Onlinemarketing blog

A kormány, felismerve, hogy az internetezés árát mennyivel drágítja a sok haszontalan információ, azonnali hatállyal az alábbi intézkedéseket vezeti be:

2011. április 1-től tilos lesz 10 kilobyte-nál nagyobb bannerekkel hirdetni.

Tilos a flash címlapok használata.

Szigorúan tilos mindenféle videó és zene letöltés, kivéve, ha azokat a Kereszténydemokrata Néppárt Nemzeti Kultúráért felelős bizottsága engedélyezi.

Nem ajánlott külföldi szolgáltatások használata, hiszen a külföldi internet forgalom is negatívan befolyásolja az ország pénzügyi mérlegét.

Naponta csak egy alkalommal szabad olvasni a híreket tartalmazó portálokat. Ezen szabály alól kivételt képeznek a legalább 95%-ban magyar tartalmakat tartalmazó portálok.

Magyar tartalomnak számít minden olyan tartalom, amelyet a Magyar Távirati Iroda állít elő. 

Pornográf tartalmakat tartalmazó oldalak csak hetente egy alkalommal látogathatók, de ehhez külön engedélyt kell kérni a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság vezetőjétől.

A kormány - a legfőbb közjogi méltóság védelmének a céljából - betiltja az interneten a helyesírást.

Végül a kormány azonnali hatállyal betiltja április 1-ét.

Kérdésünkre Szalai Annamária mindehhez ennyit fűzött hozzá: "Értjük Mi a Viccet, de nem szeretjük!"

Az elvárások szinte mindig magasabbak, mint aztán az eredmény. Egy ismerősöm ezt úgy fogalmazta meg, hogy célozd meg a csillagokat, eléred a lámpavasat. Sajnos a reklám, a marketing egész folyamatába bele van kódolva a csalódás lehetősége. És hiába vannak a jó példák, hiába lehet rámutatni olyan esetekre, amikor valakinek nagyon bejön, azért mindig van olyan is, hogy valami nem jön be. Vagy nagyon nem jön be.

Fel kell készülnöd arra, hogy csodásnak a kikiáltott eszköz, a minden bajra megoldást nyújtó elixír, a bölcsek köve valójában bazári kacat. Illetve mégsem az, inkább csak egy eszköz. Egy kutya közönséges, hétköznapi eszköz.

Például az alumínium, amikor megjelent mint evőeszköz, luxuscikk volt. Mára ugye nem az. Elmúltak azok az idők, de a funkció maradt. Csak sok dolog megváltozott.

Így vagyunk számos online megoldással is. Legyen az e-mail marketing, közösségi média, bannerek vagy PPC, egy idő múlva mindről kiderül, hogy nem a világot fogják megváltani, hanem "csak" mint új eszköz kerülnek be a repertoárunkba.

De előtte azért csalódnunk kell benne. Hogy a csalódásból tanuljunk. És ha képesek vagyunk erre, akkor egyszerűen csak a helyére rakjuk a dolgokat, és haladunk tovább.

Ez az élet rendje.

Ma meghallgattam a Barcamp konferencián azt a beszélgetést, ahol a közösségi vásárló oldalak képviselői "csaptak össze". Maga a beszélgetés számomra jelentős plusz információt nem adott, ellenben sok kis apró elemmel gazdagodott a tudásom. De végig motoszkált bennem valami, amit aztán nem kérdeztem meg, de most kiírom magamból.

Elöljáróban azt tudni kell, hogy a közösségi vásárló oldalak a nagy kedvezményekre "hajtanak". A Bónusz Brigádon pl. az 50%-os kedvezmény a minimum. (Rajtuk kívül még a Kuponvilág és a Veddvelem képviseltette magát ezen a kerekasztalon.) Igaz, sok területen nem lehet ekkora kedvezményt adni, hiszen pl. az IT termékek esetében az 5-10%-os kereskedelmi árrés a jellemző, és általában a termékek nem bírják el az ekkora kedvezményeket. Így elsősorban a szolgáltatások területe az, ahol aratnak az ilyen oldalak.

És a problémám pont ezzel van. Ki veszi igénybe ezeket a kedvezményeket? Az oké, hogy pl. sok a 25 fölötti nő, de ez persze következik kb. a kedvezményesen elérhető szolgáltatások köréből is. De ennél többet nem tudunk. Pl. azt sem, hogy megvette volna a kedvezményes terméket, ha azt teljes áron adjuk? Például valóban abba a szállodába ment volna el wellnesselni, vagy csak az olcsósága miatt választotta?

Ez nagyon nem mindegy, főleg akkor, ha stratégiába akarjuk illeszteni ezt a fajta eladási formát. Miért?

Két okból adhatunk kedvezményt. Az egyik ok az, hogy "belefér". Ha olcsón adjuk, így is keresünk rajta, igaz kevesebbet. Tipikusan ilyenek a szolgáltató cégek: a fodrász a féláron is keres, egy szálloda a féláron adott szobán sem bukik, ha azt az egyébként szabad kapacitására használják föl. Akinek belefér, annak mindegy, hogy aki megvette, az legközelebb is hozzá jön-e, az a lényeg, hogy akkor és ott plusz bevételt termelt.

A másik ok, amiért kedvezményt adhatunk, az a reklám. Odaadjuk olcsón, ráfizetéssel, csak azért, hogy próbálják ki az adott terméket vagy szolgáltatást. Ha ugyanis tetszik azoknak, akik olcsóbban kipróbálták, talán hajlandóak lesznek drágábban is megvenni, amikor már nincs kedvezmény.

Szintén reklám ok az is, amikor ilyen formában akarunk valamit terjeszteni. Például ha csináltatnék Onlinemarketinges pólót, és azt bevinném egy ilyen hálózatba extra kedvezménnyel: nekem az akár jó is lehet, hogy mások magukra öltik a reklámomat.

De nem tudom jelenleg, hogy a vásárlói csoportok kikből állnak. Vajon vennének újra és újra? Vajon olyan emberek, hogy örülnék, ha reklámhordozóim lennének?

Azt gondolom, ez nagyon fontos kérdés. Ezen múlhat ugyanis, hogy meddig lehet bevonni újabb és újabb cégeket, meddig és kiknek lesznek érdekesek ezek a szolgáltatások.

Persze megértem, jelenleg a felfutás fázisában vagyunk, piacszerzés folyik, és még csak most alakul ki, hogy kik lehetnek a nagy szereplők, milyen üzleti modellek működnek. De akkor is érdemes elgondolkozni a fentieken. Most még nem késő ilyen irányban és figyelni, mi történik ezeken az oldalakon.

Vagyis milyen cégeknek nem való a Facebook? Mert vannak ilyenek. Egész egyszerűen a Facebook is csak egy eszköz, és mint a legtöbb eszköz esetében, itt is azt tapasztaljuk, hogy nem való minden cégnek.

Nézzük, kiknek nem jó!

Az első és legtriviálisabb csoport azok, akiknek az ügyfelei nincsenek a Facebook-on. Egyszerű a logika: akik nincsenek ott, azokat ott nem lehet elérni. Nézzük, kik ezek!

Először is, a nagyon fiatalok. A Facebook nem engedi a 13 évnél fiatalabbaknak a regisztrációt. És bár vannak ott 13 évnél fiatalabbak is, de őket nem lenne egyszerű elérni, célozni. Tehát a kicsik.

Aztán idehaza hasonló kör az idősek. A 65 év fölöttiek csak egy százalékkal képviseltetik magukat a facebook-ozók körében, vagyis a 2,8 millió 1%-a ilyen korú.

És persze lehetnek településméretből, végzettségből és pl. IQ-ból adódó hiányosságok is, olyanok, akiket nem tudunk elérni.

Nos, ha a célcsoportunk ide esik, akkor a Facebook felejtős. Tehát például nem itt kell a Minimaxnak promózni az újabb sorozatokat és nem itt kell meggyőzni a szépkorúakat, hogy a mi pártunkra szavazzanak.

Aztán a második csoport azon cégek köre, akik nem tudnak mit mondani a Facebook-on. Ilyenből két fajta van, attól függően, miért nem tudnak mit mondani.

Az első csoport - és ebből van a kevesebb - azok köre, akik olyan iszonyúan unalmas céget visznek, amelyik tényleg nem tud mit mondani. Nincs ilyen? Hogyne volna, zsákszámmal vannak. Ezek elsősorban B2B piacra dolgozó cégek, pl. olyan termelő cégek, amik egy-egy termékre összpontosítanak. Pl. autóalkatrész gyártók. Vagy bérgyártók. Jó nagy forgalmú cégek, de a Facebook jelenlét nekik szinte csak pénzkidobás. Még munakerő keresésre sem kell nekik a Facebook, vannak egyszerűbb és olcsóbb csatornák.

A másik csoport - és ebből van sokkal több - azok köre, akiknek bár ott van a célcsoportjuk, és érdekes is a cég, de nem tudnak kommunikálni. Iszonytatóan sok olyan hazai cég van - cégmérettől függetlenül -, amelyik fél kommunikálni. Persze, van valami marketing, meg van valami PR is, de ez tervezett, könyvszagú és kötelező kör. Az, hogy valaki ebbe az elefántcsonttoronyba beleszóljon... olyan nincs. Az ilyen cégeknek egyáltalán nem való a Facebook, de úgy általában a közösségi média sem. Úgyis elcsesznék.

Ennek a csoportnak egy kis szegmense a minicégek, kisvállalkozások azon része, ahol nem ért a tulaj vagy közvetlen munkatársa a marketinghez. Ha lenne is arra pénz, hogy valakit megfizessenek, közvetlen hozzáértés nélkül nagyon nyögvenyelősen menne a dolog. Persze, itt a hozzáértés nem azt jelenti, hogy végzett marketinges legyen, de legalább a hajlam, az érzékenység meglegyen. Aki lenézi a marketinget - sok olyan van - az nem fogja magát jól érezni a Facebook-on se.

Végül, de nem utolsó sorban, a türelmetleneknek sem való a Facebook. Néhány kivételtől eltekintve a Facebook nem való sem direkt értékesítésre, se azonnal konverziók kikövetelésre. Aki például óránkét felrakja az üzenőfalára, hogy fél disznó olcsón eladó, az nagyon hamar sok felhasználónál lapátra kerül. A Facebook nem az erőszakos nyomulás helye.

Mindenki más jöhet. Nekik meg fogja érni, és ha jól csinálják, nem fognak csalódni.

Deutsch Tamás twitterel.

Ez önmagában nem lenne hír nálam, főleg nem jelentené azt, hogy írok is róla, de fent nevezett politikus olyan módon írja a csiripeket, ami mellett nem akarok szó nélkül elmenni.

Volt már eddig is több politikusnak twitteres jelenléte, meg ugye blog, Facebook... mind-mind olyan "politikus" volt. Se íze, se bűze. Még a felháborodás, a kirohanás is olyan mű volt. Hiszen mégiscsak politikusról van szó, hát nem?

Tamás ezzel szemben igazi, életszagú twitteket nyom. Nem ám finomkodva, hanem rendesen, belemenősen. Leírja a véleményét, és aki elolvassa, az biztos lehet benne, ez tényleg az ő véleménye. Nincs mögötte 3 szövegíró, 2 PR szakember és egy 30 fős stáb. A twittek mögött egy valaki van, ráadásul pont az, akinek mondja magát.

És mi lett ennek a következménye? Azonnali sajtónyilvánosság. Miután megírta több olvasott blog és portál, pár óra alatt 200 körüli plusz követőt szerzett. Egy olyan hazai "piacon", ahol 20-25 ezer körül lehet az aktív twitterezők száma.

Egyébként tanulságos az, ami kialakult körülötte. Egyrészt maximálisan visszaigazolja az általam is tanítottakat: a közösségi médiában azok az üzenetek működnek, amik érzelmeket váltanak ki. Azokat fogjuk észrevenni, azokra reagálunk, azok váltanak ki beszélgetéseket. Másrészt az is látható, hogy kb. milyen kép él az emberekben a politikusokról. A vélemények nagy része ugyanis felháborodó, értetlen, hogy ne mondjam meglepett. Hát ilyet is lehet? Egy politikustól? De hogy képzeli? Illik ezt? Hiszen ő EU képviselő! Hát nahát!

Nem ez a kép él a fejünkben, na. De ez teljesen érthető is. Hát hol látunk széles e hazában legalább egy másik politikust, aki valamennyire ismert, és ilyen mértékben felvállalja magát? Mindenki más színészkedik, még akkor is, amikor odamondogat. Torgyán doktorrol is azt mesélték, hogy a vörösfejjel előadott dörgedelmei után lejött a színpadról, és azt mondta: jól megmondtam nekik, nem igaz?

Tamás, te is most jól megmondtad nekik. Nekem ez tetszik! Kellett az a pár hónap külföld és multikulti környezet, hogy ráérezz, milyen ez a kommunikációs dolog, nem?

Persze más kérdés, meddig lesz "kedve" ezt csinálni. Belefáradhat ő maga, de a pártja is. Mindenesetre érdemes lesz figyelni. És levonni a tanulságokat, politikától teljesen függetlenül.

Van néhány cég, akinek kezeljük a Facebook oldalát. Az elmúlt bő egy évben összegyűlt némi tapasztalat, ráadásként van szerencsém ismerni más cégeknél is a közösségi médiával foglalkozó embereket. Így aztán egyre több és több tapasztalat gyűlik össze arról, mit érdemes és mit nem érdemes csinálni.

Na persze ahány cég, annyi megoldás, és amilyen mértékben változik a Facebook, egy ma még működő megoldás lehet, pár hónap múlva már nem sokat ér. Mindenesetre lassan 3 millió hazai felhasználó ott van a Facebook-on, ráadásul úgy, hogy az elmúlt 6 hónapban jött 1 millió. Így aztán tényleg érdemes lehet ott lenni, és elviselni a változásokat is. Alkalmazkodni úgyis tudunk, igaz?

Tehát vannak tapasztalatok, és arra gondoltam, ezekről is fogok írogatni a közeljövőben. Sőt, ha felmerülnek kérdések, szívesen írok kérésre is :)

Szóval, várom a felvetéseket itt, kommentekben.

Addig pedig a legfontosabb tapasztalat: az ügyfél nélkül nem lehet valóban jó Facebook jelenlétet csinálni. Azok az oldalak élők, azok az oldalak működnek, ahol az ügyfél (valamelyik kommunikációval foglalkozó embere) is foglalkozik az oldallal, és élő, folyamatos kapcsolatban tudunk vele lenni. Ez adott esetben napi kapcsolatot is jelent.

Hogy ez természetes lenne? Elvileg igen. De én azt látom, vannak, akik megpróbálják lepasszolni a Facebook oldal kezelését, és próbálnak minél jobban kihátrálni a folyamatos kommunikációból. Ezt ne csináljuk. Nem éri meg. 

vaníliaálomkex
most a negyedik felvonás következik
a harmadik kimarad
a negyedik következik de nem lesz ötödik felvonás

A.E.Bizottság

Ma végképp megbizonyosodtam arról, hogy a web 2.0, mint kifejezés, már idejétmúlt. El is temetem azt a fantasztikus, két részből álló magyarázó ábrát, ami a web 1.0 és a web 2.0 közötti különbséget taglalja. Majd kitalálok helyettük valamit.

De a web 2.0 nem megszűnt, sőt, nem is az történt igazából, hogy eltűnt. Hanem asszimilálódott. Ez lett A web, ez lett az, amit magunk körül látunk. A web 2.0, mint fogalom, idejétmúlt lett. Elmúlt az eredeti hype, és jöttek új buzzword-ök. A web 2.0 mára már a múlt.

De ez talán annyira nem is baj szerintem. Mindig is kicsit olyan hajánál fogva előrángatott dolog volt, és ahány embert hallottam erről beszélni, annyi féle értelmezésbe futottam bele. És a web 2.0 helyét átvevő fogalom, az új buzzword, sokkal érthetőbb.

Közösségi média. De kicsit már ezt is unjuk, nem? Majd jön a web 3.0, igaz?

Szerintem nem. A web 2.0 kifejezés, amíg népszerű volt, hozta magával a web 3.0, web 4.0 vagy éppen a web 2.1, web 2.2 stb. változatokat. De a web 2.0 kihalásával hál'istennek végre nincs 3.0, 4.0 és 5.0 sem. És ez így van jól.

De ne legyünk hálátlanok. A web 2.0 kifejezés sokakat inspirált, sokaknak magyarázta el azt a változást, amit az elmúlt években tapasztalhattunk. Így mára pontosan tudjuk, látjuk, ez a fajta "új web" valójában nem volt más, mint egy csodaszép új ruha a királyon. A mögöttes tartalom így is, úgy is maga az internet és a world wide web. A többi meg...

...csak marketing szemét.

Ilyen-olyan beszélgetéseken rendre felmerül két téma. Vissza-visszatér, mint egy búvópatak. Jól láthatóan olyan témák ezek,  amelyek (vagy amik, kinek hogy tetszik) érdeklik a zembereket. Bocs, az embereket. (Akik gondolkoznak, ugye.)

Ez a két téma a könyvkiadás jövője és a lapkiadás jövője.

Mindkettő téma "kényes". Milliárdos piacokról beszélünk, igazán nagy szereplőkkel, akik nemcsak be vannak betonozva (őszerintük), hanem valódi, kemény pénzekkel is rendelkeznek. Márpedig nekik egyáltalán nem érdekük, hogy a tevékenységük befuccsoljon, ezért sokat is tesznek. Nem véletlen, hogy sok érdekes dolgot tapasztalhatunk, úton-útfélen.

Érdemes kis párhuzamot vonni a két terület között. Mindkettő problémája azonos: eddig valamilyen formában eladták a termékeiket, vagyis pénzt kaptak akár eladási ár, akár előfizetési díj formájában. Ezekből a pénzekből finanszíroztak sok dolgot: nemcsak a nyomdai költségeket, hanem a tartalom előállításának az egyéb költségeit is. A két piac között egy kis különbség van: míg a lapkiadók a bevételeik tisztes részét realizálták reklámokból, addig a könyvkiadók esetében ez a bevétel elenyésző volt.

De a problémák kb. azonosak: az internet. Ugyanis ami elektronikus formában létezhet, az elektronikus formában terjedhet, és hát ez innentől azt is jelenti, nincs minden egyes példány után bevétel...

A lapkiadók konkurenciái az internetes tartalomszolgáltatók. Kényszerűségből ők is megjelentek a neten, közben szépen veszítik az olvasókat, akik addig fizettek. Ez alacsonyabb példányszámot jelent, ami alacsonyabb hirdetési bevételt jelent, ami alacsonyabb költségeket kell, hogy jelentsen, ami... szóval bukják a szép profitot.

A könyvkiadók baja talán még nagyobb: ők nem jelentek meg kényszerűségből a neten, nincsenek internetes bevételeik. Hogy, az e-könyvek? Igen? Hány hazai kiadónak van e-könyve? És mekkora forgalmakat is csinálnak?

A probléma igazából az, hogy nem lehet még tudni, miből is lesz bevétel. A hazai internetes hirdetési piac mérete jól összemérhető egy nagyobb kiadó éves bevételével. Egy Ringier vagy egy Sanoma csinál akkora nagyságrendű forgalmat, mint a teljes hazai internetes reklámpiac. Önmagukban csinálnak akkorát. Még mindig. Az internetes bevételek tehát egy-egy kiadónál minimum egy nagyságrenddel kisebbek. Amiből nem lehet fenntartani egy akkora szervezetet, mint eddig.

A könyvkiadás helyzete még faramucibb. Most a hazai piacról beszélek, ez fontos. Egy könyv árának a fele! a terjesztési költség! Vagyis a kiadónál marad: 100% / 1,05 (ez az áfa) / 2: 47,61%. Ebből kell megvenni a kiadás jogát (vagy kifizetni a szerzőt), tördelni, lektorálni, nyomdát fizetni, kiadót fenntartani és marketingre költeni. Tehát egy 1000,- Ft-os könyv esetében 400,- Ft-ból.

És ugye olyan 500,- Ft kerül itt-ott a kereskedőkhöz (illetve 476,-, hiszen az 5% áfa meg megy a Feneketlen Zsebbe). Ki lenne az a barom, aki ennyi pénzről önként és dalolva lemondana? Márpedig az online terjesztés pont ezt jelentené. És ha hozzáteszem, hogy a három legnagyobb hazai terjesztő egyben kiadó is... Akiknek saját üzleteik is vannak... Miért kéne nekik támogatniuk az internetes terjesztést? Hogy maguk alatt vágják a fát? A többi kiadó meg ugye kényszerhelyzetben van: magas a piacon a zsarolási potenciál, na.

Szóval, ilyen-olyan okokból, de az internet előbb-utóbb elveszi ezen két terület bevételeit, illetve annak jelentős részét. És nincs épelméjű nyoma a pótlásnak. Tehát a probléma adott, igazi megoldás nincs.

Más sem tud tuti megoldást. Éppen ezért érdekes ez a két téma, talán éppen ezért merül fel újra és újra: mert mindenki keresi a megoldást, keresi a kiutat.

Persze, nálam sincs meg a Szent Grál. Én se tudom, mit fognak majd kezdeni a kiadók és miből lesz a jövőben bevételük. De kíváncsian várom, mit hoz a jövő.

A banner halott? Sokan kérdezik tőlem, hogy van-e értelme a banneres hirdetésnek. Hiszen itt van nekünk az a jó kis PPC, meg mostmár a Facebook-on is lehet mindenféléket csinálni, "a banner meg úgyse hatékony".

Hát, lássuk be, ez tök hülyeség. Olyan ez, mintha azt mondanánk, hogy nem jó közlekedési eszköz a traktor, mert nehéz vele parkolni. Ez persze igaz, de a traktort nem azért vesszük, hogy azzal próbáljunk parkolni a belvárosban...

A bannernek igenis megvan a helye a hirdetési mixben. Természetesen nem való mindenkinek, ráadásul nem épp az olcsóbb eszközök közé tartozik. De számos olyan előnye van más megoldásokkal szemben, ami miatt érdemes használni. Fel is sorolok néhányat, a teljesség igénye nélkül:

• Látszik a logónk, a színvilágunk, úgy, ahogy máshol is használjuk.
• Akár hosszabb üzenetet is átvihetünk (ezzel azért óvatosabban).
• "Egy kép sokkal többet el tud mondani."
• Lehetőségünk van hangot is használni - hangos banner.
• Máshol megjelenő kreatívokat könnyebben tudjuk adaptálni.

A fentiekből jól látszik, hogy a banner megjelenés tervezett, ám nem túl hosszú kampányokhoz való (vagyis nem hónapokig fut ugyanaz a kreatív). De nézzük, mire nem való a banner:

• Nem lehet vele hatékonyan látogatókat hozni az oldalunkra (persze hoz látogatókat, de vannak sokkal olcsóbb megoldások is).
• Nem ezzel fogunk a webáruházunkban sokkal több terméket eladni (ebbe is bele lehet kötni, tudom, hiszen vannak ellenpéldák, de azok jobbára egyedi esetek).
• Nem egyszerű olyan kampányt készíteni, amiben fokozatosan növeljük a költségeket. Vagyis rá kell szánni a pénzt, na.
• Sokba kerül a kreatív elkészítése, ezért nem ez az a megoldás, amiben naponta fogjuk a szöveget átírni.

De akkor mire való a banner?

A triviális válasz, hogy brand építésre. De ez így önmagában nem mond elég sokat. Ugyanis ugyanúgy lehet használni, mint a tv hirdetéseket, a köztéri megjelenéseket vagy a papír hirdetéseket. Egy jó banner kampány kimutathatóan tud forgalmat generálni - és nem az interneten, hanem a valóságban. Ezt idén is sikerült sokadszorra igazolni, amikor egyik ügyfelünknek futtatott banner kampány konkrét vevőket hozott az üzletekbe.

Vagyis hülyeség lenne a bannert temetni, sőt. Használni kell, de természetesen nem ész nélkül. Mert ha tudjuk, mire való, akkor egy csomó cél elérésében sokkal hatékonyabb lehet, mint a PPC vagy a közösségi média.

Önellentmondás:

Írtam fentebb, hogy a banner nem hoz látogatókat. Hogy a fenébe nem hozna, kattintják azt, sőt, lehet venni kattintás alapon is bannert. De érdemes számolnunk: egy banner kattintás így sem olcsó, 100 Ft alatt ritkán kapjuk meg. De nem is ez az igazi baj. Hanem ez:

A hirdetésekkel találkozó 15 évnél idősebb hazai internetezők 66%-a egyáltalán nem kattint display hirdetésekre.

vagyis önmagában a kattintásokra számítani botorság. Mondja el a banner, amit akarunk, és ez az üzenet át fog menni.

Önellentmondás 2:

Már miért ne adna el a banner webáruházas terméket? Hiszen elég csak megnézni, mennyit hirdet pl. az Edigital az Index.hu-n. Azért ilyen hosszú ideig csak nem lehetnek hülyék! Mennie kell a dolognak, nem?

És persze megy is. Éppen csak ahhoz Edigitalnak kell lenni, hogy annyi pénzt (vagy azzal egyenértékű kapcsolatot, és a kapcsolat miatt jó megállapodást, a franc se tudja, nem látok bele a CEMP szerződéseibe) bele tudjon valaki tenni. És sajnos hallottam rossz példákat. Amikor több százezer banner megjelenés eredménye 3, azaz 3 eladás volt...

Folytatva az ETARGET kérdések sorozatot, ez a bejegyzés a véletlen kampány újraindulással kapcsolatos.

Kérdés: Pár napja leállt a kampányom, mert elfogyott a feltöltött pénz. Így is terveztem, egyelőre nem akarom újraindítani, a hirdetett akciónak már vége. Mégis azt látom, hogy tegnap is és ma is futott még rövid ideig. Mi ennek az oka? 

Válasz: ha a keret lemerül, akkor a kampány nem áll le, csak addig áll, amíg nincs pénz feltöltve. Viszont az ETARGET folyamatosan elemzi a kattintásokat, így előfordul, hogy az előző napokban elkattintott pénzek egy része visszakerül a számlára, mert azokat utólag hamis kattintásoknak minősíti a rendszer. Ilyenkor újra kerül pénz a kampányba, tehát fut tovább. Ez az összeg a korábban futott kampány méretétől (költségvetésétől) függően akár több száz forint is lehet!

A megoldás egyszerű: ha már nem akarjuk, hogy fusson a kampány, a Felfüggesztés gombra kell kattintani, így a később visszatöltött összeg nem fogja újraindítani.

A továbbiakban is várjuk a kérdéseket kommentben, vagy a blog@onlinemarketing.hu címen!

Néha meglepődöm, milyen kutyaütő cégek dolgoznak a piacon. Mi se vagyunk egy matyóhímzés, néha hibázunk, máskor tévedünk, de amennyire csak lehet, igyekszünk becsületesen dolgozni. Ha valamit elcseszünk, hát viseljük a következményét.

A cél az, hogy az ügyfélnek jó legyen. Néha ez nekünk nem annyira jó, de hosszabb távon bejön a dolog.

De most nem az első alkalom, hogy szembesülnöm kell azzal, hogy egyes cégek mit meg nem engednek maguknak. Például az ügyfelük tudta és beleegyezése nélkül átpakolják a weblapot egy másik szolgáltatóhoz.

Eszem megáll. Még jó, hogy a domain tényleg az ügyfelem nevén van, de most neki kellett levadásznia, hogy hol a francba van az oldala, és ahhoz hogyan tud hozzáférni. Persze a cég be van sértődve, mert nem velük dolgoznak tovább, de könyörgöm, ilyen eset után nem kéne csodálkozni, nem?

Egyébként azt látom, hogy több kisebb cégnél valóban nem triviális, hol van a weblap, hogyan tud hozzáférni, mi az ftp, mysql, domain beállítás. Valaki valamikor megcsinálta nekik, és ennyi. Fel sincs írva. Aztán amikor változtatni akar, de már mással, akkor kell keresni, levadászni.

Tényleg isteni szerencse, hogy a domain név cégre szóló, és azt legálisan nem lehet csak úgy lenyúlni. Mert ha nem így lenne... 

Vannak olyan mémek az interneten, amik megunhatatlanok. Az egyik kedvencem a Will it Blend, ami egy "ártatlan" vírusreklámként indult, nagyon sok éve. A feladat az volt, hogy egy mindent vivő turmixgépet kell valahogy bemutatni. És a jól bevált TV shopos körítést használva nem ételeket, hanem technikai cuccokat daráltak le benne.

És azóta minden divatos termék itt végzi: jól ledarálják. Aztán ahogy nézem, most mintha még egy kicsit léptek volna. Az alap story marad, amit most ledarálnak, az egy iPad2. Viszont már nem TV shop  körítésben, hanem Apple keynote körítésben, és maga Steve Jobs is megjelenik parodizálva lett.

Ez már egy 2.0 Will it Blend. Persze az iPad2 porrá omlik most is, ahogy kell!

Tavaly kértek fel, hogy egy készülő online marketing könyvbe írjak egy fejezetet. Aztán úgy alakult, kettő lett belőle. És bár én se hittem volna, de végül megírtam a fejezeteimet - és aztán jött a várakozás. Hiszen a kézirat leadása valamikor októberben volt, a könyv pedig most jelent meg.

A címe: Online üzlet és marketing

Azt gondolom - és gondoltam már akkor, amikor felkértek -, hogy ez egy hiánypótló mű lesz. Mert bár az online marketingről mindent meg lehet találni az interneten, de az interneten azt össze kell vadászni... Ráadásul tanulni, aláhúzogatni nehezebb a monitoron. Vagyis a könyv kell, még akkor is, ha anakronisztikus pont az állandóan változó online-t papírba zárni.

Tehát most van egy új szakkönyvünk, szerzőtársaimmal büszkék lehetünk rá. És bízom abban, hogy másoknak is tetszeni fog, sokan fognak belőle tanulni.

Köszönet a szerkesztőknek, Bányai Editnek és Novák Péternek, és köszönet a szerzőtársaknak. Akit közelebbről is érdekel, az az Akadémiai Kiadó oldalán találhat plusz infókat »»»

A szerzőtársak, fejezetsorrendben: Rab Árpád, Szűcs Krisztián, Fehér Katalin, Andrási Tamás, Imre Zsombor, Pintér Róbert, Dobó Mátyás, Tóth Krisztián, Szabolcs András, Detrekői Zsuzsa.

Az éves konferencia-repertoár mindig tartalmaz kötelező darabokat: olyan eseményeket, amin ott kell lenni. Ezek egyike a Barcamp Budapest, lánykori nevén a Web 2.0 Symposium. (Ez a konferencia egyébként számomra azért kedves, mert 2006-ban ez volt az első ilyen jellegű esemény, amin előadhattam. Jó lámpalázasan...)

Már a tavalyi rendezvény is olyan volt, mint egy profi kaleidoszkóp: azzal, hogy lehetőség van előadást tartani mindenkinek, aki komolyan gondolja, szinte nincs olyan területe a mai online világnak, ami kimarad.

Így most se fog semmi kimaradni. Nem is emelek ki csak három dolgot, érdemes elmenni a weblapra és végigbogarászni a programot.

Tehát Barcamp Budapest, 2011. március 30. Boscolo Hotel New York Palace

Amit pedig kiemelnék:

• Fontos része a Barcmap-nak a Budapest Bank Startupverseny. Neves zsűri előtt van lehetősége mindenkinek bemutatkozni, aki jelentkezik. Fontos! A nevezési határidő e hét vasárnap, vagyis március 20.!
• Két külföldi előadást. Szerintem igen fontos, hogy minél több külföldi arcot lássunk, halljunk, szembesüljünk azzal, mennyivel másabb a világ a határokon túl. Az egyik nyitó előadást a Google egyik Zurichi vezetője tartja: Behshad Behzadi Tech Lead/Manager, Search Quality (Ranking) team, Google Inc., Zurich, Svájc. Kihagyhatatlan! A másik, amit nem szabad kihagyni, Olivier Desmoulin - (Super Marmite, Párizs). Ő nyerte a párizsi LeWeb startupversenyét...
• Végül: lesz egy komoly SEO szekció. Ott ráadásul én is moderálok egy beszélgetést, a SEO árazás témakörében.

Update: akit Facebook-on jobban szereti, az itt kaphat infókat.

Tehát érdemes jönni, jelentkezni, és nem utolsó sorban, startup cégek-ötletek: versenyezni!

Update2: "március 29-én before party a Szimplában. Vendégek: a jövőbeli hat startupverseny döntős, zsűritagok (aki megjelenik), a zürichi és párizsi keynote vendégeink. Gyertek!"

Hogyan használják az internetet Európában? Az ETARGET infógrafikája. (Kattintásra nagyobb lesz.)

Szeretek oktatni. Azt gondolom, a hazai online piac helyzete, az ott dolgozók, az abban résztvevők fejlődése elsősorban tudásközpontú. Ahogy növekszik a piac, ahogy egyre nagyobb az igény az online kommunikációhoz értő emberekre, úgy válik fokozatosan fontossá az oktatás.

Éppen ezért nagy örömmel vállalok minden olyan lehetőséget, ahol akár egy órában, akár egy napban, akár többen oktathatok. Ez tehát a háttér.

És akkor most hirdetek:

Jövőhét pénteken, március 18-án tartok egy egy napos képzést, címe:

Az internetes közösségi média

És miről fog szólni? Arról, hogy marketingesként mit, hogyan és elsősorban miért érdemes csinálni a közösségi médiában.

Akit érdekel, még jöhet, jelentkezhet! Bővebb információ, ár, egyebek a szervező cég, a Sämling oldalán »»»

Mindenkinek, aki tudja, mit jelent a web2 kifejezés, íme egy zseniális infógrafika a Kutatócentrumtól, a hazai közösségi oldalak használatáról. Nem is magyarázom (megtették ők), a kép mindent elmond!

Kattintásra megnő!

Közismert dolog, hogy ismert személlyel érdemes reklámozni, hiszen ha jól csináljuk, könnyebben tudunk eladni bármit. A hatás viszonylag egyszerű: az ismert személyben megbízunk, amit mond, az úgy jó, ezért ha ő azt mondja, hogy fékezett habzású gyorshitelt kell felvenni, akkor az így van, nincs vita.

Na persze ehhez meg kell lenni a "kémiának": olyan ismert ember kell, amelyikhez a célcsoportunk kötődik, amelyiket valóban elfogad. Ez innentől kutatások és megfelelő célzás kérdése: megtalálni a megfelelő embert és a szájába adni a megfelelő üzenetet.

És akkor most nézzük és csodálkozzunk, mi mindenre képes a modern technika!

Itt van ez a szeles fiú, bizonyos Charlie Sheen, aki elkezdett úgy viselkedni és elkezdett olyanokat mondani, ami minimum megosztotta az őt ismerőket: vajon szabad folyamatosan kurvázni, egy kisebb afrikai ország éves GDP-jét kábítószerre és piára költeni? És ha már ezt tesszük, akkor ezt hirdessük is, és ne sunnyogjunk, ne mea culpázzunk?

Ki-ki vérmérséklete szerint ítél. De egy biztos: Charlie Sheen érdekes lett. Sokkal érdekesebb, mint korábban, a felejthető filmjeiben (apja "elnöki" elismertségének a közelébe sem járt soha). És aki érdekes, arra figyelünk.

Így aztán egy nap alatt lett neki 1 millió követője a Twitteren (és mára 2 millió fölött jár). És persze ez a sok ember nem maradhat parlagon! Amúgy is kirúgták Károlyunkat, így kell egy kis pénz kokóra, kurvára, mittudomén, így most megfordult a dolog: nem a celebbel reklámoznak, hanem a celeb reklámoz.

És a dolog működik. A stáb postolt, és az első szponzor, az Internships.com hirdetése hozott rövid idő alatt 100 ezer kattintást.

Valahol ez azért nagyon érdekes változás. Ahogy megváltozott a világ a televízió elterjedésével, és míg a XX. század elején a szórakoztatóipar ment a háborúba (előadásokat tartani a fronton a katonáknak), addig a XX. század végére a háború lett a szórakoztatás (lásd CNN és Öböl-háború), úgy az internet, és azon belül a közösségi média megváltoztatta az ismert emberek szerepét. Most már nem velük reklámozunk, hanem ők reklámoznak.

Illetve még nem változtatta meg. Most változtatja meg. A szemünk előtt. Hát nem csodálatos?

Ma többen is megkérdezték, miért jó az nekem, hogy szervezem a StartUp Underground konferenciát. Erre én elmondtam, hogy hát ugye nem egyedül szervezem, és annyira sok munka nincs is vele (de van), meg különben is, fontosnak érzem.

De tényleg, miért is szervezem én ezt? Pontosabban: miért vagyok benne a szervezésében?

Talán azért a bő 300 emberért, akik ma ott voltak a Corvin Moziban, a IV. StartUp Underground kiállításon. Meg azért a 30 pályázóért, 8 prezentálóért, azokért a győztesekért, akik ma ott voltak. És persze magamért is: nagyon jó és inspiráló látni, első kézből tapasztalni, fejlődik a piac, igenis vannak jó és működő hazai ötletek. És mindig van egy-két-három olyan ötlet, ami nagyon bejön. És egészen más úgy ismerni valakit, hogy ott volt az ember az elején, látta kicsinek, mint amikor megismersz egy céget már úgy, mint nagy és megközelíthetetlen. Talán ez is benne van.

Fárasztó egy ilyen nap, mindig is fárasztó, még akkor is, ha a többen csináltuk a mai napot. De jó érzés a végén visszanézni és látni, mit sikerült átadni - és persze azon is el kell mélázni, mit nem. Meg mit szúrtunk el. Olyan is van, mindig van.

És végül ne feledkezzek el a lényegről: köszönöm a látogatóknak, hogy ott voltak, a szponzoroknak, hogy lehetővé tették a napot és adtak díjakat, szolgáltatásokat és pénzt, a befektetőknek, hogy eljöttek és komolyan emelték a prezentációk értékét, a prezentálóknak, hogy ki mertek állni, a pályázóknak, hogy megpróbálták, a szervezőtársaknak, hogy együtt megcsináltuk, és neked is kedves olvasóm, ha mindezt végigolvastad! És boldog nőnapot minden nőnek, éljenek sokáig!

De a lényeg végül ez: megcsináltuk. Jó volt, szép volt, jövőre folytatjuk!

Igazán vicces, amikor az igen nagy cégek egymásnak feszülnek. És bár hónapok óta láthatjuk, hogy a Facebook és a Google kerülgetik egymást, mindig érdekes látni ennek a lassú harcnak az ütésváltásait.

A Facebook például nem olyan rég vezette be a blogok kommentezésére szánt szolgáltatásának megújított változatát. A megoldás több szempontból is sikeres lehet: nem kell a sok blogra külön regisztrálni, jobbára saját nevén futhatnak a kommentek, a vélemények akár azonnal megoszthatók a Facebook falunkon. Persze vannak hátrányai is: a saját névvel nem szívesen kommentelnek annyira (oké, erre lehet kamu account-ot gyártani), a kommentek így kikerülnek a kezünkből, nem fogunk tudni a kommentezőkből adatbázist építeni (saját blogoknál).

És volna itt még egy hátrány, íme:

A Facebook comment pluginnal íródott kommenteket a Google nem tudja indexelni, szóval ha lehet, kerüljük webmesterként.

Ezt ma írta Nebehaj Viktor twitteren.  Érdemes ezen kicsit elgondolkodni. Nem egy olyan post kószál az interneten, ahol a kommentek többet érnek, mint maga az írás. Ott van például a nagy klasszikus hazai példa, a Kispad borotválkozással kapcsolatos írása: 2181 kommentnél jár! (Úgy, hogy sosem volt Index vagy Origó címlapon...)

Vagyis ha a Google nem indexeli, akkor ezzel látogatókat veszítünk. Persze a Facebook-on elvileg nyerünk vissza, de a Facebook-ról tudjuk, hogy egy-egy fal bejegyzés alig néhány óráig ér, míg a Google index sokkal tartósabb.

Vagyis tényleg érdekes adalék ez minden webmesternek, bloggazdának: kell nekünk a kommentekre érkező látogató, vagy a helyett Facebook-ozunk? Vagy máshogy megfogalmazva: azonnali plusz látogatókra vágyunk a kommentekből, vagy hosszabb távon van erre igényünk?

Ma még igazi vadnyugat van itt nálunk. A felhasználók nagy részének fogalma sincs arról, hogy ki és hogyan tud élni és visszaélni a személyes adataival. Boldog-boldogtalannak megadjuk az e-mail címünket, like-olunk mindenféle vicces és hasznos cikket, szolgáltatást - bármit.

Ugyanakkor tőlünk nyugatabbra mintha kicsit átgondoltabb népek lennének. Így aztán egy szerencsejáték vagy egy pénzügyi szolgáltató nem is nagyon tud aktívkodni a közösségi oldalakon: a felhasználók úgy gondolják, senkinek semmi köze ahhoz, hogy ő fogad valamire vagy éppen melyik bank ügyfele.

És ez egy nagyon fontos dologra ráirányítja a figyelmet: az internet használatnak nemcsak technológiai és elérési korlátai vannak, ha marketinges aktivitást tervezünk. A viselkedésbele, kulturális és egyéb speciális (pl. egyedi szokások) korlátok is olyan erős befolyásoló erővel bírnak, hogy kudarcba fulladhat az aktuális kampányunk.

A dolog attól igazán érdekes, hogy ezek a tényezők ráadásul ország specifikusak. Míg egy megoldás jól működik nálunk, egyáltalán nem biztos, hogy akár egy szomszédos országban működik. Gondoljunk csak arra, mennyire más lehet a piac:

Figyelemreméltó trendek rajzolódnak ki szomszédainknál, Csehországban „tapsvihart” indított egymás ellen a legnagyobb internetes kereső, a Seznam.cz, és a Google, Szlovákiában pedig helyreállt az online hirdetési piac növekedése, 7,7%-ot vert rá 2009-re 2010.

Idén is lesz startup konferencia, idén is nyakig vagyok a szervezésben - a finisben járunk, hiszen kedden, március 8-án lesz a IV. StartUp Underground.

Készítettünk is egy sajtóközleményt, íme. Bárki szabadon másolhatja!

Sajtóközlemény

IV. StartUp Underground konferencia

Az induló vállalkozások, az új ötletek megvalósítása talán a legfontosabb hajtóereje a modern gazdaságnak. Éppen ezért kiemelten fontos, hogy a valóban életképes elképzelések meg is valósuljanak. Az idén negyedik alkalommal megrendezésre kerülő StartUp Underground konferencia azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a technológiai ipar, az internetes induló vállalkozások lehetőségeit bővítse, azok elindítását segítse.

A konferencia súlypontja ugyanis a valóban friss, új ötletek bemutatkozása: lehetőséget biztosítanak arra a szervezők, hogy nyolc vállalkozás-ötlet 5-5 percben bemutatkozzon a nagyközönség és a meghívott pénzügyi befektetők előtt. A bemutatkozó ötleteket ezt követően egy szakmai zsűri elbírálja - egy olyan zsűri, amelynek a tagjai több milliárd forint befektetési lehetőség fölött tudnak dönteni.

A március 8-án, kedden megrendezésre kerülő esemény egyben jó lehetőség arra is, hogy az érdeklődők, befektetők és vállalkozók találkozzanak. A konferencia ugyanis az előzetesen beregisztráltak számára ingyenes, így biztosítva azt, hogy azok is kapjanak hasznos információkat, akik még nem rendelkeznek semmilyen tőkével. Ennek megfelelően a konferencia második fele - a startup versenyt követően - az induló vállalkozások lehetőségeinek a bemutatása, hasznos és praktikus információk, hogy mit és hogyan érdemes csinálni, ha céget szeretnénk építeni.

A témák között idén kiemelt szerepet kap a Jeremie befektetések indulása és eddigi tapasztalatai, a Szilícium völgyi üzletei és befektetői környezete, illetve annak hazai megvalósíthatósága. A nemzetközi előadók között az ismert hazai gyökerű startup cég, a Prezi.com angol marketing igazgatója a nemzetközi piacra lépéséről beszél, illetve egy német inkubátor cég, a Hackfwd Gmbh. vezetője az európai startup-ok helyi sajátosságait és lehetőségeit taglalja. A meghívott szereplők között az ismert, hazai befektetők mellett számos szakmai szervezet és kisvállalkozás segítő társaság szerepel. Többek között a Magyar Spin-off Szövetség, az Innostart vagy például az European Entrepreneurship Foundation, és a Valley Connect inkubátor cég. A magyar projektek közül bemutatásra kerül a Google és a Budapest Bank vezetésével indított kisvállalkozás segítú "Neten a cégem" program, és a kormány által kiemelt stratégiai beruházásként kezelt Talentis program, amely célja, hogy hazánkban is létrejöhessen a magyar "Szilícium völgy". A támogatók között kiemelt médiapartnerként a Portfolio, illetve médiatámogatóként az Origo szerepel.

Budapesten, a Corvin Moziban megrendezésre kerülő IV. StartUp Underground konferenciára a korábbi éveket meghaladó az érdeklődés: a startup-ok versenyére húszat meghaladó pályázat érkezett, az előzetes regisztrálók száma pedig egy héttel a rendezvény előtt átlépte a 300 főt. A konferencia weboldalán elérhető a részletes program és az előzetes regisztrálási lehetőség is. A weboldal címe: http://suu.hu
 

Ez a webkettőzés úgy tűnik nagyon eltűnt a közbeszédből. Az általános online marketing illetve a közösségi médiás előadásaim egyik része, hogy elmagyarázom, mi az a Web 2.0. Azzal a céllal, hogy tisztába tegyem, mit takar ez a fogalom.

Épp csak az a baj, hogy mostanában nincs mit tisztába tenni. Ma másodjára voltam olyan hallgatóság előtt, akik nem tudták, mi az a webkettő. Nem is hallottak róla.

Ugyanis amikor ideérek az előadásban, megkérdezem, ki az, aki hallotta ezt a fogalmat. Korábban már volt egy esetem, amikor fiataloknak adtam elő (23 alattiak), és nem hallották a webkettő kifejezést (16-ból talán kettő tudta). Ma idősebbeknek (zömmel 40+) adtam elő, és itt 14-ből 14 nem is hallotta a fogalmat.

Meglepő? Nekem nagyon az. Buták lennének? Egyáltalán nem. Én vagyok a szakbarbár, nekem triviális ez a fogalom. Úgy tűnik, a nagy internet penetráció hozza magával azt is, hogy nagyon sokan egészen mást látnak az internetben, és az ilyen számunkra alap fogalmakat még csak meg sem hallják.

Baj lenne ez? Egyáltalán nem. Sőt, azt gondolom, itt az ideje átdolgozni a kezdőknek szóló előadásaimat. Mára az internet nem egyesek szórakozása, hanem sokunk mindennapi eszköze. És mára nem megtanuljuk használni, hanem egyszerűen csak használjuk, mint a DVD-t vagy a TV-t. Mert ott van és mert hasznos.

Mainstrem lett ez az egész miskulancia. 

Az utóbbi időben kénytelenül megfigyeltem, hogy a kisebb cégek esetében sokszor nem a racionális döntések azok, amik a marketingjüket meghatározzák. Egész egyszerűen a divat befolyásolja azt, hogy mire költsön egy-egy cég.

Persze ez sok esetben még talán jobb, mint amikor a Szuperinfós értékesítő csajszi nagy melle az a meggyőző erő, ami miatt hetente kiad egy kkv egy kisebb összeget, és nem is figyeli, mit hoz be megjelenés - egész addig, míg a "meggyőző erő" el nem megy a konkurenciához...

De persze ez a divat is hoz érdekes dolgokat. Igaz, itt a divat sok esetben azt jelenti, hogy fölkapott tanácsadók által szajkózott dolgokat akarnak mindenáron megvalósítani - így vásárol e-mail küldő rendszert pl. olyan cég, amelynek a célcsoportja nem is e-mailezik. De ha nagyobb objektívvel nézzük a piacot, akkor a divat neve: aktuális trendek.

Amire gondolok az a következő: sokan csak azért kezdenek aktívkodni a Facebook-on, mert az most trend. Van olyan ismerősöm, aki azért erőlteti mindenáron a Google AdWords-öt, mert nem hiszi el, hogy neki nem működhet. Megint más mindenáron mobilos alkalmazást fejleszt, holott azt se tudja, van-e olyan vevője, amelyik használ okostelefont.

Ezek a trendek, ezek a divatok persze idővel letisztulnak, helyükre kerülnek. És idővel tényleg azok és akkor fogják használni, akiknek tényleg kell.

Cserébe mindig lesznek új fantasztikus ötletek és új trendek.

És a divatnak mindig lesz ára. 

Folytatva az ETARGET kérdések sorozatot, ez a bejegyzés a szövegírással kapcsolatos.

Kérdés: Jól működő hirdetési szövegeim vannak a Google AdWords-ben. Most tervezem, hogy az ETARGET-et is használom. Kell új szövegeket írnom, vagy elég, ha átveszem a Google-nél használtakat?

Válasz: A választ két részre kell bontsuk. Az első rész a fizikai lehetőség: igen, fizikailag megoldható a szövegek átvétele. A Google néhány karakterrel kevesebb megjelenést enged, így azok az ETARGET hirdetési rendszerében változtatás nélkül átmásolhatók.

A válasz második része már tartalmi jellegű. Ha az AdWords hirdetés csak a keresőmegjelenések esetén futott, és ott ért el jó eredményt, akkor nem biztos, hogy az átemelés a jó megoldás. Az ETARGET ugyanis elsősorban tartalmi megjelenést biztosít. Így tartalmi okok miatt érdemes lehet új szövegeket írni: más működik keresőben és más tartalmi hálózaton. Ugyanakkor ha az AdWords hirdetés a tartalmi hálózatban működött jól, akkor bátran átemelhetjük.

Mégis, a másolás mellett érdemes azért újra átnézni a hirdetést. Az ETARGET ugyanis soronként 5 karakterrel lehet hosszabb, így összességében 15 karakterrel hosszabb hirdetési szöveget használhatunk. Tapasztalataink szerint ez sokat számíthat: egy plusz gondolat, esetleg egy szebben megfogalmazott szöveg írható, így a hatékonyságot ezzel is lehet növelni.

A továbbiakban is várjuk a kérdéseket kommentben, vagy a blog@onlinemarketing.hu címen!