Onlinemarketing blog

Én szeretem a számokat. Még egy több képernyős excel táblától sem dobok hátast, szívesen nézegetem, fedezek fel benne összefüggéseket. Sőt, akár még én magam is gyártok jóóó nagy táblákat. Nade azt hamar megtanulj az ember, hogy nincs ezzel így mindenki, sőt. A táblázatok, számok sokszor válnak ijesztővé, és sokszor teszik olyanná az információt, hogy nem mindenki tudja feldolgozni.

Főleg, ha olyan összefüggésekkel is találkozunk, amit már nem lehet két dimenzióban (vagyis egy egyszerű excel táblában) bemutatni. Ilyenkor jön nagyon jól, ha tudunk valamit grafikusan ábrázolni.

Ahogy nő az interneten a sávszélesség, ahogy egyre erősebb gépeket használunk és ahogy egyre többen használják az internetet, úgy válik egyre kiforrottabbá a grafikus megjelenés. Képek, mozgóképek, animációk, egyszerű és összetett multimédiás felületek jelennek meg a neten, és teszik egyszerűbben emészthetővé, áttekinthetővé a folyamatokat.

Most a neo jött ki egy ilyen érdekes szolgáltatással, ami a hazai internetes forgalmi adatokra építve mutatja meg a mi kis internetes galaxisunkat jól láthatóan. Az egyes szolgáltatások bolygókként jelennek meg, sé szépen lehet azokat megnézni, forgatni, viszonyokat megvizsgálni. Az adatok a Gemius-Szonda kutatásokból jönnek, tehát aktuálisak és pontosak is. Jó kis játék ez, érdemes megnézni! 

Miért van az az érzésem, hogy ha valaki bizottságba tömörül és némi politikai hatalmat kap, akkor kényszeresen bele akar szólni a dolgokba, és mindenáron szabályozni akar? Olvasom a Gazdasági Versenyhivatal összefoglalóját a tévés reklámpiacról, ahol is megállapítják, hogy nincs verseny a nézettség mérés piacán, ezért:

A hatóság azt javasolja, az új médiatörvény vonja az állami közbeszerzések körébe a nézettségmérési pályázatot, mert ez a megoldás biztosíthatja legjobban a meglévő piaci problémák megoldását.

A piaci probléma pedig:

 A jelenlegi állás szerint a 12 éve egyeduralkodó AGB Nielsen mérései az etalonok, de a versenytárs nélküli cég „nem érdekelt kellőképpen a fejlesztésben” – írja a GVH tervezetét véleményező, Sarkady Ildikó korábbi kormánytanácsadó vezette Media Content anyaga.

A problémát értem. A megoldást nem. Az állami közbeszerzés nem arról szól, hogy megintcsak egy valakit választanak ki? Ráadásul az aztán tényleg mindent fog vinni... A piacon nem azért nincs két mérés, mert az AGB ronda módon kicsinált mindenkit, hanem mert nem elég nagy ahhoz a piac, hogy két költséges rendszert is eltartson!

Szóval nem értem. De valahol megijeszt ez a dolog: vajon ez a fajta kényszeres szabályozás mennyire fog kiterjedni az internetre? Mert az e-mail címek gyűjtését már kellően elbaszták, és bár itt talán lesz változtatás, de jól mutatja, mennyire dilettánsok próbálnak beleszólni a napi piaci folyamatokba. Tényleg nincs más megoldás, mint mindent önszabályozni, és kell a versenytársak közti kellő együttműködés ahhoz, hogy ki lehessen golyózni ezt a kényszeres állami szabályozási mániát.

Mert attól félek, ez semmi jóra nem fog vezetni, csak kényszerű kikerülésekre, szabályok újraértelmezésére és például menekülésre az országból. Miért hiszik azt egyes hivatalnokok, hogy az a dolguk, hogy nehezítsék az életünket? Könyörgöm, nem lehetne inkább azt szabályozni, hogy hány fok legyen az ORTT és a GVH ügyfélszolgálatán, hogy biztosan megizzadjanak az oda betérők?

Bennünket meg felejtsenek el végre!

Kisebb vihart kavart az egyszerűsített "Google-módszer" leírásom, és bár abban igértem, hogy kifejtem az egyes pontokat, mégis sokan hiányolták a bővebb háttérinformációkat. Most ezt a hiányt (is) igyekszem pótolni ezzel a bejegyzéssel.

Előljáróban annyit: azért sem lettem programozó, mert engem addig érdekelt egy probléma, amig azt meg nem értettem és a megoldáshoz vezető utat fel nem vázoltam. Maga a kódolás már nem igazán érdekelt, nem éreztem kihívásnak. Így végül elég távol kerültem ettől a területtől, de ez a fajta dolgokhoz való hozzáállásom megmaradt.

Vagyis amikor tippeket adok arról, hogy például egy keresőoptimalizálási trükköt hogyan kell megoldani, akkor elsősorban az elvet, a megoldáshoz vezető utat szeretem bemutatni és nem a pontos kódolást. Vagyis nem fogok elkezdeni sorolni mindenféle html kódokat, inkább az elv az, amit megpróbálok bemutatni.

Amikor egy kereső szolgáltatást az ember minősít magában, akkor alapvetően két dolog az, ami érdekes számára: mennyire sok különböző oldalt ismer (vagyis mekkorát merít az internetből) és mennyire pontosak a találatok, vagyis mennyire nehéz megtalálni azt, amire szükségünk van.

A Google nem az első, hanem a második ponttól lett nagy és erős. A pre-Google illetve a korai Google időkben több olyan kereső is volt, amelyik sokkal több oldalt ismert, mint a Google (egyik kedvencem a Northern Light Search volt, ami azóta már nem is létezik, mint kereső). Viszont a Google volt a legpontosabb. Ehhez a pontossághoz pedig olyan algoritmus kellett, ami a több milliárd oldalt képes egyenként minősíteni. Ehhez készült többek közt a PageRank, és ehhez találták ki azt is, hogy az oldal minőségét és tartalmat részben az őrá mutató linkek mennyisége és minősége alapján rangsorolják.

Vagyis egy oldal a Google-ben nem csupán a tartalom tiszta indexelése, hanem egyben egy viszonyrendszer leírása is: egy olyan viszonyrendszeré, amely a tartalmon túl az oldalra mutató linkekből áll. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nem mindegy, mi a link tartalma, és nem mindegy, milyen oldalról mutat a link.

Először is, nagyon fontos látni: a kereső számára jó link tartalommal bír! Nem egy Dsc045.jpg nevű kép linkelve, nem egy beágyazott flash, és nem egy egyszerű » (nyíl). Hanem szöveg. Ha lehet, minél egyszerűbben: szöveg. Egy-két szó, vagy mondat.

Mutatom:

Finom pizza rendelés »»

Ebben az esetben a nyilak a tartalom, és a Google azt gondolja, hogy a linkelt oldal esetében nekem a két dupla nyíl a releváns információ.

Finom pizza rendelés »»

Ebben az esetben már a szavak (is) a tartalom, vagyis a Google azt fogja gondolni, hogy a linkelt oldalon vélhetőleg pizzákat lehet találni.

Tehát a linkelt oldalon! Vagyis közvetlenül kell a linknek arra az oldalra mutatnia, amiről azt szeretnénk, hogy a Google azt gondolja, pizzát lehet kapni. Nincs átirányítás, nincs mindenféle mérőkód - direkt link van.

Ha egy pizzás oldalra egy ilyen blogról mutat link, akkor az a Google szemében nem valami nagy cucc. De ha itt a pizzákról írnék, akkor bizony az a link értékesebb lenne. Viszont ha erről az blogról linkelek egy online marketinges tartalmat, akkor az a link tetszetős lesz a Google-nek. Vagyis fontos, mi a inket tartalmazó oldal tartalma.

A PR, vagyis a PageRank érték 0-10 közötti szám amely megmutatja, mennyire gondolja értékesnek, erősnek a Google az oldalunkat. Ha a linkek minőségét nézzük, akkor az a közkeletű felfogás, hogy akkor jó a link, ha az azt elhelyző oldal PR értéke akkora, mint a miénk, vagy jobb annál. Így biztosíthatjuk azt, hogy a Google komolyabban vegye a linket.

A linképítés a keresőoptimalizálás egyik fontos eleme - a fentiek miatt máris látszik, miért. Az talán még fontos, hogy a Google egy-egy weboldalt nem a maga teljességében kezel, hanem az azt alkotó egyes lapokat külön-külön. Vagyis ha minden link más-más aloldalunkra mutat, akkor attól még alapvetően nem lesz annyira jó a weboldalunk egésze...

Ömagában a linképítéssel már nagyon jó helyezéseket érhetünk el - igaz, a megfelelő tartalom nélkül elsősorban rövidtávú eredményeket. Pontsabban mindaddig, amíg a konkurenciánk fel nem ébred, elég lehet a külső linkek hada. De van egy szint, amely után az is fontos, mi is van az oldalunkon. De erről majd később írok.

A fenéket lesz az internetből kollektív intelligencia. Az internet "intelligenciája" az itt elérhető tartalmakat, szolgáltatásokat "publikálók" intelligenciája, és bár elvileg ez összeadódik, és ebből valami új, valami minőségi lesz, a gyakorlat más. Elég csak megnézi a blogbejegyzések utáni kommenteket vagy a fórumokat: olyan szintű butaság és kulturálatlanság árad némelyikből, hogy az embert szinte pofon veri.

De mit várunk mást, mégis?

Ahogy nő a penetráció, úgy kezd egyre jobban hasonlítani az internet a valósághoz. És lássuk be, a mindennapi életben is sok buta, korlátolt, szemellenzős emberrel találkozunk. Sőt, olyannal is, aki ezt fennen hirdeti: utcán, boltban, vezetés közben a forgalomban vagy tömegközlekedési eszközön találkozhatunk is velük.

De elkerüljük, nem veszünk róluk tudomást, vagy estig el is felejtjük. De ezek az emberek az inteneten látszanak! Igaz, mondjuk a netezők 10 százaléka ír csak, nade ezzel kb. a hülyék 10 százaléka is statisztikailag ide kerül. És ha belepiszkít a blogunkba, vagy topicot nyit az Indexen, akkor azt már látni fogjuk.

Az internet ilyen. Itt kicsit összemosódnak a területi és társadalmi határok, és ezzel együtt olyanokkal is találkozunk, akikkel a való életben nem.

Nos, van még egy kis gond ezzel. Egy ilyen nemnormális is képes elrontani egy egész topicot vagy bejegyzést. Vagyis olyan ez, mint a tiszta és a szennyes víz: ha a tisztába öntünk 10% szennyest, akkor az egész olyan lesz, de ha a szennyesbe öntünk 10% tisztát, az akkor is szennyes marad.

Ezért gondolom azt, hogy az internetből a büdös életben nem lesz kollektív intelligencia. Kollektív butaság, az lesz itt. Meg középszerűség. Amit úúúgyis annyira imád az átlag. Hát, itt (is) megkapják. Egészségükre!

Nyam-nyam.

Pont, amikor kezdett kicsit helye lenni a piacon, a tulajdonos eladja és ezzel megszünteti a Zoom.hu politikai hírportált. Írtam az indulásról, és akkor nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar kell írnom a megszűnéséről is. Bár lesz valami akármi a helyén, de az eddig megismert, szerkesztett, önálló tartalmi elemekkel rendelkező Zoom.hu-nak vége.

Szomorú? Talán. Válság? Nem annyira. Inkább a tulajdonos más döntése. Mert lássuk be: az eredeti cél az Index és az Origó megszorongatása, de ez nem igazán sikerült, sőt. Kaptak egy évet, de nem hozták az átütő sikert. Az okok most igazából másodlagosak is.

Márpedig a Zoom.hu finanszírozása akkor érte volna meg, ha valóban rendelkezik média-súllyal. Nem ez történt, a legújabb kísérlet a hazai piaci viszonyok megváltoztatására is kudarcba fulladt.

Azért a NagyKép rovatért kár. Az volt benne a legerősebb.

Amikor egy-egy céges weboldal készítésekor felmerül a keresőoptimalizálás, mindig el kell magyarázni, hogy a Google mi alapján dönti el, hanyadikok is leszünk a találati listában. Persze ilyenkor nem jöhetek egy több órás kiselőadással, hanem valami sokkal egyszerűbb, érthető dolog kell. A hosszú évek alatt az alábbi három pontba sikerült zanzásítani tehát, mi alapján dönt a Google:

• Mit mondanak rólunk?
• Mit mondunk magunkról?
• Mit mondunk másokról?

Vagyis: milyen linkek mutatnak ránk, mennyire sikerült jól kialakítani a weboldalunkat és milyen külső hivatkozásokat (illetve belső linkstruktúrát!) raktunk az oldalra.

És akkor ezt a három pontot majd külön bejegyzésekben még kifejtem! 

Érzelmektől mentesek
Ne tanítsatok szeretni!
Mindenfélét hazudók
Ne tanítsatok igazat mondani!

Az egyik dolog, amiben talán máshogy működök, mint az "iparági átlag", az érzelmeim felvállalása, sőt, felhasználása. Vagyis nem szégyen az, ha valami nem tetszik, ha valami zavar, vagy ha valami blődségre az ember kifakad.

Nem szégyen, de mégsem merik ezt sokan felvállalni, mert mi van akkor, ha a kedves ügyfél megsértődik, mi van akkor, ha emiatt elveszítünk egy üzletet. És valóban, ez kellemetlen velejárója lehet az ilyen viselkedésnek, hiszen az ügyfél is ahhoz van szokva, azt mondják neki, amit hallani szeretne.

Másrészt viszont a reklám érzelmek nélkül szart sem ér. A hazai reklám-középszerűség, a lagymatag, semmilyen kreativitás egyik oka, hogy nem merünk érzelmeket kiváltani. Mert ahol érzelmek vannak, ott bizony oldalak is vannak: van akinek tetszik, és van akinek nem. Nehéz felvállalni, hogy van olyan csoportja a fogyasztóknak, akiknek nem tetszik az, amit éppen csinálunk.

Az ügynökségi para befigyel: ha a fogyasztók egy csoportja panaszkodik, akkor az ügyfél elégedetlen lehet, akkor elveheti a melót, és akkor jajjnekem, repülök! Védeni kell a seggünket, csináljuk csak a megszokott, érzelemmentes kommunikációt, jó lesz az nekünk, legfeljebb majd nem nyerünk nemzetközi reklámdíjakat.

Nade most szívás van a láthatáron: itt van az internet a maga webkettes, közösségi kommunikációjával, és ez a dolog meg pont az érzelmektől működik! Vagyis attól működne. A véleményektől. A vitáktól. A veszekedéstől, a nagy összeborulástól, a féligazságok kiderülésétől, a meggyőzéstől és az ellenállástól. Olyan dolgoktól, amikhez egész egyszerűen már nem értünk.

Kineveltük magunkból, mert az ügyfélnek ez esetleg nem tetszik, és akkor nem lesz meg az éves terv, és jajjnekem, repülök!

Így aztán ne is csodálkozzunk, hogy az amatőröknek milyen jól megy a webkettes kommunikáció, miközben a felkent professzionális tudással rendelkező nagyok csak bukdácsolni tudnak. Bele van ez kódolva a mostani rendszerben.

A kicsiknek nincs vesztenivalójuk. Egy kisvállalkozás vagy főleg egy mikrovállalkozás teljesen más döntési helyzetben van, mint egy multi. És nézzük meg: a sikeres blogok, a sikeres közösségi megoldások nem a nagyok játszótere. Ez a fajta kommunikáció nekik egyelőre nem működik.

Bátorság, az kellene. Meg olyan tökös accountok, akik végigvernek egy-egy meghökkentő, érzelmeket kiváltó ötletet. Hát, szkeptikus vagyok. Sok változást nem várok ezen a téren... 

Én akkor most hazamegyek, és nem kapcsolom be a tévét, hanem leülök a számítógép elé, és megnézem a YouTubeon a Híradót. Illetve bekapcsolom a tévét, de az új blu-ray BlueRay lejátszómban már van YouTube kezelés, és azzal nézem meg a Híradót. (LG BD370, 69.990,- Ft - nem, nem vettem meg, de a ma kezembe vett MediaMarkt katalógusban benne van.)

Illetve megnézném a Híradót, ha lenne. De nincs. Illetve van, de nem a YouTube-on, hanem az egyes tévéadók saját oldalain. Amit vagy meg tudok nézni, vagy nem. Az Királyi tévé például nem flash-ben teszi föl. De más platformja van a kereskedelmi csatornáknak is. De én akkor is YouTube-ot nézek, legfeljebb nem Híradót, hanem zenét. Mert az nekem jobb.

Még tavaly ősszel próbáltam félrészegen magyarázni az Internet Hungary-n az egyik kertévés online-osnak, hogy mennyivel jobban járnának, ha ők raknák fel azonnal a kisvideókat a YouTube-ra, és nem a rajongók - akik egyrészt vacak minőségben teszik ezt, másrészt reklámot biztos nem raknak bele.

Az interneten így megy ez: hiába van saját farmod, a te állataid is jobban nőnek a közös legelőn. Nehéz ezt elképzelni, nemigaz?

Persze most jöhet a magyar öntudat, és nem YouTube, hanem IndaVideó vagy Videa - igen, esetleg azok is. De azokat sokkal kevesebben nézik... és azokhoz nincs az LG-nek támogatása. Így lesz ez: a nagyok az ilyen kis trükkök miatt még nagyobbak lesznek, a kisebbek pedig lassan elhalnak, vagy specializálódnak. Ha szerencsénk van, akkor marad még itt piaci rés a YouTube-on kívül is.

Pletykák vannak igazán, nem jelentések, pláne nem hivatalos információk. De nézzük a pletykákat. A lappiac elég nagy bajban van. 30% körüli bevételkiesés látszik most, vagyis időarányosan átlagosan ennyit már összehoztak. Ez nem jó hír nekik. Az óriásplakátok a mai napig olyan kétharmad gőzzel futnak, igaz, ez csak részben a válság miatt, vaskosan benne van egy belső piaci harc is (aminek a célja az optimalizáló cégek kiszorítása).

Tévéktől és rádióktól elég messze dolgozok most, onnan nem jutottak el hozzám infók - gondolom mások majd ha akarnak, írnak erről kommentben vagy saját bejegyzésben.

Érdekes, de érthető hatása a válságnak a fogyasztás visszafogása a kommunikációs piacon is: a wap-os forgalmak radikálisan zuhantak, de a telefon (hang) forgalom is olyan 10%-ot (vagy többet, csak nem merik bevallani?) estek. Az internet és kábeltévé előfizetéseket (még) nem mondják le az emberek, de egyre többen váltanak kisebb csomagokra.

Mi következik ebből? Közvetlenül annyi, hogy válság van. De kicsit továbbgondolva az, hogy az internet egyre fontosabb lesz. Nem valószínű, hogy olyan nagyon sokan új belépőként jelennének meg a piacon, de akik már itt vannak (vagyis van számítógépük, előfizetésük és tudásuk), azok többet fogják használni az internet. Vagyis én azt várom a válságtól, hogy - kicsit abszurd módon - növekedni fog a hetente többször internetet használók száma.

Ma megkérdezte tőlem az egyik ügyfelem, nem ciki-e az online tanácsadásos munka. Mert van egy csomó önjelölt zseni, aki napi 8-10 órát ül a gép előtt, és pár hónap múlva már ki is kiáltja magát gurunak. Azért merte ezt megkérdezni tőlem, mert szerinte én nem ilyen vagyok, de mégis, mi a véleményem arról, hogy sok az ilyen egy leckével az ügyfél előtt járó tanácsadó, aki csak sablonban tud gondolkodni.

Nehéz erre úgy válaszolni, hogy ne kuncogjak magamban. Nem azért, mert megint van egy ügyfelem, akit nem a szöveg, hanem a hozzáállás érdekel, hanem mert végiggondoltam, milyen jó lesz majd pár hónap múlva arra kampányt építeni, hogy én nem sablonokat árulok drága pénzért, hanem személyre szabott szolgáltatást.

Másrészt elszomorít a dolog. Olyan érzésem van, hogy hosszú évek kellenek még ahhoz, hogy eltünjenek az ügyeskedők, a féltudást árulok, a "guruk" a piacról. Mert szerintem nem jó dolog guruval dolgozni, és nem annyira jó dolog gurunak lenni. A guru az ugyanis mindenki fölött áll, és amit mond, az úgy van. Én viszont nem vagyok tévedhetetlen, és igen, egy-egy ügyfél esetében meg kell tanulnom az ügyfél piacát, meg kell ismernem a problémákat, és nem fogok tudni azonnal, csípőből választ adni.

A guru egy isten. A tanácsadó egy partner, egy segítő, egy bizonyos értelemben társ. Ezért én is óvakodnék a guruktól. Veszélyesnek érzem őket.

Vagy inkább a net már a mainstream? A franc se tudja. De tény, egyre több olyan dolog van idehaza is, ami az interneten indul, és ugyanolyan "karriert" fut be, mintha mondjuk a tévéből indult volna. Igaz, a hatásmechnaizmus más, a sebesség is más, de már létező folyamatról van szó.

A legújabb konkrét példa a "sün" mém, ami március 15-én indult, vagyis egy hónapja, és mára nemcsak történelme van, hanem szakirodalma és rajongói klubja is. És szépen átlépett egy másik csatornára, a tévébe is.

Minderről bővebben itt lehet olvasni, de például az Index is foglalkozott már a témával egy hosszabb cikkben.

Tanulság? Az internet felnőtt. Elsődleges hírforrássá vált, és már önmagában elég lehet ez a csatorna is, ha valamit el akarunk indítani.

Persze csak ha megfelelő célcsoportra célzunk. Mert mosóport még mindig máshol adnék el.

Rendszeresen előjön a kérdés: mire optimalizáljunk? Vagyis melyik keresőben legyünk jó találati helyen?

A válasz az, hogy a Google-ben. És ez első közelítésre igaz is: sem a Yahoo, sem a Live nem rendelkezik olyan magyar lokalizációval, ami miatt sokan használnák. És bár a Live-nak elég nagy a látogatottsága, de onnan nagyon kevés találat érkezik. A nagy látogatottság oka ugyanis az, hogy sokaknál az Internet Explorer-ben ez a nyitólap, így minden elindításkor ez jön be. De a keresési találatokhoz akkor is Google-t nyitnak a magyarok. A gyakorlatban ez 95% körüli piaci részesedést jelent a Google javára!

De.

A Google sem egy kereső! Érdemes lefuttatni ugyanazt a keresést a Google.com-on és a Google.hu-n, máris látszik a különbség.

Sőt, ha a Google.hu-n a magyar nyelvű oldalakon keresünk és nem a Web-en, akkor is más találatot kapunk!

Nos, ilyenkor kell ismerni a weboldalunk célcsoportját. Ha tudjuk, kiket akarunk elérni, akkor meg kell nézni az ő webezési szokásaikat, és annak megfelelően kell optimalizálni. De hazai cégnél jellemzően mégis a Google.hu a jó megoldás. A Web-en keresve.

  Országok rongya! könyvtár a neved.
  De hát hol a könyv, mely célhoz vezet?
  Hol a nagyobb rész boldogsága? -- Ment-e
  A könyvek által a világ elébb?
  Ment, hogy minél dicsőbbek népei,
  Salakjok annál borzasztóbb legyen,
  S a rongyos ember bőszült kebele
  Dögvészt sohajtson a hír nemzetére.
 

Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban, részlet

Rabbitnak jó, Rabbit szerencsés, Rabbitnak volt lehetősége elmenni arra a fizetős konferenciára, ahol az MRSZ és ezen belül az IAB nyilvánosságra hozta a 2008-as reklámköltési adatokat. Igaz, tavaly még ez egy ingyenes, MRSZ-es esemény volt, de most úgy tűnik valakik valamiért úgy gondolták, vagy fizetek, vagy elolvasom máshol.

Elolvasom máshol. Egyébként is Szekszárdon voltam egy tök jó minikonferencián, hehe.

Ez a máshol pedig idén is a Rabbitblog, ahol megtudhatunk mindenféle érdekes információt. Én le se lövöm az adatokat! Kedves érdeklődők, szakdolgozatot írok, kollégák, barátok és ellenségek, irány a Nyúl Blogja tájékozódni! »»» 

Az ASVA-nak gondjai vannak a blogokkal. Nekem meg gondjaim vannak az ASVA-val. Az ASVA az a szennytestület,  amelyik teleszemeteli a jogtisztán megvett DVD-ket olyan reklámokkal, amelyek azt a hazugságot tartalmazzák, hogy a filmek letöltése bűncselekmény. Hiszen hazai szabályozás szerint a filmek megosztása az, ami a törvény szerint szabálytalan, míg a letöltés nem az.

Nos, az ASVA igazgatója szerint

komoly feladat elé állítja őket a fejlődésnek az az iránya, hogy egyre több az egyszemélyes szolgáltató, például ugrásszerűen nő a blogok száma.

„Ez a terület számunkra áttekinthetetlen, hogy itt mi történik, azt nem tudja igazán senki” – mondta a szakember, emlékeztetve arra: nem ezt a vonalat, hanem a kalózkodás elleni küzdelmet tekintik munkájuk fő csapásirányának, s bejelentések alapján dolgoznak.

Kedves Kálmán András! Felhívnám szíves figyelmét arra, hogy attól, hogy az ASVA nem tud semmit egy területről, azért ezt nem kéne általánosítani! Én sem tudok semmit az agysebészetről, mégsem írom le azt, hogy erről igazán senki nem tud semmit! Ugyanis igenis vannak eszközök, vannak módszerek arra, hogy lehessen információt kapni a blogokról. És vannak olyan valódi szakemberek, akik jó pénzért el tudnák mondani az ASVA-nak, hogy mit is kellene csinálni. Más kérdés, hogy el akarják-e ezt mondani, de ez már legyen az ASVA problémája.

Csak ennyit szerettem volna. Függöny.

Tényleg, hol vannak? Itt a válság, és továbbra sem látom azokat a megoldásokat, amik olcsón lennének hatékonyak. Aki nem akarja, nem bírja kifizetni a bannereket, az megy a PPC felé, sőt, a bannereket is egyre inkább kattintási alapon veszik meg.

Hol vannak az ötletek? Vajon miért nem látok valami ügyes, aranyos, vicces, és alapvetően netre szabott megoldást?

Az iwiw-es kisalkalmazások még nem indultak be, ott talán lesz valami érdekes, valami egyedi, bár ahogy eddig hallottam, inkább csak máshol már megimert dolgok adaptációi lesznek. De nem látom, hogy a portálok mit akarnak kezdeni magukkal, vajon elhiszik-e azt, hogy igazából a bannerekből fognak megélni mondjuk három év múlva is? Vagy a válság miatt az innovációra aztán végképp nincs erő?

Az is lehet persze, hogy vannak jó megoldások, csak én nem látom azokat. Ti tudtok mutatni valami újdonságot?

Az ügyfeleim egy része számára fontos kérdés, hogy hogyan, milyen csatornán értékesítse a reklámhelyeit. Ezek jellemzően kicsi - illetve nem túl nagy - forgalmú, ám speciális célcsoportal rendelkező szolgáltatások.

Tavaly őszig azt gondoltam - és azt is tanácsoltam -, hogy akkor járnak a legjobban, ha meg tudják szervezni a saját értékesítésüket. Ez két ok miatt előnyös: sokkal jobban ismerik a saját oldalukat, mint bármilyen közvetítő, és ráadásként így van lehetőségük speciális, az adott szolgáltatásból következő megoldások eladására is.

Aztán két dolog történt a piacon, ami miatt mára megváltozott a véleményem.

Egyrészt jött a válság. Ennek következtében a pénzköltés a piacon átrendeződött: a nagyobb cégek jellemzően visszafogták a költést, a kicsik vagy leálltak, vagy átrendezték a portfóliójukat. Vagyis kevesebb pénz lett a piacon, jellemzően az ügynökségi szegmensben, és kicsit talán több pénz jelent meg a direkt oldalon.

A másik történés az új sales house-ok megjelenése illetve a nem annyira újak megerősödése. A sales house-ok nagyon jó érdekérvényesítők az ügynökségek felé, vagyis az ügynökségi pénzek egy jelentős részét meg tudják szerezni - mindenképpen többet (arányában), mint ami tavaly ilyenkor. Vagyis kevesebb (ügynökségi) pénz jut a kisebb portáloknak.

Így mára a javaslatom az, hogy érdemes keresni egy sales house-t és megegyezni vele, így lesz inkább esélyünk az ügynökségi pénzekhez. Persze e mellett kell egy jó saját értékesítő is a direkt ügyfelekre - amennyiben ez megoldható.

Így lehet szerintem optimalizálni a bevételeket.

Mi köze lehet a keresőoptimalizálásnak, vagyis a Google-beli pozíciónknak, az onnan érkező látogatók számának az üzleti modellhez? Mi az, ami miatt lehet egyáltalán közvetlen kapcsolat a kettő között?

A válasz egyértelműen a pénz. Az üzleti modellnek ugyanis arról kell szólnia, honnan fog pénz érkezni a szolgáltatáshoz. Természetesen lehet nagyon sikeres szolgáltatásokat gyártani ilyen üzleti modell nélkül, de előbb-utóbb akkor is be kell vezetni valamilyen megoldást. A Google sem azonnal vágott bele az aranytojás gyártásába, évekig működött konkrét modell nélkül. Vagy ott a Twitter: még nem igazán lehet tudni, hol is lesz belőle pénz?

De azért a valóság ettől távol van. Ha valaki egy szolgáltatást fejleszt, akkor vagy van nagyon sok pénze, vagy tud nagyon sok pénzt szerezni, de az nagyon ritka, hogy ajándékpénzből fejleszt. Van ilyen is, elég csak megnézni a közpénzből készült oldalakat, mennyire is sikeresek az ilyen fejlesztések... Tehát kell egy üzleti modell, még a tervezés elején. Ki kell találni, miből lesz bevételünk.

Amikor a bevételi szerkezetről beszélünk, akkor beszélnünk kell a látogatókról is. A szolgáltatásunkat konkrétan valakiknek fogjuk készíteni, őket valahogy az oldalra kell vinni. Márpedig az a mód, ahogy az oldalra visszük őket, fontos kérdés. Az egyik fontos eleme az üzleti modellünknek.

Igen, az üzleti modellnek, nem egy marketing tervnek! A marketing tervnek már a megvalósítást kell tartalmaznia, míg az üzleti modellnél azért magát a módot illik definiálni: reklámmal, magával a szolgáltatással, vagy tartalommal hozzuk be a látogatókat? Esetleg más módon? Vagy ezek valamilyen mixével?

Itt van az a pont, ahol a keresőoptimalizálásról döntenünk kell: vajon mennyire fontos nekünk a látogatók szempontjából a Google? Fog tudni hozni látogatókat? Ha igen, várhatóan mennyit? (Ez utóbbira választ adhat például az, ha megnézzük, egy-egy, a szolgáltatásunkra jellemző szóra hányan szoktak keresni.) Kell ez nekünk? És mennyit ér ez meg nekünk?

Elsőre rá lehet vágni: persze, kell! De akkor jön az a kérdés: mennyit is ér meg egy látogató? És akkor valóban megéri a keresőotimalizálásra költeni? Illetve mennyit éri meg költeni?

Lehet azt is mondani, nem kell nekünk keresőoptimalizálás. Vannak ilyen modellek is, jellemzően zárt szolgáltatások esetében. Például az IwIw-ben nem keres a Google, így annak aztán az optimalizáltság irreleváns.

Egy dolgot nem szabad tenni: nem hagyhatjuk figyelmen kívül a keresőoptimalizálást. Mára olyan szinten kereső-vezérelt lett az internetes információ keresés, hogy aki ezzel nem foglalkozik, könnyen bukhatja be csak ezen ok miatt a vállalkozását.

Mivel kb. hétfőtől indul a kampány (EU választások lesznek, és most kezdenek majd kopogtatócédulákat gyűjteni, ha jól tévedek), érdemes néhány szót szólni arról, hogy milyen eszközöket vetettek be eddig a pártok az utóbbi néhány évben.

Láthatóan nem sokat. Az, hogy egy SZDSZ belső választás idején az IwIw-en ismerős gyűjtő versenyt játszottak a jelöltek, még nem nevezhető webkettes reklámnak, nemigaz? Amennyire utáljuk a pártokat, nem is nagyon várható, hogy nevesítve megpróbáljanak a közösségi odalakon nyomulni.

A blog persze más. Hiszen nemcsak Gyurcsánynak van (volt?) blogja, hanem több politikus is indított ilyet. Sőt, még videóblog-szerű megoldások is megjelentek. De lássuk be: ezek az irományok nem szóltak másról, mint politikai nyilatkozatok internetes megjelenítéséről. Mert bár a politikus is volt ember, de ez nem a blogokból derült ki...

Persze vannak nem látható dolgok is. Ezek egyike a kör-e-mail (illetve a kör sms), vagyis az egymásnak küldözgetett politikai tartalmú levelek. És persze az adatbázis-marketing, ami még erősen gyerekcipőben van nálunk - leginkább direkt üzenetekre használják, pedig másra is lehetne.

Szintén nem látható dolog, pontosabban nem direkt kommunikációs eszköz a pártközeli portálok. Lehet azt tudni, hogy egy-egy kisebb portál tulajdonosi szerkezete minimum érintett a pártpolitika által. Persze a tartalmak sokat lelepleznek, legalábbis azok számára, akik erre figyelnek. Az elmúlt években jól meg lehetett figyelni, hogyan építgetik a pártok helyi szinten és országosan a hozzájuk közel álló hírcsatornákat. Hát, most majd lesz alkalom bevetni azokat a kampányban!

Végül a legkevésbé láthatóak a fórumozó szabadcsapatok. Az Index PoliDili-ben hozzászólok nem jelentéktelen része közvetlenül kötődik valamely párthoz, de a politikai témájú blogok és más fórumok sem mentesek tőlük. Kb. 12-15 ember elég ahhoz, hogy konkrét témák bekerüljenek a közbeszédbe, vagy hogy valamely oldal súlya megnőjön a hozzászólásokban. Persze az aktív beszélők közül nem mind fizetett forradalmár, de egy nem benfentes sosem fogja tudni, hogy a többiek vajon milyen indíttatásból szólnak éppen hozzá.

A fentiekből azért egy dolog látszik: idehaza sem nyeretlen kétévesek az interneten a pártok, és bár a kifelé is látható dolgokban nem nagyon erölködnek, azért fű alatt tesznek egyet-s-mást.

Egyébként ha valaki kicsit megkapargatja, akkor négy olyan párt van, amelyik a fenti eszközökkel részben vagy egészben akítvan él: az MSZP, a Fidesz MPP, az SZDSZ és a Jobbik. A többiek jobbára műkedvelők.

A keresőoptimalizálás úgy érzem kilépett a babacipőből, és lassan a gyerekcipőből is: egyre többen veszik komolyan és egyre több pénzt költenek erre a cégek. Ennek megfelelően a szakmán belül is elindult egy tisztulási folyamat, és mostanában ennek a kicsit látványosabb részét, a nyíltszíni és kevésbé nyíltszíni vitákat láthatjuk.

Ezért az április hónapot a keresőoptimalizálás tematikus hónappá teszem a blogon, és sok SEO-s írás lesz az elkövetkező napokban.

Elsőként megpróbálom kicsit összefoglalni, mi az alapvető kérdés, ami a szakmai vitákat kiváltja. Szögezzük le: nem kérdés az, hogy idehaza elsősorban Google keresőre optimalizálunk. Az sem kérdés, hogy mennyire etikus maga a keresőoptimalizálás (legalábbis szakmán belül nem kérdés). Végül az sem kérdés, kell-e keresőoptimalizálás. A vita tehát egyértelműen nem az alapoknál, hanem a megvalósításnál van.

Lássuk, mi az a három felfogás, amivel találkozhatunk!

Az elsőt nevezzük a kulcsszó-fetisisztának. Ez az a fajta "irányzat", ami csak egy dologról szól: egy-egy kulcsszóra hanyadikak vagyunk a Google-ben?

A másodikat nevezzük csöndes szemlélőnek. Ez a felfogás azt mondja, hogy nem kell mást csinálni, mint betartani a Google szabályait, neki tetsző, keresőbarát oldalt kell csinálni, és ennyi bőven elég.

A harmadikat nevezzük látogató-fetisisztának. Ez a megközelítés nem foglalkozik a konkrét kulcsszavakkal, hanem a weboldal látogatottságával, és azt a célt tűzi ki, hogy minél több látogató legyen az oldalon.

Akkor most kicsit részletesebben írok mindről, és beleviszem a véleményem is.

A kulcsszó-fetisiszta megközelítés elsősorban a helyezésekkel foglalkozik. Nem különösebben érdekes, hányan is érkeznek a keresőkből, az még kevésbé fontos, mit is csinálnak az oldalon. Egy dolog az érdekes: benne lenn az első 10-ben vagy első 3-ban. Vagy legelől lenni.

Ez a fajta megközelítés a leglaibilisabb szerintem. Íme néhány buktató: a Google nem egy darab szolgáltatás. A Google kereső szolgáltatások egésze. Minden országnak megvan mára a saját Google-je, elég csak kipróbálni azt, hogy a Google.hu-ban történt keresés mennyire hasonlít a Google.com vagy a Google.de találataihoz. Ugyanarra a szóra. A Google bevezette a személyre szabás lehetőségét. Ez azt jelenti, hogy a bejelentkezett felhasználó esetében előnyben részesíti a neki tetsző oldalakat. Mivel a saját oldalunkra többet kattintunk, így nekünk szívesebben emeli ki a saját oldalunkat, ergo torz listát láthatunk, és nemcsak mi, hanem a felhasználók közül többen is.

Ráadásul nem szükségszerűen találjuk el a legizgalmasabb szavakat. Ha például túl általános szóra gyúrunk, és aztán jönnek is a látogatók, egyáltalán nem biztos, hogy rendelnek is mondjuk tőlünk. Vagyis hiába van jó helyezésünk a Google-ben, ez nem jelent alapvetően olyan nagy előnyt - minden esetben.

Másrészt a kulcsszavas eredmény fontos lehet egyéb PR okokból. Monduk a cégünk vagy termékünk nevére illik jó helyen lenni. Aztán ha az oldalunkon fizetős adatbázis van, akkor az abba való bekerülést is egyszerűbb eladni, ha a jó szavakra elől vagyunk. És hát nem mindegy, sörözés közben mivel dicsekedhetünk. Én pl. elmondhatom, hogy a Konrád szóra néha már a Wikipediát is lenyomom a Google.hu-ban. Tök jó. Egyébként semmi haszna nincs, úgy mellékesen...

A csöndes szemlélő igazi szakember, aki nem nézi a statisztikákat, nincs Google Analytics függősége, és nem szokott kényszeresen rákeresni naponta ugyanarra a 10 szóra. A csöndes szemlélő elolvas mindent arról, hogy mit javasolnak mások, hogyan kell a weboldalunkat kialakítani, és a jó ötleteket mind meg is valósítja. Majd azt mondja, ez a keresőoptimalizálás, hiszen mostmár a Google látja az oldalt, és meg van neki mutatva, miről is szól.

Ez a megközelítés nagyon hasznos, de nem biztos, hogy produktív. Nagy előnye az átlátható kód és a felhasználóbarát (vagy többé-kevésbé felhasználó barát) felület, hiszen a Google által szeretett oldalak ilyenekké fognak válni. Ugyanakkor a kereskedelmileg fontos témák ugyanolyan súllyal vannak a weboldalon, mint minden más, tehát nincs igazán aktív keresőoptimalizálás, egyszerűen csak jól meg vannak csinálva a dolgok.

A látogató fetisiszta sem foglalkozik sokat a keresőszavak helyezésével. Számára a jól elkészített oldal alapfeltétel, és az érdekli, hány látogató jön a Google-ből, azok mit csinálnak az oldalon. Amikor optimalizál, nem az a cél lebeg a szemei előtt, hogy 3-5 kulcsszóra elől legyen a weblap, hanem az, hogy jó sok találat érkezzen a weblapra, az se baj, ha több száz vagy ezer kulcsszóról - naponta.

Ez a fajta megközelítés nagyon hasznos, ha látogatókra van szükségünk, és ha elég nagy a weblapunk (sok a tartalmunk). A nagy előnye a növekedés lehetősége, hátránya viszont az, hogy nincsenek igazán kiugró, jól PR-ozott eredmények. A látogatottság persze nagyon jó, de sokszor a megrendelő nem érti, hogy ez a fontos, és nem mondjuk a kulcsszavas eredmény.

Láthatjuk, van három markánsan különböző megoldás. Melyik a jó? Természetesen egyik sem és egyben az összes. Hogy mikor melyik, na erről (is) fogok áprilisban írkálni bejegyzéseket.

Ma van április 1., a Bolondok Napja. Ilyenkor mindenféle álhírek jelennek meg a viccesnek látszani akaró oldalakon - aztán vagy röhögünk, vagy sírunk. Én viszont azt gondolom, ez a nap tökéletes az igazmondásra.

De miért kellene pont ma igazat mondani? Hát azért, mert aztán majd másodikán mondhatjuk, ugyan, ez csak vicc volt, hát komolyan vetted?

Úgyhogy most lehet megmondani a tutit, és lehet véleményt alkotni - persze kellő inteligenciával és lehetőleg minél stílusosabban. De én most mindenféle tutimegmondás helyett - kissé félősen, ám szabad akaratomból (hisz egy szabad országban egy szabad mindig azt teszi, amit szabad) egy idézetet hoznék Edmond Rostand úr művéből:

A VICOMTE
(...)
Önnek az orra... hm... az orra... nagy.
CYRANO
(komolyan)
Igen nagy.
A VICOMTE
(nevetve)
Ha!
CYRANO
(rendíthetetlen nyugalommal)
Ez az egész?
A VICOMTE
De...
CYRANO
Lássa,
Ez szimplán hangzik... Így nincsen hatása!
Mondhatta volna szebben, kis lovag,
Más-más hangnemből... Így ni, hallja csak:
Kihívón: „Én nem járnék ám vele!
Sebészt hivatnék, hogy metélje le!”
Barátilag: „Hisz findzsájába ér!
Igyék vederből, abba belefér!”
Leírón: „Csúcs, mely veri az eget!
Hegyfok! Mit hegyfok? Roppant félsziget!”
Kíváncsian: „Mit rejt e hosszú tok?
Tollszár van benne, vagy gyaníthatok
Papírvágó kést, ollót is talán?”
Kecsteljesen: „Ön nagy barátja, lám,
A madaraknak! Póznát tart nekik,
Hol magukat jól kipihenhetik!”
Kötődve: „Kérem, ha pipázik ön,
S a füst orrán át gomolyogva jön,
Kéménytüzet szomszédja nem jelez?”
Intőn: „Vigyázzon túlsúlyára! Ez
Lehúzza önt s fejjel bukik előre!”
Gyöngéden: „Lássa, megfakul a bőre
Színét a napfény durván szívja ki
Egy kis napernyőt venne tán neki!”
Pedánsul: „Hallott az Arisztofánesz
Nagy állatjáról uraságod? Tán ez:
A Hippokampelefantokamelosz,
Hordott ilyen hús-díszt elől... e rossz
Hangzású lényen volt ily hosszu csont!”
Gavallér módon: „A manóba, mondd,
Ez a fogas jött most divatba? Ej,
Kalap számára pompás kicsi hely!”
Föllengzően: „Hatalmas, büszke orr,
Egy teljes náthát csak a bősz, komor
Mistráltól kapsz! Más szél ott meg sem érzik!”
Tragikusan: „Vörös tenger, ha vérzik!”
Bámulva: „Ó, eszembe jut, ha nézlek:
Micsoda cégér egy illatszerésznek!”
Lírailag: „Kagyló ez, s ön Triton?”
Naivul: „Mondja, mert én nem tudom,
Mikortájt nézik ezt a műemléket?”
Mély tisztelettel: „Gratulálunk néked
Tornyos házadhoz, nagyságos barátom!”
Parasztosan: „Hékás, a számat tátom!
Orr az? Fenét orr! Ördögadta dolga:
Kis dinnye jaz, vagy óriás iborka!”
Hadászilag: „Szuronyszegezve áll!
Lovas-roham ilyet készen talál!”
Üzletszerűn: „Tán lutrit rendez? Én
Sejtem, hogy ez lesz a főnyeremény!”
Végül, torzítva Pyramus kriáját:
„Ez dúlta szét az arc harmóniáját,
E szörnyeteg!... Pirul az áruló!”
Így ömlött volna szájából a szó,
Ha volna önben szellem és tudás.
De szellemet, boldogtalan dudás,
Ön sose látott s tán azt tudja csak,
Hogy hülye fráter is lehet lovag!
De hogyha önben annyi lelemény
Lett volna mégis, hogy kivágja szépen
Mindazt, amit most összehordtam én
E díszes, úri hallgatók körében:
A kezdő mondat első negyedét
Éles kardommal vágtam volna szét!
Mert magamat kigúnyolom, ha kell,
De hogy más mondja, azt nem tűröm el! 

Az internet nagy előnye, hogy sokkal gyorsabban látjuk a folyamatokat. Így például egy utazás szervező oldal, ha kellően reprezentálja a hazai viszonyokat, pontosan látja, merre tart a piac.

A C-Travel ilyen helyzetben lévő oldal, így érdekes az, amit írnak. Lássuk hát:

Bár a C-Travel.hu januári felmérései azt mutatták, hogy a gazdasági válság begyűrűzött az idegenforgalmi piacra is és a felhasználók kezdik visszafogni utazásra szánt költéseiket, a márciusi statisztikák már jóval bíztatóbb képet mutatnak. A C-Travel rendszerén átmenő külföldi ajánlatkérések száma már hónap közepén meghaladta a tavaly márciusi adatokat és a belföldi lekérések alakulása is növekedésre enged következtetni. A havi 3.000 ajánlatkérés kiértékelése alapján megállapítható, hogy a "last minute" hétvégék, valamint 3=4 típusú és egyéb "szuper akciók" népszerűsége erősödött az elmúlt hónapokban a portálon.

Vagyis nem arról van szó, hogy nem lehet érezni a válság hatását, hanem arról, hogy a válság miatt indított akciók valóban hatékonyak lehetnek. Ez végső soron jó hír a turizmusban, hiszen legalábbis a túlélés biztosított lehet. 

Amikor a célzott reklám ötlete felmerül, akkor adódik az egyik legtriviálisabb megoldás: érkezzen a reklám a telefonunkra! Egyrészt szinte mindenkinek van, másrészt mindenkinek sajátja van.

A mindenkinek van a gyakorlatban azt jelenti, hogy a reklámozók számára fontos célcsoportokat 95% fölött el lehet érni. Ráadásul a telefon a legtöbb ember számára fontosabb, mint a tévé. Nem utolsó sorban mindig nála van!

Persze a mobilra történő célzás fokozottan felveti a személyes szféra védelmét, hiszen nagyon sok információ ki tud derülni egy-egy ember mobilforgalmának az elemzéséből.

De lássuk a lehetőségeket!

A mobilokból nagyon sok információ kinyerhető. Az alábbi elvi lehetőségek viszont nem jelentik azt, hogy ezeket használják is! Írok majd arról is, mit lehet valójában.

A legegyszerűbb az előfizetési adatokból kiindulni, és ez valójában megegyezik azzal, mint amikor valaki regisztrál valahova, és az alapján célzunk. Pont annyira pontatlan is, hiszen vannak céges mobilok, vannak minimális előfizetői információval eladott mobilok (a feltöltőkártyásak), és persze van, amikor más nevén van a mobil.

A következő lehetőség a telefon típusa alapján történő célzás. Ez nagy általánosságban persze mindegy, de azért vannak különleges szegmensek. Pl. a haza BlackBerry felhasználók, vagy az iPhone-osok, stb.

Célozhatunk hely szerint, és erre több lehetőség is van, jelesül kettő biztosan: az egyik a mobilcella alapján, vagyis az alapján, hogy éppen hol vagyunk. A másik pedig bluetooth segítségével - ilyenre példa lehet egy áruházban történő direkt információ küldés.

Célozhatunk elvileg a felhasználói aktivitás alapján is - például a nagy számlát fizetők elérése, vagy a sokat telefonálók mind-mind lehetnek potenciális célok.

Lássuk a hazai lehetőségeket!

A fentiek közül sok szolgáltatás nem, vagy csak korlátozottan használható. Pl. az sms, mms küldésre ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint az e-mailre: csak előzetes beleegyezéssel lehet küldeni üzenetet. Ugyanakkor ilyen megoldás már évek óta elérhető, például az e-mail adatbázisokban megadott mobilszámra lehet sms vagy mms kampányt futtatni.

Amikor az e havi reklám célzás hónapot elindítottam, megkeresett a Vodafone mobilhirdetési vezetője, Kiszely László, és adott információkat arról, milyen elérhető és működő módszereik vannak. Olyan megoldások, amiket már használnak, hiszen tavaly június óta lehet náluk ilyen jellegű reklámokat futtatni.

A legfontosabb kérdés az, hogy engedélyezve van-e célzás az adott előfizetőnél, illetve, hogy a hirdető rendelkezik-e olyan aktuális és érdekes információval, ami valóban érdekli az előfizetőt.

Fontos az egyéb célzás mellett az időzítés is: más hatást érhetünk el reggel, mint például koraeste. A Vodafone előfizetők engedélyezhetik az üzenetek megkapását, és ráadásként megadhatnak érdeklődési kört, így a célzásra máris lehetőség nyílik.

Ha mobilos célzásról beszélünk, akkor meg kell említeni a mobil webes elérést is. Sőt, nemcsak említeni kell, hanem lehet ezzel komolyan számolni is. A mobil web ugyanis most ott tart elérésben, mint ahol az internet tartott idehaza kb. 10 éve, de a tinik nélkül: egy kiemelt, a hirdetők számára fontos réteget lehet ezzel elérni. Ráadásul a mobil web önmagában céloz és szűr is.

A mobil webes megoldást lehet kombinálni sms-el, vagyis sms-ben küldött webcímmel, így direkt oldalra küldve az érdeklődőt, de lehet már hirdetni különböző mobil webes tartalmakon is.

Ami még említést érdemel, az a mobilos direkt reklámok lehetséges interaktivitása: egy sms-re adott válasz lehet például endegélyadás arra, hogy kereshessenek telefonon (ez egyfajta click2call), de lehet eleve jelentkezés is mondjuk egy tesztvezetésre.

Összefoglalva: a mobilos célzás már nemcsak lehetőség, hanem valós megoldásokat kínál. Idehaza is. Érdemes kipróbálni, használni azokat!

Megint egy kis keresőoptimalizálás, mondhatnánk, de most azért annyire nem. Sokkal inkább keresőmanipulálás az, amiről beszélni szeretnék. Ez pedig konkrétan az eltérített találatok esete a keresőkben.

Egészen pontosan arról van szó, hogy rövid távon nyerő stratégia lehet nagy forgalmú és közismert szavakra felhúzni egy-egy oldalt, főleg, ha a felhúzott oldalnak is van köze az adott szóhoz. Magyarul: nyerő stratégia lehet, ha mondjuk egy decemberi időszakban egy márkanévre az elsők vagyunk, akár megelőzve az adott márka weboldalát. Hiszen sokan fognak ránk kattintani, és ha mi tényleg ajánljuk azt a márkát, akkor máris nálunk fognak vásárolni.

Meglepő, de egyelőre ez egyáltalán nem nehéz dolog, főleg, ha nem közismert, hanem réteg márkáról van szó. Vagy ha nem a konkrét márkára, hanem annak kifejezésben lévő változatára keresünk.

Például a "Tesco akció" kifejezésre nem a Tesco az első találat:

De miért lehet ez így? Néhány nagy márka saját bevallásuk szerint sem foglalkozik az internettel, csak éppen annyit, amennyi minimálisan szükséges. Ennek pedig nem része a keresőoptimalizálás.

Ugyanakkor néhány kicsi piaci szereplőnél megvan a megfelelő tudás. A jellemző modell, amit már több esetben láttam: a cég valamely márkának a viszonteladója, a cégvezető fia érdeklődik a SEO felé, megcsinálja az oldalt, felépíti a linkeket - belerak jó sok munkát - és apuka weboldala hipp-hopp elől van.

Vagyis van arra mód, hogy meglovagoljuk a nagyok nevét. Ráadásul alapvetően legálisan, hiszen nem az történik, hogy valami tiltott eszközzel élünk, hanem mindössze az adott márka lemaradását használjuk ki.

Persze azért ne építsünk erre konkrét modellt. A nagy márkák jönnek fölfelé, a Google is előnybe részesíti a saját oldalukat, így ez a gerilla módszer elsősorban átmeneti eredményeket hozhat.

De arra egészen kiváló lehet.

Ezt az írást most elsősorban azoknak szánom, akik előbb vagy utóbb képviselőjelöltek szeretnének lenni valamelyik választáson. Jelen bejegyzés alapfelvetése az, hogy minél nagyobb településen indul valaki, annál kevésbé ismerik őt a potenciális választók, vagyis a nevével elsősorban a kampány alatt találkoznak.

Ezért megpróbálnak majd információt kapni az adott személyről, amit a legkönnyebben természetesen a Google segítségével kaphatnak meg. Lássuk, milyen lehetséges találatok jöhetnek elő!

A legsemlegesebb eredmény az, ha semmi. Persze ez nem annyira jó, de majd látjuk, lehet rosszabb. A semmi persze lehet olyan semmi, ahol tényleg nincs semmilyen információ a jelöltről (mert még az életben eddig nem került fel a neve egy weboldalra sem), illetve lehet olyan semmi, amikor abszolút semleges információt kapunk (pl. a helyi újság egy cikkét, amiben megemlítik azt a tényt, hogy a keresett személy indul a választásokon).

A jó eredmény az, ha kapunk információt a jelöltről. Az a legjobb, ha az első találatok közt a jelölt saját oldala jön fel: a saját bemutatkozó oldala, vagy a jelöltet állító párt, szervezet egyik oldala, ahol a jelöltet bemutatják. Ezen kívül néhány hír, esetleg semleges vélemény.

A rossz eredmény értelemszerűen az, ha kapunk egy-kettő - vagy éppen sok - negatív információt: az ellenfelek bírálatát, negatív fórumvéleményeket, a jelöltet fikázó blogbejegyzéseket. Ráadásul az ilyen vélemények túlsúlyban is lehetnek - ad absurdum az első tízben a Google keresésnél csak ilyen van.

Nos, aki csak kicsit is foglalkozik az internettel, az hamar megérti: a jó megoldás csak az, ha a jelölt saját dolgai kerülnek első helyekre! De ezért tenni kell.

Ugyanakkor a keresőoptimalizálás nem az a dolog, ami majd egyik napról a másikra működik. A keresőoptimalizáláshoz kell némi idő. Egy normális weboldal sincs kész egy fél délután alatt, ráadásul azon látszik is, hogy sebtében készült. Ezért én az alábbi olcsó, de hatékony megoldást javaslom mindazoknak, akik indulni akarnak esetleg egy választáson a közeli jövőben (legyen ez már 2009-ben vagy 2010-ben):

• Ha még nem tette meg, jegyeztesse be a saját nevét domain névnek! Erre rakjon fel egy bemutatkozó oldalt, én például egy egyszerű ingyenes blogmotorra épülő megoldást tartok a legjobbnak. Írjon nem túl szélsőségesen aktuális témákról, mutatkozzon be, rakjon fel rövid videókat (ha vannak), saját képeket. De ezt már most kezdje el, akár már holnap!
• Kezdjen el politikai blogokban, fórumokon saját néven hozzászólni! Legyen egyértelműen beazonosítható, hogy ki ő, és persze a hozzászólások azért normálisak legyenek. Ha van az adott szolgáltatásnál adatlap, ott tüntesse fel a weboldalának is a címét!
• Ezt a weboldalt adja meg a pártja hivatalos oldalain is, sőt, ha jelenleg is képviselő pl. az önkormányzatban, akkor ott is legyen meg a nevénél a weboldal.
• Nagyon fontosak a helyi portálok, nem árt néhány olyan hírt is generálni, ami a weboldallal kapcsolatos. Például ha véleménye van egy helyi kérdésben, akkor azt meg kell írni, és el kell küldeni a portál szerkesztőinek, hátha rácuppanak, és talán még linkelik is!
• Keresse meg a lakóhelyének a lap.hu oldalát, próbáljon meg arra is felkerülni.
• Csináljon a Wikipedia-ban magáról egy oldalt.

Összefoglalva: legyen aktív, és ahol csak lehet, szerepeljen a neve, ami a legjobb esetben még link is legyen a weboldalára!

Persze kellenek az egyéni ötletek is, ki-ki habitusa, tudása, érdeklődése szerint. Ha jól csinálja, akkor elég hamar a saját oldala lesz az első találat a nevére a Google-ben. És jelen esetben pont ezt akartuk elérni.

Így már kicsit nyugodtabban vághat bele a jövendő kampányba!