Onlinemarketing blog

Pár éve már, hogy a Varga Pincészetnek (Vargabor) csináltunk egy kampányt, és bár azóta nagyobb reklámokban nem működtünk közre velük, azért tartjuk a kapcsolatot. Ennek kapcsán alakult úgy, hogy technikailag átvesszük a Facebook-on futó kampányukat. Ez az átvétel az utóbbi napokban történt, és érdekes dologgal szembesültünk - talán nem haszontalan, ha megosztjuk.

A kampány célja a Varga Pincészet Facebook-oldalának a promóciója, tehát belső hirdetésekről beszélünk a rendszerben.

Az átvételt eredetileg úgy csináltuk, hogy leállítottuk a Vargabor saját kampányát, a szövegeket bemásoltuk a mi accountunkba (OM account), és elindítotuk a kampányt.

A kampány a régi helyén úgy futott, hogy az ajánlott bid (tehát az ajánlott kattintási díj) 18 eurocent volt, így lett rengeteg megjelenés és persze sok kattintás. A hirdetések áthelyezése után az ajánlott bid 50 eurocent lett! Két és félszeres növekedés, ugyanazokra a szövegekre, ugyanazon belső landing page-re. 

Ha nem állítottuk ennyire a licitet, akkor nem volt megjelenés se... Ez így nem is jó, meg drága is... Elkezdtük vadászni, mi lehet a baj, és végül az ügyfél (Varga Bálint, ne legyen névtelen) volt az ügyes. Mint kiderült, önmagában az átállás sem volt már jó...

Tehát a következőt kellett tenni: első körben törölni az összes hirdetést. Aztán az OM accountot admin joggal hozzá kellett adni a Vargabor csoporthoz (ez ugye a landing page). Majd ezt követően innen kellett a kampányt indítani a "Promote your page" gombbal. Nos, ez eredményt hozott: az ajánlott bid 19 eurocent lett!

Végül még egy tapasztalat: január óta kb. 50%-al nőtt az egy kattintásra eső költség. Látszik, hogy egyre többen használják itthonról is a Facebook hirdetési rendszerét.

Ezúttal is köszönöm Varga Bálint és a Varga Pincészet közreműködését, és azt, hogy megírhattam ezt a bejegyzést!

Alábbiakban csorbítatlanul közlöm a Szörcs.hu anyagát:

Magyar Internetes Tartalmak Trendjei
A Szörcs Magyar Kereső havi adatai alapján
2010. február

POLITIKAI ADATOK A VÁLASZTÁSOK KAPCSÁN

A politikai választási kampány kezdete óta 25%-kal több belpolitika tartalom keletkezik az internetes híroldalakon. Az internetes közösséget látszólag jobban érdeklik a választások mint a hírszerkesztőket; a blogokon ugyanez az arány 35%-os.

Pártok említése

2010 februárjában, közeledve a választásokhoz az összes párt növelni tudta az internetes jelenlétét. A Szörcs Magyar kereső adatbázisának segítségével a hazai online tartalmakban megvizsgáltuk, hogy az előző hónaphoz képest mennyivel változott a pártok februári említésszáma.

Legnagyobb mértékben az LMP tudott növekedni, őket közel kétszer annyiszor említették februárban, mint előző hónapban. Az MDF emlegetettsége 18%-kal nőtt, MSZP-é 17%, a Jobbiké 10%, a Fideszé pedig csupán 5%-kal.

Februárban összesen 1 millió 200 ezer online tartalom említette a Fidesz nevét. A MSZP-nél ez a szám 980 ezer, amelyel az LMP a februári ugrást követően, 900 ezres értékkel veszi fel a verseny. Az MDF-nél 730 ezer a Jobbiknál pedig 660 ezer volt ez az érték.

A pártokra vetített tartalmak számában azét nincs feltűnően nagy eltérés, mert nagy az átfedés közöttük. Ha egy tartalom legalább egy párt nevét megemlíti, akkor 55% arányban megemlíti legalább egy másik pártét is.

Ez a jelenség a Fidesz – MSZP között volt a legkiugróbb: 67% az átfedés a tartalmak között, ami gyakorlatilag a kormány – ellenzék, ellenzék – kormány online politikai kommunikációnak köszönhető.

Jobbik és LMP megjelenése

Kimagasló a Jobbik népszerűsége a blogokon*. Januárról februárra 47%-kal nőtt a pártról szóló tartalmak száma, így a Jobbikot összesen 52 ezer alkalommal említették** február hónapban. Érdekesség, hogy a hírekben történő említettségük viszont alig 2%-al nőtt az előző hónaphoz képest. Azaz nem túl kimagasló a Jobbik szereplése a hagyományos online médiában a közösségi médiához képest. Így a Jobbik a hagyományos online média említésekben, a többi párthoz képest az utolsó helyen áll. Viszont a social mediában (pl. blogok, fórumok) jelentős aktivitással és említésszámmal bír. Ez jól mutatja, hogy a közösségi tartalmakban nagyobb teret kapnak a párt megosztó szerepével kapcsolatos vélemények is.

Az LMP említettsége a híroldalakon ugyanakkor kimagaslóan teljesített februárban. Gyakorlatilag a Fidesz-szel és az MSZP-vel egy súlycsoportba hozta az előző havi kiugrás a pártot az online említésszámok tekintetében. Nevezetesen négyszer gyakrabban írták le a híroldalak az LMP nevét februárban januárhoz képest. Az LMP neve ugyanakkor a blogokban februárban csupán 6.200 említést kap, amellyel a vizsgált pártok között az utolsó. (Az MDF 11.200 említés volt a blogokban.) Ez mutatja, hogy a korábbi sajtó hírekkel szemben az LMP egyelőre nem használja erősen az online közösségi médiát.

Politikusok az interneten

A legnagyobb népszerűség növekedés februárban Bokros Lajos nevéhez köthető. Kimagaslóan, 82%-kal többször említik a politikus nevét, mint januárban.

A legkisebb növekedést Dávid Ibolya érte el, őt a kampánykezdet ellenére csak alig 3%-kal többet említik. A blogok, pedig mintha megfeledkeztek volna róla: ott 15%-kal kevesebbszer szerepel a politikusnő mint januárban.

Orbán Viktor és Mesterházy Attila említése viszonylag stagnál, 10-10%-kal növekedett csak.

Kimagaslóan nőtt Bajnai Gordon népszerűsége a híroldalak között: kétszer annyit írnak róla februárban, mint januárban.

Népszerűség

A politikai témájú tartalmaknál nehezebb megállapítani, hogy milyen kontextusban említik az adott kulcsszót. Elmondhatjuk, hogy a politikusok és a pártok kapnak hideget - meleget egyaránt, a tartalmak 70%-áról nem lehet megállapítani, hogy pozitív vagy negatív mondanivalója van-e. A maradék 30%-al érdekességképpen érdemes foglalkozni.

A Fidesz említése a megállapítható halmazban alig mutat kilengés: 59-41% a pozitív-negatív kontextus. Az MSZP-nél ugyan ez az adat már 13-87%, a negatív kontextus javára.

Az MDF-nél megjegyzendő, hogy a tartalmak 85%-a semleges kontextussal bírt. A maradék 15%-nál sem voltak kimagasló adatok: 61% negatív 39 % pozitív kontextus aránya.

A Jobbik tartogatta a végére a legnagyobb meglepetést: 55%-os arányban megállapítható volt a kontextus. Azaz sokkal kevesebb volt az objektív, semleges tartalmak aránya, mint a többi párt esetén. Viszont a pozitív - negatív kontextust vizsgálva 45 - 55 arányt kaptunk, ami szerint a Jobbik a véleményt legjobban megosztó párt a választásokon.

Érdekességek

• Átlagosan 12 percenként hangzik el „Vona Gábor” (lásd Jobbik) neve a magyar interneten.
• Januárhoz képest 21%-kal nőtt a belpolitika témájú tartalmak száma.
• Januárhoz képest 5%-kal csökkent a külpolitikai, és 11%-kal a bulvár témájú tartalmak száma.
• Januárhoz képest 23%-kal nőtt a sport témájú tartalmak száma. Ez 2%-kal nagyobb növekedés, mint a teljes belpolitika esetében.

Trendek (toplista az említésszám alapján):

Valentin nap: 11.200
Téli olimpia: 7.100
Orbán Viktor: 6.700
Toyota: 5.500
Visegrádi négyek: 5.200
Bajnai Gordon: 5.100
Torkos csütörtök: 4.600
Kopogtatócédula: 3.500
Adóbevallás: 3.100
Demszky Gábor: 1.700

* A Jobbik nevét csak a belpolitikai kontextusban vizsgáltuk (lévén, hogy a „jobbik” magyar ragozott szóalak.)
** Külön számoltuk a kommentekben történő említést. Minden hozzászólás, amelyben szerepelt a vizsgált kifejezés, külön említésnek minősült.

Az adatokat a Szörcs.hu Magyar Kereső (power by Blogter) biztosította. 

Ezerszer emlegetett bullshit duma, hogy az internet azért (is) jó, mert itt célozhatóak a hirdetések. Igen. Elvben. Aztán jön a gyakorlat, és mi szívunk, mert...

Van egy kedves ügyfelünk, aki eléggé helyi üzletet csinál: konkrétan ételt lehet nála rendelni Budapest bizonyos kerületeiben. Nem az egész városban, annak csak jobbára az északi részén. Csinálgatunk ezt-azt velük, de felmerült, hogy a szórólapozás helyett valami online megoldás kellene. És akkor jött a triviális ötlet: legyen ez a megoldás a Google AdWords, csináljunk abban csak a keresőre területileg is célzott kampányt. Mert jó lesz az nekünk.

Egyelőre nem jó az nekünk. A területi célzás annyira vacak, hogy az szinte hihetetlen. Ráadásul ellenőrizhetetlen is. Itt ülök Óbuda közepén, a kampánynak kötelező eleme a III. kerület, de én még élőben a hirdetést nem láttam. A statisztika alapján van megjelenés, kattintják is. Eleinte nagyon keveset. Akkor növeltük a területet, most egész Budapest van beállítva, és a hirdetés szövegében vannak a kerületek, ahol lehet rendelni. Így legalább van szabad szemmel is látható mennyiségű kattintás.

De a konverzió siralmas. Egy ételrendelés ára iszonyúan drága: több ezer forint. Simogatjuk, ápolgatjuk ezt a kampányt, de valami nagyon rossz számokat kapunk. Ez a területi rendeléses dolog igazából nem működik.

Márpedig ez baj, nagy baj. A kisvállalkozások jelentős része területileg erősen korlátozott helyen működik. A hazai internet felépítése viszont olyan, hogy az azonosításra használt IP címek nem területi alapon kerülnek kiosztásra. Így aztán hiába van ilyen eszköz a Google AdWords-ben, a valóság az, hogy nincs semmi haszna. Marad a hirdetés szövegében a célzás, de arra meg nagyon magas a rossz, értéktelen kattintás.

Most akkor maradjon a szórólap? Vagy fejlődjön akkorát a cég, hogy legalábbis egész Budapesten kiszállíthasson?

A szlovákiai AIM éves reklámköltési adatai:
  

Az iparágak részesedése a szlovák reklámköltésben, 2009

Telekom 22,63%
Pénzügy 16,10%
Autó 15,40%
Élelmiszer 8,51%
Szolgáltatói szektor 8,30%
Kozmetika 8,14%
Háztartás, iroda 5,51%
Egészség 4,26%
Turizmus 3,57%
Termékek 3,20%
Kultúra, szórakozás 2,87%
Média 1,50%
 

Köszönet Kálmán Tamásnak az adatokért!

A sikernek ára van, nem titka

Hobo

Rendszeresen felmerül, hogy mitől lesz sikeres egy új webes szolgáltatás. Nagyon sok okosságot lehet erről elmondani, de van egy alapvető dolog, egy olyan nulladik lépés, ami bár triviálisnak tűnik, mégis sokszor hiányzik.

Ez pedig az, hogy az alapvető funkcióiban működjön a termék, működjön a szolgáltatás. Hogy jó legyen.

Ha egy termék nem jó, ha egy termék nem működik, ha egyes funkciók rosszak, ha nem azt kapjuk felhasználóként, mit amit ígért a reklám, a sajtóközlemény, akkor ugyanis büntetni fogunk. Egyrészt nem fogunk többet visszamenni, másrészt még el is mondjuk adott esetben másoknak, hogy milyen szar ez vagy az a szolgáltatás.

Eleve vesztes helyzetet jelent az, ha egy termék hibás. Onnan még akkor is nehéz felállni, ha a hibát javítjuk.

Megoldás? Az éles működés előtt tesztelni kell. Legyen szó webáruházról, új websiteról vagy akár csak egy jelentkezési oldalról, amíg nem teszteltük bolondbiztosan, addig ne lőjük fel az űrbe, ne publikáljuk. Inkább csússzunk pár napot, az kevésbé fog fájni, mint a hibás működés miatt elvesztett felhasználók.

Legyen ez a nulladik lépés. A kötelező elem, mindenek fölött.

Lassan meglesznek a hazai reklámköltési adatok, de addig is egy kis csemege: néhány adatot a cseh piacról, íme:

Reklámtorta, Csehország, 2009 - 1 korona kb. 10 Ft

Ezen belül az internet:

A PPC még tovább van bontva:

Search: 78%
Tartalmi hálózatok: 28%

Adatok forrása: SPIR gyorsjelentés, illetve Kálmán Tamás - Köszi!

Igen, persze, a reklámok egy jelentős része utalgat a szexualitásra. Férfiak, nők, direkt félreérthető helyzetek, néha egészen frivol képek - és innen minden a néző fantáziájára van bízva.

De az IKEA most nem aprózta el. Nem célozgat, megmondja kerek perec: gyerünk baszni!

"Az IKEA áruházakban ihletet meríthetsz hálószobád megújításához és felpezsdítéséhez. Ha kedvet kapsz, és úgy döntesz, hogy hozzájárulsz a magyarországi népesség növeléséhez, ránk számíthatsz! Ha most vásárolsz bármilyen SULTAN matracot
10 000 Ft feletti értékben, vehetsz mindjárt egy SNIGLAR rácsos ágyat is, mindössze 10 Ft-ért. Minden adott tehát, hogy igazán jól érezd magad a hálószobában! De ha most mégsem tervezel családbővítést, a matrac árának 10%-át kedvezményként visszakapod IKEA-kártyán, amit legközelebb levásárolhatsz."

Hát nem aranyos? (eredeti hírlevél itt)

Folyamatosan megy az ötletelés, miből lehet pénzt csinálni az interneten, miből lesz pénze a tartalomszolgáltatóknak a hirdetések mellett.

Az egyik válasz ugye az integráció az online boltokkal. Ennek megfelelően a hazai vezető mamutok mind rendelkeznek valamilyen áruházzal, és szépen, kötelező gyakorlatként ki is rakják az ilyen-olyan hirdetéseiket a cikkek mellé. Nem tudom, mennyi forgalom származik innen, biztos nem kevés, de az is biztos, hogy lehetne több.

Nem kellene más, csak egy kis odafigyelés. Amikor pár hónapja leírtam, hogy bizony a cikket író-felrakó-szerkesztő újságírónak lenne a dolga bekapcsolna a kapcsolt, tartalomhoz illeszkedő hirdetéseket, akkor finoman szólva is sátánt kiáltottak jó sokan. Ez nem az újságíró dolga, nehogymár neki kelljen, van elég más dolga, blablabla.

És valóban, senki nem próbálkozik ezzel. Pedig a több bevétel bizony az újságírónak is jó lenne.

És akkor most itt van előttem egy élő példa. Egy rossz példa. Az egyik volt miniszterrel, jelesül Molnár Lajos volt egészségügyi miniszterrel készült egy interjú, abból az apropóból, hogy megjelent a könyve. A cikk elsősorban a könyvről, az abban leírtakról szól. Sőt, a végén a felütés - a bevétel gyakorlatilag jótékony célra megy - olyan, hogy kedvem lenne azonnal megvenni.

Az írás az Index.hu-n jelent meg, kiemelt, vezető hírként. Az Index.hu és a Bookline.hu tulajdonosa közös, a CEMP. Ennek megfelelően a cikk mellett van is Bookline doboz.

De a cikk végén nincs link. Nincs kirakva egy plusz doboz, hogy itt vedd meg. Oldalt néztem a Bookline dobozt, de abban sincs benne.

És a vicc: a könyv kapható a Booklinnál! 20% kedvezménnyel azonnal rendelhető.

Vajon hányat adott volna el az Index ebből, ha ott lesz a link? 

Ha valaki megnézi, hány cég vagy idehaza, akkor látni fogja: a legtöbb vállalkozás egészen kicsi. Néhány fős. Ha idevesszük az egyéni vállalkozókat is, akkor már láthatjuk, miért is ennyire kecsegtető piac a kisvállalkozói szektor: iszonyú sok a fóka.

Persze rengeteg az eszkimó is, aki ebből a piacból akar megélni. Van, aki tisztességesen, valódi teljesítményt felmutatva, van, aki ügyesen próbálkozva, és van, aki eleve kicsit a lehúzásra játszva. Példákat mindenki tudna kapásból mondani, most nem terhelném ezzel az ügyvédem szabadidejét.

Ami nekem igazán fáj, az a tudakozó oldalak minősége. Mert az alapvető ötlet nagyon jó: vannak olyan vállalkozások, amiknek nem kell több néhány soros jelenlétnél az interneten. A helyi cipész, a helyi kulcsmásoló, a helyi zöldséges nem fantasztikusan megszervezett e-mail kampányokból és nem agyonoptimalizált weboldalakból kapja a vevőit. Ezek a vállalkozások a helyben lakók igényeit szolgálják ki, nincs is szükségük a klasszikus értelemben vett reklámra.

Aztán ott vannak azok a vállalkozások, akiknek van weboldaluk, de nem túl nagyok, alig vagy egyáltalán nem akarnak-tudnak hirdetni. És persze vannak azok, akik költenek hirdetésre is - velük találkozunk is rendszeresen pl. a weben, mondjuk a Google-ben.

Egy jó tudakozó oldal ezeket mind szépen megtalálja és információkat is ad róluk. Alapvetőeket: hol vannak (térképpel), mit csinálnak, mikor vannak nyitva, mi az egyéb elérhetőségük. Ennyit, nem többet.

De ezt ingyen. Ellenőrzötten. A belekerülés pedig a vállalkozás tudtával történik, nem céggyűjtemény copy-paste módon. És ami a legfontosabb: ha valaki belekerül, nem kell attól félnie, hogy majd félévente hívja valaki, hogy frissíteni kellene az adatokat, és ez neki mindössze csak pár forintjába kerül...

Vannak persze olyan hazai megoldások, amik ilyen jellegű tudással rendelkeznek. De nem ismertek. Mert kell ehhez egy másik oldal: legyenek látogatók. Legyen ismert a szolgáltatás, és legyen értelme használni. Persze: lehessen használni is.

Nézzük meg a Google címlapot, mennyire egyszerű. És most nézzük meg bármelyik tudakozót, mennyire elbaszott megjelenésűek! És melyik a sikeres?

Egyszerű felület, átverésmentes üzleti modell és megfelelő marketing háttér - ezek kellenek egy jó, a kicsiknek is hasznos szolgáltatáshoz.

A marketing tervezés alapja, hogy olyan eszközöket használunk, amelyek az üzleti céljaink eléréséhez kellően hatékonyak. Vagyis eldöntjük, mi a célunk, kiválasztjuk a célcsoportunk, tervezünk egy stratégiát - és ezekhez fogjuk kiválasztani az eszközöket. Ha nem így csináljuk, akkor jön a szerencsétlenkedés: vagy sikerünk lesz vagy nem. Persze, ha semmilyen komolyabb marketing tevékenységünk nincs, akkor szinte mindegy, hogy milyen eszközzel próbálkozunk, úgyis el fogunk érni valamilyen eredményt.

Elég csak valamilyen "marketing" kulcsszóra rákeresni, máris ömlenek a jobbnál jobb, tutibbnál tutibb megoldások.

E-mail adatbázis! Bamm!

Hírlevél! Bamm!

AdWords! Bamm!

ETARGET! Bamm!

Eladást segítő weboldal! Bamm!

Vírusmarketing! Bamm!

Gerilla! Bamm!

Twitter! Bamm!

Facebook! Bamm!

Soroljam? Csak szétlövöm itt a töltényeket, semerre se nézve, úgyis mindegy, mi történik, csak történjen már valami! Nemigaz?

Aztán persze jön a csalódás. Az egyik drága. A másik nem működik. A harmadik tök jó, de néhány hónap alatt elhal. És akkor jön a csalódás, majd a düh: nem jók ezek semmire, át lettünk baszva a palánkon, csak a pénzt szedték ki tőlünk erre-arra!

Szar az egész marketing, parasztvakítás, úgy ahogy van!

És végülis igaz is. Ez, így, parasztvakítás. Igaz, nem nevezném marketingnek, inkább csak ötletszerű hirdetgetésnek, de valóban értelmetlen.

Tervezés nélkül mindez nem ér semmit. Főleg akkor nem, ha irreális elvárásaink vannak, ha azt akarjuk, hogy minden eszköz egyformán jól és hatékonyan működjön. Nem fog, elárulom.

Mit kell tenni? Szelektálni! Persze gondolkodva. Ha eladni akarunk direktbe, akkor ne akarjunk közösségi oldalakat használni, mert nem arra való. Ha gyorsan akarunk eredményt elérni, akkor ne erőltessük a vírusmarketinget, amihez némi idő kell. Ha a vevőink e-mail használati szokása finoman szólva is rendszertelen, akkor ne akarjunk nekik hírlevelet küldeni.

Tehát tervezzünk! Ne ugorjunk bele az ilyen-olyan új ötletekbe, hogy jó lesz az! Nem lesz. Ha nem illeszkedik a stratégiánkba, nem a céljaink elérését segíti, akkor csak égetjük el az időnket.

Ha ezt betartjuk, akkor nem fogunk állna a statisztikát nézve, mint a hülye: már megint elment egy hetem úgy, hogy semmi eredménye nincs. És a tervezéshez nem kell egy hét. Józan fej, logikus gondolkodás - és az eszköz pontos ismerete. Ennyi elég is.

Hát hajrá!

 Az a jó az internetes megoldásokban, hogy könnyen, költséghatékonyan és elsősorban rugalmasan lehet alkalmazkodni nem várt helyzetekhez is. 

Történt e hét elején, hogy a Felvi.hu összeomlott, és ezért meghosszabbították egy szűk nappal a felsőoktatási jelentkezés határidejét. Egészen pontosan délelőtt derült ki, hogy este 10-ig lehet még online jelentkezni.

Futott egy kampányunk, ami a felvételizőknek szólt: az egyik főiskola továbbtanulási kampánya. Amikor kiderült a hosszabbítás, az alábbiakat tettük:

• felhívtam a kapcsolattartót, hogy meghirdetnénk a hosszabbítás
• egyeztettem vele, hogy mennyi költsége lesz várhatóan (maximálisan), és hogy az belefér-e a költségvetésbe
• a főiskola a weboldalán hírben kirakta az információt
• a landing page-et is kiegészítettük ezzel az információval (a landing page-et mi kezeltük)
• írtunk egy kreatívot a ppc megjelenésre: "Ma este 10-ig még jelentkezhetsz a felvi.hu oldalán"
   
• újraindítottuk a kampányt, este 9-ig

A kampány még 12 óra előtt újraindult. Aznap estig 600-nál kicsit több érdeklődő jutott el a landing page-re. Így adtunk a kampánynak egy utolsó utáni lökést.

Sajnos a továbbtanulás jellegéből következően konverziót nem tudunk direktbe mérni. Leghamarabb nyár elején fogjuk tudni, hányan is jelentkeztek összesen, de akkor már nem fog kiderülni, ez az utolsó lökés mennyit hozott. Mindenesetre a hosszabbítási időszakban a statisztika alapján olyanok jöttek, akik maradtak is ott olvasgatni a lehetőségeket.

Nap mint nap szembesülök azzal, hogy milyen irtózatosan nagy szakadék van az internetből élő (szak)emberek és az internetet használó, vagy használni akaró vállalkozások, vállalkozók között. Szinte már kulturális szakadék.

Az internetből élők egy jelentős része technológiai munkát végez: programozók, rendszergazdák, grafikusok, ilyesfélék. Ők azok, akik azért felelnek, hogy milyen is lesz a weboldalunk, működik-e az oldalunk, megy-e a levelezésünk stb.

Ezek az emberek - tisztelet a kivételnek - annyira a saját világukban élnek, hogy fel sem tételezik, hogy van egy másik világ, egy olyan, ahol az IP címről az Interpress Magazin ugrik be elsőre, ahol a DNS ködös emlék biológiából, ahol a SEO lefordíthatatlan izé. 

Pedig igazából ebből a másik világból élnek. Ez a másik világ a megrendelő. Aki nem mindig van tisztában azzal, hogy mire is van szüksége. Problémái vannak, arra keres megoldásokat. Nem SEO-t akar, meg nem sitebuildet, hanem mondjuk weben eladni. Nem mailszerver kell neki, hanem valamilyen megbízható e-mail. És így tovább.

A két tábor ég és föld. Ráadásul nem elég, hogy messzi vannak egymástól, de ráadásul más nyelven is beszélnek. Nagyon más nyelven.

Így aztán a tanácsadói munka jelentős részben hídépítés fordítás. Azért kapjuk a pénzt, hogy közvetítsünk a két tábor között.

És azért ez néha nagyon fárasztó tud lenn...

Nagyon bosszantó, hogy egyébként jó nevű webszerkesztő cégek is mennyire nincsenek tisztában a keresőoptimalizálással. Ez persze jó nekünk, akik ezzel foglalkoznak, de az ügyfélnek nem jó. Plusz költség, plusz idő, pedig némi alapvető tudás és odafigyelés nagyon sok dolgot megoldani.

De én azt látom, hogy sajnos a webszerkesztők, site builderek egy része nem is foglalkozik a kérdéssel. Esetleg valami alapvető dolgot tud, de az eredmény... na az vacak.

Éppen ezért azt javaslom: menjenek el tanulni azok, akik weboldalakat építenek. Az önképzés eddig nem jött be, ha lenne hozzá affinitás, megtanulja. Inkább fizessen valamennyit, üljön be egy tréningre, ott biztosan hallani fogja a legfontosabb dolgokat, és innen mér csak azt kell elérni, hogy ezt is felhasználja a munkájában.

Éppen ezért ajánlom Lukács Krisztiánnak a SEO képzését: erre a tudásra egyre nagyobb szükség van, piaci előnyt jelent, ha valaki ért hozzá! Lehet még jelentkezni a következő alkalomra, ami február 22-én lesz. 

A Felvi.hu néhány ezer ember számára a továbbtanulás kapuja. Hiszen most, a modern XXI. században ezen keresztül is lehetőség van elküldeni a felvételi jelentkezésünket. Már persze akkor, ha működik az oldal.

Elvileg február 15-e éjfél volt a jelentkezés határideje, és várható volt, hogy sokan várnak az utolsó pillanatig. Már a hétvégén is "köhögött" a Felvi.hu, és sejthető volt, hogy a hétfői várható megnövekedett forgalom nagy kihívás lesz a Felvi.hu-t üzemeltető Educatio Kht. informatikusainak.

Nem tudtak megfelelni a kihívásnak, ezt már tudjuk. Az alábbi kép fogadott tegnap este olyan 10 óra felé:

Persze, van ez így néha, lehet erre válságmegoldásokat csinálni, ráadásul reggel az a hír fogadott, hogy február 16-a este 10-ig meghosszabbították a jelentkezési lehetőséget a Felvi.hu oldalon. Mondjuk ez már nem csinálja vissza az éjszakai postára rohangálást, a határidőt lekésők álmatlan éjszakáit, de legalább a jelentkezési esély nem úszott el.

Itt lehetne hátradőlni, és elemezni a helyzetet, hogy legközelebb hogyan lehetne elkerülni az összeomlást. Lehetne, ha az Educatio Kht. egyik vezetője ma reggel az MR1-en nem nyilatkozott volna. A telefonos hazudozása válaszai itt elérhetőek, 3 perc 45 másodperctől lehet hallgatni.

Ebben röviden azt mondja el, hogy az oldal működött, aki akart, az jelentkezett, ha mégse sikerült, akkor nem ők a hibásak, hanem a jelentkezőnek rossz a gépe vagy a jelentkező nem értett hozzá. Értem?

Öngól. Most biztosan megdicsérik majd az MSZP-nél is, hogy így a kampány közepén ilyen világosan és egyértelműen megmondta a tutit, igaz? Nem is értem, miért nem lehetett elismerni: elszámoltuk magunkat, nem gondoltunk ekkora terhelésre. Igaz, akkor vissza lehetne kérdezni, hogy miért nem, hiszen már a hétvégén is köhögött a dolog, de akkor takarózhatna a pénztelenséggel vagy a rövid idővel (most azt hagyjuk, hogy van lehetőség 2-3 napra is szervert bérelni, a szerverek árának a töredékéért, és ezzel át lehet hidalni az ilyen várhatóan nagyobb terhelést). Persze gondolom akkor bukná a prémiumot. Így viszont, ha a főnökei is elhiszik, hogy nem volt baj...

De végül is mindegy. Az oldal nem működött, a szerverek gondolom igen, de a jelentkezők konkrétan szívtak tegnap este. Ráadásul az illetékes még arcpirítóan szemtelen dolgokat mond a riporternek másnap reggel a rádióban.

Ez bizony kommunikációból egyes. Leülhet.

Messze van még a 2010-es évre vonatkozó reklámköltési riport, még a 2009-es sincs kész, de azért az látszik, hogy legalábbis az év eleje nem jelentett nagy előrelépést. Nem is nekem tűnt fel elsősorban, hanem az ügyfeleim közül néhánynak.

Több helyről is hallom, hogy ugye most nem megy annyira a piac? Ugye az nem véletlen, hogy a banner helyeken sok belső hirdetés fut? És persze jön ilyenkor a fő kérdés, aminek az előkészítése volt az eddigiek: ugye most lehet jól alkudni és olcsón vásárolni?

Hát, én egyrészt adnék egy esélyt még az idei évnek. A február egyébként is egyfajta mélypont, és most ráadásul az előző év végi csúcs sem volt akkora, mint a korábbi években szokott. Aztán nem látszik kívülről, mire készülnek a pártok, vannak-e jól lefoglalt helyek márciusra - ez azért rontja az alkupozíciót, legalábbis egy időre.

De ami látszik, az látszik. A reklámok elmaradását nem lehet tagadni, és ilyenkor bizony a hirdetők is agilisabbak, keményebben akarnak alkudni. Hiszen most nem az a kérdés, lesz-e hely a számára értékes helyen, hanem az, hogy most akkor mennyire hajlandó a tartalomszolgáltató letolni a gatyáját?

Ez egy kicsit öncélú bejegyzés lesz, bár a jelenség, ami miatt íródik, online marketinges probléma.

Történt ugyanis, hogy tegnap kapott az egyik bejegyzésem egy trackback-et (mi az a trackback »»»). Nagyon ismerős volt a szöveg, konkrétan a saját bejegyzésemet ajánlotta valaki az eredeti alatt. A kattintás után egy weboldalak készítésével foglalkozó cég blogjára jutottam, ahol ott volt a bejegyzésem kb. fele, és a bejegyzés alatt a cégnek az ajánlatkérő form-ja.

Vagyis: újraközölte a bejegyzésem, elhelyezett egy linket az én oldalamról az övére, és ott saját magát hirdette. Elég nagy pofátlanság, nem?

Először is: a trackback arra való, hogy ha írok egy bejegyzést, amiben hivatkozok valaki más bejegyzésére, akkor arról küldhessek egy automatikus értesítést a becitált blog felé. Egyáltalán nem arra való, hogy reklámlinkként használja valaki.

Másodszor: a blog eddig a napig a CreativeCommons 2.5 feltételeivel volt idézhető, vagyis "a következőket teheted a művel: szabadon másolhatod, terjesztheted, bemutathatod és előadhatod a művet, származékos műveket (feldolgozásokat) hozhatsz létre, Az alábbi feltételekkel: Nevezd meg! — A szerző vagy a jogosult által meghatározott módon fel kell tüntetned a műhöz kapcsolódó információkat (pl. a szerző nevét vagy álnevét, a Mű címét).  Ne add el! — Ezt a művet nem használhatod fel kereskedelmi célokra."
 

Vagyis kereskedelmi célra nem használhatja senki! A saját vállalkozás hirdetése (rámutató link) és ott ajánlatkérő elhelyezése szerintem kereskedelmi cél.

De hogy ne legyen félreértés, mostantól jelentősen szigorítom a feltételeket:

Nem találtam a CreativeCommonsban megfelelő kategóriát, ezért ezt sajnos elfelejtem. Ami marad: az Onlinemarketing blogból teljes bejegyzést, vagy bármely 256 karakternél hosszabb idézetet felhasználni csak előzetes egyeztetéssel engedem.

Vagyis ha valaki szeretné újraközölni bármely bejegyzésem, az írjon nekem. Ha fel szeretné használni valahol két-három bekezdésemet, az írjon nekem. Írja meg, hogy hol és mire szeretné használni, és fenntartom magamnak a jogot, hogy ez alapján eldöntsem, engedem-e a felhasználást.

Ugyanakkor a blogra, annak bármely elemére linket elhelyezni továbbra is engedély nélkül lehet.

Sajnálom, hogy ilyen lépést kellett tennem, de egyre többen és egyre pofátlanabbul lopják a tartalmakat.

A decemberi nagy sikerre való tekintettel ismét meghirdettük az ETARGET haladóknak workshopot, a következő alkalom jövőhéten szerdán és rákövetkező héten szerdán két-két óra.

Aki még jelentkezne, annak van pár hely, bővebb információ és jelentkezés a weboldalunkon »»» 

Az időnk véges. Ha dolgozunk, van családunk és néha nemcsak a monitort akarjuk bámulni, akkor elvileg napi 1-3 órányi idő jut az internetre. Ha a munkánk miatt egyébként is monitort bámulunk, akkor ez az idő csak a munka hatékonyságunk rovására növekedhet. Ebben a néhány óra internetbe aztán mindennek bele kell férnie. Hírek olvasásának, levelek elolvasásának és megválaszolásának, a legújabb mozifilm levadászásának, az akármelyik átküldött youtube videó megnézésének, és persze a közösségi hálózatokba való bekukucskálásnak is.

Jó, persze, vannak heavy user-ek, akik itt élnek, itt vannak otthon. Nekik az internet olyan, mint a halnak a víz, erősen viszket is, ha egy napig nem tud online lenni. De az átlag nem ez. Az átlag néhány órát tölt el a gép előtt, és ha mi nekik akarunk reklámozni, akkor ebből a néhány órányi figyelemből kell elvennünk.

Ezért talán érthető, hogy miért sokkal hatékonyabb, ha a reklámmal együttműködünk a felhasználóval, és nem zavarjuk vele. Vagyis ha a reklám valós, számára fontos információt tartalmaz, akkor nyerők lehetünk. Erre jó példa a keresőhirdetés: arra kap választ a hirdetésben, amire éppen keres.

És nagyon jól mutatja azt is, miért nem kattintanak a bannerre, miért kevésbé hatékony a szőnyegbombázással elhelyezett hirdetések hada. Hiszen ezek zavaró elemek, nem erre van szükségünk! A hirdetések üzenetei ezt csak erősítik, hiszen meg se próbál a tevékenységhez kötődni. Jellemzően ugyanazok a kreatívok futnak minden felületen, maximum a méret más.

Ebből a szempontból különlegesek a közösségi média megjelenések. Ott ugyanis sokszor hajlandóak vagyunk számunkra kedves vagy nekünk érdekes cégeket, márkákat követni - mint ahogy hajlandóak vagyunk márkázott termékeket hordani, és büszkék vagyunk arra, hogy éppen milyen márkájú a telefonunk, a nadrágunk, a cipőnk.

Ráadásul azt gondoljuk, hogy egy ilyen megszemélyesített márka vagy cég így nemcsak egy arctalan entitás, hanem kézzelfogható (online) valóság, és talán még válaszol is a kérdéseinkre, vagy panaszkodhatunk "neki", ha valami probléma adódik.

Igaz vagy sem, várakozásaink vannak a közösségi térben is. De ha cserébe reklámot kapunk - csak reklámot -, akkor ismét fellép a védekező reakció, és kerüljük a reklámozót. Mert zavar. Mert nem érdekel.

Éppen ezért fontos, hogy hirdetőként pontosan ismerjük a fogyasztókat és főleg a fogyasztóink szokásait. Mert ők sem lesznek ott egyforma figyelemmel minden felületen (hiszen véges az idejük), és mi sem lehetünk ott minden kilóméterkőnél. De nem is szükséges ott lennünk mindenhol, hiszen csak ott kellünk, ahol valóban érdekesek vagyunk.

Persze, el lehet térni a fentiekről, és lehet nyomni az üzenetünket reklámként minden szinten és minden formában. De drámaian fog zuhanni a hatékonyság, és nagyon sok lesz a kidobott pénz. Persze ha valakinek csak a szépen mutató milliós statisztika a fontos, annak jó lesz ez is, nem igaz?

Hétfőn jelent meg az a kutatás, amelyből kiderült, mennyi tévéreklámot toltak az arcukban tavaly, és melyik volt az a reklám, amit a legtöbbször adtak le.

A pontos adatok elolvashatók a Kreatív Online-on, de azért kiemelném a nyertes reklám számait:  

A legtöbbet vetített reklámszpot az Advil Ultra Forte volt a fiktív Urbán Ildikó művelődésszervező szereplésével, ami összesen 15 274-szer jelent meg a tévében, április 24-én például 81-szer.

Íme a reklám:

Megnéztem. Most. Mert bevallom, eddig még nem láttam. Pedig naponta nézek tévét, sokféle adót, és nemcsak a reklámmentes HBO-t. De alapvetően reklámkerülő vagyok, vagyis ami felvételről megy, ott a reklám átpörgetődik, a normál adás esetén minimum hang le, de jellemzőbb inkább az elkapcsolás.

Vagyis tavaly a 15274 megjelenésből egyszer sem jutott el hozzám a reklám. 2009-ben töltöttem be a 38. évemet, a fővárosban élek, néha fáj a fejem (jellemzően a stressztől), vásárlóképes vagyok és szoktam is gyógyszereket, gyógyhatású szereket vásárolni. De sem a reklámmal, sem a termékkel sehol nem találkoztam. Miközben a számok alapján a csapból is ez folyt - a tévében.

Ezek után felmerült bennem a kérdés: nem lett itt valami elcseszve, kedves médiatervezők? Mondjuk lett volna olyan pár százzal kevesebb megjelenés, cserébe más eszközökkel el lehetett volna érni engem is, nem? Mert reklámot, azt kapok. Nem is keveset.

Aztán felmerült bennem a kérdés: lehet, csak én vagyok csodabogár? Sikerült olyan módon helyezkednem, hogy pont nem láttam? (Elvileg átlagosan 100 alkalommal kellett félrenéznem, haha.)

Most tanácstalan vagyok. Lehet, szegény médiatervező nagyon ügyes volt, és csak én voltam ravasz dög, amikor elkerültem a műremeküket. De az is lehet, egész egyszerűen nem vagyok nekik fontos. Végülis mindegy. Van nekem jól bevált fájdalom csillapítom, ha mégis kell. Mit foglalkozok én bármi mással.

Hogy mire jó egy kereső? Hát keresni benne. De mire jó még? Például turkálni az adatokban. Egy saját adatbázissal rendelkező kereső számtalan lehetőséget jelenthet különféle statisztikák elkészítéséhez, hiszen olyan mélységben látja a tartalmakat, amit szabad szemmel egy felhasználó már nem láthat.

Alig pár hete indult el a Szörcs.hu nyilvános béta tesztje, és máris jelentkezik egy olyan statisztikával, ami a hazai piacról, csak a magyar tartalmakról szól. Arra gondoltam, csorbítatlanul közlöm, lássuk, mit tudnak a fiúk:

Új Magyar Internetes Tartalmak Trendjei
A Szörcs.hu Magyar Kereső indexálási adatai alapján, 2010. január

Januárban napi 7 ezer új hazai blobejegyzés született

2010 januárjában 720 ezer új hír és 210 ezer új blog bejegyzés publikálódott a hazai weben. Az újrapublikálást figyelembe véve ez havi 490 ezer új magyar tartalmat jelent.

A Szörcs.hu magyar kereső folyamatosan figyeli és indexálja a magyar interneten keletkező új tartalmakat, kiemelten követve az új tematikai trendek születését. Erre a „trend sourcing” technológiát használja. A januári indexálási adatok látszólag azt mutatják, hogy a blogokon megjelenő tartalmak mennyiségben le vannak maradva, azonban a híreknél jellemző a többszörös megjelenés, az újraközlés. Ha ezt a korrekciós tényezőt figyelembe vesszük, akkor kimutatható, hogy a hírportálokon összesen kb. 280 ezer cikk született. Egy átlagos hírügynökségi anyagot pedig 31 alkalommal publikálnak a weben.
  Egy átlagos hírportálon a hírek 39%-a saját anyag és nem hírügynökségi. Érdekesség, hogy a saját anyagok jellemzően hosszabbak. Ha nem a cikkek számát, hanem a „leütések” számát nézzük, akkor a saját anyagok aránya már 52% feletti.

JANUÁRBAN KELETKEZETT HAZAI ONLINE TARTALOM TÍPUSAINAK ARÁNYA, LEÜTÉSEK SZÁMA SZERINT:


 

Miről volt szó januárban?

Az év első hónapjának két meghatározó témája a BKV sztrájk és a Haitin történt katasztrófa volt. A létrejött új tartalmak 0,05%-a tartalmazza a „bkv” kifejezést. A „haiti” kifejezést január 12-én a létrejövő tartalmak 0,3%-a említette, egész január hónapban 0,04%. (Összehasonlításképp: az „obama” kifejezés 20x ritkábban fordult elő ennél.)
Ha csak az 500 leglátogatottabb oldalt vizsgáljuk, akkor sokkal látványosabb ez az arány. A „bkv” és a „haiti” egyenként a keletkező új tartalmak 0,5%-nak témáját adták.
Január hónapban jelentősen megugrott a belpolitikai témák aránya, elsősorban egyes kormányintézkedések, a pártpolitika és a választások kapcsán. Decemberhez képest az újonnan keletkező belpolitikai témájú tartalmak száma 9,2%-kal nőtt.
  Módszertani megjegyzés: Amikor a belpolitikát vagy más összetettebb témákat vizsgálunk, egy automata rendszer először a kapcsolódó kulcsszavak és kifejezések listáját állítja össze. Ez alapján a jellemzően 2-3 ezer kifejezés alapján tudjuk azonosítani a belpolitikai témákat.

Januári trend toplista

A) Keresett kifejezések (top 10)

  Azaz adott hónapban mely trendekhez tartozó kulcsszavakra kerestek a Szörcs.hu-ban a legtöbben? Zárójelben a trendek egymáshoz viszonyított aránya.

1. Haiti (100)

2. BKV sztrájk (91)

3. Vagyonadó (71)

4. Szmog (66)

5. Avatar (63)

6. Mobil tárcsázás (62)

7. Kiss koncert (61)

8. PPO (43)

9. Sherlock (39)

10. iPad, Apple tablet (31)

B) Legnépszerűbb témák az új tartalmakban (top 10)

  Zárójelben a keletkezett tartalmak száma.

1. Haiti (411 ezer)

2. Bkv (405 ezer)

3. Avatar (280 ezer)

4. Vagyonadó (165 ezer)

5. iPad, Apple Tablet (105 ezer)

6. Sherlock (88 ezer)

7. Kiss koncert (81 ezer)

8. PPO (60 ezer)

9. Vidám park (45 ezer)

10. Szmog (19 ezer)


 

Illetve mennyit ér a céged? Gyere el, és vitatkozz velem!

Március 10-én ismét barcamp Budapest, lánykori nevén Web 2.0 Symposium. Lesz persze megint Startup verseny, és lesznek érdekes előadók is, de most konkrétan egy workshopra szeretném felhívni a figyelmet - leginkább azért, mert érdekes lesz, és mert én vezetem.

Ez pedig a Mi alapján lehet rangsorolni a webes ügynökségeket? Figyelem? bevétel? Ügyfélkör? díjak? stb.  hosszú címet kapta, és ezt a beharangozót írtam hozzá:

Mennyit érsz a piacon?

A "kinek mekkora" kérdés nemcsak azért fontos, mert hiúak vagyunk. Ez a kérdés üzlet is: a nagyobb ügynökség kívülről komolyabbnak néz ki, megbízhatóbbnak és mindent összevetve jobbnak. A kicsi viszont olcsónak, kreatívnak és lendületesnek. De ki a kicsi és ki a nagy? Mi számít a mértékegységnek? Az ügyfelek száma? Az éves forgalom? A sajtóban való jelenlét? A webkettes aktivitás? Az elnyert díjak száma? Vagy valami egészen más? Mit gondolnak erről maguk az ügynökségek?

Persze ez csak akkor lesz jó, ha eljönnek az ügynökségek is, illetve eljönnek azok, akik ügynökségnél dolgoznak. Gyertek el, legyetek ott, döngöljetek a betonba, vitatkozzatok velem!

Előljáróban: a gerilla marketing nem az, amikor nagy cégek sok pénzért viccesnek szánt dolgokat csinálnak. Az valami egészen más. A gerilla marketing az, amikor kihasználva a nagy versenytárs hiányosságait, vagy kitalálva egy ügyes ötletet, benyomulunk a piacra, ott elhintjük az üzenetünket, aztán visszavonulunk. Ha ügyesek vagyunk, minimális pénzből sokan fognak minket látni.

Nos, a most futó parlamenti kampányban lehetne ezzel az eszközzel élniük a kisebbik pártoknak. A nagyok ugyanis pénzt és energiát nem kímélve, a kampányok költségvetését szabályozó törvényre nagy ívben tojva látványos és drága eszközöket használnak.

A Kétfarkú Kutya Párt már megmutatta, mennyire hatásos tud lenni egy-két kis kiegészítés egy plakáton, feliraton. A politikai gerilla tehát ott indul, amikor ügyes kezek átírnak óriásplakátokat. De ez csak a kezdők játékszere. Az ügyesebbek a témákra telepednek rá, és ha már a nagyok tematizálnak, akkor ezt kihasználva értelmes üzeneteket jelentetnek meg minden létező helyen - és ezzel néha mainstream nyilvánosságot is kapnak.

És akkor eljutottunk oda, hogy mindebben az internet is segíthet. Ezt persze okosan felismerték, hiszen Facebook csoportja lassan a legkisebb egyszemélyes pártfrakcióknak is van, a Twitteren pedig csak Jobbikból vagy nyolcan követnek. Ahogy Nagy Bandó mondta az egyik kabaréjában, ami egy elmegyógyintézetben játszódik: csak a mi emeletünkön van két Chaplin, 3 Hitler és 4 pár Stan és Pan.

De ez önmagában kevés. Elég megnézni, hogy egy-egy politikai felhasználót hányan ignorálnak twitteren, vagy hogy mekkora a népszerűségük a Facebookon. Ezeken a felületek ott lenni kb. annyit ér, amennyibe került.

A feladat: az érdeklődés felkeltése. És ehhez kellenek az ötletek. Ezek azok az ötletek, amiket várok a kampányban. De szkeptikus vagyok, nagyon.

Egyébként adok most egyet, ingyen. A Twitteren már úgyis megírtam. Mi lenne, ha Orbán Viktor mai évértékelő beszédét ismert politikusok mondjuk a Twitteren kommentálnák, élőben? Nos, érdemes lenne követni őket?

Naugye!

Frissítés: közben lett egy ilyen: backchannel.virgo.hu

Szerintem nem is tud arról az Apple vezére, hogy amint még inkább igaza lesz, milyen csapást is mér a bannerek piacára. Steve Jobs ugyanis nem szereti a flash-t. Annyira, hogy a fontosabb termékeiben nincs is flash: se az iPhoneban, se az iPadban nem jelennek meg a flash tartalmak. A miért nem jelenik meg kérdést most nem boncolgatnám, de a következményeit, azt igen.

A hirdetéseket ugyanis - mármint a banner hirdetéseket - szinte kizárólag flash-ban készíttetik a hirdetők. Annyira így van, hogy sok esetben csak flash jelenik meg, és ha a flash nem tud megjelenni, akkor nem lesz hirdetés. Pedig a hirdetéskiszolgálók tudnak alternatív képet is megjeleníteni, vagyis ha nincs flash, akkor mondjuk egy gif jelenjen meg. De ezt a kis gif-et idő és pénztakarékosságból vagy nem csinálják meg, vagy csak valami nagyon butított, semmire se jó hirdetés lesz belőle.

Pedig már van olyan megoldás, amivel a hirdetés blokkolók blokkolhatók, de ez a megoldás a flash blokkolóval már nem bír. Ilyen esetekben is jól jönne az alternatív hirdetés megjelenítése.

Ahogy terjed az Apple flash-telensége, úgy válhat újra fontossá a nem flash hirdetés. Lehet visszalépni, és újra gif-eket gyártani, de lehet előre is menekülni, és más technológiát használni. Mindenesetre pár év, és nem lesz elég a flash-hez érteni, ha valaki bannereket készít.

Persze kérdés, mennyire fog az Apple forradalmat csinálni, és valójában ez mekkora megjelenés kiesést fog jelenteni. Sok évig alig kimutatható százalékot, tudom. De ne felejtsük el, hogy az Apple felhasználók jobbára prémium fogyasztók. Márpedig őket elveszteni - bármennyire is kevesen vannak - nem tanácsos.

Készüljünk hát arra, milyen lenne az élet flash nélkül. Steve Jobs lassan megreformálhatja a banner piaciot (is). Mondjuk rá is fér már végre. 

Ma elolvastam egy interjút a Mediainfo.hu oldalon, ami Mihók Attilával, a Ringier ügyvezető igazgatójával készült. Elkezdtem magamban megfogalmazni, mi a bajom a gondolatmenetével, de aztán úgy gondoltam, nem kell túlragozni. Mindössze két dolgot idéznék az interjúból, két olyan dolgot, amit Mihók Attila mond:

De kérdem én, miben különbözik egy internetes portál tartalma bármilyen más médiumétól?

illetve

Nem mindegy, hogy egy médiamárka milyen csatornákon éri el a fogyasztókat?

És akkor most gondolkozzunk el azon, miért tart ott a Ringier az interneten, ahol.

Amikor arról olvasunk úton-útfélen, hogy a kiadók meg szeretnék menteni az offline lapokat, akkor igazából arról van szó, hogy meg szeretnék őrizni a korábbi években megszokott profitjukat. Nem kell itt nagy iparági féltésre, meg mindenféle magasztos eszmére gondolni. A nagy kiadóknak a bajuk a profit elvesztése.

Márpedig a jelenlegi online üzleti modellek nem alkalmasak akkora forgalmak generálására, mint amit megszoktak, és hát lássuk be, a megszokott profit közelében sem tudnak járni. Egy százmilliós éves hirdetési forgalom az az alsó szint, ahonnan kezdődik a nagy kiadók ingerküszöbe. Az alatt? Elnéző mosoly. Emlékezzünk csak a számokra, amit egy régi bejegyzésemben írtam:

 A Ringier+Népszabadság tavalyi forgalma tehát nagyobb volt, mint az egész hazai internet! Jó, persze, ebben a forgalomban nemcsak reklámbevétel van, de akkor is látszik a nagyságrend.

De ha a kiadóknak a profit a fontos, akkor egyáltalán nem biztos, hogy a megoldás az eddigi lapjaik online-ba "mentése". Nem kell erőlködni, a megszokott nagyságrend messze elmarad!

Én azt gondolom, a megoldás az előre menekülés lehetne. Ezeknek a kiadóknak még most is hatalmas pénzeik vannak, amiket be lehet és be kell fektetni. Az online-ba. Ahogy Murdoch is bevásárolt, úgy más is megteheti. Igaz, ő aztán azt hitte, nem kell gondozni a vagyonát, de nem kell mindenkinek így viselkednie. És el kell szakadni a megszokott modelltől, vagyis az offline újság online megvalósításától. Sőt, talán a hagyományos értelemben újságot sem kell készíteni. Technológiába, ötletekbe, lehetőségekbe kell fektetni.

Ez már sok kiadónak működik, ez lehet talán a jó vonal. Persze csak addig, amíg van tőke. Amíg van bevétel az offline piacon. Ez még pár év.