Onlinemarketing blog

Lassan két éve használok Androidos okostelefont a Sony-Ericsson (és az LWp lelkes csapata) jóvoltából, amit most is nagyon köszönök. Tavaly szeptember óta van Xperia Arc készülékem, ami mára nem tartozik a legerősebb telefonok közé, de nekem napi használatra, méretre, sebességre nagyon praktikus, gyors és megbízható. Teljesen hozzám nőtt, függőségi viszonyban vagyunk. Megszoktam, hogy látom azonnal a leveleimet, ismét egyre többet használom a Foursquare-t, mostanában sokat használom a navigációt is, szinte már csak ezen olvasok rss-t (illetve ezen, és a Galaxy Tab-on), és persze a Google Naptár integrációval nemcsak a magam programjait látom, hanem a feleségem és az üzlettársam dolgait is.

Az elmúlt két évben lassú forradalom zajlott le: a zsebekbe költözött a számítógép. Mert amit ezek a kis smartmobilok, kicsi kütyük tudnak, na kb. azt tudta az első (még lízingelt!) komolyabb gépem olyan '93. környékén. Illetve ennyit sem... jóval kevesebbet.

Tudom, hogy az okostelefon használattal egy szűkebb, innovatív réteghez tartozom (nem önmagában azzal, hogy van ilyen telefonom, hanem a használat módjával), de azt látom, egyre jobban terjednek ezek a praktikus cuccok. Ma például rá kellett döbbennem: ugyanilyen telefonja van a lányom logopédusának is, mint nekem (illetve neki Arc S-e van, az egyel jobb). És arra a kimondatlan kérdésre, hogy minek ez neki, azt mondta, hogy kell egy eszköz, amivel nap közben is tud internetezni. Vagyis nem csak azért vette meg, mert szép (mert mondjuk szép, lássuk be), hanem a smart funkciók miatt! És ez fontos előrelépés, azt hiszem.

Az internet beköltözött a zsebünkbe, már nem egy helyhez kötött tevékenység - és ez nemcsak nekünk, "szűk rétegnek" egy geek játék, hanem lassan a mindennapok része lesz, egyre több embernek.

Én pedig jól elvagyok a kedvenc okostelefonommal. Igazából csak az NFC hiányzik belőle - de az még úgyis a (közeli) jövő zenéje. De már várom!

Minden magára valamit is adó tartalomszolgáltató fejleszti a mobilos jelenléteit. Minimum egy mobilra optimalizált weboldal, de akár alkalmazás is készül a cégek boszorkánykonyhájában. Ez a jövő, ebbe az irányba kell menni - de vajon ez a jövő mennyire lesz jó ezeknek a tartalomszolgáltatóknak?

A kiadó vállalatok bő 10 éve küszködnek azzal a problémával, hogy ami nyomtatott formában pénzért eladható (újság), az az interneten csak ingyenesen "működik". Vannak próbálkozások a tartalmak fizetőssé tételére, de az onnan származó bevételek jobbára köszönő viszonyban sincsenek azzal, amit a print változatok hoznak. Az internetes tartalomszolgáltatás üzleti modellje jelenleg a hirdetési bevételekre alapul.

Ez fokozottan így van azokban az esetekben, amikor nincs mögöttük nem internetes megjelenés, hiszen ha a kiadónak van tévés vagy printes bevétele és tartalomgyártása, akkor az online jelenlétnek nem önmagában kell megélnie.

Vagyis jelenleg az online tartalomszolgáltatás sem tudja igazán kitermelni azokat a bevételeket, amiket az egyéb platformok tudnak. És ekkor jönnek a képbe a mobil alkalmazások - amik nem fizetősek (bár az első próbálkozások, még iPad-re, azok voltak). Jelenleg ingyen kapunk HVG-t, Indexet és oly sok minden mást a telefonunkra. Azokra a telefonokra (és táblagépekre), amik az igazi versenytársai a nyomtatott sajtónak. Hiszen már olvashatunk elektronikus tartalmakat a wc-n, a strandon, a villamoson, a buszon - egyszóval azokon a helyeken, ahova eddig a számítógép nem tudott eljutni.

Ráadásul a mobil tartalmakban még kevesebb a hirdetési lehetőség, mint a monitoron. A kisebb képernyő miatt kevésbé vagyunk toleránsak, ráadásul a felület újszerűsége miatt még edukálni is kell a hirdetőket...

Vagyis a mobilos tartalmak még kevesebb bevételt hoznak, mint a web, és töredékét is alig, mint a hagyományos megoldások.

Ez pedig baj. Nagyon kellene végre egy üzleti modell, ami ezt a problémát megoldja: hogyan lehet bevételre szert tenni azokból a tartalmakból, amiket a felhasználók amúgy fogyasztanak?

A mobil persze több ok miatt is jó lehetőség, hiszen sokkal személyesebb és ezáltal sokkal könnyebb rá fizetési megoldást is csinálni. Sőt, van is fizetési megoldás a fontosabb platformokra. Csak használni kellene azokat. De a tartalomszolgáltatók jelenleg az ingyen tartalmakra szoktatják rá a felhasználókat. Mobilon is.

Ha blogger vagy, akkor neked szól a British Council játéka. Nem kérünk sokat, mindössze annyit, segíts népszerűsíteni a British Council mobil ingyenes alkalmazásait. Ha te vagy a legügyesebb vagy a legszerencsésebb, akkor ráadásként díjakat is nyerhetsz.

Azt kérjük tehát, hogy a blogod, weboldalad, Facebook oldalad, Twitter csatornád, Tumblr blogod vagy bármi más netes jelenléteden keresztül írj, rajzolj, készíts képet, videót, csinálj valami aktivitást azért, hogy minél többen látogassák meg a British Council mobil alkalmazásait bemutató oldalt, majd minél többen töltsenek is le alkalmazásokat.

Díjazzuk azt, aki a legtöbb látogatót hozza - ő a Telenor jóvoltából egy Hipernet 42 mobil internet előfizetést nyer egy évre egy modemmel együtt. Díjazzuk a legkreatívabb népszerűsítő megoldást - díja 2 db repülőjegy Londonba és vissza, idén nyárra.

Ezen felül kisorsolunk még három díjat, így mindenkinek van esélye nyerni, aki részt vesz a játékban (lehet nyerni Kindle-t, SONY digitális fényképezőt és nyelvtanfolyamot).

Az alkalmazások ingyenesek, így akinek van megfelelő telefonja, bátran válogathat a British Council kínálatában. A játéknak nincs is más célja, mint az, hogy minél többen tanuljanak, gyakoroljanak angolt a mobil eszközük segítségével is.

Mobilra fel, kedves blogger, játssz velünk!

Részleteket erre találod »

Egy új konferencia (vagy inkább workshop?) sorozat indul idén február végén Evolution címmel. A konferencia szervezője az Internet Hungary, Média Hungary és a Kamera Hungária konferenciákról jól ismert Csermely Ákos, így azt hiszem azonnal a figyelem középpontjába került az esemény.

Az Internet és Média Hungary konferenciák minden évben megkapják a magukét: jó, jó, menni kell "netvörkölni", de az előadások, hát, azok nem érdekesek... Pedig de. Érdekesek azok, csak a sok "netwörk" mellett lehet, észre se vesszük. Pedig nem kevés szervezői munka van bennük, és az elmúlt években sok ismert és elismert külföldi előadóval is itt lehetett találkozni. Nem beszélve az olyan vitákról, amelyeknek volt mondanivalójuk is - elég csak az őszi konferencia mobil szekciójára gondolnom.

Ez a mostani, új konferencia viszont nem kaphatja meg az elméleti tudás címkét: gyakorlati tapasztalatokról, esettanulmányokról - és persze előadásokról és beszélgetésekről is szól. De ezen utóbbiak rövidebb, pörgősebb tálalásban (egyébként is az új módi az 5-10-15 perces előadás), majd azt követően workshopok lesznek a fő témákban.

A téma pedig két aktuális és fontos terület: a social media és performance marketing. Én most nem kezdem lelövögetni az előadásokat, a weboldalon minden gyönyörűen fent van, érdemes átnézni. Ráadásul ma éjfélig még olcsóbban is lehet rá jelentkezni - tényleg nem drága, meg is lepett.

A konferencia egyébként - legnagyobb örömömre - Óbudán van (ahol amúgy nem kell fizetni a parkolásért), nem is kell majd messzire mennem. Mert ott leszek én is február 28-án, ráadásként tartok egy rövid előadást is.

Gyertek el, találkozzunk ott, kezdjük az Evolution-nal a tavaszi konferencia szezont! 

Sajtóközlemény

2012. március 8-án, immár ötödik alkalommal kerül megrendezésre a Startup Underground konferencia Budapesten. Az idei konferencia a hazai startup-os világ legnagyobb kihívását, a nemzetközi siker lehetőségeit kutatja: „Startup világsikerek” címmel.

A hazai startup világ résztvevői által szervezett konferencia a SUU’12 idén is válaszokat keres a legfontosabb kérdésekre. Az elindulástól, a tőkebevonásig, az ötlettől, a nemzetközi karrierig számos témában tartogat érdekességeket a téma iránt érdeklődőknek. A rendezvényt idén G. Noel, az Európai Befektető Egyesület (EVCA) elnöke nyitja meg: „Startup-ok a globális gazdasági fejlődésért” című előadásával.

Az évről évre megszokott befektetői és startup kerek asztalok mellett - a témához kapcsolódóan - a szervezők komoly változásokat terveznek a programban, és a már hagyományos tavaszi szezonnyitó rendezvényen a hazai startup versengés, a hazai siker történetek bemutatkozása mellett egy nemzetközi konferencia panel és egy újszerű verseny is beépült a programba.

Ennek megfelelően a hazai startup-ok már nem csak a megszokott hazai tőkebefektetők előtt versengenek, hanem idén először a Singularity University (SU) regionális versenyébe is benevezhetnek, ahol akár a világhírüket is megalapozhatják.

A Singularity University-t (azaz SU) 2009-ben alapította a NASA és a Google. Az egyetem missziója olyan vállalatok spin off-jának támogatása, amelyek képesek a világ legnagyobb problémáinak megoldására technológiai innovációk felhasználása által. A verseny nyertese 30 ezer dollár értékű ösztöndíjban részesül, és részt vehet az Egyetem 10 hetes nyári képzésén a NASA Kutató Központban. A budapesti verseny lesz az első ilyen megmérettetés a közép - kelet európai régióban. A versenyre már lehet jelentkezni a SUU weboldalán keresztül.

A SUU’12 természetesen idén is teret ad a kapcsolatépítésre, a startup vállalkozók a rendezvényen a legfontosabb hazai tőkebefektetőkkel, szakértőkkel és tanácsadókkal is találkozhatnak, partnereket, ügyfeleket, akár befektetőt találhatnak. A rendezvényt záró állófogadás és borkóstoló oldott körülményeket teremt majd a verseny eredményeinek megvitatására, üzleti kapcsolatépítésre, a jövő sikeres startup vállalkozásainak megszületéséhez.

A hazai startup közösség egyik legrégebbi rendezvénye idén is várja az érdeklődőket a Corvin Moziban március 8-án.
 

A nyolcvanas évek "megátkozott nemzedéke" után a kétezer-tízes évek egyértelmű kihívása az az alapvető szocializációs különbség, ami a tanárok és a mai fiatalok, a tanulók között húzódik. Egyre többen ismerik fel a problémát, és egyre többen érzik úgy, hogy tenni kell valamit ez ellen. Sajnos a kormányzat egyelőre még messziről sem látja a problémát, és a hagyományos oktatást erőlteti, de azért a civil(ebb) szférából vannak okos kezdeményezések.

Tegnap éjszaka futottam bele egy megosztott videóklippben, aminek az apropója egy múlt pénteki konferencia és az azzal kapcsolatos pályázat eredményhirdetése. A konferencia címe Digitális Nemzedék, a klippet - illetve klippeket - pedig diákok készítették. A téma pedig egyértelműen az, hogy mennyiben és miben más a mai digitális nemzedék, mint az idősebbek. Például a tanáraik.

Rohadt nehéz lehet úgy tanulónak lenni, hogy a tanárok nagy része számára az internet mumus, a különböző praktikus weboldalak (Wikipedia, Google Translate stb.) szörnyek, a mobiltelefon a rém, a digitális technológia pedig néhány sor izé a MédiaMarkt-ban. Rohadt nehéz lehet, mert ebből következően még egy nyelvet sem beszél a diák és a tanár. Egész egyszerűen elfogytak a közös szocializációs élmények...

A konferencia is valami ilyen miatt jött létre:

Az iskolákban és azok környékén rengeteget emlegetik a motiválatlan diákokat, az eszköztelen és tehetetlen tanárokat, az értékek válságát: feltételezésünk szerint a problémák egyik gyökere, hogy a felnőtt világ, ezen belül a pedagógusok sem számolnak azokkal a körülményekkel, amelyek között a most felnövekvő fiatalok szocializálódnak, és amelyek alapjaiban változtatják meg agyműködésüket, gondolkodásukat, viselkedésüket. Véleményünk szerint, ha sikerül tudatosítani a napjainkban zajló változások lényegét, ezek visszavonhatatlan hatását a társadalom egészére s ezen belül hangsúlyosan a fiatalokra, javulnak az oktató és nevelő munka esélyei.

Jók ezek a kezdeményezések, és különösen jó ötlet, hogy készült a pályázat és elkészültek ezek a filmek. Én nagyon szívesen megnézném a többi pályaművet is - egyértelműen tanulási célzattal. Aztán levetíttetném az összes olyan tanárnak a jövőben, akik a lányaimat tanítják, tanítani fogják...

A technológia egyértelműen gyorsabban fejlődik, mint az oktatás, és az oktatás módszertana. Ez most iszonyú nagy feszültséget jelent, és azt hiszem, ez csak akkor fog teljes mértékben megszűnni, ha a tanárok is digitális bennszülöttek lesznek. Az pedig idő kérdése, minimum 10, de inkább több év. Azt pedig túl kell élni valahogy, tanárnak és diáknak is.

Ezt pedig megértéssel - és tanulással lehet. Szerintem.

Íme a pályázat díjazottjai, és az első helyezett:

Elég régóta foglalkozom az online marketinggel, és az mmm blog kapcsán is rendszeresen futok bele álláshirdetésekbe is. Így aztán részben ezekből, részben a tapasztalatokból összeállt egy kép bennem, hogy mihez is kell értenie egy online marketingesnek. Íme a shortlist, amit összeraktam:

• marketing
• szövegírás
• programozás (html minimum)
• design
• usability
• elemzés
• kutatás
• ügyintézés, adminisztráció
• szoftverek használata...

Marketing - ezt nem magyarázom. Attól, hogy online, még marketing is.

Szövegírás - vannak specialisták, igen, de egyrészt nem lehet mindent külsőssel megírni, másrészt tudni kell, mi működik és mi nem. És nem árt tudni helyesen is írni.

Programozás - nem profi programozónak kell lenni, de azért a html-t ismerni kell (nemcsak illik, kell). És a munkánk egy fontos része, amikor a programozókkal tartjuk a kapcsolatot. Nos, olyankor nagyon sokat segít, ha értjük, mit mondanak.

Design - vannak grafikusok, igen. De őket kell tudni instruálni, meg kell tudni mondani, mi rossz és mi nem az, és az sem árt, ha nem hülyeséget kérünk.

Usability - mert weboldalakkal dolgozunk, és ha azok nem használhatóak, akkor nekünk annyi...

Elemzés - rengeteg adatot kapunk, primer és szekunder forrásokból. Ezeket fel kell tudni dolgozni és értelmezni. Nem az a nagy tudás, ha valaki be tud lépni a Google Analyticsbe, hanem az, ha érti is, mit lát, és azt miért látja.

Kutatás - először is, tudni kell, mi nem az, ne essünk az egyszerűség csapdájába. Másrészt tudni kell, elvileg milyen adatokból dolgozhatunk, mire van lehetőségünk megszerezni. Végül illik tudni partnerként kezelni a kutató cégeket. Ehhez pedig kell a közös nyelv.

Ügyintézés, adminisztráció - kihagyhatatlan. A jó marketinges szerződéseket ír és papírozik, ügyeket intéz és kicsit ért a számvitelhez is, hiszen az sem árt.

Szoftverek használata... - no igen. Menjen az a Word és az Excel készség szinten, és ha nem a Microsoft gyártja, hanem valaki más, akkor se akadjunk le. Plusz kell tudni használni a webes szoftvereket is, természetesen. 

Egy dolgot hagytam ki, ami nem tanult tudás. Ez pedig a tanulás képessége. Én is nap mint nap tanulok, a környezet és a piac folyamatosan változik. Ez kiemelten fontos.

Mit hagytam ki? Te mit tennél még hozzá, vagy mit vennél el?

Az online reklámban az a jó, hogy az azonnal az szinte majdnem azonnal van. Egyrészt ugye ott vannak azok a rendszerek, ahol ténylegesen én befolyásolom a megjelenést. Az AdWords, az ETARGET, a Facebook Ad jellemzően olyan, hogy belenyúlok, és látszik a változás. Aztán ott vannak a banner megjelenések. Ezt is lehet gyorsan.

Akkor érzem, hogy benne vagyok a dolgok menetében, ha a telefonomban lévő kontaktok segítségével minden egyéb eszköz nélkül meg tudok szervezni egy kampányt. Hogy mire gondolok? Elmesélem a ma délutánit.

17.05-kor hív az ügyfél, hogy azonnaltól kell megjelenés egy bizonyos felületen. Mondja a pénzt is. Telefonálok, vissazhívnak, megbeszélem - szerencsére a banner megvan már. Kis matatás az adserveren, és jelzem is, hogy mehet.

18.17 Megkaptam az első screenshotot a megjelenésről.

Azonnal? Oké!

Ja. Mondtam már, hogy egy kicsit azért stresszes ez a meló?

- Azt mondd meg, Antoine, 
mi az hogy változás? 

- Várjál csak, Desiré, 
egyfajta tyúktojás. 

Érezhető változások történnek az Index.hu körül, bár érdekes módon ezek nem elsősorban a tartalmat érintik, sokkal inkább a szerkesztést és az értékesítést.

A tavalyi évben sokan hagyták ott az Indexet, többek közt Uj Péter, főszerkesztő is. Aztán nem történt semmi. A cikkek ugyanolyanok, az elgépelések nem változtak, a frissülés megmaradt, a kormánypártiak szerint továbbra is ellenzéki, az ellenzékiek szerint továbbra is kormánypárti a portál.

Az első látható változás az volt, amikor a tizenévig balra rendezett oldal hirtelen középre került. Szép csendben, mindenféle nagyobb bejelentés nélkül. Aztán megváltozott a cikkoldalak kinézete január 1-gyel, és ezzel együtt a hirdetések formája (és értékesítése is).

És most ismét két érdekes változás: március 1-gyel megszűnik a bulvár rovat. A cikkek nem vesznek el, bekerülnek a belföld és a külföld rovatokba - régen onnan "jöttek elő" amúgy is. A "valódi" bulvár híreknek pedig megmarad a Velvet. Ez a lépés érezhetően már az új főszerkesztő keze nyoma, és a magam részéről üdvözölni tudom. Ezzel talán kicsit letisztultabb lesz a szerkesztés.

A másik változás az online marketinges világnak hír: eddig a Gemius adserverét használta az Index és az egész CEMP, mai bejelentés alapján viszont váltanak az Adverticum AdServerre. Ez több szempontból is érdekes. Egyrészt ebből akár az is látszik, hogy a Gemius adserver szolgáltatással úgy tűnik nem tud megkapaszkodni a hazai piacon, hiszen ahhoz bővülni kellene, nem ügyfelet veszíteni. De az is érződik, hogy az Adverticum kezd kicsit magára találni: remélhetőleg ezzel a lépéssel tud olyan lendületet venni, ami nemcsak a túlélést alapozza meg, hanem tényleges fejlődésnek is indul. Persze ez iszonyú sok háttérmunka eredménye: a "fiúk a bányában dolgoztak" az elmúlt években, és nem rosszul. Én is felhasználó vagyok, és határozottan jó ez az új adserver.

Az Index tehát lassan, de változik. Érdemes lesz figyelni, mi fog még idén történni, hiszen ahogy már egyszer pár éve leírtam: az Index valahol a hazai internet is egyben.

Az utóbbi években nagyon sok előadást tartottam konferenciákon, oktatok is itt-ott, például a Sämling szervezésében (köszönet nekik a lehetőségekért). Az egyetemi-főiskolai oktatás sem maradt ki, a Corvinuson Kiss Gergely és Pintér Róbert jóvoltából szoktam tartani félévenként egy órát - egy megadott témában. Szeretem ezeket csinálni.

Így amikor adódott a lehetőség, hogy önállón vigyek végig egy egész félévet, egy konkrét tantárgyat, azonnal elkezdett érdekelni a dolog. A hazai online marketinges képzés egyik kiemelkedő pontja már évek óta a MÜTF ilyen irányú szakiránya, amiről én sokat hallottam, ha másért nem, mert Damjanovich Nebojsa barátom tartotta. Tartotta, mert ő most ezt és itt befejezte. Ráadásként a főiskola neve is megváltozott (egy összevonást követően): az új név az Edutus Főiskola. Nebojsa ment, és én lettem az, aki átvette a tárgyat, amit tanított.

És ma megvolt az első óra is. Négy csoportot kaptam, két nappalis és két levelezős társaságot, budapesti és tatabányai képzési helyekkel. Így különösen izgalmas a dolog: saját tematika szerint, sokszor ismételve tudok végighaladni a szakmailag fontos témákon.

Ez persze nagy adag gyakorlati tudást is jelent, a nappalin egészen sok idő van az elmélyültebb, gyakorlatibb megoldásokra. Remélem, a hallgatók is vevők lesznek - majd igyekszem ösztönözni őket.

Az első óra után még azért szokni kell a helyzetet: rá kellett például döbbennem, hogy Tanár Úr lettem. Ez furcsa, ilyen még nem volt.

Aztán egészen biztos, hogy érdemes lesz összeraknom egy tuti kis e-könyvet a tematikához, hogy legyen miből tanítani - bár azért szerencsére nem vagyok szakkönyv nélkül.

Végül, hogy miről is lesz szó a félév folyamán? Talán másoknak is érdekes lehet, íme az előadások címei - témái:

• 1. Online marketing helye és szerepe, az online marketing és az online reklám 
• 2. Az alapok: a weboldal 
• 3. Kutatások, mérések 
• 4. Hirdetési eszközök 1. - a direkt eszközök 
• 5. Hirdetési eszközök 2. - az indirekt eszközök 
• 6. Hirdetések kezelése: az adserver 
• 7. Hirdetések kezelése: AdWords, ETARGET, Facebook Ad 
• 8. A keresőoptimalizálás és a webanalitika 
• 9. Közösségi média alapjai: az ügyfél központú marketing, szóbeszéd marketing. Fogalmak, folyamatok 
• 10. A közösségi média a gyakorlatban - blog, mikroblog, közösségi hálózatok (Facebook, iwiw, Twitter stb.) 
• 11. Az okostelefonok és az online marketing 
• 12. Online marketing stratégia készítése 
• 13. A személyes márka felépítése az interneten

Nem olyan régen írtam arról a Gemius kutatásról, ami alapján idehaza a hirdetés mérete és a kattintási hajlandóság fordított arányú, miközben a régió többi országában ez egyenes arányú kapcsolat. Már akkor is kicsit kételkedtem, és fel is merült a kérdés, vajon tényleg így van ez, vagy mérési hibáról van szó? 

Írtam arról is, hogy az Index.hu rendesen átszabta a hirdetési megoldásait, és bevezette a brutál nagy méretet, a roadblockot: 640x360 pixeles hirdetést. Nekem ez a 640-es szélesség nagyon beégett, még az első VGA felbontás miatt: a 640x480-as méret évekig meghatározó volt. Ma már persze a telefonom is többet tud...

Így aztán adódott, hogy amint lehet, lássuk, mi történik a gyakorlatban! Mivel csütörtökön indítottam az Intersport aktuális promócióját (érdemes megnézni, jó nagy kedvezmények vannak), így igyekeztem úgy vásárolni, hogy lássam, mit tud az Index.hu. Ezért a Bulvár rovatban már tegnap és ma is fut a hirdetés, 640x360-as méretben. És ma megnéztem az eredményeket.

A kampányban használunk még 728x90-es, 468x120-as, 250x250-es méretet is, így van összehasonlítási alapom. Ezek a méretek hozzák a megszokott, nem túl magas átkattintási arányt, kb. mind hasonlót. Pontos számot nem mondok, annyira nem is érdekes, de nem tér el a megszokott "piaci standardtól". Ehhez képest a roadblock több, mint tízszer volt hatékonyabb! Azaz ugyanannyi megjelenésre tízszer annyi átkattintás érkezett. Egyébként az első napon volt jobb az arány, mára már láthatóan kifáradt a megjelenés, de még így is brutálisan erősebb, mint a többi.

Ennyiből persze nem szabad általános következtetéseket levonni, és az is igaz, a banner jól sikerült, látványos, mozgalmas. Persze a kisebb méretekben is.

De azt bevallom, álmomban sem gondoltam volna, hogy pont az Index.hu fog ennyi átkattintást hozni. Őszintén meglepett.

Működik a nagy méret, láthatóan hatékonyabb az új cikkoldal az Indexen. Jó ezt tudni.

Tanácsadóként nagyon sok és nagyon sokféle ügyféllel találkozom. Vannak, akik képzettek a marketing területén, ismerik az online világot is. Mások számára ez a terület igazi fehér folt. És vannak sokan olyanok, akik itt-ott felszedtek tudást, egyes területekhez értenek is, vannak saját tapasztalataik - és ezeket a saját tapasztalatokat aztán kivetítik mindenkire.

Érdekes, hogy ez az átmeneti csoport nem igazán tipizálható. Vannak köztük kisvállalkozások vezetői, közepes cégek marketingesei, más területről a marketing felé kacsintgató tanácsadók, sőt, megmondóemberek is. Amiről könnyen megismerem őket, az elsősorban az, amit mondanak, amihez ragaszkodnak: mindig van egy olyan konkrét eszköz, ami a tuti megoldás, a marketing Szent Grálja, a Bölcsek Köve. 

Az, hogy mi ez a konkrét eszköz, természetesen változik. Van, aki szerint az e-mail marketing, és minden ami ezzel jár: adatbázis marketing, partner marketing, hírlevelek, eDM-ek. Van, aki szerint a tuti megoldás az AdWords, és ez a jó hirdetési eszköz, minden más csak átverés. Van, aki szerint a jövő a mobilban van, és aki nem arra fejleszt, az menthetetlenül lemarad. Más szerint a közösségi média mindennek az alfája és omegája, aki nem profi a facebook-on, az olyan, mintha élve temetné el magát. A sor folytatható, gyakorlatilag minden kicsit is hatékony online eszköz valakinek a kedvence.

Ezzel addig nincs is baj, amíg nem ragaszkodik valaki görcsösen a saját vesszőparipájához. Amíg elfogadja, hogy lehet, másnak éppen nem arra van szüksége.

Mondok egy példát. A helyzetem, a cégünk mérete, a tevékenységi körünk alapján minden további nélkül használhatnám az e-mail marketinget önmagunk reklámozására. Fasza kis semmitmondó pdf-eket gyárthatnék, amit e-mail címért cserébe adhatnék, és írogathatnám a heti, havi hírleveleket, soha-vissza-nem-térő ajánlatokat, világmegváltó ötleteket. Igen, ez egy olyan út, ami sokaknak működhet.

De én nem ezt az utat választottam. Nekem a reklám ez a blog, ez adja az ismertséget, ezen keresztül juthattam el konferenciákra, majd a konferenciák adták a második lökést, és ezzel szépen jönnek, jövögetnek az ügyfelek (köszönet érte). Nem írok hírlevelet, és bár van a weboldalunkon feliratkozás, de egy fia mail nem ment még ki. Tervezgettem én, persze, de aztán mégse. Nem is kell.

Nem vagyok amúgy egyedül ezzel a módszerrel, Doransky, Pollner és még mások is így építik (kezdték építeni) a megrendelői köröket. És akkor most ez lenne a tökéletes megoldás? A fenéket. Ez egy lehetséges módszer.

Nem szabad ragaszkodni egy megoldáshoz. Ami egyik cégnek működik, az nem fog szükségszerűen működni egy másiknak. Egyszer volt egy ügyfelem, akinek a célcsoportja elsősorban olyanokból került ki, akik internetet nem használnak, vagy legalábbis nem rendszeresen (nem napi szinten). De ez nem zavarta az egyik gurut, lazán eladott neki e-mail küldő rendszert, hogy az majd mennyire jó lesz neki. Hát, könnyű belátni, nem ez a tuti megoldás ebben az esetben...

Az eszköz fetisizmus veszélyes. Ha valaki ezt tanácsként adja, még veszélyesebb. Nem szabad abba a csapdába esni, hogy szolgaian másoljunk másokat. A marketingben nem tudjuk megúszni azt a lépést, amikor magunknak, a saját céljainknak megfelelő eszközöket választunk ki. Forrásokból dolgozhatunk, de itt a hozzáadott érték hiánya bizony profitvesztéssel fog járni.

És még így sem biztos, hogy ezt végrehajtva hátradőlhetünk. A piac folyamatosan változik, és a ma még működő eszköz holnap már rossz lehet. Az is lehet, tovább akarunk lépni, és nem elég több emailt küldeni, vagy több hirdetést venni - ezzel nem lehet minőségileg fejlődni. Meg kell tanulnunk tervezni, és meg kell tanulnunk azt is, hogy ne ragaszkodjunk görcsösen egy-egy megoldáshoz.

Nem szabad eszköz fetisisztának lennünk.

Még tavaly írtam róla, hogy az Index radikálisan módosította a médiaajánlatát. Azzal, hogy átalakult az Index.hu cikkoldali megjelenése, kénytelen is volt, hiszen egyes hirdetések eltűntek, miközben mások lettek helyettük.

Eltűnt a jobb oldali sávból az összes skyscraper, vagyis felhőkarcoló hirdetési forma, a kisebb házakkal, vagyis a vertical-okkal együtt. Helyükre bekerült az eddig a cikkekben lapuló billboard. Megmarad a felső csík megjelenés, és jött újdonságként a hazai bannerek talán legnagyobbika: a roadblock, amelynek a mérete 640x360 pixel.

A formai változások egyértelműen letisztultabbá tették az Index-hu kinézetét, kevesebb lett a hirdetés, és közben a roadblock-kal megjelent egy olyan új felület, ahol minőségében is jobb megoldások készülhetnek. Nekem ez így egyértelműen tetszik.

De változtak az árak is: miközben általános árcsökkenést hajtott végre az Index, a core felületeken, vagyis az Index.hu oldalain megszüntette a kattintás alapú display vásárlást. Ezzel talán elérhető lesz, hogy az alapvetően értékes felületek tényleg a valós értéküknek megfelelő árakon tudjanak értékesülni. Azt hiszem, ez a lépés jó példa lehet, és hosszabb távon jót is tehet a piaccal. Persze csak akkor, ha lesznek, akik követik a példát. Majd kiderül.

Egy biztos, és ezt azt sejtem, az Indexnél is tudják: a bannerek, hirdetések üzleti modell szerepe jelentősen meggyengült. Hosszabb távra ki kell találni valamit, ami nem a néhány nagy cégből szedi be a működési költségeket, hanem sok-sok más helyről. Hogy honnan? 

Na, ez az a kérdés, amihez minimum egy Paracelsusra lesz szükségünk.

Megy most a polémia a Google új adatkezelési szabályzata miatt. Egyik oldalról felháborodott hangok, másik oldalról értetlenkedők. Egyik oldalnak sem adok igazat, de nem is vitatkozom velük - az interneten átéltem már jó sok változást, és ezek rendre megtörténnek, majd elcsitulnak. Kezdődött még 16-17 éve azzal, hogy szabad-e az interneten bármi üzleti dolgot csinálni, majd folytatódott azzal, mennyire szabad a felhasználók adatait felhasználni, sőt, mára ugyanilyen hitvita, hogy szabad-e pénzt kérni egy tartalomért, szolgáltatásért.

Iszonyú sokat lehetne erről írni, és még többet szoktam ezekben a témákban olvasni, de most találtam egy mondatot, ami szerintem tűélesen rámutat a lényegre. Én ezt nem is kommentálnám ennél jobban, íme:

Ha valamiért nem kell fizetned, akkor te vagy az áru!

Hej de messze kuponország,
ott terem kuponkenyér,
kuponablak kuponrácsán
kuponnótát ráz a szél.

Kupontéren, kuponréten
kuponhősök küzdenek,
kuponszanatóriumban
sírnak kuponbetegek.

Kupontanártól reklámlány
kuponábécét tanul,
gaz vevő a kuponbörtönt
rúgja irgalmatlanul.

Megépül a kuponmalom,
lesz sok kuponkulimász,
győzve győz a győzhetetlen
győzedelmes kupon-ász.

Kuponpóznán kuponkirály
kuponnyelven szónokol,
egyiké kuponmennyország,
másiké kuponpokol.

Együtthu, gerilla, bónusz
brigád, és kuponvilág,
mind kuponújságot olvas
kuponvacsora után.

Kuponvacsora emléktől
zúg a kuponreterát,
kuponbakák menetelnek,
jobbra át és balra át.

Rémületes kuponarcot
vágnak kuponkatonák,
kuponkézben kuponfegyver,
a kuponoké a világ.

(Weöres Sándor Majomország című nagy reményű versét átköltötte Gáspár Katalin, én a Mamasz klub Facebook csoportjában bukkantam rá.)
 

Ha valaki idén növekedni akar reklámbevételekből, akkor egyértelműen nem a nagy cégek felé kell fordulnia, onnan már sokkal több bőrt nem lehet lehúzni. Ahol van pénz, az a kis- és közepes vállalkozások, vagyis a kkv piac.

A kkv piac internetes költés szempontjából két nagy csoportra bontható. Az első csoport a - hazai viszonyok között - kis-közepesnek nevezhető és az annál nagyobb cégek, olyan évi 100 millió forint feletti bevétellel, 8-10 vagy több alkalmazottal. A másik csoport a mikro és kis vállalkozások: 100 millió alatti éves forgalom, néhány fős - vagy akár egyszemélyes - cégek, vállalkozások.

Az első csoport, a nagyobbak, jellemzően könnyebben találnak az interneten lehetőséget, ha hirdetni szeretnének. A ma is meglévő hirdetési csomagok, célzással, egyedi ajánlatokkal, alkalmanként minimum 150-200 ezer forintos költésekkel már olyan megoldások, amelyeket szívesen kipróbálnak, bele mernek áldozni ennyit.

Ezzel szemben a második csoport számára ennyi pénz már soknak számít. Egészen mást várnak az internetes hirdetésekről. Hogy mit? Íme, mi az a három dolog, amitől a mikro és kisvállalkozások számára jó lehet egy online hirdetési megoldás:

1. Azonnali konverzió. Nincs idő arra, hogy egy kampány "beérjen", nincs idő arra, hogy majd hetek vagy hónapok múlva hozza meg gyümölcsét. Azonnali eredmény kell, ha elindul a hirdetés, szinte már aznap éreztetnie kell a hatását. A kicsi vállalkozásoknak nagyon kevés az olyan pénzük, amit hirdetésbe fektethetnek be. Néhány ezer!, tízezer forint. Már ennyiből is eredményt kell látniuk, és azonnal.

2. Rugalmas költségkezelés. Nagyon fontos, hogy pici összegről tudjanak indulni a hirdetések, pár ezer forintról. Majd ezt követően lehetőség legyen a fokozatos növelésre, miközben a konverzió is megmarad. Ha ez működik, akkor a hirdetés által termelt bevétel visszaforgatható, ami több hirdetést jelent, és így, fokozatosan építkezve, egészen sok pénzt is elkölthetnek. Volt olyan ügyfelünk, aki a kis lépésekkel eljutott a havi milliós költésig is - mert megérte.

3. Legyen egyszerű, könnyen érthető a hirdetés. Nem szakemberek hirdetnek, hanem tulajdonosok, cégvezetők, akik a saját szakmájukat ismerik. Nem is akarnak beletanulni az internetes reklámban, nekik az eredmények kellenek. Akkor fogják használni az eszközt, ha egyszerűen, gyorsan megértik, egyszerűen, gyorsan el tudják kezdeni használni. Ez persze nem jelenti azt, hogy automatizált rendszer lehet csak a nyerő, működhet ez személyes értékesítésben is. De mindenképpen fontos az egyszerű, világos működés.

Ha a fenti három pontot képes teljesíteni egy hirdetési rendszer, akkor van esélye, hogy a kkv-k elkezdik használni azt. És ez bevételt, sok bevételt jelenthet minden tartalomszolgáltatónak.

Tegnapi szenzáció, hogy immár magyarul is beszél a Twitter: a felület egy részét lefordították (illetve lefordította a közösség) magyarra. Ennek örömére többen felvetették, leírták, hogy akkor most, majd most jön a nekibuzdulás, és a Twitter is elkezdi a hazai hódító útját!

De jó lenne.

Én nem vagyok ilyen optimista. A Twitter, sajnos, idehaza, nem népszerű, és nem is lesz az. Miért gondolom ezt?

Sok éve twittelek, sok követőm van, napi szinten használom, "jelen vagyok", élvezem, szeretem. És nagyon sajnálom, hogy kevesen vagyunk rajta. Tavaly tartottam egy előadást a Twitterről, akkor összeszedtem a számokat is, a lényeg, hogy idehaza a legnagyobb jóindulattal is néhány (kevés) tízezer aktív felhasználó van, és az összes regisztráltak száma sem sokkal több 250 ezernél. Én azt hiszem, ennek az oka nem a magyar nyelvű felület hiánya. Már csak azért sem, mert két magyar nyelvű szolgáltatás is van: az impresszíven induló, de azóta köhögve működgető Turulcsirip (mikor működik, nagyon jó, én ha lehet, azt használom, de...), és a tinik körében is igazán népszerű, nagyon jól felépített Yamm! (ahogy tegnap valaki írta: jobb, mint az igazi). Mindkét szolgáltatás kapu a twitterre. Mindkettő magyar, nemcsak a felületükben, de egyéb szolgáltatásaikban is. És mindkettő itt van évek óta.

Ha olyan sokan szeretnének twittelni, akkor már megtehették volna.

Én azt hiszem, két dolog miatt nem lett népszerű idehaza a Twitter. Az egyik, hogy aktívnak, sőt, nagyon aktívnak kell lenni rajta, nem elég csak úgy "ellenni". Posztolgatni kell, beszélgetni, ismerkedni. Ez egyrészt időigényes, másrészt ilyennek kell lenni egyébként is: aki nem nyitott, aki nem keresi a társas kapcsolatok formáit, azok számára a Twitter nem pálya. Akik nem szeretnek vagy félnek kommunikálni, azoknak se. Sok ilyen ember él köztünk...

Aztán itt van a nyelvi gond is: míg az angolban lehet (és kell) sallangmentesen, tömören fogalmazni, rövidek a szavak, addig nálunk a körülményes mondatszerkesztés, a hosszabb szavak, az udvariaskodóbb forma a jellemző - és erre már valóban nem elég a 140 karakter. Nem véletlen, hogy a Yamm! egyik key feature-e a hosszú twitt, amikor hosszú mondatokat írhatunk.

A másik ok a twitter népszerűtlenségének azt hiszem a Facebook. A Facebook sokkal gyorsabban növekedett, és amikor itthon elkezdhetett volna népszerű lenni a Twitter, akkor már működött a "mai" Facebook, a Twitter-szerű fallal. Ismerőseim jelentős része ott "twittel", ugyanúgy használva, ahogy sokan a Twittert használjuk. Párat megkérdeztem, miért nem jön a Twitterre, és az volt a válasz: minek? Itt a Facebook...

Ezek az okok nem szűntek meg azzal, hogy magyar lett a Twitter. Úgy hiszem, ez már így is marad, a Twitter nem lesz népszerű(bb), csak lassú növekedést várok.

Pedig kár. Én szeretem. Ha gondolod, kövess ott is!

A Twitter csatornám: @b_konrad

Pár napja a Facebook-on beraktam külön listába azokat az oldalakat, amiket követek, és érdekelnek is. (Itt a leírás, hogyan kell ezt meglépni.) És azóta direkt figyelem, mennyi infó az, amit átenged a szűrőn a Facebook.

Kevés.

Nagyon kevés.

Kibaszottul kevés!

Egész egyszerűen az oldal tartalmak alig 25 százaléka, vagyis olyan negyede az, ami meg is jelenik a falamon! A több megy a süllyesztőbe, ha valaki nem osztja meg véletlenül, vagy nem lesek rá a listán keresztül, akkor menthetetlenül elmerül. Pedig van közte jónéhány, ami érdekel, de éppen nem like-oltam vagy szóltam hozzá mostanság, így a Facebook szerint az már nem is érdekel.

Tanulságos.

Egyrészt egy újabb adalék, mennyire önfejű a Facebook. Másrészt egy újabb adalék, ami a marketinges kommunikációt illeti. Eddig is tudtam, tapasztaltam, hogy mennyi embert nem ér egy oldal, hiába like-olták sokan. Ott van az a fránya szám, ami pontosan megmutatja, az elmúlt hét napban hányan voltak aktívak. Meg ott van a másik, ami azt mutatja, hányan látták. De amikor az ember szembesül vele... pedig én igyekeztem úgy személyre szabni a falamat, hogy megkapjak mindent! De ez a hülye cseszik megmutatni mindent, eldugja a dolgokat, felülbírál, helyettem gondolkozik.

Nem nyerhetek, nem veszthetek
Ha nem leszek, hát nem leszek
Szabadíts meg a gonosztól!
Szabadíts meg a gonosztól!

Hát, szívás ez, minden tekintetben. Egyrészt alig van felhasználó, aki kézzel, egyenként megkeresi a neki érdekes oldalakat, és valamilyen formában aktiválja, hogy mindig látszódjanak. Másrészt jól mutatja, mennyire brutálisan gyorsan el tudunk merülni a sok követő, Like-oló ellenére. A Facebook persze ravasz, hirdethetünk nekik, naná. Nagy kérdés, hogy ezzel mit érünk el...

Azt hiszem, ennek az egésznek az a nagy tanulsága, hogy mindenféle játékkal, alkalmazással el kell érni, hogy a felhasználók (önként, és dalolva!) átadják legalább az email címüket. Hogy valami megmaradjon nekünk! Mert olyan lendülettel nyúlta le az elmúlt hónapokban a rajongóinkat, mint a nyugdíjvédelmi biztos és kormánya a magánnyugdíjunkat: sok esélyt nem kaptunk...

A Facebook-on, megint beigazolódott, semmi nem a miénk. Se a falunk, se az oldalunk, se rajongóink. Minden a Facebook-é, és azt tesz vele, amit akar. Ne erre építsük fel az üzletünket, ez egy ingoványos talaj! Használjuk kommunikálni, éljünk a mának, de készüljünk fel az azonnali távozásra is, sosem lehet tudni.

(A kép forrása.)

Mondtam már, hogy imádom az összeesküvés elméleteket? Minél jobban fel van építve, annál jobban szeretem. A mostani politikai-gazdasági környezet ráadásul különösen sok ilyet termel ki magából, ezek leginkább a világméretű összeesküvéseket leplezik le, vagy éppen az EU "valós szándékáról" szólnak. Van nekem valahol egy kedves kis könyvem, címe Mágia és okkultizmus az európai kultúrában, amit olyan 20 éve olvastam el először (kb.). Nos, az abban leírt "titkos szervezetek" és összeesküvések jelennek meg új köntösben - igazán semmi meglepő nincs tehát, ez a kultúránk része.

Persze hinni ezekben ugyanolyan hiba lenne, mint amennyire hiba volt Giordano Bruno-t megégetni, de megtörtént az is, így napról napra megtörténik ez is.

Nos, ezek után igen nagy jókedvvel fogadtam az alábbi videót, amely lerántja a leplet a Facebook és a CIA összeesküvéséről, és arról, hogy Mark Zuckerberg ki is valójában! Egy szerencse van csak: ezt az anyagot a felvételt készítők sem gondolták komolyan. Vagyis ez vicc, egy álhírtévé ügyesen elkészített híradása!

Változott idehaza az adatkezelés szabályozása, és ezzel együtt változott az a bejelentési mód is, ahogy egy internetes szolgáltatásnak be kell jelentenie az adatkezelést. Tudtuk, hogy így lesz, készültünk a változásra, és most már van új weblap, van új adatlap és ismét lehet bejelenteni az adatkezelést. Erről ír Kulcsár Zoltán a blogjában, érdemes elolvasni azoknak, akiket ez érint.

Egy piciny hiba csúszott csak a rendszerbe:

a törvény előírja, hogy a nyilvántartásba vételért díjat kell fizetni, azonban a díj mértékét meghatározó miniszteri rendelet még nem jelent meg. A díj megfizetéséről az útmutató sem tesz említést.

Ezt én most nem kommentálnám.

Amikor a közösségi médiát tanítom, mindig felmerül a kérdés: ha a cégemet vagy a személyemet megtámadják, hogyan reagáljunk? Vannak erre bevett válaszok, érdemes ezeket végiggondolni.

Alapvetően két eset van: az, aki megtámadott, részben vagy egészben igazat mondott illetve nem mondott igazat. De önmagában nemcsak ettől függ, mit válaszolunk.

• Első lépésben ugyanis azt kell megnézni, ki támadott meg és miért? Mekkora körhöz jutott el, mennyire hiteles, mennyire számít a véleménye? Ha az derül ki, hogy érdektelen, nincs súlya, kevesen olvassák, akkor felejtsük el az egészet: ne reagáljunk.
• De elért sok embert, számít amit mond... akkor nézzük meg, komolyan gondolja-e? Hívott mér engem fel ügyfél, hogy egy cikkben csúnyán megtámadtak valamit - és kiderült, egy paródia, egy vicces(nek szánt) írást vett át egy másik portál, és ezt találta meg az ügyfelem. Ilyen esetben sem szabad válaszolni, csak hülyét csinálnánk magunkból.

Elért az írás sok embert, és aki írta, nem viccelt... na most számít, hogy az írásban van-e igazság, és mennyi.

• Ha az állítás igaz, akkor el kell ismerni - és el lehet kezdeni kármenteni... válságterv, ilyesmi.
• Ha az állítás csak részben igaz, akkor megtehetjük, hogy cáfoljuk a nem igaz állítást, és a többivel nem foglalkozunk. De ennél talán jobb az, ha a hibát elismerjük, és cáfoljuk a nem igaz állításokat.
• Ha az állítás hamis, akkor nagyon ügyesen kell cáfolni: oda kell rá figyelni, hogy ne tűnjön magyarázkodásnak, amit mondunk. Vagyis ezt sem szabad zsigerből meglépni, ilyenkor is kell egy okos kommunikáció.

Nos, ezek a fenti megoldások elég egyértelműek és triviálisak, így elsőre. Ami nehéz, az a részletekben van - és valami másban is. A részleteknél a legfontosabb kérdés, hogy mikor gondoljuk azt, egy közlésnek súlya van? Mikor gondoljuk azt, egy problémával foglalkozni kell? Erre nincs recept, ehhez ismerni kell az adott közeget. Pl. a blogszférát... A másik fontos részlet, hogy mit is mondunk? Erre is jobbára csak akkor lehet válaszolni, ha előttünk áll a probléma.

A valami más viszont sokkal izgalmasabb kérdés. Előfordul, hogy az, aki megtámadott, fontos, sőt, közismert - és mi mégsem reagálunk. Igazából nem is fontos, igaz-e az állítás vagy sem, egész egyszerűen figyelmen kívül hagyjuk, átlépünk rajta. Vajon mennyire okos módszer ez?

A nem reagálásnak két üzenete is lehet: az egyik, hogy mi magunk súlytalannak akarjuk mutatni azt, aki megtámadott. "Odáig nem hajolunk le!" Lehet ilyet csinálni. Ezzel persze lenézünk/semmibe veszünk mindenkit, aki a támadóra hallgat, aki a támadót elismeri. De ha többen vannak olyanok, akik kétkednek, nyerhetünk. A hallgatás is kommunikáció, de olyan, amivel nem lehet vitatkozni. Éppen ezért lehet hatása. De - véleményem szerint - ez nagyon veszélyes megoldás, könnyen visszaüthet.

A nem reagálás másik üzenete az, hogy minket nem érdekel a téma. Nem fontos, lépjünk túl rajta. Ha ezt ügyesen és következetesen csináljuk, és valóban nem érinti a mindennapi munkát, akkor nyerhetünk. De fontos, hogy tényleg ne legyen érdekes az, amit a támadó állít.

Látszik, hogy a nem reagálás a legveszélyesebb dolog, amit tehetünk. Ilyenkor ugyanis nem mi tematizálunk, nem mi adjuk a témát - és még csak nem is reagálunk, hiszen magunkat gúzsba kötöttük. Nehéz ezt konzekvensen végigcsinálni.

Végül nem beszéltem arról, amibe oly sokszor belefutunk: a támadónak igaza van, de cáfolunk, addig cáfolunk, amíg csak lehet. Ez talán a legveszélyesebb megoldás, hiszen kiderülhet, hogy hazudunk. Akkor pedig nagyot lehet bukni...

Hogy mit csináljunk tehát? Először is, gondolkodjunk. Ha úgy döntünk, nem a hallgatást választjuk, akkor cselekedjünk gyorsan, és legyünk határozottak. Ne kapkodjunk, ne beszéljünk össze-vissza, tartsuk magunkat egy előre elkészített forgatókönyvhöz. Így kimászhatunk egy ilyen helyzetből.

Legyünk akár cég, akár politikus.

"A marketing a társadalomtudományok kombinációja, mivel egyszerre fedi le a közgazdaságtan, pszichológia, a szociológia, az antropológia, a vezetéstudomány és az alkalmazott matematika különböző területeit (forrás)"

A marketing nem egzakt tudomány, a szó természettudományos értelmében. A marketing társadalomtudomány: pont annyira kiszámítható, mint amennyire az emberek kiszámíthatóak, és pont annyira egzakt, amennyire mi, emberek, egzaktak vagyunk. Ez persze nem jelenti azt, hogy a marketing ne lenne tudomány, és nem jelenti azt, hogy a marketing érzésekből, véleményekből építkezne kizárólag.

A jó marketing alapjai között ott vannak a pontos adatok, ott vannak a mérések, a statisztikák, a kutatási eredmények. A jó marketing ráadásul megpróbál mindent mérni, ezáltal megoldásokat és időszakokat összehasonlítani. A jó marketing számára nagyon fontosak a számok, de a jó marketing azért nem esik a számok fétisébe. A jó marketing felhasználja a számokat, szereti a számokat, értékeli azokat, de nem lép minden esetben úgy, ahogy a számok vezérelnék.

A marketinget az intuíciók is irányítják. Az ötletek. A szokatlan megoldások. A váratlan helyzetek. A logikátlan lépések. A kihívások. Vajon mennyire volt 1993-ban logikus lépés az interneten hirdetni? Voltak akkor számok, amik igazolták ezt a lépést?

A jó marketing sokszor túllép a számokon, azokat semmibe veszi, kiröhögi - és nyer vagy bukik. Nem véletlen az a mondás, hogy a marketingre költött pénzek fele kidobott pénz - a legtöbb esetben csak utólag tudjuk meg, mennyire is voltunk sikeresek. Utólag, amikor megérkeznek az eredmények - vagyis a számok. És ha ezek megjöttek, lehet elemezni, analizálni a helyzetet, és meg lehet mondani: ez most jó lett, amaz meg nem. De a számok egy dologra nem képesek: nem kreatívak. A számok alapján nem fogunk eltérni a megszokott dolgoktól, hiszen azok kiszámíthatatlanok, ergo kockázatosak. De ha nem térünk el, akkor vajon mi az, amivel összehasonlítjuk a régi dolgokat?

El kell térnünk a racionálistól, vállalnunk kell a kudarc lehetőségét - és ezáltal lehetünk sikeresek.

A marketing nem kizárólag a számokról szól, a számok meghatározzák és behatárolják, a számok megmutatják az eredményességét - de az újdonság nem a számokban van.

A marketing társadalomtudomány, vagyis az emberekkel foglalkozik. És az embereket, az emberi gondolkodást sem mérnökök tervezték. A marketinget sem mérnökök művelik.

Hanem marketingesek.

2011. május elején indult el legmerészebb közép-kelet európai próbálkozás az internetes tartalmak fizetőssé tételével kapcsolatban. Ekkor indult el ugyanis a szlovákiai Piano rendszer, kilenc oldallal: Sme, Hospodárske Noviny, Pravda, Šport (napilapok), .týždeň (hetilap), PC Revue (havi folyóirat), Joj (televízió), MeToo.sk (internetes televízió), Medialne.sk (internetes hírportál).

Az, hogy mennyire jött be nekik, még nem igazán lett körbejárva. Ahogy hallom, a résztvevők sikernek könyvelik el a fizetőssé tételt. Egyébként nem lett minden tartalom zárt, és nem is egységes, hogy ki miért kér pénzt. A Piano lehetővé teszi az összes ismertebb modell használatát: lehet pénzt kérni csak a kommentezésért, néhány exkluzívabb anyagért, archívumért, vagy akár mindenért (pl. 5 cikk ingyen, a többiért fizetni kell), de a reklámok nélküli felületért is. Ahogy tudom, minden modellre van is példa Szlovákiában.

A napokban került a kezembe egy cikk, amely azt hivatott megmutatni, mekkora forgalomesést hozott a Piano bevezetése. Ott láttam ezt a grafikont is:

Ez alapján ugye egyértelmű, hogy vannak a rendszernek nagy vesztesei. Pedig a valóság az kicsit más. Igen, van egy nagy bukás, de ez a zuhanó vonal néha éppen előnyös. Pl. a komentare.sme.sk esetében a kommentezés kerül pénzbe, és hoppá, eltűntek a trollok! Ami maradt, az egy jól kezelhető közösség. Pénzért már nem akarnak annyian beszólogatni.

Tehát úgy tűnik, a kísérlet egyelőre nem végződött csúfos bukással. Sőt, a legújabb hírek szerint Szlovéniában is hamarosan indul a rendszer - és számos más országból is sok az érdeklődő. Úgy tűnik, a kisebb országok egyedi nyelvű piacai mégis átállíthatóak lesznek részben fizetős rendszerre. Ez rövid távon nehéz mindenkinek, de hosszabb távon egyfajta minőségi tartalom (és ezzel együtt járó olvasói elvárás) kialakulását is hozhatja.

Persze itt is az jár jól, akit többen olvasnak. A Pianon belül a pénzeket a valós forgalom alapján osztják szét, ráadásként nem is kell sokat fizetni: heti 0,9 euró, havi 2,90 euró, évi 29 euró a díj. Ezek azért vállalható összegek, azt hiszem.

Azt, hogy Magyarországon lesz-e Piano, nem tudom. Ha egy éve kérdeznek, kategórikusan nemet mondtam volna rá: nem lenne ez jó senkinek. De most felülbírálom korábbi véleményem, és megváltoztatom azt: bár továbbra sem vagyok feltétlen híve annak, hogy fizetőkapuk legyenek, de már nem tartom elképzelhetetlennek, hogy idehaza is bevezessék. Ha 2-3 jelentősebb portál belemegy, akkor működni fog a rendszer. És elképzelhető, jövő ilyenkor már csak fizetés után lehet kommentezni a blog.hu-s blogokon, vagy csak fizetés után tudunk egyes tartalmakat megnézni az [origo]-n. Talán. Azt hiszem, amilyen állapotban van a gazdaságunk és a reklámpiac, semmi sem kizárt...

Sőt, azt mondom, elképzelhető, hogy ez lesz a hazai tartalmak túlélésének az egyik lehetséges útja. 

2012 egyik újabb kérdése tehát az, hol lesznek fizetős kapuk - és főképpen miért fognak majd pénzt kérni?

Kálmán Tamás küldött nekem a minap egy érdekes előadást, ami a közép-kelet európai országokkal kapcsolatos, jelesül Csehország, Lengyelország, Szlovákia és Magyarország display hirdetésinek az átkattintási adatairól szól (többek között). Az anyagot a Gemius állította össze, a címe gemiusAdMonitor. Érdemes végignézni, az anyag magáért beszél, de ki is emelnék belőle két fontos adatsort.

Mindjárt az elején, az 5. oldalon található az alábbi ábra:

Nagyon látványos különbségek! Nálunk a legalacsonyabb az átkattintási százalék. Vajon miért lehet így?

A másik adatsor, amire még felkaptam a fejem, a 15. - 16. - 17. - 18. oldal, ahol a banner méretének és az átkattintási aránynak a viszonya látszik. Mindenhol nő a ctr, ha nő a banner méret - kivétel nálunk:

Vajon mi lehet ezeknek a nagy eltéréseknek az oka?

Sokat gondolkodtam rajta, és nem tudok egyértelmű választ adni. Azt tudom, hogy az adatokat a Gemius adserverén keresztül kapták meg. Talán ennyire különböző piac lenne a hazai? Tényleg ennyire máshogy viszonyulunk a reklámokhoz? Jó lenne látni, hogy ezek a számok mennyire tipikusak. Mert ha így van, akkor bizony nagyon meg kell gondolni, át szabad-e venni a fenti három országból kampány kreatívokat, megoldásokat. Azt hiszem, simán másolni biztos nem szabad. Érdemes ezt fejben tartani, azt hiszem.

Update: azt az infót kaptam, hogy nem a média, hanem az ügynökségi adserverek adatai alapján készült, vagyis a piac nagy részét lefedi a hazai kutatás (is), így feltételezhetően ezek a valós számok. Ennyire rosszak lennének a hazai kreatívok? Vagy ennyire kevéssé vagyunk aktívak?...

Update2: néhány félreértésre okot adó részt kihúztam-átírtam, de ez a lényeget nem változtatja, amúgy is csak találgatás volt.

Forrás

A képet itt találtam, nem én szerepelek rajta!

Az utóbbi napokban többen kérdezték tőlem, szerintem mi lesz a trend 2012-ben az interneten, illetve az online reklám világában. Jellemzően két dolgot válaszoltam: a mobil megoldások és a teljesítmény alapú árazások.

Pontosítva: a mobil alkalmazásokról, a mobilos megoldásokról sokkal többet fogunk beszélni, lesznek már egész jó dolgok, de még nem lesz a mainstream. Viszont fontos lesz, és egyelőre ez lesz az igazi sláger (ahogy 2010-2011-ben a Facebook volt a sláger). A teljesítmény alapú árazás esetében pedig arra gondolok, hogy az affiliate megoldások fognak az eddigieknél nagyobb szerepet kapni. Mindkét trend elsősorban azt jelenti, hogy többet fogunk beszélni ezekről, vagyis még nem ezek fogják a piacot meghatározni, de a konferenciákat már sokkal inkább (főleg a mobil).

Ugyanakkor ha kicsit messzebbre tekintek, akkor azt látom, hogy az igazi trend a mindenbe csomagolható tartalom. Egyre több internet képes eszközünk lesz, mind-mind kicsit máshogy közelítve meg a kérdést. A hagyományos web mellett már itt van a mobil, terjed a tablet, és új szereplő lesz a tv. Ezek az eszközök attól élnek, hogy tartalmakat fogyasztunk rajtuk - ezekhez pedig tartalom kell. Az új eszközök ráadásul lehetővé fogják tenni a máshogy történő fogyasztást, vagyis például más reklámok megjelenítését vagy a fizetős megoldásokat.

Ez részben már megtörtént, részben most történik - de pl. a tévés platform még a jövő zenéje. Aztán az, hogy ebből itt nálunk ki fog bevételt termelni... leginkább az, aki az USA vagy nemzetközi piacra dolgozik. Idehaza az eszközök ára miatt csak a mobil platform fog egyelőre akkora lenni, hogy már lehet vele tervezni értelmesen.

Sajnos a pár éves lemaradásunk az eszközök terén masszívan meg fog maradni, főleg, ha költségesebb dologról - pl. tévéről - lesz szó. De érdemes türelmesnek lenni. És meg kell próbálni túlélni ezt az évet!

(A kép forrása.)