Onlinemarketing blog

Mert persze az egyértelmű: legyen kuponbeváltási lehetőség is, ha van webáruházad. Hiszen a kupon jó dolog, építheti a vásárlói lojalitást, de eszköze lehet egy bevezető promóciónak, vagy éppen egy kiárusításnak is. És ami kimondva ilyen egyszerű (Legyen kuponbeváltás!) az tervezgetés közben egészen bonyolult is lehet.

Mondjuk tény: egy webáruház tervezése tökéletes alkalom arra, hogy az amúgy egyszerű problémákat a végletekig szétbonyolítsuk, és hosszú órákat szánjunk tök triviális dolgokra. A kupon is ilyen, majd látni fogjuk.

Hiszen eleve több féle kupon van. Lehet olyat használni, amin megadott összeg van, pl. 1000,- Ft -os utalvány. Egyszerűnek tűnik elsőre, de vajon minden vásárlás esetében adunk ilyet? Vagy csak akkor váltható be, ha elér a vásárlás egy megadott összeget, pl. 10.000,- Ft-ot? De ha nincs értékkorlát, akkor mit kezdünk abban az esetben, ha magasabb a kupon értéke, mint a vásárlási összeg? Ugye, már nem is annyira egyszerű a kérdés...

Akkor már talán egyszerűbbnek tűnik a kedvezmény kupon: például 10% kedvezményt adunk a vásárlásból. Ez se rossz megoldás, hátránya a kiszámíthatatlansága (forintos kupon esetében tervezhető is lehet a kiadott kuponok mennyisége). Viszont marketinges fejjel ez nem annyira erős üzenet, a konkrét összeg hatékonyabb, nagyobb hatást lehet vele elérni.

És ne higgyük, hogy csak ennyire bonyolult a történet! Be lehet hozni még egy változót, ez pedig a termék szintű kupon. A termék szintű kupon esetében az történik, hogy az adott kedvezmény vagy csak egy konkrét termék esetében vehető igénybe, vagy csak valamilyen termékcsoportoknál váltható be. És ezt akkor nagyon jó lekezelni, amikor a vevő kosarában van olyan termék, amire lehet kedvezmény, és van olyan termék, amire nem. Ugye mennyire nem egyszerű ez a kérdés? És ez a megoldás is szükséges lehet, marketing megfontolásokból. Például egy kiárusítás vagy termékbevezetés esetén.

Mindezek után tudunk még egyet csavarni az egészen: a kuponoknak ugyanis lehet még tulajdonságuk. Lehet ugyanis egyedi a kupon (vagyis csak egyszer beváltható) de olyan is, amit akárhányszor be tudunk váltani. És ráadásul a kuponnak kell valamilyen időkeretet is adni: mikortól meddig él.

Ezek így együtt mind alap igények, legalábbis marketinges fejjel. És majd csak ezek után kezdeném el bonyolítani, amikor egy-egy speciális ügyféligény felmerül...

Tanulsága is van azért ennek a történetnek: az előre tervezés. És itt most nem mint webáruház funkció gondolok a tervezésre, hanem mint marketinges megoldás. Vagyis a fejlesztés előtt át kell gondolnunk, akarunk-e kupont, és ha igen, akkor az pontosan milyen is legyen. Mert ha menet közben, vagy a fejlesztés végén találunk ki valamit, akkor az már könnyen lehet, hogy késő lesz és nem fogjuk tudni beépíteni, csak nagyon drágán.

Több fontos változás is történt (illetve amikor ezt írom, akkor még csak történni fog) ma az Origo.hu portálon. Az első és leglátványosabb a teljesen megújult címlap. Aztán megváltozott a logó: nemcsak betűtípusban lett új, de 15 év után elhagyták a szögletes zárójelet is. Végül, és talán ez a legfontosabb: eldöntötték, az Origo.hu egy újság, és nem valami más.

A kezdetektől ismerem az Origót, és tudom, azért készült eredetileg, hogy a Matávnak legyen saját tartalomszolgáltatása, legyen tartalom, ami miatt könnyebben el lehet adni internet előfizetést. Ennek megfelelően az Origót eredetileg a Matáv internetes részlege, a MATÁVnet (majd később Axelero) adta ki. Elvileg ez egy jól működő dolog volt, de már bő tíz éve arról szóltak a pletykák, hogy a szerkesztőség és a hozzáférés szolgáltatás kicsit jobban utálják egymást, mintha konkurenciák lennének... így számomra nem volt meglepő, amikor az Origó különvált, és önálló cég lett. Lássuk be, nem is illik a Matávos - majd később már Magyar Telekomos - főprofilhoz.

De önálló jogon nagyon hamar a vezető hazai portál lett, teljesen más koncepcióval, mint a nagy rivális Index.hu - és persze ne felejtsük el a "harmadik nagyot", a Startlap.hu-t sem. Márcsak azért sem, mert volt egy kisebb kisérlet az Origónál is arra, hogy linkelosztóként működjön.

Az Origó az elmúlt években ezzel a Matávos múlttal és azzal küszködött, hogy a tartalom mellett sok más szolgáltatás gyűjtőhelye is lett. Először jött a Freemail, aztán elindultak a mindenféle áruház megoldások, társkereső integráció, ilyen-olyan kereső (ami végül a Google kereső lett, évek óta beintegrálva az oldalba) és persze az iWiW. A címlap ennek megfelelően kaotikus volt: a most leköszönő címlapon a menüben kb. 50 link van, és az oldalon nincs igazi fókusz. Egész egyszerűen nem sikerült eldönteni a tervezéskor, hogy mi is az Origó?

Aztán az elmúlt pár évben elkezdett a tartalmi vonal erősödni: elindult a saját blogszolgáltatás Postr.hu címen, egyre érdekesebb és olvashatóbb cikkek jelentek meg az oldalon - elindult határozottan az újság irányába a történet. Ehhez már csak hab a tortán az iWiW mélyrepülése, ami megmutatta, hogy igazából nem kell ezzel foglalkozniuk, nincs értelme az Origóba bármi iWiW-et vagy iWiW-szerűt integrálni (nem mintha ebbe az irányba történtek volna lépések).

Az új címlap egy határozott irányt mutat: ez kérem egy újság, tartalomszolgáltatás, a javából. Hosszú címlap sok cikkel, hatalmas címekkel, még nagyobb betűkkel, a blogok erősebb integrálásával. A Freemail belépő még megmaradt jobb felül, de az iWiW első lépésben nincs is kint. A menürendszer radikálisan egyszerűsödött (bár a Piacot és a Szolgáltatásokat még össze lehetne vonni), az egész oldal kezelhetőbbé vált.

Furcsa is így ránézve, igen. Nem az Index.hu designját követik, ez valami új. Mivel tudjuk, hogy Uj Péter benne volt a tervezésben (Barczi Imrével együtt, aki szintén Indexes volt), fel is merült bennem a kérdés: ilyen lehetett volna az új Index, ha Uj Péter nem távozik onnan? És igen, még egy kis 444.hu utánérzésem is van a címlapra nézve, főleg a hangsúlyos címek miatt.

Nekem elsőre tetszik az oldal. Úgy gondolom, ez egy lehetséges és jó irány, a címlapra kirakott sok cikkel, a vezetett figyelemmel, a nagy képekkel. Ez a változat persze egyértelműen desktopra készült, nem a hordozható készülékek igényeit elégíti ki, de talán pont ezért tűnik nekem ennyire kompaktnak, kihegyezettnek. És tudom, hogy még majd hetekig kell reszelgetni, de ez természetes is.

Megújult tehát az Origo.hu, fogyasszuk, használjuk!

Ma többszörösen is a brandről szólt a napom. Először egy olyan megbeszélésen voltam, ahol a brand volt fókuszban (bár ezt az elején sem ők, sem én nem sejtettük), aztán pedig egy brandről szóló dolgozatot kellett osztályoznom.

Mindkét eset erősen gyakorlati volt, nem a brand elméletéről volt szó, hanem arról, miért is kell a brand, és mire is jó ez? Az első eset, a megbeszélés elég élesen rávilágított: amikor a kiszámíthatatlanul változó gazdasági-politikai környezet miatt egész egyszerűen lehetetlen pontosan tervezni, akkor az egyedüli előremenekülési út az erős ismert brand felépítése. Az ugyanis minden körülmények között megmarad, és ha van, akkor segíti az aktuális taktikai lépéseket.

Vagyis építs erős brandet, és sikeres leszel!

A dolgozat pedig arról szólt, hogy milyen eszközök vannak az interneten arra, hogy erős branded legyen. A teljesség igénye nélkül a három fontosabb: a weboldal, a közösségi média kommunikáció és a display hirdetések. Ezek - és még sok más, nemcsak a marketinghez tartozó megoldások, pl. PR aktivitás - fogja meghatározni azokat a lépéseket, amelyek segíthetnek abban, hogy a brandünk értékes és időtálló legyen online is.

Igen, tudom, a brand nem olcsó dolog, egy brand bevezetés hosszú távú valami, és a jelen problémáit nem igazán oldja meg. De akkor is szükséges. Nem lesz önmagában egy ppc kampánytól vagy egy ilyen-olyan Facebook oldaltól (bármennyire is magas a TAT száma) időtálló és támadhatatlan az, amit nyújtunk. A kellő brand ismertség nélkül ez csak egyfajta krízismegoldás, bár rövid távú hatásai valóban látványosak.

Kell a brand építés. Elkerülhetetlen és kötelező lépés. Akkor is, ha kis céged van!

Elmondtam, a blogon is leírtam korábban: nagyon könnyen ki lehet szúrni, ha egy házidolgozatban vagy egy szakdolgozatban valamit az író valahonnan másol. Egy 18-20 éves hallgatónak megvan a maga stílusa, az ember azt észreveszi, ha néhány mondat hirtelen túl jól van megírva.

Ilyenkor aztán kimásolok belőle 6-8 szót, bemásolom a Google-ben, és máris ott van az első találati helyen a keresett szöveg. Innentől már az ember bizalmatlan... Most javítottam huszonvalahány dolgozatot, 6 esetben futottam bele ennyire átlátszó másolatba. Forrás megjelölése nélkül, természetesen. Pedig elmondtam: annyi csak a kérésem, hogy azt lássam, a dolgozat írója gondolkodik, van önálló gondolata. De ha másol, akkor pont ez fog hiányozni.

Legyen ez tanulság mindenkinek: egy-egy jó szöveget pontosan olyan egyszerű megtalálni bárkinek a neten. Legyen az dolgozat, legyen az cikk vagy éppen egy új weboldal vagy hírlevél szövege, az ilyen lopásokkal nagyon könnyű lebukni. Aztán ennek a következménye csak attól függ, mennyire cikis a helyzet.

Nagyjából 7 és fél éve olvasok tömegével szakmai híreket. Ez azt jelenti, hogy 200+ hírforrást követek azóta. Ennek van egy olyan következménye, hogy önmagában az megmutatja, mik a fontos hírek, ha nem egy hanem több helyen olvasok róla. Ez nemcsak a hazai, de a küföldi hírekre is igaz.

Ennek a szerepét kicsit átvette, kicsit kiegészítette a közösségi média egyéb része, jelesül a Facebook - és nálam a Twitter. Ugyanaz a helyzet van itt is: ha valami fontos, akkor vagy sokan írnak róla, vagy egy témához hirtelen sok hozzászólás születik. Igaz, ennek is van feltétele: kellően sok felé kell az embernek kiterjeszteni a csápjait, vagyis sok forrást kell követni. A sok forrás jelen esetben részben sok barátot jelent (Facebookon) vagy sok követett embert (Twitteren).

Persze mindkettő irány, ami segít megtalálni a fontos híreket, időt is vesz el. Vagyis a tájékozódáshoz és a tájékozottsághoz elsősorban idő kell. Az eszközök megvannak, ha megvan az igényünk is, folyamatosan képben lehetünk.

A marketing, mint társadalomtudomány nem független a mindennapoktól. Ahogy változik körülöttünk a világ, úgy reagál rá a marketing is. Mindenre és mindenkire. Az internet ehhez elsősorban mint új kommunikációs csatorna kapcsolódik: egy virtuális tér, ahol a marketinges folyamatok kapnak némi plusz segítséget. Ez a csatorna gyors, interaktív és globális. Így aztán itt kicsit látványosabban is lehet foglalkozni a mindennapjainkkal.

A marketing ugyanakkor pszichológia is: azzal foglalkozunk, mit akarnak az emberek, mik a vágyaik, az álmaik. És persze vadul manipuláljuk őket.

Korábban, fiatalon, politizáltam. Nos, az sem szól másról, mint a marketing: álmokról, vágyakról, és persze az emberek - itt:választók - manipulálásáról. És a cél is hasonló: eladni valamit. A jó politikus jó sales-es, jól el tudja adni magát és jól el tudja adni az ideológiáját (ha van neki). Ha egy ember eléri, hogy több százezren, több millióan kövessék, akkor az az ember el tud adni bármit, nem igaz? Az más kérdés, milyen a minősége a terméknek...

Egy nagy különbség azért van: a marketinges kedvet csinál, ismertté tesz és elad, a politikus ezek után ottmarad, ő az áru, és tőle várjuk a teljesítményt. A marketinges viszont marad a háttérben. Emiatt talán a marketingesnek könnyebb is a dolga: ha a termék nem jó, akkor majd legközelebb más termékkel dolgozik. Ha a politikus nem jó, akkor viszont nagyon nehéz újrakezdeni. Persze ilyenkor érdemes odafigyelni egy másik különbségre: egy jó kampány a marketingesnek bevételt, a politikusnak hatalmat hoz. És míg az egyikből meg lehet élni, addig a másikkal akár vissza is lehet élni.

De mindent összerakva, azért nyugisabb dolog marketingesnek lenni. Még akkor is, ha majd az 50. szülinapomat nem fogja megünnepelni az Index2 egy tematikus nappal.

Tavaly októberben indítottuk, bőven 10 ezer fölött járunk, és most kiadtunk egy sajtóközleményt. Bátran lehet másolni, megosztani, terjeszteni!

Folyamatosan növekszik a mobilos társkeresők száma

A Találkapont.hu 2012. októbere óta működő társkereső és programajánló szolgáltatás, amely a hazai piacon egyedülálló módon hely alapú okostelefonos társkeresési lehetőséget is biztosít. Így lehetőségük van arról is képet alkotni, hogyan változik a magyar okostelefon használat gyakorisága, népszerűsége is.

Egy frissen induló szolgáltatás első hónapjai a növekedésről szólnak, nincs ez máshogy a Találkapont.hu esetében sem. Néhány hete átlépte a regisztrált felhasználók száma a tízezer főt, és a növekedés folyamatos. Ezzel együtt a felhasználók közel egyharmada használja a mobilos alkalmazásokat iPhone-on és Androidos telefonokon.

A regisztrációk alapján a mobilos felhasználók nem kizárólag a fiatalabb korosztályból kerülnek ki, a középkorúak is előszeretettel keresnek társat a telefonuk segítségével. Mivel az alkalmazások többet nyújtanak, mint a webes felület, így a rendszeres használók száma is meghaladja a teljes regisztráltak 10 százalékát.

Az összes regisztráció egyharmada történik telefonon. Ahogy a társkereső alkalmazásokat általában, úgy a Találkapont-hu-t is elsősorban férfiak használják, de a mobilos használatban sem változik ez az arány.

Ahogy egyre többen használnak okostelefont, úgy várható, hogy növekedni fog a mobilos felhasználók aránya is. A Találkapont.hu folyamatos fejlesztése ennek kíván megfelelni a jövőben is, bevezetve olyan új szolgáltatásokat, mint a hely alapú programajánló.

A találkapont.hu az interneten a www.talalkapont.hu címen érhető el, a mobilos alkalmazások iPhone-ra és Android telefonokra, valamint iPad-re és Android tabletekre érhetőek el.

A Coca-Cola egy aranyos kampánnyal nagyon jól megfogta a Facebook-érzést, a közösségi média megosztási lehetőségét. Az alábbi videóban egy olyan aktivitást láthatunk, amikor néhány dobozos kóla nem egy, hanem két doboz - és az egyiket megoszthatod a barátoddal. Jó, nem? Ráadásul mindezt beillesztették a Cola aktuális életérzés-kampányába is. Ügyes!

Amikor tanultam marketingből a marketing információs rendszert, emlékszem, nagyon megragadt a rövidítése: MIR. Erős űrkutatás érdeklődésem miatt nekem a MIR egy űrállomást jelent (valamint orosz nyelvi tanulmányaim miatt világot és békét is, nem mellékesen). Azért jutott ez eszembe, mert nagyon jól mutatja: mennyi mindent jelenthet egy szó vagy rövidítés.

Amikor szöveget írunk valamihez, ismerni kell a célcsoportunkat. Tudnunk kell, hogyan gondolkozik, mit ismer, számára melyik szó mit jelent. Egy marketingesnek nagy eséllyel a MIR marketing információs rendszert, egy űrbolondnak űrállomást, egy oroszosnak meg világbékét (vagy ilyesmit).

Éppen ezért nem elég ügyesen írni, nem elég jól megfogalmazni a mondandókat, de fontos az is, hogy pontosan tudjuk: mit fog ebből megérteni az, aki végülis elolvassa. NEKI mit fognak jelenteni a leírt gondolataink?

(A kép forrása.)

Ma egy bő három hónapos folyamat egyik mérföldkövéhez értünk az egyik ügyfelemnél: bemutattam a vezetőségnek azt az online stratégiát, ami alapján a nyáron újragombolhatják az online kommunikációjukat. Annyiban érdekes ez tanácsadóként, hogy ugye nem terméket vagy valamilyen virtuális jószágot adok át, hanem egy tervet - amit aztán persze meg is kell majd valósítani.

A lényeget már tudják, ha elfogadják, akkor jön a következő lépés. Ilyenkor már nem a "nagy ködökről" beszélünk, hanem konkrétumokról. Nem azt kell mondanom: blogok, tartalomszolgáltatók, PR eszközök. Ez már kevés, nevesítenem kell a feladatokat. Ilyenkor jön jól a piacismeret és a médiatervezési tudás, és ilyenkor jön jól az, ha van már elég tapasztalat, amikor már előre látjuk, mi az, ami tuti működik, és mi az, amit tesztelni kell.

Sajnos az ilyen tervezési folyamatok költséges dolgok. Csak azoknak éri meg, akik tényleg hajlandóak költeni nagy összegeket az online kommunikációra, vagyis olyan éves 8-10 millió forintot vagy annál többet. Tehát ez nem a mikrocégeknek szóló szolgáltatásunk.

De stratégiai gondolkozás kell mindenkinek, hiszen tudni kell a célunkat, ismerni kell a helyzetünket, tisztában kell lennünk az erősségeinkkel és gyengeségeinkkel, meg kell fogalmazni az üzenetünket és persze a stratégiánkat is. Ha ezeket nem tesszük meg, legalább fejben (ha olyan kicsi a cégünk), akkor szinte biztos, hogy a reklámra fordított pénzünk jelentős részét kidobjuk az ablakon.

Ha pedig valaki nem hirdet, csak "jelen van", akkor ez a jelenlét lesz hatékonytalan. És az majdnem olyan rossz, mint az elégetett pénz, hiszen ez is érték: valakinek a munkaideje. Nincs ingyen leves a marketingben az interneten sem, legfeljebb elsőre nem látszik, hogy ki állta a számlát.

Azt mondják a reklámnak vannak szintjei az alapján, hogy mit szeretnél elérni. Ahogy a történet tartja: mit is adsz el, ha fúrót gyártasz?

A fúrógépet? Ó, igen, alapvetően igen, de mi van, ha mégsem ez a cél? Mert valójában nem is a fúrót adod el, hanem a lukat a falban! Igaz? Vagy lehet ennél tovább is menni? Hiszen a luknak is célja van! Vagyis akkor mit adsz el? Azt a szolgáltatást, amivel képet lehet a falra akasztani? De a képnek is van célja, nem? Akkor hát mit adsz el? Élményt! Azt az élményt, hogy ott van a faladon a szeretteid képe!

És ha ezt végiggondolod, máris láthatod, hogy miért lehet egy olyan kreatívot készíteni egy fúrónak, ahol nem a gép, hanem a család, a boldogság van a középpontban. Mert valójában azt adod el!

Ugye milyen furcsa lehet egy marketinges gondolkodása? Pedig nem történik más, mint az ember végiggondolja: kik is a célcsoport, nekik mire van szükségük, és mit akarunk nyújtani. Nincs ez máshogy online sem. Jelen akarsz lenni a Facebookon? Tartalom kell hozzá! És az milyen legyen? Érdekes? Vicces? Aktuális? Igen, de mégsem. Olyan legyen, ami a célcsoportodnak valamit ad! Nem ezt teszed? Meglesz a következménye: vagy érdektelenségbe fullad a jelenléted, vagy olyan megjegyzéseket, kommenteket kapsz, aminek nem örülsz. És erről nem a Facebook tehet, meg nem is a trollok, hanem az, aki rosszul adja el azt, amit gyártasz vagy szolgáltatsz.

Gondolj mindig a fúróra!

Ma államvizsga felkészítő konzultációt tartottunk az Edutuson, azoknak, akik majd június elején fognak vizsgázni. Érdekes egy ilyen esemény, hiszen akik idáig eljutnak, azok végigcsinálták a főiskolát, megírták a szakdolgozatukat is, és nagy valószínűséggel diplomát fognak kapni.

Amitől érdekes, az pont ez: egyfajta várakozásokkal teli felkészültség jellemezte a társaságot, akik ott voltak. Közülük is fognak kikerülni azok, akik majd már pár hét vagy hónap múlva kollégák lesznek, akikkel az ember adott esetben együtt dolgozik. Megtettek érte annyit, amennyit energiájuk és képességük lehetővé tett. Lesznek köztük jó szakemberek és lesznek olyanok is, akik majd nem is ebben a szakmában fognak dolgozni.

Fiatalok. Ők már belenőttek ebbe a világba, és szakemberként másképpen látják a dolgokat. Mi persze igyekszünk bedobozolni a tudásukat, mindenféle tételek és tantárgyak közé korlátozni, mert mainapság ezt jelenti az oktatás. Lennének sokkal jobb módszerek is, de sajnos ehhez még elég felkészületlen a társadalmunk.

De az a fajta gondolkodásmód, amit az internet hoz magával, az a fajta szabadság, bennük van. Talán pár év múlva majd ők tanítanak engem is arra, hogyan kellett volna ezt máshogy csinálni.

És jó lesz így.

Nemrég kaptam egy levelet Kelttől, amiben retro blogger sörözésre invitált. Egészen pontosan azokat az embereket hívta meg, akik már úgy 2005 környékén is blogoltak. Volt akkoriban az a szokásunk, hogy találkoztunk egy -két pohár mellett, hát most felemlegette.

És igen, csütörtök este a Pótkulcsban volt egy kb. 10 fős retro blogger találkozó. Sokan eljöttek, néhányan sajnos nem, voltak, akiket későn sikerült meghívni, másokat biztosan elfelejtettünk - ezért elnézést. De jó volt. Ahogy néztem, azért a társaság kb. fele a mai napig ír blogot. Van, aki ugyanazt, mint amit 2005-ben - ami azért nem rossz, igaz?

A blogolás nem halt ki, persze a bloggerek változnak. És a 7-8 év alatt sokminden történhetett mindenkivel. Jellemzően sokan már dolgoznak (vagy máshol dolgoznak), van, akinek közben lett családja, mások a blogolással is felhagytak - van ilyen. De jó volt látni a régi arcokat. Kicsit osztálytalálkozó hangulat volt.

Jó volt ez, és talán lesz ilyen a jövőben is. Úgyhogy sziasztok, kedves retro bloggerek! Doransky, Rabbit, Kelt, dw, Geritwo, Gazs, Benedek, Tchoppy, és akiket elfelejtettem ideírni!

Mint derült égből a Fidesz-győzelem, úgy dobott követ a hazai reklámszakma állóvizébe a miniszterelnök tegnap esti bejelentése a reklámadóról. (Elnézést ezért a képzavarokkal dúsított összetett és igazán cirkalmas mondatért.) Semmi többet nem tudunk, csak annyit, hogy tervezik: lesz.

Egyszer már tervezték, 2000-ben, akkor 6%-ról volt szó, de végül nem valósult meg. Aztán terveztek idén is ezzel - az új meteorológiai törvényben szerepel a 0,5% adó, amit az érintett (időjárást közlő) médiumoknak kell kifizetniük. Vagyis egyáltalán nem lehetetlen, hogy tényleg lesz ilyen adó. És akkor nagyon érdekes lesz, mit fog ez tenni a piaccal!

Először is: a hazai ppc szereplők kapnak egy újabb előnyt. Hiszen mindhárom hazai érintett cég külföldi, vagyis sem a Google-t, sem a Facebookot, sem az ETARGET-et nem fogja érinteni az adó, ha azt a médiaszolgáltatóknak kell megfizetni. Más kérdés, ha a hirdetőknek kell fizetniük - ebben az esetben egyszerűen csökkenni fog várhatóan a hazai hirdetési piac úgy kb. az adó mértékével. Jó lesz mindkettő, igaz?

Aztán majd elindulnak az ügyeskedések. 6% sok pénz, egy-egy kisebb tartalomszolgáltatónál ez nagy kiesés. De pont a kicsik "játszhatnak". Majd kicsit több lesz a piacon a tanácsadás, vagy valami más szolgáltatás, ami nem reklám - és persze mindenki fizet a reklámért is, csak majd az árak esni fognak első ránézésre. Mert ugye ki akarna adót fizetni?

Egyébként ha 6% lenne az adó, akkor úgy 9 milliárd jönne be belőle egy év alatt. Kb. annyi, mint a debreceni stadion ára. Csak a nagyságrend miatt mondom.

Végül álljon itt a Magyar Reklámszövetség mai emailje:

Kedves Kollégák,

bizonyára a legtöbben már hallottátok a tegnap este felmerült reklámadó ötletét (http://www.portfolio.hu/gazdasag/adozas/ilyen_lesz_orban_uj_adoja.184257.html). Tájékoztatunk mindannyiótokat arról, hogy a szakmai szervezetek között tegnap késő este óta folyamatos egyeztetés folyik, valamint a tervezett adó részleteit illetően próbálunk minél több információt kapni azért, hogy ki tudjuk alakítani a felvetéssel kapcsolatos álláspontunkat.

Természetesen a további fejleményekről is tájékoztatni fogunk mindenkit.

Hát, ez van, srácok!

Számomra a nap híre, hogy Kardos Gábor, az Index.hu korábbi igazgatója, a Ringier digitális üzletágának igazgatója   június 1-gyel a 444.hu-nál folytatja.

Nem írtam a 444.hu-ról az indulása óta, mert figyelem és olvasom, és próbálom kitalálni, mit is gondolok. Valahogy mindig mást. Néha úgy érzem, ez az egész egy hatalmas és drága médiahack. Aztán azt gondolom, hogy valami egészen zseniális oldal. Megint máskor egy viccnek érzem az egészet. Az biztos, hogy látom, még ma is vannak olyanok, akik várják az "igazi" 444-et, ami úgy néz ki, mint egy valódi portál: nincsenek ilyen iszonytató nagy betűk, meg normálisak a színek, meg nem ilyen hosszú, meg... konvencionális.

De a 444-ben talán pont az a jó, hogy nem megszokott. Egy fricska, az egész szakma felé, kb. azzal a szöveggel, hogy basszátok meg, így is lehet! Persze ez az egész megjelenés semmit nem ér, ha nincs mögötte tartalom. Az látszik persze, hogy nincs a 444 mögött hatalmas hírgyár, de van rajta annyi olvasni való, hogy érdemes minden nap elmenni és ránézni. Akár kétszer is. És hát elég politikus is a cucc, bár van rajta más téma is, de a lényeg a közélet.

Persze van benne néhány újdonság is. Például "feltalálták" a 140 karakteres hírt. Érdemes megnézni, hogy van, amikor csak egy fél mondat meg egy link az infó, de ennyi pont elég - akit érdekel, úgyis kattint. Ez merőben más szemlélet, mint a nálunk megszokott "mindenáron az oldalamon tartalak" hozzáállás. És amúgy tudatos, ahogy Uj Péter ezt elmondta a napokban.

A szubjektív véleményem: nekem tetszik. Amit meg a piac reagált: valahogy senki nem veszi komolyan. Értetlenül állnak a 444 előtt, megbámulják, és nem tudják, hogy röhögjenek vagy féljenek. Most akkor Uj Péterék nagyon okosak, vagy nagyon be vannak lőve? Vagy mindkettő? Esetleg egyik sem?

És visszatérve a mai hírre: Kardos Gábor és Uj Péter nagyon jól megértik egymást. Egy irodában dolgoztak évekig, szinte összenőttek. Gábor vezette a szervezetet, vitte a hátán az Indexet, Péter adta a víziót. És most a vízióhoz megérkezik a szervezeti vezető.

Most is lehet utálni a 444-et, lehet értetlenkedni, lehet kicsúfolni, de egy biztos: mostantól jó lesz komolyan venni. Érkezett ugyanis egy jó vezető, aki az üzlethez is ért. És azt hiszem ez adhat egy újabb lökést ennek a kis médihacknek!!!4!44

Azt írja Kis Ervin Egon, hogy a kiadók nagy tévedésben élnek: mára nem a felület számít, hanem a tartalom. Nem felületet fogyasztunk az internet által beköszöntött világban, hanem tartalmat. Az írása alapján azt gondolhatnánk, hogy a felületet szerepét "vette át" a tartalom. Ezt szeretném én most pontosítani.

Ezekről a változásokról a Media Hungary néhány résztvevője mintha nem értesült volna. Egyfolytában felületet emlegetettek többen is, holott ma már a felhasználó nem kötődik felületekhez, csatornákhoz vagy eszközökhöz, csak használja őket, de teljesen esetlegesen. Nyolc-tíz éve még asztali gépen nézte a YouTube-ot, bélyegméretű képen; öt éve laptopon és már néha teljes képernyőn; ma már mobilon, tableten és okostévén, HD-minőségben - jövőre meg... fene se tudja. Nem orgánumot vagy csatornát választunk, hanem tartalmat;

És igen, ez alapvetően igaz, de azt hiszem, a változásnak van egy olyan eleme, ami miatt a kiadók mégis nyugodtak lehetnek. Valóban elveszett a kapuőr szerepük, klasszikus értelemben: ma már nem vagyunk a kiadókhoz kötve, a tartalmat nélkülük is megkapjuk. Mégis, vannak olyan dolgok, amikhez a fogyasztók viszonyulnak. Ez pedig a márka (a brand).

A kiadók nagy szerencséje, hogy a fogyasztók, a felhasználók nem egyszerűen csak tartalmakat fogyasztanak, szolgáltatásokat használnak, hanem brand-eket használnak. Vagyis nem úgy általában videót nézünk, hanem a YouTube-on vagy a Facebook-on nézünk videót. Nem úgy általában híreket fogyasztunk, hanem konkrét blogokat vagy portálokat követünk.

Igen, a tartalom a legfontosabb: ezek a felületek(!) azért váltak fontossá, mert a rajtuk található tartalom értékes a fogyasztók számára. Vagyis nem, tartalom nélkül nincs élet, de ebben nincs semmi újdonság, így van már azóta, hogy média létezik. Csak most szélesebb a merítés, több a tartalom gyártója. Ezt hozta a webkettő nekünk.

Ha nem így lenne, akkor a Yahoo!-nak nem kellett volna a Tumblr, elég lett volna indítaniuk egy új mikroblogszolgáltatást, ugye. Nem a sok blogért fizetik ki az 1,1 milliárdot, hanem a tartalomért és a névért együtt. Meg azért a tendenciáért, hogy a Facebookot elhagyó fiatalok egy része pont a Tumblr-t kezdte el használni.

A brand továbbra is fontos. Néhány nagy brand a hagyományos médiából át tudott részben menekülni, lásd pl. a BBC-t, de ha megnézzük a hazai márkákat, ott is láthatunk példákat (RTL Klub, HVG). Ezért nem annyira idegesek a kiadók: amíg van pénzük, addig tudnak venni márkákat, vagy ha nagyon összekapják magukat, akkor akár gyártani is. Csak majd most az interneten teszik ezt, nem az újságosbódéknál vagy a tévében. Az igazi problémájuk nem a közönség. Az igazi problémájuk az a jövedelmezőség: hogyan lesz ebből a figyelemből pénz?

De ez már egy másik történet.

Érti ezt valaki? Mi késztethet egy világcéget arra, hogy megszüntessen 2013-ban egy közösség által szervezett eseményt? Mi lehet az az ok, ami jogászkodásra késztette őket, ahelyett, hogy mögé álltak volna? Más márka összetenné a két kezét (némi képzavarral élve), ha kicsit is jobban figyelnének rájuk a rajongók, itt meg egy hét éve tartó eseményt zárat be a Ferrero. Tud valaki a hátteréről a dolognak?

Miért?

A World Nutella Day-t, vagyis a Nutella Világnapját 2007 óta rendezik meg, szervezése jobbára az interneten folyik. Az idén február 7-ére meghirdetett esemény honlapján lévő felhívás szerint a világnapona  mogyorókrém fanatikus rajongói Nutellával készült ételeket készítenek, vagy mogyorókrémevő versenyt hirdettnek, esetleg olyan bulit szerveznek, ahol az édes krémből lehet falatozni.

Jó esély van arra, hogy a hét éve zajló nem hivatalos világnap többé nem lesz megrendezve, mert a Nutellát gyártó Ferrero cég jogászai felszólították a NutellaDay.com üzemeltetőjét, hogy zárja be a honlapot, és minden azzal kapcsolatos közösségi fiókját is törölje.

(Forrás)

Nézem ezt az Eurovíziós dalizét, ölemben a notebookkal, és röhögök. No nem a tévéadáson, az olyan, amilyen: karótnyelt szöveget olvas föl Gundel-Takács, és igen kínos, amikor a poénnak szánt szövegen is hallom, hogy előre meg van írva. Szóval, nem, a tévé már régen nem érdekes önmagában. Nade a háttérszövegek!

Először is: Twitter. A Twitter korunk pletykafala, ha elég sok érdekes embert követsz. Ilyenkor jönnek a poénok, az ember csak kapaszkodni tud. Aztán ott van néhány portál, akik megintcsak élőben nyomják. Végül a Facebook, ott szintén jön néhány kedves beszólás. (A Tumblr-en meg megy az oltás, naná. Az itthon arra való.)

Ezek a jó kis plusz csatornák teszik évek óta érdekessé az élő műsorokat. Mert egyébként a hazai tévézés nem érte utol az új médiát, abban hisznek, az a jó, ha minden marad a régiben. És ezért sokat nem tesznek. Persze, a Média Hungary-n is meghallgathattuk, milyen mobilos újdonságokkal jön pl. az RTL csoport, de ez erős követés - ez a fajta beszólogatós, kommentált történetmesélés iszonyú idegen a csatornáktól.

Marad az internet, és az internet adta demokratikus röhögés. Most is, az Eurovíziós dalizé alatt, és sok más esetben is, amikor egy-egy műsor megüti a szükséges nézettséget.

Azt megszoktam, hogy lehet blogot írni úgy, hogy a külföldi cikkeket fordítja a blogger magyarra, és nem is nagyon tesz vele mást. Azzal, hogy követek néhány külföldi forrást a szakmában, egészen jól láthatom, ki mit olvas. Megszoktam, és valahol meg is értem, egyszerűbb ez, mint mindig kitalálni valamit.

Mondjuk némi kiegészítés, plusz gondolat nem ártana, és aki így csinálja, azokat becsülöm is - eljuttatja a hírt a hazai közönségnek, plusz hozzá is tesz valamennyit. Ezzel nincs is baj, főleg, ha forrásmegjelölés is van. Az előbbi esetekben nem szokott lenni.

De mostanában azt figyelem meg, hogy nemcsak a cikkek fordulnak le magyarra és válnak egy blog részévé, hanem a netes mémek, poénok is elkezdenek hazai életet élni. Van egy jó poén, egy vicces magyarázat vagy éppen egy szakmai információ jópofa vizualizálása, és biztosak lehetünk abban, hogy néhány napon-héten belül magyarul is elindulnak körbe-körbe a Facebookon. Csak hiányozni fog róla az eredeti forrás, és hirtelen egy magyar céget vagy oldalt, blogot fog reklámozni.

Ügyes. Csak nekem valahogy nem tetszik. Te hogy vagy vele? Téged ez nem zavar?

Egyrészt piszokul irigy vagyok, hogy nem én írtam meg, másrészt annyira jó, hogy Bede Márton a 444.hu-n megírta ezt a cikket a "modern" PR-ről! Legszívesebben újraközölném az egészet, de inkább menjen mindenki oda elolvasni, itt csak a lényeget emelem ki:

A példa, amin keresztül Holiday bemutatja lentről felfelé építkező módszerét, korunk legrosszabb filmje. (...)

Holidayt viszont nem azért fizették, hogy kritikát írjon a filmről, hanem hogy minél több helyre benyomja. Ehhez először is ál-felháborodott graffittikkel csúfította el a film óriásplakátjait, majd az erről készített fényképeket elküldte egy kis Los Angeles-i blognak. Ez kritika nélkül ki is rakta a képeket, mintha az tényleg a film körüli felháborodást illusztrálná. A következő lépésben Holidayék a film vetítéseire ál-tüntetéseket szerveztek, amire meghívták a helyi tévétársaságokat is. Ezek kivétel nélkül mind kimentek forgatni a jeles eseményekre.

Az internetre kikerült videókat több kis helyi blog átvette, így Holidaynek már volt néhány linkje, amiket elkezdhetett küldözgetni nagyobb blogoknak. Az Amerikában egyre erősebb Gawkert és a Mediabistrót több álnévvel bombázta olyan levelekkel, amelyek a linkeket tartalmazták, valami olyasmi szöveg társaságában, hogy “NEM HISZEM EL, HOGY NEM ÍRTATOK MÉG ERRŐL!!!!!!4444!444!!!!”. Az ilyen népszerű blogoknál a tartalmat gyártók erősen támaszkodnak az olvasók által beküldött anyagokra, így jó eséllyel harapnak az ilyen jellegű levelekre. És haraptak is.

Az igazán nagy hírgyárak újságírói pedig ezekre a frissnek és fiatalosnak tűnő blogokra harapnak. Legalábbis Amerikában, ahol még egyáltalán léteznek nagy hírgyárak. Miután a nagy blogok felkapták a PR-es által generált balhékról, a PR-es unszolására megírt álsztorikat, a film alapjául szolgáló könyv szerzőjét a legnézettebb esti beszélgetős műsorokba hívták meg, pedig előtte bármivel próbálkoztak Holidayék, visszahívást sem kaptak.

Hát így. Nevezhetjük ezt médiahacknek is, de ez nem vicc, itt valódi történeteket vitt be ezzel a módszerrel a közbeszédbe. Hát nem csodálatos? Nem panaszkodik egy akármilyen blogon, hogy milyen vacak ez a webkettő, hogy kritika nélkül közölnek mindent, hanem kihasználja azt! Ügyes...

Ezt párhuzamba állítva a hazai PR szakmával... Nálunk talán ha 5-6 olyan cég van, akik értenek az onlinehoz. Több nincs. Az online egy olyan terület, ami ijesztő, riasztó, de persze kötelező. Vagyis utálják és így rosszul kezelik. Az újságírók, az igen, azokkal lehet bratyizni, meg szar sajtóközleményekkel bombázni! A blogger meg, ha kap ilyet, akkor nem elég, hogy nem írja meg, de ki is figurázza.

És akkor látjuk, hogy megy ez máshol... viccesen!

Tegnap délután és este többször felmerült a generációs különbség a médiahasználatban. Először Bernschütz Mária előadása kapcsán. A címe Az újmédiás reneszánsz-ember születése, a tartalma pedig egy kutatás eredményeinek (azok egy részének) a bemutatása a 'Z' generációról.

Ők a kütyüző digitális bennszülöttek, jelmondatuk pedig: Legyek sikeres! Jelenleg jobbára középiskolások. Mari az előadása kapcsán megosztott pár történetet, miket mondtak a válaszadók, és egy olyan kép alakult ki ebből, ami több, mint furcsa.

Először is: a kütyü határozza meg a Z generáció egy részének a viselkedését. Az okostelefon adta lehetőség, a mobilitás alapvetően formálja kultúrájukat, az értékrendjüket. Aztán a kütyü egyfajta státuszszimbólum is. Akinek van egy jobb eszköze, az önmagában a birtoklás miatt is menővé válik.

Szeretik megörökíteni amit lehet, nemcsak fotóval, de videóval is. És olyan dolgokra használják az internetet, amit el se nagyon tudunk képzelni - ezt eddig is tudtuk, de most újabb példákat is hallhattunk. A kutatás módszertana részben a személyes interjúk - aminek pontosan az az előnye, hogy olyan kérdésekre is kapjunk választ, amit magunktól fel sem tettünk volna... Például így kiderült az is, hogy mi az a Skype-szex.

Szülőként kicsit rémisztő is lehet ez a világ.

A téma tehát izgalmas, ez az előadás kapta a legtöbb kérdést, és jó sok újabb kérdést is generált. Így aztán este is felmerült egy-egy beszélgetésben a Z generáció. A média számára ugyanis fontosak, nagyon hamar ők lesznek a fiatal vásárlók - és illenék megtanulni, mi kell nekik. Márpedig nagyon más kell nekik.

Az internet marketing illetve média célú használata akkor lehet sikeres, ha megismerjük a felhasználókat. És most itt vannak azok a felhasználók, akik nagyon más módon élnek a hálón, mint amit megszoktunk. Kutatások nélkül esélyünk sem lenne megismerni őket.

Ma és holnap a Média Hungary-n vagyok, elsősorban dolgozom. Ma vezetem a D termet, holnap pedig egy beszélgetést fogok moderálni. Írtam már korábban arról, milyen vezetni konferenciát, így azt nem taglalnám - ellenben ma, hogy itt ülök és hallgatom a beszélgetéseket, egyre olyan érzésem van, de beleszólnék, reagálnék a témákra, válaszokra!

Alapvetően exhibicionista vagyok, így tudom könnyen azt vállalni, hogy kiállok, és beszélek. De most a feladatom technikai jellegű, sokkal kevésbé tartalmi. Ha előadások vannak, akkor azok végén kérdezhetek, de amikor egy beszélgetés zajlik, akkor annak a végén már mint teremgazda nem tisztem beleszólni a moderátor munkájába. Csak ez kicsit viszket itt belül.

Korábban voltak próbálkozások az interakcióra, sms fallal, csiripfallal, de valahogy ezek kikoptak - nem nagyon lehet bekapcsolni a beszélgetésekbe, a jó moderátornak is nehéz befűzni a plusz kérdéseket, a rosszak meg… ezt hagyjuk. Egyszerű hallgatóként is felmerül bennem a kérdezés, de így, hogy mikrofon is van a kezemben, úgy kell rávenni magamat, hogy csend, pszt, ez most nem rólad szól! Ezt is meg kell tanulni…

A mai D terem a hírekről, a véleményekről szól. A hagyományos újságírástól a blogokon keresztül a modern reneszánsz emberig futnak a témák, láthatóan más-más célcsoportnak, folyamatosan cserélődik a terem. A beszélgetésben érdekes emberek vannak, az eddigi előadások izgalmasak voltak, vagyis szeretek a teremben lenni, ilyenkor szórakozás is a munkám. Csak a kérdések… Majd erre még ki kell találni valamit!

Még pénteki a hír, hogy a Libri és a Shopline egyesülni fog. Azóta próbálom emésztgetni, ugyanis számomra ennek a hírnek rengeteg érdekes olvasata van. Nem igazán tudom megmondani, mennyire egy folyamat eleje ez, vagy mennyire egyedülálló történet, de már önmagában az is érdekes, hogy egy online és egy offline cég egyesül. Láttunk amúgy már ilyet többet is, de nem annyira ebben az országban.

Az is érdekes kérdés, hogy miközben a Libri az utóbbi években túllépett a könyvkereskedői státuszon, és elkezdett komoly tartalmi portfóliót építeni (pl. Port.hu is náluk van), a Bookline-ból lett Shopline az egyik legjelentősebb hazai online médiabirodalom, az Index.hu-t (és ugye a Blog.hu-t) is magába foglaló CEMP része. Vagyis nagy kérdés, lesz-e további összeborulás, vagy megállnak ezen a szinten?

Lehet, ma már kevesen tudják, de a Libri és az Index.hu kapcsolata nem előzmény nélküli, nagyon komoly együttműködés alakult ki 2000-2001 környékén, de ez elsősorban marketing vonalon volt látványos akkoriban (ki lettek az Index.hu-val matricázva a Libri üzletek, és a Libri kiemelt helyeket kapott az Index.hu-n).

Egyébként a port.hu reklámértékesítése az Adaptive Médiánál van, nem a CEMP-nél. Az is érdekes lesz, változik-e ez (szerintem amúgy nem).

De a történet nemcsak az online média felől érdekes, érdemes megnézni a könyvpiacot is. Ez egy négypólusú piac,  legalábbis a nagy szereplőket nézve: Alexandra, Libri, Líra és Lant, Shopline (Bookline). Ebből az utóbbi ugye a fő online szolgáltatás, a Libri pedig kb. a második az offline hálózatok közt. Így most háromszereplős lesz a piac, egy két lábon állóval. Erre azt hiszem illene lépniük a többieknek is, főleg az internetet amúgy kifejezetten utáló Alexandrának.

Végül egy utolsó, szakmailag érdekes vetület: Liptay Gabriella. A Telekomot otthagyva egy kis kerülővel került az Invitel kommunikációjának az élére, és most a hírek szerint itt folytatja (ahova egyébként korábban befektetett). Ez azt jelenti, hogy nagyágyú fogja vezetni a kommunikációját az új cégnek: erősebbek lesznek.

Akkor most a Gazdasági Versenyhivatalra várunk, hogy engedélyezze az egyesülést. És hajrá!

A csütörtöki HVG ROI az online marketing konferencián mondta azt az egyik előadó (ha nem tévedek, Szurop István), hogy a közeli jövőben az internetes marketinghez olyan szakemberekre van szükség, akik nemcsak a marketinghez értenek, hanem a technológiához, a számokhoz, az analitikához is.

Azért volt furcsa ez nekem, mert a fejemben ez már most is egyfajta minimális elvárás, vagyis nem éreztem újdonságnak - pedig nagy igazság, és örülök, hogy ez így kimondásra került.

Mert eddig a marketingben vagy olyanokkal találkoztam, akik közgazdászok és marketing szakon végeztek, vagy bölcsészek és kommunikációt tanultak, vagy középfokú végzettség mellé tanultak direkt marketinget, esetleg pályaelhagyók, és valahol átképezték magukat. A marketingesek közt kevés a programozó, de még a statisztikus sincs sok (azok inkább a kutatócégeknél vannak, kutatnak, nem marketingeznek).

Az előadó ki is mondta, kikre lesz szükség a jövőben: marketing mérnökökre.

Már csak az a kérdés, hol, ki fog először ilyen képzést indítani, akik direkt az online területet fogják nemcsak társadalmi, de technológiai oldalról is megtanulni? Mert az önképzés, a mindenfélét tanulás egyelőre még járható út, de igazán akkor leszünk profik, ha megfelelő tudású szakembereket fogunk képezni.