Onlinemarketing blog

Egy webáruház általános és széles kínálattal jelent meg a piacon. Ez önmagában nem jelent semmi extrát, vannak ilyenek. Ráadásul ebben a webáruházban sok, viszonylag olcsó (1000,- Ft alatti) termék kapható. Olyan termékek, amikből jellemzően egy darab is elég. Ugyanakkor bizonyos magasabb összegű rendelésig mindenképpen kell fizetni szállítási díjat, ami 1000,- Ft fölötti díj.

Az üzleti elképzelés az, hogy bevásárolni menjenek az emberek a webáruházra: ha sok különböző dolgot vesznek, akkor a kiszállítási díj már egyáltalán nem sok. Logikus.

És akkor lássuk, mi történik: a webáruház termékeinek jelentős része nagyon jó helyen jön a Google keresőben. Ezek jobbára olyan termékek, amik kevés webáruházban érhetőek el, mert pl. alacsony árúak. Ez nem is baj, de.

Azt látjuk, hogy megtalálják a termékeket, bejönnek a webáruházba, és el is mennek. Nem vásárolnak. Miért nem? Mert kiszállítással már iszonyú drága a termék (hiába olcsóbb egyébként, mint bárhol). Ugyanis bejönnek, és nem kezdenek el bevásárolni, hiszen őket csak egy termék érdekelte.

A Google kereső nagyon jó vevőket hoz egy-egy termékre. De amint több, egymástól különböző terméket akarunk eladni, már nem szükségszerű, hogy ez lesz a jó eszköz.

Egy ilyen áruházat ugyanis általános kínálattal, elsősorban brand erősítéssel lehet felfuttatni. Ahhoz pedig a Google AdWords Display Network, ETARGET, bannerek, PR cikkek, szponzorációk - és a közösségi média jelenlét való. Ilyenkor látszik, miért nem jó mindenre a Google keresőmegjelenés.

Érdemes erre figyelni.

Csöndesen szemléltem az elmúlt hónapokban azt a hype-ot, ami a Facebook körül történt. Sőt, sok esetben tevékeny részese is voltam annak, hogy cégek létrehozták saját jelenlétüket, Like-olókat gyűjtöttek, és elkezdtek kommunikálni.

Végig az volt az érzésem, hogy túl egyszerűen megy minden. Mint a mesében: ingyenes az eszköz, a felhasználókat fillérekért elérjük, majd ha már követ valaki, akkor folyamatosan bombázhatjuk üzenetekkel. De milyen üzenetekkel?

Személyesítsd meg a márkát! Légy interaktív! (Hogy ne mondjam, proaktív.) Gondolkozz a felhasználók fejével! Legyél érdekes! - soroljam? Ilyen és ehhez hasonló bullshiteket jó tanácsokat adtunk és kaptunk, ha arról volt szó, mit kezdjünk a rengeteg követővel, Like-olóval.

Azon nem igazán gondolkozott el senki, mikor lesz ebből az egészből elege a felhasználóknak. Mert az egy dolog, hogy Coca-Colát minden nap iszunk. De vajon akarunk-e minden nap valami okosságot hallani is a Coca-Colától? Kell az nekünk? Tényleg egy brand fog minket szórakoztatni, egy termék, egy cég, amelynek az áruját fogyasztjuk?

Másrészt persze ott vagyunk, mint cég, mint megrendelő, mint ügynökség. Keressük a lehetőségeket, keressük az ingyen kaját, a leárazást: keressük azokat a hirdetési megoldásokat, amiket fajlagosan olcsón meg lehet szerezni. És a Facebook eddig ebben partnerünk volt. Amikor az iWiW még pénzért adta cégeknek a klubokat, akkor a Facebook már ingyen nyomta az orrunk alá a lehetőséget. Persze, voltak ilyen-olyan gondok, de ingyen van, haver! Ezen át is léptünk.

Ezért szeretjük annyira a Facebook-ot: mert olcsó. Érdemes megnézni, hogy a nagy Facebook page-el rendelkező cégek, brandek amúgy más csatornákon hogyan kommunikálnak. Jobbára semmi extra: élik a korábban megszokott, megismert életüket. Még sokan azt sem lépik meg, hogy a saját eszközeiken jelezzék, hogy ott vannak a Facebook-on. Akik jelzik, azok is csak a Facebook-on próbálnak interaktívak lenni. Nem tanultak semmit a közösségi médiában, csak használják a közösségi médiát.

Mert olcsó.

És most ebbe a langymeleg lecsóba csapott bele a Facebook, amikor azt mondta: szép volt, fiúk, de ahogy Róbert bácsi konyhája is alapvetően egy átverés volt, úgy itt sem lehet az, hogy életünk végéig ingyen kapjunk kommunikációs platformot. Így első lépésben eldugta azokat a kapcsolatokat, amik felé nem vagyunk aktívak. Nemcsak a page-eket, hanem az ismerősöket is.

És most mindenki ül, és nem érti: dehát ott van az 5-10-20-50 ezer Like-olóm, most hogyan fogok velük kommunikálni? Így meghalt a Facebook page! Meghalt, mert pénzt kérnek érte? Mármint a hirdetésekért. Ott jobb oldalt. Igen. Mint minden más helyen: ha el akarom érni az embereket, fizetnem kell érte. Valahogy mindenképpen.

Vagy közvetlenül a hirdetésekért fizetek, vagy azért (és azzal) fizetek, hogy jó vagyok, jó dolgokat csinálok. Szántó Balázs nagyon jól írja: 

Többet kellene gondolkozni, mielőtt kiposztolunk valamit, amiről talán magunk is tudjuk, hogy kevés. Nem kellene minden áron — nyereményjátékkal, megvesztegetéssel, hirdetéssel — a minél több lájkolót kergetni. Mindazt az időt, energiát és pénzt minőségi tartalomra kellene fordítani. Akkor a felhasználók jönnek majd maguktól.

Minden szava arany! (De legalábbis Petőfi, hehe.) Azok az oldalak működnek - és ezt tapasztalatból mondom -, ahol a cég vezetői ráéreztek arra, mi kell a követőiknek. Nagyon nagy cégnél is igaz: ahol nincs kiadva teljesen egy ügynökségnek a meló, hanem sikerült házon belül tartani a kommunikációt (részben vagy egészben), ott szépen pörögnek a Like-ok és a kommentek. És ezek a page-ek a Top News algoritmus bevezetése után is jól működnek.

Akik ezt nem tudták eddig meglépni, azoknak bizony drágább lesz a Facebook. Ha hatást akarnak, akkor hirdetni kell, mert amúgy amit eddig csináltak, az sem volt más, csak nettó hirdetés. De eddig nem fizettek (annyit) érte.

A Facebook nem hülye. A 600 millió felhasználót akkor tudja megtartani, ha azok nem utálják meg a szolgáltatást. És ha valaki ilyen-olyan okból Like-ol több száz page-et - és ne legyenek illúzióink, ez nem scifi, ez az állapot hamar megtörténhet -, akkor azt veszi észre, hogy naponta 200-300 amúgy érdektelen üzenettel lesz tele a fala. A barátok már nem is látszanak, és így egyre kevésbé lesz érdekes a Facebook. Na, ez a mostani lépés pont ezt akadályozza meg.

Az elég okos felhasználók pontosan tudják, hol lehet beállítani, hogy mindenkit lássunk. És ők azt is tudják, hogyan kell letiltani valakit a falról. (Apropó, mintha a Top News algoritmust csak azoknál kapcsolták volna be, akik még nem tiltottak le senkit és semmit. Akiknél már volt letiltás, ott nem csináltak változást - de cáfoljatok meg, ha nem így van.)

A Facebook lépése ugyanakkor egy nagy pofon is lett. Pontosan megmutatja azt, amit én már hónapok óta mondok: ezen a platformon szívességből vagyunk ott, ez a platform nem a miénk. Ahogy az e-mail adatbázisunk a miénk, hiszen menthetjük és a törvényi lehetőségeknek megfelelően szabadon használhatjuk, úgy a Like-olóink, de még a page-ünk sem a miénk! Ez mind a Facebook-é, és a tulajdonos mondja meg, mit csinálhatunk vele.

És ha akarja, törölheti is. Talán most ezen változások után ezt többen is meghallják.

És mégis: a Facebook page-ek élnek tovább. A Facebook a változtatással valójában ismét tanít és inspirál. Megint kihívás és nem ujjgyakorlat egy jó kommunikáció, és ismét helye van a kreativitásnak. Én azért ennek örülök. 

A most induló ETARGET kérdések sorozatra máris kaptunk pár érdeklődő e-mailt. A kérdéseket továbbra is várjuk a blog@onlinemarketing.hu címre!

E heti kérdés:

Q: Több hirdetést is futtatok, de azt szeretném, hogy azok eltérő időzítéssel jelenjenek meg. Hogyan lehet ezt megoldani?

A: Egy kampányon belül sajnos sehogy. Az általános beállítások - mint az időzítés, területi célzás - kampányszinten történik, nem a hirdetések (kreatívok) szintjén. Amilyen megoldás lehetséges, az a következő:

Létre kell hozni külön-külön kampányokat. Vagyis több regisztráció kell, külön számlákkal. Így az egyes regisztrációkon belül be lehet állítani az időzítést, ahogy szeretnénk.

Két segítséget tud adni az ETARGET: egyrészt a regisztrációk között van lehetőség arra, hogy az aktuális feltöltött összegeket átutaljuk az egyikről a másikra, így ha menet közben szeretnénk a költségvetést máshogy súlyozni a kampányok között, arra van lehetőség. A másik segítség az, hogy lehet kérni ügynökségi felületet is, ahol egyben lehet kezelni több regisztrációt. Így nem kell minden alkalommal külön-külön belépni, egy belépéssel kezelhető több számla is. 

Bő két hétig nálam vendégeskedett egy Samsung Galaxy Tab (köszi, Telenor!), és mint más esetben is, most is az érdekelt, mennyire tudom a napi munkában és egyéb helyzetben használni. Így most nem egy hardver-szoftver teszt következik, arra vannak más nagyon jó írások, hanem sokkal inkább egy vélemény-teszt következik.

Elöljáróban el kell mondjam, szkeptikusan kezdtem el tesztelni a készüléket. Két dolog érdekelt: jó-e ez nekem valamire, és kellene-e egy ilyen, ha az ár nem számít. Tehát a tesztelés alatt elsősorban arra figyeltem, segíti-e az életemet, vagy nem több egy újabb kütyünél. Ráadásul eleve egy notebook-ot használok (fehér MacBook), amit nem vagyok rest mindenhova cipelni (a kocsi elbírja), így megvan a mobil eszközöm amúgy is.

Így tehát ez most egy "üzleti és szórakoztató" teszt.

A Samsung Galaxy Tab-et amikor először kézbe vettem, úgy éreztem, kaptam egy nagy telefont: kinézetre, hangulatra telefon, csak nagyobb. De nem sokkal. Ez volt a második, pozitív élményem: mentem a kabátomhoz, és beleraktam a belső zsebébe. Pont kényelmesen belefért, így nem kérdés, innentől kezdve ott utazott mindenhova. És ami a nagy előnye: a mérete és a súlya olyan, hogy vezetés közben sem zavart, ha csak rövidebb utakra mentem (ahogy az szokott lenni egy normális hétköznapon), ki se kellett vennem. Így például nem felejtem ott a kocsiban, ugye...

Tudom, hogy a Samsung a Galaxy Tab 2-t nagyobbra készítette el. Nem tudom, az mennyivel lesz jobb. De félek, pont a méret miatt már kevésbé érezném praktikusnak. Egyébként a Galaxy Tab pont fele akkora, mint egy iPad: kettő kell belőle, hogy lefedjen egy iPad-et.

Mivel Androidos telefonom van, így nem okozott nagy meglepetést a szoftverfelszereltsége a gépnek, sőt, külön jó dolog, hogy mivel ismertem a platformot, nem kellett keresgélnem a megoldásokat, egyszerűen csak át tudtam emelni a fontos dolgokat a telefonon szerzett tapasztalatokból. Így nagyon hamar használhatóra konfiguráltam, bár ha végleg az enyém lehetne, sokkal több dolgot át kellene állítanom. De így is elég jó program került rá ahhoz, hogy belevágjak pár olyan napba, amikor a notebook marad otthon, és csak a Tab jön velem.

Hiszen egy átlagos ügyféllel történő megbeszélésen a következők miatt kel gép:

• jegyzetelni
• leveleket elolvasni (amit küldött vagy küldtem)
• ránézni a webre

Márpedig ezekre mind alkalmas a Tab. Persze nem pakoltam tele érzékeny tartalmakkal, hiszen vissza kellett adnom, és nehogy fent felejtsek valamit, de a DropBox-on keresztül minden fontos dolgot elérhetővé tettem magamnak, ami kellhet.

És a dolog működött. Az Android 2.2 Froyo már képes a flash tartalmak megjelenítésére is, így nemcsak meg tudtam nézni az átdobott banner terveket, de az ügyfélnél a Google Analytics is teljes pompájában működött. Ráadásul ekkora felületen és az 1024 pixel széles felbontáson a weboldalak mérethelyesen jelentek meg: nagyon jól lehet vele megnézni a fontosabb dolgokat.

És hangsúlyozom: mindezt úgy, hogy a gép egyébként a zsebemben utazik, nem feltűnő, kicsi az esélye, hogy ott hagyjam valahol.

A Tab-ben van sim kártya és persze wifi is. Így soha, sehol nem maradtam internet nélkül, ami jó. Kényelmes elővenni, a kocsiban sokkal könnyebben meg lehet nézni vele bármit, mint a notebook-ban. De ha ez pont annyit tud, mint egy telefon (mondjuk mint egy Samsung Galaxy S), akkor miért nem inkább telefont használok mindenre?

A válaszom elsősorban a jegyzetelés. A telefonok kicsik ahhoz, hogy írogassak. Olyan vicces, ha abba próbálom leírni, amit az ügyfél mond. A Tab-nél már nem: itt nagyon jól és hatékonyan tudtam gépelni. Ráadásul a nagyobb megjelenítés már tényleg az ügyfélnek is mutatható, demózni is lehet vele.

Fontos kérdés, hogy meddig bírja egy feltöltéssel. Én azt tapasztaltam, hogy intenzív használattal kibír egy munkanapot. Vagyis nem 24 órát, de reggel 9-től este 6-ig, 7-ig kényelmesen elpöfög. Még úgy is, hogy néha az ember játszik vele, vagy használja a GPS-t is. Ellenben a nagyobb akkumulátor értelemszerűen lassabban töltődik fel, mint amit a telefonnál megszoktam, így a töltésre kell időt hagyni.

A legjobb a Tab-ban, hogy nemcsak munkára jó. Ahogy hazaértem, kezdődött a második műszak: a gyerekek kezelésbe vették, és imádták. Mentek rajta a játékok (pl. az Angry Birds, természetesen), de ezen néztünk meg videókat is a YouTube-ról. És ha lenne ilyen, vennék egy plusz memóriakártyát, amire az aktuálisan kedvenc filmjeiket felraknám, így a tévének sem kellene annyit mennie...

Aminek külön örültem: működik az is, hogy ez legyen a tévéújság. Elég nagy már ez a kép, hogy a Port.hu egyébként egyszerű felületén az engem érdeklő 20+10 csatorna műsorát elég jól lássam. És nem kell ehhez felkelni, géphez ülni, a Tab örökké be van kapcsolva, és ott pihen az asztalon (vagy onnan 2 méterre a töltőn).

Amit még kipróbáltam, az a könyvek olvasása. Hát, nem ez lesz a kedvenc könyvolvasó platformom, pedig nagyon sok jó olvasó van rá (pl. a Kindle is), és nagyon szép a képe. De hosszabb távon azért ez a háttér világításos megoldás rontja a szemet. Így valójában doksik megnézésére nagyon jó, tömegközlekedésen olvasni szintén jó, de nem fogja helyettesíteni az e-inkes könyvolvasó megoldást. Nekem legalábbis biztos nem

A végső konklúzióm tehát pozitív volt. Tudom használni, van annyi haszna, hogy érdemes legyen beszerezni ilyet, ha normális áron kapható. Az kicsit elriaszt, hogy kell hozzá internet előfizetés, de a 2.2 Froyo már hotspot is lehet, így végső soron a notebook-hoz használt mobil előfizetés helyett lehet ennek az előfizetését használni - így összességében nem lenne drága a fenntartás.

A lányaim is megszerették, egyébként. Fájó szívvel küldtem vissza  Telenor-nak, két hét alatt teljesen megszoktuk, hogy van egy ilyen kütyünk.

Végső konklúzió: kellene!

Ziegler Gábor: (...) Annak is komoly jelentősége lehet, hogy más médiatípusokkal összehasonlítható mutatókat tudjunk mutatni nekik. Ezért indult el például az egységes mérési koncepció az Ipsos-Gemius konzorciummal. Valószínűleg iparági szinten többet kellene az kutatásokra is költeni, hogy pontosan be tudjuk mutatni ezeknek a hirdetőknek az online piacot. 

forrás

A kiemelt rész a gyakorlatban azt jelenti, hogy a meghatározó hazai tartalomszolgáltatók és ügynökségek az Ipsos-Gemius konzorcium mérési eszközeit használják a látogatottság, olvasottság mérésére, és ezen adatokat auditált adatokként elfogadja a piac.

Új website-ja mellett új szolgáltatást mutatott be konferenciáján a Magyar Terjesztés-ellenőrző Szövetség (Matesz). A Digital-Audit keretében a nyomtatott sajtótermékek digitális másainak (replikák) terjesztési adatait auditálja a szervezet.

Jelenleg három kiadó auditáltatja ilyen módon a digitális replikáit: az Inform Média, a Metropol és a Népszava. A kiadóknak ez azért lehet érdekes, mert így nagyobb össz példányszámot tudnak kommunikálni, ami a hirdetési bevételre is hatással lehet idővel.
 

forrás

Ez a gyakorlatban azt jelenti... mit is jelent? A felsorolt kiadók egy olyan szervezet segítségével, akinek a feladata a pontos tisztánlátás elérése lenne a példányszámok tekintetében, megkavarják a szart, és olyan adatokkal jönnek elő, amik "nagyobb össz példányszámot tudnak" mutatni. Miközben van a piacon elfogadott, jól működő mérés és audit, a szakmai szabályok és technológiai sajátosságok figyelembevételével.

Érti ezt valaki?

Főleg így:

Mint Liviu Burlacu a zárszavában elmondta: az látszik, hogy már most elavult a rendszer, amin annyit dolgoztak. 

Gratulálni tudok, tényleg.

Azért kegyetlen dolog a statisztika. Pontosan megmutatja, hogy egy kampányunk mennyire hatékony. Persze itt most nem arra gondolok, hogy a Google Analytics mit mond, hanem arra, hogy pl. az eladási-forgalmi adataink mit mutatnak.

Érdekes volt látnom, ahogy az ügyfél visszajelzése alapján az általános kampányunk az ország egyes részeiben erős volt, máshol nem - ezt az értékesítési forgalmak mutatták. És amikor megnéztük a kampány eléréséről készült statisztikát, kiderült, hogy az elérés is így nézett ki: ahol területileg az átlagosnál nagyobb volt az elérés, ott többet adtak el, ahol kevesebb, ott kevesebbet. Ennyi.

Másik esetben az is tisztán látszik, hogy egy-egy kampány eszköz mennyit ér. Egy webáruház esetében még kegyetlenebb a statisztika, hiszen az eladott termékekhez oda lehet írni, milyen forrásból érkezett a vevő. És a kampány közben már látjuk, ha adott portálról vagy adott eszközökből érkező látogatók nem vásárolnak. És ilyenkor ügyesen ki is lehet szállni ezekből, hogy ne költsünk fölöslegesen.

Két dolog kell ehhez. Egyrészt a megfelelő eszköz használata - normális kampánykiszolgáló, jól elkészített weboldal, megfelelő analitikai eszközök -, másrészt a figyelem. Mert hiába van ezernyi adatunk, ha azokkal nem foglalkozunk.

Triviális mindez? Talán igen. Mégis, nap nap után találkozok cégekkel, akik még mérni sem mérnek. A többiről már nem is beszélve...

Idén is lesz StartUp konferencia, mindenki írja föl magának: március 8-án!

A program kezd összeállni, de szerintem az utolsó percig is változtatunk majd rajta, hogy minél jobb legyen. És persze lett pár változás a tavalyi évhez képest is.

Ami fix: aki előre regisztrál, annak ingyenes a konferencia!

Viszont van új weboldalunk, ami címben és formában is vadonás új, érdemes megnézni (és úgyis ott kell regisztrálni): SUU.hu 

Új helyen is vagyunk idén, mégpedig a Corvin Moziban. Ez több szempontból is jó, ugyanis:

• aki kocsival jön, az tud parkolni mellette a Corvin Üzletházban (és 5 óra ingyenes)
• nagyon szép a környezet
• az előtérbe reményeink szerint lesz sok kiállító is
• jó nagy vászonra lehet vetíteni
• és rengeteg hely van, bátran lehet jönni, és elhozni a barátot, ismerőst!

Idén is lesz StartUp verseny, amire február 28-ig lehet jelentkezni. Minél több új ötletet, céget várunk, hogy a felkért befektetők átnézhessék a munkákat. Lesz előzetes zsűri, a legjobbaknak lesz lehetőségük bemutatkozni - de előtte csinálunk nekik egy kis tréninget, hogy az az 5 perc a színpadon profi legyen.

És ne feledjétek: a tavalyi verseny győztese már kapott pénzt megvalósítani az ötletet... érdemes jelentkezni!

Minden más a weboldalon, gyertek minél többen!

Ps.: természetesen idén is lesz pizza ebédre

ps.2.: és idén is várjuk a támogatókat, hiszen nem kell fizetni a belépésért...

Négy éves a New Tech Meetup. Bár nem vagyok egy nagy Meetup-ra járó, de a szervezőket van szerencsém ismerni, hiszen az évente megrendezésre kerülő StartUp konferenciát velük közösen szerveztük eddig, sőt, az ideit is velük rendezzük. Így aztán a Meetup és a StartUp konferencia gyakorlatilag társrendezvények... Olyan testvér félék.

Így most nagy örömmel ajánlom a New Tech Meetup születésnapi rendezvényét:

E hét pénteken ünnepli a nonprofit Budapest New Technology Meetup a 4. születésnapját. Az első magyarországi meetup-on havonta egyszer 5 db 5 perces előadást hallgathattok mindenféle új technológiáról, underground hangulatban, bullshit mentesen.

A születésnapot már hagyományosan a Pecha Kucha Night-al együtt ünnepli a meetup, akik designer és építész témában szerveznek hasonlóan pörgős előadásokat. Az előadások után tortavágás lesz, utána pedig hajnalig tartó táncos mulatság. Tavaly 650 ember jött el, ott volt a technológusok színe java.

Az előadások:

• Deák Márton: Puli Space - Hogyan tovább a Holdra?
• Benedek Balázs (Skawa Kft., www.legoplatformer.com): LEGO és a virtuális valóság mobiltelefonon
• Vadász Attila (TCT Hungary): CallMix
• Kazi Károly (BHE Bonn Hungary Elektronikai Kft. www.bhe-mw.eu): Magyar fejlesztésű robotrepülő (UAV)
• Dr. Szebeni János (Bay-LOGI): Nanomedicina, az orvostudomány jövője
• + 6 Pecha Kucha designer és építész témában

Gyertek el, érdekes lesz! 

Előzetesen érdemes bejelentkezni, ami egy gyors meetup.com regisztrációval és utána a buli RSVP státusz állításával tehető meg.

Cím: http://www.meetup.com/newtech-42/events/15748955/ 

Akik régi olvasói a blognak, biztosan emlékeznek rá, hogy pár éve minden héten jelentkeztem olyan statisztikákkal, amelyek az ETARGET rendszerében futó kampányok legjobbjait mutatta be - a keresőkben elért eredmények alapján.

Mivel időközben a keresőpiacon a Google gyakorlatilag egyeduralkodó lett, az ETARGET pedig már idehaza nem jelenít meg nagy mennyiségű hirdetést szabadszavas keresőkben - vagyis eltolódott szinte teljes egészében a tartalom melletti megjelenések irányába - így ez a sorozat lezárult.

Most viszont újra szeretnénk feléleszteni, de már nem heti statisztikákkal, hanem heti ETARGET kérdésekkel. A kérdéseket pedig az olvasóktól várjuk: lehet kérdezni itt, kommentben, vagy e-mailben (blog@onlinemarketing.hu).

A válaszokat pedig folyamatosan, minden hétfőn fogom megjeleníteni a blogon - várhatóan hetente egyet, de ha nagyon sok kérdés érkezik, akkor többet is.

Küldjetek minél több nehéz kérdést, igyekszem minél pontosabb és praktikusabb válaszokkal jelentkezni!

Boldog születésnapot, Hobo!

Az utóbbi hetekben egy egyetemista srác végigspamelte az egész országot, hogy ő bizony nagyon ügyesen és kifejezetten olcsón tud webáruházat készíteni. Persze ez azt jelenti, hogy elkészített sablon megoldásokból választhatunk, és az abba belerakott logónkkal válik ez "egyedivé", lehet feltölteni a cuccokat, és máris indulhat a buli.

Persze sok kérdésre nem ad választ a spam és a minták sem, amiket küld a levélben. Aki csinált már webáruházat, pontosan tudja, hogy egy idő után óhatatlanul valami egyedesítésre van szükség. De lássuk be, elindulni, kipróbálni egy tök egyszerű megoldás is elég.

Márpedig ez a megoldás szinte ingyen van: 15 vagy 20 ezer forint.

A levélíró kedves egyébként:

Profiknál egy Internetes Áruház 80-100 ezer forintba kerül, nálam havidíj-mentes egyszeri költségként 15 ezerbe illetve egy extrább tipus 20
ezerbe
 

És egyébként megmagyarázza, hogy azért ilyen olcsó, mert a szülei tartják el.

Fasza csávó, nem?

Nem minősíteném, de feldobnék pár kérdést: garancia? fejleszthetőség? adatbiztonság?

De a dolog nem ezért tanulságos. A srác nincs tisztában a piaccal, 80-100 ezer Ft-ért sincs normális webáruház. A dolog azért tanulságos, mert pontosan megmutatja, miért nincs értelme árversenybe kezdeni, ha normális megoldást akarunk adni. Nem lehet eléggé lemenni kutyába. Egész egyszerűen nincs alja az alákínálásnak, mindig lesz valaki, aki még olcsóbban, még kedvezőbb ajánlattal próbál üzletet szerezni.

Más kérdés, annak milyen lesz a minősége. Ugyanis a minőség, a megbízhatóság, a tudás az, amit meg kell fizetni. Nincs királyi út.

Éppen ezért azt javaslom minden fejlesztőnek, tervezőnek, webmunkásnak: annyiért dolgozzon, amennyiért valóban jó, megbízható és vállalható munkát tud kiadni a kezei közül. Annyiért dolgozzon, amennyiért megéri. Ha nem így tesz, akkor vagy nem tud megélni, vagy olyan minőséget ad ki, hogy idővel belebukik, és megint csak nem tud belőle megélni.

Ha egy vevő garasoskodik, akkor majd saját kárán megtanulja, hogy ami feltűnően olcsó, az mitől olyan olcsó. Mert olcsóbb ajánlat mindig lesz.

Vissza-visszatérő kérdés az, hogy a keresőoptimalizálás, vagyis a SEO mennyire szükséges. Jó az nekünk, hogy van ilyen? Vagy a SEO nem más, mint ügyeskedés, a kereső becsapása? A Superseo konferencián persze sok dolog a helyére került, de ettől a véleményünk még nem biztos, hogy változott.

Így e heti kicsit provokatívnak is szánt kérdésem: a szex SEO vajon mi?

Vagy legalábbis a Bálint napot, ha kampányolunk. A múlt héten feltett kérdésemre kapott válaszok alapján ugyanis mindössze 19%-a volt az a válaszoknak, hogy a Valentin nap nem fontos hirdetési szempontból.

A válaszolók 29%-a szerint mindenképpen figyelni kell a szerelmesek napjára, végül a választ adók bő fele, 52%-a szerint csak bizonyos esetekben kell erre (is) figyelnünk.

Ez gyakorlatilag vissza is igazolta azt a prekoncepciómat, ami alapján a kérdéseket feltettem: egy olyan esemény, mint a Valentin nap van annyira fontos, hogy felhasználjuk reklámozásra is. Ha webáruházunk van, bátran készítsünk speciális Valentin napi ajánlatot, ha "rá lehet húzni" a termékünkre egy kis szerelmes mázt, tegyük meg.

Persze óvatosan. Figyeljünk arra, hogy mit szeret a célcsoportunk. Hiszen egy "tünci-bünci, édi-bédi, cuki-buki" kis szívecske jól jöhet, ha a vevőink fiatal lányok, és sokat veszthetünk, ha középkorú férfiak. Vagyis tényleg nem jó mindenre egy Valentin nap.

És most stílszerűen egy szívvel búcsúzom: <3

Fantasztikus ajánlatot hozott a pósta. Szinte visszautasíthatatlan. Nézzük csak:

Üdvözöljük a Google AdWords rendszerében!
Ajánlatunk:
A Google keresési hálózatán (szponzorált link) való megjelenés.
 

Eddig oké, nézzük:

A szolgáltatás díja már 20.000-Ft+áfa/év-től elérhető az ön számára!!!

Oké, ez biztos valami beetető ár.

Az ár 2 keresési kulcsot tartalmaz. További kulcsok 7500,-+áfa/db/év igényelhetők. Fenti árak régiós keresésre vonatkoznak ( a keresési kulcsban szerepel pl. Szeged), országos keresés díja ezek duplája. A szponzorált link a találati lista lapozása esetén is az első oldalon marad. Az első oldalon való szereplés lehetősége korlátozott!!

Wow! Mit is jelent ez? Fordítsunk! Keresési kulcs: keresési kifejezés. A 20 ezer forintból kettő ilyet adhatunk meg. Ez eddig oké. De azt is mondja, regionális, vagyis... vagyis franc tudja. Benne kell lennie, hogy Szeged? Vagyis ha én most megrendelek egy olyat, hogy garázskapu, akkor azt nem lehet ennyiért, csak a duplájáért, de a garázskapu Szeged már lehet ennyi? Vagy lehet garázskapu, de csak regionálisan jelenik meg a hirdetésem? Nem világos.

Na most a folytatás is vicces. A szponzorált link "az első oldalon marad". Miért vicces? Mert ez a folytatás:

A találati lista mozgásban van, a szponzorált link állandóan a jobb oldalon van akkor is, ha a találati oldalt ellapozzák.

Tényleg? De egy kicsit előbb azt írta, hogy mindig az első oldalon marad. Akkor most hogy is van ez? Mert ugye a jobb oldali lista ráadásul nem is marad mindig ott. Tehát akkor ez most így nem igaz, ugye?

Nade most jön szegény AdWords rendszer totális megszexualizálása:

Nincs klikkelési dij, nincs limit, mindössze egy éves díj van.

Egyébként ez az a mondta, ami kapcsán írt is egy kedves ismerősöm, hogy ez akkor most hogy lehet? Van olyan opció, hogy valaki szerződést köt a Google-el úgy, hogy fix megjelenést ad?

Vagyis ez a mondat egyértelműen átverés. Mert én azt értem, hogy mire gondolnak, de ami átjön az valami más. Ugyanis - de ugye ezt itt nem kell magyarázzam - a Google AdWords rendszerében NINCS FIX MEGJELENÉS. Olyan van, hogy keveset keresett kulcsszavakra akár egy évig is meg tudok jelenni, de számoljunk csak: a 20.000,- Ft mondjuk két keresőkifejezésre, és számoljunk egy kattintásra mondjuk 10,- Ft -ot (ami erősen alá becslése a valós díjnak). Akkor ez 2x 1000 kattintást jelent. Osszuk el ezt 365-el, így azt kapjuk, hogy egy nap 2-3 kattintásra van pénz kereső kifejezésenként. És ha aznap többen kattintanak? Ha volt 3 katt, akkor utána már nem jelenik meg, ezt jól tudjuk. Akkor mégsem fix a megjelenés? Vagyis nem lesz állandóan kint a hirdetés, következően a Google működéséből, igaz?

Ide másolom azért a levél végét is, legyen teljes a kép:

A keresési kulcsok, a bannerek szövege változtathatóak tetszés szerint többször is, ez díjtalan! Sőt! Ha a rendszer az analizálás során azt mutatja, hogy ezekre a keresési kulcsokra kevés a keresés, akkor mi jelzünk, hogy változtatás szükséges! Áraink 2010-ben kötött szerződésekre érvényesek és 365 napig tartanak. További információt az alábbi képviselőnktől kaphat: (...)

Érdekes, nem? Főleg, ha ezek után elolvassuk a lap alján lévő apró betűs részt is:

Ezen hirdetés nem minősül hivatalos ajánlat tételnek, a pontos árak és feltételek az üzletkötőtől és a szerződésből tudható meg!

Barátságos, nem? Vajon nevezhetjük ezt a levelet lazán átverésnek? Érdemes nagyon odafigyelni. A Google most indította az igazán hiánypótló kkv programját, a csapból is az fog folyni, mennyire érdemes a neten hirdetni - náluk. És nagyon nem mindegy, hogy a valóságot ismerik meg a cégek vagy ilyen kamuajánlatokba verik el a kevés hirdetési költségüket.

Egyetlen egy szerencséje van a cégnek: nem látom a papíron a Google logót, vagyis szerencséjükre nem éltek vissza ezzel. Mert egyébként a Google is figyel erre. Így aztán, ha valaki azt látja, hogy egy-egy cég a Google képviselőjének adja ki magát, ha valaki azt látja, visszaélnek a Google nevével, akkor bátran be is jelentheti ezt. Hogy hol?

A Google-nek erre is van megoldása. ITT.

Kellemetlen helyzetbe kerültem mára. Illetve még nem kerültem bele a helyzetbe, de itt ólálkodik mellettem, és könnyen bele is eshetek.

Megkeresett valaki, hogy együttműködne velem. Most mindegy is, milyen területen. Én igent mondtam, elkezdtük egyeztetni a szükséges dolgokat - és ennek része, hogy e-mail-ezünk.

Aztán tegnap nézem, kapok egy mailt tőlük. De ennek mi köze ahhoz, amiről szó van? Hát, semmi. Ez nettó reklám. Aztán ma kaptam még másik kettőt is. Szintén reklámok. Hát most ezzel mit kezdjek?

A kedves partner felrakott a levelezési listájára, mintha feliratkoztam volna, vagy mit tudom én. Persze, leiratkozni nem lehet, ezek "magán" levelek...

Most aztán nem tudom, mit tegyek. Ha szólok neki, meg fog sértődni, szinte biztos. Ha filterezem, akkor kidobom a munkaleveleket is. Tanácstalan vagyok kicsit.

De azért lehet, óvatosan mégis jelzem neki: attól, hogy egy adat a birtokunkban van, még egyáltalán nem biztos, hogy azt fölhasználhatjuk. Még akkor sem, ha a jó szándék vezérel minket...

Tavaly került meghirdetésre az ETARGET és a Kreatív copywriter versenye, írtam is róla. A versenynek most lett vége, három fordulóban mérték össze erejüket a jelentkezők. Az nyert, akinek jobb lett az átkattintási aránya.

Érdemes megnézni a győztes szövegeket, lehet belőle tanulni. A Reklámtorta megírta a fordulók eredményeit, a bővebb információk arra érhetőek el. Én csak szemezgettem kettőt a nyertes szövegekből, íme:

Pandák nem használnak óvszert
Védekezz értük Te, és egy plüss pandamacit kapsz ajándékba!
 

Nincs egy vasad se?
Skubizz ide! Ingyen mobil Facebook és Twitter csak neked.
 

Sokszor leírtam, elmondtam, mennyire fontos, hogy egy vállalkozás életében, egy weboldal készítésekor, egy kampány során tudjuk tartani a fókuszt. Vagyis legyenek világos célok, legyen meg, mit akarunk, és ennek megfelelően csináljuk a dolgunk.

Írom, mondom, de néha én is a "körülmények csapdájába" esek, és nem csinálom.

A tavalyi évünk nem volt jó. Egészen pontosan rosszabb lett, mint amire én a magam részéről számítottam. Ilyenkor persze az ember elemzi, hogy mi volt a baj, mennyire a külső körülmények és mennyire a belső hibák miatt lett olyan, amilyen. Főleg azok után kell nagyon átgondolni ezt, hogy az idei év eleje nagyon jó lett. Csak az a kis "apróság" zavarta meg az évkezdést, hogy a tavalyi év problémáit is kezelni kell.

És a sok elemezgetés végére el kellett oda jutnom, hogy bár nagyon kényelmes dolog a válság hatásaival magyarázni 2010-et, de ha ezt teszem, akkor legalább félig becsapom magam. Mert mindezektől függetlenül lehetett volna jobb, sokkal jobb is az év egésze. Ha és amennyiben sikerül megtartani a fókuszt, ha és amennyiben nem csúszunk szét.

Ez elsősorban azt jelentette, hogy olyan munkákat is elvállaltunk, amiket már az elvállalás pillanatában éreztük, hogy nem kellene erőltetni. De a pénz nagy úr, csináljuk meg. És meg is csináltuk, éppen csak jóval több időt, energiát igényelt, mint amire készültünk.

Emiatt aztán sok dologra nem maradt idő, így elmaradt a fejlődés és elmaradtak olyan belső fejlesztések, amik szükségesek lettek volna. A fókusz hiánya egész egyszerűen szétverte a normális munkát. Mert itt a fókusz azt jelenti: azt csináld, amit tudsz, amiben biztos vagy. Ez lesz a legjobb neked és az ügyfelednek.

Igaz, lett ennek egy olyan hozadéka is, hogy pár dologba kénytelenül beletanultunk, és most több mindenhez értünk. Ez jó. Csak kicsit drága volt.

Szóval, idén van mire figyelni, hogy ne csesszük el. Két rossz évet nem szívesen csinálok végig. Elég volt egy is.

Alapvetően kétféle megközelítését látom a Valentin napnak: vannak, akik tiszta szívből gyűlölik, és vannak, akik szerint ez egy fontos és nagyon jó dolog. Az előbbi körbe jobbára hímnemű, míg az utóbbiba főleg nőnemű ismerőseim vannak (persze nem kizárólag). És természetesen sokan vannak a kettő vélemény között valahol.

Egyébként valamikor a kilencvenes évek elején láttam egy riportot egy "butikos" hölggyel, aki határozottan állította, ő "hozta be" a Valentin napi ajándékozási szokást kishazánkba. Miért? A sok szöveg lényege az volt, mert ez üzlet. Vagyis aki úgy gondolja, hogy a Valentin nap igazából azért van, hogy az év egyik legunalmasabb időszakában is legyen mire pénzt költeni, akkor ez alapján nem jár messze az igazságtól.

Nade marketingesként nem szabad kiindulni a saját preferenciáinkból. Azt kell tenni, ami hatékonyság szempontjából fontos. Így aztán ezek után fel is teszem az eheti kérdést: fontos a Valentin nap hirdetési szempontból?

Egy bő hete kérdeztem meg itt a blogon, hányan szeretitek a Facebook-ot. Mint az várható volt, az első szavazók - úgy 100 szavazatig - jobbára azt válaszolták, hogy igen. De aztán ahogy nőtt a válaszolók száma, úgy csökkent az igenek aránya, és végül mostanra, 338 szavazat után az alábbi eredmény született:

Ez engem egy kicsit meglepett. Azt hittem, többen vannak, akik szeretik a Facebook-ot. Érdemes elgondolkozni ezen az eredményen. Persze, ez nem reprezentatív felmérés, és persze, ez erősen torzított, hiszen ezen blog olvasói nem az átlag internetezőket jelentik.

De talán pont ilyen, szakmai szemmel is érdemes elgondolkozni azon: vajon hány olyan szolgáltatás van, amit használunk, de nem szeretünk?

Érdemes lenne végigmenni azon, hogy akik nem szeretik, miért nem szeretik a Facebook-ot. De ezt most erőforrás hiányában nem teszem meg. Egyébként is elég megnyugtató nekem az, hogy nem vagyok egyedül azzal, hogy nem szeretem, de használom, mert hasznos.

Köszönöm a sok választ, köszönöm az aktivitást, lesz újabb kérdés már holnap, szavazzatok akkor is!

Képzeld el azt, hogy rákattintasz kedvenc helymegosztó alkalmazásodra, mondjuk a Foursquare-re, és ahogy kilistázod azt, hova akarsz bejelentkezni, egy 8-10 oldalas lista ugrik fel. De nem ám azért, mert annyi értékes hely van a közelben, hanem mert már az összes létezi kis és nagyvállalkozás, bolt és kocsma fönt van 4squre-en, mert mind azt hallották, hogy annak mekkora a marketing értéke.

Ráadásul a kisvállalkozások nem sokat szaroztak. Nem azt írták föl, hogy Kontyalávaló Bt., mégcsak azt sem, hogy Sarki kiskocsma, hanem pl. ezt: Forralt bor 150,- Ft.

És most képzeld el, hogy be akarsz jelentkezni. És választhatsz a fenti "Forralt bor 150,- Ft", az "Akciós téli gumi", a "TV-t kamatmentes hitelre", a "3at fizet 4et vihet" és a "Minden pénteken all eat nap - Sanghaj büfé" helyek közül. Jó lesz?

Utálni fogod, de nagyon. Én legalábbis utálnám.

Márpedig ha tényleg mindenki használni fogja ezeket a szolgáltatásokat, akkor nagyon hamar meg fogják ezt ugrani a cégek. És nem lehet majd meggyőzni őket, hogy ez nem erről szól. Főleg, mert ők is látják, egy-egy bejelentkezés megjelenhet a Twitteren és a Facebookon is. Nincs az a meggyőző magyarázat, ami miatt erről egy cég lemondana.

És ez lesz a helymegosztás halála. Vagy az ok, hogy bevezessék a 2.0 verziót...

Előre elárulom, hogy elég szélsőséges nézetet vallok a "felnőtt" tartalmakkal kapcsolatban. Azt gondolom, hogy a fiatalság védelmére, mások lelki megnyugvására és hasonló jól hangzó dolgokra hivatkozni, majd ezek miatt bármit korlátozni iszonyúan álszent és fölösleges dolog.

Kedvenc példám erre a tv műsorok korhatár karikái: a fiatalok konkrétan leszarják, hogy ott van, de legalább segítik őket: a piros 18-as karika biztos valami érdekes film lesz. Egy 14-15 éves naná, hogy megnézi, sőt, ez a jelzés egyben felhívás keringőre: gyere, nézd meg, hisz ez tilos ám neked!

A szabályok azért vannak ugyanis, hogy megszegjük azokat.

És akkor most legnagyobb örömömre az új médiatörvény miatt már az interneten is burjánzik ez a hülyeség. Nem mintha nem ömlene számolatlanul a szex és a pornó egy-egy jól elhelyezett keresőkifejezésre... azért oda kell tenni a 18-as jelzést, ha az írásmű

felnőtt, erotikus tartalmat vagy szélsőséges ill. indokolatlan erőszakot tartalmaz, amely bizonyos személyek számára sértő, el nem fogadható lehet

És honnan a faszból tudjam, már elnézést, hogyha ilyen alpári kibaszott módon káromkodok, az kit is fog zavarni? Akkor ha szabadszájú vagyok, legyen kint a 18-as karika? Vagy csak akkor, ha picsát és pöcsöt rakok ki képben? És ha szövegben? És mi a szélsőséges? Mi az indokolatlan erőszak? Ha nekem szélsőséges az, ha valaki a vallásról ír, akkor legyen kint a 18-as jelzés? Ugye, milyen triviális kérdések ezek?

Gumiszabály ez, bárhonnan nézem. Arra jó, hogy adjunk a szarnak egy pofont, aztán kiállítsuk egy vitrinbe a Parlament egyik lépcsőfordulójánál, állítsunk mellé őröket, és nézegessük: ugye milyen szépen kifejezi államiságunkat? Ezek vagyunk, hát nem? Álszentek, de nyugodtak, hiszen tettünk azért, hogy jobb legyen a világ!

Kár, hogy ezt csak olyanok kérték, akik elé 18-as karikát tennék. Mondjuk a szemük elé már nem kell, van saját szemellenzőjük.

Tehát íme egy újabb lépés a szép új világ felé: mostantól a blog.hu-n is él a szabály, az adminisztrációs rendszerben bekapcsolható, ha 18+ -os blogunk van, jöjjön fel egy kérdés: elmúltál-e már 18?

Már csak egy külön kötelező blog tag kellene ehhez, amire rá lehet keresni. Nagy sikere lenne a tinik körében.

A múlt hét végén eltemették az iWiW-et. Bár nem halt meg, sőt, várhatóan az elkövetkezendő módosítások kicsit több életet is fognak belé lehelni, de egy eddig nem igazán ismert statisztikai szolgáltatáson hirtelen nagyot zuhant a grafikon, és azt a hatást keltette, mintha az iWiW látogatottsága hirtelen a Twitter hazai látogatottságára esett volna. Az igazán drámai az esés sebessége: alig néhány hét alatt állt bele a földbe a grafikon.

Az alap cikk a Techline-on van, amin annyira nem lepődök meg, nem ez az első bulvár szagú írás náluk. De a tények tények, mondhatnánk, a grafikon csúnya esést mutat. És bár a cikk megemlíti a Webaudit adatokat és a Google Trend-et is, azoknak a grafikonja valamiért nem fért bele az írásba.

Mondjuk azt nem értem, hogy csak nekem tűnik fel, hogy fájóan hiányzik a Network.hu, és a MyVip? Na mindegy...

A dolog annyira komoly lett, hogy ma az [origo] PR ügynöksége kiadott egy közleményt, hogy nem szabad a számokat komolyan venni. De mégis, mi hiányzik a cikkből, mi az, ami történt? Mert a cikk szépen leírja, hogy ez a grafikon nem látogatottság, hanem valamilyen módon az aktivitás mérése. Akkor tehát?

Ami történt, az természetesen design váltás az iWiW-en. Emiatt mérhet kevesebb oldalletöltést naponta a Webaudit és emiatt eshetett ekkorát a Statcounter is.

Mert azt bizony nem igazán tudjuk, pontosan mi alapján is mér az a rendszer. Csak azt valószínűsíthetjük, hogy az iWiW forgalomterelő képességét figyeli.

We rank social media sites according to their traffic generation capabilities i.e. the amount of traffic they refer to other websites. We do NOT rank social media sites according to the amount of traffic they receive.

De az ilyen nagy esés, ami egybeesik az új designnal, és más mérések nem támasztják alá, azt mutatják, hogy vélhetőleg a módszertani probléma az, amire a Techline újságírója bukkant. Hogy pontosan micsoda? Ehhez sajnos nagyon kevés az adat. A Statcounter oldalán 2010 májusi számszerű adatok érhetőek el arról, hány helyről származnak az adatai, és ennél többet nem mond el, így sajnos nem nagyon lehet mit kinyomozni.

Tanulság? Nem sok van. Talán csak az a régi mondás, amit tanultam: megfelelő mennyiségű adat birtokában mindent, és annak az ellenkezőjét is be lehet bizonyítani.

Van nekem egy fixa ideám: sok ember nem azért használja a Facebook-ot, mert az annyira de annyira jó lenne, hanem azért, mert iszonyú sokan használják, és kénytelen használni ő is. Most nem is elsősorban arra gondolok, hogy az FB is néha lefagy, meg össze-vissza működik, hanem úgy általában van valami viszketés, amikor használni kell. No persze meg lehet szokni, sőt, talán meg is lehet szeretni. De a kérdésem mégis az: szereted te a Facebook-ot?

Azt gondolom, még napokig, sőt, hetekig hatása lesz a szakmai közbeszédre a Superseo konferenciának. Részben a jó előadások miatt, részben amiatt, hogy a szakma krémje majdnem teljesen ott volt, és az ott elindult gondolatmenetet érdemes végigvinni. Vagyis kaptunk egy jó nagy adag feldolgozandó témát.

Nekem az egyik ilyen gumicsont Nebehaj Viktor. Nem a személye, mégcsak nem is azok a konkrét dolgok, amiket mondott, hanem a szemléletmódja. Illetve az a szemléletmód, amit képvisel.

Ha olyan kérdést kapott, amire nem volt szabad válaszolnia, akkor visszakérdezett: "Te hogy csinálnád?" Bár az még szebb volt, amikor ilyen választ adott: "Ez a megoldás jó a felhasználónak? Ha igen, akkor jó a Google-nek is."

Persze ha valaki trükköt mondott, és tudott rá példát is (illetve elvi lehetőséget), akkor az volt a válasz: "Jelentsd a Google-nek."

Az egész nekem egy dologra mutatott rá: van egy olyan szemlélet (mégha PR célzattal is), ami elsősorban a felhasználókról szól. Másodsorban is. Sőt, mindenek felett.

Nekem egyébként az jött át, hogy ez nemcsak PR. Valóban így gondolják, illetve Viktor legalábbis valóban így gondolja.

Ha ezt kicsit továbbgondolom, akkor visszaigazolva látom azt a szemléletet, amit én is fontosnak tartok: nem a Google-nek kell készíteni az oldalt, hanem a felhasználónak - és ez akkor a Google-nek is jó lesz. Ez talán a legfontosabb tanulság, amit a két nap adott.

Illetve megerősített.

Pár órája ért véget az első Superseo konferencia, ami nemcsak attól volt különleges és feledhetetlen, hogy hazafelé 8-10 centis hóban kellett lejutni az ország második legnagyobb csúcsáról, Galyatetőről. Persze a behavazott Mátra látványa akkor is megérte volna, ha a konferencián nem történik semmi, de szerencsére nem így volt.

Már odafelé is megkapó volt az út hangulata, végig ködben haladtunk, és csak olyan 600 m fölött történt az, hogy kijutottunk és messzebb is elláttunk. Sőt, a csúcsra jutva lenézhettünk a ködös tájra: a felhők közül kiemelkedő hegyek azt az érzést keltették, hogy mi most eljöttünk valahova, ahol majd nyugalomban és békességben megvilágosodhatunk.

Vagy legalábbis bulizhatunk egy jót, miközben talán lesznek érdekes előadások is.

És voltak. A konferencia jellegéből következően persze Google túlsúly volt. Nemcsak a témákban, hanem az előadókban is: Heal Edina tartotta a keynote-ot, Vadász Illés tartott egy nagyon hasznos előadást a Google Analytics-ről, de aki az igazán "nagy szám" (hiszen eddig még hazai konferencián nem szerepelt), az Nebehaj Viktor volt.

Viktor a Google - Search Quality osztályán menedzser, vagyis ő is azon dolgozik, hogy minél pontosabb találatokat kapjunk a Google keresőben. A konferencián ő volt A Google, legalábbis ahogy néztem a reakciókat (ennek az is volt az oka, hogy a rendezők folyamatosan előtérbe helyezték, és Viktor beszélgetett, előadott, honlapokat elemzett - és Heal Edina és Illés is hazamentek még az első nap...).

Mivel eddig idehaza jobbára csak azokkal találkozhattunk konferenciákon, akik az AdWords területén dolgoznak, így valaki, aki a search részlegen van, valóban újdonság volt. És ahogy félig viccesen megjegyeztem neki: ő volt itt most a Harry Potter - az a fiú, akire mindenki kíváncsi és mindenki a háta mögött róla beszél.

Maga a konferencia nagyon jól sikerült szakmailag: egyrészt az első konferenciákra jellemző lendület, másrészt a téma újszerűsége (mint konferencia újszerű, természetesen) adta azt, hogy érdekes és hasznos előadások sorára tudtam beülni - ráadásként még bosszankodhattam is, hogy a két szekció miatt néhány program ütötte egymást.

Érdemes végigolvasni a Yamm-on a konferencia twittjeit, elég jól átadja a hangulatot és a tartalmat. És abból is látszik: szakmailag ütős volt, miközben hangulatában családias.

Számomra egyébként két olyan előadás volt, ami kiemelkedett a többi közül. Az egyik a már említett Vadász Illés féle Google Analytics előadás, ahol a lehetséges hibákról és "nehéz esetekről" beszélt, konkrét megoldási javaslatokkal.

A másik pedig Bobály Mihály előadása, aki arra próbált választ adni, hogy vajon a SEO-ra kifizetett pénzek befolyásolják-e a Google AdWords kampányokat, vagyis olcsóbb lesz-e így az AdWords, és ha igen, mennyivel. És bár konkrét választ nem tudott adni (iszonyúan sok a bizonytalansági tényező), de arra elég konkrét bizonyítékokat talált, hogy egyrészt a jó SEO csökkenti az AdWords kampányok egy kattintásra eső díját, másrészt nagy átlagban 1:2 arányban érdemes megosztani az ilyen területre szánt költségeket a SEO és az AdWords között.

A konferencia egyetlen negatívuma egyébként szerintem az volt, hogy a szervezők - főleg a két főszervező, Bánóczy Zoltán és Varga "Longhand" Péter - túlvállalták magukat. Hiszen előadtak, beszélgettek - és közben szerveztek. Nagyon elfáradtak a végére, de elmondhatják, hogy csináltak egy nagyon-nagyon jó konferenciát.

Gratula!