Onlinemarketing blog

Az Onlinemarketing blogon a hazai és külföldi online marketing hírekből, információkból merítek. Ha érdekeset látok, hallok, olvasok, arról elmondom a véleményem. Néha pedig csak leírom, amit szerintem érdemes tudni az internetes, online, digitális marketingről.

Berényi Konrád, tanácsadó

Levél a blognak

Legfrissebbek

Nincs megjeleníthető elem

Fontos dolgok


etarget

Nomen Est Omen

A Konrád férfinév a német Kuonrat névből származik. Elemeinek jelentése: merész és tanács.
Forrás

A Cég

Az Onlinemarketing blogot az Onlinemarketing.hu Kft., mint online marketing és kommunikációs ügynökség vezető tanácsadója és ügyvezetője írja.

Onlinemarketing.hu Kft.

 

Fontos dolgok

Add to Google

Add to Netvibes

Twitteren. Vigyázat, mély víz!

Hirdetések

Közösségi média alkalmazás partnerünk a
pagerider-logo_1.png




Virágcseppek - Bach virágterápia tanácsadás

Utolsó kommentek

  • Mesterséges Geci: Szerintem nem lenne szabad teret adni az AI által készített tartalmaknak. Mostanában fedeztem fel ... (2024.07.05. 07:34) Mesterséges intelligencia, mesterséges tartalmak - podcast
  • Konrad: Itthon én elsősorban Koren Balázsnál láttam ezt a témát: kobak.org/blog/ (2023.10.25. 19:37) Tanulj dolgozni az MI-vel
  • pcmentor: Tudsz esetleg ajánlani olyan blogot, videósorozatot, ahol ezt meg lehet tanulni? (2023.10.24. 23:33) Tanulj dolgozni az MI-vel
  • Aztapaszta: Mindig nagy izgalommal vártam a podcast adását a Meti Heteor-t. Nagyon fog hiányozni. (2023.09.05. 06:45) Jó utat, Kelt!
  • Konrad: @Androsz: valójában számos más téma is van viccelni, és pont azért nem jók az általad sorolt témák... (2023.05.02. 18:17) Mivel viccelj?
  • Utolsó 20

MUNKA!

Nincs megjeleníthető elem

Tagek

8x80 (3) adatbázis építés hónap (5) adblock (15) adverticum (4) AI (7) ajánló (601) analytics (7) apple (3) arukereso (84) arukereso toplista (72) banner hónap (8) blog (234) blogmarketing (64) blogring (97) business blog (40) céges weboldal (14) e-business (11) ebusiness (109) ekormányzat (3) előadás (25) email marketing (47) érdekes (213) etarget (207) etarget qa (4) etarget tippek (33) etarget toplista (128) facebook (182) fórum (6) gépház (100) gerillamarketing (10) google (120) hiba (113) hírek (37) humor (31) iab (4) index (33) instagram (7) internetes fejlesztések hónap (4) internetes stratégia 2007 (8) internethungary2006 (16) internethungary2007 (6) internethungary2008 (4) internethungary2009 (5) internethungary2010 (6) internet hungary 2011 (3) iwiw (74) jog (31) kampány (398) kérdés (7) kereső (63) keresőmarketing (234) keresomarketing nap 2007 (7) keresomarketing nap 2008 (7) keresomarketing nap 2009 (8) keresomarketing nap 2010 (3) keresomarketing nap 2011 (6) keresomarketing nap 2012 (5) keresőoptimalizálás (51) keresőoptimalizálás tematikus hónap (5) kkvmarketing (9) Klub (19) közösség (251) közösségi média (34) kreatív (141) kutatás (101) látogatottság (28) laza (10) LinkedIn (5) MarketingMozzarella (13) Marketing és környezetvédelem (6) Marketing Mozzarella (15) media (3) mediahungary (4) mediahungary2010 (4) mesterséges intelligencia (9) minicrm (7) mobil (36) mobil marketing (23) msn (10) oktatás (43) om eloadasok (4) om tanacsadas (3) onlinemarketing (1372) online kutatas 2007 (7) online marketing tippek (366) podcast (17) polblog (57) pr (29) reklamkonferencia eger (6) reklám célzás hónap (6) rss (23) sem (201) seo (50) smo (47) spam (32) startup (10) startup 2008 (4) startup 2009 (4) startup 2012 (5) statisztika (324) stratégia (23) suu (3) szakcikk (6) szövegírás (45) tabu (5) támogatott bejegyzés (43) tanácsadás (23) tanácsadás hónap (4) tartalom (85) tartalommarketing (6) telefon (3) TikTok (3) turizmus online (5) twitter (13) üzlet (440) üzleti kommunikációs hónap (4) video (117) viral (25) vírusmarketing (30) vlog (4) web2 (142) web22 symposium (7) web2 symposium (17) webáruház (5) weboldal (259) webshop (5) website ergonómia hónap (4) wiki (4) wom (35) www.fenyek.hu (5) yahoo (13) YouTube (3) [origo] (15) Címkefelhő

Hirdetési partner


Infinety Online Média és Marketing Kft.

Tel: +36-1-326-0065
E-mail: sales@infinety.hu
Web: infinety.hu
Blog: infinety.blogspot.com

Gondolkodj előre!

Címkék: kampány

2020.11.20. péntek 10:15 Konrad

finger-769296_640.jpg

Több új ügyfélnél is futottunk már olyan problémába az évek során, hogy jó lett volna remarketing kampányt indítani egy bizonyos célcsoportnak, de nem volt hozzá elkészített lista. Például jó lett volna célozni azokat a karácsonyi kampányoknál, akik múlt év decemberében vásároltak.

Az szokott a gond lenni, hogy mivel új ügyfél, nem mi készítettük korábban a kampányokat, nem mi állítottuk be a remarkating listákat, méréseket, és aki csinálta, az nem gondolta végig, mire lehet vajon a jövőben szükség. 

Amikor elkezdünk hirdetni az interneten, sok más mellett érdemes végiggondolni azt is, hogy a jövőben milyen remarketing listákra lesz szükségünk. Nem akkor kell vakarózni, amikor eljutunk odáig, hogy most akkor remarketing kampányokat indítunk, mert akkor már késő. A remarketing kampányhoz ugyanis kell egy adatbázis építés (amit jellemzően a hirdetési rendszer megold nekünk), ahhoz kell megfelelő beállítás, akár plusz kód elhelyezése a weboldalba. Ha ez nincs meg, akkor utólag, visszamenőlegesen, már nem lehet ezt előállítani.

A remarketing kampányunk nem akkor indul, amikor elkezdünk hirdetni, hanem akkor, amikor elkezdjük gyűjteni az adatokat, elkezdjük építeni az adatbázist. Vagyis előre kell gondolkodni, hogy mire lesz szükségünk!

Ha például egy webáruház hirdetéseit kezeljük, akkor ne csak az alap 30 napos összes látogató remarketing listát hozzuk létre, hanem a 60, 90... 360 naposakat is, továbbá a konvertálók vagy vásárlók hasonló időszakos listáját is. De érdemes lehet a regisztráltak havi listáját is létrehozni, hiszen ha valaki regisztrált, de nem vásárolt már mondjuk 60 napja, talán tudunk neki valami kedvezményt ajánlani.

A remarketing kampányok hatékonyak, forgalomnövekedést hoznak, de csak akkor, ha jól vannak beállítva. Mert ha rossz beállítással, rossz adatbázisra futtatunk ilyen kampányt, azzal csak a pénzt égetjük. Ha például egy vevőnknek hirdetjük azt a terméket, amit már megvett, akkor abból nem lesz második vagy harmadik konverzió - de ezt a vevőt lehet, hogy negyedév vagy félév múlva mégis érdemes lesz újra megszólítani.

Előre kell tehát tervezni, gondolkodni. Akár egy évvel is.

Szólj hozzá!

Az ok és az okozat

Címkék: statisztika onlinemarketing

2020.11.19. csütörtök 10:09 Konrad

binary-1327493_640.jpg

Az online marketing egyik feladata számos adatnak a vizsgálata. Iszonyú mennyiségű adat keletkezik azzal, hogy weboldalunk van, azzal, hogy Facebook oldalunk van, azzal, hogy hirdetéseket futtatunk. Ezek az adatok csak jönnek, ott vannak, de valójában akkor van értelmük, ha fel tudjuk azokat dolgozni.

Márpedig az adatok feldolgozása soha nem egyszerű. Aki tanulta ezt, az tudja, mennyi buktató van abban, amikor a meglévő adatokból információt szeretnénk gyártani, vagyis következtetéseket akarunk levonni belőlük.

Mondok egy példát. A weboldal látogatóinak az egyik fontos mérőszáma a bounce rate, vagyis a visszafordulási arány. Azt mutatja meg, hogy a weboldalunkra érkező látogatók hány százaléka fordult vissza úgy, hogy csak egy oldalt nézett meg, és máris távozott. Az az általános vélekedés, hogy ha a bounce rate magas, az nem jó, mert a látogatókat valószínűleg nem érdekelte az oldalunk. De ha csak ezt figyeljük, akkor könnyen tévedhetünk.

Ezen a blogon mostanában naponta írok bejegyzést, de korábban volt olyan is, hogy csak havonta egyszer. Azok a látogatóim, akik hűségesek, minden bejegyzésemet elolvassák. Mindig, amikor elkészülök azokkal. Jönnek, elolvassák, elmennek. A többit nem, hiszen már olvasták azokat. Vagyis a statisztika szerint a hűséges olvasóim azonnal visszafordulóknak lettek mérve! 

Hol hibázok akkor? Ott, hogy nem rendeltem hozzá a bounce rate-hez az oldalon eltöltött időt. Mert csak akkor van igazán baj a visszafordulással, ha az eltöltött idő extrém rövid, 5 másodperc alatti.

Érthető a probléma? Az adatok rosszul értelmezése miatt könnyen lehet, hogy hibás következtetést vonok le, abból pedig hibás kampányok, vagy más cselekedetek lesznek. Mint a viccben:

A télre készülődve az indiánok egy hétig gyűjtik a fát. A törzsfőnök felküldi a fiát a hegyre, hogy kérdezze meg az öreg varázslót, kell-e még fa, mennyire lesz hideg a tél!
A fiú felmegy, és kérdezi a matuzsálemet:
- Apám arra kíváncsi, milyen hideg lesz télen?
- Nagyon hideg, fiam!
Az indián visszamegy a faluba, s még egy hétig gyűjtik a fát. A főnök megint elküldi a varázslóhoz a fiát.
- Apám még egyszer kérdi, milyen hideg lesz a tél?
- Borzalmasan hideg lesz!
Az indián visszamegy, még egy hétig gyűjtik és vágják a fát. A főnök harmadszor is felküldi a hegyre a fiát!
- Varázsló, most komolyan, nagyon hideg lesz a tél?
- Nagyon, borzalmasan hideg, iszonyú kemény telünk lesz!
A fiút gyötri a kíváncsiság, bátorságot merít, és megkérdi
- Tisztelettel kérdem, honnan tudja azt, hogy hideg tél lesz?
- Onnan, hogy az indiánok lent a faluban már három hete gyűjtik a fát.

Ami elsőre vicces, az másodikra el kell, hogy gondolkoztasson bennünket.

Itt egy másik példa: ha nem hirdetjük a tevékenységünket, mert a vevőink úgyis ajánlásokra jönnek csak, akkor vajon ez miért van? Ha nem hirdetünk, hogyan jöhetnének hirdetésekből? Ha nem hirdetünk, akkor a többi forrás jelentősen felülmérődik, hiszen nincsen más...

Az adatokból következtetéseket levonni nem is olyan egyszerű. Nem véletlenül lehet ezt tanulni is, és ilyenkor jön elő az a fajta tudás, amelynek egyik forrása a végzettség (nekem a közgázon statisztikát és prognosztikát is kellett tanulni), a másik forrása pedig a sok éves tapasztalat.

Az online marketing szépsége is egyben az, hogy az adatokkal is dolgoznunk kell. Meg kell tanulnunk értelmezni azokat, és ha nem boldogulunk, érdemes tapasztalt szakembert hívni. Olcsóbb lesz őt kifizetni, mint a téves következtetések miatt a pénzünket rossz helyen költeni.

Szólj hozzá!

Online tanítás

Címkék: onlinemarketing oktatás

2020.11.18. szerda 10:05 Konrad

3com.jpg

A hétvégén ismét tanítottam, két helyen is volt órám. A szokásos egyetemi tanítások voltak, Wekerlén nappalisokat, Edutuson felnőttképzősöket. A téma mindkét esetben marketing, online marketing volt. Viszont ez most online történt.

Az online tanítás alapvetően jó is lehetne. Csak sajnos a jelenlegi platformok, a jelenlegi megoldások nekem nem tetszenek. Vagy a hallgatókat látom, vagy az előadásomat. Még ha két képernyőt is használok, nem igazán tudtam úgy összehozni mindent, hogy mindent lássak, amit kell. Kínomban már két számítógépet használok, az egyiket két monitorral (lásd a képet), de ez sem ideális.

Pedig elvileg miért ne lehetne ez jó?

Elmondom, mi hiányzik nekem, és miért. Nem szeretek úgy tanítani, hogy leírom a tananyagot és felolvasom. Nem szokásom eleve tejes prezentációt írni, jegyzetekkel, szöveggel. Ha konferencián tartok előadást, akkor a felírt szavak csak gondolatébresztők, segítenek nekem, miről beszéljek, és segítenek a közönségnek utólag, hogy felidézzék, amit mondok. Esetleg a kivetített képek példák, vagy kiegészítő információk. Tanítás esetében ennél több kell: a hallgató elvárja (joggal), hogy a jegyzetből készülni is lehessen. Vagyis több dolgot le kell írnom. De így sem írok le mindent.

Úgy tartok előadást, hogy figyelem a hallgatóság reakcióját. Látom, ha valami nem világos, ha az arcok értetlenkednek - ilyenkor visszatérek, máshogy magyarázok, rákérdezek. Látom, ha fáradnak - ilyenkor bedobok valami viccet, ami nincs beleírva a prezentációba, vagy sztorizgatok. Mert ettől kicsit lazulhat a figyelem, máshogy és mással foglalkoznak a hallgatók, felébrednek, és léphetünk tovább.

Ez a fajta visszajelzés, ez a fajta non-verbális kapcsolat az, ami teljesen hiányzik az online órákon. Eleve a hallgatók nem szeretnek kamerát használni (bár nem lenne baj), és eleve a hallgatók mikrofonja is ki van kapcsolva (ami nem gond, sőt). Nem beszélve arról, hogy a nem tanórai környezetben máshogy is figyelnek. Hétvégén is volt több esetben, amikor a hallgató kérdezett, hallatszott a háttérből a gyerekzsivaj, beszélgetés... Így nem lehet rendesen figyelni.

Ami tehát az online oktatás ellen szól, az egyrészt az eszközök - ami jó egy tárgyalásra, ami jó a face-to-face dolgok helyettesítésére, az nem biztos, hogy jó tanítani is. A Zoom elég jó volt így két géppel, a Microsoft Teams-je annyira nem. Az is az online oktatás ellen szól, hogy sokan nem tudnak (nincs lehetőségük) megfelelő környezetet kialakítani a figyelésre. A legnagyobb baj viszont szerintem a tananyag.

Én a tananyagaimat a fent leírt módon személyes oktatásra építem fel, a visszajelzésekre, arra, hogy minden órám valamilyen szinten egyedi. Ha tudom, hogy egy anyag online oktatásra kell, máshogy építeném fel. De amikor félév közben egyszer csak váltani kell, akkor már nem nagyon van lehetőségem módosítani. (Az órák készen vannak, részben le lettek adva, stb.)

Az online oktatás alapvetően jó is lehetne, de sajnos nem az. Kevés a tapasztalatunk, inkább kényszer ez, mint kitalált megoldás. Esetlegessége miatt pedig nincs mögé rakva elég erőforrás. Kár.

Mert az online oktatás lehet a jövő egyik útja. Csak ne egy újabb vírus miatt legyen az.

1 komment

Pár hetes péntek

Címkék: üzlet

2020.11.17. kedd 10:34 Konrad

black-1271449_640.png

November a Black Friday hónapja. Az Egyesült Államokban, ahonnan ez az akciós nap indult, ez mindig november utolsó péntekje, közvetlenül a Hálaadás után. De ahol nincs Hálaadás - és a világ nagyobb része ilyen - alapvetően nem kötődik ez a nap semmihez.

Három éve kicsit bővebben írtam a Black Fiday-ról, de sajnos azóta nem javult a helyzet, sőt talán kicsit romlott is. Mert a Black Friday már szinte bármikor lehet, az se baj, ha nem egy nap, az se baj, ha nem péntek... csak egy jól hangzó kifejezés, ami a vevő fejében egyet jelent az "akció"-val.

Egyébként meglepően fiatal a Black Friday idehaza. Én először 2013-ban írtam erről, és akkoriban még csak hagyományteremtő szándékkal voltak akciók meghirdetve. Mára kötelező gyakorlat lett. Lényegében átvette egy kicsit a hagyományos Adventi hétvégék szerepét, és elindítja a karácsonyi nagy bevásárlásokat is. Mindezt kevesebb, mint tíz év alatt.

Ami azt mutatja, hogy volt erre igény. Volt erre igény a kereskedőknél és volt erre igény a vevőknél is. Mára pedig pont annyira köztünk él, mint az Advent. Sőt, azt hiszem, idén még erősebb is lehet a vírus miatti korlátozások után...

Na de miért állunk meg itt? A Black Friday nagy előnye, hogy meghosszabbítja a karácsonyi szezont, és nincs semmi licenc vagy hirdetési kötelezettség csatlakozni hozzá, elég csak kijelenteni, hogy Black Friday van, olcsóbban adunk dolgokat, gyere. Miért nem hosszabbítjuk meg még jobban a karácsonyi vásárlási szezont?

Vezessük be idehaza a szinglik napját is! A kilencvenes években Kínából indult "ünnep" az a nap, ami csupa egyes: 11. 11., vagyis november 11. Ez jó két héttel előbb van, mint a Black Friday, és aki szokott járni az AliExpress-en, pontosan tudja, 2009. óta ez a nagy leárazások napja. Ha nekik bejött, nekünk is bejöhet, nem?

Jó, ezt én se gondolom komolyan. Vagy mégis? Van még rá egy évünk kitalálni.

 

Szólj hozzá!

Lesz idén karácsony?

Címkék: onlinemarketing üzlet

2020.11.16. hétfő 10:18 Konrad

aiqfhp4i.jpg

Jó, persze, a naptár szerint lesz. De a karácsony a kiskereskedelemben egyet jelent a hatalmas forgalommal, az éves profittal, a normális bevétellel, a rengeteg vevővel és a sok munkával. Márpedig a járványhelyzet miatti szigortások itt vannak velünk, és pont abban a kritikus időszakban, amikor ez a forgalom keletkezni szokott.

A probléma nem az üzletek nyitva tartása - bár Ausztriában a plázák zárnak, de nálunk egyelőre csak annyi a szabály, hogy este hétkor zárni kell. A probléma a fogyasztói magatartás: vajon ebben a bizonytalan időben hogyan készülnek az emberek? Mert ajándékot akkor veszünk, ha azt oda is adjuk. De ha nem találkozunk a rokonokkal, akkor vajon megvesszük ezeket az ajándékokat? Vagy kivárunk, esetleg meg se vesszük?

A gyerekek fognak kapni ajándékot, ez biztos. De az már kevésbé biztos, hogy annyi helyről, mint más években. Ha nem lesznek nagy családi találkozások, akkor az ajándékozás is elmarad. Márpedig a jelenlegi szabályok szerint nem lehetnek, hiszen maximum tíz fő találkozhat, ha családtagok, akkor sem több. A 10 fő nem sok. Egy közepes méretű család is könnyen átlépi, ha vannak gyerekek. Igaz, ezek a szabályok jelenleg elvileg december közepéig tartanak, de nem tudjuk, mi lesz utána.

Ez egyértelműen a kivárást fogja hozni. Ha a szigorításokat eltörlik december közepével, akkor majd mindenki rohan vásárolni, persze csak ha bevállalják a nagy családi karácsonyt. Ha meghosszabbítják, akkor meg maradunk a szűk körben...

Persze, lehet, egy későbbi találkozáskor majd lesz ajándékozás, de biztos nem olyan mértékű, mint ami a "fa alatt" történik. És ha később lesz, akkor majd sokan később is vásárolnak - hátha karácsony után olcsóbb lesz.

A kivárás másik oka, hogy az embereknek kezdenek elfogyni a tartalékaik. Egyelőre a hitelmoratórium miatt sokat nem érzünk belőle (majd megérezzük, amikor drágábbak lesznek emiatt a hitelek...), de az januárban részlegesen elmúlik, és újabb pénzek tűnnek el a piacról.

Összességében nem számítok akkora kiskereskedelmi forgalomra, mint amit a korábbi években megszoktunk. Mert bár karácsony lesz, és karácsonyi forgalom is lesz, de ez most nagyon másmilyen lesz. Nincsenek karácsonyi vásárok, elmaradnak a forraltborozások, a hidegben ajándéknézegetés, a "találkozzunk még idén" kávézások. Elmarad a hangulat.

Ez a karácsony most egyértelműen a Grincsé.

Szólj hozzá!

Amikor a konverzió későn érkezik

Címkék: onlinemarketing kampány

2020.11.13. péntek 11:18 Konrad

texture-2115745_640.jpg

Minden kampányt mérni kell. Az online kampányok eredményének a mérése elvben egyszerű: nézzük meg, a célok mennyiben teljesülnek. Konverziónak nevezzük, ha megtörtént a célteljesülés, és minél több konverziónk van, annál jobban teljesül a cél (meg persze nem mindegy, mennyi is ennek a költsége). 

A probléma a konverzió meghatározása. A nap végén mindenki azt szeretné, ha a cél teljesülne, de vannak olyan esetek, amikor ez a teljesülés időben csak nagyon sokára valósul meg, így nem is tudunk hagyományos módon konverziót mérni. Két ilyen példát mutatok most, és az egyikhez írok lehetséges megoldást is.

Az első példa az egyetemi felvételi kampányok. Évek óta dolgozunk az egyik nagy vidéki egyetemnek, a felvételi kampányokat kezeljük a Google és Facebook felületein. A felvételi rendszere olyan, hogy már novemberben, de legkésőbb decemberben elindul a kommunikáció, ugyanakkor az csak a rákövetkező év közepén derül ki, kb. mennyire voltunk sikeresek, és csak szeptemberben lesz biztos a konverzió - a nyárra derül ki, hányan jelentkeztek ténylegesen, és a beiratkozáskor, hogy valójában hány hallgatót hozott a kampány. 

Jól látható, hogy a pontos konverziós eredmények csak hónapokkal később jelennek meg - és akkor sem tökéletesen mérve, hiszen nincs direkt visszajelzésünk arra, a kampány mely elemei hozták a hallgatókat.

A második példa a választási kampány. Elég csak megnézni az USA elnökválasztást: pontos eredmény néhány államban még most sincs, pedig a kampányok már hónapokkal ezelőtt elindultak. A választási kampányoknál bevett megoldás, hogy a közvélemény kutatásokkal nézik a változást, de ugye pont ez a kampány azt is megmutatta, hogy azok egyáltalán nem biztos, hogy pontosak.

A konverziós eredmények itt is hetekkel, hónapokkal később érkeznek meg, és ugyanúgy nem tudhatjuk, mi segítette a választók döntését pontosan.

Mindkét példában a probléma ugyanaz: a kampány most fut, az eredmény a jövőben lesz. De mivel tudunk akkor mérni?

Jellemzően sok olyan közvetett konverziót kell találnunk, amelyből már lehet következtetni, a kampányból érkezők vajon tényleg tovább fognak lépni. Az egyetemi felvételik esetében a cél az, hogy a mi egyetemünkre is jelentkezzenek, és ha lehet, elsősorban bennünket válasszanak. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy figyelni kell az érdeklődők mozgását a landing page-eken, és esetleg érdemes olyan ösztönzőket is elhelyezni, amelyek segítenek abban, hogy lássuk, mennyire gondolják komolyan a jelentkezést. Ilyen például az egyetemi felvételi nyílt napok: minél többen mennek el (vagy legalább érdeklődnek), annál jobb eredmény várható.

A tapasztalat az, hogy elsősorban az előre tervezésnél kell nagyon okosnak lenni: pontos célcsoportokat kell meghatározni, és ezeknél a célcsoportoknál kell elérni azt, hogy közülük minél többen lássák az üzeneteinket. És akkor még az átkattintást kell nézni: annak arányát és aztán az oldalon eltöltött időt.

A fenti két példa jól mutatja, hogy bár az online kampányok nagyon sok mérési lehetőséget adnak, mégsem tekinthetünk el az előzetes pontos tervezéstől és még így is könnyen kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy a kampányaink nehezen optimalizálhatóak. Igazán jó megoldások nincsenek is, de idővel már egy-egy kampánytípus esetében a köztes eredményekből lehet következtetni a várható célteljesülésekre.

 

Szólj hozzá!

Az "ingyen" ígérete

Címkék: üzlet

2020.11.12. csütörtök 11:08 Konrad

social-media-1989152_640.jpg

Sokan talán már nem is emlékszenek rá, de amikor az internetes kommunikáció elindult, akkor két olyan ígérete volt ennek a megoldásnak, amely könnyen elkápráztatta az embereket. Az egyik a nemzetköziség (amit felraksz a webre, az az egész világon elérhető), a másik pedig az, hogy mindezt megkapod ingyen.

Az első ígéret, a nemzetköziség, természetesen igaz. Persze sok korlátozó dolog van, például egy magyar nyelvű tartalom hiába érhető el technikailag egy malájnak, ha a nyelvi korlátok miatt nem tudja elolvasni. De elérhető - és egy megfelelő nyelvű tartalom már valóban olvasható is számára. Ez akkor volt nagyon erős lehetőség, amikor még egyáltalán nem volt triviális a nemzetközi kommunikáció. Azonnali kommunikációra csak a telefon volt elérhető, de a nemzetközi hívások finoman szólva sem voltak olcsók, ezen felül a hagyományos média volt, amely jobbára helyi mindenhol. A globális kommunikációs márkák, amik ma közismertek, mind maximum 20 évesek. Persze a hagyományos offline márkák ismertek voltak, de nem voltak könnyen elérhetőek (itt elsősorban a nagy nevű újságokra gondolok).

A nemzetköziség ígérete tehát igaz volt és működik a mai napig.

De az internet másik nagy ígérete az ingyenesség. Felrakok egy weblapot, azt megtalálják az emberek, és jön az üzlet, költeni se kell rá. És igen, természetesen tudunk ilyen példákat előhozni, akár most is, de nem ez a jellemző. Nagyon nem.

Először is: ez, amit leírtam, egyáltalán nem ingyenes. Tárhely kell, el kell készíteni a weblapot, foglalkozni kell vele. Persze ez aprópénz ahhoz képest, mintha vennénk valahol a fejlett világban egy tévéreklámot, de akkor sincs ingyen.

Aztán kiderült, hogy ez így önmagában nem elég. Kellenek a hirdetések, sőt, kell a keresőoptimalizálás, aztán kell a közösségi média jelenlét, meg kell a... Szóval sok olyan dolog kell, ami pénzbe kerül.

De azért megmaradtak nekünk az ingyen dolgok: az ingyenes információk (hírek), az ingyenes szolgáltatások (pl. Facebook). Csak aztán ezekről is lassan kiderült, hogy amiért nem fizetsz, ott nagy valószínűséggel te vagy az áru. És bár ez sokáig nem volt probléma, de mára egyre több embert zavar, hogy az adatainak a megszerzésével mindenféle célzott ajánlatokat kap, vagy valami egészen másra is felhasználják azokat.

De az "ingyen" ígérete továbbra is velünk van. Sok olyan dologért nem vagyunk hajlandóak fizetni az interneten, amiért hagyományos módon fizetnénk. Tipikusan ilyen a hírtartalom, de például a zenék és a filmek is nagyon sokáig ide tartoztak - és sokaknál tartoznak ma is.

Ez csak azért probléma, mert - ahogy arról sokat és sokszor írtunk - a régi üzleti modellek nem működnek, újakat kell találni. Illetve...

Van itt egy hír:

a The New York Times-t kiadó vállalatcsoport csütörtökön közzétett harmadik negyedéves jelentése szerint a digitális előfizetésekből származó bevételek most először meghaladták a nyomtatott újság előfizetőitől befolyó pénzeket.

Az egyik legfejlettebb piacon, az egyik legerősebb brand már itt tart. Kellett ehhez olyan 20 év, de úgy tűnik, van élet az online világban is, az "ingyen" ígéretén túl. Ez lehet, hogy kivétel, de lehet az is, hogy egy trend. Egy olyan trend, ahol ismét hajlandóak leszünk fizetni azért, ami értékes, és ismét mi vesszük meg a híreket, és nem azok vesznek meg minket.

Az "ingyen" ígérete lassan elmúlik. Kellett ehhez egy egész generációnyi idő...

6 komment

Telex.hu - van remény?

Címkék: index tartalom üzlet telex.hu

2020.11.11. szerda 09:40 Konrad

gemiusaudience.jpg

Az elmúlt bő tíz évben nagyon sok olyan tartalomszolgáltatás indult, amely független volt a piacon jelenlévő kiadóktól, és nem kisebb babérokra tört, mint bekerülni a top 5 leglátogatottabb oldal közé. Nagyon szép reményei voltak Zoom.hu-nak, előtte a VS.hu-nak is, hogy csak a két talán legjelentősebb nem sikerült próbálkozást említsem.

Mindkettő élt egy ideig, aztán szépen lassan elhalt. Közös jellemzőjük volt, hogy a finanszírozás jellemzően piaci alapú volt, befektetőkhöz köthetően. Komoly üzleti tervvel nem rendelkeztek, a szokásos hirdetési bevételekre építettek.

A nem kormánypárti hátszéllel működő próbálkozások közül egyedül az Uj Péter nevéhez köthető 444.hu lett olyan, amelyik hozta ezt a célt, vagyis ismert és olvasott lett. Születtek persze ezen kívül is lapok, de azok vagy kicsik maradtak, vagy olyan politikai hátszelet kaptak, ami miatt inkább propagandát és nem cikkeket jelentetnek meg (ezek közül talán a két legismertebb a 888.hu és a Pesti Srácok).

Így amikor leírtam nyáron, hogy egy új lap megjelenésének nagyon kicsi az esélye, akkor nem azért írtam ezt, mert nem szeretnék ilyet látni, hanem azért, mert azt láttam: nagyon kicsi az esély a jelenlegi gazdasági-politikai környezetben ilyet létrehozni.

Aztán történt, ami történt, az Index.hu újságírói felálltak, érkeztek helyettük mások, és akik felálltak, létrehozták a Telex.hu-t. Most úgy néz ki, jókor és ügyesen.

A Telex még nem lett közel se piacvezető, de már ott van a térképen. Napi 400-450 ezer egyedi látogatóval jellemzően az első tíz végén vannak, nagyságrendileg kicsit lemaradva, vagy néha megelőzve a 444.hu-t. Mindezt néhány hét alatt, ami nem rossz eredmény.

A kérdés persze az, mire lesz ez elég. Kifejezetten nagy szerkesztőséggel dolgozik a Telex, a költségeik is magasak - havi 55 millió forint. A finanszírozása viszont egyedi, és ez az írás is elsősorban ezen egyediség miatt született.

A Telex.hu az első olyan hazai tartalomszolgáltató amelyik támogatásokból, elsősorban az olvasók támogatásából tud elindulni. Nincs mögöttük egy vagy több nagybefektető, nincs mögöttük pályázati vagy alapítványi pénz. Kicsit több, mint 40 ezer ember van mögöttük - ennyien dobták össze azt a 319 millió forintot, ami már elég az induláshoz és az első hónapokhoz.

A Telex.hu viszont annyiban is különleges, hogy a pénzügyeit most nyilvánosságra hozta. Tudhatjuk, mire mennyit költenek, és azt is, milyen nagyságrendű adományokból jutottak el idáig. Ez a fajta transzparencia nemcsak szokatlan és különleges a hazai piacon, de egyben példamutató is.

És egy dologra rávilágít: valóban el lehetett jutni idáig lényegében függetlenként. Sem politikai, sem gazdasági nyomás nem lesz rajtuk, ha tud maradni ez a szerkezet. Ha a hirdetéseket is sikerül kordában tartani, miközben második bevételi lábként az is elkezd működni, akkor egyelőre van jövője a Telexnek.

Drukkolok nekik. Ez a fajta portálépítés nem szükségszerűen olyan, amelyet mások meg tudnának ismételni, de van annyira reményteli, hogy talán teret ad a politikailag és gazdaságilag független sajtónak. A Telex.hu esetében talán többen hiszik el, hogy nem áll mögöttük senki. Ez pedig kifejezetten fontos a minőségi újságíráshoz és a minőségi nyilvánossághoz is.

A történet másik szála az Index.hu. Úgy tűnik, amit a nyáron leírtam, igaz: 

jelenleg az Index.hu a legjelentősebb online brand a hazai piacon, a nemzetközi szereplőket nem számolva.

Az a fajta brand-szeretet, ami ezzel járt, talán már a múlté. De az ismertség adott, némi megbicsaklás után az Index.hu ismét elől van a listákon, második-harmadik helyen. A Telex.hu számait duplázza, lényegében visszakerült a látogatottsági versenyben oda, ahol volt.

A volt Indexes újságírók kiválása tehát egyelőre nem hozta el az Index végét, sőt, úgy tűnik, van lendület és akarás az új szerkesztőségben. De elhozott egy új és anyagilag független oldalt, a Telex.hu-t, és egy adományozásra épülő tartalmi modellt, amiből könnyen lehet előfizetéses modell is. Vagyis változást sikerült elérni a piacon. Ez pedig egyáltalán nem baj.

A Telex.hu jövője persze még bizonytalan. Ahogy az Index.hu-nál is lehetséges olyan változás, amely elorigósítja, vagyis egyfajta propagandalapot csinál belőle. Vannak erre utaló jelek is.

Jövő ilyenkor már okosabbak leszünk. Aki túléli a következő heteket-hónapokat, az stabil piaci szereplő maradhat. Az pedig nekünk, olvasóknak lesz jó, ha mindenki talpon tud maradni.

Szólj hozzá!

Ami biztos az a bizonytalanság

Címkék: onlinemarketing üzlet

2020.11.10. kedd 08:43 Konrad

hatosagi_hazi_karanten_piros_lap.jpg

Hétfőn megkaptuk az új bejelentést a vírushelyzet miatti szigorításokról, csak sajnos sok benne a bizonytalanság. Sok olyan terület van, amit érint az új rendelkezés, és egyértelműen tudható, hogyan, és van néhány terület, ahol viszont majd csak a végleges rendeletek fogják megmondani, ténylegesen mennyiben is érintettek.

De akiket érintenek a bezárások, azok is bizonytalanok. Néhány egyértelmű kivételtől eltekintve (mint például a személyes részvételt kívánó rendezvények) sokaknak van arra elvi lehetőségük, hogy nyitva maradjanak, hogy ne zárjanak be vagy ne álljanak le. A kérdés csak az, ehhez mit szólnak az ügyfelek.

Az éttermek helyzete pont egy ilyen kérdés: valóban jó alternatíva a kiszállítás, de étterembe nemcsak enni megyünk, hanem például azért, mert ott találkozunk valakivel, ott tárgyalunk, beszélgetünk, randizunk. Márpedig ha ezt nem tehetjük, akkor megoldjuk máshol. Az ételrendelésnél talán segíthet, hogy többen lesznek otthon, és most a középiskolások otthonmaradásával ha szülői felügyelet nem is kell, de étel mindenképpen szükséges nekik.

A lényeg: az online sokszor nem ad automatikus megoldást arra, ami eddig offline volt elérhető. Az ígéret persze az, hogy online működnek tovább a dolgok, de a valóság ezzel szemben az, hogy ez csak erős korlátozásokkal igaz.

Most megint minden változik. Azzal, hogy lezárások történtek, kijárási tilalom, rendezvények korlátozása, nemcsak a cégeknél történik változás, hanem a fogyasztóknál is. És sok olyan változás is várható, ami nem tesz jót a gazdaságnak. Például ha elmarad a szokásos nagy karácsonyi rokonlátogatás, akkor az azt is jelenti, hogy elmaradnak az ajándékok is, pontosabban könnyen lehet, csak kevesebbet vesznek az emberek. Ez elég nagy baj lehet: az idei évben akár csak 10% további csökkenés is sok cég életének és lehetőségének a végét jelentheti. Márpedig most ez előfordulhat...

Nem jó ez nekünk sem, akik marketing szolgáltatást nyújtunk. Bármennyire is érezzük, hogy erősödik az érdeklődés a szolgáltatásaink iránt, tudom, hogy ez csak addig tart, amíg a cégeknek van pénzük és türelmük. De ez elfogyhat, és a kkv szektor nagyon érzékeny. Így bizonytalanságban vagyunk mi is.

Most megint nem tudni, mi lesz. Dolgozunk, figyelünk, várunk. És remélünk.

Csak lesz már végre vakcina...

Szólj hozzá!

Ne hazudj!

Címkék: közösség üzlet

2020.11.09. hétfő 08:52 Konrad

pinocchio-2917652_640.jpg

Az interneten nagyon könnyű hazudni. Csinálhatunk profilt más nevében, állíthatunk olyat, aminek köze sincs a valósághoz, vagy egyszerűen csak élhetünk azzal a megoldással, hogy nem fejtjük ki a valóság minden részletét - azaz elhallgatunk néhány fontos tényt, adatot.

A hazugsággal szinte naponta találkozunk. És itt most nemcsak a kormányzati féligazságokról vagy a fake news-okról beszélek, hanem véleményekről, kommentekről is. Amiknek semmi köze a politikához, ám annál több köze van az értékesítéshez. Mennyivel könnyebb eladni egy olyan terméket, amit sokan szeretnek! Mennyivel könnyebb eladni egy olyan terméket, amiről csak jót mondanak! Nosza, csináljunk pozitív visszajelzéseket, legyen minden öt csillagos, mindenki áradozzon, milyen jó a termék!

Működik?

Amikor az első ilyen jellegű felkérést kaptuk, hogy mennyiért vállalunk pár száz vagy akár pár ezer pozitív visszajelzés elkészítését, elgondolkoztam. No nem az áron, hanem azon, szabad-e ilyet csinálni. Aztán az ilyen jellegű ajánlatkérésekre általában elmondom, miért tartom károsnak azt, ha ezzel a módszerrel élünk.

Amúgy nem túl bonyolult: ha a termék jó, akkor lesznek pozitív kommentek. Ha a termék rossz, akkor azt nem fogják a pozitív kommentek megjavítani, de aki csalódik, és közben látja a pozitív véleményeket, könnyen dühös lehet. A dühös felhasználó pedig megírja a véleményét - ha törlik, akkor még több helyen megírja. És ha sok dühös felhasználónk van, akkor sok negatív véleményt kapunk.

Azaz nagyon könnyen visszaüthet az, ha sok a pozitív vélemény, miközben a termék nem jó.

Más kérdés, ha kijavítjuk a termék hibáját, és ezt követően akarjuk, hogy pozitív véleményeket kapjunk. De ilyenkor se jó ez a módszer, sokkal jobb az, ha az elégedetlenkedőket megkeressük. Az sem egyszerű, kifejezetten munkás és macerás, de sokkal több pozitív hozadéka lehet, mint a kamu véleményeknek. Például azért, mert önmagában a megkeresés ténye is látszódhat, illetve az elégedetlen ügyfelek egy része akár át is fordulhat elégedetté.

Sokan akkor akarnak pozitív véleményt, amikor még alacsony az eladások száma. Ilyenkor ezzel is szeretnék jelezni, hogy valójában már igen sokat eladtak, érdemes venni tőlük. Ez se több, mint szimpla átverés, hiszen a bizalmat nem így kell felépíteni...

Összességében elmondhatjuk: nem igazán jó módszer az, ha szervezetten igyekszünk jobb színben feltüntetni magunkat. Nagyon könnyen visszaüthet, és hatalmas károkat okozhat.

Oké, de akkor miért csinálják mégis?

A válasz egyszerű: mindez, amit fent elmondtam, az elmélet. "Normálisan" működő világban, "normálisan" gondolkodó emberek között ennek így kell működnie. És ha a célcsoportunk ilyen, akkor valóban az fog történni, amit fent leírtam. De a valóság ettől azért eltér. A célcsoportunk nem tartozik minden esetben a "normálisak" körébe, sőt. Sok esetben kerül ki olyanokból, akik minden további nélkül túllépnek egy ilyen kis "csínyen".

A valóságban az ilyen vélemények tudnak működni. Sok vevő nem akar és nem is tud annyira elmélyedni a termékünkben, hogy ténylegesen utánaolvasson mindennek, és sok vevőt igazán ez nem is érdekli. A pozitív véleményekre csak rápillant és továbblép. Aztán ha nem csalódik túl nagyot a termékünkben, akkor itt vége is a történetnek.

Jó, de akkor csináljuk ezt?

Nem, továbbra sem javaslom, hogy ezzel a módszerrel éljünk. Nem javaslom, mert egyrészt bármikor belefuthatunk egy-egy tudatosabb vásárlóba, másrészt nem javaslom, mert etikátlan. Ritkán beszélünk a kommunikáció etikai vonatkozásairól, de azt hiszem, ez probléma. Mert az etikátlan kommunikáció egyben etikátlan üzletet is eredményezhet, ami lényegében rombolja a normális üzletkötés lehetőségét. 

Lehet, elsőre úgy tűnik, ha nem lépjük meg a fent leírt megoldásokat, lemaradunk. Hiszen a konkurencia úgyis csinálja... És igen, ez így van: ha sok konkurensünk ezt csinálja (vagy néhány nagyobb), akkor rövid távon sikeresebbek lehetnek. De egy őszinte, nem hazudós kommunikáció hosszabb távon sokkal stabilabb márkát, sokkal nagyobb bizalmat eredményezhet. Ez pedig mindenképpen többet ér.

5 komment

(M)ilyenek vagyunk 2020-ban?

Címkék: közösség

2020.11.06. péntek 10:23 Konrad

covid-19-5166030_640.jpg

Eltelik lassan ez az év egy vírus árnyékában, és nagyot hibáznánk, ha nem tanulnánk ebből. Természetesen most egy különleges helyzet van, amikor az emberek többsége máshogy viselkedik, mint "békeidőben", de talán pont ettől tanulságosabb is megismerni a reakciókat.

Amiket egyértelműen elmondhatunk, azok talán ezek:

  • felértékelődött az online
  • szélsőségesebbek a reakciók
  • jobb a megszokott, mint az eltérő
  • nem szeretünk alkalmazkodni
  • végtelenül önzők is vagyunk és végtelenül segítőkészek is vagyunk

Felértékelődött az online

Szinte már közhely, de az idei év minimum három, de egyes területeken ennél több éves fejlődést hozott. Hirtelen rá lettünk kényszerítve az internetezésre, olyanra is az internetet használjuk, ami eddig eszünkbe se jutott. Az ételrendelés mellett a bútorokat és egyre többen a ruhákat is szívesebben veszik meg online.

Sok cég pedig rákényszerült az online jelenlétre, így sokkal több erőforrást fektetnek a webáruházakba, sokkal több pénzt költenek hirdetésekre.

Szélsőségesebbek a reakciók

Valami vagy nagyon megy vagy nagyon nem megy. Vagy tetszik az embereknek vagy nagyon nem tetszik. A sokkal több online töltött idő miatt az információk is kicsit máshogy terjednek (gyorsabban), és bár ez csak tapasztalat és számokkal nem tudom alátámasztani, de sokan a frusztrációjukat is online élik ki.

Jobb a megszokott, mint az eltérő

Nem szeretjük a változást, de most változásra vagyunk kényszerítve. Jobban szeretjük azt, ha csinálhatjuk, amit eddig. Ezért hajlamosak vagyunk kockáztatni is azért, hogy a megszokott dolgokat csináljuk. Ha pedig valami olyan dolog jön, ami valamiért fontos, úgy teszünk, mintha semmi nem változott volna. Például maszkba járunk mindenhova, de amikor jön a várva várt wellness-hétvége, akkor megyünk, hiába kockázatos.

Nem szeretünk alkalmazkodni

Ez lényegében az előző pont folytatása. Ne mondja meg nekem senki, mit kell tennem, hogyan kell viselkedni. Ha eddig jó volt valami, akkor most miért nem jó? Hagy csináljam tovább úgy, mint eddig!

Végtelenül önzők is vagyunk és végtelenül segítőkészek is vagyunk

Nem hordom a maszkot, mert zavar. Az, hogy ezzel nem elsősorban a saját egészségem veszélyeztetem, hanem másokét, nem érdekel, sőt, ideológiát is találok arra, miért nekem van igazam. A tények ellenem beszélnek? Nem gond, tagadom a tényeket. Ha valamit meg tudok magamnak most szerezni, akkor az kell. Tartalékolok, mert tehetem. Túlélek.

Ugyanakkor segítek, ha valami meghat, vagy ha valami hatással van rám. Támogatom azt az ügyet, ami érdekel. Hajlandó vagyok munkát vagy pénzt áldozni másokra.

Ez a kettősség kísérte végig az egész évet a viselkedésben. Persze sokszor nem ugyanaz az ember csinálta mindkettőt, de még erre is láttam példát.

Érdekes volt figyelni úgy a saját mint mások reakcióit. Nemcsak a mindennapokban, hanem a marketing területén is. A korábbi évek tapasztalatai sokszor nem mondtak idén semmit, így tervezni is sokkal nehezebb volt és még nehezebb is lesz. Sokkal többet kell tesztelni, és kiszámíthatatlanabb, hogy egy új dolog mennyire fog működni.

A vírus nem hiányzik senkinek. Biztosan boldogabbak lennénk, ha nem kellett volna mindezt megtapasztalnunk. De ha már így alakult, próbáljunk meg tanulni belőle.

 

1 komment

Hol él a legtöbb internetező?

Címkék: statisztika onlinemarketing

2020.11.05. csütörtök 10:49 Konrad

human-2944065_640.jpg

Szeretem a különböző kutatások adatait nézegetni, még akkor is, ha nem kötődik szigorúan valamelyik munkámhoz. A marketinges munka mára egyébként is sokkal nagyobb részben lett a számok elemzése, mint az korábban volt, így már szinte senki nem idegenkedik egy-egy komolyabb grafikontól vagy adatsortól.

De a kutatási adatokat azért szeretem igazán, mert az egyik első dolog, amit megtanultam, hogy marketingesként soha nem szabad magamból kiindulni. Nem attól jó valami, ha nekem tetszik. Nem attól működik valami, mert szerintem működőképes. Mindig azokból az emberekből kell kiindulni, akiknek szól az adott kommunikáció. A célcsoportból, az elérendő illetve az elért emberekből. Az ő elvárásaik, az ő viselkedésük, érzelmeik, cselekedeteik befolyásolják a marketingünket. Márpedig a többi embert elsősorban jól elvégzett mérésekből, kutatásokból tudjuk megismerni.

Így aztán ha belefutok egy-egy érdekes adatba vagy hasznosnak tűnő kutatásba, akkor azt lementem, hogy meglegyen később is. Így futottam bele most ebbe a kutatásba, ami végtelenül triviális dolgot mutat: melyik az a kilenc ország, ahol a legtöbb az internetező. Át is ugrottam volna amúgy, mert tényleg nincs benne elsőre semmi különleges, de aztán ahogy jobban megnéztem, az tűnt fel, mennyi potenciál van még a növekedésben - és hol.

A számosság önmagában is érdekes, de az főleg, hogy még bőven lesz hova fejlődni. A penetráció a top 9-ben csak két esetben akkora, hogy már nem várható változás, ráadásul egy olyan ország van, India, ahol még az 50%-ot sem éri el. Abban az Indiában, amelyikben egyébként már most is a második legtöbb internetező van!

A számok tehát ezek:

Ország Internet felhasználók (2020 Q1) Internet penetráció
 Kína 854,000,000 59%
 India 560,000,000 41%
 Egyesült Államok 313,322,868 95%
 Indonézia 171,260,000 62%
 Brazília 149,057,635 70%
 Nigéria 126,078,999 61%
 Japán 118,626,672 94%
 Oroszország 116,353,942 79%
 Banglades 94,199,000 57%

 

És itt látható látványosabban is:

ds-online-populations-1.png

A forrás pedig: https://www.visualcapitalist.com/countries-with-most-internet-users/

Szólj hozzá!

Facebook - van is, nincs is

Címkék: hiba kampány közösség facebook

2020.11.04. szerda 10:28 Konrad

facebook-1563273_640.jpg

Pár hónapja olvasom a külföldi blogokban, hogy mekkora probléma a Facebook-on az oldalak organikus elérésének a jelentős esése. Mi is tapasztaltuk ezt, de eddig is hozzá voltunk szokva, hogy a direkt kereskedelmi célú oldalakat sosem szerette nagyon megmutatni a Facebook. Aztán most tartalomszolgáltató adatait is volt szerencsém látni, és ott is brutális esések történtek.

Az elmúlt egy év távlatában a Facebook organikus elérések akár a korábbi időszak harmadára, negyedére is leestek, egyes esetekben látunk 90 százalékos esést is - mindezt úgy, hogy hasonló mennyiségű és minőségű posztok jelennek meg.

Saját oldalaknál ilyet ritkábban látunk, igyekszünk folyamatosan alkalmazkodni a Facebook-hoz, de a csökkenés minden szinten tettenérhető. Ami látszik, hogy sokkal kevesebb embernek mutatja meg a Facebook az oldalakat, így csökken az interakció, ami további csökkenést eredményez, és így tovább - vagyis kevesebb ember látja, kevesebb kattint, lájkol, kommentezik. Ez nem jó brand szempontból sem, de ahol a forgalomterelés a lényeg (webáruház, tartalomszolgáltató), ott ez jelentős weboldal forgalom csökkenéssel is jár.

Egy brand kampányban vagy egy termékkampányban értelemszerűen nemcsak az organikus elérésekben bízunk, így ott megszoktuk, hirdetni kell. De sok esetben ez nem éri meg, vagy nem megoldható. Ilyen példa a tartalomszolgáltatás, de ilyen példa sok non-profit szervezet is, legyen szó alapítványról, egyesületről vagy akár önkormányzatról. Így aztán a probléma elsősorban náluk jelentkezik, pontosabban náluk látszik jobban.

Természetesen ügyes posztokkal lehet javítani a helyzeten, de csak bizonyos határok között. A Facebook csoportok használata, az oldalkedvelők csoportokba terelése is segít. De mindez jelentősen elmarad attól, amihez korábban hozzá voltunk szokva. Így mára kijelenthetjük: cégeknek, szervezeteknek a Facebook lassan elveszíti közösségi média jellegét, és csupán hirdetési platform lesz. Mert nem nevezném közösségi média eszköznek azt, ahol a közösségemet, közönségemet csak pénzért tudom elérni. Azt amitóta az eszemet tudom, hirdetésnek hívjuk.

Hogy ez mennyire baj? Meglátjuk. Volt online marketing a Facebook nélkül is, vannak és lesznek alternatívák. Most a Facebook egy kikerülhetetlen platform, akkor is ott kell lenni, ha amúgy a hatékonysága csökken. De lesz egy pont, ahol már nem éri meg, ha ez a trend folytatódik. És majd akkor kitaláljuk, mihez kezdjünk.

Az is lehet, a Facebook visszakorrigál, bár én ebben nem hiszek. Azt gondolom, ez egy olyan helyzet, amihez hozzá kell szoknunk, amit meg kell tanulnunk kezelni.

És lassan újra kell tanulnunk az eléréseket és a forgalomtereléseket is.

1 komment

Árazás és szakértelem

Címkék: gépház üzlet

2020.11.03. kedd 10:33 Konrad

money-2724238_640.jpg

Egy termékeket forgalmazó cég árajánlat adása sem mindig egyszerű, hiszen mennyiségtől, szállítási és fizetési módtól és sok egyéb tényezőtől is függ, egy-egy konkrét ajánlat milyen árat fog tartalmazni. De a kézzelfogható termék, a piac és annak viszonylagos átláthatósága miatt mégis van egy előzetes becslése a megrendelőnek, mire számíthat. A szolgáltatások esetében ez már nem ennyire egyszerű.

Miközben egy telefon vagy egy üveg üdítő bizonyos határok közt majdnem ugyanannyiba kerül egy országon belül, sőt, sok esetben más országokhoz képest is, addig a szolgáltatásoknál már egészen más a helyzet. Például egy hajvágás ára már függ attól, hol megyünk el fodrászhoz, de függ a fodrásztól, annak ismertségétől és így tovább. Egy hajvágás lehet 2.000,- Ft, de lehet 50.000,- Ft is - mindkettő és minden ezek között (vagy akár fölött is) elfogadható ár. Pedig többé-kevésbé ugyanarról van szó minden esetben.

Amit mi nyújtunk, mint ügynökség, az szolgáltatás. Nem adunk fizikai terméket, mi a tudásunkat és az időnket adjuk az ügyfeleinknek. Ezt kell beáraznunk, ezt kell úgy meghatároznunk, hogy versenyképesek legyünk, hogy a megrendelőnek is megérje bennünket megbízni, és mi se menjünk tönkre. Ez leginkább azért nehéz, mert mint a fodrászos példában is látszik, nagyon sokféle ár lehet jó ár, és egy laikus vevő nem szükségszerűen tudja megkülönböztetni az egyes ajánlatok mögötti tényleges tudást.

Volt egy vállalkozó a KKV Marketing csoportban, aki leírta, mennyire sok marketing tanácsadóban csalódott. Az ajánlat adáskor csodálatos ígéreteket kapott, csak aztán ezek nem valósultak meg. Mert azt bárki mondhatja, hogy ő ért a marketinghez, ma senki, sehol nem ellenőrzi, ez tényleg így van-e. És ebben sajnos teljesen igaza volt: miért kerül egy tanácsadó 2-3-4-szer annyiba, mint egy másik? Mit tud az egyik és mit a másik?

Nem tudok erre igazi választ adni. Kirakhatnám a weblapunkra a diplomám másolatát, MSc közgazdász vagyok,  marketing specializáción végeztem (ez is bele van írva). És? Ez elmondja, mennyi tapasztalatom van? 1999-ben végeztem, majdnem pont egy évvel a Google megalapítását követően (szeptemberben volt a diplomavédésem). Értelemszerűen nem tanultunk semmit arról, mi az az online marketing, mi az a közösségi média, hogyan működik egy keresőkampány.

Ugyanakkor a mai napig sokat tudok hasznosítani abból, amit a pécsi egyetemen tanultam. Mert a marketing alapjai, annak működése, a marketing pszichológiája nem változott jelentősen - vagy ami változott, ott tudom, hogy az változás. Nem kell rákeresnem, mi az GE mátrix vagy mi az az AIDA modell - de ettől sem fogja tudni egy megrendelő, én vagyok-e az ő embere, a mi cégünk lesz-e a megoldás.

Talán az elmond valamit, hogy 15 éve vagyunk a piacon (a cég pedig 18 éves), és azóta foglalkozunk ezzel a területtel. És persze vannak referenciáink - most például van olyan ügyfelünk, aki személyes referenciát kért, telefonszámmal, névvel, és fel is hívta meglévő partnereinket, hogy érdeklődjön felőlünk. 

Visszatérve az árazásra, minél kisebb cégnek kell árat adnunk, annál nehezebb dolgunk van. Elsősorban azért, mert ismerve az ilyen cégeket, pontosan tudom, mennyire képes (vagy nem képes) kitermelni azt a pénzt, amibe mi kerülünk. Mert minimális árat akkor is meg kell szabnunk, ha egyébként az ügyfelünk nagyon kicsi.

Például mennyibe kerül egy kampány kezelése? Elsősorban a ráfordított időtől függ. De egy minimális kampány elindítása is minimum egy óra, és akkor még nem foglalkoztunk annak a finomhangolásával. Egy hónapban 2-3 órát minden kampánnyal el kell töltenie a kampánymenedzsernek, és akkor még nem volt szó az egyéb feladatokról, a menedzsmentmunkáról, kapcsolattartásról. De számoljunk akkor egy 5 órával - ennyit a legkisebb ügyfélre is rá kell fordítanunk, ha eredményt szeretnénk. Mennyibe kerül 5 óra munka? Mennyibe kerül egy óra munka? 12 ezer forintba minimum, mert szakértőnek kell ezzel foglalkoznia. Ez pedig havonta 60 ezer forint. Miközben lehet, az ügyfél nem akar többet elkölteni, mint 60 ezer forintot. De ha nem fizeti ki a munkánkat, akkor az nem fogja nekünk megérni - vagyis nem tudom kifizetni a költségeket, az embereket, előbb-utóbb csődbe megyünk.

De vajon az a cég, amelyik csak 50 ezer forintot szán hirdetésre, ki fog fizetni 60 ezret a mi munkánkért? Általában nem... Ez csak egy példa, de számos másikat tudok mondani, legyen szó Facebook oldal kezelésről vagy weboldal készítésről, az ennél összetettebb feladatokról nem is beszélve. Ami működni szokott a legkisebb ügyfeleknél is, az az időnk eladása: amikor alkalmankénti tanácsadást kínálunk. Ilyenkor 3 vagy 6 órában mindent átbeszélünk az ügyféllel, és ő ezt az időt fizeti ki - megkapva a maximális odafigyelést és a szakértői tudást. 

De azt látom, nem tudunk mindenkinek jó árat mondani. Számos olyan ajánlatkérés érkezik, amire elküldöm az árainkat, és annyi választ sem kapok, köszi, ez így drága. Néha kapunk olyan választ, ami alapján elindulhat egy megbeszélés, mégis mennyiért érné meg a másik félnek, ha mi dolgozunk neki, és kialakulhat valami kompromisszum, ami neki is jó és nekünk is. Aztán persze vannak azok a cégek, akik valóban képesek megfizetni azt az időt, amit velük töltünk. És ezekből sok sikeres projektünk is volt a múltban és van jelenleg is.

Így nem is érzem olyan nagy bajnak, hogy nem tudok mindenkinek jó árat mondani. Nem tudunk, de nem is akarunk a nagyon kicsikkel dolgozni, igazából nem érné meg se nekik, se nekünk. Miközben sokak szemében drágák vagyunk, az elégedett ügyfeleink szerint nem. 

Nehéz jól eltalálni, milyen ár illik egy-egy szolgáltatáshoz. Mi az évek alatt kidolgoztunk egy olyan árajánlat adási megoldást, ami a mi munkastílusunkhoz jól illeszkedik. Mások máshogy áraznak - sokszor nehéz is összehasonlítani két ajánlatot. Általában abból indulunk ki, mennyi időt kell egy-egy partnerre fordítani, és ezt mely kollégáktól fogja kapni. Innen már tudunk kalkulálni, és majd az ajánlatadás után kiderül, mennyire fogja ezt elfogadni az érdeklődő.

Szerencsére elég sokan elfogadták ezt a múltban és a jelenben is, így tudunk működni. Bízom abban, ez nem fog változni a jövőben sem. És várjuk az olyan cégek ajánlatkéréseit, akiknek ez a hozzállás megfelel.

Szólj hozzá!

Vihar előtti csend?

Címkék: üzlet

2020.11.02. hétfő 09:32 Konrad

road-5616457_640.jpg

Azt mindenképpen elmondhatjuk, hogy 2020 nem egy tipikus év, semmilyen tekintetben. A covid járvány miatt a gazdaság teljesen szétzilálódott, így az emberek és a cégek sokféle túlélési technikát alkalmaznak. Van, aki előre menekül, mások a fogyasztásukat csökkentik, amíg lehet.

Így nem lehetett az év folyamán egységes trendet mondani, hogy mi miért és hogyan történik, sokszor láttuk, hogy hétről-hétre változik a fogyasztói viselkedés, a hírektől függően. De ez sem volt egyértelmű tendencia: a rossz hírekre volt, amikor a fogyasztás növekedett, máskor pedig csökkent.

Viszont az elmúlt hetekben egyértelmű csökkenést látunk. Nemcsak egy-két ügyfélnél, hanem sok ügyfélnél tapasztaljuk, hogy miközben az érdeklődés változatlan, sőt, néhány esetben nőtt is, aközben a konverzió folyamatosan csökken, vagyis ugyanakkora forgalom mellett egyre kevesebbet tudunk eladni.

A problémát bedobtam a KKV Marketing csoportba is, és az onnan jött megerősítések is inspiráltak, hogy ezt megírjam. Nemcsak mi tapasztaljuk ezt, néhány kivételtől eltekintve mindenki.

Hogy mi lehet az oka? Nem látom, hogy konkrét okra lehetne ezt visszavezetni, inkább több ok együttállására. Nagy valószínűséggel kivárást látunk: készülnek az emberek az év végi leárazásokra, a Black Friday-ra, készülnek az esetleges lezárásokra a vírus miatt (és emiatt nem költenek), hónap és év vége van, a tartalékokat inkább a karácsonyi időszakra tartogatják... Sok oka lehet.

Persze az nem megnyugtató, hogy másoknak is szar, de talán segít abban, hogy ne csak a saját kampányunkban, saját ajánlatunkban keressük a hibát. Mert van olyan, hogy a piac mozdul előnytelen irányba.

Persze ilyenkor sem vagyunk tehetetlenek, nem kell kivárni, hogy ránk szakad az ég. Sok lehetőségünk van, például növelhetjük a kampány intenzitását, ha belefér. Vagy intenzívebben építhetünk remarketing listákat, adatbázisokat, hogy a következő hetekben célzottan azokat érjük el, akik most csak érdeklődnek. És persze mi is kivárhatunk, vissza is foghatjuk a kampányokat, hogy majd 2-3 hét múlva még intenzívebben felfuttassuk azokat.

Mindenesetre van most egy ilyen helyzet, ami leginkább a vihar előtti csendre hasonlít. Aztán meglátjuk, milyen és mekkora vihar fog érkezni. És mikor.

Szólj hozzá!

Tesztelni kell

Címkék: onlinemarketing kampány weboldal

2020.10.30. péntek 08:54 Konrad

yes-3664112_640.jpg

Ha van valami, amit megtanított a sok év online marketinges munka, az a tesztelés szükségszerűsége. Nincs olyan feladat, nincs olyan fejlesztés, nincs olyan kampány, nincs olyan tömeges email kiküldés, amit ne lehetne, sőt, ne kellene tesztelni.

Alapvetően két területe van a tesztelésnek: az egyik a fejlesztésekhez kapcsolódik, a másik a kampányokhoz illetve kommunikációhoz.

A fejlesztések egyik fele a folyamatos tesztelés: egy specifikáció alapján elkészül a feladat (vagy annak egy része), majd ellenőrizzük, hibalistát készítünk, javítjuk, ellenőrizzük, és ezt addig folytatjuk, amíg hibát találunk. Aztán amikor hibátlan(nak gondoljuk), akkor szélesítjük a tesztelők körét...

A fejlesztéseknél a tervezésnél, majd azt követően az üzemeltetésnél is kell tesztelni, de ez már inkább használhatósági tesztelés. Ezt még sok éve Németh Ádámtól tanultam, neki számos kiváló eszköze és tudása van, hogyan kell már tervezéskor menürendszert tesztelni, a tartalmak elhelyezését, bontását stb. Majd ezt követően az üzemeltetéskor lehet használni tesztelő szoftvereket (pl. HotJar), és persze rengeteg felhasználói tesztet kell csinálni.

A tesztelések másik fele kampányokhoz köthető. Ezek közül talán a legtöbbször az emaileket kell tesztelni, minden egyes kiküldéskor meg kell nézni a fontosabb email szoftvereken, hogy hogyan jelenik meg, amit csináltunk. De ugyanígy érdemes ellenőrizni a landing page-eket is.

A kampányhoz köthető tesztelések nagy és fontos csoportja az AB tesztek. Ilyenkor kettő (vagy több) változatot készítünk ugyanabból (levél, landing page, hirdetés stb.), majd a felhasználókat mindegyikre ráirányítjuk, és figyeljük, melyik teljesít jobban. Aztán a jobban teljesítő változatot mehet tovább.

Tesztelni kell. Az online marketingben sincs abszolút igazság, minden kampány, minden célcsoport más és más. Az idő múlásával, a piac változásával, és sok más tényezővel kell számolnunk, ezek mind megváltoztatják a felhasználók viselkedését. Ezért a tesztelések nemcsak alkalomszerűek - lényegében folyamatosan kell csinálnunk.

Szólj hozzá!

Árverseny?

Címkék: üzlet stratégia

2020.10.29. csütörtök 09:34 Konrad

spot-862274_640.jpg

Itt az év vége, mindenki nagy forgalmat akar csinálni, és ezért majdnem mindenre képes. Az egyik eszköz, amivel ilyenkor a cégek élnek, az az árverseny: megpróbálják mindenkinél olcsóbban adni a termékeiket, így csábítva magukhoz a vevőket. Erre számos lehetőségük is van, hiszen novemberben jön a Black Friday, majd azt követően az adventi hétvégék.

De vajon tényleg jó az árverseny, valóban akkor lesz több vevőnk, ha olcsóak vagyunk? Az ármegállapítás is a marketing feladat lehet, így érdemes ezt a kérdést körbejárni.

Az első kérdés az, hogy mit adsz el.

A terméket te gyártod, és egyedül forgalmazod? Vagy olyan termék, amit sok helyen meg lehet kapni? Esetleg szolgáltatást adsz el? Mennyiben tér el a terméked/szolgáltatásod a konkurensétől?

Minél egyedibb az, amit adsz, annál kevésbé van értelme az árversenynek. Ha nincs olyan versenytársad, ami ugyanaz, mint a te terméked vagy szolgáltatásod, akkor a verseny már vagy a helyettesítő termékekkel történik, vagy általában a potenciális vevőid pénztárcájáért folyik.

Tehát a termék alapján eldőlhet, az ár mennyire versenyző. Ha nem az, akkor nincs kivel árversenyezni direktben, így nincs értelme az esetleges látványos leértékelésnek sem.

A második kérdés az, kinek adod el.

A vevőid illetve a lehetséges vevőid köre is fontos, természetesen. Ha a vevőid árérzékenyek, akkor az árversennyel biztosan nyerhetsz. Láttam olyan példát, amikor egy 10-20 ezer forint közötti értékű terméknél akár 200,- Ft-ért is váltott a vevő - amúgy teljesen jogosan, az olcsóbb termék minden tekintetben ugyanaz volt.

Ha a vevőd türelmetlen, vagy kiszolgálást igényel, akkor szívesen fizethet többet. Hiába lehet megkapni a termékedet sokkal olcsóbban mondjuk az AliExpress-en vagy a Wish-en, ha arra várni kell 3-6 hetet, de a vevődnek a termék most kell (mondjuk Karácsony előtt).

Sőt, vannak olyan vevői csoportok, ahol ha olcsóbban adsz valamit, akkor lehet, még bizalmatlanabbak is lesznek: vajon miért olcsóbb? Az olcsóbb nem rosszabb? Nem ritka, hogy nem a legolcsóbb ajánlatot választják a piacon, főleg, ha az ár nagyon eltér lefelé. Ilyenkor sokan gyanakodnak arra, hogy van valami hiba a történetben, pl. becsaphatják őket.

A harmadik kérdés az, mire képes a konkurencia.

Ha te lépsz, vajon ő is fog lépni? Vagyis ha olcsóbban adod, ő még olcsóbban fogja adni? Van neki annyi tartaléka, hogy olcsóbban adja? Esetleg még olcsóbban, mint te? És hogy állhat az árukészlettel? Lehet, nála olcsóbb, de éppen nem kapható, ha valakinek kell a termék, tőled kell megvegye drágábban, mert neked van.

A fő kérdés persze az: ha belemész egy árversenybe, tudsz-e nyerni?

A negyedik kérdés az, mennyi a mozgástered.

Magad felé is fel kell tenni a fenti kérdéseket. Mennyi az az ár, ahol még megéri? Azon az áron mennyit tudsz eladni? Van annyi terméked? Mi van, ha tovább kell csökkenteni? Árukészlet, árrés és persze szolgáltatás költség az, amiket minimum meg kell vizsgálnod.

Az ötödik kérdés az, akarsz-e olcsó lenni.

Az alacsony ár nem jelent feltétlenül rossz minőséget vagy rossz vevőket, de pozicionál. Ha néhány termékkel nagyon olcsó vagy, akkor könnyen lehet, azt várják a többi terméktől is. Vagy egyszerűen a többi termékedet nem veszik meg, mennek oda, ahol azok az olcsóbbak.

Ha neked megfelel az, hogy a piaci pozíciód az alacsony ár alapján alakul ki, akkor bátran versenyezz az árral. De megteheted azt is, hogy magasabb árhoz adsz jobb szolgáltatást, és akkor lehet, kicsit kisebb forgalom mellett valósulhat meg a profitod. A te döntésed.

Az árversenyre nem lehet azt kimondani, hogy jó vagy sem. Ahogy a fentiekből is látszik, függ a termékedtől, a piactól, a vevőidtől és tőled is. Adott esetben lehet, ez a siker kulcsa, más esetben bele is lehet bukni. Nincs mindenre és mindenkire érvényes válasz, de a fentieket érdemes végigvenni - és ezek ismeretében dönteni.

Jön a Black Friday. Gondold végig, érdemes-e belevágnod!

Szólj hozzá!

Együtt leszünk

Címkék: közösség facebook közösségi média

2020.10.28. szerda 09:51 Konrad

deer-4381666_640.jpg

A közösségi média legnagyobb hazugsága a neve. Az a feltételezés, hogy attól, hogy ugyanazt a szolgáltatást használjuk, már egy közösségben vagyunk. Az a feltételezés, hogy attól, hogy készítettünk egy céges profilt, és azt elkezdik emberek követni, már közösséget építettünk. Az a feltételezés, hogy egyszerű marketinges trükkökkel közösség építhető.

A közösségi média ezzel szemben csak egy eszköz. Eszköz, amely lehetővé teszi közösségek létrehozását, vagy létező közösségek online jelenlétét. Vagyis önmagában attól, hogy egy közösségi média eszközön keresztül kommunikálunk, még nem lesz közösségünk, csak (jó esetben) közönségünk.

A közösséghez tartozáshoz nem elég együtt lenni emberekkel, a közösséghez tartozás feltételez valamilyen viszonosságot. Nem vagyunk egy közösségben azokkal, akikkel közösen nézünk a moziban egy filmet, de ha egy baráti társasággal leülünk tévézni, akkor már közösséget alkotunk. Sokféle módon körbe lehet ezt járni, de a lényeg az, hogy az egy közösséghez tartozás mindig feltételez valami erősebb viszonyt a tagok között.

Ennek megfelelően önmagában azzal, hogy valaki regisztrál egy közösségi média szolgáltatásba, még nem válik egy közösség tagjává. Ahhoz, hogy tag legyen, kellenek személyes kapcsolatok is, és tenni is kell érte. Vagyis önmagában egy eszköz használata nem lesz elég.

Ugyanakkor vannak olyan eszközök, amelyek segíthetik közösségek kialakulását vagy segíthetik már meglévő közösségek kommunikációját. Ilyen eszköz például a Facebook-on a csoportok. A csoportok segítségével sok hasonló érdeklődési körű vagy más közös tulajdonságokkal rendelkező embert lehet összehozni, és ha ők elkezdenek egymással kommunikálni, akkor válhatnak közösségé. A csoportba belépéstől persze önmagában nem.

De a csoportok alkalmasak arra is, hogy már meglévő közösségek - például egy iskolai osztályközösség vagy munkahelyi közösség - ezen keresztül kommunikáljanak. Ilyenkor az eszköz nem segít a kialakulásban, de segít a működésben.

A közösségi média tehát segíthet együtt lenni, segíthet kereteket adni, de a közösség építéshez mindig ennél több kell. Például olyan események, amelyek összehozzák az embereket, olyan témák, amelyek közösek, olyan élmények, amelyek erősítik az összetartozást. A közösségépítéshez nem lesz elég egy szolgáltatás.

A közösségi média tehát mégsem hazudik igazán a nevével: ha már közösséget alkotunk, akkor segít együtt lenni. És ez alapvetően nem is rossz.

Szólj hozzá!

Facebook, te csodás?!

Címkék: facebook

2020.10.27. kedd 09:19 Konrad

facebook.jpg

Soha nem állítottam, hogy szeretem a Facebook-ot. Órákig lehetne arról beszélni, milyen negatív hatása van egyes emberek életére és a világra is - majd ezeket az állításokat lehetne árnyalni és cáfolni. (Ugyanitt megjegyzem: meg kellene már végre néznem a Netflixen a Social Dilemma-t, de egyszerűen még nem volt rá időm. Az első 5 másodpercet láttam eddig...) De most nem az a téma, miért rossz a Facebook, hanem az, miért még rosszabb az, amikor nem jó.

A Facebook sokszor elromlik. Ezeknek a hibáknak jelentős részét a felhasználók többsége nem látja, mert vagy csak kevés embert érint, vagy rövid ideig tart. De kis túlzással minden napra esik valami hiba, és hetente jön egy-egy olyan, amit kicsit többen észlelnek. Aztán havi rendszerességgel érkeznek olyan hibák is, amelyek már a munkánkat is nehezítik.

Másik nagy probléma a Facebook-kal a transzparencia teljes hiánya és a minimális hatékonyságú ügyfélszolgálat. Sok esetben történik valami, és nincs arról semmi információnk, miért történik, meddig tart, mikor fog megjavulni. Most például minden előzetes értésítés nélkül szombatról vasárnapra a Facebook letiltotta a kampánykezeléssel foglalkozó kollégánkat a hirdetések indításáról. Az ő dolga lenne a kampányok kezelése, csak éppen a Facebook nem engedi. Fogalmunk sincs, miért, és csak reménykedünk, hogy rövid úton javul a helyzet.

Hozzá tartozik ehhez a történethez, hogy ettől még nem áll meg az élet: természetesen minden fiókunkhoz van több embernek is hozzáférése. Tanítom is: a Facebook oldalak, hirdetéskezelők egyik alapszabálya a több admin. Most ez nálunk is kellett...

Ráadásul tegnap a Facebook kicsit megbolondult. Olyan ismerősöket dobál föl, akiket már tiltottam, olyan témákat és oldalakat mutat, amik nem érdekelnek, viszont az oldalaink organikus elérése padlót fogott. Mi történt? A jó ég tudja...

A Facebook vacak. Sok oka van annak, hogy az, és ezek egy része ez a fajta megbízhatatlanság. Mégis ezt használjuk, és mivel itt vannak a felhasználók, nem is nagyon tudunk valós alternatívát helyette.

Szóval, nehezített a pálya néha. Mint ahogy most is.

Szólj hozzá!

Provokátorok

Címkék: közösség facebook közösségi média

2020.10.26. hétfő 08:19 Konrad

kommentelj.png

Sajnálom kicsit, hogy a provokálás szó negatív jelentésű. Sajnálom, mert egyszerűen használható és kifejező. Az eredeti jelentése párbajra hívás volt, majd egy kicsit átment a kémtörténetek világába, és a diktatórikus rendszerekben pedig a besúgók egyik eszköze lett. Számomra a provokálásnak az a jelentése is fontos, hogy előre tervezetten előidézek, kiváltok valamit.

Amikor a közösségi médiában szeretnék hatást elérni, akkor azt próbálom valahogy kiprovokálni, hogy a felhasználók reagáljanak. Az a legjobb, ha hozzászólnak ahhoz, amit én csinálok: kommentezik a posztokat a Facebookon, válaszolnak a Twitteren. El szeretném érni, hogy reagáljanak. Vagyis: provokálok.

A jó közösségi médiás jól tud provokálni. Képes arra, hogy hatást váltson ki a posztjával, vagyis a felhasználók reagáljanak. Ezzel több hatást is elér: egyrészt a felhasználó sokkal jobban emlékszik arra, amit nemcsak olvas, de reagál is rá. Másrészt a reakciója egyenes következménye az, hogy meg is osztja a bejegyzést valamilyen módon az ismerősei felé. Végül a legtöbb közösségi oldal (de főleg a Facebook) számára egyben egy jelzés is, hogy az adott tartalom érdekes lehet.

Provokálni sok módon lehet, sokféle módja van annak, hogy hatást váltsunk ki. A tartalom megírása ezért is nehéz: sok dolognak kell megfelelni, így nem lehet mindig minden esetben bármit felhasználni. Pedig van egy csomó jó technika, össze is szedtem párat, amit érdemes használni:

Like kérése

Kérd meg a posztban az olvasót, hogy ha tetszik neki, amit írsz, lájkolja a posztot. Sokan vannak, akik önmagában ennek a hatására hajlandóak lájkolni.

Komment kérése

Kérd meg, írjon kommentet. Kevesebben fogják tenni, mintha lájkot kérnél, de lesznek olyanok, akik reagálnak, és ez el is indíthat akár egy olyan folyamatot, hogy egyre többen kommenteznek.

Megosztás kérése

Érdekes, hogy sokan szívesebben osztják meg a posztot, mint kommenteznek - ahogy a lájkhoz sem kell gondolkodni, a megosztáshoz sem. Így adott célcsoportnál lehet, ez jobban működik.

Vélemény kérése

Ez majdnem ugyanaz, mint komment kérése, de itt a konkrét véleményét kérdezed. Ez kevésbé működik, mint a komment kérés, de bizonyos célcsoportoknál ez a felhívás lesz a jobb. Hogy mikor melyik? Tesztelni, tesztelni, tesztelni!

Szavazás

Egyszerűbben lehet rávenni kommentre az embereket, ha előre megadod a válaszokat. Ennek legjobb módja valamilyen szavazás. Ilyenkor lehet, csak annyit kell írni: "A B-re szavazok" - és máris megvan a komment...

Kérdés feltétele

Hasonlít a véleményhez, de mégis kicsit más. A kérdés lehet személyesebb is (mi a kedvenc színed), vagy akár szavazás is (ahol nem adsz meg kész válaszokat).

Megfelelő kép használata

Vannak olyan képek, amik önmagukban megmozgatják az embereket. Hogy micsoda? Ez függ a célcsoportodtól. De ha felfigyelnek rá, és érzelmeket vált ki, akkor már nyert ügyed van.

Játék

Természetesen a játék is működik, azt szoktam javasolni, akár nyeremény nélkül is futhat. Ha van elég aktív követőd, akkor csak a játék kedvéért is sokan játszanak.

Mint látod, ezek mind egyszerű megoldások. Nem kell különösebben nagy tudás ezek használatára - de természetesen nagyon fontos, hogy ismerd a célcsoportodat, vagyis a követőket, akiket provokálsz. Mert az üzenetek csak akkor fognak úgy működni, hogy a te  céljaidat is érd el. Ugyanis a fenti eszközök nem működnek, ha az üzenet rossz. De mit jelen az, hogy jó az üzenet?

  • A célcsoportodnak szól
  • Rólad szól
  • Megváltoztatja pozitív irányba a rólad alkotott képet
  • És persze cselekvésre buzdít közvetve vagy közvetlenül

Sajnos mindez azt is jelenti, hogy nincs királyi út, nem lehet előre megadott sablonokat használni. Mindig, minden esetben egyedileg kell felépíteni azt a tartalomstratégiát, amelynek a része lesznek a provokáló posztok is.

Szólj hozzá!

Kulturális internacionalizmus

Címkék: tartalom közösség

2020.10.22. csütörtök 08:47 Konrad

handshake-3382503_640.jpg

Minden népnek megvan a saját kultúrája. Ez következik a nyelvből, amit beszél, a közegből, ahol él. A gyerekkori történetekből, a mesékből, a regényekből, a tévéfilmekből, sorozatokból. A közös élményekből, amiket jellemzően egy adott népcsoport tagjai mind (vagy majdnem mind) ismernek.

Számos olyan közös kulturális emlékünk van, amelyekre egy beszélgetésben vagy akár egy reklámban lehet hivatkozni, hiszen bővebb magyarázat nélkül értjük, mit akar jelenteni. Természetesen ezek a kulturális emlékek változnak a korral is: én még olvastam indián regényt, a gyerekeim számára ezek már idegenek. Nekem mond valamit Winnetou és Old Shatterhand, a lányaimnak már semmit. 

Szerencsére vannak közös emlékeink. A nekik olvasott mesék, a közösen nézett rajzfilmek, gyerekfilmek mellett ilyen például a Harry Potter sorozat - én is olvastam, ők is olvastak. Én is láttam, ők is látták.

De azt érzem, egyre inkább, hogy mára a közös kulturális hatások egyre kevésbé erősek. Az online média széleskörű elterjedése, a Netflix, a Youtube, a TikTok, a Facebook videók általános elterjedése miatt a gyerekeim sokkal több közös kulturális élménnyel rendelkeznek azokkal, akik ugyanezeket az eszközöket használják, mint azokkal, akikkel egy területen (városban, országban) élnek, de mások a kultúrafogyasztási szokásaik.

Nem most kezdődött ez természetesen. Az MTV nemzedékre már jellemző volt a közös zenei élmény, országhatároktól függetlenül. De most ez sokkal szélesebb: részben amiatt, hogy a fiatalok talán kicsit jobban beszélnek nyelveket, részben amiatt, hogy az internet adta keretek mindenkinek ugyanazok, részben amiatt, hogy ugyanazokkal a játékokkal játszanak - néha tényleg országhatártól függetlenül egymással is - az történt, hogy ma egy 16 vagy egy 20 éves magyar gyerek vagy fiatal felnőtt több közös kulturális élménnyel, emlékkel rendelkezik a hasonló korú észak-amerika, angol, francia, maláj vagy japán fiatal felnőttekkel, mint a szüleikkel vagy nagyszüleikkel. 

Ez azt is jelenti persze, hogy a reklámokban is máshogy kell megszólítani őket. Nem indulhatok ki a saját kulturális élményeimből, azt kell figyelnem, nekik mik a közös élmények. És ezek jobbára nem helyi élmények lesznek, hanem nemzetköziek.

Az internet, és azon belül a tartalommegosztó közösségi oldalak egy olyan platformot teremtett, ahol a hasonló korú fiatalok egymással osztanak meg mindent, országhatároktól függetlenül. Nem igazán számít, ki hol él, ha ugyanazzal a játékkal játszik (most például az Among Us-al), ha ugyanazokat a sorozatokat nézi (mondjuk a Netflixen), ha ugyanazt a Youtubert követi.

Kialakult egy olyan kulturális világ, egy olyan nemzetköziség, ahol mindenkinek megvannak a közös kulturális emlékei, élményei, és ezáltal jól meg is értik egymást. Nem számít, hogy egyébként hol jársz iskolában, milyen nyelvet beszélsz vagy mit tanítottak a szüleid - az online világ megteremtette a kulturális internacionalizmust.  

 

Szólj hozzá!

Szakdolgozatok

Címkék: oktatás

2020.10.21. szerda 08:35 Konrad

szakdolgozat_blog.jpg

A tegnapi Edutus Egyetemen megtartott vizsgán a 26 vizsgázó mindegyike szakdolgozatot is írt. És bár ez a képzés egy éves szakképzés, de ettől még ezek a dolgozatok kifejezetten komolyak, és mindig van egy-egy olyan, ami különösen izgalmas akár a témája, akár a kidolgozottsága miatt.

Csináltam egy gyors statisztikát is, a 26 szakdolgozatból online marketing szakirányon
- 8 általános online marketing
- 7 tartalommarketing
- 6 márkaépítés
- 2 weboldal ergonómia
- 2 seo
- 1 ppc

Különösen az a jó ezekben a dolgozatokban, hogy a legtöbbjük vagy egy saját ötlet kidolgozása, vagy egy saját cég egyébként is elvégzendő feladatának a leírása (bevezetés, márkaépítés, seo), vagy valami működő céghez kapcsolódó probléma feldolgozása. Így valós problémákon kell a hallgatóknak is gondolkozniuk, és mi is valós problémákkal találkozunk, amikor javítjuk azokat, vagy amikor a prezentációt meghallgatjuk.

Az idei kedvenceim egyike egy vidéki fine dining étterem fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kommunikációjáról és megoldásairól szólt, egy másik nagyon hasznos dolgozat a non-profit szféra online marketing lehetőségeit dolgozta fel, és volt egy új kozmetikai márka bevezetése (már a piacon van).

Sok dolgozat egy-egy témát (pl. SEO) járta úgy körbe, hogy akár tananyag kiegészítője is lehet (pl. kulcsszókutatáshoz esettanulmány), vagy megállná a helyet akár konferencián is. (A már említett éttermes dolgozat például.) Néha olyan érzésem van, többet lehet hallani a gyakorlati online marketingről egy-egy ilyen vizsganapon, mint néhány konferencián. (A nagy konferenciák azért mások, az iparági tapasztalatok és vélemények egy vizsgán nem jelennek meg természetesen.)

Ma rossz jegyeket nem is kellett adnunk. Gratulálok ezúton is mindenkinek, és aki kedvet kapott, jövőre jelentkezhet a képzésre az Edutuson!

Szólj hozzá!

Vizsganap

Címkék: oktatás

2020.10.20. kedd 07:39 Konrad

people-821624_640.jpg

Minden egyetemi képzés vége egy vizsga. Valami olyan komolyabb vizsga, amikor egy elkészített szakdolgozatot kell megvédeni, és egy hosszú tételsorból kell felkészülni, majd szóban vizsgázni.

Azok a hallgatók, akik eljutottak idáig, már majdnem befejezték a képzésüket, lényegében kollégák: többet már nem fogunk nekik tanítani, csak azt fogjuk ellenőrizni, mit tudnak. Aki ideáig eljut, és el is megy a szóbeli vizsgára, valamennyire biztosan felkészült.

Ma, kedden vizsgáztatni fogok, egész nap. Az Edutus Egyetemen online marketing szakirányú továbbképzésén lesz záróvizsga. A bizottság vezetője, vagyis elnöke vagyok - furcsa egy helyzet, nekem elvileg csak szépen kell mosolyognom, és lesz két kérdezőtanár, aki kérdezni fog a tételekből, vagy akár a szakdolgozatokból is. Szeretem ezt a szerepet, de nem azért, mert elnök vagyok, hanem mert ilyenkor az a dolgom, hogy végighallgassak sok embert, és próbáljam kicsit segíteni is őket, hogy jól sikerüljön a napjuk.

Emlékszem még arra, milyen volt, amikor nekem kellett így felkészülnöm, nekem kellett vizsgáznom. Nem voltam izgulós, de a vizsga előtt azért mindig volt egy kis drukk. Voltak tantárgyak, ahol nagyon sok drukk... De a vége, az államvizsgáim, azok már nyugodtak voltak. Amikor eljutottam oda, a végső vizsgához - és ilyenből három is volt eddig az életemben -, akkor már tudtam, át fogok menni. Mert a sok előtte lévő vizsga, a szakdolgozat eredménye, és a megszerzett tudás alapján egyest nem volt szabad kapnom.

Az utolsó vizsga így mindig különleges. Az lesz ma is, 26 hallgatónak. Ezúton is drukkolok nekik!

Szólj hozzá!

Megvan az a pénz?

Címkék: üzlet e-business

2020.10.19. hétfő 10:02 Konrad

money.jpg

Azzal, hogy az online üzlet idén ennyire fontos lett, felszínre kerülnek olyan problémák, amelyek korábban is jelen voltak, de nem jelentkeztek ennyire élesen. Ezek egyike a tervezés, illetve annak a hibái, esetleg annak hiánya.

Sokat foglalkoztam a startup világgal, ott láttam sok olyat, hogy hiába volt meg az ötlet, a lendület, a vízió, de hiányzott mögüle a gazdasági tudás. Pontosan tudták, milyen szolgáltatást akarnak, de nem tudták monetizálni: vagy a bevételi láb volt problémás, vagy az értékesítés. Nem az volt a baj, hogy ezekre nem gondoltak, hanem az, hogy az ezekre adott megoldások nem működtek. Sok esetben ez már előre látszott, de volt, hogy ez menet közben derült ki. Mi is így jártunk pár éve egyébként egy projektünkkel: az excel tábla mindent elbír, a rossz terveket is, és ha nem reálisak a számok, abból bizony könnyen lehet pénzügyi bukás. Az ilyen hibák legtöbbször a piac nem megfelelő ismeretére vezethetők vissza.

Sokan egyszerűen ott tévednek, hogy azt hiszik, minden olyan, mint a mesében. Ha csinál egy tartalomszolgáltatást, akkor minden bannerhelyre tud már az első hónaptól hirdetést eladni. Ha csinál egy webáruházat, az már az első nap elkezd pénzt termelni neki. És az a baj ezzel a gondolkodással, hogy így is tervez pénzügyileg.

Mi igyekszünk elmondani az ajánlatot kérőknek, mire számítsanak. Az első hónap bevételileg biztosan nulla. Ha lesz is bevétel, ne tervezzenek vele, csak a kiadásokkal. A második-ötödik hónapban már lesz bevétel, de messze elmarad még a megtérüléstől is, nemhogy esetleg a befektetett pénz visszajönne. És akkor még hol vagyunk a haszontól...

Szóval az első hat hónap teljes költsége befektetés, nemcsak az előkészítő munkák és az árukészlet az. Így érdemes tervezni. A kérdés tehát az, amit a tervezés végén fel kell tenni: megvan az a pénz, amely az első fél évet finanszírozza? Amit ki kell fizetni a hirdetésekre, a marketinges feladatokra, a webáruház karbantartása, és minden másra?

Ha nincs meg az a pénz, akkor nem is érdemes belevágni. Kevés pénzből lehet csinálni hobbi projektet, de nagy eredményekre ne számítsunk. Természetesen vannak kivételek, de a "semmiből valamit" példák jelentős része nem mostanában valósult meg - az online piac még öt éve is sokkal kisebb költségből volt meghódítható.

Tervezni kell. Pénzügyi tervet is kell készíteni. Tudni kell pontosan, mennyit "ér" egy vevő, tudni kell pontosan, mennyi kiadásunk lesz. És aztán dönteni: megvan ez a pénz? Bele tudunk vágni?

Szólj hozzá!

Hová tűntek a kommentek?

Címkék: blog közösség

2020.10.16. péntek 09:37 Konrad

sparrows-2759978_640.jpg

Elég régóta írom ezt a blogot, és elég sok más blogot is követtem, követek. Saját bőrömön érzem, hogyan változik a blogok helyzete az országban, mikor mire lehet számítani.

A kezdeti felfutás úgy 2005-től kb. 2010-ig tartott. Ebben az időszakban még viszonylag kevés blog volt egy-egy területen, és más közösségi média eszközök nem voltak annyira elterjedve, ahol lehet tartalmat megosztani. Az iWiW nem elsősorban tartalommegosztásra volt kihegyezve, sok funkció - pl. a céges profilok - csak későn indultak el. A Facebook az időszak végén már jelen volt, de sokkal kisebb hatással, ahogy a YouTube vagy a Twitter sem számított általánosan elterjedt eszköznek. 

Aztán ahogy egyre jobban futott fel a Facebook, úgy váltak a blogok egyre kevésbé fontossá. Az igazi beszélgetések áttevődtek a Facebook-ra, és azóta figyelhető meg az a folyamat, hogy a kommentek kezdenek megritkulni a blogos felületeken. Vannak kivételek, de erről majd később.

Néhány év viszonylagos érdektelenség után a 2010-es évek közepe óta indult el a blogok új reneszánsza. Ezt két szakmai és egy kevésbé szakmai dolog hajtotta. Egyrészt a tartalommarketing terjedése, másrészt a keresőoptimalizálásban bekövetkezett változások voltak a szakmai okok. A nem szakmai ok pedig a hagyományos nyilvánosság szűkülése, a nagyobb tartalomszolgáltatók körüli hatalmi harcok és az egyes csoportok kiszorulása adott lökést a közéleti jellegű blogoknak, illetve egyes megmondóemberek blogos megjelenései adtak kedvet másoknak is ezt a formát használni.

Ami nem változott, az a nagy blog aggregátorok működéséből következő hatások. Ha egy látogató például az Index.hu címlapjáról érkezik, akkor hasonlóan viselkedik, mint viselkedett bő tíz éve. De ha valaki más közösségi média oldalról jön - főleg a Facebook-ról -, akkor már a blogot jobbára csak olvassa.

A blogok sokak által vitatott, mégis fontos szolgáltatása ugyanis a kommentezés lehetősége. Az, hogy az elolvasott bejegyzésről elmondhatom a véleményem. Ez persze az idők során nem változott, véleményt akarunk mondani. Ellenben a törvényi szabályozás részben igen: ma már a tartalomszolgáltatónak sokkal több a felelőssége, hogy milyen kommentek maradnak meg és mik törlődnek. 

Megfigyelhető, a blogokon a kommentek mennyisége csökken. Egy Index.hu címlap vagy más tartalomszolgáltatós megosztás még hozza a kommentelőket is, de a Facebook megosztások már nem. De a kommentek megmaradtak, csak máshol.

Ha megosztom ezt a bejegyzést Facebook-on, akkor ha valaki kommentet írna hozzá, nagy valószínűséggel a megosztáshoz fogja írni, nem ide. Részben azért, mert kényelmesebb, részben azért, mert egyszerűen ott olyanok is láthatják, akik amúgy nem olvasnák el a bejegyzést.

A kommentek nem tűntek el, csak most máshol vannak. Nem egy helyen, ami szomorú, sőt, olyan helyeken is, ahol a blogger nem is biztos, hogy látja (pl. zárt csoportban). Cserébe segítik a nagyobb elérést, hiszen a kommentezett Facebook posztok több emberhez elérnek.

Megmaradtak tehát a blogok, és érdekesek továbbra is. Azzal ráadásul, hogy a Facebook ki fogja vezetni a leginkább blogos felületét, a Jegyzet-et, még többen jöhetnek ki onnan tartalmat készíteni. De a kommentek helye mára a Facebook lett. Esetleg a Twitter, a Tumblr és ami még maradt szöveges közösségi média oldal.

Szólj hozzá!



süti beállítások módosítása