Onlinemarketing blog

Az ETARGET elsősorban kulcsszavakra, kifejezéskre érzékeny módon jeleníti meg a hirdetéseket, vagyis beállítjuk, milyen szavak esetén szeretnénk, ha azok megjelennének.

Viszont sok esetben ez pontatlan célzást vagy kellemetlen perceket, megjelenéseket is okozhat nekünk. Ha például pénzügyi tanácsadóként a tanácsadás szóra hirdetünk, könnyen kerülhet a hirdetésünk ezoterikus tanácsadó oldalára, vagy éppen olyan cikk mellé, ahol a politikai pénzszivattyú használt tanácsadókat.

Vagy ha mondjuk a konkurenciánkról beszélnek, nem biztos, hogy meg szeretnénk mellettük jelenni. Repülőjegyet adunk el, és jó lenne, ha nem jelenne meg a hirdetés repülőgép szerencsétlenségek mellett. Autót adunk el, és nem kellene a balesetek mellett ott lenni.

Ilyen esetekben jön nagyon jól, hogy megadhatjuk az ETARGET-en azt is, milyen szavak mellett ne jelenjen meg a hirdetésünk. Ezek a nemkívánatos szavak.

A beállítás két lépésből áll. Elsőként a Beállítások menüben kell a Nemkívánatos szavak almenüben aktiválni a lehetőséget:

Majd ezt követően a Linkek menüben megjelenik a szavak felsorolása alatt egy új lehetőség, amire kattintva már felvihetünk nemkívánatos szavakat is:

A nemkívánatos szavak beállításával jelentősen javíthatjuk kampányunk hatékonyságát, konverzióját. Érdemes használni!

A közösségi média eszközök kommunikációban történő felhasználása most kezd igazán felpörögni. Az várható volt, hogy az idei év erről szól, de az utóbbi hetekben kezdődött el az, amit leginkább a bumm-nak, a robbanásnak neveznék. Most vagyunk a robbanásban benne. Nem tudni, meddig tart, de azt gondolom, ez még az eleje: még egy kicsit talán jobban fel fog ez pörögni, és majd csak jóval később fog a bővülés lassulni.

Ez a robbanás aztán hoz mindent: jönnek a felhasználók, a rajongói oldalak. És persze fejlesztenek a szolgáltatók is, ahogy kell. No és persze azonnal és rögtön itt van a marketing is. Nagy cégek és kkv-k egyaránt kísérleteznek, próbálkoznak a Facebook-on, a Twitter-en.

Láttam mostanában sok jobb-rosszabb segédanyagot. Kedvenceim azok a videók vagy pdf-ek, amik a triviális alapokat mutogatják el: hogyan regisztrálj, hogyan írj bejegyzést, stb. Ezek olyan anyagok, amik valójában marketinges oktatásnak vannak eladva, de nem azok. Ezek olyan "for Dummies" anyagok, amiket egy picit is edukált user már vagy feszengve vagy röhögve tud végignézni.

Viszont olyan anyagot (magyarul), ami használható "így csináld" anyag, de nem a bóvli kategória, nagyon nehéz találni. Ezért is örültem meg a HWSW-n annak a cikknek, amely 10 pontban mutatja be, mit és hogyan érdemes csinálnunk cégként vagy brandként a közösségi médiában. (A cikk egyébként fordítás, és a bulvármarketing blogokkal ellentétben oda is van írva a forrás.)

A cikk egészét nem akarom iderakni, tessék elmenni oda és elolvasni»!

A 10 pont:

1., Ne légy öncélú
2., Használj rendes nyelvtant
3., Ne legyél túl személyes
4., Le az automata üzenetekkel
5., Ne lógjanak beszélgetések a levegőben
6., Ne adagold túl
7., Kapd el azokat, akik beszélnek rólad
8., Kövess kulcsszavakat és persze a konkurenciát
9., Informatív legyen a profil
10., Ott kell halászni, ahol a halak vannak
 

A cikk pedig kötelező olvasmány a PR-osoknak, a kkv-k marketingeseinek és mindazoknak, akik kicsit is szeretnének a webkettővel foglalkozni!

TeCső - tükörfordításban ez a YouTube magyarul. Ennek az igen rossz szópoénnak az adja az apropóját, hogy ezekben az órákban lett egyszerre csak magyar nyelven is elérhető a YouTube.

Ez a videómegosztó a hazai piacon majdnem olyan szerepet tölt be, mint a Google a keresők piacán. Igaz, itt vannak komolyabb versenytársak, pl. az IndaVideó és a Videa, de ha valaki videót akarna nézni, az előbb-utóbb úgyis itt köt ki. Főleg, mert létezik szinte minden platformra: Androidos telefonokra, iPhone-ra, de még Nintendo Wii-re is van egyedileg megcsinált változat.

Szabó Ákos nyilatkozata kapcsán beszéltünk pár gondolatot Petényi Márkkal, és végülis ő irányította arra a figyelmemet, hogy a YouTube idehaza a Google számára nem csupán egy videómegosztó, hanem a brandépítésre is alkalmas hirdetések megjelenítő helye. Ugyanis a Google AdWords tartalmi hálózatának legerősebb hazai oldala a YouTube. Ráadásul ez az oldal "házon belül" van, nem kell osztozni senkivel a bevételen...

A YouTube tehát a Google hazai nagy bástyája. Most, hogy magyarul beszél, még hangsúlyosabban. Ha tehát nem elég nekünk a Google keresőben a találatok közt megjelenni, akkor itt van nekünk tartalmi hálózatnak a TeCső is. Mostmár magyarul, megújult lejátszóval. 

Szabó Ákos beszólt a fél szakmának. Azt mondja, hogy jó lenne, ha nem tolná le mindenki a gatyáját, azt mondja, hogy jó lenne, ha az egyes hirdetési eszközöket a helyükön kezelnék, és nem mindent kattintásban mérnének. Azt mondja, jó lenne, ha a szakma szakmaként viselkedne, gondolkodna és nem perc-érdekeknek feküdne le.

"Normáliséknál komoly módszertana van a két terület összefüggésben való, - nálunk nullára devalvált szóval - 'integrált' alkalmazásának. De ennek az integrált használatnak az alapfeltétele az, hogy a két terület érdemben elkülöníthető legyen. Ahogy egy sokfogásos vacsora élménnyé válik attól, hogy az egyes fogások a számukra adekvát helyre kerülnek, válogatott italokkal, megfelelő szünetekkel és tálalásban, úgy egy reklámkampány hatékonysága is hasonló módon áll elő". 

Látszatra elég visszhangtalan a fogadtatás. Sehol egy bejegyzés, sehol egy vélemény - talán csak a Twitteren volt rá némi reakció. Ugyanakkor a cikk megjelenése óta több helyen is hallottam szóban kommenteket. Olyan félszavas, odavetett véleményeket.

Ezek a vélemények alapvetően két dolog köré csoportosulnak. Az egyik, hogy pont ő beszél, aki az Adaptive Médiánál dolgozik, és hát tudjuk, hogy ők is letolják a gatyájukat. A másik vélemény szerint ez a régi világ segélykiáltása, vagy nevezhetjük inkább halálhörgésnek: a bannernek annyi, az is hülye, aki nem kattintásra vásárol, egyébként is minden a PPC, felejtsük már el az AV-t meg az időt meg minden mást.

Válságban van a hazai online piac. Hatalmasat estek a költések, az Origó tavaly 1 milliárdnál is többet bukott. Ilyen esetben mindenki ugrik a bevételre, naná, hogy letolja a gatyáját. De vajon tényleg jó ez? És vajon tényleg jó az a gyakorlat, hogy a szakmaiság nem érdekes? Vajon nincs más út?

Szabó Ákos az interjúban éppen egy másik utat mutat meg: azt, hogy a szomszédos Romániában a tartalomszolgáltatók össze tudtak állni és ki tudtak dolgozni egy olyan hirdetési kódexet, amely szabályozza, milyen hirdetést milyen módon szabad eladni. És ezt azért tudták megtenni, mert az ottani piac még nem tart ott, mint a miénk, mert az ottani piac fejletlenebb.

Éveken keresztül mantráztuk páran, hogy a hazai piac túlárazott. Hogy magasak a listaárak, aránytalanul drágák a megjelenések a hatékonyságukhoz képest. Ugyanakkor azt is tudtuk, hogy a piacot a kedvezmények, a hatalmas kedvezmények irányítják. Ebbe az egyensúlyi állapotba zuhant be a Google és tette a piacot olyanná, amilyen most lett: a hirdetők rákaptak a kattintásra, hiszen az aztán mérhető, és ráadásul könnyen el is adható, hiszen mit érdekel engem, hogy hányan látták a hirdetésemet, csak az az érdekes, hányszor jöttek a weboldalamra.

Képzeljük el, hogy a tévéhirdetések nem idő vagy elérés alapúak, hanem az alapján kellene fizetni, hány fővel nőtt meg az üzletünk látogatószáma. Érdekes ötlet, nem? El tudjuk ezt képzelni? Én nem. A banner kattintásra vásárlása pedig ilyen. Látogatót veszünk, ami persze fontos, de nem az egyetlen lehetséges cél.

Szabó Ákos pont erre mutat rá. Nálunk is kellene lépni, nálunk is ki kellene már tépni a nyúl kezéből a vadászpuskát.

És Szabó Ákos az IAB elnökségi tagja, és az IAB elég nagy piaci szegmenst összefog. Ha végigviszi az elképzelését, nálunk is lehet szakmai szabályozás, és végre nálunk is megint az ötletek, a tudás, a tapasztalatok számítanak és nem pusztán az árak.

Én drukkolok neki.

Adathalászat. No igen. Ez az a veszély, ami leginkább fenyegeti azokat, akik felelőtlenül viselkednek az interneten. Ha nem vigyázunk az adatokra, akkor azzal bizony visszaélhetnek.

Az eddigi megszokott lopástechnika elsősorban a banki ügyfeleket érintették: e-mailben jelzik, hogy be kellene lépni az oldalra, mert... mindegy is miért. Maga a belépés az érdekes, mert olyankor megadjuk az azonosítót és jelszót is. Ilyen fajta támadás érte már a Google-t is, ott az AdWords hozzáférést akarták ilyen formában megszerezni. De láttam már ál iwiw belépési oldalt is.

Ezek az oldalak olyanok, hogy kis figyelemmel könnyen lebuktathatóak: más az oldal címe, mint az eredetiért, és persze a megkereső e-mail is jellemzően gyatra magyarsággal, fordítógéppel íródott.

Van viszont egy olyan tény, amit elég sokan tudnak: a felhasználók nem szoktak sokat agyalni a belépési azonosítón és a jelszón. Ahol csak lehet ott ugyanazt a nevet és jelszót használják. Vagyis ha az egyik oldal belépési adatait megszereztük, akkor már sok más helyre is beléphetünk.

A legjobb tehát, ha csinálunk egy álszolgáltatást, és úgy teszünk, mintha valóban komolyan felhasználókat regisztrálnánk. Az a legjobb, ha valóban szolgáltatunk is. Aztán csak figyelünk és gyűjtjük az adatokat.

Ez a fenti gondolatmenet jutott az eszembe akkor, amikor megláttam a Windo névre hallgató új oldalt. Üzleti értelme ugyanis nem sok van... Hogy a Windo most akkor adathalász lenne? Nem tudom. A Hwsw cikkéből sem derül ki, hogy az lenne, de a cáfolata sem. Mindenesetre ezt a bejegyzést kaptam válaszul Twitteren @mm_kriszti-től:

@b_konrad % ma reggelre a facebook azt írta, hogy túl sok sikertelen belépési kísérlet. Az email címem ugyanaz, mint ott.

Fontos tehát, hogy tudatosan figyeljünk az adatainkra, és használjunk minden oldalon különböző azonosítót és jelszót, ahol regisztrálnunk kell. És igen, a Windo-n se használjuk a Facebookos jelszavunkat. Sőt, az ottani azonosítónkat se.

Megint kampánycsend, éjféltől. Elvileg megint nem lehet politizálni. Elvileg. Valójában a közel két hete történt vasárnap esti sajnálatos események, az első választási forduló elbaszásai, a meghosszabbított kampánycsend úgy tette zárójelbe ezt az intézményt, mintha itt se lett volna.

Persze, nem szabad, haha. Amikor az Országos Választási Bizottság alapvetően offline, alapvetően a XX. században élő tagjai elfelejtették, hogy ez az ország már messze nem az az ország, amelyik 1990-ben létrehozta ezt a szabályt.

A közösségi média, a blogok, a twitter, a facebook soha nem látott hatást gyakoroltak. Az ezeket az eszközöket használók fejében elindult egy radikális váltás. Az állam, a szabályok, egész egyszerűen nem használhatóak az interneten: vagy csak kifacsartan érthetőek, vagy még úgy sem.

Holnap tehát - elvileg - csönd lesz. A gyakorlatban pedig úgy sejtem pörögni fognak tovább a magánbeszélgetések a nyilvános platformokon.

A kampánycsend elhalkul. Született 1990 körül, meghalt 2010 tavaszán. Béke poraira.

A fenti címmel tartottam ma előadást Szegeden, a Reklámhét keretében. Az SZTE Gazdaságtudományi Kar aulájában voltunk, olyan 25-30 fő volt kíváncsi ránk.

Az előadásnak nem volt célja, hogy valami nagyon újat mondjak, inkább összeszedtem röviden a lényeget: mi is ez a közösségi média, mi a web 1.0 és mi a web 2.0, és mit lehet kezdeni a közösségi térben, ha ott akarunk "marketing kommunikálni".

Persze az előadás szóban érdekes, a preziben nincs benne minden szó, amit elmondtam. Sőt a végéről a poén is hiányzik (...egy új világ). Ráadásul a végén elég sok kérdést is kaptam, így még az is formálta az összképet.

Amiért mégis megosztom, az az, hogy ez az első olyan komolyabb előadásom, amit a Prezi.com segítségével csináltam, és gondoltam leírom a tapasztalataimat.

Először is: én a prezentációt egy egyszerű text editorban írom. Minden, ami a prezentációba kerül, az ide lesz leírva. Ezzel tudom úgy megírni az anyagot, hogy legyen valamilyen íve, hogy jussak el valahonnan valahova. Prezentáció készítő programot csak ezek után nyitok ki.

A programba szépen behordom a megírt anyagot, és képekkel illusztrálom a végén. Illetve ahol kell, ahol az anyag része, ott a képeket már menet közben rakom be. A folyamat vége az animációk beállítása és az ellenőrzés (vagyis lejátszom egy-két-három alkalommal).

Nos, ez a Prezi.com-ban is működött, de. De a program jellege miatt érdemes kicsit messzebbről tervezni, és fejezeteket, illetve tartalmi blokkokat összehozni, és majd csak azt feltölteni információval. Így lehet - szerintem - még jobb az előadás. Nincsenek diák, inkább tartalmi helyek, nincsenek beúszó, eltűnő animációk, de van mozgás, nagyítás, kicsinyítés. És ami van: egy olyan intuitív felület, ahol nagyon fontos az átgondolt, előre történő tervezés.

A Prezi.com a "szabadszavas" előadást támogatja. Arra nem való, hogy bemásoljuk pontokba szedve a céges bemutatkozót, és azt felolvassuk. Ez sokkal inkább kulcsszavakat, ábrákat mutat meg. De ha valaki ezt szereti, akkor a Prezi nagyon jó társ lesz számára.

Végül: az alábbi előadást kb. két óra alatt raktam össze, úgy, hogy a szöveg már megvolt.

És akkor most maga a prezi:

Az idei évnek két tanulsága van: drámai módon megnőttek a hatékony megoldásokat kereső cégek, így folyamatos a pörgés - és még drámaibb módon megnőttek a kintlévőségeink. Eddig azt hittem, ez csak bennünk érintő sajátosság, de az elmúlt pár napban több piaci ismerős, partner is jelezte, hogy soha ekkora lejárt kintlévőség állományuk nem volt.

Szomorú. Az ember melózik, elfogadják a munkát, kiszámlázzuk, és nem fizetnek. Emiatt persze az áfát is ki kell nekünk fizetni (ez talán az adórendszerünk legbunkóbb és legvállalkozásellenesebb törvénye: az áfát akkor is ki kell fizetni, ha a pénz nem jött be hozzánk, vagyis meg kell előlegeznem az államnak a nekem nem fizetőket...). És akkor még örülhetek, ha "csak" a tanácsadást nem fizetik ki, és médiaköltség (amit már ki kellett fizetni) nem ragad be.

Nem jó ez így, valahogy megfogja a munkát, és akadálya a fejlődésnek is. Elviekben tök jól állunk, a gyakorlatban meg egyensúlyozni kell.

Ez alapján azt érzem, hogy válság van, még mindig. Lehet, makroszinten már látjuk a fényt az alagút végén (vagy reménykedünk, hogy az nem a mozdony fénye), de itt, mikroszinten, a mindennapokban még szívunk ezerrel.

Legyen már vége.

Várhatóan ma fog megszületni a tízmilliomodik magyar twitt, illetve csirip. Ebből az alkalomból a Turulcsirip játékot szervez: ha tiéd lesz a jubileumi csirip, akkor nyerhetsz!

Gyere twitterezni, és ha már ott vagy, követhetsz engem is. 

Ez a 10 millió csirip már nem kevés. Jól láthatóan pörög fel idehaza is a Twitter, egyre többen próbálják ki - bár olyan sokan nem maradnak ott. Ehhez az első 10 millióhoz azért kellet olyan 3 év. Érdekes kérdés, mikorra lesz meg az újabb 10 millió - azt hiszem, nem kell ehhez újabb 3 év. Ahogy nő a hazai Twitterezők tábora, úgy nő a hazai szolgáltatások száma, és kezd kialakulni a "nagyok harca" is: a Turulcsirip és a Yamm! mint két meghatározó hazai szolgáltató sokat segít abban, hogy egyre többen találkozzanak a Twitterrel, és ahogy nézem, ez is csak most kezd majd felpörögni.

A Twitterben van jövő. Nem kell mindenkinek, de aki információ zabáló, az nem hagyhatja ki. De addig is: ma jubilálunk. Vajon ki lesz a szerencsés nyertes?

Hajdú Péter számomra az egyik legfurcsább jelenség egyik megtestesítője: hogyan lesz egy átlagos tehetségű médiamunkásból "felkapott" celeb. Celeb, vagyis ismert ember, de némi negatív felhanggal: olyan ismert ember, akit a média "csinált meg", nem elsősorban saját erőből lett a képernyők sztárja.

Hajdú Péter ráadásul jól játsza a celeb szerepet: kellően bunkó, kellően beképzelt, és kellően szar műsort is csinál. De mindez nem lenne érdekes, ha ez szerep lenne. De úgy tűnik, nem a kamera hozza ki belőle a jó tulajdonságokat, magánéletében is annyira szerethető figura, mint amennyire a televízióban megismerhettük.

Van neki most egy érdekes ügye. Ugyanis olyan helyen parkolt, ahol nem kellett volna: több alkalommal is beállít mozgássérült parkolóba. Persze ő ezt meg tudja magyarázni, és olyan jó hazugságot magyarázatot talált ki, hogy még visszakérdezni se mert senki, vajon tényleg igaza van-e. Nos, ezen kellően udvarias és úriemberi viselkedés néhány emberből kihozta az állatot, de a fent nevezett szimpatikus médiasztár szerencséjére csak virtuálisan: nyitottak egy Facebook csoportot "Úgy megütnélek Hajdú Péter,mert azt hiszed neked mindent szabad!" címmel. Ezen csoporton belül pedig megindult az oltás, és néhányan elég durván beszóltak Hajdúnak, sőt, meg is fenyegették.

Innen a dolog annyira nem vicces. Egyrészt egy ilyen fenyegetés nem szép dolog, semmi értelme, jobbára csak szájkarate. Persze aki olvas politikai fórumokat, ennél sokkal keményebb dolgokkal találkozhat, de egy ilyen szerethető ember számára, mint Hajdú, már ez sok volt.

Ezért - és ez sem vicc - Hajdú Péter feljelentett öt Facebook felhasználót, valamint felszólította a Facebook-ot, vegyék le a fenyegetőzéseket. Itt tartunk most, és innentől kezdett el érdekes lenni számomra a történet: mi lesz most?

A rendőrség nyomoz. Ha az öt felhasználó profiljából kiderül, kik is ők valójában, akkor mi fog történni? Vajon a Facebook mennyire lesz közreműködő? Vajon mennyiben lehet egy külföldi szolgáltatásban elkövetett bűnöket hazai törvények szerint kezelni?

Hajdú most megtámadott öt felhasználót, de valójában egy próbapert indított. Érdemes lesz figyelni az ügy fejleményeit, hiszen azon túl, hogy mára 5000 fölé ment a Facebook csoport tagjainak a száma, más dolgok is fognak történni. Olyan dolgok, amik már az interneten kívül vannak.

Nem vagyok jogász, nem tudom megítélni, mennyire bűn az, ami történt, és milyen jogsegélyt fog tudni a hazai hatóság használni. Például hiába derül ki, ki lehet a valós személy, aki fenyegetőzött, ha az IP címet nem kapja meg a hazai hatóság, nem tudom, mi bizonyítja, hogy valójában ki írt az adott néven. Ha a Facebook nem működik közre, akkor ez sok problémát fog még a jövőben jelenteni, hiszen azt lehet tudni, az iwiw-nek nagyon komoly gyakorlata van a hatóságokkal való közreműködésben.

Hajdú Péter ügye sokkal fontosabb lehet, mint egy celeb sértődött harca. Hajdú Péter ügye alapvetően rámutathat arra, a jövőben mennyire lesz, mennyire lehet elbújni egy külföldi szolgáltatás mögé a véleményünkkel.

A hibrid megoldások mindig érdekesek. Amikor a különféle elemeket keverjük, akkor persze az eredmény lehet nagyon rossz is, de szerencsés esetben nagyon jó dolog fog kisülni. Most egy ilyen nagyon jó dologról tudok beszámolni.

Ez a nagyon jó dolog pedig nem más, mint egy hibrid kutatás. Egészen pontosan politikai közvélemény kutatás. De mitől lesz egy kutatás hibrid?

A kutatások egyik fontos tulajdonsága, hogy milyen módszerrel készítik azokat. A módszerek közül a két legismertebb a személyes véleménykérés és a telefonos kutatás, de ezeken kívül is van számos más lehetőség, ráadásul az összes megoldás még tovább is bontható. De a lényeg: egy kutatás elvégzésekor az első lépés a módszertan "kitalálása".

A módszerek közül viszonylag újnak mondható az internetes kutatás. Ez azt jelenti, hogy valamilyen internetes eszközzel gyűjtjük a véleményeket. Jellemzően egy webes kérdőívet kell kitölteniük a megkérdezetteknek.

Az is fontos kérdés, kiket kérdezzünk meg. A módszertan kiválasztását ez is befolyásolja, hiszen érthető módon személyes kérdezéssel sokkal több társadalmi csoport elérhető, mint mondjuk telefonon vagy interneten. Ebből a szempontból az internet csak mostanában lett kis hazánkban annyira elterjedt, hogy már nemcsak az internetezők véleményét lehet megkérdezni valamiről, hanem a teljes lakosság egy-egy meghatározott csoportjára nézve reprezentatív kutatást is lehet végezni.

Persze van még egy nagyon fontos kérdés: melyik módszer mennyibe kerül. Az internet ilyen szempontból elég jó. Relatíve olcsó, ráadásként elég gyors is tud lenni. Persze a gyorsaság hátterében kell lennie valamilyen megbízható adatbázisnak, szakmai nyelven panelnek, aminek ismertek a tagjai (társadalmi státusza), és megkereshetőek célzottan egy-egy kérdőív kitöltésére.

De mi történik akkor, ha olcsó, gyors megoldást akarunk, de az internettel nem tudjuk a teljes célcsoportot elérni? Nos, ilyenkor lehet hibrid megoldást csinálni: ahol az internetes lekérdezés reprezentatív, ott interneten végezzük a kutatást, és ezt kiegészítjük a többi csoportot lekérdező egyéb eszközzel, pl. telefonos kutatással.

De mennyire lehet ez a módszer pontos? Nos, ezt tesztelte az elmúlt időszakban az NRC kutatócég. Volt most ugyanis egy olyan esemény, ami nagyon gyorsan megmutatja, mennyire jó egy kutatás: a parlamenti választások.

Az NRC kutatója, Kurucz Imre készített egy hibrid kutatást, és ezt a blogján végig be is mutatta. Ennek eredményeképpen még a választás első fordulója előtt nyilvánosságra is hozta a hibrid kutatás által megjósolt eredményt. Ezt:

• Fidesz-KDNP: 53%
• MSZP: 19%
• Jobbik: 19%
• LMP: 6%
• MDF: 3%
   

Az eredmények pedig ezek lettek:

• Fidesz-KDNP 53% helyett: 52,71%
• MSZP 19% helyett: 19,29%
• Jobbik 19% helyett: 16,66%
• LMP 6% helyett: 7,48%
• MDF 3% helyett: 2,67%
   

Elég pontos?

A kutatásról részletek Imre blogján, érdemes végigolvasni:

Választási előrejelzés - mit mond az online? - március 13.

Választási előrejelzés - mit mond a hibrid? - április 9., 2 nappal a választás előtt

Működik! - Jól vizsgázott választási előrejelzésünk - április 13.

Összességében elmondhatjuk: mára az online kutatás már bőven túllépett az interneten, és szinte bármilyen témában alkalmas lehet a lakosság egy-egy csoportjának általános és reprezentatív mérésére. 

Megjegyzés: a szerző az NRC-nek is ad kommunikációs tanácsokat.

Érdekes kutatást küldött az ETARGET: azt vizsgálták, kik kattintanak az ETARGET hirdetésekre.

Talán magyaráznom sem kell, hogy az ETARGET által megjelentetett hirdetések két lépésben hatnak a fogyasztókra: önmagában a megjelenés hordoz egyfajta reklámértéket (ezért lehet alkalmas ez a megjelenés a brand erősítésre), de valójában az igazi érték a hirdetésre kattintás. A kattintás juttatja el ugyanis a fogyasztókat az igazi hirdetéshez, a landing page-re.

Az első körös elérésről már eddig is voltak adatok, egy korábbi felmérés alapján a hazai netezők bő 80 százaléka láthatja a hirdetéseket. Ez a mostani felmérés viszont tovább megy, és azt írja le, kik is kattintanak valójában a hirdetésre.

A számok a teljes lakosság arányára értendők, íme:

Megközelítőleg minden harmadik – a 15-24 éves korosztályba tartozó – magyar rákattint az Etarget hirdetésekre – derült ki a legújabb Etarget-es látogatottsági adatokból, melyet az Etarget hirdetési hálózat hozott nyilvánosságra. Ezzel az Etarget csatlakozott azon hirdetési hálózatokhoz, amelyek a legtökéletesebben lefedik a magyar hirdetési piacot.
Az Etarget felmérése rámutat arra is, hogy a 15-24 éves korosztályba tartozó férfiak és nők érhetők el a legjobban az ilyen hirdetésekkel, minden 2,6-odik e csoportba tartozó rákattint az Etarget hirdetéseire, a 25-34 éves korosztály férfi és női tagjai esetében pedig minden második klikkel e szöveges reklámokra. A 35-49 év közötti lakosság 16%-a érhető el az Etarget hirdetési hálózattal. Az 50+ korosztályba tartozó nők és férfiak 7%-a kattint az Etarget hirdetéseire.

És hogy teljes legyen az örömünk, igazi szakmai nyelven is megtekinthetjük az adatokat (képre kattintva nagyobb lesz):

* megjegyzés: elérés a MO-i lakossághoz viszonyítva
forrás: KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL, NRC Kft., Gemius, Etarget
 

Amikor az Index.hu írt arról, hogy megjelent és kapható a Sony Ericsson első Androidos telefonja, az Xperia X10, akkor félig poénból, félig reménykedve az alábbi twittet írtam:

Valaki a SonyEricssontól nem akar megdobni egy Xperia X10-el? Szívesen tartóstesztelem :) Komolyan.

A bejegyzést egészen pontosan 2010. április 4-én, este 11 felé írtam. És szerintem én döbbentem meg a legjobban, hogy kaptam egy e-mailt a SE ügynökségétől, az LWp Kommunikációtól, hogy oké, adnak egy telefont két hónapra. És adtak, a készüléket már ma át is vehettem!

A webkette ereje? Azért kaptam, mert sokan olvasnak? Minden bizonnyal. Persze el kell mondjam, tizensok éve Ericsson illetve Sony Ericsson telefonjaim vannak, így van mivel összehasonlítani termékvonalon belül, és persze a mai okostelefonokat is nyomkodtam már eleget. És komolyan érdekel, milyen a készülék, hiszen ezzel már valóban a zsebemben van az internet, közvetlen kapcsolattal pl. a Facebook vagy a Twitter felé.

El is kezdtem ma használni, klasszikus próbálgatásos felderítéssel. Ennek eredményeként megtaláltam a használati útmutatót is, ami érthető módon nem külön füzet, hanem benne van a telefonban. Mindig kéznél. Ügyes.

Most ismerkedünk, vannak érdekes problémák (például nem nagyon akar együttműködni a szintén Sony Ericsson BT headsettel), de pár óra alatt megszerettem az X10-et.

És akkor most majd meglátom, milyen is lesz együtt élni vele!

A netes kommunikáció egyidejű valami. Míg az eddig megszokott kommunikációs formák többé-kevésbé lineárisan voltak csak elérhetőek, addig az interneten egyszerre zúdul ránk az információ.

Mire is gondolok? Telefonálni egyszerre csak egy emberrel lehet (vagy konferencia beszélgetést folytatunk, de akkor sincs átfedés). Egy személyes találkozó közben nem tárgyalunk mással. A levél jellegénél fogva egyszerre lehet több is, de naponta egyszer kapunk olyat (általában). Ezzel szemben az interneten egyszerre kaphatunk mindent: az e-mail, a skype, az msn, a Gtalk, az ICQ, a Twitter, a Facebook hírfolyam, az rss és így tovább - mind egyszerre képes jönni.

Ismerős az az eset, hogy beesik egy nap 40-50 e-mail, rádchatelnek egyidőben hárman-négyen, kezd 100 fölé futni az olvasatlan rss feedek száma? És persze ilyenkor csörög a mobilod is, és szólítanak meg a Twitteren.

Ez rengeteg infó. Néha feldolgozhatatlanul sok. Egész egyszerűen túlnőtt minket ez az egész. Lassan kellene egy titkár, aki figyeli a leveleimet, és csak azt engedi tovább, amihez tényleg kellek. De az email - és a többi cucc - nem így működik.

Az időmért megy a harc, tudom én. Kérdés, meddig bírom, meddig lehet ezt bírni. Mert néha kicsit tele lesz ezzel az ember. Egyre több ismerősöm van, aki nem képes reagálni az e-mailekre - még el se jut odáig, hogy elolvassa azokat. Vajon hova fejlődik ez?

Amikor egy kommunikációs folyamatot kell megtervezni, igenis figyelni kell arra, a befogadónak mennyi ideje van velünk foglalkozni. Ha nincs ideje, vagy csak nagyon kevés ideje van, akkor nem szabad hosszú levelekkel, cikkekkel bombázni.  Ki kell találni, mi a kulcsüzenet, ki kell találni, melyik csatorna a legkevésbé túlterhelt, és ott kell megpróbálni lenyomkodni a torkán. De ne legyenek nagy reményeink: az ideje véges.

Mi a megoldás? Talán a szóbeszéd marketing. Talán. Amíg még van időnk beszélgetni a barátokkal.

Nos, a választás körüli bénázás miatt meg lett hosszabbítva a kampánycsend. A tévék nem tudják azt adni, amit terveztek, és most megy az erőlködés. Van, aki filmet ad, más megpróbál politikai esztrádműsort sugározni, gúzsbakötve.

Akik ez utóbbit választották, nagyon hamar rájöttek, az internet, azon belül is pl. a Twitter tele van jobbnál jobb hírekkel, kommentekkel. Így aztán elkezdtek témát meríteni a közösségi médiából, hiszen ők maguk nem készültek arra, hogy szabad véleményeket beemeljenek.

A kényszer szülte helyzetben a közösségi média mainstream-mé vált. Hállelúja! 

 Ma van a költészet napja. Azért.

Valakinek holnap le kell győzni a sötétséget
Mondd, te kit választanál?
Valakinek holnap át kell írni a régi meséket
Mondd, te kit választanál?
Valakinek holnap meg kell váltani ezt a világot
Ó, mondd, te kit választanál?
Valakinek holnap le kell tépni magáról a láncot
Mondd, te kit választanál?

Segítsetek, segítsetek...
Mondd, te kit választanál?

Mmmm, te kit választanál?

Valakinek holnap le kell mondani hivataláról
Mondd, te kit választanál?
Valakinek holnap át kell venni a Koronaékszert
Mondd, te kit választanál?
Valakinek holnap le kell tennie végül a fegyvert
Mondd, te kit választanál?
Valakinek holnap meg kell válni az életétől
Mondd, te kit választanál?

Segítsetek...
Ó, mondd, te kit választanál?

Segítsetek...
Te kit választanál?

Oly nehéz a választás!Illés együttes : Te kit választanál?
 

Péntek éjféltől vasárnap este hétig kampánycsend. Négy éve már írtam róla, és akkor is megfogalmaztam: nem kell. Fölösleges. A kampánycsend olyan valami, amit el kell felejteni.

Mára, amikor az internet penetráció elérte, sőt, meg is haladta az 50 százalékot, gyakorlatilag a választópolgárok döntő többsége fogyaszt olyan tartalmakat, amelyek nem hivatalos közlések. A közösségi oldalak, az azonnali üzenetküldők, a fórumok mind-mind zárójelbe tették a kampánycsend intézményét.

Nem kell. Nem kell, már csak azért sem, mert ha a pártok az utolsó pillanatig kampányolhatnak, többen mennének el szavazni is. És lássuk be, az idei kampány is megmutatta: nem az utolsó pillanatok kampányeseményei fogják eldönteni a választást.

Nem kell egy fölösleges és mára betarthatatlan valami. Nem kell látszatintézkedés, nem kell úgy tenni, mintha ez bármit is számítana. Nem kell kampánycsend.

Meglepő volt számomra, hogy sok alap funkció az ETARGET-en mennyire nem használt, mennyire nem csinálnak a hirdetők finomhangolást. Pedig az ilyen kis apróságok, beállítások teszik sokkal jobbá, sokkal pontosabbá - és emiatt fajlagosan olcsóbbá - a kampányunkat.

Az egyik ilyen fontos alapfunkció a honlapszűrő. A honlapszűrő segítségével beállíthatjuk, melyik portálokon akarunk hirdetni. Ez egy előzetes feltételt hoz részre, vagyis ha itt beállítunk valamit, azt követően is számítanak a kulcsszavak, hiszen a megjelenések továbbra is a kulcsszavak alapján történnek.

Tehát ez az eszköz igazából arra való, hogy leszűkítsük magunknak az ETARGET-et azokra a portálokra, ahol meg szeretnénk jelenni.

A honlapok listáját a Beállítás menün belül találhatjuk meg:

Ide kattintva bejutunk a beállításokhoz:

A szűrőben a különböző oszlopok a különböző portáltípusokat takarják. Az egyes típusokat általában is kikapcsolhatjuk, az Általános szűrővel.

A Direkt keressés oszlopban az ETARGET-be kötött keresőket tudjuk ki- bekapcsolni, például a johu.hu-t, zoohoo.hu-t, heureka.hu-t.

A Katalógusban a link-gyűjteményeket tartalmazó oldalak találhatóak, például Pl. Lap.hu oldalak, expressz.hu. Fontos, hogy itt is kell a kulcsszavas beállítás, hiszen végső soron a kulcsszó dönt a megjelenésről!

Kapcsolodo link - ez a mindenki által már jól ismert hírek melletti megjelenés, vagyis a tartalomszolgáltató portálokon történő tartalomérzékeny megjelenéseket tudjuk weboldalkra szűkíteni. A hirdetés a cikk alatt vagy mellett jelenik meg. Itt találhatóak például az Origo.hu, ongo.hu, Index.hu, portfolio.hu, femina.hu, noilapozo.hu.

Az utolsó oszlop az Általános linkek. Ezek azok az oldalak, ahol nem a beállított kulcsszavak alapján jelennek meg a hirdetések, hanem a beállított licitek alapján rotálódva. Ilyen megjelenés van pl. az iwiw.hu-n.

Azt mondják, és én is azt írtam, hogy az Obama kampány sikere nem elsősorban az internetben, hanem a mikrotargetingben kereshető. Abban, hogy pontosan tudták azonosítani a potenciális szavazókat, és nekik személyre szóló üzeneteket tudtak küldeni.

Hozzátartozik, hogy az USA választási rendszere nem ismeri a kampánycsend fogalmát, így konkrétan a szavazás napján is lehet agitálni, és például felhívni szavazókat, hogy ugyan, menjenek már el szavazni, és ugyan szavazzanak már Obamára. Ehhez viszont pontosan kell tudni, kit szabad felhívni - és kit nem. Mert ha egy Bushban csalódott republikánust hív fel egy demokrata, akkor lehet, csakazértis elmegy szavazni - de persze nem Obamára.

A mikrotargeting annyira látványos sikert ért el, hogy nem szabad nem adaptálni. Használni kell. Akkor is, ha ez törvénytelen, mert sokkal hatékonyabb, mint bármi más. Csak a hülye törvényeink miatt ne használjunk egy ilyen eszközt? Ezzel még a kampánycsend is seggbe rúgható: ha majd vasárnap bekopog a haver, hogy na, voltál már szavazni, akkor feltehetjük magunkban a kérdést, ezt most magától tette, vagy ott lapul a lista a zsebében, kihez kell még fél 7-ig bekopogni.

Ugye, mennyire kecsegtető? Persze lehetett tudni, hogy aki teheti, ezt csinálja, de sok bizonyíték nem volt rá. Hát most lett. És fel is merül a kérdés: ez most tényleg tragédia? Tényleg baj az, ha egy párt listát vezet, vagy csak mi vagyunk paranoid orwell-fóbiásak? Hát ez ennyire nem Amerika?

Hát, ez ennyire nem Amerika. Itt mások a törvények, és igen, ez a fajta szike pontosságú célzás már adott esetben törvénytelen. És igen, várjuk el a kormányzásra, sőt, alkotmányozásra készülő párttól, hogy tartsa be a meglévő törvényeket.

De azért nem kell ezt túllihegni. Ez egy olyan hiba, amit inkább a túl jó stáb, a túl nagy elvárások hívtak elő. És a választási rendszerünk, az adatkezelési rendszerünk logikátlanságai. Hiba, de ezért ne írjunk le egy pártot. A többi is ezt csinálja. Vagy ha nem, akkor elég hülyék.

Különben is, holnapra megtudjuk, mindez törvényes és szabályos, vagy nem azért és nem úgy mondta, különben sem történt semmi. Na. Nincs itt semmi látnivaló. Tessenek oszolni!

...ha kezedben a mobilod. Holnap iPhone vs. Android konferencia, ahol az a megtisztelő feadatot kaptam, hogy moderáljak egy beszélgetést:

13h30 - 14h00 Ügynökségek: Kommunikációs stratégiák mobilon
Kozári István (Initiative), Mészáros Gábor (Carnation), Király András (Mito)

Persze ez több, mint reklám. Hiszen a kommunikációnak csak egy része a reklám, és van sok más vetülete is. A konferencia jellegéből következően például a mobilra fejlesztett programok, illetve az ilyen programokon keresztül elérhető kommunikáció. De a mobilos kommunikáció része a Twitter, a Facebook, sőt, lassan a képmegosztók is.

Mit lehet ezekkel kezdeni? Hol van, hol lehet a helye ennek egy tervezett kommunikációban, egy kampány stratégiában? Milyen azonnali, rövid távú, és milyen hosszú távú eszközöket használhatunk? Milyen eredményeket várhatunk el?

Én ilyesmi kérdésekkel indulok. Ti mit kérdeznétek még meg?

Olyan mértékű hype van az Apple iPad-ja körül, mintha valamilyen nagyon új, nagyon különleges dolgot találtak volna ki. Pedig első közelítésre az iPad nem több, mint egy felpumpált iPhone: ugyanaz a felület, (egyelőre) ugyanazok a szoftverek, csak nagyobb.

Végülis az iPad valóban nem más, mint az iPhone felnagyítva, de mégis több annál. És ennek nem a hardver az oka.

Mert a hardver az egyszerű, ráadásul olyan stetevjobs-osan hiányoznak mindenféle máshol megszokott funkciók a szoftverből is: egyelőre nincs multitask, nincs flash, nem triviális dolog a saját anyagok felmásolása, ilyesmi.

Az iPad - ahogy nézem a teszteket - valójában egy tökéletes bevásárlókosár, aminek semmi más célja nincs, mint az Apple boltjából való vásárlásra ösztönzés: vegyünk tartalmakat, vegyünk szoftvereket, vegyünk, vegyünk, vegyünk.

Ehhez képest meg elég drága ez a kütyü. De ha megveszik... miért ne adná most drágán? Ráadásul a szokásos nagyképű Apple hozzáállás akkora lendületet adott az iPad-nak, hogy azok is komolyan veszik, akik egyelőre csak legyintenek az internetre: a kiadók.

Doransky jól írja: jött egy kütyü, ami reményt ad a kiadóknak, a bevétel megtartásának a reményét. Végre egy nagy példányszámú zárt rendszer, ahol a fizetési modell is megoldható, és eladhatóvá válik az a termék, ami eddig az interneten alig hozott bevételt.

Az iPad tehát egy ígéret: a profit ígérete. A kiadók éppen ezért rá is haraptak, és ha valóban hozza az elvárt számokat, még jobban fogják hype-olni ezt a kütyüt. Nekik is megéri.

Steve Jobs pedig ül a háló közepén, és csendesen mosolyog. Megint neki lett igaza.

Az online reklámok közül a leggyorsabban a kattintás alapú hirdetések piaca, a PPC növekszik. A tavalyi hazai PPC költés 5 milliárd forint fölött volt. Igaz, ennek jelentős része a keresőhirdetések, de ne felejtsük el, hogy a tartalmi hálózatok is nagyon fontosak.

A piacon vezető Google hirdetési rendszerét, az AdWords-öt nagyon sok blogban tanítják, magyarázzák - nem véletlen, hiszen nagy, összetett és folyamatosan változó program. De aki komolyabb kampányt folytat, annak nem elég az AdWords, hiszen annak tartalmi hálózata messze nem fedi le a jelentősebb hazai oldalakat. Akinek fontos a tartalom melletti PPC megjelenés, annak az ETARGET-et is kell használnia.

Éppen ezért azt gondolom, hogy az ETARGET szerepe és jelentősége együtt nő a hazai PPC piaccal, tehát érdemes foglalkozni vele. Ezért az elkövetkező hetekben - az ETARGET-tel egyeztetve - bemutatok több olyan megoldást, amelyet az ETARGET hirdetési rendszere biztosít.

Nem lesz ez sokaknak újdonság, és rövid, lényegre törő bejegyzéseket tervezek, nem hosszas magyarázatokat. A cél az, hogy az ETARGET-ben kezdők is találjanak érdekes infókat, az esetleg még nem hirdetők is megismerjék a rendszert, és a már hirdetők kicsit frissítsék, ellenőrizzék a tudásukat.

Ezek a bejegyzések nem titkoltan egyben reklám bejegyzések is az ETARGET-nek, ezt természetesen fel is fogom tüntetni (a bejegyzés cimkéi között). Ennek megfelelően a felmerülő kérdéseket, véleményeket az ETARGET képviselői is látni fogják, tehát kérdezni is érdemes lesz. Sőt, máris lehet kérdezni, felvetni akár itt is olyan témákat, amiről érdemes lenne írnom.

Jövőhéten kezdjük, és hetente fogok jelentkezni egy-két ETARGET tippel! 

A Kreatív már tavaly is próbálkozott a haza kommunikációs szakma webkettes térképének az elkészítésével. Most a Neo Interactive által gondozott Digitális Tények Könyve adta az apropót, hogy csináljanak egy újat, de most önbevallásos megoldással.

Íme a cikk, és belőle a lényeg:

Webkettes térképet készít a Neo Interactive, a Next Wave és a Kreatív a Digitális Média Tények Könyvébe. Ügynökségek jelentkezését várjuk, a határidő április 7.

A jelentkezési lap MS Word dokumentum formátumban letölthető, és e-mailben kell elküldeni. Ez akkor is fapados megoldás lenne, ha nem ez a téma, de lássuk be: webkettőt "kutatni" ezzel a módszerrel egy dolgot mutat: valójában ők sem veszik ezt komolyan, ez az egész csak azért készül, hogy lehessen utólag ide mutogatni. "Megkérdeztünk mindenkit."

Szomorú, de jól jellemzi a kommunikációs iparág hozzáállását a webkettőhöz a kérdőív tartalma is. A kérdések ugyanis jobbára csak mennyiségi kérdések, ráadásul olyan - valójában teljesen fölösleges - statisztikákat kérdeznek, amik a lényegről nem mondanak el semmit.

Egy webkettes megoldás párbeszédre épül, a hatása pedig szükségszerűen közvetett. Hiába van a Facebookon egy cégnek 500 "rajongója", ha azok nem aktív Facebook használók. A legtöbb eszköz tartalom megosztást tesz lehetővé, de tartalmat akkor osztunk meg, ha van mit. Lehet, márciusban sokat, áprilisban meg kevesebbet - nem ezen múlik az, hogy mennyire jó valami. Például ott van a Rabbitblog. Mennyiben csökkenti az érdemeit, hogy nem naponta ír, hanem ahogy adódik - néha hetente, néha ritkábban, máskor sűrűbben?

A Blog.hu blogok Index címlapos kiemelése a kommentek számát is zárójelbe tette. Hiszen egy címlapos blog borítékolhatóan sokkal több kommentet kap, mint egy nem címlapos, nem is beszélve a más szolgáltatóknál lévő blogokról, vagy a saját domaines megoldásokról. A kommentek száma pedig végképp nem mond semmit a kommentek minőségéről, és arról, hogy azt három-négy ember hozta-e össze, vagy sokkal több.

Bosszantó ez. Nem azért, mintha számítana, hogy kiről mit ír a statisztika - a webkettő lényege úgyis csak a neten látszik -, hanem azért bosszantó, mert ilyen erővel lehetett volna ez jó is. Igaz, ahhoz érdemes lett volna felkérni egy kutató céget, csinálják meg ők ezt mint kutatás, legyen tényleg szakmailag és módszertanilag is elfogadható. Meg nem lett volna rossz, ha bevonják az IAB-t, hiszen ott meg van egy Social Media munkacsoport. Biztos lett volna véleményük, javaslatuk az ott lévő cégeknek.

Ez így sufnituning. Sajnos.

Szerettem Pécsre járni egyetemre, jó emlékek fűznek oda. De magát az utazást nem annyira csíptem. Persze én Szegedről jártam át, de aztán úgy hozta az élet, hogy néha Budapestről is kellett mennem. Nos, Pécs valahol ott van a világ végén, ha valaki Budapestről - vagy mondjuk Szegedről - akarja megközelíteni. Pedig elvileg nem is, de valahogy a Mecsek és a hazai vasút és közút hálózat nem fértek meg együtt kényelmesen. Nyert a Mecsek, az utak pedig hosszúak és lassúak.

Volt Pécsett egy nagyon jó marketing tanárom, aki elmesélt egy akkor pár éves történetet. Egy amerikai vendégprofesszor jött hozzájuk, és ő vállalta, hogy elmegy érte Ferihegyre, ne kelljen már a KöKi és a MÁV keltette élményeivel kezdenie az ittlétet. Ahogy kell felvette a profot, elkocsikáztak a 6-oson Pécsre. Eltelt pár hét, vége volt az ittlétnek, és a tanárom vitte a repülőtérre a vendéget. A 6-os úton. Ekkor megjegyezte a prof:

A vidéket már láttam idefelé, mehetünk mostmár a highway-en is.

Mire a tanárom: EZ a highway.

Hát így. Jó sok évnek kellett eltelnie, és biztosan kellett az is, hogy Pécs Európa Kulturális Fővárosa legyen, hogy lett végre igazi highway. (Igen, olyan magyar: földet hordtak, hogy legyen alagút, meg fogják ezt még hetekig csinálni. Sárgább, savanyúbb, de van. A miénk.)

Így mától Pécs közúti közlekedésében is kapcsolódott a fejlett világhoz. Mostantól tényleg nem sok indokom lehet arra, hogy ne látogassak el oda, ahol tanultam (illetve hát sok esetben tanítottak...).  Ráadásul idén vannak igazán jó programok is, és mostmár van highway.

Ezt is megértük.

StartUP 3. Holnap. Csiripen is.