Onlinemarketing blog

Ha valami fontosabbnak, jelentősebbnek néz ki, mint amilyen, ha valami kis apróságot ilyen-olyan okból felfújunk, akkor azt szoktuk rá mondani: nagyobb a füstje, mint a lángja. Én ezt annyival egészíteném ki, hogy van, amikor csak füst van: láng nincs is.

Napról napra találkozom ilyen netes szolgáltatásokkal, használom is azokat. Persze, ez a csak füst állapot, jobbára a hazai piacra igaz. Máshol ismert, sikeres, fontos szolgáltatások idehaza sokkal jelentéktelenebbek, súlytalanabbak. A legismertebb ilyen - legnagyobb sajnálatomra - a Twitter. Míg világszinten 200 milliót meghaladta a regisztráltak száma, és milliós nagyságrendű aktív felhasználója van, addig idehaza egy jobbára marginális csoport használja csak. Az aktív felhasználók száma a legpofátlanabbul felfelé kerekített becslések szerint sem haladja meg az 50 ezer embert. Annyit, amennyit egy-egy jobban pörgő, ismertebb blog is tud hozni a hazai piacon...

Aztán ott van a Foursquare. Nemhogy kevesen használják (pár százan talán), de regisztrációból is kevés van (lehet, eléri a 10 ezret? nem találtam adatokat sajnos). Sőt, még hallani is alig hallottak róla, szemben a Twitterrel.

Vagy ott van a Tumblr. Izgalmas, különleges blog szolgáltatás, de egy szűk réteg játszótere ez idehaza. Nem épült be az ismertebb szolgáltatások közé.

Ma volt szerencsém meghallgatni egy érdekes előadást Miskolczy Csabától, aki a Szilícium Völgyről (is) beszélt. És ami a megdöbbentő: az elmúlt egy hétben 23 startup cég kapott ott összesen közel 288 millió dollár befektetést! 23 olyan cég, akikről jobbára semmit nem hallunk idehaza... Bővebb adatok erre.

Ezekből is látszik, nem vagyunk sem nagy, sem meghatározó piac. Sőt, marginális piac vagyunk, ha a nemzetközi illetve USA trendeket nézzük.

Cserébe vannak helyi sajátosságaink, hazai trendjeink. És mondanám, hogy hazai sztárjaink is, de sajnos egyre kevesebb. Jó lenne tenni azért, hogy ha nem is heti 20+, de legalább negyedévi 20+ befektetésre érdemes startup-unk lenne.

És akkor lehetnének helyi lángok, remélhetőleg nagy-nagy füsttel: vagyis beszélnének ezekről annyit, mint az alig használt külföldiekről.

Csak röviden.

Az online marketing egy kicsit olyan, mint a tenger. Soha nem nyugszik meg teljesen, állandóan változik. Vannak csendesebb időszakok és van, amikor vihar tör ki, és rövid idő alatt megváltozik egy csomó dolog.

Megszoktad már az állandó változást? Sőt, lubickolsz benne? Ha igen, akkor neked való az online marketing. Ha nem, ha ez téged zavar, frusztrál, akkor jobb, ha más munkát keresel. Olyat, ahol nem kell minden nap tanulnod.

 A fenti címmel tartottam előadást a mai MeetOff-on, íme a prezentációm:

A Facebook növekedési sebessége megdöbbentő. Biztos voltak hasonlóan növekvő szolgáltatások idehaza korábban is, de a Facebook az első, ahol több-kevésbé publikus adatokat láthatunk, gyorsan frissülve. Hiszen a Socialbakers.com-on akár napi szinten is nyomon követhetjük, éppen hány magyar regisztrált felhasználónál járunk.

Ez viszont azt is jelenti, hogy nem szabad gyanútlanul régi előadás adatait előszedni. A mai Online marketing trendek konferencián Szeder Péterrel beszélgettünk erről, és ő mesélte, hogy volt olyan, amikor két előadás között három nap telt el, és az a három nap elég volt ahhoz, hogy 100 ezerrel nőjön a hazai felhasználói szám!

Ez azt is nagyon jól mutatja, hogy bizony ha valami divattá válik, az az interneten nem hetek, hónapok kérdése, hanem akár napok kérdése lehet. Egy jó és szerencsés szolgáltatás képes földindulást okozni. Szerencsére ilyen csak nagyon ritkán van, de ha van...

Ugyanakkor van ennek a növekedésnek egy másik olvasata is: mégpedig az, hogy a felhasználók nagyon gyorsan képesek mozogni, dönteni, és ezzel ugyanilyen mértékben képesek akár ledönteni is szolgáltatásokat. És ha a divat szele éppen rossz irányba fúj, akkor bizony egyszer csak azt veszi észre egy befektető, hogy az a szolgáltatás, amiben a pénze van, hirtelen kiürült... ez pedig riasztó is lehet. Éppen ezért kell nagyon figyelni a felhasználói igényekre, és nem szembemenni azokkal. De önmagában még ez is kevés lehet. Jól látszik ez a MyViP példáján: bár fejlődő és változó szolgáltatásról van szó, és az utóbbi időben olyan időszakokban is innovált, amikor más nem (pl. az MSN integrálása), mégis, ahogy átmentek a felhasználók a Facebook-re, valahogy elkezdtek megfeledkezni egyik korábbi kedvencükről.

Ja, igen, van itt még valami, amire felkaptam ma a fejem. Ez volt az, ami nagyon elgondolkoztatott. Nem is érdekes, melyik cégről van szó, a lényeg a következő: az iWiW ugye az utóbbi hónapokig elég korlátos szolgáltatás volt, sok dolgot nem lehetett csinálni, és nem is csináltak az emberek. De mivel ott voltak sokan (ne feledjük, egy éve még csak fele ennyi hazai Facebook felhasználó volt), így ott volt érdemes követői kört építeni. Nos, ezt egy promócióban az egyik márka meg is tette, majd ezeket az embereket szépen néhány hét alatt "átcipelte" a Facebook-ra, ügyes akciókkal arra vette rá, hogy a Facebook-ra is regisztráljanak és kövessék őt.

Vagyis az iWiW bázisán saját önös érdekből (tudnillik kellett az interaktívabb felület) a Facebook-ot építette.

Tanulság? Vannak kiemelten fontos célcsoportok. Ilyenek például a hirdetők... És kell még tanulság? A hirdetők nemcsak elindítani, de megállítani és megfordítani is képesek lehetnek folyamatokat. És erre aztán tényleg érdemes odafigyelni!

Úgyis sok a vevő, vége a válságnak? Eleged van, hogy mindig ki kell küldeni hírlevelet? Rombold le a bizalmat, csinálj magadból bazári majmot, belefér, nem igaz?

Íme, mutatok is egy jó módszert, legyen ez egy esettanulmány. Van egy jó nevű japán márka, jelesül a Panasonic. Te most a példában ennek a márkának az egyik hazai kereskedője vagy. Csinálsz egy jól hangzó webes áruházat, Panasonicclub néven, amire jönnek is az érdeklődők. Fel is lehet iratkozni, meg minden. De ugye azért iratkoznak fel az emberek, mert a Panasonic dolgok érdeklik őket. Esetleg még a Technics termékek.

Aztán amikor eleged lesz abból, hogy ennyi ember akarhat nálad vásárolni, akkor a legújabb hírlevélbe beleraksz két valamit (mondjuk lapos TV-t) akciósan, hogy mégis úgy nézzen ki, mintha ez egy normális hírlevél volna, majd ezt követően pár oldalon keresztül hirdetsz egy új közösségi oldalt, "ami fizet Neked".

Benne mindenféle zöldségekkel, idézek is:

Nagy az izgalom az új oldal körül, mert éppen most értesül mindenki erről. Aki most csatlakozik, csak nyerhet, hiszen ÉPPEN MOST is ezrek, tízezrek regisztrálnak, majd százezrek, majd pedig milliók fognak becsatlakozni. Már az elkövetkezendő hetekben izgalmas fejlemények várhatók.

Mint látod, nagyon fontos, hogy ne legyen semmi köze az eredeti szolgáltatásodhoz! Az is fontos, hogy éreztesd, ezzel leginkább Te magad jársz jól, hiszen ha nem is konkrétan, de a szövegezésből, tartalomból azért jöjjön le, hogy ez egy újabb beszervezős MLM buli!

Küld ezt tehát ki a hírleveled előfizetőinek, és a hatás garantáltan nem marad el! Persze, ez nem elég ahhoz, hogy a boltot be kelljen zárni, de jó úton haladsz ahhoz, hogy teljesen leépítsd a feléd eddig meglévő bizalmat. És ha van egy kis szerencséd, akkor valaki el is küldi majd ezt a hírlevelet az általad is képviselt Panasonic-nak, így az is lehet, rövid úton megoldódik ez az egész munka problémád, és hamarabb bezárhatod a boltot.

Hát nem csodálatos ez a megoldás?

(Fontos, hogy a fenti írásban található példa nem a Panasonic.hu-ról, hanem a Panasonicclub.hu-ról, illetve annak hírleveléről szól!)

Mindig is érdekelt, hogy ez a kis világunk, a szakterületünk, merre tart, hova fogunk eljutni pár hónap, pár év múlva. Így izgatottan várom a VII. Mfor Marketing Konferenciát, aminek az alcíme online marketing trendek 2011.

A konferencia körbejárja a különböző fontosabb területeket: az online marketinget általában, a SEO, a mobil marketing, a social marketing, az ambient marketing várható újdonságait. A rendezvény elején megismerhetik a résztvevők részletesebben is az IAB online reklámköltési riportját és a konferencia egy beszélgetéssel fog zárulni.

Aki szeretne jönni, az még tud jelentkezni a konferencia weboldalán. Ráadásként ha a regisztrációnál a megjegyzés rovatba beírja, hogy "Onlinemarketing.hu Kft." ügyfél vagy olvasó, akkor 15% kedvezményt fog kapni. Szerdáig még lehet jelentkezni, a konferencia csütörtök délután lesz!

A hazai könyvpiac elindult azon az úton, amelyen a hazai zenei piac már megbukott. Az elektronikus könyvolvasó eszközök robbanásszerű terjedése ugyanazt a hatást fogja kiváltani, mint az mp3 játszók elterjedése váltott ki. Ha van egy eszközöm, arra kell a tartalom. Akkor is kell, ha csak ritkán "fogyasztom" azt. Kell, mert az enyém lehet.

A zeneipar egy jelentős része nem ismerte fel időben, hogy le kell mondaniuk a profitjuk egy részéről, hogy maradjon bevételük. Nem adtak és nem adnak normális minőségű digitális zenéket, így a felhasználók nem tehetnek mást, mint illegálisan szerzik be azokat. Illetve nem is illegálisan: a letöltés nem bűn, csak a megosztás az. Ha nem torrenttel töltök le zenét, akkor legálisan teszem azt. Bevétel meg nincs. A zenei kiadóknál legalábbis.

A könyvesek most azt hiszik, majd a CD hangzása a könyv tapintás önmagában képes megállítani az elektronikus terjedést. És igazuk is van. Mondjuk 10-20%-ban. Vagyis mindig lesznek olyan könyvek, amiket majd meg akarunk venni. Olyanok, amiket fel akarunk tenni a polcunkra. Olyanok, amiket nézegetni, lapozgatni akarunk.

De a könyvek egy jelentős része nem ilyen! Például a tankönyvek nem ilyenek. Azok sem ilyenek, amiket egy, max. két alkalommal akarok elolvasni. Például a Dan Brown "remekművek". Aztán pedig ott van az a praktikum, hogy utazás közben nem mindegy, egy könyvet cipelek pl. a repülőn, vagy egy e-könyv olvasót, rajta kisebb falusi könyvtár tartalmával.

A könyvszakma most még válaszút előtt áll: vagy csinál gyorsan egy többé-kevésbé közös platformot, olcsó könyvolvasókkal árasztja el a piacot, elfelejti a másolásvédelmet és könnyű fizetési megoldást biztosít (vagyis kb. lemásolja az Amazon-t), vagy úgy jár, mint a zenepiac: évről-évre újabbnál újabb segítségkiáltásokat hallat, átkozza az internetet és a "tolvaj" felhasználókat, és lassan de biztosan tönkremegy.

Nem lenne ez utóbbi jó senkinek. Most, hogy az állam gyakorlatilag kivonul a kultúra támogatásából, és hacsak nem történik egy kisebb csoda, megszűnhet a hazai minőségi irodalmi-tudományos könyvkiadás, a mainstream piacra dolgozó könyvkiadók nehéz helyzetbe kerülésével a magyar nyelvű új tartalmak megjelenése kerülhet veszélybe.

De a fogyasztók nem fognak "rendesek lenni", nem lesznek lojálisak. Ha valaki megkapja a Harry Pottert ingyen egy file-ban, akkor nem fog érte 5 ezer forintot fizetni. Felrakja az olcsó! Kindle olvasójára, és pont nem érdekli, hogy sem a fordító, sem a tördelő, sem a korrektor, sem az író(nő) nem kapott egy fillért sem. Aztán majd ha pár év múlva nem lesz, aki vegyen kiadási jogokat, nem lesz, aki fizessen a fordításért, akkor lesznek kalózfordítások. A népszerű könyvekből. A többiből meg... semmi.

Negatív vagyok? Talán. A zenei ipar nagy előnye, hogy a külföldi számokat nem kell lefordítani, a hazai zenészek meg megélnek (többé-kevésbé) a koncertezésből például. Hazai írók fognak írni maguknak, a fióknak, esetleg saját e-kiadásban szétszórják a műveiket. De ha a jelenlegi könyvkiadási üzleti modell összeomlik, és nem lesz helyette más, akkor nem fog senki fizetni a fordításokért. Meg az írásért sem. Nehezen képzelem el, hogy az írók és fordítók majd végighaknizzák a vidéket, hogy legyen pénzük. Pedig milyen jól is hangzana: ma este felolvasó est lesz a művházban, közvetlenül a mise után!

A jövő egyértelműen a könyvkiadók és könyvterjesztők felelőssége. Igenis tanulni kell a zenei piac hibáiból, és el kell fogadni: ha nem menekülnek előre, be fogja darálni őket az internet.

Hát, ébresztő!

Megjelent egy írás pár napja arról, hogy mikor érdemes a közösségi médiában (elsősorban Facebook-on és Twitteren) publikálni, ha azt akarjuk, hogy nagyon hatékonyak legyünk. Aztán ezt most páran jól kétségbe is vonják. Kinek higgyünk akkor?

Itt van az eredeti hír és itt van annak bírálata.

Vagy egyáltalán hinnünk kell bárkinek is?

Ezekkel a felmérésekkel örökké problémáim voltak. Jelesül mindjárt kettő is. Az egyik nagyon egyszerű: a legtöbb ilyen valamilyen nemzeti piacon készül, ami nem a magyar piac. A másik pedig az, amit örökké mondok minden vulgármarketinges wolfgáborszökevény áloktató "infoterméke" kapcsán: nincs két egyforma cég. Hiába vannak akár ugyanazon a piacon és például versenytársai egymásnak, akkor sem szükségszerű, hogy ami az egyiknek működik, az a másiknak is fog. De ezt a nagy cégek tudják is. Ott van például az Adidas és a Puma: testvérek csinálták, egymásnak versenytársaként. Mégis teljesen más stratégiával, teljesen más megoldásokkal igyekeznek piacot szerezni. Nagyon nem elég másolni a másikat. Mert lássuk be, az, ha abból indulunk ki, mi a jó a másik cégnek, az másolás.

Ettől persze vonhatunk le általános következtetéseket, de a saját esetünk igenis eltérő lehet. Így aztán én hasznosnak tartom bár az ilyen adatok közlését, de mindig fenntartásokkal fogadom: ami jó a tehénnek, az nem biztos, hogy jó a bikának.

De akkor mégis mikor publikáljunk Facebook-on? Hétvégén? Vagy este? Esetleg reggel?

Mit tudom én. Az cégtől, a követőktől és a tartalmaktól is függ. Ami például az Onlinemarketing.hu Facebook oldalán működik, az nem működik az Intersport.hu Facebook oldalán. Ezt most tapasztalatból mondom. Vagy ami Twitteren bejön időszak, az nem működik a Facebook-on. Mindent érdemes kipróbálni, és aztán hajrá: állítsunk saját szabályokat.

Végül nem szabad elfelejteni, hogy a közösségi média jelenlét van a cégért, és nem fordítva. Ha mondjuk az Intersport holnap nyit egy új áruházat Érden, akkor az arról szóló hírt most kell kiraknom, és nem szombaton, amikor már rég megnyitott. Nem várhatom meg a sportosan-aktív időszakot, nem?

És most megyek is felrakni a hírt...

Gyerekként nem marketinges akartam lenni, na.

Írtam már a nem oly rég megjelent Online üzlet és marketing könyvről. Azóta több rokonom is látta (naná, dicsekszik az ember, gyarló vagyok, na), és az az egyöntetű vélemény, hogy nagyon jó, nagyon tetszik, nagyon gratulálnak, de egy büdős szót nem értenek belőle.

Oké, persze, ez egy inkább marketingeseknek írt könyv, de azért elgondolkoztam azon, hogy vajon mennyire lehet egyszerű dolga egy olyan embernek ezen a területen, aki nem tanult marketinget és nincs is affinitása. Közben meg a világ "elvárja", hogy értsen ehhez.

És itt most nemcsak egyszerűen a kkv-k világára gondolok, hiszen a multik vezetői sem elsősorban marketingesek, maximum - jó esetben - közgazdászok. Pedig sok-sok olyan marketinges módszer van, főleg most a közösségi média térnyerésével, amely szinte elvárja egy teljes cégvezetéstől, hogy minimum megértse, mire és főleg miért jó ez nekik. Vagyis dönteni nagyon sokszor nem a marketinges tudásúak döntenek.

Márpedig ez kicsit átgondoltatja velem azokat a szövegeket, amiket írok. No nem itt, a blogon, a törzsolvasók reményeim szerint marketingesek, vagy legalább megértik a marketing szöveget, hanem más esetekben. Bár a franc tudja. Várjam el inkább, hogy aki ilyen dolgokra kíváncsi, az más forrásból szerezzen legalább egy alap marketing tudást?

Szerdán volt a 2. Smartmobil konferencia, és mivel voltam a tavalyin is, így volt összehasonlítási lehetőségem. Ez sokaknak nem adatott meg, egy év alatt nagyon sok dolog történt a világban, és ez a konferencia minden pillanatán érződött is.

2010-ben a Smartmobil - akkor még iPhone vs. Android - konferencia az érintettek és a szakmailag érdeklődők konferenciája volt. Így is sokan, 300 körülien mentek el rá, de az "általános műveltető" előadások mellett voltak nagyon kocka programozós előadások is. Én amikor aznap odaértem, elsőként egy ilyenbe hallgattam bele, és megmondom őszintén, felét se értettem annak, amit az előadó mond - miközben a terem tele volt, és feszülten figyelt hallgatóság.

Aztán eltelt egy év. Mára a mobil nem lehetőség, hanem valóság. Az okostelefonok lassan a csapból is folynak, a tablet-ek megjelenésével és kezdődő térhódításával pedig egy teljesen új világ formálódik. Egy olyan új világ, ahol megváltozik még az az internet is, amit eddig azt hittünk, annyira jól ismerünk.

És persze megváltozott a közönség is. Lehet, idén is ott volt mindenki, aki tavaly, de végül idén 750 főnél zárták le a jelentkezést a szervezők. Mitől lett hirtelen ennyire sexy ez a téma? Illetve: miért jöttek el ennyien?

Nem az előadásokért, úgy sejtem. Bár folyamatosan sokan voltak a termekbe, és délután már három helyszínen folytak az előadások, és azok jók is voltak. Amit én éreztem, amit én láttam, az a várakozás és kíváncsiság. Azt éreztem a levegőben, hogy senkinek nincs arról fogalma, mi lesz itt még az elkövetkező években (sőt, hónapokban), de senki nem akarna lemaradni arról, ami majd lesz, legyen az bármi.

Ezért itt kell lenni, figyelni, rácsodálkozni és beszélgetni azokkal, akikkel egyébként is szoktunk.

Szerencsére tényleg sok hasznos infó elhangzott, jobbára olyanok, amelyek itt-ott összegyűjthetőek a netről is, de azért lényegesen egyszerűbb és gazdaságosabb mindezt egy napba tömörítve meghallgatni. És persze jó érzékkel a szervezők meghívták az összes fontos hazai tartalomszolgáltató vezetőit is, így aztán üzleti hitelességből sem volt hiány.

A 2011-es konferencia tehát már sokkal inkább az érdeklődők és a szélesebb szakma konferenciája volt. Egy olyan rendezvény, ahol többé-kevésbé jelen volt mindenki, aki majd a következő időszakban meg fogja határozni a hazai mobilos tartalmak fejlődését, a hazai mobilos üzletek hátterét.

A kockák, a látnokok, a kódolók is itt voltak, de a szerepük érezhetően a háttérbe szorult. Ők majd előbb-utóbb megcsinálják a maguk Smartmobil MeetUp-ját, ahol szakmázhatnak. A Smartmobil konferencia pedig seregszemle lett. Szükséges, fontos, és meghatározó rendezvény. Gyorsabban kinőve a semmiből, mint amilyen gyorsan tényezővé váltak az okostelefonok a piacon.

Emlékszik még valaki az ötéves tervek időszakára? Amikor Pártunk megmondta a tutit, és felvázolta, mi fog történni az országban a következő öt évben. És az is történt! Vagy nem... de a statisztikák szerint igen!

Lehetne egy ilyen ötéves terv az, hogy mindenkinek legyen internete. Milyen jól is hangzik! És akkor majd lehetne bármilyen célcsoportra célozni! Mert ugye marketingesként engem ez a része is érdekel...

Egyébként ez a mindenkinek internet egyre kevésbé lehetetlen. Hiszen elvileg mobilja mindenkinek van (oké, majdnem mindenkinek), és ha a mobilon tud netezni, akkor az már nem egy rossz dolog. De ahogy kinéz, a legnagyobb jóindulattal sem lesz 50%-nál nagyobb az elkövetkező években az okostelefonok, vagyis a zsebre vágott számítógépek száma. A többség még mindig butatelefont, vagy ahogy a szakmai zsargon mondja, feature-phone-t használ.

Persze tudjuk, hogy erre is van megoldás. Például az Opera Mini egy olyan évek óta ismert és rendelkezésre álló megoldás, amivel a legtöbb telefont meg lehet tanítani internetezni, ráadásul ugye tömörítve kapjuk meg az infót, vagyis nem is kell annyi sávszélesség neki, és nem is forgalmazunk annyit.

Ismert dolog, nincs benne semmi újdonság, de lássuk be, pont azok használták, akik azóta bőven okostelefonra váltottak.

És itt kapcsolódik a gondolatmenetem egy mai Telenoros sajtótájékoztatóra, ahova voltak oly kedvesek meghívni, mint bloggert. Ugyanis egészen illusztris előadók egyrészt elmondták mindezt a jóságot az Operáról meg a piacról, amit leírtam, másrészt meg reklámozták a Telenor új szolgáltatását, ami egy sms elküldésével máris elérhetővé teszi az internetet bármilyen telefonon. Az történik, hogy az sms egyrészt megrendeli a szolgáltatást, másrészt küld egy válasz sms-t, amiben ott a link, le lehet tölteni az Opera Minit. Ráadásként 3 hónapig ingyenes a szolgáltatás, onnantól meg havi egy ezres körüli pénz.

Ez volt itt fent a reklám helye, igen. De nem öncélú reklámnak szántam. Azt látom ugyanis, hogy az ilyen akciók közelebb viszik az embereket a telefonos internethez. Olyanok is kipróbálják, akik eddig el se tudták képzelni, hogy a telefonuk - és általában a telefon - alkalmas ilyenre. Ha pedig megszokja, majd az új telefonja már okostelefon lesz.

És szépen lassan azt vesszük észre, hogy az így edukált emberek is növelik a hazai internetpenetrációt. Márpedig ez előbb utóbb azt jelentheti, hogy teljesülhet az ötéves tervünk.

Igaz, piaci alapokon.

Okosabb vagy, mint a telefonod?

Szerencsére nem erre a kérdésre adott pozitív vagy negatív válasz alapján dől el, mit nevezünk okostelefonnak. Én szívem szerint azokat a készülékeket nevezném annak, amelyek inkább kis számítógépek, amikkel lehet telefonálni is, és nem nagyranőtt telefonok.

Kétségtelen, éppen most éljük át a legjelentősebb mobiltelefon bumm-ot - már persze akkor, ha az a fontos, hogyan lesz egy alapvetően hangtovábbításra kitalált eszközből elektronikus svájci bicska: egy olyan kommunikációs valami, amivel internetezhetünk, chat-elhetünk, játszhatunk, és így tovább.

De hol állunk most? Erről szól többek között a szerdai Smartmobil konferencia is, de erről szól az NRC alábbi infógrafikája is. Kattintásra nagyobbra nő, bár nagyon nagyra, érdemes talán letölteni.

A kormány, felismerve, hogy az internetezés árát mennyivel drágítja a sok haszontalan információ, azonnali hatállyal az alábbi intézkedéseket vezeti be:

2011. április 1-től tilos lesz 10 kilobyte-nál nagyobb bannerekkel hirdetni.

Tilos a flash címlapok használata.

Szigorúan tilos mindenféle videó és zene letöltés, kivéve, ha azokat a Kereszténydemokrata Néppárt Nemzeti Kultúráért felelős bizottsága engedélyezi.

Nem ajánlott külföldi szolgáltatások használata, hiszen a külföldi internet forgalom is negatívan befolyásolja az ország pénzügyi mérlegét.

Naponta csak egy alkalommal szabad olvasni a híreket tartalmazó portálokat. Ezen szabály alól kivételt képeznek a legalább 95%-ban magyar tartalmakat tartalmazó portálok.

Magyar tartalomnak számít minden olyan tartalom, amelyet a Magyar Távirati Iroda állít elő. 

Pornográf tartalmakat tartalmazó oldalak csak hetente egy alkalommal látogathatók, de ehhez külön engedélyt kell kérni a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság vezetőjétől.

A kormány - a legfőbb közjogi méltóság védelmének a céljából - betiltja az interneten a helyesírást.

Végül a kormány azonnali hatállyal betiltja április 1-ét.

Kérdésünkre Szalai Annamária mindehhez ennyit fűzött hozzá: "Értjük Mi a Viccet, de nem szeretjük!"

Az elvárások szinte mindig magasabbak, mint aztán az eredmény. Egy ismerősöm ezt úgy fogalmazta meg, hogy célozd meg a csillagokat, eléred a lámpavasat. Sajnos a reklám, a marketing egész folyamatába bele van kódolva a csalódás lehetősége. És hiába vannak a jó példák, hiába lehet rámutatni olyan esetekre, amikor valakinek nagyon bejön, azért mindig van olyan is, hogy valami nem jön be. Vagy nagyon nem jön be.

Fel kell készülnöd arra, hogy csodásnak a kikiáltott eszköz, a minden bajra megoldást nyújtó elixír, a bölcsek köve valójában bazári kacat. Illetve mégsem az, inkább csak egy eszköz. Egy kutya közönséges, hétköznapi eszköz.

Például az alumínium, amikor megjelent mint evőeszköz, luxuscikk volt. Mára ugye nem az. Elmúltak azok az idők, de a funkció maradt. Csak sok dolog megváltozott.

Így vagyunk számos online megoldással is. Legyen az e-mail marketing, közösségi média, bannerek vagy PPC, egy idő múlva mindről kiderül, hogy nem a világot fogják megváltani, hanem "csak" mint új eszköz kerülnek be a repertoárunkba.

De előtte azért csalódnunk kell benne. Hogy a csalódásból tanuljunk. És ha képesek vagyunk erre, akkor egyszerűen csak a helyére rakjuk a dolgokat, és haladunk tovább.

Ez az élet rendje.

Ma meghallgattam a Barcamp konferencián azt a beszélgetést, ahol a közösségi vásárló oldalak képviselői "csaptak össze". Maga a beszélgetés számomra jelentős plusz információt nem adott, ellenben sok kis apró elemmel gazdagodott a tudásom. De végig motoszkált bennem valami, amit aztán nem kérdeztem meg, de most kiírom magamból.

Elöljáróban azt tudni kell, hogy a közösségi vásárló oldalak a nagy kedvezményekre "hajtanak". A Bónusz Brigádon pl. az 50%-os kedvezmény a minimum. (Rajtuk kívül még a Kuponvilág és a Veddvelem képviseltette magát ezen a kerekasztalon.) Igaz, sok területen nem lehet ekkora kedvezményt adni, hiszen pl. az IT termékek esetében az 5-10%-os kereskedelmi árrés a jellemző, és általában a termékek nem bírják el az ekkora kedvezményeket. Így elsősorban a szolgáltatások területe az, ahol aratnak az ilyen oldalak.

És a problémám pont ezzel van. Ki veszi igénybe ezeket a kedvezményeket? Az oké, hogy pl. sok a 25 fölötti nő, de ez persze következik kb. a kedvezményesen elérhető szolgáltatások köréből is. De ennél többet nem tudunk. Pl. azt sem, hogy megvette volna a kedvezményes terméket, ha azt teljes áron adjuk? Például valóban abba a szállodába ment volna el wellnesselni, vagy csak az olcsósága miatt választotta?

Ez nagyon nem mindegy, főleg akkor, ha stratégiába akarjuk illeszteni ezt a fajta eladási formát. Miért?

Két okból adhatunk kedvezményt. Az egyik ok az, hogy "belefér". Ha olcsón adjuk, így is keresünk rajta, igaz kevesebbet. Tipikusan ilyenek a szolgáltató cégek: a fodrász a féláron is keres, egy szálloda a féláron adott szobán sem bukik, ha azt az egyébként szabad kapacitására használják föl. Akinek belefér, annak mindegy, hogy aki megvette, az legközelebb is hozzá jön-e, az a lényeg, hogy akkor és ott plusz bevételt termelt.

A másik ok, amiért kedvezményt adhatunk, az a reklám. Odaadjuk olcsón, ráfizetéssel, csak azért, hogy próbálják ki az adott terméket vagy szolgáltatást. Ha ugyanis tetszik azoknak, akik olcsóbban kipróbálták, talán hajlandóak lesznek drágábban is megvenni, amikor már nincs kedvezmény.

Szintén reklám ok az is, amikor ilyen formában akarunk valamit terjeszteni. Például ha csináltatnék Onlinemarketinges pólót, és azt bevinném egy ilyen hálózatba extra kedvezménnyel: nekem az akár jó is lehet, hogy mások magukra öltik a reklámomat.

De nem tudom jelenleg, hogy a vásárlói csoportok kikből állnak. Vajon vennének újra és újra? Vajon olyan emberek, hogy örülnék, ha reklámhordozóim lennének?

Azt gondolom, ez nagyon fontos kérdés. Ezen múlhat ugyanis, hogy meddig lehet bevonni újabb és újabb cégeket, meddig és kiknek lesznek érdekesek ezek a szolgáltatások.

Persze megértem, jelenleg a felfutás fázisában vagyunk, piacszerzés folyik, és még csak most alakul ki, hogy kik lehetnek a nagy szereplők, milyen üzleti modellek működnek. De akkor is érdemes elgondolkozni a fentieken. Most még nem késő ilyen irányban és figyelni, mi történik ezeken az oldalakon.

Vagyis milyen cégeknek nem való a Facebook? Mert vannak ilyenek. Egész egyszerűen a Facebook is csak egy eszköz, és mint a legtöbb eszköz esetében, itt is azt tapasztaljuk, hogy nem való minden cégnek.

Nézzük, kiknek nem jó!

Az első és legtriviálisabb csoport azok, akiknek az ügyfelei nincsenek a Facebook-on. Egyszerű a logika: akik nincsenek ott, azokat ott nem lehet elérni. Nézzük, kik ezek!

Először is, a nagyon fiatalok. A Facebook nem engedi a 13 évnél fiatalabbaknak a regisztrációt. És bár vannak ott 13 évnél fiatalabbak is, de őket nem lenne egyszerű elérni, célozni. Tehát a kicsik.

Aztán idehaza hasonló kör az idősek. A 65 év fölöttiek csak egy százalékkal képviseltetik magukat a facebook-ozók körében, vagyis a 2,8 millió 1%-a ilyen korú.

És persze lehetnek településméretből, végzettségből és pl. IQ-ból adódó hiányosságok is, olyanok, akiket nem tudunk elérni.

Nos, ha a célcsoportunk ide esik, akkor a Facebook felejtős. Tehát például nem itt kell a Minimaxnak promózni az újabb sorozatokat és nem itt kell meggyőzni a szépkorúakat, hogy a mi pártunkra szavazzanak.

Aztán a második csoport azon cégek köre, akik nem tudnak mit mondani a Facebook-on. Ilyenből két fajta van, attól függően, miért nem tudnak mit mondani.

Az első csoport - és ebből van a kevesebb - azok köre, akik olyan iszonyúan unalmas céget visznek, amelyik tényleg nem tud mit mondani. Nincs ilyen? Hogyne volna, zsákszámmal vannak. Ezek elsősorban B2B piacra dolgozó cégek, pl. olyan termelő cégek, amik egy-egy termékre összpontosítanak. Pl. autóalkatrész gyártók. Vagy bérgyártók. Jó nagy forgalmú cégek, de a Facebook jelenlét nekik szinte csak pénzkidobás. Még munakerő keresésre sem kell nekik a Facebook, vannak egyszerűbb és olcsóbb csatornák.

A másik csoport - és ebből van sokkal több - azok köre, akiknek bár ott van a célcsoportjuk, és érdekes is a cég, de nem tudnak kommunikálni. Iszonytatóan sok olyan hazai cég van - cégmérettől függetlenül -, amelyik fél kommunikálni. Persze, van valami marketing, meg van valami PR is, de ez tervezett, könyvszagú és kötelező kör. Az, hogy valaki ebbe az elefántcsonttoronyba beleszóljon... olyan nincs. Az ilyen cégeknek egyáltalán nem való a Facebook, de úgy általában a közösségi média sem. Úgyis elcsesznék.

Ennek a csoportnak egy kis szegmense a minicégek, kisvállalkozások azon része, ahol nem ért a tulaj vagy közvetlen munkatársa a marketinghez. Ha lenne is arra pénz, hogy valakit megfizessenek, közvetlen hozzáértés nélkül nagyon nyögvenyelősen menne a dolog. Persze, itt a hozzáértés nem azt jelenti, hogy végzett marketinges legyen, de legalább a hajlam, az érzékenység meglegyen. Aki lenézi a marketinget - sok olyan van - az nem fogja magát jól érezni a Facebook-on se.

Végül, de nem utolsó sorban, a türelmetleneknek sem való a Facebook. Néhány kivételtől eltekintve a Facebook nem való sem direkt értékesítésre, se azonnal konverziók kikövetelésre. Aki például óránkét felrakja az üzenőfalára, hogy fél disznó olcsón eladó, az nagyon hamar sok felhasználónál lapátra kerül. A Facebook nem az erőszakos nyomulás helye.

Mindenki más jöhet. Nekik meg fogja érni, és ha jól csinálják, nem fognak csalódni.

Deutsch Tamás twitterel.

Ez önmagában nem lenne hír nálam, főleg nem jelentené azt, hogy írok is róla, de fent nevezett politikus olyan módon írja a csiripeket, ami mellett nem akarok szó nélkül elmenni.

Volt már eddig is több politikusnak twitteres jelenléte, meg ugye blog, Facebook... mind-mind olyan "politikus" volt. Se íze, se bűze. Még a felháborodás, a kirohanás is olyan mű volt. Hiszen mégiscsak politikusról van szó, hát nem?

Tamás ezzel szemben igazi, életszagú twitteket nyom. Nem ám finomkodva, hanem rendesen, belemenősen. Leírja a véleményét, és aki elolvassa, az biztos lehet benne, ez tényleg az ő véleménye. Nincs mögötte 3 szövegíró, 2 PR szakember és egy 30 fős stáb. A twittek mögött egy valaki van, ráadásul pont az, akinek mondja magát.

És mi lett ennek a következménye? Azonnali sajtónyilvánosság. Miután megírta több olvasott blog és portál, pár óra alatt 200 körüli plusz követőt szerzett. Egy olyan hazai "piacon", ahol 20-25 ezer körül lehet az aktív twitterezők száma.

Egyébként tanulságos az, ami kialakult körülötte. Egyrészt maximálisan visszaigazolja az általam is tanítottakat: a közösségi médiában azok az üzenetek működnek, amik érzelmeket váltanak ki. Azokat fogjuk észrevenni, azokra reagálunk, azok váltanak ki beszélgetéseket. Másrészt az is látható, hogy kb. milyen kép él az emberekben a politikusokról. A vélemények nagy része ugyanis felháborodó, értetlen, hogy ne mondjam meglepett. Hát ilyet is lehet? Egy politikustól? De hogy képzeli? Illik ezt? Hiszen ő EU képviselő! Hát nahát!

Nem ez a kép él a fejünkben, na. De ez teljesen érthető is. Hát hol látunk széles e hazában legalább egy másik politikust, aki valamennyire ismert, és ilyen mértékben felvállalja magát? Mindenki más színészkedik, még akkor is, amikor odamondogat. Torgyán doktorrol is azt mesélték, hogy a vörösfejjel előadott dörgedelmei után lejött a színpadról, és azt mondta: jól megmondtam nekik, nem igaz?

Tamás, te is most jól megmondtad nekik. Nekem ez tetszik! Kellett az a pár hónap külföld és multikulti környezet, hogy ráérezz, milyen ez a kommunikációs dolog, nem?

Persze más kérdés, meddig lesz "kedve" ezt csinálni. Belefáradhat ő maga, de a pártja is. Mindenesetre érdemes lesz figyelni. És levonni a tanulságokat, politikától teljesen függetlenül.

Van néhány cég, akinek kezeljük a Facebook oldalát. Az elmúlt bő egy évben összegyűlt némi tapasztalat, ráadásként van szerencsém ismerni más cégeknél is a közösségi médiával foglalkozó embereket. Így aztán egyre több és több tapasztalat gyűlik össze arról, mit érdemes és mit nem érdemes csinálni.

Na persze ahány cég, annyi megoldás, és amilyen mértékben változik a Facebook, egy ma még működő megoldás lehet, pár hónap múlva már nem sokat ér. Mindenesetre lassan 3 millió hazai felhasználó ott van a Facebook-on, ráadásul úgy, hogy az elmúlt 6 hónapban jött 1 millió. Így aztán tényleg érdemes lehet ott lenni, és elviselni a változásokat is. Alkalmazkodni úgyis tudunk, igaz?

Tehát vannak tapasztalatok, és arra gondoltam, ezekről is fogok írogatni a közeljövőben. Sőt, ha felmerülnek kérdések, szívesen írok kérésre is :)

Szóval, várom a felvetéseket itt, kommentekben.

Addig pedig a legfontosabb tapasztalat: az ügyfél nélkül nem lehet valóban jó Facebook jelenlétet csinálni. Azok az oldalak élők, azok az oldalak működnek, ahol az ügyfél (valamelyik kommunikációval foglalkozó embere) is foglalkozik az oldallal, és élő, folyamatos kapcsolatban tudunk vele lenni. Ez adott esetben napi kapcsolatot is jelent.

Hogy ez természetes lenne? Elvileg igen. De én azt látom, vannak, akik megpróbálják lepasszolni a Facebook oldal kezelését, és próbálnak minél jobban kihátrálni a folyamatos kommunikációból. Ezt ne csináljuk. Nem éri meg. 

vaníliaálomkex
most a negyedik felvonás következik
a harmadik kimarad
a negyedik következik de nem lesz ötödik felvonás

A.E.Bizottság

Ma végképp megbizonyosodtam arról, hogy a web 2.0, mint kifejezés, már idejétmúlt. El is temetem azt a fantasztikus, két részből álló magyarázó ábrát, ami a web 1.0 és a web 2.0 közötti különbséget taglalja. Majd kitalálok helyettük valamit.

De a web 2.0 nem megszűnt, sőt, nem is az történt igazából, hogy eltűnt. Hanem asszimilálódott. Ez lett A web, ez lett az, amit magunk körül látunk. A web 2.0, mint fogalom, idejétmúlt lett. Elmúlt az eredeti hype, és jöttek új buzzword-ök. A web 2.0 mára már a múlt.

De ez talán annyira nem is baj szerintem. Mindig is kicsit olyan hajánál fogva előrángatott dolog volt, és ahány embert hallottam erről beszélni, annyi féle értelmezésbe futottam bele. És a web 2.0 helyét átvevő fogalom, az új buzzword, sokkal érthetőbb.

Közösségi média. De kicsit már ezt is unjuk, nem? Majd jön a web 3.0, igaz?

Szerintem nem. A web 2.0 kifejezés, amíg népszerű volt, hozta magával a web 3.0, web 4.0 vagy éppen a web 2.1, web 2.2 stb. változatokat. De a web 2.0 kihalásával hál'istennek végre nincs 3.0, 4.0 és 5.0 sem. És ez így van jól.

De ne legyünk hálátlanok. A web 2.0 kifejezés sokakat inspirált, sokaknak magyarázta el azt a változást, amit az elmúlt években tapasztalhattunk. Így mára pontosan tudjuk, látjuk, ez a fajta "új web" valójában nem volt más, mint egy csodaszép új ruha a királyon. A mögöttes tartalom így is, úgy is maga az internet és a world wide web. A többi meg...

...csak marketing szemét.

Ilyen-olyan beszélgetéseken rendre felmerül két téma. Vissza-visszatér, mint egy búvópatak. Jól láthatóan olyan témák ezek,  amelyek (vagy amik, kinek hogy tetszik) érdeklik a zembereket. Bocs, az embereket. (Akik gondolkoznak, ugye.)

Ez a két téma a könyvkiadás jövője és a lapkiadás jövője.

Mindkettő téma "kényes". Milliárdos piacokról beszélünk, igazán nagy szereplőkkel, akik nemcsak be vannak betonozva (őszerintük), hanem valódi, kemény pénzekkel is rendelkeznek. Márpedig nekik egyáltalán nem érdekük, hogy a tevékenységük befuccsoljon, ezért sokat is tesznek. Nem véletlen, hogy sok érdekes dolgot tapasztalhatunk, úton-útfélen.

Érdemes kis párhuzamot vonni a két terület között. Mindkettő problémája azonos: eddig valamilyen formában eladták a termékeiket, vagyis pénzt kaptak akár eladási ár, akár előfizetési díj formájában. Ezekből a pénzekből finanszíroztak sok dolgot: nemcsak a nyomdai költségeket, hanem a tartalom előállításának az egyéb költségeit is. A két piac között egy kis különbség van: míg a lapkiadók a bevételeik tisztes részét realizálták reklámokból, addig a könyvkiadók esetében ez a bevétel elenyésző volt.

De a problémák kb. azonosak: az internet. Ugyanis ami elektronikus formában létezhet, az elektronikus formában terjedhet, és hát ez innentől azt is jelenti, nincs minden egyes példány után bevétel...

A lapkiadók konkurenciái az internetes tartalomszolgáltatók. Kényszerűségből ők is megjelentek a neten, közben szépen veszítik az olvasókat, akik addig fizettek. Ez alacsonyabb példányszámot jelent, ami alacsonyabb hirdetési bevételt jelent, ami alacsonyabb költségeket kell, hogy jelentsen, ami... szóval bukják a szép profitot.

A könyvkiadók baja talán még nagyobb: ők nem jelentek meg kényszerűségből a neten, nincsenek internetes bevételeik. Hogy, az e-könyvek? Igen? Hány hazai kiadónak van e-könyve? És mekkora forgalmakat is csinálnak?

A probléma igazából az, hogy nem lehet még tudni, miből is lesz bevétel. A hazai internetes hirdetési piac mérete jól összemérhető egy nagyobb kiadó éves bevételével. Egy Ringier vagy egy Sanoma csinál akkora nagyságrendű forgalmat, mint a teljes hazai internetes reklámpiac. Önmagukban csinálnak akkorát. Még mindig. Az internetes bevételek tehát egy-egy kiadónál minimum egy nagyságrenddel kisebbek. Amiből nem lehet fenntartani egy akkora szervezetet, mint eddig.

A könyvkiadás helyzete még faramucibb. Most a hazai piacról beszélek, ez fontos. Egy könyv árának a fele! a terjesztési költség! Vagyis a kiadónál marad: 100% / 1,05 (ez az áfa) / 2: 47,61%. Ebből kell megvenni a kiadás jogát (vagy kifizetni a szerzőt), tördelni, lektorálni, nyomdát fizetni, kiadót fenntartani és marketingre költeni. Tehát egy 1000,- Ft-os könyv esetében 400,- Ft-ból.

És ugye olyan 500,- Ft kerül itt-ott a kereskedőkhöz (illetve 476,-, hiszen az 5% áfa meg megy a Feneketlen Zsebbe). Ki lenne az a barom, aki ennyi pénzről önként és dalolva lemondana? Márpedig az online terjesztés pont ezt jelentené. És ha hozzáteszem, hogy a három legnagyobb hazai terjesztő egyben kiadó is... Akiknek saját üzleteik is vannak... Miért kéne nekik támogatniuk az internetes terjesztést? Hogy maguk alatt vágják a fát? A többi kiadó meg ugye kényszerhelyzetben van: magas a piacon a zsarolási potenciál, na.

Szóval, ilyen-olyan okokból, de az internet előbb-utóbb elveszi ezen két terület bevételeit, illetve annak jelentős részét. És nincs épelméjű nyoma a pótlásnak. Tehát a probléma adott, igazi megoldás nincs.

Más sem tud tuti megoldást. Éppen ezért érdekes ez a két téma, talán éppen ezért merül fel újra és újra: mert mindenki keresi a megoldást, keresi a kiutat.

Persze, nálam sincs meg a Szent Grál. Én se tudom, mit fognak majd kezdeni a kiadók és miből lesz a jövőben bevételük. De kíváncsian várom, mit hoz a jövő.

A banner halott? Sokan kérdezik tőlem, hogy van-e értelme a banneres hirdetésnek. Hiszen itt van nekünk az a jó kis PPC, meg mostmár a Facebook-on is lehet mindenféléket csinálni, "a banner meg úgyse hatékony".

Hát, lássuk be, ez tök hülyeség. Olyan ez, mintha azt mondanánk, hogy nem jó közlekedési eszköz a traktor, mert nehéz vele parkolni. Ez persze igaz, de a traktort nem azért vesszük, hogy azzal próbáljunk parkolni a belvárosban...

A bannernek igenis megvan a helye a hirdetési mixben. Természetesen nem való mindenkinek, ráadásul nem épp az olcsóbb eszközök közé tartozik. De számos olyan előnye van más megoldásokkal szemben, ami miatt érdemes használni. Fel is sorolok néhányat, a teljesség igénye nélkül:

• Látszik a logónk, a színvilágunk, úgy, ahogy máshol is használjuk.
• Akár hosszabb üzenetet is átvihetünk (ezzel azért óvatosabban).
• "Egy kép sokkal többet el tud mondani."
• Lehetőségünk van hangot is használni - hangos banner.
• Máshol megjelenő kreatívokat könnyebben tudjuk adaptálni.

A fentiekből jól látszik, hogy a banner megjelenés tervezett, ám nem túl hosszú kampányokhoz való (vagyis nem hónapokig fut ugyanaz a kreatív). De nézzük, mire nem való a banner:

• Nem lehet vele hatékonyan látogatókat hozni az oldalunkra (persze hoz látogatókat, de vannak sokkal olcsóbb megoldások is).
• Nem ezzel fogunk a webáruházunkban sokkal több terméket eladni (ebbe is bele lehet kötni, tudom, hiszen vannak ellenpéldák, de azok jobbára egyedi esetek).
• Nem egyszerű olyan kampányt készíteni, amiben fokozatosan növeljük a költségeket. Vagyis rá kell szánni a pénzt, na.
• Sokba kerül a kreatív elkészítése, ezért nem ez az a megoldás, amiben naponta fogjuk a szöveget átírni.

De akkor mire való a banner?

A triviális válasz, hogy brand építésre. De ez így önmagában nem mond elég sokat. Ugyanis ugyanúgy lehet használni, mint a tv hirdetéseket, a köztéri megjelenéseket vagy a papír hirdetéseket. Egy jó banner kampány kimutathatóan tud forgalmat generálni - és nem az interneten, hanem a valóságban. Ezt idén is sikerült sokadszorra igazolni, amikor egyik ügyfelünknek futtatott banner kampány konkrét vevőket hozott az üzletekbe.

Vagyis hülyeség lenne a bannert temetni, sőt. Használni kell, de természetesen nem ész nélkül. Mert ha tudjuk, mire való, akkor egy csomó cél elérésében sokkal hatékonyabb lehet, mint a PPC vagy a közösségi média.

Önellentmondás:

Írtam fentebb, hogy a banner nem hoz látogatókat. Hogy a fenébe nem hozna, kattintják azt, sőt, lehet venni kattintás alapon is bannert. De érdemes számolnunk: egy banner kattintás így sem olcsó, 100 Ft alatt ritkán kapjuk meg. De nem is ez az igazi baj. Hanem ez:

A hirdetésekkel találkozó 15 évnél idősebb hazai internetezők 66%-a egyáltalán nem kattint display hirdetésekre.

vagyis önmagában a kattintásokra számítani botorság. Mondja el a banner, amit akarunk, és ez az üzenet át fog menni.

Önellentmondás 2:

Már miért ne adna el a banner webáruházas terméket? Hiszen elég csak megnézni, mennyit hirdet pl. az Edigital az Index.hu-n. Azért ilyen hosszú ideig csak nem lehetnek hülyék! Mennie kell a dolognak, nem?

És persze megy is. Éppen csak ahhoz Edigitalnak kell lenni, hogy annyi pénzt (vagy azzal egyenértékű kapcsolatot, és a kapcsolat miatt jó megállapodást, a franc se tudja, nem látok bele a CEMP szerződéseibe) bele tudjon valaki tenni. És sajnos hallottam rossz példákat. Amikor több százezer banner megjelenés eredménye 3, azaz 3 eladás volt...

Folytatva az ETARGET kérdések sorozatot, ez a bejegyzés a véletlen kampány újraindulással kapcsolatos.

Kérdés: Pár napja leállt a kampányom, mert elfogyott a feltöltött pénz. Így is terveztem, egyelőre nem akarom újraindítani, a hirdetett akciónak már vége. Mégis azt látom, hogy tegnap is és ma is futott még rövid ideig. Mi ennek az oka? 

Válasz: ha a keret lemerül, akkor a kampány nem áll le, csak addig áll, amíg nincs pénz feltöltve. Viszont az ETARGET folyamatosan elemzi a kattintásokat, így előfordul, hogy az előző napokban elkattintott pénzek egy része visszakerül a számlára, mert azokat utólag hamis kattintásoknak minősíti a rendszer. Ilyenkor újra kerül pénz a kampányba, tehát fut tovább. Ez az összeg a korábban futott kampány méretétől (költségvetésétől) függően akár több száz forint is lehet!

A megoldás egyszerű: ha már nem akarjuk, hogy fusson a kampány, a Felfüggesztés gombra kell kattintani, így a később visszatöltött összeg nem fogja újraindítani.

A továbbiakban is várjuk a kérdéseket kommentben, vagy a blog@onlinemarketing.hu címen!

Néha meglepődöm, milyen kutyaütő cégek dolgoznak a piacon. Mi se vagyunk egy matyóhímzés, néha hibázunk, máskor tévedünk, de amennyire csak lehet, igyekszünk becsületesen dolgozni. Ha valamit elcseszünk, hát viseljük a következményét.

A cél az, hogy az ügyfélnek jó legyen. Néha ez nekünk nem annyira jó, de hosszabb távon bejön a dolog.

De most nem az első alkalom, hogy szembesülnöm kell azzal, hogy egyes cégek mit meg nem engednek maguknak. Például az ügyfelük tudta és beleegyezése nélkül átpakolják a weblapot egy másik szolgáltatóhoz.

Eszem megáll. Még jó, hogy a domain tényleg az ügyfelem nevén van, de most neki kellett levadásznia, hogy hol a francba van az oldala, és ahhoz hogyan tud hozzáférni. Persze a cég be van sértődve, mert nem velük dolgoznak tovább, de könyörgöm, ilyen eset után nem kéne csodálkozni, nem?

Egyébként azt látom, hogy több kisebb cégnél valóban nem triviális, hol van a weblap, hogyan tud hozzáférni, mi az ftp, mysql, domain beállítás. Valaki valamikor megcsinálta nekik, és ennyi. Fel sincs írva. Aztán amikor változtatni akar, de már mással, akkor kell keresni, levadászni.

Tényleg isteni szerencse, hogy a domain név cégre szóló, és azt legálisan nem lehet csak úgy lenyúlni. Mert ha nem így lenne... 

Vannak olyan mémek az interneten, amik megunhatatlanok. Az egyik kedvencem a Will it Blend, ami egy "ártatlan" vírusreklámként indult, nagyon sok éve. A feladat az volt, hogy egy mindent vivő turmixgépet kell valahogy bemutatni. És a jól bevált TV shopos körítést használva nem ételeket, hanem technikai cuccokat daráltak le benne.

És azóta minden divatos termék itt végzi: jól ledarálják. Aztán ahogy nézem, most mintha még egy kicsit léptek volna. Az alap story marad, amit most ledarálnak, az egy iPad2. Viszont már nem TV shop  körítésben, hanem Apple keynote körítésben, és maga Steve Jobs is megjelenik parodizálva lett.

Ez már egy 2.0 Will it Blend. Persze az iPad2 porrá omlik most is, ahogy kell!