Onlinemarketing blog

Ha valami, akkor a játékok szervezése maximálisan túl volt szabályozva a Facebook-on. A folyamatos szabályozás-változások eddig mind a szigorításról szóltak, és egy-egy oldal gazdájaként egyre kevesebbet lehetett tenni. Tilos volt a Facebook felületeit játékok szervezésére használni, így például nem volt szabályos, ha valaki kirakott egy képet, és azt írta hozzá: ha lájkolod, nyerhetsz.

De az gondolom feltűnt mindenkinek, hogy a legtöbben le se szarták ezeket a szabályokat. Nagynevű celebek és cégek is szervezték így a játékaikat, elvileg akár a törlést is kockáztatva. Elvileg, mert a valóságban nem volt szankció. A szabályos játékhoz alkalmazás használata kellett, ami persze plusz költség, ráadásul ha kicsit is nem vagyunk ügyesek, kevésbé hatékony - így aztán a szabálytalanok számára állt a zászló, fejlesztés nélkül csináltak hatékony kampányokat.

Mi, kik szabálytisztelők voltunk eddig is, meg vagy pénzt adtunk ki fejlesztésekre, vagy használtuk a különféle alkalmazás generátorokat (mi például a Pagerider.com-ot). Aztán pár hete a Wildfire eltüntette a kisvállalkozóknak szóló megoldásokat...

Tegnap még arról beszéltünk kollégámmal, hogy egy ügyfelünknek hogyan lehet hatékonyan megoldani alkalmazásból egy lájkolós kérését, majd este jött a hír: a Facebook hatalmasat lazított a szabályokon! Hirtelen (majdnem) mindent szabad! Szabad a lájkolj és nyerj játék. Szabad a szólj hozzá és nyerj játék. Szabad az írj emailt és nyerj játék. Szabad a jelöld be magad és nyerj játék. Szabad a csók!

De nem szabad az oszd meg és nyerj és a jelöld be mit szeretnél nyerni játék (egyelőre, mondom én).

Nahát! Vajon miért? Mi történt? Csak nem rájött a Facebook, hogy az eddig az alkalmazásokra elköltött, és nem hozzá befutott pénzt így majd inkább elköltik nála reklámra? Vagy megunta, hogy senki nem tartja be a szabályokat? Nem igazán tudom. Mindenesetre most egy csomó dolog így változik. Változik az alkalmazás gyártók felé támasztott elvárások köre (már sokkal szebb, jobb, okosabb dolgok kellenek csak, mindez kevesebb vevőtől), több lesz a falon az ilyen-olyan játék, és a cégek kénytelenek lesznek többet költeni hirdetésre, hogy kitűnjenek a tömegből.

Persze ez így most hirtelen lépés, és kicsit váratlan is. És még fogalmunk sincs, ez most így jobb lesz, vagy a Facebook még használhatatlanabbá válik.

Minden esetre most elkezdhetünk újratervezni pár kampányt az őszre.

...ráfér egy mágneslemezre, tartotta a mondás a múlt évezred végén. Most ezt kicsit átírhatjuk így: pornó nélkül az internet belefér egy hetilapba.

Poszt címmel új újságot indít szeptember 5-től a Lapcom kiadó, az online anyagokat szerkesztő lap főszerkesztője az Origo egykori főszerkesztője, Weyer Balázs lesz. 

Az új hetilap online tartalmakat fog szerkesztett formában utánközölni, első körben az Indexszel, az Origóval, a 444.hu-val, a Ténytárral, a Mandinerrel, a Portfolióval, az Átlátszóval, a Cinkkel, a Hír24-gyel és a többek között a Kreatív Online-t is kiadó Professional Publishing kiadóval állapodtak meg, de számos blogot is szándékukban áll átvenni. A lapban lesznek saját tartalmak is, elsősorban interjúk, táblázatok, infografikák, szerkesztői beköszöntők.

Merész elképzelés kiadni azt, ami már elavult az onlineban. Merész, de érdekes próbálkozás. Az a helyzet, hogy nem is új az ötlet, hiszen valamikor a kilencvenes években léteztek olyan újságok - nyomtatott havi és hetilapok - amelyek szemlézték az internetet, és ötleteket adtak, mit érdemes megnézni. Ez akkoriban nem is volt annyira rossz buli, hiszen az internetes penetráció 10% alatt volt, aki netezett, az nagyon sokszor csak korlátozott, lassú, drága hozzáféréssel rendelkezett. Így voltak, akik a tévéműsorhoz hasonlóan bejelölgették, hogy mit akarnak megnézni, és amikor nethez jutottak, akkor ezen a listán mentek végig.

Nos, azóta az internet elterjedt. Már mobilon is gyorsabban és többet tudunk megnézni, mint anno a modemes neten (kapcsolt vonali internet, ugye). És a fenti újságok szépen-lassan el is haltak. Hogy miért? Lehet hármat találni.

Amúgy ezen új lap célközönsége:

A lapot azoknak szánják, akik nem életvitelszerűen interneteznek, nem online hírfogyasztók, nyomasztja őket a hatalmas tartalomkínálat, illetve jobban szeretnek papíron olvasni. 

Így leírva érdekesen hangzik. Kérdés, léteznek-e, és ha igen, miért fogják pont ezt a lapot megvenni, hiszen valószínűleg már van, amit olvasnak: HVG-t, Figyelőt, Heti Választ, 168 órát stb. Nem beszélve arról, hogy ráadásként azt a folyamatot látjuk, hogy a print felől a net felé tartanak az olvasók. A tabletek és az okostelefonok pedig már az extrémebb helyzetekben is használhatóak: wc-n ülve, a kádban, vagy éppen utazás közben, esetleg a strandon.

Így aztán én nem is igazán jósolok nagy jövőt egy ilyen lapnak. Pedig az ötlet nem rossz: szedjük össze az internet legjavát, és egyfajta minőségi válogatást adva mutassuk meg azt az igényes közönségnek. Igaz, ezt egy jól beállított rss olvasó is tudja, de sokan szeretik, ha másvalaki válogat. Erre egy portál is alkalmas lenne. Igaz, akkor viszont a fenti lapok nem partnerek, hanem versenytársak lennének hirtelen. És innentől máris kezdem érteni, mitől is lett ez a dolog érdekes azoknak, akik ki fogják adni.

Aztán, hogy hány példányt él meg? Lehet tippelni!

Lassan vége a nyárnak, most is éppen szinte őszi eső esik, pedig még augusztus van. De a nyár vége egyben a piac élénkülését is jelenti. Eddig pihenhettünk (már aki), de most ismét bele kell vágni, indul a nagy vágta, aminek majd csak a karácsonyfa alatt lesz egy kicsit vége. Vagyis aki eddig még nem tervezte meg, mit fog az ősszel csinálni, az most húzzon bele!

Számos rendezvény, konferencia és képzés is lesz, ahol érintett vagyok, plusz a nyáron sok érdekes tapasztalatot is gyűjtöttem, így azt hiszem nem leszek téma nélkül a következő időszakban sem, és vissza tudok állni a sűrűbb bejegyzés írásra. Vége a nyári szünetnek.

Igazán nagy változások nem történtek, de sok kicsi igen. Mindenképpen érdekes egy kicsit (újra) körbejárni az email marketinget, főleg a Google levelezőrendszerének a radikális változásai miatt. Érdekes téma lesz, hogy vajon meg tud-e újulni a display piac. És talán az is érdekes lehet, hogy mit tehetünk, ha a számunkra szuperhatékony (vagyis olcsó) eszközök nem hoznak elég konverziót.

No és persze a mobil. Mindenkinek ott van a zsebében egy számítógép, egyre többen használnak rajta internetet, és ha igaz, hogy jövőre nem lesz roaming díj az EU-n belül az adatforgalomra sem, akkor egy minőségi változást is átélhetünk: a nálunk vendégeskedő külföldiek igénye megnőhet a minőségi mobilos tartalmak iránt, és az EU-ba utazó magyaroknak is kialakulnak új igényeik. Vagyis radikálisan növekedhet ez a piaci szegmens is.

Húzzunk tehát bele, ez már egy dolgozós hét lesz, és innentől az év végéig tolni kell a szekeret!

A kisvállalkozások és a multik között az online reklámban is rengeteg a különbség. Az egyik ilyen, hogy miközben a multik és a nagyobb cégek jobbára előre tervezett reklám költségvetéssel rendelkeznek, addig a kicsiknek ilyen nem mindig van. A nagy cég úgy kér kampányajánlatot, hogy megmondja, mennyi pénze van, mi a cél és a célcsoport, mi a kampány témája stb. A kis cég meg elmondja, mit szeretne elérni, és adjunk javaslatot, ezt hogyan és mennyiből lehet megoldani.

Tény, a nagyobb cégeknél is végig kell ezt gondolni, és valahol, valakinek ki kell mondani: az elkölthető reklámpénz idén x millió forint. A kicsik esetében ez a lépés sokszor tudáshiány miatt nem történik meg. De vajon hogyan találjuk ki, mennyi legyen az x? Ha nagy cégnél dolgozunk, és reklámköltségvetést kell csinálnunk, hova nyúljunk? Ha kicsik vagyunk, miből találjuk ki, mennyi pénzre lesz szükségünk?

Nagyobb cégek esetében elég sok dologhoz lehet nyúlni, az éves forgalom százalékából, a nyereségességből, a korábbi évek - vagy a konkurencia - tapasztalataiból nagyon sok információt ki lehet szedni. Nagy előny, ha a pénzt tervező ember a cégnél dolgozik, és el van látva a szükséges belső információkkal is. Nem állítom, hogy könnyen, de ezekből lehet reálisan és többé-kevésbé sikeresen tervezni. Nem is erről szeretnék írni.

Sokkal nehézkesebb az, ha egy ügyfél jön azzal, ajánljak neki költségvetést. Mert mi alapján tegyem ezt meg? Csináljak egy céges átvilágítást - a szerződéskötés előtt, ajánlattételi fázisban? Honnan kellene nekem tudnom, hogy egy-egy eladás, egy-egy lead, egy-egy ügyfél neki mennyit ér? Mik voltak a korábbi tapasztalatai?

Ha tanácsadó vagyok egy cégnél, akkor persze már ismerek elég sok információt, van miből kiindulni. Olyankor sem egyszerű, de legalább képben vagyok. De ha nem ismerem ennyire a céget, akkor kénytelen vagyok olyan információkból kiindulni, ami a cégen kívül van. Korábbi, más cégektől származó kampány tapasztalatokból, iparági standardokból, és pl. hirdetési rendszerek által adott statisztikákból.

Például a Google AdWordsben meg lehet becsülni, hogy egy keresési kampányban mennyi az a pénz, amit reálisan egy nap el lehet költeni. Ha ez nem túl sok - pár ezer forint -, akkor máris van egy kiindulási pontunk. De ha azt látom, hogy a cég által felölelt témakörökben naponta akár 100 ezer forintot is el lehet hirdetni, akkor ez olyan, mintha semmit nem mondtak volna. Mi lesz ilyenkor a megoldás?

Jobbára két utunk van. Az egyik a korábbi tapasztalat: egy olyan banner kampány (nem AdWords!), ami látszik, olyan heti 1 millió forint. A Google-ben értelmesen el lehet költeni átlag napi 5-20 ezer forintot. Ha ismert a célcsoport, tudunk eDM-et is becsülni. Ezekből összeáll egy költségvetés, és akkor van mit mondani az ügyfélnek.

Vagy van egy másik út, és néha ezt javasoljuk: a tesztelés. Induljunk el egy épeszű, de nem túl nagy összeggel, mondjuk havi 150 ezer forinttal. És mérjünk mindent! (Szénné mérjük a kampányt...) Persze ésszel, ha lehet. És figyeljük a hasznot, mennyire éri meg. Ha megéri, akkor hajrá, növeljük a büdzsét. Addig növeljük, amíg a plusz pénz plusz hasznot termel. Akkor állunk le, amikor a plusz hirdetésre fordított pénz már nem hoz annyit, mint amennyit beleraktunk. Szépen, óvatosan és fokozatosan növeljük tehát a költségvetést.

De sok esetben erre nincs mód. Ha túl hosszú a megtérülési idő, vagy nincs időnk kísérletezni (pl. Karácsony előtt akarunk egy pár napos akciót), vagy nem lehet közvetlenül mérni a konverziót, akkor marad a becslés. Mérni akkor is kell, és reménykedni, hogy jól lőttük be a költségeket. És amikor vége van a kampánynak, minden esetben elemezzük az eredményeket: ha legközelebb kampányt csinálunk, már egy kicsit okosabban kezdünk a tervezésnek.

Miközben mára minden a tartalomgyártásról és a felhasználói tartalmakról szól, teljesen ismeretlen dologgá vált a netikett, vagyis az internetes etikett. Nincsenek sem írt, sem íratlan szabályok, mindenki azt csinál, amit akar. Illetve vannak írt szabályok, törvények, azt azért illik betartani, de aki kicsit is ügyesebb, az elég jól el tud rejtőzni, aztán a magukat sértve érző politikusok csak bittel bottal üthetik a nyomukat.

Pedig a XX. század végén igenis volt netes etikett, és bizonyos körökben illett is azt betartani. Ilyen bizonyos körök pedig pont a felhasználói tartalmak voltak: newsgroupok, levelezési listák, IRC. Érdemes felidézni, mi is van benne, például itt.

Egy része nagyon vicces mai szemmel, de más része igenis aktuális. Azt hiszem, érdemes lenne aktualizálni és terjeszteni ezt - bár félő, sokan meg sem értenék, amiről ez szól. Kár érte. De azért tényleg hasznos olvasmány! Hogy miért? Például:

Egyáltalán, SEMMILYEN információról NE tételezd fel hogy pontos vagy naprakész. Az új technológiák lehetővé teszik bárkinek, hogy publikáljon, de az ezzel járó felelősséget még nem tanulta meg mindenki.

Tudod már, de fontossága miatt megismételjük: hacsak nem használsz titkosító és eredetiséget biztosító programokat, bármilyen információ amit az Interneten továbbítasz "kint van a hidegen". Aki akarja, megszerezheti, vagy megváltoztathatja.

Minthogy az Internet világméretű, találhatsz olyan információs szolgáltatást, amely gyökeresen eltérő kultúr- és szokáskörből ered. Amit te bántónak érzel, az abban a kultúrkörben teljesen elfogadott lehet. Maradj nyílt a világ felé.

Amikor tanítom a közösségi médiát, akkor mindig elmondom, hogy mit mondott (állítólag) Gábor Zsazsa: "Mindegy, hogy mit, csak beszéljenek rólam!" Ez nagyon jól hangzik, és sokan azt gondolják, hogy csak erről szól pl. a Facebook jelenlét. Csinálunk valami vicces bejegyzést, aztán az milyen jó, ha sokan lájkolják, meg sokan megosztják. A számok nem hazudnak, igaz? Lesz jó nagy elérésünk, és mindenki boldog!

De csak addig boldog, amíg meg nem nézzük az eredményeket üzletileg is: a nagy ismertség nem minden esetben jó. Gábor Zsazsának igaza van, hiszen ő celeb. Egy celebnek bizonyos határok közt a botrány is tökéletes, hiszen ha beszélnek róla, akkor érdekes, és ha érdekes, akkor több pénzt ér. Azért ér több pénzt, mert a bulvárújságoknak és a bulvártévéknek érdekes, hiszen sokan nézik. Persze van az a szint, amikor már ez káros, de itthon tényleg csak néhány celeb ismerte meg az ismertség sötét oldalát (anno ugye Császár Előd, aztán Stohl András, és mostanában talán Győzike is kezd rájönni, hogy nem mindig jó, ha mindig mindent kipakol a kirakatba).

Viszont ha cégünk van, akkor a negatív reklám nem jó reklám. Nem jó, ha azért beszélnek rólunk, mert rossz a termékünk, vagy olyat teszünk, amit a közösség egy jelentős része nem értékel. Jönnek a negatív vélemények, és ügyfeleket veszíthetünk. Ez pedig kellemetlen, igaz? Vagyis a negatív tartalmú kommunikáció, bár virulens, de üzletileg finoman szólva nem szerencsés.

Ez a gondolatmenet jutott eszembe akkor, amikor olvasgattam, hogy az utóbbi napokban az ország update-je, Schobert Norbert miket követett el a Facebookon. Először beszólt a kövéreknek, aztán sértegette a kommentelőit. Jó dolog ez, hozza a sok véleményt, megugrik a forgalma a Facebook oldalnak. És ami a még szebb: üzletileg irreleváns. Hiszen nem ez alapján döntenek Schobert cuccainak a megvételéről, hanem a vélt vagy valós várható eredmények miatt. Sőt, nem is az eredmények, hanem a hit számít: aki elhiszi, hogy az Update ételek segítenek, az meg fogja venni, aki nem hiszi el, az meg nem. És ezen nem változtat semmit az, hogy aki a nevét adja a termékekhez, az egyébként egy baromarcú hülyegyerek vagy a legudvariasabb gentleman. 

Akkor miért csinálja ezt Schobert Norbert? Mert megteheti. Mert a vevők úgyse fordulnak el, akik meg eddig is utálták, akkor sem fogják megszeretni, ha nem így viselkedne. A média meg kajálja az egészet, és még érdekesebb számukra. Schobert Norbert celebként viselkedik, hozzá saját magát - vélhetőleg ő ilyen, ez nem póz, az a póz, amikor udvarias. Lehet szeretni, lehet nem szeretni, de amíg sokakat érdekel, addig ezt fogja csinálni.

Persze, ha esne emiatt a forgalma, tuti abbahagyná. Nem hülye ő, sőt. Csak a viselkedése... 

Azt szoktam mondani, ez a pangás, ami ilyenkor nyáron van, tökéletes arra, hogy az ember utolérje magát. Ilyenkor be lehet fejezni a saját projekteket, lehet foglalkozni alacsonyabb prioritású dolgokkal, vagy akár elő lehet venni régen félretett feladatokat. Vagy egy-egy ügyfélnél lehet egy kicsit előre dolgozni.

Most ahogy a naptárat nézem, az augusztus nagyon sokáig fog tartani. Elvileg augusztus 20-a után beindul az élet, de idén azt hiszem az a hét még sokaknak (nekem is) inkább szabadság lesz, és majd csak 26-tól lesznek elérhetőek igazán az emberek. Vagyis lesz egy nagyon koncentrált utolsó nyári hét, és máris itt lesz a szeptember.

De kampányok nyáron is vannak, idén is dolgozunk egyetemnek, ott ugye továbbtanulási pótjelentkezés van, és utazási irodának is - azt annyira nem is kell magyarázni. Vagyis igazi uborkaszezon nincs is igazán. Sőt, akadnak szép számmal ajánlatkérések, több is, mint szokott lenni. Úgy érzem, az online terület kezd egyre mainstreamebb lenni.

Ami érdekes lesz őszre, az inkább a mobil: mennyire fognak a cégek rámozdulni a mobilos jelenlétre. Mert egyrészt egyre több ügyfél mobilon keresi az infókat, másrészt már a Google is bünteti azt, akinek nincs megoldva a mobilos jelenléte. Ez egy olyan kis szegmens, ami nagyon felpöröghet ősszel, de az is lehet, majd csak jövőre. És ez most első körben inkább majd a webfejlesztőknek ad munkát, nekik kell tanulniuk ezt a világot - már persze ha még nem tanulták meg.

Szóval, így a nyár utolsó harmada előtt már érdemes készülni az őszre: rendet rakni a webáruházakban, elkezdeni a kampányok kitalálását, és így tovább.

És persze aki teheti, pihenjen. Azt ősszel úgy sem lehet annyira.

A tegnap estémet volt szerencsém néhány nagyon jó zenész társaságában tölteni: a Szegedixie Gálán voltam, és három nagyon jó zenekart hallgattam meg. Ráadásként volt ott jópár ismerős is, nem utolsó sorban egy kedves régi osztálytársam, aki úgy tud a maga által készített hegedűjén zenélni, ahogy nagyon kevesek.

Érdekes volt beszélgetni vele, és érdekes volt hallgatni a zenészeket - nemcsak amit a hangszerükkel csináltak, hanem amiket mondtak. A dixie és a jazz, amiket játszottak, nem számít iszonyúan felkapott műfajnak, lássuk be, nem erről szólnak a "tehetségkutatók" manapság. De ezek az emberek a zenének élnek, ha nem is mind a zenéből. Nekik az a fontos, hogy sokan hallhassák azt, amit csinálnak, ezért számukra teljesen természetes volt, hogy azt mondják: ha kíváncsi vagy rá, keress meg a YouTube-on. Mert ott vannak a felvételek.

Nem bennszülött korosztályról beszélünk. A Molnár Dixieland 49 éves zenekar, a Storyville is 16 körül jár. Vagyis a zenészek számára nem a veleszületett közeg a YouTube. De használják, és természetes nekik, hogy ott vannak a zenéik. Mert jól tudják: ez nekik reklám. A koncertek igazi hangulatát úgysem adja vissza egy digitális felvétel.

Érdekes volt ez számomra, látni, hogy a felhasználói tartalom így is születik. És nincs kérdés a jogdíjakról, nincs kérdés arról, hogy éppen melyik országból nézed. Így aztán, ha felmerül a jövőben a kérdés: honnan lesz zene, ha nem keresnek milliókat a kiadók, akkor majd rámutathatok, hogy innen. Még akkor is, ha ez nem igazi válasz.

De jól fog esni.

Vagy lakás-eladás-horror? Gondolom, azzal könnyű egyetérteni, hogy eladni egy lakást az manapság szinte horror. Nem egyszerű, de mindenképpen drága. Vannak persze mindenféle megoldások, például ügyes berendezés és felújítás könnyebben eladja a lakást, vagy profi módon használt ingatlan hirdetési oldal is segít. De azért a jellemző az, hogy sok százalékot ígérve valamelyik ingatlan közvetítő iroda adja el végül - jellemzően nyomott áron - a lakásunk. De mi van akkor, ha más utat választunk? Ha értünk az online dolgokhoz, és van némi kreativitásunk?

Akkor például filmet forgatunk, amit ha sokan megnéznek, még talán meg is veszik a lakásunkat. De milyen legyen ez a film? Vicces? Az olyan elcsépelt... akkor legyen horror! Egy kis Hitchcock-parafrázis, például. Egy Psycho-átirat. És ha már megszületett a gondolat, akkor érdemes azt meg is csinálni, nem? Egy tízmilliós lakás jutaléka 300 ezer forint körül van eladáskor, ha ennek a feléből megvan minden, már megérte. Nem beszélve az időről: így talán hamarabb elmegy a lakás.

És mi kell ehhez? A lakás ugye adott. Kell egy főszereplő, kell két ügyes technikus, 5 óra forgatás, 5 óra utómunka - és persze valaki, aki így akarja eladni a lakását. Ja, és kell egy weboldal is.

Szerintem ügyes és ötletes. Persze ez is várható olyan régi onlineos embertől, mint Szemők Árpád. Hát lássuk a filmet, és várjuk a híreket, mikorra lesz új tulajdonosa a lakásnak!

25 évvel ezelőtt gyakorlatilag nem volt mobil. 20 éve csak néhány üzletembernek volt elsősorban. 15 éve már egyre többen megtehették, hogy vegyenek maguknak. 10 éve már az volt a furcsa, akinek nincs. 5 éve már tanultuk azt a fogalmat, hogy okostelefon. De mi lenne, ha nem lenne mobil? Pontosabban nem lenne a mobilon internet?

Nos, van erre egy vicces reklám, íme. Nekem személyes kedvencem a 15. másodpercnél kezdődő spam.

Idén is Keszthelyen töltünk egy hetet, szeretem az itteni strandokat, és ha véletlen rossz lenne az idő, errefelé van a legtöbb alternatív program is. Igaz, idén is kifogtuk a nagy meleget, ahogy az elmúlt 2 évben is...

Persze pihenni jöttünk, de nem tudok becsukott szemmel járni, és folyton-folyvást figyelem, mit lehetne máshogy, mit lehetne jobban csinálni. Az idei listám is elég hosszú, sajnos. Pedig lehetne fejlődni, de valahogy errefelé ez nem jellemző.

Először is, továbbra sem tudnak eladni azok, akik elvileg ebből élnek. Az optikusnak nincs kész olvasószemüvege, ő csak vizsgálatra gyárt - de azt már nem ajánlotta föl, hogy esetleg szívesen csinál, üljünk le, mit szeretnénk.

A matracboltos üzlete csak félig van áruval, az eladó eszik, de legalább köszön. Viszont az árakat bár feltüntetik, de jól el is dugják.

A strandokon akad jópár téves tájékoztatás, és jellemzően mindig a gyerekek szívják meg. Keszthelyi városi strand: gyűjts kagylót, és kapsz fagyit! Mert ugye sok a kagyló az öbölben... De ma, pont ma nincs vödör, mert kell a döglött halak összeszedésére(!), majd talán délután. Aztán amikor zacskóban odaviszik a kagylót, akkor csak jön a kioktatás, hogy megmondták, ma nincs kagylógyűjtés...

Egy egész ember ül egész nap a csúszdánál, ami kellően drága ahhoz, hogy alig páran használják. A strand fizetős, ez eleve megszabja, hogy mekkora ügyfélkörből meríthetnek... Az ingyenes csúszda vélhetőleg több embert vinne be (mi se keresnénk másik strandot). Így szinte biztos ráfizetés, de nem érdekes, igaz?

És az ötletek hiánya. Elvben, ha megkéri az ember, a matracárus felfújja a matracod. De ez lehetne hirdetett szolgáltatás is, nem? Akár 50,- vagy 100,- Ft-ért. Aztán. Nemcsak mi jövünk több napra - miért nincs a strandon matrac megőrző? Semmi kedvem minden nap felfújni-leereszteni, meg cipelni sem annyira. De ha a strandon hagyhatom, tuti másnap visszajövök, nem? És akkor megint veszek jegyet.

Annyi lehetőség volna itt... Ja, és persze semmi, praktikusan nulla internetes, okostelefonos kapcsolódás. Arról nem is beszélve, hogy a hajómenetrend gyakorlatilag megnézhetetlen okostelefonról... Persze, a keszthelyi és környéki strandok nagy része a T-Mobilosoknak amúgy is EDGE kapcsolat, úgysincs sebesség, igaz? A Telenornak legalább van térereje... (Most is ezért tudok bejegyzést írni.)

Keszthely a Balaton igazi fővárosa, de messze van Budapesttől  a déli parthoz képest. Éppen ezért nem lenne rossz, ha tudna dobni azzal, hogy itt minden szuper. De ettől még elég messze vagyunk.

A napokban néztem, hogy mennyire sokan rámozdultak a retargetingre: volt olyan AdWords hirdetési hely, ahol a 3 hirdetésből 3 volt olyan, ami retargetálva érkezett. Kicsit már sok is volt a jóból. Ennek kapcsán fel is dobtam Twitteren, hogy de jó lenne ezt kikapcsolni tudni, és akkor Vadász Illés dobta be a megoldást: a kis X a hirdetés jobb felső sarkán.

Bevallom, még nem próbáltam, de most megnéztem. És a kis X elvitt egy érdekes helyre, ide:

Google Hirdetések Beállításai

Ez az a hely, ahol megnézhetjük, mit is lát rólunk a Google, mi alapján kapjuk a célzott hirdetéseket. És ha sok arab vagy kínai hirdetést kapsz, és ez zavar, akkor itt tudod azt is állítani. Nem beszélve a tematikus célzásokról. Hasznos kis hely ez, nemcsak felhasználó, de hirdető fejével is. Egyrészt azért látszik, mennyire pontos - illetve pontatlan - a Google, másrészt az is megdöbbentő, mennyi mindent összegyűjt. És ez szinte biztos, hogy csak a jéghegy csúcsa...

Az Orbán lányok videójának ideiglenes leszedése a YouTube-ról egy érdekes vitát indított a Facebook-on egy megosztásom alatt. Akit érdekel, olvassa el ott, de egy dolgot kiemelnék, ami azt hiszem az elkövetkező évek egyik legfontosabb jogi problémája lesz az interneten.

Ez pedig az, hogy nagyon eltér a jogi szabályozás és a valóság egymástól. A jog ugyanis korlátoz egy csomó olyan dolgot, amit egyre kevésbé érzünk korlátozandónak. Ráadásul nálunk még szigorodnak is ezek a szabályok, ami még nagyobb feszültséghez vezet.

Alapvetően két terület van, ahol ez nagyon látványos: az egyik személyes adatok védelme, a másik a szerzői jogok védelme.

A videó megosztása elsősorban a személyes adatok védelmével kapcsolatos. Az új technikai eszközök ugyanis olyan módon egyszerűsítették a felvételek készítését, egymás adatainak a rögzítését, az internet olyan mennyiségben tartalmaz elérhető személyes adatokat, hogy egész egyszerűen életszerűen helyzetet teremtenek ezek a lehetőségek. Hiszen a törvény nem engedi azt, hogy magánszemélyről a beleegyezése nélkül fénykép kerüljön nyilvánosságra; a törvény nem engedi azt, hogy a birtokunkba lévő személyes adatokat a tulajdonos beleegyezése nélkül felhasználjuk. Ugyanakkor a gyakorlat az, hogy gond nélkül osztunk meg fotókat a különféle felületeken, gond nélkül küldözgetünk akár tömegesen leveleket ismeretleneknek, vagy nézegetjük adatlapjaikat.

A szerzői jogok semmibe vételéről már nem is beszélve... hiszen egy e-könyvet továbbküldeni pár másodperc, és egy HD film is lejön kevesebb, mint egy óra alatt. Miközben ráadásként pont ezen termékeknél a legális beszerzés sok esetben megoldhatatlan... (Igen, a filmletöltés speciel nem tilos. De a visszaosztás már igen, vagyis a torrentezése a filmnek tilos, nem beszélve, ha feltöltjük valahova, pl. egy ftp szerverre...)

Igen, a fenti tevékenységek törvénytelenek. Igen, a jogkövető magatartás az, hogy ilyet ne tegyünk. De tesszük. És nem egy szűk kisebbség teszi, hanem a többség. Sokan. A törvények pedig közmegegyezésen (illetve persze egyéni érdekek mentén) alakulnak. És bár most a szabály még ilyen, de semmi nem indokolja, hogy ezek változzanak. Előbb-utóbb valaminek történnie kell: egy ilyen feszültség rombolja a jogbiztonságot, de rombolja a jog elfogadottságát is.

Ezért írtam, hogy ez lehet az elkövetkező évek nagy kérdése: az internet és a technológia által létrejött társadalmi változások vajon mikor fogják a jogot ilyen irányba módosítani? Lehet, pár év, de az sem kizárt, hogy évtizedek kellenek, hogy ezek a kérdések megoldódjanak. Egy dolgot nem tehetünk: a létező szabályokra hivatkozva a problémákat a szőnyeg alá söpreni - vagy éppen kriminalizálni.

Beadtunk ma egy pályázatot Facebook és Google AdWords kampányok végrehajtására. Nem volt túl bonyolult a dolog, és tényleg egyszerű, alig egy órányi feladat volt elkészíteni, vagyis nem jelentett olyan fölösleges időtöltést, amit ne érte volna meg belefektetni. De a pályázatban, amiket kértek, az mélyen elgondolkoztatott.

Mert alapvetően jó dolgokat kértek: mekkora forgalmunk volt a két területen, adjunk meg korábbi ügyfelekből egyet-egyet elérhetőséggel, és persze mennyiért vállaljuk a kampányokat. Ennyi.

De ebből a vállalási összeg van benne ötszörös súllyal, a többihez képest. Vagyis nagyon alacsony árral vélhetőleg el lehet vinni a kampányokat. Nem szeretjük az árversenyt, ezért reális árat adtunk be, nagyon kíváncsi leszek, mire lesz ez elég, de már most megmondom: a fenti feltételek alapján történő kiválasztás eredménye inkább lutri, mint megfontolt döntés lesz. Ugyanis a fentiekből egész egyszerűen nem derül ki, mennyire sikeres kampánykezelő egy cég. Hiszen ebből nem lehet tudni, milyen konverziókat ért el; nem lehet tudni, dolgozott-e korábban ezen a piacon (ez nem volt kérdés!); nem lehet tudni, mennyire sikeresek a kampányai.

Bármennyire is egyszerű matematikának tűnik, az ilyen kattintás alapú kampányok kezelése nem mérnöki munka. Ez marketing, kellő kreativitással és a tapasztalatból eredő tudással. Ehhez ugyanúgy érdemes partnert választani, mint bármely más kreatív feladathoz, és még egy fontos dolog: rá kéne bízni a cégre, melyik eszköznek milyen súlyt ad, és esetleg bevon-e más eszközöket.

Mert itt adott volt, mennyi pénz és mikor megy majd Google-re, Facebook-ra. És például nem volt benne ETARGET, ami az adott téma ismeretében szintén hatékony lehetne. Vagyis a kreativitás egy részét eleve kiölték. Marad a szövegírás és a kulcsszavazás, és igen, az is fontos - és persze a kampánystratégia, hogy mire figyelünk, mik lesznek a célszámok.

Szóval, pályáztunk. Aztán majd meglátjuk, mi lesz belőle.

Emlékszem, 1988-ban a Szöuli Nyári Olimpián annyi aranyat nyertünk, hogy valamelyik tudósító állandóan a "de jó magyarnak lenni" szöveggel nyomult. Azóta persze kicsit árnyaltabb lett a kép, például ugyanekkor jelentek meg kb. a Hegyeshalom-Bécs útvonal magasságában a boltokban a "Magyar ne lopj!" feliratok is. Ilyet olvasva meg nem annyira jó magyarnak lenni.

Azóta pedig csapásokat kapunk és adunk, és mindenki eldöntheti, mit jelent neki saját magyarsága.

Viszont ezt reklámban jól és főleg nem giccsesen felhasználni... na, ettől még nagyon távol vagyunk. Éppen ezért tetszik nekem ez a promóció, ahol egy kanadai sörhöz juthatunk Kanadán kívül - ha kanadaiak vagyunk, vagy ha van kanadai a közelben. Hát nem csodálatos?

Most, hogy megszűnt a Google Reader is, lassan semmi nincs biztonságban. Persze, szűntek meg korábban is szolgáltatások, de jobbára olyanok, amiket nem nagyon használtak a felhasználók. Vagy kikoptak onnan, vagy el sem kezdték használni. De a Google Reader az más. Ez valami felsőbb koncepció áldozata lett. És nem volt esély a megmentésére, ahogy hallom, még a Google cégen belüli aláírásgyűjtés sem segített. Állítólag a Google+ lesz a nyerő, pontosabban oda kellene átmennem, azt kellene használnom, és akkor valahogy olvashatok majd híreket.

Valahol végül is értem én ezt, hiszen úgy kell valami siker a Googlenek a közösségi média terén, mint Facebooknak a mobil oprendszer, de nekem, mint felhasználónak, ez most nem jó. És még rosszabb, hogy ezzel nem állt le a Google.

Az új áldozat megint egy érdekes szolgáltatás: a Google Kulcsszóválasztó Eszköz:

Ez egy olyan külső eszköz, amit előszeretettel ajánlottam ügyfeleknek és tanítványoknak is. Kb. arra való, hogy megmutassa, egy-egy kulcsszóra milyen keresési forgalom várható, illetve ajánl még plusz szavakat is. Az eszköz végülis nem szűnik meg, csak beköltözik a Google AdWordsbe, vagyis regisztráció nélkül mostantól nem lehet használni. Hogy ez mire jó? Például az adatbázis építésre... Ha érdekelnek a Google adatai, add meg a sajátodat.

Örülünk? Én nem annyira... és félek, ez egy tendencia. Vajon mi lesz a következő? És ugye a kereső megmarad azért?

A Lapcom szép csöndes kivonulása nem igazán látványos folyamat, de a kész tényként kezelt Sanoma szétszedése és eladása már látványosabb változást okozhat a hazai piacon. A valamikor kiemelten kezelt közösségi média oldalukat, a HotDogot már eladták, és a pletykák szerint ez csak a folyamat eleje.

A Sanoma által üzemeltetett Startlap.hu és a NőkLapja Café mellett nagyon szépen felnőtt a Hír24 is, nagyon kíváncsi leszek, kik lesznek a vevők. Bár a piac számára az igazi veszteség az lesz, hogy egy olyan cég vonul ki, amelyik folyamatos innovációt valósított meg, ami egyrészt munkát adott sokaknak, másrészt kihívást is jelentett a versenytársaknak.

Ugyanakkor ha az egyik nagy kiadó kivonul az online területről (eladja a portfólióját), akkor esélyes, hogy a reklámbevételek csökkenni fognak a szolgáltatásoknál (vagy bekerülnek már meglévő nagy cégekhez). Ez segítheti, hogy a piac megmaradó szereplői kicsit fellélegezzenek, vagyis maradjon pénzük a további működéshez.

A Sanoma fontos szereplő, és egy nagy nemzetközi cég, vagyis fájó lesz a hiánya a piac egészének. Hogy tényleg kivonul-e? Minden lehetséges...

Nem vagyok focirajongó. Én a Forma 1-et szeretem, a körbe-körbe keringő autók jobban lekötnek, mint a 22 esztelen-meztelen félmeztelen egyén, sajnálom. De ez a videó tetszik. Nem a foci miatt, hanem az ötlet miatt: amikor a mobilalkalmazás segítségével szurkolnak sokan a csapatuknak.

Kreatív, ügyes és nem utolsó sorban tunéziai.

!رائع

Többször írtam már arról, hogy az online sajtó monetizálásának egyik lehetséges útja az egységes fizetési kapu bevezetése. Már tavalyra azt prognosztizáltam, hogy várható, hogy idén bevezetik nálunk is ezt a megoldást, és miután nem történt meg, arra számítottam, hogy idén ez biztosan megtörténik. De azóta is nagy a csönd...

Pedig az előjelek nagyon biztatóak voltak: először Szlovákiában vezették be a Piano rendszert, aminek a fejlesztésében és üzemeltetésében benne van az ETARGET, amely cég ugye a hazai gyökerű CEMP csoport része. Vagyis a technológia házon belül van. Aztán el is indultak a tárgyalások a hazai tartalomszolgáltatókkal, ráadásul nem a Piano kezdeményezésére... csöpögtek a hírek, várható volt az indulás.

És semmi nem történt. Hogy miért? Lehet tippelgetni, de azt hiszem, az a pletyka lesz az igaz, amely szerint az egyik vezető hazai tartalomszolgáltató úgy döntött, (egyelőre) mégsem akarja ezt a rendszert, vagyis nem lépne be egy egységes fizetős kapu mögé. Márpedig így biztosan nem működne a dolog: csak akkor lehet sikeres egy ilyen rendszer, ha minden nagy forgalmú oldal belépne.

És hogy mi várható? A franc tudja. Egyelőre maradnak az ingyenes tartalmak, lehet, lesz olyan, aki megpróbálkozik a saját rendszer bevezetésével (erről is van pletyka), de alapvetően nem történik lépés. Maradnak az egyre nehezebben megszerezhető reklámbevételek.

Nem tudom, mennyire lesz ez jó hosszú távon. Mindenesetre én nem sajnálnék havonta egy ezrest, ha bevezetnék a hazai Pianot.

Nem, most nem az Index.hu-ról akarok írni, hanem a 444.hu-ról. De akkor miért ez a cím? Elsősorban azért, mert számomra az Index.hu nemcsak egy netes portál, hanem egy korábbi munkahely is, és mindaz, amit egy korábbi munkahely jelenthet: például az ott dolgozó embereket.

Az Index.hu névhez nekem így 2000 óta mindig is kötődnek arcok, olyanok, akik persze azóta már régen (vagy kevésbé régen) nincsenek ott. És ha azt látom, hogy valahol hirtelen nagyobb koncentrációban jelennek meg volt indexesek, akkor úgy érzem, ez egyfajta kis indexes sziget. Ez pusztán érzelmi megközelítés, semmi racionális nincs benne, hiszen bő tíz évvel ezelőtti állapot az, ami a fejemben megragadt, és változnak ugye az emberek és sokat változott az internet is.

A 444.hu indulása például pont ezért volt számomra érzelmileg fontos: ez is egyfajta indexes szigetként él a fejemben. És közben persze ott van mellette az "igazi" Trebitsch Index.hu is, és ez nem jelent ellentmondást számomra. (Sőt, egy másik ilyen szigetnek ott van a Cink.hu is, ugye.)

De a 444.hu egyre inkább "indexesedik". Egyrészt amit tesznek, az számomra ugyanúgy úttörő szerep, mint volt anno az Index, egy olyan irány, ami már most is jól láthatóan változtatja a hazai netes újságírást. Ki merem jelenteni, az XXI. század tízes éveinek meghatározó hazai online újságírási trendjét nagy mértékben fogja a 444.hu meghatározni. Másrészt azt látom, egyre többen tűnnek fel ott volt Indexesek. Részben az egész társaság ugye így indult, aztán csatlakozott Kardos Gábor, aki vezette egy ideig az Index.hu-t, majd most belépett a képbe az Adaptive Média, mint reklámértékesítő cég is. És az Adaptive-től a 444.hu kapcsán az a Szabó Ákos nyilatkozik mindenhol, aki korábban az Index.hu kereskedelmi és marketing igazgatója (és nem mellesleg a főnököm) volt.

Ezért hát a cím: nagyon olyan érzésem van, hogy a 444.hu lesz az a fajta "új-index", amivé válhatott volna az Index.hu, ha más irányba terelődnek a gazdasági és politikai események az elmúlt 5-8 évben. Hiszen mostmár az értékesítést is exIndexes fogja intézni.

Bő hetes nyaralás után lassan visszatérek a korábbi kerékvágásba, és folytatom a blogot is. Ismét sikerült egy hét teljesen internet mentes nyaralást megvalósítani, ami pihenés szempontjából jó volt, de látszik, hogy az egyik első feladat az mégis egyfajta rendrakás, takarítás. Kaptam 275 levelet, 1451 olvasatlan híren rágom éppen át magam az rss olvasóban (ami a Google Reader még éppen be nem következett halála miatt végül a Feedly lett egyelőre), volt 50 Facebook értesítésem...

Másrészt az egy hét alkalmas volt arra is, hogy kicsit kiszakadjak az online létből, és feltöltődjek gondolatokkal, élményekkel. Például most ismét tudom élvezni az internet adta információdömpinget, de át is értékelte kicsit, mi az érdekes és mi nem. És ez igaz a munkamenetekkel kapcsolatban is.

Mostantól tehát folytatás, igaz, kicsit nyári üzemmódban!

Szépen, csendben, de az elmúlt hónapokban tovább erősítette hazai helyzetét a Google és a Facebook. Igaz, mindkettő kicsit más úton.

A Google az elmúlt hónapokban ügyesen bővítgette a Display Hálózat megjelenési helyeit. A leglátványosabb lépés talán az Origo, ahol az ETARGET helyett már jó ideje AdWords jelenik meg, de még az egyébként ETARGET-tel közös tulajdonosú Index.hu is beengedte az amúgy emiatt konkurens szolgáltatót. Az Index.hu fórumaiban pl. felül van az AdWords hirdetés, és alatta az ETARGET.

Ezek az új helyek persze nemcsak azért érdekesek, mert így több megjelenési lehetősége van az AdWords hirdetéseknek, hanem presztízs és nem utolsó sorban tervezési okokból is fontos lépések: egyre kevésbé van egy médiatervező rászorulva az AdWords-ön kívül másra, még display esetében is.

Igaz, sok dolgot nem tud még az AdWords, pl. erősen korlátozott a kreatív mérete, és csak a hagyományos megjelenési módok érhetőek el. Másrészt viszont sok hirdetőnek ez is elég, főleg annyiért, amennyiért így megkapja. Véleményem szerint egyébként a hazai tartalomszolgáltatók hosszú távon rossz irányba léptek ezzel, de sajnos nem csak ez az egy lépés az, ami hosszú távon nem tűnik helyesnek...

A Facebook pedig eközben stabilan viszi a felhasználók idejét. Egyre komolyabb kampányokra lehet használni, egészen jó célzási lehetőségekkel, és akár hihetetlenül nagy elérésekkel is. És bár van azért egy tisztességes méretű réteg, aki nincs a Facebookon, de a kereskedelmileg fontos korcsoport jelentős része elérhető. És az jól látszik, hogy használják is a hirdetők: a Facebook neve és helyzete egyelőre erősödik.

Nem jó hírek ezek a hazai tartalomszolgáltatóknak és sales house-oknak, főleg azért, mert a Google és a Facebook relatíve olcsó. Igaz, egyre több helyen lehet nagyon olcsón display hirdetésekhez jutni - nagyméretű helyeket is lehet venni 1 Ft-os megjelenési díjakért, és még ebből lehet alkudni is. Egészen biztos, hogy ki kell találni még jobban azt, hogy miben lehet mást és főleg többet adni, mint a Google AdWords egyszerű bannerei vagy a Facebook szupercélzási lehetőségei. Akinek ez bejön, az növekedni fog. A többiek pedig kiszorulhatnak.

Érdekes mozgások történnek az idei piacon. Egészen biztos vagyok benne, hogy 2014-re már egy átalakult - és még alakuló - online reklámpiac lesz a második legjelentősebb piaci szegmens a hazai hirdetési piacon.

Az egyik projektünk kapcsán elég fontos, hogy fel tudjuk mérni, a számos kulcsszó közül melyik az a néhány, amire nagyon fontos, hogy előre kerüljünk. Közepesen versengő piacról van szó, egy olyan területről, ahol folyamatosan kell hoznunk az új látogatókat, azokat rávenni regisztrációra és a szolgáltatás használatára.

Bár a Google-nek vannak eszközei, amelyek megmutatják, egy-egy kulcsszóra mennyi a becsült havi keresés, ez azért nem ad mindenre választ. Például arra egészen biztosan nem, hogy az adott kulcsszóra valójában hányan várható, hogy kattintani fognak, és arra sem, mennyi lesz ebből a regisztráció.

A lehetséges regisztrációs számot egy viszonylag egyszerű módszerrel szoktuk megbecsülni: az adott kulcsszóra AdWords hirdetéssel forgalmat viszünk az oldalra, mérjük, hogy mennyi regisztrációt hoz.

A másik trükk a Webmestereszközökben rejlik. Tanítom, és rendszeresen elmondom, hogy miközben a Google Analytics azt mutatja meg, mit csinál a felhasználó az oldalunkon, addig a Webmestereszközök azt mutatja meg, mit lát a Google az oldalunkból. És ráadásként ad egy jelentést azokról a kulcsszavakról illetve kifejezésekről, amelyek látogatókat hoztak az oldalunkra. Megmondja, átlagosan hanyadikak vagyunk, és megmondja persze azt is, hogy az adott szóra hányszor jelentünk meg és hányszor kattintottak. Vegyük észre a fontos különbséget az Analyticshez képest: itt minden kulcsszót látunk, miközben a kereső organikus forgalom egy részét (pontosabban a kulcsszavakat) a Google nem mutatja meg. Persze nem tudjuk, mi történik utána az oldalon...

Nos, ha a kulcsszavunk bekerül a rendszerbe, vagyis kattintottak rá, akkor máris egy picit több infónk lesz arról, milyen arányban szoktak pl. kattintani rá. És ezt máris fel tudom használni tervezéshez.

A végső célom minél több normális látogató az oldalra. A kulcsszavak csak egy eszköz, de meg kell ismernek azokat. Például a fenti módszerekkel.

Akik ismernek, követnek a Facebookon, tudják, hogy sokszor osztom meg karcos véleményemet közéleti dolgok esetében, és tudják azt is, hogy szívesen osztok tovább érdekes dolgokat. De a Facebook csak akkor engedi normálisan a továbbosztást, ha az eredeti posztoló a bejegyzést nemcsak a barátainak osztja meg, hanem publikusan teszi azt.

Ha tehát tovább szeretném osztani, akkor azt teszem, hogy kimásolom a szöveget, majd idézőjelbe téve(!) azt kirakom a falamra. Ha van időm és türelmem kikeresni az eredeti forrást, akkor feltüntetem azt is. Ha nem találom, akkor nem. Ott az idézőjel, nem én írtam. Gondoltam eddig, hogy ez elég.

Hát nem.

Meglepve futottam bele egy cikkbe:

"Rég matekoztunk!" - kezdi friss posztját Berényi Konrád a Facebook-on, majd levezeti, hogy járunk, ha viszonylag rövid időre tesszük bankba a pénzünket:

És így történt, hogy hirtelen én lettem ezen kis levezetésnek a forrása. Pedig ez nem így van... elnézést kérek az eredeti szerzőtől, nem volt szándékomban elvenni a szerzőséget tőle.

Ilyen ez a közösségi média. Véletlenül elszáll egy idézet, és máris szerzővé válok, akaratlanul is.

Olvasom a Nielsen kutatási eredményét arról, hogyan változtatta meg a tévénézési szokásokat a "második képernyő", vagyis az okostelefon és a tablet. Olvasom, és azon gondolkoztam, mikorra fog ez hozzánk olyan mértékben begyűrűzni, hogy érezhető legyen itthon is?

Mert van egy szűk réteg, aki biztosan pont így viselkedik, ahogy a kutatásban van: filmnézés közben adatokat keres (én még a moziban is képes vagyok ránézni az IMDB-re, ha pl. az érdekel, milyen magas egy színész vagy milyen másik filmben játszott), webezik vagy éppen a Facebookon lóg. De azt nem gondolom, hogy ez nálunk még a többség lenne.

Azt hiszem, nem elég önmagában az, hogy elterjedjenek az eszközök: az is kell, hogy a használhatóság és a használati tudás is "elterjedjen". A használhatóság alatt elsősorban azt értem, hogy valóban netezzenek is pl. az okostelefonnal, a tudást pedig azt hiszem nem kell magyarázni. Ez pedig félek nem fog egyik hónapról a másikra megtörténni.

De egészen biztosan ez a jövő: a tévé marad a nagyszoba közepén, a sugárzott műsorok lineáris nézése még sokáig megmarad, csak ez a tevékenység kiegészül a párhuzamos netezéssel a kézi eszközökön. Már csak azt kell jól kitalálni, hogyan lehet profi módon reklámra használni ezt a jelenséget. Pl. egy-egy QR kód a műsorok elején, hogy a hozzáadott információkat gyorsan és pontosan megtaláljuk...