ezt úgy írod, mintha most érkeztél volna a valóságba.

@Csaggasz: beszélünk erről évek óta, de most van az az időszak, amikor piaci nyomás is az, hogy az ügynökségek változzanak. Ezért bátorkodtam felvetni a témát :)

"ezt úgy írod, mintha most érkeztél volna a valóságba." - pont ezért van szükség friss gondolatokra, mert ez a valóság már túlságosan rég fennál.

Mindig csak arról beszélünk, hogy az ügynökségek változzanak, de arról sosem, hogy az ügyfél is változzon, pedig ez is elengedhetetlen.

Hogyan épüljön ki úgy bizalom, ha egy ügynökség komplett csapata 1 hónapot dolgozik egy koncepción, és az össz válasz az, hogy nem tetszik a színe.

Mi marad meg ebből, az ügyfélben? Az, hogy szakmailag jó munkát hoztak, jó ötlettel, ami biztos, hogy jó eredményt hozhat a cégemnek? Nem. Az, hogy megint nem hoztak olyat, ami tetszik.

Amíg attól függ a megítélés, hogy tetszik-e vagy sem, és nem szakmai alapon, addig miért várjuk a bizalom kialakulását? A bizalom kétoldalú dolog.

@Bajnok: Szerintem mindig csak arról beszélünk, hogy az ügyfél változzon, ültem eleget ügyfél-oldalon.

Az első változás, hogy az ügyfelet kezdjük el emberszámba venni, ne "fél"-nek. Mondhatjuk nyugodtan, hogy vevő, és akkor talán eszünkbe jut leszállni a magas lóról. Vevőként mi is csak azt a paradicsomot vesszük meg a piacon, amelyik tetszik. Függetlenül attól, hogy hányan meddig dolgoztak azért, hogy elénk kerüljön és dönthessünk a vásárlásról.

Vevőként pontosan tudjuk, hogy milyen paradicsomot szeretnénk, akkor is, ha sosem tudnánk előállítani, csak kritizáljuk, hogy nem elég piros és nem elég kemény.

Ettől még imádom a zöldségesemet, bízom is benne, de ennek semmi köze az üzlethez.

Ez van: ha te nem hajolsz meg, meghajol majd más. :)

Voltam olyan nagy ügynökségnél, akik azt sem tudták, hogy mi a Facebook content management. Viszont jó kapcsolataik vannak, így mindig megrendelésekhez jutnak. Drágák, de a kapcsolati tőke behozza a munkákat. Nem meglepő modell Mo-n, valljuk be.

@Vilma Virtual: A paradicsom mint termek eleg jol definialhato vevoi es eladoi oldalrol ugyanugy. Nem kell hozza erzek vagy kepzettseg hogy ha kimondod hogy szep paradicsom, akkor mindketten ugyanarra gondoljatok. De ha kimondjuk pl hogy jo reklam, akkor a piros jo?

@igorcorner: szerintem ez más téma, mint Bajnoké, de örömmel válaszolok erre is.
A reklám igenis jól definiálható: akkor jó, ha bevételt generál.
Ha jól emlékszem, Buza Sanyi Bonux-os reklámja nem kapott Cannesban díjat, de 250% forgalomnövekedést produkált. Piszok jó reklám, nemde?

Vagyis ne legyünk már olyan nagy arcúak, nem az a lényeg, hogy mennyit dolgoztunk, mire pazaroltuk a tehetségünket, hanem az, hogy az ügyfélnek megéri-e kifizetni. És ha nem, akkor ígyjárás történt.

@$Norbert$: szerintem ez nem magyar sajátosság, mindenhol ez a lényeg, én is dolgoztam globális hálózatban. A magyar sajátosság szvsz az, hogy nem mindenki engedheti meg magának a nagy ügynökség árait - én betegesen hajtok a fizetésképtelen ügyfelekre :)

Másrészt a magam részéről nem versenyzek, hanem igyekszem szakmán belül is gyümölcsöző együttműködéseket építeni. Ami jó, az jó, akár beszerzem az ügyfelemnek. Ami nem jó, abba meg igyekszem beszállni és jobbá tenni. És akkor mindenki boldog (lenne).

@Vilma Virtual: Amit írsz (akkor jó egy reklám, ha bevételt generál) teljesen igaz. Viszont ezt csak utólag tudod meg, a döntést nem úgy hozod, hogy eléd teszik a reklámot, bekapcsolják az időgépet, megnézed az eredményeket, ahol látod, hogy 250%-ot dob a forgalmon, na akkor megveszem. A paradicsomos hasonlat rossz. Amikor paradicsomot veszel, elhanyagolható a hibalehetőség (ha megfogod, megnézed, megszagolod akkor tudni fogod, hogy az eredmény egy jó paradicsom amit 250%-os élvezettel fogyasztasz majd el a jövőben) ezért az eredmény garantált. Viszont amikor eléd teszik a Buza Sanyi Bonux reklámot, akárhányszor visszapörgeted, nem fogod tudni milyen eredménye lesz. A döntésed így kell meghozni. Aki hozta az ötletet, annak biztos tetszik, különben nem hozta volna. Te, aki megveszed, dönthetsz úgy, hogy nem kell, mert utálod a Buza Sanyit, vagy dönthetsz úgy, hogy megveszed, mert jó fej ez a Buza Sanyi, jól áll a kezében a Bonux. Meg dönthetsz még millióképpen csillió szubjektív vagy objektív ok miatt (legyen zakóban, ne farmerben, de pirosban, mittudomén), de úgy semmiképpen sem, hogy eléd raknak 3 variációt a Buza Sanyi Bonux reklámból, mindegyiken egy címkével, hogy hány %-os forgalomnövekedést produkál, és te a legnagyobb értékűt választod ki.

Tehát szerintem a paradicsomos hasonlatod rossz volt.

A többi, amit írsz, mind igaz a saját rendszeredben (de akár azon kívül is), de a paradicsomvásárlás összehasonlítása a reklámvásárlással a saját rendszeredben sem lehet igaz, és gondoltam, szólok.

De sok időm van.

@igorcorner: már egy ideje nem a lényegi kérdésről, hanem a példáról folyik a csevegés. Javaslom, hogy ne ragadjunk le itt. Én csak egy rövid megjegyzést tettem, egy példával, és minden példa sántít egy kicsit. Paradicsom, vagy reklám, a lényeg, hogy a vevő a terméket veszi meg, nem a befektetett (vagy ügyesen óradíjakkal elszámolt) munkát. És olyan értékek mentén dönt, amelyek mentén akar. Szubjektíven, vagy objektíven. És igaza van, ha nem ő akar kedvében járni az ügynökségnek. Vagyis, visszakanyarodva, ne akarjuk megváltoztatni az "ügyfelet", és ne várjuk el, hogy vívja ki az ügynökség bizalmát. Mert ez fordítva működik.

Azzal egyébként egyetértek, hogy a reklám (és pláne a marketing többi 80%-a) nehezen eladható termék/szolgáltatás. De nekünk, szakmabelieknek van a legkevesebb okunk panaszkodni emiatt - hiszen mi tudjuk legjobban, hogyan kell eladni, neeem? :)

@igorcorner: Jah, nekem nincs ám saját rendszerem, csak igyekszem rugalmasan igazodni a meglévőhöz.