Onlinemarketing blog

Ha nyaralás közben utolérhet a munka, akkor az nem is igazi nyaralás. Inkább csak nyaralgatás. Márpedig a modern technika bizony utolérteti velünk a munkát. Hiába vagyok most, a legnagyobb kánikula idején, egy keszthelyi nyaraló légkondícionált szobájában, mégsem tudok kizárólag a pihenésre koncentrálni, hiszen az emailek, a telefonok utolérnek, a lezáratlan ügyek itt dörömbölnek, a futó ügyek itt figyelnek, az új dolgok itt kopogtatnak.

Amennyire jót tett nekünk az, hogy mobilak vagyunk, van már telefon és internet mindenhol, annyira nehéz is ezzel együtt élni. Nem panasz akar ez lenni, egyszerű ténymegállapítás: már nem bújhatunk el olyan egyszerűen.

Igaz, erre is van megoldás, van kikapcsoló gomb a mobilon, vagy át lehet irányítani a hívásokat kollégának, rokonnak. Csak ugye az elvárások mások... minél inkább a magad ura vagy, annál inkább mások.

Éppen ezért most egy hetet csak nyaralgatok: dolgozni fogok közben, mert utol fognak érni a feladatok. És majd talán, augusztusban, elmegyek olyan helyre, ahol már nem lesz mobil, és talán internet sem - vagy csak korlátozottan. Igaz, az egy másik földrész lesz, azt hiszem.

Érdekes kérdést feszeget Meskó Berci a blogjában. Az ő történetében egy orvos nem jelölte vissza a betegeket Facebook-on, amikor azok megjelölték ismerősnek, ezért aztán az érintettek nem voltak felhőtlenül boldogok. Igaz, az elutasítást nem is indokolta meg. Berci szerint a megoldás az lehetett volna, hogy bár elautasítja a bejelölést, de visszaír az illetőnek privátban, hogy miért nem fogadja azt.

Futottam már én is bele ilyen helyzetbe: például amikor államvizsgáztattam a napokban, és egy vizsgázóm bejelölt - én meg paraszt módon nem írtam semmit neki, és vissza se jelöltem. Valahogy nem alakult ki még bennem az a kényszer, hogy minden mértékben udvarias legyek a Facebook-on, pedig nem ártana. Ha már az énmárkáról papolok néha, illenék nekem is építgetni a sajátomat - okosan.

De akkor sem hiszem azt, hogy a Facebook személyes profilja az a hely, ahol én ismerkedni szeretnék, ahol én mindenkit visszaigazolnék. Mióta van feliratkozás lehetőség a személyes profilok publikus bejegyzésére is, úgy hiszem, ez megoldotta a problémát.

Másrészt viszont megértem azokat, akik ilyen módon próbálnak kapcsolatot szerezni, építeni, elmélyíteni. Így aztán azt gondolom, mindenkinek a saját egyéni preferenciája az, hogy kit jelöl vissza és kit nem. Én továbbra is csak azokat fogom, akiket valóban ismerősömnek gondolok. Mert nincs erre kialakult általános etikett: mindenki azt teszi, amit éppen gondol erről a közösségi médiás dologról.

És azt hiszem, ez nem is baj. De azért fontosnak érzem azt, hogy mindenki megtanulja: egy vissza nem igazolás nem jelenti azt, hogy a másikat utálnám, vagy semmibe venném. Egyszerűen csak nem érzem úgy, hogy az ismerősöm lenne. Hívjon meg egy sörre, aztán majd meglátjuk :)

Egyre több a hír arról, hogy a Facebook forgalmát részben meghatározó tinik másfelé kacsintgatnak. Hírbe hozták őket a Twitterrel, a Pinteresttel, a Foursquare-rel - vagyis arról szólnak a hírek, hogy vannak, akik kezdenek kiszeretni a Facebook-ból.

Igaz, a legtöbb ilyen hír inkább bulvár és kevésbé adatok halmaza, vagyis jelenleg nincs nagy baj. De kérdés, meddig lesz ez így, meddig lesz trendi és meddig lesz népszerű a Facebook? Lassan elérve az egy milliárd felhasználót vajon a növekedés majd tovább tart, vagy megtorpannak? És az igazi kérdés: mennyire maradnak aktívak a felhasználók?

Az igazi veszély egyébként nem maga a szolgáltatás minősége, hiszen az sosem volt tökéletes - az igazi veszély a divat. Vajon mennyire valószínű, hogy lesz másik olyan divatos hely az interneten, ami elvonja a jelenlegi aktív felhasználók figyelmét? Mert a jelenlegi "kihívók" egyelőre még nem adják azt a teljes élményt, amit a Facebook tud. Hiszen a Facebook adja a szolgáltatásait, de adja a többi embert is - és mára olyan mélységik adja a többi embert, hogy szinte mindenki elérhető ott. (Szinte, hiszen számos ismerősöm van nekem is, akik bár akítv internetezők, de nem is regisztráltak a Facebookra, vagy regisztráltak, de nem használják.)

Ha valamit megtanított az internet, az a folyamatos változás. Ebből a Facebook sem fog kimaradni. Kérdés, nyertese vagy vesztese lesz ennek a menetnek.

És én azt hittem, majd pihenhetek. Itt a nyár, hurrá, nyugi lesz, van pár futó projekt, azokkal eldolgozok, de amúgy nyugi. És nem, jönnek az ajánlatkérések, a feladatok. Nem állítom, hogy ez zavarna, sőt! Kifejezetten örülök neki.

Csak nem igazán értem ezt a zsongást, nem igazán értem, mi is történik. Akkor most elindul szépen lassan alulról az online megint, felpörgünk az év végére? Vagy mire lehet számítani?

Minden esetre dolgozni kell, bele kell húzni, és majd akkor lesz nyaralás, ha ezekkel megvagyok. Mert azért pihenni is, kell, na.

És ha más is elmegy pihenni, akkor hadd ajánljak egy könyvet olvasni, ami az Akadémiai Kiadónál jelent meg a napokban. Címe: Reklám, vagy amit akartok. Hargitai Lilla szerkesztette, belül pedig nem egy egységes könyv, hanem mindenféle gondolatok a reklámról - mindenféle emberektől. Többek közt tőlem is. És kiktől mástól még? Íme a teljes szerzői lista:

Berényi Konrád, Bojár Gábor, Csepeli György, Csermely Ákos, Dessewffy Tibor, Fehér Katalin, Ferling József, Geszti Péter, Gulyás Emese, Halász Gyula, Hankiss Elemér, Hivatal Péter, Horváth Dávid, Horváth Lajos, Jakab György, Jakab Juli, Kaszás György, Kathi Attila, Lakatos Péter, Markovich Réka, Monspart Sarolta, Nagy Bálint, Papp-Váry Árpád, Pintér Róbert, Sarkady Ildikó, Sas István, Schmidt Mária, Somody Imre, Szabó Erik, Szabó György, Szalai Annamária, Szászkő László, Tamás Pál, Tímár János, Zsélyi Ferenc

Jó szórakozást hozzá!

Az Event Summit-on arról tartottam előadást, miért nincs szükség bizonyos esetekben arra, hogy a Facebook-on oldalt építsünk, hogy saját Twitter csatornát indítsunk. Ilyen bizonyos eset az, ha olyan rendezvényt szervezünk, amely csak egy évben egyszer kerül megrendezésre: fesztivál, konferencia, akármi más.

Az ilyen rendezvények jobbára néhány hétig érdekesek: az esemény előtt 5-10 héten át, majd az eseményt követően pár napig. Ilyenkor van felé figyelem, ilyenkor van érdeklődés - ilyenkor van olyan tartalom is, amit el lehet mondani. Ilyenkor lehet közösséget szervezni és azt megmozgatni.

De ez a közösség csak akkor marad egyben, ha utána van energiánk "etetni": tartalmat kell kapniuk, foglalkozni kell velük. Van erre energiánk? Van annyi érdekes információnk, hogy a figyelmet fenn tudjuk tartani? Ha igen, akkor vágjunk bele, csináljuk meg a Facebook oldalt, vagy bármi mást.

De ha nincs, akkor lépjünk másik irányba. Amit az előadásomban javasoltam, az az, hogy találjunk közösségi média partnert is. Olyan oldalt vagy oldalakat, ahol a célcsoportunk (is) megfordul. Legyenek ők azok, akiken keresztül majd kommunikálunk! Így sokkal kisebb befektetéssel sokkal több embert érünk el.

A kulcs ugyanis a tartalmon, a folyamatos kapcsolattartáson van. Ha ezt nem tudjuk vagy nem akarjuk, akkor biztosan nem leszünk annyira hatékonyak, mint a lehetséges partnerek.

Mi erről a véleményed? Szerinted is járható ez az út?

Vizsgáztatok az Edutuson, egészen pontosan államvizsga elnök vagyok. Ez attól igazán izgalmas, hogy végig kell hallgatnom az összes hallgató szakdolgozati védését, és számos érdekes és hasznos dolgot tanulhatok. Hiszen ha valaki szépen megcsinál egy dolgozatot, ami egy gyakorlati kérdést, egy céget vagy jelenséget dolgoz fel, abban bizony számos olyan információ van, amit nem ismertem eddig.

Igaz, vannak kevésbé szívderítő dolgok is. Például nem minden szakdolgozat tökéletes. Aztán a szóbeli vizsga is nagy kihívás néhány hallgatónak. Azt például tényleg nem értem, egy államvizsgán, a kiadott tételsorból származó tételre hogyan lehet rácsodálkozni? Mintha most látná először... és nem egy embernél látom azt a szemén, hogy "basszameg".

A szakdolgozatot amúgy prezentálni kell, amire a legtöbben PowerPointot használnak, de a bevállalósabbak a Prezi.com-ot - és egészen jó prezentációk is születtek. Meg persze nagyon rosszak is... az pedig látszik, hogy a közönség előtti előadás nem egyszerű.

Alapvető tanács: otthon el kell próbálni. A téma adott, az időkeret is, kell egy tükör, és a tükör előtt kétszer elmondani a védést. Nem túl bonyolult, de sokat jelenthet a vizsgán. Gyakorolni kell ezt is.

Tehát vizsgáztatok, látom, kik az új kollégák. Bővül a szakma, jövögetnek a fiatal szakemberek - és ez azt hiszem nem is baj. Ránk fér - de legalábbis ránk fog férni hamarost - a vérfrissítés.

Ügyfél. Kitalált valamit, ami elvben egyszerű: alapanyagot beszerez, utómunka, weboldara felrak, meghirdet, elad. Nem tűnik lehetetlen vállalkozásnak, persze megvan az a hozzáadott érték, amit úgy hívnak: ötlet. Így tehát piac is van, minden, ami kell.

Csakhogy. Ebben az országban jó minőségű alapanyag nincs. Van ilyen-olyan, de ami egyik szállításban jó, ugyanaz legközelebb már nem jó. Ez gagyi. Aztán utómunka. Nem túl bonyolult kérdés, de egész egyszerűen nincs olyan, aki vállalná csinálni: bonyolult, nem ilyet szoktak csinálni, haggyámá. Ez így gagyi. Egy másik kis kiegészítő elem használat közben váratlanul hamar veszít kinézetéből. Beszállító szerint jó ez, másoknak is megfelelt, nem baj ez. Gagyi. Csomagolás: megrendelik a jót, válasz: nektek jobb lesz az olcsóbb is, vegyétek azt. Mi van???

Kész őrület ez az ország. Nem akarnak dolgozni, bár nem is baj, mert ha meg dolgoznak, akkor mi lesz belőle? Úgy van, gagyi. A hozzállás, azzal van baj. Mindenki beleszar mindenbe. Nem érdekli. És ezek után persze ne csodálkozz, ha te minőséget akarsz adni, akkor az nekik drága. Nem kell, mert nekik elég... a gagyi.

(A fenti kép forrása, készítették: Veres Hajni és Konyhás István.)

A hóhér akasztása mindig is izgalmas műsorszáma a civilizált népek társas együttélésének: amikor aki eddig adta, az most megkapja. Éppen ezért izgalmas minden olyan esemény, ami egy kicsit is hasonlít ehhez: olyan gondolatokat hozhat elő, olyan kérdéseket vethet fel, amelyeket amúgy nem szoktunk említeni.

Éppen ezért volt számomra izgalmas ötlet, amikor Molnár Rita előjött pár hónapja az ötletével, hogy csinál egy konferenciát arról, hogyan kell konferenciát (meg egyéb rendezvényt) csinálni. A dolog persze nem teljesen unikális, hiszen külföldön számos ilyen rendezvény van, de idehaza még nem volt, így érdemesnek tartotta létrehozni.

Ugyanakkor a szervezés azért is tanulságos lehet, hogy végül kik fognak eljönni hallgatóként: kik azok, akik elfogadják, hogy mások is érthetnek ahhoz, amit csinálnak. Mert azért azt tudjuk így magunk között, hogy rendezvény szakmában igen sok az erős egyéniség...

A konferencia tehát létrejött, és jövőhéten lesz az Akvárium Klubban (tudod, a Gödör volt a neve, mielőtt ez az őrült átnevezési kényszer el nem érte), június 21-én, csütörtökön, 9 órától. Program és egyéb információk erre »»»

Fogok én is egy előadást tartani, a közösségi média használatáról, direkt a rendezvényszervezőknek szóló javaslatokkal.

Találkozzunk az Event Summit Hungary-n! 

Igen aktuális kérdés, hogy mit tegyünk, ha reklámozni kellene, de nincs pénzünk. A hagyományos - offline - világban is léteznek trükkök, módszerek, de az internet aztán elég sok jó lehetőséget ad!

Először is fel kell ismernünk, hogy a tőkénk nem kizárólag pénzt jelent. Van sok más olyan erőforrásunk, amiből reklám lehet. Nézzük meg ezek közül a fontosabbakat!

• Az első természetesen az időd. Az az idő, amit reklámra tudsz a pénz helyett (vagy mellett) fordítani.
• A második a kapcsolati tőkéd. Kiket ismersz, kikkel vagy jóban.
• A harmadik a tudásod. Mennyire ismered a vevőidet, a saját környezeted.
• A negyedik a barátaid - az ő idejük, tudásuk, kapcsolati tőkéjük.
• Az ötödik a céged eddigi teljesítménye: a korábbi és jelenlegi ügyfelek, a referenciák.

És persze még lehet ezen kívül sok más, egyéni helyzetektől függően.

De hogyan élj ezekkel az erőforrásokkal? Mik azok a megoldások, amik pénz nélkül is hasznot hozhatnak? Lássuk!

Tanulj meg kommunikálni! Vagy már tudsz? Akkor kommunikálj! Használd a közösségi média eszközeit, írj blogot, készíts Facebook oldalt, legyél jelen a LinkedIn-en. Keresd meg azt, ami neked tetszik eszköz, és használd. Mesélj magadról, a cégedről, a problémáidról, a sikereidről. Beszélgess, barátkozz, építkezz.

Készíts hírlevelet. Lehessen rá feliratkozni, és szólj az ügyfeleidnek, iratkozzanak is fel rá. Csinálj a weboldaladra feliratkozó mezőt, de előbb jelentkezz be adatkezelési sorszámért, nehogy megbüntessenek. Aztán szólj a barátoknak, partnereknek, segítsenek minél több feliratkozót gyűjteni. Pénzed nincs, így komolyabb nyereményjátékot nem tudsz csinálni, de írhatsz a szakmádban izgalmas és hasznos pdf-eket, amiket aztán a feliratkozóknak elküldhetsz.

Szedd össze, kik voltak eddig az ügyfeleid. Szólítsd meg őket, csinálj egy olyan akciót, amelynek során megéri nekik ajánlani a te cégedet. Ha elégedett ügyfelek voltak, akkor azt hiszem nem lesz ezzel gond!

Aztán nézz körbe egy kicsit más szemmel: kik azok a partnerek, ügyfelek, barátok, akiknek van már olyan lehetőségük, ahol téged is reklámozhatnak? Hírlevél, látogatottabb blog, sok követő a Facebook-on... az a lényeg, hogy számodra is érdekes legyen az elérhető célcsoport. Ha találsz ilyeneket (és fogsz, hidd el), bátran kérj szívességet. Lesznek, akik elutasítanak, de olyanok is, akik segítenek. És majd ezt szépen felírod a szívesség-bankba. Igaz, ennek van egy kis ára: illik neked is önzetlennek lenni. De ha nincs pénz, az bizony acélozhatja a jellemet is!

Végül nem beszéltünk a tudásodról. Illetve beszéltünk, hiszen mindezt a tudásod fogja felépíteni - de a tudásodat is fel kell ehhez építeni. Tehát tanulj. Kövess blogokat, fórumokat, tanulj meg eszközöket használni. Irtózatosan sok információ elérhető ingyenesen a neten, neked nincs más dolgod, mint önként és dalolva magadba szívni a tudást. Hogy aztán majd ebből újabb és újabb eszközöket találj.

Végül egy jó tanács: a hatékony értékesítést segítő eszközök azért pénzbe kerülnek. Ezért amint van bevételed, azt forgasd is vissza azonnal!

Végül egy dologról nem beszéltem, ez pedig a demo hirdetések. Vannak szolgáltatók, akik adnak ezt-azt kipróbálásra. Például a Google szokott osztogatni AdWords kuponokat, de szerencsés esetben máshoz is hozzájuthatsz. Igaz, ezek esetleges megoldások, tervezni velük nem lehet. De ha belefutsz ilyenbe, azonnal használd föl! Talált pénz ez, csak okosan kell elkölteni. De ugye a tudásodat már építgetted a fentiek alapján, nem igaz?

Az okostévé lesz az a platform, ami esélyes a hagyományos tévézés teljes felszámolására. Nem azt mondom, nem nézünk majd tévét, hanem azt, hogy a szokásaink teljesen mások lesznek.

Amikor az ötvenes években elterjedt a televízió az USA-ban, akkor a műsorok, a sorozatok megváltoztatták az emberek napi időbeosztását, szórakozási szokásaikat: a tévé műsorához alkalmazkodtak. Mára az IP tévé, a DVR, a sok csatorna már elhozta a szabadabb műsorválasztást, de azért ez egy zárt körben történő nézelődés. Ugyanakkor az interneten ott van a tartalom, és a technológia itt van a kezünkben: csak össze kell kötni e kettőt. Ezt tudja sok eszköz már, és ezt tudja a smarttévé, vagyis az okostévé is (meg persze még pár más dolgot is).

De míg a külső eszközök használata kicsit nehézkes, kicsit technokrata hozzáállást igényel, addig az okostévében mindez ott van, és az internet kapcsolat is ott van, a lakásokban. És ha ez így összeáll, akkor például nem lesz abból gond, hogy ugyanabban az időben megy a Forma 1 és a Foci EB egy meccse, hiszen az interneten elvileg mindkettő jön élőben - és nincs szükség mindenféle extra előfizetésekre.

Sőt, az okostévén kommentezhetünk is, ha lesznek ilyen szolgáltatások, vagy lesznek majd újfajta közösségi oldalak, esetleg a jelenlegiek alakítanak ki erre a platformra valami újat. Mert míg a neten a videós tartalom inkább tartozik különlegességek közé, addig a tévén ez lesz a normális.

Az okostelefonok világa már itt van, a penetrációja napról napra növekszik. Az okostévé még a jövő, inkább lehetőség, ígéret, de valójában nincs is olyan messze. Négy év múlva, amikor újra lesz Olimpia, és újra lesz Foci EB, és persze lesz továbbra is Forma 1, már teljesen más technológiákkal fogjuk ezeket követni.

Sokkal szabadabban.

Elég sok blogot olvasok. Jellemzően mindent rss-ben követek, így a legtöbb bloggal rss olvasóban találkozom, ami jelenleg a Google Readert jelenti, az vált be a mobil+notebook közös platformon.

Ez viszont azt jelenti, hogy általában nem látom a blogokat teljes valójukban, csak a tartalmukat. Illetve csak a tartalmuknak egy részét, azt, amit rss-ben megkapok. Aztán, ha az érdekes, akkor kattintok. Éppen ezért jobban szeretem azokat a blogokat, amelyek teljes feed-eket küldenek, így végig tudom olvasni kattintás nélkül. Főleg a mobilon ugyanis a kattintás egyáltalán nem triviális, inkább megcsillagozom az érdekesnek tűnő írásokat, aztán vagy elolvasom, vagy nem...

Tanulság? Ha egy blog el szeretne engem érni, akkor azt csak a tartalommal tudja. Ráadásul, ha nem teljes feed-et küld, akkor az ajánló részt úgy kell megírni, hogy szeressek továbbkattintani. 

Tudom, ez az egész nem újdonság, de azért érdemes néha előjönni vele. Mindig vannak új bloggerek, nem?

Nem olyan rég még kérdésként tettem fel a címet, most tényként közölhetem: lehetőség nyílik a Facebook-on hirdetni úgy is, hogy az ETARGET felületét használjuk ehhez, vagyis az ETARGET rendszerében adjuk fel a hirdetést.

Miért lehet ez érdekes? Hiszen a Facebook felületén is csodásan lehet hirdetés feladni, minek kellene ehhez egy közvetítő?

Nézzünk pár lehetséges okot! Először is, a Facebook-on csak bankkártyával lehet fizetni, jelenleg nincs más megoldás. Ráadásul a számlát pdf-ben kell letöltögetni. Igaz, lehet már forintban hirdetni, így legalább a konvertálgatásra nem lesz napi szinten szükségünk. Az ETARGET-en keresztül viszont történhet a fizetés átutalással is, és nem kell hozzá bankkártya. Hogy számít-e ez? Naná! Nemcsak a kisebb, de a nagyobb cégeknek is könnyebbséget jelenthet mindez.

Az ügynökségeknek is jó lehet ez a megoldás, az ETARGET köztudottan ad kedvezményt az ügynökségeknek, így mostantól ez a Facebook-os megoldásokra is érvényes lesz.

Azt még nem tudom megmondani, mennyivel hatékonyabb vagy kevésbé hatékony ez a megoldás, mennyivel növeli esetleg a díjakat. Most indult a lehetőség, elég rövid ideje tesztelik. De ki fogjuk próbálni, és ha már lesz tapasztalat, mindenképpen meg fogom osztani!

Tudod, mi a legnehezebb a szövegírásban? Keveset írni, de azt hatékonyan! Amikor kiadunk egy anyagot a kezünkből, legyen az reklám vagy egy céges bemutatkozó, hajlamosak vagyunk úgy kezelni, mint egy karácsonyfát. Legyen rajta piros dísz, de a kéket szereti a nagypapa, akkor az is, de a kedvencem az arany, menjen rá az is... Pedig kellő mértékletességgel, csak a kék díszekkel sokkal szebb lenne a fa.

Amikor egy anyagot írok, vagy átírok, mindig azt kell először eldönteni, mi a cél. Aztán szépen kidobálni minden fölösleges információt. Amúgy sem jegyzünk meg háromnál több lényegi információt, és ha ezt sikerül kettőre vagy egyre leszorítani, akkor az még jobban tudatosul. Nem lexikont kell írnunk, nem egy kézikönyvet, hanem reklámot. Márpedig ez a reklám szövegében a fókuszálást jelenti!

Érdemes megnézni a ppc reklámokat. Kevesebb, mint 100 karakteres szöveg, mégis belefér a lényeg. Ott nincs több hely, nem is terjengenek az információk. És ennek ellenére - vagy inkább éppen ezért! - hatékonyak.

Tanuljunk meg tehát húzni, ne írjunk le többet, mint ami feltétlenül kell, és sokkal hatékonyabb szövegeink lesznek. Ha az érdeklődést felkeltettük, úgyis meg fogja találni a kedves ügyfél az őt érdeklő egyéb információkat!

A tegnapi SuperSocial konferencián, hallgatva a sikeres Facebook megoldásokat, az jutott eszembe, kellene egy olyan konferencia - vagy legalább egy olyan blokk - ahol a sikertelen kampányokat lehetne bemutatni. Mi történt, miért, és mire lehetne ebből következtetni.

Ugyanakkor tudom, ez egy nagyon naív elképzelés. Egyrészt, az elmúlt 10 évben nem láttam olyan ügynökségi kampányt, ami sikertelen lett volna. Mindig meg lehet találni azokat a mutatókat, ami alapján egy kampány működőnek néz ki. Másrészt, a sikertelenség mértékegységét kellene először definiálni...

Persze, kkv oldalról, a sikertelenség nem túl bonyolult kérdés: beleraktam 100 Ft-ot kampányba, nézzük, mennyi jön ki belőle. Ha kevesebb, mint 100 Ft, akkor sikertelen a kampány, ha több, mint 100 Ft, akkor sikeres.

Csak ugye ezt a képletet nem annyira szokás használni. Az egyik előadó amúgy kellően monoton és semmitmondó előadását csak az az őszinte fél mondat törte meg, amikor a Facebook jelenlétük kapcsán megjegyezte, azt még nem tudják, hol fogja ez nekik anyagilag is megérni...

Érted, nem tudja, hoz-e pénzt, de csinálja! Hát őszintén... akkor minek csinálja?

Amúgy ezen a haszon/kiadás nagyobb legyen, mint 1 szabályon sok kampány megbukna, hiszen nem lehet mindent ennyire feketén és fehéren kezelni. A brand építés, a brand erősítés hosszabb távon éri meg, és sokszor egy kampánynak bizonyos elemei csak figyelmet keltenek, más elemeknek kell a hasznot lefölözniuk - akár nem is azonnal. De ha így van, akkor meg nem érdemes külön Facebokk jelenlétről vagy Facebook marketingről beszélni. Akkor el kell mesélni az integrált kampányt, és azt, annak hol része a Facebook.

Ennyiben tetszett például a Telenoros előadás: Badics Eszter nem azt mondta el, mit csinál a Telenor a Facebook-on, hanem azt, hogy egy integrált szponzorációs folyamatban hol lehet a Facebook-nak része, szerepe. Hol tudja egy cég felhasználni a virtuális közösséget.

Nagyon várom már, hogy kifusson ez a Facebook-hype, és végre megtanulják a hirdetők, hogy nem külön Facebook ügynökségre meg Facebook szakikra van szükség, hanem egységes megoldásra, amelynek a Facebook is része.

És nem lehet elégszer mondani: tartalom is kell mindehhez. A Facebook nem egy egyszerű felület, ahova fel lehet rakni az üzenetet, a Facebook egy közösségi oldal, ahol tartalmat kell nyújtani. Igaz, nem mindenkinek. De ez meg már megint egy másik történet.

Az gondolom senkinek nem újdonság, hogy a hadi fejlesztések egy része előbb-utóbb a polgári világban is megjelenik. Az is hasonló jelenség, amikor a versenysport (például autózás: Forma 1) fejlesztései jelennek meg a mindennapokban. Ezt már szinte meg is szoktuk, az alap hasznosság mellett társadalmi plusz értéke is van az erre költött pénzeknek.

Mostanában egy hasonló folyamatot látok a szórakoztató technológia területén, mégpedig ezen belül a játékgépeknél. Ahhoz, hogy egy konzolgyártó kiemelkedjen a többi közül, fejleszteni kell, aztán ha ez bejön, akkor több milliós példányban gyártani. Így aztán az egy eszközre eső költség elég alacsony lesz. És ilyenkor jöhetnek a kreatív elmék, akik ezt elkezdik másra használni.

Mire gondolok? Az idei StartUp konferencián volt egy hazai fejlesztésű intelligens tábla megoldás, amelynek az érzékelő része a Nintendo Wii kontrollerje, és így az egész eszköz bőven 100e Ft alatti áron elérhető. A másik példát pedig tegnap találtam:

Egy brit cég, a Surrey Satellite Technology egy olyan pikoműholdat fejleszt, amely integrálja a Microsoft Xbox 360 játékkonzoljához fejlesztett Kinect technológiát.

Érdekes megoldások, és nagyon tetszik ez a fajta innováció: amikor egy alapvetően játékra készített eszköz így válik hasznossá. Maga az analógiai is tetszik: érdemes nézelődni az élet más területein, hátha találunk olyan megoldást, amit mi magunk is felhasználhatunk, a saját üzletünkben. Példák vannak előttünk!

Nem állítom, hogy maradéktalanul szeretem a webes videókat. Főleg azokat nem, amikor tévének nézik az internetet, és például híreket közölnek mozgóképben. Egyrészt mobil eszközről tuti nem fogom megnézni, másrészt a hírhez való hozzáférés sebességét rendesen lelassítja - ugyanis gyorsabban olvasok, mint nézek.

Ugyanakkor én is fogyasztok rengeteg videós tartalmat, filmeket, zenéket is. Mióta megjelent a YouTube-on a preroll videó hirdetés, azóta már ilyeneket is... és persze elérnek a vírusfilmek is. 

Ráadásul, bevallom, az előbb ostorozott hírvideók egy részét is megnézem - jellemzően azokat, amik valami pluszt adnak (várhatóan), mintha leírva kapnám meg.

Tehát tele van a net videókkal, jókkal, rosszabbakkal, így valahol érthető, hogy nem lenne rossz ezeket "megmérni". Erre vállalkozott a Kreatív.hu is egy webvideó versennyel - amire még pár napig lehet jelentkezni is (ez itt tehát a reklám helye volt). Három kategóriában várják a videókat, persze jobbára olyanokat, amik már készen vannak - vagyis igaz, június 1-ig csak pár nap van, de nem az a feladat, hogy addig csinálj valamit, hanem az, hogy elővedd a készet a fiókból. És hajrá!

A nyertes ráadásként a Werk Akadémiára nyer felvételt, egy szemeszterre, bármilyen képzésre - tehát akár filmesre is! A Werkről pedig el kell mondjam, hogy hasznos és gyakorlati tudást ad át, vagyis ez a nyeremény tényleg igazi érték. Kár lenne lemaradni róla, ha van hozzá videód, nem?

Aki ebben az online fejlesztgetős, marketinges iparágban dolgozik, annak egészen biztos, hogy előbb-utóbb dolga lesz valamilyen alvállalkozóval. Legyen az egy webes fejlesztés, vagy akár egy kampány valamelyik eleme, biztos, hogy lesz olyan, amikor nem talál "házon belül" embert. Ráadásul simán lehet úgy üzletet építeni, hogy alvállalkozókra alapozva lesz gyártó kapacitás, és a feladatok, amik nálunk maradnak, inkább a kitalálással és menedzseléssel - no meg a sales-el kapcsolatosak.

Az alvállalkozókkal való munkának persze számos kockázati tényezője van. Az egyik legfontosabb az, hogy a felelősség akkor is a nálunk marad, ha amúgy tényleg minden munkafázist más csinál. Vagyis ha a mi alvállalkozónk valamit nem kellő pontossággal csinál meg, elcseszi a munkát, akkor mi nem mutogathatunk rá, hiszen az ügyfelünk tőlünk rendelt, nem mástól.

Ha ezen túl tudjuk tenni magunkat, akkor érdemes így felépíteni az üzletünket. Persze van több lehetőségünk is. Ha teheti az ember, akkor fix alvállalkozókkal dolgoztat. Nálunk például megvan az a néhány partner, akit a különféle feladatokhoz keresünk, és csak akkor változtatunk, ha arra nyomós okunk van. Ilyen nyomós ok, ha a partner nem ügyes, vagy ha a partner éppen aktuálisan nem tudja a munkát elvállalni.

No és itt a második kockázat: mi van akkor, ha éppen nem találunk egy alvállalkozót sem a feladatra? Vagy akit találunk végül, az drágább, mint, amire mi gondoltunk? Ilyenkor segít az, ha a különféle területeken több alvállalkozónk is van. Ez jellemzően segít, de így is lehetnek kellemetlen helyzetek.

Megtehetjük azt is, hogy projektenként más partnert keresünk. Ilyenkor szigorúan úgy megy a munka előkészítése, hogy a beérkező ajánlat kérést elküldjük a potenciális alvállalkozónak, ő mond árat, azt mi megszorozzuk annyival, mint szoktuk, majd ezt ajánljuk tovább. És ha jön a megrendelés, akkor már mehet is a feladat az alvállalkozóhoz.

Mindez elég egyszerűnek tűnik, de vannak azért buktatók. Ha a partnereink megbízhatóak, akkor sem tehetjük meg minden esetben, hogy ott vannak velük az ügyfélnél, és így első kézből kapják meg az instrukciókat. Az eseti partner választásakor pedig ez az opció véletlenül sem merül fel...

És ez a harmadik kockázat: amikor a folyamatban elvesznek az információk. Nem jól adjuk tovább az igényt, sok a javítani való és így sokat kell közvetíteni stb.

Az alvállalkozókkal való együttműködés tehát nem egyszerű. Én egyébként, ha tehetem, nem "rejtem el" az alvállalkozót, általában elmondom a megrendelőmnek, hogy ki fogja a részterületeket csinálni. Igaz, van, amikor a megrendelő erre nem kíváncsi. De mindegy, melyiket választom, a felelősség végül úgy is az enyém lesz.

Jövőhéten csütörtökön lesz a második SuperSocial konferencia, és a tavalyi évi áttekintő program után idén úgy nézem egyenesen belecsapnak a szervezők a közepébe.

A konferencia gerincét ugyanis esettanulmányok fogják adni, ezt egészítik ki az egyéb előadások - majd a nap végén a GoldenLike verseny eredményhirdetése. A tavalyi évi konferencia nagyon népszerű volt, rengetegen elmentek, és bár volt néhány megkérdőjelezhető színvonalú előadás is, de idén ahogy nézem egy pörgősebb és gyakorlatiasabb program állt össze. Persze elsősorban azoknak lesz ez érdekes, akik használják a marketingjükben a Facebook-ot, vagy csak tervezik azt használni - hiszen a program lényegében a Facebook-ról szól. De azt hiszem, ez nem is baj, ráfér a piacra a tanulás, a tapasztalatcsere.

Én mindenesetre ott leszek. Ha te is jönnél, május 23-án estig még olcsóbban kapsz jegyeket!

Amikor arról beszélünk, milyen legyen egy kampány a neten, vagy kitaláljuk, mit és hogyan kéne csinálni a Facebook-on, akkor mindig szükségszerűen rövid távban gondolkozunk. Nem látunk előrébb, mint néhány hét, esetleg pár hónap. Ez a munkák sajátja, nincs ebben semmi extra, pontosan tudjuk.

De az online marketing nemcsak ebből áll. Vannak olyan távlatok, vannak olyan projektek, amik a távolabbi jövőbe mutatnak. Persze, ez nem az a kérdés, hogy hogyan hirdess a Facebook-on - azt se tudjuk, lesz-e Facebook pár év múlva. Ezek az igazi stratégiai feladatok. Például milyen tartalmi irányba fejlessz egy webes szolgáltatást. Vagy milyen célcsoportot szeretnél bevonni a kommunikációdba, hosszabb távon. És így tovább. Az ilyen jellegű tervezés egy kicsit marketing, egy kicsit ötlet, egy kicsit hit - és nagyon sok bátorság.

Mert lássuk be, el lehet alibizgetni, lehet csinálni a megszokott, eddig is ismert dolgokat. A weboldalunkat lehet fejlesztgetni, rácfelvarrni, néha megújítani. A kampányokat lehet így is csinálni, meg úgy is csinálni. A közösségi médiába lehet gyártani a tartalmakat a meglévő erőforrásokkal. El lehet szépen lenni, megvan benne a perspektíva.

De ha nem elégszünk meg ennyivel, akkor nézzünk messzebb, sokkal messzebb. Lássuk meg, hol akarunk lenni majd évek múlva, mik azok a lehetséges irányok, amelyek az üzleti sikert meghozhatják. És vágjunk bele!

Ma az egyik ügyfelemnél egy olyan projekt magját ültettük el, amelynek várható leghamarabbi megvalósítása 2013. szeptembere. Lesz mit dolgozni, hogy tényleg megvalósuljon.

Az énmárkát, vagyis a personal brandinget tanítottam a hallgatóimnak az utolsó órán. Ebből már nem kell vizsgázniuk - legalábbis nálam. Az énmárka vizsgája az után kezdődik, hogy levizsgáztak. Az életben, a munkában.

Ennek kapcsán aztán meg is kérdeztem, kinek hány ismerőse van Facebook-on, és nem volt olyan, akinek száznál kevesebb. A legkevesebb ismerőssel "büszkélkedőnek" is kb. 150 ismerőse van a Facebook-on. Ami nem kevés, ennyivel már el lehet indulni a világhír fel!

Persze akkor, ha kitalálod magad, ha van történeted, üzeneted, és merszed kiállni a sokaság elé, és elkiáltani magad:

Hé, világ! Itt vagyok!

És ha mered magad sztárolni. Idehaza talán ezt a legnehezebb: az önmenedzselésből azt megtanulni, hogy sztárként tekinteni saját magunkra. Nem lekicsinyelni az eredményeinket, nem elhallgatni, ha mi jobbak vagyunk, hanem igenis megmutatni magunkat a világ előtt. Kiállni, és azt mondani:

Hé, világ, idenézz! Jobb vagyok!

Ha van benned érték, ha van benned tudás, ha van benned olyan valami, amiben úgy érzed jobb vagy, amiben úgy látod, más vagy, máris érdemes elindulni a személyes márka felépítése felé. Mert ez sokkal többet érhet, mint egy jól tejelő, zsíros állás, hiszen nem a pozíciód miatt fognak szeretni, hanem saját magadért. Nagyon fontos különbség ez, és csak az fogja ezt tisztán látni, aki előtt már becsukódtak kapuk, akik mellől eltűntek a haverok, ismerősök, az úgynevezett barátok, amikor hirtelen megszűnt a vezetői állása az akármelyik multinál, és saját cégbe kezdett. Az énmárka megvéd az ilyen helyzetektől is.

Erről tanítottam hát az Edutuson, a harmadéves e-kereskedelem szakosoknak az utolsó órán. Aztán írták meg a tesztet. De ezt inkább ne bolygassuk...

Ez most egy tesztbejegyzés. Kénytelen vagyok kipróbálni a blog.hu új adminját, mert végleg bezárják a régit.

Amikor először kipróbáltam, akkor még nagyon sok bajom volt vele. Aztán inkább bejegyzéseket írtam, nem foglalkoztam ezzel, használtam a régit. Eddig. És majd akkor mostantól kiderül, széna-e vagy szalma?

Egy szolgáltatás megváltoztatása sosem könnyű. Végig éltem több design változást is például az Index.hu-n, és soha nem volt olyan, hogy ne lett volna kisebb-nagyobb olvasói csoport, aki visszasírta - sőt, követelte - a régit. De az élet más területén sem vagyunk túl rugalmasok. A szomszéd áruházban átrendezték a polcokat, most minden máshol van. Beszélgettem kicsit a pénztárossal, és magától mondta, sokan panaszkodnak, hogy semmit nem találnak.

A változásokat nem igazán szeretjük. Nem vagyunk arra felkészülve, hogy lépjünk, ha a régi is megfelelő volt.

De én most nem állok be a sorba, nem sírom vissza a régit. Elfogadom, hogy új a felület, és megpróbálok vele együtt élni. Nagyon remélem, sikerülni fog!

Ha a kattintás alapú (ppc) hirdetéseket tanítom, akkor az automatizált rendszerek között mindig felsorolom azokat, amik idehaza is használhatóak: a Google AdWords-öt, a Facebook-ot és az ETARGET-et. Ezek közül az AdWords és az ETARGET "magyar kompatibilis": olyan számlát adnak, amit a legkonzervatívabb könyvelő is elfogad, és van mód utalással történő fizetésre. Ezzel szemben a Facebook megoldása úgy a számlában mint a fizetési módban (csak bankkártya) sokak számára jelent megugorhatatlan akadályt.

Épp ezért kaptam fel a fejem arra a minuszos hírre, amibe belebotlottam: mostantól Csehországban az ETARGET rendszerén keresztül lehet Facebook hirdetéseket elhelyezni! Vagyis az ETARGET-en futó kampányokat ki lehet "terjeszteni" a Facebook-ra, természetesen olyan módon, hogy a célzásokat is beállíthatjuk!

Ez azt hiszem elég érdekes hír, és még érdekesebb lesz, ha nemcsak a cseheknél, hanem nálunk is bevezetik. Lehet, be fog csábítani pár olyan céget, akik eddig nem merték vagy akarták kipróbálni a Facebook-ot. Én a magarm részéről jó ötletnek tartom, kíváncsi leszek, bevezetik-e, és ha igen, mennyire fog bejönni.

(Itt a hír forrása.)

Állandó fétisem az, hogy a marketingben csak úgy szabad bármit csinálni, ha első lépésben meghatározzuk a célt. Majd ezt követően folyamatosan mérjük, hogy mennyire sikerült azt elérni, jó irányba haladunk-e. És ha nem, akkor bizony lépni kell.

És nincs idő ilyenkor. Ha látjuk, hogy egy hirdetési megoldás nem működik, akkor azonnal le kell vonni a következtetést, és meg kell állítani. Mert igaz, így nem lesz hirdetés, ami hozna vevőket, de azért állítottuk le, mert eddig ment, de hiába, mert nem hozott... Vagyis a helyzet nem változik, csak most ezért nem kell fizetnünk.

Ehhez kell egy olyan felépített belső kultúra, amely nem kezd el ilyenkor okoskodni, és bebizonyítani, hogy a korábban hozott döntés valójában nem is rossz, jó az, "csak még nem jönnek az eredmények".

Van más út. Mindig van más út. És ha nem haladunk a cél felé, akkor kell a változás, és az alkalmazkodás: a kampány átalakítása, vagy a lelövése. Ehhez persze határozottság kell, és figyelni kell az adatokat, hogy felismerjük a helyzetet.

Nem állunk olyan jól, hogy csak úgy szétfröcsköljük a kampánypénzt egy-egy rossz ötlet miatt.

Döbbenetes, mennyire gyorsan avulnak az új kütyüink. A SonyEricsson Xperia Arc telefonom nincs egy éves (bár egy éves maga a modell), de már nagyon "gagyi" a mai modellek mellett. Picit több, mint egy éve használom a Galaxy Tab-em, és hát sem sebességben, sem egyéb dolgaiban nem egy mai darab - pedig csak egy év telt el.

Ha az ember szeretné tartani a tempót, akkor úgy fél évente kellene cserélgetni az Androidos telefonokat, és úgy évente az iOs-es készülékeket. Amik alapban sem olcsók, de így aztán főleg nem. Mert ha veszek egy nagyon drága notebook-ot, akkor azt évekig használom (a jelenlegi MacBook-om 4 és fél éves, mostanában kezdem kevésnek érezni), de egy telefont jó esetben is csak egy évig? Hát...

Nem jó ez így, vagy vagyonokat költ a geek ember magára, vagy folyamatosan frusztrálódik. Én azért reménykedek, hogy ez a fajta erőltetett fejlesztés valamilyen rendezett mederbe kerül, és nem azon kell gondolkodni egy eszköz megvásárlásakor, hogy na mikor veszem majd meg a következőt...

Vagy csak engem zavar ez az egész? Öregszem?

Kedden a Media Hungary-n a mobilos szekciót vezettem, így volt szerencsém minden mobilos előadást meghallgatni. Egy nagyon fontos adat volt számomra, ez pedig azok száma, akik ma idehaza

• rendelkeznek okostelefonnal
• van a telefonhoz internet előfizetésük
• és használják is azt

Az ilyen felhasználók száma jelenleg 1,8 millió, vagyis a mobil internet penetráció a gyakorlatban 18%. Ehhez érdemes hozzátenni, hogy a fejlődés kb. négyszer gyorsabb, mint az interneté volt, és jól látszik, hogy miért kell foglalkoznunk a mobilos megoldásokkal. Ez már egy igazán fontossá váló piac, igaz?

Most pedig tegyük hozzá a telefonadót, amit beszélgetésre és sms-re vetnek ki. Mobil adatforgalomra, internetre nem. (Ilyenkor jó, ha az ötletadó politikus leragadtak a kőbaltánál és a kurblis telefonnál...) Egy céges telefon esetében a havi maximális összeg kb. egy plusz internet előfizetés ára. Okos telefonon pedig mehet a hanghívás is ip hálózaton, vagyis lófaszt fizetünk majd, nem telefonadót.

Ez pedig adhat egy újabb lökést a mobilnetnek. Azt hiszem, ennél ügyesebben nem terelgethetné pártunk és kormányunk a modern technika felé a lakosságot, hát nem?