Onlinemarketing blog

Vissza-visszatérő kérdés az, hogy a keresőoptimalizálás, vagyis a SEO mennyire szükséges. Jó az nekünk, hogy van ilyen? Vagy a SEO nem más, mint ügyeskedés, a kereső becsapása? A Superseo konferencián persze sok dolog a helyére került, de ettől a véleményünk még nem biztos, hogy változott.

Így e heti kicsit provokatívnak is szánt kérdésem: a szex SEO vajon mi?

Vagy legalábbis a Bálint napot, ha kampányolunk. A múlt héten feltett kérdésemre kapott válaszok alapján ugyanis mindössze 19%-a volt az a válaszoknak, hogy a Valentin nap nem fontos hirdetési szempontból.

A válaszolók 29%-a szerint mindenképpen figyelni kell a szerelmesek napjára, végül a választ adók bő fele, 52%-a szerint csak bizonyos esetekben kell erre (is) figyelnünk.

Ez gyakorlatilag vissza is igazolta azt a prekoncepciómat, ami alapján a kérdéseket feltettem: egy olyan esemény, mint a Valentin nap van annyira fontos, hogy felhasználjuk reklámozásra is. Ha webáruházunk van, bátran készítsünk speciális Valentin napi ajánlatot, ha "rá lehet húzni" a termékünkre egy kis szerelmes mázt, tegyük meg.

Persze óvatosan. Figyeljünk arra, hogy mit szeret a célcsoportunk. Hiszen egy "tünci-bünci, édi-bédi, cuki-buki" kis szívecske jól jöhet, ha a vevőink fiatal lányok, és sokat veszthetünk, ha középkorú férfiak. Vagyis tényleg nem jó mindenre egy Valentin nap.

És most stílszerűen egy szívvel búcsúzom: <3

Fantasztikus ajánlatot hozott a pósta. Szinte visszautasíthatatlan. Nézzük csak:

Üdvözöljük a Google AdWords rendszerében!
Ajánlatunk:
A Google keresési hálózatán (szponzorált link) való megjelenés.
 

Eddig oké, nézzük:

A szolgáltatás díja már 20.000-Ft+áfa/év-től elérhető az ön számára!!!

Oké, ez biztos valami beetető ár.

Az ár 2 keresési kulcsot tartalmaz. További kulcsok 7500,-+áfa/db/év igényelhetők. Fenti árak régiós keresésre vonatkoznak ( a keresési kulcsban szerepel pl. Szeged), országos keresés díja ezek duplája. A szponzorált link a találati lista lapozása esetén is az első oldalon marad. Az első oldalon való szereplés lehetősége korlátozott!!

Wow! Mit is jelent ez? Fordítsunk! Keresési kulcs: keresési kifejezés. A 20 ezer forintból kettő ilyet adhatunk meg. Ez eddig oké. De azt is mondja, regionális, vagyis... vagyis franc tudja. Benne kell lennie, hogy Szeged? Vagyis ha én most megrendelek egy olyat, hogy garázskapu, akkor azt nem lehet ennyiért, csak a duplájáért, de a garázskapu Szeged már lehet ennyi? Vagy lehet garázskapu, de csak regionálisan jelenik meg a hirdetésem? Nem világos.

Na most a folytatás is vicces. A szponzorált link "az első oldalon marad". Miért vicces? Mert ez a folytatás:

A találati lista mozgásban van, a szponzorált link állandóan a jobb oldalon van akkor is, ha a találati oldalt ellapozzák.

Tényleg? De egy kicsit előbb azt írta, hogy mindig az első oldalon marad. Akkor most hogy is van ez? Mert ugye a jobb oldali lista ráadásul nem is marad mindig ott. Tehát akkor ez most így nem igaz, ugye?

Nade most jön szegény AdWords rendszer totális megszexualizálása:

Nincs klikkelési dij, nincs limit, mindössze egy éves díj van.

Egyébként ez az a mondta, ami kapcsán írt is egy kedves ismerősöm, hogy ez akkor most hogy lehet? Van olyan opció, hogy valaki szerződést köt a Google-el úgy, hogy fix megjelenést ad?

Vagyis ez a mondat egyértelműen átverés. Mert én azt értem, hogy mire gondolnak, de ami átjön az valami más. Ugyanis - de ugye ezt itt nem kell magyarázzam - a Google AdWords rendszerében NINCS FIX MEGJELENÉS. Olyan van, hogy keveset keresett kulcsszavakra akár egy évig is meg tudok jelenni, de számoljunk csak: a 20.000,- Ft mondjuk két keresőkifejezésre, és számoljunk egy kattintásra mondjuk 10,- Ft -ot (ami erősen alá becslése a valós díjnak). Akkor ez 2x 1000 kattintást jelent. Osszuk el ezt 365-el, így azt kapjuk, hogy egy nap 2-3 kattintásra van pénz kereső kifejezésenként. És ha aznap többen kattintanak? Ha volt 3 katt, akkor utána már nem jelenik meg, ezt jól tudjuk. Akkor mégsem fix a megjelenés? Vagyis nem lesz állandóan kint a hirdetés, következően a Google működéséből, igaz?

Ide másolom azért a levél végét is, legyen teljes a kép:

A keresési kulcsok, a bannerek szövege változtathatóak tetszés szerint többször is, ez díjtalan! Sőt! Ha a rendszer az analizálás során azt mutatja, hogy ezekre a keresési kulcsokra kevés a keresés, akkor mi jelzünk, hogy változtatás szükséges! Áraink 2010-ben kötött szerződésekre érvényesek és 365 napig tartanak. További információt az alábbi képviselőnktől kaphat: (...)

Érdekes, nem? Főleg, ha ezek után elolvassuk a lap alján lévő apró betűs részt is:

Ezen hirdetés nem minősül hivatalos ajánlat tételnek, a pontos árak és feltételek az üzletkötőtől és a szerződésből tudható meg!

Barátságos, nem? Vajon nevezhetjük ezt a levelet lazán átverésnek? Érdemes nagyon odafigyelni. A Google most indította az igazán hiánypótló kkv programját, a csapból is az fog folyni, mennyire érdemes a neten hirdetni - náluk. És nagyon nem mindegy, hogy a valóságot ismerik meg a cégek vagy ilyen kamuajánlatokba verik el a kevés hirdetési költségüket.

Egyetlen egy szerencséje van a cégnek: nem látom a papíron a Google logót, vagyis szerencséjükre nem éltek vissza ezzel. Mert egyébként a Google is figyel erre. Így aztán, ha valaki azt látja, hogy egy-egy cég a Google képviselőjének adja ki magát, ha valaki azt látja, visszaélnek a Google nevével, akkor bátran be is jelentheti ezt. Hogy hol?

A Google-nek erre is van megoldása. ITT.

Kellemetlen helyzetbe kerültem mára. Illetve még nem kerültem bele a helyzetbe, de itt ólálkodik mellettem, és könnyen bele is eshetek.

Megkeresett valaki, hogy együttműködne velem. Most mindegy is, milyen területen. Én igent mondtam, elkezdtük egyeztetni a szükséges dolgokat - és ennek része, hogy e-mail-ezünk.

Aztán tegnap nézem, kapok egy mailt tőlük. De ennek mi köze ahhoz, amiről szó van? Hát, semmi. Ez nettó reklám. Aztán ma kaptam még másik kettőt is. Szintén reklámok. Hát most ezzel mit kezdjek?

A kedves partner felrakott a levelezési listájára, mintha feliratkoztam volna, vagy mit tudom én. Persze, leiratkozni nem lehet, ezek "magán" levelek...

Most aztán nem tudom, mit tegyek. Ha szólok neki, meg fog sértődni, szinte biztos. Ha filterezem, akkor kidobom a munkaleveleket is. Tanácstalan vagyok kicsit.

De azért lehet, óvatosan mégis jelzem neki: attól, hogy egy adat a birtokunkban van, még egyáltalán nem biztos, hogy azt fölhasználhatjuk. Még akkor sem, ha a jó szándék vezérel minket...

Tavaly került meghirdetésre az ETARGET és a Kreatív copywriter versenye, írtam is róla. A versenynek most lett vége, három fordulóban mérték össze erejüket a jelentkezők. Az nyert, akinek jobb lett az átkattintási aránya.

Érdemes megnézni a győztes szövegeket, lehet belőle tanulni. A Reklámtorta megírta a fordulók eredményeit, a bővebb információk arra érhetőek el. Én csak szemezgettem kettőt a nyertes szövegekből, íme:

Pandák nem használnak óvszert
Védekezz értük Te, és egy plüss pandamacit kapsz ajándékba!
 

Nincs egy vasad se?
Skubizz ide! Ingyen mobil Facebook és Twitter csak neked.
 

Sokszor leírtam, elmondtam, mennyire fontos, hogy egy vállalkozás életében, egy weboldal készítésekor, egy kampány során tudjuk tartani a fókuszt. Vagyis legyenek világos célok, legyen meg, mit akarunk, és ennek megfelelően csináljuk a dolgunk.

Írom, mondom, de néha én is a "körülmények csapdájába" esek, és nem csinálom.

A tavalyi évünk nem volt jó. Egészen pontosan rosszabb lett, mint amire én a magam részéről számítottam. Ilyenkor persze az ember elemzi, hogy mi volt a baj, mennyire a külső körülmények és mennyire a belső hibák miatt lett olyan, amilyen. Főleg azok után kell nagyon átgondolni ezt, hogy az idei év eleje nagyon jó lett. Csak az a kis "apróság" zavarta meg az évkezdést, hogy a tavalyi év problémáit is kezelni kell.

És a sok elemezgetés végére el kellett oda jutnom, hogy bár nagyon kényelmes dolog a válság hatásaival magyarázni 2010-et, de ha ezt teszem, akkor legalább félig becsapom magam. Mert mindezektől függetlenül lehetett volna jobb, sokkal jobb is az év egésze. Ha és amennyiben sikerül megtartani a fókuszt, ha és amennyiben nem csúszunk szét.

Ez elsősorban azt jelentette, hogy olyan munkákat is elvállaltunk, amiket már az elvállalás pillanatában éreztük, hogy nem kellene erőltetni. De a pénz nagy úr, csináljuk meg. És meg is csináltuk, éppen csak jóval több időt, energiát igényelt, mint amire készültünk.

Emiatt aztán sok dologra nem maradt idő, így elmaradt a fejlődés és elmaradtak olyan belső fejlesztések, amik szükségesek lettek volna. A fókusz hiánya egész egyszerűen szétverte a normális munkát. Mert itt a fókusz azt jelenti: azt csináld, amit tudsz, amiben biztos vagy. Ez lesz a legjobb neked és az ügyfelednek.

Igaz, lett ennek egy olyan hozadéka is, hogy pár dologba kénytelenül beletanultunk, és most több mindenhez értünk. Ez jó. Csak kicsit drága volt.

Szóval, idén van mire figyelni, hogy ne csesszük el. Két rossz évet nem szívesen csinálok végig. Elég volt egy is.

Alapvetően kétféle megközelítését látom a Valentin napnak: vannak, akik tiszta szívből gyűlölik, és vannak, akik szerint ez egy fontos és nagyon jó dolog. Az előbbi körbe jobbára hímnemű, míg az utóbbiba főleg nőnemű ismerőseim vannak (persze nem kizárólag). És természetesen sokan vannak a kettő vélemény között valahol.

Egyébként valamikor a kilencvenes évek elején láttam egy riportot egy "butikos" hölggyel, aki határozottan állította, ő "hozta be" a Valentin napi ajándékozási szokást kishazánkba. Miért? A sok szöveg lényege az volt, mert ez üzlet. Vagyis aki úgy gondolja, hogy a Valentin nap igazából azért van, hogy az év egyik legunalmasabb időszakában is legyen mire pénzt költeni, akkor ez alapján nem jár messze az igazságtól.

Nade marketingesként nem szabad kiindulni a saját preferenciáinkból. Azt kell tenni, ami hatékonyság szempontjából fontos. Így aztán ezek után fel is teszem az eheti kérdést: fontos a Valentin nap hirdetési szempontból?

Egy bő hete kérdeztem meg itt a blogon, hányan szeretitek a Facebook-ot. Mint az várható volt, az első szavazók - úgy 100 szavazatig - jobbára azt válaszolták, hogy igen. De aztán ahogy nőtt a válaszolók száma, úgy csökkent az igenek aránya, és végül mostanra, 338 szavazat után az alábbi eredmény született:

Ez engem egy kicsit meglepett. Azt hittem, többen vannak, akik szeretik a Facebook-ot. Érdemes elgondolkozni ezen az eredményen. Persze, ez nem reprezentatív felmérés, és persze, ez erősen torzított, hiszen ezen blog olvasói nem az átlag internetezőket jelentik.

De talán pont ilyen, szakmai szemmel is érdemes elgondolkozni azon: vajon hány olyan szolgáltatás van, amit használunk, de nem szeretünk?

Érdemes lenne végigmenni azon, hogy akik nem szeretik, miért nem szeretik a Facebook-ot. De ezt most erőforrás hiányában nem teszem meg. Egyébként is elég megnyugtató nekem az, hogy nem vagyok egyedül azzal, hogy nem szeretem, de használom, mert hasznos.

Köszönöm a sok választ, köszönöm az aktivitást, lesz újabb kérdés már holnap, szavazzatok akkor is!

Képzeld el azt, hogy rákattintasz kedvenc helymegosztó alkalmazásodra, mondjuk a Foursquare-re, és ahogy kilistázod azt, hova akarsz bejelentkezni, egy 8-10 oldalas lista ugrik fel. De nem ám azért, mert annyi értékes hely van a közelben, hanem mert már az összes létezi kis és nagyvállalkozás, bolt és kocsma fönt van 4squre-en, mert mind azt hallották, hogy annak mekkora a marketing értéke.

Ráadásul a kisvállalkozások nem sokat szaroztak. Nem azt írták föl, hogy Kontyalávaló Bt., mégcsak azt sem, hogy Sarki kiskocsma, hanem pl. ezt: Forralt bor 150,- Ft.

És most képzeld el, hogy be akarsz jelentkezni. És választhatsz a fenti "Forralt bor 150,- Ft", az "Akciós téli gumi", a "TV-t kamatmentes hitelre", a "3at fizet 4et vihet" és a "Minden pénteken all eat nap - Sanghaj büfé" helyek közül. Jó lesz?

Utálni fogod, de nagyon. Én legalábbis utálnám.

Márpedig ha tényleg mindenki használni fogja ezeket a szolgáltatásokat, akkor nagyon hamar meg fogják ezt ugrani a cégek. És nem lehet majd meggyőzni őket, hogy ez nem erről szól. Főleg, mert ők is látják, egy-egy bejelentkezés megjelenhet a Twitteren és a Facebookon is. Nincs az a meggyőző magyarázat, ami miatt erről egy cég lemondana.

És ez lesz a helymegosztás halála. Vagy az ok, hogy bevezessék a 2.0 verziót...

Előre elárulom, hogy elég szélsőséges nézetet vallok a "felnőtt" tartalmakkal kapcsolatban. Azt gondolom, hogy a fiatalság védelmére, mások lelki megnyugvására és hasonló jól hangzó dolgokra hivatkozni, majd ezek miatt bármit korlátozni iszonyúan álszent és fölösleges dolog.

Kedvenc példám erre a tv műsorok korhatár karikái: a fiatalok konkrétan leszarják, hogy ott van, de legalább segítik őket: a piros 18-as karika biztos valami érdekes film lesz. Egy 14-15 éves naná, hogy megnézi, sőt, ez a jelzés egyben felhívás keringőre: gyere, nézd meg, hisz ez tilos ám neked!

A szabályok azért vannak ugyanis, hogy megszegjük azokat.

És akkor most legnagyobb örömömre az új médiatörvény miatt már az interneten is burjánzik ez a hülyeség. Nem mintha nem ömlene számolatlanul a szex és a pornó egy-egy jól elhelyezett keresőkifejezésre... azért oda kell tenni a 18-as jelzést, ha az írásmű

felnőtt, erotikus tartalmat vagy szélsőséges ill. indokolatlan erőszakot tartalmaz, amely bizonyos személyek számára sértő, el nem fogadható lehet

És honnan a faszból tudjam, már elnézést, hogyha ilyen alpári kibaszott módon káromkodok, az kit is fog zavarni? Akkor ha szabadszájú vagyok, legyen kint a 18-as karika? Vagy csak akkor, ha picsát és pöcsöt rakok ki képben? És ha szövegben? És mi a szélsőséges? Mi az indokolatlan erőszak? Ha nekem szélsőséges az, ha valaki a vallásról ír, akkor legyen kint a 18-as jelzés? Ugye, milyen triviális kérdések ezek?

Gumiszabály ez, bárhonnan nézem. Arra jó, hogy adjunk a szarnak egy pofont, aztán kiállítsuk egy vitrinbe a Parlament egyik lépcsőfordulójánál, állítsunk mellé őröket, és nézegessük: ugye milyen szépen kifejezi államiságunkat? Ezek vagyunk, hát nem? Álszentek, de nyugodtak, hiszen tettünk azért, hogy jobb legyen a világ!

Kár, hogy ezt csak olyanok kérték, akik elé 18-as karikát tennék. Mondjuk a szemük elé már nem kell, van saját szemellenzőjük.

Tehát íme egy újabb lépés a szép új világ felé: mostantól a blog.hu-n is él a szabály, az adminisztrációs rendszerben bekapcsolható, ha 18+ -os blogunk van, jöjjön fel egy kérdés: elmúltál-e már 18?

Már csak egy külön kötelező blog tag kellene ehhez, amire rá lehet keresni. Nagy sikere lenne a tinik körében.

A múlt hét végén eltemették az iWiW-et. Bár nem halt meg, sőt, várhatóan az elkövetkezendő módosítások kicsit több életet is fognak belé lehelni, de egy eddig nem igazán ismert statisztikai szolgáltatáson hirtelen nagyot zuhant a grafikon, és azt a hatást keltette, mintha az iWiW látogatottsága hirtelen a Twitter hazai látogatottságára esett volna. Az igazán drámai az esés sebessége: alig néhány hét alatt állt bele a földbe a grafikon.

Az alap cikk a Techline-on van, amin annyira nem lepődök meg, nem ez az első bulvár szagú írás náluk. De a tények tények, mondhatnánk, a grafikon csúnya esést mutat. És bár a cikk megemlíti a Webaudit adatokat és a Google Trend-et is, azoknak a grafikonja valamiért nem fért bele az írásba.

Mondjuk azt nem értem, hogy csak nekem tűnik fel, hogy fájóan hiányzik a Network.hu, és a MyVip? Na mindegy...

A dolog annyira komoly lett, hogy ma az [origo] PR ügynöksége kiadott egy közleményt, hogy nem szabad a számokat komolyan venni. De mégis, mi hiányzik a cikkből, mi az, ami történt? Mert a cikk szépen leírja, hogy ez a grafikon nem látogatottság, hanem valamilyen módon az aktivitás mérése. Akkor tehát?

Ami történt, az természetesen design váltás az iWiW-en. Emiatt mérhet kevesebb oldalletöltést naponta a Webaudit és emiatt eshetett ekkorát a Statcounter is.

Mert azt bizony nem igazán tudjuk, pontosan mi alapján is mér az a rendszer. Csak azt valószínűsíthetjük, hogy az iWiW forgalomterelő képességét figyeli.

We rank social media sites according to their traffic generation capabilities i.e. the amount of traffic they refer to other websites. We do NOT rank social media sites according to the amount of traffic they receive.

De az ilyen nagy esés, ami egybeesik az új designnal, és más mérések nem támasztják alá, azt mutatják, hogy vélhetőleg a módszertani probléma az, amire a Techline újságírója bukkant. Hogy pontosan micsoda? Ehhez sajnos nagyon kevés az adat. A Statcounter oldalán 2010 májusi számszerű adatok érhetőek el arról, hány helyről származnak az adatai, és ennél többet nem mond el, így sajnos nem nagyon lehet mit kinyomozni.

Tanulság? Nem sok van. Talán csak az a régi mondás, amit tanultam: megfelelő mennyiségű adat birtokában mindent, és annak az ellenkezőjét is be lehet bizonyítani.

Van nekem egy fixa ideám: sok ember nem azért használja a Facebook-ot, mert az annyira de annyira jó lenne, hanem azért, mert iszonyú sokan használják, és kénytelen használni ő is. Most nem is elsősorban arra gondolok, hogy az FB is néha lefagy, meg össze-vissza működik, hanem úgy általában van valami viszketés, amikor használni kell. No persze meg lehet szokni, sőt, talán meg is lehet szeretni. De a kérdésem mégis az: szereted te a Facebook-ot?

Azt gondolom, még napokig, sőt, hetekig hatása lesz a szakmai közbeszédre a Superseo konferenciának. Részben a jó előadások miatt, részben amiatt, hogy a szakma krémje majdnem teljesen ott volt, és az ott elindult gondolatmenetet érdemes végigvinni. Vagyis kaptunk egy jó nagy adag feldolgozandó témát.

Nekem az egyik ilyen gumicsont Nebehaj Viktor. Nem a személye, mégcsak nem is azok a konkrét dolgok, amiket mondott, hanem a szemléletmódja. Illetve az a szemléletmód, amit képvisel.

Ha olyan kérdést kapott, amire nem volt szabad válaszolnia, akkor visszakérdezett: "Te hogy csinálnád?" Bár az még szebb volt, amikor ilyen választ adott: "Ez a megoldás jó a felhasználónak? Ha igen, akkor jó a Google-nek is."

Persze ha valaki trükköt mondott, és tudott rá példát is (illetve elvi lehetőséget), akkor az volt a válasz: "Jelentsd a Google-nek."

Az egész nekem egy dologra mutatott rá: van egy olyan szemlélet (mégha PR célzattal is), ami elsősorban a felhasználókról szól. Másodsorban is. Sőt, mindenek felett.

Nekem egyébként az jött át, hogy ez nemcsak PR. Valóban így gondolják, illetve Viktor legalábbis valóban így gondolja.

Ha ezt kicsit továbbgondolom, akkor visszaigazolva látom azt a szemléletet, amit én is fontosnak tartok: nem a Google-nek kell készíteni az oldalt, hanem a felhasználónak - és ez akkor a Google-nek is jó lesz. Ez talán a legfontosabb tanulság, amit a két nap adott.

Illetve megerősített.

Pár órája ért véget az első Superseo konferencia, ami nemcsak attól volt különleges és feledhetetlen, hogy hazafelé 8-10 centis hóban kellett lejutni az ország második legnagyobb csúcsáról, Galyatetőről. Persze a behavazott Mátra látványa akkor is megérte volna, ha a konferencián nem történik semmi, de szerencsére nem így volt.

Már odafelé is megkapó volt az út hangulata, végig ködben haladtunk, és csak olyan 600 m fölött történt az, hogy kijutottunk és messzebb is elláttunk. Sőt, a csúcsra jutva lenézhettünk a ködös tájra: a felhők közül kiemelkedő hegyek azt az érzést keltették, hogy mi most eljöttünk valahova, ahol majd nyugalomban és békességben megvilágosodhatunk.

Vagy legalábbis bulizhatunk egy jót, miközben talán lesznek érdekes előadások is.

És voltak. A konferencia jellegéből következően persze Google túlsúly volt. Nemcsak a témákban, hanem az előadókban is: Heal Edina tartotta a keynote-ot, Vadász Illés tartott egy nagyon hasznos előadást a Google Analytics-ről, de aki az igazán "nagy szám" (hiszen eddig még hazai konferencián nem szerepelt), az Nebehaj Viktor volt.

Viktor a Google - Search Quality osztályán menedzser, vagyis ő is azon dolgozik, hogy minél pontosabb találatokat kapjunk a Google keresőben. A konferencián ő volt A Google, legalábbis ahogy néztem a reakciókat (ennek az is volt az oka, hogy a rendezők folyamatosan előtérbe helyezték, és Viktor beszélgetett, előadott, honlapokat elemzett - és Heal Edina és Illés is hazamentek még az első nap...).

Mivel eddig idehaza jobbára csak azokkal találkozhattunk konferenciákon, akik az AdWords területén dolgoznak, így valaki, aki a search részlegen van, valóban újdonság volt. És ahogy félig viccesen megjegyeztem neki: ő volt itt most a Harry Potter - az a fiú, akire mindenki kíváncsi és mindenki a háta mögött róla beszél.

Maga a konferencia nagyon jól sikerült szakmailag: egyrészt az első konferenciákra jellemző lendület, másrészt a téma újszerűsége (mint konferencia újszerű, természetesen) adta azt, hogy érdekes és hasznos előadások sorára tudtam beülni - ráadásként még bosszankodhattam is, hogy a két szekció miatt néhány program ütötte egymást.

Érdemes végigolvasni a Yamm-on a konferencia twittjeit, elég jól átadja a hangulatot és a tartalmat. És abból is látszik: szakmailag ütős volt, miközben hangulatában családias.

Számomra egyébként két olyan előadás volt, ami kiemelkedett a többi közül. Az egyik a már említett Vadász Illés féle Google Analytics előadás, ahol a lehetséges hibákról és "nehéz esetekről" beszélt, konkrét megoldási javaslatokkal.

A másik pedig Bobály Mihály előadása, aki arra próbált választ adni, hogy vajon a SEO-ra kifizetett pénzek befolyásolják-e a Google AdWords kampányokat, vagyis olcsóbb lesz-e így az AdWords, és ha igen, mennyivel. És bár konkrét választ nem tudott adni (iszonyúan sok a bizonytalansági tényező), de arra elég konkrét bizonyítékokat talált, hogy egyrészt a jó SEO csökkenti az AdWords kampányok egy kattintásra eső díját, másrészt nagy átlagban 1:2 arányban érdemes megosztani az ilyen területre szánt költségeket a SEO és az AdWords között.

A konferencia egyetlen negatívuma egyébként szerintem az volt, hogy a szervezők - főleg a két főszervező, Bánóczy Zoltán és Varga "Longhand" Péter - túlvállalták magukat. Hiszen előadtak, beszélgettek - és közben szerveztek. Nagyon elfáradtak a végére, de elmondhatják, hogy csináltak egy nagyon-nagyon jó konferenciát.

Gratula!

Vasárnap óta figyelgetem a híreket a West Balkán ügy kapcsán, sőt, ma még egy rádióban is kérdeztek róla, mint szakértőt. Addig világos minden, hogy ahány ember, annyi módon látta a dolgokat. Az is világos, hogy a média egy része hülye, és felkap minden, ami akár csak kettővel több letöltést generál. Ami nekem nem világos: miért lepődünk meg ezen?

Emberek, ti, akik meg vagytok lepődve! Hol éltetek eddig? Nem olvastok pl. Index fórumot? Nem nézitek a kommenteket a blogokban (főleg az Index címlapos blogokban)? Nem figyeltétek meg mekkora sikere van az olyan oldalaknak, amelyek csak belemerítenek a közösségi médiába és kirakják a furcsákat mindenki elé közprédának?

Nem láttátok még a Privi.hu-t?

Nem történt semmi más, mint ami az elmúlt években történt. Azok, akik közösségi médiáznak, pont úgy viselkedtek, ahogy szoktak: gondolkodás nélkül, zsigerből leírtak mindent, amit láttak vagy látni véltek. És hozzárakták a maguk stílusát, tévképzeteit és kulturális hátterét.

És pont ennyit ér ez az egész katyvasz. Kollektív intelligencia, mi? Röhögnöm kell. Már szombat előtt is lehetett tudni: attól, hogy valaki képes leírni két mondatot (az most mindegy, milyen helyesírással), még nem jelenti azt, hogy okosabb, mint az átlag. És az átlag nem okos. Ez van, drágáim. Az átlag ember felületes, birka és előítéletes. Persze a saját szakterületén (ha van neki olyan) ettől eltérő, de amúgy az életvitelében, viselkedésében egyszerűen viselkedik.

Mert így érzi jól magát.

Nem kell ezen csodálkozni, és főleg nem kell emiatt temetni a közösségi médiákat. A közösségi média ugyanis nem több, mint egy nagyító: koncentráltan megmutatja, milyenek vagyunk. Ilyenek.

Ha tetszik, ha nem.

A múlt hét végén olvastam a Kreatívon egy cikket, amit Juhász Péter Tibor, a P&G integrált kommunikációs vezetője írt, a címe: Egy Facebook-like nem ér semmit.

Látványos és provokáló cím, első felindultságomban mégsem mertem rá válaszolni. Kellett pár nap, hogy magamba szálljak, és végiggondoljam: kell-e válaszolni egy olyan cég kommunikációs vezetőjének az írására, amely cég számomra láthatóan nem érti és nem használja jól a közösségi médiát. Jelen vannak persze, de a jelenlétünk tipikus nagyvállalati: nem lép túl az egyoldalú kommunikáción. Nem párbeszédet folytat.

Azon is sokat gondolkodtam, van-e értelme kijavítani azt a néhány fogalmi pontatlanságot, ami a cikkben tetten érhető. Nem lesz-e olyan a hatása, mintha a kisegér akarná oktatni az elefántot arra, hogyan kellene dübörögni a hídon.

Végül felmerült bennem az is, csak én látom-e a cikkben a logikai ugrásokat, az alapvetően nem egymásból következő dolgok összehasonlítását?

Ezért jó szokásom szerint egy nagyon rövid twitter üzenetet dobtam be a közösségbe. Az arra érkező reakciók fele egyetértett a cikkel, de a másik fele nem, és hasonló véleményeket fogalmazott meg mint én. Néha élesebben is.

Így pár nap ráalvás után úgy döntöttem, megírom, mi a problémám. Kezdem az elején, hogy érthető legyen, milyen gondolatmenet vezérel.

A közösségi média nem a Facebook. A közösségi média kampány nem a Facebook kampány. A közösségi média sikeressége nem a like-olok száma. Sőt, a közösségi média nem szükségszerűen internet. A közösségi média valójában egy olyan terület, ahol szóbeszéd marketinget folytatunk. (Word-of-mouth marketing, azok kedvéért, akiknek az oldalletöltés is PI, lehetőleg angol kiejtéssel.) Ez az én alapállásom. Éppen ezért a szóbeszéd marketing legfontosabb szervezet, a WOMMA által készített rövid tájékoztató füzetet tartom úgy fogalom, mint tartalom szempontjából irányadónak. Címe: Szóbeszéd 1x1. És milyen a hatalmas szerencsénk, Dévai Zoli ezt lefordította, sőt, elérhetővé tette a blogján is (itt van a lap alján). 

Ez alapján első körben szeretném a Juhász Péter Tibort kicsit kijavítani. A cikkben általa emlegetett seeding jelentése nem az, amire ő gondolt.

Idézve a Kreatívon megjelent cikkből:

A tömeges lájkolóvásárlás nem építi a márka imázsát, és online terjesztés (seeding) hatására sem vált még love branddé egyetlen márka se. 

Idézve a Szóbeszéd 1x1-ből:

Termék „magvetés” (seeding): Megfelelő terméket a megfelelő kezekbe és a megfelelő időben, hogy információt vagy mintákat szolgáltassanak a befolyásos egyének számára.

Bár ez a fogalomhasználati hiba az írás mondanivalóját nem módosítja, mégis fontosnak érzem, hogy egy szakmai lapban pontos információ jelenjen meg. De elfogadom, hogy lehetnek cikkek, ahol az online terjesztést seedingnek hívják. Ha így van, készséggel vitatkozom azokkal is.

Ha valaki végigolvassa a Szóbeszéd 1x1-et, akkor láthatja, a szóbeszéd marketingnek mennyi olyan eszköze van, amely arra hivatott, hogy közösségeket hozzon létre, közösségeket lásson el olyan témákkal, amikről szívesen beszélnek, és amelyek a cégünkről, a brandünkről szólnak.

És ha valaki a felsorolás vége felé jár, akkor találkozhat ezzel:

Beszélgetés létrehozása: érdekes, vagy vicces hirdetés, e-mailek, szlogenek, szórakoztató tartalom, vagy reklámok (promóciók) megtervezése olyanra, hogy azok szóbeszédet indítsanak el.

 A Kreatívon megjelent cikkből idéznék ismét (kiemelés tőlem):
 

A Forbes listáján az Old Spice-kampányt minden idők harmadik legjobb közösségimédia-aktivitásának választották. Ez persze minden kollégámat nagy büszkeséggel tölti el, de csöndben jelezném, hogy egy fityfenét volt ez közösségimédia-kampány. Legalábbis nem annak indult, és nem is azért kapott Grand Prix-t Cannes-ban. Médiaoldalról abszolút hagyományos tévékampányról van szó. Persze a film annyira tetszett az embereknek, hogy utána tömegesen nézték meg a Youtube-on, és spontán módon kezdtek el beszélni a filmről. 

Tehát mi történt? Sikerült a szóbeszéd marketing egyik eszközét a cikk írója szerint is tökéletesen használni. És ha fenntartjuk az eredeti állításom, hogy a szóbeszéd marketing eszközeit használva a közösségi médiában kommunikálunk, akkor talán nem túlzó azt állítanom: attól, hogy a kommunikáció alapja egy kutya közönséges tv reklám, ez bizony még közösségi média reklám marad. Mert - mint írtam - a közösségi média reklámnak nem kötelező eleme az internet. Persze itt érzi igazán jól magát, ez igaz.

Így azt kell mondjam, én egyetértek a Forbes listájával: ez valóban közösségi média kampány.

És így a végén eljutottunk a Like-ok kérdéséhez. A cikk írója szerint az a baj a Like-okkal, hogy a Like-ok mögött nem valós rajongás van, hanem kikényszerített kattintás: a Like-okat a cég vásárolja.

És hogy ez baj, mert akkor az így szerzett Like-ok valójában nem érnek semmit. És ebben van egy nagyon nagy igazság: az így szerzett Like-ok semmit nem érnek, ha rosszul használjuk föl azokat!

Olyan ez, mint az e-mail címlista. Számtalan cég gyűjtögeti az e-mail címeket, de sokkal kevesebb van, amelyik ezeket jól is használja. Jól, vagyis üzletileg hatékonyan. A Like pedig néhány praktikus szempontból olyan, mint az e-mail cím: van köztük nagyon értékes és nagyon jó és van köztük értéktelen is. De ahogy nem jelenthetjük ki azt, hogy az email címlista nem ér semmit, úgy nagyon bátor kijelentés az, hogy a Like nem ér semmit.

Ahhoz, hogy a Like érjen valamit, nagyon fontos a tudatos és a közösség igényeit is ismerő kommunikáció. A párbeszéd. Nem lehet "csak úgy" feldobálni az üzenőfalra érdektelen dolgokat. Nem érdemes eltéríteni a tartalmat, vagyis elkezdeni teljesen mást és más stílusban nyomni, mint ahogy korábban a Like-okat szereztük. Ez persze nagyon nehéz dolog. Mi is sokat izzadunk rajta, hogy eltaláljuk egy-egy partnerünk közösségének az igényeit, és vannak esetek, amikor ez nem sikerül tökéletesen. De akkor sem jelentem ki, hogy azért, mert most ez nem sikerült, a Like nem ér semmit.

Olyan ez, mint a síelés: én nem tudok síelni, amikor kipróbáltam, jól meghúzódott a bokám, ergo a síelés hülyeség. Igazam van?

A közösségi média és azon belül a közösségi média kommunikáció nem attól különleges eszköz, hogy új. Még attól sem különleges eszköz, hogy divatos. Attól különleges eszköz, hogy a korábbiaktól merőben eltérő céges kommunikációt kíván. Ezt minden egyes alkalommal elmondom, amikor pl. ezt a területet oktatom. És azt is elmondom: ez nem megy mindenkinek. Sok cégnél nincs meg az a rugalmasság, hogy váltsanak, hogy hirtelen ne a hagyományos, jól megszokott, egyirányú marketinget folytassák.

Lehet, talán ez lesz a baj. Mert ilyen esetekben tényleg semmit nem ér a cégeknek a Like. Kár beléjük.

A nagyobbik lányom (lassan 9 éves...) mondta, hogy meg szeretne nézni egy filmet, amit pár hónapja látott. A címét nem tudja... De arra emlékszik, hogy szerepel benne négy vagy öt gyerek, meg van valami panda, és jól tudnak verekedni. "Nem emlékszel, apa?"

Apa nem emlékszik. Apa ezt a filmet tuti nem látta... "Még valamire emlékszel?"

"Hát, annyira nem, de" - és elkezdett énekelni - "hármat ugorj, mint a kenguru,...".

Hopp, ezen el lehet indulni! És igen, erre már volt valami találat. Ez a dal a Panda Péter tánc. Innen már minimális kereséssel kiderült, hogy a szám a Gorilla bácsi című Walt Disney moziból van... 

Ami film elérhető DVD-n. Szombaton meg is nézzük.

Csak ennyire változtatta meg a lehetőségeinket az internet. Ezek már teljesen más felhasználási szokások, teljesen más távlatok. Olyan új viselkedés minták, amikbe még sokan bele se gondoltak. Hiszen minimális információból is elő lehet szedni néhány perc alatt azt, amire szükségünk lehet.

Itt ülve a gép előtt.

Mostanában föl-föltünedeznek olyan online tanácsadók, akik fontosnak érzik megjegyezni, hogy évekig külföldön dolgoztak, de most "hazajöttek". Ilyenkor mindig elgondolkozom magamban: ez most akkor előny vagy hátrány?

Van-e olyan tudás, amiben jobbak azok, akik az elmúlt 5-10 évet külföldön töltötték? És van-e olyan tudás, amiben rosszabbak?

Egy biztos: ha valaki éveket élt külföldön, akkor ő abban az előnyös helyzetben van, hogy nincsenek olyan rossz beidegződései, amik a hazai piacból következnek. Ugyanakkor nagy kérdés, mennyire ismeri a hazai piacot?

De tényleg, ha valaki itthon akar online tanácsadni, mennyire kell ismernie a hazai piacot, a hazai szereplőket?

Én azt gondolom, nagyon. És azt is gondolom, hogy a messziről jött ember azt mond, amit akar. És mindig eszembe jut: vajon miért jött haza?

De az is igaz, ha valaki külföldön tényleg jól dolgozott és sok gyakorlatot szerzett, akkor az ott szerzett tudását nagyon jól tudja kamatoztatni idehaza. A más látásmód, az eltérő tapasztalatok sok-sok jó megoldás adaptálást teszik lehetővé, és ezzel mindenki jól jár: az ügyfél is, a piac is és persze a tanácsadó is.

Vagyis jó az, ha néhányan hazajönnek és itt kamatoztatják a tudásukat. Szükségünk van rájuk, szüksége van a piacnak rájuk.

De csak akkor, ha tényleg van tudásuk is. Vagyis ha van valódi referenciájuk: olyan, ami ellenőrizhető.

Szakmai blogot írni, tanácsot adni üzleti dolgokban mindig is felelősséggel járó feladat. Hiszen nemcsak befolyásoljuk az érdeklődők üzleti döntéseit, de ráadásként akár piacot is teremthetünk olyan szolgáltatóknak, szolgáltatásoknak, amik úgy egyébként ismeretlenek. Hiszen a jó tanácsadó legfontosabb ismérve, hogy elfogadott, hogy bíznak benne.

Éppen ezért hallgatnak rá. És ebből a bizalomból fakad a felelősség is.

Persze ez azt is jelenti, hogy igenis befolyásoljuk - befolyásolom - azokat, akik a tanácsokat követik. És ha kellően sokan követnek egy tanácsadót, akkor bizony olyan új piacokat is felépíthet, amik korábban nem is voltak. Ez egy ilyen önbeteljesítő jóslat: azért csinálunk valamit, mert a tanácsadó azt mondta, hogy ezt fogják csinálni 2011-ben a cégek, tehát ezt nekünk követni kell.

Nincs is ezzel mindaddig baj, amíg ezek a tanácsok működnek. Még akkor sincs ezzel igazán baj, ha ezek a tanácsok hazabeszélnek. No nem mind, csak van egy-kettő, amelyik a saját üzletet segít építeni. Van ilyen. Én is élek néha ezzel az eszközzel.

A baj akkor van, ha egy tanácsadó egyszer csak megváltozik, és a felépített bizalommal elkezd játszani. Sajnos látok ilyet is, elsősorban két irányba történő elfordulással.

Az egyik a nettó népszerűség. Az Index.hu és az Origo.hu is kirak a címlapjára blogokat. Ezek a blogok aztán jó nagy látogatottságot kapnak, ami egyrészt nagyon szépen mutat az Analyticsben, másrészt azt a csalóka képet mutatja: a blog írója népszerű. És hát kiszámíthatóak a szerkesztők, lehet tudni, hogy milyen írások fognak szinte biztosan címlapra kerülni. Tehát lehet úgy írni, hogy részben ebből, részben organikus Google találatokból jöjjenek az olvasók. Lehet egyfajta tanácsadói bulvárra játszani.

Aki ezt az utat választja, az könnyen járhat úgy hogy a népszerűség oltárán elvész a szakmai elismertség. És bár lesznek ügyfelek, de egyre kevésbé olyanok, akik valóban a tudásra kíváncsiak. Inkább az a fontos nekik, hogy az Ismert Tanácsadó legyen az emberük. Ez a modell még működhet is, már ha van az embernek gyomra hozzá.

A másik irányt én úgy fogalmazta meg: a hazabeszélő. Lassan csak olyan írásokkal találkozik nála az ember, ami csak azzal foglalkozik, amit ő csinál. Az  trend, ami az ő üzlete, az lesz a jövő, amibe ő befektet. Számos ilyen példát látok magam körül, és olyankor mindig elgondolkozom: csak én látom, hogy a tanácsadó a saját pecsenyéjével van elfoglalva? Mert ha ezt sokan látják, akkor bizony a szakmai bizalom rohamosan csökkenhet, az pedig pont a tanácsadói pozíciót gyöngíti. Az üzlet itt is megmarad, csak a korábban elismert tanácsadóból egy jó tollú sales-es lesz idővel.

Biztos, hogy ez lenne a cél?

Mondhatjuk, hogy a fentiek nem más, mint egyfajta fejlődés. Én ezt inkább változásnak nevezném. És a magam részéről igyekszem kínosan ügyelni arra, hogy ne kerüljek bele egyik irányba se. Igaz, egészen biztosan én majd valami harmadik fajta butaságot követek el.

Mert végülis nincs tökéletes ember és nincs tökéletes tanácsadó sem.

Kelt szokott azzal poénkodni, hogy a hazai Foursquare felhasználók száma alulról közelíti a százat, vagyis valójában néhány tucat emberről beszélünk, olyanokról, akik amúgy is elérhetőek Twitteren, Facebookon, blogokban. És bár a helyzet biztosan nem ennyire negatív, de tény, a helymegosztó szolgáltatásokat használók száma egy erős kisebbség csupán. De pont azért, mert elérhetőek a Twitteren, Facebookon, blogokon, sokkal nagyobb a hangjuk, mint a tömegük.

Persze ennek ezer oka van, hogy így alakult. Személyes tapasztalat: amikor közösségi médiát oktatok, azt a legnehezebb elmagyaráznom, mire jó a helymegosztó szolgáltatás. Még a triviális példák sem igazán működnek: értik, amit mondok, de nem tudják, ez mire jó.

És valóban, józan paraszti ésszel nem felfogható, minek kell boldog-boldogtalannal megosztani, én éppen most hol járok? Mert csak? Mert buli? Mert közösség?

Mert divat. Szerintem.

Persze ettől ez még egy fantasztikus dolog, de amúgy úgy hülyeség, ahogy van. Nekem, meg sokunknak. Másoknak meg az életük részévé vált (ahogy nekem a Twitter, igen). Csak talán belőlük kevés van. Néhány tucatnyi... Erre pedig nehéz üzletet építeni.

Egyébként én kipróbáltam a Foursquare-t, olyan másfél-két hónapig folyamatosan bejelentkeztem mindenhonnan. Jó volt, tetszett, meguntam. Nem kaptam semmi olyan pluszt, semmi olyan egyedit, amitől érdekes maradt volna. Bár biztosan bennem van a hiba, és talán újra el kellene kezdeni?

Mert valójában azok számára, akiknek a közösségi média az életük része, a Foursquare pont annyira magától értetődő és használt dolog, mint nekünk az email, az sms vagy maga a mobilhívás. Van egyre több olyan ember, akiknek nem kérdés és nem divat a helymegosztás, hanem olyan praktkus szolgáltatás, ami egyrészt szórakoztató, másrészt haszna is van. És ha ez a réteg elég nagy - vagy vásárlóerőben elég erős -, akkor nagyon hamar a cégek is felismerik a megoldás hasznosságát. Addig csak egy-két olyan hely van idehaza, ahol egy bejelentkezés kedvezményt vagy ingyen sört jelent.

Már azoknak, akik tényleg benne vannak a néhány tucatban. Mi többiek meg maradunk elavultak, és senki nem fogja tudni, éppen hol vagyunk.

A szokásosnál élénkebb volt az idei első hét. Részben e miatt is olyan az érzésem, hogy 2011-ben végre ismét meg fog lendülni a piac, és talán-talán visszatér a válság előtti állapot.

Illetve ez így nem igaz. Olyan már sosem lesz a piac, mint 2009 előtt volt. Ha a lendületet vissza is kapjuk, ez a lendület már egy egészen más piacot fog "találni". Annyi minden megváltozott...

Mára külföldi szolgáltatások a piacvezetők. A hirdetési pénzek egy jelentős része így kifelé megy az országból. Eközben a display piac jelentősége csökkent, az egyéb megoldások értelemszerűen erősödnek.

Ráadásként egyre több mikrovállalkozás és kisvállalkozás fordul az internet felé, kezd el egyre több pénzt elkölteni.

A közösségi média szerepe iszonyúan megnőtt, rengeteg olyan reklámmegoldás van, ami nem médiaköltés miatt drága.

És akkor még a mobilról nem is beszéltem...

Sorolhatnám, de minek? Az elmúlt két-három évben minden megváltozott, és most ha megint megindul a piac, akkor bizony sokan csalódnak majd.

Szóval, lendületben vagyunk. Remélem.

Amennyiben a kampány időszak első negyedében a kattintási arány 0,1%-nál kisebb, úgy Origo kérheti a kreatív cseréjét vagy ezen aránnyal AV alapon (állapítja meg az árat.)

Ez olvasható az Origó új médiaajánlatában, a kattintás alapú banner árazás feltételeként. (A zárójelbe rakott részt én írtam be, az valahogy kimaradt, amikor pdf lett a táblázatból, gondolom.)

Nem hiszem, hogy nagyon értelmezni kell ezt a kitételt: az Origó elkezdte komolyan venni, hogy a kattintás (CT) alapú kreatívoknak kattintásra kell buzdítani, vagyis megpróbál gátat szabni annak a gyakorlatnak, hogy egyértelműen brandépítő kreatívokat vásároljanak a hirdetők CT alapon. Ezt egyébként szóban meg is erősítette egy illetékes.

És ez azt gondolom egyáltalán nem baj. Talán lassan tényleg történik valami idén ezen a téren.

Akartam ma írni arról, hogy lehet, regisztrálni kell a blogomat. Arról is akartam írni, hogy állítólag senki nem felelős a kormány médiatörvénnyel kapcsolatos rossz kommunikációjáért. De nem írok. A fenti két dolog ugyanis kizárják egymást.

Vagy mi.

A Blog.hu csapatának a jóvoltából pár napja minden bloghu-s blog elérhető mobil változatban is. Ez értelemszerűen akkor látszik, ha valaki mobiltelefonról nézi meg valamelyik blogot. A mobil változat lényege, hogy egyrészt a tördelés a mobilok méretéhez illeszkedik, másrészt sok elem - elsősorban az oldalsávok - nem látszódnak.

És ez mobilon nem is annyira baj. Mert így a szöveg jobban olvasható, ráadásként kommentezni is lehet.

De a mobilos netezésnél a megjelenésen túl a gépelés sem annyira egyszerű, mint egy számítógépen, éppen ezért azt gondolom, hogy hasznos lehet az alábbi infó azoknak, akik arra vetemednek, mobilról is ezt a blogot szeretnék olvasni.

Tehát nem kell begépelni a hosszú url-t, az onlinemarketing.blog.hu-t, hanem az oldal megtekintéséhez elég ennyi:

OMB.hu

És íme, itt is elérhetőek vagyunk!
 

Úgy alakult, hogy a Telenor jóvoltából néhány hétig hozzám került egy Samsung Omnia 7-es telefon. Amikor decemberben egy rendezvényükön felmerült, hogy tesztelhetnék készülékeket, arra gondoltam, valami egyedit kérek, valami olyat, ami még nem volt a kezemben. Mivel az iPhone-okat ismerem, ráadásul olyan nincs is még a Telenornak, az Androidos készülékekhez is van szerencsém (nekem egy SonyEricsson Xperia X10 van, és került a családba karácsonyra egy X8 is), így vagy egy Nokia vagy egy Windows Mobile 7 jöhetett szóba.

Én ez utóbbit választottam. A korábbi Windows oprendszerű gépekből már volt pár a kezemben, nekem mindegyik "olyan Microsoftos" volt: se íze, se bűze, megy, de kicsit lassú, kicsit nehézkes... De a Windows Mobile 7-ről elég sok jót hallottam, így azt gondoltam, érdemes lesz kipróbálni!

Mivel a Windows zártabb rendszer, mint az Android, így ha jól sejtem, nem annyira készülékfüggő a tapasztalat. De el kell mondjam, a Samsung vas nagyon meggyőző. Fém hátlap, határozott tartás, nagyon nagy kijelző, ami ráadásul amoled-es - kézbefogva, próbálgatva elsőre meggyőző.

Nem fogom taglalni mi mindent tud ez az új Windows. Akit érdekel, sok cikket találhat róla. A célom az volt, hogy hülye userként nyomkodom, aztán meglátjuk, mi sül ki belőle. Az kiderült, hogy kell csinálnom egy regisztrációt, hogy tudjak bármit is kezdeni az MS világában. Ez megtörtént, és belemerülhettem a Microsoft "boltjába", aminek a neve Market Place. Pénzt nem költöttem, az ingyenes programokat nézegettem - és azért ha nincs is akkora bőség, mint az iOS vagy az Android világában, de itt is volt miből válogatnom.

Viszont ez a platform még nem elég népszerű. A máshol ismert és megszeretett játékok nincsenek, így pl. az Angry Birds sem érhető el Windows Mobile 7-re. Ennek azért nem örültem... a lányaim sem.

Apropó, gyerekek. Azt találtam ki, hogy odaadom nekik, próbálgassák. A Windows Mobile 7 felülete ugyanis első ránézésre is más. Nem olyan, mint az iPhone, nem olyan mint az Androidok, amiket eddig láttam, nem olyan, mint a Nokia - és szerencsére nem olyan, mint a régi windowsok. Egész egyszerűen más. Ezektől eltérő, és mégis jó.

És itt a lényeg: kéremszépen, a Microsoft megcsinálta! Végre sikerült egy olyan felületet összerakni, ami funkcionális, használható, szép és nem lopott! És működik!

A lányaim (majdnem 6 és majdnem 9 évesek) percek alatt megszokták, elkezdtek vele játszani, ki-be lépkedve a programok között. Működik, na.

Sajnos a jó részbenyomások ellenére azért vannak fenntartásaim. Az egyik gondom az, hogy egyelőre - legalábbis ez a készülék - angol nyelvű. Aztán az ingyenes programok száma hirtelen alacsony lesz, amint valami konkrét dolgot keresek. Az külön idegesít, hogy minden mozdulatra elém tolta a Bing keresőt - ami pl. a Market Place-ben kicsit ömlesztve adta ki a találatokat.

A beállításoknál sem éreztem azt, hogy mindent könnyedén elérek. Amit akartak, hogy állíthassak, az persze megvolt, de mélyebbre már nem tudtam belenyúlni a dolgokba.

De mindezek ellenére tetszik. Nem az én világom, valószínűleg nem fogok ilyet venni, de nem azért, mert rossznak találom - egyszerű ízlésbeli döntés miatt. Ha sikerül ezt a vonalat megtartania a Microsoftnak, és ki tud jönni ez a platform "jóárasított" készülékekkel, akkor hosszabb távon valódi ellenfelévé is válhat a többi smartphone-nak. Tényező lehet.

Az alapok úgy látom megvannak hozzá. Ez Minden!