Nehéz ma a nyomtatott sajtó élete. Folyamatosan arról hallanak, hogy haldoklanak, közben ők ezt (idehaza) nem érzik - vagy legalábbis nem akarják érezni -, és önigazoló beszélgetésekkel, a továbblépés hiányával tüntetnek a régi üzleti modellek mellett.

Hiszen reklámbevétel van, nemcsak az újságírók, hanem a marketingesek is olyanok, akik nem szívesen változtatnak a bevett dolgokon, ha az érdekük nem kiván mást. Így aztán a hazai ismertségi hálózatokban sok hirdetés eladható olyan helyekre is, amik régen nagyobb presztizsűek, mára viszont már alig létezőek. Sőt, tovább megyek: ismertséggel még mindig össze lehet gründolni ezt-azt, akkor is, ha az ötlet halva született. Ilyen a magyar mutyi, kéz kezet mos, ha a hirdető nem kérdez, akkor a kiadónak nem kell válaszolnia.

Az internet kegyetlen terep. Míg a nyomtatott sajtó piacán simán megélhetnek olyan lapok, amiknek gyakorlatilag nincs olvasójuk - hiszen a hirdetési bevételeket mint írtam meg lehet szerezni a sógor-koma-jóbarát segítségével -, addig az interneten a számok magukért beszélnek: a szart, a fölöslegest, a senkinek nem szóló maszturbációs portálokat szinte alig olvassák. Megbuknak.

Így aztán érthető is, hogy az ilyen-olyan lapoknak nem alternatíva az internetes megjelenés. Nincs miért oda lépniük, hiszen ott már nem lehet minden határon túl reklámot eladni, ott már más a mérce: minden mérhető és mért, és a printben hatalmas lapok hirtelen számukra ismeretlenekkel találják szembe magukat. Igazi kihívással.

Ilyenkor történik az, hogy a régi mutyi nem működik. És ilyenkor történik az, hogy inkább a saját világukban próbálnak megélni, minden áron.

Persze ne legyenek illúzióink: az internetes reklám is mutyi alapú. Csak itt mások a szereplők.