Onlinemarketing blog

Ma a SuperSocial konferencián tartottam előadást a Twitterről, annak üzleti célú felhasználásáról - és persze arról, mi is ez a Twitter, hol tart most és mi várható.

Íme a prezentációm:

Nem kisebb fába vágja a fejszét a júniusi The Social Network Symposium, mint újat adni, újat mutatni a közösségi médiából. Nem egyszerű feladat, hiszen az idei első öt hónapban számtalan konferencia, workshop, oktatás és egyéb esemény szólt erről. Mégis, érdekes lehet nekünk ez a rendezvény.

Érdekes lehet, hiszen olyan területeket is érinteni fog, amelyeket mások nem. Ilyen például a tudományos "vetület", vagyis azok az előadások, amelyek nem az üzletről szólnak, hanem sokkal inkább arról, hogy miért és hogyan viselkedünk a közösségi médiában, mi történik ott valójában.

Másrészt az üzleti rész is tartogat csemegét. Ilyen csemege például a SocialBakers.com-ot képviselő Lukas Maixner előadása. Ez a szolgáltatás ugyanis a legnagyobb és legismertebb Facebook statisztikai szolgáltatás, nemcsak én szoktam rájuk hivatkozni, hanem gyakorlatilag mindenki.

A június 15-i konferencia egyébként nagyon sok hazai témát is fel fog dolgozni, nem lesz Facebook túlsúlyos. Így valójában azoknak is érdekes lehet a program, akik napi szinten foglalkoznak közösségi médiával, hiszen pont a hazai szolgáltatások azok, amelyeket könnyen mellőzünk - pedig nem is biztos, hogy kellene.

Én a magam részéről egyébként két beszélgetést fogok moderálni, és egy előadást tartani. Akit pedig a program bővebben érdekel, azoknak erre tessék! »»

(A saját programjaimra még visszatérek a későbbiekben.)

Én médiám
Te médiád
Mi médiánk
Ti médiátok.

Ez a média átok.

Vagy mi. Már a hétvégén volt óvatos komment váltás egy Pollner által megosztott Aczél Endre cikk kapcsán, és most blogbejegyzés is született belőle: vajon a hazai médiát befolyásoló emberek kicsodák? Valóban ők azok, akiket egy-egy rangsor az élükre emel?

Pollner leírja, hogy még mindig két arca van a médiának: a pénzemberek és a médiamunkások, vagyis jobbára az újságírók. Igazat is kell neki adnom, majdnem. Ez a kis majdnem a fejemben a média harmadik arca: a celebek.

A "celeb" az egyik leggyorsabban értelmet nyert hazai szitokszó, miközben benne van az igazi magyar mentalitás is a jelentésében: rohadjon meg a másik, hogy neki a semmiből sikerült ismertséget, pénzt, paripát, fegyvert szereznie! Mert az átlagjózsi azt látja, hogy a semmiből, hiszen a celebjeinknek sokszor nincs vagy csak nagyon kevés a "hozzáadott értéke". Hacsak az nem, hogy bevállal olyan helyzeteket, amiket más nem akar, mert pl. nincs gyomra hozzá. Vagy tehetsége.

De lássuk be, a hazai médiavilág meghatározó szereplői a celebek, akik egy érdekes kategória. És megvan a helyük is, ábrán egyszerűbb, íme:

Vagyis van celeb "saját jogon", de sok esetben átkerül a médiamunkások közé is, sőt, médiamunkás is lehet celeb (gondoljunk csak Fábry-ra vagy Hajdú Péterre), és olyat is láttunk már, hogy celebből vagy médiamunkásból lett valaki pénzember. Amit nem láttunk: pénzemberből legyen valaki celeb vagy médiamunkás... az nem szokás.

Én tehát a hazai médiaipart három pólusúnak látom, és azt gondolom, mindhárom pólusnak megvan a saját hatalmi lehetősége. Persze más-más súllyal.

A pénzembereket nem kell magyarázni: a háborúnál több pénz csak a médiához kell. A pénz elindíthat és leállíthat dolgokat, felemelhet és letaszíthat embereket. De tudjuk, a pénz nem minden. Az elmúlt években több milliárdot beleöltek online és offline médiába, amiből csak bukás lett. Hogy csak két hazai elmúlt dolgot említsek: Vianovo és Zoom.hu. Sok pénz, nagy remények, hatalmas bukások...

A médiamunkások szükségességét pont a fenti esetek mutatják: jó és sikeres média nincs újságírók, szerkesztők nélkül. Igen, bulvár sincs: külön tehetség kell a bulvárt jól csinálni!

És végül a celebek: az ő nevükben adnak el számtalan médiaterméket. Hogy van celeb nélküli médiatermék is? Attól függ, mit-kit nevezünk celebnek! Hiszen ha az eredeti, nem rárakódott jelentését nézzük a szónak, akkor a celeb az ismert ember, akire kíváncsi valamekkora közösség. Ilyen értelemben celeb Pollner, celeb Aczél Endre is. A nevükkel eladhatóak a dolgok.

És mindhárom csoport befolyásolja is a média működését. Egymásra és ránk gyakorolt hatásokkal. Egyébként pont ez az ok, amiért a magam részéről mindig érdekesnek tartottam a Média Hungary konferenciát: ott vannak pénzemberek, vannak médiamunkások és celebek is. A szakma minden szegmense. Láthatóan nagy egyetértésben. Egymást ismerve, egymást becsülve (meg vagy le, most mindegy), egymással kapcsolatban. Nincsenek itt falak, csak ha azt akarjuk mutatni.

A média végső soron egyébként is így együtt egy hatalmi ág. Olyan, mint egy amorf massza: kiemelt vezetők nélkül, sok-sok elágazással és érdekkel. És három nagy hatalmi pólussal.

Éppen ezért én is csak fenntartásokkal kezelem a mindenféle toplistákat. Mihez képest top. Hát lehet egy műsort eladni este 8-kor Dirk Gerkens nevével? De lehet-e sikeres TV műsort csinálni az ő (vagy pályatársai) pénze nélkül?

Na ugye! 

Mérni kell. A marketingben ezt tudja mindenki, akinek fontos az eredmény. Az interneten ráadásul mérni kötelező. Sőt, nemcsak kötelező, de ki sem szabad hagyni, mert akkor kb. be is csukhatjuk a boltot. De az online marketingben a mérés sokszor nem jut tovább annál, hogy mit teljesített a weblapunk, vagy mit látunk a kampányainkból. Pedig a lényeg valahol itt kezdődik.

Ott, ahol a Google Analytics-nek elfogynak a funkciói.

Ez pedig az ügyfélkezelésünk, minden olyan tevékenységünk, amely a már meglévő ügyfelekkel kapcsolatos. Valamikor az első marketinges féléveim egyikében tanultunk egy fogalmat: a MIR-t. Jót nevettünk a nevén, akkoriban röpködött fölöttünk egy ilyen nevű - szovjet - űrállomás, és egyébként is, békét illetve világot jelent oroszul (így a világbéke "miru mir", ha jól sejtem). De ez a marketinges MIR nem az űrállomás, és nem is orosz. Ez egy rövidítés, mégpedig a Marketing Információs Rendszer rövidítése. Na, és ennek fontos része az ügyfelek mérése, elemzése.

Ehhez pedig nagyon sok jó informatikai rendszer készült, ezeket hívjuk CRM rendszereknek.

"A CRM, azaz Customer Relationship Management (ügyfélkapcsolat-kezelés) fogalma egy cég ügyfelei felé irányuló tevékenységeinek leírására szolgál. A CRM szoftverek ezt támogatják, segítségükkel könnyedén megszervezhetjük és automatizálhatjuk az értékesítést, a marketinget és az ügyfélszolgálatot."

A CRM rendszerek általános jellemzője - a sztereotípiák szerint -, hogy nagyok, drágák és bonyolultak. Ráadásul kell hozzá saját server, meg támogatás, meg minden egyéb izé. Így aztán a kis cégeknél a CRM szoftverek helyett jó esetben Excelt, rosszabb esetben a kockás lapot használják. Pedig néha nagyon jó lenne, ha minden kézre állna, látnánk, hol tartunk, mi is van a cégünkkel.

Már jó ideje piacon van egy olyan megoldás, ami kompromisszumot nyújt azoknak is, akik nem akarnak vagy nem tudnak havi százezreket kiadni CRM rendszerre, mégis kell nekik. Ez a rendszer a MiniCRM. Az elkövetkező hetekben róluk, illetve a rendszerükről is fogok írni. Azt gondolom, hogy érdemes megismerni jobban, hogyan lehet konkrétan a MiniCRM-et használni, illetve általában miért jó az nekünk, marketingeseknek, ha egy CRM rendszer támogatja a munkánkat.

Egyszóval: kalandra fel, rendezzük rendszerbe ügyfeleinket, legyünk sokkal hatékonyabbak!

(x)

JabJab, vagyis Bobály Mihály nem először ír erősen ppc-s szemszögből nem ppc-s területről. Korábban is vitatkoztunk már, de most ismét olyat írt a blogján, amit nem hagyhatok szó nélkül.

Megpróbálok egyes elemekre válaszolni, de előtte elmondanám, hogy nem azért válaszolok, mert a "másik oldalon" állnék. Ha megnézem a cégünk bevétel-szerkezetét, akkor több pénzt kezelünk a Google, az ETARGET vagy éppen a Facebook ppc hirdetési rendszereiben, mint amit bannerre költünk (illetve költenek a megrendelőink rajtunk keresztül). De nálunk van ez is, az is. És egy banner kampányt semmivel sem kisebb mélységig dolgozunk fel, mint egy ppc-t. Vagyis látjuk az eredményeket.

És akkor lássuk az írást, egyes elemeit kicsit szétcincálva, mintegy szövegkörnyezetből kiragadva. (Bocs, Misu!)

Klasszikus eset, amikor a marketinges azt mondja, hogy a városlakók július eleje és augusztus 20-a között elmennek Budapestről, ezért óriásplakátot nem tervez erre az időszakra (de tervez más a kivezető utak mellé, stb). De eközben hiba lenne azt gondolni, hogy az emberek nem neteznek, nem keresnek valamit, nem olvasnak híreket vagy időjárásjelentést a neten.

Annyira klasszikus eset, hogy manapság már nem mondja. De még ha a plakátra mondaná is, a netezésről végképp nem beszélünk. Ugyanis a statisztikákból pontosan látszik, hogy igenis neteznek az emberek, használnak egy csomó mindent. Például augusztus első heteiben nagyon erős a forgalom, többek közt azért, mert akkor van a felsőoktatásban a pótjelentkezési időszak. És még lehetne sorolni... vagyis hibás a megállapítás.

Nagyszerű példa az a pár ügyes és értelmes ügyfelem akik a Karácsony és szilveszteri szezont arra használják, hogy olcsó (alacsonyabb a verseny szintje) kattintásokat és ezzel olcsóbb konverziókat hozzanak az ünnepek alatt. Mert butaság azt hinni hogy az emberek nem ülnek le a gép elé néha. Menedzserek sokszor ilyenkor adnak maguknak időt arra hogy átgondoljanak dolgokat, magánügyeket intézzenek, stb.

Ja kérem, az ünnepek alatt... Nos, ilyenkor nem azért nem hirdetünk, mert nem volna néző! Hanem azért, mert már ilyenkor késő: nem fognak extra játékot venni, nem fognak december 25-én szaloncukrot venni, stb. De azok a cégek, akiknek a forgalma nem függ az ünnepektől, természetesen hirdetnek. Annyira hirdetnek, hogy vannak direkt az ünnepekre tervezett kampányok. Tehát nem a rövidlátó marketinges mondja azt, hogy nem kell kampány (főleg ócsóér'), hanem a piac diktál így: a december 24. délig el nem adott könyv, játék, kütyü stb. egy december 25-i hirdetés miatt nem fog elmenni. Hanem majd később, leárazásban. És a leárazás nem lehet mindjárt 26-án, mert így a saját piacot kannibalizálnák. És amíg a csokimikulást be lehet olvasztani, és lehet belőle csokinyuszi, addig a sonkából nehezen lesz szaloncukor.

Mondjuk ki, aki megpróbálja ráerőszakolni a "mass marketing" tanulmányait az internetes hirdetési formákra, technikákra, az vesztett. Még mielőtt elkezdte volna.

Mondjuk ki. De ettől még ez nem lesz igaz. A "mass marketing" ugyanis olyan módszer, ami adott esetben hatékony és jó lehet. Persze lehet hibázni, sőt, sokan hibáznak. De egy rossz kampány, egy rossz marketinges hibája nem azt jelenti, hogy az eszköz vagy az ötlet rossz!

Tipikus hiba (és jajj, milyen sokszor láttam vagy hallottam már), hogy ha mindenki a fészbúkon nyomul, akkor menjünk mi is oda, majd a recepciós lányok lájkolnak ebédidőben. 

Teljesen egyetértek. De megint van itt egy folytatás, ami nem következik ebből:

De ugyanígy tipizálható hiba amikor a marketinges felteszi a következő kérdést: Kik a YouTube látogatói? Van róla látogatottsági statisztika a magyar közönségről?

Persze, biztosan van, de ha megcélozzuk mondjuk PPC-vel a YouTube-ot, akkor nincs rá szükség. Hogy miért? Mert az az idő elmúlt.

Nem múlt el, Misu. A megrendelőt érdekli, kiket ér el a hirdetése. Miért? Mindjárt...

Tudom, bannereket lehet úgy vásárolni még, hogy a legjobb célzás amit a médiatulajdonos adni tud, hogy az autós rovatba teszi a férfiaknak szóló hirdetéseket, a gazdasági rovatba a bankokról szólókat.

Nem jól tudod, ezek azok az évek, amik már elmúltak! Persze, lehet így is, ha adott esetben elég. De szerencsére van más célzási lehetőség is!

De KÖNYÖRGÖM, mikor tűnik már fel valakinek, hogy 1.000.000 Ft-os banner kampány hoz 250 átkattintást, az 4.000 Ft per látogató? És laza 0.1%-os átkattintási arány... Tudom, a banner az image építő dolog, és egyébként is.

És egyébként is mi? Nem az image építésen van a hangsúly, hanem azon, hogy a banner értéke NEM AZ ÁTKATTINTÁS! Idén is csináltunk olyan kampányt, ahol az átkattintás irreleváns volt. Nem is volt a landingon érdemi tartalom! Tudom, ppc-s fejjel ez szörnyű hiba, de mégis, a kampány működött. Miért? Mert a bannerben BENNE VOLT az üzenet, ami eljutott a célcsoporthoz. Hogy honnan tudom, hogy eredményesen? Mert a kampány hatására bizonyíthatóan nőtt a hirdető forgalma a kampány időszakában. Ennyire egyszerű. És a megrendelőt nem is érdekelte, hány kattintás volt.

De PPC eszközökkel is lehet tuti banner kampányokat tolni, érdekes módon amikor tartalomfüggő célzást alkalmazunk, akkor a bannerek tudnak akár egész % átkattintási arányt is. Hoppá! De miért is?

Mert olyan embereknek jelenik meg, akiket a banner érdekelhet. Hogy milyen státuszú, hány éves, hol lakik az senkit nem érdekel, egy biztos, őket érdekli az amit látnak/kaptak.

Igen, a tartalmilag célzott hirdetés hatékonyabb lesz, ez így van. De a tartalom önmagában nem minden! Számos olyan példát tudok mondani, amikor a tartalom alapján történő célzás nem működik. A viselkedés alapú ugyanis sokkal jobban működik jónéhány esetben. Márpedig a ppc rendszerek csak nagyon korlátozottan alkalmasak viselkedés alapú hirdetés-célzásra. Vagyis a tartalmi, főleg a kulcsszavas célzás önmagában nem elégséges minden esetben! És ami jól működik a keresőben, egyáltalán nem biztos, hogy jól működik a tartalmak mellett...

És végre nem a bull*hittelés megy majd a mindenféle státuszokról és célcsoportokról, hanem a célzást meg tudjuk adni MINDEN EGYES felhasználó esetében. Mondom minden egyes felhasználónál, minden egyes keresésnél, egyenként. Csak ezt kell megérteni.

Nincs keresés a tartalom mellett! Tartalom van, ennyi. Már ott, ahol van tartalom egyáltalán... És nem, nem tudod minden egyes felhasználóról eldönteni, hogy őt érdekli-e a hirdetés vagy sem. Azt tudod csak mondani, hogy azoknak adod fel a hirdetést, akik az adott tartalmat "fogyasztják". De azt nem tudod, hogy valódi érdeklődők-e! 

Sajnos a klasszikus banner piac egyszerűen elment a lehetőség mellett. Nem fejlesztett ki célzási lehetőségeket, hatékonyabb formákat, egyszerűen jól elvoltak és számolták a pénzt.

Ez tételesen nem igaz. A komolyabb hirdetéskiszolgálók, mint amilyen pl. az Adverticum is, számos célzási lehetőségre ad lehetőséget. És igen, akár tartalom, akár "tag" alapúra is! A technológia itt van, adatbázisok vannak (vagy lehetnek), szándék nincs a használatra. Ügynökségi és hirdetői szándék. Ha a tartalomszolgáltatóktól pontosabb célzást várna el a piac itt hirdető szegmense, akkor meg is valósítanák secperc alatt ezt a hátteret. Mert az eszköz itt van, készen.

Hallottál mostanában olyat, hogy egy sales-es azt javasolja, mondjuk hogy napos időben hirdessenek cabrio-kat, és hétvégén családi autókat? Ugye? Egyszerűen nem készültek fel rá. De a marketingesek sem, vagyis pariban van a két csapat.

Pedig de, vannak ilyen javaslatok. Csak akik nem készültek fel ilyen megoldásokra, azok érdekes módon sok esetben a hirdetők. Én egyébként utálom a hirdetőkre fogni az elmaradást, hiszen az ügynökségnek kellene kisajtolni belőlük a hatékony megoldásokat. És hát végső soron eljutottunk oda, ahol szerintem az igazi gondok vannak. Az ügynökségekhez.

Mert alapvetően, mégis, a fentiek után is, igaza van Bobály Mihálynak: a célzás sokkal többet jelent, mint annak az eldöntése, hogy melyik rovatban és hány órakor jelenünk meg. A tartalomszolgáltatók pedig részben önös érdekből nem erőltetik azokat a megoldásokat, amelyek nekik nem előnyösek (lásd: kevesebb bevétel). Az ügynökségeknek, és igen, a hirdetőknek a dolga az, hogy keresletet teremtsen a piacon.

De a ppc akkor sem megoldás mindenre. Sőt, a lehetséges hirdetési bevételeket ismerve, jobbára a hazai tartalomszolgáltató piac reklám-finanszírozásának a végét jelentené, ha csak ez a modell működne.

És ezzel zárnám ezt a hosszú bejegyzést: azok a jó modellek, ahol mindenki jól jár: a hirdető és a tartalomszolgáltató is. Sajnos, a ppc modell nagyon egyoldalú: egész egyszerűen nincs benne annyi pénz, ami eltartana egy Indexet, egy Origót, egy blog.hu-t vagy bármi mást. És akkor vagy becsukják a boltot, vagy itt is fizetős kapukkal kell találkoznunk, mint történt az Szlovákiában.

Ez is egy lényeges szempont.

Pár napja keresett meg a Kiskapu könyvkiadó, hogy megjelent náluk egy kötet, "A Facebook kora" címmel, és a figyelmembe ajánlják, olvassam el, és esetleg írjak róla. Éltem a lehetőséggel, mert azt gondolom, Kindle ide, digitális Gutenberg-galaxis oda, a papír könyv azért mégiscsak papír könyv. Ráadásul végre egy olyan írás, ami magyarul jelenik meg, érdekes lehet sokunknak.

A könyvet Clara Shih írta, és tavaly jelent meg az USA-ban a második, átdolgozott kiadás. Így idén májusban ez a könyv minimum fél éves. Ami nagyon friss. Minden más esetben. De most a Facebook-ról van szó...

A könyv ugyanis gyakorlati kézikönyv is. Így számos jó, hasznos és használható példát tartalmaz. Másrészt az elmúlt fél évben a Facebook minimum két dolgot nagyon megváltoztatott. Az egyik a fülek száműzése a bal oldalra, és ezzel kb. együtt az fbml megszüntetése. A másik: ha valamit kirakunk a saját vagy céges falunkra, azt nem látja szükségszerűen minden követőnk. Így tehát ezekkel nem foglalkozik a könyv.

De minden mással igen. Ráadásként a Facebook mellett kiemelten ír a Twitterről és a LinkedIn-ről is, említés szintjén pedig ennél is többet kapunk.

A könyv amerikai. A szó jó és rossz értelmében egyaránt: kinti példák, kinti gondolkozás, kinti elvárások - és a jól megszokott szájbarágó stílus. Ami azért lássuk be, annyira nem baj. Sajnos a hazai példák értelemszerűen hiányoznak, és a hangsúlyok sem úgy alakulnak, ahogy az nálunk a piacon van. De ez érthető és elfogadható.

Mert a könyv jó. Oké, persze, érződik benne az a fajta hurrá optimizmus, ami olyan nagyon jellemző mindenre, ami odaát történik, de azt gondolom, ezt is meg kell tanulnunk: ez viszi előre azt az országot, érdemes lenne megpróbálni, hátha rajtunk is lökne egy kicsit. Ránk férne.

Nagy erénye a könyvnek, hogy bár általános tanácsokat is ad, de belemenősen foglalkozik több különböző területtel is. És tanácsokat ad nagy cégeknek, kisvállalkozásoknak, ügyfélszolgálati, HR, marketing, üzleti megoldásokkal, szóval nagyon sok dologgal. Plusz Twitter és LinkedIn, csak hogy a hangsüly ne maradjon el.

Majdnem 500 oldal, rengeteg fejezet, a végükön összefoglalóval, szinte tankönyvi precizitással, mégis olvasható stílusban. Persze kell hozzá az, hogy ismerjük a Facebook-ot, és legyen egy kis affinitásunk az üzlet ésvagy a marketing irányába.

De ha ez megvan, akkor meg kell venni. Mert bár vannak fenntartásaim, de ettől még mindenképpen ajánlom mindenkinek, aki szeretne üzletet csinálni a közösségi médiában. Szóval, céges marketingesek, ügynökségeknél dolgozók, egyetemi hallgatók, érdeklődők: a Kiskapu jót tett nekünk ezzel a könyvvel.

Lassan itt a személyi jövedelemadó bevallásának végső határideje, ilyenkor folyik a legkeményebben a kampány az 1 százalékunkért. Plakát, szórólapok, gyerekkel hazaküldött levelek, sokkoló vagy elgondolkodtató hirdetések, és 1% mindenhol.

Tényleg rengeteg cég izé, alapítvány szeretné, ha nekik adnánk azt az 1%-ot. Jó sok hirdetést látunk, igaz?

Csak az a gondom, hogy valahogy ezek a hirdetések nekem mind idegenek. Van persze több vonulat: az elgondolkodtató, a sokkoló, a tényközlő, a titokzatos, a... sorolhatnám tovább. Mind az érzelmemre akar hatni, mondván, ha nem adom nekik azt az 1%-ot, akkor nem vagyok gyerekbarát, állatbarát, környezetbarát, szürkebarát, és így tovább. Kb. mind a lelkiismeretemre utazik, hirdetésben legalábbis.

Pedig az adózás egy igazán racionális dolog: pénzt adunk azért, hogy kapjunk közszolgáltatást. És ebbe a folyamatba kerül bele egy kis adakozás is. És ez nekünk - elvileg - jó.

Csak éppen konkrétan fogalmam sincs, hogy melyik magát hirdető alapítvány mennyit is ér. Nem azt hirdetik, hogy tavaly mennyi jót tettek, meg hogy mennyi embernek/állatnak/növénynek segítettek, hanem engem próbálnak érzelmileg befolyásolni. Hát, köszönöm szépen, de nem szükséges. Pont racionális döntést fogok hozni: a gyerekek óvodai és iskolai alapítványai fogják kapni a százalékot. Az enyémet az egyik, páromét a másik. Mert ez így logikus. Kell magyarázni?

És elhiszem én, hogy a kutatások szerint a fent említett hirdetések a hatékonyabbak, de ha mindenki ugyanazt csinálja, valahogy elvész ez a hatás.

De a fentiek talán még a kisebb gond. Na, és ha eddig nem utáltatok, kedves közhasznú alapítványok, majd most!

Szóval az a történet, hogy az hirdet, akinek pénze van. Aki hirdet, annak több felajánlás érkezik, hiszen többen látják. Így aki sokat hirdet, annak még több felajánlás érkezik, amiből még több pénzt kap, amit mire költ? Bingó! Hirdetésre, hogy kapjon pénzt. Hát nem zseniális?

Oké, tudom, hogy a hirdetések ilyen esetben olcsóbbak, adott esetben ez is a támogatás része, stb. De csak azok tudják ezt megszervezni, akik megfelelő szervezettel rendelkeznek, ami megint csak pénz, működési pénz. Ez az egész adomány dolog a profiknak működik igazán! (És most a profizmus csúcsáról nem is beszélek, ők másik százalékot kapnak, hiszen sokkal jobban tudtak lobbizni.)

Nem hiszek a mesékben. Tudom, hogy szükség van ezekre az alapítványokra, és tudom, hogy szükségük van arra, hogy hirdetésekkel érjenek el minél több embert, akik nekik adják az adományokat. És tisztában vagyok vele, hogy sokat sarkítok. De amikor meglátom azt a számtalan óriásplakátot, bannert és szórólapot, ami ezekről szól, akkor valahogy ez a gondolatmenet fut végig bennem, nem tehetek róla.

Cinikus lennék?

Akik ismernek vagy olvasnak, tudják, nagyon kritikus tudok lenni. Meg is kaptam pár hete Pollner egyik bejegyzése után, hogy én vagyok az online marketing Dr. House-a. Tetszett ez a cím...

Szóval kritikus vagyok, és ha valamit ismeretlenül meglátok, akkor abban először a rosszat keresem, majd ha meggyőző az, amit látok, elkezdem figyelni, de kell némi idő, hogy meg is szeressem. Napokban nézegettem, milyen rss forrásokat követek, és hát számtalan olyan blog van, ami nagy lendülettel elindult, aztán 2-3 bejegyzés után kipurcant. És még több olyat látok, amelyik tetszhalott: csak nagy néha jelennek meg bejegyzések.

Ezért is folyamatosan keresem az új dolgokat, és így találtam rá még tavaly a SocialTimes.hu-ra is. Akkor már volt egy olyan menü az oldalon, hogy "Konferencia". Mögötte nem volt semmi... Előre fogtam a fejem, te jó ég, mi lesz ebből! Aztán elkezdtem olvasni az oldal hír részét, közben megjelent ugye a hozzájuk köthető hazai Facebook mérési rendszer, majd meghallgattam Radisics Milán egyik előadását - és egyre jobban tetszettek.

És bár van pár kritikai észrevételem, amiket el is mondtam azóta az oldal készítőinek, de egy dolgot látok: a SocialTimes.hu csapata ért ahhoz, amit csinál.

És most csinálnak májusban egy konferenciát is, SuperSocial címmel. A korábban üres menüpont feltöltődött tartalommal. Érdemes megnézni, hasznosnak tűnik a nap programja. És én is ott leszek, a Twitter üzleti felhasználásáról fogok előadást tartani. Már készülök, anyagokat gyűjtök előadásomhoz, bár május 18-ig még van jó pár nap. Meg is örültem a Marketingkommunikáció Blog Twitteres kutatásának, egészen jól bele fogom tudni építeni az anyagomba.

Ez a közösségi média dolog nagyon pezseg most. Érdekes nyárnak nézünk elébe!

Azért az ugye világos, hogy a minél jobb és kifinomultabb célzási technikák nem a felhasználóknak akarnak kedvezni?

Megint olvastam egy helyen, hogy azért jó, ha minél pontosabban tudunk célozni, azért jó, ha pl. szóbeszéd marketing segítségével ismerősök ajánlásán keresztül jön létre az "esemény", mert az milyen jó a felhasználónak, így nem kap kéretlen reklámot, csak olyat, ami neki majd tetszik.

Hát nem. Ez így ebben a formában minimum erős csúsztatás. A tény továbbra is tény marad: azért célzunk, azért használunk direkt eszközöket, mert így sokkal nagyobb valószínűséggel tudunk eladni valamit. És a célzás mindössze abban segít, hogy hatékonyabbak legyünk. Így végső soron majd csökkenti az egy ügyfélre eső bekerülési költséget.

Mert azért azt érdemes tudni, hogy az általunk megvásárolt, fogyasztott, használt jószágok jelentős része tökéletesen fölösleges. Még valódi igényünk sincs rá. Ezeket az igényeket ugyanis a marketing teremti meg, azért, hogy a cégnek bevétele legyen. A pontos célzás pedig nagy eséllyel abban segít, hogy sokkal személyesebb üzenetek átadásával tudjunk igényt teremteni.

Van otthon lapos tévéd? És rendes HD vagy full HD? És ettől jobbak lettek a filmek? Jobban élvezed? És mégis, hány filmet néztél már meg HD-ben vagy full HD-ben?

Van, akinek erre pozitív válasza vannak, igen. Kisebbségben. Erős kisebbségben. Mindenki másnak csak "kell" a cucc, mert az jó, ha van, ettől leszünk például modernek.

Mi, marketingesek teremtettük meg azt az igényt, hogy LCD tévéd legyen. És ha pontosan el tudom érni azt, aki éppen tévét vásárol, annak bizony nagyobb eséllyel tudom ajánlani x vagy y márkát.

És elárulok egy titkot. Ezen az egészen a Facebook sem segít, sőt. A világunkat az igényteremtés és annak maximális kiszolgálása vezeti. És igen, a közösségi hálón sem csinálunk mást. Feldobunk egy szép fotót, írunk vicceseket, hasznosakat, segítünk elintézni az ügyfélproblémákat, és közben fél szemünk a profiton csüng: vajon akkor most ettől több lett a lé?

Nem kell hát bedőlni annak a dumának, hogy a felhasználónak lesz mindettől jó. Ez is olyan bullshit, mint sok más ebben a szakmában: néha magunknak sem merjük bevallani a pőre igazságot.

A Szövetség az Elektronikus Kereskedelemért Egyesület, vagyis a SZEK konferenciáján vagyok, és arról tartottam előadást, milyen trendek várhatóak az online marketingben a következő tíz évben. Az előadás persze nagy kihívás, hiszen a "franc tudja", de mégis, lehet extrapolálni a tudott dolgokból. Aztán hogy ez lesz-e a jövő... majd visszatérünk 10 év múlva, igaz?

Az előadás elején azzal kezdtem, hogy nem lehet egy nagy trendet megállapítani, sok kisebb trend van, ezeket igyekeztem összeszedni. És még egy fontos dolog: ezek online marketing trendek, nem technológiai trendek.

Ja, és az induló gondolat: olyan gyorsan nő az internet, mint ahogy elkezdett tágulni a világegyetem az ősrobbanást követően.

Íme a prezi:

Elfáradtam, de jó volt. Ez a rövid összefoglalása a mai és tegnapi napnak, a Média Hungary 2011-nek. Kedden tartottam egy rövid előadást arról, milyen lehetőségek adódnak mobilon hirdetni - igyekeztem egy összefoglaló előadást összerakni.

Érdekes, hogy a mobil fókusz a hirdetési megoldások kapcsán is nagyobb figyelmet kapott. Például az Adverticum a standján olyan szórólapot (is) osztogatott, amin már mobilos hirdetési eredményekről is beszámolt. Beszámolhatott, mert a Adverticum Adserver NG tökéletesen alkalmas arra, hogy a weboldalak mobilos változatain, vagy az applikációkban hirdetéseket helyezzünk el.

És akkor a számok, azt követően pedig az előadásom.

Adverticum mobilhirdetések fél év alatt:

• 20 kampány
• 1,2 millió hirdetés megjelenés
• 15 ezer kattintás
• 1,25%-os átlagos átkattintási arány
• HTML 5 megjelenítés

Ha valami fontosabbnak, jelentősebbnek néz ki, mint amilyen, ha valami kis apróságot ilyen-olyan okból felfújunk, akkor azt szoktuk rá mondani: nagyobb a füstje, mint a lángja. Én ezt annyival egészíteném ki, hogy van, amikor csak füst van: láng nincs is.

Napról napra találkozom ilyen netes szolgáltatásokkal, használom is azokat. Persze, ez a csak füst állapot, jobbára a hazai piacra igaz. Máshol ismert, sikeres, fontos szolgáltatások idehaza sokkal jelentéktelenebbek, súlytalanabbak. A legismertebb ilyen - legnagyobb sajnálatomra - a Twitter. Míg világszinten 200 milliót meghaladta a regisztráltak száma, és milliós nagyságrendű aktív felhasználója van, addig idehaza egy jobbára marginális csoport használja csak. Az aktív felhasználók száma a legpofátlanabbul felfelé kerekített becslések szerint sem haladja meg az 50 ezer embert. Annyit, amennyit egy-egy jobban pörgő, ismertebb blog is tud hozni a hazai piacon...

Aztán ott van a Foursquare. Nemhogy kevesen használják (pár százan talán), de regisztrációból is kevés van (lehet, eléri a 10 ezret? nem találtam adatokat sajnos). Sőt, még hallani is alig hallottak róla, szemben a Twitterrel.

Vagy ott van a Tumblr. Izgalmas, különleges blog szolgáltatás, de egy szűk réteg játszótere ez idehaza. Nem épült be az ismertebb szolgáltatások közé.

Ma volt szerencsém meghallgatni egy érdekes előadást Miskolczy Csabától, aki a Szilícium Völgyről (is) beszélt. És ami a megdöbbentő: az elmúlt egy hétben 23 startup cég kapott ott összesen közel 288 millió dollár befektetést! 23 olyan cég, akikről jobbára semmit nem hallunk idehaza... Bővebb adatok erre.

Ezekből is látszik, nem vagyunk sem nagy, sem meghatározó piac. Sőt, marginális piac vagyunk, ha a nemzetközi illetve USA trendeket nézzük.

Cserébe vannak helyi sajátosságaink, hazai trendjeink. És mondanám, hogy hazai sztárjaink is, de sajnos egyre kevesebb. Jó lenne tenni azért, hogy ha nem is heti 20+, de legalább negyedévi 20+ befektetésre érdemes startup-unk lenne.

És akkor lehetnének helyi lángok, remélhetőleg nagy-nagy füsttel: vagyis beszélnének ezekről annyit, mint az alig használt külföldiekről.

Csak röviden.

Az online marketing egy kicsit olyan, mint a tenger. Soha nem nyugszik meg teljesen, állandóan változik. Vannak csendesebb időszakok és van, amikor vihar tör ki, és rövid idő alatt megváltozik egy csomó dolog.

Megszoktad már az állandó változást? Sőt, lubickolsz benne? Ha igen, akkor neked való az online marketing. Ha nem, ha ez téged zavar, frusztrál, akkor jobb, ha más munkát keresel. Olyat, ahol nem kell minden nap tanulnod.

 A fenti címmel tartottam előadást a mai MeetOff-on, íme a prezentációm:

A Facebook növekedési sebessége megdöbbentő. Biztos voltak hasonlóan növekvő szolgáltatások idehaza korábban is, de a Facebook az első, ahol több-kevésbé publikus adatokat láthatunk, gyorsan frissülve. Hiszen a Socialbakers.com-on akár napi szinten is nyomon követhetjük, éppen hány magyar regisztrált felhasználónál járunk.

Ez viszont azt is jelenti, hogy nem szabad gyanútlanul régi előadás adatait előszedni. A mai Online marketing trendek konferencián Szeder Péterrel beszélgettünk erről, és ő mesélte, hogy volt olyan, amikor két előadás között három nap telt el, és az a három nap elég volt ahhoz, hogy 100 ezerrel nőjön a hazai felhasználói szám!

Ez azt is nagyon jól mutatja, hogy bizony ha valami divattá válik, az az interneten nem hetek, hónapok kérdése, hanem akár napok kérdése lehet. Egy jó és szerencsés szolgáltatás képes földindulást okozni. Szerencsére ilyen csak nagyon ritkán van, de ha van...

Ugyanakkor van ennek a növekedésnek egy másik olvasata is: mégpedig az, hogy a felhasználók nagyon gyorsan képesek mozogni, dönteni, és ezzel ugyanilyen mértékben képesek akár ledönteni is szolgáltatásokat. És ha a divat szele éppen rossz irányba fúj, akkor bizony egyszer csak azt veszi észre egy befektető, hogy az a szolgáltatás, amiben a pénze van, hirtelen kiürült... ez pedig riasztó is lehet. Éppen ezért kell nagyon figyelni a felhasználói igényekre, és nem szembemenni azokkal. De önmagában még ez is kevés lehet. Jól látszik ez a MyViP példáján: bár fejlődő és változó szolgáltatásról van szó, és az utóbbi időben olyan időszakokban is innovált, amikor más nem (pl. az MSN integrálása), mégis, ahogy átmentek a felhasználók a Facebook-re, valahogy elkezdtek megfeledkezni egyik korábbi kedvencükről.

Ja, igen, van itt még valami, amire felkaptam ma a fejem. Ez volt az, ami nagyon elgondolkoztatott. Nem is érdekes, melyik cégről van szó, a lényeg a következő: az iWiW ugye az utóbbi hónapokig elég korlátos szolgáltatás volt, sok dolgot nem lehetett csinálni, és nem is csináltak az emberek. De mivel ott voltak sokan (ne feledjük, egy éve még csak fele ennyi hazai Facebook felhasználó volt), így ott volt érdemes követői kört építeni. Nos, ezt egy promócióban az egyik márka meg is tette, majd ezeket az embereket szépen néhány hét alatt "átcipelte" a Facebook-ra, ügyes akciókkal arra vette rá, hogy a Facebook-ra is regisztráljanak és kövessék őt.

Vagyis az iWiW bázisán saját önös érdekből (tudnillik kellett az interaktívabb felület) a Facebook-ot építette.

Tanulság? Vannak kiemelten fontos célcsoportok. Ilyenek például a hirdetők... És kell még tanulság? A hirdetők nemcsak elindítani, de megállítani és megfordítani is képesek lehetnek folyamatokat. És erre aztán tényleg érdemes odafigyelni!

Úgyis sok a vevő, vége a válságnak? Eleged van, hogy mindig ki kell küldeni hírlevelet? Rombold le a bizalmat, csinálj magadból bazári majmot, belefér, nem igaz?

Íme, mutatok is egy jó módszert, legyen ez egy esettanulmány. Van egy jó nevű japán márka, jelesül a Panasonic. Te most a példában ennek a márkának az egyik hazai kereskedője vagy. Csinálsz egy jól hangzó webes áruházat, Panasonicclub néven, amire jönnek is az érdeklődők. Fel is lehet iratkozni, meg minden. De ugye azért iratkoznak fel az emberek, mert a Panasonic dolgok érdeklik őket. Esetleg még a Technics termékek.

Aztán amikor eleged lesz abból, hogy ennyi ember akarhat nálad vásárolni, akkor a legújabb hírlevélbe beleraksz két valamit (mondjuk lapos TV-t) akciósan, hogy mégis úgy nézzen ki, mintha ez egy normális hírlevél volna, majd ezt követően pár oldalon keresztül hirdetsz egy új közösségi oldalt, "ami fizet Neked".

Benne mindenféle zöldségekkel, idézek is:

Nagy az izgalom az új oldal körül, mert éppen most értesül mindenki erről. Aki most csatlakozik, csak nyerhet, hiszen ÉPPEN MOST is ezrek, tízezrek regisztrálnak, majd százezrek, majd pedig milliók fognak becsatlakozni. Már az elkövetkezendő hetekben izgalmas fejlemények várhatók.

Mint látod, nagyon fontos, hogy ne legyen semmi köze az eredeti szolgáltatásodhoz! Az is fontos, hogy éreztesd, ezzel leginkább Te magad jársz jól, hiszen ha nem is konkrétan, de a szövegezésből, tartalomból azért jöjjön le, hogy ez egy újabb beszervezős MLM buli!

Küld ezt tehát ki a hírleveled előfizetőinek, és a hatás garantáltan nem marad el! Persze, ez nem elég ahhoz, hogy a boltot be kelljen zárni, de jó úton haladsz ahhoz, hogy teljesen leépítsd a feléd eddig meglévő bizalmat. És ha van egy kis szerencséd, akkor valaki el is küldi majd ezt a hírlevelet az általad is képviselt Panasonic-nak, így az is lehet, rövid úton megoldódik ez az egész munka problémád, és hamarabb bezárhatod a boltot.

Hát nem csodálatos ez a megoldás?

(Fontos, hogy a fenti írásban található példa nem a Panasonic.hu-ról, hanem a Panasonicclub.hu-ról, illetve annak hírleveléről szól!)

Mindig is érdekelt, hogy ez a kis világunk, a szakterületünk, merre tart, hova fogunk eljutni pár hónap, pár év múlva. Így izgatottan várom a VII. Mfor Marketing Konferenciát, aminek az alcíme online marketing trendek 2011.

A konferencia körbejárja a különböző fontosabb területeket: az online marketinget általában, a SEO, a mobil marketing, a social marketing, az ambient marketing várható újdonságait. A rendezvény elején megismerhetik a résztvevők részletesebben is az IAB online reklámköltési riportját és a konferencia egy beszélgetéssel fog zárulni.

Aki szeretne jönni, az még tud jelentkezni a konferencia weboldalán. Ráadásként ha a regisztrációnál a megjegyzés rovatba beírja, hogy "Onlinemarketing.hu Kft." ügyfél vagy olvasó, akkor 15% kedvezményt fog kapni. Szerdáig még lehet jelentkezni, a konferencia csütörtök délután lesz!

A hazai könyvpiac elindult azon az úton, amelyen a hazai zenei piac már megbukott. Az elektronikus könyvolvasó eszközök robbanásszerű terjedése ugyanazt a hatást fogja kiváltani, mint az mp3 játszók elterjedése váltott ki. Ha van egy eszközöm, arra kell a tartalom. Akkor is kell, ha csak ritkán "fogyasztom" azt. Kell, mert az enyém lehet.

A zeneipar egy jelentős része nem ismerte fel időben, hogy le kell mondaniuk a profitjuk egy részéről, hogy maradjon bevételük. Nem adtak és nem adnak normális minőségű digitális zenéket, így a felhasználók nem tehetnek mást, mint illegálisan szerzik be azokat. Illetve nem is illegálisan: a letöltés nem bűn, csak a megosztás az. Ha nem torrenttel töltök le zenét, akkor legálisan teszem azt. Bevétel meg nincs. A zenei kiadóknál legalábbis.

A könyvesek most azt hiszik, majd a CD hangzása a könyv tapintás önmagában képes megállítani az elektronikus terjedést. És igazuk is van. Mondjuk 10-20%-ban. Vagyis mindig lesznek olyan könyvek, amiket majd meg akarunk venni. Olyanok, amiket fel akarunk tenni a polcunkra. Olyanok, amiket nézegetni, lapozgatni akarunk.

De a könyvek egy jelentős része nem ilyen! Például a tankönyvek nem ilyenek. Azok sem ilyenek, amiket egy, max. két alkalommal akarok elolvasni. Például a Dan Brown "remekművek". Aztán pedig ott van az a praktikum, hogy utazás közben nem mindegy, egy könyvet cipelek pl. a repülőn, vagy egy e-könyv olvasót, rajta kisebb falusi könyvtár tartalmával.

A könyvszakma most még válaszút előtt áll: vagy csinál gyorsan egy többé-kevésbé közös platformot, olcsó könyvolvasókkal árasztja el a piacot, elfelejti a másolásvédelmet és könnyű fizetési megoldást biztosít (vagyis kb. lemásolja az Amazon-t), vagy úgy jár, mint a zenepiac: évről-évre újabbnál újabb segítségkiáltásokat hallat, átkozza az internetet és a "tolvaj" felhasználókat, és lassan de biztosan tönkremegy.

Nem lenne ez utóbbi jó senkinek. Most, hogy az állam gyakorlatilag kivonul a kultúra támogatásából, és hacsak nem történik egy kisebb csoda, megszűnhet a hazai minőségi irodalmi-tudományos könyvkiadás, a mainstream piacra dolgozó könyvkiadók nehéz helyzetbe kerülésével a magyar nyelvű új tartalmak megjelenése kerülhet veszélybe.

De a fogyasztók nem fognak "rendesek lenni", nem lesznek lojálisak. Ha valaki megkapja a Harry Pottert ingyen egy file-ban, akkor nem fog érte 5 ezer forintot fizetni. Felrakja az olcsó! Kindle olvasójára, és pont nem érdekli, hogy sem a fordító, sem a tördelő, sem a korrektor, sem az író(nő) nem kapott egy fillért sem. Aztán majd ha pár év múlva nem lesz, aki vegyen kiadási jogokat, nem lesz, aki fizessen a fordításért, akkor lesznek kalózfordítások. A népszerű könyvekből. A többiből meg... semmi.

Negatív vagyok? Talán. A zenei ipar nagy előnye, hogy a külföldi számokat nem kell lefordítani, a hazai zenészek meg megélnek (többé-kevésbé) a koncertezésből például. Hazai írók fognak írni maguknak, a fióknak, esetleg saját e-kiadásban szétszórják a műveiket. De ha a jelenlegi könyvkiadási üzleti modell összeomlik, és nem lesz helyette más, akkor nem fog senki fizetni a fordításokért. Meg az írásért sem. Nehezen képzelem el, hogy az írók és fordítók majd végighaknizzák a vidéket, hogy legyen pénzük. Pedig milyen jól is hangzana: ma este felolvasó est lesz a művházban, közvetlenül a mise után!

A jövő egyértelműen a könyvkiadók és könyvterjesztők felelőssége. Igenis tanulni kell a zenei piac hibáiból, és el kell fogadni: ha nem menekülnek előre, be fogja darálni őket az internet.

Hát, ébresztő!

Megjelent egy írás pár napja arról, hogy mikor érdemes a közösségi médiában (elsősorban Facebook-on és Twitteren) publikálni, ha azt akarjuk, hogy nagyon hatékonyak legyünk. Aztán ezt most páran jól kétségbe is vonják. Kinek higgyünk akkor?

Itt van az eredeti hír és itt van annak bírálata.

Vagy egyáltalán hinnünk kell bárkinek is?

Ezekkel a felmérésekkel örökké problémáim voltak. Jelesül mindjárt kettő is. Az egyik nagyon egyszerű: a legtöbb ilyen valamilyen nemzeti piacon készül, ami nem a magyar piac. A másik pedig az, amit örökké mondok minden vulgármarketinges wolfgáborszökevény áloktató "infoterméke" kapcsán: nincs két egyforma cég. Hiába vannak akár ugyanazon a piacon és például versenytársai egymásnak, akkor sem szükségszerű, hogy ami az egyiknek működik, az a másiknak is fog. De ezt a nagy cégek tudják is. Ott van például az Adidas és a Puma: testvérek csinálták, egymásnak versenytársaként. Mégis teljesen más stratégiával, teljesen más megoldásokkal igyekeznek piacot szerezni. Nagyon nem elég másolni a másikat. Mert lássuk be, az, ha abból indulunk ki, mi a jó a másik cégnek, az másolás.

Ettől persze vonhatunk le általános következtetéseket, de a saját esetünk igenis eltérő lehet. Így aztán én hasznosnak tartom bár az ilyen adatok közlését, de mindig fenntartásokkal fogadom: ami jó a tehénnek, az nem biztos, hogy jó a bikának.

De akkor mégis mikor publikáljunk Facebook-on? Hétvégén? Vagy este? Esetleg reggel?

Mit tudom én. Az cégtől, a követőktől és a tartalmaktól is függ. Ami például az Onlinemarketing.hu Facebook oldalán működik, az nem működik az Intersport.hu Facebook oldalán. Ezt most tapasztalatból mondom. Vagy ami Twitteren bejön időszak, az nem működik a Facebook-on. Mindent érdemes kipróbálni, és aztán hajrá: állítsunk saját szabályokat.

Végül nem szabad elfelejteni, hogy a közösségi média jelenlét van a cégért, és nem fordítva. Ha mondjuk az Intersport holnap nyit egy új áruházat Érden, akkor az arról szóló hírt most kell kiraknom, és nem szombaton, amikor már rég megnyitott. Nem várhatom meg a sportosan-aktív időszakot, nem?

És most megyek is felrakni a hírt...

Gyerekként nem marketinges akartam lenni, na.

Írtam már a nem oly rég megjelent Online üzlet és marketing könyvről. Azóta több rokonom is látta (naná, dicsekszik az ember, gyarló vagyok, na), és az az egyöntetű vélemény, hogy nagyon jó, nagyon tetszik, nagyon gratulálnak, de egy büdős szót nem értenek belőle.

Oké, persze, ez egy inkább marketingeseknek írt könyv, de azért elgondolkoztam azon, hogy vajon mennyire lehet egyszerű dolga egy olyan embernek ezen a területen, aki nem tanult marketinget és nincs is affinitása. Közben meg a világ "elvárja", hogy értsen ehhez.

És itt most nemcsak egyszerűen a kkv-k világára gondolok, hiszen a multik vezetői sem elsősorban marketingesek, maximum - jó esetben - közgazdászok. Pedig sok-sok olyan marketinges módszer van, főleg most a közösségi média térnyerésével, amely szinte elvárja egy teljes cégvezetéstől, hogy minimum megértse, mire és főleg miért jó ez nekik. Vagyis dönteni nagyon sokszor nem a marketinges tudásúak döntenek.

Márpedig ez kicsit átgondoltatja velem azokat a szövegeket, amiket írok. No nem itt, a blogon, a törzsolvasók reményeim szerint marketingesek, vagy legalább megértik a marketing szöveget, hanem más esetekben. Bár a franc tudja. Várjam el inkább, hogy aki ilyen dolgokra kíváncsi, az más forrásból szerezzen legalább egy alap marketing tudást?

Szerdán volt a 2. Smartmobil konferencia, és mivel voltam a tavalyin is, így volt összehasonlítási lehetőségem. Ez sokaknak nem adatott meg, egy év alatt nagyon sok dolog történt a világban, és ez a konferencia minden pillanatán érződött is.

2010-ben a Smartmobil - akkor még iPhone vs. Android - konferencia az érintettek és a szakmailag érdeklődők konferenciája volt. Így is sokan, 300 körülien mentek el rá, de az "általános műveltető" előadások mellett voltak nagyon kocka programozós előadások is. Én amikor aznap odaértem, elsőként egy ilyenbe hallgattam bele, és megmondom őszintén, felét se értettem annak, amit az előadó mond - miközben a terem tele volt, és feszülten figyelt hallgatóság.

Aztán eltelt egy év. Mára a mobil nem lehetőség, hanem valóság. Az okostelefonok lassan a csapból is folynak, a tablet-ek megjelenésével és kezdődő térhódításával pedig egy teljesen új világ formálódik. Egy olyan új világ, ahol megváltozik még az az internet is, amit eddig azt hittünk, annyira jól ismerünk.

És persze megváltozott a közönség is. Lehet, idén is ott volt mindenki, aki tavaly, de végül idén 750 főnél zárták le a jelentkezést a szervezők. Mitől lett hirtelen ennyire sexy ez a téma? Illetve: miért jöttek el ennyien?

Nem az előadásokért, úgy sejtem. Bár folyamatosan sokan voltak a termekbe, és délután már három helyszínen folytak az előadások, és azok jók is voltak. Amit én éreztem, amit én láttam, az a várakozás és kíváncsiság. Azt éreztem a levegőben, hogy senkinek nincs arról fogalma, mi lesz itt még az elkövetkező években (sőt, hónapokban), de senki nem akarna lemaradni arról, ami majd lesz, legyen az bármi.

Ezért itt kell lenni, figyelni, rácsodálkozni és beszélgetni azokkal, akikkel egyébként is szoktunk.

Szerencsére tényleg sok hasznos infó elhangzott, jobbára olyanok, amelyek itt-ott összegyűjthetőek a netről is, de azért lényegesen egyszerűbb és gazdaságosabb mindezt egy napba tömörítve meghallgatni. És persze jó érzékkel a szervezők meghívták az összes fontos hazai tartalomszolgáltató vezetőit is, így aztán üzleti hitelességből sem volt hiány.

A 2011-es konferencia tehát már sokkal inkább az érdeklődők és a szélesebb szakma konferenciája volt. Egy olyan rendezvény, ahol többé-kevésbé jelen volt mindenki, aki majd a következő időszakban meg fogja határozni a hazai mobilos tartalmak fejlődését, a hazai mobilos üzletek hátterét.

A kockák, a látnokok, a kódolók is itt voltak, de a szerepük érezhetően a háttérbe szorult. Ők majd előbb-utóbb megcsinálják a maguk Smartmobil MeetUp-ját, ahol szakmázhatnak. A Smartmobil konferencia pedig seregszemle lett. Szükséges, fontos, és meghatározó rendezvény. Gyorsabban kinőve a semmiből, mint amilyen gyorsan tényezővé váltak az okostelefonok a piacon.

Emlékszik még valaki az ötéves tervek időszakára? Amikor Pártunk megmondta a tutit, és felvázolta, mi fog történni az országban a következő öt évben. És az is történt! Vagy nem... de a statisztikák szerint igen!

Lehetne egy ilyen ötéves terv az, hogy mindenkinek legyen internete. Milyen jól is hangzik! És akkor majd lehetne bármilyen célcsoportra célozni! Mert ugye marketingesként engem ez a része is érdekel...

Egyébként ez a mindenkinek internet egyre kevésbé lehetetlen. Hiszen elvileg mobilja mindenkinek van (oké, majdnem mindenkinek), és ha a mobilon tud netezni, akkor az már nem egy rossz dolog. De ahogy kinéz, a legnagyobb jóindulattal sem lesz 50%-nál nagyobb az elkövetkező években az okostelefonok, vagyis a zsebre vágott számítógépek száma. A többség még mindig butatelefont, vagy ahogy a szakmai zsargon mondja, feature-phone-t használ.

Persze tudjuk, hogy erre is van megoldás. Például az Opera Mini egy olyan évek óta ismert és rendelkezésre álló megoldás, amivel a legtöbb telefont meg lehet tanítani internetezni, ráadásul ugye tömörítve kapjuk meg az infót, vagyis nem is kell annyi sávszélesség neki, és nem is forgalmazunk annyit.

Ismert dolog, nincs benne semmi újdonság, de lássuk be, pont azok használták, akik azóta bőven okostelefonra váltottak.

És itt kapcsolódik a gondolatmenetem egy mai Telenoros sajtótájékoztatóra, ahova voltak oly kedvesek meghívni, mint bloggert. Ugyanis egészen illusztris előadók egyrészt elmondták mindezt a jóságot az Operáról meg a piacról, amit leírtam, másrészt meg reklámozták a Telenor új szolgáltatását, ami egy sms elküldésével máris elérhetővé teszi az internetet bármilyen telefonon. Az történik, hogy az sms egyrészt megrendeli a szolgáltatást, másrészt küld egy válasz sms-t, amiben ott a link, le lehet tölteni az Opera Minit. Ráadásként 3 hónapig ingyenes a szolgáltatás, onnantól meg havi egy ezres körüli pénz.

Ez volt itt fent a reklám helye, igen. De nem öncélú reklámnak szántam. Azt látom ugyanis, hogy az ilyen akciók közelebb viszik az embereket a telefonos internethez. Olyanok is kipróbálják, akik eddig el se tudták képzelni, hogy a telefonuk - és általában a telefon - alkalmas ilyenre. Ha pedig megszokja, majd az új telefonja már okostelefon lesz.

És szépen lassan azt vesszük észre, hogy az így edukált emberek is növelik a hazai internetpenetrációt. Márpedig ez előbb utóbb azt jelentheti, hogy teljesülhet az ötéves tervünk.

Igaz, piaci alapokon.

Okosabb vagy, mint a telefonod?

Szerencsére nem erre a kérdésre adott pozitív vagy negatív válasz alapján dől el, mit nevezünk okostelefonnak. Én szívem szerint azokat a készülékeket nevezném annak, amelyek inkább kis számítógépek, amikkel lehet telefonálni is, és nem nagyranőtt telefonok.

Kétségtelen, éppen most éljük át a legjelentősebb mobiltelefon bumm-ot - már persze akkor, ha az a fontos, hogyan lesz egy alapvetően hangtovábbításra kitalált eszközből elektronikus svájci bicska: egy olyan kommunikációs valami, amivel internetezhetünk, chat-elhetünk, játszhatunk, és így tovább.

De hol állunk most? Erről szól többek között a szerdai Smartmobil konferencia is, de erről szól az NRC alábbi infógrafikája is. Kattintásra nagyobbra nő, bár nagyon nagyra, érdemes talán letölteni.

A kormány, felismerve, hogy az internetezés árát mennyivel drágítja a sok haszontalan információ, azonnali hatállyal az alábbi intézkedéseket vezeti be:

2011. április 1-től tilos lesz 10 kilobyte-nál nagyobb bannerekkel hirdetni.

Tilos a flash címlapok használata.

Szigorúan tilos mindenféle videó és zene letöltés, kivéve, ha azokat a Kereszténydemokrata Néppárt Nemzeti Kultúráért felelős bizottsága engedélyezi.

Nem ajánlott külföldi szolgáltatások használata, hiszen a külföldi internet forgalom is negatívan befolyásolja az ország pénzügyi mérlegét.

Naponta csak egy alkalommal szabad olvasni a híreket tartalmazó portálokat. Ezen szabály alól kivételt képeznek a legalább 95%-ban magyar tartalmakat tartalmazó portálok.

Magyar tartalomnak számít minden olyan tartalom, amelyet a Magyar Távirati Iroda állít elő. 

Pornográf tartalmakat tartalmazó oldalak csak hetente egy alkalommal látogathatók, de ehhez külön engedélyt kell kérni a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság vezetőjétől.

A kormány - a legfőbb közjogi méltóság védelmének a céljából - betiltja az interneten a helyesírást.

Végül a kormány azonnali hatállyal betiltja április 1-ét.

Kérdésünkre Szalai Annamária mindehhez ennyit fűzött hozzá: "Értjük Mi a Viccet, de nem szeretjük!"