Miközben a hazai törvények leragadtak a XX. század technológiájánál, és a túlszabályozott televíziós piacon még ahhoz is ÁNTSZ ORTT engedély kell, hogy egy tévécsatorna logót váltson (még jó, hogy a dolgozók neveit nem kell egyenként engedélyeztetni...), addig az internet - még - nem került a törvényhozók karmai közé. Igaz, vannak próbálkozások, de a digitális tudatlanság jelen esetben szerencsére kifejezetten jellemzi a parlamenti képviselőket és úgy egészében az egész állami apparátust (nem is kell ezen csodálkozni, levitézlet, évtizedek óta ottragadt, változásra képtelen emberek hada dolgozik kis- és középvezetői szinten a minisztériumokban, a képviselőséghez pedig nem elsősorban a modern tudáson keresztül vezet az út).
Szóval egy ilyen helyzetben igazán érdekes, mennyire is veszi komolyan egy hazai kereskedelmi tévé vezetője az internetet. Éppen ezért csemege az a két cikk, ami a múltheti Figyelőben jelent meg internet kontra tévé témakörben. A tévés "álláspontot" a TV2 vezetője, Várdy Zoltán képviseli, az internetet pedig Miskolczy Csaba a Blogtertől. (Pikáns választás, hiszen Várdy számára nagyon nem ismeretlen terep az internet, és Miskolczy is dolgozott korábban tévésként - szóval mindketten ismerhetik jól a dolgok hátterét.) A cikkeket sajnos nem találtam meg online, úgyhogy itt van jpg-ben egy scannerelt változat. (Remélem, a Sanoma lesz oly' rendes és nem szedeti le...)
A két cikk már úgy kezeli az internetet, mint létező valóság: nem az a kérdés, okoz-e változásokat, hanem az, hogy ezek a változások mennyire érintik a tévés piacot.
Érthető módon Várdy úgy gondolja, hogy bár okoz változásokat az internet, de a helyzetüket nem fogja alapvetően megváltoztatni:
"(...) ha az új szereplők kiszorítanák a régieket (...), akkor ma már bizony sem újság, sem rádió, sőt, mozi sem igen létezne (...)"
Persze később ad magyarázatot is, például:
"Az internet komoly aktivitást vár el a felhasználóktól. Dönteni, klikkelni, gépelni, azaz dolgozni kell ahhoz, hogy megkapjuk, amire vágyunk a világhálótól. A tévé ennél jóval kevesebbet vár el. Ott helyettünk (értünk) döntik el, mi a műsor, s a passzív kényelem - a távkapcsoló - sokak számára mindig is jóval vonzóbb alternatíva lesz."
Miskolczy ezzel szemben pont az internet interaktivitását emelte ki...
"A néző e médiacsata tevékeny szereplőjévé válik, immár nem paszív befogadó. Az új típusú néző már szegmentál, tudatosan fogyasztja és osztja meg másokkal a videótartalmakat. Kommunikál, vagy aktívan építi a webes közösségeket."
...és az internet szélesebb térnyerését is:
"(...) napközben, illetve főműsoridőn kívül már ugyanolyan tömegben interneteznek a fogyasztók, mint ahányan televízióznak."
Van tehát két hurráoptimista álláspontunk. Várdy szerint nem kell félni, talpon fognak maradni a tévék - ez a vélemény egybecseng az elmúlt 2-3 évben tapasztalt nem-internet-médiás állásponttal. Kicsit úgy tekintenek az internetre, mintha valami úri huncutság lenne, egy divatirányzat, ami majd elmúlik, és akkor megint visszaáll a "régi rend". Persze Várdy a cikkben ennyire messze nem megy el, de hangsúlyozza a már megszokott érveket: bonyolult, nem elég hiteles, nem családi elfoglaltság hanem személyes az internet stb.
Miskolczy pedig az internet és ezen belül a videós portálok előnyeit emeli ki. Kicsit megmosolyogtató - vagy ha akarom, nagyon progresszív, jövőbemutató - a webkettes tartalommegosztás ilyen mértékű kiemelése, hiszen a nagy tömegek néhány konkrét oldalon, szolgáltatáson jelennek meg, de azért valahol érthető ez a hozzáállás, hiszen a fejlődés egyik iránya pont az egyénre szabott megoldások világa.
Persze elhangzanak a hagyományos médiával szemben már elhangzott érvek is, külön színt ad ennek a szappanoperák szerepeltetése.
Azt gondolom, mindkettőjüknek igazuk van, és ezzel együtt mindketten tévednek. Az igazság valahol félúton lesz. A tévék idővel radikálisan átalakulnak. Részben az internet, részben a digitális technikai miatt elaprózódnak az egyes csatornák nézettségei, sokfélét fognak sokan fogyasztani. Már ma is egy átlag amerikai háztartásban 100-nál több csatorna van (míg persze egy ember átlagosan 20-nál kevesebbet néz valójában). Ugyanakkor az internet soha nem fog a tévé helyettesítőjévé válni minden szinten. A rövid videók nem a bambulós semmitnemcsinálok esték világa (bár lehetne). Az egyes szolgáltatások életképessége sem egyértelmű: sokkal egyszerűbb új szereplőknek betörni, mint a hagyományos médiában, így sokkal több a trónkövetelő is.
Igazából én azt érzem tévedésnek, hogy az internetet nem mint csatorna, hanem mint média kezeljük. Valójában az internet egy olyan új megoldás, amely - a tévé szemszögéből - a különböző adásközvetítési formák "ellenfele". Egészen konkrétan, ha az internetet "rákötöm a tévére", akkor hirtelen végtelen csatornám lesz, nem százegynéhány.
Ez ugyanis a technológia kérdése mindössze. A rengeteg LCD és plazma tévé felbontása jellemzően legalább akkora, mint egy normális monitoré (1024x768 közeli felbontás). Már ma is léteznek olyan egyszerű megoldások, amikkel a számítógép képét kirakhatjuk a nagyfelbontású tévére. És már ma is vannak olyan szolgáltatások, amik pont tudnak ehhez tartalmat is adni - az interneten. Azaz igaza lesz Várdynak, a régi technológia megmarad, fogunk mi továbbra is tévét nézni. Éppen csak a tévén nem egy-két csatorna műsorát, hanem az internetet. És itt már a TV2 például csak egy lehetséges szelet lesz. Mégcsak nem is fontos szelet.
Utolsó kommentek