Onlinemarketing blog

Az év vége valahol az őrültekháza az egész gazdaságban. Olyan, mintha mindenki most próbálná behozni azt az elmaradást, amit az év közben összehozott. Mindenki pörög ezerrel, hirdet, elad, vesz és így tovább.

(És naná, hogy ilyenkor kell megfáznom.)

Van tehát hajtás, figyelni kell fokozottan a kampányokra, az ügyfelek igényére, és ráadásként készülni kell a jövőévre is. Persze ezt most nem panasznak szánom, ez csak ténymegállapítás. Ez van minden évben. És valahol örülök is neki, hogy most is ez van: hiába van még itt a válság szele, azért pörögnek a dolgok. És ez jó.

Van egy módszer - és akkor ez most legyen egy tuti tipp! -, hogy mit kell ahhoz csinálni, hogy az ember ne ússzon el a munkákkal. Ismerem, láttam használni, de valahogy nekem nem sikerül mindig megvalósítani. De azért leírom, mert úgy-amúgy nem rossz.

Ez a módszer végtelenül egyszerű: ha jön egy megrendelés, nem a határidőt kell nézni, hogy mikorra kell elkészülni, hanem azonnal meg kell csinálni. Nem kell félrerakni, hogy van erre még 2-3-4 nap.

Ehhez persze két dolog kell: kellő kapacitás és a módszer folyamatos használata. Hiszen ha van olyan munka, ami már feltorlódott, akkor a közeli határidő miatt nem jut idő az újra...

A kapacitás lehet egyébként az igazán szűk keresztmetszet, főleg ilyenkor, év végén. És ezzel nagyon nehéz mit kezdeni. Sajnos a munkákat nem lehet "felhőben" elvégezni, nincs olyan work-cloud, ami ilyenkor segítsen. Marad a válság-menedzselés, a rohanás, és a Karácsony várása.

Hiszen Karácsonykor van néhány nap, ami igazi ajándék. Pihenés és nyugi.

Idén az ETARGET kezdte, és már az egyik partnerünk is felhívta arra a figyelmet, hogy nyakunkon a Karácsony. És valóban, bár az időjárás fokozottan igyekszik ezt cáfolni, de napokon belül itt a tél, és minden, ami vele jár. Például a felfokozott vásárlási láz, és ezzel együtt a felfokozott hirdetési kedv is. Pontosabban: a felfokozott hirdetési kedv már most itt van.

Ez két dolgot jelent: kicsit nehezebb jó helyen megjelenést venni, és sokkal drágább is lehet a hirdetésünk a ppc hálózatokban. Az előbbi annyira nem dráma: a display piacon még mindig nincs az a fajta tülekedés, mint volt pár éve (és szerintem már nem is lesz soha). A ppc már érdekesebb lehet. Nagyon sok céget látok, ahol az idei év az első igazán komoly ppc-s év, és ez lesz az első komolyabb karácsonyuk. Pár dolog jutott eszembe, amire érdemes odafigyelni. Íme:

• Nagyon könnyen elszállhatnak a költségek. Sokkal szorosabb kampányfelügyelet kell ilyenkor. Ez nemcsak azt jelenti, hogy ne engedjük elszaladni a pénzeket, hanem ezt is, nézni kell, mire megy el a sok pénz (melyik szavakra), és megnézni, azok a szavak hoznak-e konverziót. Ha nem, kegyetlenül ki kell kapcsolni. Van olyan szó vagy kifejezés, ami ilyen időszakban napi több ezer forintot is képes elégetni, miközben év közben jól teljesít!
• Sokkal több a konkurencia. Van, aki ilyenkor kampányol csak. Nem kell mindenáron versenyezni velük, érdemes inkább ráfeküdni a long tailre: több szóra hirdetni. Ha ezt nem tehetjük, akkor figyeljünk arra, hogy míg reggel lehet, sokan konkurálnak velünk, délután vagy kora este már kevesebb konkurensnek marad pénze. Hirdessünk olyankor intenzívebben. Ehhez is kell a folyamatos felügyelet.
• Nem mindegy, milyen szövegeket használunk. Nagyobb a zaj, de nagyobb az érdeklődés is. Próbáljunk ki minél több dolgot, bátran kísérletezzünk változatokkal! Ilyenkor akár néhány órán belül kiderül, melyik a jó szöveg.
• És ami a legfontosabb: mérjünk és elemezzünk! Ne csak a Google Analyticset figyeljük, ne csak a kampányjelentéseket nézzük, hanem az üzleti eredményt is. De ne csak úgy általában, hanem napi szinten. És kérdezzük meg a vevőket, ha tehetjük, hogyan találtak ránk!

Persze minden kampány másmilyen, így sokkal konkrétabb tanácsokat nem tudok adni. Tapasztalatunk van dögivel, éppen ezért tudom, ahány cég, annyi lehetőség. Egy biztos: szinte mindenkinek jó az év vége, ilyenkor nagyon sokat költenek az emberek. Ne maradjunk le róla!

A 4. Keresőmarketing napon én legjobban a Kattintáson innen és túl című beszélgetést vártam. Szabó Ákos (exIndex, Adaptive Media) és Nagy Barnabás (UPC) beszélgetett egymással, a moderátor Kozári István (Origó) volt. Ezúton is köszönöm nekik, hogy elfogadták a felkérést!

Az alap koncepció és a cím onnan jön, hogy Szabó Ákos az egyike azoknak, akik többször és több helyen is szót emelt a kattintás alapján történő display vásárlás ellen, míg Nagy Barnabás a UPC online hirdetésekért felelős vezetője, és ők már elsősorban nem kattintás, hanem konverzió (tehát megvalósult vásárlás) alapján vásárolnak. Tehát ők a "két véglet". Kozári István pedig olyan valaki, aki szakmailag felkészült, pontosan tudja, mi a téma és miről szól a történet.

Így aztán a beszélgetés tényleg érdekesen alakult. A témát elég részletesen körbejárták, sok olyan dolog elhangzott, ami elég szélsőségesnek tűnő vélemény - mindkét oldalról.

Néhány érdekes dolog: a UPC nagyon nehezen tud idehaza vásárolni. Az a megoldás, ami nekik kell, nálunk még "nem termék". A konverzió alapú vásárlás olyan mértékű bevállalás, amit sokan nem mernek meglépni. Ezért külföldön vásárol - hazai IP forgalmat. Persze vásárol idehaza is, ha megéri.

Szabó Ákos elmondta, hogy sajnos idehaza nincs kapcsolat a tartalom fejlesztése és az értékesítés között: hiába van hirdetői igény valamilyen tartalomra, a tartalomszolgáltatók nem vagy csak nehézkesen mozdulnak rá. A meglévő felületek viszont sok esetben értéktelenek: nem hozzák az elvárt eredményt.

Egy dologban teljesen egyetértettek: a kattintás alapú árazás a display piacon, mint vásárlási megoldás magában hordozza az összes negatívumot, amit el lehet képzelni. Miközben valójában a kattintás alapú vásárlás nem azért alakult ki, hogy kattintást (vagyis látogatót) vegyünk, hanem mert így olcsóbb a megjelenés...

Vagyis a piac elment valami nagyon rossz irányba, ami nem annyira jó, és ezen változtatni kell. Kellene. A hogyan változtassunk viszont nem derült ki.
 

Hihetetlen számomra, hogy ez már a negyedik Keresőmarketing nap, de eljutottunk ideáig is! Azt látjuk, hogy a téma még mindig érdekes, de az is látszik, hogy a konferenciának jövőre meg kell újulnia. Nem mintha a mostani rossz lenn, sőt! Egészen izgalmas programot állítottunk össze - igaz, én érthető módon elfogult vagyok.

Több olyan előadás és vita is lesz, amit már nagyon várok, és előre izgulok, ne fáradjak el iszonyúan a végére. Idén is én leszek a levezetője a konferenciának, így nem is vállaltam saját előadást vagy vitavezetést - néző leszek.

Aki nem tud ott lenni, annak ajánlom a Csirip falat, és biztosan lesznek beszámolók is - azokat majd igyekszem utólag összeszedni és linkelni. Úgyhogy aki majd ír bejegyzést rólunk, az bátran másolja be ide kommentként!

Most pedig alvás, holnap hosszú napunk lesz! 

Te megbízol a Facebook-ban? Rá mered bízni a levelezésed? Vagy az jobb helyen vagy a Google-nél? Na, kb. ez volt az első reakció arra, hogy a Facebook "feltalálta" a Google wave-et, és a "véletlenül milliárdos" Zuckerberg bejelentette a Facebook legújabb fejlesztését.

Az elkövetkező napokban majd jó sokan meg fogják írni, hogy mi is ez pontosan és mire is jó, így elsőre úgy tűnik, nem találták föl a kanálban a mélyedést, de jól integrálták a már használt és megszokott eszközöket.

Érdekes, hogy az e-mail használattal kapcsolatban a legaktívabb netes felhasználók, vagyis a tinik, azt szokták mondani, azért nem használják, mert az nekik lassú. A chat, a facebook fal (és a Twitter) sokkal pörgőbb, azonnalibb, és nem is annyira formalizált. Nos, ha ehhez hozzátesszük, hogy az igazán aktív Facebook felhasználók a tinik körül kerülnek ki, akkor azt hiszem, ez a social inbox sikerre van ítélve. Főleg, ismerve a Facebook-ot, nem fognak óvatoskodni meg "lab"-ozni, mint a Google, hanem eszi-nemeszi, odatolják mindenkinek.

Az a mindenki meg jelenleg olyan 500 millió felhasználó.

És akkor most visszatértünk az elejére: rábíznád-e az üzleti leveleidet a privacy területén kimondottan gyengén teljesítő Facebook-ra? Rábíznád-e a leveleidet egy olyan szolgáltatóra, amelyik szinte szó nélkül törölheti a teljes nála lévő identitásodat?

A Facebook új szolgáltatása nem több, mint a meglévő tudásának az ügyes és logikus összegyúrása. Sikerre van ítélve, de nem fog szerintem semmit megreformálni. Jó lesz, de ettől még ha nemcsak szórakozásra használjuk a netet, máshol is fent kell tartanunk mailboxot és egyéb szolgáltatásokat.

Így lesz egészséges. Nem adhatunk egy szolgáltatónak sem kétharmadot.

Az utóbbi napokban megint iszonyúan felpörgött az élet, hiszen jövőhéten megint Keresőmarketing nap! Ez már a negyedik ilyen esemény, és ahogy az előző években, most is kicsit változtattunk, csavartunk a koncepción.

Az idén elsősorban a hirdetésekre koncentrálunk. Keresőhirdetések, tartalmi hálózatok, üzleti modell, tippek, trükkök, szakmai kérdések lesznek terítéken. Nem másolom ide a programot, az oldalon fent van egyre több minden.

Nagy hangsúlyt akartunk adni a tényleges kampányoknak, ezért ismét lesz sok esettanulmány - változatos témákban. Kár lenne kihagyni ezt az egy napos konferenciát, és még holnap, vagyis péntek estig olcsóbban is lehet jegyet kapni rá.

Ha valakinek hiányérzete lenne - hiszen nem lesz most szó a keresőoptimalizálásról -, annak is segítünk. A konferenciánkon részt vevők 10.000,- Ft-os utalványt kapnak a 2011. január 19-20-i galyatetői SUPERSEO konferenciára.

Ha valakinek kérdése van, esetleg kérése, legyen oly bátor, tegye fel itt, vagy írjon nekem e-mailt.

És találkozzunk jövőhét szerdán! 

A CEMP végre nyilvánosságra hozta azt a kutatást, amellyel azt szeretnék megmutatni, miért nem helyes az, ha banner (display) megjelenést kattintás alapon vásároljuk.

Főbb eredmények

1. A hirdetésekkel találkozó 15 évnél idősebb hazai internetezők 66%-a egyáltalán nem kattint display hirdetésekre.

2. A kattintások 64%-áért a hirdetésekkel találkozó felhasználók 10%-a felelős.

3. A gyakori kattintók között átlag felett képviseltetik magukat a kereskedelmi szempontból kevésbé fontos legfiatalabb és legidősebb, általában alacsonyabb végzettségű és Esomar státuszú felhasználók.

4. A kattintók közel fele egy hónapban csak egy alkalommal kattint hirdetésre, azaz csupán egyetlen kiadvány egyetlen kampányának valamely kreatívjára reagál ilyen módon.

Ez a lényeg, a többi ennek a körbeírása, plusz CEMP (jogos) önfényezés. A kutatás fontos és hasznos, ráadásul olyan lépés, ami több szempontból is előre viheti a piacot. Jó esetben.

A kutatásból kiderül, hogy a bannerek nem valók kattintásra, hiszen a célcsoport jellemzően nem a kattintókból kerül ki. Ezért nem is érdemes kattintást vásárolni, mert bár így garantált forgalmat viszünk az oldalra, de azok a látogatók, akik jönnek, nem lesznek nekünk "jók". Tehát vásároljunk az alapján, amire a banner való: elérés alapján. Ezt persze így nem írja le a CEMP kutatása, de nekem ez jön le belőle.

És akkor most lássuk a másik "eredményt". Az adatokból az is kijön, hogy a banner nem jó semmire. Hiszen úgyse látszik, csak sokba kerül, és még kattintást se érdemes venni, hiszen mostmár látjuk, kik kattintanak. Persze ez így hülyeség, de sokkal nehezebb ezt a gondolkodást cáfolni, mint gondolnánk.

Pedig eddig is lehetett tudni, hogy a kattintás mire elég. Van olyan kampányról tudomásom, ami 1 millió megjelenés után 4 db konverziót hozott. Olyan dologban, ami más csatornán természetesen eladható volt. Aki ilyen eredményt is lát, az bőven bólogat: igen, igen, nem veszek én bannert sehogy.

Ami persze megint butaság. Ezt a kutatást követnie kell egy másik kutatásnak is (és gondolom követni is fogja): egy olyan kutatásnak, amiből kiderül, a banner mire jó. Hogy épít brandet, hogy növel ismertséget, hogy terel vásárlókat a boltokba. Hogy van annyira jó, mint egy újsághirdetés vagy egy tévé reklám. Sőt, ráadásul van egy plusz funkciója: kattintani is lehet.

És akkor azt gondolhatjuk, hogy hátradőlhetünk. Pedig nem.

A CEMP egész kampánya nem az alapvető problémára ad választ. Azt elfedi, nem akarja mutatni. Gondolom azért, mert a háttérben a valódi problémát is igyekszenek orvosolni. Ez a mostani "kampány" arról, hogy mire való a banner, a hirdetőknek szól. Az ügynökségeket máshogy és mással kell meggyőzni.

Mert a kattintás alapú vásárlás oka nem az, hogy látogatót akarunk venni. Hanem az, hogy alapvetően drága a megjelenés alapú ár. Sokba kerül 10-12 Ft-ért egy banner megjelenés. Sőt, az sem segít, hogy a hazai tartalomszolgáltató-ügynökségi duó alapvetőn a kedvezményekről és a bónuszokról szól (még kattintás alapon is). A kattintás alapú vásárlás tehát nem volt más, mint tudatos árcsökkentés: olcsóbban kellett venni a megjelenést, és csak így lehetett ezt megtenni.

Most persze a piac azt várja, hogy majd a hirdetők és az ügynökségek lesznek oly rendesek és önmegtartóztatók, hogy nem kattintás, hanem megjelenés vagy elérés alapon vásárolnak. Vagyis visszaáll a pár évvel ezelőtti állapot. De ez szerintem csalóka remény.

Engedni kell a tartalomszolgáltatóknak is. Valahogy át kell szabni ezt az egész hazai display piacot: reális árakkal, reális kedvezményrendszerrel és reális elvárásokkal. Sokat kell tanulnia mindenkinek a következő években, és kell még egy fontos dolog.

Valamilyen közmegegyezés, ahol a szakma nagy része megállapodik egymással. Persze biztos, hogy nem lesz benne mindenki, de ha a többség benne lesz, akkor már el lehet érni valamit. Mert ami most van, az igazából nem jó senkinek. Nincs bevétel a tartalomszolgáltatóknál, kisebb a forgalom az ügynökségeknél, és bár most olcsóbb a hirdetés, de hosszabb távon egész egyszerűen nem lesz hol hirdetni.

Azt meg már csak nem akarjuk.

Hírekből, kis színesekből lehet tudni, hogy Kínában lopják a tévécsatornákat: engedély nélkül teszik azokat fel helyi kábeltévék a kínálatukba. És az ott akár azonnal milliós elérést jelent. De nemcsak az adást lopják, hanem a reklámokat is: a reklámblokkok helyén nem a lopott csatorna saját reklámja fut, hanem az adott kábelszolgáltató bekever helyi reklámokat. Így tehát a számára ingyen tartalomban futó reklámot adja el.

Más ország, távol van, legyen ez az ő problémájuk, gondolhatjuk. De most láttam ennek egy tipikus hazai példáját, ami pofátlanságában csodálatos.

Kétségtelen, hogy az X Faktor az ősz (és az elmúlt évek) legnagyobb nézettséget elért tévéműsora kis hazánkban. Ha csak a puszta számokat nézzük, az is megdöbbentő: szombat este a nézők fele X Faktort néz, és a többi közel száz csatornára jut a nézők másik fele... Ennek megfelelően minden, ami az X-ben van, nagy nézettségre számíthat az interneten is. Az RTL rendesen fel is rakta az adást a saját oldalára - elfogadható minőségben, kellően gyorsan (még aznap), mindenki számára látható módon.

És ezzel, mint aki jól végezte a dolgát, hátradőlt. De sajnos tévedett. Ugyanis hiába van fent egy videó valahol, ha az emberek nagy része nem ott van. Az emberek nagy része, ha videót akar nézni, a YouTube-on van fönt. Ráadásul az érdeklődők nem az egész műsort akarják újranézni, hanem csak egy-egy számot. Mi erre a jó megoldás? Fel kell rakni a számok vágott változatát a YouTube-ra! Igaz, ezzel veszít a saját oldal, de ha nem teszi meg a csatorna, megteszi más. És nem is akár hogy! Egyrészt gyorsan, másrészt magát reklámozva.

Tehát: mivel az RTL Klub nem csinált saját YouTube csatornát, így van egy űr, fel lehet pakolni a videókat egyenként. Igen, ez elvileg jogilag problémás. Igen, le lehet vetetni. De amíg fönt van, addig is hozza a nézettséget! És ez napi tízezres nagyságrendű videómegnézést jelent egy hazai X Faktor dal esetében. Az meg már nem kevés.

És akkor a lényeg: ezt a fajta lopott forgalmat ügyesen ki is használta már valaki. Az egyik szombati produkció alatt ugyanis a saját reklámja fut, íme (kattintásra nagyobb):

A videó itt érhető el, amíg az RTL Klub le nem szedeti. A videó leírásában van a reklám, valamint a videó felső részében, piros alapon. Ez azért már elég nagy pofátlanság, nem? Ez azért már több, mint egyszerű rajongásból felrakott klipp. Ez konkrét tartalom lopás.

Még akkor is, ha ügyes ötlet.

Amikor egy kampányt tervezek, akkor az első fontos kérdés az: hogyan fogom tudni elérni azokat, akik a célcsoportba tartoznak. A hogyanra két válasz is van: melyik oldalakon keresztül és mivel.

A kettő persze szorosan összefügg. Ugyanis nem nyújtja minden egyes felület az online marketing eszközök minden egyes fajtáját. Van, ahol csak display hirdetéssel (tehát pl. bannerrel) tudok megjelenni, máshol csak kattintás alapú szöveges hirdetést vehetek meg, megint máshol csak valamilyen időszakra lekötött szponzorációval tudok ott lenni. Sőt, vannak olyan idehaza nézett felületek, amiken elvileg (és hivatalosan) nem is hirdethetek.

Amikor tehát azt kell megterveznem, hogy milyen módon juttatom el az üzenetemet a célcsoportnak, akkor nagyon fontos kérdés az is, hogy valójában milyen eszközt akarok választani?

Ott van példának okáért a szöveges hirdetés. Vajon ugyanazt a hatást el tudom azokon keresztül érni, mint amit egy bannerrel? Futott a napokban az Index.hu-n egy olyan banner, ami nem is egy hanem egyszerre két banner volt, és a kettő között grafikailag is kapcsolat volt - egy figura lemászott a másikba. Látványos, hatásos, "élmény számba ment". Ugyanazon az oldalon ott van az ETARGET hirdetési hely. Vajon egy ETARGET-en elhelyezett hirdetésre ugyanazok fogják felkapni a fejüket? És ugyanaz a benyomás lesz?

De ha bevezetek egy új logót, akkor azt hogyan tudom belerakni egy AdWords search hirdetésbe? Ugye, hogy sehogy?

Erről beszélek. A kampány célja erősen meghatározza, milyen eszközre van szükségem. Amikor a szöveges kattintós hirdetések (a ppc) megjelent, újdonság volt. Mára nem az. Ne akarjuk annak kezelni, amire nem való: nem helyettesítő eszköz, hanem kiegészítő! De ugyanez igaz a bannerre is, csak fordítva. Amíg csak banner volt, addig mindenre ezt használtuk. Elérésre is, vágy keltésére is, de igény kielégítésére és válaszok megadására is. Elvártunk a bannertől az elérés mellett kattintást, sőt, ad absurdum konverziót is. Pedig nem is erre való!

Azt gondolom, hogy ha egy bannert arra használunk, hogy sokan kattintsanak rá, akkor az legalább annyira az eszköz rossz használata, mint amikor egy ppc hirdetéstől azt várjuk, hogy brand-et építsen.

Persze lehet használni a bannert konverzióra és a ppc-t brand építésre is, de nem mindegy, hol és hogyan. És innentől válik a tervezés érdekessé. Innentől kell sok féle kreatív változattal, akár több üzenettel is elindítani egy kampányt. És itt válik el igazán az online az offline-tól. Amíg offline-ban lehet egy kreatívra felépíteni egy kampányt (csak méretmutációk kellenek), addig az onlineban ez mára nem hatékony. Túl kell ezen lépni.

Ez viszont újfajta ügynökségi munkát és nagyon felkészült, megújult tartalomszolgáltatói munkát is jelent. Nem lehet már a bannert kilóra eladni. Aki mást mond, az hazudik. De a bannert igenis el lehet adni! Csak jobban felkészült értékesítőkkel, ügyesebb tervezőkkel és a céljaikat ismerő megrendelőknek.

A hazai piac még nem tart itt. Külföldi példák már vannak, és sejthető, hogy ez lesz az irány idehaza is. Változás kell. Márpedig ez a változás fájdalmas lesz, hiszen még azt sem tudjuk igazán, milyen tudásra lesz szükség jövő ilyenkor, vagy két év múlva. Az fog fennmaradni, aki képes tanulni és változtatni. Aki nem, az keressen magának új munkát, dolgozzon most akár tartalomszolgáltatónál, akár ügynökségnél vagy sales house-nál. A hirdetési kofák piaca lejárt.

Most szólok, még időben. 

Ma megint aktiválnom kellett a hirdetésblokkolót az egyik vezető hazai oldalon. Most nem célom sem a portált sem a hirdetést fikázni, maga a jelenség az, ami miatt azt gondolom, érdemes erről írni.

Tehát az történt, hogy az én böngészőm valamiért nem úgy kezeli a sütiket, mint ahogy az a tesztelt egy-két böngésző, ezért nemcsak egyszer kapom meg azt a kis undok felugró hirdetést, hanem naponta 4-5 alkalommal. Márpedig ez nekem kicsit sok.

Éppen ezért le is lőttem. Mert zavart.

Tudom, hogy sem a portálnak, sem a hirdetőnek nem a zavarás volt a szándéka, ők csak azt akarták, hogy mindenképpen lássam azt a hirdetést. Szőnyegbombáztak. Annyira, hogy hiába volt a felugró ablak, még a normál bannerhelyen is ott virított ez az izé. Pedig médiatervezés szempontjából ez a megoldás minimum nem elegáns.

A hirdetés, teszem hozzá, grafikájában igen gagyi, bár figyelemfelhívó, de kb. nulla brandépítésre alkalmas. Teljesen egyértelműen arra ment a buli, hogy vegyem észre és kattintsak.

Észrevettem, de nem kattintok. Sőt, a nevet is megjegyeztem, de mivel tele van konkurensekkel a piac, nem oda fogok menni. Az ok az, amit leírtam. Vizuálisan szennyezett és zavart.

Amikor arról beszélünk, hogy a banner jó dolog, és a banner hatékonysága nem a kattintásban van, akkor arra is kell gondolnunk, hogy ehhez normális kreatívok és normális médiatervezés is kell. Egész egyszerűen a banner súlyos félreértése az, ha az arcomba nyomják folyamatosan, napokig piszkálnak vele. Ne tegyék! Ugyanazon a portálon vannak ügyes, érdekes megoldások, szintén figyelemfelhívó, de egyáltalán nem ennyire pofátlanul arculcsapó kreatívok. És itt éppen ezért a portál felelősségét is érzem: vajon tényleg megérte így beengedni ezt a kampányt? Miért nem lehetett kerek-perec megmondani: a hirdető fontos, de az olvasókkal nem szabadna kibaszni?

Bólogatok, megértem, válság van, kell a lé, biztosan. Oké. Nem is azt mondtam, ne legyen hirdetés, ne legyen dömping. Csak annyit mondtam: ne így.

Az a dolgom, hogy reklámozzak dolgokat. Mármint segítsek cégeket, hogy reklámozzák a dolgaikat. Vagyis tanácsokat adjak, hogyan reklámozzák a dolgaikat.

Legalábbis így néz ki.

Valójában az a dolgom, hogy ellopjam az idődet. Igen, olyan vagyok, mint a Momo című könyvben a szürke öltönyös emberek: az idődre utazok, az időd éltet engem. Minden más másodlagos.

Azért csinálunk kreatívokat, hogy felkapd a fejed: hogy az idődet ránk költsd. Azért vagyunk ott a keresőben, hogy elolvasd amit odaraktunk, sőt kattints rá - és töltsd az idődet az általunk odarakott oldalon.

Azért vagyunk ott a Facebook-on is. Mert kell az időd. És ha te éppen a Facebook-on élsz, akkor a Facebook-on fogjuk szépen ellopkodni az idődet. Ici-pici-kicsi darabokban.

Mert mi számon tartjuk az idődet! Tudjuk, hogy egy weboldalon az első tíz másodpercben meg kell, hogy fogjunk. Mert nekünk nem elég az a 10 másodperced. Nekünk több kell.

Mindig több kell! Azt hiszed, érdekel mit csinálsz, hol élsz, hány éves vagy? Őszintén? El tudod képzelni! Leszarom. Az érdekel, hogy meg tudom-e szerezni az idődet. Mert ha igen, akkor már meggyőzlek, hogy az idődön kívül a pénzed is megkapjuk. Nem, nem én. Az ügyfeleim. Én megszerzem az idődet, azt odaadom az ügyfeleimnek, hogy aztán közösen meggyőzzünk, vedd meg azt, amit éppen kínálunk. És persze ügyesen csináljuk: nem akarunk mi minden hülyeségre rávenni. Nem akarjuk, hogy butaságokat vegyél. Azt akarjuk, azt vedd meg, amit mi neked kitaláltunk.

Mert az neked jó lesz.

Add nekem az idődet. Majd gazdálkodom én vele. Jól fogsz járni! 

Olyan 20 éve egy Dale Carnegie tréningen tanultam, és azóta sem tudta senki cáfolni: az embernek a legkedvesebb szava a saját neve. Ez nem azt jelenti, hogy mindenképpen szereti is a nevét (vannak, akik azt állítják, nem szeretik a sajátjukat), de ha valamire rá szeretnénk valakit venni, ha meggyőzőbbek szeretnénk lenni, akkor érdemes a megszólított nevét is használni.

Ezt ugye sok marketinges technika is kihasználja, ott van mindjárt az eDM, de bannert is láttunk már a felhasználói névvel. Működik, na.

Viszont a legtöbb név kis hazánkban ékezetes. E miatt aztán egyes esetekben nem lehet használni. Például nem igazán lehet saját ékezetes e-mail címünk, ékezetes cégnevünk az e-mailben.

A probléma alapvetően a domain: bár a weboldalak esetében már megoldották az ékezetes nevek használatát (illetve általában a nem latin betűk használatát), de ugyanez az e-mail-ek esetében nem lett megvalósítva.

Eddig.

Most olvasom, hogy alakul erre is egy megoldás. A Domain ABC írása szerint:

Az domain nevekhez kapcsolódó technolgiai szolgáltatási terület egyik leginnovatívabb szereplője, az Afilias és a Jordán domaintér (.jo) felügyeletével megbízott National Information Technology Center of Jordan bejelentette, hogy közösen megoldást kínálnak a teljesen nemzetköziesített domain nevekből képzett e-mail címek használatára vonatkozóan.

Vagyis, ha ez átmegy, akkor már az ékezetes domain-ből is lehet e-mail cím. És így végre én is használhatom a valódi nevem a mail címemben, és működőképes lehet a berényi@konrád.hu is.
 

Az Internet Hungary-n többször felmerülő téma volt: keresőoptimalizálás vagy közösségi média optimalizálás a jobb eszköz? Egy ilyen vitát moderáltam is, ami szerencsére valóban vita lett, de sajnos hamar véget is ért.

De aztán egy másik kerekasztal beszélgetés keretében tovább folytatódott, és ma az interneten is visszaköszönt: Doransky Facebook oldalán is parázs vita olvasható a kérdésben.

Ami többször elhangzott érv: olyan ez a vita, mintha az almát hasonlítanánk a körtéhez. A két eszköz tök másra való, nem érdemes - sőt, kifejezetten káros - egymáshoz hasonlítani őket. Hiszen a SEO forgalomterelésre van, az SMO meg elsősorban brand építésre.

A másik álláspont szerint viszont - és ez is megfontolandó - minden mérhető, és mérni is kell. És ha az SMO nem hozza a SEO számait, akkor az SMO rosszabb. Pont.

Most persze direkt sarkítok, a vita ennél sokkal szofisztikáltabb, de a lényeg: a szakma egyik fontos kérdése most, hogy vajon a közösségi média megoldások mennyire mérhetőek az eddig megszokott számokkal?

Az IAB Magyarország közösségi média munakcsoportjában dolgoztunk egy mérési ajánláson: mit érdemes mérni, mit érdemes mérhetővé tenni. De ezek a számok elsősorban arra jók, hogy a közösségi médián belül tudjunk hasonlítgatni dolgokat.

Vagyis az lesz a vége, hogy tényleg az almát hasonlítjuk a körtéhez. Igaz, nem azért, mert nem lehetne összehasonlítani, hanem azért, mert nincs mivel összehasonlítani a két dolgot.

Okosabb én sem vagyok a vitatkozóknál. Nincs a kezemben a Szent Grál, nem tudom kinyilatkoztatni, emberek, ezt egyétek, ezt vigyétek.

Kell ez is, az is. Másra az egyik, másra a másik. Látom ezt azért is, mert mindkét területen otthon vagyunk, mindkét területet csináljuk.

De a vitának még nincs vége. Lesznek újabb felvonások...

Ma délután a Telenor egy érdekes ügyféltalálkozót tartott a törökbálinti központi épületükben. Két dolog miatt is érdekes volt: maga a téma miatt és a szervezés miatt is.

A szervezés ugyanis egyértelműen a közösségi médiára épült: Facebook-on és Twitteren lett "meghirdetve" az esemény, vagyis azokat várták, akik ezeken a helyeken követik a Telenort, érdeklődnek a Telenor dolgai iránt.

Egy nagyon jó hangulatú, viszonylag kötetlen rendezvény lett, bő két órában. A Facebookon lesznek náluk képek, nem mesélem el az egészet, de ha legközelebb ilyet szerveznek, ajánlom mindenkinek, érdemes elmenni. A kaja jó volt!

Amit megtudtam, és érdekes volt online szemmel: lelkes, de kis létszámú csapat csinálja a Facebook-ot, a Twittert pedig konkrétan egy valaki kezeli. A Twitter egyébként sem központi csatorna: naponta 10 alatti ügyfélszolgálati feladatot "szállít". Ehhez képest a call center átlag 60 ezer hívást intéz személyesen egy hét alatt! Ennek megfelelően egyébként a teljes ügyfélszolgálat önmagában egy közel 500 fős szervezeti egység.

Amit egyébként folyamatosan tanítanak, bővítenek (de nem létszámban, hanem tudásban) és fejlesztenek. Azt is megtudhattuk például, hogy a rendszer figyeli az ügyféllel folytatott beszélgetéseket, és ha azt észleli, hogy az ügyfél kiabál, akkor azt külön jelzi - az ilyen beszélgetéseket például rendszeresen vissza is hallgatják. És ha kiderül, hogy az ügyfélszolgálatos volt esetleg a paraszt, akkor nem igazán van tolerancia, nem adnak második esélyt. Mondjuk ez érthető is...

Ami meglepett és pozitív volt: nagyon lelkes az egész csapat. Fiatalok, sokan nem olyan régen kerültek a Telenorhoz, lendületesek, látszik rajtuk, hogy például ezt a találkozót is komolyan gondolták. Nem volt semmi hakni szaga, komolyan vették.

Az épület egyébként kurva jó. Technokrata vagyok annyira, hogy rácsodálkozzak a mindenféle automatizmusokra, szervezési dolgokra, modern megoldásokra. Igaz, kicsit faggatva az ott dolgozókat, nem annyira tökéletes minden, mint a PR szövegben (pl. nyáron nagyon hideg volt, 21 fok, és télen sem erőltetik túl a fűtést), és a kajálda sem az a támogatott és olcsó valami, de nincs az egésznek falanszter jellege, és valahogy nem tűntek droidnak sem az ott dolgozók.

Szóval, a Telenor tett egy érdekes lépést: a közösségi médiában megszerzett kapcsolatokat elkezdte szorosabb ügyfélkapcsolatokká konvertálni. Ügyes és hasznos lépés: így kell evangelistákat nevelni!

2000-ben volt az első Internet Hungary, vagyis pont 10 éve. Ez a 10 év alapjaiban megváltoztatta az internetet, ez a 10 év gyakorlatilag létrehozta "a szakmát".

Közben szabályozás, állami beavatkozás tekintetében szépen vissza is értünk oda, ahol 2000-ben jártunk: internethez egyáltalán nem értő emberek sajátos személyes értékrendek és vélt elvárások alapján várhatóan szabályozni fognak minket. Érdekes játszma lesz ez.

És mégis, nem innen fenyeget a legnagyobb veszély. Sem a hazai államgépezet, sem a pénzügyi válság nem tud alapvető dolgokat megváltoztatni. Az alapvető dolgok megváltoztatásához az EU-ra van szükség.

Ugyanis az EU elfogadott egy direktívát, és ez alapján Hollandia már szabályozza is az ottani szolgáltatásokat: nem lehet személyes adatot gyűjteni, csak akkor, ha ebbe a felhasználó beleegyezik.

Eddig nem tűnik a dolog túl veszélyesnek, de személyes adatnak számít például a cookie (süti) is. vagyis az a kis file, ami azonosít az oldalakon, ami lehetővé teszi a mérést, a követést, a legtöbb olyan dolgot, ami kell egy akármilyen célzáshoz, marketinghez.

A Google Analytics sem tud így teljes mértékben működni például.

Jelenleg az IAB európai szinten próbál ezen változtatni: az Internet Hungary 0. napjának "alternatív" programja volt az a beszélgetés, ahol az IAB európai vezetői igyekeztek közös álláspontot és akciótervet kidolgozni. Remélem sikerül.

Mert most az Internet Hungary után úgy egyébként optimista vagyok: bár még mindig nem tudja senki, hová megyünk, még mindig nincsenek alternatív üzleti megoldások, de már nincs a bénult tespedtség: a display piac visszavág, a nagy cégek fontos emberei új üzleteket terveznek, mindenki bízik a növekedésben és a továbblépésben.

2010-ben ott vagyunk, mint 10 éve: tudjuk, hogy jó lesz ez, de sok a kérdőjel, és még nem tudjuk hogyan és kiknek lesz ez jó.

Az Internet Hungary első napján arról tartottam előadást, hogy mi lesz vajon tíz év múlva az interneten, az internetes reklámban?

Sajnos valamiért a MacBook-om nem volt kompatibilis a helyi kivetítővel, így végül a slide-ok nélkül kellett elmondanom az előadást, de most megosztom mindenkivel a prezentációt is.

Jó szórakozást!

Az idei Internet Hungary kapott egy nulladik napot. És bár a "nagy" konferenciához képest jóval szerényebb ilyenkor az érdeklődés, de azért nagyon komoly előadásokkal készültünk.

A délután témája a webes jelenlét volt. Doransky a mobil lehetőségekről beszélt, ezt követően én adtam elő, utánam Vértes János az Adverticumtól beszélt a cloud computing-ról, végül Dunder Krisztián a weboldalak készítési lehetőségeitől.

Én az előadásomban arról beszéltem, hogy akár még a domain nevünket is elvehetik, ha nem vagyunk elég figyelmesek és felkészültek, nem beszélve a Facebook, Twitter vagy blog account-unkról.

Íme:

Az iwiw folytatja a kötelező gyakorlatok elvégzését: immár itt is van Like gomb, amit cikkekhez, írásokhoz, bármihez kirakhatunk. Annyira így van, hogy ide, a blogra is felraktam, közvetlenül a Facebook Like fölé.

Ez a Like ráadásul többet is tud: sokféle név közül válogathatunk. És nem lennénk magyarok, ha a turáni átok nem fogna ezen is: rögtön jön az ezer fika, hogy ja, másolják a Facebookot, milyen ez már. Persze amíg nem volt Like gombja az iwiw-nek, addig az volt a baj.

Van rajta sapka, nincs rajta sapka...

Tehát az üzenőfal, az eseménykezelés, a megosztás, az iwiw connect után egy újabb kötelező gyakorlat lett végrehajtva. Ezzel most sikerült eljutni oda, ahol már el lehet kezdeni azon gondolkodni: mi lesz az, amiért az iwiw-en érdekes lesz maradni, mi lesz az, amiért az ember a Facebook hozzáférése mellett fenntartja még az iwiw-et is.

Fontos kérdés. Ezen múlik az, hogy 2-3 év múlva mint a múlt kedves emléke vagy mint élő piaci szereplő beszélünk az iwiw-ről.

Egyik ismerősöm, aki kisebb szakportált üzemeltet, elmesélte, hogy az idei bevételei radikálisan alacsonyabbak, mint a tavalyiak, miközben az oldal látogatottsága jelentősen nem változott. A korábban már említett online marketinges konferencián is kiderült, a portálok féltik a bevételüket: a piac hiába nő, ha a rájuk eső bevétel csökken, mert pl. mindenki kattintás alapon hajlandó csak vásárolni.

A piac igazából nem volt felkészülve arra, hogy alig három év alatt összeomoljon a korábbi üzleti modell. Mert ez nem visszaesés, nem átmeneti gyengülés, ez a korábbi modell vége. Nem lesz már sosem olyan a helyzet, hogy a megjelenés vagy idő alapján történő bannereladás vígan eltart mindenkit.

Azt már látjuk, hogy valahol a 2009-2011 közötti időszak lesz az, amikorra elmondhatjuk: a régi modellnek vége.

De mi a megoldás? Hogyan fognak a tartalomszolgáltatók túlélni? Mit kell az ügynökségeknek csinálni ahhoz, hogy továbbra is életképesek maradjanak? Hová tart a világ?

Az Internet Hungary-n jövőhét kedden arról kell előadást tartanom, milyen lesz az internetes reklám tíz év múlva. Ennek kapcsán nézelődök az elmúlt hetekben, de semmi olyan választ nem látok, ami előremutatna, ami win-win helyzetet jelentene a piaci szereplőknek.

Konkrétan: a következő hosszú hónapokban valaki szívni fog.

Vagy a hirdetők, mert le kell nyomni a torkukon olyat, amit nem annyira szívesen vesznek meg, vagy a portálok, mert le kell építeniük - de ha a portálok szívnak, akkor szívnak az olvasók is, hiszen kevesebb lesz a tartalom -, vagy az ügynökségek, mert olyan alacsony kampánykezelési díjakból kell(ene) megélniük, amiből nem futja a trendy öltönyre és az Evian ásványvízre. Nem szólva a vodkás Red Bullról...

Most még emiatt nem is tudom, pontosan mit fogok mondani jövő héten. Tíz év nagy idő, addig annyi minden megváltozhat, annyi új technológia betörhet, hogy alapjaiban felforgathatja az internetet. És nincs semmi olyan biztos alap, amiből építkezni, kivetíteni lehetne.

Nem tudok mást tenni, mint élni a fantáziámmal, és megírni egy előadásnyi sci-fi-t. És aztán 10 éven át izgulni: vajon igazam lesz?  

Az ETARGET a Kreatívval közösen kiírt egy szövegíró versenyt. A dolog attól igazán izgalmas, hogy a szövegeket nem valami felkent zsűri fogja megítélni, hanem az ETARGET rendszerében fogják futtatni, és az nyer, akinek hatékonyabb lesz a hirdetése, vagyis jobb CTR-t ér el.

Akit érdekel és nevezni akar, az itt tudhat meg többet róla.

Kalandra fel! 

A különadó bevezetni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.

Jelenleg pontosan semmit nem lehet tudni, mi lesz ez, és milyen hatással lesz ez a hazai online kiskereskedelemre. De egy dolog mindenképpen látszik: akik ezt kitalálták, nem igazán értik, mi az alapvető különbség az internet és a való világ között.

Míg egy TESCO vagy egy Spar nem fog tudni elmenekülni, mert itt van egy csomó ingatlanja, és ráadásként helyben kénytelen árusítani, addig már ma is számtalan olyan bolt van, ahol bátran vásárolhatunk, de egy szlovák, osztrák vagy német cégnek fizetünk. Hiszen a technológia ezt lehetővé teszi, az EU miatt pedig még egyéb korlátok sincsenek.

Vagyis vagy jól ki kell ezt a szabályozást találni, vagy mindössze annyi történik, hogy jól megnyitjuk a piacunkat a külföldi (székhelyű) cégeknek.

Az történt, hogy még tavaly februárban ellopták a tárcámat, benne az összes iratommal. Mindent sikerült azóta pótolni, kivéve a TAJ kártyámat. Eddig nem kellett, meg el is maradt. De most kell, ezért igényelnem kell másikat.

Azt még lenyelem, hogy fizetnem kell érte. Igaz, ellopták, van rendőrségi feljelentés is, de végülis dolgoztatom a közigazgatást, és oly' kevés adót szednek, hogy abból már nem fussa.

Na de nekem Szegeden lehetne személyesen intézni, így marad a levelezés. Ugyanis e-közigazgatásról egyelőre csak álmodni szabad. Tehát posta. Snail-mail. A tájékoztató leírja, sőt, telefonban elmondja, hogy előre el kell utalni a pénzt, és aztán ők intéznek mindent. Logikus, az e-bankok elterjedésével ez végül is a fotelból való ügyintézés. Kis hiba, hogy nincs odaírva a bankszámlaszám, de sebaj, telefon!

És akkor íme a könyvelőm levele, aki ezt intézte nekem:

Kiderült, hogy az általános tájékoztatással ellentétben (amit letöltöttem és elküldtem neked, egyébként a telefon is ezt mondja be szó szerint) a valóságban úgy megy, hogy küldesz egy kérelmet, ők küldenek egy csekket és azt visszaküldöd. Erre elrebegtem, hogy igazából a tájékoztatóban nem ez van, és akkor az nem működik? Sóhajtozott a túloldalon a néni, aztán azt mondta, hogy az téves tájékoztatás, de ha nagyon szeretném, megadja a számlaszámot, csak ez neki több munkát jelent, mert bizonyíttatnia kell a pénzügyi osztállyal majd, hogy bejött az átutalás. Esküdöztem, hgoy mellétesszük az utalási bizonylatot.

Tehát akkor most ez hogy van? Az ügyintéző hazudik? Téves tájékoztatás vagy lustaság? Amiért ezt megírom - az első felfortyanáson túl - a könyvelőm javaslata:

Tiszta őrület ez a magyar állami káosz! Szerintem a legjobban akkor járnánk, ha suttyomban mindent elektronikus útra terelnénk, majd egy hirtelen mozdulattal az egész állományt és rendszert kihajítanánk a francba, és az elektronikus adatokat kezelni képes rendszert alakítanánk ki kb. 15%-nyi emberrel, aki viszont érti, hogy mit miért csinál.

Hiszen ezek az emberek, akik ott vannak, még alapvető dolgokhoz sem értenek.

A szegedi ügyintéző, akivel elsőre beszéltem, nem volt ennyire rugalmas és volt képe megkérdezni, hogy ha előre utalnék, akkor ők honnan tudnák, hogy az mire vonatkozik? Hát mondjuk a TAJ szám egyedi voltáról. De ezt már nem osztottam meg vele. Szóval ez egy rémség, ami itt van.

Igen, rémség. És az egészben az a legszörnyűbb, hogy ez az államigazgatás vezetői szintjén nem is látszik. Hiszen az elv - a leírt, elmondott tájékoztatás - logikus és működik. Ugyanakkor a múlt századból itt maradt apparátus ezt bojkottálja, saját szabályokat állít fel, és konkrétan leszarja, hogy szolgáltatni kellene.

A dolog igazi tanulsága az, hogy hiába vezetünk be új, logikus és normális szabályokat, ha azok, akiknek ezt végre kellene hajtani, nem képesek rá. Az mindegy is, hogy miért nem. És félek, ez lesz az e-közigazgatással is: papíron be fogják vezetni, de a valóságban ugyanúgy pedálosan és pénz-olajozottan fog működni, mint most.

Az ég kék, a fű zöld, a reklámok meg idegesítőek. Főleg, ha direkt zavarnak.

Van a Holló Színháznak (ha jól emléxem nekik, vagy ezt is a Monty Python-tól másolták?) egy jelenete, amiben egyszer csak tök logikátlanul megjelenik egy rendőr, és azt mondja: most megállítjuk az előadásunk, hogy zavarjuk Önöket!

Na, ezt teszi az a lehetetlen Raiffeisen reklám, amelyik megjelenik, kinyílik, becsukódik. Ezzel rángatja az egész oldalt le-föl. Hát gratulálok. Persze két napja idegesít, de nem láttam belőle semmit. Csak annyit, hogy a darázs-szín alapján ez az a bank, hiszen fekete-sárga. Csak most, ez az írás miatt néztem meg, hogy valójában egy jótékonykodási banner.

Vagyis: idegesítő, zavaró, és semmi értelme. Na, pont az ilyen eszetlen megoldások miatt van egyre több embernél tiltva a banner hirdetés.

Édes, kedves, drága kreatívok, ügynökségek, hirdetők! Nálatok a pénz, nálatok a lehetőség! Ne csesszétek már így el! Vagy ti is tiltjátok a hirdetéseket, és nem veszitek észre, hogy zavaró megoldást sikerült kikreatívkodnotok magatokból???

...szóval ez a blog azért (is) indult, hogy a kezdetekkor rendszerességet vigyen az életembe, és látszódjon, hogy csinálok valamit. Ezen a kezdeti dolgon már rég túlléptem, és most éppen az történik, hogy nem maradt időm tegnap és ma megírni a tervezett bejegyzéseket. Igyekszem a hétvégén bepótolni. 

Vagyis élek és vagyok, csak "alul a víznek árja".

Pár napja kaptam egy levelet az Állás.it kitalálójától-üzemeltetőjétől, hogy most fogja lezárni a bevezető kampányt, és érdekelne-e a téma, írnék-e róla? Kb. azonnal igent mondtam, naná, kevés olyan kis költségvetésű kampány van, amelyiket hajlandó megosztani a készítője a nagyközönséggel. Tehát most egy esettanulmány következik.

Az oldal az Állás.it, egy kifejezetten informatikusok számára készülő álláskereső és álláskínáló szolgáltatás. Egyszerű, áttekinthető felület, olyan "webkettes" feeling.

Az oldalnak nem volt kimutatható látogatottsága a kampány előtt, az első mért adat 2010. szeptember 22-e - 6 látogatással.

A kampány alapja egy játék: az Álom Mobil játék. A játék lényege, hogy mobiltelefont nyerhetünk, ha regisztrálunk és ezt követően megosztjuk a twitteren, hogy milyen mobilt szeretnénk nyerni. Három okostelefon közül választhatunk: iPhone4, HTC Desire, Samsung Galaxy S.  A játék október 13-ig tart (szerda).  

A weboldal célcsoportja a végzett informatikusok és végzős informatikus hallgatók, illetve a web-es szakmában tevékenykedő egyéb szakemberek. A kampány sikerességének mérőszáma a regisztrált felhasználók száma.

Maga a reklám a twitter miatt is elsősorban a közösségi médiára épít, de e mellett voltak más megjelenések is. Ami meglepő volt számomra: nincs semmi keresőhasználat. Az oldal nincs Google-ben reklámozva, és a SEO terén sem teljesít valami erősen. Ezzel szemben nagyon magas a közvetlen forgalom.

A legfontosabb forrás oldalak egyébként nyereményjáték-gyűjtő oldal, iPhone-al kapcsolatos oldal és egy vásárolt link, egy autósportos oldalon. A közösségi média csak ezt követi. Azon belül a Yamm a legerősebb forrás.

És akkor nézzük az eredményeket!

A csúcs a napi 686 látogatás. A kampány teljes ideje alatt volt kimutatható látogatás, 100-300 látogatás közti napokkal. Végeredményben 4000+ látogató közel 5500 látogatást generált. Több, mint 660 twitt íródott, 128 Facebook megosztásnál jár az oldal. És ami a lényeg: 1010 regisztrációnál van jelenleg az Állás.it.

Ami nem jó viszont, az a sok nem célcsoportos regisztráció. A nyeremény miatt sok tini és sok lány is regisztrált, igaz, az ő twittjeik eljuthattak a célcsoporthoz is.

A kampány költsége nem jelentős. A nyereményeken túl elsősorban néhány vásárolt linkajánlással futott, tehát nem kellett milliókat beleölni. És még számtalan lehetőség lesz a további fejlődésre, hiszen már van annyi felhasználó, hogy érdemes lesz aktiválni őket.