Onlinemarketing blog

A teljesség igénye nélkül, így bő egy év online tanítás után megosztom, mit tapasztaltam az online oktatás kapcsán. Többször is írtam már erről a témáról, egy komoly tanulási folyamaton kellett nekem is átmennem, és meg kellett szoknom azt a fajta környezetet, amit ez a ránk kényszerített világ hozott.

Természetesen az online oktatás a Covid előtt is megvolt, de nem ilyen mértékben, és nem ilyen intenzitással. Most tanárok tízezrei és tanulók százezrei szembesültek azzal, milyen az, amikor a számítógép a tanterem. Van, aki ezen könnyedén túllendült, más még most is szokja. És vannak, akik nem tudták követni a változásokat - ők most nagyon lemaradtak. És nincsenek kevesen, idehaza például a kormány saját közlése alapján is közel 150 ezer tanuló nem tud online részt venni a tanításban. Arról sajnos nincsenek adatok, hány olyan gyerek van, akinél a feltételek adottak, de nem ideálisak...

Mert az ideális tanuláshoz ezek kellenek:

• gyors és stabil internet
• saját számítógép
• saját szoba, aminek be lehet csukni az ajtaját
• viszonylagos nyugalom (nem kiabálnak, veszekednek körülötted)

Hány tanuló tudja mindezt megkapni, hány hallgatónak áll mindez rendelkezésére? Én nem tudom, de a tanítás közben hallott háttérzajokból sokan nem.

Oktatóként azt tanultam meg, hogy az a tananyag, amit frontális oktatáson 90 percig tart elmondani, online oktatáson 75-80 percre rövidül legalább. És bár tudom használni a frontális oktatásra készített anyagot, de az esetleges gyakorlati feladatokat másképpen kell megoldani. És persze szembesültem rengeteg olyan problémával, amire eleinte nem is gondoltam volna.

De lássuk, milyen az ideális tanítási feltétel:

• gyors és stabil internet
• gyors és stabil számítógép két monitorral, és néha nem árt még egy gép a másik mellé
• saját szoba, ami zárható
• nyugalom, vagyis ne legyen zaj
• valamilyen mikrofon megoldás - én a fejhallgató+mikrofont használom

Ha ezek adottak, tudok jól tanítani. Lehet, másnak vannak még igényei, vagy ezek közt van, ami túlzó, de nekem így kényelmes.

Az elmúlt bő egy év alatt elég sokfajta szoftverrel kellett tanítanom, íme néhány, amit többször használtam:

• Zoom - maximálisan a legjobb számomra, gyors, kényelmes, rugalmas, tele van hasznos funkcióval
• Webex - ugyanazt tudja, mint a Zoom, nekem annyira nem áll kézre, de funkcionalitásában is hasonló
• Teams - a Microsoft megoldása, nagyon nem áll kézre, és nem is tudtam úgy beállítani a környezetet, ahogy a másik kettőnél. Nem szeretem.
• BigBlueButton - kliens nélküli, böngészőből lehet használni, a böngészős használat minden hátrányával. Sajnos itt se tudtam beállítani az ideális környezetet, de a Teams-nél kényelmesebb számomra.

Az órák pedig akkor jók, ha a tanulók-hallgatók is partnerek. Van néhány alap dolog, ami minimum kell, és van olyan is, ami jó lenne, ha lenne, de nem adott minden esetben.

Az alap dolgok az alábbiak:

• a legfontosabb: ha nem akar konkrétan beszélni, kapcsolja ki a mikrofonját
• időben érkezzen az órára, a szünet után is
• adjon visszajelzést, ha kérdezem
• úgy adjon visszajelzést, ahogy kérem

És ami jó lenne, ha lenne, de nem valósul meg mindig:

• kapcsolja be a kameráját is
• maradjon és figyeljen az óra/tanítás végéig
• kérdezzen, ha valamit nem ért

A kamera bekapcsolás a legnagyobb gond. Ha senki nem kapcsol be kamerát, akkor olyan a tanítás, mintha rádióznék - beszélek a monitoromnak... Ami viszont jól működik, az a chat. Az összes felsorolt szoftver rendelkezik óraközi beépített chat-tel, és azt szeretem használni én is és a tanulók is. Hasznos és jó funkció, ez az offline oktatáson hiányozni is fog.

Lassan, de csitul a Covid járvány. Megvan arra minden esély, hogy szeptembertől már visszatérünk a személyes oktatásra. De azt hiszem, sikerült annyit tanulni az elmúlt időben, hogy ezt a tudást kár lenne kidobni. Így én nagyon örülnék, ha az online oktatás valamilyen szinten megmaradni. Nem kötelező jelleggel, nem minden esetben, de például kiscsoportos képzésekre, de főleg konzultációkra nagyon jó lehet.

Még előttem van legalább 900 perc online oktatás, ez már biztos. Aztán jön a nyár, és kiderül majd, mit hoz az ősz. Jó lenne, ha visszatérhetnénk a tantermekbe, de az se lenne baj, ha kitalálnánk, milyen lenne a részben online oktatás. Mert szerintem minden szinten működhetne.

Onlinemarketing Klub - ahol válaszolunk a kérdésekre.

Ma is tanítok, ráadásul ez most két napos képzés, ma délután kezdem, és holnap délelőtt lesz a második fele az óráknak. Ma ráadásul nem is itthon, hanem Székelyudvarhelyen tanítok - sajnos csak virtuálisan... Mert egyébként, ha nincs vírus, nagyon szeretek odautazni, és helyben tanítani. Van a városnak egy olyan hangulata, és a környéknek egy olyan szépsége, amit mindenkinek látni kell. Én már évek óta járok Székelyudvarhelyre tanítani, bár tavaly és idén csak online. De remélem, jövőre ismét lehet majd menni.

Az Edutus Egyetem kihelyezett képzése, a Kereskedelem és marketing (BSc)  szak 3 éves. Én az Online marketing és e-kommunikáció tantárgyat tanítom, tömbösítve, két nap alatt. Ez egy olyan tantárgy, amit korábban az Edutuson nappali képzésben is tanítottam, a tárgy célja, hogy átfogó képet adjon az online marketingről.

Az online képzés sajnos mindig kicsit személytelenebb, és erre nekem mindig máshogy kell készülnöm. Mára elfogadtam, hogy a tanítás egy jelentős része egyfajta rádiózás - ülök a számítógép előtt, és a monitornak beszélek. De ha sikerül elérni, hogy kapjak visszajelzéseket, akkor már ez interkatívabbá válik.

Sajnos sokan nem szeretik bekapcsolni a kamerát, amit sajnálok, mert az mindig segít - amúgy gondolom főleg nekem, de például nappali képzésen a hallgatókat is jobban arra szorítja, hogy az órával foglalkozzon. De visszajelzést kaphatok mikrofon is, és amit egyébként szeretek, ha chat-en kapok kérdéseket, menet közben. Abból látom, hogy figyelnek, látom, miről kellene még beszélni, de nem akasztja meg azt, amit éppen mondok.

Szóval holnap irány Erdély, de a szobámat sajnos most nem hagyom el, és újabb pénteki tanítás lesz.

Onlinemarketing Klub - azoknak, akik komolyan gondolják!

Az e-mail tárgya, egészen pontosan a tárgy mezője kiemelten fontos üzenetközvetítő felület. Pontosan tudjuk ezt, amikor reklám leveleket készítünk, és sokszor ötletelések, tesztek után jutunk el oda, hogy a kiküldendő e-mail reklámban vagy akár a hírlevélben mi legyen a tárgy.

Ehhez képest az üzleti, nem reklám levelezésben már sokkal kevésbé vagyunk figyelmesek. Egészen pontosan: a többség, akivel levelezek, többé-kevésbé jól használja a tárgy mezőt, de azt hiszem, néhány alapszabály betartásával még jobb lehetne. Összeszedtem ötöt, amit javaslok - persze biztosan van még sok más is, de én ezeket hiányolom a legjobban.

Legyen tartalom a tárgy mezőben

A mai napig kapok olyan e-maileket, amiben a tárgy mező üres. Üzleti levelezésben az ilyen levelek könnyen elmerülnek, aztán nagyon nehéz megtalálni, amikor szükség lenne rá. Legyen szöveg a tárgy mezőben is!

Ne csak neked mondjon valamit a tárgy

A "Holnapra" vagy a "Csinálni" tárgyú levélből nem derül ki semmi lényeges, így olyan, mintha nem is lenne tárgy mező. Az üzleti levelek tárgya olyan legyen, ami rövid, tömör, világos, és informális. Természetesen azok számára, akik kapják. Céges belső levelezésnél ez mást jelent, mint amikor partnereknek, külsősöknek küldünk levelet.

Ha továbbküldesz valamit, egészítsd ki a tárgyat

Lehet, a levelezés tárgya mindenkinek érhető, de amikor továbbküldöd, olyan új emberek kerülnek bele, akiknek nem világos. Egészítsd ki! Én például egy ügyféllel folytatott levelezést úgy küldök tovább a kollégáknak, hogy beleírom a tárgyba a cég nevét.

...vagy cseréld le

Van, amikor nem kozmetikázni kell a tárgyat továbbküldéskor, hanem egyszerűen át kell írni. Ebben az esetben a szabály ugyanaz, mint új e-mail írásakor: legyen világos, tömör, rövid, informális.

Ne használd ugyanazt a tárgyat, ha más a téma

Megy, pörög a levelezés, de már másról van benne szó, mint az eredeti tárgy... És amikor ki kell keresni valamit, vagy rendezni kell a leveleket, akkor ettől lassabb és nehézkesebb lesz. Ezért a tartalom váltásakor változtassunk a tárgyon is!

Onlinemarketing Klub - ahol érdemes szakmai beszélgetéseket indítani.

Nálunk április és május a szülinapok hónapja, a családom és a rokonaim egy jelentős része ekkor született. Így aztán ez a téma is ilyenkor válik nekem aktuálissá, így ilyenkor jut eszembe, mennyire használjuk vagy nem használjuk ki a születésnapot a marketingben.

Alapvetően két érdek ütközik a szülinap felhasználása kapcsán: az egyik a marketinges, amelyik el akar adni, és ezért adatot kér. A másik a születésnapos, akit akkor tud a marketinges elérni, ha tudja, hogy szülinapja van, vagyis adatot szolgáltat. Ráadásul személyes adatot.

Egy felhasználó akkor ad meg szívesen adatot, ha ez érdekében áll. A zárt rendszerek esetében, ha az adat a működéshez kell, akkor meg szoktak adni születési dátumot - bár nem mindig valósat. De olyan esetben, amikor nincs oka rá, nem fog megadni ilyen adatot. Pedig mennyire jó lenne mondjuk egy webáruházban tudni, hogy a vevő hány éves! Az ilyen adatokkal lehet például a kampányokat pontosítani, az üzeneteket hatékonyabbá tenni, a kommunikációt sikeresebben megvalósítani.

Ahhoz tehát, hogy ne csak elkérjük, de meg is kapjuk a születési dátumot, érdemes valamilyen plusz ajándékot adni. Nem javaslom, hogy kötelezően kérjük be ezt az adatot (hacsak a szolgáltatáshoz, amit adunk, erre nincs feltétlenül szükség), de opcionálisan bekérhetjük. Ha pedig a regisztráció folyamán megemlítjük, hogy ha megadja a születési dátumát, akkor ajándékot fog kapni a születésnapjakor - ami lehet vásárlási kedvezmény, de rendeléshez adott konkrét ajándék is -, akkor nagyobb eséllyel kapunk adatot, sőt, pontos adatot.

Azt, hogy a szülinaposaknak ajándékot adunk, egyébként folyamatosan is kommunikálhatjuk, hiszen minden nap egyben valaki szülinapja is. Jó kiegészítés lehet ez a vásárlásösztönzésben, és ötlet arra az időszakra, amikor nem tudunk más okot kitalálni kedvezménynek.

A születésnap mindenkinek fontos, ha bevallja, ha nem. Használjuk ezt ki bátran, de ne erőszakosan!

Beszélgetnél erről egy szakmai csoportban? Gyere, lépj be az Onlinemarketing Klubba!

Amikor elkészül az új weboldal, akkor sokan és sokféle eszközről teszteljük. Aztán ha nincs rajta változás, akkor ez így működik akár évekig. Vannak olyan új ügyfeleink, ahol néha 5-6-7 éve fejlesztett weboldalakat használnak. A probléma ezzel az, hogy öt-hét év alatt elég sok dolog megváltozott.

Egy végtelenül egyszerű felépítésű, mindenféle extra szolgáltatás nélküli weboldal sem biztos, hogy jól működik néhány év múlva. Hogy miért? Mert a böngészők változnak, fejlődnek. A szabályok módosultak például a cookie-k esetében. A látogatók másmilyen eszközöket használnak.

Most néztünk egy weboldalt, a látogatók 95 százaléka mobilról jön. Öt éve sok weboldalon ez az arány a 20 százalékot sem érte el. Ami öt éve jó volt, ma már használhatatlan. Mármint a desktopon még mindig jó, de nézd meg mobilon, és megérted, mi a probléma. 

A fentiek miatt kell rendszeresen tesztelni a weboldalad. És nem akárhonnan, hanem meg kell nézni a Google Analytics-ben, hogy milyen eszközökből és milyen böngészőkből jönnek a látogatók, és azokból kell tesztelni.

Persze nem kell minden nap. Elég félévente egyszer. De akkor meg kell tenni.

Beszélgetnél erről, vagy hasonló tippeket szeretnél kapni? Gyere, és lépj be az Onlinemarketing Klubba!

Miközben az online marketing nagy előnye, hogy minden nap és minden napszakban működik, egy webáruház például nem zár be, a vevők éjszaka, hajnalban és hétvégén is jönnek, aközben ez azt is jelenti, hogy sokszor kell hétvégén is dolgozni.

A hétvégi munkának az online marketingben több oka is van, és ezekből talán a legkevésbé fontos, hogy ilyenkor próbálod behozni a heti lemaradást. (Elárulom: ez nem nagyon szokott sikerülni...) Amik miatt mégis kell dolgozni a hétvégén, az az olyan feladatok, problémák, amik vagy hétvégén derülnek ki és azonnal kell velük foglalkozni, vagy azok a feladatok, amik eleve hétvégére vannak időzítve.

Mindkettővel találkozunk rendszeresen a munkánk során. Hétvégi probléma például, amikor egy ügyfelünk Facebook oldalán olyan komment jelenik vagy kommentek jelennek meg, amelyekre azonnal kell reagálni. Van, amikor mi nem is vagyunk ehhez elegek, és keresni kell az ügyfelet is, hogy együtt tudjunk válaszolni. Hasonló hétvégéi feladat, ha a weboldalon nem működik valami. Azt is azonnal meg kell oldani.

Hétvégére időzített feladatból is több van. Például a kampányokkal ilyenkor is kell foglalkozni, egyes kampányokra rá kell nézni minden nap. (Persze, nem kell, de érdemes. Mert a két nap hosszú idő, és ha péntek délután 5-től számolom hétfő reggel 9-ig, akkor az már 64 óra...) De van olyan eset is, amikor az ügyfélnél hétvégén van esemény, vagy például amikor egy hétvégi tévéműsorhoz kapcsolódó online feladatokat végezzük el. Ahány cég, annyiféle eset fordulhat elő.

Most hétvégén is dolgoztunk. Szerencsére a három felsorolt lehetséges okból csak az első és a harmadik miatt, de volt feladat. Készülj föl, ha online marketinges vagy, vagy azzá akarsz válni: a hétvége nem csak a pihenés időszaka.

Az Onlinemarketing Klub hétvégén is működik. Tag vagy már?

Szokták rendszeresen kérdezni, hol érdemes annak online marketinget tanulni, aki nem akar ezért 3+2 éves egyetemi képzésre menni. Sok tanfolyam van egy-egy témában, de kevés az olyan átfogó képzés, ahol több területet is érintve folyik a tanítás, és a végén nem egy cég által kiállított oklevelet adnak, hanem valamilyen intézmény által adott mondjuk felnőttképzést igazoló végzettséget.

Az egyik ilyen képzés az Edutus Egyetem online marketing képzése. Évek óta tanítok itt kettő (illetve most három) tantárgyat, így látom, mindig nagy az érdeklődés rá. Ráadásul a képzés végén szakdolgozatot is kell írni, amit aztán egy záróvizsgán kell megvédeni - ilyen záróvizsgán rendszeresen vagyok vizsgaelnök. 

Tény, ehhez a képzéshez kell egy alapképzéses diploma, de azt hiszem, ez nem olyan elvárás, amit nehéz lenne teljesíteni. Szóval ez elsősorban azoknak szól, akik egy BSc diploma után szeretnének online marketinget tanulni - de azoknak ideális.

Ma fogom tanítani az egyik tárgyamat, a közösségi médiát. Most, ahogy mindenki más, online. Ezzel elkezdődik nekem az áprilisi tanítási dömping, lényegében minden pénteken (és két szombaton is) fél napos képzéseket tartok. Szerencsére a Wekerlén tartott nappali képzésben pont nekem kell péntekente oktatnom, mivel Gáspár Katalinnal közösen visszük a tárgyat (ami egyébként szintén közösségi médiáról szól, csak kicsit más tematika alapján).

Többször írtam már itt, a blogon is ezekről a tanításokról, de azt hiszem, nem lehet elégszer ajánlani ezeket a képzéseket. Így majd a többi pénteken is megosztom, mi is történik. Most pedig készülök tovább, hogy jól sikerüljön a péntek délután.

Tanácsokat kérnél, tanulnál, beszélgetnél? Gyere, és legyél tag az Onlinemarketing Klubban!

Itt a tavasz, és tegnappal olyan üzletek, szolgáltatások is kinyithattak, amelyek eddig nem. Ez jó a hír gazdaságnak, és főleg jó hír ezeknek a szolgáltatóknak. Ugyanakkor a szabályozás némileg szigorodott: az üzletbe 10 négyzetméterenként csak egy vevő tartózkodhat.

Az ilyen nyitások mindig hoznak egy nagy lendületet, hirtelen sokan akarnak személyesen vásárolni, a szolgáltatásoknál (pl. fodrász, kozmetikus) a több hete tartó zárás miatt elmaradt igényeket kell kiszolgálni. De aztán ez lefut, és jönnek a dolgos hétköznapok, ahol azt tapasztalhatjuk, hogy nem minden vevőnk akar az üzletbe rohanni, sokan óvatosak a járvány miatt.

Ilyenkor kell okosan kommunikálni. Egyrészt érdemes minden felületünkön megosztani, mit jelent a mi esetünkben a korlátozás. Ezzel együtt azt is érdemes megosztani, milyen egyéb óvintézkedéseket teszünk az egészség védelmében. Ez eddig világos, sokan elmondták. De van még olyan dolog, amit megtehetünk.

Egyrészt pár nap után már kiderül, milyen időpontokban jönnek sokan, és emiatt esetleg sorállás van az üzlet előtt, másrészt az is kiderül, mennyit kell ilyen esetben várni. Írjuk ezt meg a Facebook-on, de akár a weblapon is: mikor érdemes hozzánk jönni (amikor kevesen vannak), és mennyi egyébként az átlagos várakozási idő (ha van ilyen). Ez nemcsak bizalmat ébreszt, de esetleg olyanokat is vásárlásra ösztönöz, akik a kényelmetlenség miatt otthon maradnának.

És ha van webshopunk, használjuk ki, hogy most az üzletben is gond nélkül átvehetik a terméket: bátran hirdessük tovább a webes megrendelés lehetőségét, és persze a biztonságos kiszállítást is.

Magunk között még egy javaslatom van. Én úgy készülök, hogy van esélye még az újabb szigorításnak. Remélem, nem lesz ilyen, de nem tartom kizártnak. Így továbbra sem gondolom, hogy hátra lehet dőlni: kész, vége, eddig tartott a Covid. Sőt, figyeljünk még jobban egymásra, használjuk a maszkot, használjuk a kézfertőtlenítőt, és tartsuk a távolságot. Ez még nem az újranyitás, ez most még csak egyfajta segítség azoknak, akiknek eddig zárva kellett lenniük.

Beszélgetnél erről? Megosztanád a gondolataidat, vagy szakmai kérdésed van? Gyere, és lépj be az Onlinemarketing Klubba!

Azt hiszem, meg kell tanulnunk újra használni az internetet. A közösségi média megjelenésekor örvendeztünk, hogy végre, mindenki elmondhatja, amit gondol. Aztán 15 évvel később azt látjuk, hogy tényleg mindenki el is mondja azt, amit gondol.

Örvendeztünk, hogy dejó, nincsenek kapuőrök, bárki bármit megírhat, közzétehet. És meg is történt: bárki bármit megír és közzétesz, függetlenül attól, hogy annak van-e köze a valósághoz, vagy a józan észhez.

Lelkendeztünk, hogy majd mindenkinek lesz internete, és minden azon keresztül lehet intézni, és most azt látjuk, hogy tényleg mindenkinek van internete, csak nem mindenki képes azon keresztül mindent intézni.

Az internet egy nagyon hatékony csatorna, de annak a használata rajtunk múlik. Ez annyira közhely, nekem is fáj leírni, de ettől még sajnos igaz. Azt szoktuk mondani, hogy azt kell szolgáltatni, amire az embereknek van igénye. De a marketingben megtanultuk, hogy igényt lehet teremteni is. Vagyis valójában az emberek azt fogyasztanak, amire megtanítjuk őket, amire rábeszéljük őket. A marketing lehet egy jó eszköz arra, hogy jó irányba fordítsuk az embereket, és persze arra is lehet eszköz, hogy rossz irányba. És akkor még lehet azon is vitatkozni, mit jelent a "jó" és mit jelent a "rossz" irány.

Az internet használata annyira beépült a napi életünkbe, hogy szinte élni se tudnánk nélküle. Közművé vált, és ennek megfelelően van rá igényünk is: legyen. De a tartalom, amit fogyasztunk, folyamatosan változik. Ez adja meg annak a lehetőségét, hogy tudatosan olyan irányba vigyük el az internetet, ami szerintünk jobb, mint ami most van.

Ez egy nagyon jól hangzó lehetőség, a probléma az, hogy valójában csak elméletileg valósítható meg. Nincs egy olyan világhatalom, nem létezik háttérhatalom, amelyik tudná irányítani, ki mit akarjon csinálni, ki milyen irányba vigye az internetet.

Nekünk magunknak kell végiggondolni, mire is lenne jó az internet, mire is lenne érdemes használni. Mennyire jó az, ami van, és mit lehetne máshogy. De ez azt jelenti, hogy nekünk magunknak kell változni.

Ahogy egyre több okostelefonon van olyan funkció, amellyel időben korlátozhatjuk egyes alkalmazások használatát, így szorítva magunkat arra, hogy pl. kevesebbet Facebook-ozzunk, úgy lehet tudatosan "átállítani" magunkat egy olyan felhasználási módra, ami rajtunk keresztül akár meg is változtathatja az internetet.

Például nem kell ugrani a trollokra, amikor beszólnak, amikor provokálnak. Nem kell mindenáron reagálni. Kialakíthatjuk a saját életterünket, a saját köreinket. A saját virtuális otthonunkat, ahol jó lenni.

Elmúlt az a fajta újdonsága az internetnek, amelyet a technológia adott. Ma már azt kell megtanulnunk, ezt mire használjuk. A lehetőség megvan rá. Kérdés, képesek leszünk-e élni vele.

Az utóbbi napokban több olyan vicces vagy viccesnek szánt bejegyzésbe, tartalomba futottam bele, ami nemcsak a várt hatást érte el: miközben sok embernek tetszett, voltak többen, akiknek nem. Többféle tartalomról van szó, így nem tudom azt mondani, hogy általában akkor lehet megosztó egy vicc, ha sérthet embereket. Egyszerűen arról van szó, hogy mint mindenben, a viccben is különbözőek vagyunk.

Persze a vicc is változik. Manapság bizonyos fajta vicceket már nem illik mesélni, amik mondjuk 20-25 éve még nem okoztak problémát, és persze könnyen lehet így fog járni a ma elfogadott poénok egy része is majd 20-25 év múlva. Ez természetes, a vicc a jelenkori kultúra része, és ahogy változik a kulturális környezet, úgy változik a vicc is.

Ugyanakkor a közösségi médiában a viccek kifejezetten népszerűek. Szeretünk röhögni, így szeretjük ezeket lájkolni, megosztani. Vagyis egy-egy jobb poén kifejezetten nagy elérést tud produkálni. De vajon ez azt jelenti, hogy akkor használjunk vicceket a kommunikációban? Érzelmeket váltanak ki, nagy az elérésük, mi baj lehet?

Több baj is lehet, igaz, ezeket a bajokat magunknak okozhatjuk. Lássuk, mitől lehet rossz, vagyis nem hatékony egy vicces bejegyzés!

1. Semmi köze hozzánk

Egy jó viccre tuti jönnek lájkok, megosztások. De ha a vicc nem kapcsolódik a cégünkhöz, a termékünkhöz, akkor igazából olyan figyelmet kaptunk, ami nem nekünk szól. Nem fog nőni a népszerűségünk, nem lesz több vevőnk. Egy budapesti használtautó-kereskedés folytatott ilyen kommunikációt évekkel ezelőtt, majd panaszkodott a tulajdonos, hogy mennyi követőjük van, mennyi lájkot kapnak, és mégsincs üzleti eredmény. Nem is lesz, hiszen nem magunkat népszerűsítjük ezzel a megoldással.

2. Nem is vicces

Sokan hiszik azt, vicces, amit írtak, de nem az. Ezzel nemcsak az a baj, hogy így nem ér el hatást, hanem az is, hogy könnyen negatív lehet a hatása: inkább taszítani fogja az embereket a nem vicces vicc.

3. Sokan nem értik

Vannak olyan viccek, akár szópoénok, akár rétegpoénok, amit sokan nem értenek meg. Mivel a vicc meg nem értése könnyen frusztráltságot vált ki, így sokaknál lehet az ilyen vicceknek negatív a hatása.

4. Sértő

Ezt talán nem is kell magyarázni: ha megsértünk csoportokat, akkor azok nemcsak elfordulnak tőlünk, de akár még fel is léphetnek ellenük, és a negatív kampány nem jó kampány...

5. Megosztó

Ha egy poén jó, érdekes, de a követőid, vevőid egy csoportjának az mégsem tetszik, vagy félreértik, akkor bizony ismét negatív hatást sikerült elérni. Éppen ezért, bármennyire is szerencsés egy vicc, ha az megosztja a közönséget, nem lesz jó az üzleti kommunikációban.

6. Lopott...

Ezt se kell nagyon magyarázni: ha más viccét alakítjuk olyanná, hogy rólunk szóljon, és az kiderül, akkor bizony könnyen visszaüthet.

Konklúzió?

Akkor ne is csináljunk ilyen posztokat, ha ennyi baj van velük? Nem gondolom, sőt. Azt gondolom, hogy nagyon jó, ha a humort tudjuk használni. Használjuk, bátran, és figyeljünk oda, hogy a fenti hibákat ne kövessük el. Mert egy jó poén könnyen elkezdhet terjedni, és miközben rengeteg embert elérhetünk, még a rólunk kialakuló kép is barátságosabb lesz. Vagyis használjuk, de ésszel.

Inspirálódnál? Beszélgetnél szakmai témában? Gyere, lépj be az Onlinemarketing Klubba!

Tilt, tűr, támogat. Ez volt a szocializmusban a különböző művészetek támogatási politikája. Voltak, amiket tiltottak, voltak, amiket elviseltek, és voltak, amiket támogattak. Függött ez attól, kiről volt szó, és függött attól is, mi volt a megvalósuló alkotás. Így sok könnyűzenei előadó került a tűrt kategóriában, néhányakat tiltottak, és a rádiókban, tévében láthattuk azokat, akiket támogattak. Mert a támogatás sokszor nem azt jelentette, adnak pénzt, csak azt, engedték őket alkotni, szerepelni. És persze jelentett pénzt is: kaptak lehetőségeket. Nemcsak a könnyűzenéhez álltak persze így, hanem minden máshoz is.

Ez a hármas jutott most eszembe, hogy a Covidról írt posztom viszonylag hosszú ideig Index.hu címlapon volt, és rengeteg kommentet kapott. Voltak kommentek, amiket kapásból töröltem. Voltak, amiket meghagytam, de nem foglalkoztam vele többet. És voltak, amikre válaszoltam.

A kommentezés egy szakmai blogon általában ritka, és jobbára egyfajta szakmai vélemény vagy beszélgetés. De az Index.hu címlap minden blogot azonnal egyfajta bulvárrá alakít, és jönnek azok a kommentezők, akiknek mindenről véleményük van, ami kellően sarkos, azt le is írják, és várják a reakciókat. Persze ezek a vélemények minimum egyet nem értők, de sokszor kifejezetten trágárak. Vagy az is lehet, igazából semmi közük a témához, csak kiragadnak valamit, és azt rágják körbe. Ezeket a kommenteket törlöm. Amelyik engem szid, amelyik nem vitatkozik, hanem kijelent, amelyik trágár, amelyik fölösleges politizál. Nem arról van szó, hogy nem tetszik a véleménye. Arról van szó, nem tetszik, ahogy azt megosztja, vagy egyszerűen nem való ide.

Vannak kommentek, amikkel nem tudok vagy nem akarok mit kezdeni. Értem, hogy miért írta, de nem akarok vitatkozni, viszont nem látok okot, hogy töröljem. Az ilyen kommentek maradnak, néha még mások reagálnak is rá. Ha nem megy nagyon félre a témától, akkor elférnek.

Végül vannak azok a kommentek, amikre válaszolok. Vagy azért, mert egyetértek a leírttal (ilyenből van kevesebb), vagy azért, mert a leírt komment tartalma és stílusa alapján úgy érzem, van értelme beszélgetni, vitatkozni a kommentelővel. Lehet, az ellenkezőjét gondolja, mint én, de nem káromkodik, nem szid, hanem érvel. Ilyenekre szívesen reagálok.

Így áll össze a kommentek moderálása ezen a blogon. Törlök, szívfájdalom nélkül, ha szükségét érzem. Elviselem, ha nem ad okot a törlésre. És válaszolok, ha látom értelmét.

A blog az enyém. Mindenkinek érdemes megtanulni: a blog azé, aki írja. Nem vagyunk kötelesek elviselni a hülyeséget a kommentekbe, ugyanakkor a jó kommentek építik a közösséget és segítik, hogy jobbak legyünk. Természetesen foglalkozni kell ezzel, el kell mindent olvasni, és egyenként dönteni. És jó az, ha vannak előre lefektetett szabályok. Mint amit leírtam.

Törlök, elviselek válaszolok.

Vitatkoznál, beszélgetnél a témában? Gyere, lépj be az Onlinemarketing Klubba!

A tegnap előtti napnak két nagyon fontos, a hazai távközlési piacot érintő híre is volt. Ahogy valaki fogalmazott: több minden történt egy nap alatt, mint előtte évekig. A két hír egymástól független, de ugyanazokat a piacokat érinti. Az egyik egy tragédia: meghalt a Telenort tulajdonló cég fő tulajdonosa, a Petr Kellner. A másik egy felvásárlás: a 4iG vételi ajánlatát elfogadva várhatón tulajdonost vált a magyarországi Digi. Bár ez a tranzakció még meghiúsulhat, de ennek a valószínűsége szerintem nem túl nagy, így szeptemberre ez a tranzakció létrejöhet. Ezzel többek közt az Invitel Zrt. is új kézbe kerül.

A Telenor helyzete érdekes lesz. Korábban volt hazai vevőjelölt is rá, de végül cseh kézbe került. Most elképzelhető, ismét eladó lesz - nem lehet tudni. De az is fontos, hogy Petr Kellneré volt a Mall.hu is, aki szintén fontos szereplő a hazai piacon. Egy meghatározó tulajdonos halála nem szükségszerűen hoz változást, rövid távon. De hosszabb, akár 2-3 éves távon már jelentősen megváltozhat a stratégia, megváltozhatnak az elképzelések. Aminek a hazai piacra is hatása lehet.

Mindkettő esemény tehát olyan, amely bár tegnap történt, de még hetekig, hónapokig nem fogja észrevenni. Haladnak a dolgok a megszokott irányba, csak majd ezek az irányok fognak kisebb-nagyobb mértékben megváltozni. Persze a piac rugalmas, majd alkalmazkodunk hozzá mi is.

Mindenesetre érdekes fejlemény. Lehet, lesznek változások, ahol rá lehet mutatni: itt kezdődött. Ne felejtsük hát el.

Beszélgetnél erről másokkal, moderált körülmények között? Gyere, és lépj be az Onlinemarketing Klubba!

Azt szokták mondani, a váratlanra nem lehet felkészülni, hiszen azért váratlan: nem tudjuk mikor és mi fog történni. De az üzleti életben mégis készülhetünk arra, hogy történhet valami, ami problémát okozhat. (A magánéletben is, de ez nem egy önismereti blog, hogy arról írjak.) 

Az üzletben fel lehet készülni olyan tipikus problémákra, amelyek megtörténhetnek: a kollégák helyzete (valaki felmond, beteg lesz), az ügyfelek (váratlanul megszakítják az együttműködést, fizetésképtelenné válnak), a piac (törvényváltozás vagy konkurencia belépése). Ezekre lehetnek előre válaszaink, vagy alkalmazkodhatunk menet közben is.

De vannak esetek, amikor az nem baj, ha van olyan válaszunk, amit hirtelen elő tudunk húzni egy mellényzsebből. Ha például van olyan alvállalkozói kapcsolatunk, akinek ki lehet adni belsős munkát, ha hirtelen nem tudjuk elvégezni. Ha van olyan fiókban lévő, kicsit erőforrás igényesebb ötletünk, amit elő lehet húzni, ha szükséges, mert új bevételi láb kell. Ha képesek vagyunk változtatni a kommunikációnkon ha szükséges.

Szóval az nem baj, ha létezünk egy "B" tervünk, amit olyankor veszünk elő, ha a normális üzletmenetben változás történik. Ez a "B" terv kicsit más, mint a válságterv: a válságtervet akkor használjuk, amikor valami hirtelen nagy baj történik. A "B" terv egy visszafogottabb, sokkal inkább a feladatokra koncentráló megoldás, amely adott esetben akár a belső, akár a külső körülmények megváltozása miatt kell.

Ahogy nem lehet kulcsrakész stratégiát kapni, úgy nem lehet instant "B" tervet sem csinálni. Ehhez is ugyanúgy kell tervezni, és figyelembe kell venni a cégünk és a piac működését. Így én sem tudok most konkrét javaslatokat adni "B" tervre, csak ennyit: legyen.

Beszélgetnél erről, ötletelnél velünk a "B" tervedről? Gyere, lépj be az Onlinemarketing Klubba!

Ez most egy személyes írás, kevésbé marketinges, elnézést kérek azoktól, akiket ez esetleg zavar. Azt hiszem, magyarázatot kell adnom, miért nem írtam bejegyzést az elmúlt három hétben. Ennek az oka, hogy elkaptam a Covid vírust, és elég rossz állapotba kerültem, végül majdnem két hét kórházi ápolás kellett, hogy meggyógyuljak. De szerencsésen túl vagyok a nehezén, és bár hosszú lábadozás vár rám, de ez már otthon, így van lehetőségem kicsit dolgozni is.

Amikor elkaptam a vírust, és elkezdtem rosszul lenni, természetesen igyekeztem minél jobban utánanézni, hogy mit is kellene csinálnom. És miközben az elmúlt egy évben folyamatosan a Covid árnyékában élünk, rá kellett jönnöm, mennyire nincs kitalálva ennek az egésznek a kommunikációja. Nem a hírekre, a hangzatos bulvárra vagy az állami és ellenzéki propagandára gondolok, hanem arra, mit kell tegyek.

A megoldás a háziorvos lett, aki telefonon azonnal elküldött egy mobil tesztpontra, ahol a kocsiból ki se kellett szállnom, megcsinálták a tesztet. Ami pozitív volt - ez történt március 8-án. Kaptam egy kézzel kitöltött papírt, amin rajta van, hogy menjek haza, karantén, és szóljak a háziorvosomnak. Figyeljek az állapotomra, igyak eleget, ha kell, csillapítsam a lázam.

Semmi több. Sehol egy weblap cím, sehol egy bővebb leírás, sehol semmi. Forduljak a háziorvoshoz, ügyelethez, mentőhöz. És oldjam meg. Beteg vagyok, igen, de innentől az egész az én felelősségem (ez rendben van), és találjam ki, hogyan oldom meg az otthoni karantént és minden mást.

Mit hiányoltam? A kommunikációt. Az egész Covid helyzetben, betegként, a kommunikáció hiánya a legfájdalmasabb. Az, hogy senki, sehol nem gondolta végig, vagy ha végig is gondolta, nem hallgattak rá, hogy ilyenkor segíteni kellene. Nemcsak azzal, hogy kiderüljön, baj van, hanem azzal is, hogy mit kellene csinálni.

Mondok egy példát, minek örültem volna. Ha kapok egy olyan tájékoztatást, konkrétan milyen gyógyszerekre lehet szükségem. Milyen ételeket javasolnak fogyasztani. Ha leírják, ne igyak alkoholt, mert a későbbi gyógyszerek, amiket kaphatok, ha rosszabbodik az állapotom, önmagukban terhelik a májat, és ez az alkohollal együtt sok lehet. Hogy vegyek pulzoximétert, ha tehetem, mert életet menthet, ha kiderül, hogy alacsony a szaturációm. (Én a végén azért hívtam mentőt, mert folyamatosan 85 alatti értéket mutatott, látszott, hogy ez nem egyszerű megfázás.)

Ha nemcsak az van a papíron, legyen kéznél az orvosok elérhetősége, de rá is írja azokat. A mentők telefonszámát legalább, de egy weblapon kereshető orvosi ügyelet sem lenne lehetetlen megoldás.

Ahogy kiderült, elkaptam a Covidot, úgy éreztem, az állam magamra hagyott. Mindaddig, amíg az állapotom nem romlott annyit, hogy mentőt kellett hívni, semmi olyan segítséget nem kaptam, amit ne nekem kellett volna kérni. A háziorvos rendes volt, készséges, és felírta a kért speciális gyógyszert is (a Favipiravirt), de neki se volt több eszköze.

A kórházban sem volt egyébként sokkal jobb a kommunikáció. Mivel minden ellenkező híresztelés ellenére minden Covid osztály túl van terhelve, így egyszerűen nincs elég idő arra, hogy mindenkinek egyenként mindent elmondjanak. Ha kérdeztem, válaszoltak, de ahhoz kellettek a kérdések. Egy jó dolog volt a rendszerben, ami segített: mivel regisztráltam régebben az EESZT-re, és beállítottam, kapjak értesítéseket, így megkaptam a leleteket, amik készültek, láttam, hol tart a kezelésem. De bent, a kórházban, rajtam kívül másnak ez nem volt. Akiknek szóltam, azok között volt, aki tudta, miről beszélek...

Már túl vagyok rajta, de a fentiek alapján azt gondolom, hogy volna mit tenni ilyen esetben a kommunikációban. Végig kellene gondolni, mire van szüksége a különböző állapotú betegeknek, és el kell őket látni információval. Nemcsak orvosi, hanem egyéb információval is: honnan lehet gyógyszert, élelmiszert rendelni, hogyan lehet számlát befizetni ha nem lehet postára menni, milyen lehetőségeink vannak, hogyan vigyázzunk magunkra stb.

Nem lenne ez túl bonyolult, egy normális tájékoztató oldalon ezek fent lehetnének. Folyamatosan frissülve, tanácsokkal ellátva, akár olyan emlékeztető szolgáltatásokkal, amelyek segítenek abban, ne felejtsünk el gyógyszert bevenni, vagy ellenőrizni az állapotunkat.

A kommunikáció ugyanis nagyon fontos. Egyrészt segít túlélni, másrészt bizalmat erősít, és azt a tudatot, hogy nem hagynak magamra. Azt segítette volna, hogy valóban fontos vagyok, nemcsak egy megoldandó probléma.

Ez most elmaradt. Nagyon jó lenne, ha a jövőben erre is felkészülne az állam. Ha nemcsak tüzet oltana, de ilyen, másodlagos jellegű segítséget is adna.

Végül: én viszonylag könnyen, 12 nap kórházzal, összesen három-négy hét kieséssel gyógyulok a Covid-ból, de sokan vannak, akik rosszabbul jártak, járnak. Éppen ezért nagyon fontos, meg kell tenni mindent, hogy ne kapd el. Tartsd be a szabályokat, sőt, legyél szigorúbb. Maszk, távolságtartás, kézfertőtlenítés az alap. De kerülj minden lehetőséget, ahol elkaphatod. Mert ha belekerülsz ebbe a 30%-ba, akkor kórházba kerülhetsz, és onnantól a szerencséden is múlik, mi történik.

Ez a járvány tényleg nem vicc, nem lehet elégszer leírni. Vigyázz magadra!

Nem volt váratlan, sőt, inkább megkésve történt az a rendelkezés, hogy március 8-tól ismét lezárják az ország nagy részét. Majdnem pont egy évvel az első lezárást követően visszaállunk a célvonalra: lényegében csak élelmiszerboltok, semmi egyéb, még a kaszinók is zárnak.

Szemben a tavalyi lezárással, már nincs nagy sokk, nincs nagy meglepődés, a legtöbb vállalkozó rezignáltan veszi tudomásul azt, ami történik. Ezzel lényegében el is fogadják, hogy ennek kell történnie, ami azért jó, mert mindenki azzal foglalkozik, most mit tegyen. Az elmúlt évben kialakultak azok a módszerek, amivel túlélhető lesz a következő időszak, és mivel most elég konkrét dátumot tudunk a nyitásra, ami nincs is messze, így könnyebben is lehet tervezni mindent.

Persze a járvány még változtathat a terveken, de legalább nem vaktában kell lövöldözni.

Egyébként nagyon sok fog múlni a következő heteken. Ha a vállalkozók elhiszik, hogy amint vége a lezárásoknak, újraindul a gazdaság, akkor ez egyfajta önbeteljesítő jóslatként meg is fog történni. Márpedig az nem lenne baj, mert az elmúlt év nemhogy ment a levesbe, de csúnyán elégette a legtöbb vállalkozás tartalékait is.

Tehát újra zár a kormány, de már nagyon más a helyzet, mint volt egy éve. És reméljük, ez tényleg nem tart sokáig.

Segítség kell ebben a helyzetben? Szeretnél kérdezni marketing témában? Gyere, lépj be az Onlinemarketing Klubba, ott megteheted!

Az ismert helyzet miatt tavaly kifejezetten sok új webáruház indult, és ezek közül néhánynak az elindításában mi is részt vettünk. Így van most friss tapasztalatunk, mi az, ami működik, és mire számíthat az, aki mostanában indul.

Először is: nem lesz olcsó. Hiába próbálod meg kitrükközni, de milliós beruházásra kell készülnöd. Kell egy jó weboldal egy jól működő webáruház szoftverrel. Ez lehet fejlesztett, lehet bérelt, mindenképpen pénzbe fog kerülni. Jó esetben mire elkészülsz, eltelik 2 hónap, rosszabb esetben 3-6 is akár. Vagy több, ha valami nagyon mást akarsz, mint ami félkészen kapható. Ebben már benne van persze a bankkártyás fizetés bekötése (ezzel önmagában el tud menni 2-3 hét), a szállítókkal való szerződés, a tesztelés és hibajavítás.

És ekkor fogsz tudni nekiállni forgalmat terelni. Ahhoz, hogy működjön is az áruház, ezek kellenek:

• eladható termékek
• hirdetések
• bizalomépítés
• idő és türelem

Ezek mondjuk elég egyértelmű feltételek, mégis néha úgy érzem, hiányoznak. Most azt látom, hogy akkor lesz egy webáruház rentábilis, vagyis akkor fog hasznot termelni, ha a fentiek mind rendelkezésre állnak. És ez nem egyszerű kérdés, mert főleg az idő és a türelem nagyon hamar elfogy, sokszor a pénznél is gyorsabban.

Amikor elkezdünk egy új webáruházon dolgozni, akkor volna egy elvi út, amin végig kell menni: brand építés, lassan növekvő látogatói forgalom növelés, bizalomépítő megoldások, adatbázis építés (e-mail, közösségi média követők, retargeting). Ehhez képest hiába beszélünk meg egy ilyen lépésekből álló utat, a valóságban az elvárás: eladni.

Ha nem tudunk azonnal eladni, akkor az már baj. És rögtön nagy forgalmat álmodik mindenki. Pedig az elmúlt egy évben több olyan ügyfelünk is volt, hogy az első 3-4 hónapban siralmas volt az eladás. Jöttek az érdeklődők, alakultak az adatbázisok, de eladás nem volt. És aztán persze volt egy pont, ahol átbillent, és elindult, de ehhez kellett a megbízó türelme is.

Néha nem egyszerű. Nem egyszerű elmondani, hogy a termék miért nem jó, nem egyszerű elmondani, miért kevés az a hirdetési pénz, nem egyszerű elmondani, hogy amíg nem indul be az eladás, mi sem tudunk pontosan tervezni.

Egy webáruház életének az első fázisa kb. addig tart, amíg nincs naponta eladás. Amint ezt elértük, már olyan forgalmat fogunk látni, amiből látszanak a hibák, látszanak a pozitívumok, amikből tudunk tervezni. De idáig el kell jutni. És ez sokszor kínkeserves.

Ha van már webáruházad, vagy tervezel webáruházat, lépj be az Onlinemarketing Klubba - több cikk és esemény is fog neked szólni a következő hetekben!

2021-re máris jöttek számok arról, melyik nagy közösségi média szolgáltatás mennyit tudott nőni. A Tech.co készített egy jó infó grafikát arról, mit érdemes tudni a nyolc legnagyobb szolgáltatásról.

A vizsgált oldalak:

• Facebook
• Instagram
• TikTok
• Pinterest
• Reddit
• Twitter
• LinkedIn
• Snapchat

És íme a grafika:

Szeretnél képben lenni, képben maradni az online marketinggel? Szeretnél egy moderált közösség tagja lenni? Vagy csak kibeszélnéd ezt a cikket? Gyere, és lépj be az Onlinemarketing Klubba!

Öt kattintás. Mindössze ennyi kell ahhoz, hogy egy Facebook oldalt berakjunk a kedvencek közé. Ha ez megtörténik, akkor a Facebook sokkal nagyobb valószínűséggel mutatja meg ennek az oldalnak a tartalmait, vagyis biztosan nem maradsz le róla.

Ha te Facebook oldalt üzemeltetsz, és rá tudod venni a felhasználóidat arra, hogy ezt megtegyék, akkor jelentősen fogod tudni növelni a bejegyzések organikus, vagyis nem fizetett elérését. Ugyanakkor érdemes tudni, hogy nem lehet akárhány oldal vagy ismerős a kedvencek között, harmincnál többet nem lehet beállítani!

Ez a funkció tehát elsősorban tényleg arra való, hogy a valóban fontos ismerősöket vagy valóban fontos oldalakat biztosan tudja egy felhasználó követni. De miért ne próbáljunk meg mi is ezek közé kerülni? Egyszerű lehetőség erre egy kis kampányt csinálni, és megmutatni a felhasználóknak, mit kell tenniük.

Íme egy példa: így tudod az Onlinemarketing.hu Facebook oldalát desktopon a kedvencek közé rakni:

Tényleg nem egy túl bonyolult folyamat, ha egyszer ott van valaki az oldaladon, akkor már alig 15 másodperc. Persze mobilon se bonyolultabb, és lehet, érdemesebb is a mobilos megoldást megmutatni, ha onnan jönnek a látogatóid.

Érdekelnek tippek, trükkök a marketing világából? Csatlakozz az Onlinemarketing Klubhoz!

Amikor sok évvel ezelőtt megalkottam a közösségi média stratégiához a CVD modellt, már akkor is úgy éreztem, hogy a három pont - a tartalom, a láthatóság és a párbeszéd - közül a harmadik, a párbeszéd az, amelyik a leginkább ingatag. Nem azért, mert ne lenne fontos a párbeszéd, sőt, továbbra is azt gondolom, hogy a jó, hatékony közösségi média jelenlét szükséges eleme ez.

De egy modell akkor működik jól, ha az a gyakorlatban használható, és ha a gyakorlat visszaigazolja a helyességét. És a modell első két elemét az elmúlt nyolc évben csak megerősíteni tudom: a jó tartalom működik, ha elérhetővé tesszük azt, akkor hozza az eredményeket. De a párbeszéd valahogy nem működik úgy, ahogy az ideális lenne.

Vajon a modell a rossz, és a közösségi médiában a párbeszéd mégsem olyan fontos? Vagy egyszerűen a céges vagy szervezeti kommunikációban nem jó helyen kezeljük a párbeszédet? Miért van nekem hiányérzetem, amikor a párbeszéd kerül szóba?

Valójában még a Facebook is azt szeretné, ha a felhasználók sokat beszélgetnének. Ha megnézzük, hogy milyen posztokat mutat meg sok embernek, akkor azt látjuk, hogy elsősorban azokat, amelyekben sok a komment. Vagyis amelynek a végén beszélgetnek az emberek. Sőt, a Facebook azt a szolgáltatását tolta előre az utóbbi években, amelyik a leginkább a beszélgetésre épül: a csoportokat. Vagyis nemcsak elméletben fontos ez, hanem a gyakorlatban is visszaigazolódik a párbeszéd szükségessége.

A probléma viszont fennáll: a felhasználókat megmozdítani, beszélgetésre ösztönözni nem mindig sikerül. Mi lehet ennek az oka? A nem megfelelő tartalom? A rossz célzás? Vagy valami más?

Érdemes először azt tudomásul venni, hogy továbbra is érvényes az az ökölszabály, amely szerint 100 felhasználóból mindössze 10 az, aktív (és 1, aki tartalmat is előállít). Nem pontosan ezek az arányok minden esetben, de jól mutatja azt a nagyságrendi különbséget, amely a közösségi médiát használó emberek és a közülük aktívak között fennáll. Egyszerűen kevesen fognak akarni párbeszédet folytatni. Minél kevésbé érzi valaki magáénak a témát, annál kevésbé fog bármit reagálni.

És volna itt egy másik probléma is, ezek pedig a reakciók. Ha valaki mégis megosztja a véleményét, akkor legyen az bármi, nagy eséllyel fog rá negatív választ kapni. Jobb esetben "csak" lehülyézik, rosszabb esetben dehumanizálják vagy fenyegetik. Márpedig erre kinek van szüksége?

Ráadásul azzal, hogy nagyon sok cégnél a közösségi médiát a tulajdonos kezeli, aki nem szükségszerűen ért a kommunikációhoz, könnyen kerülhetünk olyan helyzetben, hogy a vélt vagy valós problémánkra adott válasz kioktató, akár megalázó.

Ezek mind olyan reakciók, amelyek elriasztják az embereket a párbeszédtől. Minek beszállni egy olyan beszélgetésbe, ami még csak nem is vita, hanem egyszerű veszekedés? Minek odaállni, és tartani az arcunkat: ide üssetek?

Azt szokták mondani, a párbeszédhez két fél kell. Én ehhez még hozzáteszem, hogy olyan közeg is kell, ahol a két fél nyugodtan tud beszélni. És ez utóbbi az, amely szerintem sok esetben akadályozza a megfelelő párbeszéd kialakulását. Talán éppen ezért működik ez jobban a kisközösségekben. Ezért jobb egy zárt vagy részben zárt csoporton belül beszélgetni, és ezért jobb egy moderált helyen beszélgetni.

Ez persze szükségszerűen szűkítheti másik beleszólását, igen. De ez egyben keretet is adhat az érdemi beszélgetéshez.

Valamikor az internet őskorában, még a XX. században teljesen természetes volt, hogy a felhasználók számon kérték egymáson az internetes etikett, vagyis a netikett használatát. Érdemes elolvasni, mi volt ez: semmi olyan, amit ma ne szeretnénk. Ilyen megállapítások, hogy:

Fontos, hogy mielőtt belekezdünk a csevegésbe, először tekintsük át az oldalhoz és az adott szobához tartozó szabályokat.

Beszélgetés közben ne térjünk el a tárgytól, és ne alkalmazzunk bántó nyelvezetet.

A küldött üzenetek lehetőleg rövidek és helyesen írottak legyenek.

Ezek a szabályok valahogy hiányoznak mára az internetről, és ezek a szabályok hiánya nehezíti a párbeszédek kialakulását.

Pedig beszélgetni jó. Ha képesek vagyunk párbeszédet folytatni a partnereinkkel, a vevőinkkel, a szolgáltatásainkat használókkal, akkor azzal nemcsak növeljük a bizalmat felénk, de sok olyan információt is kaphatunk, amelyek segítik a munkánkat. Valós visszajelzéseket arról, amit csinálunk, és hasznos tanácsokat arról, amit csinálnunk kellene.

Éppen ezért úgy gondolom, a CVD modell mégis jó így, még 2021-ben is. De úgy tűnik, a harmadik elem, a párbeszéd, sokkal inkább javaslat, iránymutatás, egy elérendő cél, semmint olyan kötelező feladat, ami nélkül nem tudunk működni. Törekedjünk rá, és igyekezzünk ennek megfelelően alakítani a kommunikációnkat.

És beszélgessünk. Úgy, ahogy a barátainkkal szoktunk.

Szeretnél részt venni szakmai, moderált beszélgetésekben? Gyere, és lépj be az Onlinemarketing Klubba!

Ez a járványhelyzet, a Covid, a lezárások, és úgy maga a helyzet, amibe belekerültünk nemcsak egészségügyileg és mentálisan, de gazdaságilag is válságot okozott. Tudjuk ezt, és látjuk is sajnos. Leírtam már tavaly, ez a válság mennyiben más, mint volt a 2008-as, de most nem magáról a válságról szeretnék beszélni, hanem egy érdekes vetületéről. Egészen pontosan a vállalkozókról.

A munkánk elsősorban a kisvállalkozásokkal és a közepes méretű vállalkozásokkal hoz össze, így az elmúlt egy évet egy kicsit az ő szemükön keresztül is láttam. Nemcsak azokkal a cégekkel beszéltem, akiknek dolgoztunk vagy dolgozunk, másokkal is kellett részben munka, részben egyéb okok miatt is tárgyalnom. És kialakult bennem egy kép, amit szeretnék megosztani.

Azt látom, hogy miközben ez a mostani helyzet a vállalkozások jelentős részének rossz vagy nagyon rossz, és csak keveseknek hoz több bevételt, mégsem látok nagy elkeseredettséget, mégsem látom azt, hogy bárki is feladná a vállalkozását. Tudom, vannak ilyenek is, de akikkel összehozott a munka, az elmúlt egy év, mind láthatóan kitartó és elszánt. Összeszorított foggal, adott esetben a tartalékok felélésével, de életben tartják a vállalkozásukat. Nem fogják sokáig bírni, de ha tavaszra megszűnnek a korlátozások jelentős része, ha visszatér legalább egy kicsit jobban a fogyasztási kedv, akkor ott fognak állni, és működni fognak.

Miért fontos ez? Miközben a GDP számait a nagy multicégek, az itthoni összeszerelő üzemek adják (annyira, hogy mondjuk ha az Audi gyár Győrben leáll egy hetet az meglátszik a negyedéves GDP-ben), addig a mindennapi szolgáltatásokat, az ételen és tartós fogyasztási cikkeken túli termékeket jórészt kis vagy közepes vállalkozásoktól vesszük. Ezek a vállalkozások adják azt a pluszt, amelytől adott esetben élhetőbb lesz a városunk, az országunk. A kis- és közepes vállalkozások, vagyis a kkv-k egész egyszerűen fontosak.

De most nehéz, sőt, nagyon nehéz a helyzetük. Sok olyan emberrel beszéltem, aki a Covid előtt vágott bele felújításba, kezdett el fejleszteni - majd mire készen lett, be kellett zárnia, vagy visszaesett a fogyasztás. Ők is előre menekülnek. Olyanokkal is beszéltem, akik hitelt vettek fel, hogy fizetést tudjanak adni, ne kelljen elküldeni mindenkit.

És kialakult bennem egy kép. Egy olyan kép, amely azt mutatja, van kitartás, van vállalkozási kedv és főleg van akarat itthon. És emiatt most nagyon büszke vagyok. Nagyon büszke vagyok azokra, akik függetlenül a lehetőségektől, a támogatásoktól, a lezárásoktól, a sokszor teljesen értelmetlen szabályoktól, de még talpon vannak, és talpon is akarnak maradni.

Büszke vagyok és szorítok mindenkinek. Éljük túl együtt ezt az időszakot!

Szövegeket írunk, képeket készítünk, rajzolunk, hirdetéseket csinálunk. Kreatív munkát végzünk. De ez a kreatív munka nem művészeti tevékenység, hiszen a megrendelőnek, a vevőknek, a piac igényeinek kell megfelelnünk. Úgy alkotunk, hogy meg van határozva, mit tehetünk és mit nem.

Marketingesként ebben nincs semmi különleges, de amikor alvállalkozókat vagy kollégákat keresünk, akkor bizony erre nagyon oda kell figyelni. Szövegíróknál és grafikusoknál találkoztam elsősorban olyan problémákkal, hogy a feladatot elvégző ember nem tudott alkalmazkodni a keretekhez. Hiába voltak meg az elvárások, az elkészült mű nem felet meg azoknak. Nem arról van szó, hogy amit csinált, az rossz lett volna. Csak éppen nem arra volt szükség.

Egy munkafolyamatban ezek az alkotó feladatok minden esetben kapnak valamilyen kritikát. Házon belül is el kell fogadnunk, majd az ügyfél is mond véleményt. És sok esetben ez módosításokkal jár, néha az egész koncepciót ki kell dobni. Ez olyan embereknek, akik a kereteket se tudják rendesen betartani, nagyon nagy traumát okozhat. Általában igaz, hogy az alkotó embernek traumát okoz, ha kritizálják a művét. Márpedig ez nálunk folyamatosan megtörténik.

Meg kell tanulnunk újra és újra nekifutni a feladatnak. Ha valaki ezt nem tudja feldolgozni, annak nem való a marketinges feladat, nem való ez a fajta munka. És néha a projektvezetőnek is fel kell ismernie, ha egy csapattag nem fogja tudni megoldani a problémát. Van, amikor szövegírót vagy grafikust kell cserélni, menet közben.

Lelkileg megterhelő a folyamatos kritizálás, ezért olyan ember a jó szövegíró, olyan ember a jó grafikus a marketinges folyamatokban, aki ezt elviseli, elfogadja, hogy nem személyes kérdés, és képes ezen túllépni. Ellenkező esetben nagyon hamar kiég, és el fogja veszíteni az összes motivációját. Ami miatt az általa elkészített anyagok minősége romlik, és egyre kevésbé fog megfelelni a szakmai elvárásoknak.

Éppen ezért a legfontosabb alkotói teszt az, mennyire vagy képes kidobni, amit csináltál, és mennyire tudsz ezek után újra nekifutni a feladatnak. Ha ez megy, akkor neked való a marketing szövegírás vagy az alkalmazotti grafikusság. Ellenkező esetben nem ez lesz a te területed.

Érdekes amúgy, hogy ez a képesség nem mond el semmit a művészi-alkotói színvonalról. Nem a művészi színvonal az, amivel probléma szokott lenni a napi munkában, hanem az alkalmazkodási képesség. Néha természetesen kell az a fajta tudás, amellyel megalkothatő A Nagy Mű. De ez nem a mindennapok írói és grafikai feladatai. A kreativitás persze akkor is kell, amikor gúzsba kötve táncolunk. És valójában akkor kell igazán.

Szeretnél képben lenni, képben maradni az online marketinggel? Szeretnél egy moderált közösség tagja lenni? Vagy csak kibeszélnéd ezt a cikket? Gyere, és lépj be az Onlinemarketing Klubba!

Hírlevelezel? Mi igen! Több olyan ügyfelünk is van, akinek rendszeresen csinálunk email hírlevelet. Van, akinek havonta, de van, akinek hetente - témától függ. És azért használjuk, mert működik!

Persze, cégektől függ, mit jelent az, hogy működik. Ahogy minden más marketing eszköz, úgy a hírlevelezés is olyan eszköz, aminek meg lehet a helye, de ugyanúgy tervezni kell, ugyanúgy be kell ágyazni a marketing folyamatokba, mint minden mást.

Ha te használsz hírlevelezést, akkor semmi újat nem mondok most ezzel a bejegyzéssel. De én azt látom, hogy sok cég elfeledkezik erről az eszközről. Hajlamosak csak azokat az eszközöket használni, ami új, ami látványos. Az email valahogy nem az. Egyébként is csak azt látjuk, hogy számtalan spam-et kapunk, és a sok kéretlen levél közt vajon mennyire lehet komoly, ha mi is küldünk?

Pedig a hírlevél csak nagyon kevés cégnek nem érdekes. Legyen szó B2B vagy B2C piacról, a hírlevél az egyik legolcsóbb módja annak, hogy a korábbi vevőink, az érdeklődőink ne feledkezzenek el rólunk.

Persze, a Facebook színre lépése nagy változásokat okozott. Sokáig működött úgy, hogy egy lájk, amit az oldalunk kapott, lényegében egy hírlevél feliratkozással ért fel: a lájkolóink sokszor nagyobb arányban látták a posztjainkat, mint amennyien a hírleveleket kinyitották. Aztán a Facebook fokozatosan visszavett a posztok eléréséből, mára sokszor nem éri el az 5%-ot sem egy átlagos poszt organikus elérése... A leggyatrább hírlevél is képes lehet ennél jobb kinyitási arányra.

Mára a Facebook lájk nem ér annyit, mint egy e-mail cím. Miközben a Facebook mindenféle módon szabályozza, mit és hogyan tudunk megjelentetni, addig a hírlevél továbbra is a sajátunk. És bár vannak olyan megoldások, mint például a chat robot, amely egyfajta hidat jelent a közösségi média és a direkt üzenetek között, mégis egyszerűségében és alacsony költségében a hírlevél verhetetlen.

Amennyiben betartjuk az amúgy valóban szigorú adatkezelési szabályokat, úgy tényleg csak rajtunk múlik, mit és mikor küldünk ki. 

Természetesen nagyon fontos a "hogyan". Hírlevél kiküldését csak hírlevél küldő megoldással érdemes csinálni, ezek közül talán a legismertebb a Mailchimp. Kevés e-mail cím esetén ingyenes vagy olcsó, de nagyobb adatbázisoknál már magas költsége lehet - cserébe megbízható és hatékony. De választhatunk más megoldásokat, akár saját magunk is fejleszthetünk. Akiket ez érdekel, szívesen beszélgetünk róla az Onlinemarketing Klubban is.

De ez a poszt most nem a technikai megvalósításról szól, hanem csak arról: gondold végig, miért nem használsz hírlevél küldést? Hol lehetne szerepe a marketingedben? És ha megvagy, akkor akár beszéljünk: mit érdemes ezzel kezdeni?

Végül tudom, a hírlevél sokkal több is lehet, mint adott időközönként kiküldött információ. A marketing automatizálás fontos eleme, egy jól működő értékesítési tölcsér meghatározó eszköze is lehet. Erről is fogok majd mesélni, de először tedd meg az első lépést: kezdj el emailben is kommunikálni.

Nem titok, Wordpress-ben készítünk weboldalakat. Bár nem ez a fő tevékenységünk, vagyis nem vagyunk webfejlesztő cég, de mivel online marketing ügynökség vagyunk, így számos olyan feladatunk lett, amelyhez kellett weboldalhoz értő szakember is. És ha már van ilyen szakemberünk, akkor weboldalt is csinálunk - általában azoknak az ügyfeleknek, akiknek más feladatokat is.

Azért Wordpress, mert az ügyfeleinknek ilyen oldalaik voltak, és úgy tűnik, ezzel lefedjük a kkv piac nagy részét. Sőt, az látszik, hogy mára szinte a Wordpress lett a "szabvány": világszinten a weboldalak 40% ilyen rendszerű. A TechRadar cikkéből más érdekes szám is kiderül, érdemes elolvasni.

Marketingesként a Wordpress majdnem mindenre jó megoldás, de azért vannak kivételek, kifejezetten fontos kivételek is. Érdemes ezen végigszaladni. Azt most nem írom le, mikor és mire jó a Wordpress - az a tapasztalatunk, hogy szinte mindenre jó, az esetek 90%-ban elég.

De nem igazán optimális választás, ha

• Soknyelvű az oldal
• Nagyon fontos a SEO
• Egyedi fejlesztés kell
• Nagyon fontos a biztonság

Soknyelvű az oldal

A Wordpress alapvetően egy egy nyelvű blogmotor. Rakhatunk rá mindenféle plug-in-eket, de a mélyben ez akkor is igaz. Így amikor többnyelvű oldalt kell csinálni, akkor ez nemcsak annyi, hogy beállítjuk, hogy hopp, 2-3-4 nyelvű lesz, hanem kellenek hozzá mindenféle kiegészítők. Kifejezetten sok beállítási feladatunk lesz, ha sok plug-int is használunk és webáruházunk van. Nem jelenti azt, hogy ne lehetne többnyelvű a Wordpress oldal, de sok esetben akár 30%-al megnöveli a fejlesztés idejét egy plusz nyelv.

Nagyon fontos a SEO

Sokat elmond a Wordpress-ről, hogy plug-in kell a legfontosabb SEO beállításokhoz. Ráadásul a sebességet sem olyan egyszerű optimalizálni... Alapvetően jól be lehet állítani mindent, de ha igazán gyors oldalt akarunk, ami nagyon sok embert ki tud szolgálni, akkor nem a Wordpress lesz a barátunk.

Egyedi fejlesztés kell

A Wordpress olyan, mint LEGO. Elemekből lehet összerakni az oldalt. De ha speciális elem kell, akkor az már egyedi fejlesztés. És ha maga a szolgáltatásunk speciális, akkor azt már nem Wordpress-ből kell megoldani. Lehet persze egy külső Wordpress "héjat" csinálni, néha van értelme, de a szolgáltatáshoz akkor is másra lesz szükségünk.

Nagyon fontos a biztonság

A Wordpress biztonságos rendszer. Ugyanakkor nyílt forráskódú, és folyamatosan fejlődik, ezért nem tekinthetünk el a folyamatos frissítésektől. Havi egy-két alkalommal hozzá kell nyúlni, frissíteni kell, mert egyébként az elavult plug-in-ek veszélyeztethetik a biztonságot. Vannak olyan szolgáltatások, vannak olyan cégek, akiknek ez nem elég. Azoknak érdemes teljesen egyedi rendszert használni, vagy olyat, amely nem nyílt forráskódú. Úgy tovább csökkenthető a betörés veszélye.

Miközben a fenti pontok fontosak, és minden weboldal életében ezek közül 2-3 felmerül, így el kell mondjam: egyik esetben sem arról van szó, hogy a Wordpress rossz lenne. Sokkal inkább arról: van, amikor van jobb megoldás.

Mindezektől függetlenül szeretjük a Wordpress. Jelentősen meggyorsítja a weboldalak fejlesztését, kifejezetten összetett funkciók is megvalósíthatóak, nem beszélve arról, hogy kinézetében és reszponzivitásában is teljesen igényre szabható.

Szeretnél képben lenni, képben maradni az online marketinggel? Szeretnél egy moderált közösség tagja lenni? Vagy csak kibeszélnéd ezt a cikket? Gyere, és lépj be az Onlinemarketing Klubba!

Hajlamosak vagyunk magunkból kiindulni, és hajlamosak vagyunk a divat vagy éppen a többség után menni. Ennek oka az, hogy társas lények vagyunk, és a mintát a szocializáció - vagyis lényegében a nevelés, a család, a barátok, az iskolák, a fogyasztott tartalmak - adja. Ez nem baj, így komfortos az életünk, lényegében így vagyunk valakik.

Marketingesként azt kell megtanulni, hogy ezen túl tudjunk lépni. Ne az számítson, nekem mi tetszik, ne az számítson, én hogyan gondolom. Egy olyan világban, ahol még a közösségi média is a nekem tetsző, a velem egyetértő tartalmakat adja, nem egyszerű megtanulni ezt a fajta attitűdöt.

Pedig e nélkül nem fogunk tudni jó marketingesekké válni, és ezt abban is látom, hogy mennyi olyan ember van, aki máshogy működik, mint én, máshogy működik, mint a környezetem.

Marketingesként lehetőségünk van arra, hogy kutatásokat használjunk. Lehetőségünk van arra, hogy megismerjünk eltérő célcsoportokat. Lehetőségünk van arra, megismerjünk eltérő véleményeket és viselkedéseket. Sőt: marketingesként feladatunk mindez. Mert akkor fogunk tudni jól dönteni, akkor fogunk tudni jó javaslatokat adni.

Amikor azt mondom, marketinges vagyok, akkor többek közt azt mondom: képes vagyok így gondolkodni. Képes vagyok beleélni magamat mások életébe, képes vagyok úgy látni, mint más emberek. Nem állítom, hogy egyet is értek velük. Azt sem állítom, hogy tetszik az, amit így kell csinálnom. De egy biztos: a sikerhez képesnek kell lennem ezt megtenni.

Amikor egy marketinges folyamatban részt veszek, akkor mindig is a cél ismeretében kell viselkednem. Tudnom kell tehát, mi az üzleti cél, mi a marketinges cél, mit várunk el ettől a folyamattól. Ehhez természetesen sok információra van szükségem, hiszen minden cég más, minden feladat más, még akkor is, ha kívülről hasonlónak látszik.

A cél ismerete után jön a célcsoport megismerése, és ebben segít a fent leírt képesség: az, hogy a célcsoport ismeretében már tudjam, mire is lehet szükség. Tudjam azt, milyen eszközökre van szükség, milyen stílus lesz a megfelelő, milyen módon kell az üzeneteket becsomagolni.

A marketinges munka egy része könnyen tanulható. Más része idővel és gyakorlással tanulható meg. De önmagában annak az ismerete, hogy hogyan működik a Google hirdetési rendszere, vagy milyen fő jellemzői vannak egy jó weboldalnak, nem tesz senkit marketingessé. Ezért érzem azt, hogy kevés jó marketinges van, és annál több jó végrehajtó, aki ért egy-egy szakterülethez. Fontos az ő munkájuk, szükséges az eszközismeretük, de szükségszerűen nem elég egy teljes folyamat menedzseléséhez. Az ő munkájuk is könnyebb, ha van olyan, aki mindent átlát. Nem kell ismernie az egyes eszközök minden részletét, de tudnia kell, mikor kell az adott eszköz, és az mire képes. Ez a fajta ember az én szememben a marketinges. Aki ezt átlátja, és képes menedzselni ez alapján a folyamatokat.

Marketingessé váláshoz ezért nem elég tanulni. Nem elég elvégezni pár tanfolyamot. De nem elég az sem, ha láttunk már kampányt közelről. Marketingessé akkor válunk, ha ismerjük a szakmai hátteret, van alap tudásunk, és ehhez szerzünk gyakorlatot. Akkor leszünk jó marketingesek.

Ezért fontos, hogy sem egy egyetem, sem egy képzés nem csinál senkiből marketingest. De megadják azt az alapot, amiből már marketinges lehet az ember.

És még egy dolog van, ami egy marketingesnek kötelező: a folyamatos tanulás. Annyira gyorsan és annyira sokat változik a világ, annyira változékony a fogyasztói viselkedés, és olyan mennyiségű új tapasztalatot is lehet szerezni, hogy a marketinges életének egy nem kis része az új dolgok megtanulása. Ha ez elmarad, akkor a tudás elavul, és már nem fogja tudni megismerni a teljes képet.

Mert fejlődni kell. A marketing alapvetően egy olyan szakma, amely folyamatosan változik. Csak győzzük követni...

Ausztrália úgy döntött, hogy a hírszolgáltatóknak pénzt (is) kell kapniuk azoktól a platformoktól, amelyeken meg lehet osztani a híreiket. Ez ugye elsősorban a Google-t (Alphabet-et) és a Facebook-ot érinti. A két cég más-más irányba indult el: a Google elkezdett egyezkedni az érintett kiadókkal, a Facebook pedig blokkolta az érintett kiadók cikkeit.

Ausztráliai messze van, de az ottani döntés és a cégek reakciói az egész világon hírértékűek: vajon ez csak egy olyan egyedi, egyszeri törvény, mint az erszényes állatok, vagy sok más ország is átveszi? És ha sok ország átveszi, akkor mi lesz a "nagyok" stratégiája? Éppen ezért is érdekes az, hogy ki mit lépett. És persze azért is, mert így újra lehet kicsit beszélgetni arról, mi okozza elsősorban a problémát.

Sok olyan kérdés van, ami felmerül a fenti események kapcsán. Íme néhány, a teljesség igénye nélkül:

• Közműnek számít-e a Facebook és a Google?
• A kiadók által írt anyagok terjeszthetőek-e az interneten?
• A kiadók által írt anyagok linkelhetőek-e az interneten?
• A kiadók bevételének honnan kellene származnia?
• Beleszólhat-e egy szolgáltató, mire használja a felhasználó a szolgáltatását?

És ezek a kérdések csak a felszínt birizgálják... Az alapvető, háttérben meghúzódó harc a régi és az új média között zajlik. A hagyományos kiadók még mindig visszasírják a XX. századot, annak üzleti modelljét, miközben az új média vállalatok finoman szólva szarnak az egészre, és azt mondják, ez már nem a múlt évezred, ébresztő, mások a szabályok. Csak közben a háttérben a bevételek átvándoroltak a régi médiából az új médiába. Mert a Google és a Facebook bevételei nem a semmiből teremtődtek, a régi médiától vettek el pénzt.

Azok a hirdetési bevételek, amelyek a Google-nél és a Facebook-nál megjelentek, jobbára a régi média platformjairól hiányoznak. Például a nyolcvanas években egy átlagos nem országos USA napilap fontos bevételi lába volt az apróhirdetések. Hasonlóan fontos bevételi láb volt a kisvállalkozások hirdetései. Amikor idehaza el akartam érni egy kisváros lakosságát, akkor a helyi-megyei lapban kellett hirdetnem, más út nem volt. Mára ez a háttérbe szorult, egy jól célzott Facebook kampánnyal elérek mindenkit, aki kell nekem.

A probléma az, hogy a régi média a bevételeiből finanszírozta a hírek gyártását, így a hírek is elkészültek, és bevételük is volt. Mára a bevétel egy jelentős része máshol van, de a híreket továbbra is elő kellene állítani. Nem beszélve arról, hogy a híreket továbbra is a régi média vállalataitól fogyasztjuk, vagy olyan internetes cégektől, amelyek hasonlóan működnek: híreket, cikkeket készítenek, amit olvasnak az emberek, és az olvasottságot igyekeznek pénzzé tenni előfizetéssel, reklámmal. Miközben ezek a hírek "éltetik"  valamilyen mértékben a Google-t és a Facebook-ot is. Konkrét hírkereső szolgáltatásokat is, de a Google kereső se lenne túl érdekes, ha a cikkekben nem keresne. A Facebook-on megosztott tartalmak is nem kis részben cikkek, amelyeket nem ők vagy a felhasználók írtak.

A fentiekből elvileg logikusan következik, hogy akkor talán vissza kéne juttatni pénzeket azoknak, akik készítik a híreket. A Google tett is ilyen lépéseket, a Google hirdetési rendszerének a része az AdSense, amely a bevételek megosztásával és hirdetési platform biztosításával ad megoldást erre. De a Facebook még próbálkozni sem próbálkozik, hogy ilyet tegyen. Vagyis a mostani két irányba lépés az ausztrál történésekre nem új dolog: mindkét cég folytatja azt, amit eddig.

Mégis fontos, mi fog most történni. Vajon a Google meg tud értelmesen állapodni a kiadókkal? Vajon a Facebook taktikája bejön, és az ausztrál kormány rántja hamarabb félre a kormányt (bocsánat)? Mert ez példa lehet sok más országnak is. A franciák már nagyon készülődnek, a németek se szeretik egyik céget se, és ha Európa bekeményít, az példa lehet másoknak is.

Előbb-utóbb megoldást kell találni a fenti helyzetre, az biztos. Most az ausztrálok léptek egy drasztikusat, és ez nem maradt szó nélkül. Azt hiszem, nagyon hamar ki fog derülni, mi lesz ezen a piacon az új szabály.

Szeretnél képben lenni, képben maradni az online marketinggel? Szeretnél egy moderált közösség tagja lenni? Vagy csak kibeszélnéd ezt a cikket? Gyere, és lépj be az Onlinemarketing Klubba!