Onlinemarketing blog

Nekünk, akik az online marketing valamelyik területén dolgozunk, a világ legtermészetesebb dolga - olyan, mint a levegővétel -, hogy mérni kell a weboldalak látogatottságát. De tudom, hogy ez mégsem ennyire természetes. Rendszeresen futok bele olyan weboldalakba, amit még nem mérnek a tulajdonosok semmilyen eszközzel.

Pedig a mérés nagyon fontos. Nemcsak azért kell, hogy lássuk, mégis hányan látják a weboldalunkat, hanem azért is, mert amikor a kampányokról kezdünk beszélni, minden a mérések körül fog mozogni. A weboldalak mérése pedig egyáltalán nem öncélú: a marketingünk, a kampányaink hatékonysága majd többek között így fog kiderülni.

Mérésre nagyon sokan a Google ingyenes eszközét, a Google Analytics-et használják. Lesz erről szó még sokszor, de most gondoljunk azokra is, akik valamiért nem akarják a Google-t. Nekik is van sok lehetőségük, többek közt ingyenes megoldások is. Most csak egyet ajánlanék, a Piwik-et: le lehet tölteni, felrakni saját szerverre, és így minimálisra csökkenthetjük annak kockázatát, hogy más is hozzáférhessen a mérési eredményeinkhez.

Az "egyszerű" forgalommérés mellett mérünk még mást is, például vásárlói viselkedést. Ilyenekre is vannak eszközök, pl. a Crazy Egg vagy a ClickTale - lesz ezekről is szó a tippek között.

A mai tippünk tehát: mérjük a weboldalunk forgalmát valamilyen eszközzel!

Nincs annál kellemetlenebb, mint amikor szól az ügyfeled, hogy nem működik a weboldalad. Ez akkor nagyon kínos, ha még ráadásul kampányt is futtatsz - mert olyankor aki kattint, az egy hibaüzenetbe fut bele...

Vagyis figyelni kell a weboldalt - legalább annyira, hogy naponta kétszer ránézel. Vagy használj olyan szolgáltatást, ami figyeli helyetted. Van ilyenből elég sok, köztük ingyenesek is. Legalább ezt állítsd be! Így elkerülheted a kínos helyzeteket.

A mai tippünk tehát: figyeld az oldalad működését, hogy az esetleges leállásról azonnal tudomást szerezz.

Amikor elkezdtem html oldalakat összerakni, 1995 őszén, nem nagyon volt sok lehetőségem. Meg kellett tanulnom a nulláról, gyakorlatilag egy egyszerű szövegszerkesztő segítségével kódot írni, és így készíteni weblapot. Pár évvel később már megjelentek olyan programok, amikkel lehetett gyorsítani ezt a folyamatot, aztán megjelentek a wysiwyg webszerkesztők (amikor már a szövegszerkesztőhöz hasonlóan lehetett lapokat összerakni), és hirtelen elérkezett az adatbázis alapú weboldalak ideje: amikor nem nekünk magunknak kell kódolni. Valaki már előre megírta azokat az elemeket, amik kellenek a weblaphoz, és nekünk csak a formát és tartalmat kell kitalálni, az alapvető html és egyéb programozási dolgok legfontosabbjait ezek a szoftverek tudják.

Rengeteg ilyen szoftvert láttam az elmúlt sok évben. Ezeket összefoglalóan tartalomkezelő rendszereknek, angol rövidítéssel CMS-nek (content management system) nevezzük. (Illetve hát a cms többet jelent, mint a webes tartalmak kezelése, akit érdekel, nézze meg a Wikipedia-n.)

Van pár nagyon nagy előnyük ezeknek a rendszereknek. Az egyik a gyorsaság: nagyon gyorsan lehet ezekkel komolyabb oldalakat összerakni. Aztán az egységesség: azt a nehezebb megvalósítani, hogy a különböző lapok máshogy nézzenek ki. És persze a kényelmes módosíthatóság: egy-egy formázás adott esetben mindenhol megjelenik.

Vannak ingyenes és fizetős megoldások, sok kisebb-nagyobb cég készített magának ilyen rendszereket, a választék hatalmas. A legismertebb ingyenes megoldások egyébként a Wordpress, a Drupal és a Joomla - ezeket idehaza is rengetegen használják.

Használjuk mi is! Bár kell foglalkoznunk ezen rendszerek frissítésével, karbantartásával folyamatosan, az oldal elkészülte után is, de annyi sok előnnyel járnak, hogy ez a befektetés megéri. Rengeteg plusz funkciót építenek már be, egy fórum vagy akár egy webáruház funkció is elérhető, és a plusz funkciókat akár később is hozzárakhatjuk a rendszerünkhöz.

A mai tippünk tehát: weboldal készítéshez használjunk valamilyen tartalomkezelő rendszert!

Azt hittem, ezt már nem kell elővenni, de ma belefutottam. Weben a sorkizárt tördelés, vagyis az a megoldás, amikor a szövegnek a bal és a jobb oldala is ugyanott kezdődik-végződik, nem szép. Sajnos a weboldal nem tud olyat, hogy automatikusan elválasztja a szavakat, így a sorkizárás esetében nagyon sokszor szétesik a szöveg: a megszokott rövid szóközök helyett sokszor több szavas szóközök is megjelenhetnek.

Ez nemcsak csúnya, de nehezen is olvasható. Vagyis rontja a szöveg érthetőségét, így ne használjuk.

Mai tippünk tehát: ha lehet, ne használjunk weblapon sorkizárt tördelést.

Röviden: igen, de nem.

Bővebben:

Az információs önrendelkezési jogról és információszabadságról szóló 2011. évi CXII. tv. (Infotv.) 67. §-a értelmében az adatvédelmi nyilvántartásba vételért a kötelező adatkezelés nyilvántartásba vétele kivételével a miniszteri rendeletben meghatározott igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni. Azonban az erről szóló miniszteri rendelet még nem alkottám meg, így igazgatási szolgáltatási díjfizetési kötelezettség egyelőre nem áll fenn.

Forrás

Lefordítva: mivel bő két év alatt nem sikerült kitalálniuk, mennyit is kellene fizetni, így egyelőre nem kell fizetni.

A céges weboldal nem sajtótermék, nem újság. Ezt fontos szem előtt tartani, amikor egy-egy céges hírnek a címét adjuk. Nem bulvárhírt írunk, nem az a cél, hogy mindenki rákattintson. Ugyanúgy, ha egy-egy oldalnak címet vagy alcímet választunk, nem cél a bulváros felütés. A címből derüljön ki az, hogy miről fogunk olvasni - és ne valami hiányos, félig igaz állítással induljon. A cím már önmagában is üzenetet hordoz.

És még egy nagyon fontos dolog: használjuk a címeket és az alcímeket. Érdemes hosszabb szöveg esetében legalább 4-5 bekezdésenként tagolni azt, így mutatva az olvasónak, hogy nem lehetetlen küldetés végigolvasni az írásunkat.

A mai tippünk tehát: informatív és ne bulváros címeket használjunk az üzleti célú weboldalakon!

Egy weboldal az évek folyamán folyamatosan növekedhet. Egyre több szöveg, egyre több különféle tartalom jelenik meg. De amikor készül a weboldal, már akkor is szembesülünk azzal, hány különböző helyről kaphatjuk meg az anyagokat. A sok különböző szöveg pedig máshogy van megírva. Jó esetben legalább mind hasonló megszólítást használ, és ugyanúgy használja az egyes vagy a többes számot. De még ilyen esetben is lehet nagyon eltérő a stílus.

Nálunk, házon belül, ha készítünk egy tanácsadói anyagot, szintén szembesülünk ezzel: más-más elemet más-más kolléga ír, és belefutunk abba, hogy eltérő fejezetek eltérő stílusúak. Ilyenkor egy megoldás van, ugyanúgy, mint a weblap esetében: kell egy ember, aki összeolvassa az egészet, és átírja egy stílusúra. Ezt a lépést nem lehet ilyenkor megúszni.

Mai tippünk tehát: törekedjünk arra, hogy weboldalunk szövegének a stílusa egységes képet mutasson!

Weboldal komplex fejlesztésénél szokott felmerülni, hogy valakinek el kellene készíteni a szöveget is, ami meg fog jelenni. De ki írja a szöveget? Sok esetben látom, hogy a megrendelő szeretne minél kevesebbet foglalkozni a feladattal. Nem arról van szó, hogy nem érdekli a weblap, hanem arról, hogy annyi más feladatuk van, hogy nincs idejük ezzel foglalkozni. (Volt, amikor az ügyfél konkrétan 10 hónapig ült a szövegen...)

Ilyenkor jön a feladat: kell szövegírás is. De mi várható el egy külsős szövegírótól? Mennyi munkát jelent ez a cég részéről?

Az a helyzet, hogy a cég munkaidő ráfordítás nélkül nem úszhatja meg a feladatot. Valahogyan ugyanis át kell adni azokat az alap információkat, amelyek a szöveg megírásához kellenek. Ez - tapasztalatom szerint - nemcsak annyit jelent, hogy átad a cég egy csomó sales doksit. Ez így nem elég. Kell konzultáció, kell valami olyan párbeszéd, amikor a szövegíró közvetlenül egyeztetni tud az ügyféllel. Kellhet egy-két interjú, kellhet néhány konzultáció.

Ennyi időt mindenképpen rá kell szánni.

Mai tippünk tehát: bátran használj a weboldalhoz külső szövegírót, de ne feledd, akkor is lesz vele munkád!

Amikor a kilencvenes éve első felében megjelentek a kiadványszerkesztő programok (élükön a CorelDRAW!-val), hirtelen mindenki elkezdett érteni a szórólap készítéshez. Születtek is sorban az ocsmányabbnál ocsmányabb, áttekinthetetlen, olvashatatlan vackok. Sokat lehet tanulni ezekből, pontosan mutatja, milyen hibákat lehet elkövetni kiadványszerkesztéskor.

Ugyanezek a hibák aztán rá tíz évvel megjelentek a weblapokon is, és a mai napig bele-bele futok ilyenekbe. Az egyik ilyen tipikus hiba a betűtípusok kezelése: sok félét használnak és ezernyi méretben.

Attól, hogy valamit meg lehet csinálni, még nem kötelező azt meg is csinálni... Igen, lehet kiemelni a szöveg közben azzal, ha egy-egy szót nagyobb betűméretre formázunk, de az csúnya lesz. Megtöri a szöveget.

Lehet használni többféle betűtípust is, de ugyanúgy zavaróvá fog válni, és nehezíti a szöveg elolvasását. Akkor használjunk csak más méretet illetve más betűtípust, ha azt logikailag máshova használjuk. A hosszú szövegek legyenek egyformák. A címek legyenek egyformák. Csak a főcímek legyenek nagyobbak, mint a többi cím, de azok is egységesen nagyobbak.

A mai tippünk tehát: ne használjunk a weblapon fölöslegesen sok betűtípust és betűméretet!

Bármennyire is szépen, szabatosan fogalmazunk, bármennyire olvashatóan, látványosan helyezzük el a tartalmat, mindezt azonnal elrontja, ha a leírt szövegben helyesírási hibák vannak. Egy cikk, egy blogbejegyzés esetében még egy-két elgépelést, rosszul használt vesszőt talán elnéznek az olvasók, de egy weboldal, egy céges jelenlét esetében a hiba egyértelműen rombolja a felépített képet, a bizalmat.

Nem nagyon kell ezt szerintem tovább magyarázni: a helyesírás egy elvárandó minimum a hivatalos, céges szövegek esetében. Ha kell, alkalmazzunk lektort, a saját szövegünket egyébként sem tudjuk mi magunk száz százalékosan ellenőrizni. Nem jelent hatalmas kiadást, mindig legyen, aki ellenőrzi a weboldalra felkerülő szövegeket!

A mai tippünk tehát: a weboldal szövegének a helyesírására is kiemelten figyeljünk!

Forrás: Google Play.

No comment.

Szeretünk a szövegbe képet elhelyezni, és szeretjük, ha kép van a szövegben. De egy rossz kép+szöveg elhelyezés rendesen el tudja rontani az olvashatóságot!

Először is, ha a szöveghez képest széles a kép - vagyis úgy kb. a szöveg egyharmadánál szélesebb -, akkor ne akarjunk mindenáron mellé szöveget. Ez alól az lehet a kivétel, ha az így megmaradt szöveg is kellően széles, akkor viszont ugye valószínűleg eleve széles szövegmezővel dolgozunk, ami szintén nem jó... A kép melletti rövid szövegdarabok ugyanis nagyon csúnyán tudnak tördelődni, ráadásul emiatt nehezen is olvashatóak.

Ha egy képet raktunk a szövegbe, akkor figyeljünk arra, hogy a kép aljára mennyi szöveg jut. Ha csak egy két szó, akkor azt tördeljük a fölötte levő szöveg vonalába, vagyis ne maradjon ilyen "árva sor" a kép alatt. Hogy miért? Könnyen lehet, nem veszi észre, nem találja meg az olvasó!

Figyeljünk arra is, hogy a kép elviszi a fókuszt. Ha kép van a szövegben, akkor elsősorban a képre figyelünk! Éppen ezért, ha ki akarunk valamit emelni, azt írjuk bele a képbe... amúgy nem fog igazán feltűnni. Ha a szövegben van fontos dolog, lehet, érdemes a képet kihagyni.

Végül: manapság megint terjed a mozgó képek használata. Megtehetjük, hogy a weboldalunkon a képek mozogjanak, ennek funkciója is lehet, pl. egy gyártási folyamat megmutatása. De tudjunk róla, hogy nagyon zavaró úgy olvasni, hogy mellette valami ugrál. Az ilyen képelhelyezés még jobban elviszi a figyelmet!

A mai tippünk tehát: jól gondoljuk végig és tervezzük meg, ha a weboldalunk szövegébe, a szöveg közé képeket teszünk.

A weboldal megjelenése lehet egy, két, három, vagy akár ennél is több hasábos, de a jellemző az a kettő vagy három hasáb. Mindig van egy vékonyabb és egy vastag hasáb, és a vastag hasábba kerül a szöveg. A gond akkor van, ha ez a vastagabb hasáb nagyon vastag.

Emiatt ugyanis hosszú lesz a szöveg, ami különösen fárasztó a képernyőn. Nincs jó szabály arra, milyen széles szöveg a könnyen olvasható, hiszen a vékony hasábba írt szöveg is fárasztó tud lenni, de arra érdemes odafigyelni, hogy ne legyen a hasáb szélessége látható képernyőn 12-16 centinél szélesebb. (Ez most nagyon tudománytalan, hiszen pixelben kéne ezt megadni, hogy ne legyen 500-600 pixelnél szélesebb. De annyira sok féle megjelenítő van már, hogy a centi is elmond azért valamit...)

A mai tippünk tehát: a szövegekhez ne használj túl széles hasábot, mert az sokak számára olvashatatlan.

A weboldal szövegének az elkészítésekor néha felmerül ez a kérdés is: mi legyen a tartalom? Erre egy alap válasz létezik: ami a célcsoportunkat érdekli! De vajon mi az?

A célcsoportunkat elsősorban az érdekli, ami a tevékenységünkkel, termékeinkkel kapcsolatos. Az, hogy ki alapította a cégünket, hogy az ügyvezető okleveles villamosmérnök, és valójában egy TSZ melléküzemágaként indultunk a ködös távolba vesző nyolcvanas években, bár érdekes információ, de nem elsődleges. Meg lehet írni, de ne ezt emeljük ki, ne ez legyen a lényeg.

A lényeg az, amit csinálunk: mik a tevékenységeink, mi az, amiért érdemes hozzánk fordulni. És ami még érdekli az embereket: ezt hol és hogyan lehet elérni, és mennyibe kerül. Ezek a fontos információk, ezeket jelenítsük meg a weboldalon.

A mai tippünk tehát: a weboldalunk tartalmát a potenciális megrendelőink, a célcsoportunk fejével, az ő igényeiknek megfelelően állítsuk össze!

A weboldalad szövegét neked kell összeállítani. Kérhetsz szövegírói segítséget is, de alapvetően neked kell kitalálni, miről is szóljanak az egyes oldalak. A szövegírói segítség viszont azért kellhet, hogy olyan módon legyen megfogalmazva a szöveg, amit az olvasóid is értenek.

Egy-egy dolognak több neve is lehet: lehet szakmai, lehet köznyelvi, de akár szleng is. Az nem jó, ha úgy írsz, amit csak a szakmabeliek értenek - ha egyébként a weblapod nem nekik szól. De az se jó, ha a szöveged túl egyszerű, és szakmaiatlanná válik e miatt, vagy egész egyszerűen nem lesz már érthető. Olyan eset is lehetséges, hogy le kell fordítsd a szakmai nyelvet a köznyelvre.

Hogy mire gondolok? Kedvenc példám a klasszikus telefonok telefonkagylója. Az a rész, amibe bele kell beszélni. Ennek a hivatalos neve a "telefon kézibeszélője". De vajon hányan tudják, mit jelent ez? Mindenki, aki dolgozott telekomos cégnél - és senki más...

A mai tippünk tehát: használj a weboldaladon a célcsoportod számára érthető szavakat, úgy fogalmazz, hogy ne kelljen külön magyarázni, miről van szó!

Sok olyan eszköz van, amivel ki lehet emelni szövegeket. Vastagíthatod a betűt, döntheted, átszínezheted, adhatsz neki háttérszínt - és persze alá is húzhatod. Az aláhúzás egy elfogadott kiemelési mód - de az interneten ennek használata kicsit mást is jelent.

Normál esetben ugyanis a linkek aláhúzott, alap beállításban kék színű szövegek. De a felhasználók megszokták, hogy színtől függetlenül, ami alá van húzva, az link. Aki sokat netezik, az még a papír újságban is óhatatlanul kattint az aláhúzásra... Éppen ezért nem érdemes az egyszerű kiemelést aláhúzással megvalósítani. Ha ugyanis egy aláhúzott szöveget lát valaki, arra kattint, és ha nem ugrik tovább, akkor kattintgatja, és frusztrálja a felhasználót. Azt hiszi, hogy hiba történt...

A mai tippünk tehát: ne használd az aláhúzást a weboldaladon szövegen belül kiemelésre, mert a felhasználó azt linknek fogja nézni!

A képernyőn, tableten, mobilon, nem szeretünk sokat olvasni. Már az is zavaró, ha egy bekezdés kicsit hosszú, és ha zavaró, akkor el se olvassuk. Így aztán bármennyire is gondosan írjuk meg a szövegünket, nagyon kevesen fogják azt végig is olvasni, ha túl hosszú, vagy túl hosszúnak tűnik.

Éppen ezért írjunk rövid bekezdéseket és tagoljuk a szöveget akár alcímekkel is. Vagyis ha valaki ránéz az oldalunkra, azt lássa, hogy kellően szellős és jól olvasható. Így eljutunk odáig, hogy legalább elkezdik olvasni.

Mai tippünk tehát: tagold a szöveget a weboldaladon rövid bekezdésekbe és akár alcímekkel is válaszd el a tartalmaidat!

Mi magyarok szeretünk mindent hosszan és folyamatosan leírni. Ha el kell mondani valamit, akkor hajlamosak vagyunk még a felsorolásokat is a szövegbe tenni. Először kitaláljuk, azután megfogalmazzuk, majd leírjuk és végül szerkesztjük a mondandókat, pedig tehettük volna így is:

• kitaláljuk
• megfogalmazzuk
• leírjuk
• szerkesztjük.

És ha tehetjük, a weben inkább ez utóbbit használjuk: ha lehet, a felsorolást pontokba szedve, felsorolásként formázva használjuk. Ez egyrészt jobban tagolja a szöveget, ami így áttekinthetőbbé válik, másrészt a Google is jobban fogja szeretni.

A mai tippünk tehát: használjunk felsorolást a szövegbe, és azt formázzuk is felsorolásként!

Ha egy szöveget olvasunk, akkor nagyon sok függ attól, hogy azt milyen környezetben tesszük. Teljesen mást várunk egy regénytől, mást egy novellától vagy egy cikktől, esetleg hirdetéstől. Itt is, mint sok más esetben az az alapvető kérdés, mi a cél: a szórakoztatás vagy az információ gyors átadása.

Ha valaki tanult fogalmazni, írni, akkor tudja, hogy valami olyan szerkezete kell legyen az írásnak, ami áll egy bevezetésből, egy tárgyalásból és egy lezárásból. Ebből következően a szöveg eleje egyfajta építkezés, majd ezt követi a kifejtés, végül a végére kerülhet a poén. Aki olvasott már mondjuk H.P.Lovecraft-ot, vagy E.A.Poe-t, azt pontosan tudja, miről beszélek: lassú, hömpölygő kezdés, folyamatos gyorsulása a történetnek, majd a végére egy intenzív felpörgés, és az utolsó pár bekezdésben a poén, amely megadja az értelmét az összes többinek, amit eddig olvastunk.

Nos, ha a cél az információ gyors átadása, akkor az nem így működik. Az interneten, egy weboldalon, ha valamit el szeretnénk mondani, akkor első lépésben megírjuk a lényeget. Leírjuk egy-két mondatban azt, amit valóban el akarunk mondani (vagyis előre kerül a poén), majd ezt követi a kifejtés. Akit ugyanis érdekel, az úgyis elolvassa, de akinek csak a gyors infószerzés kell, az már rögtön az elején ki lett szolgálva. Ezt nevezzük fordított piramis elvnek.

A mai tippünk tehát: weboldalon szövegíráskor használd a fordított piramis elvet, vagyis a szöveg elején legyen a lényeg, és csak azt kövesse annak kifejtése!

Az év eleje jellemzően elég ingerszegény, januárban a fű se nő, főleg konferencia nincs. Illetve nem sok van. Ami van, az vagy egy szuperkonferencia nagyon erős szakmai tartalommal, vagy olyan, amelyik szűk körnek szól. Éppen ezért csábító időszak azoknak, akik valami újat szeretnének indítani. Így annyira meg se lepett, hogy január legvégén egy új marketinges konferenciával bővült a hazai paletta.

Igazi hazai minőségi válogatás ez a rendezvény. Egy fesztivál, így az év elején: Magyar Marketing Fesztivál. Sok ismerősöm fog előadni, akiket csak ajánlani tudok. Rutinos konferenciára járok is biztos találnak érdekes témát, azok a mikro és kisvállalkozások pedig, akik érdeklődnek a marketing iránt, biztosan jól járnak a részvétellel.

A rendezvény érdeklődését növelendő ráadásul egy díj is kiosztásra kerül, annak a szakmai szakértőnek vagy döntéshozónak, illetve társaságnak, akik előző évi munkásságukkal sokat tettek a kkv-marketing-szakma fejlődéséért, megítéléséért, és hatással voltak a kkv-piac fejlődésére is.

20 perces előadások lesznek, foglalkozva szinte mindennel, ami érdekes és fontos lehet 2014-ben a marketingben. Tényleg csak ajánlani tudom, mert bár én nem leszek ott (aznap vizsgáztatok), de kollégáimat is el fogom rá küldeni.

Jó tanulást a Fesztiválon!

Sok mindenről beszéltem már a weboldal kapcsán, de a lényegről nem: a szövegekről. Pedig ez a legfontosabb, hiszen a tartalom a király, és a tartalom elsősorban szöveg formájában jelenik meg. Tehát valóban nem mindegy, milyen a szöveged.

Alapvetően több kérdés is felmerül, ha a szövegírást átgondoljuk, de a legfontosabb mégis az, hogy kinek írunk. Tudjuk kinek írunk? Természetesen a célcsoportunknak! Ha ismerjük a célcsoportunkat, csak akkor tudunk hatékony szöveget írni!

Olyan szöveget írjunk, ami a célcsoportunk számára érthető. Olyan szavakat használjunk, amik nem ismeretlenek a számukra. Olyan mondatszerkesztést használjunk, ami nekik megfelelő.

A mai tippünk tehát: szövegíráskor vedd figyelembe, kinek írod azt, ki a célcsoportod!

Nagyon jó dolog az, ha a céges weboldalon dinamikusan változik a tartalom. Egyrészt mutatja, hogy milyen jól pörög a cég, másrészt a Google is jobban fogja szeretni: többször jön átnézni az oldalt, hamarabb frissítheti a saját adatbázisát, és előrébb is sorolhat minket, mint a konkurenciát.

Az egyik ilyen dinamikus megoldás a hírek szerepeltetése a weboldalon. Mivel céges oldalról beszélünk, így értelemszerűen céges hírekről beszélünk, amikkel egyetlen piciny baj szokott lenni: nem mindig vannak. Nagyobb cégeknél, vagy olyanoknál, ahol van mit elmondani, hetente egy-két hír is összejöhet, de kisebb cégeknél már gyakran hetekig nincs semmi említésre méltó. Az is gond szokott lenni, ha elfogy a figyelem a hírekről: bár lenne mit megírni, de mindig van fontosabb, van határidős feladat, most éppen nem ér rá senki... 

A következmény viszont az, hogy néha hónapokig nincs új hír. Márpedig ha egy látogató érkezik a weboldalra, és azt látja, hogy az utolsó hír három hónapos (jó esetben) vagy másfél éves (ilyen is van), akkor bizony elfordulhat tőlünk, hisz úgyse működünk.

Hogy mi lehet erre a megoldás? A hírek menüpontot csak akkor szabad elindítani, ha tudjuk, hogy van mit mondani. És ha nincs mit mondani, akkor nem elég leállni a friss hírekkel, hanem is kell azt szedni a címlapról és a kiemelt helyekről. Igen, ez így elég drasztikus, de még mindig kisebb gond, mint annak a látszata, hogy már nem is létezünk.

A mai tippünk tehát: csak akkor legyenek hírek a weboldaladon, ha azokat folyamatosan tudod frissíteni!

Ismered azt a kísérletet, hogy mi történik, ha egy békát bedobsz egy pohár forró vízbe? Természetesen kiugrik. De mi történik, ha hideg vízbe rakod, és melegíted? A béka csendben megfő, és nem fog kiugrani. Na, mi vagyunk a béka, a Facebook a pohár víz, a tűz pedig a Facebook pénzéhsége.

Ha valaki három éve azt mondja, hogy majd fizetni kell azért, hogy a Facebookon az oldalunk rajongóit el tudjuk érni, mi lett volna a reakció? Nagy felháborodás és elfordulás a Facebooktól. Ha valaki azt mondta volna, hogy a személyes bejegyzéseinket nem fogja az összes ismerősünk látni, csak közülük minden negyedik, ötödik? Egyáltalán: ha olyan lett volna pár éve a Facebook, mint most, akkor otthagytuk volna az iwiw-et?

Jaj, lassan az jön, hogy régen minden jobb volt... Nem volt jobb. De a Facebook most nagyon más, mint akkor volt. Azt is mondhatom, hogy ez a Facebook nem az a Facebook. Ez a mai Facebook már egy gyár, ahol mémeket öntünk viaszba, perszonál brendinget építünk, kampányokat futtatunk, embereket érünk el és vírusokat akarunk előállítani. A Facebook mára sokkal inkább marketing eszköz, mint közösségi média oldal. A Facebook így egyre öncélúbb.

Tudod: ha nem kell fizetned, te vagy az áru. A Facebook is egy dolgot vár el tőled: legyél ott. És ezt, mi magyarok, be is tartjuk. Ott vagyunk, nagyon sokan, és naponta is nagyon sokan. Tuti elérést akarsz másfél-két millió ember felé naponta? Két dolgot tehetsz: hirdetsz a Barátok köztben (blöááá...) vagy hirdetsz a Facebookon (az is blöááá...). 

Mi, a békák, eközben örülünk. Csak azok a kisbékák nem örülnek, akik magánéletébe is beleszól a Facebook. A tinikről van szó. Mert amikor apuka megkérdezi a 15 éves lányát, hogy ki ez a fülbevalós nyálgép, aki ismerősöd lett tegnap este, ezzel a lendülettel ijeszti el az egésztől. Ez lesz a Facebook veszte: a kisbékák elugrálása és a nagybékák megfőzése. Hiszen a főtt békákat megeszi a teljes marketing gépezet.

Azt hiszem, kezdjünk el szépen csendben másik játszóteret keresni.

Jövünk ám nemsokára! Lesz itt minden, mint a moziban! Hamarosan jön a legújabb menüpontunk! - Ugye milyen jó ilyeneket olvasni? Egy baj van csak ezzel: a látogató most kíváncsi az információra, nem akkor, amikor majd elkészül - nem hamarosan kell, hanem most!

A kedvenc "hamarosan" menüpontomat olyan 15-16 éve láttam. Akkoriban még nem volt általános a keresés funkció, de azon a weblapon már volt. Megörültem, beírtam a keresett szót, és bejött egy oldal valami ilyen szöveggel: Köszönjük, hogy beküldött kulcsszavával segítette a hamarosan induló keresőnk fejlesztését!

Oké, ezt nehéz fokozni, de nem is nagyon érdemes. Ne csináljunk olyan menüpontot, amit nem töltünk fel. Vegyük le, kapcsoljuk ki. Nem kell "hamarosan".

A mai tippünk tehát: ha valami még nincs készen, akkor ne rakjuk ki helyette, hogy "hamarosan", inkább ne rakjunk ki semmit - így nem fog hiányozni senkinek.

Ha látsz egy weboldalt, ahol az utolsó frissítés ideje 2012. november, akkor mire gondolsz? Azóta nem volt mit változtatni, vagy már a cég sem létezik? A többség ez utóbbit! Vagy ha ma, 2014. január 12-én felmész egy weboldalra, és még karácsonyi akciókat látsz ott, mire gondolsz? Ilyen korán készülnek a karácsonyra, vagy fennmaradt, elavult ajánlatokat olvasol éppen? Értelemszerűen ez utóbbit.

Nem jó egyik sem. Nagyon fontos, hogy a weboldalad aktuális legyen, és mutassa, hogy a céged él. Hiszen az interneten ez a legfontosabb jelenléted, legfontosabb névjegyed, és a legfontosabb nyomod is. Vagyis illik vele foglalkozni.

Mai tippünk tehát: figyelj oda, hogy mindig friss legyen vagy frissnek látszódjon a weboldalad!