Onlinemarketing blog

Ma voltam a Google Ügynökségi Napon (twitteltem is róla valamennyit), és sok hasznos és érdekes dolgot hallottam. Az egyik nagyon jó előadást Geiger Tamás, alias DuracellTomi tartotta a YouTube-ban elhelyezett reklámok kapcsán.

Tudjuk, ezek azok a reklámok, amik március 1. óta zavarnak, ha videót akarunk nézni. És talán a legzavaróbb ugye az a megoldás, amikor a videó megnézése előtt elindul egy hosszabb-rövidebb reklámfilm. A Google hosszabban (max. 3 perc!) gondolkodik, de én is azt hiszem, ahogy azt Tamás is elmondta, hogy ennél sokkal rövidebb a célravezető.

Szóval videóreklámok. Két érdekes dolgot mondott Tamás, ha a kreatív készítésre kerül a sor. Az egyik egy kőkemény tapasztalat: nagyon hamar kiégnek ezek a reklámok. Néhány nap! után már nagyon megutáljuk, érdemes ilyenkor pihentetni vagy cserélni a kreatívot.

A másik a kreatív készítésével kapcsolatos. Egy hagyományos reklámfilm felépítése olyan, hogy a végén van a csattanó: szépen felépül a film, bemutatják a hagyományos mosóport, majd a különlegeset, és végül a poént. Ezt vedd meg!

De a weben 5 másodperc után ugorhatunk. Vagyis az első 5 másodperc a legnézettebb, aztán szépen csökken a megnézett idő, vagyis egyre kevesebben nézik 10, 15, 30 másodpercig. Tehát ha azt akarjuk, sokan lássák a termékünket, a logónkat, akkor mikorra kell időzíteni? Az elejére, természetesen. Pontosan úgy, ahogy a bannerek esetében is kell(ene).

A fordított piramis elv itt is érvényesül, ahogy a webes szövegírásban.

Nos, igen. Ez így nagyon szépen hangzik, de... De mi van akkor, ha tényleg kreatívok vagyunk? Ha tudunk olyan filmet csinálni, amit végig fognak nézni? Ha az első 5 másodperc nem a brandről szól, hanem valami olyanról, ami miatt nem kapcsol el a felhasználó?

Akkor megmaradhat a hagyományos időzítés, és ha valaki önszántából nézi meg, és így éri a poén, az üzenet, akkor az sokkal-sokkal hatásosabb. Vagyis igen, alapesetben kezdjük a filmet az üzenettel, de ha hiszünk magunkban, ha tényleg jó a kreatív, akkor csinálhatjuk máshogy is.

Egy biztos: ez a fajta videóhirdetés már más műfaj. Nem lesz elég a tévéreklámot pont ugyanúgy benyomni ide. Ez a felület ennél sokkal többet érdemel.

Amikor elkezdünk megtervezni egy webáruházat, akkor az első lépés nem a szoftver kiválasztása, vagy mondjuk a layout tervezése. Az első lépés minden esetben a célok meghatározása - majd amikor belevágunk, akkor az adatbázist tervezzük meg. Azt az adatbázist, amire az egész áruház épül, amire majd minden és mindenki hivatkozni fog.

Egy olyan adatbázist, amiben a termékek részletes leírása szerepel, a vevők és beszállítók adatai szerepelnek, amely képes az akciókat, az árváltozásokat kezelni - és persze még sok más dolgot is, a megrendelő elképzeléseitől függően.

Hogy miért mondom ezt el? Hiszen ez elég triviális dolog, nem? 

Az a tapasztalatom, hogy bár maga az adatbázis megtervezése triviálisan szükséges, de annak stratégiai szerepe kevésbé. Tudom én, hogy lehetőség van menet közben is belenyúlni, változtatni, de egy nagyobb, összetettebb projektben az adatbázis lehet az az összekötő kapocs, ami egyben tart egy komolyabb webes értékesítést. Amikor már nemcsak egy webáruházról beszélünk, hanem ügyfélkezelésről, számlázásról, logisztikáról, raktárkészletről, akkor bizony az adatbázis kiemelt szerephez jut.

Ezért is fontos erre időt szánni, akár hosszabb időt is.

Azért a nyár valójában egy permanens pihenés, még akkor is, ha közben dolgozik az ember. Kevesebb a munka, kisebb a hajtás, mások az elvárások. De jó magyar szokás szerint a nyárnak üzletileg valamikor pár nappal augusztus 20-a után vége van, lassan a legtöbben hazaérnek, elkezdik a visszarázódást, hogy szeptember elejével a munka is belendüljön.

Most kell lendületet venni, és egy hatalmas sprinttel végignyomni kb. december 20-ig az évet. Most jön az a négy hónap, ami sokaknak a megváltást, a bevételt fogja hozni. A könyvek, a játékok, és a jóég tudja még mennyi különböző jószág a karácsony előtti időszakban csinálja éves forgalmának nagyobb részét (50-80! százalékát), így ilyenkor mindenki fel van pörögve. Az igazi kiskereskedelmi forgalom persze majd október végén fog elindulni, az igazi roham akkor kezdődik.

Ez pedig azt jelenti, van még olyan 8-10 hetünk, hogy felkészüljünk erre. Ebbe már nem nagyon fér bele egy új weboldal, vagy egy webáruház nulláról való "felhúzása", de arra van idő, hogy a meglévő weboldalt rendberakjuk, sőt, az év végi kampányokat okosan meg is tervezzük. Mert ha csak egy "egyszerű" AdWords kampányt akarunk, akkor is ki kell találni az üzleti hátteret (mit akarunk eladni), ki kell találnunk, mit rakjunk fel a weblapunkra, csinálunk-e mellé Facebook aktivitást, és így tovább.

Apropó, egy Facebook alkalmazás fejlesztése is bőven belefér ebbe az időszakba, és ne feledjük, tavaly pont az év végére esett az inidiánneves alkalmazás is, ami alapjaiban kérdőjelezett meg néhány dolgot a Facebook marketingben.

A marketingben tehát az ősz nem az elmúlás, hanem a kaszálás ideje lehet. Fel kell rá készülni, és az elkövetkező napokban bemelegíteni, hogy aztán hétfőtől kezdődhessen a sprint.

Az űrhajózás az emberiség nagy kalandja. Számomra az igazi hősök nem a háborúban születnek, hanem tudásukkal, merészségükkel érnek el eredményeket. Ezen hősök egyike volt Neil Armstrong, az első ember, aki egy idegen égitest felszínére lépett. Az Apollo 11-el történelmet írtak, és a híres mondatát, amit akkor, a Holdraszálláskor először mondott, szinte mindenki ismeri. Nem is idézem...

Neil Armstrong is ember és halandó. 82 évesen halt meg, a mai napon.

Iszonyúan ambivalens számomra ez az egész Goldenblog történet. Egyrészt nagyon fontosnak tartom, hogy van egy olyan verseny, ahol a blogok be tudnak mutatkozni, meg lehet ismerni azokat. Másrészt a HVG igyekszik mindent megtenni, hogy ez a verseny jó legyen - nemcsak a szándékuk van meg rá, de időt, energiát fektetnek bele.

Aztán persze ott van az is, hogy pár éve nyertem is a versenyen, és tudom, ez egy fontos eredmény volt. És mégis... valahogy nem felhőtlen az örömöm, amikor a Goldenblogra gondolok. Sok gondolat motoszkál bennem már jó ideje, de tavaly felkértek zsűrizni, így inkább nem írtam le azokat.

A legnagyobb problémám a verseny menete. Azt gondolom, hogy egyáltalán nem szerencsés a jelenlegi kategória rendszer. Mondom ezt úgy, hogy tavaly a Szakértői kategóriával kellett foglalkoznom, és belefutottunk az összehasonlítási problémába: elég nehéz a krumplit a komolyzenével összehasonlítani... vagyis sokkal konkrétabb, egyértelműbb kategóriák kellenének. Nem beszélve arról, hogy több olyan blog van a mezőnyben, amelyik profi, vagyis pénzért készül (még akkor is, ha közvetve, vagyis a blog egyfajta önreklám), miközben számos valóban amatőr blog is működik. Nagyon szét kellene már ezeket választani.

Aztán itt van a legellentmondásosabb része a dolognak: a közönségszavazás. A blog ugyanis alapvetően nem tömegműfaj. Attól, hogy egy blogot sokan olvasnak, attól, hogy egy blog ismert (vagy rendszeresen kap Index címlapot, ugye), még nem biztos, hogy jó. Csak annyit jelent, hogy népszerű. És ez nem minőségi kategória! Nagyon fontos ezt látni, hiszen ez az a terület, ahol a profi blogok még egy plusz előnyt kapnak: nem elég, hogy van idejük, energiájuk (pénzük) a tartalomgyártásra, ráadásként sokkal egyszerűbben tudnak embereket mozgatni. És ezt értelemszerűen nem szabályozza a HVG, így például a Szakértő kategóriát vezető blog az általa kezelt egyes (nagyon sok követővel rendelkező) Facebook oldalakon is promózza magát. És teljesen igaza is van, én is ezt tenném, hiszen nemcsak jó buli, de hosszabb távon is jelentkező PR előny egy első hely.

Végül a weboldal. Szerintem egy ergonómiai rémálom az egész. Én rendszeresen eltévedek rajta, de ami az igazi gáz, az maga a szavazás. Egyrészt ez a fajta "mindent egy oldalon" megoldást nem tartom túl jónak. Aztán a blogokat nem lehet egyben átlátni egy-egy kategóriában, és ami a legrosszabb, itt csak egy-egy nevet és linket láthatunk (illetve ez utóbbihoz kattintani kell). Nekem innen iszonyúan hiányzik egy átláthatóbb felület, és ami még fontosabb: rövid leírás minden versenyzőről! Ez nagyon kellene. Mert így ez tényleg csak arra jó, hogy a haverokra szavazzunk...

Mit mondhatnék a végén? Kell egy ilyen verseny, nevezhetjük akár Goldenblognak is, de érdemes lenne - sőt, kifejezetten az előnyére válna - ha tovább javítanának rajta a szervezők. Tisztább, lágyabb, biztonságosabb érzés lenne.

Elég régóta internetezek, de kb. 2005 óta, vagyis hét éve nem igazán szakadtam el a hálótól, jellemzően naponta nézem a leveleimet és az egyéb információkat. Az első hosszabb kihagyás volt a mostani: gyakorlatilag hét napon át semmilyen internet kapcsolatot nem használtam. Ennek csak részben voltak technikai okai, részben saját döntés is volt. Persze ezt jelentősen segítette, hogy Tunéziában nyaraltunk, ahol mobilt nem használtam, és a szállodában gyakorlatilag nem volt wifi.

A mobilt konkrétan le is raktam, így kb. a második napon azt vettem észre, hogy a szobakulcsot veszem ki a zsebemből, és kezdem nyomkodni automatikusan, hogy megnézzem a leveleimet - persze sikertelenül... Na ja, a leszokás nem egyszerű! De úgy a harmadik naptól egészen kitisztultam, azt hiszem. És volt szerencsém egy kicsit marketinges szemmel is körülnézni, természetesen.

Az első és legfontosabb megállapításom - és aki járt már bármilyen arabok lakta országban, ezt meg is fogja erősíteni -, hogy a legfontosabb kommunikációs csatorna a személyes kapcsolat, vagyis a beszéd - és ami talán kicsit furcsa európai (Vagy félázsiai? Egy hétig politikával sem foglalkoztam, mi most a direktíva?) szemmel, az érintés. Vagyis szóban próbálnak meggyőzni, és ha tehetik, meg is fognak, rád teszik a kezüket, ezzel nyomatékosítva a figyelmüket. Mert tényleg figyelnek rád, és tényeg el akarnak neked adni, mert ebből élnek.

És talán ez az, amit nagyon jó lenne megtanulni tőlük. A másik emberre való figyelés. A szálloda melletti boltban például, amikor az egyik eladó látta, hogy a kezemben van két áru is, odajött, és a kezembe nyomott egy kosarat. Hogy segítsen (és persze egy kosárba több dolog fér, hátha telepakolom). Ösztönösen optimalizálnak, hogy hatékonyabban adjanak el.

Persze, Tunézia már nem Európa, sok tekintetben nem az. Például az a kosz, ami ott mindennapos, az nálunk teljesen szokatlan. Még egy-egy fesztivál helyszín is tisztább a buli után, mint ott egy mellékutca. A közlekedés, a viselkedés, minden jelentősen eltér az általunk megszokottaktól. Ugyanakkor elsétáltam a nem üdülőövezetbe is, és a helyieknek szóló üzleteket, szolgáltatásokat is megnéztem. És ebben nagyon hasonlóak vagyunk.

Este focit néznek, együtt, a kávézókban. Ahol egyébként természetesen van ingyen wifi, ha iszol egy kávét (ami 1 dinár, vagyis kb. 140-150 Ft). Vannak persze csak internetezős helyek is, a cégéren ismerős feliratokkal (Facebook, MSN, Twitter). És a fiatalok este eljárnak bulizni, jobbára európai kocsikkal. 

Érdekes egyébként, hogy webes kommunikációra utaló jelek nem nagyon vannak. Se webcímek, se email címek, főleg nem Facebook vagy Twitter - legalábbis én nem találkoztam vele. De ez a fentiek fényében nem is volt annyira furcsa, hiszen jobbára "itt és most" akarnak szolgáltatni.

Afrika messze van, még ez az északi része is. Sok tekintetben. És mégis, van mit tanulni tőlük, igaz, mi is tudunk tanítani nekik. A sok kulturális különbség ellenére is.

...és most irány a pihenés, egy hét napsütés, tengerpart és hasonló jóságok. Addig a blog szünetel, nyaraljatok ti is!

Írtam már róla, hogy figyelgetem a spam-eket is, ki mit akar eladni. Amióta szabad céges címre emailt küldeni, azóta ez a tevékenység ráadásul olyan, hogy legálisan ajánlható is - ha van értelme. Értelmet pedig sokszor a kreatív megoldás adhat, és amit most kaptam, az nagyon ez a kategória. Sőt, valójában nem is spam, hiszen bár kéretlen, de nem tömeglevél, hanem valóban egyedi ajánlat. Megérdemli hát, hogy megosszam:

Üdvözlöm!

Találtam néhány helyesírási (elgépelési) hibát a onlinemarketing.hu oldalon, remélem nem gond, hogy jelzem Önöknek azokat:

Hibás szó: e-mail-ek
Ezen az oldalon: http://onlinemarketing.hu/online_kampanyok/htmls/kampany_tervezes
A hiba megtekintéséhez kattintson ide!
Hibás szó: ellenörzés
Ezen az oldalon: http://onlinemarketing.hu/online_kampanyok/htmls/kampany_vasarlas
A hiba megtekintéséhez kattintson ide!
Hibás szó: résztvenni
Ezen az oldalon: http://onlinemarketing.hu/tanacsadas/htmls/ugynoksegeknek
A hiba megtekintéséhez kattintson ide!

Ha a látogató egy weboldalon helyesírási hibákkal találkozik, az esetleg ronthatja a tulajdonos (cég) megítélését.

Szívesen átnézem az egész onlinemarketing.hu weboldalt, és megkeresem az összes helyesírási hibát, mindössze 2500 Ft-ért. (+áfa)

Kiss Eszter vagyok, 22 éves egyetemista a Szegedi Tudományegyetemen. Egy új tevékenységgel próbálom kiegészíteni a szüleimtől kapott zsebpénzem, weboldalak helyesírását ellenőrzöm.

Úgy gondolom, ez mindkettőnk számára jó üzlet lesz. Az Önök látogatói nem találkoznak helyesírási hibákkal, nekem pedig jól jön egy kis zsebpénz. Fizetni csak a munka elvégzése után kell, számlát természetesen tudok adni.

Ha meg szeretné ismerni a onlinemarketing.hu oldal összes helyesírási hibáját, kattintson ide!

Üdvözlettel

Kiss Eszter
webkorrektor
www.eszter.blogcorrector.com
Rendelje meg ellenőrzésemet és ilyen jelentést fog kapni: Mintajelentés

Tehát a onlinemarketing.hu esetén munkám ára mindössze: 2500 Ft. + áfa.

Ha nem kéri az ellenőrzést, nagyon örülnék akár egy rövid NEM KÉREM szövegű válaszlevélnek.

Kedves Kiss Eszter, ez szerintem tényleg ügyes! Meg is fogom rendelni a szolgáltatást.

Kedves magyar fiúk, a szívünk veletek,
Felétek száll hálánk, boldog lázban élünk,
S velünk együtt boldog a mi bölcs vezérünk.

Sok kis apróság kell ahhoz, hogy egy marketinges idővel cinikussá váljon. Ezek egyike, amikor rájön, az embereket nem érdeklik a logikusan levezethető dolgok, nem veszik észre az ordító logikai hibákat, az embereknek érzelem kell, hit kell, az kell, hogy úgy érezzék, amit megkapnak, az nagyon jó - akkor is, ha ez nem igaz.

Megtanulja az ember, hogy nem az a fontos, jó-e a reklám, igazat mond-e, hanem az, hogy szeretik-e az emberek. És ha azt látod, hogy a bugyuta, értelmetlen dolgok hatást gyakorolnak, akkor rájössz, az érzelmekkel kell játszani, nem az értelemmel. Aztán persze ebből az álláspontból már pontosan látszik, hogy nemcsak a reklám működik így, hanem a legtöbb dolog megítélése. Tök mindegy, mi egy párt programja, ha annak a vezetőjében lehet hinni. Az USA elnökválasztása nem programok csatája, hanem emberek harca.

Nem beszélve az olyan mindenkit érintő témákról, mint most az O******. Ha örülünk, nagyon örülünk, és ha az utolsó pillanatban valami mégsem jön össze, akkor a végletekig képesek vagyunk kitörni és leírni amúgy zseniális sportolókat. A racionális véleményekkel vitatkozunk, ha valaki nem akarja vagy nem tudja ezeket az érzelmi viharokat átélni, akkor az már hazátlan bitang, és ráadásként mára az is kiderült, hogy a sok aranyról az is tehet, hogy ki van kormányon. Mondom, nem gondolkozunk, az érzelmeink rabjai vagyunk.

Hát csoda, ha az ember cinikus bejegyzéseket ír? És csoda, ha nem értik azt az olvasók egy része?

Idén is van Goldenblog, és úgy tűnik, ismét a kívülállók nyugalmával figyelhetem a kategóriákat, sőt, mivel most nem kell zsűriznem, ajánlhatok is majd blogokat.

Azt írja a HVG, hogy a blog nem halt meg. Ezt én is igyekszem hétről hétre bizonyítani, de azt hiszem, nincs ezen mit bizonygatni: amíg van ember, akinek van írás kényszere, és vannak más emberek, akik ezt hajlandóak elolvasni, addig van értelme az önálló publikálásnak. Az ember úgyse pénzért csinálja (jó esetben), hanem magának, hogy megmutassa, amit meg akar.

Vagy hírnévért, elismertségért, és így tovább - az se baj. Az a lényeg, hogy legyünk, akik el akarunk mondani valamit. Vagy csak öncélúan írogatunk. És még ez se baj. Szerintem.

Mert a blog elsősorban a véleményekről, az egyedi dolgokról szól. Aztán majd meglátjuk, kit lesz érdemes olvasni a rengeteg jelentkező közül...

Hurrá! Megvan a második aranyérmünk az O******n! Illetve nem a miénk, hanem egy sportolóé (Gyurta Dánielé), de mi, magyarok, hajlamosak vagyunk ennek úgy örülni, mintha mind benne lennénk. Mintha mind évekig hajnalban kelnénk, mintha mind elviselnénk a csalódásokat, a lemondást, azt, hogy hajtani kell... De tudjuk, hogy mind nem vagyunk ilyenek (hiszen nem itt tartana ez az ország, ha mindenki bajnok lenne a saját munkájában), ezért ügyesen kivetetítjük ezt a "mi kutyánk kölykire", és megy az össznépi örömködés.

Sőt! A Facebookon ilyenkor minden erről szól. És nemcsak az emberek, de a cégek is örülnek, és lássuk be, olcsó lájk gyűjtés ez, ha kirakunk egy ilyen sikert. Én azt hiszem, ez nem is baj, de nem mindegy, hogyan csináljuk. Alapvetően két megoldást látok, amiből csak az egyik tetszik.

Amelyik tetszik, az a gratuláció. Egyszerű, mindenféle felhang nélküli gratulálás. Még az sem nagyon zavar, ha ezt valamilyen jogdíjas kép kíséri, talán belefér (bár a képek jogtulajdonosainak nem annyira). Én azért céges oldalnál nem raknék ki jogdíjas képet, magunk közt szólva...

Viszont van a másik, a lájkhuszár féle. Amelyik azt írja (vagy ilyesmit): "Ha te is gratulálsz, nyomj egy lájkot'". És már mér nyomnék, aranyapám? Mert te erre ráugrottál? Vérszagra gyűl az éji vad? És azt hiszed, ez király? Ez nem király, ez inkább gáz. Sőt, kicsit undorító. Nem a te érdemed, nem a te sikered, ne akarj rajta élősködni. Elég legyen a gratuláció, hidd el, azt is fogják lájkolni, elegen!

De oké, csináld ezt a lájkolást, de akkor fizess is minden kapott lájk után, legalább 100,- Ft-ot az utánpótlás nevelésre. Hogy ne csak idén legyen ilyen jó kis kontented. Oké?

Azt hiszem, senki nincs rászorulva arra, hogy más hátán legyen népszerűbb. Vagy ha igen, akkor foglalkozzon inkább valami mással. Kár szennyezni ezzel a közösségi médiát.

Az elmúlt egy évben elég hektikusan, de használtam a Foursquare-t. Jellemzően három esetből kétszer elfelejtettem bejelentkezni, olyan is volt, amikor egész egyszerűen nem működött, vagy a hely nem volt fönt (és nem volt időm föl se vinni), de több helyen lettem major (játszótéren, lányom iskolájában, haha). Érdekes játék ez, bár olyan sok gyakorlati hasznát még mindig nem látom magamnak - viszont néhány ügyfelemnek igen. Ezért is használtam.

Aztán jött a nyár, és nem volt kedvem folytatni. Úgy voltam vele, most nyaralok, ezzel minek fárasztani az ismerősöket, nem jelentkezem be sehonnan. És azóta sem.

Pár napja fel is tettem a kérdést: visszaszokjak?

És most úgy gondolom, igen. Legkésőbb szeptember elejétől, de újra fogok Foursquare-ezni. És ennek kapcsán eszembe is jutott egy érdekes dolog, amire igazán jó a Foursquare használata. Mégpedig arra, hogy el tudjak bújni, ha akarok. Hogy miért? Hogyan?

A miért egyszerű: vannak olyan megbeszélések, olyan ügyfelek, olyan munkák, amikhez senkinek semmi köze. És van, amikor az ember csak pihenne egy kicsit - azt sem kell mindig megmutatni.

A hogyan? Az a trükk. Azt kell tenni, hogy folyamatosan, sokat kell használni a Forsquare-t. Állandóan be kell jelentkezni, naponta akár 10-15 alkalommal is. Az ismerősök ezt látják (hála a Facebook és Twitter megosztásnak), és akaratlanul is tudják, az ember mit csinál. És a rendszeresség miatt már nincs is más dolgunk, ha el akarunk bújni egy kis időre, mint egyszerűen nem bejelentkezni. Mivel amúgy mindig bejelentkezünk, ezek után a nem bejelentkezés, ügyesen használva, valójában egy kis digitális bújócska.

Hogy amúgy ennek mi az értelme? Miért kell egyáltalán használnom a Foursquare-t? Ezt nehéz megmagyarázni. Ki kell próbálni, megtapasztalni, összefutni in-real-live emberekkel, mert látod-látja, hogy épp-ott-vagy, élvezni a technika adta lehetőségeket. Ha meg valaki ezt nem érti, nem érzi, annak úgyis mindegy. Ő örökké el van bújva. Digitálisan legalábbis.

A Facebook egy hatalmas valami, olyan iszonyú erővel és mérettel, hogy alig van másik cég, amelyik képes lenne utolérni. Egy legény van talán csak talpon a vidéken rajta kívül, és ez természetesen a Google. De első ránézésre úgy tűnik, más pályán játszanak.

A valóság ezzel szemben az, hogy mindkét cég ugyanazt akarja megszerezni: a felhasználók idejét, illetve figyelmét. Vagyis egymásnak versenytársai.

Ez a figyelem jelenti amúgy a pénzt. Nem véletlen, hogy egy éve a Google elindította a Google Plus-t. Az emberek ugyanis több időt töltenek a Facebook-on, mint mondjuk keresnek.

Más piacokon szépen egymásnak is fesztültek azóta: a Facebook is átalakította az üzenetkezelőjét kvázi levelezőre, ezzel konkurenciát állítva a Gmail-nek. Mindketten csináltak helyalapú szolgáltatást. És mindkettőnek van keresője.

De míg a Google keresője legendásan jó és pontos, addig a Facebook keresője legendásan pocsék és használhatatlan. Mintha direkt rontották volna el, mintha direkt nem akartak volna jót csinálni. És ez a Google nagy szerencséje. Ugyanis most, ha valamit keresünk, akkor kénytelenek vagyunk átmenni a Google-re, ha éppen amúgy Facebookozunk.

De tavaly belépett a Google a Facebook igazi piacára: új közösségi média oldal épített, jobbat, mint a korábbi próbálkozásai, egyértelműen a Facebookal versenyezve. Én azóta várom, mikor válaszol erre a Facebook egy fasza keresővel. És most vannak erre mutató jelek:

Sok olyan ismert vagy kevésbé ismert ember Facebookos bejegyzését látom mostanság, amit azért osztanak meg nekem, mert mutatni akarják, nézzem meg, mennyire bunkó, vagy mennyire bután kommunikál.

Ezek a bejegyzések rendszeresen olyanok, ahol a tartalom még talán vállalható is lenne, de a megfogalmazás stílusa, a használt szavak, illetve az egész hangulata sokszor bicskanyitogató. Mégis, az adott ember követői az esetek nagy részében ezt lájkolják, sőt, egyetértenek vele. Ugye az ilyen jellegű "beszólós" bejegyzések egyik nagy hazai bajnoka Schobert Norbi. Nem is linkelek semmi konkrétat tőle, az Update Facebook oldalába bárki bele tud olvasni, akit érdekel.

De nem ő az egyetlen, aki "megenged" magának ilyen vagy olyan stílust. És az a vicces, hogy másoknál is működik. Vajon mi lehet ennek az oka?

Kezdem messzebbről. Az eddig megszokott céges kommunikáció minden esetben átment több szűrőn is. Nagyon ritka az az eset, amikor egy cég nevében egy és csakis egy ember beszél és nyilatkozik. Jellemzően a 10 fő alatti cégeknél látunk ilyet, de ott meg kevés a reklámra fordított pénz (volumenében), így az ilyen kommunikáció nem igazán látszik. És még ha hirdetnek is, akkor is próbálnak megfelelni valamilyen közösségi elvárásnak. A nagyobb cégeknél pedig mindig kialakul egyfajta közös stílus, ami tetszik a cégvezetőknek, a marketingnek, a PR-nak, és feltételezik, hogy vevőknek is. Hogy lehetne másmilyen, bevállalósabb? Igen, lehetne. De mi van, ha nem jön be? Kinek a fejét veszik akkor? Inkább marad a biztonsági játék...

Aztán megjött a Facebook, és azt láttam, hogy ugyanezen elv mentén készülnek a hivatalos kommunikációk is. Az eredmény? Természetesen a dögunalom, a kommentek, lájkok hiánya. Aztán szép lassan kiderült, egy-egy beszólás, egy-egy eltérő szöveg hatást gyakorol. Hirtelen több lett a lájk, a komment, a megosztás. Kiderült, hogy bár ezek a szövegek megosztják az embereket, de érzelmeket váltanak ki (és ez ugye fontos), ezért sokkal több emberhez eljutnak.

Innen már csak egy lépés, hogy kiderüljön: ha valaki "hozza saját magát" vagy ne adj isten rájátszik erre, akkor bizony az amúgy bunkónak nevezett stílus is működik! A dolog egyébként azért is jól működik, mert a Facebookon a rajongóknak kommunikálunk. Azoknak elsősorban, akik szeretnek minket. Márpedig, akik szeretnek, ott működik a kognitív disszonancia, és megmagyarázzák maguknak is, hogy ez a stílus tök jó, milyen igaz és szép.

A rajongók kicsit úgy működnek, mint a hívők. Nem igazán kritizálnak, ha hisznek bennünk. Elfogadják ezt, sőt, előbb-utóbb ők maguk teszik ezt normává.

Mert ne felejtsük el: a mindennapi életben a beszélt nyelv stílusa messze áll a reklámoktól. Az átlag vevő nem irodalmi műveltségéről híres. Így aztán romlik az átlag reklám és az átlag kommunikáció is, a fent leírtak miatt. Hatást akarunk elérni, minden áron. Bulvárosodunk. És ennek részei a bunkó beszólások, kiszólások, megosztások.

Ilyen lesz a stílus. De ez valahol jó is: ha a célcsoportunk pont nem ezt szereti, akkor majd azzal tudunk kilépni a tömegből, hogy nem leszünk bunkók. És akkor hirtelen majd az érték válik értékké... vagy mi.

A Shrek-ben (még az első részben) van egy jelenet, ahol Shrek magyarázza a Szamárnak, hogy az ogrék olyanok, mint a hagyma. Nem, nem büdösek, és megbarnulnak, ha kirakod a napra, hanem rétegesek: ha meg akarod ismerni őket, akkor mindig van egy réteg, amit le kell fejteni hozzá.

Valahogy így van ez a marketingben is. Seth Godin írt ma egy remek bejegyzést erről, vagyis a marketing köreiről. Nem hosszú, érdemes elolvasni! A lényeg az ábrán látszik: a marketing első ránézésre nem több, mint a látható reklám. A többség számára a marketing nem is jelent mást, reklám=marketinggel. De van egy szint ennél mélyebben, majd még mélyebben... és így tovább. Ha azt akarod, hogy minden rendben legyen, akkor persze minden szinten rendet kell rakni, de sok esetben nem tudunk vagy akarunk foglalkozni ezekkel. Például nem csinálunk mást, csak indítunk egy kampányt, aztán lássuk az eredményt...

Ha nincs eredmény, akkor megpróbálunk történetet mesélni, rajongókat gyűjteni, közösséget építeni, árakciókat csinálni. Ha ott sem megy minden jól, akkor elkezdünk foglalkozni a terméktámogatással, használhatósággal - és végső esetben a terméket próbáljuk meg változtatni.

Tanulságos és érdekes ezt így egyben látni, hogy mi épül mire, és ha valami nem működik, van legalább egy hibajavítási menetünk.

Pénteken kezdődik a XXX. O*****ai Játékok, és nem kell nagy jósnak lenni ahhoz, hogy felkészüljünk: minden ezzel lesz tele: a Facebooktól kezdve a portálokon keresztül még a spamekből is az o*****a fog folyni. Az már más kérdés, hogy ennek mekkora lesz a hatékonysága - ez már lassan olyan lesz, mint a Karácsony, mindenki erre készül, mindenki megpróbálja lefölözni a lefölözhetőt, tólja a tutit és bízik abban, hogy az amúgy középszerű ötlete, hirdetése milyen brilliánsan fog hasznot hozni.

Mondjuk az egész élén ott áll az O*****át szervező testület, a Nemzetközi O*****ai Bizottság, amelyik lendületesebben tartja a markát, mint bármely alkesz homless az aluljáróban. Mindenért pénzt kér, a nevet, ha mered használni, azt kockáztatod, hogy büntetnek. Így aztán ki se írom a blogra, amúgy sem érdemlik meg.

Az O*****a elvileg a sportolókról szól. Elvileg. De akkor mi az isten kerül ebben annyiba, hogy egy komplett országot (görögök, ugye) képes taccsra vágni a szervezés költsége? Ha tényleg a sport a fontos, akkor miért lehet a főszponzor két olyan cég, amely finoman szólva nem a sportról szól, hanem a nem túl egészséges táplálkozásról?

Az O*****a a pénzről szól. Tudom én, nem találtam föl a spanyolviaszt, tudjuk ezt a szervezők korrupciós ügyeiből, a névhasználattal kapcsolatos összes vitából, abból, hogy nem használhatom egy kampányban még említés szinten sem az eseményt, csak ha fizetek egy valag lóvét... De jó ez így? Megéri?

Azt hiszem, eljutottunk oda, ami a ló másik oldalára történő eséssel írható le. Nincs nekem azzal bajom, hogy szponzorok vannak. Azzal sem, ha a látványos brand lopást megfogják. De a sportolókat azért csesztetni, mert csinálnak egy home videót, és felrakják a YouTube-ra, eléggé a túlkapás kategóriája, nem? Ahelyett, hogy örülnének, hogy tessék, közösség, sport, emberek, sport, egészség, sport... Lazítani kellene, csókolom. Meg kirugdosni a sok politikust az O*****a környékéről. 

Sokat segítene abban, hogy sporteseményként lehessen értékelni ezt a valamit, ahol a reklámok között majd látunk úszást, meg vizilabdát, meg futást, meg focit, meg egy csomó mást is.

Addig is lassabban, közelebbre, alacsonyabbra! Vagy fordítva... (De az lehet, hogy jogdíjas?)

(A beillesztett képen nem öt karika van, hanem öt különböző méretű körhöz közelítő ellipszis, hogy nehogy hasonló vagy összetéveszthető legyen olyannal, ami jogdíj kötelezettséget vonhat maga után.)

Update: Mit és hogyan (nem) használhatunk.

Napok óta azon gondolkozom, vannak-e az internet fejlődésének ciklusai. Elsősorban a tartalom, tartalomszolgáltatók, online szolgáltatások fejlődésére gondolok. Mert van ugye az a folyamat, ami a fejlődés maga, és ami miatt beszélünk web 1.0-ről, web 2.0-ról és így tovább. Aztán szokás felhasználói számok alapján nézegetni a változásokat, esetleg a divatos irányzatokat is meg lehet nézni.

Például az utóbbi pár évben volt egy bummja a blogoknak, aztán a kapcsolati háló oldalaknak, majd jöttek a kuponos oldalak. Ezek mind olyan, pár évente megjelenő irányzatok, amiket nevezhetünk divatirányzatoknak is, de ha csak azt nézzük, hogy megjelent egy új irány, az felfutott, majd beállt egy szintre, és ott már nem is annyira érdekes (a fejlődés szempontjából), akkor ezeket a felfutásokat nevezhetjük egyfajta ciklusoknak is. Vagyis az a prekoncepcióm, hogy olyan 2-3 évente megjelenik valami új, ami aztán felfut, érdekes lesz, berobban stb., és egy idő után (újabb 2-3 év) jön a következő.

Márpedig ha így van, akkor lassan megint figyelhetünk, mi az, ami az igazi újdonság.

Szóval, Like-olnád a maffiát a Facebook-on? Oké, nem a maffiát, de olyan céget vagy embert, amely illetve aki köztudottan a maffiához köthető? Rá lehet könnyen vágni a választ, nem?

Hát, ha jobban belegondolsz, nem.

Miért? Ha Like-olod, akkor ugye ezzel azt jelzed, hogy ismered, és elfogadod az adott céget, van valami pozitív elkötelezettséged felé. Ha a maffiáról beszélünk, akkor ez ugye ciki. Hiszen azt gondolhatják, egyetértesz velük, esetleg te is oda tartozol...

Ha nem Like-olod? Alapvetően nem derül ki semmi. De ha tényleg kapcsolatban vagy így-úgy velük? És nyomatékosan megkérnek, Like-old? Akkor mit tennél? Mernéd nem Like-olni?

A maffia nem egy népszerű társaság, több ok miatt sem, így aztán nem is nagyon akarunk velük közösködni. De én tudok olyan cégeket is, amelyek szintén nem népszerűek. Meg pártokat is. Meg persze embereket is.

Miért hoztam most ezt föl? Mert a Facebook-on az vagy, akit vagy amit Like-olsz. Mert látják mások is, mert ezzel nyilvánítasz véleményt. Pedig egy Like olyan egyszerű. Csak egy kattintás... de biztosan tudod, mit fejezel ki ezzel a Like-al?

Ha személyes márkád fontos, ha tudod, hogy megítélhetnek a Facebook aktivitásod alapján, akkor na Like-olj össze-vissza. Ne Like-old a maffiát. És mást se.

Gondolkozz.

Amikor legutóbb írtam arról, hogy a látványosabb display hirdetések, a rich media megoldások, bár zavaróak, de hatékonyak, ismét felmerült kommentekben, hogy szart sem ér a display, úgyse látja senki, mert elkerüli a figyelmet, meg ráadásul mindenki kikapcsolja.

Ez utóbbit viszonylag egyszerű cáfolni, hiszen minden egyes banner megjelnést mérnek, ráadásul a hirdető az alapján értékel (és bizonyos esetekben az alapján fizet), ami ténylegesen megjelent. A kérdés tehát az: látják-e az olvasók a bannereket?

Először is egy fontos dolog: a banner hirdetés akkor lesz hatékony, ha a banner jó. Vacak kreatívval sehol nem lehet sikeres az ember, ez igaz online-ban is. Költeni kell rá. De ha költünk rá, akkor már a figyelem megszerezhető!

Szabó Ákos (Adaptive Media) küldött át nekem egy cikket, ami arról szól, mennyire látják az olvasók a bannereket. A cikkben egyrészt a különböző helyen elhelyezett bannerek hatékonysága látszik, másrészt azt is vizsgálták, hogy hatékonyabb-e az, ha arcot is tartalmaz a banner.

Az adatok meggyőzőek. A tartalom között megjelenő, bal oldali banner a legláthatóbb, és a jobboldalon, a képernyőn kívül "eldugott" látszik a legkevésbé. De még ezt is látja az olvasók harmada, míg a másikat 84%-a.

Azt hiszem, ezek elég jó számok. Tudom, érdemes lenne mindezt hazai környezetben is megismételni, de azt hiszem, hasonló eredmény jönne ki. Mindenesetre az Index.hu-n megjelenő, cikkek közé berakott óriás banner (a roadblock) hatékonyságát én magam is tapasztaltam, márpedig ez visszaigazolja a cikkben írtakat.

Nem kell tehát temetni a display hirdetést. Ha az a célunk, hogy megmutassunk az olvasóknak valamit, akkor tökéletes eszköz.

Ma az összes szakmai blog és oldal azzal volt tele, hogy a TV2 új csatornát indít, SuperTV2 néven (jajj). Az Indexen egy komoly beszélgetés is olvasható a TV2 vezetőjével, Simon Zsolttal. Érdemes elolvasni, ha nemcsak az online média érdekel!

Mert ha az online média érdekel csak, akkor szinte fájó, a TV2-nek ez mennyire nem fontos. Igaz, Simon ezt nyilatkozza:

A Megasztár esetében például a videósite átlagos látogatottsága az adást követő napokban meghaladta az egymilliót, erre már nem mondhatjuk, hogy az, hogy minden tartalmunk ingyen feltettük a netre, nincs hatással a nézettségre.

De aztán:

A TV2 ott lesz a neten, bár ezt még mindig leginkább egy promóciós felületnek tartjuk

Tudom, látom, hogy a TV2 nincs otthon az interneten. Bármennyire is szép(?) múltja van (emlékezzün a Koridorra), bármennyire is dedikált YouTube megjelenése van, a közösséggel, az esetleges rossz véleményekkel, és úgy általában az internettel, mint csatorna érzésem szerint elsősorban szükségből foglalkozik.

Hiszen hiába vannak jó megmozdulások, ha az összkép valahogy gyenge. A TV2 számára, Simon szerint, az internet promóciós felület. Ezek szerint a TV2 még évekig (a beszélgetés alapján 2016-ig biztosan) nem gondolkozik komolyan az internet adta lehetőségekben. Az irány, a fókusz a sugárzott adás, a csatorna jellegű tévézés. Tehát nem a tartalomban gondolkoznak. Nagyon nem.

Pedig a TV2 most előre menekül. De számukra az "előre" nem más, mint új csatorna, nagyobb sugárzott elérés. Miközben a felhasználóknak az "előre" a rengeteg csatorna közötti ugrálás - és az internetezés. Mára egyre több eszközünk van arra, hogy mozgóképes tartalmakat fogyasszunk tetszés szerinti időben (és helyen). Tartalmakat, és nem szolgáltatókat. Nagyon jól látszik ez például az utóbbi néhány év "stand up comedy" felhozatalában: teljesen mindegy, hogy az RTL-en vagy a ComedyCenter-en ment egy adás, a YouTube-on azt nézzük, ki szerepel benne, és nem a csatona logót. A tartalom a fontos, nem a csomagolás.

A TV2, ha nem fordul az internet felé, lehet, megnyeri a tévés csatát, de elveszíti a nézőket. Nem most, nem jövőre, nem is 2016-ban. Kicsit később. De akkor már késő lesz lépni. Most, hogy rengeteg pénzt beleölnek saját tartalom gyártásba, talán körbe kéne nézni, mások hogyan csinálják ezt az új médiát. Lehet, itt hamarabb válhatnának piacvezetővé, és talán a kereskedelmileg oly nagyon fontos korosztályt is könnyebben tudnák visszacsábítani - na nem a tévé elé, de legalább a saját tartalmaik elé.

Az a csata könnyebben nyerhető. Ez a másik - hát, ők tudják.

Amikor keresőoptimalizálásról vagy éppen keresőhirdetésről beszélünk, mindig felmerül: a felhasználók jellemzően nem egy szóra, hanem több szavas kifejezésekre keresnek. Hogy pontosan milyen arányban, az mindig is érdekelt. Egy jó pár évvel ezelőtti kutatás alapján az arányokat 30-30-30-10 százalékra tettem az egy-kettő-három-egyéb szavas keresésekre.

Nos, ma belefutottam egy kb. egy hónapos cikkbe, ami ennél sokkal pontosabb számokat ad, igaz, az USA piacra. Érdekes adatok ezek azért, így aztán azt hiszem, érdemes a saját blogomra is felvésni, íme:

Ez alapján az USA-ban nőtt az egy szavas keresések száma, így eléri a fent említett 30%-ot. A két szavas keresés kb. nem változott, és 23-24% körüli, míg a három szavas jelentősen csökkent, és jóval 20% alatt van. Sőt, a négy és öt szavas keresések is elég nagy arányban vannak jelen. De az elmúlt egy évben az egy szavas keresések aránya nagyot nőtt, és ha ez tendencia, akkor érdemes elgondolkozni ezen. Megmondom őszintén engem meglepett ez a folyamat, épp az ellenkezőjére számítottam volna. Úgy tűnik, a felhasználói tömeg az egyszerűbb megoldásokat keresi a keresésben (is).

Mondjuk az is lehet, a változás oka a mobilon történő keresések előretörése. Ott ugyanis értelemszerűen kevesebb szót szeretnénk bepötyögni...

Sokan nem szeretik a bannereket, és ha lehet kerülik. De a felhasználók többsége sokat nem foglalkozik ezzel - nem direkt kerülik a hirdetéseket, hanem jellemzően nem veszik észre azokat. A hirdetések hatékonyságát tehát sokban lehet azzal javítani, ha úgy készítjük el, hogy észrevegyék azokat a látogatók.

Több lehetséges irány van: növeljük a méretet, a hirdetésben csinálunk valami extra történést, vagy a normál esetben tartalmi felületeket használjuk fel a hirdetés megjelenítésére. Ezen utóbbira egy jó megoldás az idehaza is egyre többek által használt flipside hirdetés. Ez a megoldás úgy működik, hogy a szöveges tartalom egy része hátradől, és mögötte elindul valamilyen hirdetés, videó. 

Az Adaptive Media ennek a formátumnak az egyik nagy felhasználója, és pár napja indult el náluk az 50. ilyen kampány. Így elmondhatjuk, ez most talán a legnépszerűbb rich media formátum a hazai piacon. Akit érdekel ez a megoldás, az megnézheti az Adaptive Media YouTube csatornáján ezt, és más megoldásokat is.

Tudom, ezek kifejezetten zavaró formátumok, megoldások. De pont ettől működnek: észrevesszük, reagálunk rá, foglalkozunk vele. Persze oda kell figyelni, hogy nem szabad minden felületen és minden nap használni, hiszen a hatékonysága a ritkáságában is rejlik. Ez az 50 alkalom is 9 hónap alatt futott ki. És persze nagyon fontos, hogy valóban kreatív hirdetés jelenjen meg a hátradőlés után, hiszen egyébként semmit nem ér a megszerzett figyelem.

Néha érdemes kicsit megállni a rohanásban, és elgondolkozni azon, amit éppen látunk magunk körül. Ez a viharokkal tarkított kánikula tökéletes alkalom arra, hogy pihenés képpen ne a határidőkkel foglalkozzunk, hanem kicsit elmélkedjünk.

Mert sok gondolkodni való van, elég csak a hazai szakmai híreket átfutni.

Például miért lehet az, hogy miközben van egy hazai online forgalommérés, egészen pontos adataink vannak arról, hogy a felhasználók idehaza miket látogatnak, illetve egy oldalt hányan látogatnak, mégis kikerülhet egy olyan cikk, mint amit a Social Times írt: megbízhatatlan adatforrások, jól láthatóan hamis számok, így aztán egy teljesen fölösleges cikk. Pedig az ötlet jó. Hol akadhatott el az információ, hogy nem a megbízható forrásból dolgoztak?

Aztán itt van ez a kis nyári vihar-a-biliben a kuponos oldalak körül. Miközben jól láthatóan egyes "szakmai" körök PR és verseny okokból erősen támadják a kuponosok oldalakat, azok élnek és virulnak - és közben azon vitatkoznak, ki a nagyobb. A Bónusz Bridág vagy a Kuponvilág? Itt vajon ki téved? (Amúgy meg nem tök mindegy?)

Meg egy kicsit elméláztam még azon is, hogy milyen csönd van a piacon. Olyan, mintha nem történne semmi - de én inkább ezt vihar előtti csendnek nézem. Vajon mi fog történni ősszel? Mennyire fogják a "nagyok" megtalálni a pénzcsapot a display bevételek elmaradása után?

Meleg van. Lehet, csak az a bajom.

Nincsenek nagy elvárásaim egy weboldaltól. Ha keresek információt, azt találjam meg. Például nyaraláskor mik azok az infók, amik tuti kellenek, ha valahova oda akarok menni?

• név és leírás
• cím és térkép
• ár és nyitvatartás

Annyira bonyolult ez? Valakivel beszélgetek, mond egy tippet, és rákeresek. Egy strandot, egy kiállítást, egy akármit. És fenti információk kellenek.

Kell a hely neve, hiszen lehet, csak valami hasonlót mondott a másik, vagy több néven is ismert az adott létesítmény. És akkor már kell egy leírás is, pontosan mit találok ott, illetve kiderüljön, valóban erről volt-e szó.

Aztán nem baj az, ha van ott egy cím, amit egy gps-be be tudok pötyögni, de legyen ott a térkép is, és lehetőleg olyan formában, ami érthető, nem túl elnagyolt.

Végül legyen ott az aktuális ár és persze a nyitvatartás is. Legyen ott és legyen friss! Ugye, nem kell magyarázni, hogy miért.

Ami a szörnyű, hogy ezek így együtt nem igazán szoktak meglenni. Pl. strand esetében néha elfelejtik a címet kiírni, és előszeretettel dugják el az árakat. Vagy a név csak a hivatalos módon szerepel, nem úgy, ahogy beszélünk róla. A leírásnál nincs fotó, vagy ha van, akkor olyan kicsi, hogy úgyse látszik rajta semmi...

Pedig nem lenne ez bonyolult. És sokat segítene...