Onlinemarketing blog

Itt van a mailboxomban egy ajánlat az egyik vezető hazai portáltól - ppt, vagyis Microsoft PowerPoint formátumban. Most tekintsünk el attól, hogy a gépemen nincs semmilyen Microsoft program, hiszen van más, amivel megnyithatom. A problémám kicsit más.

Mi lehet annak az oka, hogy egy alapvetően statikus, informális anyagot egy prezentáció formátumban kell elkészíteni és elküldeni? Mi ennek az értelme???

Ha kapok egy ajánlatot, nemcsak elolvasni akarom, hanem adott esetben feldolgozni. Belerakni egy saját ajánlatba, egy belső anyagba, vagy éppen ki akarom nyomtatni. A ppt ezekre alapvetően alkalmatlan. Persze meg lehet oldani, de ugye nem ezért készült ez a formátum! Mert ha lenne értelme a ppt-nek, és lenne benne valami magyarázó rész, vagy kihasználná az eszköz képességeit... De így?

Kedves ajánlatírók, médiatervezők, szakmabeliek! Mi az oka ennek az egyre jobban elburjánzó ppt használatnak? Miért nem lehet pdf-ben, A/4-es, nyomtatható méretben küldeni az ajánlatot? Vagy a Microsoft pdf ellenességét ismerve legalább valami nem a legújabb .doc formában?

Nem sérülne a tartalom, és én is jobban tudnék dolgozni belőle.

Olyan iszonyú mennyiségű új és hasznos, érdekes tartalom születik nap mint nap az interneten, hogy lehetetlen azokat követni. Már az is nagy feladat, hogy a hazai szakmai blogokból naprakész legyek, nem beszélve a fontosabb külföldi oldalakat - és akkor még csak szakmáztam, semmi egyéb érdeklődés, meg interdiszciplina.

Írja Doransky, hogy mennyire jönnek a látogatók a Twitterről a blogjára. Én most ezt kicsit megfordítom: azért szeretem a Twittert, mert folyamatosan kapok szűrt linkeket azoktól, akiket követek. Vagyis van egy olyan csatorna, ahol "beesik a content", de nem ömlesztve, hanem egyfajta értő/érdeklődő közeg által megszűrve.

Nem állítom, hogy ettől sokkal több információt valóban be is fogadok egy nap, de két dologra mégis jó ez a fajta Twitteres kiegészítés. Egyrészt sokkal kisebb a valószínűsége, hogy lemaradok fontos dolgokról, másrészt nemcsak szakmai anyagokba "botlok bele".

Hát, erre is jó a Twitter.

Ha érdekel, én mit szoktam Twitterezni, és még nem követsz, erre tessék: http://twitter.com/b_konrad

Szeretem az egyszerű kreatív ötleteket, és "díjazom" is, ha látok olyat. Most például egy nagyon egyszerű megoldásba futottam bele, ami egyszerűségében is hatásos.

A Port.hu tévé oldalán a tévéműsor megmutatása közben van egy funkció, ami egy darab pillanatképet ad az éppen nézett adó műsorából. Ez a kép évek óta ott van, mármint a funkció, és most láttam egy kreatív használatát - reklámban.

A lényeg: a Samsung új tévéjét úgy hirdetik, hogy a tévé képében van benne a pillanatkép. Nem zavaró, nem tolakodó, egyszerűen "ott van". Szerintem nagyon jó!

Ha jól tudom, a Samsung online ügynöksége a Starcom. Nem tudom, kit lehet dícsérni, de ötletes megoldás!

Majdnem lemaradtam róla, pedig reggel óta itt figyel Iron1 levele... Tehát: ma 10 éves a Portfolio.hu!

Boldog születésnapot, Portfólió!

Az egyik kedvenc tematikus oldalam. Egyrészt, mert közgazdászként tudom értékelni a pontos híreket és a jó elemzéseket, másrészt azért, mert nagyon jó példája a Portfólió annak, hogy aki a saját területén jó minőséget ad, az igenis érhet el eredményeket.

Egyébként a mai nap itt is a retro design jegyében telt el, de az Index esetéből tanulva a felső bannerhelyen egy nyíllal, ami átvitt a megszokott oldalra.

"Úgy gondolom, azt is megtanultam, hogy a hirdetések még nagyobb hatással vannak a tudatalattira, mint ahogy azt mi, szakmabeliek gondoljuk. Ismételten megdöbbenve hallottam, hogy a hirdetéseket csak úgy emlegetik: "azok a hülyeségek". Előbb nem értettem, de később jóleső érzéssel töltött el az a tapasztalat, hogy a hirdetések ennek ellenére beférkőznek az ember agyába s hatással vannak rájuk.

(...)

Az a fajta fogyasztó lett belőlem, amilyet mi szerettünk. Ha dohányzásra gondolsz, Starr-ra gondolj, és gyújts rá. Ha rágyújtottál egy Starr-ra, gondolj a Popszira, s hörpints le egyet. Ha lehörpintettél egyet, gondolj a Sütire, végy egy dobozzal. Ha vettél egy dobozzal, gondolj a dohányzásra, gyújts rá egy Starr-ra. És minden lépésnél áradjanak belőled azok a dicshimnuszok, amelyeket a szemeden, füleden, pórusaidon keresztül beléd vertek."

(F. Pohl, C. M. Kornbluth: A Venus-üzlet)

Hát, valahogy így képzelték el a totálisan reklám-uralta világot az ötvenes évek elején, persze az USA-ban. Zseniálisan leírja azt a fajta maximálisan fogyasztói társadalmat, amivel riogatnak a mai napig az ilyen-olyan kapitalizmus-ellenes csoportok. De eltelt ötven év, és egy ennél sokkal árnyaltabb és sokkal kevésbé szélsőséges társadalmat építettünk. A fenti könyvben leírt hibák nagy részét nem követtük el, persze cserébe elkövettünk sok másikat.

Ami alapvetően másképp alakult, az a fogyasztók viselkedése. Sokkal kevésbé birkák a vevők, mint azt a könyvben leírta a szerzőpáros, és sokkal inkább lehetőségük van a sorsuk megváltoztatására. Viszont a reklámosok a mai napig lenézik (lenézzük) a fogyasztókat, és egyfajta célcsoport-masszaként kezelik őket.

A web2 pont ezt a fajta megközelítést kezdte el felrúgni. A különféle webkettes megoldásokra épülő kommunikáció ugyanis a párbeszédről szól. Arról szól, hogy minden egyes embert partnerként kezelünk, vagyis nem egy massza egyik elemeként. Nemcsak közvéleménykutatjuk és véleményétkérdezzük, hanem bevonjuk a folyamatokba is.

Persze ez alapvető paradigmaváltás. Mert olvassuk csak újra el a fenti idézetet! A reklámos a lelke mélyén erről álmodna, nem? Vagyis egy ilyen irányított kommunikáció lenne az "ideális". Közben meg a webkettő pont nem ez.

Amikor tegnap a Média Hungary vége felé mi kerültünk sorra egy kellemes vitában, akkor pont ennek a régi és új szemléletnek az ütközését láttam. Az Origó új sales vezetője Ablonczy Ákos egy kicsit a régi szemléletet "tükrözte", én és Pollner próbáltuk az újat, Szabó Erik a Carnationtól pedig valahol a kettő között próbált egyensúlyozni: tudja, hogy kellene az új, de a realitás egyelőre a régi szemlélet.

Érdekes vita volt, kicsit visszaköszönt a Tóthmátyás Tibor idejében megismert vélemény a közösségi médiáról, de jóval árnyaltabban. Ugyanakkor még mindig erősen él az a hit, hogy a jó brand az megmarad, és elég erősek a márkák ahhoz, hogy érdekesek maradjanak a közösségek számára is.

Én azt gondolom, a márkák válsága lesz a következő nagy pofon, amit a reklám világa meg fog kapni a közeljövőben. Már most érezhető, hogy nem "üt" akkorát egy-egy termék vagy cégnév, és pont a hirdetések egyre nagyobb célzása fogja kialakítani a szűkebb körben ismert márkákat. Ahogy egyre kevesebb szőnyegbombázó reklám lesz, úgy válhat egyre kevésbé fontossá a név, és úgy válhat egyre inkább fontossá a közösség egészének vagy egy-egy tagjának a véleménye.

Mindez persze feltételezi, hogy a fogyasztó nem hülye. Csak sajnos ez nem teljesen igaz... Sok embernek egyszerűbb követni a reklámokat, mint gondolkodni, és sokkal egyszerűbb az élete, ha a márkák vezérlik. Vagyis a brandek megmaradnak, és fontosak maradnak. Lehet, nem fognak tudni mindenkit maguk alá gyűrni, lehet, egyes csoportok konkrétan reklám- és márkaellenesek lesznek, de a massza megmarad. Erodálódik, kisebb lesz, de a webkettő miatt nem fog eltűnni.

A totális reklám tehát nem fog megvalósulni, de ez nem jelenti a reklám halálát. Talán jobb is így.

(Apró pici vélemény a Média Hungary kapcsán.)

1. Bepiszkítja a kezemet.

2. A tegnapi hírek vannak benne.

3. Nem frissül.

4. Ami alá van húzva, az nem kattintható.

5. Kényelmetlen pakolgatni, nem fér a mobil mellé.

6. Nem mozognak a képek.

7. Nem tudom kommentezni és a kommenteket követni.

8. Nem tudom tiltani a hirdetéseket.

9. Szerettem volna megnézni a régebbi cikket, amire reagált a mai - de nem sikerült, nem találtam a múlt heti számot.

10. Nem jelenik meg a lap reggelente az asztalomon, meg kell venni...

10+1. Egyébként is online marketinggel foglalkozó csőlátású vagyok!

Ma és holnap van az idei Média Hungary, ahol idén is részt veszek. Elsőre meglepő, mintha többen lennének, mint tavaly. Igaz, 2008. eleje még válságmentes, tespedős időszak volt, most meg pezseg és retteg a média mindenhol.

Nem terveztem konferenciablogolást, az itteni internet minősége egyébként sem igazán erre való, de ha van valami nagyon érdekes, vagy éppen úgy alakul, akkor Twitteren azt megírom. Tehát ha valaki kíváncsi rá, akkor a kövessen ott keresés esetén az #MH2009 cimkét figyelje. Semmit nem igérek biztosra, de azt betartom! 

...mit fog pár év múlva jobban ismerni egy reklámos: a netet vagy az offline sajtót?

Azt írja a Kreatív, hogy:

Fél életüket a neten töltik, és egyre kevésbé jellemző, hogy nyomtatott kiadványokból tájékozódnának a reklámosok.

Vagyis egyre kevesebb lesz az élő tapasztalat. Ha valaki nem forgat a kezében újságot, akkor bár ismerni fogja azokat, de egyre kevésbé fog hinni benne. Igen, a jó tervező soha nem magából indul ki - de ez azért a napi gyakorlatban csak egy elv. Amikor dönteni kell két-három egyformán (vagy közel egyformán) jó megoldás közül, akkor sokminden szubjektív szempont is közrejátszik. Ezek egyike az, hogy az ember napi szinten mit ismer, mit használ.

Márpedig ha valaki az online-t használja, akkor abban kezd el hinni. És ez nem jó hír az offline termékeknek...

Az én házam az én váram, de vajon mennyire az én domainem az a név, ami hasonlít a nevemhez (vagy szolgáltatás, rand nevemhez)? A válasz erre jellemzően "attól függ". Elvileg a hazai domain szabályozás elég pontosan megmondja, mikor lehet valakitől elvitatni egy nevet, vagy mikor lehet valakinek megtiltani, hogy bejegyezzen egy domain nevet.

A gyakorlat az, hogy sok cég csak akkor kezd el kapkodni, amikor már rég bejegyezték a problémás domaint. Márpedig elperelni kicsit nehezebb (főleg, ha már megy rajta valami oldal), mint a bejegyzést megállítani.

Értem én, hogy nem egyszerű dolog figyelni a várólistát. Ezért is jó az, hogy van egy kedves kis megoldása erre a kirowski-nak: a Domainriadó. Tessék szépen használni, és követni, ki akar belenyúlni a nevünkbe.

Na és ha találunk valamit? Akkor lehet fordulni az illetékes testülethez, panaszkodni. De jól gondoljuk meg, mire (kire) panaszkodunk! Ugyanis önmagában az, ha egy hasonló név kell valakinek, nem segít nekünk. Hogy mennyire nem, arra jó példa a Sanoma esete.

Ámokfutás? Vesszőfutás? Franc se tudja, de tény, a Sanoma előszeretettel esik neki az olyan domaineknek, amiben benne van valamelyik brand-jük. Pl. ha valaki akármilyen 'lap'-ot akar bejegyezni, vagy a baba-mama szókapcsolattal élne, esetleg valamiért 'start'-olni akarna, akkor könnyen belefuthat a Sanoma tiltakozásába. Igaz, érdemes ellenállni nekik, úgy tűnik, a kezdeti sikereket követően mostanában elbuknak minden ilyen eljárást.

Figyeljük tehát a domaineket, de ne akarjunk erőből mindent lesöpörni. Egyelőre úgy tűnik a józan ész és nem az egyéb érdekek igazgatnak.

Egy portál építésénél a legnehezebb kérdés az, hogy kinek a kezébe rakjuk a sorsunk, vagyis ki legyen az, aki a programozást megcsinálja. Ugyanis változtati, módosítani jellemzően az tud, aki készítette az oldalt. Ha el akarunk szakadni az "ősforrástól", akkor szinte mindig egyszerűbb újraíratni az egészet, vagyis (programozásilag) előlről kezdeni a melót.

A döntési helyzet minimum kettős. Most két szempontot fogok bemutatni, de tudom, sokan vitatkoznak majd ezekkel, illetve a válaszaimmal is. Ez nem baj, az egyik célom is az, hogy valamiféle vita alakuljon ki, ugyanis ebből én is sokat tanulhatok. Tehát hajrá, az alábbiakra várom a kritikát vagy egyetértést:

Kivel dolgoztassunk?

Az alapvető kérdés az: legyen egy szabadúszó, egyszemélyes cég a fejlesztő, vagy bízzunk meg egy komoly(abb) céget a munkára?

Az egyszemélyes fejlesztő jellemzően olcsóbb. Előnye a kialakuló pozitív kapcsolat, a félszavakból is megértjük egymást munkaszervezés. Ha specialista, akkor zseniális dolgokra képes.

Hátránya elsősorban az, hogy egyedül van. Ha elutazik két hétre, akkor két hétig nincs, aki hozzá tudna nyúlni az oldalhoz. Ha összeveszünk vele, nem véd semmilyen szerződés, bukhatunk mindent. Ha specialista, akkor sok esetben ő formálja az oldalt és nem mi. Ráadásként zsarolási pozícióba is kerül, vagyis ha emeli az árakat, akkor mi kénytelenek vagyunk azt megadni neki.

A céggel való fejlesztés jellemzően azért drágább. Ráadásul vagy egy kapcsolattartóval kell egyezkedni, vagy akár több programozóval is. Ugyanakkor ha cserélődik a programozó, attól még a munka elkészül. És ha valaki szabadságra megy, attól még elkészül a kívánt feladat. A specialisták közül több is bevonható a munkába, az igényeinknek megfeleleően. A szerződés jobban véd bennünket, bár a zsarolási pozíció itt is megmarad. Mindent összerakva stabilabb, megbízhatóbb hátteret kapunk.

Egy dologról nem beszéltem: a munka minősége. Furcsa, nem furcsa, de mindkét választás esetében kaphatunk kiváló eredményt, átlagosat és csapnivalót is.

Az egy emberes fejlesztés eredménye is lehet nagyon jó, és a cég is csinálhat iszonyúan rossz melót. Vagyis a fenti szempontokon túl egyik megoldás sem adja a kezünkbe a weboldalkészítés Szent Grálját.

Milyen környezetben működjön a weboldal?

Azt mondják, ahány webfejlesztő cég(ecske), annyi tartalomkezelő rendszer van a piacon. Vagyis mindenki elkészítette a saját programozói környezetét, és azt adja el, mint egyedi fejlesztést. Én négy céggel dolgozok több-kevesebb rendszerességgel, közülük kettőnek megvan a saját rendszere.

Mert a saját rendszer mellett van egy másik megoldás: a már kész, moduláris rendszerekből, vagy félkész portál programokból való építkezés. Ez az, amikor röpködnek a nevek: Microsoft IIS SharePoint (köszi, Ádám!), Drupal, Joomla, Wordpress stb.

Alapvetően a cégválasztással egyben tehát platformot is választunk, de a döntésünk lehet itt is megfontolt. Lássuk, melyik mivel jár!

A saját rendszerek előnye a viszonylagos biztonság: mivel kevesen ismerik a forráskódot, így sokkal nehezebb feltörni. Viszont fejleszteni csak az tud bele, aki készítette, esély sincs arra, hogy valaki más átvegye. Ugyanakkor jellemzően nagyon jól testreszabhatóak az ilyen rendszerek: szinte bármit meg lehet valósítani, amit ép ésszel kitalálunk.

Ugyanakkor a kész rendszer jellemzően egyfajta szabványt jelent. Ha programozót cserélnénk, van arra esélyünk, hogy ne kelljen újraírni az oldalunkat. Cserébe illik folyamatosan karbantartani a rendszert, és legalább a biztonsági frissítéseket követni.

Sajnos a kész rendszereknek megvan az a hátrányuk, hogy néha sikerül olyat kérni, ami vagy nem valósítható meg, vagy csak nagyon körülményesen. De összességében mégis egy alapszintű függetlenséget fogunk kapni azzal, ha ilyeneket használunk.

A fenti két szempont tehát fel fog merülni, amikor programozásra kerül a sor. Jó válasz láthatóan nincs, inkább döntési helyzet van. Ki-kik élhet ezzel a lehetőségei szerint.

Arról talán nem kell győzködnöm jelen blog olvasóit, hogy miért is fontosak marketing szempontból a közösségi hálózatok. De hiába beszélünk egyre többet ezekről a megoldásokról, mégis csak kis szeletét érinthetjük a témának. Éppen ezért most két dolgot ajánlanék mindenki figyelmébe.

Az első az NRC egyik vezetőjének, Kurucz Imrének a blogján tegnap megjelent írás, amelynek a címe "Online fórumok szerepe a vásárlói döntésekben".

A web2.0-kori internet igazi előnye viszont a vásárlók online tapasztalatcseréjében: a blogokban, vásárlói fórumokban rejlik. Ennek ellenére ezeket a forrásokat meglehetősen kevesen használják: a VMR adatai szerint a netezők mindössze 7 százaléka olvasgatja más vásárlók, használók termékekkel, szolgáltatásokkal kapcsolatos megjegyzéseit az interneten.

Ha pedig valaki még mélyebbre merülne a témában, annak ajánlanék még 200 blogot! Ugyanis itt van egy nagyon korrekt gyűjtemény, a "legjobb" 200 social media blog. Ráadásul nemcsak egy szimpla lista, hanem a név és cím mellett ott van a blog Google Page Rank-je, a kommentek száma, a  rámutató linkek száma, a feedburner-en keresztül olvasók száma (magyarul: hány rss feliratkozó van), az Alexa Rank értéke és a számomra újdonság (eddig nem használt) Technorati Authority érték.

Vagyis elég hasznos kis lista, na!
 

Belefutottam egy választási bannerbe. Nem mondom, majdnem átugrottam, de aztán inkább megnéztem, mit akar nekem "eladni". Értelmszerűen az egyik pártot, jelesül az MSZP-t. Amelyik ugye a kormánypárt, és elvileg van pénzük, elvileg vannak szakembereik. Mondjuk ez a kampányukon nem látszik...

Azt még megértem, hogy az MSZP logót jól eldugják, hiszen jelen helyzetükben ez egy elsőre érthető reakció. A baloldaliságot eröltetik, és egy szép, fiatalos lány és egy középkorú úr a reklámarc. Mellettük semmitmondó szövegek.

A legszebb a banner végén az az URL, ahol a bővebb információ van. Ennek végképp nincs semmi értelme. Minek van egy kattintható bannerben benne a webcím? Ki az a méretes barom, aki ilyet odatervezett? Főleg, mert ez a banner egy interstitial megjelenés (az Origón fogtam el), vagyis majdnem olyan rövid ideig látszik ez, mint az MSZP logó.

És akkor egy kicsit erről a baloldaliság eröltetéséről és az MSZP logóról. Az EU választás - mert a banner erről szól - alapvetően párt választás. Vagyis pártokra szavazunk. Nem a baloldalra, nem a szlogenre, hanem a pártra. Az lesz odaírva arra a kedves kis szavazólapra, kedves politikus Hölgyek és Urak!

Ha el tetszenek dugni a logót, akkor szerencsétlen választópolgár honnan tudja, hogy ki is képviseli őket? Ha annyira hülyének tetszenek nézni minket, hogy a logót nem mutatják, mert rossz emlékeket jelenthet, akkor vajon egy ilyen hülye ember honnan fogja tudni, kire szavazzak? (Direkt rossz egyeztetés!)

Ha ilyen töketlen, erőtlen kampánnyal fognak készülni a Parlamentire, akkor lesz akkora bukta jövőre, hogy rajtuk fog röhögni fél európa. Így sincs sok esélyük, de ezzel a hozzáállással...

Ebből a kampányból ugyanis az jön le, hogy ők sem hisznek magukban. Nincs mit mondaniuk a nagy általánosságokon kívül, nincsenek eredmények, nincsenek sikerek, nincs semmi üzenet! Semmi!

És akkor érdemes megnézni a Fidesz egyértelmű üzenetét: Elég! Arra kellene legalább reagálniuk, és nem ilyen általánosságokat puffogtatni. Ez a reklám csak azoknak jó, akiknek fizettek érte. Az MSZP csak bukhat rajta.

Én szóltam.

Tíz éves az Index.hu, írtam is róla tegnap. Azt is írtam, hogy retro design volt egy napig: utazhattunk tíz évet az időben, visszafelé. Persze jófajta Indexes megoldással nem volt előre és közben semmi konkrét közlés, mi is ez, csak egy blogbejegyzés - ami nem is Indexes. Nos, tanulságos nap volt!

Én egész nap a kommenteken röhögtem. A bejegyzésen kívül legalább két fórumtopic indult(ez meg ez), és persze ömlöttek az okosságok. Aki kíváncsi, milyen értelmi és érzelmi színvonalú emberek olvassák az Indexet és jutnak el odáig, hogy kommentezzenek, hajrá! Öveket bekötni, lehet véleményeket olvasni!

Ugyanakkor nagyon tanulságos volt számomra ez az egy nap. Először is: minden további nélkül azt gondolták sokan, hogy ez a retro design az új design, és hogy ez már örökre így marad. Aztán jól látszik, hogy van egy nagy szakadék a "régiek" és az "újak" között. Akik számára a retro design emlék volt - mert már tíz éve is neteztek -, azoknak tetszett az egy napos emlékezés. Akik számára ez történelem, és csak néhány éve neteznek, na nekik vagy kényelmetlenség volt, vagy konkrét dührohamot okozott az egy nap retro. Nem beszélve a hülyékről, akik persze elég szorgalmasak ahhoz, hogy írjanak...

Nade ez a fenti tapasztalat marketingre lefordítva: megfelelő technikával, megfelelő üzenettel meg lehet szólítani a régi netezőket! Miért érdekes ez nekünk? Mert aki már tíz éve is netezett, az egyfajta elit réteg. Ez még presulinetes idők, jellemzően programozók, egyetemisták, geek-ek játszótere volt a net. Olyanoké, akik a mai napig itt vannak, csak lehet, már kicsit magasabb pozícióban.

Számukra az Index szülinap megborzongató, de legalábbis pozitív érzelmeket kiváltó élmény lehet. És őket talán érdemes nem direkt reklámmal néha elérni, és például rámutatni arra: hiába telt el tíz év, ez az Index akkor is az az Index, csak közben pont úgy megváltozott, mint a világ körülöttünk. És ma már nem egy millió internetező van idehaza, hanem legalább négyszer több.

Tíz éves az Index.hu

Felemelő és szörnyű pillanat. Olyan szörnyen jó. Tíz éve emlékszem a váltásra, hiszen akkoriban már bőszen Internetto olvasó voltam, és szerettem. Aztán úgy alakult, kevesebb mint egy évvel az indulás után én is Indexes lettem. Emiatt az Index mindig is a "szívem csücske", hiszen érzelmileg kötődök oda.

Szeretem, utálom, szidom és megvédem. Nem jó, de mégis nagyon jó, bulvár, de tele van nagyon értékes cikkekkel, szarul szerkesztett, de mégis zseniális, kusza, de mégis a legbiztosabb pont.

Ha nem megy az Index, akkor "áll az internet". Ha valamiről nem ír az Index, akkor az "nem érdekes". Ha valamit fikáz az Index, akkor az "NEM MENŐ".

És persze legalább akkora az ellentábora, mint amekkora a támogatói tábor.

Index.hu.

Születésnap alkalmából retro designal!

Itt a válság, naná, hónapok óta. A fogyasztás csökken, a bevételek csökkennek, egyre többen kerülnek nehéz helyzetbe. Persze vannak kivételek, de mindenesetre érdemes figyelni, ki milyen válságstratégiát alkalmaz.

Alapvetően három irányt látok:

• vannak akik minimalizálnak, lemerülnek és megpróbálják megúszni az egészet
• vannak, akik nem csinálnak semmit, bíznak a jószerencsében, és abban, kibírják ezt az időszakot
• és vannak, akik pénzt nyomnak fejlesztésekre, és próbálnak előre menekülni.

Ezen utóbbi stratégia lényege az, hogy sokkal könnyebb piaci részesedést növelni, amit aztán ha sikerül megtartani, akkor bizony egy fellendülés esetén szépen lehet kaszálni.

A fentieken kívül van még egy, egy negyedik stratégia is. Egy olyan stratégia, amit kizárólag olyanok léphetnek meg, akik magasan piacvezetők, és kikerülhetetlenek. Ez a stratégia pedig a piactisztítás. Egészen pontosan: a versenytársak kivéreztetése, kiéheztetése.

Ilyenkor a piacon domináns szereplő árat emel, a válság közepén. Mivel kikerülhetetlen, így a magasabb árat kénytelenek kifizetni neki, viszont nem marad forrás arra, hogy a versenytársaknak jusson, ezáltal az ő bevételeik csökkennek.

Persze nagyon kevés olyan eset van, amikor ez valóban sikerrel alkalmazható, hiszen lehet az is az eredmény, hogy a partnerek inkább elmenekülnek a konkurenciához - de ha valójában még a magasabb ár is megéri, vagyis ki lehet fizetni, és a drágább szolgáltatás biztosan hoz bevételt, akkor egy elmenekülés egyben azt is jelentheti, hogy olcsóbban sokkal rosszabb helyzetbe kerülnek.

Így aztán működhet a dolog. Mivel, mint írtam, van egy ilyen próbálkozás a piacon, így még ráadásul meg is fogjuk látni, hogy valóban sikeres megoldás lesz-e ez.

Képzeld el az alábbi esetet:

Szeretnél egy házat építeni. Kinézted, megvetted a telket. Kitaláltad, hogy lakni szeretnél benne, és valami szép, sárgatéglás, 4 lakásos, garázsos, pirostetős házat építenél.

Elmész tehát a kőműveshez:

- Szépjónapotkívánok, egy házat szeretnék!

- Milyen házat?

- Hát, maga a kőműves, nem? Legyen fala, meg ablaka, ajtaja, legyen sárga a fal és piros a tető. És legyen garázs is, meg 4 szoba. Ja, és az asszony szeretné, ha két WC is lenne!

Vajon mit fog mondani erre a kőműves? Másnap belevág, és elkezdi az alapozást?

Vajon hol itt a hiba?

Szerintem tudod a megoldást: először egy mérnökhöz kell menni. Egy tervezőhöz, aki az elképzeléseink alapján megtervezi a házat. Akár hónapokig is egyeztetve veled, beleépítve az asszony kívánságát, és kitalálva, milyen is lesz a házad.

Nem teljesen egyértelmű, hogy a ház építéshez az első lépés nem a kőműves, hanem a tervező?

De ha ez ilyen egyértelmű, akkor a weblapod tervezésénél vajon miért mennél először a programozóhoz? Az első lépés itt is: a tervezés. És nem a programozó (kőműves) vagy a designer (festő - de ne sértődj meg, ha designer vagy, tudom, ennél sokkal több) fogja megmondani, milyen legyen a weblapod!

Tanulság? A weboldalad a céged az interneten. Ha nem tervezed meg, csak elkezded építeni, akkor ugyanúgy összedől, mint egy rosszul felépített ház. Kidobott pénz lesz az egész, és végül mégis tervezőhöz kell fordulnod, és ráadásként el is kell viselned a lesajnáló pillantásokat.

Hát nem megéri eleve tervezővel kezdeni?

Mekkora egy sz*r lett ez az iwiw!!!!!!!! lassú, mint a tetű, ötlet nincs benne, ami van, azt a Facebookról lopták. made in hángöri

Egy Iwiw felhasználó az üzenőfalon

És valóban. Nehéz vele vitatkozni. Amikor már azt hittük, végre az Iwiw beállt szolgáltatás, és nem okozhat meglepetéseket, akkor elkezdtek mindenféle változtatásokat átvezetni. Például megváltozott a design - persze csak óvatosan, első ránézésre csak alig. Ezzel együtt kevesebb lett a reklám is, ami jó. (Más kérdés, mennyire is bannertemető továbbra is az Iwiw?).

Majd jöttek a widgetek. Amitől látványosan belassult az egész cucc, persze érthető módon, hiszen nőtt az aktivitás. Más kérdés, hogy technikailag lehetett volna jobban is, de azért örüljünk, annak, ami van, és hogy végre eljutottunk ide.

És igen, az Iwiw egyre jobban Facebook-osodik. Mit fanyalgunk itt? Hát nem ezt akartuk?

Hát de, ezt akartuk - két éve! Akkor tök jó lett volna, akkor tudtunk volna örülni még ennek is. Ma? Hát, nem is tudom.

A geekeknek ez kevés, azok mennek a Facebook-ra, ami persze semmivel se jobb, sőt rondább és áttekinthetetlenebb, de sokkal coolabb, nem beszélve arról, hogy ott nem 3 millió felhasználó van, hanem 200 millió, aminek a fele európai. Azoknak, akik meg akkor se fognak menni a Facebook-ra, ha az Iwiw-et kikapcsoltatná mondjuk az ORTT (az a legfölöslegesebb sóhivatal, nekik van a legkevesebb eszük a teljes állami gépezetben, nem?), na azoknak meg elég volt a régi Iwiw is.

Mert azért a felhasználók zöme alapvetően négy dologra használja az Iwiw-et: telefonkönyvnek, e-mail küldőnek, képmegosztónak és pasizásra/csajozásra, nem? Szekszárdon mondta egy minikonferencián a helyi kábeltévé vezetője, hogy vannak akik nem azt kérik, kössék be az internetet, hanem ezt kérik "kössék be hozzánk is a ziwiw-et!".

Az Iwiw mára egyfajta közmű lett. Azon kevés "tartalom" egyike, amiért érdemes előfizetnie olyanoknak is az internetre, akik egyébként nem találnának itt semmit, ami érdekli őket. Persze az Iwiw jó a belépésre, és majd lassan edukálódnak is ezek az új emberek, de nekik az Iwiw AZ internet. Márpedig ehhez az is kell, hogy az Iwiw MŰKÖDJÖN.

Régóta nem írtam az Iwiw-ről, mert nem nagyon volt mit. Most aztán lett volna mit, de annyira gyalázatos lassú, hogy most meg ezért nem érdekes. El van ez cseszve valahol, attól félek.

Made in hángöri, emberek. Made in hángöri...

Talán elsőre nem is tűnik online marketinges feladatnak egy weboldal elkészítése, és valóban, vannak olyan esetek, amikor elvileg nem is kell marketinges egy ilyen feladathoz. De a napi gyakorlat azért más. Egy weboldal ugyanis alapvetően kommunikál: elmond valamit. Ez pedig - mármint a kommunikáció - jellemzően marketinges, illetve PR-os feladat. Így tehát egy felkészült marketingesnek igenis jól kell ismernie azokat a lépéseket, amelyek elvezetnek egy weboldalhoz.

De mik ezek a lépések? Alapvetően három részre lehet bontani egy weblap fejlesztést:

• tervezés
• kivitelezés
• üzemeltetés

Ezek egyike sem úszható meg természetesen, de azért az sem mindegy, melyik fázisban mit is kell csinálnunk. Íme egy olyan felsorolás, amely egy átlagos feladat esetén használható.

Tervezés

• célok meghatározása
• weboldal tartalmának meghatározása
• a szerkezet megtervezése
• menüpontok meghatározása
• alap design elvárások megfogalmazása

Kivitelezés

• szövegírás
• programozás
• design
• tesztelés

Üzemeltetés

• frissítés
• hosting
• látogatások elemzése
• folyamatos fejlesztés

Persze ez a felsorolás adott esetben - konkrét munka esetében - ettől eltérő lehet. Például egy webáruház esetében a tervezéskor nagyon fontos a jó adatbázis tervezés, stb.

A fenti lépések jellemzően nem kikerülhetőek. Persze nem kell mindent magunknak csinálni, de nem is kell mindent kiadni. És az sem kötelező, hogy az egész folyamatot egy cég vagy egy ember csinálja csak meg. pont azért érdekes ez a felosztás, mert így a feladatok megoszthatók, és meg lehet keresni az adott részhez legjobb kivitelezőt, partnert.

Az ember szűkebb ismeretségi köre azok az ismerősök, akik több-kevesebb rendszerességgel tartják vele a kapcsolatot, akikre számíthat, ha úgy alakul. Nem kell itt nagy dolgokra gondolni - főleg nem olyanra, hogy visszaél valaki egy ismeretséggel -, inkább csak arra, hogy kivel megyünk el időnként sörözni, kivel tudunk fél év után is jót dumálni, ki az, aki eszünkbe jut, ha éppen úgy hozza a helyzet - és ki az, akinek mi az eszébe jutunk.

Érdekes módon az internet nemhogy csökkentette volna, inkább növelte ezt a kört számomra. Egyre több olyan ismerősöm van, akit bármikor megszólíthatok a neten, akitől segítséget kérhetek, vagy akinek segítek, ha kérik. Egyre többen vannak, akiknek érdekes vagyok...

És egyre többen vannak, akik ilyenkor küldenek egy üzenetet: boldog születésnapot.

Persze tudom én, hogy segít ebben az Iwiw, segít ebben a Skype - de önmagában az, hogy látják, születésnapom van, nem jelentené azt, hogy írnak is. Tehát valamennyire azért fontos megemlékezni a vénségemről, nem igaz?

Ezúttal köszönöm meg tehát mindenkinek a jókívánságot, akik itt-ott üzentek. Köszönöm!

Arról már jópár hónapja írtam, hogy az online marketing alapvetően két nagy területre szétválasztható, elsősorban a cégek nagyságától illetve az internethez való viszonyuktól függően (ez a felosztás egyébként általában a marketingre is igaz). Ez a két nagy csoport pedig alapvetően a kis- és közepes vállalkozások és a nagyvállalatok csoportja.

Persze a képlet nem ennyire egyértelmű. Sok kkv viselkedik nagyvállalatként marketing szempontból, és tudok olyan multinacionális nagyvállalatot, amelynek a hazai marketingje igazi kkv marketing. De a két csoport létezik, és a különbség igazából nem is pénzügyi, hanem szemléletmód beli. Ez a szemléletmód pedig alapvetően a megtérülés.

A megtérülés egy olyan fontos dolog persze, ami fölött egyik csoport sem mehet el becsukott szemmel. De míg a kkv-k szempontjából a megtérülésnek azonnalinak kell lennie, addig a nagyvállalatoknál a megtérülés időben jelentősen is késhet. Vagyis van, akinek módja van tőkét fektetni a marketingbe, bízva abban, hogy ez hónapok vagy évek múlva bevételt hoz, és van, akinek nincs tőkéje, neki ahhoz, hogy tovább létezzen és tovább hirdessen szinte azonnal kell bevétel és megtérülés.

E két csoport az internettel kapcsolatos fejlesztésekhez is máshogyan áll hozzá. Ez a másképpen történő hozzáállás megintcsak több annál, minthogy mennyi pénzt tudnak elkölteni. Míg a nagyobb vállalat tud például egy fejlesztő partnert találni, és ha véletlenül nem jön össze a kapcsolat - például egy év múlva megszakad az együttműködés -, akkor van lehetősége akár nulláról újrakezdeni a munkát. Például weboldal fejlesztését.

Ezzel szemben a kkv-k nem engedhetik meg maguknak ezt a luxust. Tudok olyan milliárdos éves forgalmú cégről, amelyik konkrétan tizenmilliós website fejlesztést volt kénytelen "benyelni": az elkészült munka nem volt jó arra, amire kellett volna, így gyakorlatilag az egész veszteség lett. Ezt egy olyan cég, amelynek az éves forgalma alig 100 millió biztos nem teheti meg, egy ilyen bukás akár a létét is veszélyeztetné.

Azt tapasztalom, hogy a kisebb cégek legnagyobb félelme internetes fejlesztéseik esetében az, hogy tudnak-e olyan partnert találni, akik a fejlesztésben nem verik át őket, akik olyan oldalt csinálnak, ami nem drága de hatékony, akik nem fognak két év múlva eltűnni vagy radikálisan árat emelni.

Ez a fajta félelem sok esetben azt is jelenti, visszafogják a fejlesztéseket. Hiszen nem ismerik a piac ezen szegmensét, ők maguk nem értenek a programozáshoz, és annyira sok csalódás érte már őket, hogy inkább kevesebbet invesztálnak egy ilyen területre.

A május hónap ezért a kkv-knak szóló internetes fejlesztések tematikus hónap lesz. Szeretném egy kicsit úgy körbejárni ezt a témát, hogy segíthessen a döntésekben. Nem programozói alapossággal, hiszen egy kkv döntéshozónak nem arra van szüksége, hanem inkább üzleti szemmel.

Tehát májusban webre fel, kedves kkv-k!

Az USA legnagyobb online hirdetői a költések alapján, 2008. december. Az adatok a TNS Media Intelligence-től származnak. 

Kellene valami minőségbiztosítás ebben a reklámszakmában, mert úgy tűnik, minden szart el lehet adni ebben az országban... A TV2 igazi sajtóközleményben jelentette be, hogy milyen hűdeszuper flash mob-ot sikerült csinálnia az újabb jövőbeni bukta műsorának.

Ezt írják:

A flash mob-nak nevezett jelenség külföldön már jól ismert, hazánkban ritkán alkalmazott eszköze a figyelemfelkeltésnek, az angolból átvett "villámcsõdület" kifejezés emberek megtervezett csoportosulását jelenti: a résztvevõk valamilyen szokatlan dolgot csinálnak, majd amilyen hirtelen jöttek, el is rebbennek a helyszínrõl.
 

És ezt csinálták:

Április 29. és május 4. között szokatlan jelenségre lehettek figyelmesek az utcákon sétáló vagy éppen autójukkal közlekedõ emberek. Egy pénzszállításra alkalmas fémbõröndöt szorongatva 21 szexis arany ruhába öltözött fiatal lány keltett feltûnést nagyobb vidéki városok és Budapest forgalmas autós vagy gyalogos csomópontjain. A lányok azt a szigorú bankigazgatót keresték, akit a TV2 Áll az alku c. mûsorából milliók ismernek, de személyesen még sosem találkozhattak vele.

Én érzem csak az ellentmondást? A flash mob ugye spontán, alig szervezett, és hétköznapi emberek bevonásával történik. Ez, amit a TV2 csinált, meg valami egészen más. De mi is ez?

Nézzük csak ezt a definíciót:

Buzz (zsongás)-marketing: átütő erejű szórakoztató anyagok vagy hírek alkalmazásával ráveszi az embereket, hogy beszéljenek a te márkádról.

(via DeZo)

Ez a TV2-es akció talán ez akart lenni. Bár ennek is elég halovány lett, véleményem szerint. Szóval ez nem egy akkora nagy durranás, de főleg nem flash mob. Igazán lehetett volna valaki a TV2-nél, akinek ez feltűnik. Vagy a szervező ügynökségnél.

Vegyük észre: nem az a fő bajom, hogy a TV2 így reklámozott, és még az sem a bajom, hogy ilyen iszonyatosan rossz sajtóközleményt adott ki. A bajom az a szakmaiatlanság. Mintha egy sajtóközleményben a Schindler listája című filmet valaki webcomedy-nek titulálná. Gondolom, attól a tévések feje lilulna.

Vagy annyira magas a lovuk, hogy azt se vennék észre?
 

Rabbit ír a blogjában arról, hogy hogyan alakult az első negyedéves online reklámköltés a tavalyi adatok tükrében. Ő pontosan magyarázza a módszert, a hátteret, a számokat, és három fontos táblázatot is közöl. Nem fogom megismételni az ott leírtakat, akit érdekel, nézze meg mindenképpen.

A bejegyzésre már reagált is Merras, mégpedig az ő keresőmarketinges szemszögéből. Bejegyzésének a lényege: a csökkenés mögött állhat az is, hogy a reklámozói pénzek megindultak a kereső irányába, így nem a piac csökkent, hanem a piacnak a display szegmense.

Mert a Rabbitnál található számok azért határozottan csökkenést mutatnak, de nem egyenletesen! Emiatt a nem egyenletes csökkenés miatt is gondolom azt, hogy a keresőmarketing felé történő átcsoportosulás csak az egyik, és nem is a legfontosabb eleme a folyamatoknak. A csökkenésnek több oka lehet, és bár a legfőbb ok a válság, érdemes azért kicsit a számok mögé is nézni szerintem.

Leglátványosabb változás természetesen az, hogy a CEMP feljött az első helyre, ugyanis miközben sikerült 28%-ot növekednie, az Origó csökkent 34,66%-ot. Mi lehet ennek az oka? Ennyire rossz lenne az Origó és ennyire jó az Index?

A két nagy portfóliója olyan jelentőset nem változott. Ami viszont változott, az a hirdetői viselkedés: a biztosabb vásárlók az érdekesek, a szűkebb, vásárlóképesebb célcsoport elérése még mindig kell, de a kevésbé vásárlóerőseké már nem annyira.

Talán ez nem is annyira tudatos döntés, és jó sok brief-et át kellene nyálazni ahhoz, kiderüljön, ez valóban így van-e a kimondott igények szintjén is. De a folyamatok ezt mutatják. És mit jelent ez a gyakorlatban? Azok az oldalak bevétele, amelyik szélesebb célcsoportra lő, csökken, míg a szűkebb, vásárlóképesebb célcsoportot elérőké nem csökken, sőt, akár nő is. Vagyis például az Iwiw már nem annyira érdekes (míg tavaly év elején még vitte a lendület), miközben a blogok - a "jobb" blogok - még idén is érdekesek lehetnek. Tehát az Origó széles elérésű portfóliója így a válságban kevésbé érdekes/értékes, mint az Index. Ráadásul az Index már kicsit átalakult és megerősödött értékesítő csapattal vágott neki 2009-nek, míg az Origónál pont január 1-től lett új vezetője az értékesítésnek.

Nem beszéltem a Sanomáról, az örök harmadikról (bár ha nem lenne csökkenés náluk, akkor most másodikok lehetnének, és az Origó még látványosabban kiugrana lefelé...). Láthatólag az online sem elég erős náluk, egyszámjegyű (közel 6%) csökkenést "értek el" - amivel vélhetőleg még mindig az online van a legjobb helyzetben náluk. Itt feltételezhetően az általános lappiaci trendek sem segítik őket, no meg azért a széles elérés náluk is kiemelten fontos.

Végül nem tudom szó nélkül hagyni a Generál Médiát, bár náluk nincs összehasonlítási alap. Aki kicsit behatóbban ismeri a piacot, nem lepődik meg az eredményükön: az elmúlt években nagyon tudatosan építették a média portfóliójukat, és várható volt a jó eredmény. Náluk kiemelten fontos az, amit Rabbit ír: a rugalmas árazás, a nagy kedvezmények ebben az időszakban relatív növekedést jelenthetnek!

Mert azért ne feledjük el, ezek az árak listaárak. A valós pénzmozgás ettől jelentősen elmarad, a kedvezményszinteket ismerve akár 30-50%-al is. Márpedig a kedvezmények mértékes sem mindegy. Így például a Sanoma hírhedten konzervatív kedvezménypolitikája miatt a listaára "többet érhet" valódi bevételben, mint az akár előtte, akár mögötte végzőké.

Mindenesetre elgondolkoztató számok. Nagyon érdekes lesz, hogy mi történt-történik a második negyedévben, és vajon ez amit most látunk tendencia, vagy egyszerűen csak egy kis év eleji csuklás.

A reklámnak az a célja, hogy eladjon. Minden áron. Az a lényeg, hogy aki a reklámot látja, akire hat a reklám, az úgy döntsön, hogy ő vásárol. A reklám célja a befolyásolás. Aki mást mond, az becsapja magát is.

Éppen ezért a reklámokat szabályozzák. Nem lehet akármit és akárhogyan reklámozni. A hazai reklámtörvényben még olyan megoldást is tilt a törvényalkotó, amely az se biztos, hogy valóban hatásos. De ez nem is baj, hiszen rámutat arra, hogy mi a szándék, rámutat arra, hogy mi a törvény "szelleme".

Sok szigorítás ráadásul nem is fölülről jön, hanem a különböző fogyasztói csoportok kérésére kerül be a törvénybe. Ennek aztán az is az eredménye, hogy az önszabályozás és az önkorlátozás sokszor nagyon hatékony eszközzé válik, hiszen mégiscsak szívesebben tartunk be egy olyan szabályt, amit mi magunk hozunk, mint egy olyat, amit fölöttünk hoztak olyanok, akik a témához annyira nem is értenek.

De az önszabályozásnak megvan az a baja, hogy jórészt szankció nélküli a dolog, vagyis ha valaki megszegi, sok esetben a rosszalláson kívül más szankicó nem történik. Rövid távon legalábbis biztos nem, bár ilyen esetekben előfordulhat, hogy mégis törvényi szintre emelnek egy-egy szabályozást.

Ráadásul most válság van. A válság piacvesztést, bevételvesztést jelent, amellyel szemben egyesek szerint minden megengedhető. Vagyis előállhat az a helyzet, hogy a gazdaságilag jó helyzetben lévő cég etikus magatartást folytat, de amint változik a helyzet, ez az etikusság hirtelen súlytalanná válik.

A válság ilyen szempontból nagy mércéje a cégeknek. Kiderül, hogy vajon valóban fontos-e számukra az a csomó érték, amit eddig közvetítettek, vagy tényleg csak a profit számít, azonnal és rövid távon.

A fenti gondolatmenet kiváltó oka a következő jelenségek: a reklámpiac szűkülése miatt a reklámból élők egyre több dologra hajlandóak, csak maradjon meg a bevételük, vagy ne csökkenjen annyira. A reklámpénzből élők ráadásul a kiadásaikat is optimalizálják, vagyis akár hosszútávú szerződések felmondása útján is igyekeznek minél kevesebbet költeni. Végül: megjelent a Spar Hupikék Törpikék akciója, ami jópofa és aranyos (4000,- Ft fölötti vásárlás esetén adnak egy üveggyöngyöt kis figurát), de olyan szinten bántja a szemem, hogy ihaj: a gyerekeken keresztül buzdít vásárlása, ami elég etikátlan szerintem.

Nagyon érdekes hónapoknak nézünk tehát elébe, ki fog derülni, mely cégek gondolták korábban komolyan azt, hogy etikusak és fogyasztóközpontúak.

Valamikor az év elején említettem nekem Kálmán Tamás, hogy már nem lesz sokáig ő az ETARGET hazai contry managere, hanem kicsit nyugisabb élete lesz, és a helyét más veszi át. Aztán a StartUp konferenciára már nem egyedül jött, hanem bemutatta az új kollégát, hogy akkor ő lesz az "új ember".

Elfogult vagyok, így nem igazán írnék semmit Tamás munkájáról - de tény, azóta működik nálunk az ETARGET, amióta ő csinálja. Igaz, a piaci helyzet is rengeteget változott az elmúlt négy évben. Másrészt meg tudom érteni. Új pozíciója (Head of Strategic Partnership) biztos kevesebb utazgatással és felhajtással fog járni, mint az, amit az utóbbi 1-2 évben csinált.

További jó munkát!

Az "új ember" pedig? Rácz Tamásnak hívják, és évekkel korábban dolgozott már az ETARGET-nél. Azóta megfordult már pár másik helyen is, de most újra ETARGET, mint hazai country manager. Tamás korábbi (magyar) mobilszáma innentől nála csörög - és azt gondolom pár hónapon belül ő is beépül a hazai "körökbe". Csak pár konferencia és sörözés kérdése az egész.

Akit pedig az érdekel, kikből áll az ETARGET, íme a teljes management.