Onlinemarketing blog - online marketing

Hétfőn jelent meg az a kutatás, amelyből kiderült, mennyi tévéreklámot toltak az arcukban tavaly, és melyik volt az a reklám, amit a legtöbbször adtak le.

A pontos adatok elolvashatók a Kreatív Online-on, de azért kiemelném a nyertes reklám számait:  

A legtöbbet vetített reklámszpot az Advil Ultra Forte volt a fiktív Urbán Ildikó művelődésszervező szereplésével, ami összesen 15 274-szer jelent meg a tévében, április 24-én például 81-szer.

Íme a reklám:

Megnéztem. Most. Mert bevallom, eddig még nem láttam. Pedig naponta nézek tévét, sokféle adót, és nemcsak a reklámmentes HBO-t. De alapvetően reklámkerülő vagyok, vagyis ami felvételről megy, ott a reklám átpörgetődik, a normál adás esetén minimum hang le, de jellemzőbb inkább az elkapcsolás.

Vagyis tavaly a 15274 megjelenésből egyszer sem jutott el hozzám a reklám. 2009-ben töltöttem be a 38. évemet, a fővárosban élek, néha fáj a fejem (jellemzően a stressztől), vásárlóképes vagyok és szoktam is gyógyszereket, gyógyhatású szereket vásárolni. De sem a reklámmal, sem a termékkel sehol nem találkoztam. Miközben a számok alapján a csapból is ez folyt - a tévében.

Ezek után felmerült bennem a kérdés: nem lett itt valami elcseszve, kedves médiatervezők? Mondjuk lett volna olyan pár százzal kevesebb megjelenés, cserébe más eszközökkel el lehetett volna érni engem is, nem? Mert reklámot, azt kapok. Nem is keveset.

Aztán felmerült bennem a kérdés: lehet, csak én vagyok csodabogár? Sikerült olyan módon helyezkednem, hogy pont nem láttam? (Elvileg átlagosan 100 alkalommal kellett félrenéznem, haha.)

Most tanácstalan vagyok. Lehet, szegény médiatervező nagyon ügyes volt, és csak én voltam ravasz dög, amikor elkerültem a műremeküket. De az is lehet, egész egyszerűen nem vagyok nekik fontos. Végülis mindegy. Van nekem jól bevált fájdalom csillapítom, ha mégis kell. Mit foglalkozok én bármi mással.

Hogy mire jó egy kereső? Hát keresni benne. De mire jó még? Például turkálni az adatokban. Egy saját adatbázissal rendelkező kereső számtalan lehetőséget jelenthet különféle statisztikák elkészítéséhez, hiszen olyan mélységben látja a tartalmakat, amit szabad szemmel egy felhasználó már nem láthat.

Alig pár hete indult el a Szörcs.hu nyilvános béta tesztje, és máris jelentkezik egy olyan statisztikával, ami a hazai piacról, csak a magyar tartalmakról szól. Arra gondoltam, csorbítatlanul közlöm, lássuk, mit tudnak a fiúk:

Új Magyar Internetes Tartalmak Trendjei
A Szörcs.hu Magyar Kereső indexálási adatai alapján, 2010. január

Januárban napi 7 ezer új hazai blobejegyzés született

2010 januárjában 720 ezer új hír és 210 ezer új blog bejegyzés publikálódott a hazai weben. Az újrapublikálást figyelembe véve ez havi 490 ezer új magyar tartalmat jelent.

A Szörcs.hu magyar kereső folyamatosan figyeli és indexálja a magyar interneten keletkező új tartalmakat, kiemelten követve az új tematikai trendek születését. Erre a „trend sourcing” technológiát használja. A januári indexálási adatok látszólag azt mutatják, hogy a blogokon megjelenő tartalmak mennyiségben le vannak maradva, azonban a híreknél jellemző a többszörös megjelenés, az újraközlés. Ha ezt a korrekciós tényezőt figyelembe vesszük, akkor kimutatható, hogy a hírportálokon összesen kb. 280 ezer cikk született. Egy átlagos hírügynökségi anyagot pedig 31 alkalommal publikálnak a weben.
  Egy átlagos hírportálon a hírek 39%-a saját anyag és nem hírügynökségi. Érdekesség, hogy a saját anyagok jellemzően hosszabbak. Ha nem a cikkek számát, hanem a „leütések” számát nézzük, akkor a saját anyagok aránya már 52% feletti.

JANUÁRBAN KELETKEZETT HAZAI ONLINE TARTALOM TÍPUSAINAK ARÁNYA, LEÜTÉSEK SZÁMA SZERINT:


 

Miről volt szó januárban?

Az év első hónapjának két meghatározó témája a BKV sztrájk és a Haitin történt katasztrófa volt. A létrejött új tartalmak 0,05%-a tartalmazza a „bkv” kifejezést. A „haiti” kifejezést január 12-én a létrejövő tartalmak 0,3%-a említette, egész január hónapban 0,04%. (Összehasonlításképp: az „obama” kifejezés 20x ritkábban fordult elő ennél.)
Ha csak az 500 leglátogatottabb oldalt vizsgáljuk, akkor sokkal látványosabb ez az arány. A „bkv” és a „haiti” egyenként a keletkező új tartalmak 0,5%-nak témáját adták.
Január hónapban jelentősen megugrott a belpolitikai témák aránya, elsősorban egyes kormányintézkedések, a pártpolitika és a választások kapcsán. Decemberhez képest az újonnan keletkező belpolitikai témájú tartalmak száma 9,2%-kal nőtt.
  Módszertani megjegyzés: Amikor a belpolitikát vagy más összetettebb témákat vizsgálunk, egy automata rendszer először a kapcsolódó kulcsszavak és kifejezések listáját állítja össze. Ez alapján a jellemzően 2-3 ezer kifejezés alapján tudjuk azonosítani a belpolitikai témákat.

Januári trend toplista

A) Keresett kifejezések (top 10)

  Azaz adott hónapban mely trendekhez tartozó kulcsszavakra kerestek a Szörcs.hu-ban a legtöbben? Zárójelben a trendek egymáshoz viszonyított aránya.

1. Haiti (100)

2. BKV sztrájk (91)

3. Vagyonadó (71)

4. Szmog (66)

5. Avatar (63)

6. Mobil tárcsázás (62)

7. Kiss koncert (61)

8. PPO (43)

9. Sherlock (39)

10. iPad, Apple tablet (31)

B) Legnépszerűbb témák az új tartalmakban (top 10)

  Zárójelben a keletkezett tartalmak száma.

1. Haiti (411 ezer)

2. Bkv (405 ezer)

3. Avatar (280 ezer)

4. Vagyonadó (165 ezer)

5. iPad, Apple Tablet (105 ezer)

6. Sherlock (88 ezer)

7. Kiss koncert (81 ezer)

8. PPO (60 ezer)

9. Vidám park (45 ezer)

10. Szmog (19 ezer)


 

Illetve mennyit ér a céged? Gyere el, és vitatkozz velem!

Március 10-én ismét barcamp Budapest, lánykori nevén Web 2.0 Symposium. Lesz persze megint Startup verseny, és lesznek érdekes előadók is, de most konkrétan egy workshopra szeretném felhívni a figyelmet - leginkább azért, mert érdekes lesz, és mert én vezetem.

Ez pedig a Mi alapján lehet rangsorolni a webes ügynökségeket? Figyelem? bevétel? Ügyfélkör? díjak? stb.  hosszú címet kapta, és ezt a beharangozót írtam hozzá:

Mennyit érsz a piacon?

A "kinek mekkora" kérdés nemcsak azért fontos, mert hiúak vagyunk. Ez a kérdés üzlet is: a nagyobb ügynökség kívülről komolyabbnak néz ki, megbízhatóbbnak és mindent összevetve jobbnak. A kicsi viszont olcsónak, kreatívnak és lendületesnek. De ki a kicsi és ki a nagy? Mi számít a mértékegységnek? Az ügyfelek száma? Az éves forgalom? A sajtóban való jelenlét? A webkettes aktivitás? Az elnyert díjak száma? Vagy valami egészen más? Mit gondolnak erről maguk az ügynökségek?

Persze ez csak akkor lesz jó, ha eljönnek az ügynökségek is, illetve eljönnek azok, akik ügynökségnél dolgoznak. Gyertek el, legyetek ott, döngöljetek a betonba, vitatkozzatok velem!

Előljáróban: a gerilla marketing nem az, amikor nagy cégek sok pénzért viccesnek szánt dolgokat csinálnak. Az valami egészen más. A gerilla marketing az, amikor kihasználva a nagy versenytárs hiányosságait, vagy kitalálva egy ügyes ötletet, benyomulunk a piacra, ott elhintjük az üzenetünket, aztán visszavonulunk. Ha ügyesek vagyunk, minimális pénzből sokan fognak minket látni.

Nos, a most futó parlamenti kampányban lehetne ezzel az eszközzel élniük a kisebbik pártoknak. A nagyok ugyanis pénzt és energiát nem kímélve, a kampányok költségvetését szabályozó törvényre nagy ívben tojva látványos és drága eszközöket használnak.

A Kétfarkú Kutya Párt már megmutatta, mennyire hatásos tud lenni egy-két kis kiegészítés egy plakáton, feliraton. A politikai gerilla tehát ott indul, amikor ügyes kezek átírnak óriásplakátokat. De ez csak a kezdők játékszere. Az ügyesebbek a témákra telepednek rá, és ha már a nagyok tematizálnak, akkor ezt kihasználva értelmes üzeneteket jelentetnek meg minden létező helyen - és ezzel néha mainstream nyilvánosságot is kapnak.

És akkor eljutottunk oda, hogy mindebben az internet is segíthet. Ezt persze okosan felismerték, hiszen Facebook csoportja lassan a legkisebb egyszemélyes pártfrakcióknak is van, a Twitteren pedig csak Jobbikból vagy nyolcan követnek. Ahogy Nagy Bandó mondta az egyik kabaréjában, ami egy elmegyógyintézetben játszódik: csak a mi emeletünkön van két Chaplin, 3 Hitler és 4 pár Stan és Pan.

De ez önmagában kevés. Elég megnézni, hogy egy-egy politikai felhasználót hányan ignorálnak twitteren, vagy hogy mekkora a népszerűségük a Facebookon. Ezeken a felületek ott lenni kb. annyit ér, amennyibe került.

A feladat: az érdeklődés felkeltése. És ehhez kellenek az ötletek. Ezek azok az ötletek, amiket várok a kampányban. De szkeptikus vagyok, nagyon.

Egyébként adok most egyet, ingyen. A Twitteren már úgyis megírtam. Mi lenne, ha Orbán Viktor mai évértékelő beszédét ismert politikusok mondjuk a Twitteren kommentálnák, élőben? Nos, érdemes lenne követni őket?

Naugye!

Frissítés: közben lett egy ilyen: backchannel.virgo.hu

Szerintem nem is tud arról az Apple vezére, hogy amint még inkább igaza lesz, milyen csapást is mér a bannerek piacára. Steve Jobs ugyanis nem szereti a flash-t. Annyira, hogy a fontosabb termékeiben nincs is flash: se az iPhoneban, se az iPadban nem jelennek meg a flash tartalmak. A miért nem jelenik meg kérdést most nem boncolgatnám, de a következményeit, azt igen.

A hirdetéseket ugyanis - mármint a banner hirdetéseket - szinte kizárólag flash-ban készíttetik a hirdetők. Annyira így van, hogy sok esetben csak flash jelenik meg, és ha a flash nem tud megjelenni, akkor nem lesz hirdetés. Pedig a hirdetéskiszolgálók tudnak alternatív képet is megjeleníteni, vagyis ha nincs flash, akkor mondjuk egy gif jelenjen meg. De ezt a kis gif-et idő és pénztakarékosságból vagy nem csinálják meg, vagy csak valami nagyon butított, semmire se jó hirdetés lesz belőle.

Pedig már van olyan megoldás, amivel a hirdetés blokkolók blokkolhatók, de ez a megoldás a flash blokkolóval már nem bír. Ilyen esetekben is jól jönne az alternatív hirdetés megjelenítése.

Ahogy terjed az Apple flash-telensége, úgy válhat újra fontossá a nem flash hirdetés. Lehet visszalépni, és újra gif-eket gyártani, de lehet előre is menekülni, és más technológiát használni. Mindenesetre pár év, és nem lesz elég a flash-hez érteni, ha valaki bannereket készít.

Persze kérdés, mennyire fog az Apple forradalmat csinálni, és valójában ez mekkora megjelenés kiesést fog jelenteni. Sok évig alig kimutatható százalékot, tudom. De ne felejtsük el, hogy az Apple felhasználók jobbára prémium fogyasztók. Márpedig őket elveszteni - bármennyire is kevesen vannak - nem tanácsos.

Készüljünk hát arra, milyen lenne az élet flash nélkül. Steve Jobs lassan megreformálhatja a banner piaciot (is). Mondjuk rá is fér már végre. 

Ma elolvastam egy interjút a Mediainfo.hu oldalon, ami Mihók Attilával, a Ringier ügyvezető igazgatójával készült. Elkezdtem magamban megfogalmazni, mi a bajom a gondolatmenetével, de aztán úgy gondoltam, nem kell túlragozni. Mindössze két dolgot idéznék az interjúból, két olyan dolgot, amit Mihók Attila mond:

De kérdem én, miben különbözik egy internetes portál tartalma bármilyen más médiumétól?

illetve

Nem mindegy, hogy egy médiamárka milyen csatornákon éri el a fogyasztókat?

És akkor most gondolkozzunk el azon, miért tart ott a Ringier az interneten, ahol.

Amikor arról olvasunk úton-útfélen, hogy a kiadók meg szeretnék menteni az offline lapokat, akkor igazából arról van szó, hogy meg szeretnék őrizni a korábbi években megszokott profitjukat. Nem kell itt nagy iparági féltésre, meg mindenféle magasztos eszmére gondolni. A nagy kiadóknak a bajuk a profit elvesztése.

Márpedig a jelenlegi online üzleti modellek nem alkalmasak akkora forgalmak generálására, mint amit megszoktak, és hát lássuk be, a megszokott profit közelében sem tudnak járni. Egy százmilliós éves hirdetési forgalom az az alsó szint, ahonnan kezdődik a nagy kiadók ingerküszöbe. Az alatt? Elnéző mosoly. Emlékezzünk csak a számokra, amit egy régi bejegyzésemben írtam:

 A Ringier+Népszabadság tavalyi forgalma tehát nagyobb volt, mint az egész hazai internet! Jó, persze, ebben a forgalomban nemcsak reklámbevétel van, de akkor is látszik a nagyságrend.

De ha a kiadóknak a profit a fontos, akkor egyáltalán nem biztos, hogy a megoldás az eddigi lapjaik online-ba "mentése". Nem kell erőlködni, a megszokott nagyságrend messze elmarad!

Én azt gondolom, a megoldás az előre menekülés lehetne. Ezeknek a kiadóknak még most is hatalmas pénzeik vannak, amiket be lehet és be kell fektetni. Az online-ba. Ahogy Murdoch is bevásárolt, úgy más is megteheti. Igaz, ő aztán azt hitte, nem kell gondozni a vagyonát, de nem kell mindenkinek így viselkednie. És el kell szakadni a megszokott modelltől, vagyis az offline újság online megvalósításától. Sőt, talán a hagyományos értelemben újságot sem kell készíteni. Technológiába, ötletekbe, lehetőségekbe kell fektetni.

Ez már sok kiadónak működik, ez lehet talán a jó vonal. Persze csak addig, amíg van tőke. Amíg van bevétel az offline piacon. Ez még pár év.

Talán ezzel a két szóval tudom legjobban jellemezni a TV2 megújuló weboldalát. Kaptam még a múlthéten egy telefonhívást tőlük, aztán egy előzetes levelet, hogy készüljek, mert a holnapi élesítés előtt még ma kapok linket az új oldalra.

És kaptam is, természetesen. Az első megdöbbenést az okozta, hogy az egész lap Wordpress alapokra épül. Megdöbbentem, de pozitívan. Bár nem szokás "nagy siteokat" wordpressben csinálni mindenféle okok miatt, de szerintem adott esetben nagyon hatékonyan és ráadásul jövőbemutatóan lehet ezzel az alappal oldalt építeni.

(Speciel mi is használjuk, és nemcsak blogokra, de ez itt és most mellékszál.)

A másik, ami feltűnt az oldalon, a lehetőségekhez képest egyszerű megjelenés. Nincs sok menü, nem akar mindent megmutatni, a lényegre koncentrál. Ráadásul ez a wp alap lehetővé teszi a mindenféle keresési funkciókat (pl. tag-ek használata), és a webkettes megoldások integrálása sem lesz bonyolult.

A TV2 egyébként nagyon érdekes utat futott be a neten. Kezdte ugye a Koridor-ral, amit pár év után megszüntettek. Folytatta az abból átalakuló TV2.hu-val, ami kicsit megőrzött a Koridor-ból. Ez szépen leépült, majd kialakult - mintegy evolúciós módon - a sok kis alsite-ból és mikrosite-ból álló TV2 webes valami. Azon már jobbára csak saját tartalmak voltak, de önálló tartalomépítéssel.

Ez a mostani megjelenés így elsőre talán visszalépésnek tűnhet, de én inkább azt érzem benne, hogy a tévézős lényeget emelik ki. Ezzel egy kicsit veszítenek is persze, de ha tényleg nem akarnak a netre koncentrálni (vagyis sok százmilliókat beleölni), akkor ez egy logikus lépés.

Persze sok múlik majd azon, hogy az elindulás után pár hónap alatt mivé válik az új TV2.hu, mennyire fogja elérni az elvárt célokat. A mikrosite struktúra gondolom megmarad, és persze a stream tartalom bővülése is sokat fog dobni a látogatottságon.

A sajtóanyagban még dr.House stream-et is ígérnek a jövőre nézve, hát meglátjuk.

A TV2 új weboldala ismereteim szerint házon belül készült.

Update: mindjárt itt a holnap, de aki már ma kíváncsi: »»»

Hol mindig kék az ég, kék az ég.
Hol mindig zöld a fű, zöld a fű.
Hol nincsenek problémák,problémák.
Ott mindenki tetű az MNK-ban.

 

Hol minden rossz mi új, rossz mi új.
Hol a jólét csendet szül, csendet szül.
Hol az emberek mind némák, mind némák.
Ott mindenki tetű.

 

Botrányt,botrányt,akkarunk!
Botrányt,Botrány,akkarunk!
Botrányt,botrányt,akkarunk!
Botrányt,Botrány,akkarunk!

 

CPg

Ma hallgattam egy előadást Baló Györgytől, aki érdekes dolgokat mondott a média aktuális működéséről. Az elérhető figyelemről és a nyilvánosságról beszélt, és arról, melyik az a néhány tévéműsor, ahol nagyon-nagyon sok embert el lehet érni egy-egy hírrel. (Ezek a kertévék híradói és bulvár híradói, vagyis Tények, Aktív, Fókusz, RTL híradó.) Aki itt kap fél perc figyelmet, azt látják jobb napokon akár millióan is egyszerre.

Ugyanakkor van egy felülértékelt műsorsáv, ez pedig a reggel. Itt is nagy csata dúl, de sokkal kevesebb a néző. Sőt, egyes kisebb csatornák reggeli műsorait annyian nézik, hogy "név szerint ismerik a nézőket". És érdekes módon mégis van kitörési pont innen is, bármennyire furcsa, az online média miatt.

Ha ugyanis egy futottak még műsorban valaki mond valami nagyon hülyét, nagyon botrányost, ha valaki ráborítja a bilit a beszélgetőtársára vagy beszól valakinek, akkor annak hírértéke van. Az MTI figyel, az MTI lehozza, az online média ez alapján megírja, maga a jelenet pillanatokon belül elindul hódító útjára a neten - és máris sok százezren láthatják.

Az online média újraoszt, és nézettséget biztosít. Ehhez semmi másra nincs szükség, mint olyat tenni, ami kicsapja a biztosítékot.

Például botrányt okozni. Ahhoz úgyis értünk.

Vagyis webkettő rulez - hiszen erről szól ez az egész. Megosztjuk a gondolatainkat, a szavainkat, képeinket, videóinkat, kapcsolatunkat, és végül magunkat (a személyes adatainkat) másokkal. Megosztjuk, és várjuk a hatást. És akár olyan hatást is elérhetünk, amely már uralkodói pozícióba emel, nem igaz? Van olyan hazai "magán" blog, amit többen néznek, mint egyes híroldalakat (40-50 ezer napi egyedi látogató átlagosan).

A Web2.0 a megosztásról (is) szól. A sok-sok szolgáltatás mind arra épül, hogy életünk egy-egy elemét valahogy meg tudjuk osztani. Persze önmagában ez kevés, a felületek a kétirányú kommunikációt is biztosítják valahogy, hiszen ettől izgalmas és interaktív ez a világ. Ez a fajta kommunikáció teszi egyébként nehezebbé a (hagyományos) marketinget folytató cégek számára az internetet, hiszen nincsenek ehhez hozzászokva.

A mindenáron való közlési vágy, a kampányokra épülő közösségi média aktivitás általában nem is annyira sikeres, hiszen hiteltelen. Nem beszélve arról, amikor láthatóan brandet erőltetnek ránk, és nem kommunikálni akarnak velünk, hanem közölni.

Nem elég tehát megosztani, mást is kell tenni, ha üzleti sikereket akarunk. De ettől még a megosztás is érdekes lehet önmagában, hiszen sokkal többen vannak azok, akik csak befogadják az információkat, de a véleményüket megtartják maguknak.

Egyébként az érdeklődés nem jelent egyértelműen pozitív kapcsolatot. Ha van egy Facebook csoportunk, és ahhoz kapcsolódnak több százan, több ezren, azok egyáltalán nem biztos, hogy szeretnek is minket. Ez egyébként olyan, mint a bulvár: nem tetszik, be se valljuk, hogy nézzük-olvassuk, de azért követjük. Nem szabad tehát pusztán a számoktól elszállni, nem szabad azt gondolni, megfogtuk az isten lábát, megesemóztuk a világot, itt a sok követőm, én vagyok a sikeres.

Ezek az emberek sokkal gyorsabban ott tudnak hagyni, mint ahogy sikerült rávenni őket a kapcsolatra, a követésre. Elég néhány hiba, és ott vagyunk, ahol voltunk, sőt, még rosszabb helyzetben. 

Mert a közösség kegyetlen. Ezt ne felejtsük el.

Ma lőttem a XIII. kerületben:

Már messziről is látszik, hogy vannak itt érdekes dolgok. Nézzük csak közelről:

Igazi kánaán, nemigaz? Ami ezzel a bajom, hogy akkor most a Facebook meg a Twitter támogatja Szanyit? Vagy ezek is pártok, akiknek a nevében indul? Meg mi az a [dh]? A kapcsolat.hu Gyurcsány idejéből megvan, azt értem.

Közben persze ott van a Szanyi.hu, ahol egyrészt a fejünkbe üvölt a ronda frame-es megoldás, másrészt nem találtam kapásból linket se a Facebookra, se a Twitterre. Integrált kommunikáció ez kérem, átgondolva! Vagy nem...

Mindenesetre a blogíró Szanyit most jól megesemózták, na.

... mert az eszközhasználat emelt ki bennünket az állati sorból, igaz?

Ha tudni akarod, szabad-e még a felhasználó neved jópár nemzetközi szolgáltatásban: NameChk

Ha meg akarod nézni egyszerűen, mennyire jó az oldalak keresőoptimalizálásilag, meg úgy egyébként is: WooRank

Ha egy szövegből akarsz "felhőt" csinálni: Wordle

Ha tudni akarod, milyen gyors (vagy lassú) az interneted: SpeedTest.net

És ha ingyenes kép kell egy előadásodhoz vagy az oldaladhoz: A Collection of 30+ Free Stock Photo Sites

A két nagy párt hirtelen belehúzott a kampányba. Alig aludtunk párat, amióta kihirdette a köztársasági elnökünk a választások időpontját, és máris benne ülünk egy furcsa kampány közepén.

Az MSZP mint az őrült teleszórta az országot olyan óriásplakátokkal, amik egy-egy jelöltet mutatnak. Ahhoz az egyik módszerhez nyúltak, ami a jelenlegi helyzetükben némi reményt nyújthat: nem az évek alatt leamortizált arcokkal kampányolnak, hanem az egyéni képviselőkkel, azokkal, akiket (még) nem utálnak annyira. Mert nem is ismerik őket az emberek... 

A Fidesz ugye akkor jár a legjobban, ha semmit nem csinál, csak csöndben figyel, és így nyer. De a kétharmad lehetőségének a szele megcsapta őket, így van oka az aktív kampányolásnak. Ezen két "stratégia" között egy nagyon vicces középutat találtak: telenyomták az országot minden idők legbénább plakátjával. A formailag iszonyú megjelenés ugyanakkor egy üzenetet sugall. Pontosan egyet, de elég sokatmondót. Emlékezzünk csak: tavaly egy szó volt a kampány: ELÉG!. Most kicsit hosszabb, de értelmesebb: Itt az idő!

Ennek a három szónak külön üzenete is van, hiszen nézzük csak meg az eredeti környezetben:

Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
 

Sokat mond, nem? Azt kell mondjam: minden formai bénázása ellenére ügyes.

Nade a két nagy párt látványos megjelenései mellett történik itt még valami. Ez pedig a tematizálás. Most például a nyugdíjasok kerültek terítékre, a nyugdíjukkal egyetemben. Aki komolyan veszi az üzeneteket, azt láthatja, hogy úgy veszekszik a két párt, hogy közben ugyanazt mondják. Ez részben így is van, de valójában egy nagyon érdekes és ügyes dolog történik: kisöpörnek mindenki mást a nyilvános megjelenésekből. Kit érdekel a Jobbik, az MDF+SZDSZ, az LMP, amikor a pénzünkről van szó? Az MSZP és a Fidesz elkezdett egy olyan harcot, ami azt mutatja: ez a két lehetőség, ez a két párt van, a többi nem érdekes. Mindkettőjük érdeke, hogy így legyen. A Fidesznek kell a kétharmad, az MSZP-nek kell a stabil második hely.

És ennek a következménye már jól látható a neten is. Gombamódra nőnek a fórumok, jönnek a blogbejegyzések, ilyen-olyan közösségi csoportok alakulnak. Téma lett a politika, sokkal inkább, mint eddig. Itt, előttünk vált egyik hétről a másikra a választás és a nyugdíjügy témává, itt előttünk jelent meg mindez a neten is. Ügyes? Vagy "csak" természetes? Valahol mindegy is.

A két nagy párt megágyazott magának. Jöhet a második menet.

Ma kivettem a postaládából egy fecni szórólapot. Igénytelen egyszínű vacak, fehér papíron világosbarnássárgás színnel lett nyomva. Így kezdődött: INGYEN!

Nagy, hatalmas betűkkel ott visított a képembe: ingyen! Ingyen! INGYEN!

A folytatás pedig, sokkal kisebb betűkkel: ...mi sem tudjuk...

Eddig tartott. Ment a szórólap az őt megérdemlő helyre, a szelektív papírgyűjtőbe. Azt se tudom, mit reklámozott, de nekem így ne ajánljanak semmit. Aki azonnal tagadja a saját állítását, az nekem nem tetszik. Nem ébreszt bizalmat.

Mi lett volna a megoldás? Vagy ne használja az ingyen szót, vagy ha használja, akkor tényleg adjon valamit ingyen. Bár a szórólapot nem olvastam végig, de volt valami festő ember móricka-rajz rajta, így gondolom festő szórólapja volt. Így például ha ezt olvasom: Ingyen kitakarítjuk a lakását, miután kifestettük - máris valami pozitív üzenetet kapok.

Hát nem lett volna sokkal jobb?

Állj! Eddig, és ne tovább! Elég volt!

A rendszerváltoztatás óta nem látott méreteket öltött az irreleváns trackback-spam a magyar blogokon. Ezért, a Mandiner kezdeményezésére, az Alterblog, az Antagon, a Karmamédia, a Konzervatórium, a Mandiner (+ a Mandiner Blog), az Onlinemarketing blog és a Vastagbőr mint alapítók részvételével létrehozzuk a Társaságot a Tiszta Trackbackért.

A TATT-hoz bárki csatlakozhat, aki - a trackback eredeti rendeltetésének megfelelően - vállalja a két pontból álló alapszabály betartását:

1. Csak abban az esetben küldünk trackbacket más bejegyzésre, ha hivatkozunk (értsd: linkelünk) is rá.

2. Töröljük azokat a hozzánk érkező trackbackeket, amik mögött nincs hivatkozás (azaz a trackbackelő bejegyzés nem linkel a trackbackelt posztra).

Csatlakozási szándékotokat jelezhetitek akár kommentben, akár a Társaság a Tiszta Trackbackért Facebook-csoportjának oldalán. 

Nem is olyan régen volt az, hogy írtam az Origóról. Akkor elég sötét képet festettem a cégről, ezzel fejeztem be a postot: 

Tehát nincs pénz. Nincs vízió. Mi maradt? Eszeveszett költségcsökkentés, veszteségek leírása, és valami bizonytalan útkeresés. És ebből minden lehet. Lehet eladás de lehet bezárás is. És hogy mi lesz? Ezt szerintem még a Magyar Telekomnál se tudja senki.

Aztán jött az év eleje, és az első komolyabb átigazolásos hír (idén): az Origó új vezért keres, és az egyik lehetséges jelölt az Index.hu volt vezetője, a tél elején távozó Vaszily Miklós. A pletykák még egy nevet említettek, a Kirowski vezetőjét, Novák Pétert - állítólag őt is felkérték.

Úgy tűnik, ezen pletykák jó forrásból érkeztek, hiszen ma délután megjött az Origo Corp. sajtóközleménye:

2010. február 1-jétől Vaszily Miklós a Magyar Telekom 100%-os tulajdonában lévő Origo Zrt. vezérigazgatója. Az elkövetkező hónapokban Novák Péter is csatlakozik a cég menedzsmentjéhez általános vezérigazgató-helyettesként.

Tehát két ismert és elismert vezetője lesz az Origónak. Ez azt gondolom "nagy" hír. Egyrészt meglepően jó és logikus döntés, hiszen olyanok fogják vezetni a céget, akik pontosan ismerik, sőt formálják is a piacot. Másrészt van azért benne nem kevés pikantéria is, hiszen a konkurens hírportál vezetője és az egyik legnagyobb online ügynökség vezetője került oda.

Lefordítom: az Origónak erősíteni kell a szolgáltatásainál és az értékesítésnél is, és nincs, nem volt olyan belső erőforrás, amely erre alkalmas lett volna. Vagyis iszonyú nagy feladatot kapott a két új vezető, de őket ismerve, látványos változások elé néz az Origó is. Elindulhat végre egy olyan irányba, amely nyereségessé teszi és újra vezető, és nem követő szolgáltatás-csomaggá válik.

Lesz mit tenni egyébként, és most nem a sajtóközlemény blabla dolgokra gondolok. (Tehát NEM erre: "Az új vezetők fő céljaiknak tekintik az Origo háromképernyős stratégiájának sikeres megvalósítását") Sokkal inkább ennek folytatására:

Az új vezetők fő céljaiknak tekintik (...) az online tartalom és szolgáltatások területén a látogatószám és a hirdetési piacrészesedés tekintetében egyaránt elért vezető szerep további erősítését. 

Rendet kell tenni az Origo.hu-n, a Freemail-en, de leginkább talán az IwIw-en. Jönnek a kihívók, jönnek a konkurensek, miközben erősnek és piacvezetőnek kell maradni.

Nem lesz könnyű. Talán nekik sikerülni fog. A tudásuk megvan hozzá, csak a kellő támogatást is megkapják. Drukkolok.

Most, hogy megindultak a pártok a neten és a közösségi média jelenlétüket is fokozzák, érdemes azon elgondolkozni, mi értelme ennek az egésznek.

Egy párt ugye azért hirdeti magát, hogy rá szavazzunk. Ehhez több dolog szerencsés együttállása kell:

• találkozzak a párt hirdetésével/jelenlétével
• érdekeljen a politika/a választás (tartozzak bele a tágabb célcsoportba)
• ne legyen negatív képzetem az adott pártról
• tetszen a hirdetés/jelenlét
• jussak el a párt oldalára/bemutatkozó anyagához/kapjak információt
• ezek meggyőzőek legyenek
• ne felejtsek el elmenni majd választani

 Értelemszerűen, ha már van pártpreferenciám, akkor ezek mind nem érdekesek, hiszen úgysem változtatják meg a szavazatom. Ebből következően tök fölösleges olyanoknak nyomni a sódert, akik jól láthatóan el vannak kötelezve. Persze ha kellően elkötelezett valaki, akkor akár helyettünk is kampányolhat, tehát mégsem fölösleges az sódernek nyomása, éppen csak másmilyen sóder kell, mint a még döntés előtt állóknak.

Így aztán adódik, hogy az internetes kommunikációban ezeket mind figyelembe lehet venni: keressük a lehetséges választókat és a biztos szavazókat is. Akiket nem keresünk, azok a ránk biztosan nem szavazók.

Ez így, elméletben, nagyon szép. A gyakorlat viszont az, hogy ez a fajta megkülönböztetés nem egyszerű. Persze egy igazán profi kampányban ez megtehető, de nálunk ennek nem sok jelét látom, egyik párt esetében sem.

Maradnak a hagyományos módszerek (vagyis hirdetések) és a közösségi média jelenlét alap formái. Meglátjuk, hogyan. A kampány alatt igyekszem ötletszerűen egy-egy párt konkrét megjelenését követni, aztán a fenti szempontok alapján kritizálni.

Ismerős kérdés? Kéne valami aktivitás, mit adjunk ki? Meg kéne kicsit mozgatni a nevünket, de nincs pénz, adjunk ki sajtóközleményt. De mi legyen benne?

Megmondjam?

Semmi! A nagy büdös nulla! Ha ez a kérdés felmerül, akkor nem kell sajtóközlemény. Ne akarjunk érdekes híreket gyártani, ha jót akarunk magunknak. Persze most ezzel megint szembemegyek a megszokott marketing gurus javaslatoknak, de ez van. Elmagyarázom, miért pisilok szembe a széllel.

Illetve előbb mutatok valamit. BTL.hu Ez egy olyan szakmai oldal, ahol elvileg szakmai hírek jelennek meg a szakmától. gyakorlatilag egy sajtóközlemény gyűjtemény. A kapott anyagokat szó szerint felrakják. És ez nekünk nagyon jó, kell egy ilyen oldal. Én imádom olvasni, szerintem itt vannak a legviccesebb hírek. Pont úgy, ahogy a csövön kijött, ahogy megpíározták a cégek, vagy azok ügynökségei.

Nem is idéznék, olvassunk bele. Tele van triviákkal, modorossággal, mindenféle gagyi szöveggel. Olyan csinálmányok. Van köztük persze értelmes, sőt, elvétve néhány jól megírt is, de a többség szerintem siralmas.

Ilyeneket minek kiadni? Ilyeneket minek csinálni?

A rossz sajtóközlemény inkább rombol, mint épít. Például ha sokat adunk ki, akkor már nem leszünk érdekesek. Ha olyanról adunk ki valamit, ami erőltetett, kevés helyen jelenik meg. Ha mégis megjelenik, lehetséges, hogy valamilyen közösségi térben fog pörögni, ahol röhögünk rajta ár percet.

Inkább ne is legyen ilyen. Nem kell.

Akkor adjunk ki sajtóközleményt, amikor van mit mondanunk. Amikor tényleg történik valami érdekes és kifelé is hírértékű. De amit ekkor adunk ki, az legyen tömör, lényegre törő és olvasható. Ne legyen gagyi.

Nem dolgozok semelyik pártnak sem tanácsadóként. Nem kérdeztek, én nem ajánlkoztam jobb ez így. De véleményem azért van. És tanácsaim is. Mostantól a választások finiséig kisebb-nagyobb rendszerességgel írok a hazai kampányról, arról, hogy mi tetszik és mi nem. Bár félek, főleg ez utóbbi lesz túlsúlyban.

Azt mondták még tavaly, hogy az idei kampánynak kicsi lesz a súlya, hiszen úgyis megvan, ki fog nyerni. Aztán kiderült, hogy bár a győztes várhatóan adott, de mögötte nagy a tolongás. Mára a második hely is kérdéses, nem beszélve a bejutási küszöb környékén pörgő pártokról.

Így aztán igenis lett tétje a kampánynak, de olyan pártok esetében, amelyek nem rendelkeznek nagyon nagy erőforrásokkal (egy kivétel van, de arra majd külön kitérek). Márpedig kevés pénzből csak okosan lehet kampányolni. És akinek kevés pénze van, az fokozottabban fogja használni - talán - az internetet, azon belül is a közösségi oldalakat.

Egyébként úgy gondolom, lesz itt még meglepetés, de nem nekünk, felhasználóknak, hanem a pártoknak. Korábbi kampányoknál nem volt még akkorra közösségi nyüzsgés, olyan gyors reagálás, mint ami most várható. Egy-egy hiba a neten hihetetlenül gyorsan végig fog futni, és nagyon könnyen lehet ilyennel tizedszázalékokat bukni alkalmanként.

Lássuk hát, mihez kezdenek a pártok egymással - és a választókkal.

Vitatkozni jó. Én legalábbis szeretek. Persze csak akkor, ha értelmes vitát lehet folytatni. Nem vagyok konfliktus-kerülő, legalábbis vitában nem. Ebből aztán néha problémám is támad.

Például simán belemegyek olyan helyzetekbe, amiből már valódi konfliktus is kialakul, ráadásul az így szerzett "gyakorlatom" néha olyan esetekben is előveszem, amikor inkább több diplomáciai érzékre lenne szükség. Mert a vita veszélyes. Végletes helyzeteket is okozhat, olyanokat, amikből már nincs visszatérés. Olyanokat, amikből már csak rosszul lehet kijönni.

Ezért a vita veszélyes is, naná. Kockázatos. Olyan valami, amivel óvatosan kell(ene) élni.

Másrészt sok olyan információt kapok egy vita folyamán, amit egyébként nem kapnék meg, hiszen meg akarnak győzni, néha mindenáron. Ezért aztán néha provokálom is a vitát, persze nem mindenki örömére. Nem is szeret mindenki, sőt, elviselhetetlennek is tartanak jópáran. Vagyis a vita nem vezet népszerűségre.

Szóval, várom a nem sértődékeny vitapartnereket. Akár itt, akár a twitteren - állok elébe. Hiszen a vitatkozáshoz kell még egy fél, legalább!

2010-ben azt gondolná az ember, hogy vannak triviális dolgok, ha egy erre vállalkozó cég weboldalt készít. Tehát: webszerkesztéssel, programozással foglalkozó cégekről beszélek, nem sufnituningról, meg szomszédpistikékről!

A munkám egyik része, hogy átdobnak ezt-azt megnézni, jó, nem jó, mit kellene javítani. Ez alapján néhány nagyon alap dolgot mondanék itt és most.

• Ne legyen tartalom, szöveg képként felvíve! Ami szöveg, az legyen formázott szöveg, és ne jpg!
• Legyen minden oldalnak egyedileg kitöltve a title meta tag-je, és e mellett legyen keywords és description mező, és persze töltsük is ki!
• Ne dugjuk el képként vagy flashben a menüt. Ha lehet, legyen szöveg, ha nem lehet, akkor legalább címkézzük a képelemeket.
• Legyen a logó kattintható, és vigyen a címlapra.

És akkor ezek voltak az alap dolgok. Olyanról, hogy beszélő url, breadcrumb menü, meg világos kód, meg külső css file nem is beszélek, ez már a haladú tréning része.

Elszomorító, mennyire gagyi lapok készülnek nem kevés pénzért. Aztán meg amikor kiderül, hogy vacak, még fel is háborodnak...

Rossz nyelvek szerint a választási kampányban az a legjobb, hogy a vége majdnem két napos kampánycsend, amikor szigorúan tilos bármit is reklámozni. Két nap csönd, béke, nyugalom.

Aztán persze megy minden tovább. De ez a csönd, ez olyankor nagyon jó.

Vajon mi lenne, ha bevezetnénk a reklámcsendet? Ha csinálnánk reklámmentes napokat? Vajon ha látnánk a reklámok hiányát, jobban felkapnánk a fejünket ezt követően a reklámokra?

A reklámcsendet persze minél szélesebb körben lenne jó bevezetni. No és ugye az is egy érdekes dolog, hogy a plakátokkal, szponzorációkkal mi történne. Meg a szóbeszéddel. Meg a cégérekkel. Meg a...

A reklámcsend igazából kivitelezhetetlen. Mint ahogy a kampánycsend is csak egyfajta idealizált találmány, hiszen valójában csak arról szól, hogy új vagy aktív reklám nem lehet. A passzív(abb) dolgok maradnak.

A reklámcsend is álom. De gondoljunk csak bele, milyen lenne. Néha azért ránk férne egy kicsit.

És most dőljünk hátra egy kicsit, és gondolkodjunk el azon, miért érezzük ezt. Miért érezzük ezt, hogy a reklám néha sok! Azért, mert állandóan ömlik ránk? Nem hiszem. Azért, mert a reklámok jelentős része nem nekünk szól, ráadásul rossz. Erőltetett. Dömping jelleggel ömlik. Kikerülhetetlen. Fárasztó. A kiemelkedés a még harsányabb, még nagyobb, még hangosabb reklám.

Vagy a "különleges" reklám. Amikor már a férfiwc-ben is LCD panel van a pisoár fölött (a Váci utcán van ilyen étterem). Mert a "jó" reklámos mindenhova reklámot aggat, igaz? A jó reklámos "kihasználja a lehetőségeket", "kreatívan használja a felületeket". Cool.

Hát nem. Nem jó ez a minden áron. A jó reklámos szerintem megtanul kicsit a megcélzottak fejével gondolkozni, és a jó reklámos úgy és ott reklámoz, ahogy az a célcsoportjának kell. De ez nagyon nehéz. Marad a szőnyegbombázás és a reklámok elutasítása.

Reklámcsend nélkül. Mert a reklámcsend - csak álom marad.

Ma délután végre elindult a Szörcs.hu publikus béta változata, vagyis mától kereshetünk vele. Próbálgathatjuk, ismerkedhetünk vele. Mivel Hírbehozó elég sok dolgot leírt róla, így én ezt nem ismételném, inkább egy másik vetületről beszélnék kicsit.

Most is, és korábban is felmerült a kérdés: minek? Minek kell egy magyar kereső?

 Az online piac leggyorsabban fejlődő területe a keresőhirdetések piaca. Már most évi 3 milliárd fölötti összegről beszélünk. Ha a piac 10%-át valaki megszerzi, akkor van évi cirka 300 milliós bevétele. Ennél sokkal fontosabb: ez a pénz itthon is marad, hiszen a hazai fejlesztők kapják meg. Vagyis ez egy olyan piaci szegmens, ahol ha bejön valami, akkor azért az nem annyira rossz üzlet.

A Google persze iszonyú kemény versenytárs, és vért kell izzadnia annak, aki mellette valamit is akar csinálni. Nem lesz egyszerű menet, és attól tartok, nagyon hamar látni fogjuk, van-e esélye a Szörcsnek a hazai piacon.

Én bízom benne, és drukkolok nekik. Mindenkinek jó lenne egy erős Google versenytárs. Szerintem még a Google-nek is.

Már a csapból is a közösségi médiában történő jelenlét folyik. Valami mégis zavar ebben, és eddig nem tudtam megfogalmazni, mi a bajom.

De ma valahogy bevillant. A párbeszéd. Az hiányzik!

A közösségi média jelenlétet jellemzően reklámnak gondolják azok, akik mostanában megpróbálnak belépni. Ott a Twitter. Jönnek a self-made-man-ek és a self-made-women-ek, és nyomják ezerrel a saját vállalkozásukat. Nem az a cél, hogy az ott lévő kisebb-nagyobb közösségekkel kommunikáljanak, hanem az, hogy reklámozhassák magukat.

Ugyanezért hamisak a Facebook csoportok, a céges blogok és más hasonló megjelenések. Mert megjelenések. Pedig a közösségi oldalakon nem reklámozni kellene, hanem kétoldalúan kommunikálni. Párbeszédet kellene indítani, azokba kellene kapcsolódni. Reagálni kell, alkalmazkodni, úszni az árral, és néha megváltoztatni az árhullám irányát.

Önmagában a statikus reklámra ugyanis ugyanúgy reagálunk itt is, mint máshol. Nem érdekel, zavar. Van kivétel, persze, de az a ritka.

Vagyis: ne legyen a közösségi média egy újabb üres falfelület, amit tele kell nyomni plakátokkal. A közösségi média olyan tábla, amivel krétával írogatunk mi is és mások is, néha a szivacsot is használva.

A közösségi média jelenlét tehát nem lehet statikus. Kicsit sem.

A definíció erejére úgy 2001-2002-ben kellett rájönnöm. Történt ugyanis, hogy nekem kellett megírnom az Index.hu médiaajánlatát, és ehhez le is kellett írni, hogy melyik hirdetési forma micsoda. Ezt ahogy kell meg is tettem, majd az anyag értelemszerűen kikerült az Index.hu-ra is.

Aztán azt vettem észre, hogy másolnak. Egyre több médiaajánlatban bukkantak fel azok a definíciók, amiket én írtam. Furcsa volt, jót nevettem rajta, de ugyanakkor rájöttem arra is, hogy mennyire fontos lehet egy-egy jó helyen megjelenő definíció, leírás.

Éppen ezért mostanában, ha ilyesmi feladat akad, igyekszem nagyon figyelmes és óvatos lenni, nehogy valami hülyeség terjedjen el. És éppen a napokban futottam megint bele egy hasonló munkába. Egészen pontosan az egyik ügyfelemnél vált ez feladattá. Definiálni kellett a kampány fogalmát. Ez ugye nem túl bonyolult dolog, de fontos volt az, hogy rövid legyen, tömör, és benne legyen a lényeg. Ráadásul nemcsak olvasva, de szóban is megérthető legyen. Ez lett belőle, remélem nemcsak nekem tetszik:

Kampány: A hirdető, a hirdetési hely és a hirdetés együttesét kampánynak nevezzük. A kampány különböző tulajdonságokkal rendelkezhet, ezek közül legfontosabbak a teljesülési feltételek (tervek).