Volt már minden az elmúlt szűk egy héten:

• miniszterelnöki blog használat (A Gyurcsány-blog akcióban)
• soha nem látott látogatottságok (Gyurcsány és a mai webes forgalom, Csúcs ez, vagy csak a hegy alja?)
• aktualizált hirdetések (Aktuális hirdetés, Legjobban teljesítő...)
• az MTV ostroma (Vajon..., De miért?...)

De nem volt még szó arról, mik terjednek e-mailben. Viszonylag kevés sokhelyre eljutó körlevél, ám annál több magánlevél - ezt a következtetést vontam le cseppet sem reprezentatív körkérdésemre adott válaszokból.

Sőt, körlevélből igazán egy olyan van, ami valóban érdekes, és ez az iwiw-en kering. Ezt majd be is másolom ide.

De nem érdekes, hogy valahogy most nem árasztják el az embert a bal-jobb-bal-jobb menetelő e-mailek?

Van egy olyan érzésem, hogy ebben kicsit ludas a sok blog is. Mindenesetre az én blogolvasómba is beesik balról is, jobbról is néhány meggyőzésre szánt bejegyzés.

És akkor az e-mail (pontosabban iwiw üzenet):

> Kérlek, ne tedd! Nincs esélyed. Nem úszod meg.
>
> Ez most nem számítógépes játék. Nincs két életed, vagy
> három és nincsenek kódok. Most te vagy az, akivel
> játszanak. Naiv kisember. Értéktelen kicsi bábú mások
> hatalmi játékában.
>
> Nem, ez nem '56. Talán olvass utána kicsit. A rongálás, a
> fosztogatás, a rablás bűncselekmény. Még akkor is, ha
> melletted az a szimpatikus kopasz bácsi, kissé vérben forgó
> szemekkel azt mondja, hogy az jóóóóó. És tudod, utcai
> kövekkel 5-10-20 méterről embert lehet ölni. Ja az is jó?!
> Soha, senki nem mossa le rólad ezt a mocskot. Most jó
> heccnek tűnik, de örökre megbélyegzed magad. Holnapra csönd
> lesz és béke, és te nem tudsz elszámolni saját
> lelkiismereteddel. Az is megvet, akiről eddig azt hitted,
> hogy melletted van... És a szimpi bácsi lesz az első, aki
> beköp.
>
> Hagyd a bűnözést a beteg lelkű, sötét egyedekre. Hidd el,
> nélküled is vannak elegen. Nem tartozol közéjük!
>
> Tudom, vizes lettél és könnygáz ment a szemedbe. Kérlek,
> tudj megbocsátani. Megbocsátani azoknak a srácoknak, akik
> arra esküdtek, hogy téged megvédjenek, ha épp nem tömegben
> vagy erős. Most is a munkájukat végzik, mert kivezényelték
> őket. Szomszédod, iskolatársad, barátnőd rokona,
> ismerőseid, esetleg - még ha nem is tudsz róla
> -féltestvéred lehet köztük. Csajok a buliból, akik, hidd
> el, szívesebben lennének veled kettesben, mint a barikád
> túloldalán.
> Rájuk haragszol?! Ugyan már! Szeretkezz, ne háborúzz!
>
> Kérlek, menj haza. Kérd meg anyut és aput, főzzön
> krumplilevest és meséljen. Meséljen a múltról, a
> felkoncolt, feltrancsírozott tizenévesekről, életről és
> halálról. Próbálj meg pihenni, aludni és holnap újraépíteni
> a demokráciát, amiben te is szeretnéd felnevelni
> gyermekeidet.
>
> Járj békével!