Onlinemarketing blog

- Hét és fél millió éve vár fajunk erre a Nagyszerű és Remélhetőleg Felvilágosító Napra! - kiáltotta a szónok. - A Válasz Napja! 

A tömeg teljes eksztázisban hurrázott. 

-Többé soha, soha többé nem ébredünk ezzel a gondolattal: ki vagyok én? Meg hogy minek élek? Meg hogy igazán számít-e, van-e kozmikus jelentősége, ha ma nem kelek fel, és nem megyek dolgozni? Mert ma végre egyszer és mindenkorra megkapjuk a rövid, világos választ ezekre a bosszantóan jelentéktelen kérdésekre, hogy Élet, a Mindenség, meg Minden.

(…)

-Őseink hetvenötezer generációval ezelőtt indították el ezt a programot. Mi lehetünk azonban az elsők, akiknek a computer megszólal. 

-Lenyűgöző élmény, Foochg. - (...) 

-Mi leszünk a szerencsések - mondta Foochg -akik meghallhatják az Élet... 

-A Mindenség. . . 

-Meg Minden. . . 

-Nagy Kérdésére. . . 

-A Választ. . . 

-Csst! - pisszegett Lóonkawl. - Azt hiszem, Bölcs Elme beszédhez készülődik! - Pillanatnyi várakozásteljes szünet után a  konzol elején sorban feléledtek a műszerek. A fények, mintegy kísérletképp, fel-felvillantak, majd üzemszerű villogásban állapodtak meg. A kommunikációs csatornából halk búgás hallatszott. 

-Jó reggelt! - szólalt meg végül Bölcs Elme. 

-Ööö. . . jó reggelt, ó, Bölcs Elme - mondta Fooch idegesen. - Megvan a .. ööö...hogy is mondjam... 

-A Válasz? - szakította félbe Bölcs Elme fenségesen. - Igen. Megvan. 

A két férfi beleborzongott e válaszba. Tehát mégsem vártak hiába! 

-Valóban létezik Válasz? - lehelte Foochg. 

-Valóban létezik Válasz - erősítette meg Bölcs Elme. 

-Mindenre? A Nagy Kérdésre? Az Élet, a Mindenség Meg Minden. 

-Igen. 

Mindkettőjüket erre képezték ki e ész életükben erre a pillanatra készültek, születésükkor választották ki őket, hogy tanúskodjanak, amikor a Válasz megadatik, s mégis azon kapták magukat, hogy lélegzetvisszafojtva fészkelődnek, mint afféle izgatott gyerekek. 

-S készen állsz rá, hogy közöld velünk? - sürgette Loonkawl. 

-Készen állok. 

-Most? 

-Most - mondta Bölcs Elme. 

Mindketten megnyalták cserepes ajkukat. 

-Bár nem hinném - tette hozzá Bölcs Elme - hogy tetszeni fog. 

-Nem számít! - felelte Foochg. - Tudnunk kell most! 

-Most? - érdeklődött Bölcs Elme. 

-Igen! Most. . . 

-Felőlem. . . - A computer elcsöndesedett. Azok ketten idegesen fészkelődtek. A feszültség az elviselhetetlenségig fokozódott. 

-Egész biztosan nem fogtok örülni - jegyezte meg Bölcs Elme. 

-Ki vele! 

-Jó - mondta Bölcs Elme. - A Válasz a Nagy Kérdésre. . . 

-Nos?. . . 

-Az Élet, a Mindenség Meg Minden. . . - mondta Bölcs Elme. 

-Tehát?. . . 

-A Válasz. . . - mondta Bölcs Elme, és megállt. 

-Igen?... 

-A Válasz. . . 

-Igen???... 

-Negyvenkettő - mondta Bölcs Elme végtelen méltósággal és hidegvérrel.

(Részlet Douglas Adams: Galaxis Útikalauz Stopposoknak című művéből)

Nagyobbik lányom miatt mostanában bele-belenézek amerikai tinisorozatokba, tinifilmekbe. Ezek a filmek általában olyanok, mint a normális szappanoperák, csak az (amerikai) tinik világának egyfajta durva és torz vetülete, nem a felnőtteké. Ami ezekben a sorozatokban, filmekben igazán feltűnő, az az internet helye és szerepe: mindig van internet, és mindig tök természetes, hogy használják. Úgy része az életüknek, mint az iskola, a barátok, a zene.

Persze ez egyfajta torz tükör, és az amerikai tini sem pont olyan, mint ezekben a filmekben, de ez a kis elem, az internet használata, mutatja, hogy mégis ez mennyire fontos és természetes. Amikor arról beszélünk, hogy megváltozott a világ körülöttünk, akkor ez a fajta természetes internet használat ennek a megváltozott világnak az egyik legfontosabb fokmérője.

De az internet csak csatorna, vagyis nem formál, hanem közvetít olyan tartalmakat, amik valójában formálnak. Bennünket, és a tiniket is. Csak míg az idősebb korosztály számára ez a kütyüs világ inkább felfedezést vagy frusztrációt okoz, addig a tiniknek ez a természetes közeg. Erről szól ugye az a fajta felosztás is, hogy vannak bevándorlók és vannak bennszülöttek az internet használat tekintetében.

Amiért ez most eszembe jutott, az egyébként az a nagy szakadék, amely az interneten felnövők és az őket tanítók közt van. Jövőre indulnak az erkölcstan órák, és olyan értékrendet akarnak megtanítani a mai 6 és 10-11 éveseknek, ami lehet, értelmezhetetlen lesz számukra. Ó, nem erkölcstelenek ők, csak egy másik kódrendszert használnak, másik világban élnek! Mert vajon mennyire erkölcsös dolog odaadni a szerelmünknek a Facebook jelszavunk? És mit érdemel az a bűnös, aki ezzel visszaél? (Ez nem elméleti kérdés, gyakorlati probléma.) Vagy hogyan kell azt kezelni, ha valaki online kezd el zaklatni? Vagy ha valakit online kiközösítenek?

Igen, persze, az erkölcs örökérvényű és igaz, és a megtanultak alapján elvileg majd ezek is megválaszolhatók. De az ilyen idős gyerekek nem fognak tudni elvonatkoztatni, nem fognak tudni általánosítani. Az életszerű példák pedig nekik az interneten lesznek. Vajon lesz erre válasza az erkölcstan tanárnak? Észre fogja-e egyáltalán venni, hogy ő egy szakadák másik oldalán álldogál?

Attól félek, nem igazán. Igaz, véleményem szerint az erkölcsös viselkedést a gyerek a szülőktől tanulja meg, és nem az ilyen-olyan órákon, de legalább támpontot adhatna az ezzel eltöltött időben a tanár. Ha tudna.

De nem így szocializálódtunk, nem ezekkel a problémákkal találkoztunk gyerekként. És sajnos nagyon kevés az átlag tini és az átlag felnőtt közös élményvilága. Ez pedig nehézzé teszi a kölcsönös kommunikációt.

Az internet és az általa megalkotott világ felforgatta a hagyományos értékeket. Hogy úgy mondjam, erkölcsi paradigmaváltás történik. Kíváncsi leszek, felismeri-e ezt valaki, aki tanmenetet állít össze...

Namost legszebb öröm a káröröm, persze. De ez a bejegyzés nem ezért született, hanem azért, mert látom, mennyire nem szokták tudni az ügyfeleim és a tanítványaim, hogy mit szabad és mit nem használni a weboldalon és közösségi médiában: milyen zenéket, képeket, szövegeket szabad a törvény szerint felraknunk.

Mai hír, hogy az ország kedvenc fitness guru házaspárja, a sokak által imádott, és legalább ilyen sokak által kifejezetten utált, önmegvalósító Schobert Norbert és Rubint Réka bizony súlyos szerzői jogsértést követett el valószínűleg. A Velvet cikke szerint ugyanis nem kértek engedélyt a DVD-ken megjelenő zenék használatára, és értelemszerűen nem fizettek azokért jogdíjat. 

Márpedig ez elég nagy baj, ugyanis a felhasznált zenék a hazai törvények szerint szerzői jogi védelem alatt állnak, ráadásként nem hobbiból használták ezeket, hanem kőkemény pénzkereset miatt: a DVD-ket pénzért adták el, azokon hasznot realizáltak, tehát üzleti tevékenységet folytattak. Vagyis bőven kimerítették a magánhasználat lehetőségét is.

Ilyen problémába persze bárki beleszaladhat: készítünk egy weblapot, felrakunk rá képeket - aztán jelentkezik egy kiadó, hogy azok bizony az ő képei. Írunk egy blogbejegyzést, felrakunk rá kis illusztrációt - és jelentkezik a fotós, hogy hát izé, ez az ő képe, fizessünk. Felrakunk a Facebook oldalunkra egy videót, ahol az aláfestő zene a kedvenc pop számunk - és máris üzleti tevékenységre használtunk egy zenét, ami után nem fizettünk jogdíjat.

Egész egyszerűen ilyen szigorú a szerzői jogi törvény: hiába van meg nekünk itt a gépünkön a kedvenc zenénk, hiába fizettünk azért, amikor megvettük (és nem letorrenteztük), azt nem használhatjuk üzleti célra. Arra külön kell engedély.

A fotókkal ugyanez van. Tök jó cucc a Google képkeresője, de az, hogy egy kép fenn van valami weboldalon, nem ad felmentést a jogdíjjal kapcsolatban. Ha leszedjük, aztán kirakjuk a céges Facebook oldalunkra - ami ugye nekünk pénzt termel, azért csináljuk - máris jogsértést követünk el.

Az Upgrade-házaspár példájából érdemes tanulnunk: most majd valószínűleg visszamenőleg fizethetnek. Jobb ezt elkerülni, és időben kifizetni a felmerülő költségeket. Nincs annál kellemetlenebb, mint amikor tervezhetjük újra a weboldalunkat a lopott képek vagy szövegek miatt...

A HVG ROI az online marketingben konferencián én tartottam az első előadást. A cél a kérdéskör felvezetése, az alapok tisztázása, és ahogy korábban megfogalmaztam: labdák feldobása a délután előadóinak, amiket majd az előadásokkal szépen lecsaphatnak.

Így ez inkább gondolatébresztő, semmint a megoldásokat soroló prezentáció, de így is igyekeztem a legfontosabb dolgokat belerakni.

Íme az előadás:

Most jutottam el odáig, hogy az NRC okostelefonos, táblagépes kutatási eredményeit átböngésszem, és azt hiszem, érdemes egy kicsit nézegetni azt.

Nos, az internetezők 45 százalékának van okostelefonja, ami főleg azért szép szám, mert egy éve 38%, másfél éve 31% volt. A táblagépek száma viszont még nagyobbat nőtt, a korábbi 2 százalékról 9 százalékra, ami viszont már egy nagyon fontos trendet is mutat: ha ez a növekedés megmarad, jövőre mindenki arról fog beszélni, hogy milyen kihívásokat jelent a webes jelenlét a táblagépeken...

Amitől pedig egy kicsit a könyvkiadók is megijedhetnek, az az e-könyvek növekedése. Ahhoz képest, hogy fajlagosan drága eszközök, és közel nincs akkora dömpingjük, mint a tábláknak és a mobiloknak, így is 2%-ról 4%-ra nőtt a felhasználók száma. Ez pedig megint csak egy dinamikusan növő szegmens így!

És akkor még két érdekes megállapítás:

A kütyühasználat természetes velejárója az internethasználat, hiszen tízből kilenc kütyütulajdonos legalább alkalmanként internetezik is az eszközén, közel kétharmaduk pedig rendszeresen csatlakozik a világhálóhoz a kisméretű internetképes eszközén keresztül. S bár nem mondható az, hogy a kis képernyős internetezés miatt alapvetően csökkenne a PC-n, laptopon történő internetezéssel töltött ideje az embereknek, de minden második okostelefon-tulajdonossal előfordult már az, hogy olyankor, amikor lehetősége lett volna nagy képernyőn internetezni, ő inkább a kütyüjét választotta erre a célra.

Illetve ami a hozzáférés szolgáltatóknak nem jó hír:

Az okostelefon-használat ugyanakkor nem csak az internethasználat módjára van hatással, hanem a telefonon történő hagyományos funkciók igénybevételi gyakoriságára (hívásindítás, hívásfogadás, SMS-küldés) is. A smartphone-tulajdonosok valamivel több mint harmada ugyanis legalább alkalmanként kezdeményez interneten keresztül történő hívást (pl. VIBER-en vagy Gtalk-on keresztül) családtagjai, barátai felé, melynek a hagyományos hívásokra van kannibalizáló hatása.

Minden második olyan felhasználó, aki legalább alkalmanként szokott interneten keresztül telefonhívást kezdeményezni, állítja ugyanis azt, hogy ezáltal kevesebb hagyományos hívást indít a készülékéről. Még többen vannak azok, akik az SMS-küldés helyett már inkább az interneten keresztül történő üzenetváltást részesítik előnyben; az okostelefon-tulajdonosok 85%-a váltott már így üzenetet valakivel, egynegyedük pedig rendszeresen ilyen módon (is) tartja a kapcsolatot ismerőseivel. Négyből három ilyen felhasználó állítja azt, hogy kevesebb SMS üzenetet küld az internetes üzenetváltási lehetőségnek köszönhetően, mint azelőtt.

A teljes közleményt itt találtam, vannak még benne plusz számok is!

Azt szokták mondani, ha megtámadnak valami hülyeségért, akkor az azt jelenti, sikeres vagy. Én azt látom, ez nagyon igaz. Néha bele-belefutok olyan furcsa beszólásokba, olyan kis trollkodó tréfákban, amikből süt a rosszindulat, és érzem belőle azt a fajta lenéző irigységet, ami miatt mégcsak veszekedni sincs ezekkel kedvem.

Néha itt olvashatom ezeket, a blogomban, mint kommentek. Máskor más platformokon futok bele. De jobbára még bosszantani sem bosszantanak, egyszerűen csak az élet részének tartom, a munkám velejárója. Én alapvetően egy bohóc vagyok, kiállok, és megpróbálom szórakoztatni az embereket - konferencián és itt a blogon is. Szakmai bohóc, hiszen nem a humor a kenyerem, hanem valamilyen szakmai téma.

Bohócként pedig el kell viselnem a kritikát, és szerencsére ez megy is, kellő iróniával és persze öngúnnyal. Ugyanakkor azt látom, hogy ez nem megy mindenkinek, és hajlamosak megsértődni ezeken az amúgy arcokhoz nem köthető beszólásokon. Sajnálom azokat, akik bosszankodnak, hiszen ez csak olaj a tűzre: a trollok olyanok, mint a buta kisgyerekek falkában. Azt cikizik, aki erre reagál, akit ezzel tényleg meg lehet bántani.

Valójában ezt önmagában nem is akartam leírni, de most azt látom, hogy elég elvtelen módon támadnak be ugyanilyen technikával üzleti dolgokat. Ez viszont nem egyszerű trollkodás, ez már valahol üzleti gazemberség. Nem, most sem a kritikával van gondom, de az, ha valaki kritikusan viszonyul valamilyen jelenség irányába, jó lenne, ha vállalná az arcát. És ha a megrendelőnél bepróbálkozik, akkor főleg. Nem vagyok a vita ellen, de legyen ott a másik fél is.

Ez az eset most nem engem érintett, csak volt szerencsém rálátni. De valahol nagyon zavar ez a jelenség. Annyira kicsi lenne a piac, hogy aki kicsit is sikeresebb, azt érdemes nem piaci eszközökkel megpróbálni lejáratni? Oké, persze, naív vagyok, értem én... De akkor is. Ezt tényleg így kell?

(A kép forrása.)

Szerdán lesz a HVG "ROI az online marketingben" című konferenciája, ahol én tartom a nyitó előadást. Az lesz a dolgom, hogy kicsit megalapozzam a többiek témáit, és kicsit arról meséljek, mi is ez a ROI és miért is érdekes ez nekünk.

Persze, kötelezően el kell mondanom a definíciót, sőt az alap képletet is, de ezen felül rá akarok mutatni azokra a kérdésekre, amik kicsit nehézzé teszik a ROI számítást. Például arra, hogy milyen módon kell egyes eredményeket számszerűsíteni, vagy arra, hogy nem mindegy, egyszeri vagy többszöri vásárlót nyerünk meg egy kampányban.

A ROI számítás egy végtelenül egyszerű dolog: az a kérdés mindössze, hogy a befektetett pénzünk segítségével mekkora nyereséget sikerült elérnünk. Csak amikor ezt elkezdjük szétbontani, és nem a teljes egészet vizsgáljuk, fog kiderülni: nem egyszerű eldönteni, a bevétel mekkora részéért felelős a brandünk ismertsége, a céges blogunk vagy az AdWords kampányunk. Hiszen ezek egésze, a marketing mix fog számítani.

Aztán a délután folyamán szó lesz majd a brand és a ROI kapcsolatáról, közösségi médiáról, a Google Analyticsből kiszedhető adatokból, és persze mindez szükségszerűen gyakorlati úton bemutatva - hiszen a ROI alapvetően egy gyakorlati kérdés.

Tudom, hogy sok marketinges nem szívesen foglalkozik a ROI-val, bár ezt nem szívesen vallja be. Azt is tudom, hogy szemléletmódot kell váltani, hogy az ember ilyen fejjel figyeljen. De ami a megdöbbentő: sok mikrocég vezetője mindenféle tanult tudás nélkül, zsigerből számol ROI-t. Igaz, nem tudják, hogy ez mi, de pontosan tudják, mire költenek, és mi mennyit hozott. És ha kell, meg is mondják: ez a kampány szar volt, ez a másik bejött, a harmadik so-so, de tavaly jobb volt.

Tőlük is érdemes tanulni. Meg hát tőlünk is majd, szerdán.

Rengeteg féle ünnepünk van az év során, és erre akkor döbben rá az ember, ha azt látja, a közösségi médiában kényszeresen tartalomgyártók mikre rá nem bukkannak itt-ott. Vannak ugye konvencionálisak, mint például a most aktuális anyák napja, de vannak viccesek is, mint a mai Star Wars nap.

A közösségi média tartalomra éhes. Mivel mi, a közönség, tartalmat zabálunk, ezért akik bennünket etetni akar, az bizony kénytelen tartalmat gyártani. De ez nem is annyira könnyű ám! Ha nincs egy stáb a háttérben, akkor bizony csak azt tudjuk hozni, hogy időnként van jó tartalmunk is, de folyamatos, egyenletes minőség, ami a márkáról szól, érzelmekkel telítődött és aktuális, az nem lesz.

Igen, kell a tapasztalat, de kell a háttér is. És a jó tartalomhoz kellenek a megénekelhető témák. Kellenek azok a történetek, amik akkor is viszik a márkát, amikor amúgy nem lenne miről beszélni. De mindezek közben a közösségi média folyamatosan változik, és ami jó volt fél éve, az mára már csak elcsépelt megoldás. A konzerv tartalmakkal pont ez a baj: ma még vicces a Star Wars nap, talán jövőre is, de egy idő után elfakul. 

Az anyák napja nem. Az nem egy poénra épül, az hagyományra. De a közösségi média nem minősít, a közösségi média darál mindent és mindenkit - így felületes szemlélő számára nincs különbség. Figyeljünk erre oda: ha értéket akarunk adni, akkor ne pakoljuk tele a falunkat mindenféle irreleváns vacakkal. Ha pedig a bulvárra játszunk...

Mert arra játszunk. A közösségi média akkor működik, ha az emberek beszélnek a nekünk fontos témákról. És mikor teszik ezt? Ha a téma érzelmeket vált ki. Mennyire jó csámcsogni a Hajdúpéter - Puzsér iszapbirkózáson! Mennyire cool megosztani az n+1. cukicicát! Mennyire jó kibeszélni az éppen aktuálisan utált politikai hírt! Ez mind bulvár téma. A közösségi média egy kibaszott bulvár, amúgy.

Épp ezért könnyű elcsábulni, amikor a márkánkat akarjuk futtatni. És éppen ezért tévedés a TAT számban hinni. De akkor miben lehet? Olyan eredményekben, ami nekünk, a konkrét márkának fontos. Ki kell találnunk magunkat! És ez nemcsak egy-egy említést jelent, jelenti azt is például, mikor említenek meg minket. Ha valaki ír egy eseményről, amit szervezünk, nem mindegy, azt az esemény előtt vagy után teszi. Mindkettőnek van értelme, de míg az elsőnek közvetlen haszna lehet (vagyis többen vesznek jegyet), addig az utóbbinak inkább brand erősítés lehet az eredménye, ami kicsit közvetettebb haszon. Éppen ettől nehéz a közösségi média mérése: nekünk kell beárazni azt, ami történik.

És lássuk be: ha meglovagoljuk a bulvár jellegű témákat, akkor az nem fog hasznot hozni. Sőt, rombolhat is bennünket. Érdemes tehát visszafogottnak lenni.

Egyébként pedig: May the fourth be with you.

Székelyföldre el kell jönni annak, aki hasonlót szeretne tapasztalni, mint amit Zorán énekel a Romantikában: "ahol senki sem ismer, de értem a szót". Itt Székelyudvarhelyen úgy érzem magam kicsit, mintha valamelyik észak-magyarországi vagy baranyai kisvárosban sétálnék. Nem is csoda, ez egy magyar város, minden rezdülésében.

A tegnapi bejegyzésemre kaptam egy kedves levelet Csomortáni Botondtól, aki testközelből ismeri az erdélyi állapotokat, dolgozott több itteni tartalomszolgáltató katonájaként, a Zebramédia volt marketing igazgatója. Tőle kértem néhány adatot, azt hiszem, érdemes megosztani itt, a blogon is:

A román internet penetráció kb. 44%-os (ez amúgy meglep, azt hittem, közelebb járnak hozzánk, igaz, ez 9,6 millió felhasználót jelent). "A magyar kissebbség a legújabb népszámlálási adatok szerint 1,2 milliót tesz ki. Ha esetükben számolunk egy 50%-os penetrációval (mert a kisebbségi magyarok jellemzően tömbben élnek, városon, ahol nagyobb a penetráció), akkor legjobb esetben is beszéhetünk 600 ezer erdélyi magyar internetezőről." 

600 ezer magyar, azért ez nem rossz piac, ha úgy nézzük. 

És akkor ismét átadom a szót:

"Ennek a prémium rétege jellemzően kétnyelvű, felsővégzettséggel rendelkező, művelt felhasználó. Kb. ugyanolyan gyakorisággal olvassák az indexet és az origót, mint a helyi online termékeket vagy a vezető román site-okat. A nagy többségnek viszont valós problémát jelentenek a nyelvi korlátok, vagyis ez a nagytöbbség magyar netet fogyaszt, aminek a része az erdélyi magyar online sajtó. Ami az igazán szomorú, hogy ennek a kb. 600 ezer erdélyi magyar netezőnek alig 50-60%-át érik el havonta a vezető erdélyi magyar portálok - ezt könnyen össze lehet matekezni, a látogatottsági adatok alapján. Nézettségben a következők a legfontosabbak, kb. ebben a sorrendben:

1. szekelyhon.ro - (Erdélyi Magyar Néppárt "kézben" levő médiatröszt, erős print háttérrel, több szerkesztőséggel és országos tudósítói hálózattal. Övéké a Csíki Hírlap, Udvarhelyi Hiradó, Gyergyói és Vásárhelyi Hírlap, Krónika [kronika.ro]).)

2. transindex.ro - (Ők az igazán régi motorosok, a 2000-es évek közepére jellemző, kissé még lassú, de nagyon véleményes és vagány tartalmat nyomnak. Őket már lehet online sajtónak nevezni). A transindex a tipikus horizontális terjeszkedő, sok tartalmat bekebelez és szolgáltatásokkal növeli nézettségét. Hozzájuk tartozik egy csomó minden: http://b2b.egologo.transindex.ro/?page_id=68

3. erdely.ma - Nagyon sokan olvassák, de média körökben nagyon haragszanak rájuk. Kevés a saját tartalom, szelektíven összeollózzák a tartalom 80-90%-át a magyar és erdélyi magyar sajtóból. A magyarországiak engedik, az erdélyiek nem szívesen...

4. Zebramédia (ebbe voltam én benne, itt értelemszerűen csak szubjektív tudok lenni - a csoport márka új, a termékekről ismerik inkább ezeket az emberek): Ide tartozik a Manna.ro, az Uh.ro és a Kukker.ro. A Manna országos, de a látogatók 50%-a magyarországi, az erős, fordított romániai bulvárra jönnek. Mellette meg erős véleményportál. Az Uh.ro helyi, pár éve nőtte ki magát, olvasottságban és reklámerőben veri az Udvarhelyi Hiradót, ami azért évtizedekig a leglényegesebb nyomtatott sajtónak számított Székelyudvarhelyen. A kukker.ro egy videómegosztó, kíváló mémgyár és kreatív főszerkesztővel, a mostani magyar-román konfliktusok kapcsán gyakran lehivatkozta még a vezető román sajtó is.

Kisebb, az Uh.ro-hoz hasonló erős helyi online médiumok: http://www.3szek.ro/load/3szek (Sepsiszentgyörgy), maszol.ro (országos, a volt Új Magyar Szó online maradványa), http://szabadsag.ro/szabadsag/ (Kolozsvár), http://www.erdon.ro/ (Partium), http://vasarhely.ro/ (Marosvasarhely), http://www.szatmar.ro/ (Szatmár), http://www.hirmondo.ro/web/ (Sepsiszentgyörgy), stb.

Az erdélyi magyar online 70%-a mögött azért nyomtatott napilap/hetilap áll, az online újságírás még gyerekcipőben van.

Romániai román vezető portálok, magyarok körében is, ebben a sorrendben kb. : realitatea.net, mediafax.ro, adevarul.ro, gandul.info, hotnews.ro. Végül létezik a román nyelvű bulvár, ami piszkosul erős itt a román nyelvű fogyasztók körében. Tehát gondolok itt a Blikk szerű oldalakra, csak román verzióban: http://www.cancan.ro/, http://www.libertatea.ro/ és sajnos a vezető kommersz román TV csatorna oldala is, a http://www.protv.ro/ , pontosabban ennek a híroldala: http://stirileprotv.ro/ . Ezt azért nem nagyon olvassa a romániai magyar, tájidegen és feldolgozhatatlan az egyszerű székely embernek ez.

A legjelentősebb auditor a trafic.ro, itt kategóriákra leosztva sok adat elérhető, a legtöbb fent említett oldal alján ott van a kicsi trafic logó, és találsz heti/havi bontásban adatokat (igaz román nyelven) a látogatásokról és az egyedi látogatókról."

Ez tehát egy gyors kép a román, illetve a romániai magyar piacról. Köszönöm Botond információit, és szívesen várok esetleges kiegészítéseket is hozzá!

Ma holnap és holnapután Székelyudvarhelyen tanítok, kb. ugyanazt, mint az Edutus Főiskola budapesti és tatabányai csoportjaiban - csak itt kicsit intenzívebben, hiszen szűk három nap alatt mondom el a majdnem teljes féléves anyagot.

Félelmetes, hogy az alap dolgokban mennyire ugyanazt tudom elmondani, de ijesztő, hogy mennyire nem triviális megszerezni az általam ismert magyar adatok román megfelelőit. A Facebookal még nincs igazán gond, legalábbis a Socialbakers.com szintjéig. De amint egy kicsit jobban szeretnék turkálni más adatokban, nyelvi korlátokba ütközöm. Szerencsére Szabó Ákos (Adaptive) segített, és megmutatta, hol találom a román forgalmi adatokat, így ebből is tudtam készülni, de végigfutva az általam ismert statisztikákat, sok adatot nem találtam.

Hiába, a helyismeret itt is iszonyú fontos, és ezt elsősorban helyben lehet megszerezni... Mert bár az internet fentről nézve globális, de lentről sok kis lokális piacot tartalmaz, és miközben a nemzetközi eszközökkel tudunk dolgozni mindenhol, a behatóbb piacismerethez ez már nem mindig elég.

De most legalább ismét tanulok, van apropója a dolognak, és az sose baj. Az internetes marketing egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy állandó tanulásra serkent...

Tegnap kifakadtam a Twitteren, hogy mennyire nem szeretem a Facebookot. Páran számon is kérték rajtam, hogy pont én, akinek ennyi Facebookos munkája van, ügyfeleknek kezelünk oldalt, kampányokat futtatunk, és így tovább, szóval pont én miért nem szeretem? Gondoltam kicsit leírom bővebben...

Az első és legnagyobb problémám technikai. Néha egész egyszerűen nem működik. Ó, persze, a saját falam betöltődik, de ha egy oldalt kell adminisztrálnom, akkor már elég sok problémám van. Kezdve ott, hogy nem képes az oldal gyorsan és teljesen betöltődni, de a látható képernyőn már úgy néz ki, mintha megtörtént volna. Elkezdek gépelni, erre befrissít, és kikapja alólam a beíró mezőt - bosszant, na.

Aztán a képek behúzása. Direkt azért csinálok képeket a bejegyzéseimhez, hogy azok odavonzzák a figyelmet. Erre tegnap is azt látom, hogy nem képes behúzni se a képet, se a szöveg elejét. Csak egy hülye link jelenik meg... és ez a csoda nem felejt, ha egyszer rosszul húzta be, akkor az örökélet meg egy napra úgy marad, csessze meg. Saját oldalnál bosszankodok, de ügyfélnél ez már egy kicsit több ennél.

Aztán vannak kis rejtett geciségek. Az egyik ügyfelem oldalán például hetek óta nem tudunk időben előre posztolni, vagyis nem megy az időzített posztolás. Semmi infó, egyszerűen csak nem megy...

Lehetne még sorolni, de ezek az apró bosszantó dolgok teszik nehézzé és zavaróvá a Facebook használatát elsősorban.

Aztán persze ott van az a csomó gondom, ami nem hiba, hanem direkt úgy van (nem bug, hanem feature, ugye). Ezek közül a legkiemelkedőbb persze az EdgeRank, az az algoritmus, ami eldönti, hányan fogják látni a lájkolók közül azt, amit kirakunk. Az vele a bajom, hogy kiszámíthatatlan, és ennek megfelelően nem lehet vele tervezni.

Az is zavar, hogy mára a lájkgyűjtés elsősorban arra jó, hogy célcsoportot építsünk, és ezek után majd pénzért elérjük őket - ami még talán meg is érné -, de az általam felépített célcsoportot a konkurenciám is használhatja célzásra. Boldoggá tesz a tudat...

Aztán itt van a GraphSearch. Mindenféle érdektelen adatot elmond, de korábbi bejegyzést, amit valamelyik ismerősöm rakott ki, már nem tud megtalálni.

Nem folytatom. Van egy hatalmas mamutunk itt a kertben, ami egy aranyos szőrös állat, de több vele a baj, mint a haszon: letapossa a fűvet, sokat eszik, eltakarja a kilátást, mindenki meg van érte őrülve, közben meg semmi igazi haszna nincs... Állatkertbe kéne adni, nem?

(A kép forrása.)

Rég volt arról vita, mennyit ér egy lájk, de ez is olyan, mint a töltöttkáposzta: felmelegítve a legjobb! De 2013 lájkja a TAT! És az utóbbi hetekben a TAT számok elburjánzó fetisizálását látom magam körül. A TAT szám a Facebook céges oldalakon tekinthető meg, és a rövidítés azt jelenti: Talking About This, vagyis hányan beszélnek az oldalról - illetve ennyi az a felhasználó aki valamennyire aktív volt az elmúlt 7 napban (lájkolt, megosztott, hozzászólt stb.).

A lényeg: mostanában azt hallom úton-útfélen, hogy a lájk az egy dolog, nade a TAT szám! Az az igazi, ha egy oldal jól van adminisztrálva, akkor a TAT szám az egekbe szökik! A lájk szinte nem is érdekes... És persze akkor van igazi értéke a TAT számnak, ha az nem fizetett megjelenésekből származik.

És első ránézésre ez amúgy igaz is, nem? Ha a TAT szám magas, akkor sokan lájkoltak bejegyzéseket, sokan osztottak meg posztokat és így tovább. De azért gondolkodjunk egy kicsit. Valóban a TAT szám a mindenható? Valóban ez a lényeg? Mert mitől nő igazán a TAT szám? Ha a bejegyzésünk tetsző. És mi az, ami a többségnek tetszik?

Cica. Kutya. Kisgyerek. Zsebcoelho-bölcsességek. Érzelmes szövegek. Idióta viccek. Folytassam? Ja, persze: vicces videók, hülye képek, érzelmektől csöpögő montázsok... Ugye milyen jó? Ilyenekkel tuti lehet növelni a TAT számot! És mi lesz ezután? Nos?

Ha céges Facebook jelenlétről beszélünk, akkor persze előre el kell döntenünk, mi jelent értéket számunkra. Mi az, ami fontos: ha egy édi-bédi-baby képét kirakjuk, és azt százan, ezeren lájkolják meg megosztják? Oké, ha cukipofa képeket árulunk akkor talán lehet ez a cél. De nem az lenne a cél, hogy olyan dologról beszéljenek a népek a közösségi médiában, ami rólunk szól? Ami hozzánk köthető?

Ha van ilyen, és azt osztják meg sokan, ha ilyentől nő a TAT szám, akkor az nagyon jó. De hogy valódi eredmény lenne? Ez igazából a céltól függ.

De abban nem hiszek, hogy a TAT szám jó fétis. Az ugyanis félrevezet, és értéktelen, de jól hangzó posztok tömegét hozza. Egy TAT számával dicsekvő oldalát megnéztem, és azt láttam, tele van semmitmondó, ámde nagyon érzelmes poszttal. Olyan, mintha csak az lenne a lényeg, kattintsanak! Semmi céges tartalom, semmi, olyan, amiben párbeszéd alakulhat ki a márkáról. Igen, magas a TAT szám. De ez nem tesz semmit hozzá a GDP-hez, csókolom!

Vagyis érdemes lenne egyel tovább lépni, és olyan mérőszámokat használni, amely az üzleti sikerességről szól. És a TAT számot pedig a helyén kezelni: ne ez legyen a cél, ez legyen a célhoz vezető út egyik mérőszáma!

Ha minden kötél szakad, holnap reggel tízkor elindul a legújabb hazai tartalomszolgáltatás, az Uj Péter által összehozott 444.hu. Az alábbi üzenetet kaptam a napokban:

Tisztelt Tartalomfogyasztó Barátunk!

Ezúton Értesítünk, hogy Új Újmédiavállalkozásunk, a Magyar Jeti Zrt. a Sötétség Gonosz Erőinek minden aljas fondorlata ellenére hétfőn, délelőtt 10 tájban elindítja Világverő Hírblogját, a 444.hu-t. Iratkozz föl hírlevélre, és figyeld a Facebookot!!444!!!! Légy résen!!!!444!!!!
Tizenöt Férfi és egy Wordpress blogmotor.
SZERINTETEK?

Az érdekes, ügyes, de alternatív kommunikációvak, pl. a Jetiválasz bloggal és sok apró médiaszerepléssel elővezetett oldalra sokan várunk. A fenti rövid hír alapján talán nem is igazi portál, sokkal inkább egy vélemény és híroldal lesz az, ami hétfőn indul. Igérem, meg fogom nézni, és ha tetszik, olvasni is fogom - és meg is írom a véleményem majd róla.

Így előzetesben is van viszont némi véleményem, és ezt direkt addig írom le, amíg nem látok semmit a 444.hu-ból.

Először is, sokat gondolkoztam rajta, miért is gondolhatja bárki, hogy a mai piaci viszonyok között érdemes lehet oldalt indítani? Főleg olyat, ahol 15-en dolgoznak! Ez alsó hangon is havi minimum 2-3 millió Ft, de inkább 10. Ez pedig sok pénz, főleg, ha reklámból kell előbb-utóbb összeszedni. Oké, feltételeznek némi anyagi és politikai hátteret, de Uj Pétert ismerve ez csak a valóság nagyon kicsi szelete lehet - valójában ez egy médiavállalkozás lesz, és mint ilyen, meg kell élnie piaci viszonyok között.

De akkor hogyan? Gondoljuk csak végig, az elmúlt években hány ilyen-olyan új tartalomszolgáltatás nem tudott betörni és megmaradni! Mi az, amiben Uj Péter esetleg többet tud?

Én úgy látom, két dologban biztosan. Az egyik dolog a tapasztalat: Uj Péternek van a legnagyobb tapasztalata a hazai piacon abban, hogyan kell megcsinálni és aztán működtetni egy sikeres online tartalomszolgáltatást. Saját bőrén tapasztalta meg, milyen valamit felépíteni egy alapvetően ellenséges környezetben (lásd: az internet helyzete és szerepe 95-99. között), és aztán hogyan lehet azt nyereségessé fordítani. Ilyen szintű tudása szerintem senki másnak nincs.

A másik dolog, ami Uj Péter mellett áll, az a feladat megközelítése. Hiszen akik az elmúlt sok évben próbálkoztak és belebuktak, alapvetően egy olyan szolgáltatást akartak építeni, amely felveheti a versenyt a piacvezetőkkel. És ha nem volt kellő pénzük, akkor ez nem működött. Egyetlen cégnek sikerült ez igazán, a Sanomának, a Hír24-gyel, de nekik megvolt a forgalomterelő Startlap és nagyon-nagyon sok reklámpénz. Plusz tartalom, ugye.

De a 444.hu nem így indul. A 444.hu egy tartalomcentrikus valami. Egy izé, egy hírblog, ahogy fent olvasható. Azt mondjuk, a tartalom a király az interneten, és ha ezt elfogadjuk, akkor egy jó tartalommal rendelkező oldal sikeres lesz. A 444.hu ilyennek néz ki: profik által készített profi tartalom lehet. Hogy az lesz-e, majd a jövőhéten már kiderül, de a lehetőség (tudás és tapasztalat) benne van a csapatban. Profik, és ha a profik jól dolgoznak, az okozhat meglepetéseket.

Vagyis az utóbbi években ez az első frissen induló tartalomszolgáltatás, amely jó irányba üli meg a lovat: újságírók, tartalom előállító szakmunkások vannak ott, és nem menedzserek meg IT-sok.

Uj Péter ezekkel az alapokkal csodát tud tenni. Én drukkolok neki, és remélem, működni fog a dolog. Holnap délelőtt meglátjuk az első felvonást.

Benne vagyunk a konferencia szezonban, és van néhány esemény, amiről kár lenne lemaradni! Összeszedtem a fontosabbakat, íme:

Az első egy április 27-i, szombati program, elsősorban egyetemistáknak, főiskolásoknak. Teljesen nyitott, de előzetesen jelentkezni kell rá emailben. Címe: Ki mit tud a pályakezdésről? - MarketIntelligence Klub Est - helyszín: Kinizsi Afrocafe Klub, este 7-től. Itt az egyik beszélgetést fogom moderálni-vezetni.

A napokban kellett azzal szembesülnöm, hogy miközben tanítok mindenféle fontos online marketinges gyakorlati és elméleti dolgokat, vannak, akik sok-sok órával ezelőtt lemaradtak. Vagy azért, mert kihagytak órákat, vagy azért, mert nem értették azt, amit tanítok, de alapvető dolgok ismerete hiányzik.

Ilyenkor úgy érzem, én vagyok a hibás: nekem kellene észrevennem, ha valami nem működik, és ha valaki lemarad, akkor azt nekem kellene felhúznom. Mert én vagyok a tanár, és ez az én felelősségem. A legnagyobb hibám egyébként az, hogy nem építettem be az oktatásba a megfelelő jelzéseket: túl ritka és esetleges a félév folyamán a visszajelzés. Kénytelen leszek ezen is változtatni.

Az alapok nélkül ugyanis szart sem ér a többi, amit tanítok. Ha nincs mire építkezni, akkor lóg a levegőben az egész. Egyébként ezt érzem a szakértői munkában is, nemcsak a tanításban: azok az ügyfelek, akik nem ismerik az alapokat, nehezebben döntenek és nehezebb nekik egy-egy folyamatot bemutatni. Szerencsére a legtöbben szívesen tanulnak: megvan az igény az alapok elsajátítására.

És hogy mik ezek az alapok? A Föld gömbölyű, az eső nedves, a fák fölfelé nőnek... vagyis: a bannerek az esetek nagy részében rotálva jelennek meg, nem a kattintás a legfontosabb eredményességi mérőszám, tartalom nélkül nincs hatékony jelenlét... Elég sok dolog, igen. De ezek ismeret nélkül kár beszélni Analyticsről, meg kutatásokról meg fogyasztói viselkedésről.

Az már majd egy következő szint lesz.

Még mindig a MediaQ közösségi médiás kutatásából szemezgetek. Hozzá kell tennem, van egy hazai hivatalos közönségmérési kutatás - csak annak nem igazán vannak publikus adatai ebben a témakörben, így nem tudom azzal összehasonlítani ezt a kutatást. Pedig nem lenne rossz...

Szóval, a kutatásnak van egy olyan kérdése, hogy hányan csatlakoztak valamilyen oldalhoz vagy csoporthoz. Erre 71% az igen. És akkor most nézzük, ez a 71% miért is csatlakozott!

Rengett a Föld április 23-án 00.28-kor Magyarországon. Ez önmagában is egy érdekes hír, hiszen nálunk ez ritka esemény, de még érdekesebb számomra a hírnek a megjelenése a médiában.

Úgy tűnik, az interneten három liga van: a közösségi média, néhány híroldal és mindenki más.

A közösségi médiában néhány másodperc kellett, hogy megjelenjenek az első beszámolók: Twitteren és Facebookon gyakorlatilag azonnal megjelentek azok a bejegyzések, amik akkor még kérdezték, hogy valóban földrengés volt-e? Jól jellemzi a helyzetet egyik kedves ismerősöm tweetje:

tudtam, h 30 másodperc után már bitlisz lesz a földrengés!

És valóban, 30 másodperccel az esemény után már nem lehetett első a hírrel. Ennyire gyors az, ha ülünk a gép előtt és leírjuk, amit érzünk. Egyébként elég volt 9 perc, hogy egy műszeres mérést is belinkeljen valaki.

Az első általam követett híroldal, amelyik írt az eseményről, a HVG Online volt. 12 perc kellett nekik. Az Index.hu még belefért kb. az első 30 percbe, de aztán nagy a csönd. Az Időkép még írt a földrengésről (sőt, ahogy nézem, ők voltak az elsők, a HVG előtt kiment náluk a hír), de egyébként alszik az online média. Hiába, ez nem közösségi média, ez egy másik világ.

Megerősítést nyert, a hírek azonnali forrása - az elmúlt időszak eseményei, és a mostani földrengés alapján - a közösségi média lett. Mindenki más már csak kulloghat utána.

Tavaly és tavalyelőtt is voltam, most idén szerintem nem jutok el oda, de sajnálni fogom. Ez a X. Elektronikus Kereskedelmi Konferencia, olyan témával, ami tényleg aktuális:

SmartCommerce: a jövő (e-)kereskedelme címmel rendezi meg a SzEK.org május 9-10-én Gárdonyban az e-kereskedelmi szakma immár tízéves seregszemléjét, a X. Elektronikus Kereskedelem Konferenciát. A rendezvény középpontjában az okostelefonok és egyéb „okos” eszközök és megoldások nyomán okosodó kereskedelem nyújtotta lehetőségek, illetve az ezekhez kapcsolódó üzleti kihívások állnak.

Ez egy nagyon jó hangulatú, és hasznos konferencia, amit a SzEK.org szervez - egyfajta seregszemle. Olyanoknak kötelező, akik komolyan nyomják az elektronikus kereskedelmet. Sok hasznos infó, rengeteg érdekes ember, nagyon tuti környezet - jófajta tavaszi konferencia.

Jelentkezzetek, még vannak helyek!

A már említett MediaQ kutatásnak egy másik érdekes része volt az, ahol azt kérdezték meg, milyen nyereményeket szeretnek a Facebookozók. Őszintén megmondom, nem lep meg az eredmény, de mindenképpen érdekes.

Ön milyen témájú, közösségi oldalon indított nyereményjátékon vesz / venne részt szívesen? - volt a kérdés.

60% vásárlási utalványt, 41% telefont, tévét, számítógépet vagy zenejátszót, 40% termékcsomagot, 37 és fél% vásárlási kedvezményt, 35% utazást, 33% garantált kis ajándékot, 32% mozi vagy színházjegyet illetve ingyenes kipróbálási lehetőséget, 29% koncertre vagy sporteseményre belépőt.

23% válaszolta azt, hogy semmilyen nyereményjátékon nem venne részt - ilyen is van, és nem is kevés.

Érdekesek ezek a számok, és főleg az az érdekes, hogy a Facebookozók mennyire szeretik maguk kiválasztani az ajándékot - a vásárlási utalvány ugyanis majdnem olyan, mintha pénzt adnánk. Elvileg a sok kis garantált ajándék sem rossz, de azzal alig fele annyi embert mozgatunk meg...

Szóval, ami megtörténhet, az meg is történik. Így van ez, ha konferenciát vezetek. Néhány tapasztalatom, hogy tudd, mire készülj, ha te is ilyet csinálsz:

• Amikor azt hiszed, van még öt perced - hamarabb fejezi be az előadó.
• Csak annak a nevét rontod el bemutatáskor, aki ezen megsértődik.
• A mikrofon lemerül. Ha vezetékes, akkor beleakadsz. Ha fix rögíztésű, akkor kényelmetlenül rá kell hajolni.
• A technikus akkor alszik el, amikor az előadó nem tudja elindítani a prezentációt.
• Vagy összekeverednek a papírok a kezedben, vagy olyan kicsik a betűk, hogy nem látod.
• Ha a szünetig nemhogy tartod az időt, de hamarabb is végzel, a következő rész tuti csúszni fog.
• Amikor a technikus és az előadó éppen szerencsétlenkednek a technikával, akkor nem fog eszedbe jutni semmi épeszű időhúzó ötlet.

Az se jobb, ha beszélgetést kell moderálnod:

• Ha felteszel még egy kérdést, mert "van még öt perc", egészen biztos, hogy elkezdenek vitatkozni, és csúszol legalább 10 percet.
• A legjobb kérdéseidre nem akarnak válaszolni, de lényegtelen hülyeségekre elmegy akár fél óra is.
• Soha nem vitatkoznak. Ha mégis, akkor nem a fórum témájáról.
• Persze, hogy összekevered a neveket legalább egyszer.
• Az előre megbeszélt kérdésekre vagy nem lesz idő, vagy mindenki minielőadást tart belőle.
• A közönség sosem kérdez. Ha mégis, akkor biztosan a kiszabott idő letelte után.

És te kedves olvasom, belefutottál már hasonlóba?

Egyébként szeretem csinálni, mindezektől függetlenül. Vagy talán pont ezért...

A mai konferencia-nap egyik érdekes előadása volt számomra délután a MediaQ kutatásának a bemutatása, Kuti Gézától. Sok olyan számot is tudott mutatni, ami nincs fent a SocialTimes.hu-n (amin amúgy több adat van, mint a SocialBakers-en...).

Az egyik szám az a Facebookozással töltött idő. Az a helyzet, hogy az az idő, amit a Facebook előtt eltöltünk (igen, mi magyarok) összemérhető a tévézéssel. Vagyis:

átlagosan 166 percet vagyunk a Facebookon naponta!

Főleg 35 év alatt vagyunk ott rengeteget. 26-35 év között 192 percet, 19-25 között 231 percet, 15-18 éves kor között 258! percet, vagyis több, mint 4 órát! Azért ez nem kevés, azt hiszem. Az persze jól látszik, hogy kik is érnek rá jobban...

Még volt sok érdekes adat, közülük egy: a Facebookozók 13,3 százaléka saját bevallásuk szerint már vásárolt terméket olyan hirdetés alapján, amit ott látott. Ez az arány egy éve még 11,9% volt. Vagyis kimutatható a Facebook kereskedelmi hatása, bár azért a nagy többség nem annyira aktív. Viszont aki aktív, az információt keres. Arra a kérdésre, hogy miért kattint valaki hirdetésre, a legtöbben azt válaszolták: a link felkeltette az érdeklődését, a hirdetés szövege értékes információkat tartalmazott vagy több információt akart megtudni.

Végül, a jövővel kapcsolatban még egy érdekes megállapítást tett Kuti Géza: úgy látják, hogy kb. 3-4 év alatt gyökeresen meg tud változni minden iparág, így a közösségi média is. Vagyis nem ülhet a Facebook a babérjain, mert bár most ő visz mindent, de ez egyáltalán nem szól az öröklétről.

A változás folyamatos. 

Már most tudom, hogy holnap este nagyon fáradt leszek. A napot ugyanis a Corvinuson kezdem, a 6. Startup Underground konferencián. Én fogom megnyitni, így esélyem sincs késni, ugye... A program erre, lehet jönni oda is, aki elfelejtett volna jelentkezni!

De nem maradok végig, délben már a Duna másik oldalán leszek, a Gellért szállóban, ahol megnyitok, majd vezetek egy másik konferenciát, amelynek a címe "ÉLET A LÁJKVADÁSZATON TÚL - ONLINE MARKETING GYAKORLAT A KÖBÖN". Acélos a program, érdekes témák, és persze minden a Facebookról és sokminden azon kívül is.

Vagyis nem fogok unatkozni, azt hiszem, olyat teszek, amit évente csak pár alkalommal sikerül - éjfél előtt lefekszem. Aztán pedig, ha majd kialudtam magam, be fogok számolni a holnapi napról!