Kaptam tegnap egy levelet a Marketing&Media szaklaptól:
A Marketing&Media következő számában egy összeállítást készítünk a cégvezetői, politikusi blogolás marketing és PR lehetőségeiről, buktatóiról. Kérjük (...) válaszoljon az alább feltett kérdéseinkre.
Nebojsa már közzétette a válaszait, és ezt annyira jó ötletnek tartom, hogy most közzéteszem a sajátjaimat is:
1. A cégvezető személye alapvetően hatással van egy cég arculatára, egy általa vezetett blog milyen mértékben járulhat hozzá egy cég vagy termék pozitív arculatához?
Tudna példákat említeni?
Minél kisebb egy cég, annál meghatározóbb a cégvezető személye, így az általa írt blog is. Nagyobb cégek esetében, illetve olyan esetekben, amikor a cégvezető személye nincs a középpontban illetve nem közismert, egy esetlegesen általa indított blog nem hozna sok változást a cégre nézve.
Úgy gondolom, hogy főleg azokban az esetekben lehet hasznos egy ilyen blog, amikor a cégvezető szakmai vagy egyéb okok miatt eleve ismert és elismert személy.
Példának a tanácsadói személyes blogokat tudnám felhozni, úgy általában.
2. Mit gondol a magyar cégek- cégvezetők, miért nem élnek a blogolásban rejlő pozitív lehetőségekkel?
Két fő okot tudok mondani: az ismeretek hiányát és a félelmet. Nem ismerik a blogokat és a blogszférát, és amennyit esetleg ismernek belőle, az alapján kockázatos és elsősorban negatív hatásokat okozó vállalkozásnak tűnik számukra egy blog.
A hazai cégvezetők egyébként is csak nehezen és bizonytalanul kommunikálnak közvetlenül a nyilvánosság felé (persze van néhány kivétel, szerencsére).
3. Milyen megcélzott marketing és PR vonatkozású sikereket lehet elérni egy ilyen személyesnek, intimnek, közvetlennek szánt kommunikációval?
Elsősorban image építést, valamint a kommunikáció közvetlenebbé válását.
De el kell különíteni a vállalati belső és külső blogokat. Egy belső blog esetében a cégvezető foglalkozhat szakmai vitákkal, kérdésekkel, miközben a blog segítségével gyorsabb és kötetlenebb visszacsatolást kaphat, az egyébként meglévő ranglétra kikerülésével.
A belső blog egyfajta hírlevélként is működhet, ami segíti az információáramlást és gyorsabbá teszi az információkhoz történő hozzáférést.
A külső blog a cég PR-ját erősítheti, a marketingjét közvetlenül kevésbé. Mert bár jó terep egy-egy új szolgáltatás bemutatására, de annak nem reklámnak, hanem sokkal inkább cikknek kell lennie, hogy emészthető és hiteles legyen.
Másrészt a külső blog jó eszköz arra, hogy a cég megossza ismereteit a potenciális és meglévő ügyfelekkel. Egy folyamatosan vezetett blog egyrészt informálhat az adott területről másrészt taníthat és tanácsokat adhat.
4. Milyen cégvezetőkre vonatkozó alapelveket tudna megállapítani? Hogyan kezdjen hozzá, mire figyeljen egy cégvezető, ha blogírásra adja a fejét?
Először ismerje meg a környezetet: olvasson blogokat, ha lehet a saját szakterületén lévőket is. Másodszor szánjon rá időt: a blogolás mindenképpen időráfordítással jár. Harmadszor csak akkor írjon, ha tényleg van mondanivalója. Az nagyon hamar kiderül, hogy van-e tartalom az írások mögött. És végül legyen türelmes és kitartó: előfordulhat, hogy hónapokat kell úgy írni a blogot, hogy nincs látható eredménye, de nem szabad - nem érdemes - feladni, mert azzal elvész a már befektetett munka és a megszüntetés üzenete sem igazán jó.
5. Milyen buktatói lehetnek egy céges, cégvezetői blognak, hol lóg ki a lóláb, PR szagú, hiteltelen blogra, bukásra tudna példát?
A legveszélyesebb az, ha a blog hiteltelenné válik: amit ír, az nem igaz, vagy csak részben igaz. Én nem javaslom, hogy egy céges blogban közvetlenül a termékről vagy a cégről szülessenek írások, mert azokat nem lehet hitelesen megírni. Közvetve, utalva is csak akkor érdemes ilyen témákkal foglalkozni, ha annak van olyan többlet tartalma, ami túlmutat a reklámon.
A blogban nem szabad magyarázkodni sem. Nem való arra, hogy utólagosan megmagyarázzuk, mit miért csinált a cég.
A frissesség, a naprakészség hiánya is hiteltelenné teheti a blogot.
Végül a legfontosabb: soha ne akarjuk becsapni a blogot olvasókat! Ne csináljunk olyan blogot, ami bár céges, de úgy teszünk, mintha nem lenne az, ne csináljunk olyat, ami bár reklámoz valamit (terméket vagy szolgáltatást), de úgy teszünk, mintha nem hozzánk tartozna! Az interneten ugyanis az ilyen trükkök előbb-utóbb biztosan kiderülnek, és így egy egész felépített munka elvész és pont az ellenkező hatást váltja ki: a pozitív kép helyett negatív kép alakul ki.
6. Mennyire szükséges moderálással, PR –es szakmai koordinációval felügyelni a nyitott kommunikációs csatornát?
A megjelenő írások akkor hitelesek, ha természetesek. Nem szerencsés, ha egy külső vagy belső PR-os azokat átszerkeszti. Ugyanakkor meg lehet adni olyan alapelveket, amiket a blogot íróknak érdemes követni, de semmiképpen nem javaslom, hogy ezek az alapelvek szabályokká, főleg nem túl szigorú szabályokká váljanak.
A bloghoz tartozó kommentek már érdekesebb probléma: mindenképpen javaslom azok felügyeletét, de itt előre lefektetett és következetesen betartott szabályok mentén. Minél kevesebb dolgot tiltsunk, és a jogos kritikákat semmiképpen ne töröljük! A gyalázkodást, az esetleges cégtitkokat vagy személyiségi jogokat érintő hozzászólásokat viszont - véleményem szerint - lehet és kell törölni, de egy a bloghoz tartozó policyban erre fel kell hívni a figyelmet.
7. Mennyire tartja szerencsésnek a magyar politikusok kampány előtti blogolását, szakmai szempontból milyen kifogások, kritikák fűzhetőek a blogos megnyilvánulásokhoz?
Mire kell figyelmet fordítani ebben az esetben?
Nem lenne szerencsés általánosítani a politikus blogokat. A blog az elkövetkező években egyre inkább teret fog nyerni a mindennapok politizálásában, és a mostani felfutás után kialakul egy olyan politikusi réteg, akiknek természetes lesz ez a műfaj. Már most is vannak olyanok, akik nem néhány hete irogatnak csak blogot, és persze van sok olyan, aki láthatólag divatból vagy PR tanácsadó hatására kezdet el blogolni.
Az alapvető hiba, amit elkövetnek, az a blog mint webnapló használata. Elsősorban a leíráson, a megmondáson van a hangsúly és nem a közösségen, a párbeszéden.
A politikus blogok egy nagyon fontos dologban eltérnek a céges blogoktól. Míg a céges blog esetében a blog írója a cége hírnevét építi, addig a polblogoknál az író saját magát kell, hogy „építse”. Ez pedig még fokozottabb hitelességet és még nagyobb odafigyelést, ráfordított időt igényel.
8. Szakmai szempontból hitelesek tudnak-e lenni a cégvezetői, politikusi blogok?
Befolyásolhatják egy választás kimenetelét, vagy egy márkához való elköteleződést?
A jó blogok szakmailag is hitelesek. A politikus is tud a saját szakterületéről írni, és a politikusi munka is van olyan érdekes és összetett, hogy egy blog témájává válhat. A cégvezetői blogok hitelességét pedig a leírtak és a valóság - a cég működése maga - közötti konzisztencia adhatja meg. Tehát igen, lehetnek hitelesek.
Ugyanakkor a blogok nem a direkt befolyásolás eszközei, így az alapvető preferenciák megváltoztatására nem alkalmasak.
9. Kommunikációs, PR szempontból hogyan elemezné az egyik leglátogatottabb politikusi blogot, Gyurcsán Ferenc blogját?
http://blog.amoba.hu/blog-2.php?oid=T01a2a7e3a104d9863919db4b3afc660
Nagyon merev, katonás ez a blog. Szigorúan ragaszkodik a napi egy bejegyzéshez, azok alapvetően hasonló sémára épülnek, ha nincs valamikor bejegyzés, vagy nem időben érkezik az újabb, akkor még elnézéskérést is olvashatunk. A bejegyzések sokszor túl hosszúak, véleményem szerint a kevesebb több lenne.
Én mindenképpen lazítanék ezen a kereten, lehetne naponta akár 2-3 bejegyzés is, változó időközönként, lazábban, rövidebben.
Sokkal több karakteres véleményre és kevesebb kifejtésre lenne szükség. Kicsit szerepzavart is érzek (persze látom az okát): hol a családról, hol a politikáról akar szólni. És persze megvan minden hollywood-i kellék: kisgyerek, kutya, „szeretlek apa” motívum az egyik oldalon, és a macsó, de családszerető, mindig tetrekész hero a másikon.
Olyan nagyon mű.
Ugyanakkor a tartalom, a megvalósítás profi, tényleg szól valamiről, általában nem csalódás elolvasni a napi adagot.
Hogy ez ellentmondás lenne? Nem az, hiszen az írások jók, csak éppen nem a blog műfajába sorolnám (márha egyáltalán létezőnek tekintjük ezt a műfajt). Ez egy napló, a szó eredeti értelmében.
Így hiányoznak az élő hivatkozások (linkek), a direkt reagálások egy-egy külső írásra (blogra, természetesen), nekem nagyon hiányzik a regisztráció nélküli kommentezés.
És ami az egészben nincs meg: a spontaneitás.
Ugyanakkor a kommunikációs célját eléri, hiszen az olvasók nagy része nem tudja, milyen az „igazi” blog. A szövegek közvetlensége, a valóban beleadott extra tartalmak hasznosak, és segítik erősíteni azt a képet, amit a Gyurcsány-csapat építget. Véleményem szerint a jelenlegi legprofibb politikai kommunikáció az övék, jobb, mint az MSZP-é és sokkal jobb, mint más pártoké: tartalmas és láthatólag átgondolt, egy koncepció mentén felépülő.
10. Mit gondol a céges, cégvezetői blogolás mikorra terjed el hazánkban? Milyen a blogoláson túlmutató internetes kommunikációs eszközök segíthetik jövőben a cégek és politikusok marketingkampányát? (Nyugati példák, eszközök.)
Az idei évben a blogolás közismertté válása - elsősorban a választási kampány felfokozott polblog hangulatában és az új profi blogszolgáltatások beindulása következtében - már elkezdődött. Így az érdeklődés érezhetően nőtt, ezért is várom azt, hogy az üzleti blogok területén is áttörést hozhat az idei év. Ehhez nagy lökést adna, ha néhány közismert cégvezető elindítaná saját blogját.
A piac néhány szereplője (blogszolgáltatók és kommunikációs szakemberek) együttesen is tesznek azért, hogy az üzleti blogolás nagyobb teret nyerjen.
A blogon kívül az egyéb interaktív megoldások azok, amik a kampányokban megjelenhetnek. Egyrészt a blogok olyan fajtái, ahol hanganyagokat illetve videoanyagokat kapunk, másrészt az rss technológia nagyobb elterjedése várható.
Utolsó kommentek