Onlinemarketing blog

Mennyiben tekinthetjük a blogokat a közösségi média részének? Vajon az, ha valaki magában elírogatja a dolgait, már közösségi média? Vagy kell egy közösség is a blogja körül, hogy a közösségi médiába soroljuk?

És ha a napi három egyedi látogatós blogger a közösségi média tagja, akkor vajon a fórumok is a közösségi média részei? A pár százezer fórumozó, vagy a köztük lévő pár tízezer aktív fórumozó legalább annyira kontent huszár, mint a bloggerek?

Vagy a közösségi média a Facebook, a Twitter, és - na jó - az iwiw?

Hogy is van ez? 

Az Indexen futottam bele egy topicba, ami az etikus reklámról szól. Pontosabban arról, van-e értelme etikus reklámról beszélni. A topic indítója egy ismert szélsőséges álláspontot képvisel, és a reklámok fölöslegességéből indul ki.

Ugyanakkor maga az alapkérdés elég érdekes. Süldő ifjú koromban, amikor még elsősorban érdekelt csak a marketing és a reklám szakma, de sem tanulmányaim, sem tapasztalataim nem voltak különösebben mélynek mondhatóak, azt gondoltam, minden reklám megengedhető. Aztán egy kedves barátommal volt egy hajnalig tartó vitánk (olyan éjfél körül kezdtük, és a végére konkrétan felkelt a nap), ahol arról akart meggyőzni, hogy az akkoriban iszonyú népszerű gerappa (Renault Clio) reklám nem vicces, hanem káros. Nem a reklám megléte miatt, hanem az az üzenet, ami átjön: ha ennyire retardált vagy, akkor vedd meg ezt az autót.

Ez a beszélgetés és az ott elhangzott érvek elég mélyen hatottak rám, és sok dolgot látok azóta máshogy. Konkrétan: ezt a vitát ha ma megismételnénk, nem lenne sok vita. Egyetértenék Tamás barátommal.

A reklám ugyanis sokkal több, mint a piacgazdaság egyik olyan eleme, amely a vásárlási döntéseket segíti. A reklám egy kicsit a kultúránk része, egy kicsit a környezetünk formálója, egy kicsit az alapműveltség. Szomorú, de áthatja a mindennapokat. Kikerülhetetlen.

A reklám tehát nem állhat meg önmagéban a piacgazdaság logikája szerint, a reklámnak van társadalmi hatása. És ezen társadalmi hatás miatt nagyon fontos, hogy milyen jellegű üzeneteket ad át.

Éppen ezért szerintem igenis kérdés az, hogy a reklám etikus-e. Van annak értelme, hogy reklámetikáról beszéljünk. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az etika nem abszolút fogalom, az etika változik. Az, hogy mi etikus, kortól és kultúrától függ. Míg az egyik országban szabad viccelődni valamivel, lehet, a másikban azért börtön jár. És itt most nem a totalitárius vagy vallási alapokon szerveződő államokra gondolok, hanem a mindennapok gondolkodására.

Egy reklám etikussága tehát igenis fontos kérdés. Nem azért, mert ettől függ a kampányunk eredményessége, hanem mert nagyban befolyásolja a cégünkről alkotott képet.

Ez tehát a válaszom az Index fórumán feltett kérdésre: van értelme etikus reklámról beszélni és igenis vannak etikus reklámok.

Miközben itt a belterjes hazai online marketing megmondói körben tocsogunk, és kurvára elégedettek vagyunk magunkkal, hiszen egy szárnyaló iparág folyamatosan fejlődő területén dolgozunk, és olyan okosak vagyunk, hogy a notebookjaink lassan a kisugárzásunktól is működnek áram nélkül, nos, eközben a való világban...

A való világban nagy ívben szarnak a mi tudásunkra, és valami egészen érdekes dolgok történnek tájékoztatás címén. Van nekünk e kis hazánkban pár olyan cég, amely a mai napig hivatal is egyben: állami támogatásból él, hogy a piachoz csak nagyon kevés köze van a működésének, persze cserébe nem dolgozik ingyen, azért amit ad, azt meg kell fizetni. Azt most ne bántsuk, hogy egy ilyen modell mit tesz a versenyhelyzettel, sokkal inkább az az érdekes, hogy mit várhatunk el egy részben állami pénzből élő cégtől.

Amiről most írok, az egyébként a Magyar Távirati Iroda, népszerűbb nevén az MTI. Az az MTI, aminek a hírein már sokat sírtunk és röhögtünk. Az az MTI, amelyik képes egy órán belül kétszer is pontosítani a hírét, ha éppen úgy sikerül. De ez az az MTI, amiből él a hazai online "sajtó": gyakorlatilag nincs olyan magát kicsit is komolyan vevő oldal, amelyik ne venne (esetleg "szerezne") MTI hírt. És ezeket a híreket sokan kritikátlanul közlik is.

Most például a mi kis szakmánkat érte az a megtisztelő figyelmetlenség, hogy belekerült közvetve egy MTI hírbe. Egészen pontosan a Google működését sikerült egy magát újságírónak tartó betűvetőnek félreértelmeznie. Íme, egy kis idézet:

A Google úgy működik, hogy a találatok sorrendjét a legjobban fizető ügyfelek kívánsága szerint alakítják

Aki ezt a blogot olvassa, pontosan tudja, hogy ez mekkora baromság. Nem kis tévesztés, nem picinyke elírás, nem valami véletlen freud-i elszólás. Nem kérem, ez egy megveszekedett ótvar baromság. És mit tesz erre a hazai online sajtó? Azok az újságírók(nak nevezett betanított munkások), akik felhordják a híreket? Továbbengedik.

Gratulálni tudok, tényleg. De legalább lerángatott újra a talajra: mit nekünk mindenféle hosszú cikkek, piaci elemzések, távlati tervek, amikor a nagy átlag úgyis csak ezt látja. Mert igény, az van rá: most majd megint jöhetnek az ügyes átverős cégek, hogy némi pénzért a Google első helyére kerülhetünk. 

Köszönjük MTI. Valahogy meg se lepődtem...

Az Origó Zrt. felvette a kesztyűt, és több fronton támad. Ez talán a legnagyobb tanulsága annak a szerdai sajtóbeszélgetésnek, amelyen ott volt az Origó legfelsőbb vezetése, és amiről az elmúlt napokban számtalan beszámoló is készült.

Aki mégis lemaradt róla, az elolvashatja a Médiainfó összefoglalóját, Hírbehozó írását vagy az Origó cikkét.

Én most három dolgot emelnék ki, amit fontosnak érzek. Persze lehetne beszélni a három (és fél) képernyőről, a médiapiac helyzetéről és változásairól és számtalan egyéb dologról, de azt gondolom, a hazai online marketing szempontjából három kiemelendő információ hangzott el.

Az első természetesen az iwiw és annak helyzete. Az iwiw a nyilatkozatok, tervek alapján egyáltalán nincs eltemetve, sőt, az iwiw-be energiát és munkát fektet az Origó. Innentől kezdve minden más részletkérdés, a lényeg az, hogy az iwiw fontos, az iwiw fókuszba kerül (marad), és épít rá az Origó. Ja, és ne felejtsük el, végre kimondódott: az iwiw valódi versenytársa a Facebook, ráadásul számolnak is azzal, hogy a Facebook be is előzhet.

A második kiemelendő dolog a korábban bevezetett cimkézésen (is) alapuló célzási lehetőség. Sok olyan megoldás létezik, amikről évek óta beszélünk, egyfajta laborkörülmények között használjuk is, de igazán jelentős helyeken nem tudunk vele élni. Ezek egyike a viselkedésen alapuló célzás, amikor nemcsak azt mondjuk, hogy a piros vagy a zöld rovatban hirdetünk, hanem ennél tovább lépünk. Persze a ppc rendszerek (idehaza pl. az ETARGET) biztosítja a cikk szintű célzást tartalom alapján, de a kreatív egyszerűsége és a külső szolgáltatás jellege miatt ez inkább csak kedvcsináló (és kiváló eszköz kkv-knak), de most lehet majd ennél sokkal komolyabb megoldásokon is gondolkozni. Ha ehhez hozzávesszük az (Index által már használt) retargetinget, és tudjuk, hogy az Adverticum mi mindent tud még (és az Adverticum szolgálja ki az Origót is), akkor talán nem túlzás azt állítani: 2010 őszén elkezdődhet a banner hirdetések reneszánsza. Van esély a válságot követően olyan új szintre emelni a banneres megoldásokat, amelyek ismét jelentős szerepet fognak adni ennek a megoldásnak.

A harmadik kiemelendő dolog pedig a blogszolgáltatás. Egyelőre annyi biztos, hogy:

 Postr néven blogmotort indít az Origo, amely egyaránt kiszolgálja a hagyományos és mikroblog formátumokat, a webes és mobilos felületeket, és egységes szerkezetben teremt lehetőséget arra, hogy a közösségi érdeklődés pillanatok alatt felemelhessen új szerzőket vagy témákat

Vagyis nem (csak) egy hagyományos blogfelülettel lépnek elő, hanem annál valamivel többel. Persze ez önmagában még nem lenne elég, hiszen akik szeretnek írni, azok jobbára már vannak valahol. Kell valami, amitől az Origó más a piacon, és azt hiszem, erre is adnak választ, íme:

A blogszolgáltatásban született tartalmakat összetett automatizmus értékeli, s az így nyert index alapján egy tízszintű hierarchiába sorolja a blogokat - ez némiképp emlékeztet a Tumblr által népszerűvé tett, tumblarity-nek nevezett népszerűség-mérő eszközre. Az értékelés paraméterei közé tartozik többek között az olvasottság, a kommentek, like-ok és reblogok száma, a posztok megjelenésének gyakorisága, a külső hivatkozások mennyisége és még több más tulajdonság mérése is. Az így nyert besorolás két dolgot határoz meg: egyrészt az adott tartalom az [origo] portfólió mely részein jelenhet meg ajánló formájában, másrészt a blog felületeinek értékesítéséhez nyújtott támogatás formáját is befolyásolja. A blogger dönthet úgy, hogy nem szeretne hirdetést látni az oldalain, de ha mégis megpróbálkozna a pénzkereset ezen formájával, és a blogja el is ér egy bizonyos népszerűséget, több lehetőség közül választhat: saját maga értékesítheti a felületeket (linkhirdetés vagy akár banner formájában is), vagy rábízhatja magát az [origo] Adhouse-ra is, utóbbi esetben osztozva a bevételeken.

Hosszú, de érdemes végigolvasni. Arról szól ugyanis, hogy a jó írók megjelennek cikkek (szerkesztett tartalmak) mellett és ráadásként pénzt is kaphatnak. Mindkettő hasonló kicsit az Index.hu blogos modelljéhez, de mégis vannak fontos különbségek.

Az Origó csak címlap helyett cikkes megjelenést ad. Ez bár várhatóan kevesebb megjelenést hoz a blogokra, de a célzottság miatt kevesebb trollt és több érdemi látogatót. A hirdetések esetében pedig az Origó nemcsak a felületet adja oda, hanem (a fentiek alapján) a blogoló választhatja az Adhouse-t is. Az Indexnél csak meghívásos alapon kerülnek bele blogok úgy a portfólióba, hogy valóban pénzt is kapnak. Ez egy érdekes próbálkozás lesz, azt gondolom.

Az Origó Zrt. tehát felvette a kesztyűt, és több ponton is támad (visszatámad). Örülök neki, ennek csak mi, felhasználók és hirdetők lehetünk az igazi győztesei.

A közösségi média jelenlét jelentősen felemelte a számítógéphez értő bölcsészek értékét. De tényleg. Ha a közösségi médiában kommunikálni akarsz, akkor tudnod kell írni. Ez az írni tudás persze több dolgot is jelent.

Egyrészt érdemes helyesen írni (legalábbis minél inkább helyesen). Ha ez nem sikerül, akkor máris jönnek a "helyesírás-nácik" (by Kelt), és a fejedre olvassák a hibáidat, persze ezzel kicsit szétverve az írásod lényegét.

Aztán érdemes jól fogalmazni. Az olyan nagyon hosszú, több részből álló, belső logikát néha elvesztő, kicsit nehezen emészthető, döcögős körmondatok, mint ez is, érthetetlenné teszik az írást.

Meg persze be kell tudni csomagolni azt az üzenetet, amit át kívánunk adni. Ehhez persze már nem elég írni tudni, sokat segít, ha valaki tanult pl. marketing pszichológiát. Vagy érveléstechnikát. Vagy ilyesmit.

A lényeg: ha tudsz írni, akkor önmagában ezzel nagyon jó lehetsz a közösségi médiában. Lehetőséged van rendesen átadni a gondolataidat, rendesen felépíteni az üzeneteidet. És ez egyre fontosabb lesz. 

Vannak helyzetek, amiket nem lehet megmagyarázni.

De nem is kell. Volt még a múlt században egy üzlettársam, aki nem tűrt el egy mondatot sem, ami nem a megoldásról szólt. A problémát ismerte, az okokat látta, a magyarázkodás nem érdekelte. Jó iskola volt.

Igen, most a Szörcs magyar keresőről fogok beszélni.

A Szörcs 2009 végéig egy ember erős hobbi projektje volt. Olyan hobbi projekt, amin sok ember dolgozott, sok pénzt vitt el, de valójában semmit nem termelt. Egy ígéret volt. Akik csinálták, hittek benne, pedig a piaci környezet akkor sem volt túl barátságos, egy magyar keresőben akkor se hittek sokan. Nos, most ez a sok még kevesebb lett, legalábbis ami a Szörcsöt illeti. Lássuk, mi történt és miért történt!

A Szörcsnek kellett egy háttér, kellett egy olyan környezet, amiben fejlődik. Úgy tűnt, ezt sikerült megteremteni tavaly novemberben. El is indult egy belső fejlődés (iszonyatosan sok munka), aminek az eredménye lett az alfából béta változatba lépés (ez látszik most is a neten), vagyis az addigi meghívásos-regisztrációs változat kinyitása. Ez természetesen azzal is járt, hogy a megnövekedett forgalom megnövelte a költségeket is. Aztán jött a tavasz, és a finanszírozás néhány üzleti ok miatt megrekedt. Az utóbbi hónapokban a Szörcs nem rendelkezett az ideális üzleti háttérrel, bár már látszott a fény az alagútban.

Most úgy tűnik, ez egy vonat, ami szembejött.

A Szörcs tavaly év vége óta már nem hobbi projekt, bár még mindig annak az embernek a projektje, aki korábban vitte. Sajtos Istvánról van szó, ő a lelke és motorja a Szörcsnek. Egy dologban viszont biztosan nem profi: ez pedig a kommunikáció. Amióta már nem az ő egyszemélyes hobbi projektje a kereső, azóta nem neki és nem így kellene kommunikálni. És projektet vezetni sem. Kellett pár hónap és egy jó nagy pofon, hogy ez kiderüljön. Ennek elismerése az a nyílt levél, amit olyan sokan olvastak már.

De ezzel kicsit előre is szaladtam. Volt ugyanis itt egy másik vonal is, ez pedig a keresőnek a léte: az a tény, hogy vajon a Szörcs egyedi kereső-e avagy sem. Amióta él a Szörcs, azóta azt mondják sokan: biztosan nem egyedi. Ezt részben a találatok alapján, részben Occam-borotvája miatt: valószínűbb, hogy a Szörcs egy mashup, minthogy egy huszonéves zseni írt volna ilyet. (Érdekes tény, hogy más hazai keresőknél ez az Occam-borotva fel sem merült...)

És ennek a kicsúcsosodása volt Türk István (Mosquito) múlt heti írása, ahol "lerántotta a leplett": a Szörcs valójában a Google, csak más a design.

Az ezt követő boszorkányüldözésben bármit is mondhatott Sajtos, nem lehetett igaza. A Szörcsről a látható bizonyítékok alapján ítélet született: a Szörcs halott.

De a Szörcs egy üzleti vállalkozás, nem egy hobbi projekt. Nem lehet "csak úgy" eltemetni. A Szörcs jelenleg az intenzíven fekszik, és vagyunk még néhányan, akik bízunk a felépülésében, bár tudjuk, ez nem lesz egy diadalmenet.

Az első lépés mindenképpen a bizalom - a szakmai bizalom - visszaszerzése kell, hogy legyen. Ezért a Szörcsöt finanszírozók úgy döntöttek, hogy vállalva az üzleti kockázatot, néhány hazai független szakembernek megmutatják a keresőt: az adatbázist, a kódot, a robotot - mindent, ami kell a működéshez. Sőt, magát a működést is láthatják, annyira közelről, amennyire az szakmailag megoldható.

A Szörcs ezzel nem fogja tudni a korábbi hibákat elfedni, nem fogja tudni az ötletgazda botlásait semmivé tenni. De egy dologra képes: megmutathatja, hogy a Szörcs valóban egyedi kereső, nem egy átfestett Google.

Ezzel talán sikerül megállítani a Szörcs lecsúszását, és lassan elindítani a lejtőn fölfelé.

Tudom, hogy ez sem fog meggyőzni mindenkit. Aki hinni akar abban, hogy a Szörcs nem egyedi kereső, az biztosan fog hibát találni ebben az auditálási folyamatban is. De az üzleti életben szerencsére a tények jobban számítanak. És mivel a Szörcs nemcsak egy kereső, hanem egy üzleti vállalkozás (és egy üzleti modell) is, a továbbéléshez elsősorban erre van szükség: az üzleti bizalomra.

A Szörcs tehát jelenleg halott. De hiszünk a főnix legendájában.

A mindenféle webkettes szolgáltatások egyik nagy előnye, hogy ezernyi helyen tolhatjuk a kontentet, vagyis számtalan eszközünk van arra, hogy elmondjuk, mit gondolunk. Sőt, van egy nagy csomó eszközünk arra is, hogy megosszuk, továbbosszuk saját írásainkat és mások írásait, képeit, videóit - akármit.

Persze ezek egyedi szolgáltatások. Ennek megfelelően nemcsak megosztani lehet a tartalmakat, hanem vannak hozzáadott szolgáltatások. Például minden ilyen szolgáltatás enged kommentezni.

Sőt, ha valaki átveszi ajánlani a kontentedet, általában ott is lehet kommentezni. Vagyis kb. mindenhol lehet kommentezni. Mi lesz ebből? Ahol megjelenik a tartalmad, ott elindulhat egy-egy beszélgetés.

Egy saját példával élve: ha a blogomon írok valamit, itt lehet kommentezni. Ha ajánlom Facebook-ban, akkor ott is lehet kommentezni. Ha valaki ajánlja Google Readerben, akkor ott is. Bekerülhetek a Propeller-be - ott is vannak kommentek. Folytassam?

Az egész bejegyzés alaptémáját egyébként a HVG Online adta. Ott egy saját tartalmukat "emelték át" címlapra, ahol elhelyeztem egy kommentet. Amikor kerestem a cikket később, akkor az eredeti tartalmuknál (egyik saját aloldal) találtam meg, ahol külön lehet kommentezni, tehát nem volt ott az enyém... (Íme a HVG-s megjelenés, és íme az Autómenedzseres).

Szóval káosz van. Ha valakit érdekel, milyen véleményt mondanak egy írásról, akkor nagyon fel kell készülnie: szélsőséges esetben akár 5-6 különféle helyen kell követnie az ugyanazon írásról írt véleményeket.

Az elsőre jó ötletnek tűnik, hogy csináljunk egy aktivizációs játékot, mondjuk egy szépségversenyt, és majd szépen jelentkeznek is a népek, meg szavaznak is, és a szavazásra majd ömlenek az ismerősök, és akkor nőni fog az oldalunk ismertsége, látogatottsága.

Aztán ha ezt kicsit megkapargatjuk, akkor kiderülhetnek az alábbiak.

• A "szavazó forgalom" rosszabb, mint a Google keresésből beesők. Jönnek szavaznak, és már mennek is. Ha fel is iratkoznak (mert az kell a szavazáshoz), akkor sem tudunk velük mit kezdeni.
• Nem tudsz olyan szavazási rendszert csinálni, amit ne próbálnának meg kijátszani.
• Ha értékes vagy népszerű az, amit csinálsz, akkor a felhasználók egy része össze fog állni, és elkezdenek csoportokban szavazni az általuk támogatott jelöltre. Olyan ez, mint a kartell, csak sok szereplővel: vannak pl. olyan anyukák-apukák, akik leosztják, melyik babaszépségversenyen kinek a gyereke nyerjen, és szépen mennek és szavaznak tömegével. Ezek a szavazók csak a nyereményre mennek, az oldalad biztosan nem érdeklik őket.

Tanulság? Aktivizációs játékot szabad (sőt, érdemes) csinálni, de nagyon nem mindegy, hogy milyet. Nem elég az ötleteinkből kiindulni, érdemes körbe is járni a témát. És még egy fontos dolog: ne azt akarjuk elérni, hogy sokan jöjjenek, hanem azt, hogy olyanok jöjjenek, akik jó eséllyel ott is maradnak.

Vajon meddig fokozható még idehaza a Facebook őrület? Kicsit olyan érzésem van, mint amikor megérkezik a sztárművész a provinciába, és mindenki mindent félretesz, hogy menjen, és ünnepelje az ittlétét. Nem számít senki és semmi, még a helyi hatalmasságok is félreteszik a többé-kevésbé egészséges provincializmusukat, csak hogy a sztárművész fényében csilloghassanak. Aztán elmúlik a csoda, a sztárművész balra el, és maradnak a hétköznapok és az emlékek.

Persze a sztárművész távozásáról szó sincs, mindenki örül annak, hogy itt van. Még a helyi hatalmasságok a saját gyermeküket is elnyomják, csak hogy a sztár jól érezze magát.

Mert nem tudom máshogy értelmezni azt, hogy az iwiw-el azonos tulajdonosi csoportba tartozó T-Mobile mobiltelefonról ingyenesen elérhetővé teszi a Facebook-ot, miközben a saját szolgáltatása, az iwiw, nem érhető el ilyen formában.

De fogalmazok keményebben: a T-Mobile leszarja, hogy van a közösségi piacon idehaza verseny, a nemzetközi irányelveket követve a Facebook-ot támogatja, másról nem tud vagy nem akar tudni. És ez már nem lesz jobb. Ha az iwiw kijönne egy ilyen ajánlattal holnaptól, akkor is csak csöndes követő lehetne. A Facebook a sztár, az ő fénye kell mindenkinek, az iwiw a szegény árvagyerek, maradjcsöndbe, üljasarokba, kapszmaradékot.

Az iwiw évek óta vergődik. A telefonkönyv funkció mára egyre kevésbé érdekes, fejlődés nincs, nincsenek újabb ismerősök, aki számít, az lassan évek óta fönt van, az új funkciók a legjobb esetben is csak követik a trendeket. A külső fejlesztések sem mentették meg a hazai vezető közösségi oldalt. Pedig lehetett volna jobb, sőt lehetne jobb.

De nem így. A Magyar Telekomnak ki kellene állnia az iwiw mellett. Hinnie kellene benne. Legalább nekik. Értem én, hogy mára szinte csak nyűg, meg visszatermelte már a befektetést, de akkor is a mi kutyánk kölke, valahogy szomorú azt látni, hogy a saját tulajdonosa szorítja ki a piacról.

Így múlnak el a nagy dolgok. Az iwiw megtette a kötelességét, az iwiw mehet.

A több lábon állás egy vállalkozás számára kiemelten fontos dolog. Minél több megrendelőnk van, minél több helyről jön a bevétel, annál kisebb az olyan kockázat, amit nem tudunk elhárítani. Ha az általunk gyártott terméket csak egy cég veszi meg, és az a cég megszűnik, akkor nem tudjuk eladni, nem tudunk megélni. Nem jó az, ha ennyire függünk valamitől.

Ugyanez igaz a befektetéseinkre is: nincs nagyobb butaság, mint sok pénzt egy helyen tartani. A befektetési portfóliónkat illik szétteríteni, különböző kockázatú (és hozamú) eszközökbe.

De ha ez így van, akkor vajon szabad-e a cégünket egy féle marketinghez kötni? Vajon mennyire megbízható és stabil az az üzleti modell, amikor csak egy dologtól függünk?

Ha csinálunk egy vállalkozást, ami egy weboldalra (vagy weboldalak sorára) épül, és arra számítunk, hogy jönnek a látogatók a Google-ből, akkor vajon mennyire fogunk egy dologtól - jelesül a Google-től - függni? Mennyire stabil az a vállalkozás, amikor a forgalmunk csak Google forgalom: hirdetések és természetes találatok?

Amikor azt olvasom, hogy a kereső a minden, a tökéletes megoldás, az a fajta Szent Grál, amely elhozza nékünk az öröklétet, akkor szinte egyet is kell értenem. Hiszen nincs olyan eszköz, amely minőségibb forgalmat, olcsóbb konverziót adna, mint a Google (bizonyos esetekben, persze - tudunk azért kivételeket szép számmal).

De vajon mi történik akkor, ha valaki ügyesen kitúr minket a Google-ből? Ha valamiért a Google egyszer csak kidob az indexből, ha valamiért a Google nem fogadja el a hirdetésünket? Akkor becsukjuk a boltot?

Ez így igen elméleti kérdés, mindaddig, amíg az oldalunkat valami vírus meg nem fertőzi. Mert amint ez megtörténik, rögtön tiltólistára kerülünk, és ha valamiért egy-két nap alatt nincs meg a javítás, bajba is kerülhetünk. Egy nagyobb cégnél ilyen nem igazán fordul elő, de sok mikrovállalkozást láttam, ahol ez bekövetkezett - igaz, később azért sikerült visszajutni, de a néhány nap kiesés is jelentős lehet.

A fentieket végiggondolva vajon egy közösségi média jelenlét - mondjuk egy Facebook oldal vagy egy Twitter jelenlét - nem is elsősorban a Google helyettesítője, hanem a vállalkozásunk második (harmadik) lába lehet. Olyan források, ahonnan jövögetnek a látogatók, konvertálódgatnak is, igaz, kisebb mértékben, mint a Google. De ha kiesik a Google, akkor is van forgalmunk, nem áll meg az élet, kapunk egy kis időt.

És akkor tegyük fel a kérdést: jó-e az nekünk, ha csak egy szolgáltatótól függünk? Elég stabil-e az üzletünk, ha így építjük fel? 

Aki üzleti célból működtet weboldalt, az nagyon hamar eljut oda, hogy szükséges valamilyen mérési eszközt felrakni az oldalára. Az utóbbi években ez a mérési eszköz elsősorban a Google Analytics, amely nemcsak az egyszerű forgalmi adatokat mutatja meg, hanem képes kampányok és egyéb aktivitások kezelésére is.

A Google Analytics tehát lehetőséget biztosít arra, hogy megfelelő előkészítés után a kampányaink adatait is láthassuk. Ez azt jelent, hogy az ETARGET hirdetések eredményeit is meg tudjuk jelentetni a statisztikában.

Ehhez egy segítséget is kapunk, a Google Analytics URL-készítő eszközt. Ez kis eszköz segít abban, hogy a weboldalunkra mutató linket kiegészítsük olyan extra információkkal, amelyek meg tudnak jelenni a statisztikában is. Egy tipikus ETARGET kampány esetén például az alábbi kitöltést javasoljuk:

• Kampány forrása: etarget
• Kampánymédia: cpc
• Kampánykulcsszó: -
• Kampánytartalom: kedvezmenyes_ajanlat
• Kampány neve: Majusi_akcio

A beállítások után az eszköz egy ilyen formájú webcímet készít nekünk:

Eredeti cím, ahová a hirdetésünk mutat: http://www.weboldal.hu/landingpage.html

Kiegészített cím: http://www.weboldal.hu/landingpage.html?utm_source=etarget&utm_medium=cpc&utm_content=Kedvezmenyes_ajanlat&utm_campaign=Majusi_akcio

Az ETARGET kampányban ezt az új címet kell berakni, mint a hirdetés "www" címe. A "megjelenített www cím" helyére pedig mehet az eredeti cím.

Az eredmények ezek után az Analytics-en belül a "Forgalom forrásai - Kampányok" oldalon jelenik meg. Itt a megjelenített oszlopokon kell változtatni. Az alap megjelenés:

Ezt kell átállítani erre:

Így már látni fogjuk az eredményeket, és lehetőségünk nyílik elemezni is a kampányt. Természetesen a fenti kiegészítő paraméterek segítségével komolyabb szűréseket is végre tudunk hajtani a Google Analyticsben, akár egyedi jelentésekkel, akár extra szűrők beállításával.

Frissítés:

Vadász Illés a Google-től néhány kiegészítő, pontosító információt küldött:

Ha a landing page-en redirect vagy URL átírás történik, vagy a szerver nem enged be minden paramétert, akkor a leírt megoldás nem fog működni.
Tehát az alábbi szabályokat be kell tartani:
- ne legyen redirect a landing page-en (vagy ha nagyon muszáj, akkor meg kell oldani, hogy a paraméterek is továbbmenjenek)
- ne legyen szép url-esítés utólag (a kampány LP-nek úgyis mindegy, hogy seo barát-e vagy sem)
- a fenti öt paramétert be kell engedni a site-ra
 

A közösségi média kapcsolatrendszere sok esetben buborék jelleggel működik. Ez a buborék elsősorban a Twitteren figyelhető meg, de nagyon hasonlót tapasztalunk a Facebookon vagy akár az iwiw-en is. De mit értek én buborék alatt?

A kapcsolati hálónk olyan, amilyenek vagyunk: a mi ismerőseink, a mi barátaink, a mi rokonaink, a mi osztálytársaink vannak ott. Ők hasonlóak hozzánk: így vagy úgy, de olyanok mint mi. Persze ez a hasonlóság sok esetben nagyon halovány, de létezik.

Egy tipikus kapcsolati hálóban elég kevés az olyan, aki kilóg a sorból. Ez főleg azoknál fordul elő, akik vagy kiemelten ismertek (pl. színészek, celebek, médiaszemélyiségek, sportolók, politikusok, zenészek), vagy munkájuk miatt kerülnek kapcsolatba hozzájuk kevéssé hasonlókkal. (Igen, szinte mindenkinél, akinek van 200+ ismerőse, találunk egy-két-három ilyen embert, de ezek a kivételek. A zömre igazak a föntiek.)

Ezek után, ha belépünk egy kapcsolati hálóba, akkor azt látjuk, mindenki olyan, mint mi. Tóth Benedek (Turulcsirip) ezt így fogalmazta meg: "Ha egy tini regisztrál a Csiripen, akkor úgy látja, itt csak tinik vannak. Ha egy geek, akkor csak geek-eket lát. Ha egy vulgármarketinges, akkor szerinte csak vulgármarketingesek és mlm-esek vannak ott."

Ezeket a csoportokat nevezem én buborékoknak: olyan kis kapcsolati gömbök, mint a szódában a buborék. Néha találkoznak, de mind ugyanabban a folyadékban úsznak, és igazából egymástól függetlenek.

Ha elfogadjuk, hogy létezik ez a buborék jelenség (én ezt tapasztalati úton állítom, de kutatást még nem folytattunk ez ügyben), akkor ez alapvetően meg is határozza azt, hogy milyen módon lehet hatékonyan kommunikálni az ilyen közösségi terekben. Hiszen nem egy semleges masszáról beszélünk, hanem számtalan különálló csoportról. Ez egyrészt nagyon jó nekünk - hiszen pontosan lehet célozni -, másrészt elég kellemetlen, hiszen a felületek (a Twitter, a Facebook stb.) nem a buborékok mentén szerveződnek, vagyis ilyen jellegű "beépített" célzás nincs. Tehát ha egy-egy buborék kell nekünk, akkor be kell lépnünk azokba: részt kell vennünk a célcsoportunk életében.

Ez annyira már nem újdonság, sokszor sok helyen elhangzott. De a fenti gondolatmenet meg is mutatja, miért kell ezt tennünk. 

Az biztos, hogy az idei, 15. Média Hungary emlékezetes lesz. Ha másért nem is, de a helyszín változása miatt mindenképpen. De nemcsak annyi történt, hogy plusz fél napnak és egy új helyszínnek örülhettünk. 

Az idei Média Hungary egyértelműen eltolódást mutat az egyes médiatípusok között. Miközben a rádiók teljesen súlytalanná váltak (igaz, Csiszár Jenő ott celebeskedett mindkét nap), és a nyomtatott sajtó jobbára arról kellett meséljen, miért is nem fog meghalni a Gutenberg-galaxis, addig a tévék és az internetes mindenfélék szárnyalnak.

A második nap délelőttjén például média jelenéről volt egy érdekes páros előadás (ezt követtem a Facebookon is), ami nekem annyira tetszett, hogy meg fogom próbálni megszerezni az anyagot. Főleg az USA piacot bemutató kutatás eredményei voltak nagyon érdekesek: például a tévénézés növekedőben, az okostelefonok szárnyalnak, stb.

Az Y terem (ahol jobbára internetes témák voltak, de szerencsére nemcsak azok: sok kutatásos előadás is volt) idén nagyon hasznos volt: a Meroving mutatott szemkamerás vizsgálati eredményeket, ma pedig az Adverticum mutatta be a saját retargeting megoldását (ami pl. böngésző független, vagyis ha valaki böngészőt vált, akkor is képes látni, hogy már volt a vizsgált oldalon). Nekem még nagyon érdekes volt az Y terem utolsó vitája is, ahol hazai kutató cégek képviselői beszélgettek. Hosszas vitát váltott ki a "csináld magad" (DOY, do-it-yourself) kutatási megoldások témája: jó-e az, hogy van ilyen megoldás, mennyiben fogja lerabolni a kutatási piacot, mennyiben lehet kapni így olyan eredményeket, amelyek tényleg felhasználhatóak.

A twitter egyébként nagyon szépen pörgött, az #mh10 címke élt és működött, akit jobban érdekel, mi történt, annak érdemes ezt végignéznie.

Végül néhány apróság, hogyan láttam én az idei MH-t:

• A konferencia meglepetése: sokkal több internetes ember volt, mint eddig bármikor.
• A konferencián elhangzó legérdekesebb kérdés számomra: vajon a Facebook a "like" gombot mennyiben használja forgalmi adatok gyűjtésére?
• A konferencián a legrosszabb: egyértelműen a szállás volt. A nekem kiutalt nem téliesített hotelben hideg volt, és valahogy a késő hetvenes évek stílusa nem jön be...
• A konferencia tanulsága: nem helyszín, hanem a tartalom és főleg a résztvevők számítanak.

Kis csúszással, de rendben elkezdődött az idei Média Hungary. Az új helyszín kétség kívül más, mint a tihanyi volt, de nem rosszabb. Máshogy alakulnak a közösségi terek, itt is lehet sokat sétálni, viszont az előadó termek jobban elszeparálódnak. Ez jó is meg nem is, kinek mi az ízlése.

Elég sokan itt vannak twitteresek, gyakorlatilag folyamatos a tudósítás, az #mh10-et kell követni, és képben vagyunk.

Kétségkívül a konferencia online szenzációja az a Hitlet videó, ami az új helyszín kapcsán készült. Aki kicsit is követte az eseményeket az elmúlt egy hétben, annak kötelező darab:

Az idei Média Hungary kapott egy nulladik napot. Ez egy olyan félnapos (vagy inkább negyed napos) előkonferencia, ahol csak egy teremben és csak az online-ról hallgathatnak meg az érdeklődők előadásokat.

Nos, erre a nulladik napra felkértek, hogy tartsak egy előadást. Íme:

Az ETARGET egyik része csak az, amikor hirdetünk. A másik fontos része az, amikor a saját oldalunkon helyezzük el az ETARGET hirdetéseket, vagyis amikor honlap tulajdonosok vagyunk. Az ETARGET természetesen a honlap tulajdonosoknak is ad egy adminisztrációs felületet, ahol generálhatnak maguknak kódot, megnézhetik a statisztikájukat.

Ezen az oldalon viszont van még egy hasznos funkció: a hirdetők blokkolása.

Azt gondolom, a neve mindent elmond a funkciónak. Ha nem akarjuk, hogy valakinek a hirdetése az oldalunkon megjelenjen, akkor azt kizárhatjuk. Például ezen a blogon az ETARGET hirdetések közül kizártam jópár konkurensemet - végülis ne a blogomon hirdessék magukat. De kizárhatjuk magunkat is. Ha hirdetünk az ETARGET-ben, közben pedig van saját oldalunk is, amin futnak ETARGET hirdetések, akkor itt kizárhatjuk, hogy a sajátunk ne jelenjen meg.

A hirdetők kizárása nem generális funkció, hanem egy-egy konkrét hirdetési helyhez tartozik. Hiszen egy ETARGET partneri hozzáféréssel akár több weblapot is menedzselhetünk, és lehet több olyan is, ahol valójában futhat a konkurensünk hirdetése, éppen csak egy oldalon zárnánk ki azt.

A funkciót tehát a következő módon lehet aktiválni:

Belépünk az ETARGET partneri oldalra (http://www.etarget.hu/partner/) Ekkor a Reklámfelületek fülre kerülünk. Itt láthatjuk a hirdetési helyeket. 

(nagyobb kép)

Itt a Felület oszlopban kattinthatunk arra a felületre, ahol szeretnénk kizárni hirdetést. Ahol ezt fogjuk látni:

Ekkor már csak a nyíllal jelölt linkre kell kattintani. A belépés után pedig máris kizárhatjuk a hirdetőt. Blokkolhatunk a megjelenített link alapján, a hirdető ID-je alapján és a WWW cím alapján. A link alapján a konkrét hirdetést zárhatjuk ki, ami nekünk "útban van". Az ID alapján történő kizárás segítségével a konkrét hirdető összes hirdetését kizárhatjuk. Végül a www cím alapján történő kizárással az adott weboldalra mutató hirdetéseket zárhatjuk ki.
 

Egy hónapja, hogy kezembe vehettem a SonyEricsson Xperia X10-et - és azóta ezt használom A telefonnak. Érdekes jószág, kicsit összeszedtem a tapasztalataimat róla.

Elöljáróban: megrögzött SonyEricsson rajongó vagyok. Az Ericsson 318-al kezdtem, volt 688-om, r320-asom, aztán az SE 610 - majd jöttek a sokféle sorozatok, ezek közül walkman telefonokat használtam, illetve egy P990-et. Jobbára elégedetten, eltekintve a korral járó hibáktól (a W880-om konkrétan eltört a legvékonyabb részénél). Tehát az X10 eleve előnyből indult. Ehhez jött még az, ahogy megkaptam a készüléket. Szóval, elfogult vagyok.

A fentiekből következően nem összehasonlító tesztet írok. Nem használtam sem iPhone-t, sem más Androidos telefont hosszabb ideig. Mindössze az az egy régi Symbianos P990-em volt.

Na és akkor az X10. Mivel ez egy nagyon új és ritka telefon (még nem találkoztam olyannal, akinek van), elég magas a parasztvakítás faktora. Érdekes készülék, szeretik megnézni, megfogdosni, kipróbálni. Főleg, akik ismerik a történetét, hogyan került hozzám: "Ez az a telefon? Megnézhetem?" Vagyis a "termék magvetés", az egyik fontos szóbeszéd marketing eszköz láthatóan működik az X10 esetében.

Az első benyomásom egyébként az volt, hogy ez nem telefon, ez számítógép, ami mellesleg telefonálásra is alkalmas. Azóta is ez az érzésem vele: sokkal egyszerűbb úgy megszokni a használatát, ha nem egy tucattelefonnak tekintjük, hanem egy zsebszámítógépnek. Ez elsősorban persze az Android miatt van. Egyetlen egy különbség van csak, de ez pozitív: ez egy olyan gép, ami nem fagy le. Legalábbis a 30 nap alatt egyszer sem fagyott ki a telefon, pedig nyúztam elég sokat.

A számítógép feelinget már az első bekapcsolás is erősítette: sim kártya nélkül kapcsoltam be, és miután az alap dolgokat pár perc alatt belőttem (pl. a wifit), máris működött az X10 - csak telefonálni nem lehetett vele. De például az összes kontaktomat a régi telefonból át tudtam másolni (Bluetooth-al, egyébként).

Azonnal lehetett elkezdeni a programok letöltését az Android Market-ből. És hát az Android. 1.6-os, ráadásul valami egyedi SE változat, ezért majd csak egyszercsak lesz hozzá 2.1-es (bár lehetne már azonnal 2.2 is...). Az 1.6 sem rossz, végülis Android, de egy ilyen kinézetű, felszereltségű és nem utolsó sorban árú telefonhoz azért illenék jobban up-to-date-nek lenni.

No és akkor azok a progik, amik miatt nem lehet azonnal upgradelni: van benne egy Timescape és egy Mediascape. A Timescape elvileg a Twitter és a Facebook aktivitásokat jeleníti meg. Kipróbáltam. Egyszer. Elég volt. Ezt nem olyan emberek találták ki, akik használják is ezeket a szolgáltatásokat. Látványos parasztvakítás, de alkalmatlan arra, hogy ezen kövessek bármit is. Ráadásul forgalomzabáló cucc. Hát köszönöm, nem. Inkább csináljanak egy rendes Twitter klienst, annak lenne értelme...

A Mediascape már jobb, meg kell tanulni, és lehet vele zenét hallgatni, képeket és videókat nézni. Semmi extra, sőt, időnként kicsit fapadosnak tűnik (nem a design), de működik. Az X10-hez adott 8 gigás kártyára felfér annyi cucc, hogy érdemes is legyen használni ezt a programot.

De vannak furcsaságok. Például nem tudok sms-ben névjegykártyát küldeni. De Bluetooth-on igen. Meg nem fogadja a szabványos jegyzeteket, vcard-okat, pedig azok is SE telefonokról jöttek, igaz, nem Androidosról.

A névjegykártya sms-ben küldésre van jópár letölthető program, de ugye ez meg nincs beépülve a telefonkönyvbe...

A másik negatívum a fogyasztása a telefonnak. Szép és nagy a kijelzője, nagyobb, mint az iPhone-é, így aztán eszik is. De legalább napsütésben is használható, ami jó pont. Viszont intenzív használattal már koraeste töltőre kell rakni. Ami megint vicces: ha feltölti magát, kikapcsolja a töltést. És ha hozzányúlok, már feltöltve sem tartja, pedig rajta van a drót. Vagyis: be van dugva, mégis merül... kéne erre valami szoftveres javítás, mert ez így gáz. Reggel, amikor felkelek, nem tökig töltött a telefon.

Mindezek ellenére nagyon megszerettem a készüléket. Meglepő volt, hogy kocsiban mennyire kényelmesen tudom használni, kényelmesebb, mint a nyomógombosok voltak. A rengeteg szolgáltatás, a gps, a programok mind jól működnek, sőt, gyorsan is. És mint írtam: még egyszer sem fagyott ki.

Ráadásul van pár olyan Androidos program, ami hatékonyabbá teheti a napi munkát is. Ilyen a mobil Google Analytics, a mobil Facebook és a mobil Wordpress admin felület is. És persze számtalan egyéb cucc, pl. ha unatkozom, akkor jön a Sudoku!

Végül: a telefont ajánlom minden SonyEricsson kedvelőnek, nem fog csalódni. Minden olyan embernek, akinek kell egy megbízható zsebgép, ami nem HTC és nem iPhone. Minden olyan embernek, akinek kelle egy exkluzív ÉS használható okostelefon. Nem fog csalódni benne.

Mindenképpen előrelépés a felejthető Xperia X1-hez képest. Ez egy jó telefon. Illetve számítógép. Szóval ilyesmi.

A mai napnak kétségkívül szenzációs híre, hogy a Média Hungary nem a megszokott tihanyi helyszínen lesz, hanem egy házzal odébb, Balatonfüreden.

Tény, egy konferenciát nem a helyszíne, hanem a programja határoz meg, így szinte biztos, hogy a lényegi kérdésekben nem lesz különbség: a program meg fog valósulni, sokan el fognak menni és működni fog a kapcsolatépítés, kapcsolaterősítés is. Egy helyszín nem a világ.

Háttér információk hiányában nem írnék arról, mi a pontos oka a váltásnak - azt gondolom, ez elsősorban a rendezőkre tartozik egyébként is -, de azért egy nosztalgiakönnyet el fogok morzsolni a szemem alatt: nem a Club Tihany késő nyolcvanas éveket idéző stílusa fog hiányozni, nem a vacak liftek, amiknek a gombjait hosszú évek alatt nem tudták megjavítani, nem a személyzet enyhe vendég undora. Hanem a hangulat és az emlékek.

Bár az is lehet, lesz annyira jó (vagy jobb) az új hely, hogy mindez hamar feledésbe merül.

Érdekes egyébként, hogy az érintettség miatt is széles sajtóhírek mellett egy Facebook csoport is alakult, Úgyis utáltam a ClubTihanyt címmel.

Egy ilyen utolsó pillanatban történő helyszínváltás mindig kockázatos. Éppen ezért fontos azt jól kommunikálni. És miközben a felszínen dúl a vita, addig a résztvevőket, előadókat gyorsan és pontosan tájékoztatni kell. Ez ma estére e-mail formájában meg is történt, így tehát nemcsak a hírekből lehetett értesüléseket szerezni.

Lehet, jót is fog tenni a Média Hungary-nak a helyszínváltás. A 15. alkalom így még egy ok miatt emlékezetes lesz. A program pedig - változatlan.

A konferencián ott leszek, előadok, beszélgetek és persze amennyire tudok tudósítok is. Itt, a twitteren, és idén talán Facebook-on is.

"Ez a fickó olyan unalmas, hogy csak étlapról képes rendelni!"

Ha hirdetési megoldásokról van szó, akkor vagy a kattintás alapú megoldásokat vesszük elő - jobbára szöveges hirdetések formájában, vagy a bannereket, legyenek azok videó alapúak vagy egyszerű képek. Esetleg még beszélünk szponzorációról, és azután van a "futottak még" kategória.

Azt gondolom, a blogom olvasóinak nagy része látott már online médiatervet. Ezt arra találták ki, hogy különböző felületeken hasonló megoldásokat tervezzünk egybe: hol, mit, hányszor, mikor, mennyiért, mekkora kedvezménnyel kapunk meg. Az a fajta hirdetés, amit ide bele lehet tuszkolni, mehet. Ami ide valamiért nem fér be, vagy túl sokat kell magyarázni, az eleve valami sanda izé. Olyan valami, amivel extrán kell foglalkozni: belerakni, leírni, ügyfélnek elmagyarázni, ilyesmi. Meló, na. Sok plusz meló.

Hát kinek kell ez?

Mondjuk a hirdetőnek. Akinek az eredményes kampány kell. Kellene. De a kampánytervezés kreativitása legtöbbször annyi csak, hogy ne letöltés alapon vegyünk bannert, hanem kattintás alapon. Meg vegyünk jóóóó naaaagy felületet, mert az működik az újságoknál is, itt is fog.

Ha van sok pénz, akkor még a szponzoráció játszik. Színezzük pirosra a Holdat, és írjuk ki rá, Coca Cola! Azt biztos mindenki látja, nem?

Aztán meg csodálkozunk, hogy az átlag felhasználó egyre jobban utálja a reklámokat. Blokkolja a hirdetések megjelenítését, bannervakságban szenved és már észre sem veszi a hirdetést, dühíti egy pop-up vagy egy interstitial. Meg persze a vacak kreatívok is.

Itt tartunk most. De jó ez nekünk? Miért kellene étlapról rendelnünk? 

Landing page-nek hívják, magyarul érkezési oldal. Az az oldal, ahova a hirdetésre történő kattintás után megérkezik az érdeklődő. Mert leszállóhely kell.

Mondom, tanítjuk, tanítják: landing page kell. Sőt, a landing page a hirdetés része. Minél egyszerűbb, minél rövidebb egy hirdetés, annál inkább így van. Például a PPC hirdetések esetében kiemelten. Egy Google AdWords kampány önmagában nem áll meg a szövegírásnál, kulcsszavazásnál és a Enterprise hídjának a vezérlésénél, kell mögé egy leszállópálya is: egy landing page.

Márpedig az érkezési oldal nem ugyanaz, mint a weboldal címlapja vagy egy webáruház kategória oldala. De nem is ugyanaz, mint a cégbemutatkozó vagy a hirdetett termék. Persze adott esetben ezek is jók lehetnek. Néha. Véletlenül. Fél szemmel, messziről nézve, hátszélben.

A landing page-nek az a dolga, hogy befejezze a hirdetést. Amit ott elkezdünk mondani, azt zárja le, tegye egésszé, és irányítsa az érdeklődőt. Olyan irányba irányítsa, ami nekünk jó, nekünk hoz hasznot. Ha hűtőgépet hirdetünk akciósan, akkor a landing page-en a hűtőgép akciós ára szerepeljen, képpel, leírással, az ajánlat megerősítésével - és lehetőleg egyszerűsített rendelési lehetőséggel. És ezen kívül ajánlhatunk neki mást is, de ha egy hűtőt hirdetünk, akkor hűtőt akar venni az érdeklődő, nem az áruházunkra kíváncsi. Esetleg más akciós hűtőre, arra igen. Azt mutassunk neki.

Ha arról beszélünk, hogyan hirdessünk, akkor erre nekem az a válasz: okosan. Végiggondolva, mit vár az, akinek szólni akarunk. És ne felejtsük el, hol mutathatjuk ezt meg neki: a hirdetésen és a landing page-en.

Legyen kivilágított leszállópályánk. Sokkal könnyebb dolga lesz mindenkinek.

Most minden csatornán a közösségi média folyik, illetve ha pontos akarok lenni, akkor a Facebook és a Twitter. Az már jól látszik, hogy ennek a hype-nak a nagy vesztese az iwiw: miközben messze a legnagyobb hazai közösségi oldal, alig hallunk róla, a hírekben sehol nincs.

De a nagyobbik baj az, hogy senki nem is foglalkozik vele. Miközben ahová nyúlunk ott Facebook terem, az iwiw kezd eltünedezni. Pedig ott is történnek a dolgok, ott is van élet - csak valahogy más. Valahogy olyan semmilyen. Vagy tévedek?

Az iwiw elmúlt három éve nem egy sikertörténet. A Facebook most olyan szolgáltatásokkal tarol, amik az iwiw-ben vagy pénzbe kerültek vagy direkt tiltottak. Például a klubok: még az sem tudott nagy visszhangot kiváltani, hogy ingyenesek lettek a klubok az iwiw-en. Már nem érdekes. Egy éve! Akkor igen! Most? A Facebookon 3 perc egy oldalt létrehozni, de egy csoporthoz még ennyi se kell. Ráadásul jó sok belső segítséggel... Nem beszélve a mobil integrációról. Az iwiw is biztos készül ilyennel, de mire kijön a piacra, addigra a lendület már sehol nincs, a geek-ek beköltöztek a Facebook-ra, és mi marad? Sok pénzért reklámozni, hátha bejön valami...

Van még azért muníció, van még azért lehetőség az iwiw-ben, nem kevés. Rendbe kellene rakni a szolgáltatásokat, és el kellene kezdeni újra evangelizálni: visszacsábítani véleményvezéreket, és felmutatni olyan üzleti sikereket, amikben az iwiw jobb.

Van ilyen? Minden bizonnyal. Miért nem látjuk? Fogalmam sincs. Vagy látja valaki?

Az iwiw mindenesetre most kezd lassan megpusztulni. De úgy haldoklik, ahogy a birodalmak szoktak: először csak a végeken vannak bajok, a nagy egész alig sérül. Aztán lassan problémák lépnek fel itt-ott. És hosszú szenvedés után fog majd felpörögni az agónia és szétesni a felhasználói bázis. Ó, nem fognak milliók kiregisztrálni! Egyszerűen csak az üzletileg fontos csoportok nem fognak belépni. És az iwiw drágán és pazarlóan fog működni, miközben csökkenő bevételt tud csak felmutatni. És akkor az üzletileg logikus lépés lesz a harakiri.

Mit lehetne csinálni? Megállítható ez? Talán igen. Talán van rá még néhány hónap. Talán. De az elmúlt időben olyan sokan és olyan változatosan leírták már, mit lehetne, mit kellene csinálni, miközben a multi döntési szintjein széthullottak a kezdeményezések, a fejlesztői labirintusokban elvesztették a lendületüket a szolgáltatások, és jogi és gazdasági csapdákban el se indultak projektek.

Azt gondolom, 2010 májusában kimondhatjuk: az iwiw akkor fog túlélni, ha most elindul egy válságkezelés. A létező fejlesztések felpörgetése mellett nagyon aktív marketing, keresztmarketing, szolgáltatás integrálás és sok más egyéb kell ahhoz, hogy az iwiw ne legyen Vianovo vagy Korridor: a hazai piac egyik lehetett volna, de nem lett szolgáltatása.

Most van az a kegyelmi pillanat a Facebook-on, amikor egy-egy kicsit is értelmes oldalhoz napok alatt rengetegen kapcsolódnak. Ahogy ömlenek be a magyarok a Facebook-ba, úgy fedezik azt fel, és még jó sokáig meg is lesz az újdonság varázsa.

Készülnek is a különböző oldalak (page-ek), amikhez viszont illik tartalmat is rakni, legalább nézzen ki úgy, hogy van valami értelme. De tényleg van értelme? Tényleg minden cégnek ott kell lennie a Facebook-on?

Ha úgy dönt valaki, hogy most akkor azonnal de rögtön fel akar menni a Facebookra a cégével, és csinál egy page-et (ne group-ot, vagyis csoportot!), az tegye fel ezt az egyszerű kérdést: fél év múlva is akarni fogja? Fél év múlva is lesz fönt friss tartalom?

Aki ír blogot, az tudja, miről beszélek. Az összes ilyen tartalom megosztó cucc önként vállalt rabszolgaság. És míg a Facebook a személyeknek alapvetően kapcsolati háló - éppen csak lehet többre is használni -, addig a cégeknek sokkal inkább tartalom megosztó platform.

Persze lehet statikussá tenni az oldalt, és tényleg csak azért fölköltözni, hogy ott is elérhető legyen. De akkor érdemes eleve úgy elindulni: nem kell tartalom már az elején se. Igaz, akkor meg minek...

De nem kell mindenkinek a Facebook. Nincs olyan marketinges elmélet, amely azt mondaná, mindenhol ott kell lenni! El kell dönteni, meg kell tervezni, hogy szükséges-e a Facebook jelenlét, és ha igen, csak akkor regisztrálni.

Nem leszünk ettől se rosszabbak, se ügyetlenebbek.

Amikor a Webisztánon Hírbehozó megírta, hogyan lehet a blog.hu sablonba fájdalommentesen berakni a lájkolási funkciót, akkor csak azért tettem meg, mert szeretem kipróbálni az ilyen cuccokat. Érdekes, felraktam, annyira nem látom az előnyét - elfér, nem kér enni-inni, marad egyelőre.

Aztán tegnap hirtelen ötlettel vezérelve csináltam egy céges Facebook oldalt. Ez egyszerű menet: a Facebook címlapon lehet cégeket, szervezeteket is regisztrálni, és ha a saját azonosítómat adom meg a regisztrációs folyamatban, akkor nem is kell külön megjegyezni semmit, egyszerűen adminként én fogom kezelni az oldalt. Aztán már csak ki kell tölteni az alap adatokat és mehetnek fel a tartalmak is.

Ja, és meg tudom hívni az ismerősöket - illetve azok közül azokat, akiket akarok -, hogy legyenek rajongók. A Facebook oldal alapban egy nem egyszerű címen érhető el, de amint van 25 rajongó, máris beállítható egy rövid url. Ez a mi esetünkben a www.facebook.com/onlinemarketing.hu cím lett. Egyébként egy nap alatt 100 fölötti követője lett az oldalnak, aminek magam részéről nagyon örülök. Így tényleg lesz értelme csinálni.

Mert egy oldal akkor ér valamit a Facebook-on (is), ha van mögötte tartalom. És itt lesz, illetve már van is. Olyan ajánlókat, rövid írásokat szánunk ide, amikhez a Twitter rövid, ez a blog pedig "hosszú". Így tervezem, így indulunk, és majd meglátjuk, mi fog kialakulni.

Addig is, akit érdekel, jöjjön, és csatlakozzon az oldalunkhoz!

Twitteren körözték ezt a linket, megosztom, mert hasznos:

Tools For Measurement

Vagyis jó kis mérési eszközök vannak összeszedve a közösségi média aktivitások mérésére. 

Az NRC készített egy nagyon érdekes felmérést arról, mit is csinálnak az interneten az 50 évnél idősebbek. Mivel 3,6 millió emberről van szó, így semmiképpen nem mehetünk el a kutatás mellett: a hazai lakosság harmadáról van szó!

A 3,6 millió "szépkorú" közül jelenleg 600 ezren interneteznek rendszeresen. Ezzel ők a legkevésbé reprezentált felnőttkorú korosztály, és a netezőknek mindössze 15%-a kerül ki közülük. Éppen emiatt a demográfiai összetételük is különleges.

Míg kb. 10 éve az internetezők egyfajta elitet jelentettek - 10-15%-os internetpenetrációról beszéltünk akkoriban -, addig mára a fiatalok körében súlyos lemaradást jelent az, ha valaki nem fér hozzá a világhálóhoz. Ugyanakkor az 50 fölöttieknél még az internetezők egyfajta elitnek számítanak: jellemző körükben a diploma (43%) és a magasabb státusz.

Érdekes, hogy nagy vonalakban az internetet hasonlóan okokból használják: információt keresnek és kapcsolatot tartanak. Persze mások a hangsúlyok, és szívesen olvasnának direkt nekik szóló oldalakat is.

Tudjuk, a hazai nyugdíjasok nem dúsgazdagok, de az 50 fölötti korosztályban nemcsak nyugdíjasok vannak, sokan keresnek, és mint írtam, jól is keresnek (magasabb státuszúak). Így nem túlzás azt állítani, hogy ez egy viszonylag erős szegmens lehetne üzletileg is, főleg, ha sikerül pontosan célozni. Ráadásul van még növekedési potenciál: ahogy az általános növekedés 10 éve lassan de biztosan megindult, úgy ebben a szegmensben is az várható, hogy évről évre több embert tudunk elérni az interneten is.

Az NRC kutatása itt érhető el, bővebb adatokkal. Érdemes nézegetni, szemezgetni, és akár tervezni is az 50 fölöttiekkel. Ők is itt vannak, egyre nagyobb számban!