Onlinemarketing blog

Érdekes év volt 2017, érdekes, de nem váratlan. Nem történtek nagy csodák, és nem történtek igazán váratlan dolgok. Persze, a hazai sajtót egyre jobban elnyomta a politika, a "szabadság kis körei" kezdenek újra kialakulni, ami így nagyon nem tetszik. Nem tetszik, mert sok folyamat nem gazdasági racionalitás alapján alakul, így nehéz azokra előre felkészülni. És nem tetszik, mert sajnos a hosszú távú hatások nagyon negatívak a hazai reklámszakmára nézve is.

Ami reklámszakma mondjuk már így is elég vacak helyzetben van. A túlszabályozás és a gazdaság "furcsa" fejlődése nem segít se a kreativitásnak, se a szakmai elvárásoknak. És ez rárakódik a mindennapokra: a tévéreklámok mára lényegében nézhetetlenek, az online reklámok meg egyre inkább láthatatlanok. Az innováció nem jellemző, ha valami változik, ahhoz külföldi cégek kellenek, de persze itthon maradt jó szakemberekből is egyre kevesebb van.

2018-tól sem várok jelentős változást. Persze, lesz tavasszal egy választási kampány, amit akár szakmailag is lehetne értékelni majd, ahogy azt tettem néha korábban, de most nagyon úgy néz ki, az eredmény legfontosabb része előre borítékolható. Az okokat hagyjuk, nem kívánok ennél jobban politizálni. Persze, a módszereket érdekes nézni, bár a hagyományos marketingnek soha nincsenek olyan erőforrásai, mint egy kormánynak...

Ugyanakkor hiszek abban, hogy a hazai gazdaság igenis életképes, és itt is meg lehet találni a szabadság kis köreit. 2017 megmutatta, hogy van potenciál a kkv-kban, van annyi növekedés, ami értelmes - bár alacsony költségvetésű - marketing aktivitásokat, és ezzel együtt megrendeléseket hozhat.

Ami számomra a nagy kérdés, hogy a Google-Facebook dominanciával mi fog történni. Az már jól látszik, hogy adójogi szabályozásban nagyon érik az egységes Európai Uniós fellépés, és ez itthon is hozhat változásokat. De azt még nem látom, hogy tartalomszolgáltatói szinten mi fog történni. Mert ha kivesszük a politika által irányított hirdetéseket, akkor a nagy költségvetéssel rendelkező cégek piaca nem igazán bővül. És ez jelentős kihívás egy olyan piacon, ahol a fő bevételi forrás, a display hirdetések használhatósága is megkérdőjeleződik.

Látom, hogy vannak próbálkozások, és azt hiszem, az egyik menekülési út a mobil, és a mobilos célzások. De azt nem látom, hogy a kkv pénzeket hogyan tudják a hazai tartalomszolgáltatók megszerezni, azt pedig végképp nem látom, hogy mi fog történni a piaccal, ha a jelenleginél jóval nagyobb hazai pénzek megindulnak a Facebook felé. Vajon nálunk is el fognak fogyni a helyek? Ki fognak szorulni a kkv-k, mint ahogy történik ez az USA-ban? És akkor hogyan tovább?

2018 persze ezekre nem várható, hogy egyértelmű válaszokat ad. De miközben a világ nagy része AR-ről és VR-ről, mobilról a social first-ről beszél, amikor az új buzzword a "messaging is the new platform", addig az EU-ban majd a gdpr-ról beszélünk, meg a psd2-ről, itthon pedig... hát, itthon megpróbálunk talpon maradni.

2018 elkezdődött. Remélem, jó évünk lesz, ráfér ez az egész piacra.

Ma van (volt) a Fekete Péntek (Black Friday), ami egyre inkább a hazai kereskedelem egyik kiemelt napja lett. De úgy látom, hogy sok a zavar a fejekben, hogy mi ez, miért van ez, és hogyan kellene működnie?

A gond az, hogy a Fekete Péntek egy igazi amerikai, egészen pontosan USA "ünnep". Az USA-ban minden november negyedik csütörtöki napja a Hálaadás, ami szünnap. A másnapi péntek munkanap, de sokan kiveszik szabadságnak, így lesz egy négynapos hétvége. De mivel a péntek munkanap, így az üzletek nyitva vannak, van idő vásárolni. És a Fekete Péntek a Karácsonyi szezon első napja lett.

Mivel első nap, a kereskedők célja, hogy a saját üzletükbe vonzzák be az embereket, ezért adnak nagy, nagyon nagy kedvezményeket, sokszor akkorát, hogy a beszerzési ár alatt adnak el (ezt ott lehet). Így a frekventált árucsoportokban (játékok, műszaki cikkek) nagyon nagy forgalmat tudnak lebonyolítani. Érdekesség, hogy nem minden évben ez a legforgalmasabb nap az évben, de azért mindig ott van az első ötben.

Ez a háttér. És akkor innentől már érthető, miért nem működik igazán jól a hazai Fekete Péntek. Például azért, mert rossz időpontban van (Edigital, MediaMarket egy héttel korábban hirdette meg). Vagy mert nem egy napos akció (sok helyen akár egy hétig is tart). És persze azért is, mert messze elmaradnak a kedvezmény mértékek.

Nincs még meg sem a helye, sem a szerepe. Az emberek ilyenkor is dolgoznak, nincsenek szabadságon. Egyébként is nálunk az a szokás, hogy az adventi vasárnapokon vesszük meg a karácsonyi ajándékokat (ezek ugyanis logikailag olyan napok, mint az USA-ban a Fekete Péntek: szabadnapok, amikor lehet vásárolni).

Ráadásul a Fekete Pénteknek jelenleg igazi konkurenciát ad a Glamour- és a Joy-napok is...

Persze, a kereskedők a nagy akciókkal szépen-lassan bevezetik, és pár év múlva már annyira természetes lesz, mint az adventi hétvégék. De ehhez az is kell, hogy a vadhajtásokat levágják (pl. tényleg egy időben legyen), a kedvezmények szemmel láthatóak legyenek, és a kereskedők tényleg becsületesen álljanak hozzá.

A legnagyobb baj most ugyanis a bizalom. Az ilyen-olyan (alacsony) kedvezmények, a trükközések miatt az idei Fekete Péntek nem arról szólt, hogy ki mekkora kedvezménnyel vásárolt, hanem arról, a kereskedők mennyire emelt árból adták a kedvezményt? A marketingesek egy része sem arról beszélt, hogyan kellene ezt jól csinálni, hanem arról, miért nem kellene Fekete Péntek?

Jól látszik, mennyire nincs a fejekben ez a nap. Egy hagyomány nélküli, felébe-harmadába átvett szokás, ami most alakulgat ki. Azt hiszem, jövőre már jobban fog menni, mindenkinek.

Október elején volt az első e-Trend konferencia, ahol tartottam egy előadást arról, milyen hibákat látok a hazai cégeknél. Ezt az ajánlót írtam:

Számos cégnek segítettünk az elmúlt 12 évben az online kommunikáció területén, így láttunk és látunk sok jó és sajnos legalább ennyi, ha nem több rossz példát is, hogyan érdemes és hogyan nem jelen lenni az interneten. A legnagyobb problémát a tervezés területén látjuk.

Az online eszközök egyszerű elérhetősége, a hirdetési megoldások nagy száma könnyen csábít meggondolatlan, átgondolatlan hirdetésekre. Eközben nem kerül megfogalmazásra a pontos cél, nem ismert a pontos célcsoport, nem lehet tudni, merre érdemes haladni. Az előadásomban példákat hozok arra, mit jelent a stratégiában történő gondolkozás, és bemutatom azokat a jellemző hibákat, amelyekbe bele szoktunk futni.

És íme az előadás:

Bár csupa olyanról beszéltem az előadásban, amiről a blogon is szoktam írni, azért összeszedtem vázlatosan, miről is beszéltem.

A 2. slide-on a lehetséges marketing célokról beszéltem, és arról, hogy nem lesz sikeres az a vállalkozás, amelyik nem tudja eldönteni, mi is pontosan a célja.

A 3. slide-on bemutattam azokat a hirdetési megoldásokat, amelyeket egyfajta kötelező táncokként a kkv-k előszeretettel használnak.

A 4. slide arról szól, miért nem lesz jó sok cég marketingje: mi az, ami hiányzik.

Az 5. slide a tévedésekről szól. Arról, hogy ha nincs megfelelő felkészülés, kutatás, akkor milyen hibás tények alapján próbálunk dönteni.

A 6. slide arról szól, milyen információkra lenne szükségünk ahhoz, hogy tudjunk tervezni.

A 7. slide olyan tipikus hibákat sorol fel, amikkel nap mint nap találkozunk...

A 8. slide az előttünk álló feladatokat mutatja be.

A 9. slide-on pedig a következtetéseim olvashatóak.

Elég sok éve, talán lassan megvan tíz is, hogy valamilyen formában tanítom az online marketinget. Amikor a keresőoptimalizálás (SEO) jön szóba, akkor mindig elmondom, hogy vannak országok, vannak cégek, ahol a SEO PR szempontból is fontos: nem mindegy, hogy a cég nevére keresve mi van az első egy-két oldalon.

Aztán persze voltak ilyen jellegű kisebb munkák is, de most jutottunk el odáig, hogy ez már majdnem rendszeres feladat: egyre több ilyen jellegű problémával találnak meg.

De mi az alapvető gond? Például a "rossz sajtó". Ha egy korábbi botlás miatt a cégről sok cikk született, ami nem pozitív hangvételű, akkor könnyen kialakulhat az a helyzet, hogy a cég nevére keresve az első 10-20 találat akár több, mint a fele erről a negatív dologról szól. Jó esetben "csak" a harmadik-negyedik helytől látszanak ezek a cikkek, de látszanak. És ezt ugye a cég idővel nem szeretné.

Nem szeretné, mert pl. nem jellemző rá az, amiről a negatív cikkek szólnak, mert azóta javította a hibát, mert valójában az a hiba egy szerencsétlen véletlen okán alakult ki... Nem szeretné.

Mit lehet ilyenkor csinálni? A kérés általában elég prózai: le lehet-e venni a cikkeket? Erre aztán nem ennyire egyszerű a válasz. Mert igen, van arról pletyka, hogy a megfelelő embereket megkörnyékezve, némi "borravalóval" megtámogatva, akár nagyobb cégek szerkesztőségi rendszerében is inaktívvá tehetők az ilyen cikkek. De egyrészt ezt szinte lehetetlen minden oldalnál elérni, másrészt a Google attól még emlékezhet rá. Nem beszélve a megoldás erkölcsi oldaláról.

A válasz, amit ilyenkor lehet adni, épp a másik irányba mutat: tartalmat kell gyártani. Értékes, érdemi és releváns tartalmat a cégről, amivel be lehet kerülni a keresőbe, és ezután azon kell dolgozni, hogy ezek a cikkek kerüljenek be az első egy-két oldalra.

Igaz, eddigi tapasztalatom alapján sokszor a munka ott kezdődik, hogy technikailag rendbe kell rakni a megrendelő weboldalát is. De az ezt követő tartalomgyártás nem elhagyható. Kicsit szélsőségesen fogalmazva: a frissebb tartalommal le kell nyomni a régi, negatív híreket. 

De ez nem kis munka, és főleg nem gyors. Nemcsak le kell gyártani a tartalmakat, de minél több különböző helyre el is kell azokat helyezni. Ezek a tartalmak lehetnek PR cikkek, lehetnek megvásárolt cikk helyek, de akár sajtóközlemények is.

És van még két dolog, amire érdemes figyelni: egyrészt ne adjunk újabb okot a negatív cikkekre vagy akár a régi történések felelevenítésére, másrészt ne várjunk el azonnali eredményeket. Ez a fajta megoldás nem erről szól.

Végül, meg kell jegyeznem, hogy sokkal könnyebb a dolgunk akkor, ha nem cég vagyunk hanem magánszemély, az európaiak vagyunk, és nem zavar, ha semmit nem mutat rólunk a Google. Akkor elég csak ezt a kérelmet kitölteni, és a Google leveszi a rólunk szóló írásokat.

Ha látsz egy hagyományos hirdetést, akkor ritkán jut eszedbe, hogy az direkt neked, és csak neked szól. Nem tartunk ott, mint a Különvélemény című filmben, ahol retina-szkenner alapján jelentek meg célzott hirdetések közterületen.

Az online térben persze nagyon régóta használunk célzást. Önmagában az, hogy melyik weboldalon jelentetjük meg a hirdetést már célzás, de az időzítés is az. Igaz, ennél tovább mentünk, és igyekszünk minden elérhető adatot felhasználni. Az első komolyabban célozható hirdetés a direkt levél volt. Persze ez nemcsak az online térben igaz. Viszont az e-mail célzása jellemzően olyan adatok alapján történik, amit megadunk az adatgazdának, vagyis tudunk arról, hogy használni fogják.

A célzások széles körét aztán persze azok a szolgáltatások hozták el, amikbe regisztrálni kell, hogy végül eljussunk a közösségi médiáig, azon belül is a Facebook-ig, ahol rengeteg adatot megadunk. És mindeddig nem is volt baja senkinek a célzással: a hirdető örül, hogy kisebb a holtszórás, a fogyasztó meg igazából ebből csak annyit lát, hogy talán kevesebb olyan hirdetés jelenik meg, ami őt nem érdekli.

Aztán pár éve megjelent a remarketing/retargeting: ha valaki járt a weboldalunkon, akkor ez alapján céloztuk meg. Más üzenetet kaphat, ha már járt nálunk, és ha tudjuk, hogy mit nézett meg, akkor azt is tudjuk, mi érdekli. A remarketing egy nagyon hasznos eszköz: ismerjük az érdeklődését a fogyasztónak (hiszen megmutatta), és ezzel direktbe olyat kínálhatunk, ami kell neki.

Jól hangzik, igaz? De van ezzel egy nagyon nagy baj: a fogyasztó elkezdte látni, hogy mi látjuk őt. A fogyasztó elkezdte felfogni, hogy mennyi rengeteg adatot gyűjtünk róla. És a fogyasztó elkezdett megijedni...

Mára ott tartunk, hogy egyre többen feltételezik, hogy a Facebook ésvagy a Google a telefonbeszélgetéseket is hallgatja, és ez alapján céloz. Mert megjelent egy olyan hirdetés, amiről fél napja beszélgetett valakivel mobilon... Lehet erre azt mondani, hogy nem igaz? Hiszen látja, hogy megjelent a hirdetés!

A remarketing egy látható célzás, amit ráadásul úgy valósítunk meg, hogy nem kell a fogyasztónak ehhez adatokat megadnia. A viselkedését figyeljük, és ez alapján célzunk.

Jól, vagy rosszul. És egyre többször rosszul. Mert azt már megtanulta minden webshop tulajdonos, hogy remarketing kell. De azt már nem, hogy az erőszakos remarketing nem sokat ér. Azt meg főleg nem, hogy ha olyat hirdetünk a vevőnknek, amit már megvett, akkor az teljesen fölösleges pénzkidobás. A remarketing egy könnyen használható eszköz, amit nagyon könnyű elrontani.

Ez a könnyű elronthatósága az, ami miatt egyre többen utálják. De ezt nem úgy fogalmazzák meg, hogy béna a hirdető, mert rosszul célozza rám a remarketinget, hanem sokkal egyszerűbben: az online célzás rossz, értem??

Ezért gondolom azt, hogy a remarketing egy kicsit megöli az online célzást: elriasztja a fogyasztókat, és miközben valójában hatékony eszköz, rombolja a piacunkat. Kár érte.

Az egészben az a legszebb, hogy egy olyan célzás miatt alakul így, ami valójában még a fogyasztót is segíti, és igazából minimális adatgyűjtés kell hozzá. Vannak ennél sokkal érzékenyebb és sokkal érdekesebb adatokból dolgozó célzások is, csak azok nem annyira közismertek.

Most egyébként úgy tűnik, az Apple elkezdte kiönteni a vízzel a gyereket is a kádból: az új Safari már egy csomó olyan cookie-t nem őriz meg, ami kell a célzás. És erre még büszke is:

Így aztán kicsit visszalő minket, hirdetőket a digitális középkorba. De nyugi, lesz más megoldás! Igaz, van tanulság is: kénytelenek vagyunk titokban célozni, úgy, hogy ne legyen ennyire látványos. Nemcsak a retina-szkennereket kell elfelejtenünk egyelőre, de a látogatás alapján történő célzást is. 

Vagy legalábbis tegyünk így. Ne derüljön ki, mi mindent tudunk még a fogyasztóinkról!

Az online marketing feladatok sok éven át az edukáláson túl a jelenlétről és a reklámról szóltak. A felmerülő feladatok szinte kivétel nélkül ezekből került ki: forgalom terelése, emberek elérése, webes jelenlétek megtervezése, tartalmak gyártása. Amiről csak érintőlegesen volt szó, az a marketing többi elem, és persze a marketingen kívüli világ. Egy webáruház esetében sem tűnt online marketing feladatnak az, hogy ki a beszállító, vagy az, hogy milyen egyéb csatornákon kell értékesíteni.

Mára viszont az online akkor teret nyert, és a jövőben várhatóan akkora növekedés előtt áll, hogy megjelentek azok a feladatok, amikor tanácsadóként már a teljes üzlettel is kell foglalkozni. Egyre több az olyan kérdés, amely megválaszolásához nem elég azt tudni, milyen hirdetési lehetőségek vannak a Facebook-on vagy hogyan kell beállítani egy automatizált hírlevél küldést.

A marketinges feladatok persze mindig többet jelentettek, mint a reklámozás. Igaz, a hazai piac - főleg annak kvv része - ezt nem igazán akarja érteni. Sok marketinges specialista valójában nem ért a marketinghez, csak az online reklám egy-egy elemét ismeri. Fontosak ezek az elemek, és igen, egyelőre elég is volt ez a tudás, de jönnek azok a kérdések, amikhez már ennél több ismeret kell.

Például az alábbi problémákkal találkoztam az elmúlt hónapokban, több cégnél is:

• Mit kezdjünk a drop-shipping lehetőségekkel, ha mi gyártók, forgalmazók vagyunk?
• B2B értékesítéssel foglalkozó cég hogyan nyisson az interneten úgy B2C irányba, hogy ezzel ne sérüljön a B2B ügyfélkör? Magyarul: ha webáruházat indítok, mit fognak szólni a viszonteladóim?
• Külföld felé kell nyitni, mi legyen a cég online stratégiája?

A fenti kérdésekre nem lehet két mondatban válaszolni. Ismerni kell a céget, a piacot, és ismerni kell a jövőben lehetőségeket is. 

Persze a fenti problémák nem egyszerű kampánykezelés közben merülnek fel, hanem stratégia íráskor. Mert az elmúlt időszakban egyre többen találnak meg olyan feladattal, amikor stratégiát kell írni. Azt nem állítom, hogy mindenki hajlandó is lenne megfizetni ennek az árát, de az érdeklődés egyre nagyobb.

A feladat tehát változik. Online marketing tanácsadóként egyre többször kell használnom az egyetemen szerzett tudásomat (ilyenkor előny, hogy közgazdász vagyok), és egyre többször tesznek fel olyan kérdéseket, mi fog történni 3-5 év múlva a piacon (ilyenkor előny a sok konferencia és a külföldi szaksajtó követése). 

Tetszenek ezek az új feladatok. Sokkal több bennük a kihívás, és sokkal jobban érzem, hogy kell a tudásom.

 A KKV Marketing csoportba érkezett egy érdekes vélemény, ami azután heves vitákat váltott ki. A lényege az írásnak ez:

Szóval szerintem a marketing (és itt főleg az online-ra gondolok) pillanatnyilag nem áll másból, mint, hogy erőszakosan az arcomba tolod magad, befurakszol az olvasott cikkeim közé, felugrassz a monitoromra, hívogatsz, nem hagysz élni.

Bár az író marketinget ír, valójában a reklámról szól a panaszkodása.

Nem hagyod fiacskám, hogy nálam jelentkezzen a kereslet, az igény, a vágy, hogy egyáltalán akarjak venni valamit. Nyomulni akarsz a pénztárcámra különböző trükkökkel ahelyett, hogy türelmesen kivárnád, míg megtalállak. ÉN!!! Nem te jössz a képembe! Megvárod, míg én kereslek.

Az írás tart tovább is, de az már csak árnyalja a fentieket. Miközben a marketing és azon belül a reklám is ennél sokkal összetettebb és több elemű, mégis érdekes látni, hogy egy cégvezető, aki nem marketinges, hogyan látja ezt a világot. Érdekes és elgondolkoztató. 

Az a fajta erőszakos jelenlét, ami őt zavarja, része a mindennapjainknak. Nemcsak az online világban, de minden téren ömlik ránk az információ, amelynek nagy része szemét. A helyzet kezd ahhoz hasonlítani, amit a A Venus-üzlet című sci-fi-ben leírnak a szerzők. Igaz, ők az ötvenes évek amerikájának a világát vetítették előre. De ami most az interneten történik, ehhez nagyon hasonló: az önmérséklet és önkritika nélküli reklámozás, a mindent eladni akaró, mindenhol megjelenő, minden létező eszközt kritika nélkül használó világ.

Érdekes látni, ahogy ez a fajta reklámvilág egyre irritálóbbá válik. És azt is érdekes látni, ahogy az ezt művelők próbálják védeni azt, ami történik. Mert ha nincs reklám, akkor miből fogja tudni a vevő, hogy mit vegyen? Ha nincs reklám, akkor hogyan fogom eladni azt, amit akarok?

Pedig a megfogalmazott kritika nem reklám ellenes, hanem önmérsékletre szólít fel. Arra, hogy attól, hogy kalapács van a kezünkben, még nem kell mindent szögnek nézni. Ne akarj mindenhova felugró ablakot, ne akarj mindenkinek hírlevelet küldeni, ne üldözd a vevődet olyan termékek reklámjával, amit már megvett.

A jelenlegi online reklám legnagyobb hibája a könnyű hozzáférhetőség, és az ebből fakadó kritika és önmérséklet nélküli használat. Mert megtanítják, hogy hányszor kell kiküldeni egy e-mailt, hogy az leghatékonyabb legyen. Megtanítják, hányszor kell elérni egy embert, hogy vevő legyen. Megtanítják, miért jó a pop-up, miért jó a remarketing, miért jó a hírlevél... De azt nem tanítják meg, hogyan kell mindezt rendszerben használni. Nem tanítják meg, hogy mindent egyszerre használva mi történik. Olyan ez, mint a gyógyszerek. Egy-egy gyógyszer önmagában hatékony, de ha egyszerre többet is eszünk, könnyen gyengíthetik egymás hatását. És itt most ez történik: a sok egyenként is kicsit erőszakos reklám együttesen kifejezetten zavaróvá válik.

Pedig ezek nagyon jó eszközök, nagyon hatékonyak, tényleg segítenek az eladásban. De ha ész és főleg önmérséklet nélkül mindent használunk, ha csak azokat a véleményeket vesszük figyelembe, amik egyenként elmondják mindegyikre, hogy mennyire jók, akkor eljutunk a mai állapotokig.

A marketing nem rossz, a reklám nem káros. A reklámra szükség van, de mindig is zavarni fog. Ha megfelelő önmérséklettel és tudással képesek vagyunk kibírni, hogy ne használjunk mindent, akkor hatékonyabbak leszünk.

A héten lesz ez a blog 12 éves (és a cégünk a hétvégén lett 15 éves), van tehát némi rálátásom arra, hogyan változott a blogolás az elmúlt évtizedben. Mivel részben a tartalommarketing előretörése, részben némi üzleti divat miatt ismét népszerűek a szakmai blogok, talán érdemes egy kicsit erről is beszélni.

A változás elég jól megfigyelhető. Bő tíz éve a blog újdonság volt, kerestük a helyét a kommunikációban, az üzleti blogger inkább érdekesség volt, látványosság, nem megszokott valami. Így aztán némi kitartással és nem nagyon rossz írásokkal hírnevet is lehetett szerezni. Ami viszont a legtöbb bloggerből hiányzott, az a kitartás. Az oka talán mindegy is, de nagyon kevés blog maradt meg, és még kevesebb olyan blog van, ami hasonlóan évtizede működik. 

Másrészt rengeteg a fiatal a szakmában, ami egyrészt nagyon jót tesz és szükséges, másrészt sokan érkeztek úgy, hogy nem látták, nem ismerték a régi szakmai, marketinges blogokat. Így látok hasonló hibákat is, mint láttam tíz éve.

Például a mai napig működnek a copy-paste blogok, amik valamilyen külföldi hírt, blogbejegyzést másolnak több-kevesebb pontossággal. Látom az áltémákat, amik akkor lesznek bejegyzések, amikor az íráskényszer megvan, de mondanivaló nincs. És persze látom a direkt értékesítés célú bejegyzéseket is.

Amit viszont nem látok most, az a blogok közti együttműködés. 2017-ben a marketinges szakmai blogok célja egyértelműen az eladás, akár ismertség (brand) építésen keresztül, akár direkt sales posztokkal. Nem cél a közösség-építés, nem cél a szakmai együttműködés. A közösség építés célja, ahol van, a vevőszerzés. 

Persze tíz éve se volt ez annyira erős, de a mai napig tartó ismertségek épültek csak abból, hogy blogoltunk.

A mai szakmai blogok kis újságok. Szakmai cikkek érzelmek nélkül, közösség nélkül. A mai szakmai blogok írói nem bloggerek, hanem vállalkozók, szövegírók. A mai szakmai blogok célja nem az edukálás, hanem az eladás. És ezzel együtt a mai szakmai blogok egyre profibbak.

Változik a világ. Érdekes lesz figyelni a következő tíz évet, merre haladunk tovább.

A hirdetés alapvetően zavaró. Illetve azok a hirdetések zavaróak, amiket nem kérünk, amikre nincs szükségünk. Azok, amiket az orrunk elé dugnak, még akkor is, ha épp mást akarunk csinálni. Persze a hirdető úgy van ezzel, hogy nem baj, ha zavar, az a lényeg, vegye észre az olvasó/felhasználó/fogyasztó, hogy vagyunk, és hogy milyen jó kínálatunk van a számára.

De vannak olyan hirdetési megoldások, amik extra módon zavaróak. Nem elég, hogy elénk tolakodik, de meg is akaszt a munkában, vagy éppen az információ keresésben. És egyre több ilyen van. Ahogy egyre egyszerűbb zavaró hirdetéseket létrehozni, úgy válnak egyre idegesítőbbé azok. És persze nem kevés cég él is ezekkel, akár egyszerre többel is.

Nem arról van szó, hogy ne lenne egy-egy ilyen módszer hatékony. De amikor egymást követik ezek a megoldások, és hosszú másodpercek azzal telnek el, hogy megpróbáljuk eliminálni, hogy ne mondjam, cirkungveniálni azokat, akkor egy idő után nagyon elege lesz ebből az embernek. Amikor egy weboldal megnyílik, és előbb le kell lőnöm a cookie tájékoztatót, aztán le kell lőnöm az értesítés kérést, aztán eltelt annyi idő, hogy az időzített felugró ablak is megjelenik, és azt is le kell kapcsolni, akkor kezd elfogyni a türelem. És csak fokozza ezt az élményt az, ha mindezt mobilon kell átélnem. Minősített eset volt egy ideig az NLC: ott a felugró önhirdetésüket nem lehetett lezárni. Így aztán meg se tudtam nézni alatta a tartalmat...

Furcsa lehet, hogy marketingesként egy marketinges blogon ilyeneket írok, de nem ok nélkül teszem. Azt gondolom, igenis rá kell mutatni a hibákra, meg kell mondani, honnan sok, mi az, amit már nem kellene csinálni. Mert alapvetően nem az a cél, hogy zavarjuk az embereket, hanem az, hogy eladjunk nekik. És ez bizony néha pont a zavaró hirdetések miatt is meghiusulhat.

Összeszedtem tehát néhány jótanácsot, hogy milyen módon tudjuk tuti zavarni az embereket! (Layernek nevezem a felugró ablakokat, amik nem külön böngésző ablakban jelennek meg, hanem az aktuális böngésző ablak fölött.)

1. Ahogy betöltődik az oldalad, azonnal ugorjon fel a layer, amin hírlevél feliratkozásra kéred az embereket, de a lezáró gomb csak minimum 10 másodperces késleltetéssel jelenjen meg. A layer akkora legyen, hogy kitakarjon mindent, vagy eleve tüntesse el a hátteret. A megoldás előnye, hogy ennyi ideig biztosan nem kap információt a látogató.

2. Az 1. pontban leírt hatás fokozható, ha a layer minden aloldalon is felugrik, függetlenül attól, hogy látta-e már a látogató. Ha olyan oldalt látogat meg, ahol már járt, akkor is fel kell ugrania!

3. Ha hirtelen egy akciót is csinálsz, bátran használj még egy layert. Akár az előzőre rányitva, akár úgy, hogy ha az elsőt sikerült lezárni, akkor nyíljon ki a második. A hatás frenetikus: biztosan felfigyelnek rád!

4. Ne ragadj le a layereknél. Ma már minimális programozással böngésző értesítőt is csinálhatsz a weblaphoz, és természetesen az is mindig meg fogja kérdezni a látogatót, akarja-e követni az oldalt? Két dologra figyelj: magyar oldalon is angol nyelvű legyen az üzenet, és lehetőleg ne egyértelmű gombfeliratokat használj! Ezzel még sikerülhet össze is zavarni a látogatót, hát nem fantasztikus?

5. Van ez a kis kedves süti avagy cookie figyelmeztetés, amit az EU miatt felrakott minden oldal. De ezt is lehet úgy, hogy zavaró legyen! Először is, ne rakj rá lezáró gombot. Másodszor, minden egyes látogatás alkalmával jelenjen meg. Harmadszor, legyen nagy. Minél nagyobb. Foglaljon el jó sok helyet!

6. Van egy tuti módszer, ami miatt utálni fognak: minden linkre kattintás, legyen az a szövegben vagy a menüben, nyisson új ablakot.

7. A fenti fokozható azzal, hogy egyes linkek nemcsak új ablakban nyílnak meg, de felnyitnak plusz egy külön ablakot is, a háttérben, benne extra hirdetéssel.

8. Az oldalad legyen bonyolult. Nem arról van szó, hogy nem mondasz el mindent, hanem arról, hogy minden információt külön aloldalra raksz. (És ugye ez mindig új ablak is lehet, ha kattint...)

9. Csinálj idegesítő visszaszámlálást. Alapvetően mindegy is, miről szól, de minél nagyobb számok legyenek, és az se baj, ha villog is valami.

10. A telefonszámokat úgy rakd fel, hogy a mobil tuti ne tudja feldolgozni. A zárójelek, a vesszők az igazi segítség!

11. Az elérhetőséget dugd el. Ha webáruház vagy, csak nehezen lehessen kideríteni, hogy van személyes átvétel is. Keresni kelljen!

12. A címhez ne rakj térképet. Linkelni se linkeld a Google Maps-et. A címet írd több sorba, ha lehet használj benne római számokat is (Budapesten kerülethez), hogy tuti nehéz legyen bemásolni a Google Maps-be.

13. Felejts fent a weboldalon lejárt információkat, már nem kapható termékeket. És csak akkor módosíts, ha valaki már belefutott a csapdába, és rossz nyitvatartási időben ment, vagy megrendelt már nem létező terméket.

14. Állítsd be rosszul a remarketing hirdetéseket. Ha valaki csak megnézett egy terméket, máris üldözd vele, de ha meg is vett valamit, akkor ne csak a megvett termék hirdetését lássa még hetekig, hanem az adott termékcsoportra a vásárlás után indított akciókat is! Bosszankodjon csak, milyen drágán vásárolt!

15. Lassan reagálj az e-mailekre.

16. Ha Facebook-on kérdeznek, irányítsd át e-mailre, majd lásd 15. pont.

17. Kis képeket tölts fel a weboldalra a termékekről, és ha lehet, minél kevesebbet. Extra megoldás, ha a webáruházban a képre kattintva egy még kisebb változat töltődik be!

18. Használj chat ablakot, ami azonnal megnyílik, és villog. 10 másodpercenként kérdezzen rá, miben segíthet?

Hogy tetszenek? Azt hiszed, ez paródia? Nekem lényegében mindegyikkel sikerült találkoznom! Te tudsz még ilyeneket?

Nem igazán tudom, hogy Kedves Olvasó mit vár el ettől a blogtól. Furcsán hangzik ez egy marketing blog esetében, hiszen pont az lenne az egyik alapvető tudásom, hogy kitalálom (na jó, megfelelő eszközökkel kiderítem), hogy mire is lenne vevő a tisztelt közönség (úgyis, mint célcsoport).

De ezt a blogot magamnak írom, még mindig, és örülök, ha mások olvassák. A magamnak írás azt jelenti, hogy nem szeretnék megfelelni senkinek és semminek. Írok, amikor eszembe jut, írok, amikor van témám, írok, amikor van időm. Ez tudom, nagyon "tudománytalan". Naná, én is azt tanítom: ha üzletileg blogolsz, legyen egy elképzelésed, egy célod, egy terved, haladj így előre, satöbbi, satöbbi, satöbbi...

De az Onlinemarketing blog a nevén túl énblog is, mint azt a rendszeres olvasók már tudhatják. Ez okozza ezt a zavart az Erőben: nem elsősorban marketing céllal íródik. Így talán érthető is, miért van a hullámzás a bejegyzések esetében. Ha nincs időm, ha sok a meló, ha nem bírok írni, mert mindent kiírtam magamból máshol, ha nincs értelmes témám, akkor nem írok. Vagy ha meleg van, és közben dolgozni kell... Mert ebben az iszonyú melegben még fogalmazni se egyszerű.

Így talán érthető a felütésem, hogy miért nem tudom, mit vár, Kedves Olvasó.

Most például a nyári uborkaszezonban bár munka van, a feladatok nem nyaralnak, de valahogy nincs olyan egetrengető újdonság, ami miatt megérni írni. Mármint hozzám nem esik be ilyen, ami számomra az lenne. Kicsit olyan, mintha kivárás lenne az őszre. Valamiért azt gondolom, augusztus végével meg fog indulni a hazai marketing életben egy olyan hajsza, aminek csak erős lendítő ereje lesz a Karácsony, és ki fog tartana jövő májusig. Egy nagy rohanás lesz, benne egy Országgyűlési Választásokkal, sok előre is félelmetes politikai reklámmal minden oldalról, és iszonyú nagy kommunikációs zajjal.

De ez a hét a nagyon meleg, a közel negyven fok, az alacsony produktivitás hete volt. Van még egy szűk hónap a nyárból, de talán ennyire meleg több már nem lesz idén (hacsak szeptember elején nem, bár egyelőre nem úgy néz ki). Most kell kiélvezni a napot, a nyarat, a vizet vagy a hűvös(ebb) erdőket, hogy aztán legyen erőnk végigrohanni a következő hónapokon.

Addig pedig, Kedves Olvasó, lehet elmélkedni azon, mitől válhat a kilencvenes évek minimalista reklámstílusa hirtelen újdonsággá, miért éli meg a hazai kkv marketing szektor tragédiaként a Facebook linkajánló változtatását, vagy miért merülhet fel kérdésként, hogy kell-e egy cégnek weboldal.

Jó nyaralást!

A marketingben is vannak divatos dolgok, amiket sokan azért használnak, mert épp az lett felkapva. Ez persze főleg a kisvállalkozások körében jelenik meg látványosan, de nem kizárólag. Az, hogy valamilyen eszköz divatos lesz, jellemzően azért történik, mert vagy annyira nagy újdonság, vagy sok tanácsadó, ügynökség mondogatja, hogy mennyire jó - mert ehhez értenek, ezt tanulták meg, erre költöttek vagy ebből tudnak nagyobb bevételt kivenni.

A marketingben a divat nem pár hónapig tart, sokszor pár évig is divatos marad egy eszköz. Aztán szépen belesimulnak a többi eszköz közé.

Például volt időszak, amikor az e-mail marketing volt a divat. Boldog-boldogtalan e-mail marketinget akart, függetlenül attól, hogy a célcsoportjuk vevő volt-e rá. Ha nem működött a kampány, akkor jött a varázslás, keresték a gurukat, tesztelésekkel, listavásárlásokkal, és egyéb reszelgetéssel próbálták hatékonyabbá tenni az eszközt. Amire lehet, nem is lett volna szüksége.

Olyan másfél évtizede például a hagyományos marketing elkezdett kimenni a divatból. Egyre többen fordultak az internetes marketing felé, de ezzel párhuzamosan kezdték elengedni a hagyományos eszközöket. Sokszor ész nélkül. A divat erős húzóerő, ha minden fórumon azt halljuk, hogy ez vagy az az új irány a nyerő, akkor nemcsak elhisszük, de áldozatokat is hozunk érte.

Volt olyan ügyfelünk, aki az offline marketingjének egy fontos elemét hagyta ott az internetért - csak túl korán, nem fokozatosan, így végül anyagilag nem érte meg.

A divat követése tehát sokszor meggondolatlanná tehet. És kár lenne kihagyni valami eszközt, mert az nem divatos. Évekig szenvedtünk egy pizzéria marketingjén, hogy kiváltsuk a szórólapozást. Nem sikerült. Mert bár drága a szórólap, de még mindig az volt a leghatékonyabb. Elavult, ósdi eszköz? Ha így nézzük, igen. De működik.

Vannak cégek, akik az elmúlt években azzal értek el eredményeket, hogy nem divatos eszközöket vettek elő. Például a hagyományos, papír alapú direkt marketing levelet. Több nagyságrenddel volt hatékonyabb, mint az e-mail marketing.

Tanulság? Figyelni kell a piacot, figyelni kell a divatot, de nem szabad feladni a bevált és működő eszközöket csak azért, mert elkezdünk egy új eszközt. Ki kell próbálni, mérni kell, figyelni kell az eredményét - és kidobni, ha nem elég jó, még akkor is, ha most ez lenne a divat.

A reklámozás egyik legnagyobb veszélye az, ha sikerül úgy összerakni egy kampányt, amitől az kontraproduktívvá válik. Vagyis pont az ellenkező hatást váltja ki, mint azt szeretnénk.

Elsősorban persze azok a márkák, cégek járhatnak így, amelyek megosztóak: vagy sok az elutasító, vagy sikerül megsérteni a közönség egy részét. És miközben néhány évtizede ez még kezelhetőbb volt, manapság, a közösségi médiában ez gyorsan terjed. A Hubspot mérése alapján a rossz, negatív hír, információ hétszer gyorsabban terjed, mint a pozitív. Vagyis ha sikerül valamit elszúrni, az nagyon gyorsan elér nagyon sok embert.

Az elmúlt napok nagy vihart kavart BKK + T-Systems Magyarország botrány egyik kommunikációs tapasztalata lehet az, hogy mennyire könnyen az ellenkező eredményt érhet el a kommunikáció. Mire eljutottak odáig, ahogy kezdeni kellett volna, és bocsánatot kértek a hibákért, addig sok olyan üzenet hangzott el, amelynek az lett volna a célja, hogy megnyugtassa a kedélyeket, de az ellenkező hatást érte el: még jobban maguk ellen fordítottak embereket. És ez a közösségi média miatt nagyon hamar nemzetközivé is vált. Az ugyanazon cégcsoporthoz tartozó T-Systems Internationalnak lényegében el kellett határolódnia a magyar cégtől...

Sok ilyet láttunk már korábban is. Ha egy cég nem veszi figyelembe a környezetét, ahol kommunikál, könnyen kerülhet ilyen helyzetbe. Sőt, nemcsak a cégek. Sokak szerint 2002-ben a Fidesz azért (is) vesztette el a választásokat, mert a kampányban olyan mértékben "tolta túl" az üzenetet, hogy az már unalmassá és lényegében nevetségessé vált. 

De nem kell minden esetben ilyen nagyban gondolkozni. Sok esetben már attól kontraproduktívvá válhat az üzenet, ha olyan dologgal foglalkozunk, amivel amúgy nem kellene. Például ha egy blogger betámad bennünket, akkor az ellene való védekezés könnyen tovább növelheti a támadás láthatóságát, ezáltal még több emberhez eljut annak a híre, még többen fognak foglalkozni az esettel, és ahelyett, hogy sikerülne lecsillapítani a kedélyeket, még nagyobb bajba kerülhetünk. Ráadásul a védekezésünk azt a látszatot kelti, hogy a bloggernek igaza volt...

Persze vannak esetek, amikor kénytelenek vagyunk reagálni. Ilyenkor nagyon kell figyelni arra, hogy az üzenet ne váljon kontraproduktívvá...

Hogyan tudunk erre figyelni? Először is úgy, ha nagyon pontosan megismerjük azokat, akikhez eljuthat az üzenet. Másodszor úgy, hogy ha lehet, előre teszteljük az üzenetet. Végül úgy, hogy kínosan ügyelünk arra, hogy ne hazudjunk. A legtöbb félrement reklám oka az, hogy a valóság és az általunk sugallt kép nagyon eltér. A CBA legutóbbi kampányát, Kasszás Erzsit sem magáért a reklámért utálták (sokkal-sokkal rosszabb reklámokat hagy a nagy többség szó nélkül), hanem a CBA valósága és a reklám által mutatott kép közötti különbség (és persze a CBA politikai hátszele) miatt. Pedig tudom, a reklám jól működött a fókuszcsoportokban...

Figyeljünk tehát arra, hogy milyen nem kívánt hatásai lehetnek a reklámjainknak, a kommunikációnknak. Jobb ezt előre átgondolni, és nem akkor kapkodni, amikor már válsághelyzet van.

Sajnálom, de nem tudunk csodát tenni.

Értünk az online marketinghez, van egy csapatunk, amivel lényegében minden olyan feladatot meg tudunk oldani, amire egy hazai kis vagy közepes vállalkozásnak ezen a területen szüksége lehet. Vannak speciális igények, amikre nem mi vagyunk a jó választás, és ezt meg is szoktuk mondani. Sőt, ha tudunk, ajánlunk mást magunk helyett.

A feladatok jelentős része olyan, ami mindenkinél (minden ügyfelünknél) jelentkezik. A tegnapi szokásos heti megbeszélésen is végigmentünk minden ügyfelünk státuszán, és ott is tökéletesen látszik: ami az egyik cégnél működik, az a másik cégnél nem. Vagyis nem tudunk rutinból dolgozni.

Ugyanakkor az árajánlatkérések jellemzően olyanok, hogy előre meg kellene mondanom, mennyire lesz sikeres az együttműködésünk. Persze, ismerve az igényt, a sok év tapasztalattal már tudunk előre mondani valamit, ami aztán vagy bejön vagy nem. Szerencsére általában bejön. De az olyan keresztkérdésekre, hogy "mekkora lesz a forgalmam" meg "hányan fognak lájkolni" azért nem tudunk pontos számokat mondani.

Például lájkok esetében tudjuk, hogy amennyiben hajlandó a megrendelő költeni hirdetésre is, úgy egy lájk ára valahol a (nettó) 20,- - 80,- Ft közötti tartományban lesz. Általában. Magyarországon. Mert volt olyan ügyfél, ahol majdnem 1000,- Ft-ra jöt ki egy lájk (le is lőttük a kampányt). És teljesen más árakon megy a lájk külföldön. Ebből most akkor vonjak le következtetést? Lehet, persze. De az nem bizonyosság.

Ugyanez a probléma akkor is, ha egy webáruház esetében a konverziós árat kell előre megbecsülni. Tudjuk, hogy általában mennyi szokott lenni. De ez nem fog szükségszerűen igaz lenni egy adott megrendelő esetében.

Tudunk tehát előre árakat mondani. Tudunk előre becsülni is. De csodákat nem tudunk tenni: menet közben fog kiderülni, hogy az adott ügyfél adott elvárásai mennyiben valósíthatóak meg.

Most, hogy (néhány kivételtől eltekintve) a Facebook nem engedi cserélni a linkelt posztok képeit, szövegeit, érdemes végiggondolni, milyen is a Facebook-kompatibilis weboldal? Vagyis marketingesként mit kérjünk a programozóktól, milyen szolgáltatásokra van mindenképpen szükségünk, ha a weboldalunkra mutató linkeket is akarunk a Facebook-ra?

Tehát a Facebook-kompatibilis weboldal:

1. Mobilra optimalizált. A felhasználók többsége mobilról (vagy mobilról is) használja a Facebook-ot, és ott kattint. Ha az oldalunk nem jelenik meg jól mobilon, akkor cseszhetjük elveszítjük ezeket a felhasználókat.
2. Lényegre törő. Persze, egy jó weboldal általában is röviden és érthetően mondja el, mit kínál, de a Facebook-ról érkező látogatók célirányosan információt akarnak, hiszen azért kattintottak.
3. Az adminisztrációs rendszerből be lehessen állítani a kép és szöveg ajánlót. A Facebook alapvetően pár darab, a weboldalban elhelyezett "utasítással" irányítható, hogy linkelés esetén az általunk megadott képet és szöveget "húzza be". Nem ritka, hogy más ajánló szöveget, más képet akarunk a weboldalon használni, és mást a Facebook-on. Erre volt eddig jó a most megszüntetett csere opció. Bár ez már nincs, de a "másik oldalon", a weboldalon nyitott a lehetőség: ha megfelelő az admin rendszerünk, akkor be tudjuk állítani, a Facebook milyen képet és milyen szöveget jelenítsen meg.
4. Lájkolható. Konkrétan a weboldalon is lehessen az adott szöveget, képet lájkolni vagy megosztani.
5. Legyen elérhető a Facebook oldal. A mai napig látok olyan cégeket, amelyeknek bár van Facebook oldaluk, de a weboldalukról vagy egyáltalán nem mutat oda link, vagy csak nagyon eldugva.

Ma reggel 10 órakor hivatalosan is elindult a régi-új Zoom.hu próbaüzeme, vagy ahogy a főszerkesztő írja: próbaszáma.

Számomra utoljára talán a 444.hu volt ennyire várt és ennyire izgalmas online médiaesemény, mint most ez. (Propagandaoldalak indultak persze azóta is, de azokat nem tudnám újságnak nevezni.) A Zoom.hu persze kicsit más alapokkal indul: egyszer már létezett, működött pár hónapig. De akkor a tulajdonos leállította. Most új csapat, új szerkesztőség épült, és annak vezetésére a CEMP-től nemrég távozott Zappe Gábort kérték fel, aki korábban a Velvet.hu és a Dívány.hu főszerkesztője volt. Gábor annyira régi "Indexes", hogy már én is dolgoztam vele 16 éve. Ezt az ismertséget most kihasználtam, és feltettem neki pár kérdést:

Berényi Konrád: Mennyire érzed veszélyesnek egy régi nevet újraindítani?

Zappe Gábor: Amikor a Zoom.hu mellett döntöttünk, úgy gondolkodtunk, hogy van egy jó nevünk, ami a mienk, és aminek a sztorijára a szakmán kívül senki nem emlékszik. A szakmában meg ha Tarjányi Péter indít egy újságot, úgyis mindenki a Zoomra fog asszociálni, tehát így is úgy is a Zoomhoz lyukadunk ki. Akkor meg miért ne egy jó névvel induljunk?

BK: Mi a cél, kiket gondoltok versenytársnak? Vagyis hírfolyam lesztek, vagy magazin?

ZG: A top5 híroldal közé szeretnénk bekerülni, az elsődleges versenytársainknak a 444-et, hvg-t tekintjük. Ha van olyan meghatározás, hogy magazinos hírlap, akkor így határozzuk meg magunkat. Minden fontos hír megtalálható lesz nálunk, de a saját sztorikra, és azok látványos, minőségi megjelenítésére koncentráljuk erőink nagyobb részét.

BK: Mikorra terveztek “éles” indulást?

ZG: Egy hónapot adtunk magunknak, hogy bejáródjon a rendszer. A végleges dizájnnal akár holnap el tudnánk indulni.

BK: Hogyan szeretnétek beszállni a hirdetési piacra?

ZG: Vegyes konstrukcióval megyünk, azaz sales house együttműködéssel és saját direkt értékesítői csapattal is jelen leszünk a hirdetési piacon, ami az idei évben alapvetően egy marketing tevékenység lesz, hogy felépítsük az ügyfélkapcsolatokat a maghatározott stratégiánknak megfelelően.

BK: Meddig van pénz a működésre, és addig hova szeretnétek eljutni?

ZG: Két évre van úgy pénzünk, hogy egy forint hirdetési bevétellel nem számoltunk. A tulajdonosi elvárás, hogy egy év alatt napi nyolcvanezer egyedi látogatót érjünk el úgy, hogy nem híraggregátorokra épül a felhasználói bázisunk.

#

Mit mondhatok erre? Úgy legyen! Kell a hírverseny, kell az újabb szereplő, és nagyon jó, hogy látnak még befektetők fantáziát a hazai online médiában. Persze ez most nagyrészt a jövő évi választások miatt egyben politikai kérdés és helyezkedés is, a lapot írókat ismerve a Zoom.hu nem a propaganda vonalat fogja képviselni. Én drukkolok nekik!

Gondolom nemcsak nekem tűnik fel, hogy az utóbbi egy-két évben mennyire eltolódott az online jelenlét a Facebook irányába. Lassan ott tartunk, hogy nemcsak akkor kötelező elem, ha B2C piacon vagyunk, de egyre több B2B cél is elérhető itt. De vajon mi ennek az oka? És miért nem látunk erre más országban annyira példákat?

A választ egy most publikált Eurostat jelentés adja meg (én itt olvastam). Az adatok tavalyiak, így a lehetőséghez képest frissek. Ez alapján

Az Európai Unióban a 16-74 éves korcsoportban az internetezők között legmagasabb arányban Magyarországon használnak közösségi oldalakat 

Számszerűsítve ez 83 százalék. Mivel azt már más kutatásokból tudjuk, hogy ez a 83 százalék lényegében a Facebook-ot (és a YouTube-ot) jelenti, így már érthető, miért akar mindenki Facebook-on kommunikálni.

A fiatalok lényegében 16 év fölött mind használják a közösségi médiát (Facebook, YouTube, Instagram):

A fiatalok (16-24 éves korcsoport) között az unióban a legnagyobb arányban (97 százalék) Belgiumban, Magyarországon és Dániában használták a közösségi oldalakat, a legkisebb arányban (77 százalék) Franciaországban, míg az uniós átlag 88 százalék volt.

De az idősebbek több, mint fele is: 

Az idősebbek közösségi hálózati aktivitás az unióban átlagosan 32 százalék volt, és majdnem minden uniós tagállamban 50 százalék alatt maradt, kivéve Belgiumban (56 százalék), Magyarországon (55 százalék), Máltán (51 százalék) és Portugáliában (50 százalék).

Az is kiderült, hogy az internetezők nagyon nagy része információt keres, ha online van: 

Információkeresésre a legmagasabb arányban (92 százalék) Németországban használták a világhálót, de magas volt az arány Horvátországban, Finnországban és Hollandiában (egyaránt 91 százalék) és Csehországban (90 százalék) is. Magyarország a rangsor 9. helyén állt a 80 százalékos uniós átlagot meghaladó 88 százalékkal. Legkisebb arányban Olaszországban (50 százalék), Romániában (59 százalék) és Bulgáriában (65 százalék) használták az internetezők információkeresésre az internetet tavaly 

Ezeket ha összerakom, azt látom, hogy a magyarokat Facebook-on (és egyéb közösségi oldalakon, pl. YouTube-on) el tudom érni, és szemben a szintén magas keresési aránnyal (amiről ez a kutatás nem szól), a Facebook-on olyan környezetben, ahol igényt is tudunk teremteni.

Ráadásul ezeken a felületeken mind tudok pontosan célozni (nemcsak demográfiai alapon), és kis összegű hirdetéseket is indítani. Azt gondolom, ez megmagyarázza, miért tolódott el az érdeklődés ennyire a Facebook és tsai. felé. Már csak azt kellene kitalálni, hogyan fog finanszírozódni a hazai tartalom...

A célok kitűzésének a fontosságáról már többször is írtam. Érdemes azért átismételni:

• marketinges folyamatot nem lehet cél nélkül elindítani
• a célnak olyannak kell lennie, ami elérhető és mérhető
• a célt kössük időtartamhoz
• legyen kellően konkrét
• legyen releváns, vagyis olyan, ami tényleg fontos

Ha ilyen célod van, akkor fel fogsz tudni építeni egy jó stratégiát és taktikát, és meg is fogod tudni valósítani azokat.

Ez eddig úgy hiszem, világos, és egyértelmű. De amikor ezt elmondom, sokszor felmerül: milyen célom is lehet akkor pontosan? Mik lehetnek a céljaim? Eddig erről kevesebbet írtam.

Alapvetően három féle célt tűzhetünk ki:

• bevétel növelése
• ismertség növelése
• edukálás

A legtöbb, általam ismert cél belefért ezek valamelyikébe. De nézzünk pár példát, mit is jelent ez a gyakorlatban!

A bevétel növelése elsőre egyszerűnek tűnik. Jelenleg van havi 5 millió HUF bevétel, ezt kell növelni fél év alatt havi 6 millió HUF bevételre. Éppen csak hozzá kellene tenni, hogy "ceteris paribus", vagyis minden más változatlan, mert a legtöbb esetben ezt így gondolják a cégek vezetői. De ez a ceteris paribus nem igaz, hiszen a növekedéshez pont, hogy változtatni kell. Tehát nem mindegy a növekedés mértéke sem.

Ezért sokkal okosabb cél, ha valami ilyet határozunk meg: jelenleg havonta 500.000,- Ft marad meg a költségek kifizetése után, vagyis ennyi az üzemi nyereségünk. Ezt kell növelni fél év alatt havi 600.000,- Ft-ra. Ez már mennyivel érdekesebb bevétel növelés, ugye? És ezt el lehet érni nagyobb forgalommal, de például nagyobb haszonkulccsal, esetleg megtakarítással, hatékonyság növeléssel. Például akkor lehet ilyen eredményt elérni, ha az eddigi pazarló marketing költségeket hatékonyabban tudjuk elkölteni.

Az ismertség növelése hasonlóan jó cél. Többen tudják azt, hogy kik vagyunk! Oké, de rögtön felmerül pár kérdés. Például: kik legyenek azok, akik ismernek? Illetve: hogyan mérjük ezt a növekedést?

Az internet világában erre az utóbbi kérdésre talán egyszerűbb válaszolni. Például növekedjen a weboldalunk látogatói száma úgy, hogy az eddigi havi direkt elérés és saját névre keresés és arra érkezett látogatók száma fél év alatt 30%-al növekedjen. De az előbbi kérdés már fogósabb, ugyanis ott meg kell határozni a célcsoportot.

Így aztán az ismertség növekedését lefordíthatjuk például lájk számban is: növekedjen a bennünket (a Facebook oldalunkat) lájkolók száma fél év alatt 30%-al, de úgy, hogy az oldal demográfiai összetétele ne változzon.

Az edukálással kapcsolatos célok valójában több önálló bejegyzést is megérnének. Viszonylag ritka, hogy valaki ilyen célt határozzon meg, egyszerűen azért, mert költséges. De egyes esetekben szükséges: ha egy merőben új megoldást szeretnénk bevezetni egy piacra, akkor fontos elmagyaráznunk, hogy az mire jó. Például ha egy új marketing szolgáltatást, mondjuk egy hűségrendszert szeretnénk bevezetni a fodrászoknak, akkor a direkt értékesítés biztos sikertelen lesz. Első lépésben meg kell tanítani őket, mi értelme van egy ilyen rendszernek.

Nagy céges ismert  példa erre az IBM esete. Ők egyetemeknek adtak lényegében ingyen számítógépeket, hogy azon tanuljanak a hallgatók. Mert akik egy IBM-en tanultak, azok amikor elhelyezkedtek egy munkahelyen, szintén IBM-et akartak, hogy azon dolgozhassanak.

Mint látjuk, nem annyira egyszerű  a célmegállapítás. A legtöbb gond akkor szokott felmerülni, amikor egyszerre kettőt szeretne egy cég megvalósítani - ez jellemezően költséges káoszhoz vezethet. Hozzá kell tennem, a kis- és középvállalkozások jelentős része csak a bevételnövekedésre szokott koncentrálni. Éppen ezért tud sikeres lenni ebben a közegben egy-egy olyan cég, amelyik elkezd ismertséget növelni, márkát építeni. De csak akkor, ha egyrészt ezt tudatosan teszi, másrészt tényleg jó célokat határoz meg.

A célok tehát fontosak, és talán most egy lépéssel közelebb sikerült kerülni ahhoz, milyenek a jó célok.

Kell egy csapat. Minarik Ede ezt jól látta, pontosan tudta, miért. Mert csapat nélkül nem működik.

Amikor belevágtam a tanácsadói létbe, akkor igazi egyszemélyes céget csináltam. Ennek lassan 12 éve, így volt szerencsém ebben a 12 évben megtapasztalni sok változást. Cégen belül, és cégen kívül is. Nem volt célom, hogy nagy céget építsek, nem volt célom, hogy piacvezető ügynökség legyek, nem volt célom, hogy egyáltalán ügynökség legyek.

Egy fontos célom volt: azzal foglalkozhassak, amit szeretek, ami érdekel. És még egy: ne legyen formális főnököm.

Ez a fajta felállás működött is pár évig, egyedül dolgoztam, olyan munkáim voltak, amihez nem kellett más. De változtak az elvárások, változtak a cégek, és egyre kevésbé fogadták el csak a tanácsadást: a megvalósításra is volt igény.

És persze változott az online marketing is. Egyre több kis cég kezdett el megjelenni a piacon, akiknek egyszerű igényei voltak, és egyre több olyan munka, amihez megvalósítás is kellett. Így szépen lassan növekedtünk. Nem túl nagy lendülettel, és aztán a válság miatt jelentős megakadással. De az elmúlt bő három évben kialakult egy olyan háttér, amire építhettem a szakmai munkámat. Előtte távmunkával építettem csapatot, majd néhány kudarc, csalódás, tévedés és elcseszés után váltottunk, és lett irodánk is.

Ez kellett ahhoz, hogy újra azzal foglalkozhassak, amit szeretek. És ehhez kellett a jó csapat is. Olyan emberek, akik segítenek abban, hogy elmehessek nyaralni, hogy tudjak nyugodtan tárgyalni, hogy dolgozhassak nagyobb volumenű feladatokon is. Olyan emberek, akik megérdemlik a bizalmat és akik remélem bíznak bennem is.

Azt kellett megtanulnom, hogy bár rövidebb távon lehet mindent egyedül csinálni, de valójában ez nem más, mint saját magam kizsigerelése. Az online marketing sok feladatra bomlik, nem lehet mindent megtanulni, nem lehet mindenben profinak lenni. És nem lehet egyszerre mindenhol ott lenni.

Nem tudok tárgyalni, tanulni, tanítani, blogot írni, Facebook oldalakat kezelni, tartalmakat gyártani, grafikákat készíteni, kampányokat kezelni, hírlevelet kiküldeni egyszerre.

Kell egy csapat. Ettől vagyunk sikeresek, és a csapat tudásától függ, milyen munkákat tudunk megvalósítani. Ez határoz meg bennünket a piacon.

Rájöttem, szeretek csapatban dolgozni.

Jó az, ha van egy csapat.

A jó marketinges képes elvonatkoztatni. A jó marketinges nem magából indul ki. A jó marketinges nemcsak megérti, hogy nem ő a célcsoport, de ezt a munkája során is figyelembe veszi.

Nem tudom elégszer elmondani a fentieket. De van még egy dolog, amire képes a jó marketinges: képes arra, hogy ne általánosítson.

Amikor sikerül egy kampány, amikor bejön egy eszköz, nagyon könnyen beleeshetünk abba a hibába, hogy azt gondoljuk: ez mostantól mindenkinek jó lesz, ez a marketing Szent Grálja, ezt és így kell használni! Pedig ez a legnagyobb hiba, amit ilyen esetben egy marketinges elkövethet.

Számos ügyfélnek dolgozunk, köztük nagyon sok webáruház is van. És azt látjuk, hogy vannak webáruházak, amelyeknek a Facebook hirdetések hozzák a nagy bevételt, másoknak meg a keresőhirdetések. Ezt látva nem tudom azt kijelenteni, hogy az egyik vagy a másik eszköz az, amelyik "jó". Jó mindkettő. Nem jó egyik se.

Éppen ezért nem tudok sokszor egyenes választ adni. "Mit javasolsz? Hogyan hirdessünk? Mennyit költsünk?" Lehet ezekre nagy általánosságokat mondani, de minden válasz így kezdődik: Attól függ. És így folytatódik: kellene csinálni egy teszt kampányt.

Nincs királyi út, nincs mindenki számára használható kész megoldás. A marketing nem konfekció. 

Amikor tanultam a marketinget, és felmerült a PR (public relations) helye a kommunikációban, akkor természetesen azt tanultam, hogy a PR a marketing része. Aztán amikor elkezdtem kicsit jobban foglalkozni a PR-rel (és a marketinggel), és beszélgettem PR-osokkal, akkor megtanultam, hogy a PR és a marketing egymás mellett, egymást kiegészítve működik, nem része az egyik a másiknak. A napi munkafolyamatok, a napi tapasztalatok is ez utóbbit igazolták.

És akkor jött a közösségi média.

A közösségi média elterjedése ezt (is) teljesen felforgatta. Mert ugye elvileg a teljes közösségi média folyamat olyan, mint a PR. Vagyis közönségkapcsolat. Tehát elvileg a PR feladata a közösségi média. Éppen csak a (hazai) PR szakma, néhány kivételtől eltekintve, olyan messze állt az online világtól, hogy tíz éve jártam olyan PR cégvezetőnél, akinek az irodájában nem volt számítógép. Egyszerűen lemaradtak. Így aztán nem a PR, hanem a marketing "ölébe hullott" a teljes közösségi média, nemcsak a hirdetések.

Aztán a marketing lépett még kettőt, és "kitalálta" a tartalommarketinget, ami igazából megint olyan feladatkör, ami a PR-é. Hiszen a tartalomgyártás alapvetően nem marketinges munka.

Most, így lassan egy évtizeddel később, a PR elkezdett felébredni, és követel saját "jussát". Éppen csak annyi történt, hogy egyrészt sokat kell tanulni, mert ez egy nagyon összetett és soktényezős, sokeszközös szakmai szegmens lett, másrészt a legtöbb ügyfél már foglalt. Bizonyítani kell, mitől jobb egy PR céget megbízni, mint egy marketingest.

Szerencsére vannak kivételek, nem is kevesen. Több hazai PR céggel dolgoztam együtt illetve ismerek, akik nagyon otthon vannak az online-ban. Érdekes, hogy ezek közül sem mind mozdult (azonnal) a közösségi médiára. De azért ott is vannak igazi online szakértők, akik sok éve dolgoznak ebben a szerepkörben is. Vagyis valójában nem arról van szó, hogy a PR szakma elaludt, hanem arról, hogy sok PR cég későn ébredt.

Így aztán nem lep meg, amikor a PR betámadja a marketinget. Az talán egy kicsit igen, ha a PR "maga alá akarja gyűrni" a marketinget. Mert máshogy nem tudom értelmezni azt, amit Maxim Behar nyilatkozott a Médiapiacnak. Tény, sikerült felkelteni az érdeklődést, de azt hiszem, ezt elég bulvárosan tette meg:

a PR rohamos gyorsasággal fejlődik, marketing pedig lassan már nem is létezik.

Igaz, a folytatásból kb. kiderül, hogy vagy fogalma sincs arról, mi a marketing, vagy egyszerűen csúsztat. Mondjuk egyik sem jó... 

A marketing mára a közösségi médiára költözött.

Ez csúsztatás. Ha megnézzük az egészséges médiamixet, akkor abban csak egy fontos szereplő a közösségi média, de pl. a webáruházak keresőhirdetések vagy SEO nélkül nem élnének meg. És ez csak az online szegmens, és csak a reklám. De a marketing nem kizárólag reklám...

Miért fizessen egy cég több ezer eurót piackutatásért egy marketingcég számára, ha a közösségi médiában sokkal hatékonyabban, olcsóbban és a valósághoz közelebb maradva is megoldható?

Talán azért, hogy ne csak a 10% hangadó véleményét tudja meg? Most őszintén: 2017-ben ez így felmerülhet? 

Azt gondolom, az elkövetkező években a marketing eltűnik, mert a PR-cégek kiterjesztik a tevékenységüket.

Lássuk...

Régen a PR csak az ügyfelek és a média közötti rést töltötte be, ma viszont már – az ügyfelekkel együtt - birtokolja a médiát.

Mármint a közösségi médiát, ugye? Vagy kommentelhetőek lettek a tv reklámok? Van call-to-action gomb az óriásplakáton?

Az előnyünk ugyanakkor, hogy mi vagyunk a tartalom mesterei, tudjuk, hogyan töltsük meg olyan tartalommal a felületeinket, hogy az ügyfeleink potenciális vásárlói tájékozottabbak legyenek és a jó irányba befolyásoljuk őket.

Igen, ebben egyet tudok érteni.

Lehet kapcsolat a PR, a reklám és a digitális üzlet között, és az elmúlt egy-két évben erősödő összeolvadási hullámot figyelhettünk meg a kommunikáció e három ága között.

Megmondom őszintén, ezt nem teljesen értem. Az elmúlt 10-15 évben alakult ki egy elég szoros kapcsolat a PR, a reklám és a digitális üzlet között. Erről szól a világ...

A marketinget viszont sosem tekintettem játékosnak ebben a mezőnyben. A munkájuk egyes elemeit átvette ez a három terület.

Hát, rossz hírem van. A reklám a marketing része. Ráadásul "egyes elemek"-ről beszél. Elmesélem, a teljesség igénye nélkül, miről szól még a marketing:

• stratégia tervezésről
• kutatásról
• árképzésről
• termékfejlesztésről
• értékesítési láncról

Ezek akkor nem kellenek? Tényleg? És akkor mégis, miről kell kommunikálni? Ami a PR-os eszébe jut??

Mit mondjak? A cikk valóban érdekes. De Maxim Behar PR-osként most nagyon odamondott. Azt hiszem, vagy az interjú nem fejti ki bővebben, mire gondol, vagy egyszerűen ő téved hatalmasat.

Nem szeretném, hogy félreérts, ha már eddig eljutottál az olvasásban. Nem arról van szó, hogy leírnám a PR-t, nem arról van szó, hogy én meg a marketinget tekintem kalapácsnak. Azt szeretném csak megmutatni, hogy bár hangzatosak a kijelentések, de nem igazak. Egyszerűen csak egy vélemény egy PR-ostól, aki fontos pozíciót tölt be. Vélemény.

Persze a közösségi média egyre növekvő szerepe tényleg rendesen átrendezte az ismert világot. Ugyanakkor pont annyira nem szabad hinni abban, hogy ez mindent visz, mint ahogy a televíziós piac előretörése az ötvenes évektől sem tette tönkre a rádiókat, vagy épp a nyomtatott sajtót. A közösségi média valójában átalakítja a marketinget, de nem alapjaiban, hanem eszközeiben és sok esetben céljaiban.

És ez mondjuk nem is akkora nagy baj. Én is nagyon utálom a reklámok frontális támadását... 

Én egy széket akarok venni. Tegnap végképp elszakadt a forgószékem szövete, lassan kell vennem egy másikat. Olyan széket akarok, ami nem fog egy év alatt összetörni alattam, vannak kerekei, forog, gázrugós - és kényelmes.

Én egy széket akarok venni. Nem érdekel a története a cégnek, nem érdekel, mióta létezik a forgószék, nem érdekel, milyen szövet inspirálta a tervezőt. Nem érdekel a története a széknek. Az érdekel, hogy kényelmes legyen.

Én pontosan tudom, mitől kényelmes egy szék nekem. Nem mindegy, milyen széles a beleülő rész - vannak vékonyabb és szélesebb székek. Nem mindegy, hol van a karfája, és az sem mindegy, mekkora. Nem mindegy, mennyire tudom a magasságát állítani, és az sem mindegy, tudok-e rajta hintázni.

Ha széket akarok venni, ezek a dolgok érdekelnek. Meg persze az ára.

Ha te nekem el akarsz adni egy széket, akkor elsősorban ne mesét írj róla. Ha te nekem el akarsz adni egy széket, akkor mutasd be: mondd el, mekkora, mondd el, mit tud, mondd meg, hol tudom kipróbálni, és mondd meg, mennyibe fog nekem kerülni. Mesélj a garanciáról, mesélj arról, ki mindenki volt elégedett egy-egy konkrét székkel.

Én egy széket akarok venni. Nem mesét akarok hallgatni, nem a sztori érdekel. Nekem mindössze csak egy szék kell.

Segíts, hogy tudjak választani, ne az időmet rabold!

Pár napja a szegedi irodánkban a kezembe került egy régi marketing könyvem, Kotler-től a Marketingmenedzsment. Nekem még a kék van meg, én elég rég tanultam marketinget... Több ok miatt is emlékezetes nekem az a könyv, két félév alatt tanították meg nekünk (illetve nevesítem is: dr. Fojtik János tanított, sokat köszönhetek neki), és elég sokat készültem a vizsgákra - egyszerűen meg akartam tanulni azt a könyvet.

Persze, amikor tanultam, folyamatosan volt bennem egy olyan érzés, hogy "ezt minek". Akkoriban már gyakorló vállalkozó voltam, egy kis reklámirodát csináltunk, és volt némi tapasztalatom, miből is áll a marketing. És azt még értettem is, miért fontos az AIDA modell, de azért egy GE mátrix? Meg nagyvállalati marketing? Hát csókolom, hol van a valóság?

Azóta eltelt nagyon sok év. A könyvnek is lett új kiadása, hiszen azóta már van internet is, az egész világ és az egész marketing is felfordult. De pár éve elkezdtek jönni azok a megbízások, amelyek valódi tervezést igényelnek, és nemcsak a reklámról, hanem az egész marketing folyamatról szólnak. És közel 20 évvel a könyv megtanulása után hirtelen értelme lett egy csomó, ott leírt dolognak. Azoknak, amikre akkoriban azt mondtam: "ezt minek?".

Nem állítom, hogy a kék Kotler a mai napig friss lenne és aktuális. De az alapvető tudás és szemlélet, amit abból megtanultam, a mai napig használható. Ez egy fontos tanulság. Fontos tanulság, mert nem tanultam hiába, és fontos tanulság, mert nem tanítottak hiába. Mert az elméleti alap igenis kell.

Amikor rájöttem, hogy nem való nekem a multi élet, amikor rájöttem, hogy többet akarok, mint egy multinál egy marketinges állás, és véglegesen a kkv-k, a kicsi és közepes cégek felé fordultam, akkor azt hittem, a Kotler könyv nem lesz érdekes. Újra kell tanulnom a marketinget. De kiderült, ez így nem igaz. Mára merem állítani: ha valaki marketinges, megtanulja a szemléletet, megérti, hogy mi történik a folyamatok mögött, akkor mindegy, hova kerül: jó marketinges lesz. 

Az eszközök használata megtanulható. Lehetünk specialisták egy-egy területen. De ha jó marketingesek akarunk lenni, akkor elsősorban marketinget kell tanulnunk. Nem az a fontos, hogy éppen mit enged a Facebook vagy éppen milyen új algoritmust dolgozott ki a Google. Ezek mind változnak. A rendszer a lényeg, és az a tudás, amikor meg tudom mondani, mikor mit kell használni.

Ezek jutottak eszembe, amikor nézegettem azt a könyvet. Jó volt visszaemlékezni, jó volt végiggondolni, mi történt azóta. 

A munkánknak van egy nagyon izgalmas és nagyon felfokozott része: amikor átveszünk egy céget, és elkezdünk dolgozni. Átvesszük, mert általában már van valamilyen marketing tevékenysége, és első lépésben azt kell folytatni. Átvesszük, mert átvesszük a Google AdWords fiók kezelését, a Facebook oldal tartalomfeltöltését, moderálását.

Az ilyen folyamat mindig eltart pár napig, és utána még néha hetekig, amíg összerázódunk az új ügyféllel. Persze, minél alaposabb, minél közlékenyebb az ügyfél, annál jobb. Vagyis ha jó brief-et kapunk a feladatra, akkor az már fél siker. Persze mi a jó brief?

Főiskolán és képzéseken is tanítom, milyen az ideális brief. Ideális, de olyat sosem kapunk. Van benne leírás a cégről, a piacról, a kreatív elképzelésről, a célról, a célcsoportról, az eszközökről stb. Elvileg ez egy jó hosszú anyag. Gyakorlatilag? Kaptam már brief-et sms hosszúságban.

Most az a pozitív és meglepő élményünk volt, hogy az egyik új ügyfelünk tényleg komolyan vette a feladatát, és írt egy alapos brief-et. 9 oldalas az egész anyag, és tényleg használható is. Releváns, értelmes, összeszedett és jól használható.

Ez az anyag nemcsak azért jó, mert így nagyon gyorsan képbe kerültünk, de a kollégákat is felvillanyozta: ez igen, ez a cég tényleg komolyan gondolja azt, amit csinál! Ez a brief, ez a leírás adott egy plusz motivációt a csapatunknak.

Azt hiszem, ez így nagyon jó indítás!

De mi is van ebben a brief-ben?

1. Leírás a cégről, leírás a tevékenységről, amiben együtt kell dolgozni.
2. Leírás az eddigi tapasztalatokról.
3. A folyamatok bemutatása.
4. A célok megfogalmazása.
5. A célcsoportok bemutatása.
6. Az eddigi eredmények bemutatása.
7. Az elvárások pontos és mérhető megfogalmazása.

Innen már el lehet indulni. Ez a hét pont ad nekünk egy olyan alapot, ami után az alábbi négy lépést végezzük el:

1. Hozzáférések átvétele
2. Statisztikák elemzése
3. Marketing stratégia felállítása
4. Taktikai lépések megtervezése

Lesz dolgunk, bőven. De pont ehhez értünk. És most ráadásul lelkesek is vagyunk!

A türelem a legnehezebb. Amikor azt látod, hogy csak fogy a pénzed, és nem történik semmi, akkor nagyon nehéz megállni, hogy ne haladj tovább a terveid szerint. Mert nem azért készítünk marketing stratégiát, majd ahhoz taktikát, hogy a kezdeti időszakban feladjuk, á, ez úgysem fog működni.

Minél nagyobb egy cég, minél több a rendelkezésre álló pénze, tartaléka, annál könnyebb türelmesnek lenni. És minél inkább napról-napra élünk, annál nehezebb elfogadni, hogy valami nem hoz azonnali eredményt. A türelem tehát sokszor attól függ, mennyi pénzünk van.

De ahhoz is türelem kell, hogy végigvigyünk egy fejlesztési projektet. Minél feszesebbek a határidők, annál inkább kapkodunk, annál inkább engedjük azt, hogy a kevésbé jó megoldás készüljön el, mert nincs időnk többet várni. Ilyenkor azt nehéz elengedni, hogy az eredeti tervek szerint haladjunk. Persze vannak esetek, amikor nincs mérlegelési lehetőség, a határidőt tartani kell - pl. mert egy eseményhez kell alkalmazkodnunk.

A partnereink felé is türelmesnek kell lennünk. Sokszor nem sikerül azonnal alkalmazkodni egymáshoz. Nem olyanok a képek, nem olyanok a szövegek, nem olyan egyszerű az együttműködés, mint amire eredetileg gondoltunk. De ha nem adunk időt arra, hogy a partnereink is megtanulják az igényeinket, akkor sosem lesz igazán jó együttműködésünk.

Végül leginkább magunk felé kell türelmesnek lenni. Az elindított folyamatokhoz, egy-egy ötlet megvalósulásához idő kell. És ha magunkhoz sem vagyunk kellően türelmesek, akkor senkihez nem leszünk az. Márpedig ez határozottan visszavetheti az eredményeket.

A türelem tehát fontos az üzletben is. Gyakoroljuk!

Olvasom és tapasztalom, hogy a trollok, fizetett kommentelők, gondolkodás nélkül mindent leírók és megosztók miatt a beszélgetős közösségi terek egyre kevésbé használhatóak. Egyesek már temetik is az internetet ezek miatt. Miközben lenne lehetőség rendet vágni, több módon is. És nem is kellene nagyon sokat gondolkodni ötletért, hiszen már jól ki lett találva több lehetőség is.

Alapvetően két kulcs van az olvasható közösségi tartalom felé: az egyik a moderálás, a másik a minősítés. És bár mindkettőnek vannak hátrányai, mégis érdekesekké váltak mára, hiszen ezek nélkül még nehezebb élvezhető tartalmakhoz jutni.

De volna még egy út, amit még a Végjáték című könyvben Orson Scott Card írt le: a meghívásos fórumrendszer. Azt gondolom, hogy ez lehetne egy lehetséges út arra, hogy visszatérjünk az érdemi viták színterére. Ez az út pedig a következő:

Kétszintű kommentezési rendszert kell csinálni. Legyen szó fórumokról vagy hozzászólásokról, kell csinálni egy engedélyezett listát és egy általánosat. Az általános hozzászólások, kommentek közé mindenki írhat, ahogy manapság. De az engedélyezett listába csak a fórum vagy az adott bejegyzés tulajdonosa hívhat meg embereket. Olyan ez kicsit, mint a Facebook csoport, csak ez nem zárt. Az engedélyezett felhasználók viszont szabadon írhatnak, amit gondolnak, de persze a tulajdonos bárkit törölhet.

Nem lenne ez nagy fejlesztés, de kialakulna egy olyan felület, ahol le lehetne folytatni valódi vitákat, és ahova mások is be szeretnének kerülni. Márpedig a bekerülésre lehetne még pár egyéb technikát kidolgozni, akár az általános listában résztvevők felől.

Lehet persze egyel tovább is lépni: az engedélyezett listába pl. csak olyanok léphetnek be, akiknek ellenőrizhető a személyazonossága. Nem azt jelenti, hogy csak saját néven szólhatnak hozzá, de a regisztrációkor megadott alapján a tulajdonos vissza tudja keresni, ki az adott személy.

A lényeg az lenne, hogy az engedélyezett felhasználók által folytatott beszélgetések valóban hasznossá váljanak.

Korlátozni kell, úgy tűnik. Nem örülök ennek, mert az ideális állapot az lenne, ha mindenki engedélyezett listában lenne, de annyi a manipuláció és az öncélú agyaskodás, hogy valamit ki kell találni. Talán a fent leírt megoldás lehetne a legfájdalommentesebb.

Mit gondolsz?