Onlinemarketing blog

A fenti című két napos konferencia második napján tartottam előadást, Tartalom-újraelosztás, avagy védjük a tartalmunkat, vagy engedjük szabadon terjeszteni? (Az internetes közösségek és a hagyományos média viszonya) címmel. Az előadást Prezi-ben csináltam, íme:
 

Reggel amikor felvettem a nadrágomat elszakadt. Ez egy tipikus basszameg helyzet, mehetek venni valamit helyette. De ezt szeretem, ráadásul Nagy Cég terméke, konkrétan C&A-ban vettem. Tehát irány a bécsi úti Stop-Shop. Kérdezem az eladót: ugyanilyet akarok. Az nincs. Mondom mekkora kell. Olyan méret nincs. Nincs. Kedvesség sincs. Olyan szinten kezelt le, hogy az nemcsak engem zavart, egy másik eladó ezt látva inkább segített (bár az undok nő volt az osztályos...).

Végül találtam nadrágot, majdnem pont olyat, és méretben is jót. Meg is mondtam a nőnek, hogy nem tetszett a viselkedése, és hogy normális helyen már nem dolgozhatna. Mégcsak bocsánatot se kért. 

Ezek után bementünk egy játékboltba. Az eladó valamit írt a pénztárban. Kérdeztük, amit keresünk, van-e. Egy intés, hogy arra. Aztán csinálja tovább a Nagyon Fontos Munkát. Segíteni? Eladni nekünk? Ugyan! Nem is vettünk semmit.

Ez így normális. Ehhez vagyunk szokva. De most ez valahogy annyira fölbaszta az agyam, hogy órák óta füstölgök miatta. Ez így tényleg normális?

Egy ügyfelem ötlete volt, kipróbáltuk és működik. A meglévő, hosszú távra lekötött banner helyeire szerette volna kirakni a Facebook oldalának az ajánló dobozát. Elsőre furcsának tűnt, de azonnal megtetszett. A kivitelezés pedig végtelenül egyszerű volt.

A bannereit Adverticum AdServeren keresztül futtatjuk, a bannerhely ugyanis éves lekötésű, és az időszakos akciók bannereit így a legkönnyebb cserélgetni: nem kell hozzá a hirdető partner. Így aztán az alábbi lépések kellettek:

A facebook oldalon a megfelelő felületen (Adminisztrátori joggal oldal szerkesztése gombra kell kattintani, majd a Népszerűsítés Like gombbal gombra, és máris ott vagyunk) ki kell tölteni az oldal nevét, és a banner méretét. Így generál egy gyönyörű html kódot. Ezt ki kell másolni, majd ezt a kódot az ügyfélhez az Adverticumban mint html bannert fel kell venni. Ezek után a futó kampánynál a bannert erre az új bannerre ki kell cserélni.

És ennyi. Pár perc múlva frissül a megjelenés, és máris a Facebook social media plugin fut a bannerben, ahogy kell.

Ez a szeptember közepe mindig meglep, milyen hamar itt van. Pedig amikor pont öt éve elkezdtem írni ezt a blogot, még nagyon nyugis volt. Hiszen alig pár hete kezdtem el kitalálni, akkor most tényleg hogyan is lesz ez az egész vállalkozás dolog, és a terveimet hogyan fogom tudni megvalósítani.

A blogot is csak azért indítottam, mert kellett valami rendszeresség. Valami, ami segíti a napi ritmust. Így visszatekintve szerencsém volt. Akkor kezdett el felfutni a közösségi média, akkor kezdett el felfutni a blogolás. De így is kellett fél év, hogy azt érezzem, jé, engem olvasnak.

És azóta is olvasnak, pedig rengeteget változott a piac. Nem beszélve a blogolásról: számtalan új blog indult (és halt el) a marketing területén, mára nem egyedi és nem különleges, hogy marketingesként blogolok. Sőt, örömmel látom, vannak nálam jobbak és érdekesebbek is egy-egy területen. És végre vannak olyan céges blogok, amikről akkoriban, öt éve még csak vizionáltunk.

Öt éves tehát a blog, öt érdekes és tartalmas év van hátam mögött. És remélem, legalább ennyi van előttem is.

Jogában áll internetet használni és jogában áll hülyének lenni. Bármi, amit mond, ír vagy tesz az interneten - a Facebook-on, a Twitteren, az iWiW-en vagy bárhol - felhasználható ön ellen a munkahelyén, a magánéletben, buliban és bíróságon. Adóellenőrzéskor is. Joga van gondolkodni. Ha nem tud gondolkodni, akkor senki nem fogja megvédeni önt, az állam nem ért az internethez.

Megértette ezeket a jogokat, ahogy felolvastuk őket?

Ma jelentette be a Google az Instant-ot, ami egy ügyes és értelmes továbbvitele a keresési javaslatoknak. Mostmár keresés közben is láthatjuk a találati listát, és ahogy gépelünk, úgy változik folyamatosan. Így napokig tele lesz a net ezzel, nem is akarom így öt perc próbálgatás után értékelni. (Mindössze megjegyzem: ez úgy a SEO, mint az AdWords kampányok nagyon komoly átgondolását fogja hozni a jövőben, és erre még visszatérek.)

 Ami miatt mégis írok, az a sajtóközlemény egy része:

Mennyi időt spórol nekünk a Google Instant? A cég becslései szerint az új Instant keresővel minden keresés esetén átlagosan 3,5 (2 és 5 közötti) másodpercet spórolhatunk, miközben naponta több mint 1 milliárd keresést hajtanak végre a Google oldalán. Ha a világon mindenki Instantot használna, ennyi időt takaríthatnánk meg:

• 3,5 milliárd másodpercet naponta
• 58,3 millió percet naponta
• 350 millió órát évente
• 11 órát másodpercenként
• 111 évet az emberiség életéből minden nap

Az van, hogy ekkora bullshitet még nem olvastam Google közleményben. Mert ez valójában egy nagy semmi. Jól néz ki, szépen fel vannak szorozva a másodpercek, de azért lássuk be: ez a valóságban senkit nem érdekel.

Sőt, ez a fajta keresés olyan, mint a lexikonban való keresés. No nem a neten, hanem a papíros lexikonban. Amikor miközben keresünk, megnézünk más szavakat is, mert érdekes, mert furcsa, mert jé, ez mit jelent. És ezzel valójában több időt töltünk el.

A Google új funkciója ettől még persze nagyon jó lehet. De ez a sajtóanyag... ez nálam kiverte a biztosítékot.

Olyan a munkám, hogy nemcsak szövegeket kell írnom néha, hanem sokszor javítanom kell mások által elkészített reklámszöveget. Ennek kapcsán mára kialakult bennem egy kép arról, hogy miket is szoktak elrontani az ügyfelek, mi az, amit feltétlenül javítani kell.

Jellemzően ezek a hibák egy dologra vezethetőek vissza: nem tudnak gondolkodni a megszólított ügyfél fejével. Nem azokat emelik ki, ami az ügyfélnek érdekes, nem azokat az információkat hirdetik, ami igazán fontos az ügyfélnek.

Tehát a megírt szövegek legnagyobb hibája, hogy nem tudja a hirdető magát beleélni a vevője fejébe. Nem tud fejet váltani.

És akkor a legfontosabb "tipikus hibák":

• A szöveg eleje fölöslegesen udvariaskodó, lényegi információ nélkül. Kiugró hiba az "Engedje meg, hogy..." kezdés. Minek? És ha nem engedi meg? Bele kell csapni azonnal a mondandóba!
• A szöveg nagyon hosszú, nincs tagolva.
• A lényegi információk felsorolás helyett el vannak dugva.
• Nem az ügyfél számára fontos információk kerülnek kiemelésre. Például egy árérzékeny piacon hiába emeljük ki a kiváló minőséget, ha úgyis az árat fogják nézni...
• A valódi piaci előny nem kerül kiemelésre. Amikor jó áron adjuk a termékünket, de sokkal fontosabb azt leírni, hogy "cégünk már tíz éve piacvezető"... 
• Nincs kiemelve az elérhetőség.
• Az elérhetőség nem elég egyértelmű (például értelmetlen térképvázlat).
• A nyelvezete túl specifikus, nem az ügyfélhez igazodik (tekintse meg augmented reality bemutatónkat! - miközben nem magyarázza meg, mi az).

Amikor jópár éve a Blogter indult, érdekes folyamat volt megfigyelhető: a Blogteren elinduló, ott valamekkora nyilvánosságot kapó blogok néhány hónap múlva elköltöztek saját domainre. Hogy ennek az volt-e az oka, hogy nem tetszett nekik a Blogter felülete, vagy egyszerűen csak kellett a nagyobb szabadság, nem lehetett egyértelműen megmondani. Az biztos, hogy a Blogternek nem volt eszköze megtartani ezen embereket.

Aztán a Blog.hu valami egészen elképesztő és addig szokatlan nyilvánosságot biztosított azzal, hogy az Index.hu címlapra történő kerülés lehetőségét felvillantotta a bloggerek előtt. Így nagyon hamar piacvezetővé is vált, és számtalan blogot be is futtatott. A blogok pedig mára az életünk részévé váltak, nem valami különleges exhibicionista kinövésnek tartjuk azokat, hanem tartalomnak.

És a Blog.hu jó sokáig meg is tartotta a blogokat, hiszen a címlap ott van.

És mégis. Egyre több olyan blogot látok, amelyik költözik. Ez persze nem tömeges jelenség, de néhány megerősödött blog kilép a Blog.hu-ról és saját domainen folytatja. Pont mint a Blogter esetében anno: a Blog.hu nem tudja vagy nem akarja megtartani ezeket.

De ha jobban belegondolunk, ez valahol érthető folyamat. A blogszolgáltatók egyfajta inkubátorként rengeteg dologban segítik a bloggereket. Rendszert adnak alájuk, nyilvánosságot biztosítanak, és néha a háttérben a jogi védelemben is közreműködnek. De aztán ahogy egy blog felnő, úgy szeretné a gazdája önállónak látni, és mint egy kismadár, kirepül. Nem beszélve arról, hogy egy önálló blognak már nem kell kötődnie az Indexhez, nem kell megosztania a hirdetési helyeket, könnyebben szervezhet magának bevételeket, ha ügyes.

Persze nem mindenki lép. Ki lustaságból, ki érdekből, de marad. De az inkubátor funkció így is tettenérhető. És ez talán nem is baj: a nagy blogszolgáltatók sokat segítenek a civil tartalmak létrejöttének. És ez máris ezerszer több, mint amit bármely állami vagy politikai szereplő az elmúlt évtizedekben megtett ezen a területen.

Bár a banner nem halott (és szerintem nem is fog meghalni soha), de azért egyre több olyan megoldás is van már, ami jóval túlmutat a banneren, hirdetés, és mégis emészthető, sőt ad absurdum szerethető is. Egy nagy baj van ezekkel.

De előbb egy példa:

A Vaterán és a TeszVeszen tartja éves kiárusítását a Praktiker

A Vaterán és Teszveszen keresztül több mint kétezer terméket értékesített a cég év eleje óta, kíváncsiak voltunk, hogyan alakult ez a szám a nyári időszakban. "A Vatera és Teszvesz használatát a mi szervezetünknek is tanulnia kellett. Elég nehéz egy magán személyekre szabott kereskedelmi csatornát és annak sajátosságait beilleszteni egy 1500 fős áruházláncba, ahol 20 áruház különböző osztályainak kell együttműködnie a központi beszerzéssel, vevőszolgálattal, mindezt gyorsan, a vevő igényeit kielégítve, egy "vállalatidegen" felületen. Azt gondolom, hogy mostanra ezt sikerült beállítanunk, aminek következtében az eladásaink száma folyamatosan növekvő tendenciát mutat.

Vagyis a Praktiker olyan módon hirdeti magát egy online szolgáltatásban, hogy eladja az akciós termékeket. Nem újdonság ez az eszköz, az újdonság ebben az, hogy a Praktiker megtehette volna azt is, hogy vesz bannereket, és megpróbálja átvinni az embereket a saját oldalára, vegyék meg ott a termékeket. De nem ezt tette, és milyen jó, hogy nem ezt tette! Így ugyanis számukra is egyszerűbb megoldással, a vevőknek is a megszokott felülettel tudtak eredményeket elérni. És nem azt várták, hogy majd szépen növekszik a látogatottság, hanem oda mentek, ahol az emberek vannak ÉS vásárolni akarnak.

Tehát akkor mi a baj ezzel a megoldással? Semmi. A baj úgy általában van az ilyen megoldásokkal: nem lehet rutinból nyomni. A banner egyszerű ügy. Meg lehet nézni, hasonló célcsoportra korábbi kampányokban mi vált be, copy-paste, egy kis átnézés, szoftverben célcsoport legyűjtés, aztán hajrá. Megy ez kérem, gondolkodni se kell!

Na, a nem banneres megoldásoknál ez nem működik. Ismerni kell a lehetséges megoldásokat. Kreatívnak kell lenni. Ötlet kell hozzá. Adott esetben az érintett feleket meg kell győzni arról, hogy jó ez. A médiatervező droidság helyett kreatívság kell. Gondolkodás, piacismeret: ezek nélkül nincsenek ilyen megoldások.

Vagyis tanulni és tanítani kell. Talán ismét értelme lesz annak, hogy a különféle internetes szolgáltatások, tartalomszolgáltatók edukálják az ügyfeleket - és az ügynökségeket. Túl kell lépni a banneren, hogy aztán egy-egy ilyen kampányban azokat is lehessen használni, erősítve az üzenetet. De gondolkodva. 

A keleti rokon. Akinek csomagot küldtek nyugatról. Aki kicsit lenézett, mert otthon maradt, aki kicsit lesajnált, mert el kell viselnie azt, ami otthon maradt. A keleti rokonnak mindig kevesebb volt mindenből: ha volt is autója, az is keleti volt. Ha volt is pénze, az is csak olyan pénz-szerű volt, nyugatra már valutát kellett vennie. Ha volt is valamije, azt szerezte. A keleti rokon mindig kicsit le volt maradva. Na nem nagyon, csak egy kicsit - épp annyira, hogy már senki ne vegye igazán komolyan. Hiszen ő csak a keleti rokon.

Pedig milyen szépen indult minden! Voltak 3 és 5 éves tervek, fejlődés, munkaverseny, kiszámítható életpálya, államilag garantált nyugdíj, minden, mi szem s szájnak ingere. Csak mozgástér nem volt. Az ember be volt zárva. Nem, nem fizikailag - illetve úgy is, de azért 93 036 négyzetkilométer bejárható terület mégis maradt -, hanem fejben. A gondolatokat jobb volt zárva tartani. Pedig lehetett volna. Annyi lehetett volna volt!

Lehetett volna világsztár, de nem kapott útlevelet. Lehetett volna gazdag, de az itt nem volt szokás. Lehetett volna kiváló sportoló - de néha még az Olimpiát is elvették tőle. De nem lett. Aztán belefáradt. Már nem is akart lenni. Elvolt ezzel, ami maradt. Igen, sárga. Igen, savanyú. De a miénk, bazdmeg! A miénk! De minek...

Aztán eltelt 20 év. És most van megint egy keleti rokonunk. Itt, az interneten. Egy szolgáltatás. Egy igazi magyar szolgáltatás. Szépen indult a karrierje. Csöndben növekedett, na nem nagyon, csak úgy tessék-lássék. Mert így akarta. Nem gondolta, hogy hatalmas lehet. Aztán jó kezek megformálták, hirtelen hatalmasra nőtt. Majd jött egy nyugati barát, és megvette. Kilóra. Aztán a nyugati barát, ahogy kell, be is darálta. Mondta a keleti rokon, hogy kéne fejlesztés. Persze, igen, tudjuk - volt a válasz. Ehhez tessék kitölteni ezt a kérvényt, meg ezt is, meg ezt is, meg ezt is, meg...

A keleti rokon lassan építkezett. Nagyon lassan. Persze lettek dolgai, de valahogy minden későn. A nyugati versenytársnak már rég megvoltak azok a szolgáltatások, amik a keleti rokonnak csak mostanában készültek el. Így már nem is volt annyira fontos. Eddig az volt a baj, hogy nem volt, most az lett a baj, hogy miért ilyen későn. Ezeknek semmi nem jó? Aztán a nyugati barát is próbált valamit. Megadta azt a keleti rokonnak, amit a nyugati versenytársnak már korábban megadott. Korábban. Megint egy fél év lemaradás. De érdekel ez már valakit? Keleti rokon, érted. Mucsa. Tartomány. Tengeren inneni gyarmat.

Pedig a keleti rokon itthon van. Itthon ismerik. A mi kutyánk kölke. Igen, sárgább, igen, savanyúbb. De nem tehetünk róla. Ez van, tudod te is, hogy mennek ott a dolgok. Tehetetlenek vagyunk, érted, tehetetlenek. Persze ha komolyan vennének. Ha nem akadályozná a bürokrácia. Ha csinálhatnánk a dolgunkat! Annyi ötletünk van. Úgy megcsinálnánk!...

A nyugati versenytárs meg nem is foglalkozik ezzel. Az egyszerűen csak van. És növekszik.

A keleti rokon pedig újra belefáradt. Pedig lehetett volna. Annyi minden lehetett volna!

A kattintás alapú (ppc) hirdetési rendszerek sok előnye mellett van egy olyan tulajdonságuk, hogy jellemzően előre kell kifizetni azt a pénzt, amit el fogunk költeni. Bár vannak kivételek, de a felhasználók jelentős részénél az a realitás, hogy feltöltünk x forintot, és azt a feltöltött pénzt költjük.

Aztán ha kifogy, akkor újra töltjük, vagy ha nem akarjuk, hogy leálljon a kampány, akkor, rátöltünk. Olyan ez, mint a sörözés: a korsóba kell előbb tölteni, hogy aztán legyen mitől elfáradni.

Az esetek zömében ezzel nincs is gond, amikor már nem akarunk hirdetni, akkor szépen leállunk vele: elfogy a pénz, vagy marad rajta pár ezer forint, kampány leáll. Így működik a Google, az ETARGET, a CT Network is.

De nagy ritkán előfordulhat, hogy nagyobb pénz marad a számlán. Jártunk mi is így, kampány megrendelve, pénz feltöltve ügyfélnek, kampány elindul, aztán két nap után kampány leáll, cég halaszt, rá fél évre cég megszűnik. Ő már biztos nem költi el, de szeretné visszakapni. Mit lehet ilyenkor csinálni?

Az ETARGET egyszerű eset, elérhetőek, telefonszám, kontakt, lehet egyeztetni, visszaküldik a pénzt ha kell. Kevés papírmunka, ennyi. De a Google? 

Nos, a Google is gondolt erre, és most már pár hete ott is elérhető ez a dolog: ha bent maradt a pénz, akkor a fiók felfüggesztésével a pénzt vissza lehet utalni. Kis munka az adminban, pár hét várakozás, és pénzünknél vagyunk. Jó ezt tudni: nem vagyunk hirdetésre kényszerítve, visszakapjuk az el nem költött lóvét.

Már csak a CT Network volt hátra, pár tízezer forinttal. Meglepő, de ott nem jártunk szerencsével: nincs mód a pénz visszautalására. Annyit tehetünk, mint ügynökség, hogy átrakjuk másik számlára (ez egyébként az ETARGET-nél is lehetőség). De a CT Network-nél bent marad a pénz, amíg másnak nem kell. Kár.

Összefoglalva tehát: ha a ppc hirdetésünkre elutalt pénz mégis kell, akkor ha nem is azonnal és nem is két kattintásra, de jellemzően visszakapható. Már ha tényleg úgy döntünk, hogy mégse hirdetünk.

Update: ma kaptunk egy levelet a CT Networktől, hogy mégis lehetséges a visszautalás. Ez jó hír!

Nem kevés olyan piac van, ahol sok kisebb szereplő versenyzik egymással. Ezek jellemzően kisvállalkozások, egyenként néhány tíz, max. 100 millió körüli éves forgalommal. A teljes piac tehát sok ilyen cégből "áll össze". Több ilyen területet is ismerek, dolgoztam már sok olyan cégnek, akik ebből a mezőnyből szeretnének a marketing segítségével is kiemelkedni.

Tudni kell, hogy az ilyen piacokon sok esetben a termék vagy a szolgáltatás annyira nem lehet egyedi, így a megrendelő egyáltalán nincs "röghöz kötve", nagyon könnyen tud mástól rendelni. És ennek megfelelően egyébként erős árverseny is van. Ilyen piac például a garázskapusok piaca, a reklámajándékok, de akár az autókereskedők is (mondjuk a hazai Suzuki kereskedők).

Tehát ezen a piacon tudsz ügyes lenni jó marketinggel. Kitalálsz valamit, mondjuk csinálsz egy jó weboldalt, egy jó akciót, egy szlogent, felépítesz rá egy szép stratégiát, és növekedsz.

De vannak olyanok, akik nem fordítanak erre pénzt, időt, nem kockáztatnak saját ötletekkel, hanem másolnak. "Figyeld, mit csinál a konkurencia, és csináld azt!" Ismerős? Nos, ezt nevezem én klónmarketingnek. Nincs semmi saját ötlet, csak másolás és adaptálás. "Technológiai transzfer", mondhatnánk viccesen, de ez azért annyira nem vicces.

Egyik ügyfelemnek van egy ilyen kedves versenytársa. Jellemző, hogy a klónozó cég alapítója korábban a másolt cégnél dolgozott, így le se nagyon tudja tagadni a másolás tényét. A gyakorlatban ez a fajta copy-paste marketing olyan szintig elmegy, hogy még a weboldal felépítését is másolja a klónozó. Ha elkezdünk használni egy eszközt, ők is. Ha csinálunk egy Facebook játékot - ők is. Ha kitalálunk valamit - ők is "kitalálják".

Szépen loholnak a nyomunkba, és kicsit sem zavartatják magukat. És legyen ez bármilyen bosszantó, nem nagyon lehet ellene mit tenni. Persze vannak ötleteink dögivel, amikkel élünk és élni fogunk, de érdekes figyelni, hogyan sikerül ezeket adaptálni. Néha már arra gondolok, kellene párat direkt hibázni, lássuk, az mennyire "segít" nekik.

Addig pedig örülünk. Végül is valahol elismerés az, ha másolnak minket, nem?

Mivel én is OpenOffice-t használok, és azt gondolom, a szabad szoftver jó dolog, így örömmel adok helyet az alábbi ajánlónak:

"Holnap kezdődik az egyik legérdekesebb informatikai témájú konferencia. Az OpenOffice.org Konferencia a népszerű szabad szoftver, az OpenOffice.org irodai programcsomag éves közösségi seregszemléje, ahol kiváló lehetőség kínálkozik arra, hogy a fejlesztők és a felhasználók, tehát közösség tagjai, találkozzanak egymással. Természetesen az érdekes előadásokra és közösségi programokra a szervezők várnak minden leendő felhasználót is és érdeklődőt is, akik számára teljesen ismeretlen még az OpenOffice.org.

A OpenOffice.org Konferencia 2010. augusztus 31-től szeptember 3-ig tart, amelynek helyszíne a Közép-Európai Egyetem lesz. A konferenciára a regisztráció a regisztrációs oldalon vagy a helyszínen történik. A konferencia teljes idejére szóló belépő ára 3000 forint, a kedvezményes belépő (diákoknak, válságban lévőknek) 600 forintba kerül.

Az OpenOffice.org teljesen ingyenes, tetszőleges célra felhasználható irodai programcsomag, amely szövegszerkesztésre, táblázatkezelésre, bemutatókészítésre, rajzolásra és adatbázis-kezelésre alkalmas. Legyen az magán, oktatási, a kormányzati, a közigazgatási vagy üzleti célú felhasználás az OpenOffice.org azonos feltételek mellett és ingyenesen vehető igénybe. Ezenfelül szabadon terjeszthető családtagoknak, barátoknak, diákoknak és alkalmazottaknak is.

Németország, Franciaország, Szlovénia, Spanyolország, Kína és Olaszország után Magyarországra érkező konferencia különlegessége, hogy idén 10 éves a programcsomag, ennek megfelelően a szervezők a szokásosnál is színesebb közösségi programokkal várják a résztvevőket. Mindenki számára szórakoztató lesz a kiállítással és koncertekkel egybekötött ingyenes születésnapi buli a Gödör Klubban, amelyre szeptember 1-én kerül sor. A további programokról itt lehet olvasni. Az eseményről friss információk a honlapon, a wiki oldalon és a Facebookon olvasható."

Mi történik akkor, ha valaki ország-világ előtti nyilvánosságot kap? Ha megkapja az 5-10-15 perc hírnevet? Vagy főleg mi történik akkor, ha valaki ismert ember, és elkezd szerepelni egy sokak által nézett műsorban?

A mellett, hogy nő az ismertsége, még egy dolog biztosan: olyan mennyiségű negatív véleményt, mosdatlan beszólást, szidást, anyázást fog kapni, amit még sose kapott. Hogy hol? Hát az interneten! 

A West Wing (Az elnök emberei) egyik részében a választásokon újrainduló elnököt készíti fel a stábja. Az egyik feladat az, hogy kínos kérdéseket tesznek fel az elnöknek, akinek kapásból kell tudni jót válaszolni. Fel kell készülnie mindenre. De tényleg mindenre.

Na, ilyen nyilvánosságra felkészítés kellene mindenkinek, akit az ismertség "veszélye" fenyeget. Hogy miért, azt leírtam, de hogy mire kell pontosan készülni? Íme csak egyetlen kommentelhető cikkből, az X-Faktor kapcsán néhány kendőzetlen vélemény:

Az a ripacskodás, amit a mentorok levágtak...

(...)

A Keresztest Nézni sem bírom basszus . Azon felül , hogy irgalmatlan ronda borzasztóan mesterkélt és blablabla:):) Szerintem gyerekkorában a csak a kutya játszott vele az is csak a csont helyett:)

(...)

Olaszcsaj: én tuti letörném a kezét annak a kozmetikusnak, aki ilyen szemöldököt tetovál.

(...)

Elkaptam a kismamát, olasz kurvát és a Hallelujás részt. Nagyon gáz és nagyon erőltetett.

(...)

Ki az a Malek? Csak nem az a nyálas buzi? Most láttam először, nem is szeretném többet.

(...)

Olyan irritáló volt az a nő, mint még senki. Egy borzalom. Akinek csak arra futja a tehetségéből, hogy a közönséget szidja, az mégis mi a f*sznak lép fel, mért nem földeli el magát?! Hülye p*csa...

(...)

Geszti Péter és Nagy Feró nem odavaló személyek. Keresztes Ildikó pedig maga az összeaszott vasorrú bába ! Antipatikus ! Rettenetes!

(...)

a fridesrikusz allandoan tuljatsza magat , mert egy tomeny fos

..és így tovább, nem is folytatom. Jó dolog az, ha ismerik az embert, hát nem?

A fentiek természetesen a véleményüket megosztókat minősítik, de ha valaki nem készül arra előre, hogy ilyeneket olvashat magáról, az könnyen idegösszeomlást fog kapni. Pedig ezeket a véleményeket nem szabad komolyan venni. Ez csak egyfajta szelep, ami kell, hogy sok ember elviselje saját frusztráltságát. Mert ez is a közösségi média. Mondjuk úgy: az sm sötét oldala.

Itt az önkormányzati választások a nyakunkon, de ezt csak onnan lehet látni az interneten, hogy egyre több cikk szól erről, és van egy viccpárt, amelyik ki is használja az internet adta nyilvánosság lehetőségét. És ennyi.

Nekem hiányérzetem van. Az önkormányzati választás pont a helyi hatalom megszerzéséről szól, vagyis a közvetlen lakókörnyezetünkről. Egy képviselő úgy 10 ezer embert képvisel (maximum), egy polgármester se többet 180 ezernél (és ez már jelentős felül becslés, hiszen talán Miskolc, Pécs, Debrecen, Szeged, a XI. és a III. kerület lehet kb. ekkora). Vagyis elvileg olyan emberekről beszélünk, akikkel közvetlenebb a kapcsolatunk, mint a parlamenti képviselőkkel vagy akár a miniszterekkel, miniszterelnökkel.

És mégse látom azt, hogy a helyi politikusok foglalkoznának az internettel. Bár vannak kivételek, de jellemzően nincs olyan célzott kampány, ahol az internet adta lehetőségeket próbálnák meg rendesen kihasználni. Nincsenek olyan mikroüzenetek, amelyek a saját választóknak szólnak. Vajon miért?

Erre talán két választ lehet adni. Az egyik a tudás hiánya: egyáltalán nem annyira elterjedt dolog az internet használat, mint azt feltételezzük a kereskedelmi eredményekből kiindulva. Pont a politika számára fontos réteg nehezebben érhető el: az idősebbek, az alacsonyabb státuszúak. Persze nemcsak ők szavaznak, de őket talán könnyebb befolyásolni - de nem az internet segítségével. Másrészt tudásbeli hiány az is, hogy a legtöbb jelöltnek lövése sincs arról, mit lehetne csinálni a neten. Érdemes lenne megnézni, hogy hánynak van olyan iwiw vagy Facebook adatlapja, amely segíti őt a választásokban.

A másik válasz az eszközök hiánya. Mert aki helyben akar esetleg hirdetni, az nem fog azonnal az internetre  rohanni, hiszen mit tudna csinálni? Célozni kellene területre, de egy választási körzet olyan pici, hogy az esélytelen próbálkozás. Adatbázis kellene - de most őszintén, egy körzetre eshet egy komolyabb megvásárolható adatbázisban a szavazók kevesebb, mint 10%? Adatbázist kell építeni - de nem most. Annak már meg kellene lennie, és mehetne nekik az e-mail. De mi még? Volna persze pár lehetőség, és ezekkel néha lehet is találkozni, de inkább "nem jellemző"...

Mik ezek? Lássuk! Az unásig használt blog még mindig működhet, ha jól van írva. De már lehet Facebook oldalt is csinálni. Be lehet kapcsolódni fórumokon beszélgetésbe. És ha van, akkor a helyi webes híroldalakon is meg lehet jelenni.

Illetve lehet még komolynak vagy viccesnek szánt videókkal, képekkel megpróbálni valamit. És vége. PPC hirdetéseknek nincs sok értelme, bannert kilószámra megvenni csak a nagy pártoknak lenne szabad, de azt se erőltetném.

A hazai internetes megoldások nem igazán segítenek a politikusoknak. De talán ez nem is baj. Akiket komolyan érdekelnek a választások, azok már úgyis tudják, kire szavaznak. Akiket meg nem... azok nem a politikusok blogjait fogják böngészni, az biztos.

Már a második olyan Facebook kampányunkat futtatjuk, amelyik egy nagyon érdekes különbségre mutat rá a Facebook oldal és a saját weboldal összehasonlításban.

Ha a saját weboldalunkra irányítjuk a kampány során a látogatót, akkor jó esetben azonnal lesz konverzió, esetleg nyerünk egy visszatérő látogatót, és ha okot adunk rá (pl. nyereményt ígérünk), még az adatait is megadja. Talán. Ehhez jól ki kell találni, mi kellhet neki, ráadásul kell mindenféle törvényi szabályoknak is megfelelni (pl. adatvédelmi szabályok). Ez így kerek, ezt így szoktuk meg, így működik.

A Facebook egy érdekesen működő rendszer, írtam már, hogy a belső kampányok olcsóbbak tudnak lenni, mint a külső címre mutatók. Vagyis érdemes egy céges oldalt csinálni, azt egy kicsit felfuttatni, majd ezt követően ráengedni egy hirdetést, a Facebook-on belül (lehet persze kívülről is...).

Tehát ami történt: a kampányban az oldalra érkező látogatók egy része megtette azt, amit szerettünk volna, olyan mértékben, amivel elégedettek is voltunk. Viszont sokan, jóval többen csatlakoztak az oldalhoz, vagyis a "Tetszik" gombra kattintottak. 

Tehát: bejöttek, megnézték, nem kellett az ajánlatunk valamiért, de az oldalt követik, vagyis a jövőben el fogjuk tudni érni üzenettel a üzenőfalon vagy akár belső direkt üzenettel. Tehát nem veszett el! És nem kellett semmi plusz dolgot tennünk, sem nyereményjáték, sem egyéb akció nem kellett.

Egyelőre tehát a Facebook népe szeret lájkolni. Használjuk ki, amíg így van!

A Facebook töretlenül növeli a hazai felhasználók számát, most tart valahol az 1,7 millió fölött. De ez a nagy szám óhatatlanul azt is jelenti, hogy már nemcsak a geek réteg van ott jelen (már régen nem), hanem egy ugyanolyan vegyes képet ad a felhasználók összetétele, mint ahogy azt a közösségi oldalakon kívül megszoktuk.

(Forrás)

Ez persze azt is jelenti, hogy nagyon végig kell gondolnunk, mit és hogyan írunk le. Ha egy reklámcélú valamit csinálunk, akkor könnyen belebotolhatunk abba, hogy az emberek mennyire figyelmetlenek. Gondos iwiw adatlap böngészések közben azt már megszokhattuk, hogy a születési név mezőbe sokan beírták a születési évüket, de a Facebook újabb meglepetéseket tartogat számunkra.

Egy kedves ismerősöm hívta fel a figyelmem arra, hogy hányan el tudnak téveszteni egy-egy Facebookos eseménymeghívást. Konkrétan: a meghirdetett esemény augusztus 18-tól november 30-ig tart, erről megkapták sokan a meghívót, be is léptek, majd szomorúan beírták a kommentek közé: "Köszi a meghívást, kár, hogy lekéstem róla.."

Mert ő csak az első dátumot látta. A vége dátumot már nem. És ami a meglepő: nem egy ember járt így, hanem elég sok. Ebből az is következhet, hogy maga a felület nem túl jó, de megnézve inkább az látszik, hogy nem elég kitölteni minden mezőt, a szövegbe is be kell írni, ha valami nemcsak egy napig tart!

Mert nekünk, marketingeseknek, nem nagyon marad más lehetőség. Megpróbálhatjuk egész népünket nem középiskolás fokon tanítani, de ha eredményt kell elérni, akkor bizony sokkal jobb, ha alkalmazkodunk.

Mégha az néha nagyon tud fájni.

Helló, Kristóf vagyok, Konrád barátja. Ez egy vendég poszt, amiben kipróbáljuk, hány olvasója marad Konrádnak, ha megjelenik a blog-on egy általam írt, az online marketingben "kicsit műszakibb" oldalról segíteni próbáló cikk. :)

Kevesen tudják, hogy a Google Analytics azon kívül, hogy méri weboldalaink forgalmát, valamennyire programozható is. Ez lehetővé tesz néhány érdekes (és pénzt hozó) trükköt.

Például egy honlapon, amelyik több ügyfélcsoportot céloz meg, szeretnénk szegmentálni a látogatókat, de az Analytics-ben azt látjuk, hogy szinte mindenki megnézi a többi csoportnak szóló ajánlatokat is. Milyen jó lenne egy olyan megoldás, ami az alapján szegmentálna, hogy melyik ajánlatot nézte meg először a látogató!

Bár a Google Analytics "alapképességeit" ez meghaladja, meg lehet oldani az API (Application Programming Interface) segítségével.

Az egyszerűség kedvéért a szegmentáló oldalaink URL-jeit "/for-xxx" minta szerint nevezzük el (a példaként használt oldalon pld "/for-project-managers", "/for-programmers", stb). A "for-" utáni részt látjuk majd viszont az Analytics-ben.

Természetesen mást is használhatunk előtagnak, csak írjuk át a JavaScript kódban is. Az "AreYou" változónév helyett is írhatunk mást, ami csak az adott oldalnak jobban megfelel. És ugye mindenki az aszinkron tracker-t ("_gaq") használja már, hogy az Analytics ne lassítsa az oldal betöltését?

Pár sornyi saját programkódot szúrunk a Google kódjának a közepébe, alant világosabb háttérszínnel jelölve (a hely lényeges, mert a mi változónk az utána következő _trackPageview parancs "hátán" jut el a Google szervereire):

Meg is vagyunk! Pár napig hagyjuk futni, ahogyan azt szokás. :)

Amikor már összegyűlt elég adat, az Analytics "Visitors" menüjében a "Custom Variables" alatt találjuk meg munkánk gyümölcsét (klikk nagyobb képért):

Ezt az adatot most már szabadon használhatjuk az Analytics-en belül. A legnagyobb rugalmasság kedvéért például csinálhatunk belőle "Advanced Segment"-et, a "Custom Variable (Value 1)"-et használva:

Ha ezt megtesszük, ezután bármelyik grafikonunkat vagy lekérdezésünket nézhetjük úgy, hogy célcsoportjaink egyike vagy másika alapján rajzoljon/számoljon nekünk az Analytics.

Így most sokkal pontosabb célcsoportjaink vannak, élesebben látjuk, hogy melyik oldalainkat melyik csoport nézi többet, melyik honnan érkezik, vagy melyik tölt a legtöbb időt az oldalainkon, megnyitva a lehetőségeinket a jobb, profitábilisabb konvertálás felé.

Kristóf szabadúszó programozó, aki szerint a számítógép a legklasszabb dolog a szeletelt kenyér feltalálása óta. Weboldala a kkovacs.eu (angol), és ha ideje engedi, hazai ügyfeleknek a nemzetközi tanácsadói díjából kedvezményt ad. Koffein- és Twitter-függő (ő a @kkovacs).

P.s.: Ha van még két szabad perce, nagy segítség lenne a jövőre vonatkozóan, ha kitöltené ezt a kis visszajelző kérdőívet! Előre is köszönet érte.

A választási kampányban az MSZP elővette azt a fegyvert, amihez még annyira nem vagyunk hozzászokva: direktbe támadta meg a Fideszt, mégpedig negatív kampánnyal.

Volt már ilyen persze, itt is - ott is, de ez a mostani talán azért különleges, mert emlékeim szerint ennyire direkt negatív üzenetet még nagy pártok egymás ellen nem használtak ilyen mennyiségű megjelenéssel.

Nem ítélném meg sem a kampány üzeneteit, sem azok valóságtartalmát, mindössze annyit akartam leírni, hogy egy negatív kampány akkor jó, ha az alábbi két dolgot teljesíti:

• igazat mond
• hiteles az, aki mondja

Azt, hogy jelen esetben ebből mi teljesül, mindenkinek a saját ízlésére és pártpreferenciájára bízom.

A TV2 szerint a Megasztár4 kapcsán készült Hitler-videó ízléstelen. A TV2 véleménye bár érdekes, de megtarthatta volna magán, így ugyanis egészen szép nézettséget csinált ennek a videónak, ráadásul most mindenki tudja, hogy milyen szerződéseket akarnak aláíratni.

Gratulálok!

Azt gondolom, 2010 legnagyobb kérdése a közösségi média esetében, hogy megéri-e foglalkozni vele. Mondhatnánk azt, hogy érzésre igen, hiszen brandet épít, meg eredeti felhasználó felhalmozás történik, és így tovább. Ha ügyfél meggyőző bullshit kell, egy jó marketingesnek nem kell ehhez a közértbe menni.

Persze erre mondja azt a szám-fetisiszta értő közönség, hogy elég a duma, mutasd meg, mi történik. Nézzük meg szépen a Google Analyticset, és lássuk, mit mutatnak a számok: hány látogató jött a közösségi médiából, hány látogató hozott bevételt. És ilyenkor vagy jön a kínos csend, vagy jön a visszatámadás: ez most nem erről szól!

A fenéket nem. Persze, fontos a brand építés, de csak bizonyos cégméret és hirdetésre fordítható keret fölött. Addig igenis fontos lehet, hányan jönnek twitterről, facebookról vagy bármi más közösségi oldalról.

Persze hallani ilyen-olyan story-kat, de semmi olyan esettanulmány, ami azt mutatná, ez igen, ez az eszköz minden kkv-nak kell, mint egy falat ppc. Ezért is lesz talán érdekes az alábbi példa.

Elöljáróban annyit, hogy szerintem egy fórumos közösség is közösségi média, még akkor is, ha az éppen aktuális hype-ban nincs túl nagy presztizse. A történet ugyanis fórumhoz kötődik. Az Index fórumrendszerében nagyon sok szaktopic van, vagyis olyan fórum, ami egy konkrét témáról szól. Ilyen téma lehet például egy autómárka, vagy azon belül egy konkrét autófajta. Egy ilyen fórumban vagyok én is tag, vagyis írom és olvasom is.

Aki látott már ilyet, az tudja, hogy a bejegyzések nagy része vagy egy aktuális hibáról, vagy annak a megjavításáról szól. Sok a kérdés, hol kell valamit megjavítani, mi lehet a hiba oka, mennyibe kerül valami, hol lehet kapni bontott cuccot stb. Aztán a közösség tagjai egymást segítve javítgatják a kocsijukat.

Nos, az általam követett egyik fórumban van egy autószerelő srác, aki válaszolgat a kérdésekre, segít ha kell, add tippeket, és persze sokszor leírja: ha ez vagy az kell, nálam megkapod, vagy gyere el és megoldjuk, megjavítom.

Voltam én is nála a napokban, egy nem túl komoly, de annál bosszantóbb hiba miatt, aminek a javítása elvett olyan bő két órát. Így volt alkalmam beszélgetni vele.

Ő egyedül van, tipikusan csak egy adott típussal foglalkozik (még a márkán belül is), arra van fölkészülve, ilyen autókat hoz be elbontani. Kérdeztem, hogy mennyire megy neki a fórumos beszélgetés, megéri-e. Hát, megéri.

A megrendelések fele a fórumról jön. Más reklámja nincs, a megrendelések másik fele vagy visszatérő, vagy szájhagyomány. Vagyis alapvetően neki a megélhetését az Index egyik konkrét fóruma biztosítja.

Konverziós szám? Az nincs. Nem mér senki semmit. Ügyfél, az van. És működik.

Nos, íme egy példa, amikor egy konkrét közösségi megoldás eredményt hoz. Így is lehet.

Nekünk már mindegy. Mi együtt nőttünk az internettel (többé-kevésbé), a saját hibáinkon keresztül tanultuk meg, mit jelent az interneten a magánélet (semmit), a szerzői jog (nem sokat), a nyilvánosság (minden az). Amilyen kézlenyomatot hagyunk magunk után a közösségi oldalakon, olyanok vagyunk.

Megtanultuk: az iWiW, Facebook adatlapunk tartalmától, a bejelölt barátainktól függhet a munkánk, a magánéletünk, a szórakozásunk. Egy rosszul elhelyezett nyaralási fotó miatt még a pénzünkre is lecsaphat az APEH. Tehát hibázunk, de tanulunk belőle. Így élünk itt, együtt, a Magasztos Közösségi Médiában.

Kedves szülőtársak! Most nőnek fel a gyerekeink, most kezdenek el internetezni, mostanában kezdenek el saját profilokat gyártani ugyanezen a helyeken. És mi igyekszünk felkészülni: megtanítjuk nekik, hogy kik azok a pedofilek, kik azok a kurvák, kik azok a csalók és gazemberek - persze nem ezekkel a szavakkal, hanem szépen körülírva. Nem tudunk mást csinálni, hiszen nincs olyan filter, amely kizárná a valóságot az interneten.

De kedves szülőtársak! Tanítsuk meg nekik azt is, mi az a közösségi média, és miért nem jó poén a barátokról készült viccesnek tűnő fotót vagy videót felrakni a netre. Tanítsuk meg nekik, hogy mire figyeljenek oda, hogy az ő barátaik ne rakjanak fel ilyen anyagokat róluk. Sok, nagyon sok kellemetlenséget megspórolhatunk nekik, ha így teszünk.

De minden bajtól nem lehet (és talán nem is szabad) elzárni a gyermekeinket. Ezért tanítsuk meg nekik, hogyan készüljenek fel az ilyen dolgokra. És igen, már akár 8-10 évesen kezdjük el őket a tudatos netezésre nevelni.

Kedves szülőtársak! Mi már megtapasztaltuk azt, milyen az élet vadkeleten, az interneten. Segítsünk a gyermekeinknek, hogy nekik könnyebb legyen!

Nézem, ahogy szenvednek a cégek a közösségi médiában idehaza, és ahogy próbálnak jófejek meg modernek meg közösségiek lenni. Néha szánalmas, néha kicsit sikeres, de valahogy minden esetben azt látom: kevés a lendület.

Azok a példák, amik jók, amiket elő lehet halászni innen-onnan, szinte mind valamilyen kis céghez vagy egy konkrét személyhez köthetők. Vagy egy olyan külföldi céghez, amelyik mindenhol jól csinálja.

Miért lehet ez így? Mi hiányzik a legtöbb próbálkozásból? Szerintem az alapok!

A közösségi médiában való szerepléshez ugyanis az alapok nem itt keresendőek. Az alapok a cég egészének a kommunikációja: hogy szólítja meg az ügyfeleit, hogyan szólítja meg a partnereit, mennyit is kommunikál valójában. Márpedig ha ez felülről vezérelt, egyirányú, rugalmatlan, akkor a cég nem fog tudni mit kezdeni magával a közösségi médiában.

Írtam már korábban is: a közösségi média alapjaiban változtatja meg a cégek és ügyfeleik kapcsolatát. Akik ezt nem veszik észre, azoknak nem való ez a terep.

De mit is jelent ez a valóságban? Például azt, hogy nem elég egy Facebook oldalt létrehozni, és oda felrakni a semmitmondó közleményeket. Valami érdekes tartalmat kell csinálni. Persze az, hogy mi az érdekes, elsősorban nem a cégtől, hanem az ügyfelektől függ. Nem az az érdekes, hogy ismét 3%-al nőtt az értékesítés az elmúlt hónapban, hanem például az, hogy az új termék mikor fog megérkezni.

Aztán nagyon fontos, hogy a közösségi média nem a megszokott reklámcsatorna. Itt a közösség tagjai visszaszólnak. Néha én is megteszem. Főleg akkor, ha valami PR hablatyot nyomnak a szemembe válasz helyett. Tehát a közösségi média nem a PR hablaty helye, a közösségi médiában vagy konkrét választ kell adni a kérdésekre, vagy azt kell válaszolni, hogy nem tudunk válaszolni. Még az is jobb, mint az olvasók hülyének nézése.

Végül. A közösségi média sem a spam helye. Hiába vannak olyan eszközök, amelyekkel fillérekért végig lehet spamelni a fél Facebookot, nem érdemes ezzel élni. Részben azért, mert emiatt törölhetik az oldalunkat, részben azért, mert a felhasználóknál ez visszacsap.

Igen, itt is kreatívnak kell lenni. El kell érni, hogy a közösség a maga belső szabályai mentén népszerűsítsen bennünket. Ez persze nehezebb és kevésbé tervezhetőbb. De ha működik, akkor hatékonyabb.

Szóval, ha egy cég meg akar jelenni a közösségi médiába, gondolja végig a fentieket is. Vajon valóban képes megújítani a kommunikációját?

Ma volt szerencsém strandra menni, Szeged mellett, Sziksósfürdőre. Ez a strand - bár változott az elmúlt 20 évben - de mégis egy kicsit itt maradt szocializmus. A régi idők hangulatát idézi, és nemcsak azért, mert ugyanazon épületekben lehet öltözni, mint 25 éve - és azóta mindössze a tisztasági festés történt meg. Hanem a kínálat miatt is.

Például csapolt sör nincs, mert a nyár közepén megromlott mindenkinél. Legalábbis ezt bírta mondani a büfés. Persze a strand másik felén mégis volt csapolt sör... Az este hétih nyitva tartó helyen a lángos már öt után elfogyott. A kürtőskalács is. Fagyi még volt, szerencsére.

Az árak is viccesek voltak, egy doboz sör olcsóbb volt, mint egy ugyanakkora (fél literes) üdítő. Ja, és újságot is vettünk volna, valami magazint, meg keresztrejtvényest - szóval semmi extrát. De csak a helyi lapot és Blikket lehetett kapni.

Így aztán meg kellett állapítsam: ez bizony a gazdag vállalkozók országa, ha nem kell nekik a pénzem. Hiszen nincs semmi, amire el tudnám költeni...

És hogy jön ez ide a blogba? Eszembe jutott erről az, amit már többször is láttam: készítenek kkv-k weboldalt, de mindenféle üzleti átgondolás nélkül, még pénzt is költenek rá, csak éppen rossz lesz. Ugyanígy kidobott pénz, mint a fenti példában az elveszett bevétel. 

Hiába, gazdag vállalkozók országa vagyunk na. Ez van, nincs a fentieken mit csodálkozni.

A web stratégiai piramisának előkelő helyén, a második lépcsőn található a usability, a weboldalak használhatósága. Bár még ez a terület sokak számára nem tűnik fontosnak, de ahogy egyre jobban elterjed az oldalak keresőoptimalizálása, ahogy egyre többen adnak ki pénzt a látogatókért, úgy fog egyre fontosabbá válni, hogy a weboldal tényleg használható legyen.

De mit jelent ez a gyakorlatban? Hogyan lesz egy weboldal jó? Nos, akit ez bővebben érdekel, annak ajánlom az alábbi oldalt: http://eye-tracking.hu/

Én a magam részéről azt gondolom, 2011-2012 online marketing trendjének egyik fontos eleme lesz ez a terület. Azon se csodálkoznék, ha pár hónap múlva már sokan neveznék ki magukat usability szakembernek... De ha valaki ezt nem akarja megvárni, nézegesse ezt az oldalt is, érdemes!