki újat akar építeni, új területeket akar megismerni.

Csaba, hiányzol...

A mesterséges intelligencia megoldások ígérete az, hogy helyettünk gondolkozik, helyettünk old meg feladatokat. De ha már próbáltad használni valamelyiket, mondjuk a legismertebb ChatGPT-t, akkor nagyon hamar rájöhettél, hogy azért ezt is meg kell tanulni. Tanfolyamok, videók, cikkek vannak arról, hogy is kell használni az ilyen eszközöket. Hogyan kell promptolni, vagyis parancsokat írni, hogyan kell kezelni a kapott eredményeket, milyen trükkök segíthetik a hatékony munkát.

Sokan kipróbálják, és használják, mások csalódnak benne, és csak a hibákat sorolják. Ez utóbbi sokszor részben azért van, mert olyan célra próbálják használni, amire nem való (pl. a ChatGPT nem kereső, hanem nyelvi modell), részben azért, mert nem pont azt csinálja, amit várunk. Ez utóbbi csoportnak segíthet sokat a Skillbot által fejlesztett ChatMaster.

Hogy miért, erről beszélek az alábbi videóban. Ha pedig megtetszett, vagy kipróbálnád, egyrészt irány a weboldal, másrészt ha előfizetnél, használd regisztrációhoz az OM50 kuponkódot, és ezzel az első 3 hónapra féláron kapod meg a szolgáltatást.

Lesz ez még jobb? Meddig kell kibírni a válságot? Mi fog történni a hazai gazdaságban a következő hónapokban? És milyen marketinges eszközeink vannak vagy lehetnének, hogy válságállók legyünk?

Ezekről beszélgetünk a legújabb podcast-ban Bernschütz Máriával. Azután pár hét nyaralás, majd újult erővel folytatjuk!

Iratkozz fel a csatornánkra itt.

És meghallgathatod az adást itt is.

Podcastunk negyedik adásában ismét a mesterséges intelligenciáról beszélünk. Elsősorban a tartalom előállításról, és a mesterséges influencerekről. A téma azért is nagyon érdekes, mert egy olyan változó időszakban vagyunk, amikor túl kevés információval rendelkezünk ahhoz, hogy biztos és főleg biztonságos stratégiai döntéseket tudjunk hozni.

Vajon egy cégnek, egy márkának hogyan kell viszonyulnia ehhez a szép új világhoz? Érdemes már most elköteleződni a mesterséges intelligencia által elérhető megoldások mellett minden területen, vagy inkább várjunk még? Nem egyszerű ezekre választ adni. A podcastban Bernschütz Máriával beszélgetünk erről, és még sok másról is. Az adás itt is elérhető.

Írtam már nem is olyan régen a TEMU-ról, de a podcast-ban kicsit személyesebb véleményemet is megosztom. De beszélgetünk még a hazai következményekről és az e-kereskedelemről, és arról is, milyen várakozásaim vannak.

Fogyasszátok egészséggel a podcast harmadik adását!

 Iratkozzatok fel a csatornánkra is!

Ismét új adással jelentkezünk a podcastban, az e heti téma a mesterséges intelligencia. Arról beszélgetünk, hogy mit nevezhetünk mesterséges intelligenciának, miért csalódhattak sokan a ma elérhető szolgáltatásokban, és egyáltalán hogyan is lehetne okosan használni mondjuk a ChatGPT-t?

Néhány problémafelvetés, pár tipp, és talán némi okosság is - fogyasszátok egészséggel!

Iratkozzatok fel a csatornánkra is!

Köszönjük a visszajelzéseket a nulladik adásunk után, tanultunk belőle, és íme az első olyan adásunk, ami már hosszában és tartalmában is olyan, amilyet szeretnénk csinálni.

Hetente tervezzük, hogy jelentkezünk új adásokkal, reméljük tudjuk majd tartani. Az első adásban a Googleről beszélgetünk, arról, hogy változnak a felhasználói szokások, hogyan változik a Google kereső, és mi minden történik a legismertebb keresővel kapcsolatban.

Az adásban említett cikk, amely az amerikai (USA) keresésekkel kapcsolatos, itt található: Survey: 54% of people look through more search results vs. 5 years ago

Itt pedig egy ajánlott cikk a kiszivárgott 2500 oldal kapcsán: The biggest findings in the Google Search leak

Az adás a YouTube-on itt érhető el, és aki beágyazva hallgatná, íme:

Néhány hónapja, még tavaly év vége felé merült fel egy baráti beszélgetésen, hogy milyen jó lenne szakmai témákról beszélgetni, és azt megmutatni az érdeklődőknek. Bernschütz Máriával már nagyon régóta ismerjük egymást, és sok közös projektben vettünk részt. Ráadásul mindketten rendszeresen tartunk előadásokat, tanítunk is - hátha tudunk mások számára is érdekes gondolatokat megosztani.

Aztán nagyon sok más dolog történt, így csak most, május végén jutottunk el odáig, hogy az elképzelést tett is kövesse. Május 28-án leültünk, beszélgettünk, és azt fel is vettük. Aztán megvágtam, generáltattam egy mesterséges intelligenciával intro zenét, egy másikkal pedig képet is - így született meg az első podcast adásunk. Illetve a nulladik, mert ezt még kicsit kísérletinek gondoljuk mindketten.

Címnek valami olyat kerestünk, ami még nincs, ami kicsit szokatlan, de valamiért közel áll hozzánk. Így került a választás az egyetlen olyan olasz sajtra, amely az egész országra jellemző. Hogy miért sajt és miért olasz? Ez egy kicsit maradjon a mi titkunk, majd talán egy későbbi adásban azt is elmeséljük :)

Addig pedig hallgassatok meg bennünket, és írjátok meg a véleményeteket, és azt is, miről hallgatnátok szívesen?

Pontosan 20 éve, hogy Magyarország is teljes jogú tagja lett az Európai Uniónak. Bennem akkor egyfajta megérkezés érzés volt: végre. Végre nemcsak földrajzilag vagyunk európaiak, hanem politikailag is. Végre elértük azt a szintet, ahonnan már elsősorban a tudásunk, a tehetségünk és nem elsősorban a külső körülmények számítanak. Végre részesei lehettünk valami nagyon jónak gazdasági és politikai értelemben. És végre elindulhatunk egy nekem nagyon tetsző úton.

Az EU tagságunk kézzelfogható, érezhető eredménye egy olyan politikai és gazdasági stabilitás, amely a tagságunkból következik. Egy olyan társaságnak lettünk a része, amely erős gazdaságilag és ugyanakkor erős politikailag is. A másik kézzelfogható eredmény persze a pénz: pénzt kapunk azért, hogy az országunk gazdaságilag megerősödjön.

Aztán ez a 20 év mégse lett az a fantasztikus sikertörténet, mint amik a várakozások voltak. Kiderült, az EU mégsem annyira erős politikailag, és bár segít, ha baj van, de annak ára van. Politikai és persze gazdasági ára is. De mindezekkel együtt az EU továbbra is egy nagyon jó hely maradt, csak valahogy már nem borít el mindent egyfajta rózsaszín köd. Más vágyni rá, mint vele élni.

Az EU tagságunk azt is jelenti, hogy mi is beleszólunk a döntésekbe. Mondjanak bármit mindenféle politikusok, igenis van beleszólásunk, több is, mint azt a lakosságszámunk vagy akár a gazdasági súlyunk indokolná. És ez így helyes, az EU alapeszméi alapvetően arra a fajta liberális gondolkodásra épülnek, amelynek része, hogy nem kell senkit elnyomni, mindenkinek van szava (addig a szintig, amíg ezzel szét nem veri az egészet, teszem hozzá).

Az EU persze sokak szemében egy hatalmas bürokratikus intézményrendszer, szinte átláthatatlan döntéshozói szintekkel, mindenféle itthonról kevésbé ismert arcokkal. Sokak érzik azt, olyan, mintha a fejünk fölött hoznának meg döntéseket - ami a képviseleti demokrácia rendszere miatt persze igaz is. Nagy a távolság, nagy az ismerethiány, nem tűnik úgy, mintha bárki is beleszólhatna ebbe. Pedig van rá mód, ha mással nem is, az olyan választásokkal, mint pl. az EU Parlamenti választás, ami idén is lesz pár hét múlva. És még sok más csatornán is, amihez persze kell némi plusz ismeret: az EU működésének az ismerete.

De tagok vagyunk, 20 éve. És mi, magyarok, szeretjük az EU-t. Szeretjük, hogy nem kell a határátlépéskor ellenőrzés a legtöbb EU-s országba, szeretjük, hogy nem kell extra díjat fizetni a telefonálásért vagy internetezésért a mobilunkra külföldön, szeretjük, hogy mindenféle nagyobb probléma nélkül tudunk az EU-ban bárhol munkát vállalni, szeretjük, hogy az ERASMUS program keretében külföldön is tanulhatunk néhány hónapot a hazai egyetemi képzés mellett, és szeretjük, hogy európaiak vagyunk.

Persze sok politikusunk nem szereti: az EU egy olyan klub, aminek szabályai és elvárásai is vannak. Olyan szabályok és elvárások, amelyek korlátoznak bennünket. Nem lehet akármilyen törvényeket elfogadni, nem lehet következmények nélkül szembemenni az EU alapszabályaival. Ezt is vállaltuk 20 éve, amikor tagok lettünk. Lehet ez ellen prüszkölni, lehet szembemenni, lehet politikai ügyeket kreálni, lehet démonizálni az EU-t, lehet csúsztatásokat, hazugságokat terjeszteni a propaganda média segítségével, attól még ezek a szabályok ránk is vonatkoznak, de ami a legfontosabb: bennünket is védenek.

Szeretem, hogy az EU tagjai vagyunk. Az EU a legjobb dolog, ami Európában történt az elmúlt sok száz évben. Gazdasági prosperitást hozott, békét, nyugalmat, bizalmat. Azt hozta, hogy mára az EU sokak számára a vágyott világ. Nem véletlenül ide jönnek a menekültek, és nem véletlen, hogy az USA-ban is sokan ismerik fel az EU bizonyos értékeit. Jó helyen vagyunk, szerencsések vagyunk. Alapvetően - minden nehézség ellenére - jól élünk.

Helló, Európai Unió, jó a részednek lenni. Csak így tovább, maradj meg annak, aminek születtél: az európai nemzetek közös ügyének, ami a békét és a jólétet szolgálja. És ne dőlj be a populista politikusok szólamainak!

A TEMU megjelenése a kiskereskedelmi piacon olyan vehemenciával történt, olyan mértékben befolyásolta azt, hogy senki nem tudott elmenni szó nélkül e mellett. A hazai online kiskereskedelmi szektort, vagyis a webáruházak piacát egyébként is sok tényező nehezíti. A kormány által egyoldalúan, előkészítés nélkül bevezetett kötelező postai kiszállítás, a romló kiskereskedelmi forgalom a fogyasztók szegényedése miatt önmagukban is kihívást jelentenek. De ezek mellett van jelen a TEMU, sok szektorban elkerülhetetlenül: követhetetlenül alacsony árakkal, arcpirítóan nagy kedvezményekkel, állandó akciókkal erodálja a hazai webáruházak forgalmát.

A jelenség nem ismeretlen. A hazai magas forgalmi adók, a bizonytalan forint-euró árfolyam, a szabályozási környezet kiszámíthatatlansága, röviden az alacsony versenyképesség miatt a hazai kiskereskedelem eleve hatalmas hátrányból indul. Számos partnerünknél látjuk, hogy az igazi versenytársak nem a hazai, hasonló terméket árusító boltok, hanem a szomszéd országok webáruházai. Szlovákia, Románia, Csehország, Lengyelország, sőt, nem ritkán Ausztria. De ez évek óta így van, és ügyes akciókkal, jó kommunikációval, minőségi ügyfélszolgálattal azért kezelhető helyzet.

A TEMU nem. Van az az ár, ami alá nem lehet menni, van az az ár, ami alatt bármit csinálunk, veszteséges a kereskedelem. A TEMU-nak is, egyébként, de ők ezt piacszerzési költségként kezelik, miközben iszonyúan sokat hirdetnek is. Hogy mennyire sokat, azt ezen az oldalon, a Groww Digital által létrehozott TEMU indexen keresztül heti szinten követhetjük is. Most, amikor írom a bejegyzést, 70-es ez az érték, ami azt jelenti, hogy nagyon-nagyon-nagyon jelentős a jelenlétük. Ez az index a Google Shopping hirdetéseket nézi, de nemcsak ott vannak jelen, hanem a Facebook-on is, és bár arról nincs ilyen adat, de azt pl. tudhatjuk, hogy 2024 első negyedévében több, mint 45 millió dollárt költöttek világszinten ott.

A triviális tényen túl, ami a kiskereskedelmi forgalom esetében történő piacszerzést jelenti, van még egy feltételezett, bár csak közvetve bizonyított következménye is a TEMU nyomulásának: a hirdetési árak emelkedése. Ez szektoronként nagyon elétérő lehet, de annyira jelentős, hogy nemcsak olyan kis országban figyeltek fel erre, mint mi vagyunk. Az alábbi cikkben a Digiday szedte össze, amit az amerikai hirdetők tapasztaltak.

“Yes, we’re seeing a sharp incline in CPMs for several accounts, especially the clients that employ more broad targeting tactics,” said Adam Telian, head of media at GYK. “One account has seen nearly a 40% increase in CPMs over the last week resulting in a drastic decrease in results.”

Az persze kiderül a cikkből, hogy elsősorban akkor van baj, ha nagyon széles körben, kvázi mindenkinek hirdetünk, és sok szegmenst ez nem érint. Az se szükségszerű, hogy erről csak a TEMU tehet. Idehaza például a Facebook-on nagyon jelentős a kormánypropaganda költése is, így közvetve, de ez a kormányzati pénzköltés is nehezíti a hazai hirdetők helyzetét.

Mindezek mellett a TEMU-val nagyon nehéz mit kezdeni. Bár az EU most azzal, hogy túllépte a TEMU felhasználók száma európában a 45 milliót, kapott egy plusz lehetőséget: VLOP lett, vagyis very large online platform, nagyon nagy online szolgáltató. Ez a nemrég bevezett DSA EU-s szabályozás szerint extra kötelezettséget ró a TEMU-ra, ahogy erről a HWSW is ír.

A TEMU gyakorlatilag olyan piacszerző taktikát alkalmaz, amely nem tud örökké tartani. De elég sokáig tart, és elég sokáig fog még tartani ahhoz, hogy hatalmas problémákat okozzon webáruházaknak, és ez nem lesz jó senkinek. Nem lesz jó a hazai gazdaságnak és a hazai vevőknek sem. Bár ez utóbbi csoport most élvezheti az olcsó termékeket, de hosszabb távon a piacszűkülés hatása óhatatlanul áremelkedés lehet. 

De egyelőre a triviális tanácsokon megfogadásán kívül (legyen jobb a marketinged, próbálkozz akciókkal, építs márkát stb.) egy dolgot tehetünk: próbáljunk meg túlélni. Van fény az alagút végén, és az nem egy szemből jövő vonat.

A TEMU árkedvezményei még sokáig tarthatnak, de a hazai fogyasztók az előrejelzések szerint lassan, de biztosan több pénzt fognak költeni. És ezt ott fogják elkölteni, ami még működik. Csak győzzük kivárni...

Valahol szomorú az, hogy már nem napilappal kezdjük a napot. Nem kell elsétálni a postaládáig, nem kell kiszedni az újságot, széthajtogatni, majd átböngészni, amíg az ember visszaér a lakásba. Szomorú, de alapvetően természetes folyamat: az internet fokozatos térnyerése egyszerűen fölöslegessé tette azt, hogy napilapokból tájékozódjunk.

De persze a vidéki sajtó mindig is ennél kicsit többről szólt. Vidéken tanultam az újságírást, vidéken kezdtem el külsőzni még a kilencvenes években, amikor még internet sehol, és a napilapok voltak a legfontosabb hírforrások egyike. A vidéki sajtó, ahogy azt tanultam és tapasztaltam, egyfajta műhelyként működött. Lehetőséget adott kezdőknek tanulni, és a településen, környéken élőknek egyfajta szócsőként működni. A vidéki sajtóban mindig is kicsit érdekesebbek voltak a helyi hírek, mint ami az országban, vagy akár a nagyvilágban történt. Hiszen arra ott volt a tévé, a rádió.

Egyik első munkám egy olyan riport elkészítése volt, ami egy helyi kis kertet mutatott be. Egy kedves idősebb ember a bérházak között megbújó belső udvarok egyikében üvegházat készített és kiskertet tartott fenn, nagy szakértelemmel, sok érdekes növénnyel. És egy pillanatig nem éreztem, hogy ez érdektelen vagy degradáló munka lenne - érdekes és sokakat érdeklő téma volt ez. Persze a helyi politika is fontos volt a vidéki napilapokban, és a kilencvenes években az volt a szokás, hogy mindenki teret kapott, aki a helyi politikában kicsit is számított. Mert ez így volt helyes, így volt szabad.

Számomra nagyon fontos élmény volt az, hogy helyben ismert, jónevű és tapasztalt újságírókkal dolgozhattam együtt. Olyanokkal, akik képesek és hajlandóak is voltak tanítani. Tanítani azzal, amit csináltak (és ahogy csinálták), tanítani a hozzáállásukkal, az autonómiájukkal és persze mindennel, ami a munkájukhoz kapcsolódott. És ha valami hülyeséget írtam, nemcsak kijavították, hanem azt is elmondták, mi volt a gond.

Aztán ez a kétezres években elkezdett átalakulni. Részben azért, ahogy megváltozott a politikai környezet, részben azért, ahogy megváltoztak az olvasói szokások. A helyi sajtó mindig is politikacsináló volt, kézzel foghatóan önálló hatalmi ágként működött, és emiatt természetesen kellett a mindenkori hatalomnak is. Ami aztán hozta az olyan tulajdonosváltásokat, aminek már kevésbé üzleti, sokkal inkább politikai okai voltak. 

A 2010. óta uralkodó NER, a Nemzeti Együttműködés Rendszere, vagyis a Fidesz uralma ezt végül csúcsra járatta: lényegében bekebelezte a teljes vidéki sajtót, és a napilapokat ledegradálta egy olyan nem független, nem egyedi nyomtatott termékké, aminek egyértelmű célja a hatalmon lévők üzeneteinek a közvetítése. A sajtóból propagandává silányultak a vidéki lapok. Ez együtt járt a helyi szerkesztőségek szétverésével, a kicsit is jónevű és kicsit is magukra valamit adó szakemberek elüldözésével. Maradt a papír és a központi irányítás. A KESMA néven létrejött valami célja már nem az újság készítése, hanem a propaganda üzenetek minden csatornán keresztül történő közvetítése és a "narratíva meghatározása", jelentsen ez bármit is.

Ez a fent leírt két folyamat, vagyis az internet elterjedése és a politikai változások együttesen olyan helyzetet teremtettek, ahol sokaknak már csak megszokásból járt a helyi sajtó. És ez a megszokás lassan elmúlik. A fiatalok már nem lettek előfizetők, az idősek lassan elfogytak, elfogynak. Nem beszélve arról, hogy egyre kevesebb a helyi hír, és ami van, az is olyan, mintha kicsit hülyének lennének nézve az olvasók.

A megszokás nagy úr, de az újság nem olcsó, ahogy kicsit válságos időszak van, rögtön nagyobb a lemorzsolódás is. Ez végül azt hozta, hogy a vidéki (és egyébként az országos) napilapok példányszáma folyamatosan csökken, évente 5-10 százalékkal. Elfogynak az olvasók.

És ezzel együtt, a fent leírtak miatt, elfogynak a szerkesztőségek is. A központban készülő anyagok, a központi utasítások azt eredményezik, hogy végrehajtani kell. Nincs meg az a szabadság, az az autonómia, ami az alkotáshoz kell. A NER nem tűri az egyéni véleményt, aki kibeszél, aki nem tartja a sort, az áruló. És vidéken aki áruló, az nem kap munkát.

Ezzel együtt persze kialakultak azok az elsősorban online újságok, amelyek elkezdték betömködni a kialakult információs réseket. Ezek a kisebb helyi kiadványok szerepe nagyon fontos, de lényegében mind alulfinanszírozott, és nem sok tíz fős szerkesztőséggel dolgoznak, vagyis nem tudnak igazi műhelyként működni. Egyfajta lázadás ez, ennek megfelelően természetesen fontos is, de a vidéki sajtó szerepét nem tudják betölteni.

Mára lassan a Facebook teljesen át is vette azt a szerepet, amit régen a vidéki sajtó betöltött. A Facebook-on keresztül egy helyi csoportban hamarabb tudjuk meg, mi történik a lakókörzetünkben, milyen rendezvények lesznek, milyen újdonságok vannak. A születések és a halálok is, amik a helyi sajtó fontos részei voltak, nyomon követhetőek.

A Facebook szerepét persze a NER propaganda is felismerte, nem véletlen, hogy számolatlanul önti a pénzt olyan hirdetésekbe, amiknek nincs más céljuk, mint amit a vidéki sajtó bekebelezésével is el akartak érni: mindenhonnan a saját narratívájuk szóljon. Ez volt véleményem szerint az utolsó szög a vidéki sajtó koporsójában: amikor már nekik sem fontos az olvasottság, nekik sem fontos, mi történik a helyi lapokkal, hiszen ott a Facebook, pénz meg van minderre. De ez a pénz, ezek a milliárdok, amik a Facebookhoz vándorolnak, egyre jobban hiányoznak a hazai sajtóból. Ebből lehetne fizetni újságírókat, ebből működhetnének műhelyek - de láthatóan erre nincs semmi szüksége a hatalomnak.

A vidéki sajtó mára halott. Még látszik a teste, még itt van velünk, de már egyre kevésbé vesszük észre, egyre kevésbé fontos, egyre kisebb a jelentősége. Mára nem az a kérdés, feltámasztható-e, mára csak az a kérdés maradt, meddig működnek még a nyomdagépek. Mert ahogy nézegettem a példányszámokat, nem biztos, hogy a harmincas évekre maradnak olvasók.

A Magyar Posta is azon szervezetek egyike, amelyik állam az államban. Saját szabályok szerint működik, maga határozza meg, mit szabad az ügyfeleknek csinálni, milyen szolgáltatást nyújt és milyen minőségben. Sok fogást nem lehet rajta találni, hiszen ebből következően mindig igaza van: nem a Posta alkalmazkodik a jogszabályokhoz, hanem a jogszabályok a Postához.

A piacgazdaságba való elmúlt szűk 35 éves átmenet talán legkevésbé a Postát érintette, és ha nem történt volna az információtechnológiában az az iszonyatos fejlődés, ami miatt akár egy telefonon tudod olvasni ezeket a sorokat, azt hiszem a mai napig kikerülhetetlen lenne a szerepe. De nem ez történt, és például az online kereskedelem olyan igényt támasztott a csomagszállítási piacon, amely hirtelen hatalmas konkurenciát hívott életre. És miközben egyes levélküldemények kizárólag a Posta által továbbíthatóak, addig a csomagszállításban valódi piac alakult ki.

2024-ig.

Persze a Posta megpróbált mindent, még önálló csomagszállító céget is létrehozott, hogy ezzel elégítse ki az igényeket, de sem minőségben, sem árban nem sikerült jobbnak lenni, sőt, jellemzően inkább a rosszabb megítélésű cégek közé került. Ez persze azt jelentené egy normálisan működő piacgazdaságban, hogy javítani kellene a szolgáltatás minőségén, versenyképesebb árakat kellene kigazdálkodni, és egyáltalán, jobban kellene működni.

Persze a Postának mindig is megvolt az az előnye, amit a hatalmas infrastruktúra jelentett. Még 2024-ben is több, mint kétezer "postai szolgáltatóhely" van az országban (3155 településre, ugye). Kár, hogy ezzel az előnyével nem igazán tudott élni, majd így a húszas évekre ez inkább hátrány lett a magas költségek miatt. Hiszen megjelentek az olyan csomagpontok, ahol emberi közreműködés nélkül lehet feladni és átvenni csomagokat. És bár a Posta ebbe is bekapcsolódott, de sokkal kisebb szereplő, mint azt a valós piaci súlya indokolná.

Eközben a hagyományos postai szolgáltatások piaca folyamatosan zsugorodik. A hivatalos levelezésen és a "sárga" csekkeken kívül nem sok olyan terület maradt, ahol a Postára lenne szükségünk. Na jó, ha esetleg valaki sorsjegyet akar venni... De aztán tényleg nincs több, hiszen mindenre van vagy jobb, vagy más megoldás. Amúgy ezekre is, szóval ez se egy állandó piac.

De a hálózatot fenn kell tartani (ez sok helyen nem piaci kérdés), és ezt finanszírozni kell. Logikusnak tűnő lépés tehát, hogy olyan területen erősítsen a Posta, ami növekszik, ez pedig a kis csomagok kiszállítása. Logikus lenne tehát itt fejleszteni, itt válni versenyképessé. Csak ez egy állami cégnek, ahol a vezetők kiválasztása, hát, nem szükségszerűen kizárólag a szaktudás alapján történik, nem szokott sikerülni.

Ebben a helyzetben húzott egy merészet a kormány: egy egyszerű rendeletben, senkivel nem egyeztetve, helyzetbe hozta a Magyar Postát. A webáruházaknak kötelező feltüntetni és használni szállításai alternatívaként a Magyar Postát is.

Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél.

Így megy ez, hogy Orwell után Vonnegutot is idézzem. De mennyire így... Most ott tartunk, hogy március 28-tól kötelező a Postával is szállíttatni, ha ezt kéri az ügyfél. De milyen feltételekkel? Milyen áron? Nem a Posta lenne a Posta, és nem a magyar állam lenne a magyar állam, ha ez világos és egyértelmű lenne. Bár egyre többet tudunk, de lesz sok részlet, amit majd a gyakorlat - értsd: a szabálytalan cégek büntetései - fog megmutatni.

Jellemző azért erre a helyzetre, hogy a webáruházak lefagytak. A szakmai szervezetek közül egyedül az Ecommerce Hungary igyekszik rendet vágni, és a nagy cégek közül egyedül az IKEA tudta áttörni a sajtó érdektelenségét a témával kapcsolatban.

Miközben a magyar állam egy újabb teljesen antidemokratikus lépéssel tovább erodálja a hazai piacgazdaságot, növeli a bizonytalanságot és rontja a vállalkozók helyzetét, mintha ezt így mindenki elfogadná. Ez van, ezt kell csinálni. "Akkor most itt fogunk élni."

Azt hiszem, ez a lépés tovább rontja a hazai gazdaság versenyképességét is. Egyszerűen lassan nem lehet rendes, teljes körű üzleti terveket építeni hosszabb távra, mert a szakértelmet messzire kerülő állami szabályozások kiszámíthatatlan és nagyon kockázatos környezetet hoznak létre. Mindezt azért, hogy egy alapvetően állami szereplőt helyzetbe hozzanak.

Írhatnám, hogy dühítő, bántó, szégyenletes, de sajnos azt kell írjam: megszokott. Nincs itt semmi látnivaló, így működik az illiberális kormányzás. Senkivel nem törődve, senkire nem hallgatva, mint elefánt a porcelánboltban.

De majd úgyis kiderül, hogy erről sem ők tehetnek.

Az elmúlt pár évtizedben sok olyan évet éltem át, amiről utólag el lehetett mondani: az volt a változás éve. A magyar online tartalmak ugrásszerű bővülése, a közösségi média (akkor még web 2.0) megjelenése majd fontossá válása, a Facebook dominanciája - ezek mind olyan változások voltak (és még ezen kívül is néhány), amelyek nem hirtelen történtek, de azért jól be lehet azonosítani egy-egy évet mindegyikhez.

A bejegyzés videóként a TikTok-on >>>

Azt hiszem, ilyen év lesz 2023 is. Az aktuális ok természetesen a mesterséges intelligencia (AI) térnyerése. Hiába van velünk már különböző módon az AI sok éve, hiába datálható a ChatGPT megjelenése 2022-höz, az igazi változást 2023 hozta el. Egyrészt igazán 2023-ban tanultuk meg a ChatGPT-t használni, másrészt gombamódra nőttek, jelentek meg az újabbnál újabb AI megoldások. Ma már képet, videót is készíthetünk a szövegek és program kódok mellett, és lassan egyre komplexebb feladatokat is meg tud oldani valamilyen AI, vagy néhány AI együttes használata.

Nem fog emiatt megszűnni a munkánk. Nem fog emiatt még hülyébb lenni az emberiség. De sok dolgot kell újratanulni, és sok folyamatot kell újragondolni. 2023 megmutatta, hogy a marketing pár éven belül nagyon más lesz, mint amilyennek korábban ismertük.

A marketinges gondolkodás egy összetett folyamat, hasonlóan sok más szellemi munkához. Igazán jó modelleket nehéz készíteni, inkább munkamódszerek, folyamatok vannak, amiken végig kell haladni. Nem lehet olyan sablonokat használni, ami biztosan mindenkinek jó. Azt szoktam mondani, hogy ahogy fodrász-gép sem létezik, hiszen nem egyforma az emberek feje, úgy marketing gép sem fog készülni soha. Az AI erre majdnem rácáfol... Mert bár nem marketing gép, de olyan összetett folyamatok már készíthetők AI segítségével, amelyek konkrét marketinges tervezési vagy megvalósítása munkákat megoldanak. Ez persze még messze van a valódi, humán gondolkodástól - kell még ember, amelyik egyrészt feltanítja az AI-t, másrészt az elején eldönti, mégis merre induljunk. De vajon ez örökké így lesz?

2023 megmutatta, hogy nem valószínű. Ha a fejlődés üteme olyan lesz, mint tavaly, akkor bizony elég lesz pár év, és akár egy konkrét tanácsadási folyamatot is képes lesz a gép végigvinni. 

Nem tudom, ez mennyire lesz jó vagy sem. Nem tudom, ez mennyire fogja hatékonyabbá tenni a cégeket, vagy épp ellenkezőleg, elindul majd egy folyamat, ami unalmassá és sablonossá teszi a kommunikációt. Mert az AI jelenleg nem kreatív, az még megmarad az embernek. De tanul, és egyre ügyesebb.

Egy dolgot tudok: a változás éve ezen a területen egyértelműen 2023 volt.

Ahogy az várható volt, ez az év vége nem lett olyan erős, mint amit megszoktunk. Érződik a fogyasztás visszaesése, a megfontoltabb vásárlás a lakossági piacon, és ez az üzleti piacot is óvatosságra készteti. Látjuk az ügyfeleink forgalmán, de a hozzánk érkező megkeresések számán is, hogy nem ez az az év vége, amikor sokan és sokat akarnak költeni, amikor hosszabb távon akarnak elköteleződni.

Nem igazán tudja senki, milyen lesz 2024. Amit látunk, ami várható, az idehaza nem túl biztató. Lesz egy gyenge évkezdés, és után egy szintén nem túl erős tavasz, és ezt csak nagy kérdőjelek követik. A nemzetközi helyzet is bizonytalan, és idehaza se látszik, hogy mikor fog elindulni úgy a gazdaság, hogy a kiskereskedelem is elkezdjen erősödni. Egyszerűen annyira sok tényező nem látszik, hogy nem lehet elkezdeni tervezgetni sem.

Én már hetek óta azon gondolkodom, mit kezdjünk magunkkal 2024-ben. Vajon merre lépjünk? Mi az, ami kell a vállalkozásoknak? Mi az, amire ténylegesen szükség lesz - és ki is tudják fizetni?

De ezeket a kérdéseket azt hiszem nemcsak én teszem fel...

Egy dolgot tudok biztosan: a dolgoknak az a rendje, hogy ez a fajta bizonytalanság előbb-utóbb elmúlik, és a piac ismét elkezd erősödni. Már a nyáron, vagy csak egy év múlva? Nem tudom. De aki addig kibírja, aki addig életben marad, az ismét jól járhat, ahogy a korábbi válságok végén is jól jártak a túlélő cégek. Szóval aki teheti, az tervezzen konzervatívan, tervezzen a bizonytalanra és a túlélésre. Legyen rugalmas, figyelje a változásokat, és ne álljon le a marketinggel se. Hiszen lehet, kevesebb a vevő, de attól még van. És akik vásárolnak, azok továbbra is részben a reklámok alapján döntenek.

Van még egy kis idő az idei évből. A karácsonyi készülődés alatt érdemes kitalálni különböző stratégiákat, ha még eddig nem tettük meg. Aztán pihenjük ki magunkat, ha tehetjük, és vágjunk bele egy új kalandba. Mert azt hiszem, jövőre se fogunk unatkozni.

(A borítóképet a DALL-E készítette, miután megmutattam neki ezt az írást.)

Az utóbbi egy évben szükségszerűvé vált, hogy a Mesterséges Intelligenciával foglalkozzunk. De a történet sokkal régebben kezdődött, hiszen mire a ChatGPT berobbant a köztudatba, addigra már számos eszközünk volt, ami részben MI alapon működött. A marketingben is: hirdetési rendszerek, termékajánlók, ügyfélszolgálati megoldások, chat alkalmazások. Lehet, a használatuk nem volt annyira látványos, mint a ChatGPT és társai, de itt voltak, és azóta is itt vannak velünk.

Azóta számos konferencián rengeteg előadásban, számos cikkben olvashattunk arról, mire is jó ez az egész. Mindenkinek vannak történetei, mennyire jó vagy mennyire nem jó egy-egy MI alkalmazás. A ChatGPT tudása, a Dall-e, a Midjourney ügyessége vagy bénasága... De vajon hányan használták már ezeket élesben? Hányan tudták beépíteni a mindennapi munkába? Ilyeneket is látunk, szerencsére.

Én is beépítettem, és a kollégáim is használják a Mesterséges Intelligenciát. Segítő társ, nem egy mindent megoldó Jolly Joker. De a munkát hatékonyabbá teszi, és sokszor segít olyan hétköznapi feladatokban is, amik korábban csak több idő alatt voltak megoldhatóak.

Ahogy írtam, az OTP Mobil SimpleTrends konferenciáján arra vállalkoztam, hogy élőben bemutatom, milyen az, amikor a Mesterséges Intelligenciát a marketing tervezés folyamatában használjuk fel. És bár volt némi technikai problémám, de végül sikerült a demonstráció: egy előre megírt brief és néhány sor parancs segítségével elkészítettünk néhány perc alatt egy kitalált vállalkozás marketing stratégiáját.

Működik. Jó, ez nem tökéletes, ezen még kell dolgozni. Sok információt eleve nem adtunk meg. Ellenőrizni is kell mindent, amit egy MI készített. De nagyon sokat segít, hiszen ötletet ad, ha kell egyszerűsít (például cikkekből készít kivonatot), képes helyettünk szabatosan fogalmazni, és ha kérjük, következtetéseket von le egy-egy témában.

A mesterséges intelligencia nekünk gondolkodik, nem helyettünk.

Arra gondoltam, megmutatom a konferencia példáját, de nem a végeredményt, csak a brief-et és a parancsokat. Vagyis ha érdekel, hogyan is néz ez ki a gyakorlatban, lépj be a ChatGPT-be, és indulhat is a móka!

Először adjuk meg neki a briefet, és készítse is el a marketing célokat ez alapján:

Kérlek, nézd meg az alábbi briefet, és javasolj marketing célt, célokat!

Egyedi, kis sorozatos naptárakat gyártó webshop. Feltöltheti bárki a képeit, amiket a cég ellenőriz, és azt követően megrendelhetővé teszi. A bevételből a képfeltöltővel osztozik.

A weboldal már működik, tesztelt és kipróbált. Néhány vevő már használja is. Az üzleti cél az éves 150 milliós forgalom elérése 3 év alatt.

A célcsoport jelenleg a magyar piac.

 Ha ez kész, akkor már sokkal kevesebbet kell írni. Legyen a következő parancs:

Kérlek, határozd meg a célcsoportokat!

 Jó, de szeretnénk többet tudni, mi a célcsoportjaink motivációja?

Kérlek, mutass be néhány buyer persona-t a célcsoportok alapján!

És akkor lássunk egy SWOT analízist!

Kérlek, mutasd be a cég erősségeit, gyengeségeit, a piaci lehetőségeket és a piaci veszélyeket!

Innen már csak egy lépés a stratégia:

Kérlek, a fentiek alapján javasolj stratégiát a cégnek!

És akkor még nézzük meg, hol is kellene kommunikálnunk:

Kérlek, javasolj kommunikációs csatornákat!

Fogalmam sincs, neked pontosan mit fog javasolni a ChatGPT. Ha az eredeti briefet átírod, akkor pedig biztosan valami olyat kapsz, amit én nem láthatok. De vigyázz: ezek csak inspirációk, és nem is készítettem el az összes lépést, ami egy stratégiához kell. Ez nagyon kevés információ, amit megadtunk. Ha "élesben" szeretnél tervezni, akkor egy sokkal részletesebb brief kell, kiegészítve a piaci ismeretekkel, a vállalkozás leírásával. Vagyis van egy csomó olyan feladat, amit nem csinál meg a mesterséges intelligencia. De ezt akkor is össze kell szedned, ha az egészet magad csinálod.

Nekünk már van ebben tapasztalatunk, és haladunk tovább: tanuljuk és gyakoroljuk ezt az új világot, amit a mesterséges intelligencia termet nekünk itt, a marketingben is.

Szeretem a kihívásokat, és szeretem, ha nem unalmas dolgokat csinálok. Követem a változásokat, és igyekszem mindent minél előbb kipróbálni. Ezt tettem már tavaly év végén a ChatGPT-vel is, és azt hiszem jól is jártam vele: azóta is használom, kisebb-nagyobb rendszerességgel.

Lassan, de biztosan keresem a helyét a napi munkában. Van, hogy napokig nincs rá szükségem, de aztán beesik valami, ami az AI-al egyszerűbb, gyorsabb, könnyebb... És egyre több ilyen van. A ChatGPT-t  például használom egyszerű ötleteléshez, cikkíráshoz, de komolyabb feladatokhoz, pl. tervezéshez is. És megtanultam: önálló munkára lényegében alkalmatlan, de ha ügyesen irányítom, rengeteg időt spórol meg nekem. A kérdés csak az, hogyan.

Amikor felkérést kaptam a SimpleTrends konferenciára egy előadásra, azonnal tudtam, hogy valahogy beszélni akarok a Mesterséges Intelligenciáról. De miért ne kössem ezt össze a kedvenc témámmal, a marketing tervezéssel? Úgyis használtam már erre, és nem is rossz eredménnyel. Így jött az ötlet, legyen az előadás:

Marketing stratégia készítése mesterséges intelligenciával

De nemcsak egyszerű előadást akarok... hanem valami mást. Azt akarom, hogy ott helyben rakjunk össze egy stratégiát. De ehhez majd kell a közönség segítsége is. Mert abban nincs semmi extra, hogy egy előre elkészített brief-ből valamit csinálgatok. Nem, én ennél nagyobbat mertem álmodni: ott, helyben akarok kapni egy brief-et, és abból csináljunk valamit!

Mindezt 15 perc alatt, bevezetővel és konklúzióval. Őrültség, nem?

Ha érdekel, fog-e sikerülni, gyere el a konferenciára, és nézd meg az előadásomat is. Aztán majd utána leírom itt is, hogy éreztem magamat közben.

Találkozunk?

...itt van újra, és ezzel együtt érdemes megnézni, hogy áll a haza kkv online piac. Az ősz általában az évvégi lendület eleje, sok cég ilyenkor kezdi el jobban felfuttatni a kampányait, hogy aztán majd a karácsonyi szezonra már tisztességes profitot is tudjon termelni.

Ehhez nem kell más, mint vevő. És ezzel leszünk idén bajban: régen nem volt olyan mértékű a fogyasztás viszaesése, mint amit idén látunk. Lényegében nincs olyan terület, ahol ne lenne kisebb-nagyobb probléma. Ennek persze több oka is van, és bár látványosan elsősorban az inflációt lehet felelőssé tenni, de legalább ennyire fontos a tavalyi magas bázis is: 2022-ben a választások miatt a kormányzat gondolkodás nélkül öntötte a pénzt a piacra, ezzel pörgetve a fogyasztást (és megszerezve a szavazatokat). Nos, ez idénre elmúlt. És az infláció miatt a reálbérek is csökkentek, a tartalékok nagy része elfogyott.

Látszik ez az online kiskereskedelemben is, ahol megtorpant a növekedés, és látszik általában a boltokban is, ahol kevesebbet vesznek több pénzért, mint tavaly. És akkor még a gazdaság egésze is recesszióban van, a stagflációs állapot nem múlt el...

Ez a napi gyakorlatban azt jelenti, hogy a vásárlók száma elmarad a korábbitól, hogy egy vásárló kevesebb terméket vesz - miközben amúgy lehet, ugyanannyit költ, csak ugye ez a pénz már kevesebbet ér.

Egyes piacokon látunk kivárást, máshol agresszív árpolitikával piacszerzési kísérletet, de ez a helyzet mindenkit érint. Az egyébként is árvezérelt piac most még árézékenyebb lett, az alacsony tőkéjű cégeknek most még jobban szűkült a mozgástere.

Az ilyen időszakban érdemes pár dologra odafigyelni: az ügyfélmegtartás még fontosabb lett, a kampányok optimalizálása (és ezzel a költségek csökkentése) létszükségletté vált, és az olcsó vagy ingyenes kommunikációs eszközök még fontosabbak lettek.

Egy dolgot nem szabad: leállítani a kampányokat, a kommunikációt. Vevő van, csak kevesebb. Aki most túléli ezt az időszakot, szinte biztos, hogy meg fog tudni erősödni. A visszaesést mindig követi egy fellendülés, ahol az elmaradt vásárlásokat majd bepótolják a vevők, és aki ekkor még talpon van, az akár nagyobb piaci részesedést is szerezhet.

Addig, ha kell fogakat összeszorítva, folytatni kell a munkát. Érdemes átnézni mindent, ami nem hatékony kidobni, ami hatékony, oda erőforrást rakni. És bízni abban, hogy a karácsonyi időszak azért idén is erős lesz.

Volt abban valami sorsszerű, hogy pont egy műszaki cikkeket kínáló boltban voltam, amikor utolért a hír, hogy meghaltál. Mert ha valahova be kellett volna téged skatulyázni, akkor egyértelműen egy geek és teches újságíró voltál a fejemben. De nem, soha nem akartalak skatulyázni. Te Kelt voltál, egy intézmény, egy jelenség, egy olyan közeli ismerős, akivel keveset találkoztam nem online, de mégis napi szinten beszélgettünk.

Utoljára valami konferencián találkoztunk, talán egy Internet Hungary volt az. Este iszogattunk, beszélgettünk, szakmáztunk. Most megnéztem, az utolsó választ tőled valamikor augusztus végén kaptam, és maradt két olvasatlan üzenetem. Egyik se fontos, csak a szokásos: egy link és egy kép. Csak amiket szoktam, de néha ezekből hosszan beszélgettünk.

Fontos volt a véleményed, nagyon is. Számos dologban nem értettünk egyet, de olyan udvariasan és okosan cáfoltad amit mondtam, vagy vitatkoztál azzal, hogy ettől én lettem több. Tanultam, folyamatosan tanultam. És te formáltál, bár ezt sose mondtam. Másképp gondolkozok, mintha nem lettél volna. Emiatt még fájóbb lesz a hiányod.

Önző vagyok, mert csak magamra gondolok, mit veszítettem. De olyan emlékek jönnek elő, amik ezt hozzák. Amikor sok éve idegenvezettelek Szegeden. Amikor segítséget kértem szakmai kérdésekben. Amikor...

Szedlák Adám Zoltán, élt 40 évet. Nyugodj békében, és jó utat, Kelt!

Az elmúlt egy év kétségtelenül a Mesterséges Intelligenciáról szólt. A ChatGPT tavaly év végi megjelenése fókuszba helyezte ezt a kérdést, és azóta lényegében nincs olyan nap, hogy ne találkoznék a témában valamilyen cikkel. Egyértelműen érdekli az embereket, akár szakmabeliek, akár nem.

Nemcsak az a kérdés, hogyan működik, de az is, mennyire fogja ez megváltoztatni az életünket. Mi lesz a munkánkkal? Hol lesz a helye a vállalkozásunkban? Milyen erkölcsi kérdéseket vet fel? A hollywood-i forgatókönyvíró és színész sztrájk elsősorban a Mesterséges Intelligencia térnyerése miatt kezdődött, hiszen megváltoztatja még az írók és a színészek helyét, lehetőségét is.

De a Mesterséges Intelligencia nem az elmúlt egy évben "fejlődött ki". Számos területen használjuk már évek óta, és például a kampánytervezésekben az olyan rendszerek, mint a Facebook és a Google régóta az MI segítségével optimalizál. És ez csak egy terület, sok olyan szolgáltatás, sok olyan tapasztalat van, ami megismerhető, átadható. Így amikor Szakács László a márciusi konferenciáján tartott előadásom után megkeresett, hogy szeretne egy konferenciát, ahol a Mesterséges Intelligencia üzleti felhasználása van a fókuszban, azonnal felkeltette az érdeklődésemet.

A jövőheti, szeptember 7-i konferencián egy napban szó lesz a társadalmi hatásról, a gyakorlati lehetőségekről, a félelmekről és a megoldásokról is. Azoknak lesz ez érdekes, akik számára már a mindennapi döntések része, hogy mely munkafolyamatokat lehet vagy kell a Mesterséges Intelligenciára bízni. Üzleti döntéshozók, gyakorlati szakemberek számára fogunk remélem újat mondani, de legalább összefoglalni az eddigi eredményeket.

A konferenciára jelentkezni és bővebb információt megtudni itt lehet >>>

Én már készülök a nyitó előadással, és utána egész nap ott maradok, mint műsorvezető - gyere el te is, találkozzunk jövőhéten!

Szoktam mondani, tanítani is, hogy mindig meg kell ismerni azt a környezetet, ahol reklámozunk, nem indulhatunk ki csak a saját tapasztalatainkból. Fokozottan igaz ez, ha új piacra lépünk, legyen szó egy eddig ismeretlen szakterületről vagy akár egy új országról.

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy máshol is az történik az interneten, mint nálunk, pedig ez nagyon nem igaz. Nemcsak a nyelv változik, ha egy szomszéd országba megyünk, hanem a felhasználói szokások is. A napi kampány gyakorlatban is látjuk ezeket a különbségeket, de a statisztikák is rámutatnak erre.

Tegnap jött szembe az EuroStat egyik adatsora az EU országok közösségi média használatáról, érdemes nézegetni egy kicsit. Azt mindig is tudtam, hogy nálunk nagyon sokan használják a közösségi médiát, de azért az talán meglepő lehet, hogy az első Dánia után mi vagyunk a másodikak. 

Így alakul az első három:

• Dánia 84,73%
• Magyarország 78,54%
• Ciprus 77,91%

Ami engem még érdekelt, az a szomszédos (EU) országok. Ugye ez azért nagyon fontos, mert ezekbe az országokba nagyon könnyen lehet árut szállítani, vagyis ha valaki szeretne külföld felé terjeszkedni itthonról, általában errefelé próbálkozik. Íme:

• Románia 69,01%
• Szlovénia 63,04%
• Ausztria 61,47%
• Horvátország 60,14%
• Szlovákia 57,68%

Ugye, mennyire más számok? És akkor nagyon meglepő még a sor vége, hiszen három olyan országról van szó, amelyek mind nagyon jelentős, hatalmas piacok:

• Olaszország 53,19%
• Németország 47,73%
• Franciaország 44,46%

A fentieken kívül még két országot mutatnék meg, mindkettő olyan, amely gazdaságilag fontos partner lehet. Az egyik Lengyelország. Ott 60,61% használ közösségi médiát. A másik Hollandia, ahol viszont 74,09%.

Persze ezek csak számok, de azért jól rámutatnak arra, miért fontos megismerni egy-egy piacot, mielőtt elkezdenénk ott hirdetni. Például miközben Magyarországon a közösségi médián keresztül lényegében elérem a hazai fizetőképes kereslet 80%-at, addig ugyanez akár Németországban, akár Ausztriában már nem igaz.

És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy melyik országban hogyan oszlik meg ez a nézettség, vagyis mit használnak, hol vannak jelen...