Onlinemarketing blog

Van egy e-mail címem, amit kb. öt éven keresztül nem használtam. A leveleket nem nyitottam meg, mert a fiókot is hanyagoltam. A levelek persze nem pattantak onnan vissza, mindössze egy fekete lyukba érkeztek.

Nos, pár hete fölélesztettem a mailboxom, azóta figyelem, miket kapok. És jönnek azok a hírlevelek, jönnek azok a direkt levelek, amikre olyan hét-nyolc éve feliratkoztam. Jönnek, megállás nélkül. Függetlenül attól, hogy ez évekig egy fekete lyuk volt.

Vagyis éveken keresztül azt hitték, hirdetnek nekem. Pedig még ha így is történt: vajon öt-hat év alatt mennyit változott a preferenciám? Mennyit változott az élethelyzetem? Ha öt éve még éppen autót akartam venni, vajon mi a valószínűsége, hogy ma is így van? Ha öt éve éppen középvezető voltam egy cégnél, vajon ma is így van? És a hét-nyolc éve megadott adataim egy munkaközvetítőnél vajon ma is frissek?

Nem nehéz válaszolni a fentiekre. A jellemző válasz a nem. Nem vagyok olyan, mint öt-hat-hét éve. Csak az e-mailt küldők fejében.

De ezek a direkt levelek, ezek a hírlevelek ráadásként reklámot is tartalmaznak. Célzottnak nevezett reklámot. Hát, kérem, ezek már félremennek. Mert kérem ez az e-mail cím, amire küldözgetnek, nagyon régi!

Egy adatbázis az évek során jelentősen elértéktelenedik. Lehet, észre se vesszük, de az induláskor még tűpontos adataink 2-3 év múlva már nem sokat érnek. Felépítünk egy adatbázist, használjuk, és azt hisszük, pár év múlva is milyen jó lesz. Pedig nagyon könnyen kiéghet, nagyon könnyen széteshet: azok, akik három éve még befektetési lehetőséget kerestek, most könnyen lehet, inkább hitelt akarnának felvenni.

Figyeljünk oda az adatbázisunk frissességére. Nézzük az eredményeket, és azokat a címeket, amikhez évekig ki nem nyitott e-mailek tartoznak, dobjuk ki. Ne áltassuk magunkat, és főleg ne verjük át azokat, akik esetleg megveszik tőlünk a kiküldés lehetőségét. Nem éri meg, hiszen a konverzió elmarad.

Legyünk frissek és üdék. Az adatbázisok pedig nem olyanok, mint a soha-le-nem-nyugvó nap. Azok bizony elfáradnak...

A Google ma bejelentette, hogy napokon belül elérhetővé válik a remarketing lehetősége az AdWords tartalmi hálózaton. De mi ez a remarketing?

Ők nagyon szépen elmagyarázzák, ezért csak dióhéjban: egy olyan célzási megoldás, amikor mást tudunk hirdetni annak, aki már járt az oldalunkon. Ilyen kampányt először tavaly csináltak az Index.hu oldalain idehaza (pontosabban ez kapott először nyilvánosságot), tehát a szakmában nem ismeretlen a megoldás - éppen csak eddig nem lehetett nagyon máshol használni. Ja, és az Index máshogy nevezte: náluk ez a retargeting. 

A Google lépése viszont feladja a leckét mindenkinek. Hiszen mostantól nemcsak egy szakmailag szűkebb körben ismert megoldás a remarketing, egyre többen megtanulják a fogalmat, és kérni fogják más kampányokban is.

Érdemes erre készülni, van pár hónapja a portáloknak. Viszont. Ez azt is jelenti, hogy kaphat egy újabb lökést a banneres hirdetési megoldás, hiszen ezzel a módszerrel sokkal hatékonyabb lehet minden olyan kampány, ahol direkt konverziót várunk el, például feliratkozást hírlevélre vagy vásárlást. 

Tehát: remarketingeljünk, retargetingeljünk emberek! Tényleg jó lesz nekünk.

Ahogy a közösségi média egyre erősebb és egyre nagyobb a befolyásoló ereje, úgy fogja egyre jobban formálni a reklám nyitottságát, elérhetőségét. A reklám eddig ugyanis szinte minden esetben pénz befektetéssel járt. A legegyszerűbb megoldás is pénzbe került, legyen szó szórólapról vagy apróhirdetésről. Aztán persze az internet megnyitotta az utat az ingyenes megoldásoknak és a fajlagosan olcsó reklámoknak, de az igazi ingyenesség csak most jön el.

Eddig ugyanis az ingyenes vagy nagyon olcsó megoldások "másik pályán" mozogtak, mint a fizetős megoldások. Ez volt a média érdeke és ez volt a pénzért hirdetők érdeke is: kell a bevétel és nem kell a fölöslegesen nagy reklámzaj...

De a közösségi média - a blogok, a Facebook, a Twitter - alapvetően ingyenes. Hiába van két zsák pénzünk, nem fogunk tudni mást csinálni, mint pénz nélkül. Amikor ajánlatot adunk közösségi média optimalizálásra, akkor nem médiadíjat kérünk, hanem az időnket és a tudásunkat fizetik meg.

Nos, ha valakinek van ideje és némi tudása, akkor máris egy pályán játszhat a "nagyokkal". Máris itt van a kezében az ingyenes eszköz. Ez az igazi civil pálya, itt lehet igazán megmutatni, mit is tudunk.

 

(A bejegyzés alján frissítve.)

...és milyen sokat érhetnek! Gondolj bele, ha a TE neved, vagy a céged, terméked neve a tét. Vajon mennyit ér ez meg neked?

És a konkurenciádnak?

Visszatérő kérdés, rendszeresen belefutok: a Google-ben a konkurenciám hirdet a cégem, termékem nevére. Mit csináljak?

A válasz eddig az volt: nyelj egyet, és dolgozz tovább. Most úgy tűnik, az Európai Bíróság is ezt javasolja: nyelj egyet, és lépj tovább. A döntésük értelmében ugyanis legális az a gyakorlat, hogy a Google engedi azt, hogy mások nevére, cégnevére, brand nevére hirdessünk. Természetesen a megtévesztő hirdetések ellen továbbra is fel lehet lépni, részben a hirdető, részben a Google felé, de ha a hirdetést kirakója egyértelműen feltünteti, hogy mi köze van a névhez, akkor elvben akár maradhat is.

Jó vagy rossz hír ez? Igazából olyan eszköz a más nevére történő hirdetés, amely néhány esetben nagyon hasznos lehet. Másrészt mi is könnyen kerülhetünk ilyen helyzetbe. Mondhatnánk, hogy egy-egy, majd mi is visszahirdetünk a konkurenciára, ha ő is ezt teszi. Bár magunk között ezzel is csak a Google jár jól. Kicsit olyan ez a helyzet, mint a A fülemile címe vers vége felé a bíró ítélete:

Se ide nem, se oda nem
Fütyöl a madárka, hanem
(Jobb felől üt) nekem fütyöl,
(Bal felől üt) s nekem fütyöl:
Elmehetnek.
 

Frissítés:

Madarász Márti a Google-től a kommentek között választ ad arra az esetre, hogy mit kell csinálnunk, ha bejegyzett védjegyünkre hirdetnek, és ezt nem szeretnénk engedni. Beemelem ide, mert úgy gondolom, hasznos:

A védjegyek kérdése nem újkeletű, a válasz viszont valamivel árnyaltabb.

Nem beszélhetünk általánosan védjegyek szerinti irányelvről, mert ez területenként változik: mint ahogy a televíziós v. rádiós reklámtörvények is országonként változók, a Google a védjegyek esetében is területi megkülönböztetést alkalmaz. Míg pl. egyes országokban a tévében láthatunk összehasonlító reklámokat, otthon ilyenekkel nem találkozunk - az online világban is szükséges volt tehát a területenkénti megkülönböztetés. A következőkben a hazai hirdetési irányelveinkről írok.

A részletes irányelv itt található: adwords.google.com/support/aw/bin/answer.py?hl=hu&answer=6118, itt leírjuk, melyik esetben mi a teendő. Ha a védjegy tulajdonosa nem "szól" a Google-nak, nem tudhatjuk és nem is vagyunk olyan helyzetben, hogy eldöntsük, hogy az ő márkája védjegy - ezért szükséges a bejelelentés. A folyamat több szempontból is kedvező: ha már valaki a hazai bejegyeztetési folyamatot elkezdte és igazolni tudja, hogy az folyamatban van, már hozzánk is benyújthatja a kérelmet. Emellett lehetőség van a védjegyed hirdetési jogának a továbbadására is olyan esetben, ha a termékedet mások is értékesítik, és az a te érdeked is, hogy ezt sikeresen tegyék (tehát nem konkurálsz velük).

Az irányelv szigorúságát mutatja, hogy szigorúan fiókszintre vonatkozik, ezért a több fiókot kezelők esetén is elkerülhető az esetleges visszaélés.

Összességében tehát ha azt szeretnétek kivédeni, hogy a védjegyetekre hirdessenek versenytársaitok, a fenti segítséggel és az alábbi űrlapon továbbítsátok ezt felénk: services.google.com/inquiry/aw_tmcomplaint.
 

Évekig az volt a kérdés, hogy vajon a mobil platform és az internet harca hogyan alakul: milyen területeken nyerhet a mobil, mi az, ami már nem él meg ott. Aztán egyszercsak azt vettük észre, hogy már nem az a kérdés, mire nem képes a mobil - szinte mindent tud egy okos telefon, amire egy átlagembernek átlag geeknek szüksége lehet. Ráadásul ezt a változást nem a korábbi nagy brandek érték el, hanem kb. a semmiből érkező iPhone, és a szintén előzmények nélküli Android platform. A korábban nagy reményekkel induló Palm elsüllyedt, a windows mobilok léteznek és fejlődnek, de úgy le vannak maradva, mintha más világban élnének, és még a Blackberry kilátásai sem különösen biztatóak (bár nekik van a legtöbb esélyük a régiek közül).

Kevesen látták azt, hogy ez a két platform harca fogja meghatározni a 2010-es évet. Ezen kevesek egyik volt Doransky, aki már 2009-ben erről beszélt. Sőt, nemcsak beszélt róla, hanem elkezdett egy konferenciát is szervezni.

A 2009. őszén még csak a geekeknek érdekes esemény mára hirtelen aktuálissá vált. Ráadásul egészen ütős kis programot is sikerült összehozniuk, így azt gondolom, sikerült megteremteni egy konferencia sorozat első részét: a mobil világ folyamatos változása miatt nem hiszem, hogy egyszeri lesz a rendezvény.

Tehát, akit csak kicsit is érdekelnek a trendek és szeretne képben lenni, az még most jelentkezzen az iPhone vs. Android konferenciára. Ez most egy olyan esemény lesz, ahol nemcsak azért érdemes jelen lenni, hogy jópofizzunk másokkal a szünetben!

Zseniális ötlet, hogy fizessünk azért, mert valaki megnéz egy reklámot. Zseniális, hiszen így biztosak lehetünk benne, hogy odafigyel rá. Főleg, ha csak akkor kapja meg a jutalmat, ha válaszol is pár egyszerű kérdésre.

Hát mekkora ötlet ez már, nem?

Hát nem. Minden bizonnyal van olyan termék, amelynél az a célcsoport, amelyik a reklámnézésből akar pénzt keresni, érdekes nekünk, nade álljunk már meg egy pillanatra: egy ilyen rendszer arra van kitalálva, hogy mindenki nézzen meg minden reklámot minél többször, függetlenül attól, hogy őt érdekli-e az vagy sem. És főképpen függetlenül attól, hogy ő potenciális vevő-e vagy sem.

Vannak olyan hálózatok, amelyek arra toboroznak embereket, hogy kattintsanak hirdetésekre adott oldalakon, így az oldal gazdája bevételhez jut, és abból a bevételből visszaoszt. Az ilyen hálózatok finoman szólva is szabálytalanok, hiszen a hirdetők és a hirdetési hálózatok kijátszására épül. Nem jó ez senkinek, jobbára az oldalak tulajdonosainak sem, hiszen amint kiderül a turpisság, rögtön repül a bevétel, nem utal nekik a hálózat.

Egy ilyen fantasztikus ötlet, amint a bejegyzés elején vázoltam, ugyanezt valósítja meg, csak pepitában. Lényegében átveri a hirdetőket, még akkor is, ha ezt valami egészen más módon magyarázza.

Hogy ez fikció lenne? Hogy ilyen nincs is? Hát, mutatom:

Ezt a linket az iwiw-en kaptam: Pontér.hu

Ez pedig konkrétan sajtóközleményben jött: Reklámfaló

Már csak egy kérdésem maradt: milyen megfontolásból hirdetnél ezeken a helyeken? Valóban megérheti a kikényszerített figyelem?

Így hirtelen két híroldal is nyílt a napokban, amik nem csinálnak mást, mint a máshol is olvasható híreket valamilyen újabb mixben kínálják nekünk. Ráadásul mindkét oldal régi piaci szereplőtől származik.

Az egyik a Sanoma Hír24.hu oldala, ami egy hírportál. Részletes leírását és találgatást, hogy minek is van, Pollnernél találunk. Én csak osztani tudom a nála leírtakat: nem értem. Ha mobilra van kitalálva, akkor sok benne a kép. Ha hírpörgetésre van kitalálva, akkor meg miért olyan vékony, hogy normális képernyőn a nagyítás gombot keresi az ember?

Ráadásul valahogy nem is illik a Sanoma hazai portfóliójába: idegen test kívül és belül. Vajon mire számítanak? Ide fognak szokni a... kik is? Az FN.hu kapott most egy belső konkurenciát? Vagy?

Ez az oldal már 5 éve se tetszett volna. Persze kellően nagy reklámmal és forgalomtereléssel - erre van eszköze a Sanomának - még többé-kevésbé olvasott is lehet. Akár. Én mindenesetre szkeptikus vagyok.

A másik oldal a Tallozó című offlin válogatás újság online változata. Nos, ez nem is ígér saját tartalmat, ez azt ígéri, hogy újraosztja a máshol megjelent érdekes cikkeket. Vagyis egy szerkesztett tallózás biztosít nekünk.

Kétségtelenül látványos az oldal, de most őszintén: kinek jutna eszébe itt keresni híreket? Ott van a Hírkereső, a maga nemében nehezen leküzdhető oldal - de a Tallózó mégcsak nem is frissül napon belül, ahogy néztem. Nem értem. Vagy csak én látom rosszul a várható trendeket?

Egyébként érdekes, hogy egyik oldal sem elég gyors és elég érzékeny abban az online hírzabálós világban, ahol az esti híradókat sem érdemes megnézni, mert abban csak a reggeli hírek vannak...

Eközben meg megújult a Szörcs kereső trend része. Ha tényleg hírek - friss hírek, tallózások - kellenek, akkor nem érdemesebb itt kezdeni? Ez nem is ígér mást, mint megmutatja, mi az aktuális trend, mivel foglalkozik kb. mindenki...

Ha igaz az a mondás, hogy az angol az a nyelv, amit a legkönnyebb "rosszul" megtanulni, vagyis nagyon hamar meg tudjuk magunkat értetni, hiába rossz a nyelvtanunk, pocsék a kiejtésünk és csak alig 150 szót ismerünk, szóval, ha igaz ez a mondás, akkor igaz lehet az is, hogy a marketing az a tudomány, amit a legkönnyebb "rosszul" megtanulni.

Szavakat, módszereket tanulhatunk meg napok alatt, 8-12-24-50 órás képzéseken próbálhatjuk behozni sok év egyetemen tanulható tudását, és ha elég ügyesen elhitetik velünk, hogy minden szép és jó, akkor igazán azt gondolhatjuk, királyok vagyunk, mindent tudunk, amit tudni lehet.

Pedig még csak meg se értettük sok esetben, mi miért van, mit miért csinálunk. Ráadásul egyre többen vannak, akik szakkifejezések mögött valami mást tanítanak. Olyan ez, mint a kuruzslás, csak most nem az életünkkel játszanak, "csak" a cégünk életével. Hiszen ha valamit elszúrunk a marketing folyamatban, akkor bizony a vállalkozásunk is bukhat.

Persze érthető, ha egy alapvetően nem marketinges szeretné megtanulni gyorsan és könnyedén a marketinget, hiszen így nem kell majd annyit költenie. Olyan ez, mint amikor a 600-as SEL Mercedest gázossá alakítják: érthető, hiszen így sokkal olcsóbb, na de akinek van pénze egy ilyen batárra, annak lehetne már pénze igazi üzemanyagra is...

Éppen ezért gondolom nagyon fontosnak, hogy aki a marketing területén ír, az pontosan használja a fogalmakat és pontosan is írja le, mi mit jelent, minek mi lehet a következménye. Az utóbbi hetekben megint belefutottam több olyan esetben, amikor bizonyos fogalmakat valami egészen másra használtak bloggerek, és ennek megfelelően amit javasoltak - bár nem volt hülyeség - de megtévesztő volt.

A legnagyobb baj itt nem is az, hogy a leírt módszer rossz lett volna. Sőt, ezekben az esetekben mind praktikus és jó tanácsot kaphattak az olvasók. A baj az, hogy nem azt kapták, amiről a cím beszélt. Piackutatás helyett tesztet, multi channel marketing helyett integrált marketing kommunikációt, gerilla helyett mondjuk vírust.

Jó, hasznos, értelmes írások - fogalmi tévedéssel. Vajon miért? Nem értett hozzá az, aki írta? Vagy egyszerűen csak így jobban hangzott? Fogalmam sincs. A legtöbb esetben ki se derül, hiszen ennek megkérdezése után a válaszok vagy sértettségre utalnak, vagy azt kapom, hogy most mit lovagolok itt a szavakon, nem ez a lényeg.

Hát tényleg. Nem ez a lényeg. Végül is, ez csak egy ilyen kis tudomány-féle, nem is érdekes. Nem az életed a tét, csak a munkád. Mindegy is.

Vissza is vonulok az elefántcsont tornyom langymelegébe.

Nem szeretem azt, ha valaki tudja tutit. Ezt már jó sokszor leírtam, de valahogy az élet rendre megerősíti ezt. Egész egyszerűen nem lehet ész nélkül használni a már bevált módszereket, mert könnyen koppanhatunk. És ami működik az egyik kampányban, az nem működik a másikban...

A konkrét példa most éppen az AdWords. Egy konkrét szakterületen működő webáruház hirdetéseit kezeljük, és eredményesen: egész egyszerűen fel kellett függeszteni a kampányt, mert 2 nap alatt sikerült az egy havi forgalmat (majdnem) hozni, és a logisztikai háttér ehhez már majdnem kevés.

Eközben egy szintén normál fogyasztói körnek szóló hirdetéssel szenvedünk: nem tudjuk elérni azt a konverziós arányt, ami már legalább elfogadható lenne.

Pedig mindkettő Google AdWords, kb. ugyanakkora költéssel, és nagyon hasonló gondoskodással is. De nincs királyi út: ami bejön az egyiknek, nem jön be a másiknak. 

A Bánó a Brandcamp konferencia kapcsán írt arról, hogy mennyire tervezhetetlen a közösségi oldalakból érkező forgalom. Vagyis nem egyenletes forgalmat kapunk, hanem olyat, amiben vannak kisebb-nagyobb csúcsok.

Ennek kapcsán jutott eszembe (és le is írtam neki ott is), hogy alapvetően az lesz a gond, hogy az SMO, vagyis a közösségi média optimalizálás elsősorban nem forgalomterelésre való. Tehát ez nem olyan, mint a SEO vagy a PPC kampányok vagy egy e-mail aktivitás: nem akkor kell használni, ha több látogatót akarunk.

De akkor mi értelme van ennek az egésznek? Mire való ez az egész közösségi média baszakodás?

Hát, elsősorban ugye kommunikálásra, pontosabban párbeszédre: párbeszédre a lehetséges vevőinkkel, a lehetséges partnereinkkel. Arra való, hogy a véleményüket befolyásoljuk, ha lehet, minél pozitívabb irányba. Mondok egy példát.

Ha csinálunk egy jelentős bővítést a cég ügyfélszolgálatán, és e miatt a korábbi problémákat sikerül kiküszöbölni - vagyis valódi válaszokat fogunk adni az érdeklődőknek, naprakészek és udvariasak vagyunk stb. -, akkor ezt valahogy el is kell mesélni az embereknek. Mostmár lehet bennünket keresni, nem vagyunk annyira legendásan szar ügyfélszolgálat, mint mondjuk a T-Home-é. 

De eddig kifejezetten utáltak minket, sok volt a panasz. Vagyis egy vesztes helyzetben vagyunk!

Nos, ilyenkor ha a közösségi oldalon jelen van a célcsoportunk (vagy a célcsoportunk egy fontos része), akkor megtehetjük, hogy ott "mondjuk el" nekik, hogy mostmár jók vagyunk, megjavultunk, kiléptünk a vicc kategóriából.

Vagyis megtehetjük, hogy javítjuk a cégünk megítélését, végső soron a brand értékét. Például erre való az SMO.

Alig egy hónap múlva választás. Alig egy hétig lehet még leadni az ajánlószelvényeket, ami nélkül nem indulhatnak a jelöltek, nem állíthatnak a pártok listát. A nagyoknak ez nem gond, de a kicsik számára ez erős kihívás. A két legnagyobb kicsi, az MDF és az LMP számára létkérdés: legyen meg a kellő számú szelvény.

Gondoltam, megnézem, kinek adhatom a cédulát. Azt tudom, hol lakom, azt nem, hányas választókerületben. Így aztán arra is kellene infó, hogy valójában hova tartozok.

Elmentem hát az LMP és az MDF oldalára szétnézni. Természetesen mindkét helyen ott van a telefonszám, kit kell hívnom, ha oda akarom adni. De engem előbb információ érdekel: kinek adhatnám? Nos, erre nem gondoltak.

Az LMP-nél hiába tudom, hol lakom, azt kellene tudnom, hányas választókörzetben. Igaz, ez az infó rajta van a szavazásra hívó lapon, nade nem lenne egyszerűbb egy utca alapú kereső? Viszont ha megvan a kerületem, akkor megkapom, ki a jelölt. De csak a nevét. Nincs link bővebb információra, képre, bármire. Miért? Mennyibe tartott volna? - Javítás: felhvíták a figyelmem, hogy van. Megnéztem és valóban: egy letölthető pdf. Köszi. Ez lenne a web 2010-ben? 

Az MDF-nél még ennyit se kaptam. Ott megadtam a megyét (csak azt lehet), és nem látok semmit. Hopp, nem működik a kereső(!) Operában! Irány a Firefox. Nos, ott kapok infót. Szöveget, hogy ki a megyei elnök, meg ilyenek. Vannak weboldal címek is. Nem linkelve. Mi ez? Ennyire bénák? Semmi jelöltlista, semmi plusz infó. Hát akkor most kinek adhatom a cédulámat?

Ez így nem lesz jó, kedves politikusok és kedves kampányembereik a politikusoknak. Miért nem lehet erre kellően fölkészülni? Azt gondolom, e így nagyon béna...

(A már biztosan jól álló három nagy pártot direkt nem néztem. Nekik azért annyira nem fontos jelen helyzetben az internet.)

Ma volt a Barcamp konferencia, lánykori nevén Web 2.0 Symposium, ahol egy érdekes témában vezettem egy workshopot:  Mi alapján lehet rangsorolni a webes ügynökségeket?

Mivel nekem elsősorban moderátori szerep lett osztva, ezért nem előadással készültem, hanem beszélgetést generáló kérdésekkel. Azt gondolom, mérsékelten sikerült megoldanom a problémát, vagyis átrágtuk a témát, még beszélgetés féle is lett belőle. Csak.

Csak kevesen voltunk. Illetve végülis a jelenlévő 20-25 fő nem kevés, de ebből csak kb. négyen voltak online ügynökségtől, illetve még talán 2-3 ember egyéb ügynökségi oldalról. Megrendelői oldalról kicsit többen, talán 7-8 érdeklődő. Ráadásul egy ilyen rendezvényen a passzív befogadáshoz vagyunk szokva, nem a beszélgetéshez. Éppen ezért igyekeztem olyan kérdéseket feltenni, amire lehetett igen-nem szavazatokat adni, így próbálva mindenáron bevonni a közönséget.

Bevallom, néha kicsit kínos volt, de azért csak-csak sikerült előre jutnunk.

A felvetésem az volt, hogy az alábbiak közül mi az, ami fontos lehet egy online ügynökség megítélésében:

• éves árbevétel?
• megrendelők száma?
• alkalmazottak száma?
• referenciák száma?
• elnyert díjak?
• közösségi média jelenlét?
• ismertség?

E mellé jött még ötletnek kettő a közönség részéről:

• a szolgáltatások széles köre
• megrendelők nagysága (minősége)

A fentiek közül kialakult két fontos szempont:

• megrendelők száma (és minősége)
• referenciák

Ekkor tettem fel azt a kérdést, hogy kell-e egyáltalán online ügynökségi rangsor? Erre az volt a többségi válasz, hogy igen. Elsősorban azért, mert ez segítheti a megrendelőket az ügynökség választásban.

Végül arra voltam kíváncsi, ki csináljon ilyen rangsort. A javaslataim:

• az ügynökségek
• a megrendelők
• szakmai szervezet
• szakmai sajtó

A konszenzusos vélemény az volt, hogy ez utóbbi kettő, vagyis szakmai szervezet és egy szakmai sajtó. Nevesítve: az IAB és a Kreatív Magazin csinálhatna egy ilyet. Ez így elég konkrét "felkérés", nem?

És hogy hogyan kellene ennek elkészülnie? Az összes fenti szempontot tartalmazva, különböző súlyozással. Vagyis akár idén is lehetne egy ilyen rangsort összerakni - nem kis munkával. Lehetne.

Legyen?

Miközben sokan még azon vakaróznak, vajon kell-e nekik Facebook vagy Twitter, vannak olyanok, akiknél már az a kérdés: elég-e az egy felhasználóval történő regisztráció?

Az elmúlt hetekben több ilyen kérdésbe is belebotlottam, elsősorban a Twitterrel kapcsolatban: hány felhasználóval Twitterezzünk? Persze, hozzá kell tennem, a kérdés előtt már tisztáztuk, hogy kell nekik a Twitter, sőt, részben már használják is. És akkor nézzünk tipikus példákat, amikor én is azt gondolom, hogy kellhet a több felhasználó:

Ha a cégnél van egy-két "erős ember", akik egyébként is jelen vannak saját nevükön, érdemes lehet egy céges felhasználót is regisztrálni. Ezzel kicsit el lehet különíteni a hivatalos és a magánéleti csiripeléseket, miközben ráadásként összességében akár több felhasználót is el lehet érni. Természetesen ilyenkor egymást tudják erősíteni az egy céghez tartozó felhasználók: a céges bejegyzést bátran lehet újraosztani, re-twittelni.

Ha a cégnek vannak erős brand-jei, akkor is lehet több felhasználóval jelen lenni. Persze ehhez erős önálló kommunikáció kell úgy a cég mint a brand részéről. Viszont simán lehet eltérő a célcsoport: a céges jelenlét inkább a b2b irányba, a brand jelenlét pedig a felhasználók felé. Ez az az eset, amikor még a Facebookon is érdemes külön oldalakat létrehozni.

Ha a cég több országban van jelen, akkor inkább érdemes több nyelven jelen lenni a közösségi médiában, mint ugyanazon a felhasználónak Bábel-toronnyá válnia. Vagyis legyen külön magyar, cseh, szlovák, román stb. felhasználó, mert így lesz az jó.

Ha erős és nagy viszonteladói, ügynöki hálózata van egy cégnek, akkor is megteheti azt, hogy más felhasználó "szól" a partnereknek és más a nagyközönségnek. Ezt megtehetik akár mlm hálózatok is, de sok viszonteladóval kapcsolatot tartó cégek is bátran. Hiszen más a fontos egy üzleti partnernek és más egy végfelhasználónak.

Végül mutatok egy példát, hogy igazán nagy cégek mennyire szegmentálhatják szét a Twitteres jelenlétüket. A Ford üzemeltet egy The Ford Story című oldalt, elsősorban közösségi jellegű tartalmakkal. Itt láthatjuk a Twitteres, Facebook-os, Youtube-os stb. jelenlétüket is, érdemes végignézni, ők hogyan osztották szét magukat "több személyiséggé"!

Idén is lesz StartUP konferencia, és idén is benne vagyok nyakig a szervezésben. De szemben az előző kettővel, most szinte minden más lesz. Részben azért, mert a korábbi szervezők egy része egyéb elfoglaltságuk miatt most nem tudnak annyit segíteni, részben, mert sok poént lelőttünk a két év alatt - és ráadásként más konferencia, jelesül a Web 2.0 Symposium BarCamp is erősen startup irányt vett, ami viszont egyáltalán nem baj.

Mi továbbra is ingyenes, de regisztrációhoz kötött konferenciát csinálunk, ennek megfelelően idén is sok fejlesztőt és legalább annyi üzletembert várunk. Azt gondolom, jól megférünk egymás mellett, kell minél több lehetőség a startup cégeknek, ha az anyagi lehetőségek már ennyire korlátozottak.

Az idei StartUP legnagyobb újdonsága az, hogy a bemutatkozást kicsit kibővítettük, és egy versenyt tudtunk köré szervezni. Ehhez várjuk a cégek jelentkezését, hiszen nélkülük senkik vagyunk. Cserébe a legjobb nyerni fog 100.000,- Ft-ot. Jó lesz arra, hogy adjon egy kis plusz ösztönzést. A jelentkezésről bővebb információk a weboldalon.

És ami még nagyon fontos: várjuk a támogatók jelentkezését is. E nélkül nehezen lesz tartható az ingyenesség. Tehát aki úgy gondolja, fontos a StartUP konferencia, az bátran írjon az info@onlinemarketing.hu címre. Már 10 ezer forint is nagy segítség!

Gyertek, jelentkezzetek, legyünk idén is jó sokan!

 

Pár éve már, hogy a Varga Pincészetnek (Vargabor) csináltunk egy kampányt, és bár azóta nagyobb reklámokban nem működtünk közre velük, azért tartjuk a kapcsolatot. Ennek kapcsán alakult úgy, hogy technikailag átvesszük a Facebook-on futó kampányukat. Ez az átvétel az utóbbi napokban történt, és érdekes dologgal szembesültünk - talán nem haszontalan, ha megosztjuk.

A kampány célja a Varga Pincészet Facebook-oldalának a promóciója, tehát belső hirdetésekről beszélünk a rendszerben.

Az átvételt eredetileg úgy csináltuk, hogy leállítottuk a Vargabor saját kampányát, a szövegeket bemásoltuk a mi accountunkba (OM account), és elindítotuk a kampányt.

A kampány a régi helyén úgy futott, hogy az ajánlott bid (tehát az ajánlott kattintási díj) 18 eurocent volt, így lett rengeteg megjelenés és persze sok kattintás. A hirdetések áthelyezése után az ajánlott bid 50 eurocent lett! Két és félszeres növekedés, ugyanazokra a szövegekre, ugyanazon belső landing page-re. 

Ha nem állítottuk ennyire a licitet, akkor nem volt megjelenés se... Ez így nem is jó, meg drága is... Elkezdtük vadászni, mi lehet a baj, és végül az ügyfél (Varga Bálint, ne legyen névtelen) volt az ügyes. Mint kiderült, önmagában az átállás sem volt már jó...

Tehát a következőt kellett tenni: első körben törölni az összes hirdetést. Aztán az OM accountot admin joggal hozzá kellett adni a Vargabor csoporthoz (ez ugye a landing page). Majd ezt követően innen kellett a kampányt indítani a "Promote your page" gombbal. Nos, ez eredményt hozott: az ajánlott bid 19 eurocent lett!

Végül még egy tapasztalat: január óta kb. 50%-al nőtt az egy kattintásra eső költség. Látszik, hogy egyre többen használják itthonról is a Facebook hirdetési rendszerét.

Ezúttal is köszönöm Varga Bálint és a Varga Pincészet közreműködését, és azt, hogy megírhattam ezt a bejegyzést!

Alábbiakban csorbítatlanul közlöm a Szörcs.hu anyagát:

Magyar Internetes Tartalmak Trendjei
A Szörcs Magyar Kereső havi adatai alapján
2010. február

POLITIKAI ADATOK A VÁLASZTÁSOK KAPCSÁN

A politikai választási kampány kezdete óta 25%-kal több belpolitika tartalom keletkezik az internetes híroldalakon. Az internetes közösséget látszólag jobban érdeklik a választások mint a hírszerkesztőket; a blogokon ugyanez az arány 35%-os.

Pártok említése

2010 februárjában, közeledve a választásokhoz az összes párt növelni tudta az internetes jelenlétét. A Szörcs Magyar kereső adatbázisának segítségével a hazai online tartalmakban megvizsgáltuk, hogy az előző hónaphoz képest mennyivel változott a pártok februári említésszáma.

Legnagyobb mértékben az LMP tudott növekedni, őket közel kétszer annyiszor említették februárban, mint előző hónapban. Az MDF emlegetettsége 18%-kal nőtt, MSZP-é 17%, a Jobbiké 10%, a Fideszé pedig csupán 5%-kal.

Februárban összesen 1 millió 200 ezer online tartalom említette a Fidesz nevét. A MSZP-nél ez a szám 980 ezer, amelyel az LMP a februári ugrást követően, 900 ezres értékkel veszi fel a verseny. Az MDF-nél 730 ezer a Jobbiknál pedig 660 ezer volt ez az érték.

A pártokra vetített tartalmak számában azét nincs feltűnően nagy eltérés, mert nagy az átfedés közöttük. Ha egy tartalom legalább egy párt nevét megemlíti, akkor 55% arányban megemlíti legalább egy másik pártét is.

Ez a jelenség a Fidesz – MSZP között volt a legkiugróbb: 67% az átfedés a tartalmak között, ami gyakorlatilag a kormány – ellenzék, ellenzék – kormány online politikai kommunikációnak köszönhető.

Jobbik és LMP megjelenése

Kimagasló a Jobbik népszerűsége a blogokon*. Januárról februárra 47%-kal nőtt a pártról szóló tartalmak száma, így a Jobbikot összesen 52 ezer alkalommal említették** február hónapban. Érdekesség, hogy a hírekben történő említettségük viszont alig 2%-al nőtt az előző hónaphoz képest. Azaz nem túl kimagasló a Jobbik szereplése a hagyományos online médiában a közösségi médiához képest. Így a Jobbik a hagyományos online média említésekben, a többi párthoz képest az utolsó helyen áll. Viszont a social mediában (pl. blogok, fórumok) jelentős aktivitással és említésszámmal bír. Ez jól mutatja, hogy a közösségi tartalmakban nagyobb teret kapnak a párt megosztó szerepével kapcsolatos vélemények is.

Az LMP említettsége a híroldalakon ugyanakkor kimagaslóan teljesített februárban. Gyakorlatilag a Fidesz-szel és az MSZP-vel egy súlycsoportba hozta az előző havi kiugrás a pártot az online említésszámok tekintetében. Nevezetesen négyszer gyakrabban írták le a híroldalak az LMP nevét februárban januárhoz képest. Az LMP neve ugyanakkor a blogokban februárban csupán 6.200 említést kap, amellyel a vizsgált pártok között az utolsó. (Az MDF 11.200 említés volt a blogokban.) Ez mutatja, hogy a korábbi sajtó hírekkel szemben az LMP egyelőre nem használja erősen az online közösségi médiát.

Politikusok az interneten

A legnagyobb népszerűség növekedés februárban Bokros Lajos nevéhez köthető. Kimagaslóan, 82%-kal többször említik a politikus nevét, mint januárban.

A legkisebb növekedést Dávid Ibolya érte el, őt a kampánykezdet ellenére csak alig 3%-kal többet említik. A blogok, pedig mintha megfeledkeztek volna róla: ott 15%-kal kevesebbszer szerepel a politikusnő mint januárban.

Orbán Viktor és Mesterházy Attila említése viszonylag stagnál, 10-10%-kal növekedett csak.

Kimagaslóan nőtt Bajnai Gordon népszerűsége a híroldalak között: kétszer annyit írnak róla februárban, mint januárban.

Népszerűség

A politikai témájú tartalmaknál nehezebb megállapítani, hogy milyen kontextusban említik az adott kulcsszót. Elmondhatjuk, hogy a politikusok és a pártok kapnak hideget - meleget egyaránt, a tartalmak 70%-áról nem lehet megállapítani, hogy pozitív vagy negatív mondanivalója van-e. A maradék 30%-al érdekességképpen érdemes foglalkozni.

A Fidesz említése a megállapítható halmazban alig mutat kilengés: 59-41% a pozitív-negatív kontextus. Az MSZP-nél ugyan ez az adat már 13-87%, a negatív kontextus javára.

Az MDF-nél megjegyzendő, hogy a tartalmak 85%-a semleges kontextussal bírt. A maradék 15%-nál sem voltak kimagasló adatok: 61% negatív 39 % pozitív kontextus aránya.

A Jobbik tartogatta a végére a legnagyobb meglepetést: 55%-os arányban megállapítható volt a kontextus. Azaz sokkal kevesebb volt az objektív, semleges tartalmak aránya, mint a többi párt esetén. Viszont a pozitív - negatív kontextust vizsgálva 45 - 55 arányt kaptunk, ami szerint a Jobbik a véleményt legjobban megosztó párt a választásokon.

Érdekességek

• Átlagosan 12 percenként hangzik el „Vona Gábor” (lásd Jobbik) neve a magyar interneten.
• Januárhoz képest 21%-kal nőtt a belpolitika témájú tartalmak száma.
• Januárhoz képest 5%-kal csökkent a külpolitikai, és 11%-kal a bulvár témájú tartalmak száma.
• Januárhoz képest 23%-kal nőtt a sport témájú tartalmak száma. Ez 2%-kal nagyobb növekedés, mint a teljes belpolitika esetében.

Trendek (toplista az említésszám alapján):

Valentin nap: 11.200
Téli olimpia: 7.100
Orbán Viktor: 6.700
Toyota: 5.500
Visegrádi négyek: 5.200
Bajnai Gordon: 5.100
Torkos csütörtök: 4.600
Kopogtatócédula: 3.500
Adóbevallás: 3.100
Demszky Gábor: 1.700

* A Jobbik nevét csak a belpolitikai kontextusban vizsgáltuk (lévén, hogy a „jobbik” magyar ragozott szóalak.)
** Külön számoltuk a kommentekben történő említést. Minden hozzászólás, amelyben szerepelt a vizsgált kifejezés, külön említésnek minősült.

Az adatokat a Szörcs.hu Magyar Kereső (power by Blogter) biztosította. 

Ezerszer emlegetett bullshit duma, hogy az internet azért (is) jó, mert itt célozhatóak a hirdetések. Igen. Elvben. Aztán jön a gyakorlat, és mi szívunk, mert...

Van egy kedves ügyfelünk, aki eléggé helyi üzletet csinál: konkrétan ételt lehet nála rendelni Budapest bizonyos kerületeiben. Nem az egész városban, annak csak jobbára az északi részén. Csinálgatunk ezt-azt velük, de felmerült, hogy a szórólapozás helyett valami online megoldás kellene. És akkor jött a triviális ötlet: legyen ez a megoldás a Google AdWords, csináljunk abban csak a keresőre területileg is célzott kampányt. Mert jó lesz az nekünk.

Egyelőre nem jó az nekünk. A területi célzás annyira vacak, hogy az szinte hihetetlen. Ráadásul ellenőrizhetetlen is. Itt ülök Óbuda közepén, a kampánynak kötelező eleme a III. kerület, de én még élőben a hirdetést nem láttam. A statisztika alapján van megjelenés, kattintják is. Eleinte nagyon keveset. Akkor növeltük a területet, most egész Budapest van beállítva, és a hirdetés szövegében vannak a kerületek, ahol lehet rendelni. Így legalább van szabad szemmel is látható mennyiségű kattintás.

De a konverzió siralmas. Egy ételrendelés ára iszonyúan drága: több ezer forint. Simogatjuk, ápolgatjuk ezt a kampányt, de valami nagyon rossz számokat kapunk. Ez a területi rendeléses dolog igazából nem működik.

Márpedig ez baj, nagy baj. A kisvállalkozások jelentős része területileg erősen korlátozott helyen működik. A hazai internet felépítése viszont olyan, hogy az azonosításra használt IP címek nem területi alapon kerülnek kiosztásra. Így aztán hiába van ilyen eszköz a Google AdWords-ben, a valóság az, hogy nincs semmi haszna. Marad a hirdetés szövegében a célzás, de arra meg nagyon magas a rossz, értéktelen kattintás.

Most akkor maradjon a szórólap? Vagy fejlődjön akkorát a cég, hogy legalábbis egész Budapesten kiszállíthasson?

A szlovákiai AIM éves reklámköltési adatai:
  

	banner	sponzoring	email	search	listings	rich media	lead generation	slotting fees	összesen
2008	14 176 425 €	504 845 €	733 685 €	4 026 223 €	4 753 933 €	389 199 €	43 151 €	0 €	24 627 461 €
2009	12 112 774 €	445 345 €	608 095 €	3 757 636 €	5 167 190 €	990 663 €	59 809 €	150 473 €	23 291 985 €
éves változás	-14,56%	-11,79%	-17,12%	-6,67%	8,69%	154,54%	38,60%	-	-5,42%

 

Az iparágak részesedése a szlovák reklámköltésben, 2009

Telekom 22,63%
Pénzügy 16,10%
Autó 15,40%
Élelmiszer 8,51%
Szolgáltatói szektor 8,30%
Kozmetika 8,14%
Háztartás, iroda 5,51%
Egészség 4,26%
Turizmus 3,57%
Termékek 3,20%
Kultúra, szórakozás 2,87%
Média 1,50%
 

Köszönet Kálmán Tamásnak az adatokért!

 

A sikernek ára van, nem titka

Hobo

Rendszeresen felmerül, hogy mitől lesz sikeres egy új webes szolgáltatás. Nagyon sok okosságot lehet erről elmondani, de van egy alapvető dolog, egy olyan nulladik lépés, ami bár triviálisnak tűnik, mégis sokszor hiányzik.

Ez pedig az, hogy az alapvető funkcióiban működjön a termék, működjön a szolgáltatás. Hogy jó legyen.

Ha egy termék nem jó, ha egy termék nem működik, ha egyes funkciók rosszak, ha nem azt kapjuk felhasználóként, mit amit ígért a reklám, a sajtóközlemény, akkor ugyanis büntetni fogunk. Egyrészt nem fogunk többet visszamenni, másrészt még el is mondjuk adott esetben másoknak, hogy milyen szar ez vagy az a szolgáltatás.

Eleve vesztes helyzetet jelent az, ha egy termék hibás. Onnan még akkor is nehéz felállni, ha a hibát javítjuk.

Megoldás? Az éles működés előtt tesztelni kell. Legyen szó webáruházról, új websiteról vagy akár csak egy jelentkezési oldalról, amíg nem teszteltük bolondbiztosan, addig ne lőjük fel az űrbe, ne publikáljuk. Inkább csússzunk pár napot, az kevésbé fog fájni, mint a hibás működés miatt elvesztett felhasználók.

Legyen ez a nulladik lépés. A kötelező elem, mindenek fölött.

Lassan meglesznek a hazai reklámköltési adatok, de addig is egy kis csemege: néhány adatot a cseh piacról, íme:

Reklámtorta, Csehország, 2009 - 1 korona kb. 10 Ft

Média típus	Reklámköltés, korona	Arány
TV	28 401 205 993 Kč	43,0%
Print	23 692 126 874 Kč	35,9%
Rádió	3 944 875 565 Kč	6%
Mozi	119 860 871 Kč	0,2%
Outdoor	3 056 882 065 Kč	4,6%
OOHTV (Out of home TV)	66 101 799 Kč	0,1%
Indoor-Instore	322 697 232 Kč	0,5%
Internet	6 402 997 963 Kč	9,7%
Összesen	66 006 750 371 Kč	100%

Ezen belül az internet:

hirdetés típus	2009	becslés 2010-re	várható növekedés %
Standard display	3 641 003 413 Kč	4 244 017 794 Kč	16,6%
Non standard display	390 070 276 Kč	502 485 616 Kč	28,8%
Listings	786 111 374 Kč	943 899 122 Kč	20,1%
PPC	1 585 812 899 Kč	1 844 553 732 Kč	16,3%
Összesen	6 402 997 963 Kč	7 534 956 264 Kč	17,7%

A PPC még tovább van bontva:

Search: 78%
Tartalmi hálózatok: 28%

Adatok forrása: SPIR gyorsjelentés, illetve Kálmán Tamás - Köszi!

Igen, persze, a reklámok egy jelentős része utalgat a szexualitásra. Férfiak, nők, direkt félreérthető helyzetek, néha egészen frivol képek - és innen minden a néző fantáziájára van bízva.

De az IKEA most nem aprózta el. Nem célozgat, megmondja kerek perec: gyerünk baszni!

"Az IKEA áruházakban ihletet meríthetsz hálószobád megújításához és felpezsdítéséhez. Ha kedvet kapsz, és úgy döntesz, hogy hozzájárulsz a magyarországi népesség növeléséhez, ránk számíthatsz! Ha most vásárolsz bármilyen SULTAN matracot
10 000 Ft feletti értékben, vehetsz mindjárt egy SNIGLAR rácsos ágyat is, mindössze 10 Ft-ért. Minden adott tehát, hogy igazán jól érezd magad a hálószobában! De ha most mégsem tervezel családbővítést, a matrac árának 10%-át kedvezményként visszakapod IKEA-kártyán, amit legközelebb levásárolhatsz."

Hát nem aranyos? (eredeti hírlevél itt)

Folyamatosan megy az ötletelés, miből lehet pénzt csinálni az interneten, miből lesz pénze a tartalomszolgáltatóknak a hirdetések mellett.

Az egyik válasz ugye az integráció az online boltokkal. Ennek megfelelően a hazai vezető mamutok mind rendelkeznek valamilyen áruházzal, és szépen, kötelező gyakorlatként ki is rakják az ilyen-olyan hirdetéseiket a cikkek mellé. Nem tudom, mennyi forgalom származik innen, biztos nem kevés, de az is biztos, hogy lehetne több.

Nem kellene más, csak egy kis odafigyelés. Amikor pár hónapja leírtam, hogy bizony a cikket író-felrakó-szerkesztő újságírónak lenne a dolga bekapcsolna a kapcsolt, tartalomhoz illeszkedő hirdetéseket, akkor finoman szólva is sátánt kiáltottak jó sokan. Ez nem az újságíró dolga, nehogymár neki kelljen, van elég más dolga, blablabla.

És valóban, senki nem próbálkozik ezzel. Pedig a több bevétel bizony az újságírónak is jó lenne.

És akkor most itt van előttem egy élő példa. Egy rossz példa. Az egyik volt miniszterrel, jelesül Molnár Lajos volt egészségügyi miniszterrel készült egy interjú, abból az apropóból, hogy megjelent a könyve. A cikk elsősorban a könyvről, az abban leírtakról szól. Sőt, a végén a felütés - a bevétel gyakorlatilag jótékony célra megy - olyan, hogy kedvem lenne azonnal megvenni.

Az írás az Index.hu-n jelent meg, kiemelt, vezető hírként. Az Index.hu és a Bookline.hu tulajdonosa közös, a CEMP. Ennek megfelelően a cikk mellett van is Bookline doboz.

De a cikk végén nincs link. Nincs kirakva egy plusz doboz, hogy itt vedd meg. Oldalt néztem a Bookline dobozt, de abban sincs benne.

És a vicc: a könyv kapható a Booklinnál! 20% kedvezménnyel azonnal rendelhető.

Vajon hányat adott volna el az Index ebből, ha ott lesz a link? 

Ha valaki megnézi, hány cég vagy idehaza, akkor látni fogja: a legtöbb vállalkozás egészen kicsi. Néhány fős. Ha idevesszük az egyéni vállalkozókat is, akkor már láthatjuk, miért is ennyire kecsegtető piac a kisvállalkozói szektor: iszonyú sok a fóka.

Persze rengeteg az eszkimó is, aki ebből a piacból akar megélni. Van, aki tisztességesen, valódi teljesítményt felmutatva, van, aki ügyesen próbálkozva, és van, aki eleve kicsit a lehúzásra játszva. Példákat mindenki tudna kapásból mondani, most nem terhelném ezzel az ügyvédem szabadidejét.

Ami nekem igazán fáj, az a tudakozó oldalak minősége. Mert az alapvető ötlet nagyon jó: vannak olyan vállalkozások, amiknek nem kell több néhány soros jelenlétnél az interneten. A helyi cipész, a helyi kulcsmásoló, a helyi zöldséges nem fantasztikusan megszervezett e-mail kampányokból és nem agyonoptimalizált weboldalakból kapja a vevőit. Ezek a vállalkozások a helyben lakók igényeit szolgálják ki, nincs is szükségük a klasszikus értelemben vett reklámra.

Aztán ott vannak azok a vállalkozások, akiknek van weboldaluk, de nem túl nagyok, alig vagy egyáltalán nem akarnak-tudnak hirdetni. És persze vannak azok, akik költenek hirdetésre is - velük találkozunk is rendszeresen pl. a weben, mondjuk a Google-ben.

Egy jó tudakozó oldal ezeket mind szépen megtalálja és információkat is ad róluk. Alapvetőeket: hol vannak (térképpel), mit csinálnak, mikor vannak nyitva, mi az egyéb elérhetőségük. Ennyit, nem többet.

De ezt ingyen. Ellenőrzötten. A belekerülés pedig a vállalkozás tudtával történik, nem céggyűjtemény copy-paste módon. És ami a legfontosabb: ha valaki belekerül, nem kell attól félnie, hogy majd félévente hívja valaki, hogy frissíteni kellene az adatokat, és ez neki mindössze csak pár forintjába kerül...

Vannak persze olyan hazai megoldások, amik ilyen jellegű tudással rendelkeznek. De nem ismertek. Mert kell ehhez egy másik oldal: legyenek látogatók. Legyen ismert a szolgáltatás, és legyen értelme használni. Persze: lehessen használni is.

Nézzük meg a Google címlapot, mennyire egyszerű. És most nézzük meg bármelyik tudakozót, mennyire elbaszott megjelenésűek! És melyik a sikeres?

Egyszerű felület, átverésmentes üzleti modell és megfelelő marketing háttér - ezek kellenek egy jó, a kicsiknek is hasznos szolgáltatáshoz.

A marketing tervezés alapja, hogy olyan eszközöket használunk, amelyek az üzleti céljaink eléréséhez kellően hatékonyak. Vagyis eldöntjük, mi a célunk, kiválasztjuk a célcsoportunk, tervezünk egy stratégiát - és ezekhez fogjuk kiválasztani az eszközöket. Ha nem így csináljuk, akkor jön a szerencsétlenkedés: vagy sikerünk lesz vagy nem. Persze, ha semmilyen komolyabb marketing tevékenységünk nincs, akkor szinte mindegy, hogy milyen eszközzel próbálkozunk, úgyis el fogunk érni valamilyen eredményt.

Elég csak valamilyen "marketing" kulcsszóra rákeresni, máris ömlenek a jobbnál jobb, tutibbnál tutibb megoldások.

E-mail adatbázis! Bamm!

Hírlevél! Bamm!

AdWords! Bamm!

ETARGET! Bamm!

Eladást segítő weboldal! Bamm!

Vírusmarketing! Bamm!

Gerilla! Bamm!

Twitter! Bamm!

Facebook! Bamm!

Soroljam? Csak szétlövöm itt a töltényeket, semerre se nézve, úgyis mindegy, mi történik, csak történjen már valami! Nemigaz?

Aztán persze jön a csalódás. Az egyik drága. A másik nem működik. A harmadik tök jó, de néhány hónap alatt elhal. És akkor jön a csalódás, majd a düh: nem jók ezek semmire, át lettünk baszva a palánkon, csak a pénzt szedték ki tőlünk erre-arra!

Szar az egész marketing, parasztvakítás, úgy ahogy van!

És végülis igaz is. Ez, így, parasztvakítás. Igaz, nem nevezném marketingnek, inkább csak ötletszerű hirdetgetésnek, de valóban értelmetlen.

Tervezés nélkül mindez nem ér semmit. Főleg akkor nem, ha irreális elvárásaink vannak, ha azt akarjuk, hogy minden eszköz egyformán jól és hatékonyan működjön. Nem fog, elárulom.

Mit kell tenni? Szelektálni! Persze gondolkodva. Ha eladni akarunk direktbe, akkor ne akarjunk közösségi oldalakat használni, mert nem arra való. Ha gyorsan akarunk eredményt elérni, akkor ne erőltessük a vírusmarketinget, amihez némi idő kell. Ha a vevőink e-mail használati szokása finoman szólva is rendszertelen, akkor ne akarjunk nekik hírlevelet küldeni.

Tehát tervezzünk! Ne ugorjunk bele az ilyen-olyan új ötletekbe, hogy jó lesz az! Nem lesz. Ha nem illeszkedik a stratégiánkba, nem a céljaink elérését segíti, akkor csak égetjük el az időnket.

Ha ezt betartjuk, akkor nem fogunk állna a statisztikát nézve, mint a hülye: már megint elment egy hetem úgy, hogy semmi eredménye nincs. És a tervezéshez nem kell egy hét. Józan fej, logikus gondolkodás - és az eszköz pontos ismerete. Ennyi elég is.

Hát hajrá!

 Az a jó az internetes megoldásokban, hogy könnyen, költséghatékonyan és elsősorban rugalmasan lehet alkalmazkodni nem várt helyzetekhez is. 

Történt e hét elején, hogy a Felvi.hu összeomlott, és ezért meghosszabbították egy szűk nappal a felsőoktatási jelentkezés határidejét. Egészen pontosan délelőtt derült ki, hogy este 10-ig lehet még online jelentkezni.

Futott egy kampányunk, ami a felvételizőknek szólt: az egyik főiskola továbbtanulási kampánya. Amikor kiderült a hosszabbítás, az alábbiakat tettük:

• felhívtam a kapcsolattartót, hogy meghirdetnénk a hosszabbítás
• egyeztettem vele, hogy mennyi költsége lesz várhatóan (maximálisan), és hogy az belefér-e a költségvetésbe
• a főiskola a weboldalán hírben kirakta az információt
• a landing page-et is kiegészítettük ezzel az információval (a landing page-et mi kezeltük)
• írtunk egy kreatívot a ppc megjelenésre: "Ma este 10-ig még jelentkezhetsz a felvi.hu oldalán"
   
• újraindítottuk a kampányt, este 9-ig

A kampány még 12 óra előtt újraindult. Aznap estig 600-nál kicsit több érdeklődő jutott el a landing page-re. Így adtunk a kampánynak egy utolsó utáni lökést.

Sajnos a továbbtanulás jellegéből következően konverziót nem tudunk direktbe mérni. Leghamarabb nyár elején fogjuk tudni, hányan is jelentkeztek összesen, de akkor már nem fog kiderülni, ez az utolsó lökés mennyit hozott. Mindenesetre a hosszabbítási időszakban a statisztika alapján olyanok jöttek, akik maradtak is ott olvasgatni a lehetőségeket.