Szóval volt itt majdnem egy hete egy jó nagy coming out-ja az egyik hazai mobilszolgáltatónak. Igen, a Djuice lesz most a téma.

Ha valaki véletlenül lemaradt volna róla, van itt kérem két link, ezt kell előbb megnézni. Először is az a reklám, ahol a Djuice vezérigazgatója elmondja, miért is olyan jók ők. Aztán itt a másik film, ahol vagy 8 percen keresztül nézhetünk panaszkodó fiatalokat: szar az élet. (Ugyanitt még: régen minden jobb volt, igen.)

De akit érdekel a véleményem erről, az már úgy is látta. Másoknak meg nem ajánlom... De miért is?

A Djuice mindig is egy őszinte márka volt. Soha nem akart mindenki szolgáltatója lenni, egyértelműen a fiatalokra lőtt és a fiatalokra lő. U26 És bár most úgy tesznek, mintha külön szolgáltató lennének, valójában a Djuice a Telenor (lánykori nevén Pannon, a múlt században Pannon GSM) gyerekmárkája. Így nem volt baj, hogy az idősebbek kihullanak, azokat viheti az anyacég, ráadásul így a Telenornak sem kell jófejnek lenni a fiataloknál.

Ez alapvetően egy ügyes szegmentálás. Egy külön felépített brand, ha jól használják nagyobb összforgalomhoz segíti a céget. Ez tehát konkrét üzlet, semmi más.

És akkor most nézzük a mostani reklámokat. Az alap ötlet egyszerű, messzire se nyúltak érte. A kilencvenes évek elején gombamódra szaporodó kedvezményt adó klubokat másolja, egy kis pontgyűjtő akcióval megfűszerezve. De mivel a célcsoport a fiatalok, így ők akkoriban úgyis max. oviba jártak (vagy még oda se...), így nekik egy ilyen megoldás akár újdonság is lehet. A pontgyűjtés ismerős, de logikus és végső soron jó dolog is. Ezzel tehát semmi gond, nézzük a részleteket, van-e bennük ördög.

A rövid reklámfilm talán rendben is van. Igaz, egy fiatalos márka üzenetét a vezérigazgató szájába adni nekem kicsit furcsa, de gondolom ezzel is azt akarták mutatni, hogy ők mennyire fiatalosak, még a cégvezető sem A8-as AUDI-ból integet a plebsre, hanem laza, mint a verhólánc.

Maga a kedvezmények ötlete és a pontgyűjtés sem rossz, sőt, az egész terítése is tetszik - vagyis az jó, hogy több terület is van, nemcsak ruha például. És akkor itt jönnek a részletek... A részletek ugyanis a "hol" kérdése: hol lehet kedvezményt kapni? A másik részlet meg a "mennyit" kérdése. Mennyi is a kedvezmény? Mert eleve drága cuccokból 10-15% az nem játék. Az olyan, mintha szociális érzékenységét bizonyítandó, az állam úgy dönt, hogy a 200 négyzetméternél nagyobb házban lakóknak mostantól kevesebb adót kell fizetni. Adott kedvezményt? Adott. Szemmel láthatót? Igen. Kiknek segít ez? Ugye.

Tehát mint a mesebeli parasztlány: hoz is meg nem is. Legalábbis nekem ez jött le a reakciókból, elég sok ilyen bejegyzést láttam twitteren és youtube-on. Hogy ez igaz-e? Azért van ebben egy erős túlzás. A szándék ugyanis szerintem nagyon jó, és ahogy azóta a Djuice ezt kommunikálja: ők legalább adnak valamit, tesznek valamit, nemcsak dumálnak. És ez alapvetően igaz, nem?

A rövidebb film így számomra nettó értékben pozitív. Biztos nem így csináltam volna meg saját ésszel, de szerencsére nem az én dolgom volt ez. Tehát adunk egy plusz jelet ide.

És akkor nézzük ezt a bő 8 perces valamit. Először is: sok. Nem szabad ilyen hosszan sorolni a dolgokat, mert a 8 perc iszonyúan sok. Unalmassá válik. Szét kellett volna szedni rövidebb etapokra, azokat feszesebbre vágni és akkor 4-5 napra széthúzva felrakni. Abba lett volna erő, és átment volna az üzenet. Ráadásul nem látszott volna, mennyire koncepciózus a film.

Az már hab a tortán, hogy több, a korcsoportba tartozó fiatal nem tudott az arcokkal azonosulni. "Lúzerek." Márpedig aki nem lúzer, az nem akar olyan lenni. Kellett volna még pár arc. Ha szét lenne szedve darabokra, ezt a visszajelzések alapján gyorsan lehetne korrigálni.

Másrszt valahogy ennek a filmek az üzenete is félrement. A minden rossz, minden bajnak az okozója a pénz vs. gazdag és sikeres akarok lenni csak nekem furcsa? Egy anarchista nem akar birodalmat, de egy vezető nem lesz anarchista szerintem... Na mindegy.

Ez a film nekem a fentiek miatt annyira nem tetszett, de végülis mindegy is lenne, ha a célcsoportnak tetszene. Ugyanakkor van hatása, és majdnem működik is - sőt, lesznek olyanok, akik felé ez működik. A kérdés csak az, hogy vajon tényleg elég ilyen lesz-e ahhoz, hogy az üzleti célok teljesüljenek.

Összefoglalva úgy látom, hogy a Djuice tett valami érdekes és izgalmas dolgot. Lehet, kicsit megbicsaklik ez a kommunikáció, de végre más, végre mert valaki különbözni. Mert nincsenek mosolygó nagyvárosi fiatalok, nincsenek eltúlzottan sikeres kisgyerekes családok, nem folyik a filmekből a mézes-mázos kaki. Kapunk helyett idealizált rögvalóságot (igen, oxymoron...) és kapunk helyette egy érdekesen csomagolt klubkártya programot. És kapott a Djuice egy hét figyelmet és számtalan véleményt.

Nem rossz ez. Akár még jó is kisülhet belőle.