Onlinemarketing blog

Vasárnap óta figyelgetem a híreket a West Balkán ügy kapcsán, sőt, ma még egy rádióban is kérdeztek róla, mint szakértőt. Addig világos minden, hogy ahány ember, annyi módon látta a dolgokat. Az is világos, hogy a média egy része hülye, és felkap minden, ami akár csak kettővel több letöltést generál. Ami nekem nem világos: miért lepődünk meg ezen?

Emberek, ti, akik meg vagytok lepődve! Hol éltetek eddig? Nem olvastok pl. Index fórumot? Nem nézitek a kommenteket a blogokban (főleg az Index címlapos blogokban)? Nem figyeltétek meg mekkora sikere van az olyan oldalaknak, amelyek csak belemerítenek a közösségi médiába és kirakják a furcsákat mindenki elé közprédának?

Nem láttátok még a Privi.hu-t?

Nem történt semmi más, mint ami az elmúlt években történt. Azok, akik közösségi médiáznak, pont úgy viselkedtek, ahogy szoktak: gondolkodás nélkül, zsigerből leírtak mindent, amit láttak vagy látni véltek. És hozzárakták a maguk stílusát, tévképzeteit és kulturális hátterét.

És pont ennyit ér ez az egész katyvasz. Kollektív intelligencia, mi? Röhögnöm kell. Már szombat előtt is lehetett tudni: attól, hogy valaki képes leírni két mondatot (az most mindegy, milyen helyesírással), még nem jelenti azt, hogy okosabb, mint az átlag. És az átlag nem okos. Ez van, drágáim. Az átlag ember felületes, birka és előítéletes. Persze a saját szakterületén (ha van neki olyan) ettől eltérő, de amúgy az életvitelében, viselkedésében egyszerűen viselkedik.

Mert így érzi jól magát.

Nem kell ezen csodálkozni, és főleg nem kell emiatt temetni a közösségi médiákat. A közösségi média ugyanis nem több, mint egy nagyító: koncentráltan megmutatja, milyenek vagyunk. Ilyenek.

Ha tetszik, ha nem.

A múlt hét végén olvastam a Kreatívon egy cikket, amit Juhász Péter Tibor, a P&G integrált kommunikációs vezetője írt, a címe: Egy Facebook-like nem ér semmit.

Látványos és provokáló cím, első felindultságomban mégsem mertem rá válaszolni. Kellett pár nap, hogy magamba szálljak, és végiggondoljam: kell-e válaszolni egy olyan cég kommunikációs vezetőjének az írására, amely cég számomra láthatóan nem érti és nem használja jól a közösségi médiát. Jelen vannak persze, de a jelenlétünk tipikus nagyvállalati: nem lép túl az egyoldalú kommunikáción. Nem párbeszédet folytat.

Azon is sokat gondolkodtam, van-e értelme kijavítani azt a néhány fogalmi pontatlanságot, ami a cikkben tetten érhető. Nem lesz-e olyan a hatása, mintha a kisegér akarná oktatni az elefántot arra, hogyan kellene dübörögni a hídon.

Végül felmerült bennem az is, csak én látom-e a cikkben a logikai ugrásokat, az alapvetően nem egymásból következő dolgok összehasonlítását?

Ezért jó szokásom szerint egy nagyon rövid twitter üzenetet dobtam be a közösségbe. Az arra érkező reakciók fele egyetértett a cikkel, de a másik fele nem, és hasonló véleményeket fogalmazott meg mint én. Néha élesebben is.

Így pár nap ráalvás után úgy döntöttem, megírom, mi a problémám. Kezdem az elején, hogy érthető legyen, milyen gondolatmenet vezérel.

A közösségi média nem a Facebook. A közösségi média kampány nem a Facebook kampány. A közösségi média sikeressége nem a like-olok száma. Sőt, a közösségi média nem szükségszerűen internet. A közösségi média valójában egy olyan terület, ahol szóbeszéd marketinget folytatunk. (Word-of-mouth marketing, azok kedvéért, akiknek az oldalletöltés is PI, lehetőleg angol kiejtéssel.) Ez az én alapállásom. Éppen ezért a szóbeszéd marketing legfontosabb szervezet, a WOMMA által készített rövid tájékoztató füzetet tartom úgy fogalom, mint tartalom szempontjából irányadónak. Címe: Szóbeszéd 1x1. És milyen a hatalmas szerencsénk, Dévai Zoli ezt lefordította, sőt, elérhetővé tette a blogján is (itt van a lap alján). 

Ez alapján első körben szeretném a Juhász Péter Tibort kicsit kijavítani. A cikkben általa emlegetett seeding jelentése nem az, amire ő gondolt.

Idézve a Kreatívon megjelent cikkből:

A tömeges lájkolóvásárlás nem építi a márka imázsát, és online terjesztés (seeding) hatására sem vált még love branddé egyetlen márka se. 

Idézve a Szóbeszéd 1x1-ből:

Termék „magvetés” (seeding): Megfelelő terméket a megfelelő kezekbe és a megfelelő időben, hogy információt vagy mintákat szolgáltassanak a befolyásos egyének számára.

Bár ez a fogalomhasználati hiba az írás mondanivalóját nem módosítja, mégis fontosnak érzem, hogy egy szakmai lapban pontos információ jelenjen meg. De elfogadom, hogy lehetnek cikkek, ahol az online terjesztést seedingnek hívják. Ha így van, készséggel vitatkozom azokkal is.

Ha valaki végigolvassa a Szóbeszéd 1x1-et, akkor láthatja, a szóbeszéd marketingnek mennyi olyan eszköze van, amely arra hivatott, hogy közösségeket hozzon létre, közösségeket lásson el olyan témákkal, amikről szívesen beszélnek, és amelyek a cégünkről, a brandünkről szólnak.

És ha valaki a felsorolás vége felé jár, akkor találkozhat ezzel:

Beszélgetés létrehozása: érdekes, vagy vicces hirdetés, e-mailek, szlogenek, szórakoztató tartalom, vagy reklámok (promóciók) megtervezése olyanra, hogy azok szóbeszédet indítsanak el.

 A Kreatívon megjelent cikkből idéznék ismét (kiemelés tőlem):
 

A Forbes listáján az Old Spice-kampányt minden idők harmadik legjobb közösségimédia-aktivitásának választották. Ez persze minden kollégámat nagy büszkeséggel tölti el, de csöndben jelezném, hogy egy fityfenét volt ez közösségimédia-kampány. Legalábbis nem annak indult, és nem is azért kapott Grand Prix-t Cannes-ban. Médiaoldalról abszolút hagyományos tévékampányról van szó. Persze a film annyira tetszett az embereknek, hogy utána tömegesen nézték meg a Youtube-on, és spontán módon kezdtek el beszélni a filmről. 

Tehát mi történt? Sikerült a szóbeszéd marketing egyik eszközét a cikk írója szerint is tökéletesen használni. És ha fenntartjuk az eredeti állításom, hogy a szóbeszéd marketing eszközeit használva a közösségi médiában kommunikálunk, akkor talán nem túlzó azt állítanom: attól, hogy a kommunikáció alapja egy kutya közönséges tv reklám, ez bizony még közösségi média reklám marad. Mert - mint írtam - a közösségi média reklámnak nem kötelező eleme az internet. Persze itt érzi igazán jól magát, ez igaz.

Így azt kell mondjam, én egyetértek a Forbes listájával: ez valóban közösségi média kampány.

És így a végén eljutottunk a Like-ok kérdéséhez. A cikk írója szerint az a baj a Like-okkal, hogy a Like-ok mögött nem valós rajongás van, hanem kikényszerített kattintás: a Like-okat a cég vásárolja.

És hogy ez baj, mert akkor az így szerzett Like-ok valójában nem érnek semmit. És ebben van egy nagyon nagy igazság: az így szerzett Like-ok semmit nem érnek, ha rosszul használjuk föl azokat!

Olyan ez, mint az e-mail címlista. Számtalan cég gyűjtögeti az e-mail címeket, de sokkal kevesebb van, amelyik ezeket jól is használja. Jól, vagyis üzletileg hatékonyan. A Like pedig néhány praktikus szempontból olyan, mint az e-mail cím: van köztük nagyon értékes és nagyon jó és van köztük értéktelen is. De ahogy nem jelenthetjük ki azt, hogy az email címlista nem ér semmit, úgy nagyon bátor kijelentés az, hogy a Like nem ér semmit.

Ahhoz, hogy a Like érjen valamit, nagyon fontos a tudatos és a közösség igényeit is ismerő kommunikáció. A párbeszéd. Nem lehet "csak úgy" feldobálni az üzenőfalra érdektelen dolgokat. Nem érdemes eltéríteni a tartalmat, vagyis elkezdeni teljesen mást és más stílusban nyomni, mint ahogy korábban a Like-okat szereztük. Ez persze nagyon nehéz dolog. Mi is sokat izzadunk rajta, hogy eltaláljuk egy-egy partnerünk közösségének az igényeit, és vannak esetek, amikor ez nem sikerül tökéletesen. De akkor sem jelentem ki, hogy azért, mert most ez nem sikerült, a Like nem ér semmit.

Olyan ez, mint a síelés: én nem tudok síelni, amikor kipróbáltam, jól meghúzódott a bokám, ergo a síelés hülyeség. Igazam van?

A közösségi média és azon belül a közösségi média kommunikáció nem attól különleges eszköz, hogy új. Még attól sem különleges eszköz, hogy divatos. Attól különleges eszköz, hogy a korábbiaktól merőben eltérő céges kommunikációt kíván. Ezt minden egyes alkalommal elmondom, amikor pl. ezt a területet oktatom. És azt is elmondom: ez nem megy mindenkinek. Sok cégnél nincs meg az a rugalmasság, hogy váltsanak, hogy hirtelen ne a hagyományos, jól megszokott, egyirányú marketinget folytassák.

Lehet, talán ez lesz a baj. Mert ilyen esetekben tényleg semmit nem ér a cégeknek a Like. Kár beléjük.

A nagyobbik lányom (lassan 9 éves...) mondta, hogy meg szeretne nézni egy filmet, amit pár hónapja látott. A címét nem tudja... De arra emlékszik, hogy szerepel benne négy vagy öt gyerek, meg van valami panda, és jól tudnak verekedni. "Nem emlékszel, apa?"

Apa nem emlékszik. Apa ezt a filmet tuti nem látta... "Még valamire emlékszel?"

"Hát, annyira nem, de" - és elkezdett énekelni - "hármat ugorj, mint a kenguru,...".

Hopp, ezen el lehet indulni! És igen, erre már volt valami találat. Ez a dal a Panda Péter tánc. Innen már minimális kereséssel kiderült, hogy a szám a Gorilla bácsi című Walt Disney moziból van... 

Ami film elérhető DVD-n. Szombaton meg is nézzük.

Csak ennyire változtatta meg a lehetőségeinket az internet. Ezek már teljesen más felhasználási szokások, teljesen más távlatok. Olyan új viselkedés minták, amikbe még sokan bele se gondoltak. Hiszen minimális információból is elő lehet szedni néhány perc alatt azt, amire szükségünk lehet.

Itt ülve a gép előtt.

Mostanában föl-föltünedeznek olyan online tanácsadók, akik fontosnak érzik megjegyezni, hogy évekig külföldön dolgoztak, de most "hazajöttek". Ilyenkor mindig elgondolkozom magamban: ez most akkor előny vagy hátrány?

Van-e olyan tudás, amiben jobbak azok, akik az elmúlt 5-10 évet külföldön töltötték? És van-e olyan tudás, amiben rosszabbak?

Egy biztos: ha valaki éveket élt külföldön, akkor ő abban az előnyös helyzetben van, hogy nincsenek olyan rossz beidegződései, amik a hazai piacból következnek. Ugyanakkor nagy kérdés, mennyire ismeri a hazai piacot?

De tényleg, ha valaki itthon akar online tanácsadni, mennyire kell ismernie a hazai piacot, a hazai szereplőket?

Én azt gondolom, nagyon. És azt is gondolom, hogy a messziről jött ember azt mond, amit akar. És mindig eszembe jut: vajon miért jött haza?

De az is igaz, ha valaki külföldön tényleg jól dolgozott és sok gyakorlatot szerzett, akkor az ott szerzett tudását nagyon jól tudja kamatoztatni idehaza. A más látásmód, az eltérő tapasztalatok sok-sok jó megoldás adaptálást teszik lehetővé, és ezzel mindenki jól jár: az ügyfél is, a piac is és persze a tanácsadó is.

Vagyis jó az, ha néhányan hazajönnek és itt kamatoztatják a tudásukat. Szükségünk van rájuk, szüksége van a piacnak rájuk.

De csak akkor, ha tényleg van tudásuk is. Vagyis ha van valódi referenciájuk: olyan, ami ellenőrizhető.

Szakmai blogot írni, tanácsot adni üzleti dolgokban mindig is felelősséggel járó feladat. Hiszen nemcsak befolyásoljuk az érdeklődők üzleti döntéseit, de ráadásként akár piacot is teremthetünk olyan szolgáltatóknak, szolgáltatásoknak, amik úgy egyébként ismeretlenek. Hiszen a jó tanácsadó legfontosabb ismérve, hogy elfogadott, hogy bíznak benne.

Éppen ezért hallgatnak rá. És ebből a bizalomból fakad a felelősség is.

Persze ez azt is jelenti, hogy igenis befolyásoljuk - befolyásolom - azokat, akik a tanácsokat követik. És ha kellően sokan követnek egy tanácsadót, akkor bizony olyan új piacokat is felépíthet, amik korábban nem is voltak. Ez egy ilyen önbeteljesítő jóslat: azért csinálunk valamit, mert a tanácsadó azt mondta, hogy ezt fogják csinálni 2011-ben a cégek, tehát ezt nekünk követni kell.

Nincs is ezzel mindaddig baj, amíg ezek a tanácsok működnek. Még akkor sincs ezzel igazán baj, ha ezek a tanácsok hazabeszélnek. No nem mind, csak van egy-kettő, amelyik a saját üzletet segít építeni. Van ilyen. Én is élek néha ezzel az eszközzel.

A baj akkor van, ha egy tanácsadó egyszer csak megváltozik, és a felépített bizalommal elkezd játszani. Sajnos látok ilyet is, elsősorban két irányba történő elfordulással.

Az egyik a nettó népszerűség. Az Index.hu és az Origo.hu is kirak a címlapjára blogokat. Ezek a blogok aztán jó nagy látogatottságot kapnak, ami egyrészt nagyon szépen mutat az Analyticsben, másrészt azt a csalóka képet mutatja: a blog írója népszerű. És hát kiszámíthatóak a szerkesztők, lehet tudni, hogy milyen írások fognak szinte biztosan címlapra kerülni. Tehát lehet úgy írni, hogy részben ebből, részben organikus Google találatokból jöjjenek az olvasók. Lehet egyfajta tanácsadói bulvárra játszani.

Aki ezt az utat választja, az könnyen járhat úgy hogy a népszerűség oltárán elvész a szakmai elismertség. És bár lesznek ügyfelek, de egyre kevésbé olyanok, akik valóban a tudásra kíváncsiak. Inkább az a fontos nekik, hogy az Ismert Tanácsadó legyen az emberük. Ez a modell még működhet is, már ha van az embernek gyomra hozzá.

A másik irányt én úgy fogalmazta meg: a hazabeszélő. Lassan csak olyan írásokkal találkozik nála az ember, ami csak azzal foglalkozik, amit ő csinál. Az  trend, ami az ő üzlete, az lesz a jövő, amibe ő befektet. Számos ilyen példát látok magam körül, és olyankor mindig elgondolkozom: csak én látom, hogy a tanácsadó a saját pecsenyéjével van elfoglalva? Mert ha ezt sokan látják, akkor bizony a szakmai bizalom rohamosan csökkenhet, az pedig pont a tanácsadói pozíciót gyöngíti. Az üzlet itt is megmarad, csak a korábban elismert tanácsadóból egy jó tollú sales-es lesz idővel.

Biztos, hogy ez lenne a cél?

Mondhatjuk, hogy a fentiek nem más, mint egyfajta fejlődés. Én ezt inkább változásnak nevezném. És a magam részéről igyekszem kínosan ügyelni arra, hogy ne kerüljek bele egyik irányba se. Igaz, egészen biztosan én majd valami harmadik fajta butaságot követek el.

Mert végülis nincs tökéletes ember és nincs tökéletes tanácsadó sem.

Kelt szokott azzal poénkodni, hogy a hazai Foursquare felhasználók száma alulról közelíti a százat, vagyis valójában néhány tucat emberről beszélünk, olyanokról, akik amúgy is elérhetőek Twitteren, Facebookon, blogokban. És bár a helyzet biztosan nem ennyire negatív, de tény, a helymegosztó szolgáltatásokat használók száma egy erős kisebbség csupán. De pont azért, mert elérhetőek a Twitteren, Facebookon, blogokon, sokkal nagyobb a hangjuk, mint a tömegük.

Persze ennek ezer oka van, hogy így alakult. Személyes tapasztalat: amikor közösségi médiát oktatok, azt a legnehezebb elmagyaráznom, mire jó a helymegosztó szolgáltatás. Még a triviális példák sem igazán működnek: értik, amit mondok, de nem tudják, ez mire jó.

És valóban, józan paraszti ésszel nem felfogható, minek kell boldog-boldogtalannal megosztani, én éppen most hol járok? Mert csak? Mert buli? Mert közösség?

Mert divat. Szerintem.

Persze ettől ez még egy fantasztikus dolog, de amúgy úgy hülyeség, ahogy van. Nekem, meg sokunknak. Másoknak meg az életük részévé vált (ahogy nekem a Twitter, igen). Csak talán belőlük kevés van. Néhány tucatnyi... Erre pedig nehéz üzletet építeni.

Egyébként én kipróbáltam a Foursquare-t, olyan másfél-két hónapig folyamatosan bejelentkeztem mindenhonnan. Jó volt, tetszett, meguntam. Nem kaptam semmi olyan pluszt, semmi olyan egyedit, amitől érdekes maradt volna. Bár biztosan bennem van a hiba, és talán újra el kellene kezdeni?

Mert valójában azok számára, akiknek a közösségi média az életük része, a Foursquare pont annyira magától értetődő és használt dolog, mint nekünk az email, az sms vagy maga a mobilhívás. Van egyre több olyan ember, akiknek nem kérdés és nem divat a helymegosztás, hanem olyan praktkus szolgáltatás, ami egyrészt szórakoztató, másrészt haszna is van. És ha ez a réteg elég nagy - vagy vásárlóerőben elég erős -, akkor nagyon hamar a cégek is felismerik a megoldás hasznosságát. Addig csak egy-két olyan hely van idehaza, ahol egy bejelentkezés kedvezményt vagy ingyen sört jelent.

Már azoknak, akik tényleg benne vannak a néhány tucatban. Mi többiek meg maradunk elavultak, és senki nem fogja tudni, éppen hol vagyunk.

A szokásosnál élénkebb volt az idei első hét. Részben e miatt is olyan az érzésem, hogy 2011-ben végre ismét meg fog lendülni a piac, és talán-talán visszatér a válság előtti állapot.

Illetve ez így nem igaz. Olyan már sosem lesz a piac, mint 2009 előtt volt. Ha a lendületet vissza is kapjuk, ez a lendület már egy egészen más piacot fog "találni". Annyi minden megváltozott...

Mára külföldi szolgáltatások a piacvezetők. A hirdetési pénzek egy jelentős része így kifelé megy az országból. Eközben a display piac jelentősége csökkent, az egyéb megoldások értelemszerűen erősödnek.

Ráadásként egyre több mikrovállalkozás és kisvállalkozás fordul az internet felé, kezd el egyre több pénzt elkölteni.

A közösségi média szerepe iszonyúan megnőtt, rengeteg olyan reklámmegoldás van, ami nem médiaköltés miatt drága.

És akkor még a mobilról nem is beszéltem...

Sorolhatnám, de minek? Az elmúlt két-három évben minden megváltozott, és most ha megint megindul a piac, akkor bizony sokan csalódnak majd.

Szóval, lendületben vagyunk. Remélem.

Amennyiben a kampány időszak első negyedében a kattintási arány 0,1%-nál kisebb, úgy Origo kérheti a kreatív cseréjét vagy ezen aránnyal AV alapon (állapítja meg az árat.)

Ez olvasható az Origó új médiaajánlatában, a kattintás alapú banner árazás feltételeként. (A zárójelbe rakott részt én írtam be, az valahogy kimaradt, amikor pdf lett a táblázatból, gondolom.)

Nem hiszem, hogy nagyon értelmezni kell ezt a kitételt: az Origó elkezdte komolyan venni, hogy a kattintás (CT) alapú kreatívoknak kattintásra kell buzdítani, vagyis megpróbál gátat szabni annak a gyakorlatnak, hogy egyértelműen brandépítő kreatívokat vásároljanak a hirdetők CT alapon. Ezt egyébként szóban meg is erősítette egy illetékes.

És ez azt gondolom egyáltalán nem baj. Talán lassan tényleg történik valami idén ezen a téren.

Akartam ma írni arról, hogy lehet, regisztrálni kell a blogomat. Arról is akartam írni, hogy állítólag senki nem felelős a kormány médiatörvénnyel kapcsolatos rossz kommunikációjáért. De nem írok. A fenti két dolog ugyanis kizárják egymást.

Vagy mi.

A Blog.hu csapatának a jóvoltából pár napja minden bloghu-s blog elérhető mobil változatban is. Ez értelemszerűen akkor látszik, ha valaki mobiltelefonról nézi meg valamelyik blogot. A mobil változat lényege, hogy egyrészt a tördelés a mobilok méretéhez illeszkedik, másrészt sok elem - elsősorban az oldalsávok - nem látszódnak.

És ez mobilon nem is annyira baj. Mert így a szöveg jobban olvasható, ráadásként kommentezni is lehet.

De a mobilos netezésnél a megjelenésen túl a gépelés sem annyira egyszerű, mint egy számítógépen, éppen ezért azt gondolom, hogy hasznos lehet az alábbi infó azoknak, akik arra vetemednek, mobilról is ezt a blogot szeretnék olvasni.

Tehát nem kell begépelni a hosszú url-t, az onlinemarketing.blog.hu-t, hanem az oldal megtekintéséhez elég ennyi:

OMB.hu

És íme, itt is elérhetőek vagyunk!
 

Úgy alakult, hogy a Telenor jóvoltából néhány hétig hozzám került egy Samsung Omnia 7-es telefon. Amikor decemberben egy rendezvényükön felmerült, hogy tesztelhetnék készülékeket, arra gondoltam, valami egyedit kérek, valami olyat, ami még nem volt a kezemben. Mivel az iPhone-okat ismerem, ráadásul olyan nincs is még a Telenornak, az Androidos készülékekhez is van szerencsém (nekem egy SonyEricsson Xperia X10 van, és került a családba karácsonyra egy X8 is), így vagy egy Nokia vagy egy Windows Mobile 7 jöhetett szóba.

Én ez utóbbit választottam. A korábbi Windows oprendszerű gépekből már volt pár a kezemben, nekem mindegyik "olyan Microsoftos" volt: se íze, se bűze, megy, de kicsit lassú, kicsit nehézkes... De a Windows Mobile 7-ről elég sok jót hallottam, így azt gondoltam, érdemes lesz kipróbálni!

Mivel a Windows zártabb rendszer, mint az Android, így ha jól sejtem, nem annyira készülékfüggő a tapasztalat. De el kell mondjam, a Samsung vas nagyon meggyőző. Fém hátlap, határozott tartás, nagyon nagy kijelző, ami ráadásul amoled-es - kézbefogva, próbálgatva elsőre meggyőző.

Nem fogom taglalni mi mindent tud ez az új Windows. Akit érdekel, sok cikket találhat róla. A célom az volt, hogy hülye userként nyomkodom, aztán meglátjuk, mi sül ki belőle. Az kiderült, hogy kell csinálnom egy regisztrációt, hogy tudjak bármit is kezdeni az MS világában. Ez megtörtént, és belemerülhettem a Microsoft "boltjába", aminek a neve Market Place. Pénzt nem költöttem, az ingyenes programokat nézegettem - és azért ha nincs is akkora bőség, mint az iOS vagy az Android világában, de itt is volt miből válogatnom.

Viszont ez a platform még nem elég népszerű. A máshol ismert és megszeretett játékok nincsenek, így pl. az Angry Birds sem érhető el Windows Mobile 7-re. Ennek azért nem örültem... a lányaim sem.

Apropó, gyerekek. Azt találtam ki, hogy odaadom nekik, próbálgassák. A Windows Mobile 7 felülete ugyanis első ránézésre is más. Nem olyan, mint az iPhone, nem olyan mint az Androidok, amiket eddig láttam, nem olyan, mint a Nokia - és szerencsére nem olyan, mint a régi windowsok. Egész egyszerűen más. Ezektől eltérő, és mégis jó.

És itt a lényeg: kéremszépen, a Microsoft megcsinálta! Végre sikerült egy olyan felületet összerakni, ami funkcionális, használható, szép és nem lopott! És működik!

A lányaim (majdnem 6 és majdnem 9 évesek) percek alatt megszokták, elkezdtek vele játszani, ki-be lépkedve a programok között. Működik, na.

Sajnos a jó részbenyomások ellenére azért vannak fenntartásaim. Az egyik gondom az, hogy egyelőre - legalábbis ez a készülék - angol nyelvű. Aztán az ingyenes programok száma hirtelen alacsony lesz, amint valami konkrét dolgot keresek. Az külön idegesít, hogy minden mozdulatra elém tolta a Bing keresőt - ami pl. a Market Place-ben kicsit ömlesztve adta ki a találatokat.

A beállításoknál sem éreztem azt, hogy mindent könnyedén elérek. Amit akartak, hogy állíthassak, az persze megvolt, de mélyebbre már nem tudtam belenyúlni a dolgokba.

De mindezek ellenére tetszik. Nem az én világom, valószínűleg nem fogok ilyet venni, de nem azért, mert rossznak találom - egyszerű ízlésbeli döntés miatt. Ha sikerül ezt a vonalat megtartania a Microsoftnak, és ki tud jönni ez a platform "jóárasított" készülékekkel, akkor hosszabb távon valódi ellenfelévé is válhat a többi smartphone-nak. Tényező lehet.

Az alapok úgy látom megvannak hozzá. Ez Minden!

Egy bő hónapja írtam arról, miért láthatunk olyat, hogy ugyanaz a kreatív (hirdetés) egy oldalon többször is szerepel. Nem a béna médiatervezés miatt, hanem mert a CT-re történő vásárlásnál úgyis mindegy.

Ezzel a gyakorlattal persze két nagyon nagy baj van: egyrészt jelentős mértékben devalválja az adott felületet, másrészt sokkal jobban zavarja a látogatót.

Ugyanis az egyszerű olvasót, felhasználót nagyon nem érdekli a hirdetés üzleti modellje. Őt az érdekli, hogy már megint villog itt egy vacak flash izé, már megint megfogja a gépem, és lassabban tudok scrollozni. És ilyenkor jön az, hogy keressünk valami flash vagy hirdetés blokkolót.

Van ugyanis egy pont, amikor ez a fajta megoldás - vagyis az egy oldalon ugyanaz sokszor - már tipikusan idiótaságnak hat. Mutatok egy példát:

Itt egy duplabanner és egy billboard van egymás mellett. Mindkettő viszonylag nagy méretű hirdetés, a tartalma, ütemezése mindkettőnek ugyanaz. Semmit nem nyomatékosít az, hogy egymás mellett vannak. Elég lett volna a duplabanner, mindössze egyszer. Nem zavarna annyira, és nem lassítaná az oldalt.

Ez így szerintem hiba. Nem lenne szabad ilyet megengedni senkinek. Vagy ha marad ez a gyakorlat, ne csodálkozzon senki, ha a bannerek hatékonysága csökken, a reklámblokkolót használó felhasználók száma pedig nő.

Legyünk már igényesebbek. Nem kerül semmibe...

Ha a kommunikáció félre megy, vagyis nem működik, annak az egyik oka az lehet, hogy a két fél nem egy nyelvet beszél. Ez lehet ugye konkrétan a beszélt nyelvből eredő eltérés, de lehet mélyebb ok is.

A beszélt nyelvet is félre lehet érteni, akkor is, ha ugyanazt a nyelvet beszéljük. Nekem mást is jelenthet az, hogy "sirály", mint anyukámnak. Ugyanis a tizenévvel ezelőtti szlengben a "sirály" jelentése a "király" vagyis "nagyon jó" jelentéssel bírt, míg anyukám számára ez csak a madarat fogja jelenteni.

Amikor mélyebb okokra gondolok, akkor nem ezt a felszínes szlengből, beszélt-értett nyelvből eredő különbözőséget gondolom tovább, hanem neveltetésből, tapasztalatokból álló különbségeket. Az értékek szintjén lévő különbséget. Azt a fajta különbözőséget, amikor az üzenet közlője feltételez olyan tudást, feltételez olyan erkölcsi, ismeretbeli szintet, amin ő is van, és így fogalmazza meg az üzenetet - miközben akik a befogadók, egészen máshogy látják a dolgokat.

Tipikus és látványos példa erre a letöltések elleni harc. A hatalmi érvek mellett érzelmi és észérvekkel is próbálkoznak a kiadók, amik soha nem tudnak betalálni: a befogadók ugyanis nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy számukra értéktelen zenekarok bajba kerülnek, számukra jelentéktelen emberek elveszítik a profitjukat. Nem érdekli őket. El sem jut az üzenet lényege hozzájuk.

Ez az egész gondolatmenet most a nagyhatalmú médiás vízfej, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) legutóbbi közleménye kapcsán jutott az eszembe. Az ugyanis látszik, hogy nem igazán értik, mi is a baj azzal, hogy egy angol (szleng)nyelvű szám miatt marasztalták el a Tilos Rádiót. Annyira nem értik, hogy képesek voltak tovább rontani az egész helyzeten, és egy közleményben reagáltak az őket ért vádakra.

Ez a közlemény viszont nemcsak arrogáns és érezhetően lenéző (ráadásul pontatlan is), hanem gyakorlatilag céltalan. Pontosabban még véletlenül sem fogja a kívánt célt elérni. Nem fogjuk e miatt jobban szeretni az NMHH-t, sőt, még jobban fogjuk utálni őket.

Az NMHH házhoz jön a lófaszért: ahelyett, hogy hallgattak volna, még rátettek egy lapáttal, és pontosan megmutatták, mennyire nem értik azt a közeget, amit nekik kell szabályozniuk. Fogalmuk sincs arról, hogyan gondolkoznak az emberek, fogalmuk sincs arról, hogyan kellene ebben a megváltozott médiamixben bizalmat építeniük.

Ugyanis pár dolog megváltozott.

- Nem szeretjük a hatalmasságokat, a hivatalokat.

- Nem hiszünk azoknak, akik jogi szövegek mögé bújnak.

- Nem fogadjuk el azokat az üzeneteket, amelyekben nem egyenrangú félként kezelnek minket.

És ennek amúgy semmi köze nincs a politikai pártállástól. Az NMHH-val nem az a baj, hogy Fideszes vagy KDNP-s vagy mittudoménmilyen pártállású lenne. Az NMHH-val az a baj, hogy olyan módon kommunikál, ami 30 évvel ezelőtt volt megszokott.

Közben meg eltelt 30 év. Egyáltalán nem kedves hivatalnok hölgyek és urak! Tessenek egy kicsit szétnézni a való világban, tessenek már egy kicsit tanulni, milyen ez a világ!

Aztán lehet közleményeket irogatni. Addig meg jó lenne végre elhallgatni.

Mindenkinek ezúton is boldog új évet kívánok!

Ez is egy év lesz, az biztos. Új is, ebben nincs kétség. Médiatörvényben is új, ami külön izgalmassá teszi: változot a reklámszabályozás is emiatt, pl. az óriásplakátok piacát kicsit visszafogták, ellenben pl. a termékelhelyezés zöld utat kapot.

És persze az az imádott rohadt vízfej megmaradt, sőt, ha lehet még idiótábbá változott. A két ünnep közötti sláger ugye az NMHH jóvoltából ICE T lett, és lesz még jópár ilyen vicces momentum idén, így azt gondolom, a boldog is meglesz ebből az évből.

Addig pedig kacagjunk együtt ICE T-vel, akihez természetesen eljutott Ártunk és Ormányunk Kedves Hatóságunk intlézkedése.

I love it! The world still fears me. hahaha !

És máris láthatjuk, miért eleve reménytelen minden olyan szabályozás, amely az internettel kapcsolatos. Természetesen lehet próbálkozni, de az internetet legyőzni... ahhoz minimum érteni kellene hozzá.

Én nem vagyok az a feljegyzős típus. Nem szoktam elrakni úgy a fontos cikkeket, mint Rabbit, becsülöm is őt ezért. És nem szoktam megírni mindent úgy, mint Hírbehozó. Én valahogy nem így működöm. (És igen Krisztián, magamnak írom a blogom!)

Így aztán csak az emlékezetemre tudok hagyatkozni, amikor végiggondolom ezt az évet. És gondoltam lejegyzem, mi volt az a néhány dolog, ami megmaradt és alapvetően meglepett 2010-ben. Nem sok ilyen van, teszem hozzá.

Ami nekem nagyon furcsa volt, az Vaszily Miklós érkezése az Origó élére. Miklós jó szakember, és az Origó vezetése olyan feladat, ami tökéletesen passzol neki. Ami miatt meglepett, az az, hogy alig pár héttel korábban a legnagyobb konkurenciát, az Index.hu-t vezette. Ilyen magas szinten ilyen jellegű változások nem így szoktak történni.

Aztán jött a május, és a szokásos Média Hungária rendezvény - de egyáltalán nem szokásos körítéssel. Számomra a mai napig érthetetlen okokból rászervezett a konferenciára az egyik hazai (üzletileg amúgy sem túl népszerű) webes vállalkozás, így a rendezvényt az utolsó pillanatban át kellett helyezni más helyszínre. Nem lett így se rossz, sőt, többünk szerint ez a változás még jót is tett talán az eseménynek, de a mai napig nem értem, mi értelme volt betámadni rá.

Aztán az év második fele viszonylagos csöndben telt el, és ebben a csöndben két trend lett megfigyelhető: a Facebook kinyírja a hazai közösségi média szolgáltatásokat és ezzel együtt a mobilos megoldások egyre inkább üzletileg is érdekessé váltak.

Az utóbbi hónapok amúgy is inkább a várakozás, a kivárás hónapjai voltak. Iszonyú sok pletykát hallottam, a megvásárolni kívánt Origóról, a még mindig eladó Indexről, mindenféle egyéb piaci mozgásokról - de semmi olyan konkrétum nem történt, ami ne illett volna bele a "normális ügymenetbe". Majd talán 2011-ben. Meglátjuk.

Karácsonytól szilveszterig gyakorlatilag azt teszteli a fél ország, mennyi az a kajamennyiség, amit jelentősebb fájdalom nélkül magába tud tuszakolni. Általában az a megállapítás, hogy elég sok.

És karácsonytól szilveszterig a legtöbb dolgozó ember valójában alibiből dolgozik: ilyenkor úgyis kevesebb a munka. Van persze egy-két kivétel, ilyen kivétel például a kiskereskedelem, hiszen a boltok nyitva, sőt, még nagy vevőforgalom is van. És vannak, akik az év utolsó napjaiban még akcióznak egy hatalmasat. (Be is linkelem az egyik ügyfelünk akcióját, hátha valaki sportszert szeretne olcsón venni.)

Karácsonytól szilveszterig mindent összerakva azért nyugi van. Az utakon a forgalom kisebb, az emberek talán egy fokkal kevésbé idegesek, és akik tehetik, azok a meleg szobában csinálnak valamit - és akik még inkább tehetik, azok a hideg hegyoldalakon mozognak (és igen, vannak, akik ilyenkor valami távoli, egzotikus, és mindenképpen meleg helyen napoznak).

És ebben a nyugis időszakban azon gondolkodtam, milyen is volt ez a 2010. Végül arra jutottam, nagyon egyszerűen meg tudom fogalmazni, a régi székely vicc szavaival.

Milyen is volt ez az év tehát?

- Jó.

Bővebben?

- Nem jó.

Bár az online marketing, az online reklám nagyon hatékony és nagyon sikeres megoldás tud lenni, de önmagában csodára nem képes. Ha a reklámozott termék vagy szolgáltatás nem jó, ha nem versenyképes, akkor hiába csinálunk mi nagyon jó kampányt, hiába célzunk és hiába vagyunk tapasztaltak, egész egyszerűen nem fog működni a dolog.

Ezt úgy gondolom nem olyan nehéz belátni. Ha nem az én termékem vagy szolgáltatásom a rossz vagy javítandó, akkor nagyon jól lehet látni, hol a hiba.

De ugyanezt elmagyarázni az ügyfélnek... mert megértem, hogy sokat dolgoztak. Megértem, hogy kellenek az eredmények. De ha a konkurencia egy kattintásnyira jobbat ad, akkor nekem kisebbfajta csodát kellene ahhoz tennem, hogy legyenek vevők, megrendelők. Mert amit én látok, amit én megtalálok, azt a vevő is látja, megtalálja. És hiába viszem oda a vevőt, ha nem vesz - mert máshol van jobb.

A statisztikákból ezt jól látjuk. A weboldal elemzéséből is, ráadásul a szolgáltatások, termékek is egy kereséssel összehasonlíthatóak. Csak ezt elmagyarázni... 

És a gond ilyenkor az, hogy olyan plusz tudást kell(ene) átadni, amiért aktuálisan nem fizet senki. Hiszen tőlünk adott esetben csak a kampányt kérték.

Az ilyen, gyakorlatilag kudarc-gyanús kampányok akkor "látszódnak" igazán, amikor párhuzamosan több ügyfélnek is dolgozunk, és jól látszik, másoknál mennyire működnek a dolgok. Tehát nekem, mint reklámosnak, az össz sikeresség megvan. Mindössze az ügyfélnek nem működik a kampánya...

Az online marketing sajnos csodára nem képes. Lehet próbálkozni, ideig-óráig el lehet adni bármit, de erre üzletet építeni nem lehet. Ha valaki az interneten vállalkozik, ugyanúgy értenie kell az adott területen, mintha nem az interneten vállalkozna. Ezt érdemes lenne sokaknak megtanulni.

Igen, holnap karácsony. És igen, olyankor jobb nem dolgozni, a családdal kell lenni. És ez úgy is lesz. De addig sem unatkozom, elsősorban azért, mert van mit csinálni. Ez talán a legfurcsább ebben az egész reklámos világban: miközben mindenki csomagol, és ágyő, 2010, majd találkozunk januárban, addig még nekem van egy kevés dolgom. Például egy komplett kampányt el kell indítani és le kell zárni idén.

Ó, nem panaszként mondom, sőt, örülök neki. Csak gondoltam felírom ide, a kéménybe - ebbe a szerkesztetlen blogba -, hogy mivel is töltöttem el 2010-ben a karácsony előtti napokat.

A munka nem áll meg, de holnap - na, holnap már nem akarok sem adservert, sem bannereket látni.

Kellemes karácsonyt!

Itt az év vége, és ilyenkor jönnek az unalmas és semmitmondó "ez történt 2010-ben" jelegű írások, és persze jönnek a még unalmasabb és még általánosabb "mi lesz 2011-ben" írások is.

Hiszen aki kicsit is a piacon van, az pontosan látja, mi történik: látja, mi volt az elmúlt 12 hónapban, és látja, mi várható az elkövetkező 4-6 hónapban. Ha nem így lenne, akkor már nem dolgozna itt: bukott volna annyit, hogy inkább elmegy napszámban kattintgatni valami tartalom-farmra.

Akkor hát miért írok én is ilyen címmel? Mert azt gondolom, azt talán érdemes leírni, hogy mi lenne szerintem a jó - ami eltérhet attól, ami lesz. Hiszen a piacot lehet formálni, és bár annyira azért nem vagyok nagyképű, hogy azt gondoljam, egy írásommal meg lehet bármit is változtatni, de remélem, egy kicsit elgondolkodik pár ember, aki már talán tud változtatni. Vagy nem. De legalább kiírom magamból...

Tehát a helyes cím ez:

Hogyan lenne jó, ha hirdetnénk 2011-ben?

Persze, erre írhatnám azt az általam is már koptatott beszólást, hogy "okosan". Dehát mindenki azt hiszi, így teszi, aztán... Tehát ezt akkor ne erőltessük. A kérdés ráadásul elsősorban arra akar utalni, hogy változás kellene az idei évhez képest. Legalábbis szerintem.

Korábban már leírtam többször is, mi a baj a piaccal: a túlárazott hirdetések iszonyú kedvezményekkel való eladása, a kattintás alapú fizetések erőltetése, a felhasználói igények teljes ignorálása miatt egyre többen menekülnek mindenféle bannerektől, ráadásként nehezen látjuk, miből lehet akkor pénzt csinálni...

Mert a hirdetésekből lassan egyre kevesebbet. Illetve ez így nem igaz: van itt pénz, csak egyre többet hasítanak ki a külföldiek. A Google és idén már a Facebook is viszi közvetlenül kifelé a hirdetési pénzeket, mindezt olyan hatékonysággal, amire nincs hazai válasz. A mikrovállalkozások, kisvállalkozások igényeire nagyon nehézkesen reagálnak a "nagy" cégek, a terepet szinte teljesen átengedve a PPC-nek és a gagyinak. Én abban bízom, ezen a téren lesz változás. Kell, hogy legyen!

Vagyis remélem, tudunk a korábbihoz képest célzottabban és hatékonyabban is hirdetni. Itt nem arra gondolok, hogy még több CT-t lehessen venni, hanem arra, hogy legyenek olyan megoldások, amik hatékonyak, azonnali eredményt hoznak és kis összeggel el lehet kezdeni a használatukat. A kis összeg alatt néhány tízezer forintot értek!

Vannak ilyen hazai szolgáltatások, de nem igazán fókuszban. A modellek léteznek, használni kellene azokat. Az affiliate megoldások nagyobb elterjedése, a tartalommal támogatott megjelenések, a hirdetési megjelenések optimalizálása kell.

Ugyanakkor kell teret adni a széles elérésnek és a brandépítésnek is. Kell a display, de nem ennyi. Pár hónapja megszüntettem minden hirdetés blokkolást, és ezzel hosszú perceket veszek el az időmből: lényegesen lassabban töltődnek be az oldalak, a flash hirdetések be tudnak annyira lassítani, hogy az már a böngészési élményt rombolja.

Kevesebb, átgondoltabb és mindenképpen olvasó barátabb display hirdetések kellenének. Az iwiw új designjában is a régi bannerek kapták a legtöbb kritikát.

És ha ezek egy része legalább megvalósul, akkor én már elégedett lennék. 2011 szerintem amúgy is átmeneti év lesz. Klasszikus "túl kell élni és tanulni" év.

Lassan itt is van a nyakunkon.

Közösségi média oldalak, 2010. Az adatok a Webauditból származnak.

Mivel elsősorban az érdekelt, hogy az aktivitás hogy változott, ezért a napi oldalletöltés-eloszlást néztem meg. Három hazai oldal adatai következnek, ezek határozták meg kisebb-nagyobb mértékben a hazai piac ezen szegmensét az elmúlt években.

A tendencia egyértelmű (és szomorú). A számok alapján mára szinte csak az iwiw az, amelyik jelentős befolyással bír. A Hotdog az alacsony induló bázisról arányaiban nem esett sokat, de a számok nagyon alacsonyak. A MyVIP viszont brutálisat esett, és ha ez így marad, akkor tavaszra akár be is lehetne zárni...

Persze az emberek ettől még "közösségimédiáznak", csak nem ezeken az oldalakon. Hanem a Facebook-on. Sajnos a Facebookra hasonló statisztikát nem találtam itt csak az elmúlt fél évről van olyan adat, hogy mennyivel nőtt a hazai felhasználók száma. (Az adatok forrása a Socialbakers.com.) Vagyis az aktivitás ebből nem derül ki. A grafikon ráadásul torzít annyiban, hogy nem 0, hanem 1,2 millió user az alap. De a növekedés nagyon erős: fél év alatt duplázott a FB.

Azt tudjuk, hogy az iwiw tett és tesz lépéseket, hogy ezt a csökkenést megállítsa. De a többiekről nincs hírem.

Az iwiw-et az internettel foglalkozó környezetem temeti. Az iwiw mára nem hype-os, halott cucc, felejtős, ennyi volt, kapu becsuk, ágyő, viszlát, és kösz a halakat. Az iwiw helyett itt a Facebook, az a király, az a cool, az a jó, az kell nekünk, az a divat.

Amúgy az iwiw köszöni szépen, jól van. Van olyan napi 1,2 - 1,3 millió egyedi látogatója, vagyis ennyi ember szokott naponta belépni. Van az iwiw-en 80 millió kép, ezzel ez a legnagyobb hazai képmegosztó szolgáltatás is. Ráadásul az iwiw olyan értelemben is működik, hogy láthatóan fejlesztik: az elmúlt fél évben sorba jöttek ki az olyan szolgáltatások, amik... amik kellettek volna 3 évvel ezelőtt, mert az elmúlt egy év egyértelműen a követés volt: lassan tud annyit az iwiw, amennyi minimum elvárható 2010-ben egy közösségi média szolgáltatástól.

A baj az, hogy pár nap, és 2011-et írunk.

De addig még december 17-e új nap lesz az iwiw-nek: kap egy teljesen új gúnyát. Igaz, kedves fent említett barátaim szerint ez kb. annyit ér, mintha a Titanic fedélzetén átrendeznénk a székeket...

De az új felület tényleg jobb lesz: szebb, áramvonalasabb, és ami a lényeg, sokkal használhatóbb. A használhatóság alatt azt értem, hogy láthatóan kellően rugalmas, nagyon jól fogja tudni kezelni azokat az elvárható bővítéseket, amik a jövőben lesznek.

Az iwiw fejlesztői ugyanis nem dőlnek hátra. Sőt, pontosan tudják: amit most csinálnak, az a legjobb esetben arra lesz elég, hogy megállítsák (de legalábbis lassítsák) az elvándorlást az iwiw-ről. Tehát letudják a kötelező gyakorlatokat és ezzel igyekeznek időt nyerni a továbblépésre. Ami továbblépés nagyon hamar várható, január végére ígérik az újabb funkcionális változásokat, ráadásul olyanokat, amiket már nagyon várok: állítólag nyitottabb lesz kifelé az iwiw. És ez nagyon jó.

Persze, egy mai háttérbeszélgetésen az is kiderült, hogy sok dolog nem fog hamar változni. A nekem nagyon fontos üzleti jellegű megoldások majd talán 3-4 hónap múlva fognak érezhetően a jelenlegi pontról elmozdulni. Egyébként hasznosak az ilyen beszélgetések: amikor megemlítettem, hogy a legnagyobb baj az iwiw klubokkal, hogy nem lehet azokra kívülről hivatkozni, akkor derült ki, hogy de lehet, lehet neki dedikált url (vagyis valami iwiw.hu/klubnév forma). Hogy hogyan? Kérvényezni kell... (Nem röhög!)

Jó, hát az iwiw egy igazi tengerjáró hajó, ami nagyon lassan tud reagálni a változásokra, na. És most pár évig elég rossz irányba haladt, de a fordulás sem egyszerű. És csak reménykedni tudnak az Origóban, hogy az új irány sikeres lesz, és nem egy még nagyobb jéghegy felé tartanak.

Mindenesetre az iwiw él. És ez egyelőre így is fog maradni. A hazai közösségi média piac úgyis hozott már egy vezéráldozatot: a myvip gyakorlatilag beleállt a földbe.

Mobilban utazik a CEMP. Ezt mondhatjuk úgy is, hogy előre menekül, de nem hiszem, hogy ez lenne a szempont. Egész egyszerűen elkezdte a mobiltelefonos internethasználat elérni azt a méretet, ami már számít. Vagyis a 250-300 ezer darab körüli jelenlegi, és a várhatóan 500 ezer darab körüli jövő év elejei okostelefon penetráció iPhone és Android oprendszert használó okostelefon penetráció már generál akkora forgalmat, hogy érdemes legyen ezen eszközök lehetőségeikhez és igényeikhez fejleszteni.

Ezek az okostelefonok alapvetően két dolgot nem tudnak, amit a normál webes tartalomszolgáltatások igen: kisebb a képernyőméret és nincs flash (igen, persze, van akinek van, de akkor is lassú és vacak). Ezért máshogy érdemes megjeleníteni a weboldalt és érdemes speciális hirdetés megjelenítést is csinálni.

Ez persze nagyon nem újdonság: a Google AdWordsben már elég régóta lehet iPhone-ra, Androidra hirdetést pozícionálni. Ami miatt ez most mégis téma, az két hír, a CEMP háza tájáról.

Az első az Indexel kapcsolatos: miután nem olyan rég elindították az m.index.hu-t, ami egy teljes értékű Index.hu, de direkt mobilra optimalizálva, most kiírtak egy banner készítő versenyt erre a felületre:

Elindult az Index mobilböngészőkre optimalizált kiadása, az m.index.hu. A felhasználóbarát, anorexiásra könnyített oldalon látható hirdetési felületekre ezennel kreatív versenyt írunk ki. Pályázni készre gyártott kreatívval lehet. Pályázhat minden olyan ügynökség vagy direkt hirdető, aki költött az Index.hu hagyományos felületein az elmúlt 5 naptári év során legalább 1 forintot. Egy brand csak egy kreatívval indulhat.

Érdemes elolvasni, és aki teheti, már csak a poén kedvéért is induljon el! De ennek a dolognak elsősorban nem az az érdekessége, hogy van egy ilyen pályázat, hanem szerintem két másik dolog: az egyik, hogy az Index.hu úgy tűnik tényleg komolyan foglalkozik ezzel a platformmal, a másik, hogy ezzel a pályázattal értéket ad a mobilon megjelenő hirdetéseknek és nem utolsó sorban megmutatja a lehetőséget a hirdetőinek, ügynökségi partnereinek. Ügyes.

És hogy mennyire nem magában lógó az Index.hu lépése, mai hír, hogy az ETARGET a hirdetőinek elindított egy új szolgáltatást: a mobiltelefonra optimalizált oldalt.

A legtöbb céges weboldal még ugyanis egyáltalán nincs a mobilokra optimalizálva, de egy kampány kedvéért nem is valószínű, hogy a tulaj át fogja azt alakítani. De ha mégis hirdetne a mobilokon (márpedig az ott elérhető célcsoport akár még értékes is lehet a számára), akkor kell egy olyan landing page, amire érkezhet az érdeklődő - és a telefonján is el tudja olvasni.

Az ETARGET eszközével tudunk egy ilyen oldalt készíteni, pár perc alatt. Így a kattintás után ide jut az érdeklődő, és máris kulturáltan, hatékonyan tudunk vele kommunikálni. Ez is ügyes.

Amennyiben több információt szeretne megtudni az új szolgáltatással kapcsolatban, jelentkezzen be fiókjába, és a Kampány - Célzás menüpont alatt keresse az Eszköz típusa funkciót.

Úgy látom, a CEMP határozott lépéseket tesz a mobilos világ felé. Így a Sanoma iPhone applikációi és a nem túl sikeres mobil iwiw után a harmadik nagy is teljes mellszélességgel megjelent ebben a szegmensben.

Értse ezt mindenki annak, aminek akarja. Igazából csak egy halk üzenet. Igaz, ez nem online és nem marketing, de attól még fontos lehet.

Ez a 325-ös, 326-os, 327-es, 328-as, 329-es és 330-as kisbolygók vidéke volt; a kis herceg tehát azzal kezdte, hogy sorra látogatta őket, foglalkozást keresni meg művelődni is.

Az elsőn egy király lakott. A király, bíborban és hermelinben, egy nagyon egyszerű, de méltóságteljes trónuson ült.

- Hohó! Itt egy alattvaló! - kiáltott föl, amikor megpillantotta a kis herceget.

"Hogyan ismerhet meg - gondolta magában a kis herceg -, ha még soha életében nem látott?"

Nem tudta, hogy a királyok szemében a világ fölöttébb egyszerű: minden ember alattvaló.

- Gyere közelebb, hogy jobban szemügyre vehesselek - mondta a király, és nagyon büszke volt rá, hogy végre valaki fölött királykodhatik.

A kis herceg körülnézett, hová ülhetne le, de a bolygót mindenestül beborította a pompás hermelin palást. Állva maradt hát, és mert fáradt volt, ásított egyet.

- Az etikett megtiltja, hogy a király jelenlétében ásítsanak - mondta az uralkodó. - Megtiltom.

- Nem bírom megállni ásítás nélkül - felelte a kis herceg zavartan. - Nagy utat tettem meg, és nem aludtam...

- Akkor megparancsolom, hogy ásíts - mondta a király. - Hosszú esztendők óta senkit sem láttam ásítani. Az ilyesmi ritka szórakozás nekem. Tessék, ásíts még egyet! Parancsolom.

- Csakhogy ettől lámpalázas lettem. Nem megy... - felelte a kis herceg, és elpirult.

- Hm... hm... - tűnődött a király. - Hát akkor... megparancsolom, hogy hol ásíts, hol meg...

Dünnyögött valamit, szemlátomást feszengve.

Mert a király föltétlenül ragaszkodott hozzá, hogy tiszteljék a királyi tekintélyét. Semmiféle engedetlenséget nem tűrt: abszolút uralkodó volt. De mivel ugyanakkor jóságos is volt, értelmes parancsokat osztogatott.

"Ha egy generálisnak megparancsolnám - mondogatta -, hogy változzék tengeri madárrá, és a generális nem engedelmeskednék: ebben nem ő lenne a hibás. Én lennék a hibás miatta."

- Leülhetek? - kérdezte a kis herceg félénken.

- Parancsolom, hogy ülj le - felelte a király, és méltóságteljesen odébb húzta egy kicsit a hermelin palástja szegélyét.

A kis herceg elcsodálkozott: a bolygó egészen parányi volt. Vajon min uralkodik akkor a király?

- Fölség - mondta -, engedelmet kérek, de kérdeznék fölségedtől valamit...

- Parancsolom, hogy kérdezz tőlem valamit - mondta sietve a király.

- Fölséged... min uralkodik?

- Mindenen - válaszolta mérhetetlen egyszerűséggel a király.

- Mindenen?

A király futó kis mozdulattal végigmutatott a bolygóján meg a többi bolygón meg a csillagokon.

- Ezen mind? - kérdezte a kis herceg.

- Ezen mind - felelte a király.

Mert nemcsak abszolút uralkodó volt, hanem egyetemes is.

- És a csillagok engedelmeskednek fölségednek?

- Természetesen - mondta a király. - Azon nyomban. Semmi fegyelmezetlenséget nem tűrök.

A kis herceg elámult ekkora nagy hatalmon. Ha neki ilyen hatalma lenne, napjában nem negyvennégy naplementét láthatna, hanem hetvenkettőt, sőt százat vagy akár kétszázat is, és még csak odébb se kellene húznia a székét! S mivel egy kicsit szomorú volt, mert eszébe jutott az elhagyott bolygócskája, olyannyira nekibátorodott, hogy egy kegyet merészelt kérni a királytól:

- Úgy szeretnék naplementét látni... Örvendeztessen meg fölséged. Parancsolja meg a napnak, hogy nyugodjék le...

- Ha egy generálisnak azt parancsolnám, szálljon virágról virágra, mint egy lepke, vagy írjon egy tragédiát, vagy változzék tengeri madárrá, és a generális nem hajtaná végre a parancsot, ki lenne a hibás emiatt: ő vagy én?

- Fölséged! - jelentette ki a kis herceg nagy határozottsággal.

- Látod. Mindenkitől azt kell követelni, amit az illető megtehet. A tekintély legelső alapja az értelem - mondta a király. - Ha népednek azt parancsolod, vesse magát a tengerbe: föllázad, forradalmat csinál. Azért van jogom engedelmességet követelni, mert ésszerűek a parancsaim.

- Akkor mi lesz a naplementémmel? - firtatta a kis herceg, mert ha már föltett egy kérdést, többé nem tágított tőle.

- Meg fogod kapni a naplementédet. Követelem. De kormányzói bölcsességemben megvárom, hogy kedvezőek legyenek hozzá a körülmények.

- És az mikor lesz? - tudakolta a kis herceg.

- Hm... hm... - felelte a király, és böngészni kezdett egy testes naptárban. - Hm... hm... mikor lesz... mikor lesz... ma este, hét óra negyven perc körül. És majd meglátod, milyen híven engedelmeskednek nekem.

A kis herceg ásított. Sajnálta, hogy oda a napnyugtája. Ráadásul egy kicsit unatkozott is már.

- Nincs itt semmi dolgom többet - mondta a királynak. - Megyek tovább.

- Ne menj! - mondta a király, hiszen olyan büszke volt rá, hogy végre akadt egy alattvalója. - Ne menj el, megteszlek miniszternek.

- Milyen miniszternek?

- Hát... igazságügyinek!

- De ha nincs, akinek igazságot szolgáltassak!

- Sosem lehet tudni - felelte a király. - Még nem jártam be a királyságomat. Öreg vagyok, hintóra nincs helyem, a gyaloglás meg fáraszt.

- Ó, hiszen már láttam! - mondta a kis herceg, és előrehajolt, hogy egy pillantást vessen a bolygó túlsó felére. - Ott sincs senki.

- Hát akkor ítélkezzél saját magadon - mondta a király. - Ez a legnehezebb. Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint máson. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy.

- De ítélkezni mindenütt ítélkezhetem magam fölött - jegyezte meg a kis herceg. - Ahhoz nem kell itt laknom.

- Hm... hm... - mondta a király. - Azt hiszem, van itt valahol a bolygómon egy vén patkány. Éjszaka hallom a motozását. Hát ítélkezzél e fölött a vén patkány fölött. Időről időre halálra ítéled; élete így a te igazságszolgáltatásodtól függ majd. Aztán minden egyes alkalommal megkegyelmezel neki, takarékosságból, mivel csak egy van belőle.

- Nem szeretem a halálos ítéleteket - mondta a kis herceg -, és minden bizonnyal elmegyek.

- Ne! - mondta a király.

A kis herceg azonban nekifogott az előkészületeknek, majd, mivel nem akart fájdalmat okozni az öreg uralkodónak, így szólt:

- Ha fölségednek az a kívánsága, hogy pontosan engedelmeskedjenek a parancsainak, nekem is adhatna egy ésszerű parancsot. Megparancsolhatná például, hogy egy percen belül keljek útra. A körülmények, úgy látom, kedvezőek...

A király nem felelt. A kis herceg először tétovázott, aztán egy sóhajtással mégis útra kelt.

- Kinevezlek nagykövetemnek! - kiáltott utána sietve a király.

Arcáról csak úgy sugárzott a tekintély.

"Hát bizony furcsák a fölnőttek" - gondolta útközben a kis herceg. 

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg, részlet

Sokan a #megafaktor címkével jelölik a twitteren azokat a bejegyzéseket, amik az X Faktor és a Megasztár műsorokkal kapcsolatosak. Ez a két műsor mindenképpen az ősz slágere, és megmondom őszintén, még tavasszal úgy döntöttem, kivételesen végig is nézem mindkettőt. Ennek elsősorban nem szakmai okai vannak - egész egyszerűen gyarló módon érdekel -, de természetesen nem tudom nem szakmai szemmel is nézni.

Ez alapján kialakult bennem egy kép. Részben a műsorokról, részben az eredményekről, részben az eredmények fogadtatásáról. És bár nincs vége egyiknek sem, még van néhány óra, amit "ki kell bírni", de azért az összkép már látható.

Először is egy kis nem internetes, de szakmai észrevétel:

Mindkét műsor profi. Alapvetően és elsősorban ez az, ami látszik rajtuk. Máshogy működnek, máshol vannak a hangsúlyok, de nagyon profi munka mindkettő. Ez alatt azt értem, hogy minden a helyén van, mindenki tudja, mit kell tennie, nincsenek nagy bakik, és ami a fő: hétről-hétre milliókat ültetnek le a tévé elé. Tehát érdekes, még akkor is, ha rengeteg benne az üresjárat.

(Mi nem nézünk a gyerekekkel közösen este tévét. Ezért csak akkor tévézünk, ha már ők lefeküdtek. Ilyenkor jobbára felvételről nézzük meg azt, ami érdekel. Nagyon nagy találmány a HDD-s DVD felvevő: az éppen felvett műsort már menet közben el tudjuk kezdeni nézni az elejétől. Viszont a semmitmondó szövegeket, az érdektelenül unalmas kisfilmeket áthajtjuk. És nem egyszer behozzuk a másfél órás "később kezdést"...)

Persze még oldalakat lehetne írni a fenti kijelentést árnyalva, de azt meghagyom másoknak, vannak erre egészen kiváló szakblogok. Áttérek inkább az internetre.

Ami gyakorlatilag nincs. Egyik műsor számára sem terep az internet, bár a Megasztárban többször felmerül (és ilyenkor mindig rá kell döbbenjek, hogy pl. az egyébként nem egy konzervatív Friderikusz mennyire nem ért ehhez a területhez), és az RTL Klub úgy egyébként a háttérben komolyan foglalkozik vele. De.

Miközben mindkét csatorna komolyan készült és a neten megnézhetőek a korábbi műsorok, interjúk, érdekességek, addig a műsorban nem aktivizálják a nézőket, ráadásul - és ez talán a legfurcsább - nem is nagyon tudnak kilépni a megszokott kereteken. Ebben talán az egyetlen kivétel az RTL Klub: nagyon komoly Facebook page-ek működnek, legendásan nagy pl. Király L. Norbert rajongói oldala. Ráadásul kellemes poén a nevében lévő L betűt Like-ra fordítani.

Láthatóan (és a háttérből tudhatóan) komolyan foglalkoznak ezekkel az oldalakkal, külsős emberek építgetik, etetik tartalommal. És ez így jó, így helyes. Így kellene.

Pl. így kellene felpakolni az elénekelt dalokat azonnal a YouTube-ra. (Update: van az X-nek saját csatornája. De valahogy nem azt nézik az emberek...) Hogy mást most ne is mondjak (bár szívesen elmesélem ezt személyes bármely tévé illetékesének is).

Tehát az internetes jelenléten volna még mit faragni. Például a versenyzőknek, mint önálló brandeknek a tudatosabb és profibb felépítése. Nemcsak a 2-3 "könnyű esetnek", hanem mindnek. Mert ebben volna fantázia és pénz is. Ahogy sok egyéb lehetőségből sem csinálnak pénzt, egyébként. Legalábbis nem láttam Király L. Norbis bögrét vagy Nikolasz sapkát kalapot a karácsonyi hirdetések között... Vagy csak én vagyok figyelmetlen?

Végül néhány szubjektív megjegyzés:

Olyan érzésem van, mintha a netes hozzászólási lehetőségek szintetizálnák a butaságot. Úgy általában is, de ezen műsorok kapcsán igazán. Ezek a műsorok ugyanis nem zenei tehetségkutatók, nem a legjobb hangú énekest keresik. Ezek a műsorok szórakoztatni akarnak, érzelmeket kiváltani. Mert ezzel lesz nézettség, ami direkt pénzbe lefordítható.

Tehát elvárni az ilyen-olyan zenei szakmaiságot, az ilyen-olyan hitelességet vagy ne adj isten pártatlanságot egész egyszerűen a műfaj félreértelmezése. Ez kérem egy cirkusz, ahol van nevető bohóc, van síró bohóc és van porondmester is. A műsor készítői szerint is ez nem tehetségkutató, hanem sokkal inkább valóság show.

Vagyok annyira cinikus, hogy azt gondoljam: minél nagyobb a botrány, minél nagyobb a felháborodás, annál boldogabbak a producerek. És talán az sem véletlen, hogy egyik műsorban sincs sima útja senkinek a döntőkig, és "nagy nevek" kiesnek, kiestek. Mert ez így dráma.

Előadás ez emberek, cirkusz, az utolsó szögig megrendezve. És mi vagyunk benne a díszlet igazán. Semmi más dolgunk nincs, mint felháborodni, nevetni, sírni - és küldeni az sms-t. Emelt díjasan, természetesen.