Onlinemarketing blog

Az idei Média Hungary kapott egy nulladik napot. Ez egy olyan félnapos (vagy inkább negyed napos) előkonferencia, ahol csak egy teremben és csak az online-ról hallgathatnak meg az érdeklődők előadásokat.

Nos, erre a nulladik napra felkértek, hogy tartsak egy előadást. Íme:

Az ETARGET egyik része csak az, amikor hirdetünk. A másik fontos része az, amikor a saját oldalunkon helyezzük el az ETARGET hirdetéseket, vagyis amikor honlap tulajdonosok vagyunk. Az ETARGET természetesen a honlap tulajdonosoknak is ad egy adminisztrációs felületet, ahol generálhatnak maguknak kódot, megnézhetik a statisztikájukat.

Ezen az oldalon viszont van még egy hasznos funkció: a hirdetők blokkolása.

Azt gondolom, a neve mindent elmond a funkciónak. Ha nem akarjuk, hogy valakinek a hirdetése az oldalunkon megjelenjen, akkor azt kizárhatjuk. Például ezen a blogon az ETARGET hirdetések közül kizártam jópár konkurensemet - végülis ne a blogomon hirdessék magukat. De kizárhatjuk magunkat is. Ha hirdetünk az ETARGET-ben, közben pedig van saját oldalunk is, amin futnak ETARGET hirdetések, akkor itt kizárhatjuk, hogy a sajátunk ne jelenjen meg.

A hirdetők kizárása nem generális funkció, hanem egy-egy konkrét hirdetési helyhez tartozik. Hiszen egy ETARGET partneri hozzáféréssel akár több weblapot is menedzselhetünk, és lehet több olyan is, ahol valójában futhat a konkurensünk hirdetése, éppen csak egy oldalon zárnánk ki azt.

A funkciót tehát a következő módon lehet aktiválni:

Belépünk az ETARGET partneri oldalra (http://www.etarget.hu/partner/) Ekkor a Reklámfelületek fülre kerülünk. Itt láthatjuk a hirdetési helyeket. 

(nagyobb kép)

Itt a Felület oszlopban kattinthatunk arra a felületre, ahol szeretnénk kizárni hirdetést. Ahol ezt fogjuk látni:

Ekkor már csak a nyíllal jelölt linkre kell kattintani. A belépés után pedig máris kizárhatjuk a hirdetőt. Blokkolhatunk a megjelenített link alapján, a hirdető ID-je alapján és a WWW cím alapján. A link alapján a konkrét hirdetést zárhatjuk ki, ami nekünk "útban van". Az ID alapján történő kizárás segítségével a konkrét hirdető összes hirdetését kizárhatjuk. Végül a www cím alapján történő kizárással az adott weboldalra mutató hirdetéseket zárhatjuk ki.
 

Egy hónapja, hogy kezembe vehettem a SonyEricsson Xperia X10-et - és azóta ezt használom A telefonnak. Érdekes jószág, kicsit összeszedtem a tapasztalataimat róla.

Elöljáróban: megrögzött SonyEricsson rajongó vagyok. Az Ericsson 318-al kezdtem, volt 688-om, r320-asom, aztán az SE 610 - majd jöttek a sokféle sorozatok, ezek közül walkman telefonokat használtam, illetve egy P990-et. Jobbára elégedetten, eltekintve a korral járó hibáktól (a W880-om konkrétan eltört a legvékonyabb részénél). Tehát az X10 eleve előnyből indult. Ehhez jött még az, ahogy megkaptam a készüléket. Szóval, elfogult vagyok.

A fentiekből következően nem összehasonlító tesztet írok. Nem használtam sem iPhone-t, sem más Androidos telefont hosszabb ideig. Mindössze az az egy régi Symbianos P990-em volt.

Na és akkor az X10. Mivel ez egy nagyon új és ritka telefon (még nem találkoztam olyannal, akinek van), elég magas a parasztvakítás faktora. Érdekes készülék, szeretik megnézni, megfogdosni, kipróbálni. Főleg, akik ismerik a történetét, hogyan került hozzám: "Ez az a telefon? Megnézhetem?" Vagyis a "termék magvetés", az egyik fontos szóbeszéd marketing eszköz láthatóan működik az X10 esetében.

Az első benyomásom egyébként az volt, hogy ez nem telefon, ez számítógép, ami mellesleg telefonálásra is alkalmas. Azóta is ez az érzésem vele: sokkal egyszerűbb úgy megszokni a használatát, ha nem egy tucattelefonnak tekintjük, hanem egy zsebszámítógépnek. Ez elsősorban persze az Android miatt van. Egyetlen egy különbség van csak, de ez pozitív: ez egy olyan gép, ami nem fagy le. Legalábbis a 30 nap alatt egyszer sem fagyott ki a telefon, pedig nyúztam elég sokat.

A számítógép feelinget már az első bekapcsolás is erősítette: sim kártya nélkül kapcsoltam be, és miután az alap dolgokat pár perc alatt belőttem (pl. a wifit), máris működött az X10 - csak telefonálni nem lehetett vele. De például az összes kontaktomat a régi telefonból át tudtam másolni (Bluetooth-al, egyébként).

Azonnal lehetett elkezdeni a programok letöltését az Android Market-ből. És hát az Android. 1.6-os, ráadásul valami egyedi SE változat, ezért majd csak egyszercsak lesz hozzá 2.1-es (bár lehetne már azonnal 2.2 is...). Az 1.6 sem rossz, végülis Android, de egy ilyen kinézetű, felszereltségű és nem utolsó sorban árú telefonhoz azért illenék jobban up-to-date-nek lenni.

No és akkor azok a progik, amik miatt nem lehet azonnal upgradelni: van benne egy Timescape és egy Mediascape. A Timescape elvileg a Twitter és a Facebook aktivitásokat jeleníti meg. Kipróbáltam. Egyszer. Elég volt. Ezt nem olyan emberek találták ki, akik használják is ezeket a szolgáltatásokat. Látványos parasztvakítás, de alkalmatlan arra, hogy ezen kövessek bármit is. Ráadásul forgalomzabáló cucc. Hát köszönöm, nem. Inkább csináljanak egy rendes Twitter klienst, annak lenne értelme...

A Mediascape már jobb, meg kell tanulni, és lehet vele zenét hallgatni, képeket és videókat nézni. Semmi extra, sőt, időnként kicsit fapadosnak tűnik (nem a design), de működik. Az X10-hez adott 8 gigás kártyára felfér annyi cucc, hogy érdemes is legyen használni ezt a programot.

De vannak furcsaságok. Például nem tudok sms-ben névjegykártyát küldeni. De Bluetooth-on igen. Meg nem fogadja a szabványos jegyzeteket, vcard-okat, pedig azok is SE telefonokról jöttek, igaz, nem Androidosról.

A névjegykártya sms-ben küldésre van jópár letölthető program, de ugye ez meg nincs beépülve a telefonkönyvbe...

A másik negatívum a fogyasztása a telefonnak. Szép és nagy a kijelzője, nagyobb, mint az iPhone-é, így aztán eszik is. De legalább napsütésben is használható, ami jó pont. Viszont intenzív használattal már koraeste töltőre kell rakni. Ami megint vicces: ha feltölti magát, kikapcsolja a töltést. És ha hozzányúlok, már feltöltve sem tartja, pedig rajta van a drót. Vagyis: be van dugva, mégis merül... kéne erre valami szoftveres javítás, mert ez így gáz. Reggel, amikor felkelek, nem tökig töltött a telefon.

Mindezek ellenére nagyon megszerettem a készüléket. Meglepő volt, hogy kocsiban mennyire kényelmesen tudom használni, kényelmesebb, mint a nyomógombosok voltak. A rengeteg szolgáltatás, a gps, a programok mind jól működnek, sőt, gyorsan is. És mint írtam: még egyszer sem fagyott ki.

Ráadásul van pár olyan Androidos program, ami hatékonyabbá teheti a napi munkát is. Ilyen a mobil Google Analytics, a mobil Facebook és a mobil Wordpress admin felület is. És persze számtalan egyéb cucc, pl. ha unatkozom, akkor jön a Sudoku!

Végül: a telefont ajánlom minden SonyEricsson kedvelőnek, nem fog csalódni. Minden olyan embernek, akinek kell egy megbízható zsebgép, ami nem HTC és nem iPhone. Minden olyan embernek, akinek kelle egy exkluzív ÉS használható okostelefon. Nem fog csalódni benne.

Mindenképpen előrelépés a felejthető Xperia X1-hez képest. Ez egy jó telefon. Illetve számítógép. Szóval ilyesmi.

A mai napnak kétségkívül szenzációs híre, hogy a Média Hungary nem a megszokott tihanyi helyszínen lesz, hanem egy házzal odébb, Balatonfüreden.

Tény, egy konferenciát nem a helyszíne, hanem a programja határoz meg, így szinte biztos, hogy a lényegi kérdésekben nem lesz különbség: a program meg fog valósulni, sokan el fognak menni és működni fog a kapcsolatépítés, kapcsolaterősítés is. Egy helyszín nem a világ.

Háttér információk hiányában nem írnék arról, mi a pontos oka a váltásnak - azt gondolom, ez elsősorban a rendezőkre tartozik egyébként is -, de azért egy nosztalgiakönnyet el fogok morzsolni a szemem alatt: nem a Club Tihany késő nyolcvanas éveket idéző stílusa fog hiányozni, nem a vacak liftek, amiknek a gombjait hosszú évek alatt nem tudták megjavítani, nem a személyzet enyhe vendég undora. Hanem a hangulat és az emlékek.

Bár az is lehet, lesz annyira jó (vagy jobb) az új hely, hogy mindez hamar feledésbe merül.

Érdekes egyébként, hogy az érintettség miatt is széles sajtóhírek mellett egy Facebook csoport is alakult, Úgyis utáltam a ClubTihanyt címmel.

Egy ilyen utolsó pillanatban történő helyszínváltás mindig kockázatos. Éppen ezért fontos azt jól kommunikálni. És miközben a felszínen dúl a vita, addig a résztvevőket, előadókat gyorsan és pontosan tájékoztatni kell. Ez ma estére e-mail formájában meg is történt, így tehát nemcsak a hírekből lehetett értesüléseket szerezni.

Lehet, jót is fog tenni a Média Hungary-nak a helyszínváltás. A 15. alkalom így még egy ok miatt emlékezetes lesz. A program pedig - változatlan.

A konferencián ott leszek, előadok, beszélgetek és persze amennyire tudok tudósítok is. Itt, a twitteren, és idén talán Facebook-on is.

"Ez a fickó olyan unalmas, hogy csak étlapról képes rendelni!"

Ha hirdetési megoldásokról van szó, akkor vagy a kattintás alapú megoldásokat vesszük elő - jobbára szöveges hirdetések formájában, vagy a bannereket, legyenek azok videó alapúak vagy egyszerű képek. Esetleg még beszélünk szponzorációról, és azután van a "futottak még" kategória.

Azt gondolom, a blogom olvasóinak nagy része látott már online médiatervet. Ezt arra találták ki, hogy különböző felületeken hasonló megoldásokat tervezzünk egybe: hol, mit, hányszor, mikor, mennyiért, mekkora kedvezménnyel kapunk meg. Az a fajta hirdetés, amit ide bele lehet tuszkolni, mehet. Ami ide valamiért nem fér be, vagy túl sokat kell magyarázni, az eleve valami sanda izé. Olyan valami, amivel extrán kell foglalkozni: belerakni, leírni, ügyfélnek elmagyarázni, ilyesmi. Meló, na. Sok plusz meló.

Hát kinek kell ez?

Mondjuk a hirdetőnek. Akinek az eredményes kampány kell. Kellene. De a kampánytervezés kreativitása legtöbbször annyi csak, hogy ne letöltés alapon vegyünk bannert, hanem kattintás alapon. Meg vegyünk jóóóó naaaagy felületet, mert az működik az újságoknál is, itt is fog.

Ha van sok pénz, akkor még a szponzoráció játszik. Színezzük pirosra a Holdat, és írjuk ki rá, Coca Cola! Azt biztos mindenki látja, nem?

Aztán meg csodálkozunk, hogy az átlag felhasználó egyre jobban utálja a reklámokat. Blokkolja a hirdetések megjelenítését, bannervakságban szenved és már észre sem veszi a hirdetést, dühíti egy pop-up vagy egy interstitial. Meg persze a vacak kreatívok is.

Itt tartunk most. De jó ez nekünk? Miért kellene étlapról rendelnünk? 

Landing page-nek hívják, magyarul érkezési oldal. Az az oldal, ahova a hirdetésre történő kattintás után megérkezik az érdeklődő. Mert leszállóhely kell.

Mondom, tanítjuk, tanítják: landing page kell. Sőt, a landing page a hirdetés része. Minél egyszerűbb, minél rövidebb egy hirdetés, annál inkább így van. Például a PPC hirdetések esetében kiemelten. Egy Google AdWords kampány önmagában nem áll meg a szövegírásnál, kulcsszavazásnál és a Enterprise hídjának a vezérlésénél, kell mögé egy leszállópálya is: egy landing page.

Márpedig az érkezési oldal nem ugyanaz, mint a weboldal címlapja vagy egy webáruház kategória oldala. De nem is ugyanaz, mint a cégbemutatkozó vagy a hirdetett termék. Persze adott esetben ezek is jók lehetnek. Néha. Véletlenül. Fél szemmel, messziről nézve, hátszélben.

A landing page-nek az a dolga, hogy befejezze a hirdetést. Amit ott elkezdünk mondani, azt zárja le, tegye egésszé, és irányítsa az érdeklődőt. Olyan irányba irányítsa, ami nekünk jó, nekünk hoz hasznot. Ha hűtőgépet hirdetünk akciósan, akkor a landing page-en a hűtőgép akciós ára szerepeljen, képpel, leírással, az ajánlat megerősítésével - és lehetőleg egyszerűsített rendelési lehetőséggel. És ezen kívül ajánlhatunk neki mást is, de ha egy hűtőt hirdetünk, akkor hűtőt akar venni az érdeklődő, nem az áruházunkra kíváncsi. Esetleg más akciós hűtőre, arra igen. Azt mutassunk neki.

Ha arról beszélünk, hogyan hirdessünk, akkor erre nekem az a válasz: okosan. Végiggondolva, mit vár az, akinek szólni akarunk. És ne felejtsük el, hol mutathatjuk ezt meg neki: a hirdetésen és a landing page-en.

Legyen kivilágított leszállópályánk. Sokkal könnyebb dolga lesz mindenkinek.

Most minden csatornán a közösségi média folyik, illetve ha pontos akarok lenni, akkor a Facebook és a Twitter. Az már jól látszik, hogy ennek a hype-nak a nagy vesztese az iwiw: miközben messze a legnagyobb hazai közösségi oldal, alig hallunk róla, a hírekben sehol nincs.

De a nagyobbik baj az, hogy senki nem is foglalkozik vele. Miközben ahová nyúlunk ott Facebook terem, az iwiw kezd eltünedezni. Pedig ott is történnek a dolgok, ott is van élet - csak valahogy más. Valahogy olyan semmilyen. Vagy tévedek?

Az iwiw elmúlt három éve nem egy sikertörténet. A Facebook most olyan szolgáltatásokkal tarol, amik az iwiw-ben vagy pénzbe kerültek vagy direkt tiltottak. Például a klubok: még az sem tudott nagy visszhangot kiváltani, hogy ingyenesek lettek a klubok az iwiw-en. Már nem érdekes. Egy éve! Akkor igen! Most? A Facebookon 3 perc egy oldalt létrehozni, de egy csoporthoz még ennyi se kell. Ráadásul jó sok belső segítséggel... Nem beszélve a mobil integrációról. Az iwiw is biztos készül ilyennel, de mire kijön a piacra, addigra a lendület már sehol nincs, a geek-ek beköltöztek a Facebook-ra, és mi marad? Sok pénzért reklámozni, hátha bejön valami...

Van még azért muníció, van még azért lehetőség az iwiw-ben, nem kevés. Rendbe kellene rakni a szolgáltatásokat, és el kellene kezdeni újra evangelizálni: visszacsábítani véleményvezéreket, és felmutatni olyan üzleti sikereket, amikben az iwiw jobb.

Van ilyen? Minden bizonnyal. Miért nem látjuk? Fogalmam sincs. Vagy látja valaki?

Az iwiw mindenesetre most kezd lassan megpusztulni. De úgy haldoklik, ahogy a birodalmak szoktak: először csak a végeken vannak bajok, a nagy egész alig sérül. Aztán lassan problémák lépnek fel itt-ott. És hosszú szenvedés után fog majd felpörögni az agónia és szétesni a felhasználói bázis. Ó, nem fognak milliók kiregisztrálni! Egyszerűen csak az üzletileg fontos csoportok nem fognak belépni. És az iwiw drágán és pazarlóan fog működni, miközben csökkenő bevételt tud csak felmutatni. És akkor az üzletileg logikus lépés lesz a harakiri.

Mit lehetne csinálni? Megállítható ez? Talán igen. Talán van rá még néhány hónap. Talán. De az elmúlt időben olyan sokan és olyan változatosan leírták már, mit lehetne, mit kellene csinálni, miközben a multi döntési szintjein széthullottak a kezdeményezések, a fejlesztői labirintusokban elvesztették a lendületüket a szolgáltatások, és jogi és gazdasági csapdákban el se indultak projektek.

Azt gondolom, 2010 májusában kimondhatjuk: az iwiw akkor fog túlélni, ha most elindul egy válságkezelés. A létező fejlesztések felpörgetése mellett nagyon aktív marketing, keresztmarketing, szolgáltatás integrálás és sok más egyéb kell ahhoz, hogy az iwiw ne legyen Vianovo vagy Korridor: a hazai piac egyik lehetett volna, de nem lett szolgáltatása.

Most van az a kegyelmi pillanat a Facebook-on, amikor egy-egy kicsit is értelmes oldalhoz napok alatt rengetegen kapcsolódnak. Ahogy ömlenek be a magyarok a Facebook-ba, úgy fedezik azt fel, és még jó sokáig meg is lesz az újdonság varázsa.

Készülnek is a különböző oldalak (page-ek), amikhez viszont illik tartalmat is rakni, legalább nézzen ki úgy, hogy van valami értelme. De tényleg van értelme? Tényleg minden cégnek ott kell lennie a Facebook-on?

Ha úgy dönt valaki, hogy most akkor azonnal de rögtön fel akar menni a Facebookra a cégével, és csinál egy page-et (ne group-ot, vagyis csoportot!), az tegye fel ezt az egyszerű kérdést: fél év múlva is akarni fogja? Fél év múlva is lesz fönt friss tartalom?

Aki ír blogot, az tudja, miről beszélek. Az összes ilyen tartalom megosztó cucc önként vállalt rabszolgaság. És míg a Facebook a személyeknek alapvetően kapcsolati háló - éppen csak lehet többre is használni -, addig a cégeknek sokkal inkább tartalom megosztó platform.

Persze lehet statikussá tenni az oldalt, és tényleg csak azért fölköltözni, hogy ott is elérhető legyen. De akkor érdemes eleve úgy elindulni: nem kell tartalom már az elején se. Igaz, akkor meg minek...

De nem kell mindenkinek a Facebook. Nincs olyan marketinges elmélet, amely azt mondaná, mindenhol ott kell lenni! El kell dönteni, meg kell tervezni, hogy szükséges-e a Facebook jelenlét, és ha igen, csak akkor regisztrálni.

Nem leszünk ettől se rosszabbak, se ügyetlenebbek.

Amikor a Webisztánon Hírbehozó megírta, hogyan lehet a blog.hu sablonba fájdalommentesen berakni a lájkolási funkciót, akkor csak azért tettem meg, mert szeretem kipróbálni az ilyen cuccokat. Érdekes, felraktam, annyira nem látom az előnyét - elfér, nem kér enni-inni, marad egyelőre.

Aztán tegnap hirtelen ötlettel vezérelve csináltam egy céges Facebook oldalt. Ez egyszerű menet: a Facebook címlapon lehet cégeket, szervezeteket is regisztrálni, és ha a saját azonosítómat adom meg a regisztrációs folyamatban, akkor nem is kell külön megjegyezni semmit, egyszerűen adminként én fogom kezelni az oldalt. Aztán már csak ki kell tölteni az alap adatokat és mehetnek fel a tartalmak is.

Ja, és meg tudom hívni az ismerősöket - illetve azok közül azokat, akiket akarok -, hogy legyenek rajongók. A Facebook oldal alapban egy nem egyszerű címen érhető el, de amint van 25 rajongó, máris beállítható egy rövid url. Ez a mi esetünkben a www.facebook.com/onlinemarketing.hu cím lett. Egyébként egy nap alatt 100 fölötti követője lett az oldalnak, aminek magam részéről nagyon örülök. Így tényleg lesz értelme csinálni.

Mert egy oldal akkor ér valamit a Facebook-on (is), ha van mögötte tartalom. És itt lesz, illetve már van is. Olyan ajánlókat, rövid írásokat szánunk ide, amikhez a Twitter rövid, ez a blog pedig "hosszú". Így tervezem, így indulunk, és majd meglátjuk, mi fog kialakulni.

Addig is, akit érdekel, jöjjön, és csatlakozzon az oldalunkhoz!

Twitteren körözték ezt a linket, megosztom, mert hasznos:

Tools For Measurement

Vagyis jó kis mérési eszközök vannak összeszedve a közösségi média aktivitások mérésére. 

Az NRC készített egy nagyon érdekes felmérést arról, mit is csinálnak az interneten az 50 évnél idősebbek. Mivel 3,6 millió emberről van szó, így semmiképpen nem mehetünk el a kutatás mellett: a hazai lakosság harmadáról van szó!

A 3,6 millió "szépkorú" közül jelenleg 600 ezren interneteznek rendszeresen. Ezzel ők a legkevésbé reprezentált felnőttkorú korosztály, és a netezőknek mindössze 15%-a kerül ki közülük. Éppen emiatt a demográfiai összetételük is különleges.

Míg kb. 10 éve az internetezők egyfajta elitet jelentettek - 10-15%-os internetpenetrációról beszéltünk akkoriban -, addig mára a fiatalok körében súlyos lemaradást jelent az, ha valaki nem fér hozzá a világhálóhoz. Ugyanakkor az 50 fölöttieknél még az internetezők egyfajta elitnek számítanak: jellemző körükben a diploma (43%) és a magasabb státusz.

Érdekes, hogy nagy vonalakban az internetet hasonlóan okokból használják: információt keresnek és kapcsolatot tartanak. Persze mások a hangsúlyok, és szívesen olvasnának direkt nekik szóló oldalakat is.

Tudjuk, a hazai nyugdíjasok nem dúsgazdagok, de az 50 fölötti korosztályban nemcsak nyugdíjasok vannak, sokan keresnek, és mint írtam, jól is keresnek (magasabb státuszúak). Így nem túlzás azt állítani, hogy ez egy viszonylag erős szegmens lehetne üzletileg is, főleg, ha sikerül pontosan célozni. Ráadásul van még növekedési potenciál: ahogy az általános növekedés 10 éve lassan de biztosan megindult, úgy ebben a szegmensben is az várható, hogy évről évre több embert tudunk elérni az interneten is.

Az NRC kutatása itt érhető el, bővebb adatokkal. Érdemes nézegetni, szemezgetni, és akár tervezni is az 50 fölöttiekkel. Ők is itt vannak, egyre nagyobb számban!

Az ETARGET elsősorban kulcsszavakra, kifejezéskre érzékeny módon jeleníti meg a hirdetéseket, vagyis beállítjuk, milyen szavak esetén szeretnénk, ha azok megjelennének.

Viszont sok esetben ez pontatlan célzást vagy kellemetlen perceket, megjelenéseket is okozhat nekünk. Ha például pénzügyi tanácsadóként a tanácsadás szóra hirdetünk, könnyen kerülhet a hirdetésünk ezoterikus tanácsadó oldalára, vagy éppen olyan cikk mellé, ahol a politikai pénzszivattyú használt tanácsadókat.

Vagy ha mondjuk a konkurenciánkról beszélnek, nem biztos, hogy meg szeretnénk mellettük jelenni. Repülőjegyet adunk el, és jó lenne, ha nem jelenne meg a hirdetés repülőgép szerencsétlenségek mellett. Autót adunk el, és nem kellene a balesetek mellett ott lenni.

Ilyen esetekben jön nagyon jól, hogy megadhatjuk az ETARGET-en azt is, milyen szavak mellett ne jelenjen meg a hirdetésünk. Ezek a nemkívánatos szavak.

A beállítás két lépésből áll. Elsőként a Beállítások menüben kell a Nemkívánatos szavak almenüben aktiválni a lehetőséget:

Majd ezt követően a Linkek menüben megjelenik a szavak felsorolása alatt egy új lehetőség, amire kattintva már felvihetünk nemkívánatos szavakat is:

A nemkívánatos szavak beállításával jelentősen javíthatjuk kampányunk hatékonyságát, konverzióját. Érdemes használni!

A közösségi média eszközök kommunikációban történő felhasználása most kezd igazán felpörögni. Az várható volt, hogy az idei év erről szól, de az utóbbi hetekben kezdődött el az, amit leginkább a bumm-nak, a robbanásnak neveznék. Most vagyunk a robbanásban benne. Nem tudni, meddig tart, de azt gondolom, ez még az eleje: még egy kicsit talán jobban fel fog ez pörögni, és majd csak jóval később fog a bővülés lassulni.

Ez a robbanás aztán hoz mindent: jönnek a felhasználók, a rajongói oldalak. És persze fejlesztenek a szolgáltatók is, ahogy kell. No és persze azonnal és rögtön itt van a marketing is. Nagy cégek és kkv-k egyaránt kísérleteznek, próbálkoznak a Facebook-on, a Twitter-en.

Láttam mostanában sok jobb-rosszabb segédanyagot. Kedvenceim azok a videók vagy pdf-ek, amik a triviális alapokat mutogatják el: hogyan regisztrálj, hogyan írj bejegyzést, stb. Ezek olyan anyagok, amik valójában marketinges oktatásnak vannak eladva, de nem azok. Ezek olyan "for Dummies" anyagok, amiket egy picit is edukált user már vagy feszengve vagy röhögve tud végignézni.

Viszont olyan anyagot (magyarul), ami használható "így csináld" anyag, de nem a bóvli kategória, nagyon nehéz találni. Ezért is örültem meg a HWSW-n annak a cikknek, amely 10 pontban mutatja be, mit és hogyan érdemes csinálnunk cégként vagy brandként a közösségi médiában. (A cikk egyébként fordítás, és a bulvármarketing blogokkal ellentétben oda is van írva a forrás.)

A cikk egészét nem akarom iderakni, tessék elmenni oda és elolvasni»!

A 10 pont:

1., Ne légy öncélú
2., Használj rendes nyelvtant
3., Ne legyél túl személyes
4., Le az automata üzenetekkel
5., Ne lógjanak beszélgetések a levegőben
6., Ne adagold túl
7., Kapd el azokat, akik beszélnek rólad
8., Kövess kulcsszavakat és persze a konkurenciát
9., Informatív legyen a profil
10., Ott kell halászni, ahol a halak vannak
 

A cikk pedig kötelező olvasmány a PR-osoknak, a kkv-k marketingeseinek és mindazoknak, akik kicsit is szeretnének a webkettővel foglalkozni!

TeCső - tükörfordításban ez a YouTube magyarul. Ennek az igen rossz szópoénnak az adja az apropóját, hogy ezekben az órákban lett egyszerre csak magyar nyelven is elérhető a YouTube.

Ez a videómegosztó a hazai piacon majdnem olyan szerepet tölt be, mint a Google a keresők piacán. Igaz, itt vannak komolyabb versenytársak, pl. az IndaVideó és a Videa, de ha valaki videót akarna nézni, az előbb-utóbb úgyis itt köt ki. Főleg, mert létezik szinte minden platformra: Androidos telefonokra, iPhone-ra, de még Nintendo Wii-re is van egyedileg megcsinált változat.

Szabó Ákos nyilatkozata kapcsán beszéltünk pár gondolatot Petényi Márkkal, és végülis ő irányította arra a figyelmemet, hogy a YouTube idehaza a Google számára nem csupán egy videómegosztó, hanem a brandépítésre is alkalmas hirdetések megjelenítő helye. Ugyanis a Google AdWords tartalmi hálózatának legerősebb hazai oldala a YouTube. Ráadásul ez az oldal "házon belül" van, nem kell osztozni senkivel a bevételen...

A YouTube tehát a Google hazai nagy bástyája. Most, hogy magyarul beszél, még hangsúlyosabban. Ha tehát nem elég nekünk a Google keresőben a találatok közt megjelenni, akkor itt van nekünk tartalmi hálózatnak a TeCső is. Mostmár magyarul, megújult lejátszóval. 

Szabó Ákos beszólt a fél szakmának. Azt mondja, hogy jó lenne, ha nem tolná le mindenki a gatyáját, azt mondja, hogy jó lenne, ha az egyes hirdetési eszközöket a helyükön kezelnék, és nem mindent kattintásban mérnének. Azt mondja, jó lenne, ha a szakma szakmaként viselkedne, gondolkodna és nem perc-érdekeknek feküdne le.

"Normáliséknál komoly módszertana van a két terület összefüggésben való, - nálunk nullára devalvált szóval - 'integrált' alkalmazásának. De ennek az integrált használatnak az alapfeltétele az, hogy a két terület érdemben elkülöníthető legyen. Ahogy egy sokfogásos vacsora élménnyé válik attól, hogy az egyes fogások a számukra adekvát helyre kerülnek, válogatott italokkal, megfelelő szünetekkel és tálalásban, úgy egy reklámkampány hatékonysága is hasonló módon áll elő". 

Látszatra elég visszhangtalan a fogadtatás. Sehol egy bejegyzés, sehol egy vélemény - talán csak a Twitteren volt rá némi reakció. Ugyanakkor a cikk megjelenése óta több helyen is hallottam szóban kommenteket. Olyan félszavas, odavetett véleményeket.

Ezek a vélemények alapvetően két dolog köré csoportosulnak. Az egyik, hogy pont ő beszél, aki az Adaptive Médiánál dolgozik, és hát tudjuk, hogy ők is letolják a gatyájukat. A másik vélemény szerint ez a régi világ segélykiáltása, vagy nevezhetjük inkább halálhörgésnek: a bannernek annyi, az is hülye, aki nem kattintásra vásárol, egyébként is minden a PPC, felejtsük már el az AV-t meg az időt meg minden mást.

Válságban van a hazai online piac. Hatalmasat estek a költések, az Origó tavaly 1 milliárdnál is többet bukott. Ilyen esetben mindenki ugrik a bevételre, naná, hogy letolja a gatyáját. De vajon tényleg jó ez? És vajon tényleg jó az a gyakorlat, hogy a szakmaiság nem érdekes? Vajon nincs más út?

Szabó Ákos az interjúban éppen egy másik utat mutat meg: azt, hogy a szomszédos Romániában a tartalomszolgáltatók össze tudtak állni és ki tudtak dolgozni egy olyan hirdetési kódexet, amely szabályozza, milyen hirdetést milyen módon szabad eladni. És ezt azért tudták megtenni, mert az ottani piac még nem tart ott, mint a miénk, mert az ottani piac fejletlenebb.

Éveken keresztül mantráztuk páran, hogy a hazai piac túlárazott. Hogy magasak a listaárak, aránytalanul drágák a megjelenések a hatékonyságukhoz képest. Ugyanakkor azt is tudtuk, hogy a piacot a kedvezmények, a hatalmas kedvezmények irányítják. Ebbe az egyensúlyi állapotba zuhant be a Google és tette a piacot olyanná, amilyen most lett: a hirdetők rákaptak a kattintásra, hiszen az aztán mérhető, és ráadásul könnyen el is adható, hiszen mit érdekel engem, hogy hányan látták a hirdetésemet, csak az az érdekes, hányszor jöttek a weboldalamra.

Képzeljük el, hogy a tévéhirdetések nem idő vagy elérés alapúak, hanem az alapján kellene fizetni, hány fővel nőtt meg az üzletünk látogatószáma. Érdekes ötlet, nem? El tudjuk ezt képzelni? Én nem. A banner kattintásra vásárlása pedig ilyen. Látogatót veszünk, ami persze fontos, de nem az egyetlen lehetséges cél.

Szabó Ákos pont erre mutat rá. Nálunk is kellene lépni, nálunk is ki kellene már tépni a nyúl kezéből a vadászpuskát.

És Szabó Ákos az IAB elnökségi tagja, és az IAB elég nagy piaci szegmenst összefog. Ha végigviszi az elképzelését, nálunk is lehet szakmai szabályozás, és végre nálunk is megint az ötletek, a tudás, a tapasztalatok számítanak és nem pusztán az árak.

Én drukkolok neki.

Adathalászat. No igen. Ez az a veszély, ami leginkább fenyegeti azokat, akik felelőtlenül viselkednek az interneten. Ha nem vigyázunk az adatokra, akkor azzal bizony visszaélhetnek.

Az eddigi megszokott lopástechnika elsősorban a banki ügyfeleket érintették: e-mailben jelzik, hogy be kellene lépni az oldalra, mert... mindegy is miért. Maga a belépés az érdekes, mert olyankor megadjuk az azonosítót és jelszót is. Ilyen fajta támadás érte már a Google-t is, ott az AdWords hozzáférést akarták ilyen formában megszerezni. De láttam már ál iwiw belépési oldalt is.

Ezek az oldalak olyanok, hogy kis figyelemmel könnyen lebuktathatóak: más az oldal címe, mint az eredetiért, és persze a megkereső e-mail is jellemzően gyatra magyarsággal, fordítógéppel íródott.

Van viszont egy olyan tény, amit elég sokan tudnak: a felhasználók nem szoktak sokat agyalni a belépési azonosítón és a jelszón. Ahol csak lehet ott ugyanazt a nevet és jelszót használják. Vagyis ha az egyik oldal belépési adatait megszereztük, akkor már sok más helyre is beléphetünk.

A legjobb tehát, ha csinálunk egy álszolgáltatást, és úgy teszünk, mintha valóban komolyan felhasználókat regisztrálnánk. Az a legjobb, ha valóban szolgáltatunk is. Aztán csak figyelünk és gyűjtjük az adatokat.

Ez a fenti gondolatmenet jutott az eszembe akkor, amikor megláttam a Windo névre hallgató új oldalt. Üzleti értelme ugyanis nem sok van... Hogy a Windo most akkor adathalász lenne? Nem tudom. A Hwsw cikkéből sem derül ki, hogy az lenne, de a cáfolata sem. Mindenesetre ezt a bejegyzést kaptam válaszul Twitteren @mm_kriszti-től:

@b_konrad % ma reggelre a facebook azt írta, hogy túl sok sikertelen belépési kísérlet. Az email címem ugyanaz, mint ott.

Fontos tehát, hogy tudatosan figyeljünk az adatainkra, és használjunk minden oldalon különböző azonosítót és jelszót, ahol regisztrálnunk kell. És igen, a Windo-n se használjuk a Facebookos jelszavunkat. Sőt, az ottani azonosítónkat se.

Megint kampánycsend, éjféltől. Elvileg megint nem lehet politizálni. Elvileg. Valójában a közel két hete történt vasárnap esti sajnálatos események, az első választási forduló elbaszásai, a meghosszabbított kampánycsend úgy tette zárójelbe ezt az intézményt, mintha itt se lett volna.

Persze, nem szabad, haha. Amikor az Országos Választási Bizottság alapvetően offline, alapvetően a XX. században élő tagjai elfelejtették, hogy ez az ország már messze nem az az ország, amelyik 1990-ben létrehozta ezt a szabályt.

A közösségi média, a blogok, a twitter, a facebook soha nem látott hatást gyakoroltak. Az ezeket az eszközöket használók fejében elindult egy radikális váltás. Az állam, a szabályok, egész egyszerűen nem használhatóak az interneten: vagy csak kifacsartan érthetőek, vagy még úgy sem.

Holnap tehát - elvileg - csönd lesz. A gyakorlatban pedig úgy sejtem pörögni fognak tovább a magánbeszélgetések a nyilvános platformokon.

A kampánycsend elhalkul. Született 1990 körül, meghalt 2010 tavaszán. Béke poraira.

A fenti címmel tartottam ma előadást Szegeden, a Reklámhét keretében. Az SZTE Gazdaságtudományi Kar aulájában voltunk, olyan 25-30 fő volt kíváncsi ránk.

Az előadásnak nem volt célja, hogy valami nagyon újat mondjak, inkább összeszedtem röviden a lényeget: mi is ez a közösségi média, mi a web 1.0 és mi a web 2.0, és mit lehet kezdeni a közösségi térben, ha ott akarunk "marketing kommunikálni".

Persze az előadás szóban érdekes, a preziben nincs benne minden szó, amit elmondtam. Sőt a végéről a poén is hiányzik (...egy új világ). Ráadásul a végén elég sok kérdést is kaptam, így még az is formálta az összképet.

Amiért mégis megosztom, az az, hogy ez az első olyan komolyabb előadásom, amit a Prezi.com segítségével csináltam, és gondoltam leírom a tapasztalataimat.

Először is: én a prezentációt egy egyszerű text editorban írom. Minden, ami a prezentációba kerül, az ide lesz leírva. Ezzel tudom úgy megírni az anyagot, hogy legyen valamilyen íve, hogy jussak el valahonnan valahova. Prezentáció készítő programot csak ezek után nyitok ki.

A programba szépen behordom a megírt anyagot, és képekkel illusztrálom a végén. Illetve ahol kell, ahol az anyag része, ott a képeket már menet közben rakom be. A folyamat vége az animációk beállítása és az ellenőrzés (vagyis lejátszom egy-két-három alkalommal).

Nos, ez a Prezi.com-ban is működött, de. De a program jellege miatt érdemes kicsit messzebbről tervezni, és fejezeteket, illetve tartalmi blokkokat összehozni, és majd csak azt feltölteni információval. Így lehet - szerintem - még jobb az előadás. Nincsenek diák, inkább tartalmi helyek, nincsenek beúszó, eltűnő animációk, de van mozgás, nagyítás, kicsinyítés. És ami van: egy olyan intuitív felület, ahol nagyon fontos az átgondolt, előre történő tervezés.

A Prezi.com a "szabadszavas" előadást támogatja. Arra nem való, hogy bemásoljuk pontokba szedve a céges bemutatkozót, és azt felolvassuk. Ez sokkal inkább kulcsszavakat, ábrákat mutat meg. De ha valaki ezt szereti, akkor a Prezi nagyon jó társ lesz számára.

Végül: az alábbi előadást kb. két óra alatt raktam össze, úgy, hogy a szöveg már megvolt.

És akkor most maga a prezi:

Az idei évnek két tanulsága van: drámai módon megnőttek a hatékony megoldásokat kereső cégek, így folyamatos a pörgés - és még drámaibb módon megnőttek a kintlévőségeink. Eddig azt hittem, ez csak bennünk érintő sajátosság, de az elmúlt pár napban több piaci ismerős, partner is jelezte, hogy soha ekkora lejárt kintlévőség állományuk nem volt.

Szomorú. Az ember melózik, elfogadják a munkát, kiszámlázzuk, és nem fizetnek. Emiatt persze az áfát is ki kell nekünk fizetni (ez talán az adórendszerünk legbunkóbb és legvállalkozásellenesebb törvénye: az áfát akkor is ki kell fizetni, ha a pénz nem jött be hozzánk, vagyis meg kell előlegeznem az államnak a nekem nem fizetőket...). És akkor még örülhetek, ha "csak" a tanácsadást nem fizetik ki, és médiaköltség (amit már ki kellett fizetni) nem ragad be.

Nem jó ez így, valahogy megfogja a munkát, és akadálya a fejlődésnek is. Elviekben tök jól állunk, a gyakorlatban meg egyensúlyozni kell.

Ez alapján azt érzem, hogy válság van, még mindig. Lehet, makroszinten már látjuk a fényt az alagút végén (vagy reménykedünk, hogy az nem a mozdony fénye), de itt, mikroszinten, a mindennapokban még szívunk ezerrel.

Legyen már vége.

Várhatóan ma fog megszületni a tízmilliomodik magyar twitt, illetve csirip. Ebből az alkalomból a Turulcsirip játékot szervez: ha tiéd lesz a jubileumi csirip, akkor nyerhetsz!

Gyere twitterezni, és ha már ott vagy, követhetsz engem is. 

Ez a 10 millió csirip már nem kevés. Jól láthatóan pörög fel idehaza is a Twitter, egyre többen próbálják ki - bár olyan sokan nem maradnak ott. Ehhez az első 10 millióhoz azért kellet olyan 3 év. Érdekes kérdés, mikorra lesz meg az újabb 10 millió - azt hiszem, nem kell ehhez újabb 3 év. Ahogy nő a hazai Twitterezők tábora, úgy nő a hazai szolgáltatások száma, és kezd kialakulni a "nagyok harca" is: a Turulcsirip és a Yamm! mint két meghatározó hazai szolgáltató sokat segít abban, hogy egyre többen találkozzanak a Twitterrel, és ahogy nézem, ez is csak most kezd majd felpörögni.

A Twitterben van jövő. Nem kell mindenkinek, de aki információ zabáló, az nem hagyhatja ki. De addig is: ma jubilálunk. Vajon ki lesz a szerencsés nyertes?

Hajdú Péter számomra az egyik legfurcsább jelenség egyik megtestesítője: hogyan lesz egy átlagos tehetségű médiamunkásból "felkapott" celeb. Celeb, vagyis ismert ember, de némi negatív felhanggal: olyan ismert ember, akit a média "csinált meg", nem elsősorban saját erőből lett a képernyők sztárja.

Hajdú Péter ráadásul jól játsza a celeb szerepet: kellően bunkó, kellően beképzelt, és kellően szar műsort is csinál. De mindez nem lenne érdekes, ha ez szerep lenne. De úgy tűnik, nem a kamera hozza ki belőle a jó tulajdonságokat, magánéletében is annyira szerethető figura, mint amennyire a televízióban megismerhettük.

Van neki most egy érdekes ügye. Ugyanis olyan helyen parkolt, ahol nem kellett volna: több alkalommal is beállít mozgássérült parkolóba. Persze ő ezt meg tudja magyarázni, és olyan jó hazugságot magyarázatot talált ki, hogy még visszakérdezni se mert senki, vajon tényleg igaza van-e. Nos, ezen kellően udvarias és úriemberi viselkedés néhány emberből kihozta az állatot, de a fent nevezett szimpatikus médiasztár szerencséjére csak virtuálisan: nyitottak egy Facebook csoportot "Úgy megütnélek Hajdú Péter,mert azt hiszed neked mindent szabad!" címmel. Ezen csoporton belül pedig megindult az oltás, és néhányan elég durván beszóltak Hajdúnak, sőt, meg is fenyegették.

Innen a dolog annyira nem vicces. Egyrészt egy ilyen fenyegetés nem szép dolog, semmi értelme, jobbára csak szájkarate. Persze aki olvas politikai fórumokat, ennél sokkal keményebb dolgokkal találkozhat, de egy ilyen szerethető ember számára, mint Hajdú, már ez sok volt.

Ezért - és ez sem vicc - Hajdú Péter feljelentett öt Facebook felhasználót, valamint felszólította a Facebook-ot, vegyék le a fenyegetőzéseket. Itt tartunk most, és innentől kezdett el érdekes lenni számomra a történet: mi lesz most?

A rendőrség nyomoz. Ha az öt felhasználó profiljából kiderül, kik is ők valójában, akkor mi fog történni? Vajon a Facebook mennyire lesz közreműködő? Vajon mennyiben lehet egy külföldi szolgáltatásban elkövetett bűnöket hazai törvények szerint kezelni?

Hajdú most megtámadott öt felhasználót, de valójában egy próbapert indított. Érdemes lesz figyelni az ügy fejleményeit, hiszen azon túl, hogy mára 5000 fölé ment a Facebook csoport tagjainak a száma, más dolgok is fognak történni. Olyan dolgok, amik már az interneten kívül vannak.

Nem vagyok jogász, nem tudom megítélni, mennyire bűn az, ami történt, és milyen jogsegélyt fog tudni a hazai hatóság használni. Például hiába derül ki, ki lehet a valós személy, aki fenyegetőzött, ha az IP címet nem kapja meg a hazai hatóság, nem tudom, mi bizonyítja, hogy valójában ki írt az adott néven. Ha a Facebook nem működik közre, akkor ez sok problémát fog még a jövőben jelenteni, hiszen azt lehet tudni, az iwiw-nek nagyon komoly gyakorlata van a hatóságokkal való közreműködésben.

Hajdú Péter ügye sokkal fontosabb lehet, mint egy celeb sértődött harca. Hajdú Péter ügye alapvetően rámutathat arra, a jövőben mennyire lesz, mennyire lehet elbújni egy külföldi szolgáltatás mögé a véleményünkkel.

A hibrid megoldások mindig érdekesek. Amikor a különféle elemeket keverjük, akkor persze az eredmény lehet nagyon rossz is, de szerencsés esetben nagyon jó dolog fog kisülni. Most egy ilyen nagyon jó dologról tudok beszámolni.

Ez a nagyon jó dolog pedig nem más, mint egy hibrid kutatás. Egészen pontosan politikai közvélemény kutatás. De mitől lesz egy kutatás hibrid?

A kutatások egyik fontos tulajdonsága, hogy milyen módszerrel készítik azokat. A módszerek közül a két legismertebb a személyes véleménykérés és a telefonos kutatás, de ezeken kívül is van számos más lehetőség, ráadásul az összes megoldás még tovább is bontható. De a lényeg: egy kutatás elvégzésekor az első lépés a módszertan "kitalálása".

A módszerek közül viszonylag újnak mondható az internetes kutatás. Ez azt jelenti, hogy valamilyen internetes eszközzel gyűjtjük a véleményeket. Jellemzően egy webes kérdőívet kell kitölteniük a megkérdezetteknek.

Az is fontos kérdés, kiket kérdezzünk meg. A módszertan kiválasztását ez is befolyásolja, hiszen érthető módon személyes kérdezéssel sokkal több társadalmi csoport elérhető, mint mondjuk telefonon vagy interneten. Ebből a szempontból az internet csak mostanában lett kis hazánkban annyira elterjedt, hogy már nemcsak az internetezők véleményét lehet megkérdezni valamiről, hanem a teljes lakosság egy-egy meghatározott csoportjára nézve reprezentatív kutatást is lehet végezni.

Persze van még egy nagyon fontos kérdés: melyik módszer mennyibe kerül. Az internet ilyen szempontból elég jó. Relatíve olcsó, ráadásként elég gyors is tud lenni. Persze a gyorsaság hátterében kell lennie valamilyen megbízható adatbázisnak, szakmai nyelven panelnek, aminek ismertek a tagjai (társadalmi státusza), és megkereshetőek célzottan egy-egy kérdőív kitöltésére.

De mi történik akkor, ha olcsó, gyors megoldást akarunk, de az internettel nem tudjuk a teljes célcsoportot elérni? Nos, ilyenkor lehet hibrid megoldást csinálni: ahol az internetes lekérdezés reprezentatív, ott interneten végezzük a kutatást, és ezt kiegészítjük a többi csoportot lekérdező egyéb eszközzel, pl. telefonos kutatással.

De mennyire lehet ez a módszer pontos? Nos, ezt tesztelte az elmúlt időszakban az NRC kutatócég. Volt most ugyanis egy olyan esemény, ami nagyon gyorsan megmutatja, mennyire jó egy kutatás: a parlamenti választások.

Az NRC kutatója, Kurucz Imre készített egy hibrid kutatást, és ezt a blogján végig be is mutatta. Ennek eredményeképpen még a választás első fordulója előtt nyilvánosságra is hozta a hibrid kutatás által megjósolt eredményt. Ezt:

• Fidesz-KDNP: 53%
• MSZP: 19%
• Jobbik: 19%
• LMP: 6%
• MDF: 3%
   

Az eredmények pedig ezek lettek:

• Fidesz-KDNP 53% helyett: 52,71%
• MSZP 19% helyett: 19,29%
• Jobbik 19% helyett: 16,66%
• LMP 6% helyett: 7,48%
• MDF 3% helyett: 2,67%
   

Elég pontos?

A kutatásról részletek Imre blogján, érdemes végigolvasni:

Választási előrejelzés - mit mond az online? - március 13.

Választási előrejelzés - mit mond a hibrid? - április 9., 2 nappal a választás előtt

Működik! - Jól vizsgázott választási előrejelzésünk - április 13.

Összességében elmondhatjuk: mára az online kutatás már bőven túllépett az interneten, és szinte bármilyen témában alkalmas lehet a lakosság egy-egy csoportjának általános és reprezentatív mérésére. 

Megjegyzés: a szerző az NRC-nek is ad kommunikációs tanácsokat.

Érdekes kutatást küldött az ETARGET: azt vizsgálták, kik kattintanak az ETARGET hirdetésekre.

Talán magyaráznom sem kell, hogy az ETARGET által megjelentetett hirdetések két lépésben hatnak a fogyasztókra: önmagában a megjelenés hordoz egyfajta reklámértéket (ezért lehet alkalmas ez a megjelenés a brand erősítésre), de valójában az igazi érték a hirdetésre kattintás. A kattintás juttatja el ugyanis a fogyasztókat az igazi hirdetéshez, a landing page-re.

Az első körös elérésről már eddig is voltak adatok, egy korábbi felmérés alapján a hazai netezők bő 80 százaléka láthatja a hirdetéseket. Ez a mostani felmérés viszont tovább megy, és azt írja le, kik is kattintanak valójában a hirdetésre.

A számok a teljes lakosság arányára értendők, íme:

Megközelítőleg minden harmadik – a 15-24 éves korosztályba tartozó – magyar rákattint az Etarget hirdetésekre – derült ki a legújabb Etarget-es látogatottsági adatokból, melyet az Etarget hirdetési hálózat hozott nyilvánosságra. Ezzel az Etarget csatlakozott azon hirdetési hálózatokhoz, amelyek a legtökéletesebben lefedik a magyar hirdetési piacot.
Az Etarget felmérése rámutat arra is, hogy a 15-24 éves korosztályba tartozó férfiak és nők érhetők el a legjobban az ilyen hirdetésekkel, minden 2,6-odik e csoportba tartozó rákattint az Etarget hirdetéseire, a 25-34 éves korosztály férfi és női tagjai esetében pedig minden második klikkel e szöveges reklámokra. A 35-49 év közötti lakosság 16%-a érhető el az Etarget hirdetési hálózattal. Az 50+ korosztályba tartozó nők és férfiak 7%-a kattint az Etarget hirdetéseire.

És hogy teljes legyen az örömünk, igazi szakmai nyelven is megtekinthetjük az adatokat (képre kattintva nagyobb lesz):

* megjegyzés: elérés a MO-i lakossághoz viszonyítva
forrás: KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL, NRC Kft., Gemius, Etarget
 

Amikor az Index.hu írt arról, hogy megjelent és kapható a Sony Ericsson első Androidos telefonja, az Xperia X10, akkor félig poénból, félig reménykedve az alábbi twittet írtam:

Valaki a SonyEricssontól nem akar megdobni egy Xperia X10-el? Szívesen tartóstesztelem :) Komolyan.

A bejegyzést egészen pontosan 2010. április 4-én, este 11 felé írtam. És szerintem én döbbentem meg a legjobban, hogy kaptam egy e-mailt a SE ügynökségétől, az LWp Kommunikációtól, hogy oké, adnak egy telefont két hónapra. És adtak, a készüléket már ma át is vehettem!

A webkette ereje? Azért kaptam, mert sokan olvasnak? Minden bizonnyal. Persze el kell mondjam, tizensok éve Ericsson illetve Sony Ericsson telefonjaim vannak, így van mivel összehasonlítani termékvonalon belül, és persze a mai okostelefonokat is nyomkodtam már eleget. És komolyan érdekel, milyen a készülék, hiszen ezzel már valóban a zsebemben van az internet, közvetlen kapcsolattal pl. a Facebook vagy a Twitter felé.

El is kezdtem ma használni, klasszikus próbálgatásos felderítéssel. Ennek eredményeként megtaláltam a használati útmutatót is, ami érthető módon nem külön füzet, hanem benne van a telefonban. Mindig kéznél. Ügyes.

Most ismerkedünk, vannak érdekes problémák (például nem nagyon akar együttműködni a szintén Sony Ericsson BT headsettel), de pár óra alatt megszerettem az X10-et.

És akkor most majd meglátom, milyen is lesz együtt élni vele!

A netes kommunikáció egyidejű valami. Míg az eddig megszokott kommunikációs formák többé-kevésbé lineárisan voltak csak elérhetőek, addig az interneten egyszerre zúdul ránk az információ.

Mire is gondolok? Telefonálni egyszerre csak egy emberrel lehet (vagy konferencia beszélgetést folytatunk, de akkor sincs átfedés). Egy személyes találkozó közben nem tárgyalunk mással. A levél jellegénél fogva egyszerre lehet több is, de naponta egyszer kapunk olyat (általában). Ezzel szemben az interneten egyszerre kaphatunk mindent: az e-mail, a skype, az msn, a Gtalk, az ICQ, a Twitter, a Facebook hírfolyam, az rss és így tovább - mind egyszerre képes jönni.

Ismerős az az eset, hogy beesik egy nap 40-50 e-mail, rádchatelnek egyidőben hárman-négyen, kezd 100 fölé futni az olvasatlan rss feedek száma? És persze ilyenkor csörög a mobilod is, és szólítanak meg a Twitteren.

Ez rengeteg infó. Néha feldolgozhatatlanul sok. Egész egyszerűen túlnőtt minket ez az egész. Lassan kellene egy titkár, aki figyeli a leveleimet, és csak azt engedi tovább, amihez tényleg kellek. De az email - és a többi cucc - nem így működik.

Az időmért megy a harc, tudom én. Kérdés, meddig bírom, meddig lehet ezt bírni. Mert néha kicsit tele lesz ezzel az ember. Egyre több ismerősöm van, aki nem képes reagálni az e-mailekre - még el se jut odáig, hogy elolvassa azokat. Vajon hova fejlődik ez?

Amikor egy kommunikációs folyamatot kell megtervezni, igenis figyelni kell arra, a befogadónak mennyi ideje van velünk foglalkozni. Ha nincs ideje, vagy csak nagyon kevés ideje van, akkor nem szabad hosszú levelekkel, cikkekkel bombázni.  Ki kell találni, mi a kulcsüzenet, ki kell találni, melyik csatorna a legkevésbé túlterhelt, és ott kell megpróbálni lenyomkodni a torkán. De ne legyenek nagy reményeink: az ideje véges.

Mi a megoldás? Talán a szóbeszéd marketing. Talán. Amíg még van időnk beszélgetni a barátokkal.