Onlinemarketing blog

Kedves mindenféle cégek, akik kitartóan küldözgettek levelet a mindenféle info@-os email címekre!

Megéri? Komolyan kérdezem: jönnek belőle a megrendelések? Én tudom, hogy ez a fajta spam küldés törvényileg megengedett, de ne legyenek illúzióitok, ez attól még spam. Éppen csak nem a törvény, hanem a fogyasztó büntet, ha ilyet lát. Jó esetben csak törli (ha egyáltalán átjutott a spam szűrőn), de rosszabb esetben ignorál, mint cég is. Hiszen van olyan ajánlat, amiből 3-4-et is megkapok, és bizony ilyenkor már nagyon nem vagyok boldog.

Persze ezek nagy része fennakad a spam szűrőmön, de én azt is át szoktam nézni - így pontosan látom, hányan vagytok, akik gondolkodás nélkül küldözgettek leveleket.

Amúgy közületek a kedvenceim azok a számomra konkurens cégek, akik ugyanazt a szolgáltatást kínálják nekem, amiből (részben) élek. Annyi fáradtságot sem vesznek, hogy valami egyszerű szűrőt használjanak. Mindegy is, igaz, hiszen ez tömeglevél, akit nem érdekel, majd nem olvassa el...

Tehát, vissza az eredeti kérdésemre: megéri azt a pár tízezer forintot ez az egész? Jönnek a megrendelők?

...mert ma van a költészet napja, és ezt csak József Attila verssel érdemes köszönteni.

Világosítsd föl gyermeked:
a haramiák emberek;
a boszorkák - kofák, kasok.
(Csahos kutyák nem farkasok!)
Vagy alkudoznak, vagy bölcselnek,
de mind-mind pénzre vált reményt;
ki szenet árul, ki szerelmet,
ki pedig ilyen költeményt.

Én is örömködtem, amikor elindult idehaza hivatalosan is a YouTube. De jó, végre kapnak pénzt az előadók, meg hirdetési lehetőségek, meg megállapodtak az Articsókával Artisjus-zal is, hurrá!

Azóta iszom én is a feketelevest. Őszintén megmondom, ennyire nem zavart még hirdetés, mint ami a YouTube-on van. A filmekre felrakott bannerek nem ritkán a lehető legrosszabbkor jelennek meg (kitakarva ezzel dolgokat), a pre-roll videók meg naná, hogy akkor futnak, amikor épp a háttérben csak elindítok valami muzsikát.

Nekem ez most egy kicsit sok. Sokk. Pedig ugye ebből elék, az egyik core business a hirdetések, azon belül is a ppc illetve az AdWords, és ez meg pont az. De mint felhasználó, megmondom őszintén, zavar. Nagyon.

Biztos ez a jó megoldás? Nincs valami köztes állás? Vagy - ad absurdum - nekem havi akár 1000,- Ft-ot is megérne, hogy ne lássak ott semmit...

Esetleg egy konkurens, aki nem kutyaütő?

(Ja, és megvette a Facebook az Instragam-mot. Kiemelt hír, mindenki erről ír, én se hagyhatom ki. Bár szerintem ez az ár kicsit úgy születhetett, hogy amikor már végképp nem sikerült megállapodni, azt mondta a cukros fiú Zuckerberg, mondok egy olyan számot, aminek nem tudtok ellenállni...) 

Főleg, ha egy jó dolgot támogatsz vele. Én a magam részéről az összes hazai új dolognak tudok örülni, és szeretném, ha bővülni a sikeres startup cégek sora. Így nagyon örülök a Webee sikerének, és éppen ezért buzdítok ezúton mindenkit arra, hogy április 17-ig adja le rájuk a szavazatát - csak egy Facebook regisztráció kell hozzá.

Hogy mi a Webee? Lica írt egy jó összefoglalót, inkább azt ajánlom, szerintem elég pontos. Erre tessék »»

Kozma Gergely szerint nemcsak kedvtelésből lehet használni a szolgáltatást, hasznos is lehet például bloggereknek, cégeknek, akik az úgynevezett közösségi névjegy funkcióval egy widgetben megjeleníthetik egy weblapon az összes tevékenységüket. A támogatott szolgáltatásokból jelenleg hat van, mint például a Facebook, Twitter, RSS bekötése,

Én a magam részéről egy hétig használtam is a widgetet, itt lent, a kommentek magasságában. (Jelenleg nem az van ott, de issza fog kerülni, vagy oda, vagy oldalra.) Hasznosnak gondolom a szolgáltatást, de elfogult vagyok. Remélem, lesz lehetőségük megméretni magukat nemzetközi piacon is!

Hétvégén voltam egy nem budapesti családi bulin, ahol korban és egyéb tulajdonságban is elég vegyes társaság gyűlt össze. Volt időm kicsit szétnézni, és figyelni, ki mit csinál. Egy dolog volt, amire felfigyeltem: senkinél nem volt kütyü, a telefonok jellemzően "buta" telefonok voltak - és értelemszerűen senki nem fotózgatott, meg játszott, meg levelezett.

Beszélgettünk, iszogattunk, igen. Offline társadalmi életet éltünk, hogy úgy mondjam.

A dologban tehát az volt számomra az érdekes, hogy mennyire máshogy lehet látni a világot, ha az ember kicsöppen a megszokott környezetéből. Éppen ezért nagyon veszélyes, ha csak magunkból indulunk ki. Mert jó dolog az iPhone, meg jó dolog az Androidos telefon, és lehet örülni, hogy jobbára már csak ilyet adnak el a mobilszolgáltatók (mert mondjuk a kínálatukban is ilyen van többségben), de lássuk be, azért a világ jelenleg nem e körül pörög. Igen, van egy 25% körüli penetráció, és igen, van pár százezer ember idehaza, aki tényleg használja is az okostelefonját - nemcsak beszélget rajta vagy sms-t ír.

De aki hazai szolgáltatást fejleszt, és nem egy viszonylag szűk geek réteg a célcsoportja, az bizony a jövőnek tervezi ezeket, nem a mának. És igazán nem látjuk, pontosan milyen is lesz ez a jövő.

Hiszen az internet használat is csak mostanában kezd elmélyülni. Mostanában kezdik el kicsit nagyobb tömegek napi szinten használni. És hiába van majdnem 4 millió haza Facebook felhasználó, ha azok nagy része valójában csak nagyon ritkán lép be. És hiába van 2,5 millió ember kezében okostelefon, ha ezeknek csak kis része használja is ki annak tudását.

A jövő, bár nagy vonalakban kiszámítható, de egyáltalán nem egyértelmű és tuti biztos. Egy dolgot tudunk: napról napra többen használnak okostelefont, és napról napra nő az igény a felhasználóknak tetsző szolgáltatások felé. De nem szabad azt képzelni, hogy ez a többség. Még nem, messze nem az.

Ha tehát mobilos üzletben gondolkozol, legyél nagyon türelmes, és ne várd, hogy holnap elkezd ömleni ebből a bevétel idehaza. Vagy fejlessz külföldre - vagy hobbi projektben gondolkozz.

Vagy mérd fel pontosan, kik is okostelefonoznak - és pontosan nekik készíts szolgáltatást. És ha így teszel, már csak reménykedned kell, hogy divatos leszel, és tényleg használnak...

Pár éve nagyon pörögtem azon, hogy legyen egy magyar kereső megoldás. Egész egyszerűen egészségesebbnek tartom az olyan piacot, ahol szolgáltatások versenyeznek egymással, és nem egy monopol helyzetű cég mondja meg, mi van. Aztán kaptam egy iszonyat nagy pofont azzal, hogy beszoptam a Szörcs.hu-t - energiát, munkát és egy kicsit az arcomat raktam bele, majd kiderült, nem azt kaptam - és nem azt kapta a piac - ami az ígéret volt. El is ment a kedvem az egésztől, bevallom.

Közben a Google teljesen felzabálta a piacot, és ebbe úgy tűnik, mindenki bele is törődött. Így aztán nem volt ok, amiért foglalkoznom kellett volna a magyar keresővel. Sajnos. Mert a véleményem nem változott: jót tenne a hazai piacnak "egy kis hazai".

Pár napja írt egy régi ismerős: lehet, mégis lesz valami itt, az álló vízben. Egészen pontosan: volt itt valami, amit előszedtek a fagyasztóból, és mint Stallonét a Pusztítóban, megpróbálnak újraéleszteni. Ez a valami a Góliát kereső.

Ismerős a név? Akkor biztos régi internetező vagy! A Góliát ugyanis nem egy új kereső, hanem egy nagyon régi kereső! Eredetileg 2000-ben indult, és használtuk is elég sokat, sőt, néhány portálnak ez volt a beépített keresője. Pl. az Indexnek és az Origónak...

A fejlesztő fiúknak van tehát némi tapasztalatuk erről a piacról, igaz, kb. annyi köze van a mai keresőnek egy 7-8 évvel ezelőtti keresőhöz, mint Hérón gőzmeghajtású labdájának egy gőzmozdonyhoz...

De ma jött az e-mail, hogy újraindulnak. 

Hódi Imre, a goliat egyik alapítója szerint  „A 2012-es év három fő célt adott számunkra. Első, hogy újra hasznos és ténylegesen értékes linkgyűjteménnyel szolgálhassunk. Ez a linkgyűjtemény ad egy olyan stabil alapot, amire a következő fejlesztések – spider, engine - épülhetnek. A másik, hasonlóan fontos cél, hogy visszajelzéseket kapjunk, mit hiányolnak ma a magyar felhasználók az internetes/webes szabadszavas keresőkben. A harmadik, előre elhatározott célunk, hogy magyar innovációval, a korábbi, közel 12 éves kereső-technológiai tapasztalatunkat kamatoztatva megvalósítsunk új, a mai internetes keretekre – technológia/felhasználók/tartalom szolgáltatók/média szempontokra – épített szolgáltatásokat.”

Első körben nagyon drukkolok nekik. Lássuk, mit tudnak elérni a tapasztalatukkal és fontolva haladással.

Ismered a viccet?

Elvált Barbie extrákkal 
- Barbie babát szeretnék venni. 
- Milyet parancsol? Van görkoris Barbie 19,99 dollárért, strandra menô Barbie 19,99-ért, fodrász Barbie 19.99-ért, és van elvált Barbie 260-ért. 
- Ez miért ilyen drága? 
- Azért, mert az elvált Barbie-hoz jár Ken háza, Ken kocsija, Ken hajója és Ken bútorai!

Ez ugrott be tegnap, amikor felhívott egy ismerősöm, hogy tudok-e segíteni. Az egyik partnerénél elküldték a marketingest, és az elbocsájtó szép üzenetként törölte a cég Facebook oldalát rajongókkal, timeline-nal, mindennel együtt.

Kellemetlen. Eltekintve a dolog jogi vonzatától (hiszen ez szándékos károkozás, bár nagy kérdés a bizonyíthatósága ugye), ez egy olyan helyzet, amire fel kell valahogy készülni. Sajnos a Facebook (ebben sem) nem partnerünk, nincs olyan lehetőség, hogy az adminoknak különböző jogokat adjunk. Pedig a megoldás egyszerű lenne: legyen lehetőség szuperadminra, aki bármit tehet, és legyen a többi admin különböző jogokkal, de ne tudjanak oldalt törölni, like-olókat letiltani. Nem lenne túl bonyolult.

Így viszont nekünk kell figyelni. Például arra, hogy ha elküldünk egy alkalmazottat, akkor ne az legyen az első lépés, hogy felmondunk neki, hanem még előtte csavarjuk ki a kezéből a root passwordöket. Jelen esetben: vegyük le az adminok közül, és utána küldjük el.

Ugyanez igaz akkor is, ha nem alkalmazottról van szó, hanem megbízott cégről, tanácsadóról. Ne legyünk udvariaskodók, az első lépés mindig az admin megvonása legyen. Aztán lehet szóban vagy írásban közölni a rossz hírt.

Nézegetem a tavalyi reklámköltési adatokat, és ebből is látszik: a display piac elkezdett szűkülni. A tavalyi évben kevesebbet költöttek a cégek (az IAB jelentése alapján) display hirdetésre, mint korábban. Igaz, a nominális növekedés 1% volt, de mindezt 4% körüli inflációs környezetben, vagyis arányaiban csökkenés történt.

A többi adatot nem is nézve, ízlelgetem ezt. Azon gondolkodom, mit jelent ez a hazai piac nagykutyái számára. Egyébként nemcsak én ízlelgetem ezt a kesernyés ízt: a vezető hazai tartalomszolgáltatóknak is ez a cukorka jutott. Ha semmi más nem történik az elkövetkező időszakban, csak megáll a display növekedése, már az is baj. De félő, hogy a mostani 1% akár mínuszba is átcsaphat, akkor meg...

Akkor meg fejek fognak hullani. Nem ilyen-olyan vezetői fejek, hanem portálok, szolgáltatások. Ki fog dőlni itt-ott egy léc, egy darab kerítés. Ha a nagyoknak szerencséjük van, akkor tudják majd koncentrálni maguk felé a bevételeket, de ez a kisebb oldalaknak nagy dráma. Ahol kicsi a forgalom, ott az alternatív bevételek sem lesznek magasak.

A legnagyobb gond mégsem a számok, hanem a reménytelenség. Nincs jövőkép: nincs egy olyan út, amin ha valaki elindul, akkor tuti működni fog, bevételt termel, megél a szolgáltatása. Ötletelés van, kiútkeresés van.

Az elmúlt pár hónapban nagyon sok ötletet hallottam az érintettektől, mit lehetne csinálni. Ami feltűnő volt: senki, még a legmegmondóbbak sem mondták azt: ezt KELL csinálni. Ami pedig érdekes volt, a korábban elképzelhetetlen, leglehetetlenebb ötletek is felmerültek, mint lehetséges megoldások.

Úgy tűnik, kezdünk elérni arra a pontra, ahonnan nincs mit veszíteni. Lépni kell. Meglátjuk, lesz-e egyszerre lépés, vagy mindenki próbálkozik (esetleg egyesek kivárnak).

Én azt gondolom amúgy, hogy nem lesz olyan Jolly Joker bevétel termelő, mint voltak bannerek korábban. Szolgáltatásonként, célcsoportonként más-más megoldás jöhet majd szóba, mindenkinek meg kell majd találnia a saját lehetséges útját a bevételek felé. 2012 erről fog szólni.

2013-ban pedig a piac ítéletet fog mondani.

Amikor a Twitter szóba kerül, vagy tanítom, mindig felmerül, hogy idehaza (sajnos) nagyon kevesen használják, így aztán mégis, mi értelme van? Jellemzően erőltetett példákat szokás ilyenkor felhozni, olyan igazán nagy sikertörténet nem nagyon volt (csak némi botrány, egy bizonyos T-Mobile leállás kapcsán, de ki emlékszik már arra).

Amit ki szoktam hangsúlyozni, az többek közt az, hogy a Twitter nagyon jól megmutatja a trendeket, ha van az embernek ideje elemezni, mi történik. De vajon igaz lehet ez idehaza is? Természetesen nem. Illetve...

Illetve vannak olyan célcsoportok, amik esetében igen. De ezt nem szabad mennyiségi kutatásnak értelmezni, megnézni, miről hányan beszélnek. Ez egy minőségi "kutatás": el kell olvasni egy csomó tweet-tet, és majd azokból megpróbálhatunk következtetést levonni.

Olyan ez, mint egy speciális fókuszcsoportos kutatás: nem kell mindent elhinni, de általános érvényű dolgok látszódnak. Nos erre mutatnék egy példát.

Megnéztem az idei Megasztár első néhány adását. Érdekelt a kiválasztás, majd érdekelt az első élő adás, amikor még 12-en voltak. És az első élő adás alatt folyamatosan követtem a Twitteren a #megasztar címkét. Ezt követve, egy idő után kialakult bennem egy kép, amelynek a következménye ez a bejegyzés lett:

Ma pedig ezt olvasom:

az eddig mélypontra pedig a (...) élő műsorra jutott el a Tv2: 25 százalékos közönségarányt értek el, ami a nézőket számszerűsítve 366 664 nézőt jelent - szemben a premier 672 973 nézőjével. Eźzel a műsor a teljes lakosság körében nem került be az ötven legnézettebb program közé, míg a 18-49 éveseknél csak a 36. volt.

Egyelőre bejött, azt hiszem. A Twitter idehaza is szépen megmutathat dolgokat. De persze iszonyú óvatosan szabad az ilyen adatokkal bánni, és szigorúan tilos csak erre alapozni bármilyen döntést!

Péntek este volt egy Startup Underground konferenciás "utánlövő" esemény. A konferencián előadó, illetve oda jelentkező startup-ok közül néhánnyal (olyan 18-20-al) találkoztunk, és négy témában egyenként beszélgettünk vele. Én Végvári Imrével az ötletek marketinges megalapozottságáról faggattam őket.

Érdekes és tanulságos este volt (meg egy kicsit fárasztó is). Nagyon vegyes kép fogadott, de valahogy mindnél azt éreztem, hogy a marketing nem került még igazán előtérbe. Volt, aki foglalkozott vele, olyan is, akinek voltak konkrét válaszai, de olyan, aki elmondta volna, hogy igen, az alábbi konkrét elképzelésünk van, nem nagyon volt.

Pedig.

A piacra bejutás nagyon nagy mértékben marketing és pr kérdése (egy cégnek volt konkrét pr ajánlata, amit kaptak, és részben ennek a megvalósítására kérték a tőkét). Vagyis igenis tervezni kell, hiszen a befektetőket ez is érdekli: mitől lesz piac, mitől válik egy cég ismertté, hogyan fogja a tervezett célcsoportot megszólítani. Vagyis illik erre is felkészülni. Ehhez persze jobbára szakemberre van szükség, így azt gondolom, nekem, marketingesnek is van dolgom, ha indul egy startup, és segíteni kell. 

De ez egy teljesen más jellegű feladat, mint olyan cégeknek dolgozni, akik már a piacon vannak. Lényegesen nagyobb a kockázat, miközben sokkal kisebb a tőke. Kivéve persze, ha erre (vagy erre is) kapnak befektetést. De akkor meg főleg magasan a léc: a marketing bizony a megtérüléshez vezető út sarkalatos pontjává válik!

A péntek este alapján önmagában ennek a felismerése se egyértelmű. Én is csak most döbbentem rá, ez mennyire fontos lehet. Úgyhogy ezzel még foglalkozni kell majd, azt hiszem.

A stressz, a fejfájás, a zaklatott életvitel, az éjszakázások - nemcsak a vendéglátós szakmai sajátjai. Azt hiszem, nem én vagyok az egyedüli, aki ezeket át szokta élni.

Most például fáj a fejem, második napja nem ebédeltem rendesen, és mégis tornyosulnak előttem a feladatok. Amikor online marketinges lettem, akkor azért vidámabbnak tűnt a munka, meg kell mondjam.

Persze, nincs okom panaszra, azt csinálom, amit szeretek, és ráadásul pénzért - az más kérdés, hogy néha fel tud rendesen tornyosulni a feladat, és ilyenkor keményen neki kell feszülni. De érdemes, mert aztán hátra lehet dőlni, "mint aki jól végezte a dolgát".

Mert bár ez végső soron munka, mégis szórakoztató, ráadásul állandóan új dolgokat is kell tanulni. És ez jó, nekem legalábbis tetszik.

Ugyanakkor a fejfájás gonosz dolog. Hiába vannak itt a témák, amikkel foglalkozni kellene, egész egyszerűen sok kis apró darabra esik szét a gondolat, szétveri a fájdalom, és marad némi üresség. Ilyenkor blogot írni sincs kedvem, valahogy nem jönnek a gondolatok, nem állnak össze egésszé a bejegyzések. Így a mai magvas blogbejegyzés is - kipihenés hiányában - elmarad.

A jegyek a holnapi előadásra felhasználhatóak!

A tavalyi nyár egyik utolsó családi programja az volt, hogy ellátogattunk a Vidámparkban. Ha nem jártál arra az elmúlt években, akkor talán újdonságnak hat, hogy hogyan működik. Nem a játékokért fizetsz, hanem a bejáratnál veszel egy jegyet, és bármire felülhetsz. Van gyerek és felnőtt jegy, a gyerek az 140 centinél kisebbeknek szól, és kevesebb játékot használhatnak (mert az nekik veszélyes lenne).

Amikor nagy nehezen bejutsz (hosszú sor, mintha mindenki aznap akarna Vidámparkba menni, és mindenkinek rohadt sok pénze lenne így nyár végére), akkor egyrészt ki akarsz próbálni mindent, másrészt, ami tetszik, azt többször is. És innentől máris látszanak az erős különbségek: mi a népszerű, mi az, ami bár népszerű, de nem kell sorba állni (folyamatosan igénybe vehető vagy nagy kapacitású), mi az, ami a kutyának sem kell.

Aztán, ahogy telik az idő, fáradnak a családok (és persze mi is elfáradtunk), változnak az igények. Néhány izgi játék, ami korábban alig volt megközelíthető, kiürül. Mások, más miatt, érdekessé válnak.

És végül persze eljutsz a klasszikus, száz évesnél idősebb körhintához is, hiszen azt mindenképpen meg kell csodálni - és ki kell próbálni.

A Vidámpark kicsit úgy működik, mint az internetes szolgáltatások. A legtöbb dolog ingyen van, sokat kipróbálhatsz, van amit azonnal, máshoz várni kell adott esetben - de egy idő után kialakul, mi tetszik és mi nem. És aztán, ahogy telik az idő, az is lehet, unalmassá válnak egyes szolgáltatások, és kiszeretnek belőle az emberek.

Holnap a Barcamp-en arról fogok beszélni, hogy milyen lehetőségei vannak a hazai közösségi média szolgáltatásoknak úgy általában. Nem akarom lelőni az előadást, de annyit el tudok árulni: nem vagyok túl optimista. Bár egyes területeken megkérdőjelezhetetlen a hazaiak előnye (például a blogok), de ugye az iWiW-et se temette senki még három éve. A felhasználók jönnek, és néha mennek is.

Soha nem lehetünk nyugodtak. És emiatt vagy parázunk folyamatosan, vagy élünk a mának.

Én ez utóbbit ajánlom.

Volna pár aktuális hírem a hétre, mintegy emlékeztetőként.

Az első, hogy szerdán lesz a Web 2.0 konferencia, újabb nevén a BarCamp, ahol előadok és egy vitában is részt veszek. Azt gondolom, jó lesz a program, érdemes rá elmenni. Ne hagyd ki, még nem késő jegyet venni rá! Erre van bővebb információ »»»

Aztán meghosszabbítottuk a British Council blog kampányát, amiben értékes ajándékokat - például londoni utat, Kindle-t, Telenor Hipernetet lehet nyerni. Ha van blogod vagy más helyen írogatsz, ne hagyd ki! Erre van bővebb információ, március 25-ig lehet játszani! »»»

Ha minden igaz, pénteken késő délután lesz egy startapus rendezvény, amiről még nincs bővebb infóm. Ha lesz, megírom - azért aki ilyen területen érdekelt, ceruzásan írja be magának!

Aki nem a BarCamp-re megy a héten, az mehet szerdán-csütörtökön a Médiapiac.com konferenciájára is Tapolcára - ez elsősorban persze a médiásokat érdekelheti. Idén sem jutok el, nagyon ütköznek a programok, sajnálom... Bővebb információ erre »»»

Lesz szerda este e-bazár@Bazaar is, érdekes előadásokkal, Online fejlesztők és felhasználók Meetup-pal - menjetek el erre, ha úgy alakul! »»»

Végül nem feledkezhetek el a jövőhét csütörtöki Smartmobilról sem. Bár idén a rendezők nem kerestek meg feladattal, de ez nem jelenti azt, hogy ne ajánljam a rendezvényt - a tavalyi nagy siker után a rendezők idén sem számítanak kisebbre, egyfajta egynapos mobilos seregszemle ez - érdekes programmal. Én aznap tanítok, meglátom, délután bejutok-e. »»»

Összességében tehát programokkal teli lesz ez a hosszú hét, már csak az a kérdés, mikor lesz idő dolgozni!

(Ez egy cinikus bejegyzés. Sajnos erre nincs egyéb jelzés, ahogy az íróniára sem.)

Attól zeng a fél világ, hogy a Facebook átalakítja a céges oldalakat is Timeline-osra, és hogy ez mennyire jó vagy rossz. Mindenféle változások, új hozzáállás kell - majd ezekről én is fogok szépen írogatni.

Amiről szintén szó van, hogy a felhasználókat, akik Like-oltak minket, mennyire hatékonytalan a saját falukon elérni. Kevesebb, mint 20% érhető el így. Én arra számítok, ez az arány csökkenni fog, egészen a nullára. Úgy kb. az év végéig.

Akkor hát mire jó az a Like, amit sikerült vért izzadva, sokat szenvedve, szabályosan-szabálytalanul összeszednünk?

Röviden meg tudom fogalmazni: építettünk egy célcsoportot a Facebook-on belül, akikre majd pénzért célozhatjuk a hirdetéseinket.

Ez amúgy nekem nem lesz rossz. Itt jelzem, nagy gyakorlatunk van Facebook-on belüli kampányok kezelésében...

A közösségi média, és úgy általában a könnyen hozzáférhető technológia lehetővé teszi, hogy bárki bármilyen eszközzel bármit gyártson. Akár csak 10-15 éve egy videóklipp elkészítése vagy egy rövid adás összerakása azért viszonylag komoly hátteret és tudást feltételezett. Aztán a full digitalizáció és az egyre egyszerűbb szoftverek korában már gyakorlatilag bárki tud filmet készíteni. Pontosabban nem tud, de az eszköz a kezében van.

Aztán vagy megtanulja azt használni rendesen vagy nem. Gondolom nem véletlenül szakma az operatőré, a vágóé, a rendezőé - ezeket a dolgokat meg kell valahogy tanulni. Vagy rá kell érezni. Aztán ha nem sikerül...

Ilyen nem sikerül dologból ma kettőt is láttam. Mindegy mit, ráadásul az egyiket már pánikszerűen le is szedték a YouTube-ról. Mondjuk a másikra egyelőre büszkék az alkotóik...

De most a lényeg az, hogy ezek az anyagok kritika nélkül meg tudtak jelenni. Régen is voltak szar anyagok, persze, de olyankor azért lehetett látni, tudni, hogy van valami személyes dolog a háttérben (ki dugott kicsodát, például). Mára ez sem kell: az önjelölt zsenik eláraszthatják alkotásaikkal a netet. És Hamupipőke legyen a talpán, aki ennyi ocsúból kiszedi az értéket.

Pedig nem túl bonyolult a dolog: kérjünk valakiket meg, mielőtt publikálunk, ugyan, nézzék már meg. Vagy legalább legyünk magunkkal szemben kritikusak.

Én is írtam verseket zsenge ifjú koromban, de szerencsére időben elvesztettem azokat. Most nem kell miattuk égnem, mint a krasznahorkai vár...

Túl vagyunk az 5. StartUp Underground konferencián, ami több szempontból is más volt, mint a korábbiak. Más volt, de ez - szerintem - jót tett neki.

Amiben leginkább más volt, az a startup versenyen résztvevők profizmusa. Nyolc olyan előadás hangzott el, ami mint előadás is jó volt, nem beszélve arról, hogy a bejutott ötletek is mind erősek voltak. És 63 jelentkező közül lettek kiválasztva, tudom, hogy legalább még 2x8 csapatnak ott lett volna a helye - de csak nyolcra volt időnk.

A másik, amiben idén más volt a konferencia, hogy sikerült "feszesre vágni". Gyakorlatilag nem voltak csúszások, pontosabban a fő időpontokat (ebéd, zárás) nagyon jól tudtuk tartani. Közben persze rugalmasak is voltunk, de a lényeg: nem lett rétestészta.

Végül ugye az erős külföldi jelenlét miatt is más volt az idei SUU - és remélem, ez egy olyan irány, amit tudunk tartani jövőre is. Mert tanulni kell, tapasztalatok kellenek, és ehhez a külföldiek is kellenek.

Amúgy a befektetők szép számban jelen voltak, ráadásul sok kérdésre is válaszoltak - hogy ettől nekünk most jobb-e, az már persze más kérdés. Egy konferencia önmagában nem képes befolyásolni a befektetői hozzáállást, de legalább ad némi képet arról, ők hogyan látják a világot.

A SUU ötödik alkalommal került megrendezésre, de azt hiszem, nem ez lesz az utolsó. Iszonyú sokat változott a négy év alatt, mára inkább profi mint underground, és lassan annyira lesz jogos a nevünk, mint a Fidesz nevében a "Fiatal", de ez azt hiszem nem baj. Ha tényleg ilyen színvonalat, sőt, jobbat akarunk, akkor ezt máshogy nem lehet.

Végül, de elsősorban a köszönetek:

Köszönöm a hallgatóságnak, hogy ott voltatok - nélkületek nincs konferencia. Köszönöm a startup jelentkezőknek, hogy jelentkeztetek. Köszönöm a médiatámogatóknak, hogy segítettetek, és köszönöm az anyagi támogatóknak, hogy mögénk áltatok. Köszönöm a TEDx-es csapatnak, hogy felkészítettétek a prezentáló ötleteket.

Köszönöm Makra Zsoltnak a sok ötletet és segítséget, és köszönöm Rekettye Zitának, hogy elviselt bennünket.

Végül, aki nélkül az idei SUU nem jöhetett volna létre, aki tényleg a motorja és megálmodója volt az egésznek: köszönöm Miskolczy Csabának, hogy megszervezte!

És ugye: folytköv...

Ha olvastad a Harry Pottert, akkor el tudod képzelni, milyen az, amikor két világ él párhuzamosan egymás mellett. Néha ilyen érzésem van a startup üzletek kapcsán. Jönnek a jó ötletekkel a fiatalok, jobbára laza, nyitott, érdeklődő arcok. És az lenne a feladat, hogy eladják magukat egy olyan világnak, ahol mindenki merev, feszes, tervek alapján működik, él, gondolkodik.

Nincs hippi üzlet, legalábbis ebben az országban (és ezen a földrészen). Ha valaki üzletileg fontosnak érzi magát, az bizony zakóban, nyakkendővel, fehér (vagy világos) inggel jelenik meg mindenhol.

Számomra az öltözködés abszolút külsőség, részben nem érdekel, részben funkcionálisnak gondolom: legyen kényelmes, praktikus. Nem jelkép. Nem is ismerem a ruha márkákat igazán, és nagyon nem érdekel, hogy akivel tárgyalok, az Tescos inget vagy valami extra drága hetvenezer forintos rongyot visel. Az érdekel, amit mond.

De tudom, hogy őt érdekelni fogja, rajtam mi van. Más értékrend szerint élünk... így ha nekem fontos az ő véleménye, fontos az, hogy meghallgasson, akkor alkalmazkodnom kell: fel kell öltöznöm az ő igényei szerint.

Így lesz ma este is. Holnap az egyik kedvenc kapucnis pulóveremben, valamilyen sötét pólóban fogom megnyitni az 5. Startup Underground konferenciát - és a teremben jobbára ilyen vagy hasonló ruhában fognak ülni a hallgatók. Ma este viszont, a megelőző "VIP" party-n, ahol a szponzorok lesznek jelen, öltönyben kell megjelennem.

Mert ez egy másik gazdaság, ahol a külsőségek is fontosak. És igen, egy startup-nak meg kell tanulnia ezt is. Nem elég jónak lenni, jónak is kell látszani. És kell öltöny, kell külsőség, és meg kell tanulni viselkedni. Ennek a másik gazdaságnak mások a szabályai. És a pénz, a befektetői pénz, jelenleg ott van.

Ez is valahol üzenete egy ilyen konferenciának.

Tanuld meg a Twittert használni, ha céged van. És gyere, segíts a Twitterre terelni minél több embert idehaza is. Tudod miért?

A Facebook jól láthatóan abba az irányba fejlődik, hogy a céges megjelenés pénzbe kerüljön. Egyre több korábban jól működő megoldást "vett el", egyre kevesebb lehetőség van ingyen sok embert elérni. Most, hogy az üzleti oldalak is Timeline megjelenést kapnak, olyan korlátozásokat vezetnek be, amik amúgy kicsit értelmetlenek - illetve van értelmük, de elsősorban az, hogy ne direkt reklámra használd az ingyenes felületeket. Arra ott vannak a hirdetések.

És ez valahol teljesen érthető, hiszen a cucc az övé, te csak szívességből vagy ott. Eddig volt ingyen leves, most egyre kevesebb van belőle.

Ezzel a szemben a Twitteren jelenleg nincs semmilyen korlátozás. Igaz, csak 140 karaktered van, de az aktív felhasználóknak mind megjelenik az, amit írsz. Nincs sorbarendezés, nincs aktivitás figyelés, megjelenés van. A Twitter se a a tied, nem a te saját helyed, de nem is kell annyi hülye szabályt betartani, és ráadásként ha van kétszáz követőd, és ők használják is a Twittert, akkor látnak téged. Tisztán, zavar mentesen.

Hogy nem lehet felrakni annyi cuccot? Meg nehéz visszakeresni? Ugyan! A Facebook is az azonnaliság művészete, ahogy a Twitter. Próbáld ki, hozd a rajongóid, nem fogod megbánni. A Facebook meg variálgasson bátran akár hetente is.

Jössz? Itt megtalálsz: @b_konrad

63. Ennyien jelentkeztek tegnap éjfélig az idei Startup Underground startup versenyére. Ez nagyon magas szám. Megdöbbentően sok, szerintem. Valami nagyon beindult idehaza az elmúlt hónapokban...

A 63 jelentkező kétharmada web vagy mobil, tehát bő húszan más területről (pl. gyártás!) jelentkeztek. Végre van egy olyan érzésem, hogy beindult egy csinálni, újat és jót alkotni vágyás folyamat. Apróságnak tűnik, de olyan apróság, ami pár év alatt csodákra lehet képes. Mint pillangó-effektus: most csak egy kis szárnycsapás, de idővel alapjaiban is megváltoztathat dolgokat.

Remélem, előbb-utóbb az összes jó ötlet befektetőt szerez és megvalósul, és ezzel együtt kialakul egy olyan gazdasági-társadalmi közeg, ahol vállalkozni, újat alkotni hasznos, jó, támogatandó dolog. És nem az lesz a jani, aki ügyesen privatizált cégekből, jó helyezkedésből lett milliárdos "vállalkozó", hanem az, aki a saját ötletéből lett sikeres.

Vannak jó példák, és kell sokkal több jó példa. Csütörtökön, az 5. Startup Underground konferencián ezekről is lesz szó.

Gyertek, hozzátok el a haverokat is, és kezdjetek el magatokban gondolkodni: mikor fogtok ti is a színpadra állni?

Startup Underground konferencia, március 8., csütörtök. Jelentkezés »»

Tegnap este egy party keretében ünnepeltük meg azt a tényt, hogy a mai nappal elindult a magyar YouTube. Sokan és sokfelé leírták, miért is jó ez: a hazai előadók is kapnak pénzt, újfajta hirdetési megoldásokat kapunk (pre-roll videó, ami átugorható, de fizetni csak azok után kell, amik végigmentek), ráadásként mindenféle magyar csatornák is megjelentek: királyi tévé, TV2 és így tovább.

Arról nem volt szó, de feltételezhető, hogy másoknak is lesz lehetőségük így becsatornázódni, ami hosszabb távon jót tehet akár a magyar kultúra terjesztésének is. Végül ne feledkezzünk el arról, hogy a hivatalos magyar YouTube azt is jelenti, hogy a Google számára ez mostantól támogatott valami lesz - az pedig csak jó lehet. Nekünk, felhasználóknak.

De vajon nekünk, hazai tartalomszolgáltatóknak? Pánikoljunk ismét?

A YouTube party Budapesten a Szabadság tér 17-ben, vagyis a volt MTV székházban került megrendezésre. Egy kis film-zene(eszköz)-történeti minikiállításon kellett áthaladni, a díszítés pedig retrónak szánt tévéadások voltak, terítővel lefedett asztalkákon a nyolcvanas évek sztárjaival. Ez az egész miliő kb. olyan volt, mint egy halotti tor a leölt ellenség főhadiszállásán, italok a vesztesek sisakjából, terítve a vesztesek páncéljaira.

A YouTube jött, látott, győzött. Ez van.

És még egy: a külsőségek, a fogadtatás, a party minősége a kilencvenes évek végének telkós bulijaira emlékeztetett. Akkor ott volt a pénz. Mára nagyot fordult a világ: a Magyar Telekom veszteséges évet zárt, miközben a Google idehaza is szárnyal. És ezt nem szégyelli meg is mutatni.

Én a magam részéről örülök annak, hogy ez a változás megtörtént. Végre megtörni látszik a jég a hazai zenei élet és az internet kapcsolatában, van valami modell szerűség, ami a felhasználók igényeivel sem megy igazán szembe - lehet ebből jó dolog is.

Másrészt szomorú, hogy ehhez egy Google kellett, hiszen amit most a YouTube ad, azt adhatta volna az IndaVideó vagy a Videa is. Biztosan megvannak azok a jó indokok, hogy miért nem, és ebben bizony benne van az, hogy a Google-nek irdatlan sok pénze van, fejlesztésre, de akár arra is, hogy piacot vegyen, ha akar. Nehéz egy ilyen versenytárssal harcolni. De ezen már kár lenne siránkozni, inkább örüljünk, és figyeljünk, fog-e ez valami változást hozni a hazai reklám és zenei piacon.

A fenti címmel tartottam előadást kedden az első Evolution konferencián. Jó pár éve vannak igazi mikrovállalkozások az ügyfeleink között: ezek a cégek attól mikrovállalkozások, hogy 10 főnél kisebbek, és a forgalmuk sem túl nagy, évi 100 millió forint alatt. Sőt, a hazai mikrovállalkozások zöme 5 fő ás 20 millió forint éves forgalom alatti cég.

Sokan vannak. 660 ezer ilyen cég, vállalkozás van. Ha őket sikerül - akár csak részben - megszólítani, akkor nagyon sok bevételt lehet(ne) realizálni. Hogy ehhez mi kellene, arról szól az előadásom. Aki lemaradt volna róla, az itt tekintheti meg »»»

Azt mondják, minden jó dolognak egyszer vége szakad. És azt is, hogy meg kell tanulni továbblépni. Most egy szolgáltatást kell temetnünk, olyat, amit én a magam részéről minden nap használtam.

A Turulcsirip bezárt. Hogy úgy mondjam: méltósággal viselt, hosszan tartó betegség miatt távozott az élők sorából.

Okokat lehetne sorolni: a szűkülő piac, a hátország hiánya, az erős konkurencia, az elmaradt fejlesztések, az akadozó szolgáltatás, a felhasználók elvándorlása - összességében a pénz illetve tőkehiány az, ami miatt végül bezárt a Csirip.

Az oldalt kitaláló, megíró, üzemeltető Tóth Benedek ma egy rövid közleményben osztotta meg mindenkivel azt, ami már várható volt.

Vége tehát. Emléke köztünk marad.

Vajon van cyber mennyország?

Hosszú bejegyzést írtam, és sok beszédnek sok az alja,
de a lényeg: idén is gyere a Startup Undergroundra!
Március 8., Corvin Mozi - itt jelentkezhetsz!

Idén is lesz Startup Underground, március 8-án. Igaz, ez már nem annyira underground, mint volt 4 éve az első... de ennek oka van. Az első két konferenciát vitte a lelkesedés: volt miért (és mi ellen) szervezkedni, nem volt még igazán jelentős hazai startup élet, fontos, hogy ne mondjam korszakos konferencia volt a Startup Underground.

Aztán szépen lassan egyre kevesebben lettünk szervezők, és egyre mostohább környezetben kellett szerveznünk: míg az első alkalmakkor gyorsan összejöttek a pénzek, addig a harmadik konferenciára csak az utolsó pillanatban, némi segélykiáltásra (és a Hírek Média jelentős anyagi támogatásával).

Tavaly már nem lehetett volna így szervezni, kellettek komoly szponzorok. Akkor és ott eldöntöttük: fontosabb a minőség, mint az underground jelleg. Ráadásul rengeteg új startupos rendezvény is elindult, vagyis igazi pezsgés az, ami körülvesz bennünket - és ahol sok az eszkimó, ott az egy eszkimóra eső fóka egyre kevesebb. Vagyis már nem vagyunk annyira különlegesek... illetve lehetünk, de ahhoz pénz kell.

Elüzletiesedtünk, az az igazság. Pár dologban el kellett fogadnunk a piac játékszabályait ahhoz, hogy meg tudjuk valósítani a terveinket. Mert azok voltak, dögivel. Van hova fejlődni, mert a novemberben kitalált ötleteknek jó ha fele meglesz - de még így is sikerül idén is újat mutatni, azt hiszem. Sőt, nem is hiszem: tudom. Ez az újdonság pedig az egyértelmű külföld-orientáció. Az okokat nem sorolnám...

Viszont így a program részévé válik két neves Szilícium völgybeli szervezet programja: az egyik a Singularity University  a régióban elsőként nálunk megrendezendő ösztöndíjas versenye, a másik pedig a Founders Institute workshopja. Ezek nem kis dolgok, sokkal több információt, sokkal több lehetőséget tudunk adni idén, mint eddig bármikor!

Ráadásul idén is lehet jönni ingyen, de bevezettünk egy jelképes, pár ezer forintos támogatói jegyet is - ennyit azoknak megér a konferencia, akiknek már van miből, akiknek pedig még nincs, azok továbbra se fizessenek.

Persze, az üzleti dolgokat igyekeztünk kicsit különválasztani, így előző este lesz egy VIP est - az durván pénzes, elsősorban szponzoroknak, üzletembereknek szól. Ha ilyen vagy, ne habozz, gyere! Ott a helyed!

És a konferencián is, a Corvin Moziban. Gyere el, hozd el a barátodat, üzlettársadat, ne félj, idén sem a szponzorok rendezték a programot. Nem szabad kihagynod!

Tehát március 8., Corvin Mozi, 5. Startup Underground konferencia - találkozzunk!

Bővebb infó, jelentkezés, miegyéb: http://suu.hu »»»

Az ügyfél adja a pénzt. Abból élek. Az ügyfélnek olyan jogai vannak, amelyek ebből következően nehezen megkérdőjelezhetők - persze érdemes nagyon okosan meghatározni a kereteket, mennyit engedünk, meddig engedünk.

Az ügyfél joggal várhat el dolgokat, persze ahhoz tudnia kell, mit is kérdezhet pontosan. Hiszen sokszor egyszerűbb azt mondani, hogy valamit így vagy úgy nem lehet, mintha tényleg megcsinálná az ember.

A napokban kaptam egy kérdést, ami azzal kezdődött, hogy az AdWords-ös partner nem ad hozzáférést a megrendelőnek. Vagyis a megrendelő fizeti a média díjat, a kezelési díjat, és csak annyit tud, amennyi a kampány kezelője a saját jelentésekben elmond. Pedig ha van rá igény, bátran meg lehet osztani a fiókot az ügyféllel, hiszen az alapvetően az övé, az ő pénzéből épül. De ehhez tudni kell, mit kell kérni.

Sok ennél meredekebb dologgal is találkoztam már az évek alatt: vannak, akik szerint egyszerűbb az ügyfelet tudatlanságban tartani, abból nem lesz baj... de ez így a partnerség teljes hiánya! Nagyon közel áll az átveréshez, még akkor is, ha esetleg jószándékból történik. Márpedig előbb-utóbb ez bukta lesz. Az interneten ugyanis minden infó elérhető, és ha egyszer az ügyfél elkezd tanulni...

Meggyőződésem, hogy a hazai online ügynökségi piac egyik nagy veszélye az, hogy volt ügynökségi arcok a megrendelőknél helyezkedtek/helyezkednek el. Miért? Mert ezek az emberek pontosan ismerik a piacot, ismerik a kedvezmények, bónuszok és visszatérítések rendszerét, és ennek tudatában ülnek le tárgyalni. És kisajtolják az utolsó fillér kedvezményt is, így az ügynökségnek kevesebb marad. És ez a cégnek - a megrendelőnek - rövid távon jó is. Más kérdés, hogy a piac még jobban belerokkan, és ügynökségek kerülnek rossz helyzetbe. Márpedig még egy olyan csőd, mint az Arcusé volt... brrrr. Jobb bele se gondolni.

Az információ, a tudás hatalom. Ma 17 embert államvizsgáztattunk az Edutuson, mind az internetes üzlettel kapcsolatos tudással rendelkeznek. És ügyesek.

Itt vannak az új emberek, tudással, és lendülettel. Nekünk is tanulni kell. Akkor maradunk talpon, ha nem avul el a tudásunk, és akkor leszünk életben, ha ezt mások is elhiszik rólunk.

Itt a tavasz, és ezzel együtt ismét lehetőség van arra, hogy a hó alól a virágok mellett újabb induló vállalkozások is megjelenjenek. Sok - és egyre több - olyan lehetőség van, amikor bemutatkozhatnak ötletek, cég-kezdemények. Lesz még erről szó ezen a blogon.

Amit most ajánlok, az a BarCamp Budapest konferencia, annak is a startup versenye. 

A jelentkezés rendkívül egyszerű; nevezési díj nincs, céges háttér és működő demo nélkül is részt vehet bárki, aki kész üzleti tervvel rendelkezik és pályázatát legkésőbb március 10-ig eljuttatja a szervezőkhöz. A szakmai előminősítést követően csak a hat legjobb innovátor mutathatja be projektjét 10 percben a zsűri és a nyilvánosság előtt.

A zsűri befektetőkből áll, és a díjak is kellően értékesek, így ha van ötleted, meg kell próbálnod!

A konferencia március 21-én lesz, bővebb információ pedig a weblapon: http://barcamp.ap.hu

(A képet itt találtam.)