Onlinemarketing blog

Ez egy kicsit olyan tabu téma volt sokáig az interneten. Tudjuk, hogy mik az ellenérvek: "ezért a szarért nem fizetek", "majd máshol ingyen elolvasom", "nem ér ez egy fillért se". És ismerjük a félelmeket is: elveszített felhasználók, kevesebb bevétel mint a reklámokból, és így tovább.

Pollner rendszeresen ír a külföldi próbálkozásról, és tudjuk, például szlovákiában már működik fizetős kapu, többé-kevésbé sikeresen. Sőt, azt is tudjuk, vannak hazai törekvések is: egyrészt vannak olyan tartalomszolgáltatások, amelyek egy-egy részéhez csak pénzért férünk hozzá, másrészt nyelvi adottságaink miatt a szlovák példa nálunk is ragadós lehet. De nemcsak ilyen nyelvi szigeteken terjed ez a megoldás...

Vagyis lassan, de biztosan el kell fogadnunk: a fejlődés iránya egyértelműen a fizetős (részben fizetős) tartalmak világa. Az, hogy mi fog pénzbe kerülni, persze sok dologtól fog függni, de tuti, hogy néhány év múlva már az lesz a természetes, ha a számunkra értékesebb dolgokért fizetünk, és igen, nem fogunk ezen kiakadni. Főleg, ha a Pianohoz hasonló megoldás lesz, vagyis nem kell minden oldalon külön fizetgetni, egy helyen elintézzük, és onnantól megy mindenhol.

Hogy ez felháborító? Hogy úgysem fogsz fizetni "ezekért"? Igen, most sokan így gondolják. De javaslom, barátkozz a gondolattal.

A közösségi médiában a legrosszabb talán az, hogy kötelezőnek érezzük, hogy minden ünnepre reagáljunk. Ahogy kedvenc magyartanárom mondta: minden sátoros ünnepre, ugye. És ez a viszkető kényszer, a lájkgyűjtés, a közlési inger ott van minden közösségi média menedzser ujjában: ha van apropó, akkor azt kell kihasználni, ha nincs apropó, akkor csinálni kell.

A sátoros ünnepek előnye az alapban meglévő érzelmi bevonódás: valóban van egyfajta pozitív hozzáállásunk, így csak "kicsit kell lökni", hogy az felénk forduljon. És ez elvileg működik is, csak ugye belép a képbe az a kedves kis dolog, hogy amennyiben mindenki potyautas, úgy nincs aki állja a számlát, vagyis ha mindenki erre játszik, akkor pont semmi előrelépést nem érünk el.

Így aztán a közösségi médiában, de főleg a Facebookon inkább kínosakká válnak az ünnepek, semmit meghitté. Amikor pedig ilyen furcsa találkozások történnek, hogy a Húsvét hétfője egyben a Bolondok Napja...

Szóval, lehet, az járt a legjobban, aki már délelőtt jól berúgott locsolkodás közben, és most kiütve alszik, aztán csak holnap kapcsolja be a számítógépét. 

Igen, tele vagyunk szar reklámokkal. Igen, még több hülye reklámötlet jut eszünkben, főleg, ha elfogyasztunk elég tudatmódosítót. És igen, van, amikor valamelyik főnök ésvagy ügyfél talál ki valami bődületes baromságot. De ettől még nem kellene ezeket leforgatni, majd ráadásként adásba is adni!

Egy szópoén még önmagában nem reklám. Főleg, ha csak arra épül az egész. Az üzenet nem jön át, és nem ad semmit hozzá a brandhez. És most gondoljuk végig: egy 111 éves márkának valóban le kell mennie kutyába? Ez azt gondolom méltatlan a valamikori IBUSZ-hoz...

(A fotó az IBUSZ oldaláról származik.)

Már önmagában az is rengeteg időt elvisz, hogy az ember jelen legyen a különféle közösségi média oldalakon. A Facebook mellett ha használunk mást, akkor azért érdemes azokat követni, ott, vagy ott is megírni, amit gondolunk. És ezen más szolgáltatások száma sem kevés. Ugye többen írunk blogot, jelen vagyunk a Twitteren, egyesek Tumblr-en. Aztán ott van a Google+, ami ugyan nem pörög látványosan, de mégis, vannak, akik inkább ott aktívak. Aztán persze foglalkozni kell (kellene) a LinkedIn profillal, az ottani jelenléttel is.

És akkor az egyebekeről, mint Foursquare vagy Klout még nem is volt szó... De nagy kérdés, tényleg kell ennyi?

Ha valaki céges kommunikációt folytat, vagy a saját márkájának az építése a fő feladat, akkor bizony érdemes minél több helyen jelen lenni. De az nem biztos, hogy ez tartható - valamikor dolgozni is kell, nem igaz? Éppen ezért érdemes valamilyen rendszert vinni az életbe: melyik platformot mire is használjuk.

Ez cégek esetében egyszerűbb: hol fordul meg a célcsoportunk?

De magánszemély esetében inkább ízlés kérdése: mi az, ami tetszik, mi az, amit szeretek használni, hol jönnek inkább a visszajelzések, és persze: hol vannak a haverok?

Ebben az összeállításban persze a Facebook magasan vezet sokaknál, így valahol érthető, ha azt használják a legtöbben. Igaz, a zaj is ott a legnagyobb: könnyű elveszni a rengeteg státuszfrissítés és hír világában. Miközben vannak helyek, ahol szinte alig történik valami - és ott mi is jobban látszódunk elvileg, persze, ha van kihez szólni.

Nincs jó megoldás valójában. Érdemes ott lenni azokon a helyeken, amiket szeretünk, azokon a helyeken, amelyek célcsoportunk miatt fontosak, de nem kell félni, hogy lemaradunk valamiről. Ami igazán fontos, azt úgyis meg fogjuk találni, és bennünket is megtalálnak. De persze tanulni sose árt. Éppen ezért érdemes új dolgokat is kipróbálni, és éppen ezért érdemes - ha csak vendégként is - néha-néha benézni mindenhova.

Van ez a régi poénosnak szánt mondás, miszerint cégünk gyorsan, pontosan és olcsón dolgozik - ebből bármely kettőt választhatja! Nagyon jól hangzik, és alapvetően igaznak is tűnik ez. Az ügyfelek rendszerint persze úgy gondolják, hogy mindhármat kérik egyszerre, de azért el szokták fogadni, ha egyik-másik "sérül".

A valóság viszont az, hogy a tipikus munkáknak tipikus erőforrás igényük van. Az fps osztott meg egy képet Facebookon, ami azt mutatja, nincs olyan munka, hogy pár perces: ha profi vagy, vannak kötelező lépések. Pont ettől vagy profi.

A bennem felmerülő kérdés az, hogy vajon ha kkv-nak dolgozunk, akkor mennyire szükségszerű, hogy ne profi módon dolgozzunk? Mert a fenti elvárások (olcsót, gyorsat és pontosan) elsősorban náluk jelentkeznek. Egészen pontosan: minél kisebb egy cég, annál inkább ezek az elvárások.

A döntés persze nálunk van: nem vállalunk el ár alatt munkát, vagy megpróbálunk csodát tenni. Mi egyre inkább az előbbit választjuk. De azért néha meglepődök, másnak hogyan éri meg annyiért a feladat...

A napokban tervezgettünk egy eseménysorozatot, ahol ez felmerült kérdésként: adjuk ingyen, vagy adjuk pénzért? Mi a fontosabb: a sok résztvevő vagy az, hogy azok vegyenek rajta részt, akiket tényleg érdekel? Az eseménysorozat egyértelmű célja az értékesítés, vagyis új ügyfelek szerzése - és persz az edukálás is. A kettő együtt, hasonló súllyal. És bár lehet, eladás szempontból elsőre jó ötletnek tűnik az ingyenesség, de valóban kell nekünk olyan ügyfél, akinek számít pár ezer forintos jegyár? Valóban a tömeg a cél, és nem az olyan ügyfelek, akik megfizetik a pontosságot (minőséget)?

Az interneten pillanatok alatt lehet olcsóbb ajánlatot találni. Mindenre. Ha csak az ár számít, akkor nem sok esélyünk lenne. De valamiért mégis fent lehet maradni, egyelőre. Csak meg kell tudni találni az igényes ügyfeleket.

A Totalcaron jelent megy egy érdekes cikk arról, hogy autóvásárlási céllal megkerestek több kereskedést. A cikknek egyik tanulsága, hogy hányan és hogyan reagáltak - ez is érdekes önmagában -, de másik érdekes tanulság az a megkérdezés módja. Mert nem személyesen mentek a szalonokba, nem telefont használtak, hanem emailt.

És mindezt úgy, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb módja. Mert ugye az is - ma már az email a legtriviálisabb kommunikációs eszköz akkor is, ha vásárolni akarunk. Ez pedig azt jelenti, hogy igenis oda kell figyelni az emailekre, azokkal ugyanúgy kell bánni, mint a személyes ajánlatkérésekkel.

Mondjuk, alapban nem árt, ha a cég eleve ügyfélbarát. A cikk alapján már ebben is el-elbuknak a cégek. De ez valahogy össze is függ: ha fontos az ügyfél, akkor megbecsüljük annyival, hogy válaszolunk neki, nem? És attól, hogy emailt küld, még lehet az ajánlat kérése véresen komoly!

Hogy ez triviális lenne? Eddig én is ezt hittem. De a cikk alapján nem az: volt három olyan cég, amelyik egyáltalán nem válaszolt! Az mondjuk érdekelne, vajon mi lehetett ennek az oka... Talán megette a spam filter az emailt? Vagy egy nem olvasott email fiókba került? Vagy konkrétan le se szarják a netes érdeklődést? Nem vették komolyan az ajánlatkérést?

Az elmúlt egy évben mintha lazult volna a szorítás: miközben a gazdaságunk unortodox módon fejlődött, a reklámipar ezt vaskosan visszaigazolta, de valahogy az online iparnak könnyebb lett. Könnyebb lett, mert egyre többen akarják hatékonyan elkölteni a pénzüket, és egyre többen hiszik el, hogy az a hatékony, ami az interneten történik. Jó a pr-unk, na!

És most itt vannak a számok, és jól látszik, hogy tényleg ez történik.

Az adatok alapján a hirdetők összesen net 35,65 milliárd Ft-ot költöttek digitálisra, így 14%- kal bővült az online reklámpiac. Az online reklámköltés arányát előzetesen 22%-ra becsülte az IAB.

Mivel Ingrid a blogjában részletesen leírta az adatokat, én ezt most nem teszem meg. De megerősítem azt, amit a számok is mutatnak: fejlődünk. Egyre több kkv nézi jó megoldásnak az internetet, egyre többen akarnak profi módon jelen lenni. Ettől itt van munka, vannak feladatok, van hova fejlődni. Azt nem tudom, jobb gazdasági környezetben mennyi lenne a fejlődés, és mennyire a körülmények szorítják erre a kkv-kat, de feltételezem, hogy a fejlődés inkább természetes, mint kényszer szülte.

Ez pedig azt jelenti, jövőre is növekedni fogunk.

Ma a XIII. MFOR Marketing Konferencián tartottam előadást a megújuló Facebookról. Összeszedtem benne az elmúlt hónapok legfontosabb olyan változásait, amelyek érintik a marketinges munkát, és összegyúrtam az egészet egy bő fél órás előadásban.

Íme a prezentáció.

Készült az NMHH megbízásából egy felmérés a hazai internetfelhasználási adatokról. Mivel ezt nem a megszokott mérést készítő cégek csinálták, hanem egy eddig ezen a piacon kevésbé, de máshol már megismert cég, kíváncsian nézegettem az eredményeket.

(Vagyishogy nézegettem volna, de a kutatást megmutató oldal, és az azt megrendelő NMHH oldala is éppen most nem megy, sajnos, de azért cikkben elértem az adatokat.)

A kutatás egyik legfontosabb megállapítása: a magyarok 50,2%-a naponta használja az internetet, és 25% azok aránya, aki soha nem internetezik. Sőt, ha a keveset netezőket ide vesszük (vagyis azokat, akik ritkábban neteznek, mint hetente), akkor is csak 28,5% ez az arány. Vagyis a kutatás sokkal szebb képet fest, mint az NRC legutóbbi mérése (ami 63%). Ez elég nagy eltérés, kb. 10% pont, aminek vagy az lehet az oka, hogy az NRC adata régi, és egy év alatt ennyit nőtt a netezők száma, vagy más, módszertani eltérés. Azért elég nagy a különbség ahhoz, hogy felfigyeljek rá...

De ha elfogadjuk az adatokat, akkor ez azt jelenti, hogy 75%-os a hazai penetráció, és 50%-os a heavy userek aránya. Sőt, a napi 3 óránál többet netezők aránya is kicsivel 20% fölött van, ami azért már nem kevés.

A kutatás több, már ismert tényt megerősít: a fiatalok többen és többet neteznek, mint az idősebbek, és a munkanélküliek, segélyből élők sem mondanak le a hálózatról. Ami viszont nekem kicsit meglepő, hogy a férfiak gyakrabban neteznek.

A kutatás második fele a mobilnetről kérdez, ami azt mutatja, nem is annyira fontos a többségnek, hogy bárhol netezhessen. Ezeket az adatokat most nem másolom be, sajnos a cikk (mint írtam, az eredeti forrás éppen most nem elérhető) nem teljesen világosan írja le, hogy mi minek a százaléka. De a lényeg látszik: az internet fontos, igény van rá, de egyelőre otthon ésvagy munkahelyen, a kezünkben nem annyira.

Majd fog ez is változni, azt hiszem. A jót könnyű megszokni.

Igazán röviden is meg tudnám írni ezt a bejegyzést:

Ne csinálj hangos weboldalt! 

Ennyi. De azért kicsit kifejtem. Néhány weboldal tulajdonos valamilyen oknál fogva úgy gondolja, az növeli az élményt, ha a szöveg és kép mellett hangot is mellékel az oldalhoz. És hogy tuti eljusson a címzettekhez, ezért az oldal betöltésekor automatikusan el is indítja azt. A hatás frenetikus: a szelídebb látogatók csak lehallkítják, az idegesebb fajták azonnal le is zárják az oldalt. De mindkét esetben csuklik a hangot a weboldalra felrakó anyukája.

Így aztán valójában a hang el sem jut a címzettekhez, ellenben a weboldal egy hatalmas mínusszal indít. És kell ez nekünk? Ugye nem?

Egyébként a tapasztalatom alapján két féle hang szokott az oldalon elindulni. Az egyik válozat az, amikor zene indul el. Jellemzően valami lift-pop, aminek semmi plusz hozzáadott értéke nincs, csak zavar. Néhány esetben az oldal stílusának megfelelő zenét próbálnak keresni, mondjuk ez sem sokat segít...

A másik változat az, amikor valamilyen rádióreklámot raknak fel, és a rádióreklámok jó szokásának megfelelően ezek még üveltenek is. Ez a minősített megoldás: nem elég, hogy hangos, de duplán zavaró. A tartalom meg már nem is lesz érdekes...

Tényleg, neked tetszik az, ha hangos egy weboldal?

Az utóbbi napokban többször is felmerült, hogy ha valaki online marketinggel foglalkozik, akkor ahhoz előbb-utóbb kelleni fog az alap html ismeret. Nem lehet megúszni e nélkül, na. A kérdés csak az, milyen mélységig kell beleásni magát az embernek? Mert az nem cél, hogy programozni tanuljanak a marketingesek, és az sem cél, hogy webdesignerek vagy webmesterek kenyerét vegyék el.

Azt hiszem, két dologra van szüksége a marketingesnek, ha a html-ről beszélünk: meg tudja érteni a weboldal kódját és bele tudjon szerkeszteni egy-két egyszerűbb esetben. Az előbbire azért van szükség, hogy meg tudja nézni, van-e pl. Google Analytics kód befűzve, az helyesen van-e beillesztve. A linkelések, formázások rendben vannak-e. A kért mérőkódok a helyükre kerültek-e. Az oldal SEO alapbeállításai meg vannak-e.

A utóbbira pedig akkor van szükség, ha egy egyszerűbb cms-ben akar valamit módosítani, vagy egy html emailt kell kicsit kiegészíteni. Ismerni kell az alap formázásokat (vastag betű, dőlt betű, cím formátum stb.), tudni kell, hogyan néz ki egy link és kell is tudni ilyet csinálni, fel kell ismernie a beillesztett képet és így tovább.

És azt hiszem ennyi, pontosabban ez a lényeg. Az persze jó, ha ennél többet is tud egy marketinges, de valójában ennyi már elég lesz ahhoz, hogy a tipikus feladatok esetében ne tudják átverni.

Szerinted is elég ez? Vagy mit kellene még megtanítani?

Beszélgetünk egy kedves ismerősömmel. Mondja, van egy új projektje, egy startup. Be is nevezett már idén két versenybe is. Elkészítette a pályázatot (bár azt nem érti, hogy az egyik verseny miért küldi ki szinte naponta, hogy egészítse ki a pályázatát, de ha már megtette, akkor tárgytalan - mi ez már, amikor online automata is ellenőrizhetné?), sőt, készített egy online modellt is: ki lehet próbálni a terméket, igaz, még csak egy modell, nem éles, de meg lehet nézni.

És persze méri is a modellt, hányan látták, mit néztek meg rajta - végső soron ez csak egy Google Analytics kód kérdése, semmi több.

És kérdezi tőlem: "Tudod, eddig hányan nézték meg? Ott a pályázatom, várom a döntést, és tudod hány embert érdekelt a modell? Nullát! Senkit! Senki nem nézett rá! Mi alapján döntenek akkor? Vagy előre le van játszva a verseny, mi?"

Mondtam én neki, hogy hát, a beadott terv, meg ugye sok a pályamű, meg hát az idő is kevés, de lássuk be, ez inkább magyarázkodás, süket duma. Tényleg, ha ott a modell: miért nem nézték meg? Tényleg érdekli ezeket a versenyeket bírálókat, hogy milyen pályaművek érkeznek be?

Amúgy lesz idén is StartUp Underground. És ott is lesz pályázat. De oda fogok figyelni, hogy megnézzék a modelleket is, ha készülnek.

Elindult a TESCO webáruháza.

Azt nem tudom, megeszi-e a Nagy Hal a kis halakat, de egy dolog biztos:

A magyarországi internetes kiskereskedelmi forgalom 2011-ben az eNET mérése alapján 155 milliárd Ft volt. Ugyanezen évben a TESCO forgalma 705,2 milliárd Ft.

Erre mondják azt, hogy nem egy súlycsoport. Nem beszélve arról, hogy a TESCO-nak az országban 210 áruháza van, vagyis 210 helyre önköltségi áron tud "szállítani", bolti átvétellel. Aztán ott van az a tény is, hogy van némi külföldön szerzett tapasztalatuk is, nem nálunk indulnak először.

Azt is mondhatnánk, a TESCO viszi a piacot, online-ban is. Hogy így lesz-e? Az esélyük meg van rá, de ahogy a kiskereskedelemben a TESCO mellett vannak más szereplők is, úgy az interneten sem marad versenytárs nélkül. Nemrég indult a CBA, és azt hiszem, az egyes szegmensek webshopjai is részterületeken erős versenytársak maradnak.

Van vajon esély a TESCO mellett?

Szerintem mindenképpen. A TESCO árukínálata, bár hatalmas, de korlátozott. Nincs jelen minden területen. Az akciói lehengerlőek, de a nem akciós termékekben már versenyhelyzet van, és nem akcióznak mindig mindent. Egész biztos, hogy a TESCO rövid távon nem tesz jót azokkal a webáruházakkal, akikkel termékszinten versenyez, de például speciális csatlakozókat, kábeleket továbbra sem a TESCO-ban fogok rendelni.

De csak ennyi? Az árukínálat mellett más nem segít? Szerintem segít. A TESCO sem tökéletes, biztosan lehet majd szolgáltatás szinten is versenyezni velük. Például terméktámogatással, kiszolgálás minőséggel, garanciával és így tovább. Persze ez nem lesz könnyű.

Most egy új versenyhelyzet alakult ki a piacon. Néhány hónap kell ahhoz, hogy kiderüljön, ez mennyire lesz rossz a többieknek. De majd csak a karácsonyi szezon fogja megmutatni: a TESCO elvesz forgalmat, vagy hozzáad a hazai piachoz. Mert ez is egy lehetséges olvasat: most majd nem kicsit, hanem nagyon fog nőni az éves online kereskedelmi forgalom.

A jó marketinges bele tudja élni magát a fogyasztó, az ügyfél helyzetébe. Azért tudja kellemessé, kívánatossá tenni a terméket, mert érti, tudja, hogy mit akar a vevő. Persze nem lehet mindenki szuperképességű hős, nem látunk bele a másik ember fejébe, hanem megfigyeljük, és megkérdezzük arról, hogy mit gondol.

Az internet technológiája sok szuper lehetőséget biztosít - kezdve az egyszerű analitikai riportokkal, folytatva a modell vizsgálatokkal, egészen a ClickTale szintű moziig vagy a szemkamerás vizsgálatokig. De pontos és jó eredményt csak akkor kapunk, ha megtanulunk kérdezni. Jó kérdések nélkül nem fogunk jó válaszokat sem kapni!

Hiszen üzleti weboldal esetében nincs abszolút jó oldal. Olyan oldalak vannak, amelyek jó esetben segítenek a célok elérésében. És ezeket a célokat kell kérdésként megfogalmazni, amikor tesztelünk. Vagyis a célokat, a célokhoz vezető utakat kell kérdésekre lefordítani.

Számos kérdőívvel találkozom a munkám folyamán, és jellemzően két hibát szoktam ezekben látni legtöbbször: az egyik az irányított kérdések, a másik a hiányos kérdések.

Az irányított kérdések esetében szinte tudja a kérdező, milyen válaszokat vár, és úgy tesz fel azokat, hogy azzal arrafelé lökdösi a válaszolókat, amerre az neki jó. (Mint a klasszikus viccben, amikor az ötvenes években dolgozatot iratnak a diákokkal: 1. kérdés: Ki a kedvenc hősöd? 2. Kérdés: Miért pont Lenin?)

A hiányos kérdések pedig az az eset, amikor elfelejt a kérdező megkérdezni egy-két fontos dolgot. Pl. nem kérdezi meg a válaszoló adatait, így nincs mihez viszonyítani azokat. Vagy kimarad a folyamatból egy-két lépés megkérdezése.

És persze ez a fajta kérdez-felelek nemcsak a kérdőívek világában van, hanem a napi munka esetében is: ahhoz, hogy a marketinges jól dolgozzon, meg kell tanulnia kérdezni: az ügyféltől, a főnöktől, az értékesítési lánc tagjaitól és persze magától is. Mert kérdezés nélkül nem fog információhoz jutni, és így nem lesz módja beleélni magát a helyzetbe.

Te is szoktál kérdezősködni a munkád során?

Tanítom, és többször is leírtam már a blogon, hogy nagyon óvatosan kell bánni azokkal a számokkal, amit egy-egy felmérés kapcsán kapunk. Ha nem megfelelő tudományos alapossággal készítjük el a lekérdezést, ha nincs meg a megfelelő súlyozás, nem kellően reprezentatív a mintánk, akkor bizony könnyen kapunk pontatlan eredményt. Másrészt a kapott számok értelmezése sem egyszerű dolog, könnyen félre lehet azokat értelmezni.

Az Index.hu készített egy felmérést, amit ma tettek közzé. Érdekes eredményeket tartalmaz, mindenképpen érdemes megnézni, de olyan igazán nagy következtetéseket nem ebből kell levonni. De miért is?

Kérdőívünket több mint 15 ezren töltötték ki, de mielőtt az eredmények boncolgatásába belefognánk, szögezzük le: a felmérés semmiképpen nem tekinthető reprezentatívnak a magyar lakosságra, legfeljebb annak a rendszeres Index-olvasó szeletére nézve.

Ez teszi teljesen zárójelbe az eredményeket. Mert ki szokott egy-egy ilyet kitölteni? Akit érdekelnek az ilyen felmérések, akik amúgy is aktívak, és van is rá idejük - akkor és ott, amikor ez címlapra kerül. De ezek alapján az adatokat nem súlyozták, nem lett egy reprezentatív mintával összevezetve. De miért is tették volna? Ez nem egy kutatás, ez sokkal inkább egyfajta bulvár, ahol a cél az olvasók tartalommal való ellátása és nem a marketingesek adatéhségének a kielégítése.

Vagyis ennek a fényében érdemes az adatokat is figyelni. Nem beszélve arról, hogy a cikkből is egyértelmű: ez maximum az Indexre igaz eredmény, a teljes hazai internetező körre nem is biztos, hogy igaz. Nem beszélve arról, hogy az elmúlt években kitántorgott 500 ezer közül is sokan Index olvasók - biztos vannak a kitöltők között is.

Szerencsére vannak olyan hazai kutatások, amelyek pontosak és dolgozhatunk velünk, ezért fizetnek is sokat a nagy tartalomszolgáltatók és az ügynökségek. 

Tehát érdemes lenne néhány adattal összevetni azt, amit az Index mért, és akkor majd ennek a fényében láthatjuk, mennyire pontos az eredmény. Mert egyébként egy-egy ilyen felmérés arra tökéletes, hogy néhány területre felhívja a figyelmet, és alkalmas arra is, hogy a változásokra rámutasson - már persze, ha voltak korábban hasonló mérések. És az Index.hu esetében volt, tehát elsősorban a folyamatok jól látszódnak. Így a cikk megállapításai mégis érdekesek, vagyis arra jók, hogy lássuk a változásokat.

És a változások látszanak is. A Facebook fontos, sőt, nagyon fontos - miközben az iWiW már senkit nem érdekel. De az is látszik, hogy sem a Google+, sem a LinkedIn nem ismeretlen a válaszoló 15 ezer ember közül sokaknak. Látszik, hogy a chat programoknál nagy változások voltak, és azt is láthatjuk, hogy a magyarok is elkezdtek online vásárolni.

Csupa olyan dolog, amit eddig is tudtunk. De legalább most az Index.hu is megerősítette. 

...de annyira, hogy szinte már jó. (Nem.)

Szóval, a Facebookon azt osztjuk tovább, ami érzelmeket vált ki. örömet, bánatot, vagy éppen undort. Mint ez a szám most, ami nem is szól másról, mint a Facebookról.

Hát nem szörnyű? Még a szövege is, de aztán a zene... szóval, ez sérelhető ezerrel, emberek! Tuti siker.

Update: le lett szedve az eredeti, felraktam egy másikat, de ha azt leszedik, az IndaVideón megvan.

Jókor lenni jó helyen. Ennyi kell ahhoz, hogy olyan képet készítsünk, amit aztán több ezren megosztanak a Facebookon, és növekszik a lájkok száma is miatta. Ez persze nem adatik meg mindenkinek, sőt, az a ritkaság, amikor sikerül. Pont ezért érdekes az ilyen képek: mert kevés van belőlük.

De azért összességében mégis nagyon sok. És most itt van egy 50 képet tartalmazó gyűjtemény arról, hogy milyen az, amikor a fotós, a téma és az időzítés is találkozik. Vannak köztük egyszerű megoldások, de jól láthatóan profi munkák is. Érdemes megnézni, erősen inspiráló. És a Facebook átalakulása ráadásul a képes megjelenések vonalát erősítik: ilyenek lesznek a nyerő tartalmak.

The 50 Most Perfectly Timed Photos Ever

Egyre többször felmerülő kérdés: egy szép, interaktív megoldást flashben vagy html5-ben érdemes megvalósítani? A válasz jelenleg azt hiszem elsősorban hit kérdése, vagyis ha a kreatív csapat hisz a html5-ben, akkor arra adja a szavazatát, miközben a flash is jól láthatóan éli világát. A hirdetések esetében például a flash még mindig mindent visz.

De ha kicsit realistábban néznénk a világot, akkor bizony vannak érvek pro és kontra. Hogy mik ezek? Van egy zseniális infógrafika, amit a Waste Interactive London rakott össze, és tartalmazza ezeket. A grafika interatív, lefelé kell görgetni az oldalt, hogy szépen vizualizálva megkapjuk a tartalmakat. Már önmagában a látvány miatt is érdemes megnézni!

Nézem a magyar királyi tévében a Lúdas Matyit, és olvasom a neten a hóhelyzettel kapcsolatos híreket, véleményeket. A tegnap este a hírekről, illetve azok hiányáról és a segítségről szólt, a mai nap a képekről, a segítségről és a véleményekről.

A Facebook és a blogok működnek. Miközben az állami tájékoztatás mindössze egy sms-re volt képes, addig a közösség elég ügyesen megoldotta az információs láncot. A Facebook mindenre alkalmassá vált: segítségkérésre, segítség adásra, képek megosztására, vélemények írására. Van ebben az országban egy olyan alternatív média, ami működik, és az emberek működtetik.

És van egy hivatalos média és van egy kormányzat, amelyik ezt a médiát nem látja, és így nem is használja. Nagyon tanulságos, hogy lassan a közhivataloknak is kellene közösségi média stratégia. Lassan elvárás, minimális elvárás, hogy a minisztériumok, a katasztrófavédelem, a mentők, a tűzoltók ott legyenek a közösségi médiában: ne csak egy kvázi statikus, sajtóközleményeket közreadó Facebook oldaluk legyen, hanem egy működő csatornájuk szakértővel, felelőssel és így tovább.

Mert mennyivel egyszerűbb lenne az információkat az erre (adópénzből) fenntartott hivatalok, szervezetek eszközein megosztani, és nem a közösség által készített, alapvetően megbízhatatlan helyeken? Egy Google Docs, egy Google Maps alapú szolgáltatás, egy-egy civil vagy céges Facebook oldal most az információs csomópont, és nem a Belügyminisztérium weboldala, nem a Katasztrófavédelem Facebook oldala.

Szégyen? Inkább lemaradás. Volna felelős? Biztosan, de a felelőssége nem a tegnapi és mai napban van, hanem abban, hogy ezek a csatornák nem készültek el. Ebben az országban 6 millió embernél többen használjuk az internetet, és jobbára nemcsak szórakozni, hanem informálódni. Ezt az igényt kell, ezt az igényt kellene a hivatalos szerveknek is kielégíteni. És nem 5-8 évvel ezelőtti megoldásokkal, hanem maiakkal.

Ez a nagy tanulsága ennek a pár napnak. Igazi forradalom ez. 1848-ban egy polgáris forradalom volt, most egy közösségi forradalom. Az információ forradalma.

Nagyon hasonlót írt egyébként Bobály Mihály is.

Váratlan és kicsit hihetetlen a hír, de 2013. július 1-el bezár a Goggel rss olvasója, a Reader. Ez az egyetlen olyan Google alkalmazás, amit naponta többször és szívesen használok minden platformon (a Gmailt csak mobilon használom). Nem volt olyan régen, kevesebb mint három éve, hogy a Readerre költöztem, elsősorban azért, mert ez felhőből működik, mobilon és weben egyaránt ugyanazt látom.

2011-ben a Nagy Google+-ra Terelés miatt egyszer már megvágták a szolgáltatást, kiszedték belőle a megosztás funkciót, de a teljes bezárásra nem számítottam, és értelmetlen húzásnak is gondolom.

Persze, az eset rámutatt arra, hogy a weben sincs minden örökké, és üzleti döntéseken is múlik, milyen szolgáltatást tudunk használni. Vélhetőleg sok bevételt nem hozott a reader a Google-nek, így azt hiszem van olyan nézet, ami miatt logikus volt a lépésük, de ettől nekem költözködnöm kell. Hogy hova, azt még nem tudom, egyelőre igyekszem feldolgozni a hírt, de a Wired például ezt ajánlja.

Meglátjuk. Mindenesetre R.I.P Google Raeder...

Fogsz egy ötletet, kidolgozod, és nyersz. Kb. ezt jelenti egy igazi pre-startup verseny, amikor adott idő alatt kell eljutnod valameddig: üzleti tervig, elképzelésig, és így tovább. Jó kis csapatépítő játék lehet ez nagyobb cégeknél, és igazi megmérettetés fiatal ötletemberek esetében. Miközben a hazai startup világ kezd kicsit nagyon elüzletiesedni, és a startup ötletek kezdenek egyre kevésbé fontosak lenni, az ilyen ötletek, játékok adhatnak újabb lendületet a valóban jó dolgoknak - szerintem. Éppen ezért tetszett meg Turcsán Tamás ötlete, amit aztán tett is követ, íme a sajtóközlemény teljes egészében:

Egész évben startup verseny

Hackathon-in-a-Box – A kreatív ötletgyár

A március 22-én induló új egyetemi startup versenysorozat lehetőséget teremt arra, hogy a résztvevők találkozzanak veterán startupperekkel, mentorokkal, együtt dolgozzanak ötleteiken, belekóstoljanak a startup világ mindennapjaiba.

A Corvinus Egyetemmel partnerségben indul az az egész éves ötletverseny sorozat, amely az egyetemistákat kívánja bevonni a startup világba.

Hackathon = Hack + Marathon: A hackathon egy speciális üzleti ötletverseny a legtöbb helyszínen 2 napos időbeosztással működő minimum 50-60 indulót, versenyzőt megmozgató esemény.

A szervezők mottója, hogy a tehetségeket legegyszerűbb ott keresni, ahol tanulnak, a versenysorozatot 4 vidéki és 2 budapesti egyetemen rendezik meg. Az egyes rendezvényeket az üzleti életből érkező támogatók és szponzorok segítségével bonyolítják. Jelentkezni a Hackathon.hu oldalon lehet.

A Hackathon-in-a-Box rendezvénysorozat új ötleteket hoz felszínre, megmutatja a résztvevők – korábban esetleg rejtett – igazi erősségeit, közösséget épít, és demonstrálja az egyetem és a hallgatók kreativitását.

A legjobbak nem csak tapasztalatokkal gazdagodnak, a kiemelkedő projektek a Founders Hive Hungary segítségével eljuthatnak a londoni Founders Hive startup eseményére (a Google campusra).  A hat forduló legjobbja akár Amerikába is bemutatkozhat a Kairos Society jóvoltából, illetve a márciusi győztes legnagyobb hazai konferencián a Startup Underground döntőjében prezentálhat!

A rendezvény nemzetközi startup versenyek sokszor kipróbált, világszerte működő modelljének hazai adaptációjaként számos újdonsággal lepi meg a résztvevőket. Turcsán Tamás és csapata az általa alapított, Mobil Weekend szervezésekor szerzett tapasztalatok felhasználásával dolgozik, módszereik között a legmodernebb metodológia, a Lean gondolkodás is helyet kap a versenyeken. A Hackathon ennek ellenére nem hagyományos startup verseny, az egyetemisták mellett bárki nevezhet, a jelentkezőknek nem kell tudniuk programozni, alkalmazást fejleszteni elég, ha az ötletük kiváló.
Ezért a verseny témái nem korlátozódnak a hagyományos startupokra, versenyezni lehet találmányokkal, termék- és szolgáltatásötletekkel, mobil applikációkkal.

A Hackathon sorozat március 22-23-án a Corvinus egyetemistáival indul Budapest egyik legújabb közösségi irodájában a TheHub.hu-ban. A verseny áprilisban a BME diákjait szólítja meg. 2013 tavaszán még Miskolcon és Szegeden versenyezhetnek az ötletgazdák, illetve ősszel pedig Debrecen és Győr ad helyet az izgalmas rendezvénynek. Júniusban a szervezők és a Nemzeti Innovációs Hivatal közös nagy versenyére egy tucatnyi magyar egyetem diákjait és a hazai startup világ legjobbjait várják.

A szervezők a hazai startup ökoszisztéma egyedi lehetőségeit ismerve és figyelembe véve mentorálják a versenyzőket. Felkészítik őket arra, hogy ötleteiket csapatban kidolgozva, belekóstoljanak a startup világ hangulatába, megértsék az üzleti gondolkodás alapjait, és a közös munka során, a tapasztalt mentorok segítségével akár üzletileg is értékes ötleteket hozzanak létre, majd azokat a verseny végén szakemberek előtt prezentálják.

Turcsán Tamás a hackathonok főszervezője szerint a programsorozat a hazai startup világ utánpótlását jelentheti, és a versenyeken résztvevők megszerzett tudásukat az egyetemen és a privát életükben is kamatoztathatják.

A Hackathon-in-a-Box egészen új szereplő a hazai egyetemi kultúrában, amely nemzetközi mintái és alapjai, valamint a résztvevő szakemberek miatt kapcsolatot épít az egyetemisták és a startup ökoszisztéma minden más szereplője között úgy hazai, mint nemzetközi szinten, ezzel is növelve az eseménynek otthont adó intézmények nemzetközi hírét és versenyképességét.

A Hackathon-in-a-Box szakmai partnere a Nemzeti Innovációs Hivatal. A verseny olyan támogatók, szponzorok segítségével valósul meg mint a Ustream.tv, amely korábban szintén startupként indult. A kockázati tőketársaságok közül a Corvinus Tőkealap, a Kairos Capital már a kezdeményezés mellé állt, illetve több Jeremie alap szintén segíti a rendezvényt. Az egyes eseményeket a helyi informatikai klaszterek, illetve helyi vállalkozók is támogatják. A fővárosi eseményeket a Budapest Boost, a vidékieket a helyi startup közösségek segítik. A partnerek között megtalálható a legnagyobb hazai startup blog, az Insiderblog, a Compleo kockázati tőketanácsadó illetve a Startup Underground konferencia is.

A szervezők távolabbi terveiben a határon túli magyar nyelvű egyetemisták és startupperek megszólítása is szerepel.  A versenyekre a Hackathon.hu oldalon lehet.

Megtérül-e a közösségi médiára fordított pénz? címmel tartottam egy tíz perces előadást a mai Evolution konferencián. Elsősorban a ROI mérésének a lehetőségére hegyeztem ki az előadást. Tömören, ennyi időben csak összefoglalni lehet a témát, és igyekeztem is ezt megtenni. A lényegi konklúzióm az volt, hogy a ROI mérése a közösségi médiában sokkal egyedibb probléma, mint néhány más online felületen. Személyre (cégre, brandre) szabottabb, és sokkal aprólékosabb munka.

Íme az előadás:

Én tényleg megpróbáltam. Amióta elkészült ez az új Index címlap, én úgy használtam, ahogy azt kitalálták. A cikkek szépen felugráltak, megtanultam, ha mellé kattintok, akkor bezárja az ablakot, és igyekeztem megszokni ezt az egészet.

De nem sikerült. Biztos bennem van a baj, nem vagyok én egy tipikus felhasználó, gondolom. De azért elmesélem, miért kattintottam végül a címlap alján a "Cikkek rétegben" melletti kis pipára, hogy ezzel megszüntessem ezt a szolgáltatást.

Kezdődött azzal, hogy néha megjelentek olyan layer hirdetések, amelyeknek a kikapcsoló gombja a layer lezáró gomb mellé került, és a hirdetés helyett a layert zártam le. Na, gondoltam, majd ez javul idővel, és valóban. A héten már olyan layerrel találkoztam, ami betakarta a szöveget, de nem volt kikapcsoló gombja... Aztán meg az is "vicces" volt, amikor a layerben egy sky hirdetés hirtelen megduplázta magát, kétszer futott egymás mellett. Nem volt egy szép látvány, bár bizonyosan hatékony eszköz. Kérdés, vajon hányszor fizetett érte a hirdető?

Aztán ott van a blogok problémája. A címlapon a blogketrec blogjaira kattintva ugye az alsó réteg átvált Index2-re. Így pont azt veszítem el a layeres megoldással, ami az egyetlen értelme volt: hogy ott folytassam a böngészést a lezárás után, ahol tartottam. Mert layer nélkül a visszanyíl amúgy visszarak a pozícióba is az oldalon, de ez a váltás teljesen elveszi a fókuszt.

Meg aztán én szeretem a kommenteket is olvasgatni, és azokhoz plusz egy kattintás kellett, és az olvasás befejezését követő visszanyíl viszont nem működött mindig tökéletesen, néha valami furcsa javascript hibával félképernyőket láttam a két címlapból. Bár ez mintha kijavult volna pár napja.

És persze a címlapon továbbra is maradt a vegyes használat: bár a blogok és az Index.hu cikkek layerben jönnek, de a más tartalmak - értsd: Portfolio.hu, Velvet.hu, Sportgéza.hu és tsai. - hagyományos módon új oldalon. És ez meg is mutatta, hogy mennyire nem ad többet a layer.

Így végül, a sok zavaró hatás után úgy döntöttem, kikapcsolom. Sajnálom fiúk, de eddig bírtam.

(Amúgy csak óvatosan merem megjegyezni: a Fórumok még mindig nem jelentek meg az Index2 címlapon, pedig van ott már sok külső tartalom is. De Index Fórum, az nincs...)

Most, hogy lassan a 300 ezer tablet országa leszünk, és kedden az Evolution konferencián ráadásként még egy mobilos szekcióban is meghallgathatjuk az újdonságokat, érdemes azért kicsit visszanéznünk: van, amire nem jó az iPad sem.

Lazításként egy vasárnapi esti videó, jó kis reklám ez, na!

Az Erste Bank Facebook! oldalán olvasható a következő:

Kedves felhasználók! Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az oldal célja, hogy azon keresztül az Erste Bank Hungary Zrt. vállalati, banki, gazdasági és egyéb információkat osszon meg a felhasználókkal. A kommenteket az Erste Bank Hungary Zrt. folyamatosan ellenőrzi és fenntartja magának a jogot, hogy az oda nem illő, sértő, vagy bántó tartalmú, illetve spamnek, vagy reklámnak minősülő üzeneteket eltávolítsa, többszöri előfordulás esetén pedig a felhasználót az oldalról letiltsa!

(kiemelés tőlem)

Az üzenet második részével nincs bajom, ami spam, vagy bántó, vagy oda nem illő, azt törölni kell. De az elejével kapcsolatban azt hiszem idemásolnám az IAB Hungary közösségi média munkacsoportjában készült definíciót:

A közösségi média marketing (social media marketing) arról szól, hogy a hirdető közösségi média platformokon, illetve kommunikációs csatornákon

• kapcsolatba lépjen és párbeszédet folytasson a felhasználókkal (fogyasztóival);
• párbeszédet, témát generáljon a fogyasztók között annak érdekében, hogy az előre meghatározott marketing céljait elérje;
• valamint az itt zajló fogyasztói párbeszéd alapján formálja marketingkommunikációs stratégiáját, taktikáját.

Azt hiszem, érdemes lenne még faragni ezen az Erstés üzeneten, sőt, talán a hozzálláson is, nem? Ha valóban az egyoldalú megosztás a cél, akkor ne használjanak Facebookot. Ha meg a cél a párbeszéd, akkor nem kéne ilyen hülyeségeket leírni, azt hiszem. 

Egyébként kommentben fokozzák is:

Konkrét panaszos ügyekben az online ügyfélszolgálattal való kapcsolatfelvételt javasoljuk minden esetben, mivel az a felület éppen azt a célt szolgálja, hogy megoldást találjanak kollégáink a problémákra.

Azt hiszem, itt is lenne mit tanulni: a közösségi média eszközök ügyfélszolgáltai funkciót is el tudnak látni, és igen, a személyes problémák helye valóban a hivatalos ügyfélszolgálat, de ez nem azt jelenti, hogy az ilyen kérdéseket ne kellene itt is megválaszolni.

Egyébként én értem, hogy nehéz egy banknak, főleg, ha nem love brand, és vannak olyan szabályok, amik messze állnak a közösségi média elvárásaitól, de akkor talán végig kéne gondolni: tényleg kell az Erstének Facebook oldal?