Onlinemarketing blog

Májusra lassan vége lett a Covid első hullámának, és miközben lazultak az intézkedések, a boltok újranyitottak, igyekeztünk levonni a tanulságokat is. Én is írtam erről egy hosszabb cikket. Aztán belevágtunk a nyárba...

A nyárba, ami így is furcsább volt, mint az előzőek. A külföldi utazás erősen korlátozott volt, és nem is igazán javasolták. Strandokra jártunk, de a nyár elején még óvatosan, hogy aztán a nyár végére ki lehessen rakni a Balatonra a megtelt táblát. Utószezon viszont nem volt, mert jött a szeptember... és mindaz, ami azzal járt.

De a nyarat átdolgoztuk. Az egyik tanulsága a tavaszi járványnak egyértelműen az volt, hogy az online jelenlétet erősíteni kell, így webáruházakat gyártottunk (jobbára Wordpress és Unas alapokon), és új webáruházas ügyfelekkel kezdtünk el dolgozni. Az később egyértelműen kiderült: igazán sikeres csak az lett, aki nemcsak hirtelen ötlettel ugrott bele az internetes kereskedelembe, hanem jól átgondolt módon.

Viszont a nyárnak volt egy olyan eseménye is, amely alapjaiban rengette meg a hazai internetes közösséget, ez pedig az Index.hu sorsa. A történet mára jól ismert, és kiderült, hogy miközben az Index tovább él (bár nem egyszerűen és nem további balhék nélkül), aközben megerősödött a 444.hu és a HVG.hu, tovább növelte piacvezető szerepét a 24.hu és megjelent egy új szereplő a régi Indexes gárda együtt maradt tagjaival, a Telex.hu.

Nem telt el eseménymentesen a nyár, de sajnos nem hozta el a járvány végét, sőt, a lazulásokat kihasználó tömegek - utólag már tudható ez is - visszahozták a vírust az országba. Így a szeptember majd ismét a járvány jegyében fog indulni, és ez fogja meghatározni az év végéig az életünket.

De a nyarat még többé-kevésbé kihasználta mindenki, utazgattunk, pihentünk, de dolgoztunk és terveztünk is.

A 2020-as visszaemlékezés sorozat további részei:

• 2020, 5/1: Covid előtt
• 2020, 5/2: a tavaszi Covid hullám

Visszanézve az év elejére, a Covid hírek végig itt voltak velünk, egyre növekvő intenzitással. De ahogy már írtam, az első két hónap még békés volt (Covid szempontból). Februárban még nem számítottunk nagy lezárásokra, de március elején már igen. 

Ettől még persze éltünk, többé-kevésbé normálisan. Voltak rendezvények, voltak ügyféltalálkozók, jártunk éttermekbe és kávézókba, és igazán komolyan nem készültünk arra, ami lesz. Hogy aztán március közepével hirtelen minden egyik napról a másikra megváltozzon.

Az első sokk jóval keményebb volt, mint amire bárki várt, és olyan jó egy-két hét kellett, míg beállt az élet valami új rendbe. Ezzel együtt megtanultunk home office-ban dolgozni, miközben a gyerekeket otthon tanítjuk... nem volt egyszerű.

A cégek bizonytalanságát mi is megéreztük, természetesen. Voltak, akik leálltak, mások éppen ellenkezőleg, elkezdtek fejleszteni. Gáspár Katival konferenciát csináltunk, sok tanulsággal, de folytatás nélkül - hirtelen annyi online esemény lett, hogy már lassan senkinek sem maradt ideje mindenre. A nem online események viszont elmaradtak - ami üzletileg sem volt szerencsés, és magánéletben sem örültünk neki.

Az idegenforgalom minden területe behúzta a féket, ekkor még nem lehetett tudni, mi lesz az év további részében. A boltok korlátozása, korai bezárása a kereskedelem egyes részeit is tönkre vágta. Az állami támogatás nem volt olyan átfogó, mint más országokban, így összességében csak a bizonytalanság nőtt, és az a remény, hogy minden csak pár hónapig fog tartani - ami persze már akkor sem volt reális, de ha valaki azt mondta, ez kitart év végéig is akár, nagyon csúnyán néztünk rá.

És így jutottunk el május végéig, amikor úgy tűnt, a nyár elhozza az új remény idejét is, és mégis lehet "normálisan" élni. Az első hullámot viszonylag szerencsésen túléltük, a radikális és gyors intézkedéseket a többség nemcsak elfogadta, de támogatta is, így a megbetegedések száma alacsony volt, a halálozási számok még alacsonyabbak.

Volt miért bizakodnunk.

###

A 2020-as visszaemlékezés sorozat további része:

• 2020, 5/1: Covid előtt

Hosszú volt ez az év, és még vége sincs igazán. Hosszú volt, de tanulságos. Az idei hátralévő öt bejegyzésben kicsit végigmegyek rajta, én hogyan láttam 2020-at.

1. rész: Covid előtt

Lehet, ez egyfajta időszámítás is lesz. Ahogy volt a 2008-as válság előtti és utáni időszak, úgy van a 2020-as covid előtti időszak, és reméljük lesz covid utáni időszak is.

Az idei évet senki nem tervezte úgy, hogy annyira nagyon különleges lesz. Volt egy lendülete a fejlődésnek, a legnagyobb gondot még év elején is az jelentette, honnan tudnak a cégek szakképzett, megbízható munkaerőt találni. Változást nem, de előrelépést vártunk, és a blogírást idén egy évtizedzáróval kezdtem. 

Aztán elindultam egy olyan irányba, ami mindig is érdekelt, és a 2018-19-es történések után úgy éreztem, van értelme a témával foglalkozni: ez pedig a környezetvédelem és a marketing kapcsolata. Azt hiszem, ez a téma nagyon fontos lesz, és covid után vissza is kell térni rá. Mert mi, marketingesek, számos módon befolyásolhatjuk a környezetszennyezést. A cégek környezetterhelésétől kezdve a téma megfelelő tálalásán keresztül a fenntartható fejlődésig sok felől meg tudjuk közelíteni a problémát, marketingesként is.

Egészen február végéig minden haladt a "normális", megszokott útján, még olyan hülyéskedésre is volt energia, mint a Lidl és az IKEA kis komment-játéka. Tervezgettük a tavaszt, készültünk a konferenciákra, és bár már jöttek a vírusról a hírek, de azért nem vettük azt annyira komolyan.

Így telt el idén két hónap. Meglepően kevés, de visszatekintve mintha nem is lett volna. Mert március elején már a vírus várható hatásáról írtam, igaz, kissé naivan megfogva a témát.

Két jó hónap adatott tehát nekünk idén, amikor még úgy láttuk, az élet halad a megszokott medrében. Tévedtünk, nem is kicsit... És ennél sokkal többet nem is tudok erről írni. Lényegében mindent, amit akkoriban gondoltunk, felülírtak a következő hónapok.

###

•  2. rész: A tavaszi Covid hullám

Elsőre triviális a kérdés: mikor van vége az évnek? Naná, hogy december 31-én! De amikor kicsit jobban belegondolunk, azt látjuk, hogy az évnek akkor van vége, amikor már bezárt a bolt, amikor nincsenek kötelezettségeink stb.

A kérdés valójában az: mit kommunikáljunk, mikor van vége az évnek?

Van több olyan partnerünk, amelyik már pénteken bezárt, idén már nem dolgoznak. Nekik az év pénteken ért véget. Olyan is van, aki majd most szerdán dolgozik utoljára. Több webáruházas partnerünknél az "év vége" az utolsó karácsony előtti szállítása nap, és az új év eleje az első szállítási nap.

A kommunikációban ilyenkor egyértelműnek kell lennünk: mit jelent nálunk az év vége, és amikor nem vagyunk nyitva, mit is tud csinálni az érdeklődő?

A webáruházakból lehet rendelni akár Szenteste vagy Szilveszterkor is. A fizikai üzlettel rendelkező boltokban természetesen nem, de ha a két ünnep között nyitva vannak, akkor azt el kell mondani. Érdekes kommunikációs kérdés az is, mikor van pénzügy, mikor lehet számlát intézni például. Mert az, hogy mondjuk az üzlet nyitva van, nem jelenti, hogy mondjuk az adminisztrációs munkatársak is dolgoznak.

Az év vége tehát üzletileg változó, cégenként eltérő. Ezért ennek a kommunikálása kifejezetten fontos és szükséges is.

Mi például dolgozunk szerdáig, de aztán a két ünnep között csak ügyeletet tartunk - a közösségi média csatornákat és a futó kampányokat felügyelni kell.

Aztán jön az új év, új reményekkel...

Az online marketingben az talán legjobb dolog hirdetőként, hogy nagyon pontosan tudunk célozni. Több olyan célzási lehetőségünk van, amely a nem online marketingben lehetetlen, vagy csak nagyon nehezen kivitelezhető.

Ennek számos oka van, de elsősorban az, hogy különböző eszközök, szolgáltatások adatokat tárolnak rólunk, folyamatosan gyűjtik és frissítik azokat, és ezekből olyan profilokat állítanak fel, amelyek alapján kifejezetten pontosan leszük célozhatóak. Ezek a célzások mára annyira pontosak lettek, hogy a felhasználók egyre nagyobb része számára félelmetessé válnak.

Elterjedt vélemény például, hogy a Facebook figyeli a telefonunk mikrofonját, és amit hall, arra is céloz. Ez cáfolható, vagyis nem igaz, ez a cikk például erről szól (köszönöm, Bernschütz Mari a cikket!), de ettől még tudom, hogy sokan nem hiszik el, és állítják: márpedig a Facebook figyel.

És egyébként igaz is: a Facebook figyel. A beszélgetést nem, de azt például látja, ha egy közeli ismerősünkkel vagyunk egy helyen, hiszen a mobilunk helyadatait megkapja. És simán lehet, hogy ez alapján is céloz: ha a testvéremet érdekli egy téma, most keresett rá, most nézett meg valamilyen tartalmat, és aztán velem találkozott, akkor megmutatja nekem is azt a tartalmat.

Hogy miért? Mert ha bejön, akkor a célzás nagyon pontos, és a cél ez: minél pontosabb célzással megfogni a figyelmet, és ha a figyelem megvan, akkor talán kattint a hirdetésre, és vásárol a felhasználó.

Azt látom, hogy ettől félnek az emberek. Nem tudják, mi van a "gépház alatt", nem tudják, hogy évtizede gyűlnek az adatok. Ebben a fent linkelt cikkben is, ott vannak azok a bekezdések, amik rácsodálkoznak, hogy az alkalmazások képernyőképeket gyűjtenek a felhasználói szokásokról. Ez annyira nem új technika, hogy én már 13 és fél éve írtam erről: már akkor létezett olyan megoldás, amivel a weboldalon történt folyamatról filmet lehet rögzíteni. És a HotJar csak ezt követően robbant be a piacra...

A kérdés mára nem az, hogy az eszközeink a mikrofonon keresztül figyelik-e a beszélgetésünket. A kérdés nem az, hiszen teljesen mindegy. Annyi más módon tudnak körülöttünk anyagot gyűjteni, és ezekből felhasználói profilokat építeni, hogy a mikrofon már nem is kell.

A kérdés mára az: megengedjük-e, hogy ilyen mértékben célozhassanak a reklámok?

Az Európai Unió erre már pár éve adott is választ: csak akkor engedhető meg, ha a felhasználó erről tud. Erre lett kitalálva a GDPR szabályozás, a cookie policy, és minden más, kicsit zavaró megoldás, ami majd a jövőben fog megjelenni.

A technológiai cégek egy része is megadta a választ: egyre kevesebben engedik, hogy magukon kívül mások is gyűjtsenek rajtuk keresztül adatokat. Erről sok szó lesz a következő években.

Válasz amúgy még nincs a fenti kérdésre. Hirdetőként az ember hajlik arra, hogy igenis lehessen profilokat építeni, és így lehessen pontosan célozni. De felhasználóként a kép már sokkal összetettebb. Ezekkel az adatokkal ugyanis vissza is lehet élni, és tudjuk, hány cég él ezzel vissza.

Hiszen elég csak megnézni, milyen telefonról érkezik a látogató. Ha az egy drága mobil, akkor bátran lehet a felhasználónak magasabb árat mutatni, úgyis megveszi, nem?

És ez csak egy kicsi és "ártatlan" példa, sok más is van, de nem kívánok ötleteket adni. A lényeg: amivel vissza lehet élni, azzal előbb-utóbb valaki visszaél. Ahogy történt ez az utóbbi években sok helyen, elég csak a Cambridge Analytica botrányra gondolni.

Én a magam részéről félnék attól, ha mi, marketingesek szabad kezet kapnánk. Frederik Pohl és C. M. Kornbluth A ​Venus-üzlet című regényben már 68 éve megírta, milyen lenne a világ, ha a reklámcégek uralnák azt - nem nagyon tetszene senkinek. A szabályozás kell. A szabályozás mértéke lehet vita tárgya, de a szükségessége nem. Viszont jó lenne, ha egységes és nemzetközi szabályok lennének - erre viszont nagyon kicsi az esély.

Addig is, az adatok gyűlnek rólunk, a célzások egyre pontosabbak, és a felhasználói para meg csak növekszik. Csak aztán nehogy visszaüssön ránk, marketingesekre ez a folyamat valamikor...

Egy biztos, 2021 nagyon sok szempontból rendhagyó év lesz. 2020 is az (volt, lassan), de erre 12 hónapja még nem számítottunk. De 2021-ről tudjuk, hogy más lesz.

Más lesz, mert a fogyasztás máshogy fog alakulni. Az év eleje még a Covid jegyében fog telni, de aztán ahogy egyre több embert beoltanak, úgy fognak lazulni a járványügyi intézkedések, és jó eséllyel nyárra, legkésőbb szeptemberre mind meg is fog szűnni.

Ez pedig egy nagyon érdekes és szokatlan helyzetet fog hozni: a tömeges újraindulást. Újra fog indulni néhány jelenleg álló szektor, újraindulnak azok a cégek, amelyek túlélték: szállodák, éttermek, rendezvényszervezők, szórakozóhelyek, színházak, mozik.

Egyszerre sokan és sok helyen. Hirtelen rengeteg kínálat fog megjelenni, mindenki gyors indulásban bízik, ami nagy eséllyel nem fog azért megtörténni, de szemmel látható felfutás biztosan lesz. A nagy kérdés az: vajon lesz-e annyi fogyasztó, amennyi kínálat?

Az újraindulás sosem egyszerű ezekben a szektorokban. Egy-egy konferenciának talán még könnyű lesz, de a teljes rendezvényiparnak már nem. A szállodák kis kapacitással el tudnak indulni, de az éttermeknél kérdés, mennyire kevés ember lesz az "elég" ember a működéshez. És így tovább, az ilyenfajta restart kihívás mindenkinek.

A hirdetések esetében is ezt látom: amikor hirtelen majd mindenki elkezdi hirdetni magát, nagyon nagy lesz a reklámzaj. Szállodák, események, filmek, színházi előadások, koncertek... Iszonyúan kreatívnak kell lenni, hogy kitűnjünk majd a sokaságból.

El kell már most kezdeni az újraindulást tervezni. Minél előbb elkezd valaki kommunikálni, annál nagyobb esélye van egy kis kezdeti figyelemre. De nem lesz elég a jó kommunikáció: jó ajánlatok is kellenek. És kreativitás. Jó nagy pohárral.

Feminista vagyok. Egészen pontosan: hiszek abban, hogy a nők minden szempontból egyenjogúak a férfiakkal, sem a nőknek, sem a férfiaknak nincsenek kötelező életpályái, és sem a nőket, sem a férfiakat nem szabad belekényszeríteni vélt nemi szerepekbe.

A fentiek miatt régebben sok konfliktusom volt, mára ez már kevesebb, egyre többen gondolkoznak hasonló módon. Sokan persze félreértik ezt. Mert a fentiek nem jelentik azt, hogy egy nő ne legyen anya, és egy férfi ne legyen apa. Nem jelenti azt, hogy a nemi szerepeket meg kellene fordítani. Nem jelenti azt, hogy nincs kisfiú meg kislány.

De azt jelenti, hogy egy lány is lehet jó matekos és lehet belőle mérnök. Hogy egy fiú is lehet férfi akkor is, ha a konyhában szeret dolgozni vagy mondjuk balettozni akar. És jelenti azt, hogy nem kell kiskoruktól férfinak és nőnek idomítani őket, nem kell a nemi szerepekbe belekényszeríteni őket.

És természetesen jelenti mindez azt is, hogy a nőknek ugyanúgy meg kell adni az előrelépési lehetőségeket minden területen (össze kell törni az üvegplafont), és meg kell adni a nőknek is ugyanazt a fizetést, amit a férfiaknak.

Felnőttként pedig ne legyünk a sztereotípiák fogjai. Ne fogadjuk el, hogy a nők nem tudnak vezetni, mert sokszor jobban vezetnek, mint a férfiak. Ne fogadjuk el, hogy a férfiak nem tudnak gyereket nevelni, mert tökéletesen képesek ellátni a pelenkázástól az altatásig mindazt, ami egy kiegyensúlyozott babának, gyereknek szükséges. És ne, ne mondjuk azt, hogy "ez a nőké, az meg a férfiaké" olyan dolgokra, amik valójában nemtől függetlenül használhatóak.

Természetesen vannak kivételek. A ruházkodásban, a kozmetikumokban, az egészségügyben és persze a szexualitásban is vannak tipikusan női és tipikusan férfi kínálatok - igaz, ez sem ennyire fekete-fehér, hiszen a homoszexuális férfiak jelentős vásárlói például a kozmetikumoknak, bár ez sem jellemző mindannyiukra. De még ezekben az esetekben is van átjárás.

A reklámok esetében hajlamosak vagyunk a fentieket figyelmen kívül hagyni. Miközben szóban sokan egyetértenek velem, észre se veszik, hogy a fentiek szellemiségével szemben cselekszenek. Amikor nőknek szóló karácsonyi hirdetésben (Női meglepetések, BestByte) vasalót kínálnak... Na, akkor valahol felsír egy feminista, és furcsán néz az a férfi ismerősöm is, aki maga vasal otthon az egész családra.

Mert a nemi szerepek félreértése és sztereotip megjelenése a mindennapokban ezt is jelenti. Azt, hogy ami kislány az rózsaszín, ami fiú az kék. Azt, hogy ami konyha az női, ami autó az férfi. De miért? Mert így szocializálódtunk sok évtizeddel ezelőtt, ezt szoktuk meg.

És ezen kell túllépnünk. Ezeket a szerepeket kell végre a helyén kezelni, és akkor nagy eséllyel nem fogunk megsérteni se nőket, se férfiakat az üzeneteinkkel.

Sokat változott a világ az elmúlt 50-100 évben. Ezen a téren is.

Az e-kereskedelem így 2020-ban a pandémia miatt sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a hírekben is, mint a korábbi években. És az év vége egyébként is egy felfokozott időszak, még akkor is, amikor az üzletek normálisan vannak nyitva... De most, az e-kereskedelem tényleg nagyon fontossá vált.

Bár a forgalom sokkal hektikusabb, mint más években. Sok vevő várt ki majdnem az utolsó pillanatig, és azt látom, hogy ez az a hét, amikor hirtelen mindenki mindent meg akar venni. Ami jó a kereskedőnek, de nem biztos, hogy minden esetben sikeres vásárlást eredményez.

Mert bár áru van, de annak el is kell jutnia a vevőhöz. És ez a szűk keresztmetszet. Minden évben ez a szűk keresztmetszet, de tavaly mintha ezt sikerült volna a cégeknek normálisan kezelni. Idén viszont már az egyik nagy szereplő lényegében összeomlott, egyes áruházak ki is kapcsolták a velük való szállítást. És kérdés, a többiek mennyire lesznek képesek lekezelni az iszonyatosan nagy forgalmat.

Az egész e-kereskedelemben az utolsó lépés az, ami a legnehezebb. A vevők tényleges kiszolgálása. Több olyan gond is van ezzel, amely nem igazán van minálunk megoldva.

Az egyik nagy probléma az ár. A kiszállítás költsége nagyon magas, 1500,- Ft körül mozog. Ezt valakinek ki kell fizetni, és az a valaki a vevő lesz. Vagy beleépítve az árba, vagy külön kifizetve. Ez rögtön meg is mutatja, mi az a pont, ahol egy-egy webáruház előnyt tud szerezni: az olyan átvételi megoldásokkal, amelyek olcsóbbak. Az üzletben történő átvétel az egyik, a csomagpontos megoldás elvileg a másik (erre még visszatérek) és ami még előfordul, az a "saját kezű" kiszállítás, ami viszont vagy szintén drága, vagy csak nagyon lokális.

Mert amúgy lehet ezt olcsón is csinálni, különben nem tudnál egy darab pizzát rendelni...

Az üzletben átvétel lokális, nagyon. A csomagpontokkal az a baj, hogy betelnek. Most, karácsony előtt, egy csomó helyen nincs szabad kapacitás - nem tudnak több csomagot fogadni ezek a helyek. Marad tehát a csomagszállítás (ez az, ami drága), és persze a saját kiszállítás. Az pedig megint csak nagyon lokális... Bár az üzlethez képest a saját szállítással kicsit nagyobb kört lehet úgy lefedni.

Jön a Karácsony, és miközben a hagyományos üzletek akár december 24-én is tudnak forgalmat csinálni, az online üzletek nagyon hamar "bezárnak". Rendelni persze lehet, de kiszállítás már nem lesz. Jellemzően valamikor december 19-22. között van az utolsó rendelési nap, amikor még szállítanak, illetve ameddig felvesznek karácsony előtti szállításra.

Összefoglalva: a kiszállítás drága és nehézkes. Ez az a probléma, ami miatt az online vásárlás egyelőre nem tudja helyettesíteni a boltokat...

Amikor kitört ez a pandémiás helyzet, azonnal átálltunk mi is az online rendezvényekre, amit csak lehetett, igyekeztünk valamilyen videós konferencia platformra átvinni. Szerveztünk egy Fotelkonferenciát is mérsékelt sikerrel és sok tanulsággal. Mára kialakult egy rend, jól látszik, mennyire hatékonyak az online események (nem mindig azok), mit bír el és mit nem ez a műfaj.

A jövőben sokkal több online esemény lesz, mint a Covid előtti időben, ez már biztos. Itt vannak az eszközök, megtanultuk használni, és lassan megtanuljuk, hogyan lehet ezeket jól használni. Így mi is belevágunk ismét az online esemény szervezésében, de immár az Onlinemarketing Klubban.

Terveink vannak, de az első adás még számunkra is sok újdonságot jelent. Biztosan sokat kell még fejlődnünk, és minden egyes alkalom után le kell vonni a tapasztalatainkat. A mai alkalom 18 órakor kezdődik, tervezetten egy-másfél óra időtartammal. Induláskor hárman veszünk részt benne, Bucsányi Marcsi, aki nálunk sok Facebook oldalért felelős, szövegíró, projektek kezelője és hirdetésekhez is értő kolléganő, Berényi Károly, aki a kampánykezelésekért felel elsősorban és bizonyos ügyfeleknél az ügyfélkapcsolatot is intézi, és jómagam.

Később kapcsolódik a beszélgetésbe Kovács Barbara, aki junior közösségi menedzser nálunk, egy másik korosztályhoz tartozik, így máshogy látja az internetet is - a huszonévesek nélkül nem tudnánk naprakészek és frissek maradni.

A témáról, tartalomról már írtam, az nem változott, a platform tehát az Onlinemarketing Klub zárt Facebook csoportja és Live közvetítés, az időpont december 15. 18 óra. Mi Zoom-on beszélgetünk, az lesz kirakva Live-ba. Drukkolunk a technikának, hogy működjön, és izgulunk, hogy jól sikerüljön ez az első, még inkább kísérleti eseményünk.

Januárban folytatjuk!

Egy stratégia elkészítése nagyon sok szöveg. Amikor készítünk egy kampányt, szintén rengeteget kell írnunk. Blogbejegyzések (mint ez is), weboldal szövegek - számos olyan tartalmat kell gyártanunk, amely valamilyen szinten kreatív, de értelmes, tartalma is van.

A szövegírás a marketing kommunikáció egyik nagyon fontos eleme. Tanulható, sok gyakorlás kell hozzá, de ha valakinek nincs tehetsége, nehezen fog menni. Kezdve ott, hogy szükséges a jó helyesírás, a megfelelő pontosság, folytatva ott, hogy a nyelvileg helyes szövegek még önmagukban nem lesznek kreatívak, végül kell érteni és ismerni az alapvető írói eszközöket is.

Aki tud írni, annak a szövegírás sokszor olyan kreatív munka, ami külső szemlélő számára egyszerűnek tűnik. Leül, és ömlik ki belőle a szó. Én is így írok anyagokat: képes vagyok oldalakat leírni egy óra alatt. De ez valójában nem azt jelenti, hogy csak akkor dolgozom rajta, amikor írok.

Az írásnak legalább ennyire fontos része a tartalom és a forma kitalálása. Nem ritka, hogy napokig jár a fejemben egy probléma, napokig ülök egy anyagon, hogy aztán egy lendületből megírjam (a határidők ilyenkor különösen inspirálóak...). Egy jó szlogen, egy ütős cím, egy jó kezdés néha az ölembe hull, máskor hosszas gondolkozás előzi meg.

A kreatív munka ilyen. Minél szűkebb a határidő, minél kevesebb időnk van valamire, annál sablonosabb lesz. Van, ahol ez kell. Dolgoztam 23-25 éve hírszerkesztőként, akkor volt, hogy egy óra alatt meg kellett írnom 5-6 hírt. És nem volt idő javítgatni, minden egész órakor adásba ment a helyi rádióban - sokszor nekem magamnak kellett felolvasni. Jó lecke volt, megtanított gyorsan dolgozni, és nem utolsó sorban megtanított hírt írni.

A blogírást többek között ezen a blogon tanultam, és amikor 15 éve elkezdtem, növelte is az önbizalmam - mindaddig, amíg le nem ültem könyvet írni. Kiderült, az mennyivel nehezebb, mennyivel máshogyan kell gondozni egy olyan szöveget.

Vagyis nem elég megtanulni írni, bele kell tanulnunk azokba a feladatokba, amikhez igazán értünk.

Mostanában stratégiákat írok. Van azoknak is egy sajátos nyelvezete, egyfajta szókészlete és rendszere. A hétvégém is egy ilyen munkával telt, "ki is írtam" magamat. Ilyenkor egy idő után üres leszek belül, és kell egy kis idő, néhány nap, hogy ismét feltöltődjek, és el tudjon kezdeni ömleni belőlem a szó.

Így írok én. Mert az összes ilyen anyag valahol az írói munkásságom része.

Itt az év vége, ami egyrészt a számvetés ideje, másrészt a jövőbe tekintésé. De ezt az évet, a 2020-at, annyira nem szeretném elemezgetni még - számos tanulsága van, de kell némi idő megemészteni, amik történtek, és hát ugye nincs is még vége... annyi minden történhet még december 31-ig.

De tervezni kell, tervezni érdemes, és tervezni lehet is. Ezért szerveztünk egy másfél - két órás beszélgetést, ahol elmondjuk, mi hogyan látjuk, miről fog szólni részben 2021. az online marketingben. Ezt a mostani beszélgetést elsősorban gondolatébresztőnek szánjuk, de igyekszünk gyakorlati tanácsokat is adni.

Tehát 2020. december 15-én, kedden 18 órától az Onlinemarketing Klub Facebook csoportjában live beszélgetés:

Cím: Marketing tervek - mit várunk 2021-től?

És amiről biztosan szó lesz:

• A pandémia és tanulságai

Túléltük a vírust, de még tart egy kicsit... De mit tett ez az online marketinggel?

• Az online erősödik - vagy mégsem?

Az év első felében egyértelműen erősödött minden, ami online. De aztán az ősz már sokkal vegyesebb lett. Van, akinek erős volt, másoknak nem. Nézzük meg a nyerteseket és a veszteseket, találjuk ki az okokat!

• Mik lehetnek a reális célok az év elején

Természetesen tervezi mindenki a 2021-es üzleti évet. De a járvány miatt minden olyan kiszámíthatatlan. Hogyan fog alakulni a fogyasztás? Mennyiben lehet más a szezonalitás 2021-ben? Kiknek lesz pénzük és kiknek nem?

• Facebook - mert elkerülhetetlen

Meddig csökken még az organikus elérés, és mit tegyünk ellene? Tényleg szétszedik több cégre, és külön utakon fog járni a WhatsUp, az Instagram? És mikor javul már meg végre, mikorra fog "normálisan" működni?

• Google: új év, új keresési algoritmus

A Google kereső decembertől új algoritmust használ. Érdemes átgondolni, kell-e emiatt stratégiát változtatni például a tartalom marketingben.

• Google hirdetések: mi fog változni?

A Google Ads egy kifejezetten jó hirdetési platform, de itt is vannak folyamatos változások. Mire készüljünk?

• Google Analytics: a GA4

A cookie-k szabályozása, letiltása, a felhasználók követhetősége olyan kihívás, amely biztosan meghatározza a következő éveket. A Google az Analytics új, már elérhető verziója is ezért érdekes. De mi is ez a GA4? Mit érdemes tudni róla?

A beszélgetés résztvevői az Onlinemarketing.hu Kft. csapata, a beszélgetést én fogom vezetni. Aki a Klub tagja, az fog tudni kérdezni is, és később is megnézheti majd a beszélgetést. Legyél klubtag, várunk kedden este 18 órától!

Az elmúlt 15 évben, amióta csinálom az Onlinemarketing.hu-t nagyon sokféle feladattal és nagyon sokféle céggel találkoztam. Voltak köztük nagyon nagyok és nagyon kicsik is. Az egy fős egyéni vállalkozásoknak is volt sok olyan releváns kérdése, amire komoly szakmai válaszokat kellett adni, és a sok száz fős cégek esetében is van néha olyan kérdés, amire jó lenne kapni gyors szakmai vagy akár közösségi választ.

A munkák sokszínűségében nemcsak a tartalom változott, hanem az is, mennyire szoros együttműködésre volt szüksége a megrendelőnek. A mai napig dolgozunk úgy cégeknek, hogy gyakorlatilag mi vagyunk a marketing részlegük, de dolgozunk úgy is, hogy csak egy-egy területtel foglalkozunk, vagy csak néha kell tanácsokat adnunk. 

Ugyanakkor nagyon sok olyan megkeresést kapunk, amire nem tudunk jó választ adni: a nagyon kicsik esetében túl drágák vagyunk (amikor valaki havi 20 ezer forintot akar költeni, akkor ennek többszörösét nem fogja kifizetni kampánykezelésre), és sokszor a nagyon nagyoknál komplett marketing osztályok várnának el egy-egy speciális feladatra választ - néha olyanra, amiben nem mi vagyunk a jó választás.

Évek óta adminisztrálom a legnagyobb haza KKV marketinges Facebook csoportot, és látom, hogy milyen kérdések merülnek fel és milyen problémák vannak ott. Az egy hatalmas csoport, a tudásmegosztás sem működik mindig ideálisan, de sok kérdésre se kapnak megfelelő választ az érdeklődők - pontosabban nehéz a sok fölösleges, értelmetlen, akár trollkodó válasz közül kiszedni a lényeget. Mivel az egy hatalmas csoport, így nem is várható el, hogy minden szinten szakmai legyen. A téma a marketing persze, de néha a sok ember miatt elsikkad egy-egy fontos kérdés.

A fentiek mind abba az irányba mutattak, hogy kellene egy olyan hely, ahol tudunk adni érdemi segítséget mindazoknak, akik valamiért még nem az ügyfeleink, tudunk segíteni azoknak, akik jól értenek a marketinghez, de kellenek a plusz információk és a plusz élmények, és tudunk segíteni azoknak, akiknek néha vannak szakmai kérdéseik, de ezért nem akarnak külön tanácsadást rendelni.

Így született meg az Onlinemarketing Klub ötlete, és ezen problémák mentén állítottuk össze a szolgáltatásokat.

Van tehát egy zárt Facebook csoport, ahol én és a kollégáim biztosan adunk válaszokat, miközben felhozunk témákat is.

Van egy weboldal, ahol zárt térben vannak elérhető szakmai anyagok, esettanulmányok, hírek.

Rendezünk eseményeket, ahol egy-egy témával foglalkozunk, ami aktuális, érdekes, ami a tagoknak hasznos.

Vannak kedvezményeket adó partnereink, akik marketinghez lazán vagy szorosan kapcsolódó szolgáltatásokat kínálnak a tagoknak alacsonyabb díjért.

És ha valakinek olyan egyedi problémája van, amit nem szeretne a közösséggel megosztani, annak kedvezményes áron, 10.000,- Ft + áfás óradíjért adunk (online) személyes tanácsadást is.

Ez az a csomag, amit havi 5.000,- Ft + áfa áron adunk (12 hónapos előrefizetés esetén). Ráadásként, aki egy évet kifizet, adunk egy plusz cikkmegjelenést is a Klub weboldalán.

Azt gondoljuk, ez egy jó ár-érték arányú csomag, amit szívesen ajánlok marketingeseknek és olyan vállalkozóknak, akiknek néha szükségük van marketinges segítségére.

Az Onlinemarketing Klub tehát azoknak szól, akiknek szükségük lehet egy szakmai közösségre, folyamatosan új tudásra és néha egy kis segítségre is.

Gyere, és legyél te is klubtag!

Mert kell egy hely. Egy hely, ahol lehet beszélgetni a marketinges feladatokról, ahol biztosan kapsz segítséget, ahol a troll kommenteket biztosan kitörli az adminisztrátor. Kell egy olyan közösség, ahol a téma adott, ahol szabadon lehet kérdezni, és bízni lehet a válaszokban. Kell egy hely, ahol utolérnek az új hírek, ahol lehet tanulni és lehet új dolgokat is hallani. Kell egy hely.

Ez a gondolat hozta elő már évekkel ezelőtt, hogy csináljunk egy exkluzív klubbot azoknak a cégeknek és embereknek, akiknek tudunk segíteni, akiknek szükségük van marketing tudásra. Tervezgettük, dolgoztunk is ezen, többször majdnem elindultunk, de végül az idei év Covid járványa adta meg az utolsó lökést: elindítjuk ezt a klubbot.

Ez a klub az Onlinemarketing Klub. Nem ingyenes, havi díjat kérünk érte (amit negyedéves, féléves vagy éves csomagban lehet megvenni), de nem is drága. Akinek a munkájához kell a marketing, annak kifejezetten meg fogja érni. Mert elég sok dolgot adunk, már az induláskor is:

Adunk egy zárt Facebook klubbot, amelynek csak az lehet a tagja, aki előfizetőnk. Ebben a klubban nemcsak mi rakunk ki témákat, amikről beszélgetni lehet, de várjuk a tagok kérdéseit, problémáit is - és igyekszünk megválaszolni azokat. Vagyis egyfajta online tanácsadást is nyújtunk.

Adunk egy weboldalt, ahol egy szintén zárt részben több szolgáltatásunk is lesz. Először is, minden fontos információt itt helyezünk el: marketinges híreket, cikkeket, külföldi cikkek kivonatolt fordításait. Másodszor számos kedvezményt, amit csak a tagjaink vehetnek igénybe. Végül kedvezményes személyes tanácsadást is biztosítunk.

Adunk online eseményeket: minden hónapban legalább egy olyan élő eseményt, amelyet a zárt Facebook csoportban közvetítünk. A témák változnak, a közös bennük a marketing, és az, hogy szakértők tartanak előadást vagy szakértők beszélgetnek. Az első rendezvény decemberben lesz, aztán januárban két újabb, és már az első februári esemény is megvan.

Szakmailag minden esetben az Onlinemarketing.hu tapasztalt és ügyes csapata áll a Klub mögött. Csak olyan szolgáltatásokat, cégeket ajánlunk, akikben mi is megbízunk. És nagyon fogunk arra figyelni, hogy a Facebook csoport is moderált és szakmailag hasznos legyen. 

Ez tehát az Onlinemarketing Klub. Gyere, és lépj be, legyél tag nálunk!

Amikor belevágunk valamilyen üzleti tevékenységbe, akkor először kitűzzük a célt. De az okos (smart) célválasztás azt is jelenti, hogy kitűzünk határidőt is: mikorra szeretnénk elérni a célunkat. És ezt követően minden egyes lépésünk határidőhöz kötött: mikorra legyenek készen a tervek, a kampányok, a fejlesztések - minden.

De ha dolgoztál már alvállalkozóval, akkor biztosan tudod, hogy a vállalt határidő általában csak egy jó becslés: a munka soha nincs akkorra kész, mint amit vállaltak... De vajon miért van ez?

Először is, fontos tudnunk, hogy a fenti kijelentés, miszerint mindig és mindenki csúszik, nem igaz. A valóságban általában időre elkészülnek a munkák, csak az annyira természetes, hogy fel sem tűnik. De kezdődik a kampány, le kell adni időben a hirdetést, számos ok lehet, ami eleve lehetetlenné teszi a csúszást. És persze egy jól meghatározott határidő általában tartható is.

De akkor miért csúsznak mégis egyes munkák? Ügynökségként érdekes helyzetben vagyunk: félúton állunk a megrendelő és a kivitelező között. Végignéztem, milyen okok vezettek csúszáshoz az elmúlt pár éves időszakban, és leginkább az alábbi problémákat láttam:

Rossz tervezés

Nem gyakori, de előfordul, hogy amikor a tervek készülnek, félremegy valahol a folyamat, és nem lehet azt és úgy megvalósítani, ahogy eredetileg a megrendelő elképzelte. Ilyenkor jön a tologatása a problémának: mit lehet, mit nem lehet, hogyan kellene mégis. Változik a projekt, ezzel változik minden: az ár, az erőforrások és a határidők is.

Fölösleges bevállalás

Előfordul, hogy a kivitelező vállal el úgy feladatot, hogy tudja, nem lesz kész időre, de kell a munka. Lehet probléma a megrendelő által kért túl rövid határidő és annak elfogadása, de lehet probléma az is, hogy feltorlódnak a munkák a kivitelezőnél. De be kell vállalni, így már a megrendeléskor látszik, itt csúszni fognak a határidők...

Folyamatos változás

Ez az egyik leggyakoribb oka a csúszásnak: menet közben megváltoznak azok az igények, amelyek a megrendelőtől érkeznek. Ilyenkor nincs mit tenni, mindent újra kell tervezni, be kell iktatni az új igényeket, stb. Ez lényegében minden esetben biztos csúszáshoz fog vezetni.

Kivitelezői váratlan problémák

Ilyen is előfordult: kivitelezés közben történt változás a végrehajtó cégnél. Elment a vezető programozó, kiesett az erőforrások egy része, ad absurdum csődbe ment a cég. Ezek mind olyan új helyzetet teremtenek, amelynek a vége a folyamat megváltoztatása, ami aztán a határidő csúszásával is jár.

Túlzó elvárások

Kicsit hasonlít a fölösleges bevállalásra, de a probléma menet közben derül ki. A megrendelő áll elő olyan elvárásokkal, amelyeket az elején nem sikerült tisztázni, adott esetben teljesen mást vár, mint amit kap. Ilyenkor már önmagában az, hogy több körben történik a fejlesztés, kivitelezés, csúszáshoz vezethet.

Megrendelői döntésképtelenség

Hiába gyors és pontos a kivitelező, ha napokat, akár heteket kell várni a megrendelőre, ha válaszolni kell. Ha nem fogadják el időben a feladatokat, nem érkeznek időben kommentek, akkor ez vezet a csúszáshoz. Ez is gyakori probléma.

Megrendelői csúszások

Végül a top 3 oknak ez is a része: elkezdődik a kivitelezés, kellenek az inputok, de nem érkeznek meg. Kellenek a weblap szövegek, kellenek a kampányhoz a termékek, kell bármi olyan információ, ami nélkül nem lehet továbblépni, és nincs meg. Várunk, és ezzel csúszik minden...

A fenti okokat azért érdemes ismerni, mert egy jelentős részük kiküszöbölhető. A megfelelő projekt management, az alapos tervezés, a jó kivitelező kiválasztása mind szükséges. De sajnos a leggondosabb tervezés mellett is előfordul, hogy mégis beüt valami a fentiek közül. És olyankor borulhatnak a határidők.

Okos megrendelő erre úgy készül fel, hogy kalkulál a csúszással is: amire 4 hetet mondanak, arra hagy hat hétnyi időt, amire 2 napot, arra van egyébként egy hét, és így tovább. Ennek a megoldásnak egyetlen hátránya van: nem mindig van ennyi idő...

Határidőre készen lenni egy olyan tudás, amely értéket képvisel. Dolgoztam olyan nyomdásszal, aki azért tudott magasabb árat elkérni, mint a konkurensei, mert a magasabb árért mindig, minden esetben szállított határidőre. Soha nem késett - ha valamit nem lehetett megcsinálni időre, el se vállalta. És mivel sosem késett, így lehetett rá számítani, a magasabb árral lényegében a megrendelő a nyugalmát vette meg. Így is lehet.

Határidőre.

Mindent tesztelni kell, amit készítünk. Hirdetési szöveget, kampányt, weboldalt, szolgáltatást... mindent. Ez mindig egy várakozással, izgalommal teli időszak, vajon jól terveztünk-e, jól sikerült-e. Amikor egy saját szolgáltatást tesztelünk, az még érdekesebb: nemcsak az a kérdés, jól lett-e megcsinálva, de az is, jó-e tényleg az ötlet. Mert hiába mértük fel előre, van-e rá igény, az igazi válaszok ekkor fognak megérkezni.

A tesztelésnek mindig több köre van. Az első körben akik csináljuk teszteljük, folyamatosan, többször. Ez a fejlesztésnek a része. Aztán amikor azt mondjuk, ez most kész, akkor vonunk be több olyan "belsős" embert, akik nem voltak benne a projektben. Aztán ha ők is elfogadták, bővítjük kicsit a kört, és nyitjuk meg néhány "külsős" tesztelőnek. És ha ez is pozitív, akkor nyitjuk meg mindenkinek.

De egy szolgáltatás esetében ez a megnyitás is lehet fokozatos: először csak szűkebb körben hirdetjük, és csak akkor lépünk ki több ember elé, ha már ebben a körben is azt látjuk, hogy nincs hiba.

Amiért ez most aktuális téma, az egy fejlesztésünk lezárása: most tart abban a körben, amikor már néhány külsős embert is bevontunk a tesztbe. És ha tőlük se kapunk nagy hibákról visszajelzést, akkor már ezen a héten kiléphetünk a nyilvánosság elé.

Első lépésben majd itt, ezen a blogon - így aki olvas engem, biztos nem marad le róla.

De ez így most izgalmas és kicsit drukkolós időszak is. Remélem, jó, amit csináltunk, remélem, működik, remélem, tetszik, remélem... Attól is izgalmas, hogy így már csak napok kérdése az igazi megmérettetés: a piacra lépés. Mert minden teszten túl ez az igazi tesztelés: a piaci környezet.

Drukkolok magunknak.

Szeretek kritikát írni, szeretem azt is leírni, ha valami nem tetszik nekem. Amikor olyan 15 éve ezzel a bloggal indultam, nem volt ennek nagy tétje: leírtam, páran elolvasták, aztán haladt minden tovább. Később részben ez a blog is hozott ismertséget, és egyre többen olvastak. A kritikáim egyre inkább eljutottak az érintettekhez is.

Voltak egészen jó élményeim ebből. Például elhívtak órát tartani a Corvinusra egy bejegyzésem után, hogy ha már kritizálom, meséljek én is. Volt olyan eset is, amikor megdicsértem az egyik hazai médiacéget - és eljutott a pletyka, hogy körbeküldték az írásomat, annyira meglepődtek.

Aztán persze ahogy változott a piac, úgy lettek egyre többen olyanok is, akik nem nagyon viselik el a kritikát. Így aztán szépen lassan kimaradtam az Év honlapja meghívottai közül, majd később az MMSZ se szeretett már annyira. Így megy ez, mondhatnánk Vonnegut után szabadon.

Azt hiszem, hogy ez a fajta kultúra, amikor valamit nem írunk meg, mert félünk, hogy kiesünk a pikszisből, káros. Ha nincs kritika, akkor mindenki azt gondolhatja, hogy amit csinál, az legalábbis elég jó, mert ha nem lenne az, akkor elmondanák. És így a középszer is elég, romlik a minőség, romlik a színvonal. Pont ezért szeretem Kaszás György írásait: ő kendőzetlenül leírja, ha nem tetszik neki egy reklám, és teszi ezt úgy, hogy akár nevesíti is az "elkövetőket".

Sajnos kevés ilyen szakmai példát látok. Pedig kellene, jó lenne, csak a piac kicsi, sokan nem merik megkockáztatni, hogy ezzel magukra hozzák a bajt. Ha véletlenül olyat kritizálok, aki megbízó lehet... Meg mindenki látott már olyat, hogy hirtelen átkerült a kritizált személy valahova, és a sértettség megmaradt... Hát kell ez nekünk?

Szerintem kell. Ezért szeretem nézni a Twittert és a Tumblr-t, mert azokon a felületekn a részleges vagy teljes anonimitás segít a valós vélemények közzétételében. Kellene erre több fórum is.

Szóval, ha belefutsz valami jó kritikába, ami szakmailag is vállalható, és nemcsak arról szól, hogy az egyik piaci szereplő szidja a másikat, oszd meg nekem! Akár itt, kommentben, akár a Facebook-on vagy Twitteren. Szívesen olvasok ilyet!

Van egy olyan ügyfelünk, akinek az elmúlt kb. három évben üzemeltettük folyamatosan a szolgáltatását, és ennek a része, hogy egy weboldalon hetente tudnak szavazni a felhasználók. A szavazáshoz elkérjük az e-mail címet is, ezzel azonosítva a szavazókat. Így van egy mostanra 136 ezer fősre nőtt e-mail címlista, ami persze hétről-hétre növekszik tovább.

Mivel ez egy viszonylag friss lista, így ha nem is teljesen naprakész, de mindenképpen friss adatokat mutat arról, milyen típusú e-mail címeket használnak a felhasználók. Ez egy másik projekt kapcsán lett fontos - tudni akartuk, milyen nagy szolgáltatókra optimalizáljunk e-mail kiküldést.

Ez alapján az a kép alakult ki, hogy a hazai felhasználók közel 80 százaléka mindössze három e-mail szolgáltató valamelyikét használja. A pontos lista az alábbi:

• Gmail.com: 41,23%
• Freemail.hu: 26,86%
• Citromail.hu: 9,97%

Mindenki más "futottak még" kategória, a nagynak számító Hotmail (3,39%) és a Yahoo (2,34%) sem jelentős mára.

Érdekesek ezek az adatok, gondoltam megosztom. Nem állítom, hogy ezek a számok relevánsak a teljes magyar piacra, de nem lepne meg, ha máshol is körülbelül ez lenne az arány.

Tegnap kaptam egy árajánlatkérést. Három éve készítettem egy cégnek egy online marketing stratégiát, amit sikeresen végre is hajtottak, és most kérik, tervezzem meg a következő időszakot. A cég elérte a korábban kitűzött célokat, piacvezető lett a maga területén, így most a feladat is természetesen már más lett.

Ritkán kapok ennyire egyértelműen pozitív visszajelzéseket a tervezési munkáról, és ennek több oka is van. Sok esetben az ilyen jellegű tervek megvalósítása már nem teljesen a mi feladatunk, így nem látjuk az eredményeket. Más esetben mindössze azért kell egy ilyen terv, mert valami pályázat megkívánta. És persze olyat is láttam, ahol évekkel később is úgy haladtak tovább, ahogy korábban azt megbeszéltük, még akkor is, ha már esetleg érdemes lett volna újabb stratégiát készíteni.

Mert egy jó stratégia tényleg nem él többet, mint ez a három év. Amikor annak vége, akkor újra kell tervezni, mert változhatnak a célok, változhatnak a célcsoportok illetve a célcsoportok szokásai, és változik a piac is. Ahogy a cég helyzete megváltozik, úgy változnak az üzenetek, az eszközök. Ez teljesen normális, így működik ez a piac, ezért is kell tervezni és újratervezni.

Az újratervezés annyiban egyszerűbb, hogy egy korábbi terv miatt már a céget jól ismerjük. A piac alapjait is ismerjük, és azt is láthatjuk, a korábbi tervből mi működött és mi nem működött. De azt a hibát nem szabad elkövetni, hogy úgy kezdünk neki a tervezésnek, hogy mindent a korábbi tervből következtetünk. Ez félrevihet, érdemes tehát bizonyos lépéseket ugyanúgy végigcsinálni, mint amikor az első terv is készült: kellenek az interjúk a cégen belül, kellenek a piaci adatok, kellenek a kutatások - lényegében minden.

Ez egy új terv, új célokkal, egy megváltozott piacon. És persze a léc is magasabbra került: nem egyszerűen jó terv kell, hanem legalább olyan jó terv kell, mint az előző. És ez az, ami az igazi kihívás.

Amióta tele vagyunk kütyükkel, és mindenki mobilt használ, plusz ott vannak a tabletek, a kézi játékkonzolok, és egyéb eszközök, folyamatosan látom azokat a cikkeket, amelyek a gyerekeket féltik ezektől. A félelem egyébként teljesen jogos: a nem megfelelő használat több ok miatt is káros lehet, nemcsak azért, mert a gyerek figyelme nem a fejlődése szempontjából fontos dolgokra összpontosul, hanem azért is, mert az eszközök kicsit úgy működnek, mint a drog. Rájuk lehet szokni, és nagyon nehéz letenni azokat.

A problémám akkor jelentkezik, amikor ezekért a hatásokért a kütyüket tesszük felelőssé. És általában olyanok teszik ezt, akik idősebbek, adott esetben kevésbé ismerik ezeket a kütyüket, sőt, sokszor idegenkednek azoktól. Lényegében a saját félelmükre alapozva jutnak el oda, hogy ezek a kütyük károsak.

A probléma összetett. A The Sociel Dilemma film is foglalkozik a kérdéssel, persze ahogy írtam, elég elfogultan. Én azt gondolom, két ok is nehezíti azt, hogy objektíven lássuk a helyzetet. Az egyik az, hogy valójában a gyerek a példamutatással tanul: amit lát maga körül, azt másolja. És ha a szülő szokott kütyüzni, akkor ő is fog kütyüzni. Vagyis a gyerek akkor fog változni, ha mi is változunk. Sokszor persze nem a szülő adja a mintát, ha a gyerek már nagyobb. Ilyenkor sokan a tiltást választják, aminek pedig az lesz a következménye, hogy a tiltott dolog érdekes lesz, még jobban fog rá vágyni a gyerek... nem folytatom.

A másik probléma, hogy nem egy kiforrott helyzetben vagyunk. A kütyük úgy vannak jelen az életünkben, hogy - felnőtt időben - nagyon rövid ideje használjuk ezeket, így meg sem tudtuk tanulni igazán, mire jók. Plusz jön mindig valami új, fel se tudjuk fogni néha, mi történik. Egyszerűen gyorsabban fejlődik és változik a piac, mint amit tudunk követni, gyorsabban fejlődik minden, mint azt meg tudnánk tanulni. Következményekről meg emiatt nem is nagyon lehet még beszélni.

De mindezt az okfejtést - a saját véleményemet, amiben tévedhetek is természetesen - csak felvezetőnek szántam. Amiről igazán írni szeretnék, az az, hogy mire kell megtanítani a gyereket, ha nem akarjuk, hogy beszippantsa a marketing az interneten.

Először is, meg kell értenünk nekünk magunknak, hogy mi történik. Meg kell értenünk, hogy az internet, mint kommunikációs csatorna, egyben reklámfelület is a cégeknek. Egy olyan felület, amely mindenféle mérések segítségével figyel és tanul, és igyekszik olyan reklámokat elénk rakni, amire reagálunk.

Ez nagyon fontos: a legtöbb hirdetés célzott, nekünk szól. Vagyis adott esetben mást láthat a gyerek és mást a szülő!

Másodszor, azt is meg kell értenünk, hogy a hirdetésekre a gyerekek nagyon fogékonyak. A rövid, látványos, magával ragadó történet, az egyszerű nyelvezet számára nem reklám, hanem egy mese, ami a valóság része. És ha valami megszerezhető belőle, akkor az kell neki. Nem világos számára, hogy ez reklám.

Harmadszor, azt is érdemes tudnunk, hogy miközben minden tevékenységünket listázza, jegyzi valami mérési eszköz (általában több is egyszerre), aközben nem rólunk készül feljegyzés, hanem a tevékenységünkről, és valójában nem is ismernek minket, csak feltételeznek a korábbi tevékenységeink alapján érdeklődési köröket és várható viselkedésmintákat. Ez azt is jelenti, hogy néha nem pontosan azt kapjuk és látjuk, amit kellene, illetve néha olyat is látunk, ami nem is nekünk szántak.

Mindezek után érdemes megtanítani a gyerekeknek, hogy:

• Soha, sehol ne adják meg az adataikat. Ha erre kéri bármelyik oldal, akkor kérje a szülő segítségét.
• Soha, sehol ne regisztráljanak, hanem szóljanak a szülőnek.
• Meg kell mutatni, mik a hirdetések, miről lehet felismerni azokat. (Máshogy jelennek meg, melléjük van írva, hogy hirdetés stb.)
• Figyelni kell, milyen hirdetéseket kapnak a gyerekek - érdemes ellenőrizni a kütyüket is. Ha nem a korának megfelelőt, akkor érdemes megnézni, mi lehet ennek az oka. (Például a mi account-unkkal netezik.)
• Érdemes tudatosítani bennük, hogy a hirdetések nem szórakoztató anyagok. Ne örüljünk, ha újra és újra elénekel egy hirdetési szlogent - ennek persze a hirdetők örülnek, de szülőként nem kellene...
• Végül: ha olyan hirdetést lát, amelyben megkérik őt valamire, akkor szóljon. És szülőként jelentsük az ilyeneket: kifejezetten szigorú szabályok vannak arra, hogyan hirdethetünk kiskorúaknak.

Nekünk, felnőtteknek is ingoványos terep néha az internet, azzal, hogy számos személyes kütyüt használunk, sokkal inkább a mindennapok részévé vált, mint eddig bármilyen technikai eszköz. De a gyerekeknek nehezebb: nekik nincs mivel összehasonlítani a kütyükön keresztül látott világot, nekik ez a valóság. Éppen ezért egy dolgot mindenképpen meg kell még tennünk szülőként: meg kell mutatnunk a kütyün kívüli világot. Meg kell mutatnunk, hogy nemcsak az az izgalmas, nemcsak az az érdekes, ami ott van. Olyan élményeket, emlékeket kell nekik adni, amelyek függetlenek az eszközöktől.

Foglalkoznunk kell velük.

Szülőként sosem egyszerű a gyereknevelés, de a kütyük, az internet új kihívásokat adott. Még mi magunk se tudjuk, hogyan is kellene ezeket egészségesen használni, így teljesen indokolt az a félelem, ami ilyenkor jelentkezik. Éppen ezért érdemes fokozottan figyelni erre. Gyakorló apaként ugyanakkor nem javaslom a tiltást: a tiltás nem segít, csak még értékesebbé teszi azt, amitől eltiltjuk a gyereket. A közös szabályok kialakítása, a következetes nevelés és a gyerek egyéniségére szabott viselkedési formák kialakítása lehet a jó út.

És soha ne hagyjunk egy gyereket magára ezekkel az eszközökkel...

Ami az üzleti életben rajtunk kívülálló erőforrás, de függ annak meglététől az üzletmenetünk, sok esetben biztosítható. Köthetünk rá biztosítást, hogy amennyiben a mi hibánk kívül eső ok miatt következik be előre nem látható változás, úgy ne legyünk teljesen kiszolgáltatottak, valamilyen módon kompenzálódjon a hasznunk, vagy bármi más, ami ettől a kieső erőforrástól függ.

Persze rengeteg olyan dolog van, amire eszünkben sem jutna elsőre biztosítást kötni, mert eddig nem volt szokás. Az online szakma egésze majdnem ilyen: mert a hagyományos dolgokra köthetünk (pl. egészségünkre, az eszközeinkre), de a nehezen megfogható dolgokra nem. Legalábbis egyelőre nem.

A napokban kezdtünk el dolgozni egy munkán Keresztúri Gergellyel, a Tartalomgyár.hu vezetőjével. A feladatunk egy tartalomszolgáltatás forgalmának az elemzése, mivel ettől a forgalomtól függ az, hogy mennyi hirdetést lehet eladni rajta, vagyis mennyi bevételt tud termelni.

A weboldalak, és ezen belül a tartalomszolgáltatások forgalma jellemzően öt forrásból érkezik:

• direkt látogatók, akik ismerik a weboldal címét, és azt írják be
• keresőből érkező látogatók
• közösségi médiából érkező látogatók
• a weboldalra mutató linkekből érkező látogatók (pl. hírmegosztók)
• hirdetésből érkező látogatók.

Ezek mindegyik olyan, hogy az üzemeltetőn múlik elsősorban, mekkora a mértéke. Mindegyiket lehet valamilyen módon erősíteni, rövid és hosszú távon is. A probléma akkor van, amikor egy külső tényező megváltozik: például a Google algoritmust vált, vagy a Facebook csökkenti az organikus eléréseket. És ilyenkor azt látjuk, hogy a forgalom visszaesik, akár jelentős mértékben is. Ez pedig azonnali bevételcsökkenést eredményez, olyan módon, amire nem tudtunk felkészülni.

Keresztúri Gergely ötlete az volt, mi lenne, ha lenne biztosítás mondjuk a Facebook elérésre vagy Facebook által hozott forgalomra. Ilyenkor mondjuk 10 vagy 30 százalékos forgalomcsökkenés esetén elkezdene fizetni - annyit fizetne, amennyiért a kiesett bevétel pótolható lehetne, mondjuk hirdetésvásárlással. Akár csak átmeneti időre, mondjuk egy hónapra, hogy ennyi idő alatt legyen lehetőség megismerni az új algoritmust, legyen esély visszaszerezni valahonnan a forgalmat.

Elsőre meredek ötlet, másodikre viszont érdekes. Amikor ilyen mértékben függ az üzletmenetünk egy-egy külső tényezőtől, akkor érdemes lehet a kockázatot csökkenteni. A kérdés az, lesz-e olyan biztosító, amelyik látna ebben fantáziát. Én pesszimistább vagyok kicsit, mint Gergő: nem hiszem, hogy pár éven belül lenne ilyen megoldás. De talán tévedek, és talán mégis bevállalja legalább egy ilyen cég.

Akkor már csak ügyfelek kellenek, tartalomszolgáltatók, de akár webáruházak is, akiknek megéri ezt bebiztosítani. De ismerve a piacot, ilyenből azért van elég sok.

Végre sikerült megnéznem a The Social Dilemma című filmet, ráadásul családi mozit csináltunk belőle, így két lányom is velem nézte. Ők 15 és 18 évesek, és természetesen használják a közösségi médiát, ezért is volt érdekes a véleményük. A kb. másfél órás film persze így bő két óráig tartott, annyiszor állítottuk le és annyi témát beszéltünk át belőle.

Mert ez egy jó film arra, hogy beszéljünk ezekről a dolgokról. Arról, hogy mennyiben változtatta meg a közösségi média az emberi viselkedést, az emberi kapcsolatokat, a marketinget, a világot. A film erre nagyon sarkos válaszokat ad. Röviden azt mondja, hogy nagyon megváltoztatott mindent, és nagyon nem jó irányba. És ehhez mindenféle érveket és tényeket mutat meg, jobbára olyanok szerepeltetésével, akik valamilyen módon kapcsolódnak ennek az ökoszisztémának a kialakulásához, működéséhez.

Akik nincsenek otthon az online világba, nem jártak az elmúlt húsz évben online marketinggel kapcsolatos konferenciákra, azoknak sok újdonság volt a filmben. Mivel ők a jelentős többség, így érthető a film fogadtatása: az újdonság erejével hatott. Az más kérdés, hogy iparági szereplőként sok újat nem hallottam. A legmegdöbbentőbbnek tálalt témák is mind olyanok, amikkel nap mint nap dolgozunk.

Mivel tanultam némi marketingpszichológiát is, így a hatásmechanizmus sem volt új, ahogy a közösségi média működik. A nagy megmondások persze sokszor le lettek már írva: a közösségi média drog, esélyünk sincs azzal szembeállni, stb. Ami persze mind jól hangzik, de valahol itt volt az a pont, amikor a lányaim felhördültek...

Ami engem zavart, az elsősorban a sok csúsztatás, ami a filmben elhangzik. Mert soha nem hasonlít semmihez adatokat, és persze a puszta tények nagyon szigorúan hangzanak. Mennyi időt töltöttél a telefonoddal? Napi 4-5 órát? Normális vagy?

De közben meg arról nem volt szó, hogy aki nem a telefonnal babrál, az mennyi időt tölt a tévé előtt, műsorokat nézve. Tudod mennyi az átlag? 2015-ben egy magyar ember átlagosan 5 órát töltött a tévé előtt. No? Akkor melyik a sok? Erről nem beszélt a film...

A mobilhasználat nemcsak közösségi média, még akkor sem, ha azon van a hangsúly. Emaileket olvasunk, híreket böngészünk, filmet nézünk, lényegében ugyanazokat a tevékenységeket folytatjuk, amiket telefon nélkül is tettünk, csak most mindez bekerült egy eszközbe.

A személyiségtorzító hatás is érdekes. Igen, vannak, akik emiatt plasztikáztatják magukat, másokban nő a feszültség, depressziósok lesznek, öngyilkosok... Igen, ez nagyon nagy baj. Még szerencse, hogy kezdjük ezt felismerni, és lassan tudunk tenni is ez ellen. Arról már nem beszél a film, hogy korábban hasonló változásokat a televízió okozott. Például emberek napirendjét befolyásolta, mikor mentek a népszerű műsorok a tévében. A filmsztárok voltak az influencerek: olyanok akartunk lenni. És így tovább.

A közösségi média országokat befolyásoló szerepe sincs szembeállítva a tévé hasonló szerepével. Azzal, hogy az 1992-es los angeles-i zavargások nem a közösségi média miatt törtek ki, de ugyanolyanok voltak, mint a filmben felhozott példák. Csak most a tévé helyett Facebook van.

Folytathatnám, de nem érdemes. A fentiek olyan csúsztatások, ami miatt erős hiányérzetem volt. A film utolsó 20-25 perce, az erősen kommunisztikus, kapitalizmus ellenes vádbeszédek már csak olyanok voltak, amiket nem is tudtam igazán komolyan venni. 

Összességében tehát sok, nagyon sok fenntartásom volt a filmmel. A legnagyobb bajom mégsem egy konkrét dolog, hanem az egész hangulata: arról szólt, hogy bebizonyítsa, nem mi tehetünk a problémákról, nem a mi felelősségünk a széttagoltság, a tudatlanság, az énképzavar, hanem minderről a nagy techcégek tehetnek. A film igyekszik felmenteni bennünket, és másban keresni a hibát.

De vajon igaz ez? Nem nekünk kellene inkább megváltozni? Amikor arról beszélnek, hogy mi a valóság, akkor miért nem beszélnek arról, hogy ez például olyan kérdés, ami már az ókori filozófusokat is érdekelte? Miért lennének pont most válaszok a nagy kérdésekre?

De a film jó. Jó, mert valós problémákat, fontos témákat vesz elő. Kicsit elfogultan, nagyon egyoldalúan, de mindenképpen aktuálisan. Örülök, hogy megnéztük, és örülök, hogy beszélgettünk róla. Ez a film kellett.

De legyenek újabb filmek is ebben a témában. És beszélgessünk azokról is majd.

Néha kifejezetten tanácstalan tud lenni az ember. Amikor egy kampány minden mutatója kiváló, éppen csak nem vásárolnak, akkor nagyon nehéz rájönni, mi lehet a baj. Mert pont azok az elemzések, amik segítenének, azok nem érnek sokat.

Egy jól futó webáruháznál persze, amikor naponta tucatjával jönnek a megrendelések, lehet látni, mi mennyire jól működik. Lehet tesztelni, ki lehet próbálni különböző szövegeket, célzásokat, beállításokat. Vannak megrendelések, van mihez hasonlítani a tesztelés közben a változások eredményeit.

De egy induló, vagy nagyon alacsony forgalmú webshopnál a kérdés nem az, hogy egy beállítás után mennyivel lesz több vagy kevesebb megrendelés, hanem a kérdés az, hogy lesz-e megrendelés. A napi egy-kettő megrendelés se sok, de amikor hetente van egy-kettő, akkor szinte lehetetlen jól elemezni a helyzetet. Ilyenkor próbálkozni lehet, és szerencsésnek kell lenni.

Egyszerűen előfordul, hogy olyan kicsi a volumen, hogy kénytelenek vagyunk más mutatókat nézni. Látogatószám, visszafordulási arány, megnézett lapok száma, oldalon eltöltött idő. De ha ezek rendben vannak, akkor vajon mi a probléma? Akkor vajon hol akad el a kampány?

Élhetünk a gyanúval, hogy az embereknek nem kellenek ezek a termékek? Vagy túl magas az ára a kínálatnak? Esetleg valami más a baj? És ha már ezeket is kizártuk valahogy?

Idén belefutottunk olyan esetbe is, hogy elindult egy webáruház, elkezdett nőni a megrendelésszám, majd októberben hirtelen befagyott a piac, és azóta csönd van, alig rendelnek. Ilyenkor vajon mi történt? Ami eddig jó volt, az most miért nem jó?

Az a nehéz ezekben a kérdésekben, hogy nincs általános jó válasz. Korábbi tapasztalatok alapján igyekszünk újabb és újabb ötleteket kipróbálni, kreatívokat cserélünk vagy növeljük a párhuzamosan futókat, célcsoportokat változtatunk, kisebb szegmenseket hozunk létre és így tovább. Keressük az okot, és úgy teszünk, mint a bizonytalan házastárs: mindig magunkban keressük a hibát.

Mert az nem válasz a tulajdonos felé, hogy bocsi, a piacnak nem kellesz most, mert - és akkor itt jön valami magyarázat, amit lehet, mi se hiszünk el.

Szóval, jó válasz nincs. Próbálkozás, újratervezés, konkurenciavizsgálat, a potenciális vevők vizsgálata viszont annál inkább. És bízunk abban, időben megtaláljuk a megoldást, az ügyfelünk sem adja fel, amíg a tanulási folyamat tart. És akkor eljutunk oda, hogy már nem a forgalom beindítása, hanem annak a finomhangolása következik.

De az már egy másik történet.

Az ember a szokásainak a rabja. Sok olyan szokásom van, ami jó régen alakult ki, és csak akkor változik, ha a körülmények változnak - és akkor is nagyon nehezen. Az egyik ilyen szokásom az, hogy honnan szerzem be a híreket. A fő forrás egészen idén nyárig mindig is az Index.hu volt. Ennek elsődleges oka az, hogy ott dolgoztam bő másfél évet, és bár ennek közel húsz éve, mégis legbelül indexes maradtam.

Aztán jöttek a nyári sajnálatos események, amire rátette a koronát a hétfői nap... De most nem erről akarok írni. Hanem arról, hogy a nyári események miatt kellett szokást változtatnom, vagyis azt, hogy ne olvassam az Indexet, mert már nincs minek. Maradt a 444.hu, de mi legyen még? Ekkor kezdtem el olvasni a 24.hu-t.

A 24.hu nekem "nem volt meg". Ismertem, persze, de magamtól nem olvastam, valahogy kiesett. Sokkal később indult, mint az Origó és az Index, eredetileg ugye Hír24 volt a neve, és amikor egyszer-egyszer odatévedtem, nekem túl bulváros volt. Aztán szépen lassan növekedett, annyira, hogy most ez a lap a leglátogatottabb magyar oldal, naponta egy millió fölötti egyedi látogatóval. Azért ez nem semmi. A Sanoma eladása és magyar kézbe kerülése határozottan jót tett a lapnak.

És azt kell mondjam, egyre többször futottam bele 24.hu-s írásba. Sok jó anyag lett ott is, és egyre erősebben lett saját arcuk. De valahogy mindig éreztem az egészen egy erős bulváros hangulatot, ami persze a kiadó portfóliója miatt egyáltalán nem meglepő. Számomra talán csak az, hogy nem nagyon van elkülönítve az ilyen tartalom a hír tartalmaktól.

Egyelőre nem szoktam rá a 24.hu-ra. Lett időközben Telex.hu, a 444.hu is erősödik minden téren, a HVG.hu is az egekbe tört, az engem érdeklő hírek elsődleges forrása továbbra sem a Centrál lapja. De most kapott egy új arculatot, hétfőről keddre megújult a 24.hu. És ez nemcsak egy új gúnya, hanem néhány más újdonság is érkezett. (Igen, a gúnya szót használtam, mert tetszik. Bocs.)

Bevezették az elmúlt években nagyon népszerű sötét módot is, de ügyesen, egy regisztrációt kérnek hozzá. Aztán csináltak egy előfizetéses modellt, egyelőre azzal az egyszerű üzenettel, hogy ha reklámmentes 24.hu-t akarsz, fizess rá elő. És indítottak támogatói programot is.

A 24.hu nem az Index, nem a Telex, nem a 444. A 24.hu stílusában talán a HVG, de a HVG sosem volt ennyire bulváros. Viszont a 24.hu hírbősége lenyűgöző, a minősége folyamatosan javul, és most az új design kifejezetten jót tett a megjelenésnek is. A 24.hu igazán felnőtt a piacvezető szerephez. Nagyon drukkolok, hogy a függetlensége is megmaradjon. És azt hiszem, tényleg egyre többet fogom olvasni a jövőben.

A szokásaim, ha lassan is, de változhatnak.

Sokan szeretnék már maguk mögött tudni ezt az évet, és már nagyon vágynak 2021-re, abban a reményben, hogy mindenképpen jobb lesz, mint az idei. Persze van, akinek 2020 is jó év volt, de azt talán elmondhatjuk, a többségnek nem ez volt a kedvence...

Éppen ezért érdemes figyelni arra, milyen trendek várhatóak jövőre. Az biztos, hogy lesz oltás a Covid-19 ellen, így előbb-utóbb beindul majd a normális gazdaság. De ez a beindulás egyáltalán nem jelenti azt, hogy hirtelen visszapattanunk oda, ahol 2020 februárjában voltunk. Sőt, nagyon könnyen lehet, hogy 2021 egésze sem lesz elég ahhoz, hogy visszatérjünk a 2020 februári gazdasági helyzethez.

Az ilyen időszakok mindig a piac újrarendeződést jelentik: az alacsonyabb tartalékkal rendelkező, az életképtelenebb cégek könnyen eltűnnek, és jobbára azok maradnak meg - vagy tudnak erősödni - amelyek valamitől kiemelkedőek. Jobban van tartalékuk, jobb az üzleti modelljük, ebben az időszakban is tudnak forgalmat hozni.

Az biztos, hogy ilyen esetben leállni a marketing költségekkel öngyilkosság. Az újrainduló kereslet oda fog menni, ahol a hirdetések mennek, mert ezt látják az emberek. Aki nem hirdet, aki eltűnik, az ezzel azt kommunikálja közvetve, hogy ő már nincs is. Kevesen veszik ilyenkor a fáradtságot, hogy ezt ellenőrizzék.

2021 nagy remény sok emberben, így ha nem hoz javulást, akkor jelentős csalódást hozhat. De javulás akkor lesz, ha tudunk tovább haladni: ha marad, sőt, akár fokozódik a kommunikáció, ha az online-ra állás stabilizálódik, ha 2020 tapasztalatai beépülnek. Máshogy kell már talpon maradni, máshogy kell már jelen lenni.

A jövő év eleje mindenképpen még a vírussal lesz tele. Amíg nincs tömeges oltás, addig maradnak a korlátozások, várhatóan májusnál előbb jelentős változások nem lesznek. Talán a nyár már "jó" lesz: ismét lesz turizmus, megjelenhetnek a külföldiek is. De ez iszonyú energiát fog igényelni az érintett cégeknél: az újranyitás sosem egyszerű, az átmeneti időszak meglehetősen költséges lehet.

2021 tehát szerintem az átmenet éve lesz. Reméljük, hogy nem nagyon esnek majd vissza a forgalmak, reméljük, hogy a várhatóan gyengébb forgalmú 2020 miatt nem fognak sokan bezárni. De tudjuk, hogy egy gödörből kell kimásznunk, és tudjuk, hogy ez nagyon kimerítő lesz. De tervezni kell, fel kell építeni a jövő évet mindenkinek, reális célokat kell kitűzni, és folyamatosan értékelni kell majd a helyzetet.

2020 egy nagy arculcsapás volt. 2021 reméljük már nem lesz ennyire váratlan és kemény. És ha talpra tud állni a gazdaság, akkor ősztől már a szokásos ritmusban dolgozhatunk tovább.

Bár már 1995-ben készítettem weboldalakat, de végül nem ez lett a fő tevékenységem. Közben befejeztem az egyetemet, marketinges lettem, és nem is nagyon kívánkoztam vissza ahhoz, hogy én rajzolgassak vagy kódoljak - vannak nálam sokkal jobban ehhez értő emberek.

De mégis, a weboldal készítés megmaradt, és végigkísér a szakmai munkában is. Csak már nem az a dolgom, hogy html-t írogassak vagy képeket rajzolgassak, hanem azt kell "kitalálnom", mi legyen egy-egy weboldalon. Marketingesként ugyanis a weboldal készítés továbbra is feladat, csak a munka kevésbé látványos. Mire készen vagyok, csak pár oldal pdf-et adok át a megrendelőnek, amiből majd a hozzáértő webszerkesztők és grafikusok fognak tudni egy kész weboldalt készíteni.

Ez a "kitalálás" a specifikáció megírása. Olyan alapvető kérdéseket kell tisztázni, hogy mi a weboldal célja, kik a célcsoportok, milyen szolgáltatásokat szeretnének felrakni a weblapra, milyen elérhető és milyen megírandó szövegek vannak, milyen képek, videók, grafikák, zenék, hanganyagok vannak vagy kellenek. Nekem kell leírni, milyen menüpontok legyenek, milyen módon legyen a tartalom felosztva, stb.

Grafikát, oldaltervet még nem kell készíteni ebben a fázisban, az majd a következő lépés. Ebben a lépésben a tartalomra kell koncentrálni, annak elrendezésére, megjelenésére. Ez a munka mindig azzal jár, hogy egyeztetnem kell a megrendelővel, adott esetben azokkal az emberekkel, akik a megrendelőnél majd használni fogják a weboldalt (nagyobb szervezet esetén ez akár 5-10 fő is lehet), és az sem árt, ha a célcsoportok körében is végzünk kutatást.

A végeredmény tehát egy pdf lesz, amelyben le lesznek írva olyan triviális dolgok is, mint például az, hogy mobilról is jól használható legyen a weboldal, hogy feleljen meg a keresőoptimalizálási elvárásoknak (és ez mit is jelent az adott esetben), és ezek mellett le lesz írva, mit tartalmazzon a címlap, mit tartalmazzanak az aloldalak.

A munka még nem UX, vagyis nem a használhatóság "kitalálása", hanem az azt is megelőző lépés. Ezért írtam a címben: ez a nulladik fázis. Ebben a dokumentumban olvasható igények lesznek majd a weboldal. Minél pontosabb ez a dokumentum, annál egyszerűbben lehet majd árajánlatot kérni az egyes lépésekre, és minél kevesebbet fognak a jövőben ennek a dokumentumnak a tartalmán változtatni, annál pontosabb árajánlatot is fognak kapni a kivitelezésre.

Ez a fajta specifikáció készítés egyébként is valahol elengedhetetlen. Ha nincs, akkor majd a webszerkesztő és a grafikus fog kérdezősködni, amikor készül az oldal. És ha olyankor kell mindezt kitalálni, biztosan nem lesz annyira átgondolt, mintha előre terveznénk.

Most is dolgozunk egy ilyen projekten. Így a hetem is interjúkkal fog telni, 3-4 beszélgetésem lesz egy konkrét weboldalhoz. Hogy aztán majd valamikor december le tudjam írni milyen lesz ez az új weboldal.