Onlinemarketing blog

Egy bő hónapja írtam arról, miért láthatunk olyat, hogy ugyanaz a kreatív (hirdetés) egy oldalon többször is szerepel. Nem a béna médiatervezés miatt, hanem mert a CT-re történő vásárlásnál úgyis mindegy.

Ezzel a gyakorlattal persze két nagyon nagy baj van: egyrészt jelentős mértékben devalválja az adott felületet, másrészt sokkal jobban zavarja a látogatót.

Ugyanis az egyszerű olvasót, felhasználót nagyon nem érdekli a hirdetés üzleti modellje. Őt az érdekli, hogy már megint villog itt egy vacak flash izé, már megint megfogja a gépem, és lassabban tudok scrollozni. És ilyenkor jön az, hogy keressünk valami flash vagy hirdetés blokkolót.

Van ugyanis egy pont, amikor ez a fajta megoldás - vagyis az egy oldalon ugyanaz sokszor - már tipikusan idiótaságnak hat. Mutatok egy példát:

Itt egy duplabanner és egy billboard van egymás mellett. Mindkettő viszonylag nagy méretű hirdetés, a tartalma, ütemezése mindkettőnek ugyanaz. Semmit nem nyomatékosít az, hogy egymás mellett vannak. Elég lett volna a duplabanner, mindössze egyszer. Nem zavarna annyira, és nem lassítaná az oldalt.

Ez így szerintem hiba. Nem lenne szabad ilyet megengedni senkinek. Vagy ha marad ez a gyakorlat, ne csodálkozzon senki, ha a bannerek hatékonysága csökken, a reklámblokkolót használó felhasználók száma pedig nő.

Legyünk már igényesebbek. Nem kerül semmibe...

Ha a kommunikáció félre megy, vagyis nem működik, annak az egyik oka az lehet, hogy a két fél nem egy nyelvet beszél. Ez lehet ugye konkrétan a beszélt nyelvből eredő eltérés, de lehet mélyebb ok is.

A beszélt nyelvet is félre lehet érteni, akkor is, ha ugyanazt a nyelvet beszéljük. Nekem mást is jelenthet az, hogy "sirály", mint anyukámnak. Ugyanis a tizenévvel ezelőtti szlengben a "sirály" jelentése a "király" vagyis "nagyon jó" jelentéssel bírt, míg anyukám számára ez csak a madarat fogja jelenteni.

Amikor mélyebb okokra gondolok, akkor nem ezt a felszínes szlengből, beszélt-értett nyelvből eredő különbözőséget gondolom tovább, hanem neveltetésből, tapasztalatokból álló különbségeket. Az értékek szintjén lévő különbséget. Azt a fajta különbözőséget, amikor az üzenet közlője feltételez olyan tudást, feltételez olyan erkölcsi, ismeretbeli szintet, amin ő is van, és így fogalmazza meg az üzenetet - miközben akik a befogadók, egészen máshogy látják a dolgokat.

Tipikus és látványos példa erre a letöltések elleni harc. A hatalmi érvek mellett érzelmi és észérvekkel is próbálkoznak a kiadók, amik soha nem tudnak betalálni: a befogadók ugyanis nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy számukra értéktelen zenekarok bajba kerülnek, számukra jelentéktelen emberek elveszítik a profitjukat. Nem érdekli őket. El sem jut az üzenet lényege hozzájuk.

Ez az egész gondolatmenet most a nagyhatalmú médiás vízfej, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) legutóbbi közleménye kapcsán jutott az eszembe. Az ugyanis látszik, hogy nem igazán értik, mi is a baj azzal, hogy egy angol (szleng)nyelvű szám miatt marasztalták el a Tilos Rádiót. Annyira nem értik, hogy képesek voltak tovább rontani az egész helyzeten, és egy közleményben reagáltak az őket ért vádakra.

Ez a közlemény viszont nemcsak arrogáns és érezhetően lenéző (ráadásul pontatlan is), hanem gyakorlatilag céltalan. Pontosabban még véletlenül sem fogja a kívánt célt elérni. Nem fogjuk e miatt jobban szeretni az NMHH-t, sőt, még jobban fogjuk utálni őket.

Az NMHH házhoz jön a lófaszért: ahelyett, hogy hallgattak volna, még rátettek egy lapáttal, és pontosan megmutatták, mennyire nem értik azt a közeget, amit nekik kell szabályozniuk. Fogalmuk sincs arról, hogyan gondolkoznak az emberek, fogalmuk sincs arról, hogyan kellene ebben a megváltozott médiamixben bizalmat építeniük.

Ugyanis pár dolog megváltozott.

- Nem szeretjük a hatalmasságokat, a hivatalokat.

- Nem hiszünk azoknak, akik jogi szövegek mögé bújnak.

- Nem fogadjuk el azokat az üzeneteket, amelyekben nem egyenrangú félként kezelnek minket.

És ennek amúgy semmi köze nincs a politikai pártállástól. Az NMHH-val nem az a baj, hogy Fideszes vagy KDNP-s vagy mittudoménmilyen pártállású lenne. Az NMHH-val az a baj, hogy olyan módon kommunikál, ami 30 évvel ezelőtt volt megszokott.

Közben meg eltelt 30 év. Egyáltalán nem kedves hivatalnok hölgyek és urak! Tessenek egy kicsit szétnézni a való világban, tessenek már egy kicsit tanulni, milyen ez a világ!

Aztán lehet közleményeket irogatni. Addig meg jó lenne végre elhallgatni.

Mindenkinek ezúton is boldog új évet kívánok!

Ez is egy év lesz, az biztos. Új is, ebben nincs kétség. Médiatörvényben is új, ami külön izgalmassá teszi: változot a reklámszabályozás is emiatt, pl. az óriásplakátok piacát kicsit visszafogták, ellenben pl. a termékelhelyezés zöld utat kapot.

És persze az az imádott rohadt vízfej megmaradt, sőt, ha lehet még idiótábbá változott. A két ünnep közötti sláger ugye az NMHH jóvoltából ICE T lett, és lesz még jópár ilyen vicces momentum idén, így azt gondolom, a boldog is meglesz ebből az évből.

Addig pedig kacagjunk együtt ICE T-vel, akihez természetesen eljutott Ártunk és Ormányunk Kedves Hatóságunk intlézkedése.

I love it! The world still fears me. hahaha !

És máris láthatjuk, miért eleve reménytelen minden olyan szabályozás, amely az internettel kapcsolatos. Természetesen lehet próbálkozni, de az internetet legyőzni... ahhoz minimum érteni kellene hozzá.

Én nem vagyok az a feljegyzős típus. Nem szoktam elrakni úgy a fontos cikkeket, mint Rabbit, becsülöm is őt ezért. És nem szoktam megírni mindent úgy, mint Hírbehozó. Én valahogy nem így működöm. (És igen Krisztián, magamnak írom a blogom!)

Így aztán csak az emlékezetemre tudok hagyatkozni, amikor végiggondolom ezt az évet. És gondoltam lejegyzem, mi volt az a néhány dolog, ami megmaradt és alapvetően meglepett 2010-ben. Nem sok ilyen van, teszem hozzá.

Ami nekem nagyon furcsa volt, az Vaszily Miklós érkezése az Origó élére. Miklós jó szakember, és az Origó vezetése olyan feladat, ami tökéletesen passzol neki. Ami miatt meglepett, az az, hogy alig pár héttel korábban a legnagyobb konkurenciát, az Index.hu-t vezette. Ilyen magas szinten ilyen jellegű változások nem így szoktak történni.

Aztán jött a május, és a szokásos Média Hungária rendezvény - de egyáltalán nem szokásos körítéssel. Számomra a mai napig érthetetlen okokból rászervezett a konferenciára az egyik hazai (üzletileg amúgy sem túl népszerű) webes vállalkozás, így a rendezvényt az utolsó pillanatban át kellett helyezni más helyszínre. Nem lett így se rossz, sőt, többünk szerint ez a változás még jót is tett talán az eseménynek, de a mai napig nem értem, mi értelme volt betámadni rá.

Aztán az év második fele viszonylagos csöndben telt el, és ebben a csöndben két trend lett megfigyelhető: a Facebook kinyírja a hazai közösségi média szolgáltatásokat és ezzel együtt a mobilos megoldások egyre inkább üzletileg is érdekessé váltak.

Az utóbbi hónapok amúgy is inkább a várakozás, a kivárás hónapjai voltak. Iszonyú sok pletykát hallottam, a megvásárolni kívánt Origóról, a még mindig eladó Indexről, mindenféle egyéb piaci mozgásokról - de semmi olyan konkrétum nem történt, ami ne illett volna bele a "normális ügymenetbe". Majd talán 2011-ben. Meglátjuk.

Karácsonytól szilveszterig gyakorlatilag azt teszteli a fél ország, mennyi az a kajamennyiség, amit jelentősebb fájdalom nélkül magába tud tuszakolni. Általában az a megállapítás, hogy elég sok.

És karácsonytól szilveszterig a legtöbb dolgozó ember valójában alibiből dolgozik: ilyenkor úgyis kevesebb a munka. Van persze egy-két kivétel, ilyen kivétel például a kiskereskedelem, hiszen a boltok nyitva, sőt, még nagy vevőforgalom is van. És vannak, akik az év utolsó napjaiban még akcióznak egy hatalmasat. (Be is linkelem az egyik ügyfelünk akcióját, hátha valaki sportszert szeretne olcsón venni.)

Karácsonytól szilveszterig mindent összerakva azért nyugi van. Az utakon a forgalom kisebb, az emberek talán egy fokkal kevésbé idegesek, és akik tehetik, azok a meleg szobában csinálnak valamit - és akik még inkább tehetik, azok a hideg hegyoldalakon mozognak (és igen, vannak, akik ilyenkor valami távoli, egzotikus, és mindenképpen meleg helyen napoznak).

És ebben a nyugis időszakban azon gondolkodtam, milyen is volt ez a 2010. Végül arra jutottam, nagyon egyszerűen meg tudom fogalmazni, a régi székely vicc szavaival.

Milyen is volt ez az év tehát?

- Jó.

Bővebben?

- Nem jó.

Bár az online marketing, az online reklám nagyon hatékony és nagyon sikeres megoldás tud lenni, de önmagában csodára nem képes. Ha a reklámozott termék vagy szolgáltatás nem jó, ha nem versenyképes, akkor hiába csinálunk mi nagyon jó kampányt, hiába célzunk és hiába vagyunk tapasztaltak, egész egyszerűen nem fog működni a dolog.

Ezt úgy gondolom nem olyan nehéz belátni. Ha nem az én termékem vagy szolgáltatásom a rossz vagy javítandó, akkor nagyon jól lehet látni, hol a hiba.

De ugyanezt elmagyarázni az ügyfélnek... mert megértem, hogy sokat dolgoztak. Megértem, hogy kellenek az eredmények. De ha a konkurencia egy kattintásnyira jobbat ad, akkor nekem kisebbfajta csodát kellene ahhoz tennem, hogy legyenek vevők, megrendelők. Mert amit én látok, amit én megtalálok, azt a vevő is látja, megtalálja. És hiába viszem oda a vevőt, ha nem vesz - mert máshol van jobb.

A statisztikákból ezt jól látjuk. A weboldal elemzéséből is, ráadásul a szolgáltatások, termékek is egy kereséssel összehasonlíthatóak. Csak ezt elmagyarázni... 

És a gond ilyenkor az, hogy olyan plusz tudást kell(ene) átadni, amiért aktuálisan nem fizet senki. Hiszen tőlünk adott esetben csak a kampányt kérték.

Az ilyen, gyakorlatilag kudarc-gyanús kampányok akkor "látszódnak" igazán, amikor párhuzamosan több ügyfélnek is dolgozunk, és jól látszik, másoknál mennyire működnek a dolgok. Tehát nekem, mint reklámosnak, az össz sikeresség megvan. Mindössze az ügyfélnek nem működik a kampánya...

Az online marketing sajnos csodára nem képes. Lehet próbálkozni, ideig-óráig el lehet adni bármit, de erre üzletet építeni nem lehet. Ha valaki az interneten vállalkozik, ugyanúgy értenie kell az adott területen, mintha nem az interneten vállalkozna. Ezt érdemes lenne sokaknak megtanulni.

Igen, holnap karácsony. És igen, olyankor jobb nem dolgozni, a családdal kell lenni. És ez úgy is lesz. De addig sem unatkozom, elsősorban azért, mert van mit csinálni. Ez talán a legfurcsább ebben az egész reklámos világban: miközben mindenki csomagol, és ágyő, 2010, majd találkozunk januárban, addig még nekem van egy kevés dolgom. Például egy komplett kampányt el kell indítani és le kell zárni idén.

Ó, nem panaszként mondom, sőt, örülök neki. Csak gondoltam felírom ide, a kéménybe - ebbe a szerkesztetlen blogba -, hogy mivel is töltöttem el 2010-ben a karácsony előtti napokat.

A munka nem áll meg, de holnap - na, holnap már nem akarok sem adservert, sem bannereket látni.

Kellemes karácsonyt!

Itt az év vége, és ilyenkor jönnek az unalmas és semmitmondó "ez történt 2010-ben" jelegű írások, és persze jönnek a még unalmasabb és még általánosabb "mi lesz 2011-ben" írások is.

Hiszen aki kicsit is a piacon van, az pontosan látja, mi történik: látja, mi volt az elmúlt 12 hónapban, és látja, mi várható az elkövetkező 4-6 hónapban. Ha nem így lenne, akkor már nem dolgozna itt: bukott volna annyit, hogy inkább elmegy napszámban kattintgatni valami tartalom-farmra.

Akkor hát miért írok én is ilyen címmel? Mert azt gondolom, azt talán érdemes leírni, hogy mi lenne szerintem a jó - ami eltérhet attól, ami lesz. Hiszen a piacot lehet formálni, és bár annyira azért nem vagyok nagyképű, hogy azt gondoljam, egy írásommal meg lehet bármit is változtatni, de remélem, egy kicsit elgondolkodik pár ember, aki már talán tud változtatni. Vagy nem. De legalább kiírom magamból...

Tehát a helyes cím ez:

Hogyan lenne jó, ha hirdetnénk 2011-ben?

Persze, erre írhatnám azt az általam is már koptatott beszólást, hogy "okosan". Dehát mindenki azt hiszi, így teszi, aztán... Tehát ezt akkor ne erőltessük. A kérdés ráadásul elsősorban arra akar utalni, hogy változás kellene az idei évhez képest. Legalábbis szerintem.

Korábban már leírtam többször is, mi a baj a piaccal: a túlárazott hirdetések iszonyú kedvezményekkel való eladása, a kattintás alapú fizetések erőltetése, a felhasználói igények teljes ignorálása miatt egyre többen menekülnek mindenféle bannerektől, ráadásként nehezen látjuk, miből lehet akkor pénzt csinálni...

Mert a hirdetésekből lassan egyre kevesebbet. Illetve ez így nem igaz: van itt pénz, csak egyre többet hasítanak ki a külföldiek. A Google és idén már a Facebook is viszi közvetlenül kifelé a hirdetési pénzeket, mindezt olyan hatékonysággal, amire nincs hazai válasz. A mikrovállalkozások, kisvállalkozások igényeire nagyon nehézkesen reagálnak a "nagy" cégek, a terepet szinte teljesen átengedve a PPC-nek és a gagyinak. Én abban bízom, ezen a téren lesz változás. Kell, hogy legyen!

Vagyis remélem, tudunk a korábbihoz képest célzottabban és hatékonyabban is hirdetni. Itt nem arra gondolok, hogy még több CT-t lehessen venni, hanem arra, hogy legyenek olyan megoldások, amik hatékonyak, azonnali eredményt hoznak és kis összeggel el lehet kezdeni a használatukat. A kis összeg alatt néhány tízezer forintot értek!

Vannak ilyen hazai szolgáltatások, de nem igazán fókuszban. A modellek léteznek, használni kellene azokat. Az affiliate megoldások nagyobb elterjedése, a tartalommal támogatott megjelenések, a hirdetési megjelenések optimalizálása kell.

Ugyanakkor kell teret adni a széles elérésnek és a brandépítésnek is. Kell a display, de nem ennyi. Pár hónapja megszüntettem minden hirdetés blokkolást, és ezzel hosszú perceket veszek el az időmből: lényegesen lassabban töltődnek be az oldalak, a flash hirdetések be tudnak annyira lassítani, hogy az már a böngészési élményt rombolja.

Kevesebb, átgondoltabb és mindenképpen olvasó barátabb display hirdetések kellenének. Az iwiw új designjában is a régi bannerek kapták a legtöbb kritikát.

És ha ezek egy része legalább megvalósul, akkor én már elégedett lennék. 2011 szerintem amúgy is átmeneti év lesz. Klasszikus "túl kell élni és tanulni" év.

Lassan itt is van a nyakunkon.

Közösségi média oldalak, 2010. Az adatok a Webauditból származnak.

Mivel elsősorban az érdekelt, hogy az aktivitás hogy változott, ezért a napi oldalletöltés-eloszlást néztem meg. Három hazai oldal adatai következnek, ezek határozták meg kisebb-nagyobb mértékben a hazai piac ezen szegmensét az elmúlt években.

A tendencia egyértelmű (és szomorú). A számok alapján mára szinte csak az iwiw az, amelyik jelentős befolyással bír. A Hotdog az alacsony induló bázisról arányaiban nem esett sokat, de a számok nagyon alacsonyak. A MyVIP viszont brutálisat esett, és ha ez így marad, akkor tavaszra akár be is lehetne zárni...

Persze az emberek ettől még "közösségimédiáznak", csak nem ezeken az oldalakon. Hanem a Facebook-on. Sajnos a Facebookra hasonló statisztikát nem találtam itt csak az elmúlt fél évről van olyan adat, hogy mennyivel nőtt a hazai felhasználók száma. (Az adatok forrása a Socialbakers.com.) Vagyis az aktivitás ebből nem derül ki. A grafikon ráadásul torzít annyiban, hogy nem 0, hanem 1,2 millió user az alap. De a növekedés nagyon erős: fél év alatt duplázott a FB.

Azt tudjuk, hogy az iwiw tett és tesz lépéseket, hogy ezt a csökkenést megállítsa. De a többiekről nincs hírem.

Az iwiw-et az internettel foglalkozó környezetem temeti. Az iwiw mára nem hype-os, halott cucc, felejtős, ennyi volt, kapu becsuk, ágyő, viszlát, és kösz a halakat. Az iwiw helyett itt a Facebook, az a király, az a cool, az a jó, az kell nekünk, az a divat.

Amúgy az iwiw köszöni szépen, jól van. Van olyan napi 1,2 - 1,3 millió egyedi látogatója, vagyis ennyi ember szokott naponta belépni. Van az iwiw-en 80 millió kép, ezzel ez a legnagyobb hazai képmegosztó szolgáltatás is. Ráadásul az iwiw olyan értelemben is működik, hogy láthatóan fejlesztik: az elmúlt fél évben sorba jöttek ki az olyan szolgáltatások, amik... amik kellettek volna 3 évvel ezelőtt, mert az elmúlt egy év egyértelműen a követés volt: lassan tud annyit az iwiw, amennyi minimum elvárható 2010-ben egy közösségi média szolgáltatástól.

A baj az, hogy pár nap, és 2011-et írunk.

De addig még december 17-e új nap lesz az iwiw-nek: kap egy teljesen új gúnyát. Igaz, kedves fent említett barátaim szerint ez kb. annyit ér, mintha a Titanic fedélzetén átrendeznénk a székeket...

De az új felület tényleg jobb lesz: szebb, áramvonalasabb, és ami a lényeg, sokkal használhatóbb. A használhatóság alatt azt értem, hogy láthatóan kellően rugalmas, nagyon jól fogja tudni kezelni azokat az elvárható bővítéseket, amik a jövőben lesznek.

Az iwiw fejlesztői ugyanis nem dőlnek hátra. Sőt, pontosan tudják: amit most csinálnak, az a legjobb esetben arra lesz elég, hogy megállítsák (de legalábbis lassítsák) az elvándorlást az iwiw-ről. Tehát letudják a kötelező gyakorlatokat és ezzel igyekeznek időt nyerni a továbblépésre. Ami továbblépés nagyon hamar várható, január végére ígérik az újabb funkcionális változásokat, ráadásul olyanokat, amiket már nagyon várok: állítólag nyitottabb lesz kifelé az iwiw. És ez nagyon jó.

Persze, egy mai háttérbeszélgetésen az is kiderült, hogy sok dolog nem fog hamar változni. A nekem nagyon fontos üzleti jellegű megoldások majd talán 3-4 hónap múlva fognak érezhetően a jelenlegi pontról elmozdulni. Egyébként hasznosak az ilyen beszélgetések: amikor megemlítettem, hogy a legnagyobb baj az iwiw klubokkal, hogy nem lehet azokra kívülről hivatkozni, akkor derült ki, hogy de lehet, lehet neki dedikált url (vagyis valami iwiw.hu/klubnév forma). Hogy hogyan? Kérvényezni kell... (Nem röhög!)

Jó, hát az iwiw egy igazi tengerjáró hajó, ami nagyon lassan tud reagálni a változásokra, na. És most pár évig elég rossz irányba haladt, de a fordulás sem egyszerű. És csak reménykedni tudnak az Origóban, hogy az új irány sikeres lesz, és nem egy még nagyobb jéghegy felé tartanak.

Mindenesetre az iwiw él. És ez egyelőre így is fog maradni. A hazai közösségi média piac úgyis hozott már egy vezéráldozatot: a myvip gyakorlatilag beleállt a földbe.

Mobilban utazik a CEMP. Ezt mondhatjuk úgy is, hogy előre menekül, de nem hiszem, hogy ez lenne a szempont. Egész egyszerűen elkezdte a mobiltelefonos internethasználat elérni azt a méretet, ami már számít. Vagyis a 250-300 ezer darab körüli jelenlegi, és a várhatóan 500 ezer darab körüli jövő év elejei okostelefon penetráció iPhone és Android oprendszert használó okostelefon penetráció már generál akkora forgalmat, hogy érdemes legyen ezen eszközök lehetőségeikhez és igényeikhez fejleszteni.

Ezek az okostelefonok alapvetően két dolgot nem tudnak, amit a normál webes tartalomszolgáltatások igen: kisebb a képernyőméret és nincs flash (igen, persze, van akinek van, de akkor is lassú és vacak). Ezért máshogy érdemes megjeleníteni a weboldalt és érdemes speciális hirdetés megjelenítést is csinálni.

Ez persze nagyon nem újdonság: a Google AdWordsben már elég régóta lehet iPhone-ra, Androidra hirdetést pozícionálni. Ami miatt ez most mégis téma, az két hír, a CEMP háza tájáról.

Az első az Indexel kapcsolatos: miután nem olyan rég elindították az m.index.hu-t, ami egy teljes értékű Index.hu, de direkt mobilra optimalizálva, most kiírtak egy banner készítő versenyt erre a felületre:

Elindult az Index mobilböngészőkre optimalizált kiadása, az m.index.hu. A felhasználóbarát, anorexiásra könnyített oldalon látható hirdetési felületekre ezennel kreatív versenyt írunk ki. Pályázni készre gyártott kreatívval lehet. Pályázhat minden olyan ügynökség vagy direkt hirdető, aki költött az Index.hu hagyományos felületein az elmúlt 5 naptári év során legalább 1 forintot. Egy brand csak egy kreatívval indulhat.

Érdemes elolvasni, és aki teheti, már csak a poén kedvéért is induljon el! De ennek a dolognak elsősorban nem az az érdekessége, hogy van egy ilyen pályázat, hanem szerintem két másik dolog: az egyik, hogy az Index.hu úgy tűnik tényleg komolyan foglalkozik ezzel a platformmal, a másik, hogy ezzel a pályázattal értéket ad a mobilon megjelenő hirdetéseknek és nem utolsó sorban megmutatja a lehetőséget a hirdetőinek, ügynökségi partnereinek. Ügyes.

És hogy mennyire nem magában lógó az Index.hu lépése, mai hír, hogy az ETARGET a hirdetőinek elindított egy új szolgáltatást: a mobiltelefonra optimalizált oldalt.

A legtöbb céges weboldal még ugyanis egyáltalán nincs a mobilokra optimalizálva, de egy kampány kedvéért nem is valószínű, hogy a tulaj át fogja azt alakítani. De ha mégis hirdetne a mobilokon (márpedig az ott elérhető célcsoport akár még értékes is lehet a számára), akkor kell egy olyan landing page, amire érkezhet az érdeklődő - és a telefonján is el tudja olvasni.

Az ETARGET eszközével tudunk egy ilyen oldalt készíteni, pár perc alatt. Így a kattintás után ide jut az érdeklődő, és máris kulturáltan, hatékonyan tudunk vele kommunikálni. Ez is ügyes.

Amennyiben több információt szeretne megtudni az új szolgáltatással kapcsolatban, jelentkezzen be fiókjába, és a Kampány - Célzás menüpont alatt keresse az Eszköz típusa funkciót.

Úgy látom, a CEMP határozott lépéseket tesz a mobilos világ felé. Így a Sanoma iPhone applikációi és a nem túl sikeres mobil iwiw után a harmadik nagy is teljes mellszélességgel megjelent ebben a szegmensben.

Értse ezt mindenki annak, aminek akarja. Igazából csak egy halk üzenet. Igaz, ez nem online és nem marketing, de attól még fontos lehet.

Ez a 325-ös, 326-os, 327-es, 328-as, 329-es és 330-as kisbolygók vidéke volt; a kis herceg tehát azzal kezdte, hogy sorra látogatta őket, foglalkozást keresni meg művelődni is.

Az elsőn egy király lakott. A király, bíborban és hermelinben, egy nagyon egyszerű, de méltóságteljes trónuson ült.

- Hohó! Itt egy alattvaló! - kiáltott föl, amikor megpillantotta a kis herceget.

"Hogyan ismerhet meg - gondolta magában a kis herceg -, ha még soha életében nem látott?"

Nem tudta, hogy a királyok szemében a világ fölöttébb egyszerű: minden ember alattvaló.

- Gyere közelebb, hogy jobban szemügyre vehesselek - mondta a király, és nagyon büszke volt rá, hogy végre valaki fölött királykodhatik.

A kis herceg körülnézett, hová ülhetne le, de a bolygót mindenestül beborította a pompás hermelin palást. Állva maradt hát, és mert fáradt volt, ásított egyet.

- Az etikett megtiltja, hogy a király jelenlétében ásítsanak - mondta az uralkodó. - Megtiltom.

- Nem bírom megállni ásítás nélkül - felelte a kis herceg zavartan. - Nagy utat tettem meg, és nem aludtam...

- Akkor megparancsolom, hogy ásíts - mondta a király. - Hosszú esztendők óta senkit sem láttam ásítani. Az ilyesmi ritka szórakozás nekem. Tessék, ásíts még egyet! Parancsolom.

- Csakhogy ettől lámpalázas lettem. Nem megy... - felelte a kis herceg, és elpirult.

- Hm... hm... - tűnődött a király. - Hát akkor... megparancsolom, hogy hol ásíts, hol meg...

Dünnyögött valamit, szemlátomást feszengve.

Mert a király föltétlenül ragaszkodott hozzá, hogy tiszteljék a királyi tekintélyét. Semmiféle engedetlenséget nem tűrt: abszolút uralkodó volt. De mivel ugyanakkor jóságos is volt, értelmes parancsokat osztogatott.

"Ha egy generálisnak megparancsolnám - mondogatta -, hogy változzék tengeri madárrá, és a generális nem engedelmeskednék: ebben nem ő lenne a hibás. Én lennék a hibás miatta."

- Leülhetek? - kérdezte a kis herceg félénken.

- Parancsolom, hogy ülj le - felelte a király, és méltóságteljesen odébb húzta egy kicsit a hermelin palástja szegélyét.

A kis herceg elcsodálkozott: a bolygó egészen parányi volt. Vajon min uralkodik akkor a király?

- Fölség - mondta -, engedelmet kérek, de kérdeznék fölségedtől valamit...

- Parancsolom, hogy kérdezz tőlem valamit - mondta sietve a király.

- Fölséged... min uralkodik?

- Mindenen - válaszolta mérhetetlen egyszerűséggel a király.

- Mindenen?

A király futó kis mozdulattal végigmutatott a bolygóján meg a többi bolygón meg a csillagokon.

- Ezen mind? - kérdezte a kis herceg.

- Ezen mind - felelte a király.

Mert nemcsak abszolút uralkodó volt, hanem egyetemes is.

- És a csillagok engedelmeskednek fölségednek?

- Természetesen - mondta a király. - Azon nyomban. Semmi fegyelmezetlenséget nem tűrök.

A kis herceg elámult ekkora nagy hatalmon. Ha neki ilyen hatalma lenne, napjában nem negyvennégy naplementét láthatna, hanem hetvenkettőt, sőt százat vagy akár kétszázat is, és még csak odébb se kellene húznia a székét! S mivel egy kicsit szomorú volt, mert eszébe jutott az elhagyott bolygócskája, olyannyira nekibátorodott, hogy egy kegyet merészelt kérni a királytól:

- Úgy szeretnék naplementét látni... Örvendeztessen meg fölséged. Parancsolja meg a napnak, hogy nyugodjék le...

- Ha egy generálisnak azt parancsolnám, szálljon virágról virágra, mint egy lepke, vagy írjon egy tragédiát, vagy változzék tengeri madárrá, és a generális nem hajtaná végre a parancsot, ki lenne a hibás emiatt: ő vagy én?

- Fölséged! - jelentette ki a kis herceg nagy határozottsággal.

- Látod. Mindenkitől azt kell követelni, amit az illető megtehet. A tekintély legelső alapja az értelem - mondta a király. - Ha népednek azt parancsolod, vesse magát a tengerbe: föllázad, forradalmat csinál. Azért van jogom engedelmességet követelni, mert ésszerűek a parancsaim.

- Akkor mi lesz a naplementémmel? - firtatta a kis herceg, mert ha már föltett egy kérdést, többé nem tágított tőle.

- Meg fogod kapni a naplementédet. Követelem. De kormányzói bölcsességemben megvárom, hogy kedvezőek legyenek hozzá a körülmények.

- És az mikor lesz? - tudakolta a kis herceg.

- Hm... hm... - felelte a király, és böngészni kezdett egy testes naptárban. - Hm... hm... mikor lesz... mikor lesz... ma este, hét óra negyven perc körül. És majd meglátod, milyen híven engedelmeskednek nekem.

A kis herceg ásított. Sajnálta, hogy oda a napnyugtája. Ráadásul egy kicsit unatkozott is már.

- Nincs itt semmi dolgom többet - mondta a királynak. - Megyek tovább.

- Ne menj! - mondta a király, hiszen olyan büszke volt rá, hogy végre akadt egy alattvalója. - Ne menj el, megteszlek miniszternek.

- Milyen miniszternek?

- Hát... igazságügyinek!

- De ha nincs, akinek igazságot szolgáltassak!

- Sosem lehet tudni - felelte a király. - Még nem jártam be a királyságomat. Öreg vagyok, hintóra nincs helyem, a gyaloglás meg fáraszt.

- Ó, hiszen már láttam! - mondta a kis herceg, és előrehajolt, hogy egy pillantást vessen a bolygó túlsó felére. - Ott sincs senki.

- Hát akkor ítélkezzél saját magadon - mondta a király. - Ez a legnehezebb. Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint máson. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy.

- De ítélkezni mindenütt ítélkezhetem magam fölött - jegyezte meg a kis herceg. - Ahhoz nem kell itt laknom.

- Hm... hm... - mondta a király. - Azt hiszem, van itt valahol a bolygómon egy vén patkány. Éjszaka hallom a motozását. Hát ítélkezzél e fölött a vén patkány fölött. Időről időre halálra ítéled; élete így a te igazságszolgáltatásodtól függ majd. Aztán minden egyes alkalommal megkegyelmezel neki, takarékosságból, mivel csak egy van belőle.

- Nem szeretem a halálos ítéleteket - mondta a kis herceg -, és minden bizonnyal elmegyek.

- Ne! - mondta a király.

A kis herceg azonban nekifogott az előkészületeknek, majd, mivel nem akart fájdalmat okozni az öreg uralkodónak, így szólt:

- Ha fölségednek az a kívánsága, hogy pontosan engedelmeskedjenek a parancsainak, nekem is adhatna egy ésszerű parancsot. Megparancsolhatná például, hogy egy percen belül keljek útra. A körülmények, úgy látom, kedvezőek...

A király nem felelt. A kis herceg először tétovázott, aztán egy sóhajtással mégis útra kelt.

- Kinevezlek nagykövetemnek! - kiáltott utána sietve a király.

Arcáról csak úgy sugárzott a tekintély.

"Hát bizony furcsák a fölnőttek" - gondolta útközben a kis herceg. 

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg, részlet

Sokan a #megafaktor címkével jelölik a twitteren azokat a bejegyzéseket, amik az X Faktor és a Megasztár műsorokkal kapcsolatosak. Ez a két műsor mindenképpen az ősz slágere, és megmondom őszintén, még tavasszal úgy döntöttem, kivételesen végig is nézem mindkettőt. Ennek elsősorban nem szakmai okai vannak - egész egyszerűen gyarló módon érdekel -, de természetesen nem tudom nem szakmai szemmel is nézni.

Ez alapján kialakult bennem egy kép. Részben a műsorokról, részben az eredményekről, részben az eredmények fogadtatásáról. És bár nincs vége egyiknek sem, még van néhány óra, amit "ki kell bírni", de azért az összkép már látható.

Először is egy kis nem internetes, de szakmai észrevétel:

Mindkét műsor profi. Alapvetően és elsősorban ez az, ami látszik rajtuk. Máshogy működnek, máshol vannak a hangsúlyok, de nagyon profi munka mindkettő. Ez alatt azt értem, hogy minden a helyén van, mindenki tudja, mit kell tennie, nincsenek nagy bakik, és ami a fő: hétről-hétre milliókat ültetnek le a tévé elé. Tehát érdekes, még akkor is, ha rengeteg benne az üresjárat.

(Mi nem nézünk a gyerekekkel közösen este tévét. Ezért csak akkor tévézünk, ha már ők lefeküdtek. Ilyenkor jobbára felvételről nézzük meg azt, ami érdekel. Nagyon nagy találmány a HDD-s DVD felvevő: az éppen felvett műsort már menet közben el tudjuk kezdeni nézni az elejétől. Viszont a semmitmondó szövegeket, az érdektelenül unalmas kisfilmeket áthajtjuk. És nem egyszer behozzuk a másfél órás "később kezdést"...)

Persze még oldalakat lehetne írni a fenti kijelentést árnyalva, de azt meghagyom másoknak, vannak erre egészen kiváló szakblogok. Áttérek inkább az internetre.

Ami gyakorlatilag nincs. Egyik műsor számára sem terep az internet, bár a Megasztárban többször felmerül (és ilyenkor mindig rá kell döbbenjek, hogy pl. az egyébként nem egy konzervatív Friderikusz mennyire nem ért ehhez a területhez), és az RTL Klub úgy egyébként a háttérben komolyan foglalkozik vele. De.

Miközben mindkét csatorna komolyan készült és a neten megnézhetőek a korábbi műsorok, interjúk, érdekességek, addig a műsorban nem aktivizálják a nézőket, ráadásul - és ez talán a legfurcsább - nem is nagyon tudnak kilépni a megszokott kereteken. Ebben talán az egyetlen kivétel az RTL Klub: nagyon komoly Facebook page-ek működnek, legendásan nagy pl. Király L. Norbert rajongói oldala. Ráadásul kellemes poén a nevében lévő L betűt Like-ra fordítani.

Láthatóan (és a háttérből tudhatóan) komolyan foglalkoznak ezekkel az oldalakkal, külsős emberek építgetik, etetik tartalommal. És ez így jó, így helyes. Így kellene.

Pl. így kellene felpakolni az elénekelt dalokat azonnal a YouTube-ra. (Update: van az X-nek saját csatornája. De valahogy nem azt nézik az emberek...) Hogy mást most ne is mondjak (bár szívesen elmesélem ezt személyes bármely tévé illetékesének is).

Tehát az internetes jelenléten volna még mit faragni. Például a versenyzőknek, mint önálló brandeknek a tudatosabb és profibb felépítése. Nemcsak a 2-3 "könnyű esetnek", hanem mindnek. Mert ebben volna fantázia és pénz is. Ahogy sok egyéb lehetőségből sem csinálnak pénzt, egyébként. Legalábbis nem láttam Király L. Norbis bögrét vagy Nikolasz sapkát kalapot a karácsonyi hirdetések között... Vagy csak én vagyok figyelmetlen?

Végül néhány szubjektív megjegyzés:

Olyan érzésem van, mintha a netes hozzászólási lehetőségek szintetizálnák a butaságot. Úgy általában is, de ezen műsorok kapcsán igazán. Ezek a műsorok ugyanis nem zenei tehetségkutatók, nem a legjobb hangú énekest keresik. Ezek a műsorok szórakoztatni akarnak, érzelmeket kiváltani. Mert ezzel lesz nézettség, ami direkt pénzbe lefordítható.

Tehát elvárni az ilyen-olyan zenei szakmaiságot, az ilyen-olyan hitelességet vagy ne adj isten pártatlanságot egész egyszerűen a műfaj félreértelmezése. Ez kérem egy cirkusz, ahol van nevető bohóc, van síró bohóc és van porondmester is. A műsor készítői szerint is ez nem tehetségkutató, hanem sokkal inkább valóság show.

Vagyok annyira cinikus, hogy azt gondoljam: minél nagyobb a botrány, minél nagyobb a felháborodás, annál boldogabbak a producerek. És talán az sem véletlen, hogy egyik műsorban sincs sima útja senkinek a döntőkig, és "nagy nevek" kiesnek, kiestek. Mert ez így dráma.

Előadás ez emberek, cirkusz, az utolsó szögig megrendezve. És mi vagyunk benne a díszlet igazán. Semmi más dolgunk nincs, mint felháborodni, nevetni, sírni - és küldeni az sms-t. Emelt díjasan, természetesen.

Ma Pécsett adtam elő a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar Emberi Erőforrás Fejlesztési Intézet Ergonómia és Munkapszichológia Intézeti Tanszéke felkérésére. (Huh, de hosszú a nevük...)

Szóval előadtam a Civilek a hálón, Web 2.0 a gyakorlatban konferencián. Mivel egy alapozó előadást tartottam, így visszanyúltam a nagy kedvencemhez, a web stratégia piramishoz, és erre építettem fel az előadást. Akik olvassák rendszeresen a blogomat, azoknak persze nincs benne semmi újdonság, nem is az volt a cél, hogy naaagy "aha" élményeket okozzak, inkább azt akartam, hogy rendszerezzük a tudást.

Remélem, sikerült. A terem tele volt, és figyeltek.

És íme az előadás (természetesen Prezi-ben):

Nem talált még igazi megoldást a piac arra, hogy a kattintás alapú hirdetés vásárlás jelentősen nehezítette a tartalomszolgáltatók bevétel termelő képességét.

Vagyis: nehezebb összeszedni a reklámból a pénzt. Szerencsére a piac bővül, így az előre menekülés egy sikeres stratégia lehet. Csak legyen kellő mennyiségű látogató, és majd a bevételek is valahogy megjönnek a reklámból.

De ez az állapot nem fog örökké tartani, és az fog (pénzügyileg) nyerni, aki nemcsak a reklámpiactól függ. Ez jelenti részben azt, hogy a mindenféle jutalékos és affiliate megoldások elterjedése indokolt, de jelenti azt is, hogy más bevételi források után kell nézni.

Tanulgatom azt a fogalmat, hogy reklám optimalizáló. Nagyon régen dolgoztam tartalomszolgáltatói oldalon, és akkoriban ilyen még nem volt, így kicsit bele kellett tanulnom, mi is ez. A reklám optimalizáló a portálnál dolgozik, és figyeli a megjelenések hatékonyságát. Ha egy hirdetés nem "termel", akkor lecseréli másikra, kér új kreatívot, átteszi másik felületre. Értelemszerűen ezt olyan hirdetéseknél csinálja, ahol a hirdetés teljesítménye közvetlenül befolyásolja a portál bevételeit is: ilyenek a jutalékos megjelenések, az affiliate megoldások.

Ez nem scifi, van itthon is olyan nagy tartalomszolgáltató, ahol dolgozik ilyen ember. Márpedig ha valaki így gondozza a hirdetéseket, akkor az drámai módon meg tudja növelni a megjelenések hatékonyságát. Olyan konverziók érhetőek el, amilyenekre addig példa se volt. Vagyis nagyon hamar meghozza az ember a pénzét - már ha jól dolgozik.

De a jövő nemcsak ez. A jövő részben a fizetős szolgáltatások. És itt most egy kicsit érdemes "felállni az asztalra", és máshonnan megnézni a hazai piacot. A hazai piac ugyanis nemcsak online sajtó. Igaz, a "nagyok", a "zászlóshajók" a tartalomszolgáltatások, de szintén nagyok és fontosak a nem újság-szerű tartalmat adók: az iWiW, a Freemail, a Vatera, az árösszehasonlítók, a listing site-ok stb.

A Kreatív Online-on megjelent Weiler Péter interjúban például ez olvasható:

Szinte percre pontosan emlékszem a napra, amikor átállítottuk fizetősre a szolgáltatást: reggel hétkor még felhívtak telefonon, hogy biztos-e? Mondtam, nyomjuk meg a gombot. Mire kilencre beértem az irodába, többet kerestünk, mint reklámból a megelőző fél évben összesen.

Vagyis volt egy szolgáltatás, amit fizetőssé lehetett tenni, és ez hozta-hozza a bevételeket. Ez is egy jó bevételi modell.

Nem újdonságok ezek, nincs itt semmi meglepő nagy felismerés. Azt akartam csak megmutatni, hogy valójában van élet a hirdetésen túl is. És ha egy tartalomszolgáltató büszke arra, hogy bevételeinek 95 százaléka reklám, akkor nagyon gyorsan el kell azon gondolkodnia, hogy erre valóban büszkének kell-e lennie, vagy inkább keresse az egyéb megoldásokat. Én ez utóbbit javasolnám.

P.s.: A most zajló párizsi Le Web konferencia kapcsán olvasom, hogy a méltán népszerű Angry Birds bevételeinek egyik fele a fizetős applikáció, de havi 1 millió dollárt megkeresnek a reklámokból is, az ingyenes applikációkkal. Vagyis az igazán jó megoldás a bevétel maximalizálására a több lábon állás. Üzleti modellben is.

Írjuk fel ide a blogba: 2010 végére ugyanaz a hurráoptimista divatmarketing a jellemző, ami volt tavaly, tavalyelőtt és azelőtt is. Más a téma, de az eredmény ugyanaz: felkapnak a "tömegek" egy szolgáltatást, és mindenki abba hisz. Ez a szolgáltatás most a Facebook.

És akkor írjuk fel azt is: attól, hogy mi a divat, még nem kell mindenáron azt használni.

A médiatervezésre, a display és ppc megjelenésekre ugyanúgy szükségünk van, mint fél éve vagy egy éve. Így tehát nyomás a Facebook-ra, az most a trendy, aztán lehet dolgozni tovább.

Munka van, az év vége ilyen. 

Írtam, hogy Facebook kampányt indítottunk az Intersport-nak, ahol feltöltött képeket lehet Like-oltatni ismerősökkel, a legtöbb Like-ot kapott kép fog nyerni.

A dolog megyeget szépen, a tervek szerint, de van egy elem, amire nem annyira számítottam. Ez pedig a Like csere-bere: bejön valaki egy képhez, Like-olja, majd beírja, hogy ő melyik játékban-versenyen indul, és viszont-like-ot kér.

Mondhatnánk, hogy ügyes, de rávilágít egy fontos dologra: ha egy Like-versenyt hirdetünk, akkor meglepő irányokba is szélesedhet a Like-olók köre. Vagyis a célzásunk tompul, romlik. Ez akkor nem baj, ha eleve széles körre lövünk, de ha fontos, hogy az oldalunk Like-olói szűkebb körből kerüljenek ki, akkor ezt a Like játékot felejteni kell. Ez van.

Kreatívabbnak kell lenni, emberek. Kis alkalmazásokat kell gyártani, amíg még azok érdekesek. Egyelőre ez egy járható út. 

Ahogy nézem, nemcsak nekünk volt az a fannntasztikus kreatív ötletünk, hogy valamilyen játékot csináljunk így karácsony előtt, és ezzel ösztönözzük aktivitásra az embereket. Ez persze nem baj (szerintem), hiszen játszani jó, nyerni meg szeretünk.

Ez is volt az alapötlete az egyik ilyen játékunknak, amit a Facebook-on futtatunk az Intersport számára. Magát a játékot nem is írom le, érdemes megnézni.

Igazi ajándék cunami, rengeteg ajándékunk van, felhúzhatós zseblámpa, sportos karórák, sporttáskák, és pár ajándék, hogy amikor kicsit leül a lendület, legyen mit előkapni a háttérből. Mert egyébként a cél impresszív: ötezer tagosra szeretnénk növelni karácsonyig az Intersport Facebook oldalát.

Meglepően erősen indult a dolog, egy nap alatt száznál több Like, és ami igazán kemény, hogy a Facebook belső hirdetésre kattintók 80 százaléka követi is az oldalt. Ez nem annyira rossz konverzió, nem igaz?

A másik játékunk teljesen más jellegű: ott a cél az, hogy a partnerünknek, az 1001 Reklámajándéknak a karácsonyi kínálatát minél jobban megismerjék az érdeklődők és ráadásként céges adatokkal tudjuk bővíteni az adatbázist. Ezért egy olyan aktivitást találtunk ki, ahol egy kis körítés mellett angyalokat kell keresni az oldalon (mert elkóboroltak, na). És aki megtalál egyet, az játszhat. És hogy csavarjunk egy kicsit: az a győztes, aki a meghirdetett egyszámjátékban győzni fog. Itt viszont csak cégek játszhatnak.

A magam részéről szeretem a játékokat. Bár nem alacsony a költségük, de cserébe egészen jó aktivitást lehet elérni, és ha van arról elképzelésünk, hogy az eredményekkel mit kezdjünk, akkor még üzletileg is jól járunk. És végül is ez a cél, ilyenkor érdemes nyúlni az egészhez.

Szóval, játékra fel! Nyakunkon a karácsony, vagy mi. 

...a Facebook oldalad. Mármint a céges oldalad. Egyre több olyan esetet látok, amikor valamilyen akcióra, kampányra készül egy oldal, begyűjt pár száz, jobb esetben pár ezer Like-ot, aztán amikor vége az akciónak, akkor szegény lógva marad. Nem foglalkozik vele a kutya se...

Pedig egy ilyen oldal innentől kezdve érték: olyan, mint egy adatbázis. És ha nem használják, akkor az bizony pénzkidobás. Tehát nem az a baj, hogy elhal az oldal, és nem lehet feltámasztani - mert fel lehet. Hanem az a baj, hogy az alvó időben is termelhetett volna némi pénzt: ismertséget, forgalmat.

Persze, tudom, etetni kell az oldalt. De gondoljuk végig: szinte mindig lehet találni ennivalót egy Facebook oldalnak. Ha nem a saját cégünk életéből, akkor arról a területről, ahol a cégünk dolgozik. Ne legyünk restek figyelni a webes cikkeket, és ha van érdekes, ajánlani. És aztán ha időnként van saját hírünk, azt is bátran írjuk meg.

A Facebook Like-olók toleránsak. Passzivitás miatt nem szokás leiratkozni egy oldalról. De ettől még nem az a jó gyakorlat, hogy csak néha néha használjuk, csak úgy, ötletszerűen. 

Már csak pár megfeszített hét, és vége az évnek. Holnap december. Addig is...

Egyre inkább közhelynek érzem, de attól még igaz: a gyerek alapvetően megváltoztatja az ember életét. A gyerek, majd gyerekek megszületése olyan mértékben alakítja át az életvitelt, a hangsúlyokat és az értékrendet, hogy azt elmagyarázni nem is igazán lehet - át kell élni.

Ez az alapvetés egyre többször jut az eszembe, amikor azt veszem észre, hullok ki a "geek" közösség mindennapjaiból, egyre kevesebb helyre és egyre ritkábban megyek el. Lesz egy twitter sörözés? Meetup? Flashmob? A híre még eljut hozzám, de megszervezni... A gyerekért iskolába kell menni, aztán jön az esti rutin: lecke, vacsora, fürdés, altatás. Jó esetben este 9-re van ezeken túl az ember. Akkor meg már hova menjek? Maradok a fenekemen, nem megyek én sehova.

Így aztán élem az életemet online, hiszen azért nem fekszem le rögtön, van mit dolgozni éjszaka is.

Tanulság? Marketinges fejjel észre lehet venni, hogy az eltérő életet élőket eltérő módon kell aktivizálni. És amíg a gyerek nélküli családosokat, a fiatal párokat vagy az egyedül élőket meg lehet célozni egy-egy személyes aktivitással, addig ez a családosoknál csak akkor működik, ha vagy hétvégén napközbeni, vagy hétköznap késő délutáni az időzítés - és a program a gyerekeknek szól!

Ha pedig mégis valamelyik szülőt akarjuk elhozni, akkor egyrészt jóval előbb szóljunk (2-3 hét minimum!), és készüljünk fel arra, az utolsó pillanatban is változhat a program: ha a gyerek beteg, könnyen dönthet úgy a szülő, marad otthon...

Valamikor 7-8 éve tanultam médiatervezést a gyakorlatban. Volt akkor egy elv: banner (display) hirdetést csak úgy vásárolunk, hogy egy lapon egyszerre csak egy alkalommal jelenjen meg. Vagyis ha van egy vertical hirdetés a jobb oldalon, akkor ne legyen máshol a lapon ugyanaz a hirdetés.

Ennek részben anyagi okai voltak: a megjelenés alapú vásárlásnál a két helyen egyszerre történő megjelenés kb. kétszer annyiba került (vagy akár többe is, a különböző méret árak miatt), mintha csak egy helyen lenne ott a hirdetés. Persze volt, hogy használtunk speciális megoldásokat: ott direkt vettünk egyszerre történő megjelenést, és egymást kiegészítő, egymással összekötött hirdetési kreatívokat készítettünk.

Aztán az utóbbi időben azt látom, hogy olyan, elvileg drága felületeken, mint pl. az Index cikkek, egyre többször jelennek meg egy lapon különböző méretmutációban, de egyszerre ugyanazok a hirdetések. Nincs logikai kapcsolat, egész egyszerűen ugyanaz a hirdetés ott van fent, oldalt és akár lent is egyszerre.

Most akkor megőrültek volna a médiatervezők? Mi ez a gagyi tervezés? Persze, kicsit belegondolva, ez a fajta reklám dömping nem butaságból van így. Ez a fajta reklámdömping ugyanis akkor nem drága, ha nem a megjelenésért, hanem valami másért fizetünk. Jelesül a kattintásért.

És így egy olyan másfajta tervezést láthatunk, ami korábban nem érte meg: ha valaki belép az oldalra, olyan sok helyen láthatja akár ugyanazt a hirdetést, hogy a banner vakság kevésbé fog "hatni". Önmagában az ismétlődés miatt feltűnhet az olvasóknak, hogy mi van itt.

És a kattintás alapján történő vásárlás miatt ez a megoldás nem is drága. Hiszen egy ember egy lapon jellemzően csak egyszer fog kattintani, miközben 2-3-4 helyen jelenik meg a hirdetés. Ráadásul nagyobb valószínűséggel fog kattintani, mintha csak egy hirdetést látna (hiszen észrevette a kreatívot, lásd fent). Tehát elvben magasabb átkattintási arány is lehet az össz kampány tekintetében (főleg, ha az ilyen egy oldalon több megjelenést csak egy megjelenésnek számítanánk...).

A kattintás alapján történő vásárlással tehát a lehetőségek megváltoztak: lehet máshogy is tervezni. És ez végső soron nem olyan nagy baj. Ha le akarjuk cserélni a kattintásos fizetést valami másra, akkor azt is figyelembe kell venni, hogy ez a fajta megoldás ne legyen ismét aránytalanul drága.

Kellene már nagyon írni, téma is van ezerrel, csak erőm nincs. Ma például egész nap oktattam, a nap nagyobb részében a Samling négy napos online marketing képzésének az első napján, aztán tartottam még egy órát a Corvinuson is - ezt mindig szeretem, mindig nagy várakozással indulok neki, aztán vagy jól sikerül, vagy nem.

Most jónak éreztem.

Nehezíti a pályát a még meglévő torokfájás, így nazális, ám fájdalmas mellékzöngét kapott az egész napon. De jelentem, túléltem! Egyelőre...

De az energiám, na az elfogyott. Így aztán csak figyelem a híreket, és csendben konstatálom: nem unalmas ez az év vége. Az állam, úgy tűnik, megpróbál belépni az online piacra, és kb. végtelen költségvetésből portállá fejleszteni az MTI.hu-t. Mivel a hazai tartalomszolgáltatók jelentős mértékben éltek és élnek az MTI-ből, így az "eredeti forrás" valóban olvasott lehet. De.

De az Indext nem azért szeretjük, mert újraközli az MTI-t. Az Origóra sem az MTI miatt megyünk. Az MTI hírek egyfajta kóc, vatta, ami kitölti a tartalmat az egyedi és értékes cikkek között. Jó esetben több, rosszabb esetben kevesebb a nem MTI írás, de van nem MTI. Ez adja a net sava-borsát. Kell az Index szemtelensége, az Origó kimért tudományossága, az FN.hu rácsodálkozó szakmaisága, a HVG online offlinból vett enyhe arisztokratikussága. A hírek önmagukban nem elegek.

Egyébként sincs hírszolgáltatás bulvár nélkül, Uj Péter nem hülye, pontosan tudja, hogy a pina és a fasz hozza a látogatottságot, a bevállalós írások az ismertséget, az MTI meg csak úgy van.

És most képzeljünk el egy Indexet pina, fasz, ValóVilág, celebek és Tóta W. nélkül. Kellene? Mert az MTI.hu ez lesz.

Persze, lesz olvasottsága, naná. Majd kiadják "kötelező ajánlásba", hogy aki az államtól kapja a fizetését, annak ez legyen a kezdőoldala. Tök jó lesz. De ettől még ha valamit akarunk, akkor úgyse fogunk oda bemenni. Mert unalmas lesz. Nem is lehet más.

És innentől politika. Ezt meg meghagyom az Index szakblogjainak, legyenek ők a fekete bárányok.

Ma már videon nézed a legjobb filmeket.
A kazettán minden készen áll.
A cowboy annyiszor tüzel, ahányszor akarod.
A Superman csak gombnyomásra vár.

Óóóóh, óóóóh!

O'óóóóó a képernyôn át kitárul neked,
A fantasztikus távoli világ.
Bár elôre tudod, mi lesz a folytatás,
Bámulod a hyperűr csatát.

Óóóóh, óóóóh!
Videósztár, videósztár!
Videósztár, videósztár!

Óóóóóó az énekesnô csak neked énekel.
Száll sok piros luftballon.
Ôôôôô annyira szép, hogy mindig látni kell.
A képe fenn van már a falon.

Óóóóh, óóóóh!
Videósztár, videósztár!
Videósztár, videósztár!

Óóóóh, óóóóh!
Videósztár, videósztár!
Videósztár, videósztár!
Videósztár, videósztár!
Videósztár, videósztár!