Onlinemarketing blog

Az ASVA-nak gondjai vannak a blogokkal. Nekem meg gondjaim vannak az ASVA-val. Az ASVA az a szennytestület,  amelyik teleszemeteli a jogtisztán megvett DVD-ket olyan reklámokkal, amelyek azt a hazugságot tartalmazzák, hogy a filmek letöltése bűncselekmény. Hiszen hazai szabályozás szerint a filmek megosztása az, ami a törvény szerint szabálytalan, míg a letöltés nem az.

Nos, az ASVA igazgatója szerint

komoly feladat elé állítja őket a fejlődésnek az az iránya, hogy egyre több az egyszemélyes szolgáltató, például ugrásszerűen nő a blogok száma.

„Ez a terület számunkra áttekinthetetlen, hogy itt mi történik, azt nem tudja igazán senki” – mondta a szakember, emlékeztetve arra: nem ezt a vonalat, hanem a kalózkodás elleni küzdelmet tekintik munkájuk fő csapásirányának, s bejelentések alapján dolgoznak.

Kedves Kálmán András! Felhívnám szíves figyelmét arra, hogy attól, hogy az ASVA nem tud semmit egy területről, azért ezt nem kéne általánosítani! Én sem tudok semmit az agysebészetről, mégsem írom le azt, hogy erről igazán senki nem tud semmit! Ugyanis igenis vannak eszközök, vannak módszerek arra, hogy lehessen információt kapni a blogokról. És vannak olyan valódi szakemberek, akik jó pénzért el tudnák mondani az ASVA-nak, hogy mit is kellene csinálni. Más kérdés, hogy el akarják-e ezt mondani, de ez már legyen az ASVA problémája.

Csak ennyit szerettem volna. Függöny.

Tényleg, hol vannak? Itt a válság, és továbbra sem látom azokat a megoldásokat, amik olcsón lennének hatékonyak. Aki nem akarja, nem bírja kifizetni a bannereket, az megy a PPC felé, sőt, a bannereket is egyre inkább kattintási alapon veszik meg.

Hol vannak az ötletek? Vajon miért nem látok valami ügyes, aranyos, vicces, és alapvetően netre szabott megoldást?

Az iwiw-es kisalkalmazások még nem indultak be, ott talán lesz valami érdekes, valami egyedi, bár ahogy eddig hallottam, inkább csak máshol már megimert dolgok adaptációi lesznek. De nem látom, hogy a portálok mit akarnak kezdeni magukkal, vajon elhiszik-e azt, hogy igazából a bannerekből fognak megélni mondjuk három év múlva is? Vagy a válság miatt az innovációra aztán végképp nincs erő?

Az is lehet persze, hogy vannak jó megoldások, csak én nem látom azokat. Ti tudtok mutatni valami újdonságot?

Az ügyfeleim egy része számára fontos kérdés, hogy hogyan, milyen csatornán értékesítse a reklámhelyeit. Ezek jellemzően kicsi - illetve nem túl nagy - forgalmú, ám speciális célcsoportal rendelkező szolgáltatások.

Tavaly őszig azt gondoltam - és azt is tanácsoltam -, hogy akkor járnak a legjobban, ha meg tudják szervezni a saját értékesítésüket. Ez két ok miatt előnyös: sokkal jobban ismerik a saját oldalukat, mint bármilyen közvetítő, és ráadásként így van lehetőségük speciális, az adott szolgáltatásból következő megoldások eladására is.

Aztán két dolog történt a piacon, ami miatt mára megváltozott a véleményem.

Egyrészt jött a válság. Ennek következtében a pénzköltés a piacon átrendeződött: a nagyobb cégek jellemzően visszafogták a költést, a kicsik vagy leálltak, vagy átrendezték a portfóliójukat. Vagyis kevesebb pénz lett a piacon, jellemzően az ügynökségi szegmensben, és kicsit talán több pénz jelent meg a direkt oldalon.

A másik történés az új sales house-ok megjelenése illetve a nem annyira újak megerősödése. A sales house-ok nagyon jó érdekérvényesítők az ügynökségek felé, vagyis az ügynökségi pénzek egy jelentős részét meg tudják szerezni - mindenképpen többet (arányában), mint ami tavaly ilyenkor. Vagyis kevesebb (ügynökségi) pénz jut a kisebb portáloknak.

Így mára a javaslatom az, hogy érdemes keresni egy sales house-t és megegyezni vele, így lesz inkább esélyünk az ügynökségi pénzekhez. Persze e mellett kell egy jó saját értékesítő is a direkt ügyfelekre - amennyiben ez megoldható.

Így lehet szerintem optimalizálni a bevételeket.

Mi köze lehet a keresőoptimalizálásnak, vagyis a Google-beli pozíciónknak, az onnan érkező látogatók számának az üzleti modellhez? Mi az, ami miatt lehet egyáltalán közvetlen kapcsolat a kettő között?

A válasz egyértelműen a pénz. Az üzleti modellnek ugyanis arról kell szólnia, honnan fog pénz érkezni a szolgáltatáshoz. Természetesen lehet nagyon sikeres szolgáltatásokat gyártani ilyen üzleti modell nélkül, de előbb-utóbb akkor is be kell vezetni valamilyen megoldást. A Google sem azonnal vágott bele az aranytojás gyártásába, évekig működött konkrét modell nélkül. Vagy ott a Twitter: még nem igazán lehet tudni, hol is lesz belőle pénz?

De azért a valóság ettől távol van. Ha valaki egy szolgáltatást fejleszt, akkor vagy van nagyon sok pénze, vagy tud nagyon sok pénzt szerezni, de az nagyon ritka, hogy ajándékpénzből fejleszt. Van ilyen is, elég csak megnézni a közpénzből készült oldalakat, mennyire is sikeresek az ilyen fejlesztések... Tehát kell egy üzleti modell, még a tervezés elején. Ki kell találni, miből lesz bevételünk.

Amikor a bevételi szerkezetről beszélünk, akkor beszélnünk kell a látogatókról is. A szolgáltatásunkat konkrétan valakiknek fogjuk készíteni, őket valahogy az oldalra kell vinni. Márpedig az a mód, ahogy az oldalra visszük őket, fontos kérdés. Az egyik fontos eleme az üzleti modellünknek.

Igen, az üzleti modellnek, nem egy marketing tervnek! A marketing tervnek már a megvalósítást kell tartalmaznia, míg az üzleti modellnél azért magát a módot illik definiálni: reklámmal, magával a szolgáltatással, vagy tartalommal hozzuk be a látogatókat? Esetleg más módon? Vagy ezek valamilyen mixével?

Itt van az a pont, ahol a keresőoptimalizálásról döntenünk kell: vajon mennyire fontos nekünk a látogatók szempontjából a Google? Fog tudni hozni látogatókat? Ha igen, várhatóan mennyit? (Ez utóbbira választ adhat például az, ha megnézzük, egy-egy, a szolgáltatásunkra jellemző szóra hányan szoktak keresni.) Kell ez nekünk? És mennyit ér ez meg nekünk?

Elsőre rá lehet vágni: persze, kell! De akkor jön az a kérdés: mennyit is ér meg egy látogató? És akkor valóban megéri a keresőotimalizálásra költeni? Illetve mennyit éri meg költeni?

Lehet azt is mondani, nem kell nekünk keresőoptimalizálás. Vannak ilyen modellek is, jellemzően zárt szolgáltatások esetében. Például az IwIw-ben nem keres a Google, így annak aztán az optimalizáltság irreleváns.

Egy dolgot nem szabad tenni: nem hagyhatjuk figyelmen kívül a keresőoptimalizálást. Mára olyan szinten kereső-vezérelt lett az internetes információ keresés, hogy aki ezzel nem foglalkozik, könnyen bukhatja be csak ezen ok miatt a vállalkozását.

Mivel kb. hétfőtől indul a kampány (EU választások lesznek, és most kezdenek majd kopogtatócédulákat gyűjteni, ha jól tévedek), érdemes néhány szót szólni arról, hogy milyen eszközöket vetettek be eddig a pártok az utóbbi néhány évben.

Láthatóan nem sokat. Az, hogy egy SZDSZ belső választás idején az IwIw-en ismerős gyűjtő versenyt játszottak a jelöltek, még nem nevezhető webkettes reklámnak, nemigaz? Amennyire utáljuk a pártokat, nem is nagyon várható, hogy nevesítve megpróbáljanak a közösségi odalakon nyomulni.

A blog persze más. Hiszen nemcsak Gyurcsánynak van (volt?) blogja, hanem több politikus is indított ilyet. Sőt, még videóblog-szerű megoldások is megjelentek. De lássuk be: ezek az irományok nem szóltak másról, mint politikai nyilatkozatok internetes megjelenítéséről. Mert bár a politikus is volt ember, de ez nem a blogokból derült ki...

Persze vannak nem látható dolgok is. Ezek egyike a kör-e-mail (illetve a kör sms), vagyis az egymásnak küldözgetett politikai tartalmú levelek. És persze az adatbázis-marketing, ami még erősen gyerekcipőben van nálunk - leginkább direkt üzenetekre használják, pedig másra is lehetne.

Szintén nem látható dolog, pontosabban nem direkt kommunikációs eszköz a pártközeli portálok. Lehet azt tudni, hogy egy-egy kisebb portál tulajdonosi szerkezete minimum érintett a pártpolitika által. Persze a tartalmak sokat lelepleznek, legalábbis azok számára, akik erre figyelnek. Az elmúlt években jól meg lehetett figyelni, hogyan építgetik a pártok helyi szinten és országosan a hozzájuk közel álló hírcsatornákat. Hát, most majd lesz alkalom bevetni azokat a kampányban!

Végül a legkevésbé láthatóak a fórumozó szabadcsapatok. Az Index PoliDili-ben hozzászólok nem jelentéktelen része közvetlenül kötődik valamely párthoz, de a politikai témájú blogok és más fórumok sem mentesek tőlük. Kb. 12-15 ember elég ahhoz, hogy konkrét témák bekerüljenek a közbeszédbe, vagy hogy valamely oldal súlya megnőjön a hozzászólásokban. Persze az aktív beszélők közül nem mind fizetett forradalmár, de egy nem benfentes sosem fogja tudni, hogy a többiek vajon milyen indíttatásból szólnak éppen hozzá.

A fentiekből azért egy dolog látszik: idehaza sem nyeretlen kétévesek az interneten a pártok, és bár a kifelé is látható dolgokban nem nagyon erölködnek, azért fű alatt tesznek egyet-s-mást.

Egyébként ha valaki kicsit megkapargatja, akkor négy olyan párt van, amelyik a fenti eszközökkel részben vagy egészben akítvan él: az MSZP, a Fidesz MPP, az SZDSZ és a Jobbik. A többiek jobbára műkedvelők.

A keresőoptimalizálás úgy érzem kilépett a babacipőből, és lassan a gyerekcipőből is: egyre többen veszik komolyan és egyre több pénzt költenek erre a cégek. Ennek megfelelően a szakmán belül is elindult egy tisztulási folyamat, és mostanában ennek a kicsit látványosabb részét, a nyíltszíni és kevésbé nyíltszíni vitákat láthatjuk.

Ezért az április hónapot a keresőoptimalizálás tematikus hónappá teszem a blogon, és sok SEO-s írás lesz az elkövetkező napokban.

Elsőként megpróbálom kicsit összefoglalni, mi az alapvető kérdés, ami a szakmai vitákat kiváltja. Szögezzük le: nem kérdés az, hogy idehaza elsősorban Google keresőre optimalizálunk. Az sem kérdés, hogy mennyire etikus maga a keresőoptimalizálás (legalábbis szakmán belül nem kérdés). Végül az sem kérdés, kell-e keresőoptimalizálás. A vita tehát egyértelműen nem az alapoknál, hanem a megvalósításnál van.

Lássuk, mi az a három felfogás, amivel találkozhatunk!

Az elsőt nevezzük a kulcsszó-fetisisztának. Ez az a fajta "irányzat", ami csak egy dologról szól: egy-egy kulcsszóra hanyadikak vagyunk a Google-ben?

A másodikat nevezzük csöndes szemlélőnek. Ez a felfogás azt mondja, hogy nem kell mást csinálni, mint betartani a Google szabályait, neki tetsző, keresőbarát oldalt kell csinálni, és ennyi bőven elég.

A harmadikat nevezzük látogató-fetisisztának. Ez a megközelítés nem foglalkozik a konkrét kulcsszavakkal, hanem a weboldal látogatottságával, és azt a célt tűzi ki, hogy minél több látogató legyen az oldalon.

Akkor most kicsit részletesebben írok mindről, és beleviszem a véleményem is.

A kulcsszó-fetisiszta megközelítés elsősorban a helyezésekkel foglalkozik. Nem különösebben érdekes, hányan is érkeznek a keresőkből, az még kevésbé fontos, mit is csinálnak az oldalon. Egy dolog az érdekes: benne lenn az első 10-ben vagy első 3-ban. Vagy legelől lenni.

Ez a fajta megközelítés a leglaibilisabb szerintem. Íme néhány buktató: a Google nem egy darab szolgáltatás. A Google kereső szolgáltatások egésze. Minden országnak megvan mára a saját Google-je, elég csak kipróbálni azt, hogy a Google.hu-ban történt keresés mennyire hasonlít a Google.com vagy a Google.de találataihoz. Ugyanarra a szóra. A Google bevezette a személyre szabás lehetőségét. Ez azt jelenti, hogy a bejelentkezett felhasználó esetében előnyben részesíti a neki tetsző oldalakat. Mivel a saját oldalunkra többet kattintunk, így nekünk szívesebben emeli ki a saját oldalunkat, ergo torz listát láthatunk, és nemcsak mi, hanem a felhasználók közül többen is.

Ráadásul nem szükségszerűen találjuk el a legizgalmasabb szavakat. Ha például túl általános szóra gyúrunk, és aztán jönnek is a látogatók, egyáltalán nem biztos, hogy rendelnek is mondjuk tőlünk. Vagyis hiába van jó helyezésünk a Google-ben, ez nem jelent alapvetően olyan nagy előnyt - minden esetben.

Másrészt a kulcsszavas eredmény fontos lehet egyéb PR okokból. Monduk a cégünk vagy termékünk nevére illik jó helyen lenni. Aztán ha az oldalunkon fizetős adatbázis van, akkor az abba való bekerülést is egyszerűbb eladni, ha a jó szavakra elől vagyunk. És hát nem mindegy, sörözés közben mivel dicsekedhetünk. Én pl. elmondhatom, hogy a Konrád szóra néha már a Wikipediát is lenyomom a Google.hu-ban. Tök jó. Egyébként semmi haszna nincs, úgy mellékesen...

A csöndes szemlélő igazi szakember, aki nem nézi a statisztikákat, nincs Google Analytics függősége, és nem szokott kényszeresen rákeresni naponta ugyanarra a 10 szóra. A csöndes szemlélő elolvas mindent arról, hogy mit javasolnak mások, hogyan kell a weboldalunkat kialakítani, és a jó ötleteket mind meg is valósítja. Majd azt mondja, ez a keresőoptimalizálás, hiszen mostmár a Google látja az oldalt, és meg van neki mutatva, miről is szól.

Ez a megközelítés nagyon hasznos, de nem biztos, hogy produktív. Nagy előnye az átlátható kód és a felhasználóbarát (vagy többé-kevésbé felhasználó barát) felület, hiszen a Google által szeretett oldalak ilyenekké fognak válni. Ugyanakkor a kereskedelmileg fontos témák ugyanolyan súllyal vannak a weboldalon, mint minden más, tehát nincs igazán aktív keresőoptimalizálás, egyszerűen csak jól meg vannak csinálva a dolgok.

A látogató fetisiszta sem foglalkozik sokat a keresőszavak helyezésével. Számára a jól elkészített oldal alapfeltétel, és az érdekli, hány látogató jön a Google-ből, azok mit csinálnak az oldalon. Amikor optimalizál, nem az a cél lebeg a szemei előtt, hogy 3-5 kulcsszóra elől legyen a weblap, hanem az, hogy jó sok találat érkezzen a weblapra, az se baj, ha több száz vagy ezer kulcsszóról - naponta.

Ez a fajta megközelítés nagyon hasznos, ha látogatókra van szükségünk, és ha elég nagy a weblapunk (sok a tartalmunk). A nagy előnye a növekedés lehetősége, hátránya viszont az, hogy nincsenek igazán kiugró, jól PR-ozott eredmények. A látogatottság persze nagyon jó, de sokszor a megrendelő nem érti, hogy ez a fontos, és nem mondjuk a kulcsszavas eredmény.

Láthatjuk, van három markánsan különböző megoldás. Melyik a jó? Természetesen egyik sem és egyben az összes. Hogy mikor melyik, na erről (is) fogok áprilisban írkálni bejegyzéseket.

Ma van április 1., a Bolondok Napja. Ilyenkor mindenféle álhírek jelennek meg a viccesnek látszani akaró oldalakon - aztán vagy röhögünk, vagy sírunk. Én viszont azt gondolom, ez a nap tökéletes az igazmondásra.

De miért kellene pont ma igazat mondani? Hát azért, mert aztán majd másodikán mondhatjuk, ugyan, ez csak vicc volt, hát komolyan vetted?

Úgyhogy most lehet megmondani a tutit, és lehet véleményt alkotni - persze kellő inteligenciával és lehetőleg minél stílusosabban. De én most mindenféle tutimegmondás helyett - kissé félősen, ám szabad akaratomból (hisz egy szabad országban egy szabad mindig azt teszi, amit szabad) egy idézetet hoznék Edmond Rostand úr művéből:

A VICOMTE
(...)
Önnek az orra... hm... az orra... nagy.
CYRANO
(komolyan)
Igen nagy.
A VICOMTE
(nevetve)
Ha!
CYRANO
(rendíthetetlen nyugalommal)
Ez az egész?
A VICOMTE
De...
CYRANO
Lássa,
Ez szimplán hangzik... Így nincsen hatása!
Mondhatta volna szebben, kis lovag,
Más-más hangnemből... Így ni, hallja csak:
Kihívón: „Én nem járnék ám vele!
Sebészt hivatnék, hogy metélje le!”
Barátilag: „Hisz findzsájába ér!
Igyék vederből, abba belefér!”
Leírón: „Csúcs, mely veri az eget!
Hegyfok! Mit hegyfok? Roppant félsziget!”
Kíváncsian: „Mit rejt e hosszú tok?
Tollszár van benne, vagy gyaníthatok
Papírvágó kést, ollót is talán?”
Kecsteljesen: „Ön nagy barátja, lám,
A madaraknak! Póznát tart nekik,
Hol magukat jól kipihenhetik!”
Kötődve: „Kérem, ha pipázik ön,
S a füst orrán át gomolyogva jön,
Kéménytüzet szomszédja nem jelez?”
Intőn: „Vigyázzon túlsúlyára! Ez
Lehúzza önt s fejjel bukik előre!”
Gyöngéden: „Lássa, megfakul a bőre
Színét a napfény durván szívja ki
Egy kis napernyőt venne tán neki!”
Pedánsul: „Hallott az Arisztofánesz
Nagy állatjáról uraságod? Tán ez:
A Hippokampelefantokamelosz,
Hordott ilyen hús-díszt elől... e rossz
Hangzású lényen volt ily hosszu csont!”
Gavallér módon: „A manóba, mondd,
Ez a fogas jött most divatba? Ej,
Kalap számára pompás kicsi hely!”
Föllengzően: „Hatalmas, büszke orr,
Egy teljes náthát csak a bősz, komor
Mistráltól kapsz! Más szél ott meg sem érzik!”
Tragikusan: „Vörös tenger, ha vérzik!”
Bámulva: „Ó, eszembe jut, ha nézlek:
Micsoda cégér egy illatszerésznek!”
Lírailag: „Kagyló ez, s ön Triton?”
Naivul: „Mondja, mert én nem tudom,
Mikortájt nézik ezt a műemléket?”
Mély tisztelettel: „Gratulálunk néked
Tornyos házadhoz, nagyságos barátom!”
Parasztosan: „Hékás, a számat tátom!
Orr az? Fenét orr! Ördögadta dolga:
Kis dinnye jaz, vagy óriás iborka!”
Hadászilag: „Szuronyszegezve áll!
Lovas-roham ilyet készen talál!”
Üzletszerűn: „Tán lutrit rendez? Én
Sejtem, hogy ez lesz a főnyeremény!”
Végül, torzítva Pyramus kriáját:
„Ez dúlta szét az arc harmóniáját,
E szörnyeteg!... Pirul az áruló!”
Így ömlött volna szájából a szó,
Ha volna önben szellem és tudás.
De szellemet, boldogtalan dudás,
Ön sose látott s tán azt tudja csak,
Hogy hülye fráter is lehet lovag!
De hogyha önben annyi lelemény
Lett volna mégis, hogy kivágja szépen
Mindazt, amit most összehordtam én
E díszes, úri hallgatók körében:
A kezdő mondat első negyedét
Éles kardommal vágtam volna szét!
Mert magamat kigúnyolom, ha kell,
De hogy más mondja, azt nem tűröm el! 

Az internet nagy előnye, hogy sokkal gyorsabban látjuk a folyamatokat. Így például egy utazás szervező oldal, ha kellően reprezentálja a hazai viszonyokat, pontosan látja, merre tart a piac.

A C-Travel ilyen helyzetben lévő oldal, így érdekes az, amit írnak. Lássuk hát:

Bár a C-Travel.hu januári felmérései azt mutatták, hogy a gazdasági válság begyűrűzött az idegenforgalmi piacra is és a felhasználók kezdik visszafogni utazásra szánt költéseiket, a márciusi statisztikák már jóval bíztatóbb képet mutatnak. A C-Travel rendszerén átmenő külföldi ajánlatkérések száma már hónap közepén meghaladta a tavaly márciusi adatokat és a belföldi lekérések alakulása is növekedésre enged következtetni. A havi 3.000 ajánlatkérés kiértékelése alapján megállapítható, hogy a "last minute" hétvégék, valamint 3=4 típusú és egyéb "szuper akciók" népszerűsége erősödött az elmúlt hónapokban a portálon.

Vagyis nem arról van szó, hogy nem lehet érezni a válság hatását, hanem arról, hogy a válság miatt indított akciók valóban hatékonyak lehetnek. Ez végső soron jó hír a turizmusban, hiszen legalábbis a túlélés biztosított lehet. 

Amikor a célzott reklám ötlete felmerül, akkor adódik az egyik legtriviálisabb megoldás: érkezzen a reklám a telefonunkra! Egyrészt szinte mindenkinek van, másrészt mindenkinek sajátja van.

A mindenkinek van a gyakorlatban azt jelenti, hogy a reklámozók számára fontos célcsoportokat 95% fölött el lehet érni. Ráadásul a telefon a legtöbb ember számára fontosabb, mint a tévé. Nem utolsó sorban mindig nála van!

Persze a mobilra történő célzás fokozottan felveti a személyes szféra védelmét, hiszen nagyon sok információ ki tud derülni egy-egy ember mobilforgalmának az elemzéséből.

De lássuk a lehetőségeket!

A mobilokból nagyon sok információ kinyerhető. Az alábbi elvi lehetőségek viszont nem jelentik azt, hogy ezeket használják is! Írok majd arról is, mit lehet valójában.

A legegyszerűbb az előfizetési adatokból kiindulni, és ez valójában megegyezik azzal, mint amikor valaki regisztrál valahova, és az alapján célzunk. Pont annyira pontatlan is, hiszen vannak céges mobilok, vannak minimális előfizetői információval eladott mobilok (a feltöltőkártyásak), és persze van, amikor más nevén van a mobil.

A következő lehetőség a telefon típusa alapján történő célzás. Ez nagy általánosságban persze mindegy, de azért vannak különleges szegmensek. Pl. a haza BlackBerry felhasználók, vagy az iPhone-osok, stb.

Célozhatunk hely szerint, és erre több lehetőség is van, jelesül kettő biztosan: az egyik a mobilcella alapján, vagyis az alapján, hogy éppen hol vagyunk. A másik pedig bluetooth segítségével - ilyenre példa lehet egy áruházban történő direkt információ küldés.

Célozhatunk elvileg a felhasználói aktivitás alapján is - például a nagy számlát fizetők elérése, vagy a sokat telefonálók mind-mind lehetnek potenciális célok.

Lássuk a hazai lehetőségeket!

A fentiek közül sok szolgáltatás nem, vagy csak korlátozottan használható. Pl. az sms, mms küldésre ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint az e-mailre: csak előzetes beleegyezéssel lehet küldeni üzenetet. Ugyanakkor ilyen megoldás már évek óta elérhető, például az e-mail adatbázisokban megadott mobilszámra lehet sms vagy mms kampányt futtatni.

Amikor az e havi reklám célzás hónapot elindítottam, megkeresett a Vodafone mobilhirdetési vezetője, Kiszely László, és adott információkat arról, milyen elérhető és működő módszereik vannak. Olyan megoldások, amiket már használnak, hiszen tavaly június óta lehet náluk ilyen jellegű reklámokat futtatni.

A legfontosabb kérdés az, hogy engedélyezve van-e célzás az adott előfizetőnél, illetve, hogy a hirdető rendelkezik-e olyan aktuális és érdekes információval, ami valóban érdekli az előfizetőt.

Fontos az egyéb célzás mellett az időzítés is: más hatást érhetünk el reggel, mint például koraeste. A Vodafone előfizetők engedélyezhetik az üzenetek megkapását, és ráadásként megadhatnak érdeklődési kört, így a célzásra máris lehetőség nyílik.

Ha mobilos célzásról beszélünk, akkor meg kell említeni a mobil webes elérést is. Sőt, nemcsak említeni kell, hanem lehet ezzel komolyan számolni is. A mobil web ugyanis most ott tart elérésben, mint ahol az internet tartott idehaza kb. 10 éve, de a tinik nélkül: egy kiemelt, a hirdetők számára fontos réteget lehet ezzel elérni. Ráadásul a mobil web önmagában céloz és szűr is.

A mobil webes megoldást lehet kombinálni sms-el, vagyis sms-ben küldött webcímmel, így direkt oldalra küldve az érdeklődőt, de lehet már hirdetni különböző mobil webes tartalmakon is.

Ami még említést érdemel, az a mobilos direkt reklámok lehetséges interaktivitása: egy sms-re adott válasz lehet például endegélyadás arra, hogy kereshessenek telefonon (ez egyfajta click2call), de lehet eleve jelentkezés is mondjuk egy tesztvezetésre.

Összefoglalva: a mobilos célzás már nemcsak lehetőség, hanem valós megoldásokat kínál. Idehaza is. Érdemes kipróbálni, használni azokat!

Megint egy kis keresőoptimalizálás, mondhatnánk, de most azért annyire nem. Sokkal inkább keresőmanipulálás az, amiről beszélni szeretnék. Ez pedig konkrétan az eltérített találatok esete a keresőkben.

Egészen pontosan arról van szó, hogy rövid távon nyerő stratégia lehet nagy forgalmú és közismert szavakra felhúzni egy-egy oldalt, főleg, ha a felhúzott oldalnak is van köze az adott szóhoz. Magyarul: nyerő stratégia lehet, ha mondjuk egy decemberi időszakban egy márkanévre az elsők vagyunk, akár megelőzve az adott márka weboldalát. Hiszen sokan fognak ránk kattintani, és ha mi tényleg ajánljuk azt a márkát, akkor máris nálunk fognak vásárolni.

Meglepő, de egyelőre ez egyáltalán nem nehéz dolog, főleg, ha nem közismert, hanem réteg márkáról van szó. Vagy ha nem a konkrét márkára, hanem annak kifejezésben lévő változatára keresünk.

Például a "Tesco akció" kifejezésre nem a Tesco az első találat:

De miért lehet ez így? Néhány nagy márka saját bevallásuk szerint sem foglalkozik az internettel, csak éppen annyit, amennyi minimálisan szükséges. Ennek pedig nem része a keresőoptimalizálás.

Ugyanakkor néhány kicsi piaci szereplőnél megvan a megfelelő tudás. A jellemző modell, amit már több esetben láttam: a cég valamely márkának a viszonteladója, a cégvezető fia érdeklődik a SEO felé, megcsinálja az oldalt, felépíti a linkeket - belerak jó sok munkát - és apuka weboldala hipp-hopp elől van.

Vagyis van arra mód, hogy meglovagoljuk a nagyok nevét. Ráadásul alapvetően legálisan, hiszen nem az történik, hogy valami tiltott eszközzel élünk, hanem mindössze az adott márka lemaradását használjuk ki.

Persze azért ne építsünk erre konkrét modellt. A nagy márkák jönnek fölfelé, a Google is előnybe részesíti a saját oldalukat, így ez a gerilla módszer elsősorban átmeneti eredményeket hozhat.

De arra egészen kiváló lehet.

Ezt az írást most elsősorban azoknak szánom, akik előbb vagy utóbb képviselőjelöltek szeretnének lenni valamelyik választáson. Jelen bejegyzés alapfelvetése az, hogy minél nagyobb településen indul valaki, annál kevésbé ismerik őt a potenciális választók, vagyis a nevével elsősorban a kampány alatt találkoznak.

Ezért megpróbálnak majd információt kapni az adott személyről, amit a legkönnyebben természetesen a Google segítségével kaphatnak meg. Lássuk, milyen lehetséges találatok jöhetnek elő!

A legsemlegesebb eredmény az, ha semmi. Persze ez nem annyira jó, de majd látjuk, lehet rosszabb. A semmi persze lehet olyan semmi, ahol tényleg nincs semmilyen információ a jelöltről (mert még az életben eddig nem került fel a neve egy weboldalra sem), illetve lehet olyan semmi, amikor abszolút semleges információt kapunk (pl. a helyi újság egy cikkét, amiben megemlítik azt a tényt, hogy a keresett személy indul a választásokon).

A jó eredmény az, ha kapunk információt a jelöltről. Az a legjobb, ha az első találatok közt a jelölt saját oldala jön fel: a saját bemutatkozó oldala, vagy a jelöltet állító párt, szervezet egyik oldala, ahol a jelöltet bemutatják. Ezen kívül néhány hír, esetleg semleges vélemény.

A rossz eredmény értelemszerűen az, ha kapunk egy-kettő - vagy éppen sok - negatív információt: az ellenfelek bírálatát, negatív fórumvéleményeket, a jelöltet fikázó blogbejegyzéseket. Ráadásul az ilyen vélemények túlsúlyban is lehetnek - ad absurdum az első tízben a Google keresésnél csak ilyen van.

Nos, aki csak kicsit is foglalkozik az internettel, az hamar megérti: a jó megoldás csak az, ha a jelölt saját dolgai kerülnek első helyekre! De ezért tenni kell.

Ugyanakkor a keresőoptimalizálás nem az a dolog, ami majd egyik napról a másikra működik. A keresőoptimalizáláshoz kell némi idő. Egy normális weboldal sincs kész egy fél délután alatt, ráadásul azon látszik is, hogy sebtében készült. Ezért én az alábbi olcsó, de hatékony megoldást javaslom mindazoknak, akik indulni akarnak esetleg egy választáson a közeli jövőben (legyen ez már 2009-ben vagy 2010-ben):

• Ha még nem tette meg, jegyeztesse be a saját nevét domain névnek! Erre rakjon fel egy bemutatkozó oldalt, én például egy egyszerű ingyenes blogmotorra épülő megoldást tartok a legjobbnak. Írjon nem túl szélsőségesen aktuális témákról, mutatkozzon be, rakjon fel rövid videókat (ha vannak), saját képeket. De ezt már most kezdje el, akár már holnap!
• Kezdjen el politikai blogokban, fórumokon saját néven hozzászólni! Legyen egyértelműen beazonosítható, hogy ki ő, és persze a hozzászólások azért normálisak legyenek. Ha van az adott szolgáltatásnál adatlap, ott tüntesse fel a weboldalának is a címét!
• Ezt a weboldalt adja meg a pártja hivatalos oldalain is, sőt, ha jelenleg is képviselő pl. az önkormányzatban, akkor ott is legyen meg a nevénél a weboldal.
• Nagyon fontosak a helyi portálok, nem árt néhány olyan hírt is generálni, ami a weboldallal kapcsolatos. Például ha véleménye van egy helyi kérdésben, akkor azt meg kell írni, és el kell küldeni a portál szerkesztőinek, hátha rácuppanak, és talán még linkelik is!
• Keresse meg a lakóhelyének a lap.hu oldalát, próbáljon meg arra is felkerülni.
• Csináljon a Wikipedia-ban magáról egy oldalt.

Összefoglalva: legyen aktív, és ahol csak lehet, szerepeljen a neve, ami a legjobb esetben még link is legyen a weboldalára!

Persze kellenek az egyéni ötletek is, ki-ki habitusa, tudása, érdeklődése szerint. Ha jól csinálja, akkor elég hamar a saját oldala lesz az első találat a nevére a Google-ben. És jelen esetben pont ezt akartuk elérni.

Így már kicsit nyugodtabban vághat bele a jövendő kampányba!

Őszintén mondom, nekünk Mohács kell! Itt, a válság közepén a legjobb ami történhet velünk egy előrehozott választás. De most nem fogok beszélni sem az MSZP-ről, sem a Fideszről, sem a kerekítési hibát éppen elérő egyéb pártokról. Ez kérem nem politika, hanem kőkemény üzlet!

Egy parlamenti választások ugyanis a reklámról szól. Bődületesen sok pénz reklámra történő költéséről. Elvileg a törvény szerint egy képviselői helyre el lehet költeni 1 millió forintot, de a gyakorlat az ennél sokkal több. Feltételezhetjük, hogy a kormányzó párt(ok) elég pénzt loptak gyűjtöttek, de a másik oldalnak is volt ideje tartalékolni. Vagyis én olyan másfél-két milliárd forint reklámpénzt látok, ami egy előrehozott választás esetén bejöhet a piacra. Pluszban. Vagyis amikor a válság miatt egyébként csökkenés várható, éppen akkor jöhet ez nagyon jól nekünk.

Drukkoljunk hát együtt, hátha kapunk előrehozott támogatást a politikai szelek jóvoltából!

(Jelzem, a politizáló kommenteket törlöm. Válság van, a bitek ráadásul dollár alapúak, nincs nekem arra forrásom, hogy PoliDilit játszunk!) 

Te mit csinálsz? Mit szoktál csinálni? Mik azok a jellemző dolgok, amik érdekelnek, amiket meg szeretsz venni? Milyen a viselkedésed?

Ugye ez sokkal jobban jellemez téged, mint az, hogy például hol laksz, mikor születtél, vagy melyik iskolában végeztél. Egy klasszikus példa az a belsőépítész, aki jogászokra "szakosodott", és hogy legyen velük miről beszélgetni, elkezdett jogi könyveket vásárolni. Miközben sem a végzettsége, sem a lakóhelye alapján nem nézné senki jogi érdeklődésűnek.

Nem véletlen, hogy az igazán pontos hirdetés célzás nem demográfiára történik, hanem viselkedésre. De a viselkedéshez bizony elég összetett adatbázis kell: követni kell az egyes felhasználói cselekvéseket, ráadásul ebből kell következtetéseket levonni. Erre persze vannak jobbnál jobb eszközök, például a böngészők által használt kis sütik (cookie-k), vagy a webáruházaknál a vásárlási listák.

Az első komolyabb viselkedésen alapuló célzást használó rendszer az Amazone könyváruház ajánló megoldása volt: az alapján ajánlott könyvet, hogy egy bizonyos könyvhöz mások mit vettek meg. Vagyis a viselkedési mintákat próbálta azonosítani és azt felhasználni.

Az első komolyabb adatvédelmi botrány is ehhez a célzási fajtához köthető, mégpedig a DoubleClick hirdetéskiszolgálónak mentek neki a jogvédők, hogy vajon miért is rögzít annyi adatot és miért is épít ebből komoly adatbázist?

Máris látszik, hogy ez a fajta célzás miért is nem túl népszerű a marketingen kívüli körökben: jellemzően nem szeretik azt az emberek, ha beazonosíthatóak, és pont a viselkedés az, ami alapján ez a legkönnyebben megtehető. Meg aztán a magánélet védelme is sérül sokak szerint ilyen esetekben.

Konkrétan arról van szó szerintem, hogy sokan nem akarják, hogy kiderüljön, pornót is nézegetnek a neten...

Nade ahogy telnek az évek és ahogy nő a felhasználók száma, növekszik az internetes költés, és fontosabbá válik a hirdető. Így idén már igazi szenzáció az, hogy a Google bevezette kísérleti jelleggel a viselkedésen alapuló célzást a keresőbe. Teheti, hiszen pontosan látja, mire keresünk, és ennek megfelelőn már nem a keresési relevancia számít csak (vagyis a tartalom alapján történő célzás), hanem a korábbi kereséseink is. Így elképzelhető, hogy miközben egy receptet keresünk a Googleben, kapjunk egy autóhirdetést - hiszen pár napja intenzíven kerestünk használt autót.

Az ilyen fajta keresés tehát nagyon pontos lehet, de óvatosan kell vele bánni. A felhasználói jogokat érdemes maximálisan figyelembe venni és betartani, mert szerintem ez egy olyan aranybánya, amit nem kellene hagyni elveszni.

Idehaza jellemzően ez a módszer a saját rendszerekben használható, elsősorban webáruházakban. Elméletileg a közösségi odlalakon is be lehetne vezetni ilyen célzást, de sem fejlesztési, sem jogi oldalról nincs teljesen jól körüljárva még ez a téma. De a Google lépése, és az azt követő reakciók - jelesül az, hogy nem voltak botrányok - számomra azt vetítik előre, hogy ez a jövő (egyik) útja.

Néhány év, és lesznek adatbázisok, amik többet tudnak majd rólunk, mint a családtagjaink. Szép, új világ, nem igaz?

Azt szokás mondani, hogy a kattintás alapú (PPC) hirdetések azért is jók, mert a "long tail" oldalakon is meg lehet jelenni. Vagyis olyan helyeken is megjelenik a hirdetésünk, ahol egyébként nem hirdetnénk, mert túl kicsi, nem is ismerjük, meg olyan sok ilyen van, biztos elkerülné a figyelmünket.

Ezzel szemben akár a Google, akár az ETARGET tartalmi hálózata beleér ebbe a hosszú farokba is, és megjelenhetünk egészen egzotikus helyeken. Az ETARGET példának okáért ezernél is több oldallal áll szerződésben, így ha trükkösen állítjuk be a kampányunkat és tudunk elég pénzt rá allokálni, akkor bizony ennyi helyen jelenünk meg.

De eddig azt nem nagyon lehetett tudni, hogy most akkor végülis hány embert érünk el? Mert az tök buli, viszonylag kis pénzért jó sokáig, akár hónapokig is láthatóak vagyunk, de vajon ez mennyiben fedi az internetezők körét?

Most a Gemius rendszerének a segítségével készült jauárban egy mérés, ami alapján kicsit tisztulhat a kép. A kicsit több, mint 4 millió hazai internetező közül 3,5 millió találkozott legalább egyszer valamilyen ETARGET rendszerében futó hirdetéssel. Oké, ez a havi egyszeri dolog nem túl sok, de egy dolog azért látszik ebből: a hosszúra nyúló farokkal tényleg el lehet érni jó sok embert.

Főleg, hogy ennek a faroknak az eleje annyira vaskos. Hiszen benne van az IwIw, az Index.hu, az Origo... szóval így könnyű. De azért ez önmagában nem lenne elég, a közel 90 százalékhoz igenis kellenek a kicsik is. Ettől lesz kerek a történet.

Volt Vitraynak egy műsora, még akkor, amikor gyerek voltam. Csak ülök, és mesélek - ez volt a címe. Érdekes emberek, érdekes témák, és Vitray sajátságos stílusa, mindez a szocialista-realista tévés világba csomagolva.

Iszonyúan népszerű volt, persze egy olyan országban, ahol egy darab tévécsatorna jelentette az otthoni mozgóképes szórakoztatást, ez érthető is. Ha most megpróbálnánk újra főműsoridőben leadni a műsort, véhetőleg iszonyúan nagy csalódás lenne. Konkrétan unalmas, modoros, ósdi. Lenne egy réteg, akinek nosztalgiából tetszik, mások viszont inkább elkapcsolnának.

Mára a 15 perc hírnév és a ráérős történetmesélés nem él meg a képernyőn. Pontosabban nem él meg a tévében. De szerencsére nem tűnt el a műfaj, hanem egész egyszerűen elköltözött onnan. Azzal, hogy megváltoztak a nyilvánosság csatornái, már nem kell egy moderátor (vagyis Vitray), ha valaki akar, közvetlenül eljuthat azokhoz, akik kiváncsiak rá.

Persze kell azért valami teljesítmény vagy extra dolog, hogy érdekes legyen. Nem elég csak ülni és mesélni. Határozottan fontos az, hogy érzelmeket váltsunk ki.

A fentiekből is az látszik, hogy megváltozott a világ. És bár vissza lehet sírni a régi dolgokat, de ilyen erővel azt is követelhetnénk, hogy az iskolában geocentrikus világképet tanítsanak, nemigaz?

Ez a változás persze azzal is járt, hogy már nem kellenek a régi idők emberei. Ezt ők is érzik, és csapkodnak is miatta. Most például éppen egy egy hete elhanzott csapkodás az, ami miatt fel is hoztam ezt a témát.

Szilágyi Ákos mondott egy beszédet a sajtószabadság kapcsán, és ebben abszolút rossznak és károsnak állította be azt, hogy az internet segítségével mindenki azt mond, amit akar. Szerinte ez a sajtószabadság halála.

Most nem mennék abba bele, hogy ugyanezt érezhette az a főnemes, aki egyszercsak azt vette észre, általános választási jog van, és már nemcsak a nemesek választhatnak, hanem "A névtelen és megfoghatatlan magánember"-ek is. Sokkal inkább az az érdekes, ahogy átjön egyfajta zsigeri gyűlölet az internettel szemben.

Mert ez a rohadt internet, ez az "on-line" elvette az újságírók kenyerét! Mert tönkreteszi a jól felépített hitelességi lépcsőket! Mert itt boldog-boldogtalan azt mond, amit akar!

Ugye, milyen szörnyű?

Persze, az internet a hálózati demokrácia, a soha nem látott mértékű és intenzitású állampolgári és embertársi érintkezés, egyszóval a szabadság új dimenzióját is megnyithatná előttünk. Egy ilyen nyitás jelei azonban jelenleg elhalványulnak a barbarizálódás, a hálózati rémuralom, a magánönkényuralmak, a neotribalizmus színrelépésének tendenciái mellett. Abban a nyilvánosságban, amelyben a szerzői szöveg semmiféle kritériumnak nem kell eleget tegyen ahhoz, hogy nyilvánosságra kerüljön, ahol nincs azonosítható szerző, sőt, azonosítható, megfogható szöveg sincsen, ahol semmiért senki nem tartozik senkinek és semminek semmiféle felelősséggel, ott talán mégsem annyira a hálózati szabadság új dimenziója van születőben, mint inkább a magánember rémuralma.

Szilágyi Ákost meg tudom érteni. Nem érti az internetet, nem is nagyon használhatja, ha ilyeneket ír. Ő azt a mázt látja, amivel egy átlagos felhasználó is szembesül, de azt már nem látja, milyen folyamatok történnek még ezen kívül. Nem látja - vagy nem akarja látni -, hogy a felhasználók minősítenek, válogatnak, és nem hisznek el mindet azonnal. Nem látja, mert hiszen kicsavarták a kezéből a kapuőr szerepet, és el sem tudja képzelni, hogy lehete ezt máshogy is csinálni.

Hát, ez így valóban szívás. Tudom érte sajnálni. Most kéne újra megtanulni egy másik közeget, amikor már tök szépen felépített elefántcsonttornyok vannak kérem, amikor az újságírók végre hatalmi tényezők(nek gondolják magukat). Pont most, amikor már kezdett egy kis egzisztencia lenni ebben a fenenagy kapitalizmusban. És akkor hirtelen az ember nem olvasnak újságokat, kérem, hanem rákattintanak erre az internet dologra, kérem, ráadásul szabadon, kérem, mindenféle szerzői szabályokat semmibe véve! Hát hová jut így a világ, kérem?

És tényleg, hová jut? Szilágyi Ákosnak például rossz lesz. Azt javaslom neki, hogy tanuljon, érdemes, és meg fog lepődni: a jövőben is szükség lesz a hiteles újságírásra. Igaz, már kicsit máshogy, mint eddig, de talán még arra is rájön, hogy nem az online tette ilyenné az embereket, hanem az emberek ilyenek. Az online csak megmutatta, hogy valójában mit akarnak az emberek. És ez nem mindig az, amit egyes újságírók érdekesnek gondolnak.

A keddi StartUp 2009 konferencia megintcsak meglepetést okozott nekem, pont úgy, mint a tavalyi. Van ennek a rendezvénynek egy nagyon érdekes feeling-je, egy olyan közösségi hangulata, amit más konferenciákon kevésbé érzek.

Valahogy a jelenlévők magukénak érzik ezt az eseményt. Olyan véleményeket hallottam vissza, hogy az átadott információk hasznosak, hogy megérte ott lenni, hogy érdekesek voltak a beszélgetések. Vagyis tetszett az embereknek.

Nekem is tetszett, egyébként. A tavalyi évhez képest kicsit pörgősebbnek éreztem, bár az meglepett, hogy idén többen jöttek "network"-ölni, vagyis kapcsolatot építeni, mint tavaly. Jelentheti ez a konferencia nagyobb prezstizsét? 

Egyébként a recept egyszerű: magunknak rendezzük, olyan témákkal, amik bennünket érdekelnek. Sőt, a moderálást is igyekszünk "házon belül" megoldani. Így aztán egy-egy témának a moderátor a felelőse is. Felkészült, jókat tud kérdezni, és tényleg érdekli a téma. A résztvevők pedig olyan érdeklődésűek, mint mi, a szervezők. Így ami tetszik nekünk - az tetszik nekik is.

Erre nagyon jó a közösségi szervezés. Más kérdés, hogy ez a szó valódi értelmében nem üzlet senkinek. A támogatásokból kb. pontosan a költségek térülnek meg, így még a normális csoportos lerészegedésre sem maradt elég forrás. Nem mintha ez baj lenne.

A hasznunk ugyanis a megszerzett tudás. Amiről eredetileg szól egy konferencia.

Előljáróban leszögezem: nem szoktam aukciós oldalakat használni. Sem venni, sem eladni nem szoktam azokon. Mivel úgy egyébként nem szoktam eladni a használt dolgaimat és venni sem szoktam használt dolgokat. Kivéve az autót, de azt meg nem árverési oldalon...

Ugyanakkor tudom, mennyire fontos szelete a hazai e-business piacnak is az árverező oldalak forgalma. Ismerem is ezeket a szolgáltatásokat, a munkám miatt ismernem is kell - és szoktam nézegetni is a kínálatokat. Vagyis nem állítom, hogy profi felhasználó lennék ezeken a szolgáltatásokon, de nem vagyok tök hülye sem.

Így például nem volt ismeretlen számomra az a hír sem, hogy a két nagy hazai ilyen oldal, a Vatera és a TeszVesz egy kézbe került, vagyis közös a tulajdonosuk.

Meg például az sem volt ismeretlen számomra, hogy vannak emberek kis hazánkban, akik az ilyen oldalakon forgalmaznak nem kevés dolgot. Teszik ezt mindenféle olyan jogi háttér nélkül, amelyeket egy egyszerű kis bolttól vagy webáruháztól elvárnak a hatóságok.

Ezek az oldalak egyébként a tranzakciós díjból élnek, vagyis ha nagy a forgalom, akkor elvileg sok a bevételük, ha kicsi, akkor kevés. Nade a felhasználók ravaszak, és bizony ügyeskednek, ahol lehet. Mondok egy alapvető trükköt: ha egy több tízezer forintos valamit akarsz megvenni, ráadásul fix áron, akkor elvileg azt lecsapod, ebben a pillanatban fel tudod venni a kapcsolatot az eladóval (addig ugye személyesen nem), és megvan a deal. Kap jutalékot az oldal, pénzt az eladó, és a cuccot meg te.

Nade ezt nem így kell ám! Meg kell nézni, hogy az adott becenevű eladó miket ad még el. Szinte biztos, hogy fogsz találni olyat, ami csak néhény száz forint, vagy annyi sincs. Na, arra kell lecsapni, és amikor felveszi veled a kapcsolatot az eladó, akkor jelezni neki, hogy téged egyébként a másik, drága dolog érdekel, de ha lehet, akkor privátban. És máris nem kell fizetni az aukciós oldalnak díjat.

Nos. Ha sokan csinálják ezt, akkor konkrétan nem keres az aukciós oldal, vagyis nem lesz bevétele. Ilyenkor valamit csinálni kell. Mivel ezt a fajta ügyeskedést nem nagyon lehet kizárni, így más bevételi forrás után kell nézni, nem?

Persze el lehet menni kapálni, de az is lehet, hogy olyan dologért kell pénzt kérni, ami a szolgáltatáshoz kapcsolódik. És ilyen dolog a listázási díj, vagyis ha valamit el akarok adni, akkor annak az értékétől függően valamennyi fix díjat önmagában azért kell fizetnem, hogy kirakjam azt az oldalra.

Ez a listázási díj viszont nagyon sok is lehet, ha valaki rengeteg termékkel van fönt. Ha valaki például ebből próbál megélni. Ha valakinek az az üzleti modellje, hogy az aukciós oldalt használja webáruházként.

Érthető, hogy a listázási díjat ezért nem fogják szeretni. Annyira nem fogják szeretni, hogy most a Vatera felhasználók egy része tiltakozik is emiatt. Érdekes dolog lesz ez, hiszen azt akarják, hogy egy napig ne legyenek elérhető termékek a Vaterán, és ezzel szorítsák rá az üzemeltetőket arra, hogy mégse legyen listázási díj.

Azért azt megjegyzem, hogy nem kötelező használni a Vaterát. Vagyis nem értem az egy napot. Miért nem veszi le végleg az, akinek ez így nem jó? Mert akkor nem fog tudni eladni egy csomó mindent, és nem lesz miből megélni? Akinek tényleg alkalmi cuccai vannak, azoknak úgyis mindegy ez a listázási díj.

Persze azt is lehet mondani, hogy a Vaterának sem jó az, ha leszedik a termékeket. De ha végiggondoljuk: úgyse kap (rendes) jutalékot. Akkor meg nem mindegy?

Mindenesetre kíváncsi leszek, mennyit fog érni a tiltakozás. Lesz-e elég ereje a felhasználók közösségének, hogy változást érjenek el. Őszintén érdekelni fog.

Van abban valami, hogy amikor egy érdekes országról olvasunk, akkor fogékonyabbak vagyunk az utazásra. Ha egy új autó tesztjét nézegetjük, akkor jobban vevők vagyunk egy autós reklámra. Amikor az aktuális pénzügyi helyzetről olvasgatunk, sokkal érdekesebbé válik egy befektetési ajánlat.

Szóval ha olyan reklámot jelenítünk meg, ami az éppen nézett tartalomhoz kapcsolódik, akkor nagy valószínűséggel jobban vevők rá az olvasók, ami nagyobb átkattintási arányt és végső soron több megrendelést (nagyobb konverziót) eredményez. Ezért az egyik fontos célzási mód a tartalom alapján történő célzás.

De nézzük, mit is jelent ez a valóságban!

A legegyszerűbb ilyen megoldás az, amikor egy adott oldal valós tematikája szerint hirdetünk. Vagyis a tervezéskor választjuk ki, melyik megjelenési helyek jelentik a tartalom alapján történő célzást.

A fentiek alapján pár példa: utazási ajánlatot az Ongo.hu oldalon, új autót mondjuk az A5.hu-n, pénzügyi ajánlatot például a FigyelőNeten hirdessünk. Vagy ha csak egy portálnál akarunk maradni: az Origo.hu-n a fentiek mind megvannak rovat szinten is. Vagyis amikor tartalom alapján célzunk, akkor kiválasztjuk a releváns oldalakat, rovatokat, és ott jelenítjük meg a hirdetést.

Egyszerű, de fontos megoldás, és ez is célzás!

A másik megoldás persze ennél jóval pontosabb is lehet. Hiszen a fenti megoldás azért annyira nem pontos. Ha például Suzukit akarunk hirdetni a Suzukis cikkek mellett, akkor ez így nem megoldható. Ez a másik megoldás a kulcsszavas célzás.

Ez nagyon hasonlít a keresőhirdetésre: eldöntjük, melyik kulcsszavakra szeretnénk, ha megjelenne a hirdetésünk, és ezt figyeli a hirdetési rendszer. Ha megjelenik a cikkben az adott kulcsszó vagy kifejezés, akkor megjelenik a hirdetésünk is. Illetve megjelenhet a hirdetésünk is, hiszen a kulcsszón kívül még lehet más befolyásoló dolog is (pl. licitálási ár, megjelenési korlát, időzítés, stb.).

Egy dolgot azért kiemelnék: ez bármennyire is hasonlít a kereső hirdetéshez, mégsem az! A keresőhirdetések esetében a hirdetés akkor jelenik meg, ha valamit keres az internetező, míg a kulcsszó alapján célzott, tartalom melletti megjelenések esetén akkor jelenik meg, amikor a cikk tartalmazza azt! Tehát nincs olyan erős kapcsolódás (relevancia).

Meg hét nem is mindig pontos ez a megoldás sem. Egyrészt azért, mert a kulcsszavak köre olyan is lehet, ami eltér a hirdetés tartalmától (például autót lehet hirdetni a hitel szóra vagy arra is, hogy Szeged). Másrészt azért is, mert a tartalomban megjelenő szó nem szükségszerűen a tartalom egészére vonatkozik. Példaként ismét csak egy város: a Szeged szóra hirdetve egy utazási ajánlatot, a hirdetésünk megjelenhet akkor is, ha az egy politikai hír, és város neve csak egy zárójeles megjegyzés volt. (Sőt, lehet vezetéknév is, főleg, ha felvesszük a szegedi szót is.)

Mégis, ez a megoldás sokkal pontosabb célzásra ad lehetőséget, a tartalom alapján.

A gyakorlatban ezt két szöveges hirdetési rendszerrel tudjuk a hazai piacon elérni: a Google tartalmi hálózatával és az ETARGET-tel.

A tartalom alapján történő célzás tehát az egyik legkönnyebben elérhető megoldás, ha a célzási lehetőségeket nézzük. Élünk is vele nap mint nap, akarva-akaratlanul. Jegyezzük azért meg ennek is az alapjait, hiszen fog ez a megoldás is fejlődni, és akkor jó az, ha biztosan tudjunk, miből fejlődött ki a jövő.

Holnap tehát StartUp konferencia, minden egyéb figyelmeztetés helyett: akik regisztráltak, jöjjenek! Ez kb. 260 ember, és ez a létszám mindössze 5! nap alatt jött össze (öt, felkiáltójellel, nem 5 faktoriális...).

Az idei konferencia is ingyenes, és idénre is meg van rendelve a pizza ebédre. Ez pedig azért lehetséges, mert több cég is felajánlotta a támogatását, néhány ezer, néhány tízezer forinttal. Álljon itt a lista, lássuk, kiknek volt fontos ez az esemény:

• Blogter
• Doransky
• EdgarPE
• Efficenter
• EVOLENS Productions
• HVG Online
• INFIM
• Ingatlannet
• internetvallalkozas.com Gerillamarketing
• iMind
• MacAcademia
• Mailbox.hu
• Média Hungária
• MSE - europeanspinoff.com
• Online Marketing Akadémia
• Onlinemarketing.hu
• Vatera

Vajon vannak webcelebek? Vagy lesznek ilyenek? Arra gondolok, hogy olyan ismert emberek, akiket csak az internet tesz ismertté. Így persze nem is mindeki ismeri őket, hanem elsősorban a webes közösség.

De vajon kikből lesznek a webcelebek? A Twitteren követett geekekből? A sokak által olvasott bloggerekből? Nagy olvasottságú portálok újságíróiból? Vagy valahonnan máshonnan jönnek?

Az ismert emberek a helyi pletyka helyettesítői: míg régen az volt az érdekes, mit csinál a szomszéd, kivel csalja a szomszédasszony és miért esett le a gyerek a szénaboglyáról, addig mára az ismert emberek élete a kiteregetett szennyes. Ez szórakoztatja a "plebset".

A webcelebek is ilyen helyzetbe fognak vajon kerülni? És ha igen, akkor majd a celebekhez hasonlóan a webcelebek is megjelennek a reklámokban? És ha egy brandet mondjuk a Győzike erősít (vagy gyengít, nézőpont kérdése), akkor lesz olyan webes brand, amit mondjuk egy webceleb? Például egy blogger?

Mert a folyamat végülis elindult. Az általam már egyszer jól leszólt Futóblog hitelességét például bloggerrel és újságíróval szeretné a Nike erősíteni, és azon sem lennék meglepve, ha egy-két év múlva mondjuk Doransky lenne a reklámarca egy Microsoft szolgáltatásnak.

Sosem lehet tudni.

Ti hogy látjátok ezt? Lesz saját bulvárunk?

A legegyszerűbb célzási mód az, ha olyan adatok alapján célzunk, amiket a felhasználó maga adott meg. Ilyen adatok pedig elég sok rendszerben a rendelkezésünkre állnak, nézzünk néhányat!

Ha egy közösségi oldalon - például az IwIw-en - beazonosíthatóak akarunk lenni, akkor megadjuk a nevünkön kívül a lakcímünket, de legalábbis a városunkat. Megadjuk a születési évünket. A végzettségünket. A családi állapotunkat. Sok esetben a telefonszámunkat is. Soroljam tovább?

Ha egy társkeresőbe regisztrálunk, akkor is hasonló mennyiségű adatot adunk meg. De ha vásárolunk egy webáruházban, akkor is megadjuk legalább a címünket. Ráadásul vannak olyan nyereményjátékok, amelyekben a részvétel feltétele az, hogy kitöltsünk egy elég hosszú kérdőívet, ami nemcsak az alap adatainkról szól, hanem fogyasztási szokásainkról is.

Igazi kincsesbánya ez!

Persze a hazai adatvédelmi törvényt ismerőknek az nem újdonság, hogy az adat megléte nem jelenti azt, hogy bármire fel is használhatjuk! Nézzünk egy példát: e-mailt csak annak szabad küldeni, aki ezt engedélyezte. Vagyis hiába kéri el egy webáruház az e-mail címünket, arra reklámot csak akkor küldhet ki, ha mi ezt megengedtük neki, ráadásként biztosítania kell a leiratkozás lehetőségét. Van még egy érdekes dolog, amit hajlamosak vagyunk nem venni tudomásul: a törvényhozó azt a féket is beépítette, hogy a személyes adatok kiadásának a hiánya nem lehet akadálya valamely szolgáltatás vagy játék igénybevételének. Vagyis: ha megadjuk egy regisztrációnál az e-mail címünket, akkor az nem működik, hogy csak akkor vehetjük a szolgáltatást igénybe, ha kérünk hírlevelet vagy engedjük a reklámlevelet!

Ez mind szép és jó, de a hazai szabályozás nem lép tovább (szerencsére, legalábbis reklámos szemmel). Vagyis ha belépünk egy szolgáltatásba, ahol megadtuk az adatainkat, akkor az alapján már célozhatja a hirdetéseket a szolgáltató. Például ha egy társkereső oldalon a 18-21 éves szegedi lányoknak akarok hirdetni, akkor azt elvileg megtehetem minden külön engedély nélkül: ha belép egy 20 éves szegedi lány, akkor olyan banner jelenik meg, amin a neki szóló üzenet van.

Persze ez azt is jelenti, hogy nagyon releváns ajánlatot adhatunk neki, így nagyobb valószínűséggel veszi észre és kattint a bannerre.

De ennek ára van. Értelemszerűen kevesebb megjelenés kell a célcsoport eléréséhez, mintha nem lehetne célozni, így a szolgáltatók felárat számolnak fel a célzások esetében - általában, bár kedvezményként ez el is engedhetik. Pedig a célzásnak nemcsak az az ára, hogy kevesebb megjelenést rendel a hirdető, hanem a technikai kivitelezés és persze közvetve az adatbázis használata.

Végül a fentiek mellett azért láthatjuk a megoldás korlátait: csak az ismert adatokra tudunk szűkíteni, másra nem, és ráadásként nem nagyon van védelem arra, ha valaki rossz adatot ad meg. Például ha a születési évet egy lehulló listából kell kiválasztani, akkor nagyon sokan az első számot jelölik. És ha az 1901, akkor azt.

Amikor jópár éve a Gyalogló Chat-nél dolgoztam, akkor például kimagaslóan magas volt a 80 évnél idősebb és a 6 évnél fiatalabbak száma - vagyis a valós elvárható adatokhoz képest sokkal több volt. Ezek valószínűleg rossz adatok voltak, így azokat a statisztikákban sem használtuk fel. De a kisebb eltérések kiszűrésére, az ál személyazonosság megállapítására már nem nagyon van lehetőség.

Szeretjük az adatbázis alapján történő célzást, mert jól le lehet vele képezni hagyományos célcsoportokat (pl. 18-25 éves nagyvárosi férfi), de tudnunk kell a korlátokat és a pontosság szintjét. Tehát ezt a módszert is okosan kell használni. Gondolkodva, mint minden más eszközt is.

Az amerikai nagy portálok ki szeretnének jönni három új bannermérettel. Most egyelőre tesztelik ezeket a lehetőségeket, de várhatóan elterjed és sok helyen fogják rajtuk kívül is használni. Erről egy nagyon jó összefoglalót írt _original, így a részleteket le se írom, nála olvasható.

A lényeg: mindhárom méret nagy méret. 336x860, 468x648, 970x418 pixel méretűek. És ezek nem interstitialok, ezek beépülnek a tartalom közé! Tehát elkerülhetetlenül látszani fognak. Ez persze sokat fog segíteni a bannervakság ellen, és ezzel együtt nőni fog az elutasítók száma is. De érdemes azt is végiggondolni, milyen üzenete van ennek, hogy új bannerek jelennek meg. A banner nem fog kihalni, sőt, élni fog tovább!

Mert miközben a médiatulajdonosok ilyet lépnek, aközben még a Google is folyamatosan kísérletezik a nemcsak szöveges megjelenésekkel. Tehát a bannerek nem fognak eltűnni, sőt, egyre inkább jelen lesznek az életünkben - már persze azokéban, akik nem blokkolják a hirdetéseket.

Ezek a nagy bannerek persze valószínűleg ugyanúgy a szőnyegbombázós elérést fogják támogatni, mint ahogy a korábbia képi megoldások is. Vagyis a nagy elérést, a nagy hatást ezekkel lehet elérni: brandet építeni, terméket bevezetni stb.

Kis gondolatkísérletet végeztem magamban, melyik hazai oldalak tudnák berakni a szerkezetükbe ezeket a méreteket, és arra kell rájöjjek, hogy az Indexen és a Zoom-on kívül a többi oldal szerkezete nagyon kötött, nehezen lehet beletuszkolni a méretes képeket. Vagyis ha majd 1-2-3 éven belül ezek idehaza is megjelennek, akkor bizony olyan irányú hírsite átalakításokat látunk, ami lehetővé teheti ezek elhelyezését.

Persze kérdés, valóban elterjednek-e, de én úgy gondolom el fognak. Hirdetői szemmel ugyanis ezek nagyon jó lehetőségek! Az olvasóknak meg már mindegy, nemigaz?

A reklám célzása, mint írtam már, akkor igazán hatékony, ha pontosan tudjuk a célcsoportot, és azt pontosan meg is tudjuk célozni. Az internet pedig elviekben olyan eszközöket ad a kezünkben, amikkel ezt meg is tudjuk valósítani.

Végülis már csak arra van szükségünk, hogy a célcsoportunk ott is legyen az interneten. Illetve nem fogalmazok pontosan: a célcsoportunknak beazonosíthatóan kell ott lennie az inteneten.

Mert hiába akarok én a szőke, kékszemű, nagymellű nőknek melltartót eladni, ha nincs olyan mérés, statisztika, szolgáltatás, amely meg tudná mondani, ki a szőke, kékszemű, nagymellű. Vagy ha el szeretném érni a 100 milliónál nagyobb forgalmú cégek könyvelőit - őket hogyan azonosítom be?

A célzás tehát első lépésként okos célcsoport meghatározást kell jelentsen. Ehhez pedig ismerni kell az internetet, a technológiát, a szolgáltatásokat. Speciálisan, helyi szinten! Hiszen míg az USA-ban az IP cím alapján lehet területi célzást csinálni, addig nálunk erre nincs lehetőség. Lehet nálunk is bizonyos esetekben területileg célozni, de máshogy.

Ezért amikor az internetes reklámcélzásról írok, akkor kénytelen vagyok írni a szolgáltatásokról és a lehetőségekről is. Arról, hogy vajon megtalálhatja-e élete párját az a nő, aki olyan férfit keres, aki nem iszik, nem kártyázik, nem dohányzik, nem nőzik - mert lehet, hogy nem is létezik... 

Idén is megrendezzük a StartUp üzleti underground konferenciát, a tavalyi nagy sikerre való tekintettel! Tavaly néhány (konkrétan kettő) hét alatt rántottuk össze, és nagyon jó lett. Így az idén sem sokat változtattunk a tavalyi felálláson: közösségi szervezés, ingyenes, de regisztrációhoz kötött belépés, és önkéntes támogatóktól kapot szponzorpénzek alkotják a konferenciát.

Így nincs olyan, aki azt mondhatja: "én szerveztem", és olyan sincs, akiről azt gondoljuk, ezen akar meggazdagodni. Ugyanakkor ehhez is kell pénz, ráadásul a bérleti díjak nem keveset nőttek tavaly óta, úgyhogy még mindig várjuk a csatlakozó szponzorokat, akár csak 10 ezer Ft-tal is.

A helyszín Budapesten az Arany10, vagyis az Arany János utca 10., ott is a színházterem. Olyan 200 ember fér be leülve, kicsit több, ha az állóhely is megfelel. A program a tavalyihoz hasonló szerkezetű lesz: kezdünk StartUp bemutatkozásokkal, illetve ha lesznek bátrak, akkor a tavalyiak közül élménybeszámolókkal, mire jutottak egy év alatt. Ezt követően beszélgetések, az alábbi témákban:

• Új webes platformok: iWiW, Facebook, iGoogle, Netvibes, iPhone, Android - miért izgalmas lehetőségek, megéri-e egy startup számára fejleszteni rájuk alkalmazásokat?
• Irány külföld! Az első lépések: Elinduljunk külföldi piacokra? Partnerek keresése, együttműködés, szempontok, iroda és cégalapítás idegen terepen.
• Internetes üzleti modellek: Milyen üzleti modellek vannak, melyekkel sikert lehetett elérni a hazai piacokon?
• Önmarketing, reklám: Hogyan hirdessük vállalkozásunkat a magyar piacon? Milyen reális lehetőségeink vannak, ha nem szeretnénk fizetni, ha fizetni szeretnénk, s ha nem is reklámokban gondolkodunk?
• Tőkebevonás, az vajon mi: Gyorstalpaló arról, hogy milyen lépései vannak a befektetőkkel való együttműködésben, s egyéb, befektetőkkel kapcsolatos kérdések

Pontosabb program, szereplők még szervezés alatt. Jelentkezés és folyamatos, bővebb információk a konferencia blogján, a StartUp.conf.hu címen.

Gyertek el, a cél idén is az, mint tavaly: legyen egy hely, ahol találkozhatnak a fejlesztők és az üzletemberek!

Néha nehéz eldönteni, hogy amikor egy hirdetési elbaszást látok, az szándékos, és átverés áldozata vagyok, vagy egész egyszerűen csak elcseszett valamit a marketinges? A kedvencem az, amikor a hirdetett termék, amit épp meg akarok nézni, mégsem szerepel a kínálatban.

Erre most láttam egy nagyon jó példát. Az egyik nagy hazai internetes áruház brand az Extreme Digital (vagyis az edigital). Fut az Indexen egy rakat kampányuk (gondolom nem letöltés vagy idő alapon), amikben mindig valami konkrét terméket hirdetnek. Én mint felhasználó ilyenkor azt várom, hogy kattintás után azonnal a termék oldalára érjek, és azt akár meg is rendelhessem.

Ehhez képest rendszeresen abba futok bele náluk, hogy valamilyen listára dobnak, ahol akár több oldalon keresztül sorolják az árukat, és valahol közte van az is, ami engem érdekel. Értem én a koncepciót: ha érdekel az akciós, hirdetett termék, akkor nézzek körbe, hátha van másik is, ami tetszik.

De! Nem akarok keresni. Ha beesik ez a csomó felsorolás, lehet, el is megyek onnan. Oda kell rakni a szemem elé, hogy azonnal reagálhassak rá, és ezek után vagy e mellett legyen a többi is ajánlva. De basszus legyek már én, mint érdeklődő, mint potenciális vevő a fontos, ha kérhetem!

Viszont a mai dolog különösen zavar. Mutatnak egy akciós ajánlatot, majd a kattintás után az nem is kapható. Egész egyszerűen nincs az a termék!