Onlinemarketing blog

A hétvégén még örömködtem, amikor megkaptam az új Facebook fejlécet, a Graph Search-öt. A keresővel nincs is gondom, azt hozza, amit vártam (erről majd később, ha már többet használtam). Amivel gondom van, az az értesítő rész jobbra kerülése.

Egyszerűen nem esik a kezemre. Felhasználóként teljesen kiesik, így egyrészt sokat kell utaztatnom az egeret, másrészt van, hogy észre se veszem, hogy figyelmeztet. Értem, hogy azért van ott, hogy a fókuszt kicsit átrakja a "reklámos oldalra", de nekem akkor sem tetszik.

Ez tipikusan olyan változtatás, ami szerintem nem felhasználó központú. Legalábbis nekem, mint felhasználónak nem jó. Persze vannak más szempontok is, és emiatt önmagában nem fogom otthagyni a Facebookot. Ez az ő szerencséjük, amúgy. Így lehet ilyen változásokat véghezvinni.

De az esetek nagy részében érdemes a felhasználók igényeit megismerni és figyelembe venni, ugyanis nem vagyunk olyan erősek, mint a Facebook, és ha kényelmetlen a szolgáltatásunk, jól otthagynak minket. Így érdemes pénzt - akár sok pénzt - a használhatóságra fordítani. Nekem volt szerencsém találni erre egy mérnököt, akiről már ugye írtam is.

Ádám nálunk a ux guru, és kérlelhetetlen. Annyira felhasználó központú, amennyire én soha nem voltam, és most tanulom tőle ezt a fajta tervezési szemléletet. Jó lecke! És azt hiszem, nemcsak nekem kell ezt megatnulni...

Még a múlt héten futottam bele egy cikkbe, amire felkaptam a fejem. De nem elsősorban a tartalma miatt, hanem sokkal inkább egy pontatlanság miatt. Aztán persze el is olvastam az egészet, és azt hiszem, érdemes ezzel foglalkozni.

Több megállapítás is van a cikkben, amit vitatnék. Mindjárt az első:

A legelső banner hirdetést az amerikai távközlési óriás, az AT&T számára készítette el a Hotwired nevű cég még 1994-ben.

Nos, ez nem igaz. Az első banner 1993-ban készült, az első hirdető egy jogi cég volt, a Heller, Ehrman, White and McAuliffe. Írtam már erről korábban. Innentől a többi kijelentést sem veszem túl komolyan, a magam részéről...

Bill Clausen, az AT&T akkori kommunikációs menedzsere is szkeptikus a formátumot illetően. Szerinte nem fejlődött eleget a megjelenési forma, amelynek evolúciója nagyon lassú. Hozzátette: a bannereknek "okosabbaknak" kellene lennie, hiszen a legtöbben egyszerűen figyelmen kívül hagyják azokat.

Igen, okosabbnak kellene lenniük. De ez mit jelent? Nyíljanak ki? Megteszik. Jöjjenek olyan helyre, ahol tuti látjuk? Megteszik. Célzottan jelenjenek meg? Naná, ezt teszik, ha a hirdető! és az ügynökség! nem bassza el. De az igazi vicc az, ha a fenti kijelentést összevetem ezzel:

G. M. O'Connel, aki annak idején szintén a Hotwirednél dolgozott, azóta pedig a Modem Media nevű ügynökséget alapította meg, elmondta: a legtöbb banner nem közvetít értéket, céljuk, hogy megzavarják a közönséget tevékenységében. Ugyanő a retargetinget, azaz azt a hirdetői gyakorlatot, amikor a cégek olyanokat próbálnak üzeneteikkel elérni, akiket már egyszer elértek, hátborzongatónak nevezte, és ahhoz hasonlította, mintha valaki a boltból kifelé igyekvő vásárlókat követné a parkolóba, aztán ráugrana autójukra.

Pedig a retargetingnél okosabb megoldás kevés van... Ez a hasonlít is sántít: a jól célzott retargetingnek nem nagyon van offline megfelelője, hiszen egy megszakított vásárlás vagy tevékenység folytatására szeretnénk rávenni az embert, az áruházba meg ilyen nem történik - nem tudunk elteleportálni onnan, ahol vagyunk. Azt hiszem, valójában arról van csak szó, hogy a fenti urak saját megoldásaikat akarják eladni, miközben a bannert tapossák.

A Facebook igazi lelkiismeret-pótlék: minden nap megmutatja, melyik ismerősünknek van szülinapja. És ha amúgy egyáltalán nem is tartjuk vele a kapcsolatot, egy "Boldog szülinapot"-változatot nem tart semeddig a falára posztolni. Más kérdés, mennyi is ennek az értelme - de a felköszöntött szereti, így aztán inkább segít a nemzeti népjóllét szintjét növelni, mint sem. És persze, nemcsak szülinapra, de névnapra is szeretünk köszönteni. Ma a Tiborokat, holnap az Anasztáziákat.

De mennyivel jobb egy kreatív valamit kirakni, mint egy slampos rövid szöveget, nem? Így aztán jönnek az ilyen-olyan vicces videók, zenék, képek - ki mit ismer. És ez egy olyan igény is, amit érdemes lehet kielégíteni. És van is rá megoldás, Janik Laci barátom például aranyos rap-köszöntőket ír és ad elő - névnapokra, de születésnapra is. Vagyis, ha kicsit kreatívabbak vagyunk talán érdemes ezt is használnunk, nem?

Hajrá, próbáljátok ki! Íme például egy szülinapi köszöntő nőknek:

Csütörtökön lesz a Startup Underground konferencia, immár a hatodik. Ismét egy startup versennyel, ahova ki is alakult a résztvevők listája, íme:

Már ezt a listát is a befektetők alakították, ők döntöttek, ki kerülhetnek be. A sok jelentkezés miatt 8-ról 10-re emeltük a bemutatkozók számát. A zsűriben szereplő tőketársaságok voltak:   Bonitás, Centrál Fund, Corvinus Tőkealap, DBH Investment, Docler Investment, Finext, Széchenyi Tőkealap.

Zsűritagok voltak még: Equilor Befektetési Zrt (főszponzor), EIT Climate-KIC (stratégiai partner), Makra Zsolt (Centrál Fund és SUU startup versenyek első alaptagja).

A konferencia pár dologban el fog térni a korábbiaktól. A legfontosabb a helyszín: szemben az eddigi "semleges" helyekkel, most a Corvinus Egyetem főépületében leszünk - vagyis olyan helyen, ami egyébként is az innováció egyik lehetséges fellegvára. Ennek egyik oka, hogy fontosnak éreztük a nyitást a felsőoktatás felé.

De még fontosabb a nyitás a nemzetköziség felé, ezért a konferencia nyelve az angol - már nemcsak egy-két elemében, hanem gyakorlatilag az egész nap folyamán.

Jegyek még elérhetőek, kaphatóak és vehetőek - ez a legolcsóbb startupos rendezvény, kár lenne kihagyni.

Gyertek! »»»

Azt gondolná az ember, "marketinges fejjel" elsősorban a marketingesek gondolkodnak, pedig nem. Néhány vállalkozó ismerősöm tud igazán marketinges fejjel gondolkodni. Olyan ötletekkel, olyan szemléletmóddal rendelkeznek, ami alapvetően ösztönös, de működik. Néha kicsit megszégyenülve is érzem magam: nekem kéne ilyen okosságokat mondani, nem nekik...

Persze, ők benne vannak a saját üztelükben, és konkrét, forintosítható eredménye van egy-egy jó ötletnek. Így aztán ki is alakul a bevételnövelő marketinges szemlélet. Éppen ezért erős a kontraszt, amikor ennek az ellenkezőjét látom, főleg, ha olyan helyeken, olyan vállalkozásoknál, ahol egyébként megy a panaszkodás...

Így jártam tegnap is. Házat szeretnénk venni, költöznénk tovább, és találtunk is egy nekünk tetszőt. Pár hete az egyik ingatlanos portál felületén írtam is a hirdetőnek (ami egy iroda, természetesen, aki ismeri ezt a piacot, az ezen nem csodálkozik). Semmi választ nem kaptam. Sem egy automatikus visszajelzés, sem egy félig megírt mail, semmi. Nulla. Hát, gondoltam, biztos nem olvassa azt az emailt, ahova a rendszer küldheti az értesítést... de már önmagában is mekkora hiba ez? A mai piacon alig van vevő, és most van egy, aki érdeklődik, de nem kap választ!

Aztán tegnap eljutottam oda, hogy fel is hívom. Először megnéztem a neten - igen, ott van még a hirdetés. Aztán elmentem a házhoz (útba esett), és igen, kint van még a tábla. Ezek után felhívtam - nem vett fel. Estig vissza sem hívott (újabb hiba), majd amikor felhívtam, kiderült, a házat eladták, a szerződés aláírás alatt. Nos, mi történt ezek után? Megkérdezte, hol láttam a telefonszámot. Mondtam, a házon - erre elnézést kért, még nem vették le. Majd - letette.

És azóta is pislogok. Oké, elment ez a ház, de tuti van neki még jópár másik. Miért nem kérdezte meg a nevem? Miért nem írta fel a telefonszámom? Miért nem írta fel az email címem? Ez az ember nem akar eladni? Itt van egy konkrét érdeklődő - oké, el van adva, amit kérdezett, de ha van másik? Vagy lesz a jövőben? Én ezt nem értem.

Ebből az emberből teljesen hiányzik a fent emlegetett marketinges szemlélet. Ez az ember amúgy nem is nagyon akart eladni...

(Ja, egyébként Óbudán keresek házat, épelméjű áron, nem zsebkendőnyi telekkel, minimum 4 és fél szobával, és tömegközlekedés közelében. Nem egyszerű, tudom én...)

Költészet napja. Ma.

Pilinszky János: József Attila

Katonája a mindenségnek,
bakája a nyomoruságnak,
teszünk azzal valamit is,
hogy a füvek zöldellő erejébe
visszahelyezzük a halottat?

A Magyar Reklámszövetség bemutatta a tavalyi reklámtortát, ami több érdekességet is mutat. Az egyik legfontosabb tanulság: miközben gyakorlatilag mindenki és minden csökkent, az online 18%-al tudott előzni (igen, a rádió is emelkedett, de ennek módszertani okai vannak, belemértek olyat, amilyet tavalyig nem).

Vagyis, írjuk le, mert fontos: csökkent a tévé (11,3%-al) és a sajtó is (10,4%-al). Az online feljött a 3. helyre. Így most a legnagyobb szelet továbbra is a tévé 27,8%-al, a második a sajtó 21,3%-al, és az online aránya 19,2%. A 2. és 3. helyezett között 3,69 milliárd forint a különbség, ami azt jelenti, hogy ha idén az online nő 15%-al (ami kevesebb, mint az idei), a sajtó csak stagnálna, akkor az online 38,6 milliárd lesz, a sajtó pedig marad 37,32-n - vagyis a második legnagyobb szelet jövőre akár az online reklámköltés is lehet!

Ez pedig nagyon új helyzet, a válság egyértelmű nyertese az online aránya lett. Azt hiszem, lassan olyanoknak is meg kell tanulniuk az internetet, akik eddig biztonságos távolból figyelték az eseményeket.

Az online lassan előz! 

A reklámköltési riport az MRSZ tolmácsolásában:

Alig pár napja írtam az aktuális SUU konferenciáról, ami - úristen! - már jövőhéten lesz, és most egy másik versenylehetőségről számolok be, íme a sajtóközlemény:

Nemzetközivé válik a BarCamp Budapest Bank Startupverseny

Magyarország, Budapest – Nemzetközi zsűri előtt bizonyíthatják rátermettségüket az idei Budapest Bank Startup verseny döntősei. A BarCamp Budapest Konferencia részeként  negyedszer rendezik meg a startup versenyt. Az innovatív informatikai ötletekkel még nyolc napig nevezhetnek a vállalkozó szellemű cégek, ötletemberek.

Ebben az évben negyedik alkalommal rendezik meg a Budapest Bank Startup versenyét. Az innovatív ötletekkel 2013. április 18-ig lehet nevezni. A döntőbe az előzsűri által kiválasztott legígéretesebb hat projekt kerülhet.

Az idei verseny minden szempontból meghozhatja a nemzetközi áttörést a pályázók számára: a kiválasztott hat döntősnek angolul kell bemutatnia elképzeléseit, a startup világ nagyágyúiból álló zsűri elnöke pedig Gil Penchina, a világ egyik legismertebb startup kockázati befektetője lesz. Az egyenesen San Francisco-ból érkező Penchina korábban az eBay alelnöke volt, emellett a LinkedIn, Yelp, PayPal és számtalan egyéb sikeres szolgáltatás köthető a nevéhez, évente közel félmillió dollárt fektet startup vállalkozásokba. A zsűri másik nemzetközileg is elismert tagja a bécsi Pioneer Festival gazdája Tim Röhrich. A bíráló bizottság tagjai lesznek még Szigeti Károly a Centrál Fund Zrt. befektetési igazgatója, Fehér Gyula a Ustream képviseletében és Szőke Márton befektető.

Újdonság és egyben könnyítés a nevezők számára, hogy az idén már nem kell komplett üzleti tervet benyújtani az startup ötletük mellékleteként, hanem elég a konferencia honlapján a jelentkezési ívet kitölteni. A hat döntősnek egyenként 10 perc áll majd rendelkezésére, hogy a zsűrit meggyőzze. A prezentációkat angol nyelven kell előadni.

Az elmúlt évben Magyarországon európai összevetésben is kiemelkedő volt a kockázati

tőkebefektetések GDP-hez mért aránya. Ez az idén újabb rekordot dönthet, hiszen a Jeremie II alapok indulásával még több pénz juthat a startup vállalkozásokhoz. Az Európai Unió vállalkozásfejlesztési programjának – Jeremie – köszönhetően 2012 szeptemberéig 61 beruházást valósítottak meg 53 millió euró értékben. A Jeremie II keretében újabb 10 kockázati tőkealap 41 milliárd forint értékben fektet majd be.

A Startup versenynek otthont adó idei BarCamp Budapest konferenciát 2013. május 2-án rendezik Budapesten az Akvárium Klubban. A web2 legjelentősebb magyarországi seregszemléjeként számon tartott eseményen Gil Penchina és Tim Röhrich mellett előadást tart Szigeti Károly a Central-Fund Zrt. befektetési igazgatója, Erdei Zsuzsa mikro-üzletág vezető a Budapest Bank képviseletében, Szabó Dávid a Microsoft-tól.

- az esemény honlapja

http://barcamp.ap.hu

- jelentkezési ív a pályázók számára

http://inveast.net/event-application?id=barcamp-budapest-2013

Ők ketten nem barátok. Miközben a Microsoft elsősorban asztali szoftverekkel lett nagy (értsd: pont nem a hálózatból élt és él), addig az internet olyan irányba változtatta meg a világot, ami sem üzletileg, sem filozófiájában nem előnyös az előbbinek. És a Microsoft aztán jól le is maradt. Egyrészt évekkel később kezdte el használni komolyan az internetet, mint a mai versenytársak, másrészt továbbra is a fejős tehénből, a pénzért megvehető, nem felhőben működő szoftverekből él. 

Számos terület felé kacsintgatott, de azok inkább vitték a pénzt sokáig - igaz, ez idővel lassan, de biztosan változik. És a Microsoft is, bár lassan és eleinte nehézkesen, de felvette a kesztyűt. A "legendás" Internet Explorer volt az első valóban ingyenes böngésző, és egy időben ez uralta a gépek többségét. Igaz, ehhez minden eszközt bevetett a MS, amíg azt engedték neki. De ki nem tett volna így?

Aztán mostanában megtanulta a felhő használatát is, és szépen lépeget ezen a vonalon. Tény, sok pénzzel a hátuk mögött a lemaradást le tudják dolgozni. Csak néha nyesni kell.

Látványos nyesésből nekünk, magyaroknak kettő is jutott. Az első az MSN MaiNap megszüntetése. Alig egy évet kapott, újonnan induló szolgáltatásként még a hangját kereste, és máris kiszállt a Microsoft - megváltoztak a hangsúlyok. 

Aztán pedig a mai nappal végképp megszűnik az MSN Messenger, és ezzel sok fiatalabb ismerősöm ifjúkora is sebet kap. Magam részéről ICQ felhasználó voltam, de egy korábbi munkahelyem kérésére kezdtem el MSN-t használni. Ezzel párhuzamosan persze ICQ-t és Skype-ot. Majd jött a Gtalk, és nagyon hamar kiderült, a haverok ott vannak. Végül pár éve a Facebook Chat lépett a képbe, hogy teljes legyen az instant üzenetek küldési káosza... 

Számomra az MSN már évek óta halott, és bár be van kötve az Adiumomba, emberemlékezet óta senki nem köszönt ott be. Nem is baj. Nem fog hiányozni.

De azon azért elgondolkoztam, mit fog még a jövőben leszabni az MS a korábbi évek próbálkozásából, és vajon mi helyett vesz meg egy jobb, szebb, hasznosabb szolgáltatást. Ahogy azt tette a Skype-al az MSN helyett. Vajon a Bing például meddig marad?

Szeretem a Twittert, sokkal jobbnak tartom, mint a Facebookot. Kevesebb a szemét tartalom, jobban össze lehet válogatni a számomra érdekeseket, és sokkal áttekinthetőbb is a felülete. Nagy előnye az egyelőre létező reklámmentessége (pontosabban minimális mennyiségű a reklám), és a stabilitása is. Vannak változások, de nem egetrengetőek, megfontoltan halad előre a maga útján.

Elég régen kezdtem Twitterezni, egészen pontosan 6 éve, 1 hónapja és 9 napja használom. Ennyi (illetve 2 nappal kevesebb) kellett ahhoz, hogy elérjem, majd a mai nappal át is lépjem a 3000 követőt.

Nem tudom, ebből hányan aktívak, de ahhoz elég sokan, hogy láthatóan érdemes legyen feléjük is kommunikálnom, velük beszélgetnem. És nem mehetek el e mellett egy köszönöm nélkül: köszönöm mindenkinek, hogy elkezdett követni, és nem hagyott ott, amikor unalmas vagy éppen túlpolitizált voltam.

A Twitter nekem egyfajta szelep, és egyfajta fórum is: hely, ahol könnyen elmondhatom ami eszembe jut és hely, ahol tanulhatok azoktól, akiket követek. Őszintén sajnálom, hogy idehaza kevesen Twitterezünk, de talán ez is ad egy kis bájt a használatának.

A Twitter tehát él és fejlődik. Gyere te is, próbáld ki, ha még nem használnád! Engem itt találsz: @b_konrad

Egy kedves barátom mondta azt egy előadáson olyan 15 éve, hogy az internet az a hely, ahol minden információt meg lehet tudni az internetről. Én ehhez csak annyit tennék hozzá: az internet az a hely (lett azóta), ahol minden információt meg lehet találni mindenről. Csak meg kell tanulni kiszűrni a számunkra érdekeseket.

Egy dolgot nem ad az internet: szabadidőt. És sajnos sok esetben motivációt sem, de ez nem az internet hibája, mint ahogy az idő sem.

Azt látom, hogy nagyon sok vállalkozó - főleg a kkv-k, de nem kizárólag - nem azért bénák az interneten, mert nem érdekli őket, hanem mert nincs idejük vele foglalkozni, és nincs meg a megfelelő tudásuk sem. Az a gond, hogy olyan üzleti döntések meghozásához, ami érinti az internetet is, kell az alapvető tudás. Akkor is kell, ha amúgy van a cégnél marketinges, van olyan ember, aki internettel foglalkozik.

Ahogy a jó vállalkozó egy kicsit ért a számvitelhez és a menedzsmenthez, miközben alapvetően nagyon kell ismernie azt a területet, ahol vállalkozik, elengedhetetlen az alapvető marketing és online marketing ismeret. Pontosabban el lehet engedni, de akkor vagy a szerencsén múlnak a jó döntések, vagy hátrányba fog kerülni a cég. Nincs kompromisszum: felelős döntéshez kell a tudás.

Ez a tudás persze megszerezheto, de az a tapasztalat, hogy pont az időtényező miatt sokan nem vágnak ebbe bele. Pedig lehet, csak ki kellene választani valami jó tanfolyamot, vagy élni kellene a meglévő lehetőségekkel. A tudás ugyanis szorgalommal nem helyettesíthető hosszú távon.

Rá kell szánni az időt. Nincs kiút.

Ma volt szerencsém meghallgatni a ThinkDigital ügynökség vezetőjének, Szabó Ákosnak egy előadását a Facebook hirdetési megoldásairól. Amitől ez igazán érdekes volt, hogy az előadás nem kisvállalkozásoknak szólt, nem is egy konferencia keretei között zajlott, hanem olyan cégnek, amely potenciálisan nagy megrendelő, vagyis nagyonsokmilliós budget-vel rendelkezik.

Így az előadásában több olyan megoldás is volt, ami a Facebook hirdetési rendszerén keresztül meg sem rendelhető: egyedi megoldások például a kilépő oldalon vagy akár a hírfolyamban. Néha találkozunk ilyennel, de használni tényleg csak kevesen használják.

És ha innen, felülről nézzük a Facebook hirdetési megoldásait, akkor egy nagyon érdekes dolgot látunk: ha tömeg elérést szeretnénk, akkor nincs ennél jobb felület a hazai piacon! Egy példát mondok: a Facebook kilépő oldalán egy napos hirdetéssel el lehet érni minimum 1,4 millió hazai felhasználót! Jobb napokon pár százezerrel többet is. Ráadásul mindezt adott esetben akár úgy is, hogy a hirdetésünket átlag kétszer látják. A mutatott konkrét esetben a napi 1,7 milliós elérés mellé 4 milliós megjelnésszám tartozott.

Persze, ez az eszköz brandépítésre való, az ára is ennek megfelelően a millió forintos nagyságrend.

És nem ez az egyetlen megoldás, amit tud nyújtani a Facebook. Bár idehaza még csak alulról kapargatjuk a tudását, de lassan olyan esetekben is érdemes lehet a Facebook felé fordulni, amilyen esetekben eddig inkább az Index.hu, az Origo.hu vagy a Startlap.hu volt csak a jó terep. 

A Facebook elérései brutálisak. A 4,4 millió hazai felhasználó 65%-a napi rendszerességgel lép be, és van már 350 ezer olyan hazai felhasználó, akik csak mobilról használják a szolgáltatást. És amit ugye tudunk: ez a hatalmas közönség nagyon sok módon és nagyon pontosan célozható. Iszonyú erő van ebben marketinges fejjel.

És egyelőre csak nézegetjük, próbálgatjuk.

Azt hiszem, egyes szálláshely kínálók a mai napig nem tudják elfogadni, hogy végletesen átalakult a piac. Olvasom, hogy "Nagy veszteséget jelent a szállodáknak a kuponozás, de hogy vendég legyen, mégis élnek a kuponos akciókkal." Olvasom, de egyre kevésbé tudom komolyan venni. Lassan a harmadik év is elmúlik, amióta kuponos cégek vannak a piacon, és tavaly igazán szép eredményeket is elértek. Három év, és azt látom, mégsem mennek tönkre tömegével szállásadók, pedig tombolnak a kuponos akciók.

Mi lehet ennek az oka? Ha annyira full veszteségesek, akkor miből élnek? Ez nem olyan, mint az autóértékesítés, hogy a szervízből...

Nem inkább az történt, hogy átalakult a piac? A kuponosok kivették ebben a szerepüket, de ezen felül is fontos változások történtek. Például nem fizetünk a rossz minőségért annyit, mint a jóért. És például elvárjuk azokat a kedvezményeket, amiket korábban csak szerződött partnerek kaptak meg.

Én teljesen értem a cikk felvetéseit, hogy ez nem jó a szállodáknak, de érdemes körbenézni az országba, hogy akiknek jól megy kupon nélkül is, azok mit csinálnak jól - és érdemes végiggondolni azt is, miért elsősorban a nagy, nehezen mozduló láncok panaszkodnak, és nem a kis hotelek.

Nem gondolom, hogy a kuponos értékesítés rossz dolog lenne. Persze meg kell tanulni jól használni, és arra használni, amire való: a holtszezon feltöltésére, a kapacitások kihasználására. És nem panaszkodni kellene, hanem alkalmazkodni.

És a vendégeket is megkérdezni, mi lenne nekik a fontos.

Az idei Startup Underground előadásai idén nem csak fejlesztésről és startupokról szólnak, hanem inkubációról és oktatásról is. Rekord számú látogatóra és remek projektekre számítanak a szervezők.

Immáron hatodszor kerül megrendezésre a Startup Underground konferencia, amely évek óta a hazai startup élet egyik legmarkánsabb eseménye. A SUU a kezdetek óta közösségi összefogásból működik, szervezői idén sem tervezik, hogy drága belépő, vagy nevezési díj akadályozza bárki részvételét. A fejlesztők, startupperek, befektetők mellett egyetemistákra és kutatókra is számítanak, ezért a rendezvény a Corvinus Egyetemen kapott helyet. 

A szervezők minden idők legerősebb startup versenyére számítanak, amely zsűrijében a legfontosabb befektetők, startup szakértők ülnek majd. A tavalyi 60 jelentkező után, idén legalább 80 pályázót vár Miskolczy Csaba, aki a rendezvény alapítójaként, nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a döntőbe kerülő csapatok mindegyike kiváló prezentációval lepje meg a nézőket, befektetőket. A projekteket a lehető legszélesebb körből válogatják, így nem csak az informatikai-webes projektek esélyesek a fődíjra, a tudomány, a biotechnológia, a zöld gondolkodás vagy akár a divat legkiválóbb ötleteivel is találkozhatunk a SUU prezentációi között. A versenyre április 4-ig meghosszabbítva április 8-ig! még lehet jelentkezni. A tét idén egyértelműen az üzleti angyalok, új Jeremie alapok érdeklődésének a felkeltése, akár a nemzetközi sikerrel kecsegető külföldi befektetők elkápráztatása. A döntősök a pódiumon, a többiek a kávé szünetekben tesztelhetik előadói képességüket, meggyőző erejüket. 

A SUU nem szakított a sokéves hagyományaival, annak ellenére, hogy idén külföldi meghívottakra, nemzetközi mentorokra és sztárvendégekre is számíthatnak a látogatók, a rendezvény most is arra koncentrált, hogy a startup világ aktuális kérdéseire adjon válaszokat. Kiemelt helyet kap idén az „entrepreneurship” szemlélet, ezt erősíti Záboji Péter „The new economy” panelje, amelyben nemzetközi érdekességekről kaphatunk majd betekintést. A szervezők mindezek ellenére azt ígérik, hogy ismét vérbeli "underground" eseménnyel gazdagítják a tavaszi startup palettát, fellengzős kerekasztal-beszélgetések nélkül, ingyen pizzával, kiváló hangulattal.

A SUU idei egyik érdekessége, hogy az Insiderblog munkatársai és az ökoszisztéma önkéntesei elkészítették a hazai startup világ aktuális térképét. A térkép segítségével azok is könnyedén megtalálhatják a legfontosabb tanácsadókat, befektetőket, intézményeket, versenyeket, akik csak most cseppentek a startup világba. 

Mivel a hatékony inkubációs műhelyek megszületése és ezzel párhuzamosan az egyetemisták képzése jelentheti a magyar startup ökoszisztéma utánpótlását, a konferencia a trendekről és a közös tudás-átadásról is szól. A SUU a Corvinus Egyetemmel partnerségben felvállalta, hogy megkeresi a válaszokat az „entrepreneurship” oktatás lehetőségeire. A megrendezésre kerülő workshopokra egyetemistákat, oktatókat és befektetőket is várnak. A vendégek a BME GTK, a CEU Business School, Pécs, Győr, Miskolc, Szeged, AVF, a Corvinus KFK szakemberei közül érkeznek.

A rendezvény nemzetközi vonatkozásait erősíti a Prezi támogatásával a Design Terminálban megrendezésre kerülő after party, ahova több közép-európai startup érkezik egy kis kapcsolatépítésre.

Két megjegyzés: mindez angolul, és szokás szerint akár ingyen is. Gyertek április 18-án a Corvinusba!

Ez egy kicsit olyan tabu téma volt sokáig az interneten. Tudjuk, hogy mik az ellenérvek: "ezért a szarért nem fizetek", "majd máshol ingyen elolvasom", "nem ér ez egy fillért se". És ismerjük a félelmeket is: elveszített felhasználók, kevesebb bevétel mint a reklámokból, és így tovább.

Pollner rendszeresen ír a külföldi próbálkozásról, és tudjuk, például szlovákiában már működik fizetős kapu, többé-kevésbé sikeresen. Sőt, azt is tudjuk, vannak hazai törekvések is: egyrészt vannak olyan tartalomszolgáltatások, amelyek egy-egy részéhez csak pénzért férünk hozzá, másrészt nyelvi adottságaink miatt a szlovák példa nálunk is ragadós lehet. De nemcsak ilyen nyelvi szigeteken terjed ez a megoldás...

Vagyis lassan, de biztosan el kell fogadnunk: a fejlődés iránya egyértelműen a fizetős (részben fizetős) tartalmak világa. Az, hogy mi fog pénzbe kerülni, persze sok dologtól fog függni, de tuti, hogy néhány év múlva már az lesz a természetes, ha a számunkra értékesebb dolgokért fizetünk, és igen, nem fogunk ezen kiakadni. Főleg, ha a Pianohoz hasonló megoldás lesz, vagyis nem kell minden oldalon külön fizetgetni, egy helyen elintézzük, és onnantól megy mindenhol.

Hogy ez felháborító? Hogy úgysem fogsz fizetni "ezekért"? Igen, most sokan így gondolják. De javaslom, barátkozz a gondolattal.

A közösségi médiában a legrosszabb talán az, hogy kötelezőnek érezzük, hogy minden ünnepre reagáljunk. Ahogy kedvenc magyartanárom mondta: minden sátoros ünnepre, ugye. És ez a viszkető kényszer, a lájkgyűjtés, a közlési inger ott van minden közösségi média menedzser ujjában: ha van apropó, akkor azt kell kihasználni, ha nincs apropó, akkor csinálni kell.

A sátoros ünnepek előnye az alapban meglévő érzelmi bevonódás: valóban van egyfajta pozitív hozzáállásunk, így csak "kicsit kell lökni", hogy az felénk forduljon. És ez elvileg működik is, csak ugye belép a képbe az a kedves kis dolog, hogy amennyiben mindenki potyautas, úgy nincs aki állja a számlát, vagyis ha mindenki erre játszik, akkor pont semmi előrelépést nem érünk el.

Így aztán a közösségi médiában, de főleg a Facebookon inkább kínosakká válnak az ünnepek, semmit meghitté. Amikor pedig ilyen furcsa találkozások történnek, hogy a Húsvét hétfője egyben a Bolondok Napja...

Szóval, lehet, az járt a legjobban, aki már délelőtt jól berúgott locsolkodás közben, és most kiütve alszik, aztán csak holnap kapcsolja be a számítógépét. 

Igen, tele vagyunk szar reklámokkal. Igen, még több hülye reklámötlet jut eszünkben, főleg, ha elfogyasztunk elég tudatmódosítót. És igen, van, amikor valamelyik főnök ésvagy ügyfél talál ki valami bődületes baromságot. De ettől még nem kellene ezeket leforgatni, majd ráadásként adásba is adni!

Egy szópoén még önmagában nem reklám. Főleg, ha csak arra épül az egész. Az üzenet nem jön át, és nem ad semmit hozzá a brandhez. És most gondoljuk végig: egy 111 éves márkának valóban le kell mennie kutyába? Ez azt gondolom méltatlan a valamikori IBUSZ-hoz...

(A fotó az IBUSZ oldaláról származik.)

Már önmagában az is rengeteg időt elvisz, hogy az ember jelen legyen a különféle közösségi média oldalakon. A Facebook mellett ha használunk mást, akkor azért érdemes azokat követni, ott, vagy ott is megírni, amit gondolunk. És ezen más szolgáltatások száma sem kevés. Ugye többen írunk blogot, jelen vagyunk a Twitteren, egyesek Tumblr-en. Aztán ott van a Google+, ami ugyan nem pörög látványosan, de mégis, vannak, akik inkább ott aktívak. Aztán persze foglalkozni kell (kellene) a LinkedIn profillal, az ottani jelenléttel is.

És akkor az egyebekeről, mint Foursquare vagy Klout még nem is volt szó... De nagy kérdés, tényleg kell ennyi?

Ha valaki céges kommunikációt folytat, vagy a saját márkájának az építése a fő feladat, akkor bizony érdemes minél több helyen jelen lenni. De az nem biztos, hogy ez tartható - valamikor dolgozni is kell, nem igaz? Éppen ezért érdemes valamilyen rendszert vinni az életbe: melyik platformot mire is használjuk.

Ez cégek esetében egyszerűbb: hol fordul meg a célcsoportunk?

De magánszemély esetében inkább ízlés kérdése: mi az, ami tetszik, mi az, amit szeretek használni, hol jönnek inkább a visszajelzések, és persze: hol vannak a haverok?

Ebben az összeállításban persze a Facebook magasan vezet sokaknál, így valahol érthető, ha azt használják a legtöbben. Igaz, a zaj is ott a legnagyobb: könnyű elveszni a rengeteg státuszfrissítés és hír világában. Miközben vannak helyek, ahol szinte alig történik valami - és ott mi is jobban látszódunk elvileg, persze, ha van kihez szólni.

Nincs jó megoldás valójában. Érdemes ott lenni azokon a helyeken, amiket szeretünk, azokon a helyeken, amelyek célcsoportunk miatt fontosak, de nem kell félni, hogy lemaradunk valamiről. Ami igazán fontos, azt úgyis meg fogjuk találni, és bennünket is megtalálnak. De persze tanulni sose árt. Éppen ezért érdemes új dolgokat is kipróbálni, és éppen ezért érdemes - ha csak vendégként is - néha-néha benézni mindenhova.

Van ez a régi poénosnak szánt mondás, miszerint cégünk gyorsan, pontosan és olcsón dolgozik - ebből bármely kettőt választhatja! Nagyon jól hangzik, és alapvetően igaznak is tűnik ez. Az ügyfelek rendszerint persze úgy gondolják, hogy mindhármat kérik egyszerre, de azért el szokták fogadni, ha egyik-másik "sérül".

A valóság viszont az, hogy a tipikus munkáknak tipikus erőforrás igényük van. Az fps osztott meg egy képet Facebookon, ami azt mutatja, nincs olyan munka, hogy pár perces: ha profi vagy, vannak kötelező lépések. Pont ettől vagy profi.

A bennem felmerülő kérdés az, hogy vajon ha kkv-nak dolgozunk, akkor mennyire szükségszerű, hogy ne profi módon dolgozzunk? Mert a fenti elvárások (olcsót, gyorsat és pontosan) elsősorban náluk jelentkeznek. Egészen pontosan: minél kisebb egy cég, annál inkább ezek az elvárások.

A döntés persze nálunk van: nem vállalunk el ár alatt munkát, vagy megpróbálunk csodát tenni. Mi egyre inkább az előbbit választjuk. De azért néha meglepődök, másnak hogyan éri meg annyiért a feladat...

A napokban tervezgettünk egy eseménysorozatot, ahol ez felmerült kérdésként: adjuk ingyen, vagy adjuk pénzért? Mi a fontosabb: a sok résztvevő vagy az, hogy azok vegyenek rajta részt, akiket tényleg érdekel? Az eseménysorozat egyértelmű célja az értékesítés, vagyis új ügyfelek szerzése - és persz az edukálás is. A kettő együtt, hasonló súllyal. És bár lehet, eladás szempontból elsőre jó ötletnek tűnik az ingyenesség, de valóban kell nekünk olyan ügyfél, akinek számít pár ezer forintos jegyár? Valóban a tömeg a cél, és nem az olyan ügyfelek, akik megfizetik a pontosságot (minőséget)?

Az interneten pillanatok alatt lehet olcsóbb ajánlatot találni. Mindenre. Ha csak az ár számít, akkor nem sok esélyünk lenne. De valamiért mégis fent lehet maradni, egyelőre. Csak meg kell tudni találni az igényes ügyfeleket.

A Totalcaron jelent megy egy érdekes cikk arról, hogy autóvásárlási céllal megkerestek több kereskedést. A cikknek egyik tanulsága, hogy hányan és hogyan reagáltak - ez is érdekes önmagában -, de másik érdekes tanulság az a megkérdezés módja. Mert nem személyesen mentek a szalonokba, nem telefont használtak, hanem emailt.

És mindezt úgy, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb módja. Mert ugye az is - ma már az email a legtriviálisabb kommunikációs eszköz akkor is, ha vásárolni akarunk. Ez pedig azt jelenti, hogy igenis oda kell figyelni az emailekre, azokkal ugyanúgy kell bánni, mint a személyes ajánlatkérésekkel.

Mondjuk, alapban nem árt, ha a cég eleve ügyfélbarát. A cikk alapján már ebben is el-elbuknak a cégek. De ez valahogy össze is függ: ha fontos az ügyfél, akkor megbecsüljük annyival, hogy válaszolunk neki, nem? És attól, hogy emailt küld, még lehet az ajánlat kérése véresen komoly!

Hogy ez triviális lenne? Eddig én is ezt hittem. De a cikk alapján nem az: volt három olyan cég, amelyik egyáltalán nem válaszolt! Az mondjuk érdekelne, vajon mi lehetett ennek az oka... Talán megette a spam filter az emailt? Vagy egy nem olvasott email fiókba került? Vagy konkrétan le se szarják a netes érdeklődést? Nem vették komolyan az ajánlatkérést?

Az elmúlt egy évben mintha lazult volna a szorítás: miközben a gazdaságunk unortodox módon fejlődött, a reklámipar ezt vaskosan visszaigazolta, de valahogy az online iparnak könnyebb lett. Könnyebb lett, mert egyre többen akarják hatékonyan elkölteni a pénzüket, és egyre többen hiszik el, hogy az a hatékony, ami az interneten történik. Jó a pr-unk, na!

És most itt vannak a számok, és jól látszik, hogy tényleg ez történik.

Az adatok alapján a hirdetők összesen net 35,65 milliárd Ft-ot költöttek digitálisra, így 14%- kal bővült az online reklámpiac. Az online reklámköltés arányát előzetesen 22%-ra becsülte az IAB.

Mivel Ingrid a blogjában részletesen leírta az adatokat, én ezt most nem teszem meg. De megerősítem azt, amit a számok is mutatnak: fejlődünk. Egyre több kkv nézi jó megoldásnak az internetet, egyre többen akarnak profi módon jelen lenni. Ettől itt van munka, vannak feladatok, van hova fejlődni. Azt nem tudom, jobb gazdasági környezetben mennyi lenne a fejlődés, és mennyire a körülmények szorítják erre a kkv-kat, de feltételezem, hogy a fejlődés inkább természetes, mint kényszer szülte.

Ez pedig azt jelenti, jövőre is növekedni fogunk.

Ma a XIII. MFOR Marketing Konferencián tartottam előadást a megújuló Facebookról. Összeszedtem benne az elmúlt hónapok legfontosabb olyan változásait, amelyek érintik a marketinges munkát, és összegyúrtam az egészet egy bő fél órás előadásban.

Íme a prezentáció.

Készült az NMHH megbízásából egy felmérés a hazai internetfelhasználási adatokról. Mivel ezt nem a megszokott mérést készítő cégek csinálták, hanem egy eddig ezen a piacon kevésbé, de máshol már megismert cég, kíváncsian nézegettem az eredményeket.

(Vagyishogy nézegettem volna, de a kutatást megmutató oldal, és az azt megrendelő NMHH oldala is éppen most nem megy, sajnos, de azért cikkben elértem az adatokat.)

A kutatás egyik legfontosabb megállapítása: a magyarok 50,2%-a naponta használja az internetet, és 25% azok aránya, aki soha nem internetezik. Sőt, ha a keveset netezőket ide vesszük (vagyis azokat, akik ritkábban neteznek, mint hetente), akkor is csak 28,5% ez az arány. Vagyis a kutatás sokkal szebb képet fest, mint az NRC legutóbbi mérése (ami 63%). Ez elég nagy eltérés, kb. 10% pont, aminek vagy az lehet az oka, hogy az NRC adata régi, és egy év alatt ennyit nőtt a netezők száma, vagy más, módszertani eltérés. Azért elég nagy a különbség ahhoz, hogy felfigyeljek rá...

De ha elfogadjuk az adatokat, akkor ez azt jelenti, hogy 75%-os a hazai penetráció, és 50%-os a heavy userek aránya. Sőt, a napi 3 óránál többet netezők aránya is kicsivel 20% fölött van, ami azért már nem kevés.

A kutatás több, már ismert tényt megerősít: a fiatalok többen és többet neteznek, mint az idősebbek, és a munkanélküliek, segélyből élők sem mondanak le a hálózatról. Ami viszont nekem kicsit meglepő, hogy a férfiak gyakrabban neteznek.

A kutatás második fele a mobilnetről kérdez, ami azt mutatja, nem is annyira fontos a többségnek, hogy bárhol netezhessen. Ezeket az adatokat most nem másolom be, sajnos a cikk (mint írtam, az eredeti forrás éppen most nem elérhető) nem teljesen világosan írja le, hogy mi minek a százaléka. De a lényeg látszik: az internet fontos, igény van rá, de egyelőre otthon ésvagy munkahelyen, a kezünkben nem annyira.

Majd fog ez is változni, azt hiszem. A jót könnyű megszokni.

Igazán röviden is meg tudnám írni ezt a bejegyzést:

Ne csinálj hangos weboldalt! 

Ennyi. De azért kicsit kifejtem. Néhány weboldal tulajdonos valamilyen oknál fogva úgy gondolja, az növeli az élményt, ha a szöveg és kép mellett hangot is mellékel az oldalhoz. És hogy tuti eljusson a címzettekhez, ezért az oldal betöltésekor automatikusan el is indítja azt. A hatás frenetikus: a szelídebb látogatók csak lehallkítják, az idegesebb fajták azonnal le is zárják az oldalt. De mindkét esetben csuklik a hangot a weboldalra felrakó anyukája.

Így aztán valójában a hang el sem jut a címzettekhez, ellenben a weboldal egy hatalmas mínusszal indít. És kell ez nekünk? Ugye nem?

Egyébként a tapasztalatom alapján két féle hang szokott az oldalon elindulni. Az egyik válozat az, amikor zene indul el. Jellemzően valami lift-pop, aminek semmi plusz hozzáadott értéke nincs, csak zavar. Néhány esetben az oldal stílusának megfelelő zenét próbálnak keresni, mondjuk ez sem sokat segít...

A másik változat az, amikor valamilyen rádióreklámot raknak fel, és a rádióreklámok jó szokásának megfelelően ezek még üveltenek is. Ez a minősített megoldás: nem elég, hogy hangos, de duplán zavaró. A tartalom meg már nem is lesz érdekes...

Tényleg, neked tetszik az, ha hangos egy weboldal?

Az utóbbi napokban többször is felmerült, hogy ha valaki online marketinggel foglalkozik, akkor ahhoz előbb-utóbb kelleni fog az alap html ismeret. Nem lehet megúszni e nélkül, na. A kérdés csak az, milyen mélységig kell beleásni magát az embernek? Mert az nem cél, hogy programozni tanuljanak a marketingesek, és az sem cél, hogy webdesignerek vagy webmesterek kenyerét vegyék el.

Azt hiszem, két dologra van szüksége a marketingesnek, ha a html-ről beszélünk: meg tudja érteni a weboldal kódját és bele tudjon szerkeszteni egy-két egyszerűbb esetben. Az előbbire azért van szükség, hogy meg tudja nézni, van-e pl. Google Analytics kód befűzve, az helyesen van-e beillesztve. A linkelések, formázások rendben vannak-e. A kért mérőkódok a helyükre kerültek-e. Az oldal SEO alapbeállításai meg vannak-e.

A utóbbira pedig akkor van szükség, ha egy egyszerűbb cms-ben akar valamit módosítani, vagy egy html emailt kell kicsit kiegészíteni. Ismerni kell az alap formázásokat (vastag betű, dőlt betű, cím formátum stb.), tudni kell, hogyan néz ki egy link és kell is tudni ilyet csinálni, fel kell ismernie a beillesztett képet és így tovább.

És azt hiszem ennyi, pontosabban ez a lényeg. Az persze jó, ha ennél többet is tud egy marketinges, de valójában ennyi már elég lesz ahhoz, hogy a tipikus feladatok esetében ne tudják átverni.

Szerinted is elég ez? Vagy mit kellene még megtanítani?