Onlinemarketing blog

Nagyon tanulságos történetet hallottam, azt hiszem, érdemes megismerkedni vele mindenkinek. Futottunk már bele nagyon sok közösségi médiás problémába, de ilyet még eddig nem hallottam. Régi szegedi ismerősöm, Horváth Zoltán kérte, segítsek neki, az alábbi miatt:

Érdekes, egyben roppant kínos és káros jelenségbe szaladtunk bele egyik vendéglátós ügyfelemmel.
Egy felháborodott ügyfél hívta a csárdát, hogy Ő egy negyven fős rendezvényt szeretett volna vinni, de a weboldalon, a bogrács alatt egy Orbán Viktort gyalázó videó jelent meg, így a megrendelés fuccsba ment.

Kérte, nézzem meg, mi lehet a gond. Elsőre semmit nem láttam az oldalon, a videók rendben futnak, nem jött be semmi olyan, amivel gond lehetne. Elsőre. Aztán rákattintottam a YouTube videón a linkre, ami bevisz a YouTube-ba, és ez fogadott:

És igen, ott van az a szerencsétlen videó! És tényleg az történt, amit az ügyfél mondott, igaz, kicsit máshogy. Hiszen ez a YouTube ajánló funkciója, és szegény Halászcsárda nem tehet arról, hogy pont ez a videó jelenik meg ott. Igen, fel lehet ez ellen készülni: le kell tiltani az ajánlást. De ki gondolna ilyen gondra? Nekem sem jutna eszembe.

A YouTube is közösségi csatorna, és bizony bejöhetnek ilyen problémák. Tanuljuk meg ezt is.

Lektorálok (szakmailag) egy könyvet, amely a közösségi médiáról szól. Ennek kapcsán jutottam el oda, hogy lassan de biztosan át fogom gondolni az általam használt terminológiát, amikor a közösségi média marketinges alapjait tanítom.

Az egyik központi figurám ugyanis a véleményvezér (angolul ugye opinion leader), miközben ez a könyv folyamatosan a befolyásolóról (influencer) beszél. És igaza van. Nem szükségszerű, hogy a közösségi médiában minden áron vezérek legyünk, hiszen ez azt feltételezi, vezetjük az embereket. De nem teszünk ilyet, nem akarjuk őket erre vagy arra elvinni. Mást teszünk. Befolyásoljuk a preferenciáit, megváltoztatjuk (vagy nem) a hozzáállását dolgokhoz. De ettől nem leszünk egy centivel sem fölötte, nem vezetjük.

Persze a véleményvezér mégsem vész el, így azt hiszem, törölnöm nem kell semmit. Mindössze hozzá kell tennem mostmár diában is, nemcsak szóban az ilyen személyeket, akik benne ülnek a közösségben és befolyásolnak. Hiszen rajtuk keresztül tud egy márka minél több embert elérni. Pontosabban rajtuk keresztül is.

Azt hiszem, megtaláltam az új Twittert. Egyszerű szolgáltatás, könnyen válhat népszerűvé, és ami a lényeg: máris az. Ahogy nézem, egyre több tini használja, és ez egyenes út a sikerhez. Hogy mi lehet az új sikerszolgáltatás? Például ez: Ask.fm

Beregisztrálsz, kapsz egy címet, és onnantól mindenféle kérdéseket tehetnek fel az emberek. Plusz követhetsz embereket, ők is követhetnek téged... ismerős funkciók. Össze van kötve mindennel, nyomot tud hagyni a Twitteren, Facebook-on, ráadásul sok nyelven él.

Nem most indult, ahogy nézem 2010 óta létezik, de idén nagyon felpörgött a használata. És persze lehet, nem is ez lesz az új Twitter, az új Facebook, de rámutat arra, hogy van még azért lehetőség újat kitalálni, ami csak picit más, mint a mostani szolgáltatások, és ahogy már többször elmondtam, az bőven elég, ha divattá válik.

Hogy marketingesként érdekes lehet-e ez? Célcsoporttól függ. Ha sok tini itt lesz, akkor például számukra az lesz a természetes, ha itt kérdeznek, lehet-e már venni a kedvenc cipőt vagy éppen egy koncertjegyet. Figyelni kell.

Amúgy pedig Ask.fm-re fel, ez is van annyira érdekes, mint sok más startup! Ja, és tőlem is lehet kérdezni, itt.

Napi spam, betűről betűre bemásolva!

Tárgy: Halálos céges party

Akarja dolgozóit idén jól összeszövetkeztetni?

Tudni, rendeznek-e együtt agysejteket mikor együtt kutakodnak?

Kovácsolni vasat emberből, logikát ostobaságból?

Ez kérem nem blöff vagy bizsu! Lenni tudományos emberismereti alapok!

Ettől jobb céh, jobb munka, jobb működés – kevesebb hulla!

Már több, mint 10 féle interaktív csapatépítő krimi játékkal

és 5 féle interaktív produkcióval állunk rendelkezésükre!

Csapatépítő tréning, partner találkozó, céges rendezvény,

karácsonyi party 2012-ben is??

Tegyen kipróbálás!

Azt hiszem, nem teszek kipróbálás, remélem e nélkül is megússzuk hulla nélkül. Ellenben javaslom, mindenki felejtse el az automatikus fordítót, ha marketing üzenetet szeretne átadni.

Be kell látni, az utóbbi években az online marketinges tudás is kezd egyre jobban specializálódni. Már nincsenek Jolly Jokerek (ha van ilyen, jelentkezzen!), egyre több a specialista. Elég csak arra gondolni, hogy mennyire máshogy kell kezeli egy Google AdWords kampányt mint egy display-t. Specialistái vannak az egyes eszközöknek, de specialistái vannak az egyes cégítpusoknak is.

Mást várnak el a mikro és kisvállalkozások és mást a nagyvállaltok, a multik. Nemcsak a belső céges kultúra a különbség, hanem az erőforrások mérete, a hatékonyság fogalma, és az elérhető célok. Más tudás kell annak, aki egy nagy cégnél marketinges, és más, ha valaki egy kkv-nál. Éppen ezért lesz érdekes az Élelmiszer magazinnak a Kreatív szakmai támogatásával megvalósuló képzése, amelyet direkt FMCG-szakembereknek szánnak.

Az októberben induló hat hetes képzés számos izgalmas témát érint általam is ismert és megbecsült szakemberek tolmácsolásában, így azt hiszem, hasznos tudást és sok gyakorlati tapasztalatot is meg fognak ismerni a jelentkezők. A péntek délutáni képzésekről, az előadókról bővebb információt erre lehet találni»»

Egy olyan munkám volt nemrég, aminek kapcsán kereséseket kellett elemeznem. Ennek egyik eredménye volt, hogy feltűnt, mennyire népszerű lett az álláskeresés a többi kulcsszó "kárára": terület alapú keresésekben az emberek elsősorban állást keresnek. Vagyis nagyon kell a munka, és ebből egy logikai lépés az, hogy ennek mi az oka. Igen, a magasabb munkanélküliség.

Érdekes és tanulságos ez a jelenség, hiszen olyan trendet mutat, amit persze eddig is lehetett sejteni, de most "bizonyíték" is van rá, nem kellett komolyabb kutatásokat végezni. A Google a barátunk, segített.

Ugyanezt a módszert persze más területeken is használhatjuk, vagyis üzleti trendeket is figyelhetünk, követhetünk. Ez pedig segíthet abban, hogy akár egy marketing taktikát (vagy stratégiát) megalkossunk. Ez egy fontos újdonság, hogy a szokásos SWOT és egyéb analízisek mellé bátran bevehetjük a keresések elemzését is. Mára ez is része lehet annak, hogy bemutassuk, éppen hol is vagyunk és hol van a piacunk.

És ez már több, mint keresőmarketing, több, mint SEO, sőt, több, mint online marketing. Ez már marketing elemzés és tervezés. Úgy általában.

És akkor két eszköz, ami sokat segíthet: Google Trends, ami megmutatja a trendeket egy-egy kulcsszóra vagy kifejezésre, és a Google Keyword Tool, amely pedig azt mutatja meg, hogy egyes szavakra hányan kerestek az elmúlt időszakban - és ráadásként javasol is a szavunk mellé népszerű kiegészítéseket. Használjuk ezeket, már a marketing tervezési szakaszban is!

Múlt hét csütörtökön tartottam előadást arról, hogyan lehet a meglévő Facebook rajongóinkból e-mail adatbázist "csinálni". Az előadás elején arról beszéltem, miért lehet ez fontos, majd megmutattam két lehetséges módszert, amiből csak az egyiket javaslom, mivel a másik szabályellenes. Majd kitértem arra, milyen módon lehet még a Facebook-on adatokat gyűjteni.

Az előadás prezentációja:

7 éve.

Íme az első.

És még nem unom...

Milyen mobilod van? Android? Szóval, te ilyen androidos vagy? Zöld Robot? Lol. Hogy én? Milyen lennék? Minden normális ember iPhone-t vesz. Ja. AZ telefon. 10 millió pár hét alatt, baszod. Mindenki ilyet akar! Ja, mert olyan jó! Ugyanmár, divat? Miért, a tied mire jó? Lassú, meg szaggat, meg alig van rajta pixel. Nem? De most mondtad, a-n-d-r-o-i-d. Na. Az olyan. Hát nem? Hát de.

Értem. Telefonálni. Azt már alig szoktam. Ja, nem is szeretem, alig találom a gombokat vezetés közben. Meg most rábasztak valami adót is. Alkalmazások? Ja, azok vannak, igen. Több is. De most kapásból nem tudok... de nem mindegy? Aki ilyet vesz, az mutatja, hogy sikeres. Mi egy banda vagyunk, érted. Igen, a trendi vezérigazgatóval vagyok egy platformon. És? Ő is büdöset szarik, neki is iPhone-ja van, mint nekem. És ez így van rendjén. Egyenlőség, testvériség, vagy mi.

Igen, tudom, nem olcsó, de kit érdekel. Mutatni kell, mert egyébként lecsúszol. Igen, van olyan srác, akinek Nokiája van. Nem is sikeres, baszod. Autóból is franciát vett, érted. Noormális? Naugye. Nézd csak meg a netet: az Apple most a menő. Igaz, a góré halott (isten nyugosztalja), de előre megírta 5 évre, mit kell tenni. És teszik. Ezek teszik. Most is bemutatták az új iPhone-t, veszek is, amint lehet. Mert kell. Én így érzem jól magam, érted. Maslow? Az ki? Ja, hogy önmegvalósítás? Én így vagyok egyéniség! Veszek egy ilyet, és máris jobb. És az új már nagyobb is, ezen rendes méretarányban nézhetek filmet.

Hogy mikor néztem korábban? Nem néztem. És? Nézhetek. És ez a lényeg. A birtoklás. Hogy az enyém. Hogy olyan vagyok, mint az a másik csóka, akinek ugyanilyen van az USÁban. Mert nekem is lehet. 

Igen, tudom, ez egy eszköz. De nekem ez egy ékszer, érted. Egy igazi játékszer. És szeretem. Ez a lényeg. Hát nem?

Csütörtökön kezdődik számomra az őszi konferencia szezon, legalábbis az a része, amikor én is előadok. Szeptember 13-án lesz ugyanis az E-mail marketing konferencia, aminek a fő témája az, hogy mit lehet kezdeni a Facebook idejében az e-mail marketinggel.

A téma mindenképpen érdekes, több ok miatt is. Egyrészt a mai napig sokan vannak, akik számára az e-mail jelenti AZ online marketinget, és minden más csak mellékes. Másrészt nagyon komoly közösségi média (illetve elsősorban Facebook) jelenlétek alakultak ki az elmúlt egy-két évben. Nem beszélve arról, hogy mindkét eszköz a kkv-k igazi fegyvere, vagyis valóban egyfajta versenytársai egymásnak.

De az is igaz, hogy ha jól csináljuk, inkább egymást fogják erősíteni - de ez a "jól csinálás" mindig fontos kérdés. Mit lehet tenni (mit enged a Facebook), mit érdemes tenni (kinek mi a tapasztalata), mi az, ami működhet, és ami meg nem, az miért nem?

Lesz tehát szó a Facebookról, de természetesen lesz magáról az e-mail marketingről is. Nem lesz unalmas.

Bővebb információ, jelentkezés pedig a weblapon! Én ott leszek csütörtökön.

Mindenképpen megérne egy misét, miért van az, hogy kishazánkban a magukat jobboldalinak nevezett pártok - amik ugye elvileg piacbarátok, hiszen ez a jobboldaliság egyik fontos ismérve más vidékeken - miért nem piacpártiak, és ebből következően miért nem szeretik a reklámokat se. Azt mondják, ez egyfajta fejlődési rendellenesség, hogy nálunk a baloldal a piacbarát és nem fordítva. De a tény így is tény marad: a jelenlegi kormányzat úgy általában nem igazán barátja a reklámoknak, főleg, ha azok nem nekik tejelnek.

Éppen ezért nem túl meglepő, ha a kormány illetve a jobboldali kurzus ökle lesz minden olyan szervezet, amely anyagilag vagy egyéb módon függ tőlük. Meg sem lepődök tehát azon, hogy ha egy törvényben valami nem pontosan van megfogalmazva, akkor mostanában valahogy mindig a szigorúbb értelmezés lesz a nyerő.

Én egyébként a reklám szempontjából (is) elég liberális nézeteket vallok. Azt gondolom, hogy amit árusítani lehet, azt engedni kell reklámozni is, és azt gondolom, a reklámnak igenis van szerepe a szocializációban és a fogyasztásban. Hiszek a kapitalizmusban, a szabad piacban, és abban, hogy az emberek döntési helyzetben képesek jól dönteni, a saját érdekeiknek megfelelően. De azt is tudom, hogy ez egy ideális rendszerben működik csak, és annyi torzító hatás van, hogy a fentiek teljes tisztaságukban nem megvalósíthatóak. Tehát kellenek a törvények, a szabályok, azokat be kell tartatni, és vannak olyanok, akiket védeni kell.

Ilyen védeni való csoport a kiskorúak csoportja. Egyrészt teljesen érthető, hogy a nem számukra forgalmazott termékeket nekik ne reklámozzuk. Másrészt az is elfogadható, hogy próbáljunk meg számukra kisebb reklámzajt teremteni. És még azt is el tudom fogadni, hogy figyeljünk oda, mennyire erőszakosan tukmáló egy reklám.

De ha egy irányelvet nagyon szigorúan veszünk, akkor az már könnyen lesz a ló másik oldala, és mint ilyen, okozhat kellemetlenséget nekünk, reklámipari segédmunkásoknak is.

A GVH határozata alapján "1-1 millió forintos bírsággal sújtott két céget kiskorúaknak szóló nyereményjátékaival kapcsolatos reklámok miatt." Miért is?

Az M-Ágnes Játéknagykereskedő és Készítő Bt. és az Egmont Hungary Könyv- és Lapkiadó Kft. esetében a versenyhivatal tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot állapított meg. Az előbbi cég az általuk forgalmazott Nappy nevű játékkutyákat és Filly fantázianevű királyi családot reklámfilmekkel, plakátokkal és bannerekkel népszerűsítette. A reklámokban olyan üzenetek jelentek meg, mint például a „Gyűjtsd össze mindegyiket!”, amellyel a játékok megvásárlására szólították fel a kiskorúakat. 

(forrás)

A Kreatív cikkében szépen kivesézik, miért hülyeség ez a döntés, miért túlreagálása a helyzetnek, és mi lehet ennek az oka. Azt hiszem, ezen majd még elnyamnyognak sokan, de tény, a kormányzatot - a fenti levezetés alapján - nem fogja zavarni, ha ez a szigorúság megmarad.

De miért hoztam én ezt most föl?

Azon egyszerű oknál fogva, hogy az interneten nem kevés reklámszöveget kell írnunk. A kampányok szövegét a Google-re, Facebookra, ETARGET-re mi magunk írjuk, bannereket tervezünk, és sok más olyan kommunikációt valósítunk meg, ahol a szöveg tőlünk származik. És ha egy tőlünk származó szöveg célcsoportja a gyerekek, és nem tudunk erről a szabályról, akkor bizony nagyon szép büntetést kaphat az ügyfelünk.

Nem lenne ez jó senkinek. Sajnos a törvény megváltoztatása nem elsősorban rajtunk múlik, így alkalmazkodnunk kell. Figyeljünk oda tehát, hogy mit írunk, figyeljünk oda, hogy a két-három éve még teljesen jó reklámszövegek idén már büntetést jelenthetnek.

Ennyit szerettem volna elmondani.

Ma voltam a Google Ügynökségi Napon (twitteltem is róla valamennyit), és sok hasznos és érdekes dolgot hallottam. Az egyik nagyon jó előadást Geiger Tamás, alias DuracellTomi tartotta a YouTube-ban elhelyezett reklámok kapcsán.

Tudjuk, ezek azok a reklámok, amik március 1. óta zavarnak, ha videót akarunk nézni. És talán a legzavaróbb ugye az a megoldás, amikor a videó megnézése előtt elindul egy hosszabb-rövidebb reklámfilm. A Google hosszabban (max. 3 perc!) gondolkodik, de én is azt hiszem, ahogy azt Tamás is elmondta, hogy ennél sokkal rövidebb a célravezető.

Szóval videóreklámok. Két érdekes dolgot mondott Tamás, ha a kreatív készítésre kerül a sor. Az egyik egy kőkemény tapasztalat: nagyon hamar kiégnek ezek a reklámok. Néhány nap! után már nagyon megutáljuk, érdemes ilyenkor pihentetni vagy cserélni a kreatívot.

A másik a kreatív készítésével kapcsolatos. Egy hagyományos reklámfilm felépítése olyan, hogy a végén van a csattanó: szépen felépül a film, bemutatják a hagyományos mosóport, majd a különlegeset, és végül a poént. Ezt vedd meg!

De a weben 5 másodperc után ugorhatunk. Vagyis az első 5 másodperc a legnézettebb, aztán szépen csökken a megnézett idő, vagyis egyre kevesebben nézik 10, 15, 30 másodpercig. Tehát ha azt akarjuk, sokan lássák a termékünket, a logónkat, akkor mikorra kell időzíteni? Az elejére, természetesen. Pontosan úgy, ahogy a bannerek esetében is kell(ene).

A fordított piramis elv itt is érvényesül, ahogy a webes szövegírásban.

Nos, igen. Ez így nagyon szépen hangzik, de... De mi van akkor, ha tényleg kreatívok vagyunk? Ha tudunk olyan filmet csinálni, amit végig fognak nézni? Ha az első 5 másodperc nem a brandről szól, hanem valami olyanról, ami miatt nem kapcsol el a felhasználó?

Akkor megmaradhat a hagyományos időzítés, és ha valaki önszántából nézi meg, és így éri a poén, az üzenet, akkor az sokkal-sokkal hatásosabb. Vagyis igen, alapesetben kezdjük a filmet az üzenettel, de ha hiszünk magunkban, ha tényleg jó a kreatív, akkor csinálhatjuk máshogy is.

Egy biztos: ez a fajta videóhirdetés már más műfaj. Nem lesz elég a tévéreklámot pont ugyanúgy benyomni ide. Ez a felület ennél sokkal többet érdemel.

Amikor elkezdünk megtervezni egy webáruházat, akkor az első lépés nem a szoftver kiválasztása, vagy mondjuk a layout tervezése. Az első lépés minden esetben a célok meghatározása - majd amikor belevágunk, akkor az adatbázist tervezzük meg. Azt az adatbázist, amire az egész áruház épül, amire majd minden és mindenki hivatkozni fog.

Egy olyan adatbázist, amiben a termékek részletes leírása szerepel, a vevők és beszállítók adatai szerepelnek, amely képes az akciókat, az árváltozásokat kezelni - és persze még sok más dolgot is, a megrendelő elképzeléseitől függően.

Hogy miért mondom ezt el? Hiszen ez elég triviális dolog, nem? 

Az a tapasztalatom, hogy bár maga az adatbázis megtervezése triviálisan szükséges, de annak stratégiai szerepe kevésbé. Tudom én, hogy lehetőség van menet közben is belenyúlni, változtatni, de egy nagyobb, összetettebb projektben az adatbázis lehet az az összekötő kapocs, ami egyben tart egy komolyabb webes értékesítést. Amikor már nemcsak egy webáruházról beszélünk, hanem ügyfélkezelésről, számlázásról, logisztikáról, raktárkészletről, akkor bizony az adatbázis kiemelt szerephez jut.

Ezért is fontos erre időt szánni, akár hosszabb időt is.

Azért a nyár valójában egy permanens pihenés, még akkor is, ha közben dolgozik az ember. Kevesebb a munka, kisebb a hajtás, mások az elvárások. De jó magyar szokás szerint a nyárnak üzletileg valamikor pár nappal augusztus 20-a után vége van, lassan a legtöbben hazaérnek, elkezdik a visszarázódást, hogy szeptember elejével a munka is belendüljön.

Most kell lendületet venni, és egy hatalmas sprinttel végignyomni kb. december 20-ig az évet. Most jön az a négy hónap, ami sokaknak a megváltást, a bevételt fogja hozni. A könyvek, a játékok, és a jóég tudja még mennyi különböző jószág a karácsony előtti időszakban csinálja éves forgalmának nagyobb részét (50-80! százalékát), így ilyenkor mindenki fel van pörögve. Az igazi kiskereskedelmi forgalom persze majd október végén fog elindulni, az igazi roham akkor kezdődik.

Ez pedig azt jelenti, van még olyan 8-10 hetünk, hogy felkészüljünk erre. Ebbe már nem nagyon fér bele egy új weboldal, vagy egy webáruház nulláról való "felhúzása", de arra van idő, hogy a meglévő weboldalt rendberakjuk, sőt, az év végi kampányokat okosan meg is tervezzük. Mert ha csak egy "egyszerű" AdWords kampányt akarunk, akkor is ki kell találni az üzleti hátteret (mit akarunk eladni), ki kell találnunk, mit rakjunk fel a weblapunkra, csinálunk-e mellé Facebook aktivitást, és így tovább.

Apropó, egy Facebook alkalmazás fejlesztése is bőven belefér ebbe az időszakba, és ne feledjük, tavaly pont az év végére esett az inidiánneves alkalmazás is, ami alapjaiban kérdőjelezett meg néhány dolgot a Facebook marketingben.

A marketingben tehát az ősz nem az elmúlás, hanem a kaszálás ideje lehet. Fel kell rá készülni, és az elkövetkező napokban bemelegíteni, hogy aztán hétfőtől kezdődhessen a sprint.

Az űrhajózás az emberiség nagy kalandja. Számomra az igazi hősök nem a háborúban születnek, hanem tudásukkal, merészségükkel érnek el eredményeket. Ezen hősök egyike volt Neil Armstrong, az első ember, aki egy idegen égitest felszínére lépett. Az Apollo 11-el történelmet írtak, és a híres mondatát, amit akkor, a Holdraszálláskor először mondott, szinte mindenki ismeri. Nem is idézem...

Neil Armstrong is ember és halandó. 82 évesen halt meg, a mai napon.

Iszonyúan ambivalens számomra ez az egész Goldenblog történet. Egyrészt nagyon fontosnak tartom, hogy van egy olyan verseny, ahol a blogok be tudnak mutatkozni, meg lehet ismerni azokat. Másrészt a HVG igyekszik mindent megtenni, hogy ez a verseny jó legyen - nemcsak a szándékuk van meg rá, de időt, energiát fektetnek bele.

Aztán persze ott van az is, hogy pár éve nyertem is a versenyen, és tudom, ez egy fontos eredmény volt. És mégis... valahogy nem felhőtlen az örömöm, amikor a Goldenblogra gondolok. Sok gondolat motoszkál bennem már jó ideje, de tavaly felkértek zsűrizni, így inkább nem írtam le azokat.

A legnagyobb problémám a verseny menete. Azt gondolom, hogy egyáltalán nem szerencsés a jelenlegi kategória rendszer. Mondom ezt úgy, hogy tavaly a Szakértői kategóriával kellett foglalkoznom, és belefutottunk az összehasonlítási problémába: elég nehéz a krumplit a komolyzenével összehasonlítani... vagyis sokkal konkrétabb, egyértelműbb kategóriák kellenének. Nem beszélve arról, hogy több olyan blog van a mezőnyben, amelyik profi, vagyis pénzért készül (még akkor is, ha közvetve, vagyis a blog egyfajta önreklám), miközben számos valóban amatőr blog is működik. Nagyon szét kellene már ezeket választani.

Aztán itt van a legellentmondásosabb része a dolognak: a közönségszavazás. A blog ugyanis alapvetően nem tömegműfaj. Attól, hogy egy blogot sokan olvasnak, attól, hogy egy blog ismert (vagy rendszeresen kap Index címlapot, ugye), még nem biztos, hogy jó. Csak annyit jelent, hogy népszerű. És ez nem minőségi kategória! Nagyon fontos ezt látni, hiszen ez az a terület, ahol a profi blogok még egy plusz előnyt kapnak: nem elég, hogy van idejük, energiájuk (pénzük) a tartalomgyártásra, ráadásként sokkal egyszerűbben tudnak embereket mozgatni. És ezt értelemszerűen nem szabályozza a HVG, így például a Szakértő kategóriát vezető blog az általa kezelt egyes (nagyon sok követővel rendelkező) Facebook oldalakon is promózza magát. És teljesen igaza is van, én is ezt tenném, hiszen nemcsak jó buli, de hosszabb távon is jelentkező PR előny egy első hely.

Végül a weboldal. Szerintem egy ergonómiai rémálom az egész. Én rendszeresen eltévedek rajta, de ami az igazi gáz, az maga a szavazás. Egyrészt ez a fajta "mindent egy oldalon" megoldást nem tartom túl jónak. Aztán a blogokat nem lehet egyben átlátni egy-egy kategóriában, és ami a legrosszabb, itt csak egy-egy nevet és linket láthatunk (illetve ez utóbbihoz kattintani kell). Nekem innen iszonyúan hiányzik egy átláthatóbb felület, és ami még fontosabb: rövid leírás minden versenyzőről! Ez nagyon kellene. Mert így ez tényleg csak arra jó, hogy a haverokra szavazzunk...

Mit mondhatnék a végén? Kell egy ilyen verseny, nevezhetjük akár Goldenblognak is, de érdemes lenne - sőt, kifejezetten az előnyére válna - ha tovább javítanának rajta a szervezők. Tisztább, lágyabb, biztonságosabb érzés lenne.

Elég régóta internetezek, de kb. 2005 óta, vagyis hét éve nem igazán szakadtam el a hálótól, jellemzően naponta nézem a leveleimet és az egyéb információkat. Az első hosszabb kihagyás volt a mostani: gyakorlatilag hét napon át semmilyen internet kapcsolatot nem használtam. Ennek csak részben voltak technikai okai, részben saját döntés is volt. Persze ezt jelentősen segítette, hogy Tunéziában nyaraltunk, ahol mobilt nem használtam, és a szállodában gyakorlatilag nem volt wifi.

A mobilt konkrétan le is raktam, így kb. a második napon azt vettem észre, hogy a szobakulcsot veszem ki a zsebemből, és kezdem nyomkodni automatikusan, hogy megnézzem a leveleimet - persze sikertelenül... Na ja, a leszokás nem egyszerű! De úgy a harmadik naptól egészen kitisztultam, azt hiszem. És volt szerencsém egy kicsit marketinges szemmel is körülnézni, természetesen.

Az első és legfontosabb megállapításom - és aki járt már bármilyen arabok lakta országban, ezt meg is fogja erősíteni -, hogy a legfontosabb kommunikációs csatorna a személyes kapcsolat, vagyis a beszéd - és ami talán kicsit furcsa európai (Vagy félázsiai? Egy hétig politikával sem foglalkoztam, mi most a direktíva?) szemmel, az érintés. Vagyis szóban próbálnak meggyőzni, és ha tehetik, meg is fognak, rád teszik a kezüket, ezzel nyomatékosítva a figyelmüket. Mert tényleg figyelnek rád, és tényeg el akarnak neked adni, mert ebből élnek.

És talán ez az, amit nagyon jó lenne megtanulni tőlük. A másik emberre való figyelés. A szálloda melletti boltban például, amikor az egyik eladó látta, hogy a kezemben van két áru is, odajött, és a kezembe nyomott egy kosarat. Hogy segítsen (és persze egy kosárba több dolog fér, hátha telepakolom). Ösztönösen optimalizálnak, hogy hatékonyabban adjanak el.

Persze, Tunézia már nem Európa, sok tekintetben nem az. Például az a kosz, ami ott mindennapos, az nálunk teljesen szokatlan. Még egy-egy fesztivál helyszín is tisztább a buli után, mint ott egy mellékutca. A közlekedés, a viselkedés, minden jelentősen eltér az általunk megszokottaktól. Ugyanakkor elsétáltam a nem üdülőövezetbe is, és a helyieknek szóló üzleteket, szolgáltatásokat is megnéztem. És ebben nagyon hasonlóak vagyunk.

Este focit néznek, együtt, a kávézókban. Ahol egyébként természetesen van ingyen wifi, ha iszol egy kávét (ami 1 dinár, vagyis kb. 140-150 Ft). Vannak persze csak internetezős helyek is, a cégéren ismerős feliratokkal (Facebook, MSN, Twitter). És a fiatalok este eljárnak bulizni, jobbára európai kocsikkal. 

Érdekes egyébként, hogy webes kommunikációra utaló jelek nem nagyon vannak. Se webcímek, se email címek, főleg nem Facebook vagy Twitter - legalábbis én nem találkoztam vele. De ez a fentiek fényében nem is volt annyira furcsa, hiszen jobbára "itt és most" akarnak szolgáltatni.

Afrika messze van, még ez az északi része is. Sok tekintetben. És mégis, van mit tanulni tőlük, igaz, mi is tudunk tanítani nekik. A sok kulturális különbség ellenére is.

...és most irány a pihenés, egy hét napsütés, tengerpart és hasonló jóságok. Addig a blog szünetel, nyaraljatok ti is!

Írtam már róla, hogy figyelgetem a spam-eket is, ki mit akar eladni. Amióta szabad céges címre emailt küldeni, azóta ez a tevékenység ráadásul olyan, hogy legálisan ajánlható is - ha van értelme. Értelmet pedig sokszor a kreatív megoldás adhat, és amit most kaptam, az nagyon ez a kategória. Sőt, valójában nem is spam, hiszen bár kéretlen, de nem tömeglevél, hanem valóban egyedi ajánlat. Megérdemli hát, hogy megosszam:

Üdvözlöm!

Találtam néhány helyesírási (elgépelési) hibát a onlinemarketing.hu oldalon, remélem nem gond, hogy jelzem Önöknek azokat:

Hibás szó: e-mail-ek
Ezen az oldalon: http://onlinemarketing.hu/online_kampanyok/htmls/kampany_tervezes
A hiba megtekintéséhez kattintson ide!
Hibás szó: ellenörzés
Ezen az oldalon: http://onlinemarketing.hu/online_kampanyok/htmls/kampany_vasarlas
A hiba megtekintéséhez kattintson ide!
Hibás szó: résztvenni
Ezen az oldalon: http://onlinemarketing.hu/tanacsadas/htmls/ugynoksegeknek
A hiba megtekintéséhez kattintson ide!

Ha a látogató egy weboldalon helyesírási hibákkal találkozik, az esetleg ronthatja a tulajdonos (cég) megítélését.

Szívesen átnézem az egész onlinemarketing.hu weboldalt, és megkeresem az összes helyesírási hibát, mindössze 2500 Ft-ért. (+áfa)

Kiss Eszter vagyok, 22 éves egyetemista a Szegedi Tudományegyetemen. Egy új tevékenységgel próbálom kiegészíteni a szüleimtől kapott zsebpénzem, weboldalak helyesírását ellenőrzöm.

Úgy gondolom, ez mindkettőnk számára jó üzlet lesz. Az Önök látogatói nem találkoznak helyesírási hibákkal, nekem pedig jól jön egy kis zsebpénz. Fizetni csak a munka elvégzése után kell, számlát természetesen tudok adni.

Ha meg szeretné ismerni a onlinemarketing.hu oldal összes helyesírási hibáját, kattintson ide!

Üdvözlettel

Kiss Eszter
webkorrektor
www.eszter.blogcorrector.com
Rendelje meg ellenőrzésemet és ilyen jelentést fog kapni: Mintajelentés

Tehát a onlinemarketing.hu esetén munkám ára mindössze: 2500 Ft. + áfa.

Ha nem kéri az ellenőrzést, nagyon örülnék akár egy rövid NEM KÉREM szövegű válaszlevélnek.

Kedves Kiss Eszter, ez szerintem tényleg ügyes! Meg is fogom rendelni a szolgáltatást.

Kedves magyar fiúk, a szívünk veletek,
Felétek száll hálánk, boldog lázban élünk,
S velünk együtt boldog a mi bölcs vezérünk.

Sok kis apróság kell ahhoz, hogy egy marketinges idővel cinikussá váljon. Ezek egyike, amikor rájön, az embereket nem érdeklik a logikusan levezethető dolgok, nem veszik észre az ordító logikai hibákat, az embereknek érzelem kell, hit kell, az kell, hogy úgy érezzék, amit megkapnak, az nagyon jó - akkor is, ha ez nem igaz.

Megtanulja az ember, hogy nem az a fontos, jó-e a reklám, igazat mond-e, hanem az, hogy szeretik-e az emberek. És ha azt látod, hogy a bugyuta, értelmetlen dolgok hatást gyakorolnak, akkor rájössz, az érzelmekkel kell játszani, nem az értelemmel. Aztán persze ebből az álláspontból már pontosan látszik, hogy nemcsak a reklám működik így, hanem a legtöbb dolog megítélése. Tök mindegy, mi egy párt programja, ha annak a vezetőjében lehet hinni. Az USA elnökválasztása nem programok csatája, hanem emberek harca.

Nem beszélve az olyan mindenkit érintő témákról, mint most az O******. Ha örülünk, nagyon örülünk, és ha az utolsó pillanatban valami mégsem jön össze, akkor a végletekig képesek vagyunk kitörni és leírni amúgy zseniális sportolókat. A racionális véleményekkel vitatkozunk, ha valaki nem akarja vagy nem tudja ezeket az érzelmi viharokat átélni, akkor az már hazátlan bitang, és ráadásként mára az is kiderült, hogy a sok aranyról az is tehet, hogy ki van kormányon. Mondom, nem gondolkozunk, az érzelmeink rabjai vagyunk.

Hát csoda, ha az ember cinikus bejegyzéseket ír? És csoda, ha nem értik azt az olvasók egy része?

Idén is van Goldenblog, és úgy tűnik, ismét a kívülállók nyugalmával figyelhetem a kategóriákat, sőt, mivel most nem kell zsűriznem, ajánlhatok is majd blogokat.

Azt írja a HVG, hogy a blog nem halt meg. Ezt én is igyekszem hétről hétre bizonyítani, de azt hiszem, nincs ezen mit bizonygatni: amíg van ember, akinek van írás kényszere, és vannak más emberek, akik ezt hajlandóak elolvasni, addig van értelme az önálló publikálásnak. Az ember úgyse pénzért csinálja (jó esetben), hanem magának, hogy megmutassa, amit meg akar.

Vagy hírnévért, elismertségért, és így tovább - az se baj. Az a lényeg, hogy legyünk, akik el akarunk mondani valamit. Vagy csak öncélúan írogatunk. És még ez se baj. Szerintem.

Mert a blog elsősorban a véleményekről, az egyedi dolgokról szól. Aztán majd meglátjuk, kit lesz érdemes olvasni a rengeteg jelentkező közül...

Hurrá! Megvan a második aranyérmünk az O******n! Illetve nem a miénk, hanem egy sportolóé (Gyurta Dánielé), de mi, magyarok, hajlamosak vagyunk ennek úgy örülni, mintha mind benne lennénk. Mintha mind évekig hajnalban kelnénk, mintha mind elviselnénk a csalódásokat, a lemondást, azt, hogy hajtani kell... De tudjuk, hogy mind nem vagyunk ilyenek (hiszen nem itt tartana ez az ország, ha mindenki bajnok lenne a saját munkájában), ezért ügyesen kivetetítjük ezt a "mi kutyánk kölykire", és megy az össznépi örömködés.

Sőt! A Facebookon ilyenkor minden erről szól. És nemcsak az emberek, de a cégek is örülnek, és lássuk be, olcsó lájk gyűjtés ez, ha kirakunk egy ilyen sikert. Én azt hiszem, ez nem is baj, de nem mindegy, hogyan csináljuk. Alapvetően két megoldást látok, amiből csak az egyik tetszik.

Amelyik tetszik, az a gratuláció. Egyszerű, mindenféle felhang nélküli gratulálás. Még az sem nagyon zavar, ha ezt valamilyen jogdíjas kép kíséri, talán belefér (bár a képek jogtulajdonosainak nem annyira). Én azért céges oldalnál nem raknék ki jogdíjas képet, magunk közt szólva...

Viszont van a másik, a lájkhuszár féle. Amelyik azt írja (vagy ilyesmit): "Ha te is gratulálsz, nyomj egy lájkot'". És már mér nyomnék, aranyapám? Mert te erre ráugrottál? Vérszagra gyűl az éji vad? És azt hiszed, ez király? Ez nem király, ez inkább gáz. Sőt, kicsit undorító. Nem a te érdemed, nem a te sikered, ne akarj rajta élősködni. Elég legyen a gratuláció, hidd el, azt is fogják lájkolni, elegen!

De oké, csináld ezt a lájkolást, de akkor fizess is minden kapott lájk után, legalább 100,- Ft-ot az utánpótlás nevelésre. Hogy ne csak idén legyen ilyen jó kis kontented. Oké?

Azt hiszem, senki nincs rászorulva arra, hogy más hátán legyen népszerűbb. Vagy ha igen, akkor foglalkozzon inkább valami mással. Kár szennyezni ezzel a közösségi médiát.

Az elmúlt egy évben elég hektikusan, de használtam a Foursquare-t. Jellemzően három esetből kétszer elfelejtettem bejelentkezni, olyan is volt, amikor egész egyszerűen nem működött, vagy a hely nem volt fönt (és nem volt időm föl se vinni), de több helyen lettem major (játszótéren, lányom iskolájában, haha). Érdekes játék ez, bár olyan sok gyakorlati hasznát még mindig nem látom magamnak - viszont néhány ügyfelemnek igen. Ezért is használtam.

Aztán jött a nyár, és nem volt kedvem folytatni. Úgy voltam vele, most nyaralok, ezzel minek fárasztani az ismerősöket, nem jelentkezem be sehonnan. És azóta sem.

Pár napja fel is tettem a kérdést: visszaszokjak?

És most úgy gondolom, igen. Legkésőbb szeptember elejétől, de újra fogok Foursquare-ezni. És ennek kapcsán eszembe is jutott egy érdekes dolog, amire igazán jó a Foursquare használata. Mégpedig arra, hogy el tudjak bújni, ha akarok. Hogy miért? Hogyan?

A miért egyszerű: vannak olyan megbeszélések, olyan ügyfelek, olyan munkák, amikhez senkinek semmi köze. És van, amikor az ember csak pihenne egy kicsit - azt sem kell mindig megmutatni.

A hogyan? Az a trükk. Azt kell tenni, hogy folyamatosan, sokat kell használni a Forsquare-t. Állandóan be kell jelentkezni, naponta akár 10-15 alkalommal is. Az ismerősök ezt látják (hála a Facebook és Twitter megosztásnak), és akaratlanul is tudják, az ember mit csinál. És a rendszeresség miatt már nincs is más dolgunk, ha el akarunk bújni egy kis időre, mint egyszerűen nem bejelentkezni. Mivel amúgy mindig bejelentkezünk, ezek után a nem bejelentkezés, ügyesen használva, valójában egy kis digitális bújócska.

Hogy amúgy ennek mi az értelme? Miért kell egyáltalán használnom a Foursquare-t? Ezt nehéz megmagyarázni. Ki kell próbálni, megtapasztalni, összefutni in-real-live emberekkel, mert látod-látja, hogy épp-ott-vagy, élvezni a technika adta lehetőségeket. Ha meg valaki ezt nem érti, nem érzi, annak úgyis mindegy. Ő örökké el van bújva. Digitálisan legalábbis.

A Facebook egy hatalmas valami, olyan iszonyú erővel és mérettel, hogy alig van másik cég, amelyik képes lenne utolérni. Egy legény van talán csak talpon a vidéken rajta kívül, és ez természetesen a Google. De első ránézésre úgy tűnik, más pályán játszanak.

A valóság ezzel szemben az, hogy mindkét cég ugyanazt akarja megszerezni: a felhasználók idejét, illetve figyelmét. Vagyis egymásnak versenytársai.

Ez a figyelem jelenti amúgy a pénzt. Nem véletlen, hogy egy éve a Google elindította a Google Plus-t. Az emberek ugyanis több időt töltenek a Facebook-on, mint mondjuk keresnek.

Más piacokon szépen egymásnak is fesztültek azóta: a Facebook is átalakította az üzenetkezelőjét kvázi levelezőre, ezzel konkurenciát állítva a Gmail-nek. Mindketten csináltak helyalapú szolgáltatást. És mindkettőnek van keresője.

De míg a Google keresője legendásan jó és pontos, addig a Facebook keresője legendásan pocsék és használhatatlan. Mintha direkt rontották volna el, mintha direkt nem akartak volna jót csinálni. És ez a Google nagy szerencséje. Ugyanis most, ha valamit keresünk, akkor kénytelenek vagyunk átmenni a Google-re, ha éppen amúgy Facebookozunk.

De tavaly belépett a Google a Facebook igazi piacára: új közösségi média oldal épített, jobbat, mint a korábbi próbálkozásai, egyértelműen a Facebookal versenyezve. Én azóta várom, mikor válaszol erre a Facebook egy fasza keresővel. És most vannak erre mutató jelek: