Onlinemarketing blog

Valamikor a nyolcvanas években jártam először Görögországban. Akkoriban még viszonylag közel volt Görögország csatlakozása az EU elődjéhez, az EGK-hoz. Beszélgettünk egy olyan Athénben élő göröggel, aki sokat élt Magyarországon is, így nem voltak nyelvi akadályok. És ő jegyezte meg, hogy nézzük meg, mennyi új autó szaladgál az utcákon. Az történt ugyanis, hogy az EGK belépés miatt felmentek az ingatlanok árai, a magas árak miatt a fiatalok úgy érezték, nincs esélyük saját lakást venni, ezért elköltötték a pénzüket új autókra.

Ez akkoriban csak egy érdekes kis történet volt, de azóta rájöttem, milyen fontos jelenség van mögötte. Sok olyan ember van, aki nem mond le teljesen arról, hogy a pénzét magára költse, de attól függ, ezt hogyan teszi, hogy mennyi pénze van. Ha nem tud külföldre utazni 2 hétre, akkor utazik belföldön 3 napra. Ha nem tud drága autót venni, vesz drága telefont. Mindig megtalálja azt a helyettesítő terméket, ami neki magának egyfajta kielégülést fog hozni.

A hazai rossz gazdasági helyzet következménye lehet ez a hatás, és talán érdemes végiggondolni, mennyire lehet ezt bevonni a marketingüzenet körébe, mennyire lehet ezt kihasználni. Természetesen ehhez olyan termékek, szolgáltatások is kellenek, de ha ezek adottak, használjuk ki.

Például mára egy új autó ára a többszöröse lett a pár évvel ezelőttinek. Vajon aki eddig új autóra gyűjtött, most mire költhet? Luxus nyaralásra? Bőrkanapéra? Egy még-nagyobb-még-újabb-még-modernebb-még-laposabb tévére?

Persze van sok más hatás is a piacon, ami befolyásolhatja a fogyasztói viselkedést. Ha valakinek annyira kevés a pénze, hogy csak lakhatásra és élelmiszerre marad, az nem fog így viselkedni. De azok, akiknek most is átlag feletti a jövedelmük, de mégis csökkent, jó célcsoportjai lehetnek egy ilyen megközelítésnek.

Nem most éljük az online kereskedelem legjobb hónapjait. Ahol arról folyik beszélgetés, milyen a mostani e-kereskedelmi forgalom, mindenki panaszkodik. Persze a panaszok eltérőek: van, akinek csökkent a forgalma a tavalyi évhez képest, van, aki szinten marad, és olyan is, aki növekszik, de nem eléggé. Az igazi "tragédia", hogy a korábbi évekhez képest hidegebb-esősebb június miatt sok szezonális termék forgalma sem fut fel a megszokott mértékben, vagyis ez plusz ad egy pofont ezeknek a piaci szegmenseknek.

Az a legnagyobb baj, hogy alapvetően nem egy ok miatt történik ez, egyszerre több hatás is okozza a visszaesést - nem növekedést. Egyrészt a tavalyi bázis nagyon magas. A választások miatti pénzosztásban rengeteg pénz került a hazai fogyasztókhoz, akik annak jelentős részét el is költötték. Ez nagyon jó volt tavaly, két covidos év után, de jelentősen megnövelte azt a szintet, amihez képest nézzük az idei évet. És idén nincs választás, nem volt rengeteg szétosztott pénz.

Nem jön az EU pénzek jelentős része, ez is gond. Elmaradnak azok a pályázatok, amik az elmúlt években folyamatosan voltak, és biztos bevételt jelentettek cégeknek. Ennek következtében csökken az állami beruházások mértéke is, és ezt ugyan elsősorban az építőipar érzi meg, de azon keresztül lényegében mindenki. Az elmaradt pénzek tehát egyrészt forráshiányt jelentenek, másrészt sokkal óvatosabbá teszi a cégeket is, akik emiatt visszafogják a beruházásokat, költéseket.

Aztán itt van velünk az infláció, amely még mindig 20% fölötti. Ez önmagában sem kevés, de ráadásul ezen belül az élelmiszer és energia infláció sokkal magasabb. Emiatt megváltozott a fogyasztók költésének a szerkezete is: többet költenek élelmiszerre, energiára, és emiatt arányaiban is kevesebbet költenek másra.

Végül nagyon magasak lettek a kamatok, nem utolsó sorban a magas infláció miatt. Így sokkal költségesebb és nehezebb hitelhez jutni, ami visszafogja a nem pályázati pénzes beruházásokat, drágítja általában az üzleti műveleteket is.

Ezek a fő problémák. De ezek így együtt azokat is óvatosságra intik, akiknek amúgy lenne miből költeniük, nem szorulnak hitelre stb. Így tehát a hangulat is arról szól, ne költs, takarékoskodj.

Ez most egy olyan időszak, amit túl kell élni. Olyan időszak, ami sokszor volt már a múltban is, és várhatóan hasonló lesz a vége is: még lesz sok rossz hónapunk, talán egy rosszabb évünk is, és ha nem lesz más nagy negatív változás, akkor el fog indulni egy lassú növekedés a kiskereskedelmi forgalomban is. Az elmaradt vásárlások létrejönnek, a beruházások ismét elindulnak, és talán még EU-s pénzek is lesznek. Csökken majd az infláció, ami lejjebb húzza a kamatokat is. De ez még odébb van.

Ilyenkor sokan visszafogják a marketing költésüket, ami lehetőséget ad azoknak, akiknek nem kell ezt tenniük. Ebben az időszakban lehet viszonylag könnyebben márkát építeni, lehet piacokat szerezni. Ehhez természetesen kell tőke és kell akarat is. Marketing költések nélkül például nem fog menni.

De a legtöbb cég túl fogja ezt is élni, és az eddigi tapasztalatok alapján aki túléli, az meg is erősödik utána nagyon hamar. Az csak egyelőre a kérdés, mikor lesz ez. Hónapok? Évek? Remélem, az év végén már optimistábbak lehetünk.

Számos külföldi marketinges, reklámos oldalt követek, és ahogy időm engedi, megnézek hirdetéseket is. Így futottam bele a Deutsche Telekom Z generációsoknak szóló reklámjába. Megnéztem, és megmutattam az egyik Z generációs lányomnak, mit szól hozzá. A válasza azt hiszem minden marketingesnek tanulságos:

Ez extrovertált GenZ-knek szól.

És igen. Ezzel a szemmel nézve, nagyon igaz. De tudjuk, hogy a GenZ-nek - ahogy más generációban is így van - csak egy része extrovertált. Akkor ezek szerint ez nekik nem való? Érdemes lenne megkérdezni őket. És tudod mi a baj ezzel? Hogy amikor megkérdezed az embereket, tetszik-e nekik valami, kik fognak elsősorban válaszolni? Az extrovertáltak! 

Elkezdtem keresni olyan cikkeket, amik erről szólnak: hogyan szólítsuk meg az introvertáltakat. Az a baj, hogy jobbára olyanokat találtam, hogy amennyiben te marketingesként introvertált vagy, mit csinálj, hogy küzdj meg azzal, hogy egy extrovertáltak uralta térben kell érvényesülnöd. De ez nem vitt előrébb: vajon érdemes a célcsoportban különbséget tenni az introvertáltak és az extrovertáltak között?

Nagyon kevés érdemi anyagot találtam ebben a témában, és azt hiszem, ez elsősorban lehetőséget jelent. Lehetőséget arra, hogy hozzáadj egy plusz dimenziót a marketing terveidhez. Egy olyan új célcsoportképzési lehetőséget, ami abban az esetben különösen fontos lehet, amikor egy nagyon versenyző piacon próbálsz valamivel kitűnni, mássá válni. És miben lehet különbség? Megkérdeztem a ChatGPT-t, és kifejezetten használható válaszokat adott, íme:

Nem való mindenkinek az online marketing. Azt hiszem, alapvetően azok, akik nem "élnek" az interneten, akik nem tudják készség szinten használni a szoftvereket, akik nem tudnak számolni és problémájuk van a logikával, azok az online marketinget nem fogják tudni megfelelően helyén kezelni. Dolgozni benne pedig főleg nem.

Számos olyan ügyfelünk volt a múltban és van a jelenben is, akik nem használnak egy-egy olyan eszközt a hétköznapokban, amit egyébként a céges kommunikációban igen. Például tipikusan ilyen az Instagram vagy a TikTok, de sok olyan cégvezetőt is ismerek, akik nincsenek jelen a Facebook-on. Ez alapvetően nem baj, hiszen nem őt akarjuk elérni, hanem azt a célcsoportot, amelyik éppen az adott eszközt használja. A probléma akkor jelentkezik, amikor az eszköz nem használata miatt a kampányok megértése is problémát jelent.

Legutóbb például azzal kellett foglalkoznom, hogy elmagyarázzam, mi a különbség a Facebook oldalra kirakott poszt és a Facebook hirdetés között. Aki ebben benne van, annak ez természetes, de akinek nem kellett még hirdetést indítani, vagy eleve nincs is a Facebook-on, már probléma. De ahhoz, hogy meg tudjuk magyarázni, hogyan működik az a terv, amit leraktunk, ezt érteni kell.

Sajnos néha menet közben derül ki, hogy elbeszélünk egymás mellett. Ilyenkor nagyon fontos az értő és megoldást kereső kommunikáció: az ügyfél részéről elvárható, hogy kérdezzen, a mi részünkről pedig elvárható, hogy az ügyfél számára is érthető módon magyarázzunk el mindent. Nekünk kell hozzáadni azt a szakmai tudást, ami ehhez szükséges. De ha nincs nyitottság valamelyik fél részéről, akkor sajnos kialakulhatnak problémák...

Ahogy írtam, nem való mindenkinek az online marketing. De ez nem jelenti azt, hogy ne kereshetne olyan partnert, aki helyette ezeket a feladatokat megoldja. Csak jelezze időben, hogy neki nem elég egy számsor, nem elég egy rövid összefoglaló, mert egyáltalán nem ismeri ezt a területet. És akkor ő is elégedett lesz, és mi is szívesen dolgozunk vele.

Ha el akarod adni a terméked, a szolgáltatásod vagy adott esetben magadat (a munkádat, tudásodat), akkor valamilyen formában biztosan szükséged lesz marketingre. Ha azt akarod, hogy legyenek munkavállalóid, legyenek partnereid, szintén nem úszod meg marketing nélkül. Természetesen itt marketing alatt nem csupán a hirdetéseket értem, hanem azt a teljes marketing folyamatot, amelynek lehet része a hirdetés is, de sokkal több lépésből áll.

Amikor a marketing komplexitását akarom megmutatni, mindig visszanyúlok a sokak által ismert klasszikus 4P modellhez. Vagyis milyen elemekből áll a marketing a 4P modell alapján? Íme:

• Árazás (Price)
• Termék, termékfejlesztés (Product)
• Értékesítés helye és módja (Place)
• Reklám (Promotion)

Természetesen ennek a modellnek is van bővített változata, van kritikája, lehet máshogy is megfogni a folyamatokat, de talán az egyszerűsége és a közismertsége miatt érdemes ezt használni.

Amikor egy cég komplex marketing vagy online marketing feladatain elkezdünk dolgozni, akkor mindezen elemeket is áttekintjük, még akkor is, ha egyébként a feladatunk ténylegesen csak egy szűkebb területre korlátozódik (például a reklámra). Éppen ezért kialakult egy kép, mi az a minimum tudás, mi az a minimum szint, ami ahhoz kell, hogy valaki piacképes legyen. Ez olyan időszakokban, mint a mostani is, amikor a válság, a magas infláció, a fogyasztóképes kereslet csökkenése, a stagfláció miatt sokkal nehezebb építkezni, kiemelten fontos lehet.

Árazás

Már az ajánlatadás fázisában megnézzük, mennyire piacképesek az árak, egyáltalán mi mennyibe kerül a konkurenciához képest. Ehhez természetesen ismerni kell a konkurenciát is. Az árazás önmagában egyfajta pozicionálás is. 

A minimum, amire szükség van: tudd, hol van az árad a konkurensekhez képest, és legyél azzal tisztában, mennyire vagy ezzel versenyképes.

Persze számos más kérdés is felmerül az árazással, például az üzleti modell, annak fenntarthatósága, rugalmassága, de az alap mégis ennyi, amit írtam.

Termék

Mennyire korszerű a cég? Mennyire új a termék vagy szolgáltatás? Ismerik-e a piacon, van-e rá igény, van-e rá valós kereslet, vagy kedvet kell rá csinálni? Mennyire jó a termék minősége? Mit kezd a cég az ügyfelekkel, ha panaszkodnak? Egyáltalán mennyi az ügyfélpanasz? Hosszan lehet sorolni a felmerülő kérdéseket, de itt is meg lehet fogalmazni egy minimumot, ami nélkül hosszabb távon nem fog működni a cég.

A minimum, amire szükség van: legyen a termék vagy a szolgáltatás stabilan jó minőségű. Az ügyfélpanaszok legyenek gyorsan és alapvetően eredményesen kezelve. A termék vagy szolgáltatás olyan legyen, aminél el lehet mondani, miért lehet a vevőnek erre szüksége.

Itt is van még számos más szempont is, ami számít, de ha a fentiek adottak, akkor már van egy erős alapunk, amivel el tudunk kezdeni dolgozni.

Értékesítés

Hol adsz el? Ha online, akkor mennyire korszerű a webáruházad? Ha offline, akkor hol van az üzleted? Egyáltalán: milyen elemekből áll az értékesítési csatornád? Van már kialakult értékesítési tölcséred? Tudod kezelni a visszatérő vevőket? Ismét rengeteg kérdés, és még ennél is sokkal több, ha igazán a mélyére ásunk ennek a kérdésnek. 

A minimum, amire szükség van: olyan értékesítése hely, ahol el lehet érni a vevőket. Az értékesítési hely olyan kialakítása, amely a vevők számára jól használhatóak.

Aztán persze a fentiek ismeretében már sok olyan plusz feladat lesz, ami egy együttműködés során felmerül, de az alapoknak itt is meg kell lenniük.

Reklám

A reklám minimum egy érdekes kérdés. Volt olyan partnerünk, amelyiknél évekig működött az üzlet lényegében reklám nélkül. Több olyan is volt, amelyiknél a reklám csak esetleges volt, ötletszerű, ha kaptak egy jó ajánlatot, lecsaptak rá, de amúgy nem volt rendszerbe szedve, nem volt mérve stb. Ha jól pörög a gazdaság, ha a kínált termék vagy szolgáltatás olyan, amire alapvetően igény van vagy szükség van rá, akkor igen, lehetséges ez a felállás. Akkor viszont, ha tervezhető növekedés a cél, vagy ha be kell vezetni valami újat, akkor már szükség lesz reklámra.

A minimum, amire szükség van: igény arra, hogy legyen folyamatos jelenlét. Ebben az esetben már van értelme elkezdeni megtervezni azt, hogy hol, hogyan, miért és mennyiért legyen jelen a cég.

Korábban írtam, mi kell ahhoz, hogy elinduljon az online kommunikáció, vagyis mi annak a minimális szintje. A cikkben leírtam a lényeget, itt nem ismétlem meg, érdemes azért átnézni >>> 

Ami kimaradt

Két olyan dolog van még, amiről eddig nem beszéltem, de nagyon fontos: a célról és a célcsoportról. Ezek nélkül nem lehet, és nem is érdemes tervezett marketinget folytatni, vagyis alapvető kérdések. 

A minimum, amire szükség van: legyen világos a cég számára, mik az üzleti céljai, hogy ebből aztán közösen marketing célokat határozzunk meg. Legyenek meg a cégnek az eszközei arra, hogy kiderüljön, kik a vevők, vagy ha még nincsenek vevők, akkor kik a potenciális vevők, és képes legyen a cég arról üzleti döntést hozni, hogy mely célcsoportok felé szeretne kommunikálni. A szakmai része már marketinges feladat, de az üzleti döntéseket is meg kell hozni.

Érdemes végiggondolni a fentieket. Ha bármelyik pontban bizonytalan, hogy az megvalósul-e, még akkor érdemes foglalkozni vele, amikor nincs baj, nincs visszaesés. Ha azért akar a cég elkezdeni marketinggel foglalkozni, mert már érzi a következményét a hiányának, akkor ez a minimum lesz a belépés - de nagy valószínűséggel nem lesz elég, ennél több kell majd. Hogy mi, abban mi is tudunk segíteni.

Pár hete az egyik csoportnak, akiket tanítottam, azt javasoltam amikor a házidolgozatot feladtam, bátran próbálják meg megíratni mesterséges intelligenciával. Az MI, vagy angolosan AI (én ez utóbbit használom a sok angol nyelvű cikk miatt, amit a témában látok), tavaly ősszel úgy robbant be, mintha valami teljesen új dolog lenne. Pedig ahogy arról márciusban egy konferencián is beszéltem, valójában az AI évek óta velünk van, számos területen használjuk.

Ami az újdonság, az a mindenki számára elérhető nyelvi modell, a ChatGPT. És ebben az az igazi újdonság, hogy mindenféle héj nélkül, közvetlenül, írásban is képesek vagyunk kommunikálni egy AI-al. És miközben a világ egyik fele ettől ledermedt, megijedt, és azonnal szabályozásért kiáltott, addig a világ másik fele azonnal elkezdte használni, elkezdte beépíteni az életébe.

Az AI valami olyan újdonság, ami igazából nem is új, de eddig a "fű alatt" terjedt. Benne van már a legtöbb nagy hirdetési rendszerben, ott van a hadászati és üzleti döntéseknél, számos AI alapú szoftver van a telefonunkban, vagyis része az életünknek. Csak eddig ez nem látszott. Másrészt ez a nyelvi modell olyan alapvető feladatokat is képes ellátni, amit eddig csak emberek tudtak megcsinálni: válaszol kérdésekre, fogalmazást ír, összefoglalja egy cikk lényegét... olyan, mintha ember lenne.

Persze nem az, ez is egy gép, csak nagyon ügyesen utánozza az embert. És a tudása olyan, hogy számos valós feladatot is képes helyettünk megcsinálni. Ilyen például egy fogalmazás megírása. De ez csak akkor működik, ha értjük az AI-t és a témát is. A ChatGPT rengeteget hallucinál, magyarul kamuzik: ha olyat kérdezünk, amit nem tud, akkor is válaszol, csak butaságot. Aztán ha kijavítjuk, bocsánatot kér, és kamuzik tovább. Vagyis a téma ismerete nélkül nem biztos, hogy igaz lesz a tartalom.

Meg kell tanulni ügyesen használni, hiszen ez is eszköz. Például egy szöveget úgy is tud írni, ha csak egy témát mondunk (csak, mint fent írtam, nem feltétlenül lesz igaz, amit ír), de úgy is megírja, ha megadjuk neki egy leírásban az alap információkat, vagy akár kap egy vázlatot. De ez utóbbit már tanulni kell: sokat kell vele íratni, próbálkozni kell, mikre mit csinál.

Ez az, amiért azt javaslom a hallgatóknak, bátran használják az AI-t házifeladathoz. Hiszen nulla tudással nem lesz sikeres a dolgozat, miközben kellő tudással és némi kitartással nemcsak a dolgozat lesz jó, de az AI használatát is gyakorolja. És ez legalább annyira fontos, mint az, amit tanítottam.

Nem kell sok idő, és a marketingben az AI használata nem lehetőség, hanem a folyamat része lesz. Aki majd nem használja, az lemarad, az lassabb lesz, drágább lesz, versenyképtelenebb lesz. De ahhoz, hogy az AI használatával is jó minőségű munkák készüljenek, meg kell tanulni ezt is használni. Tehát akkor lesz valaki jó marketinges a jövőben, ha képes lesz beépíteni az AI-t a munkájába, ha képes lesz dolgozni az AI-al.

Ezzel persze nem vész el sem a kreativitás, sem a stratégia. A szövegeket lehet tovább finomítani, a terveket nekünk kell kitalálni, csak könnyebb dolgunk lesz, mint eddig. Persze akkor, ha képesek leszünk okosan használni.

Az utóbbi pár évig azt hiszem nem volt kérdés, hogy ha hazai piacra akarsz eladni, akkor magyarul kell beszélned. Ha szlovákra, akkor szlovákul. Ha románra, akkor románul... De vajon tényleg így van? Illetve fordítsuk meg a kérdést: elbírja-e bármely piac azt, ha nem a saját nyelvén próbálunk eladni.

Mondom, a válasz egyszerűnek tűnt, főleg idehaza: csak magyarul tudsz eladni. Megfigyelhettük, hogy azok a szolgáltatások, amelyek csak részben tudtak magyarul, sokkal kevésbé tudtak fejlődni itthon, mint miután teljesen magyarosítva lettek. Google, YouTube, Facebook, Netflix, Prime... ezek mind erre példák.

De most látok változást. Érdekes módon nem is elsősorban az online világban: egyre több olyan budapesti étteremben járok, ahol nem beszélnek magyarul. Van olyan étterem lánc, amelynek a vidéki éttermei is ilyenek. És működnek. Igaz, Budapest belvárosában építhetnek a turistákra, de azért helyi vevők nélkül nem lenne kiegyensúlyozott a forgalom.

És azt látom egyébként, hogy a fiataloknak szóló szolgáltatások esetében online sem elvárás már az, hogy magyarul működjenek. Nem állítom, hogy hirtelen annyival több angolul beszélő ember van itthon, de úgy tűnik, a fiataloknál már nem gond az, ha egy webshop vagy egy közösségi média oldal nem tud magyarul. A divat, a többiek elvárásai vagy mintája viszi a lendületet, nem beszélve arról, hogy mára az automatikus fordító megoldások is sokkal jobbak lettek.

És ez azért felvet a hazai cégeknek is egy lehetőséget: talán eljött az idő, hogy azonnal kétnyelvű weboldalakat készítsenek. Részben, mert ez idehaza is működhet, de főleg azért, mert a szomszédos országok piacain is lehetőséget adhat arra, hogy elinduljanak. Aztán persze ha szépen nő a forgalom így is, lehet a saját nyelvi változat, de addig is indulhatnak angolul.

Mert természetesen az angol az a nyelv, amit jelenleg "mindenki" tud, az angol az a nyelv, ami elég jól működik a fordítóprogramokkal is. Így nekünk is azt kell használnunk. Szóval, érdemes elgondolkozni ezen a lehetőségen, főleg, ha a célcsoportunk elsősorban fiatalakból áll. 

Ismét érkezett hozzánk egy marketing sérült cég: már dolgozik egy ügynökséggel, nem is kevés pénzt fizet a szolgáltatásért, de nem jönnek az eredmények. Kezd csalódni ebben az egész marketing bullshitben, úgy érzi, csak önti ki a pénzt a semmire. És igaza is van.

A konkrét helyzetet tudtuk kezelni, átbeszéltük, mik is lennének a céljai, miért nem működhetett ehhez képest eddig a kommunikáció, és merre fogunk együtt tovább haladni. Persze ilyenkor nehezebb a dolgunk: nemcsak a konkrét feladatot kell megoldani, de kezelni kell a korábbi csalódásból fakadó kifogásokat is. Néha ez nem egyszerű, szerencsére most elég egyértelmű volt, mi a probléma.

Pedig egyébként a korábbi ügynökség alapvetően jól dolgozott. Szakmailag vállalható anyagokat készített, és még színes-szagos statisztikákat is kapott az ügyfél, amiből kiderült, mennyire fasza minden. Ja, hogy nincs konverzió két hónap alatt? Hát sorry, most ilyen a piac...

Mégse az ügyfél hibázott. Ő nem ért a marketinghez, az történt, amit az ügynökség javasolt. Az pedig egész egyszerűen egy szeletet adott csak abból a tortából, amiből az egész kellett volna az eredményekhez. A választott eszköz tehát jó volt, csak nem volt elég, hiányzott mellőle más is. (Tartalomépítést ajánlott a közösségi médiában, hirdetések nélkül. Az organikus növekedés viszont nem azon a piacon valósult meg, ahol a megrendelők vannak, vagyis nem érte el a célcsoportot.)

Az ügynökség azt adta el, amihez ért. Nem azt, amire adott esetben szükség van. Mindezt úgy, hogy nem a kitűzött célt valósította meg - bár a cél elég egyértelmű (megrendeléseket kell ebben az esetben hozni, egy webáruház felületen keresztül). Szerencsére a megrendelő viszonylag hamar kapcsolt, és váltott - de ahogy ilyenkor történni szokott, nem a meglévő ügynökséggel gombolta újra a kabátot, hanem keresett mást. 

A fenti kis történet kapcsán felmerült bennem, hogyan lehetett volna gyanús a megrendelőnek, hogy nem jó irányba indulnak el? Mi az, amiből kiderül, nem egy nyelvet beszélnek? Ez egy induló vállalkozás, teljesen nulláról építkezve, lényegében semmi valós tapasztalattal (bár a vállalkozó maga nem tapasztalatlan, de ez neki is egy új terület). Szóval, mire lehetett volna figyelnie?

Az elmúlt bő két évtizedes tapasztalatom alapján, amit kkv-knak dolgozva szereztem, azt hiszem egy olyan dolog van, amire mindenképpen figyelni kell, ez pedig az, hogy megfogalmazódik-e a marketinges feladatok konkrét célja, és ez a cél vajon mennyire fedi le a vállalkozás üzleti célját?

Kicsit nyersebben fogalmazva: egy kkv célja lényegében minden esetben az eladás. Ha a cél nem arról szól, hogy mennyi idő alatt mennyi eladás fog történni, ha jól dolgozik az ügynökség, akkor legyen gyanús, hogy nem jó az irány.

Mert alapvetően eladni akarunk, nem tartalmat generálni vagy látogatókat gyűjteni. Persze ezek is lehetséges célok, de nem egy induló kkv-nál.

Nem egyszerű kérdés, hogy cégként de akár egyszerű felhasználóként is milyen viccet írhatsz le, oszthatsz meg a közösségi médiában. Nem egyszerű kérdés, mert ugye elvileg az az alap, hogy bármit, hiszen szólásszabadság van, és egyébként is, ahány ember, annyi ízlés. De aztán persze ezt azonnal szűkíti is az ember: bármit, ami jogszerű. Bármit, ami nem sértő. Bármit, ami...

De minden, ami ezt szűkíti, változhat. Még a jogi környezet is változik, és országonként eltérő lehet, de az, hogy mi számít sértőnek, szintén nem állandó. Számos olyan példa, olyan poén létezik, amit 20-25 éve gond nélkül lehetett bárhol mondani, ma már egyre többen nem nevetnek, hanem elítélnek miatta. Megváltozott a társadalom viselkedése, a társadalom reakciója.

Persze nem egységesen. Mindig vannak olyanok, akik nem értik, hogy ami 5-10-20 éve vicces volt, az most miért nem az, és ha valaki emiatt szól, akkor azonnal "hópihéznek", értetlenkednek, és nem is szívesen fogadják el, hogy ezt már nem kellene. A Facebook azon szolgáltatása, amivel sok évvel ezelőtti posztokat hoz elő annak, aki írta, tökéletesen rávilágíthat arra, mennyire mást gondoltunk akár mi magunk is 5-10 éve (kinek mióta vannak posztjai a Facebook-on).

Így aztán azt eldönteni, milyen vicces tartalmat szabad megosztani, nem mindig egyértelmű. Talán főszabálynak mondhatjuk azt, hogy ami nem sért másokat, azt kirakhatjuk. De mi számít sértésnek? Hol a határ?

Ezen is elgondolkoztam, amikor megnéztem ezt a videót a TikTok-on. Ez a Párizsi Olimpia hivatalos videója, és maga a csatorna is ilyen, tele vicces kis anyagokkal. Mennyire lehet nehéz egy ilyen tartalmat összerakni? "Érzésből" készül, vagy patikamérleggel? Te hogyan csinálnád?

A vicces tartalmak egyébként nagyon jól terjednek, ezért is szeretik sokan használni. Általában sok a reakció, és ha jól van becsomagolva az üzenet, akkor még az is át tud menni. De önmagában a fentiek miatt is azt kell mondjam, ez nem egyszerű kérdés, és nem egyszerű az ilyen tartalmak elkészítése sem. 

De akkor mégis, mivel vicceljünk? Én azt hiszem, bármivel, ami a tágabb célcsoportunkat nem sérti, viccelhetünk. Ha bizonytalanok vagyunk, akkor bátran kérdezzünk rá pár embernél. Ha pedig ezek után is úgy járunk, hogy lesznek, akik megsértődnek, akkor ne húzzuk fel magunkat rajta, egyszerűen csak kérjünk elnézést.

Kommunikációval foglalkozom több évtizede, megtanultam, mennyire fontos, hogy pontosan adjam át az információkat. Ha kínosan ügyelek arra, hogy az információ teljes és tökéletesen érthető legyen, sokszor veszem észre, egyre hosszabban írok, egyre hosszabban magyarázok. Ami sok esetben nem gond, de pont a reklámok esetében sajnos nem működik.

Persze ismerem Ogilvy híres reklámját a Volkswagen Bogárról, ami egy egész oldalas szöveg, de 2023-ban már nem ez fog működni. Sőt, 2023-ban már az írott szöveg sem működik igazán, egyre inkább videókban fogyasztanak tartalmat a mai fiatalok. Márpedig reklám célú videókban hosszú szöveget nem lehet használni. Nem arról van szó, hogy kiveszne az írásbeliség: nemcsak a chat-elés történik írásban, de a videókat is "illik" feliratozni. Nézd meg bármelyik külföldi influencer videóját a TikTok-on, ott van a videón betűkkel is a mondandó lényege.

Aki mára nem tanul meg röviden, tömören fogalmazni, az nem fog tudni hatékonyan kommunikálni. Ez viszont azt is jelenti, hogy meg kell tanulnunk egyszerűsíteni. Meg kell tanulnunk nem mellébeszélni. És meg kell ismernünk a célcsoportunk gondolkodását és ismeretvilágát is. Mert az, hogy rövidítünk, egyben azt is jelenti, hogy nem mondunk ki olyan dolgokat, ami a befogadó számára egyértelmű. Nem magyarázzuk túl azt, amit úgyis tud. Nem írjunk ki hosszan, amit rövidíthetünk. Nem használunk betűket azokra a szavakra, amikre amúgy emojikat használnak.

A marketingkommunikáció nem szépirodalom, nem várható el, hogy irodalmi igényességű szövegeket gyártsunk. Igaz, adott esetben a szépirodalom is segíthet az üzenet átadásában - ez csak a célcsoporttól függ. Ugyanakkor meg kell értenünk, hogy az olyan költői képek, az olyan közvetett utalások, amelyek megértése időt igényel, amelyek felfogása odafigyelést igényel, nem fognak működni ebben a pörgős videós világban. De azok a képek, idézetek, amelyeken a videókat néző emberek szocializálódtak, igen. Így például egy szuperhős vagy egy Harry Potter karakter sokszor többet elmond, mintha több mondatban körülírnánk, mit szeretnénk.

Nem gondolom, hogy ez a folyamat rossz lenne, egyszerűen most ebbe az irányba változik a kommunikáció. Alkalmazkodnunk kell hozzá, ha eredményeket akarunk elérni, mást nem igazán tehetünk.

Szeretem a verseket, bár tudom. Nekem fontosak, és nemcsak kötelességből olvasok rendszeresen. Segítenek abban, hogy jobban érezzem magam, és segítenek abban is, hogy választékosabb legyek.

Így igyekszem minden évben megemlékezni a költészet napjáról itt, a blogon is. József Attila verseit egyébként is nagyon szeretem.

Most úgy hozta az élet, hogy Kolozsváron vagyok a költészet napján, és elmentünk természetesen a házsongárdi temetőbe, ahol el is mondtam Áprily Lajos versét. Ezzel ünneplem ma a költészetet.

Mi az Onlinemarketing.hu-nál az elmúlt közel két évtizedben nagyon sok tervet készítettünk, nagyon sokféle céggel és üzleti céllal is megismerkedtünk. Így nemcsak azt tudjuk, aktuálisan mik a hatékony és menő hirdetési megoldások, de azt is tudjuk, melyik cégnek mire lenne szüksége, és mennyire lehet azt megvalósítani.

1. Ha jó üzleti eredményt akarunk elérni, akkor tervezni kell.
2. Ha azt szeretnénk, hogy a kommunikációnk sikeres legyen, tervezni kell.
3. Ha megrendeléseket akarunk, ha azt akarjuk, jelentkezzenek az érdeklődők, tervezni kell.
4. Tervezni kell mindenhez, amiből eredményt szeretnénk elérni.

Többféle módon is adunk tanácsot, de két olyan megoldásunk is van, ami különösen népszerű a cégeknek.

Az egyik a teljes körű marketing stratégia készítése.
A másik az "egynapos tanácsadás", ami egy egyszerűsített tervezési folyamatot jelent.

A teljes körű stratégia árazása, vállalási ideje, pontos tartalma mindig egyedi ajánlatadással történik, hiszen olyan mértékben eltérnek a cégek egymástól, hogy ezt nem lehet tipizálni, szigorú keretek közé szorítani - miközben valójában a munkamódszer kipróbált, a szerkezet tervezhető, de ismeretlenül nem tudjuk, mennyi kutatásra, interjúra, háttér munkára lesz szükség.

Az egynapos tanácsadás viszont egy könnyen megvalósítható és pontosan körülírható megoldás:

• Megismerjük a céget az előzetes kérdések, a weboldal, a közösségi média jelenlét és a mérések átnézése segítségével.
• Személyes konzultációval pontosítjuk a célokat, az eszközöket, a versenytársakat, az eddigi marketing tevékenységeket.
• Átnézzük a piacot az elérhető információk alapján.
• Készítünk egy olyan tervet, amely néhány oldalon összefoglalja mindazt, amit megismertünk, majd konkrét javaslatokat adunk arra, mit kell csinálnia a cégnek, hogy elérje a kitűzött célokat.
• A terv elküldését követően egy személyes konzultáció keretében át is beszéljük a megrendelővel.

Ez az egynapos tanácsadás tehát igazából egy picit több, mint egy nap, de valójában összesen nem kell többet foglalkoznia ezzel a cégnek, mint egy munkanapnyi idő. A személyes konzultáció általában 2-3 óra, majd a terv elkészülte után újabb kb. egy óra. Az előzetes kéréseink sem vesznek el több időt egy óránál.

Ennek megfelelően ez egy olyan megoldás, amely olcsóbb, mint a teljes körű marketing stratégia, ráadásul sokkal gyorsabban, jellemzően 3-5 munkanap alatt el is készül - és ebben már a személyes találkozások is benne vannak.

Az egynapos tanácsadás így kötött árú szolgáltatás: 2023. szeptember 1-ig garantáltan 200.000,- Ft + áfa, ha a személyes találkozás Budapesten vagy online történik. Természetesen Budapesten kívül is tudunk személyesen találkozni, ebben az esetben a helyszíntől függ, mennyivel magasabb a díj, de ez csak kis mértékben növeli az árat.

A cég vezetői egy ilyen tanácsadást követően

• pontos iránymutatást kapnak arra, merre haladjon a marketing kommunikáció
• tervezhetővé válik számukra a marketing költségvetés
• megismerhetik a reális célokat és azok költségeit
• biztosak lehetnek abban, hogy nem rossz irányba kommunikálnak
• a tervezettség következtében pénzt takarítanak meg.

Ha megtetszett a lehetőség, keress bátran bennünket! A weboldalunkon keresztül tudsz nekünk írni, vagy az info@onlinemarketing.hu címen is várjuk a megkereséseket.

Miután elkészült a terv, természetesen tudunk abban is segíteni, hogy ez megvalósuljon: ügynökségi szolgáltatásunk részeként teljes körűen megvalósítjuk a kommunikációs feladatokat, legyen szó kampánykezelésről, szövegírásról, közösségi média kezelésről de akár webáruház fejlesztésről is.

Amikor a múlt héten a Meta - Httpool rendezvényen Simona Vilkaite-Marcinkevice A Meta-tól megtartotta a Márkaépítés és forgalomnövelés REELS tartalommal című előadását, akkor villant be, hogy igazából ez az előadás a TikTok-ról szól, nem is a REELS-ről. Minden, ami elhangzott, az lényegében igaz a TikTok-ra is. Nagyobb lányom régóta TikTok felhasználó, miközben a kisebb inkább a YouTube-ot használja. Így napi szinten kapok több TikTok videót megnézni, de mostanában egyre több YouTube Shorts is jön - ami szintén nagyon hasonló a TikTok-hoz.

Ebben amúgy semmi új nincs, ha valaki követi a közösségi média oldalak fejlődését. Az egymástól való lopkodás nagyon régóta létezik, látványosan talán a Stories megjelenése majd elterjedése volt az utóbbi időben az, ami megmutatta, ki mennyire gyorsan tud egy új funkciót belefejleszteni a szolgáltatásba.

Így a Meta és a Google fejlesztései, amiket a TikTok versenytársainak szánnak, nem jelent nagy különlegességet. Eddig is ezt csinálták, ezután is ez lesz majd a jövőben. A TikTok közben köszöni szépen, jól van, idehaza már 2 és fél millió fölött jár a felhasználók száma, a 18 évesnél idősebb korosztályban. (Forrás)

De a TikTok elleni harcnak ez a fajta másolás csak az egyik frontja. Miközben a szolgáltatások igyekeznek minél több felhasználói időt megszerezni maguknak, hogy így részesedjenek a reklámbevételekből is, aközben a TikTok ellen egy egészen másik fronton is megindult a harc. Ehhez viszont érdemes tudni néhány dolgot erről a szolgáltatásról.

Először is: a TikTok tulajdonosa a ByteDance, ami egy kínai cég. Ez önmagában nem lenne baj, ha nem feltételezné azt a világ egyik fele, hogy ez egyben azt is jelenti, hogy az alkalmazás a kínai állam számára is tud kémkedni. Ez olyan kijelentés, amit cáfolni nem nagyon lehet, csak ennek megerősítésére lehetne bizonyítékot találni. De maga a gyanú elég ahhoz, hogy az USA Kongresszusa vizsgálatot folytasson a kérdésben. Aminek egyik lépéseként a múlt héten meg is hallgatták a cég vezetőjét, Shou Zi Chew-t. Úgy tűnik, bár kellően felkészülten érkezett, nem sikerült megnyugtatni a politikusokat: a The Verge cikke szerint például még határozottabban kiállnak a betiltás mellett.

Eközben egyre több helyen tiltják meg a TikTok munkahelyi használatát Európában is.

Tényleg ennyire nagy a baj? Mi történik? Miért van ez az össztűz?

Nem tudjuk, ténylegesen mekkora a baj - nem tudjuk, hogy valóban folytat-e kémtevékenységet a TikTok. Viszont amit tudunk, az is kellő figyelmet és óvatosságot követel meg. A kínai állami kontroll nélkül is igaz, hogy egy kínai cég számos felhasználói adatot szerez meg, amelyeket bármire fel tudja használni - és Kína nem arról híres, hogy könnyedén lehetne egy külföldi felhasználó adatkezelési jogait érvényesíteni. De azt hiszem, ez csak az egyik olyan ok, ami miatt óvatos a "nyugat".

A másik dolog a piac. A TikTok az első olyan nem nyugati alkalmazás, amely a nyugati világban is iszonyú népszerű és nagyon sokan használják - és mint ilyen, lényegében a létezésével és elterjedtségével is fenyegetést jelent számos nagy nyugati vállalatnak, mint amilyen az Alphabet vagy a Meta. De nemcsak nekik, hanem mindenkinek, aki felhasználói adatokkal dolgozik.

Amit tehát látunk, az a bejegyzés elején leírt verseny másik színtéren történő folytatása: a kétségtelenül létező adatkezelési és kémkedési fenyegetettségek mellett legalább ennyire fontos a piacvédelem is. Igen, majdnem minden áron, akár a betiltás árán is, ha ez sikerül.

Mondhatnánk, hogy a nagyok csatája ez, mit foglalkozunk mi vele. De a TikTok egyre jelentősebb szereplő, legyen szó hazai vagy nemzetközi piacról. És nem mindegy, mibe fektetünk energiát. Ha a TikTok-ot tényleg betiltja néhány nagyobb ország is, az mindenképpen olyan lépés, amely miatt át kell majd alakítani a közösségi média stratégiát, ha annak része a TikTok is.

Nem tudom, mit hoz majd a jövő. Lehet, a TikTok megússza, és kompromisszumokkal egyes területeken, de velünk marad. Az is lehet, tényleg tiltólistára kerül. és akkor megnézhetjük majd, milyen módon és milyen sikerességgel lehet ezt végrehajtani egy olyan világban, ahol nincs politikailag vezérelt Nagy TűzFal. 

Március 22-én, szerdán fogok egy előadást tartani a Márkaépítés 2023 konferencián. A témám mesterséges intelligencia lesz, de ezen belül annak marketinges használata, és a ChatGPT (és hasonló AI-ok) megjelenésének a kockázatai és várható következményei.

A konefercniát szervező Szakács László Jazzy Rádiós műsorában beszélgettünk erről is, de sok más aktuális témáról is, aminek mind köze van a marketinghez. A felvétel március 9-én készült, és már meghallgatható itt, ajánlom mindenkinek!

Azok a cégek, akikkel mi kapcsolatban vagyunk, jellemzően mind már korábban is jelen voltak az interneten és itt folytattak valamilyen marketinges tevékenységet, vagy most indulnak, ezért nincs múltjuk, de pontosan tudják az online marketing jelentőségét. Így sok alapvető dolog már megvan, nem nekünk kell nulláról mindent felépíteni.

Vannak persze esetek, amikor vagy a friss indulás miatt nekünk kell mindent összerakni, vagy olyan céggel kezdünk együttműködni, amelyik korábban nem nagyon foglalkozott az online világgal. Van weblapja, esetleg van valami Facebook oldal is, de ezek nem igazán frissek, nem igazán jók.

Így aztán szoktuk látni, mi az a minimális szint, amit meg kell ahhoz ugrani, hogy elinduljon a kommunikáció. Érdemes ezt összeszedni, mert úgy tűnik, nagyon sok cégnél ez sincs meg. Így az alábbiakban néhány pontban összefoglalom, minek kell legalább meglennie ahhoz, hogy valaki el tudjon kezdeni kommunikálni az interneten. Fontos, hogy ez az alap - ehhez képest még sokkal több minden lehetséges, de ha legalább ennyi megvan, akkor már nem nulláról kell elindulni.

Weboldal

• Legyen. Ez elég alap dolognak tűnik, de sok céggel találkozunk, akiknek egyáltalán nincs, miközben komoly ismertségük, forgalmuk van.
• Reszponzív legyen, vagyis egyaránt használható legyen desktopon és mobilon.
• Ne http, hanem https protokollt használjon.
• Friss és aktuális legyen a tartalom. Vagyis ne legyen rajta pontatlan kapcsolati adat és ne legyenek fent már nem érvényes tartalmak.
• Ha vannak közösségi média oldalak, akkor azok legyenek fent a weboldalon is. (Vagyis pl. link a Facebook oldalra.)

Mérések

• Legyen Google Analytics az oldalon, és az működjön. Még nem baj, ha csak az Universal Analytics, de nyártól már GA4-nek kell lennie. 
• Legyen a Search Console is beállítva.

Közösségi média, ha van

• Alap beállítások legyenek meg: pontos név, pontos url, logó, fedlap stb., attól függően, melyik oldalról beszélünk.
• A kapcsolat információk aktuálisak legyenek.
• Facebook esetében legyen beállítva a rövidített url.

Hirdetések, ha vannak vagy voltak

• Legyenek elérhetőek a statisztikák, visszamenőleg is legalább 12 hónapra.
• Ellenőrizve legyenek az aktuális hirdetések tartalom és link alapján. (Sokszor látunk lejárt tartalmú hirdetést, de néha azt is, hogy nem létező vagy már mást tartalmazó lapra mutat.)
• A Meta és a Google felületén legyen meg pontosan, hogy kinek milyen a jogosultsága, ki tudja kezelni a bankkártya beállítást stb. (Furcsa, de nem egyszer futunk abba bele, hogy fogalmuk sincs, ki állította be, ki tud hozzáférni. Lehet, már ott sincs a kolléga...)

E-mail

• Legyen céges. Ha van a cégnek domain neve (és legyen, lásd weboldal), akkor azzal létrehozott e-mail címet használjon. Vagyis ne egy Gmail vagy főleg ne egy Freemail vagy Citromail stb. címet használjunk!
• Ha lehet, minden kollégának legyen külön céges e-mail címe.
• Ha van hírlevélküldés, akkor az hírlevélküldő szoftverrel legyen megvalósítva, olyannal, ami méréseket is csinál. (Kinyitás, kattintás minimum.)

Marketing tervezés

• Egy kérdés van itt, amit biztosan meg kell tudni válaszolni: mi a cég üzleti célja?

Jogi háttér

• A gdpr szabályozás legyen meg céges szinten.

A fentiek tehát a minimum. Ezek kellenek ahhoz, hogy el tudjunk indulni, ha ezek nincsenek meg, akkor az első lépések általában azok szoktak lenni, hogy mindezt létrehozzuk.

Természetesen mi is figyeljük a konkurenciáinkat, mint minden olyan cég, amely versenyző piacon van jelen, és fontos számára az üzletépítés. Sokszor tanulunk abból, amit egy-egy konkurens csinál, máskor fogjuk a fejünket. Számos olyan projektünk volt, amikor más cégek által elkezdett munkát kellett átvennünk és természetesen számos olyan eset is volt, amikor mi adtuk át az ügyfelet másnak.

A napokban találkoztam egy céggel, amely konkrét eredményekkel reklámozza magát. Nem azt mondja el elsősorban, milyen szolgáltatásokat nyújt, hanem egyfajta egyszerűsített esettanulmányként bemutatja, hogy a berakott hirdetési pénzből mennyi forgalmat tudott csinálni. Ügyes, transzparens, és egyértelmű kommunikáció, igaz?

Elsőre valóban annak tűnik, de aztán jobban belegondolva számos problémám van vele. Az adatok szükség szerűen hiányosak. Annyit látunk, hogy miből mennyi lett, azt nem, hogy ez egy cég vagy termékcsoport életében mikor történik. Nem látjuk a konkrét termékeket, szolgáltatásokat. Nem ismerjük az átlagos árrést. Az egyéb kommunikációt. És így tovább. Az már csak hab a tortán, amikor kiszámoljuk, hogy szépnek látszó az eredmény, de valójában ha nem elég magas az árrés, akkor bizony nem szükségszerűen nyereséges ez a kampány...

Ezért vagyunk mi mindig óvatosak a számokkal. Nem ritkán tapasztaltuk, hogy ugyanazon a területen működő cégeknél teljesen eltérő eredmények jönnek, és nem mi vagyunk a bénák, hanem annyi sok más különbség van még, hogy azok bizony befolyásolják az eredményeket.

De az esettanulmányok nagyon jók, nagyon hasznosak. A konferenciákon ezek a kedvenc előadásaim, ha vannak: amikor konkrétumokról beszél az előadó. De fontos, nagyon fontos, hogy ne csak egy-egy elemet nézzünk, hanem a kampány vagy a kommunikáció egészét.

Most akkor hibázik az a cég, amelyik így reklámozza magát? Dehogy, sőt! Nekem nagyon szimpatikus, egy olyan ötlet ez, ami biztosan sokak számára megadja azt a bizalmat, amely után eljutnak ajánlatkérésig. És innen már lehet pontosítani mindazt, amit a kommunikációban leírtak.

A tegnapi Hibázni is tudni kell bejegyzésemre írt választ Máth András, amivel teljes mértékben egyet is értek, íme:

Hibázni kell - de csak ha tanulsz is.

Konrád felvetése a hibázásról teljesen helyénvaló én mégis szeretném ezt kicsit továbbvinni, továbbgondolni, mert nekem nem a hibázás a kulcskérdés, hanem a tanulás és ezen túl ami még nehezebb a tudásmegosztás/tárolás.

Sokan, sokszor beszélnek arról, hogy a hiba szerves része az életünknek, nem kell tőle félni, sőt időnként kifejezetten jó is ha valami nem megy elsőre. Ez mind igaz is, de szinte senki sem teszi mellé, hogy mit kell tennünk ilyen helyzetben, pedig enélkül marad a hibázás keserűsége. Ez a követő lépés pedig a tanulás, tudás-szervezés és azért fordulhat elő, hogy kimarad a következő lépés, mert félünk a tanulástól.

Csak akkor lehetünk valóban haszonélvezői egy hibának, rossz megoldásnak, ha abból tanulni tudunk: máskor, máshol már ne kövessük el ugyanazt a ballépést (persze másikat lehet, és azzel válik majd állandósággá a hiba, de ezt most hagyjuk). Az igazi probléma ezzel a feladattal, hogy a legtöbbünk számára a tanulás/képzés valami távoli, zárt dolog, amit elsősorban iskolában lehet végezni, sokáig tart és a végén valami rossz (néha jó) élményként megélt számonkérés tartozik hozzá. Pedig ez nincs így (pontosabban nem kellene, hogy így legyen!): tudás szerzünk a boltban, a gyerekünkkel/szülővel való játékban, olvasással, videónézéssel és minden egyébbel - csak éppen az a kérdés, hogy ez a tudás mennyire stabil, mennyire tudjuk később is előhívni vagy alkalmazni. Ahogy a magánéletben, úgy a munkánkban is ez kiemelt jelentőségű, ha elég figyelmet fordítunk a tudás rögzítésére, tárolására, mert a munkahelyen van még egy nehezítő körülmény: nem csak egyedül vagyunk, tehát a tanulságoknak, tapasztalatoknak is több emberhez kell eljutniuk, akár még olyanokhoz is, akik maguk éppen abban a kérdésben nem hibáztak (pl. mert nem is találkoztak a feladattal).

Nagy szerencse, hogy az ilyen jellegű kérdéseknek már van saját módszertana, eljárásrendje, bár tapasztalatom szerint elég kevesen alkalmazzák kellő tudatossággal: A tudásmanagement megoldások még úgy sem terjedtek még el eléggé, hogy bizony elég sokan, sokszor hibáznak. Szóval nem attól kell félni, hogy hibázunk, hanem attól, hogy nem tudunk belőle céges szinten is érvényes tudást építeni.

Tudom, hogy te is hibáztál már. Én is. Tévedünk, rosszul mérjük fel a lehetőségeket, valamit nem veszünk figyelembe, tájékozatlanok vagyunk, vagy egyszerűen csak rossz irányba indulunk. Hibázunk. Ez nem szégyen, ez nem bűn, ez egy helyzet. Olyan helyzet, amivel kezdeni kell valamit.

A hiba természetes, a hiba része annak, hogy dolgozol, hogy alkotsz. A hiba akkor probléma, ha megpróbálod tagadni, ha nem ismered be, ha elkendőzöd, eltakarod. A hiba ugyanis az esetek nagy részében helyrehozható. Ha időben észreveszed, még az is lehet, nem is okoz kárt. De egy dolgot nem szabad tenni: tagadni.

A hiba megoldása, kijavítása ugyanis egyértelműen azzal kezdődik, hogy elismered a létezését. Aztán megnézed, mi vezetett a hibához, és megpróbálod megtalálni azt az utat, ami kijavítja a hibát, ha ez lehetséges. És ha így teszel, akkor a hiba segíthet jobban megérteni a folyamataidat, tanulhatsz belőle, segíthet fejlődni. Így a hiba, bár önmagában nem jó, de annak kijavítása akár még hasznos is lehet.

Persze a hibát a legjobb elkerülni, de ha mégse sikerül, akkor tanulni kell belőle, hogy legközelebb már ne történjen meg. Egyszer elkövetni egy hibát elfogadható. Kétszer ugyanazt a hibát elkövetni már sokkal kevésbé. Ezért is kell elismerni a hibát és feltárni annak az okát.

Egy dolgot kell még tudni: a hibára nem lehet építeni. Ha ugyanis a hibát nem javítod ki, majd így lépsz tovább, akkor annak olyan következményei lehetnek, amelyek később sokkal súlyosabbá válnak, mint az eredeti tévedés volt.

Tanuljunk meg tehát együtt élni azzal, hogy néha hibázunk. És ha így történik, nézzünk azzal szembe, javítsuk ki, és megerősödve lépjünk tovább.

A cikk folytatása, Máth András reagálása >>>

Kétségtelenül a hónap legfontosabb online médiás híre, hogy a Meta pénzt fog kérni a hitelesített profilokért. Amikor még tavaly a Twitteren ezzel az ötlettel jött elő Elon Musk, mindenki egyöntetűen felhördült, és hülyének titulálta - és amúgy a Twitter megoldása mintha valóban nem lenne ennyire átgondolt. De a Facebook és az Instagram esetében ez a nagy felháborodás elmarad, azt hiszem tanultak a Twitter-fiaskóból.

Ez a fizetős hitelesítés viszont több dologra is rámutat, érdemes ezeken elgondolkodni. Az alapvetően ingyenes platformoknak, mint amilyen a Facebook vagy a Twitter, a bevételük meghatározó része reklámokból érkezik. És ez azért is lehetséges, mert a felhasználók jól célozhatók, így lehet hatékonyan reklámozni. Még akkor is, ha amúgy iszonyú sok a felhasználó. Mert hiába nézi sok ember a Facebook-ot - immár 2 milliárd fölött jár ugye a teljes felhasználószám - ha azon belül nem tudnánk elérni a bennünket érdeklőket. Ha nincs célzás, akkor a holtszórás hatalmas, a kampányok hatékonysága meg nulla közeli. Csak a globális márkáknak érné meg használni, és az meg ugye egy véges piac.

De a célzási lehetőség az utóbbi években folyamatosan szűkül. Aki használja mondjuk a Meta hirdetési platformját, pontosan tudja, hogy sokféle - egyébként nagyon hatékony - célzási lehetőségtől kellett elköszönnünk. Aztán a cookie szabályozás szigorítása, a 3rd party cookies várható kivezetése mind további nehezítés lesz. Ezzel együtt olyan fontos piacon, mint az Európa Unió, jelentősen szigorodott az adatkezelési elvárás, és ez előrevetíti, mi történhet más piacokon is a jövőben. Így a célzások hatékonysága jelentősen csökken, a hirdetőknek egyre kevésbé hatékony a platform, így csökken a hirdetési bevétel is. Persze itt még nem tartunk, de ez egy lehetséges irány, és érdemes erre is felkészülni.

Egyfajta menekülési út a fizetőssé tétel, vagy a részben fizetőssé tétel. Ha a reklámbevétel nem elég nagy, mert szűk az elérés, túl kicsi piacra lövünk, akkor is ez lehet a finanszírozási megoldás. Ha a jövőben szeretnénk a hirdetőktől függetlenebbé válni, akkor is ez a jó út. Egyre több cég meri felvállalni, hogy pénzt kérjen a szolgáltatásért. Már idehaza is megjelent ez sok éve. Először a tartalmakért kértek cégek pénzt, ami kezdődött a niche piacokon, aztán az olyan nagyobb szereplők is léptek, mint a HVG vagy a 444.hu. De az elmúlt hetek híre volt, hogy a tavaly eladott Citromail.hu is fizetőssé válik.

A hagyományos médiamodell az internet előtti időkből az előfizetéses-fizetéses modell volt, amit kiegészítettek a reklámok. A napilapok, hetilapok mind pénzbe kerültek, de még rádió, majd később televízió előfizetési díjat is kellett fizetni - és ez nem ugyanaz, mint a kábeltévé díj. Ez a modell a mai napig működik a print piacon, de az online sokat gyengítette. Részben pont az ingyenesség miatt: a reklámbevétel alapú modell sokkal vonzóbb a felhasználóknak. De ennek a modellnek számos baja van, kezdve a reklámozó cégek befolyásával, folytatva a forgalom mindenáron való növelése miatt kitalált technikákkal. Ezért is bírálták és bírálják sokan.

Lelkesedésből viszont nem lehet jó tartalmakat előállítani, valakinek fizetnie kell. És ha nem a hirdető fizet, akkor vagy a kormányzat fog, vagy te. De ha a kormányzat fizet, akkor is te fizetsz, hiszen az adópénz is tőled származik.

A konklúzió egyértelműen az, hogy fizetni fogsz. Fizetni fogsz a jövőben a tartalmakért, a szolgáltatásokért. Ahogy egyébként már most is fizetsz a Netflixért, a Disney+-ért és társaiért is. És ez szerintem alapvetően jó hír. A reklámok mindenhatósága csökken, a felhasználói igények karakteresebben megjelennek, és sokkal jobb üzleti terveket is lehet majd a jövőben készíteni.

Sokan vágtak bele úgy ebbe az évbe, hogy nem lesz jó a forgalom, nem lesz olyan erős az év eleje, mint a korábbi években volt - bár ne feledjük, a "korábbi évek" mostanában nem voltak szokványosak. Úgy tűnik, egyelőre elmarad az Armageddon, vannak vásárlók, van forgalom. Nem erős forgalom, de év eleje van - sok esetben nincs nagyobb visszaesés, mint amit a szezonális hatás indokol.

Nem tudom, mennyire lesz tartós ez a helyzet, a makrogazdasági mutatók nem szépek. Technikailag recessziós helyzetben vagyunk (nem év-év alapon), miközben az infláció egyelőre nem nagyon lassul (bár mintha lennének erre utaló jelek). Miközben a forint kicsit erősödött, ez nem tudni, mennyire tendencia, mennyire "marad így". Ami biztos az a bizonytalanság. Plusz vannak még olyan tényezők, amik a hivatalos számokban nem látszódnak, de majd csak mostanában látjuk a hatásukat. Például új pályázatokat nagyon régen írtak ki...

A kkv szektor mindig is a fogyasztásra volt igazán érzékeny, vagyis nem a makrogazdasági mutatók azok, amik meghatározzák, hogyan is érezzük magunkat. Fontosak, mutatnak tendenciákat, de a nap végén az az érdekes, amit a havi forgalom mutat. És ez egyelőre nem katasztrofális. Tény, ehhez kell az, hogy folyamatosan hirdessünk, akciózzunk, vagyis így az év elejével se engedjük el a kommunikációt. De ahol ez megvan, ott nincs probléma, jönnek a bevételek.

Ez ugyanakkor rámutat arra is, hogy mennyire fontos a jó kommunikáció: olyan időszakokban, amikor nem pörög, nem növekszik a gazdaság, sokkal fontosabb. Ilyenkor lényegében létkérdés kiemelkedni, létkérdés az, hogy a megfelelő üzenetekkel elérjük a vevőinket. És ha lehet, mindezt minél hatékonyabban.

A gazdaság nem állt le, és azt hiszem nem is fog, így van mire tervezni, van mire építeni. Ez az év is "működik", az Armageddon egyelőre elmaradt.

Készítettünk egy fizetős szolgáltatást, feltüntettük az árat, benne van a leírásban, hogyan kell majd fizetni, mégis minden második érdeklődő elcsodálkozik, hogy ez pénzbe kerül. Miért van ez? Hogy lehet az, hogy miközben oda van írva, hogy mennyi az ár, le van írva a fizetési folyamat, mégsem tudatosul ez azokban, akik megadják a saját adataikat, hogy érdeklődnek?

Elküldök egy leírást egy alvállalkozónak, hogy mit csináljon meg, van benne hat kérés, ebből négyet vesz figyelembe. Mi lett a másik kettővel? Miért nem látta, amikor válaszolt, hogy hé, itt nincs meg minden? És amikor megkérem, hogy azokat is meg kell csinálni, akkor vagy tudomásul veszi, vagy néha meg is sértődik...

Megírunk egy posztot egy ügyfélnek, amiben van egy picit hosszabb leírás. Érdekli az embereket, jönnek a lájkok,megosztások kommentek. És a kommentek fele olyan dolgot kérdez meg, ami egyébként oda van írva a posztba. Miért kérdezi? Miért nem olvassa el?

Tudnám hosszán sorolni a hasonló példákat. Mindegyikben az a közös, hogy miközben ott van az információ, elérhető, értelmezhető, mégsem jut át a vevőnek. Mi lehet ennek az oka?

Alapvetően minden eset visszavezethető a figyelmetlenségre. A figyelmetlenségnek persze számos oka lehet. Ilyen ok az, ha a téma nem fontos, és csak átfutja az ember. Vagy ha egyszerre túl sok az információ, és a felénél elfárad. Vagy ha nem tudja értelmezni a szöveget, így belebonyolódik.

Hiába tanítják az iskolában a figyelmet (a sokak számára oly gyűlölt szöveges feladatok mind erről szólnak: olvasd el, értelmezd, írd le egyszerűbben), hiába tudjuk, hogy erre szükség van, a mindennapokban sokan ezt nem tudják alkalmazni. Egy része teljesen érthető: egy egyszerű cikk, főleg, ha bulvár, bár a befogadó számára érdekes, de senki nem fogja ellenőrizni, mennyi ment át. A munkával kapcsolatos figyelmetlenség sokszor a nagy terhelés, a stressz miatt fordul elő. A rövid határidők nem segítenek az odafigyelésben... Amikor pedig valaki megrendel valamit úgy, hogy nem olvassa végig vagy nem érti meg, az elsősorban azért lehet, mert ami megmaradt, az tetszik neki, és a többi már nem is érdekes - plusz van még lehetőség később visszalépni. Ha ott és azonnal kellene fizetni, persze újra elolvasná.

Attól, hogy meg tudjuk érteni a figyelmetlenség okait, még nem érdemes túllépni ezen, sőt. Figyelembe kell vennünk ezt, és ennek megfelelően érdemes a kommunikációnkat is felépíteni. Például az üzenet egyszerűsítésével, szétbontásával. Például a megfelelő csatorna megválasztásával. Vagy azzal, hogy visszaellenőrizzük a kapott választ. Számos megoldás létezik, amiket egyébként használunk is.

Egyet viszont nem érdemes tenni: lehülyézni a másikat ezek miatt. Miközben tényleg sokszor azt érzi az ember, hogy "ez hülye", előbb-utóbb kiderül, nem az, csak a téma számára ismeretlen, idegen vagy teljesen új, és emiatt még nem jutott el odáig, hogy teljesen feldolgozza. 

Az online kommunikáció egy olyan közegben történik, ahol mérhetetlenül sok információ ömlik ránk. Ebben a közegben önmagában már a figyelem megragadása is kihívás, az üzenet pontos átadása pedig siker. Gondoljuk ezeket végig, amikor kampányokat tervezünk!

Hajlamos vagyok azt gondolni, hogy a hazai cégek úgy általában azért többé-kevésbé megoldják az online jelenlétüket, van használható weboldaluk, kommunikálnak. De a valóság időről-időre megcáfol. A munkám miatt általában olyanokkal találkozok, akiknek van elképzelésük az online kommunikációjukról, tudják, miért kell és hogyan kell azt csinálni. Legalább az alapokkal tisztában vannak. Ezért alakul ki bennem egy pontatlan kép.

Most az egyik ügyfelünk viszonteladóinak az online jelenléteit nézzük át. Ezek mind hazai kisvállalkozások jobbára, néhány fős cégek. Általában valami helyi szolgáltatást nyújtanak (a téma alapvetően nem érdekes), elsősorban lakosságnak vagy a helyi cégeknek. Vagyis alapvetően a megtalálhatóságuk, az ismertségük ma már egyre jobban függ az online jelenléttől.

Ehhez képest többüknek nincs egyáltalán weboldala, és akiknek van, azok egy része is elhanyagolt. Még flash tartalmat is sikerült találni... 2023-ban. Persze már semmi nem jeleníti meg. És akiknek nincs weboldaluk, azok lényegében nem is kommunikálnak a neten. Ugyanez igaz a közösségi média jelenlétre is: esetleg van Facebook oldal, de sem beállítva nincs rendesen, sem használva sincs.

Persze vannak cégek, nem kevesen, amelyek viszonylag friss weboldalt használnak, alkalomszerűen vagy rendszeresen posztolgatnak a Facebook-on, de hibákat itt is találunk szép számmal. Például nincs beállított mérés (semmilyen), a weboldalon még ott van a karácsonyi akció, a Facebook oldalnak nincs rövidített neve, és így tovább. Szóval, valami van, de nem az igazi.

Egyébként ez a kutatásokból is kiderül, és az is, hogy sokszor az alapokkal van baj: sem akarat, sem tudás nincs arra, hogy javuljon a helyzet.

Lemaradunk. Ha nincs egy stabil, jól működő hátország, ha a cégek jelentős része nem tartja fontosnak az online jelenlétet, akkor arra nem tud épülni egy jó kiszolgáló ipar, ami aztán kitermelné a kiemelkedő tudású szakértőket. És ezt látjuk magunk körül. Ezt látjuk, amikor nehéz jó szakembert találni, amikor a szomszédos országok webáruházai terjeszkednek nálunk és sokkal kevesebb hazai cég megy külföldre, amikor megpróbálunk valamit keresni az interneten...

Nem tudom, mit lehetne ez ellen tenni össztársadalmilag, de azért egyéni lépéseket el tudok képzelni. Például a vevői oldalról az igény megfogalmazását (miért nem friss a weboldal?), a nagykereskedők, hazai márkaképviseletek aktív támogatását, a kamarák oktatási programjait. Mert jó lenne kitörni ebből a helyzetből.

Ahhoz, hogy jó reklámokat tudjunk csinálni, érteni kell a célcsoportot. Érteni kell, mire van szüksége, mit szeret, hogyan viselkedik... Vagyis figyelni kell rá. A célcsoport így kimondva persze egy massza, sok ember összessége, ezért is jó módszer a perszónák létrehozása, amikor egy-egy személyt építünk fel, amelyik reprezentálja a célcsoportunk egy részét. És ez sokat segít abban, hogy megértsük, milyen legyen az üzenet, hogyan csomagoljuk azt, milyen csatornákat használjunk és így tovább.

De mindehhez kellenek az információk: ismernünk kell a piacot, a célcsoportot alkotók viselkedését, vágyait. Éppen ezért kell sok olyan cikket olvasni, ami az aktuális kutatásokról szól, vagy egyszerűen arról, hogy milyen irányba változnak a felhasználói szokások. Ebben hatalmas segítség a közösségi média: olyan emberek gondolkodásába láthatunk bele viszonylag egyszerűen, akiktől egyébként kulturálisan, korban, földrajzilag távol vagyunk.

Így amikor meg kell tervezni egy kampányt, amikor ki kell találni, milyen egy perszóna, van hova nyúlni. Láttuk már, mit várnak el az internettől, mit használnak és hogyan. Mert magunktól nem biztos, hogy mindenre gondolnánk.

A hétvégén szembejött egy videó, ami egy ránézésre 5-8 év körüli gyerekről szól, aki két eszközzel egyszerre játszik és TikTok videót néz. Olyan szintű multitasking, amit magamtól biztos nem találnék ki. Egyszerűen szédítő, amit  csinál, íme >>

(Előbb nézd meg a videót a linkre kattintva, nem hosszú. Tényleg nézd meg.)

Lehetne szörnyülködni, hogy amit látunk, az mennyire nem normális, de ha belegondolunk, azért ugyanezt mi is megtesszük, kicsit másképp. Például amikor egyszerre vezetünk és rádiót hallgatunk. Vagy amikor megy a háttérben a tévé, miközben mondjuk főzünk. Hogy ez nem ugyanaz? Miért ne lenne ugyanaz? Csak más az intenzitása... Igen, a gyerek sokkal jobban pörög.

És most képzeld el, hogy olyan reklámot - vagy bármilyen audiovizuális anyagot - kell készítened, amit ez a gyerek észrevesz és hat rá. Hagyok időt.

Igen, ki kell dobnod az olyan szöveget, ami hosszabb 4-5 szónál. Inkább csak 1-2 legyen. Oké, a fotó önmagában nem elég, esetleg ha animálod, de talán mégis maradjunk a videónál. És nem, nem lesz jó, ha hosszabb 10 másodpercnél. És ez a 10 másodperc pörögjön: legyen látványos, legyen sokszor vágott, legyen lényegre törő.

Ha ez a gyerek felnő, biztos fog lassulni, de nem sokat. Talán túllép azon, hogy ennyire gyorsan fogyasszon párhuzamosan tartalmakat, de a multitasking megmarad. Hiába fogod a reklámot az orra alá nyomni, hiába nem fogja tudni elkapcsolni, majd addig csinál mást. Ehhez kell majd alkalmazkodunk. Itt lesz szép nyerni.

A múlt heti Marketing Fesztiválon többek között az e-mail marketingről beszéltem. Lehet, meglepett pár embert, hogy nálam ebbe nemcsak az tartozik bele, amikor tömegével küldünk ki leveleket - hírlevelet, eDM-et -, hanem az is, hogy egy vállalkozás milyen e-mail címet használ.

Most is ezzel kezdtem ezt a részt: az e-mail a napi munkában. És ennek fontos eleme, hogy a címünk pontosan micsoda. Az e-mail ugye két elemből áll: a tulajdonos nevéből vagy arra utaló megnevezésből és a domain-ből. Egyszerűbben: ami a @-tól balra van és ami attól jobbra.

Kezdjük a domain-nel, vagyis azzal, ami a @-tól jobbra van. Ez a tapasztalatom szerint három nagy csoportba sorolható: valamilyen internetszolgáltató neve, valamilyen ingyenes e-mail szolgáltató neve vagy a cég domain neve. Ezek közül üzletileg csak egy, a cég saját domain neve a jó. Ha valaki a másik kettőt használja, akkor az komoly kockázatot vállal, nem beszélve arról, hogy elveszít egy kommunikációs lehetőséget is.

A kockázat abban van, hogy sem az internetszolgáltató, sem az ingyenes e-mail szolgáltató domain neve nem a sajátunk. Az megváltozhat, megszűnhet. Emlékezzünk csak arra, amikor az UPC megváltoztatta az e-mail-hez használt címek domain-jét! De számos ingyenes e-mail szolgáltató is volt az elmúlt bő húsz évben, amelyek mára nem léteznek. Vagyis az ilyen e-mail cím tőlünk függetlenül megszűnhet vagy megváltozhat. Ez részben azért kellemetlen, mert elveszíthetjük a levelezésünket, a régi leveleket, de azért is, mert a címet használjuk reklámokban. Nem kevés olyan kamionponyvát látok, amin valamilyen internetszolgáltató által adott e-mail cím van... 

Az én e-mail címem, amit megadok mindenkinek, az onlinemarketing.hu domain-re végződik. Előfordult már, hogy rákérdeztek, akkor mi marketinggel foglalkozunk? És így lett egy orvosi vizsgálatból ügyfelünk. Vagyis önmagában a név is mint reklámelem működik.

A fentiek után tehát egyértelműen javaslom: aki céges kommunikációra használ e-mail címet, az mindig használjon saját domain-t! Fontos, hogy ettől még használhatjuk a Gmail-t levelezésre: be lehet azt állítani, hogy a Gmail levelező felületén kapjuk meg a céges domain-re érkezett e-maileket, és az elküldött levelekben is az a cím legyen.

Ha a domain-t rendbe raktuk, lássuk a cím másik elemét: azt, ami a @-tól balra van. Ez vagy a nevünk, vagy valamilyen titulus (pl. ügyvezető) vagy általános név (pl. info).

Először is, fontos, hogy nem tudunk használni az e-mailben ékezeteket. Ez elsősorban azoknak kellemetlen, akiknek a neve ékezettel egészen mást jelent, mint ékezet nélkül. (Klasszikus példa erre a szárnyaló - szarnyalo.) Ilyen esetben érdemes úgy alakítani a nevet - pl. a keresztnév használatával - hogy az ne legyen ciki. Persze ha főleg nem magyar nyelvterületen használjuk, akkor ez nem annyira érdekes.

Másodszor: néha lehet szerencsétlen a rövidítés is, vagy a cím kiolvasása. Gondoljunk csak arra, hogy a @ jelet magyarul "kukac"-nak olvassuk, és ha előtte olyan név van, ami egyben egy jelző is... Innen mindenkinek a saját fantáziájára bízom.

Harmadszor: ha olyan e-mail címet használunk, amiből nem derül ki, ki fogja megkapni, sokkal személytelenebb lesz a kommunikáció. Még akkor is, ha a cég vezetése látni akarja az összes levelet, vagy csak egy e-mail fiókot akar használni, érdemes a kollégáknak saját címet alkotni (ezek lehetnek önálló fiókok, de lehetnek "alias"-ok is, vagyis a cím mögött nincs önálló fiók, át van irányítva minden levél valahova). Több cég él azzal a lehetőséggel, hogy használ magyar és angol címformát is (vezetéknév.keresztév@ és keresztnév.vezetéknév@), amik persze mind ugyanabba a fiókba mennek. Sőt, néha létrehoznak rövidebb címet is, ha valakinek túl hosszú a neve. Ez mind jó lehetőség, csak arra figyeljünk, hogy reklámban, névjegykártyán stb. a rendes, hivatalos cím szerepeljen.

Amit az üzleti e-mailek esetében kerüljünk, az a vicceskedő címek. A "bigboy", "darling", "nyuszomuszo" és hasonló címek magánlevelezésben még működnek, de üzletiben már nem. Ha egyébként ilyen neve van a fiókunknak, akkor üzleti célokra használjunk átirányítással egy kevésbé vicces, ám sokkal komolyabb címet. Így nem kell másik fiók, de mégis megmarad az az üzleti komolyág, ami minimálisan szükséges.

Összefoglalva tehát: az e-mail marketing szerintem ott kezdődik, milyen formájúak a címeink. Ha helyesen akarunk eljárni, akkor a céges domain legyen a cím, és minden kollégának saját címe legyen.

Ellenőrizd le, nálad ez hogy néz ki! Nekem sok munkához kell főleg kisebb cégek, vállalkozások e-mail címét átnéznem, és úgy látom, van mit tenni ezen a téren.

Rászoktam arra, hogy az árajánlat adásokat matekozással kezdem. Ha pontos az ajánlatkérés, és ismert a cél, akkor ki tudom számolni, kb. mennyit is érhet a mi munkánk. Ezt aztán összevetem a kért feladatokkal, és így sokkal könnyebben tudok olyan ajánlatot készíteni, ami kölcsönösen előnyössé válik. Például ha úgy érzem, sokba kerülne a kért feladat, kínálok reálisabb csomagot is - ami bár kevesebb feladat, de anyagilag jobban megérheti.

Matekozni kell a marketingben. Aki ezt nem teszi, az nagyon könnyen úgy fog járni, hogy a szép kampányokból nem tud a cég megélni. Ha nem sikeres anyagilag az, amit csinálunk, akkor igazából minek csináljuk? A marketing feladata az üzleti célok támogatása, az üzleti célok meg mindig valamekkora összegben realizálódnak a nap végén.

Marketingesként a matekozás azt jelenti, hogy folyamatosan követjük, mennyit költünk, és az mennyire tud megtérülni. Ha kell, heti szinten is kiszámítjuk, milyen arányban sikerült a berakott marketingpénzből bevételt csinálnunk. Ennél tovább általában nem kell mennünk, innentől a vállalkozónak a dolga, hogy tudja, ez neki mennyire nyereséges. De ha kapunk plusz információkat, például tudjuk, mennyi az átlagos árrés, akkor már azt is látjuk, növeljük-e a cég potenciális nyereségét vagy sem.

A Marketing Fesztiválon megkérdeztem, hányan számolnak ROI-t, és nagyon kevesen emelték fel a kezüket. Amin nem is csodálkozok, egyrészt vélhetőleg néhányan nem tudták, mi ez a kifejezés, másrészt nem is kell minden pozícióban ezt számolni. A gyakorlati tapasztalatom egyébként az, hogy azok számolnak megtérülést, akik nagyon kicsik, vagyis minimális forgótőkével rendelkeznek, és a nagyon nagyok, akiknél ez kötelező. Sok közepes vállalkozásnál bár vannak mindenféle megtérülési számok, de ezek nem ritkán nincsenek direkt kapcsolatban az egyes marketing eszközökkel.

Pedig ha nem vagyunk képben a számokkal, akkor könnyen jövünk olyan ötletekkel, amiből nincs elég bevétel. És ez előbb-utóbb csődbe fog vinni...