Onlinemarketing blog

Van, hogy egy online reklám eszköz annyira jó, hogy ebből akarunk sokat. Jellemzően ez valamilyen hatékonyság alapú hirdetés szokott lenni, például a Google AdWords kereső hirdetései. Jó lenne növelni a költségvetést, de van egy szint, amikor ezt hiába tesszük: egész egyszerűen nem tudunk többet költeni.

Ennek egyszerű oka van: a Google keresőben véges számú keresés történik a számunkra fontos kifejezésekre. Egy adott napi költésnél elérhetjük azt a szintet, amikor már minden szóba jöhető helyen megjelenünk, ami kézzelfogható konverziót hoz, egész egyszerűen teljesen lefedtük ezt a szegmenst. Ilyenkor aztán tényleg nem lehet ezzel több embert elérni.

De mit csináljunk, ha nekünk ez kevés? Növekedni akarunk, ugye.

Ha már tényleg mindent megtettünk a tökéletes kampányunk csiszolásával, de a volumen még elmarad, akkor bizony engedni kell a határokon, és azt kell mondani, hogy oké, a rosszabb konverziót is elfogadjuk, és váltunk, másik eszközt használunk. Mert bár tök jó lenne továbbra is mondjuk 1500,- Ft-ért kapni egy fizető regisztrálót, de még 2500,- Ft-ért is megéri. És mindig van olyan eszköz, ami bár nem annyira jó, de elég jó ahhoz, hogy megérje. Már persze, ha a kínált árunk rendben van...

És persze van még egy lehetőségünk: ha a cél az eladás és nem a forgalom terelése, akkor próbáljuk meg a hatékonyságot növelni. Érjük el, hogy nagyobb arányban sikerüljön eladni. Figyeljünk oda a weblapunk működésére, a használhatóságra is. Mert lehet, ezzel többre megyünk, mint új eszközök bevonásával.

A volumen probléma persze akkor jelentkezik igazán, ha tényleg átlátjuk, mennyire hatékony a kampányunk. De ez már egy másik történet.

Egyre többen akarnak online marketinget cégüknek, de nagyon nem ismerik ezt a területet. Alapvetően értelmes emberekről van szó, akik eddig nem foglalkoztak internetes marketinggel, így az alapfogalmakat sem ismerik. Bár van sok lehetőség ezeket megismerni, de azért érdemes néha ezt a témát is elővenni. Íme hát néhány fontosabb alapfogalom ahhoz, hogy majd tudjuk, miről beszél nekünk az onlineos kolléga!

Weboldal mérése

Oldal letöltése

Angolul page impression, rövidítve PI

Ez a mutató fogja a legmagasabb számot adni, hiszen megmutatja, összesen hányszor töltötték le az adott oldalt (vagy oldalakat). Vagyis ha mondjuk a weboldalunk címlapját egy valaki letölti tíz alkalommal, akkor az oldal letöltés szám tízzel fog nőni. 

Látogató, egyedi látogató

Angolul visitor illetve unique visitor, rövidítve UV

Megmutatja, hogy hányan látogatták az oldalt egy adott időszakban. Így beszélünk például napi, heti, havi látogatószámról. Nagyon fontos, hogy ez a mutató csak az adott időszak megadásával együtt értelmezhető, vagyis mindenképpen meg kell mondanunk, mikortól meddig látogatta az adott számú felhasználó a weblapot! A mérőszám egyedi látogatót mér, így ha valaki az adott időszakban több alkalommal is megnézte az oldalt, akkor is egynek számít

Látogatás

Angolul visit

Felmerült annak az igénye, hogy lássuk, egy felhasználó milyen gyakorisággal látogatja az oldalt. Ehhez viszont el kellett dönteni, hogy mennyi szünet esetén mondjuk azt, hogy valaki újralátogatja az oldalt, és nem az előző látogatást folytatja. Ez az idő 30 perc, vagyis ha 30 percen túl érkezik valaki ismét az oldalunkra, az új látogatásnak számít.

Eltöltött idő

A felhasználó érdeklődéséről sokat elmond, hogy mennyi időt tölt el az oldalon. Éppen ezért mérjük és figyeljük azt is, mennyi időt tölt el egy felhasználó a weboldalunk megnézésével. Ugyanakkor fontos tudni, hogy sok mérőeszköz nem „látja“ mikor megy el végleg egy felhasználó, így ez az adat akkor pontos, ha a felhasználók általában több lapot is megnéznek az oldalunkon. 

Megnézett oldalak és visszafordulás

A visszafordulás angolul bounce rate

Szintén a felhasználói érdeklődésről mond el információt az, hogy ki hány oldalt néz meg nálunk. Tudjunk mérni a különböző gyakorisággal érkezők arányát, és természetesen azokat is, akik csak egy oldalt néznek meg. Azokat, akik csak egy oldalt néznek meg nevezzük visszaforduló felhasználóknak. 

Belépő, kilépő, legnézettebb oldalak

Az oldalak megnézéséhez kapcsolódik, hogy melyik oldalon lépnek be, hol lépnek ki a felhasználók, és melyik oldalakat nézik a legtöbbet. Egy komolyabb látogatottság elemzéskor ezek mind fontos számok: tudnunk kell, általában hova érkeznek az emberek, hol hagyják el az oldalt (és esetleg következtethetünk is arra, hogy miért), illetve mi a legnépszerűbb tartalmunk.

Látogatók forrása

Angolul referer

Megmutatja, hogy honnan érkeznek a látogatók az oldalunkra. Érkezhetnek keresőből, ebben az esetben megnézhetjük, milyen kulcsszavakról jöttek, érkezhetnek weboldalakról, és létezik a direkt látogatás, amikor begépeli valaki a címet. Minél több a direkt látogató, annál ismertebbek az oldalunk. 

Egyéb technikai adatok

• Területi adatok – honnan érkeznek a látogatók, ország vagy akár városi bontásban
• Böngésző használat – milyen böngészőt, illetve azon belül milyen verziójú böngészőt használnak a látogatóink
• Képernyő felbontása – milyen felbontású képernyőt használnak a felhasználók
• Operációs rendszer – milyen fajta és azon belül milyen verziójú operációs rendszert használnak
• Mobil vagy asztali számítógépről érkezik a felhasználó

A fentiekről statisztikai adatokat kapunk. Megtudhatjuk, hogy a felhasználók hány százaléka jön külföldről, hány százalék használ Chrome böngészőt stb.

A legismertebb mérési eszköz, a Google Analytics is használja a fenti fogalmakat. Fontos megjegyeznünk, hogy nem elég a számokat ismerni, tudni kell, mit is jelentenek. Sok helyen látom, hogy a vezetőség elé raknak egy Google Analytics kimutatást, jobbára egy ömlesztett összefoglalót, jobb esetben egy-egy adatot külön kiemelnek. De magyarázat szinte sosincs hozzá, pedig egy cégvezetőnek, ha nem online cégről beszélünk, nem kötelező érteni, mi is van a számok mögött!

A fenti adatok tehát segítenek megérteni a folyamatokat, de önmagukban nem magyarázzák azokat.

Egy nap az amerikai külügyminiszter lázasan robog be az elnök irodájába:
- Elnök úr, az oroszok vörösre akarják festeni a Holdat.
- Hadd fessék - feleli nyugodtan az elnök.
Egy hónap múlva ismét jelentést tesz a külügyminiszter:
- Elnök úr, az oroszok elkezdték vörösre festeni a Holdat.
- Hadd fessék - feleli az elnök.
Rá egy hónapra megint jelentkezik a külügyminiszter:
- Elnök úr, az oroszok vörösre festették a Holdat!
Mire az elnök:
- Rendben. Akkor most írjátok rá: Coca-Cola.

Azt olvasom, hogy a Coca-Cola leszedet egy viccet, ami az ő vizuális elemeit használja fel. Persze ez a hír azonnal Index.hu címlapos lesz, így tuti, hogy a fogékony célcsoportja jelentős részét el is érik ezzel. Vajon ezt átgondolta ott valaki? Mi lehet az oka, hogy egy politikai tartalmú paródiát a törvény eszközeivel szedet le az a cég, amelyik egyébként tényleg tudja használni a szerető közösséget?

Félnek egy esetleges politikai retorziótól? Vagy? Mert más okot el nem tudok képzelni. Ettől a plakáttól, amit most az Arc kiállításon le kellett takarni, nem fognak kevesebb cukrozott karamellt eladni. Nem lesz kevesebb rajongójuk. Nem fog a Pepsi kitörni a karanténjából. Nem fogjuk kevésbé szeretni a brandet. Igaz, ez az akció után már lehet, hogy mégis: az arrogancia pont a Coca-Cola célcsoportjának fogékonyabb részében nem túl jó üzenet. És igen, a viccesnek szánt plakát betiltása után lehet, hogy kicsit kevesebb cukrozott karamellt fognak eladni, lehet, hogy kevesebb rajongójuk lesz, és bár a Pepsi tényleg nem fog pont ettől kitörni a karanténból, de a brandet kicsit kevésbé fogjuk szeretni. És még az sem kizárt, valakik, valahol elkezdenek aláírást gyűjteni a Coca-Cola ellen, hogy ugyan, engedje már megjelenni azt a plakátot... én tuti csatlakoznék.

Átgondolta ezt valaki a hazai Coca-Colánál? Vagy

Retteg a szegénytől a gazdag
s a gazdagtól fél a szegény.
Fortélyos félelem igazgat
minket s nem csalóka remény.

Mert lassan de biztosan elborít a munka minket - és ez most nem panaszkodás -, néha ki-ki marad egy-egy bejegyzés. És nem azért nem írtam tegnap, mert Goldenblog díjátadó volt - hiszen arra el se tudtam menni... Pedig egy jó dolognak gondolom azt a versenyt még most is, és nemcsak azért, mert jópár éve én is nyertem rajta, hanem mert egy nagyon jó lehetőség a bloggereknek a bemutatkozásra és a kiugrásra.

És jó lehetőség arra is, hogy kicsit visszanézzünk, mi is történt azokkal, akik jópár éve megnyerték a versenyt. Van, aki ma is ír, van, aki abbahagyta, és elég sok a tetszhalott blog is: azt hiszem, az évi 3-4 bejegyzés az inkább vegetálás, mint működés. De a blogban az a jó, hogy bármikor újrakezdhető, benne van a megújulás lehetősége.

A bezáró vagy tetszhalottá váló szakmai blogok halála egyébként maga a szakmaiság: ha valaki jó blogot ír, akkor több munkát kap, és ha több a munkád, akkor kevesebb az időd, így egyre kevesebb időd jut a blogodra... Vagyis minél sikeresebb vagy, annál hamarabb elfogy a blogra fordítható energiád. Így aztán különösen becsülöm azokat a bloggertársaimat, akik munka mellett is írnak, hiszen saját példámon látom, hogy ez mekkora befektetést is igényel.

Aztán persze ott vannak a copy-paste blogok: külföldi híreket, külföldi témákat fordítanak át magyarra. Néha forrás megjelöléssel, néha mintha maguk találták volna ki... és ha ügyesek, még szép látogatói bázist is ki tudnak építeni. Hiszen annyira kevesen olvasunk külföldi szakmai oldalakat... De nekik is van helyük. Pont azért, amit írtam: így legalább eljutnak a szakmai anyagok a hazai fejekben is.

A blogolás szerencsére nem halt meg. Változott, változik, cserélődnek az emberek, de a közlési vágy mindig megjelenik. És a blog ennek egy csodálatos terepe. A blog élt, él és élni fog!

Az a jó a tanácsadói munkában, hogy változatos. Sok nagyon érdekes projektben vettem már részt, ez jelent egyrészt rengeteg tapasztalatot, másrészt nem unatkozom. Sőt, néha olyan munkát kell végeznem, ami kifejezetten szórakoztat.

Sokat beszélek én is arról, hogy a jó kommunikáció alapja a tartalom: ha van jó tartalmunk, akkor sokkal könnyebb a dolgunk. Fokozottan igaz ez a közösségi médiában, azon belül is a Facebookon. Ha a jó a tartalmad, sokan meg fogják osztani, sokán fogják látni. Éppen ezért éreztem azt, hogy a tartalommal nem lesz gond, amikor megkerestek bennünket az Emil.RuleZ-től, hogy segítsünk nekik a most hétvégi koncertjük online reklám elkészítésében.

Nem áll tőlem távol az Emil.RuleZ zenéje, sem az a fajta humor, amely a zenekar tagjait jellemzi, így könnyen bele tudtam élni magam a projektbe. Bár nem vagyok a core célcsoport, de ráadásként nekem is szól a kampány. És a fiúk egyébként nagyon kitettek magukért: folyamatosan gyártják a jobbnál jobb (és fárasztóbbnál fárasztóbb) videókat a Facebookra, amik aztán még maguktól is több tízezer emberhez eljutnak. Tényleg számít a tartalom!

Felépített, néhány ezres rajongói táborral, pénz befizetési nélkül is lehet tízszeres elérést produkálni, még most is. Ennyit ér az, ha tényleg ütős tartalmad van!

Egyébként a Facebookozók olyanok, mint általában a közönség: kegyetlenek. Azonnal látszik, ha valami nem sikerült annyira jól. Kevesebb a megosztás, kisebb az elérés... De cserébe, ami jól elsül, az tényleg nagyot tud szólni.

A lényeg, a konverzió, aztán persze majd szombat este fog látszódni: van egy terv, hogy mennyi jegyet kell eladni. Ha azt sikerül elérni, akkor tényleg jól dolgoztunk. Addig pedig várjuk a jegyeladási számokat, hogy ha kell, az utolsó napokra még egy kicsit erősítsünk a kampányon... Mert sok embert el kell érnünk, hisz nekik lenne rossz, ha nem tudnának csak azért elmenni, mert nem hallottak a koncertről, nem igaz?

Ma megint az élet írja a blogom... Történt, hogy abban az óbudai iskolában, ahova a lányom jár, egyre jobban elszaporodtak a nem kívánt események. Tudni kell ehhez, hogy sokkal lazább volt az iskolai rend a szülők felé, mint máshol szokás: délután fel lehetett menni a gyerekekért az osztályba, lehetett beszélgetni ilyenkor a tanárokkal, stb. De sajnos ezzel a helyzettel néhányan visszaéltek, plusz bárki be tudott menni az iskolába. Így aztán a sokadik lopás és balhézó szülők miatti rendőrség kihívás után az iskola úgy döntött, szigorít.

Eddig a történet nem túl különleges, a romló közhangulat és közbiztonság egyenes következménye a szárnyaló gazdaságunknak, a növekvő foglalkoztatásnak. Viszont a kitalált új rendszer bevezetése elég kaotikusra sikeredett. Egyrészt nem sikerült minden részletében jól kitalálni, másrészt elfelejtették normálisan kommunikálni, mi is fog történni és mikor.

Így aztán elég sok szülő felháborodott, történtek olyan dolgok, amikor az iskola sem állt a helyzet magaslatán, persze a szülők szerint az iskola illetve a tanárok a hibásak, a tanárok szerint a helyzet, a törvények és a szülők. Mindezt tetézte az iskolakezdés zűrzavara, a fantasztikus központosítás a következményei, és persze az a tény is, hogy a korábbi években megszokotthoz képest a mai napig több könyv meg sem érkezett. (Az csak hab a tortán, hogy a megkapott könyvcsomagok több, mint fele hibás volt - hiába, újabb sikertörténet ez!)

Szóval, van egy kaotikus helyzet, amikor nagyon-nagyon fontos lenne a határozott, gyors és pontos kommunikáció. És ez az, ami elmaradt. Egész egyszerűen nincsenek felkészülve arra, hogy időben és pontosan mindent elmondjanak. Persze, valahol megértem, kaptak a nyakukba a tanárok és az iskola vezetői annyi szart, hogy abból önmagában nehéz kimosakodni (lásd még: a ráció fosztóképzője az "adminiszt"), de azért a szülők joggal várják el, hogy tudjanak a dolgokról.

A radikális változás, vagyis az, hogy mostantól a szülők nem mehetnek be a suliba, csak az előtérben maradhatnak, bár visszalépés és véleményem szerint rossz dolog, de úgy tűnik, szükséges. Lehetne más megoldás is persze, de az biztos, hogy többe kerülne (pl. szülő kártya, vagy mittudomén, nem vagyok azért ebben szakember). De nem elég ezeket kitalálni, nem elég megvalósítani, meg kell tanulni kommunikálni is.

Ugyanis a legnagyobb baj az információ hiánya. Ilyen hétköznapi helyzetben is, ha megkapjuk a kellő tudást, akkor sokkal jobban állunk hozzá a dologhoz. Én például, amikor felháborodtam (forrt bennem a düh), akkor beszéltem az egyik (ismerős) tanárral, aki az iskola egyik vezetője is, és higgadtan megkérdeztem tőle az okokat. Így, hogy látom a hátteret, kicsit máshogy látom a történteket. Továbbra sem tetszik, de megértem, miért csinálják. Mindössze annyi kellett ehhez, hogy kommunikáljanak velem!

A válságok jelentős része ugyanis információ hiányból fakad. Ezt tanuljuk meg, minden esetben: ha a cégünknél van változás, ha az ügyfelek felé kell mást mondanunk, ha a szolgáltatásunkban kell szigorítanunk, akkor mindig pontosan és őszintén próbáljuk meg elmondani az okokat (ha azok publikusak). Sok idegeskedéstől megkíméljük ezzel magunkat!

Hogy mi van a biteken túl? A Lapcom és Weyer Balázs szerint a papír. Írtam már az új válogatás újságról, a Posztról, de pénteken a kezembe is nyomtak egyet, így volt szerencsém végig is lapozni.

Ez egy valódi hetilap: A/4-es formátum, színes, szagos, egyszerű papírra nyomtatott lap. Első ránézésre a visszafogottabb bulvár szerkesztés tűnik fel, nem feszes tömbös tördelés, de nincsenek benne a bulvárra jellemző hatalmas címek és képek se. Másrészt visszaköszön a webes tördelés is, például idehaza csak ott szokás a balra igazítás a kizárásos helyett (szerencsére nem minden cikknél, de azért több helyen visszaköszön). De ez valahol érthető is, hiszen a tartalom viszont 100% web.

Apropó, tartalom. Amikor indult a hazai tartalomgyártás, akkor a napi és hetilapoknál az volt a hozzáállás, hogy a web veszélyes, zabálja az olvasókat, közben meg nem fizetnek érte semmit, így oda csak maradékot szabad rakni, nem teljes cikkeket, főleg nem direkt oda írt tartalmakat. Minél nagyobb volt egy újság, annál inkább így gondolta, így vált például teljesen olvashatatlanná a HVG a neten. Aztán teltek az évek, az offline láb nélküli tartalomszolgáltatók elhúztak, gyakorlatilag behozhatatlan előnyre tettek szert - vagyis a fenti taktika jól láthatóan nem jött be. Egyébként a tartalmak nem teljes internetre való felrakásának mai napig igazi harcosa a Lapcom is, két vidéki lapjával.

De ettől még az iránya a tartalomnak az volt, hogy az offline megjelenés kapott valamilyen online felületet is. Nos, ez az, ami ebben a lapban megfordult, és nem mondom, hogy nem furcsa. Furcsa újralátni azokat a cikkeket, amiket már olvastam a képernyőn, és érdekes az a megoldás, ahogy egy-egy témát úgy járnak körbe, hogy a sok különböző helyen való megjelenést tördelik egy lapra. Hiába, a papíron nincsenek linkek.

Másrészt látszik, hogy értő szerkesztők rakták össze a lapot: a témák aktuálisak és érdekesek, sikerült megtalálni az egyensúlyt az időtállóságban is. Ez pedig mindenképpen a lap erénye.

Azt persze továbbra sem tudom, hogy ki is fogja ezt megvenni. A szerkesztettség és az, hogy papíron van, 495,- Ft (előfizetőknek 380,-), ami nem kevés. Ennyiért mobil előfizetést is adnak 1-2 gigaabyte-al, de ennél azért több cikket lehet elolvasni belőle.

Az előző írásom végén feldobtam a kérdést, mennyire életképes az ötlet. Mindössze 8% szavazatot kapott az, hogy évekig megél. 58% szerint 3 hónapig megél, de 35% szerint csak az első szám fog megjelenni. Nos, az már megjelent...

A Facebook tele van játékokkal. Most, hogy felszabadultunk a szigorú szabályok alól, nagy valószínűséggel még több játék lesz. Azért szeretik a hirdetők a játékot, mert aktivitást lehet ezzel elérni: az emberek játszanak. Mármint ezt az aktivitást sikerül elérni. A legtöbb játék ugyanis erről szól: azért szervezik, hogy a játékkal játszanak. (Nőjön a TAT szám a kinek nagyobb a virtuális nemi szerve című játékban...)

De azt ugye nem nehéz belátni, hogy ez mennyire öncélú tud lenni! Az nem jó, ha a játéknak mindössze annyi a célja, hogy ezzel aktivizáljuk a közönségünket. Nem lehet önmagában ez a cél! Már persze akkor, ha van valami profitcélunk. Mert a játék valóban sok dologra jó - de mindig abból kell kiindulni, miért is akarjuk mi aktivizálni az embereket?

Egy játék megszervezése ugyanis nem olcsó, még akkor sem, ha már a Facebookon nem kell hozzá feltétlenül alkalmazás. Mert vannak jogszabályok is, és azok nem változtak. Kell kezdeni valamit az adatkezeléssel, kell játékszabályt írni, a nyeremények után keletkezik némi adókötelezettség - és dolgozunk is rajta, ami munkaerő költség (még ha a sajátunk is, sőt). Vagyis kidobjuk a pénzt az ablakon, ha nem üzleti cél lebeg a szemünk előtt!

De akkor mikor kell egy játék? Természetesen akkor, ha ez segíti a célunk elérését, Mondok pár példát.

Egy olyan játék, amivel várhatóan sok embert elérünk, olyanokat, akik nem ismernek bennünket, alkalmas lehet brand építésre. Tipikusan ilyen volt anno a sokat szidott Indián neves játék: az azt szervező ékszerbolt neve elég sokak számára ismert lett. Persze a név ismertség önmagában kevés, kell legyen majd folytatás is, ami miatt ez pénzt hoz, de ez már nem a játék része.

Aztán lehet cél az is, hogy rávegyünk embereket, hogy kipróbálják a termékünket, szolgáltatásunkat. Például egy webes szolgáltatás vagy akár egy létező termék esetén is lehet az feladat, hogy meg kell közelről is ismerni azt. Ez ugye megint csak nem hoz azonnal pénzt, de remélhetjük, hogy a kipróbálók közt több lesz az új ügyfél, mint a ki nem próbálók közt.

Lehet még cél a vélemények megszerzése: a játék menete lehet olyan, ami aztán megmutatja, melyik termékünket szeretik jobban, vagy például milyen színű legyen az új logónk. Ez így egyfajta közvélemény kutatás is egyben - mondjuk nem reprezentatív, de egyfajta szondáztatásnak nem rossz.

És persze a játék célja lehet adatbázis építés is. De, és ez nagyon fontos, akkor olyan játékmenet kell, amelyben nagy valószínűséggel valóban azok vesznek részt, akik potenciális vevőink! Nem a régi vevőink - az ő adataikat már ismerjük -, nem az érdeklődő pénztelenek hada, hanem a lehetséges vevők!

És persze szervezhetünk játékot az ügyfeleinknek is: lehet az ok adatbázis tisztítás, de akár lojalitás növelés is.

Ezekre mind jó a játék. De nem mindegy, milyen játék! A célokat megismerve lehet kitalálni azt, hogy milyen játékmenet lesz a jó. Akár a Facebookon, akár azon kívül.

Az online marketing egyik nagyon fontos része az online reklám. De tudjuk azt, hogy hogyan működik? Mit kell akkor elmondani, amikor megpróbálod elmagyarázni, hogy miből is áll össze az online reklám? Az biztos, hogy két szintet mindenképpen el lehet különíteni: az egyik szint az eszközök szintje, a másik szint a megoldások szintje.

Az eszközök szintje maga a piac, ami látszik: milyen hirdetési megoldások vannak (banner, ppc, etc.) és milyen a piac szerkezete (tartalomszolgáltatók, sales house-ok, ügynökségek, hirdetési hálózatok, megrendelők). A megoldások szintje pedig arról szól, mikor mit kell vagy érdemes használni. Milyen módon lehet elérni egy-egy célcsoportot, milyen módon lehet bizonyos célokat megvalósítani. És ide tartozik talán az is, hogy a különféle célcsoportok mire is használják az internetet.

Ma megpróbáltam majdnem nulláról elmagyarázni, ez hogy is áll össze, de olyan volt, mint a gilisztakonzerv: ha egyszer kinyitod, nincs az az isten, hogy visszapakold a dobozba... Vagyis ahogy mondtam, úgy nőtt és nőtt az elmondandó (kicsit kezdem érteni, mit is érezhetett Tolkien, amikor írta a Gyűrűk Urát). Az egészben az volt a szörnyű, hogy nem tudtam úgy elmondani röviden, hogy az érthető is legyen. Hiszen a fenti felosztás mellett még az is érdekes volt például, hogy mit és mivel lehet mérni...

Na, szóval rossz volt nézni, hogy a helyett, hogy sikerülne elmagyarázni az egészet, csak még több sötét szobát sikerült kinyitnom. Két óra egész egyszerűen kevés lett az alapok áttekintésére olyan módon, hogy az tényleg használható tudás legyen...

Persze nem kell ezen csodálkozni: olyan szakmáról beszélünk, amit elsősorban gyakorlattal lehet megtanulni, és a gyakorlatot kiegészítő folyamatos tanulással. Ez pedig nem 120 perc...

Úgyhogy, arra gondoltam, fogok majd az ősszel ezekről is írni: mikből is áll össze az online reklám, mi hogyan működik és mire való. De előbb összerakom fejbe, mit és hogyan érdemes elmondani.

Ha az ember online terméket vagy szolgáltatást akar készíteni, akkor annak kitalálása jellemzően nagyon rövid idő: beugrik egy ötlet, pár perc alatt kikristályosodik, és után nagyon gyorsan le lehet írni vázlatosan, mit is akarunk. Aztán az már hosszabb idő, amikor elkezdi az ember tesztelni: tényleg jó ötlet-e, működhet-e, bele szabad-e vágni.

Ha megvannak a pozitív válaszok a fentiekre, akkor fog eljönni a projekt legidőigényesebb része: a pontos specifikáció. Ez is több részből áll, de nagyon fontos, hogy az alapvető nézőpontunk felhasználó központú legyen: mit látnak a felhasználók, mi történik, ha ők ezt vagy azt csinálják. Ezzel a szemmel le kell írni, pontosan mikor mi történik, vagyis hogyan működik az ötletünk. Aztán ezt a funkció igény listát kell lefordítani olyanra, amit már egy fejlesztő is megért: a funkciókat feladatokra kell lefordítani.

Ez a fajta tervezési fázis nagyon hosszú is lehet. Veszek részt olyan projektben, amiben heteket szántunk erre a fázisra, de olyanban is, ahol ennél is sokkal többet. Ez a munkafázis ezzel jár: ha jól csináljuk, és kellően sok időt rászánunk, akkor esélyünk van arra, hogy a végeredmény működni fog felhasználói szemmel is. Vagyis nem szabad átrohanni ezen.

Egyébként ez a tervezési fázis arra is jó, hogy kiderüljön, tényleg megvalósítható-e a projekt, és valóban kellően érdekes lesz-e a célcsoportunknak?

Ha megvan a tervezés, kereshetünk kivitelezőt (ha nincs a csapaton belül). A kész specifikáció birtokában már elég pontos árat is kaphatunk.

Pár napja az egyik közvélemény kutató intézet közzé tette egy kutatását, amely alapján számtalan vélemény és újságcikk született. Eltelt egy kis idő, és ma kiderült, pont a lényegi két adatot cserélték fel, így valójában a cikkek olyan valamire reagáltak, ami nincs is. Sok ember bosszankodott, írt, véleményt alkotott a kutatás alapján - fölöslegesen.

De ez csak egy kis politikai purparlé volt, semmi több. Nem függött rajta cégek sorsa, emberek jövedelme. De gondolj bele, mi van akkor, ha egy piackutatási eredménnyel történik ugyanez! Az egy dolog, hogy a fent meg nem nevezett kutató cégtől az ember ezek után minimum kétkedve fogadnak bármi adatot (eddig is így volt - nincs ebben újdonság), de vajon piaci információt el szabad fogadni? Ha az lett volna a kérdés, hogy hányan fognak venni a termékünkből, akkor mivel járna egy ilyen tévesztés?

Egy másik, most meg nem nevezendő kutatás a kilencvenes években például azt jósolta az egyik hazai telekommunikációs cégnek, hogy a tévére köthető internetes készülékből sokat el lehet adni. Aztán a gyakorlat megmutatta: az a sok az pont nem volt egynél több (azt az egyet is valószínűleg a kutató cég vehette meg).

Most akkor ne is higgyünk a kutatásoknak? Hogy van ez? Van ismerősöm, aki szerint ez az egész kutatás biznisz hamis, nem is szabad elfogadni az eredményeket. Ő megtapasztalta, azt mondja, hiszen multinál dolgozott. Másrészt ott van számos ismerősöm, akik kutatócégeknél dolgoznak, és használtam én is számos kutatást üzleti tervezésre - és működött, bejött.

Mi lehet tehát a megoldás? Marketingesként úgy látom, először is pontosan meg kell terveznünk a kutatást, ha mi csináltatjuk. Tudnunk kell hipotézist állítani, és igen, kell tudnunk ellenőrizni is az eredményt. A túl jó és a túl rossz eredmény is gyanús! Ha nem mi csináltatjuk a kutatást, akkor is meg kell találnunk az eszközt az ellenőrzésre. Ha máshogy nem, akkor más kutatásokból vett rész adatokkal. 

A bejegyzésem elején írt esetben például a kritika nélküli elfogadás volt a probléma. Az eredmény annyira ellentmondott az eddigieknek, hogy minimum kétkedni kellett volna, és mást is felkérni, csináljon már egy ellenőrző kutatást. Igaz, a hazai sajtó amilyen helyzetben van... Na, mindegy. Nem történt ellenőrzés. De ezt mi nem tehetjük meg akkor, ha üzleti tervezést csinálunk!

Mindig, minden esetben figyeljünk arra, hogy a forrásunk megbízható, leinformálható legyen, hogy a kutatás módszertanilag, szakmailag helyes legyen, és soha ne fogadjuk el a valóság száz százalékig pontos leképezésének az eredményt. Nem véletlen, hogy fel van tüntetve a hibaszázalék!

Mert a kutatásokra szükségünk van. Kellenek, hogy megismerhessük azt a világot, ami a saját személyes szféránkon kívül van. Hiszen ez a tudás tesz bennünket, marketingeseket, profibbá.

Amikor belekezdek egy médiatervezésbe, akkor elsősorban a tapasztalatokból indulok. Nem mintha nem lenne jónéhány eszköz, ami segít a tervezésben, de önmagában ezekre az eszközökre támaszkodva pont a kreativitás az, ami háttérbe szorul. Bár az is igaz, amikor az ember a tapasztalataiból tervez, akkor könnyebben téveszthet, és hát hajlamos a már kipróbált megoldások felé fordulni - vagyis a kreativitásnak megintcsak lőttek.

De vajon tényleg ennyire fontos, hogy kreatív legyen a médiatervezés? És mit is jelent ez a valóságban?

A médiatervezés alapvetően matek. Ha megvan a célcsoportod, tudod a költségvetést, ismered a célokat, akkor ezen változók beállításával és a kutatási, mérési eredmények ismeretében megkapsz egy olyan rövidebb-hosszabb listát, hogy hol is lenne érdemes futtatni a kampányt. Ha idáig eljutottál, akkor szinte már csak annyi van hátra, hogy kiválaszd, milyen kreatívokat akarsz, ellenőrizd, hogy hol van szabad hely, és mehet minden egy táblázatba - már csak az alku folyamat következik, hogy beírhasd az árakat is.

Ez ilyen egyszerű lenne?

Valójában sokkal több szubjektív szempont van a történetben. Eleve vannak preferált és kevésbé preferált weblapok. Például nem ritka, hogy az erősebb brandeket direkt kéri a megrendelő: megadja a célcsoportot, és hozzá teszi: Index vagy Origó vagy Startlap azért legyen benne! És akkor lehet sakkozni, ha amúgy a gép mást dobna... Aztán ott vannak a saját tapasztalatok: melyik oldallal lehet jobban együtt működni. Ki ad több kedvezményt (ugyanakkor hatás elérése esetén). És ott vannak az ügyfél tapasztalatok (ha vannak): korábban mi az, ami működött, és mi az, ami nem. És akkor máris látjuk, hogy van itt egy kicsit más viszonyrendszer is, mintegy túl a matekon.

És ekkor még jöhet egy olyan elem, amikor a tervező megpróbálja kiélni az ötleteit: ha az ügyfél vevő rá, és van elég nagy budget, akkor lehet jönni az extra megoldásokkal. Az olyan kreatívokkal, amik eddig még pont így nem voltak. A speciális formákkal, a címlapi átalakításokkal, az egymást kiegészítő hirdetési elemekkel.

Akkor hát ennyi a kreativitás?

Koránt sem. Amikor a tervezés elkezdődik - tehát a fentiek előtt -, már kitalálhatunk megoldásokat. Olyan ötleteket, amik a kampány alapjait határozzák meg: legyen játék vagy ne legyen. Mit tartalmazzon a banner - és ez a tartalom például reagáljon-e a környezetére (arra a felületre, ahol meg fog jelenni). Van-e a célcsoportnak speciális tulajdonsága, amit kihasználhatunk. Vagyis: beleírunk a briefbe, amit kapunk, kicsit kreatívvá tesszük.

Igaz, a fentiekhez két dolog kell mindenképpen. Az egyik egyértelműen a pénz. Ha egy millió forintunk van két hétre, akkor abból korlátozottan leszünk kreatívak... (Igen, kevés pénzből művészet nagyot alkotni, de vannak célok - azokat el KELL érni, nem arra kaptuk, hogy próbálkozzunk!) A másik pedig az idő. A péntek délután átküldött briefből, amire hétfő reggel 10-re várnak választ, nem lesz kreatív ötlet, csak matek. 

Vagyis kell egy jó ügyfél is. És ha ezek adottak, akkor lehet olyan kampányokat készíteni, amik nemcsak kreatívok, de a kreativitás miatt hatékonyak is. Ha ezek nem állnak így össze, akkor marad az iparos munka. Jól, rosszul. És akkor a display hirdetések tényleg unalomba fulladnak...

Ma egy megbeszélésen felmerült, hogy a mai online marketingesnek mihez is kell igazán értenie. Pontosabban az volt a felvetés, hogy ma az online marketinggel foglalkozónak érteni kell a matekhoz: a munka jelentős része elemzések, statisztikák átnézése, értelmezése. Ez pedig akkor sikeres, ha valaki kellően felkészült az ilyen területen.

Ez így nekem eszembe se jutott. A közgazdász képzés előtt tanultam programozó matekot is, és hát a közgazdász képzés része volt sok olyan matekos alapú tantárgy ami pont ezt a fajta tudást segíti, erősíti. Még prognosztikából is kellett vizsgáznom... statisztikáról nem is beszélve.

Elgondolkoztam ezen a felvetésen, és arra jutottam, hogy valóban kialakult egy olyan munkafolyamat, ahol marketinges döntéseket kell hozni, de matematikai, logikai ismeretekkel. Ez pedig azoknak igen nehéz, akik utálták a matekot, vagy nem olyan képzésen végeztek, ahol a matek központi volt. Persze, a marketingen belül egy kreatív munkája, egy grafikus feladatai és egyéb "szépészeti" dolgok nem igénylik a matekot. De a médiatervezés, az elemzés, a statisztikák pontos értelmezése már igen. Legalábbis ezt tapasztalom.

És kell a marketinges ismeret is: nem elég pusztán értelemzeni az adatokat, le is kell vonni a következtetéseket. Meg kell tervezni a méréseket. Meg kell tanulni a statisztikai rendszereket használni. És persze meg kell tanulni tanulni, hiszen folyamatosan fejlődik, változik minden.

A matek egyre inkább elengedhetetlen. Itt is.

Ha valami, akkor a játékok szervezése maximálisan túl volt szabályozva a Facebook-on. A folyamatos szabályozás-változások eddig mind a szigorításról szóltak, és egy-egy oldal gazdájaként egyre kevesebbet lehetett tenni. Tilos volt a Facebook felületeit játékok szervezésére használni, így például nem volt szabályos, ha valaki kirakott egy képet, és azt írta hozzá: ha lájkolod, nyerhetsz.

De az gondolom feltűnt mindenkinek, hogy a legtöbben le se szarták ezeket a szabályokat. Nagynevű celebek és cégek is szervezték így a játékaikat, elvileg akár a törlést is kockáztatva. Elvileg, mert a valóságban nem volt szankció. A szabályos játékhoz alkalmazás használata kellett, ami persze plusz költség, ráadásul ha kicsit is nem vagyunk ügyesek, kevésbé hatékony - így aztán a szabálytalanok számára állt a zászló, fejlesztés nélkül csináltak hatékony kampányokat.

Mi, kik szabálytisztelők voltunk eddig is, meg vagy pénzt adtunk ki fejlesztésekre, vagy használtuk a különféle alkalmazás generátorokat (mi például a Pagerider.com-ot). Aztán pár hete a Wildfire eltüntette a kisvállalkozóknak szóló megoldásokat...

Tegnap még arról beszéltünk kollégámmal, hogy egy ügyfelünknek hogyan lehet hatékonyan megoldani alkalmazásból egy lájkolós kérését, majd este jött a hír: a Facebook hatalmasat lazított a szabályokon! Hirtelen (majdnem) mindent szabad! Szabad a lájkolj és nyerj játék. Szabad a szólj hozzá és nyerj játék. Szabad az írj emailt és nyerj játék. Szabad a jelöld be magad és nyerj játék. Szabad a csók!

De nem szabad az oszd meg és nyerj és a jelöld be mit szeretnél nyerni játék (egyelőre, mondom én).

Nahát! Vajon miért? Mi történt? Csak nem rájött a Facebook, hogy az eddig az alkalmazásokra elköltött, és nem hozzá befutott pénzt így majd inkább elköltik nála reklámra? Vagy megunta, hogy senki nem tartja be a szabályokat? Nem igazán tudom. Mindenesetre most egy csomó dolog így változik. Változik az alkalmazás gyártók felé támasztott elvárások köre (már sokkal szebb, jobb, okosabb dolgok kellenek csak, mindez kevesebb vevőtől), több lesz a falon az ilyen-olyan játék, és a cégek kénytelenek lesznek többet költeni hirdetésre, hogy kitűnjenek a tömegből.

Persze ez így most hirtelen lépés, és kicsit váratlan is. És még fogalmunk sincs, ez most így jobb lesz, vagy a Facebook még használhatatlanabbá válik.

Minden esetre most elkezdhetünk újratervezni pár kampányt az őszre.

...ráfér egy mágneslemezre, tartotta a mondás a múlt évezred végén. Most ezt kicsit átírhatjuk így: pornó nélkül az internet belefér egy hetilapba.

Poszt címmel új újságot indít szeptember 5-től a Lapcom kiadó, az online anyagokat szerkesztő lap főszerkesztője az Origo egykori főszerkesztője, Weyer Balázs lesz. 

Az új hetilap online tartalmakat fog szerkesztett formában utánközölni, első körben az Indexszel, az Origóval, a 444.hu-val, a Ténytárral, a Mandinerrel, a Portfolióval, az Átlátszóval, a Cinkkel, a Hír24-gyel és a többek között a Kreatív Online-t is kiadó Professional Publishing kiadóval állapodtak meg, de számos blogot is szándékukban áll átvenni. A lapban lesznek saját tartalmak is, elsősorban interjúk, táblázatok, infografikák, szerkesztői beköszöntők.

Merész elképzelés kiadni azt, ami már elavult az onlineban. Merész, de érdekes próbálkozás. Az a helyzet, hogy nem is új az ötlet, hiszen valamikor a kilencvenes években léteztek olyan újságok - nyomtatott havi és hetilapok - amelyek szemlézték az internetet, és ötleteket adtak, mit érdemes megnézni. Ez akkoriban nem is volt annyira rossz buli, hiszen az internetes penetráció 10% alatt volt, aki netezett, az nagyon sokszor csak korlátozott, lassú, drága hozzáféréssel rendelkezett. Így voltak, akik a tévéműsorhoz hasonlóan bejelölgették, hogy mit akarnak megnézni, és amikor nethez jutottak, akkor ezen a listán mentek végig.

Nos, azóta az internet elterjedt. Már mobilon is gyorsabban és többet tudunk megnézni, mint anno a modemes neten (kapcsolt vonali internet, ugye). És a fenti újságok szépen-lassan el is haltak. Hogy miért? Lehet hármat találni.

Amúgy ezen új lap célközönsége:

A lapot azoknak szánják, akik nem életvitelszerűen interneteznek, nem online hírfogyasztók, nyomasztja őket a hatalmas tartalomkínálat, illetve jobban szeretnek papíron olvasni. 

Így leírva érdekesen hangzik. Kérdés, léteznek-e, és ha igen, miért fogják pont ezt a lapot megvenni, hiszen valószínűleg már van, amit olvasnak: HVG-t, Figyelőt, Heti Választ, 168 órát stb. Nem beszélve arról, hogy ráadásként azt a folyamatot látjuk, hogy a print felől a net felé tartanak az olvasók. A tabletek és az okostelefonok pedig már az extrémebb helyzetekben is használhatóak: wc-n ülve, a kádban, vagy éppen utazás közben, esetleg a strandon.

Így aztán én nem is igazán jósolok nagy jövőt egy ilyen lapnak. Pedig az ötlet nem rossz: szedjük össze az internet legjavát, és egyfajta minőségi válogatást adva mutassuk meg azt az igényes közönségnek. Igaz, ezt egy jól beállított rss olvasó is tudja, de sokan szeretik, ha másvalaki válogat. Erre egy portál is alkalmas lenne. Igaz, akkor viszont a fenti lapok nem partnerek, hanem versenytársak lennének hirtelen. És innentől máris kezdem érteni, mitől is lett ez a dolog érdekes azoknak, akik ki fogják adni.

Aztán, hogy hány példányt él meg? Lehet tippelni!

Lassan vége a nyárnak, most is éppen szinte őszi eső esik, pedig még augusztus van. De a nyár vége egyben a piac élénkülését is jelenti. Eddig pihenhettünk (már aki), de most ismét bele kell vágni, indul a nagy vágta, aminek majd csak a karácsonyfa alatt lesz egy kicsit vége. Vagyis aki eddig még nem tervezte meg, mit fog az ősszel csinálni, az most húzzon bele!

Számos rendezvény, konferencia és képzés is lesz, ahol érintett vagyok, plusz a nyáron sok érdekes tapasztalatot is gyűjtöttem, így azt hiszem nem leszek téma nélkül a következő időszakban sem, és vissza tudok állni a sűrűbb bejegyzés írásra. Vége a nyári szünetnek.

Igazán nagy változások nem történtek, de sok kicsi igen. Mindenképpen érdekes egy kicsit (újra) körbejárni az email marketinget, főleg a Google levelezőrendszerének a radikális változásai miatt. Érdekes téma lesz, hogy vajon meg tud-e újulni a display piac. És talán az is érdekes lehet, hogy mit tehetünk, ha a számunkra szuperhatékony (vagyis olcsó) eszközök nem hoznak elég konverziót.

No és persze a mobil. Mindenkinek ott van a zsebében egy számítógép, egyre többen használnak rajta internetet, és ha igaz, hogy jövőre nem lesz roaming díj az EU-n belül az adatforgalomra sem, akkor egy minőségi változást is átélhetünk: a nálunk vendégeskedő külföldiek igénye megnőhet a minőségi mobilos tartalmak iránt, és az EU-ba utazó magyaroknak is kialakulnak új igényeik. Vagyis radikálisan növekedhet ez a piaci szegmens is.

Húzzunk tehát bele, ez már egy dolgozós hét lesz, és innentől az év végéig tolni kell a szekeret!

A kisvállalkozások és a multik között az online reklámban is rengeteg a különbség. Az egyik ilyen, hogy miközben a multik és a nagyobb cégek jobbára előre tervezett reklám költségvetéssel rendelkeznek, addig a kicsiknek ilyen nem mindig van. A nagy cég úgy kér kampányajánlatot, hogy megmondja, mennyi pénze van, mi a cél és a célcsoport, mi a kampány témája stb. A kis cég meg elmondja, mit szeretne elérni, és adjunk javaslatot, ezt hogyan és mennyiből lehet megoldani.

Tény, a nagyobb cégeknél is végig kell ezt gondolni, és valahol, valakinek ki kell mondani: az elkölthető reklámpénz idén x millió forint. A kicsik esetében ez a lépés sokszor tudáshiány miatt nem történik meg. De vajon hogyan találjuk ki, mennyi legyen az x? Ha nagy cégnél dolgozunk, és reklámköltségvetést kell csinálnunk, hova nyúljunk? Ha kicsik vagyunk, miből találjuk ki, mennyi pénzre lesz szükségünk?

Nagyobb cégek esetében elég sok dologhoz lehet nyúlni, az éves forgalom százalékából, a nyereségességből, a korábbi évek - vagy a konkurencia - tapasztalataiból nagyon sok információt ki lehet szedni. Nagy előny, ha a pénzt tervező ember a cégnél dolgozik, és el van látva a szükséges belső információkkal is. Nem állítom, hogy könnyen, de ezekből lehet reálisan és többé-kevésbé sikeresen tervezni. Nem is erről szeretnék írni.

Sokkal nehézkesebb az, ha egy ügyfél jön azzal, ajánljak neki költségvetést. Mert mi alapján tegyem ezt meg? Csináljak egy céges átvilágítást - a szerződéskötés előtt, ajánlattételi fázisban? Honnan kellene nekem tudnom, hogy egy-egy eladás, egy-egy lead, egy-egy ügyfél neki mennyit ér? Mik voltak a korábbi tapasztalatai?

Ha tanácsadó vagyok egy cégnél, akkor persze már ismerek elég sok információt, van miből kiindulni. Olyankor sem egyszerű, de legalább képben vagyok. De ha nem ismerem ennyire a céget, akkor kénytelen vagyok olyan információkból kiindulni, ami a cégen kívül van. Korábbi, más cégektől származó kampány tapasztalatokból, iparági standardokból, és pl. hirdetési rendszerek által adott statisztikákból.

Például a Google AdWordsben meg lehet becsülni, hogy egy keresési kampányban mennyi az a pénz, amit reálisan egy nap el lehet költeni. Ha ez nem túl sok - pár ezer forint -, akkor máris van egy kiindulási pontunk. De ha azt látom, hogy a cég által felölelt témakörökben naponta akár 100 ezer forintot is el lehet hirdetni, akkor ez olyan, mintha semmit nem mondtak volna. Mi lesz ilyenkor a megoldás?

Jobbára két utunk van. Az egyik a korábbi tapasztalat: egy olyan banner kampány (nem AdWords!), ami látszik, olyan heti 1 millió forint. A Google-ben értelmesen el lehet költeni átlag napi 5-20 ezer forintot. Ha ismert a célcsoport, tudunk eDM-et is becsülni. Ezekből összeáll egy költségvetés, és akkor van mit mondani az ügyfélnek.

Vagy van egy másik út, és néha ezt javasoljuk: a tesztelés. Induljunk el egy épeszű, de nem túl nagy összeggel, mondjuk havi 150 ezer forinttal. És mérjünk mindent! (Szénné mérjük a kampányt...) Persze ésszel, ha lehet. És figyeljük a hasznot, mennyire éri meg. Ha megéri, akkor hajrá, növeljük a büdzsét. Addig növeljük, amíg a plusz pénz plusz hasznot termel. Akkor állunk le, amikor a plusz hirdetésre fordított pénz már nem hoz annyit, mint amennyit beleraktunk. Szépen, óvatosan és fokozatosan növeljük tehát a költségvetést.

De sok esetben erre nincs mód. Ha túl hosszú a megtérülési idő, vagy nincs időnk kísérletezni (pl. Karácsony előtt akarunk egy pár napos akciót), vagy nem lehet közvetlenül mérni a konverziót, akkor marad a becslés. Mérni akkor is kell, és reménykedni, hogy jól lőttük be a költségeket. És amikor vége van a kampánynak, minden esetben elemezzük az eredményeket: ha legközelebb kampányt csinálunk, már egy kicsit okosabban kezdünk a tervezésnek.

Miközben mára minden a tartalomgyártásról és a felhasználói tartalmakról szól, teljesen ismeretlen dologgá vált a netikett, vagyis az internetes etikett. Nincsenek sem írt, sem íratlan szabályok, mindenki azt csinál, amit akar. Illetve vannak írt szabályok, törvények, azt azért illik betartani, de aki kicsit is ügyesebb, az elég jól el tud rejtőzni, aztán a magukat sértve érző politikusok csak bittel bottal üthetik a nyomukat.

Pedig a XX. század végén igenis volt netes etikett, és bizonyos körökben illett is azt betartani. Ilyen bizonyos körök pedig pont a felhasználói tartalmak voltak: newsgroupok, levelezési listák, IRC. Érdemes felidézni, mi is van benne, például itt.

Egy része nagyon vicces mai szemmel, de más része igenis aktuális. Azt hiszem, érdemes lenne aktualizálni és terjeszteni ezt - bár félő, sokan meg sem értenék, amiről ez szól. Kár érte. De azért tényleg hasznos olvasmány! Hogy miért? Például:

Egyáltalán, SEMMILYEN információról NE tételezd fel hogy pontos vagy naprakész. Az új technológiák lehetővé teszik bárkinek, hogy publikáljon, de az ezzel járó felelősséget még nem tanulta meg mindenki.

Tudod már, de fontossága miatt megismételjük: hacsak nem használsz titkosító és eredetiséget biztosító programokat, bármilyen információ amit az Interneten továbbítasz "kint van a hidegen". Aki akarja, megszerezheti, vagy megváltoztathatja.

Minthogy az Internet világméretű, találhatsz olyan információs szolgáltatást, amely gyökeresen eltérő kultúr- és szokáskörből ered. Amit te bántónak érzel, az abban a kultúrkörben teljesen elfogadott lehet. Maradj nyílt a világ felé.

Amikor tanítom a közösségi médiát, akkor mindig elmondom, hogy mit mondott (állítólag) Gábor Zsazsa: "Mindegy, hogy mit, csak beszéljenek rólam!" Ez nagyon jól hangzik, és sokan azt gondolják, hogy csak erről szól pl. a Facebook jelenlét. Csinálunk valami vicces bejegyzést, aztán az milyen jó, ha sokan lájkolják, meg sokan megosztják. A számok nem hazudnak, igaz? Lesz jó nagy elérésünk, és mindenki boldog!

De csak addig boldog, amíg meg nem nézzük az eredményeket üzletileg is: a nagy ismertség nem minden esetben jó. Gábor Zsazsának igaza van, hiszen ő celeb. Egy celebnek bizonyos határok közt a botrány is tökéletes, hiszen ha beszélnek róla, akkor érdekes, és ha érdekes, akkor több pénzt ér. Azért ér több pénzt, mert a bulvárújságoknak és a bulvártévéknek érdekes, hiszen sokan nézik. Persze van az a szint, amikor már ez káros, de itthon tényleg csak néhány celeb ismerte meg az ismertség sötét oldalát (anno ugye Császár Előd, aztán Stohl András, és mostanában talán Győzike is kezd rájönni, hogy nem mindig jó, ha mindig mindent kipakol a kirakatba).

Viszont ha cégünk van, akkor a negatív reklám nem jó reklám. Nem jó, ha azért beszélnek rólunk, mert rossz a termékünk, vagy olyat teszünk, amit a közösség egy jelentős része nem értékel. Jönnek a negatív vélemények, és ügyfeleket veszíthetünk. Ez pedig kellemetlen, igaz? Vagyis a negatív tartalmú kommunikáció, bár virulens, de üzletileg finoman szólva nem szerencsés.

Ez a gondolatmenet jutott eszembe akkor, amikor olvasgattam, hogy az utóbbi napokban az ország update-je, Schobert Norbert miket követett el a Facebookon. Először beszólt a kövéreknek, aztán sértegette a kommentelőit. Jó dolog ez, hozza a sok véleményt, megugrik a forgalma a Facebook oldalnak. És ami a még szebb: üzletileg irreleváns. Hiszen nem ez alapján döntenek Schobert cuccainak a megvételéről, hanem a vélt vagy valós várható eredmények miatt. Sőt, nem is az eredmények, hanem a hit számít: aki elhiszi, hogy az Update ételek segítenek, az meg fogja venni, aki nem hiszi el, az meg nem. És ezen nem változtat semmit az, hogy aki a nevét adja a termékekhez, az egyébként egy baromarcú hülyegyerek vagy a legudvariasabb gentleman. 

Akkor miért csinálja ezt Schobert Norbert? Mert megteheti. Mert a vevők úgyse fordulnak el, akik meg eddig is utálták, akkor sem fogják megszeretni, ha nem így viselkedne. A média meg kajálja az egészet, és még érdekesebb számukra. Schobert Norbert celebként viselkedik, hozzá saját magát - vélhetőleg ő ilyen, ez nem póz, az a póz, amikor udvarias. Lehet szeretni, lehet nem szeretni, de amíg sokakat érdekel, addig ezt fogja csinálni.

Persze, ha esne emiatt a forgalma, tuti abbahagyná. Nem hülye ő, sőt. Csak a viselkedése... 

Azt szoktam mondani, ez a pangás, ami ilyenkor nyáron van, tökéletes arra, hogy az ember utolérje magát. Ilyenkor be lehet fejezni a saját projekteket, lehet foglalkozni alacsonyabb prioritású dolgokkal, vagy akár elő lehet venni régen félretett feladatokat. Vagy egy-egy ügyfélnél lehet egy kicsit előre dolgozni.

Most ahogy a naptárat nézem, az augusztus nagyon sokáig fog tartani. Elvileg augusztus 20-a után beindul az élet, de idén azt hiszem az a hét még sokaknak (nekem is) inkább szabadság lesz, és majd csak 26-tól lesznek elérhetőek igazán az emberek. Vagyis lesz egy nagyon koncentrált utolsó nyári hét, és máris itt lesz a szeptember.

De kampányok nyáron is vannak, idén is dolgozunk egyetemnek, ott ugye továbbtanulási pótjelentkezés van, és utazási irodának is - azt annyira nem is kell magyarázni. Vagyis igazi uborkaszezon nincs is igazán. Sőt, akadnak szép számmal ajánlatkérések, több is, mint szokott lenni. Úgy érzem, az online terület kezd egyre mainstreamebb lenni.

Ami érdekes lesz őszre, az inkább a mobil: mennyire fognak a cégek rámozdulni a mobilos jelenlétre. Mert egyrészt egyre több ügyfél mobilon keresi az infókat, másrészt már a Google is bünteti azt, akinek nincs megoldva a mobilos jelenléte. Ez egy olyan kis szegmens, ami nagyon felpöröghet ősszel, de az is lehet, majd csak jövőre. És ez most első körben inkább majd a webfejlesztőknek ad munkát, nekik kell tanulniuk ezt a világot - már persze ha még nem tanulták meg.

Szóval, így a nyár utolsó harmada előtt már érdemes készülni az őszre: rendet rakni a webáruházakban, elkezdeni a kampányok kitalálását, és így tovább.

És persze aki teheti, pihenjen. Azt ősszel úgy sem lehet annyira.

A tegnap estémet volt szerencsém néhány nagyon jó zenész társaságában tölteni: a Szegedixie Gálán voltam, és három nagyon jó zenekart hallgattam meg. Ráadásként volt ott jópár ismerős is, nem utolsó sorban egy kedves régi osztálytársam, aki úgy tud a maga által készített hegedűjén zenélni, ahogy nagyon kevesek.

Érdekes volt beszélgetni vele, és érdekes volt hallgatni a zenészeket - nemcsak amit a hangszerükkel csináltak, hanem amiket mondtak. A dixie és a jazz, amiket játszottak, nem számít iszonyúan felkapott műfajnak, lássuk be, nem erről szólnak a "tehetségkutatók" manapság. De ezek az emberek a zenének élnek, ha nem is mind a zenéből. Nekik az a fontos, hogy sokan hallhassák azt, amit csinálnak, ezért számukra teljesen természetes volt, hogy azt mondják: ha kíváncsi vagy rá, keress meg a YouTube-on. Mert ott vannak a felvételek.

Nem bennszülött korosztályról beszélünk. A Molnár Dixieland 49 éves zenekar, a Storyville is 16 körül jár. Vagyis a zenészek számára nem a veleszületett közeg a YouTube. De használják, és természetes nekik, hogy ott vannak a zenéik. Mert jól tudják: ez nekik reklám. A koncertek igazi hangulatát úgysem adja vissza egy digitális felvétel.

Érdekes volt ez számomra, látni, hogy a felhasználói tartalom így is születik. És nincs kérdés a jogdíjakról, nincs kérdés arról, hogy éppen melyik országból nézed. Így aztán, ha felmerül a jövőben a kérdés: honnan lesz zene, ha nem keresnek milliókat a kiadók, akkor majd rámutathatok, hogy innen. Még akkor is, ha ez nem igazi válasz.

De jól fog esni.

Vagy lakás-eladás-horror? Gondolom, azzal könnyű egyetérteni, hogy eladni egy lakást az manapság szinte horror. Nem egyszerű, de mindenképpen drága. Vannak persze mindenféle megoldások, például ügyes berendezés és felújítás könnyebben eladja a lakást, vagy profi módon használt ingatlan hirdetési oldal is segít. De azért a jellemző az, hogy sok százalékot ígérve valamelyik ingatlan közvetítő iroda adja el végül - jellemzően nyomott áron - a lakásunk. De mi van akkor, ha más utat választunk? Ha értünk az online dolgokhoz, és van némi kreativitásunk?

Akkor például filmet forgatunk, amit ha sokan megnéznek, még talán meg is veszik a lakásunkat. De milyen legyen ez a film? Vicces? Az olyan elcsépelt... akkor legyen horror! Egy kis Hitchcock-parafrázis, például. Egy Psycho-átirat. És ha már megszületett a gondolat, akkor érdemes azt meg is csinálni, nem? Egy tízmilliós lakás jutaléka 300 ezer forint körül van eladáskor, ha ennek a feléből megvan minden, már megérte. Nem beszélve az időről: így talán hamarabb elmegy a lakás.

És mi kell ehhez? A lakás ugye adott. Kell egy főszereplő, kell két ügyes technikus, 5 óra forgatás, 5 óra utómunka - és persze valaki, aki így akarja eladni a lakását. Ja, és kell egy weboldal is.

Szerintem ügyes és ötletes. Persze ez is várható olyan régi onlineos embertől, mint Szemők Árpád. Hát lássuk a filmet, és várjuk a híreket, mikorra lesz új tulajdonosa a lakásnak!

25 évvel ezelőtt gyakorlatilag nem volt mobil. 20 éve csak néhány üzletembernek volt elsősorban. 15 éve már egyre többen megtehették, hogy vegyenek maguknak. 10 éve már az volt a furcsa, akinek nincs. 5 éve már tanultuk azt a fogalmat, hogy okostelefon. De mi lenne, ha nem lenne mobil? Pontosabban nem lenne a mobilon internet?

Nos, van erre egy vicces reklám, íme. Nekem személyes kedvencem a 15. másodpercnél kezdődő spam.

Idén is Keszthelyen töltünk egy hetet, szeretem az itteni strandokat, és ha véletlen rossz lenne az idő, errefelé van a legtöbb alternatív program is. Igaz, idén is kifogtuk a nagy meleget, ahogy az elmúlt 2 évben is...

Persze pihenni jöttünk, de nem tudok becsukott szemmel járni, és folyton-folyvást figyelem, mit lehetne máshogy, mit lehetne jobban csinálni. Az idei listám is elég hosszú, sajnos. Pedig lehetne fejlődni, de valahogy errefelé ez nem jellemző.

Először is, továbbra sem tudnak eladni azok, akik elvileg ebből élnek. Az optikusnak nincs kész olvasószemüvege, ő csak vizsgálatra gyárt - de azt már nem ajánlotta föl, hogy esetleg szívesen csinál, üljünk le, mit szeretnénk.

A matracboltos üzlete csak félig van áruval, az eladó eszik, de legalább köszön. Viszont az árakat bár feltüntetik, de jól el is dugják.

A strandokon akad jópár téves tájékoztatás, és jellemzően mindig a gyerekek szívják meg. Keszthelyi városi strand: gyűjts kagylót, és kapsz fagyit! Mert ugye sok a kagyló az öbölben... De ma, pont ma nincs vödör, mert kell a döglött halak összeszedésére(!), majd talán délután. Aztán amikor zacskóban odaviszik a kagylót, akkor csak jön a kioktatás, hogy megmondták, ma nincs kagylógyűjtés...

Egy egész ember ül egész nap a csúszdánál, ami kellően drága ahhoz, hogy alig páran használják. A strand fizetős, ez eleve megszabja, hogy mekkora ügyfélkörből meríthetnek... Az ingyenes csúszda vélhetőleg több embert vinne be (mi se keresnénk másik strandot). Így szinte biztos ráfizetés, de nem érdekes, igaz?

És az ötletek hiánya. Elvben, ha megkéri az ember, a matracárus felfújja a matracod. De ez lehetne hirdetett szolgáltatás is, nem? Akár 50,- vagy 100,- Ft-ért. Aztán. Nemcsak mi jövünk több napra - miért nincs a strandon matrac megőrző? Semmi kedvem minden nap felfújni-leereszteni, meg cipelni sem annyira. De ha a strandon hagyhatom, tuti másnap visszajövök, nem? És akkor megint veszek jegyet.

Annyi lehetőség volna itt... Ja, és persze semmi, praktikusan nulla internetes, okostelefonos kapcsolódás. Arról nem is beszélve, hogy a hajómenetrend gyakorlatilag megnézhetetlen okostelefonról... Persze, a keszthelyi és környéki strandok nagy része a T-Mobilosoknak amúgy is EDGE kapcsolat, úgysincs sebesség, igaz? A Telenornak legalább van térereje... (Most is ezért tudok bejegyzést írni.)

Keszthely a Balaton igazi fővárosa, de messze van Budapesttől  a déli parthoz képest. Éppen ezért nem lenne rossz, ha tudna dobni azzal, hogy itt minden szuper. De ettől még elég messze vagyunk.

A napokban néztem, hogy mennyire sokan rámozdultak a retargetingre: volt olyan AdWords hirdetési hely, ahol a 3 hirdetésből 3 volt olyan, ami retargetálva érkezett. Kicsit már sok is volt a jóból. Ennek kapcsán fel is dobtam Twitteren, hogy de jó lenne ezt kikapcsolni tudni, és akkor Vadász Illés dobta be a megoldást: a kis X a hirdetés jobb felső sarkán.

Bevallom, még nem próbáltam, de most megnéztem. És a kis X elvitt egy érdekes helyre, ide:

Google Hirdetések Beállításai

Ez az a hely, ahol megnézhetjük, mit is lát rólunk a Google, mi alapján kapjuk a célzott hirdetéseket. És ha sok arab vagy kínai hirdetést kapsz, és ez zavar, akkor itt tudod azt is állítani. Nem beszélve a tematikus célzásokról. Hasznos kis hely ez, nemcsak felhasználó, de hirdető fejével is. Egyrészt azért látszik, mennyire pontos - illetve pontatlan - a Google, másrészt az is megdöbbentő, mennyi mindent összegyűjt. És ez szinte biztos, hogy csak a jéghegy csúcsa...