Onlinemarketing blog

Itt a válság, naná, hónapok óta. A fogyasztás csökken, a bevételek csökkennek, egyre többen kerülnek nehéz helyzetbe. Persze vannak kivételek, de mindenesetre érdemes figyelni, ki milyen válságstratégiát alkalmaz.

Alapvetően három irányt látok:

• vannak akik minimalizálnak, lemerülnek és megpróbálják megúszni az egészet
• vannak, akik nem csinálnak semmit, bíznak a jószerencsében, és abban, kibírják ezt az időszakot
• és vannak, akik pénzt nyomnak fejlesztésekre, és próbálnak előre menekülni.

Ezen utóbbi stratégia lényege az, hogy sokkal könnyebb piaci részesedést növelni, amit aztán ha sikerül megtartani, akkor bizony egy fellendülés esetén szépen lehet kaszálni.

A fentieken kívül van még egy, egy negyedik stratégia is. Egy olyan stratégia, amit kizárólag olyanok léphetnek meg, akik magasan piacvezetők, és kikerülhetetlenek. Ez a stratégia pedig a piactisztítás. Egészen pontosan: a versenytársak kivéreztetése, kiéheztetése.

Ilyenkor a piacon domináns szereplő árat emel, a válság közepén. Mivel kikerülhetetlen, így a magasabb árat kénytelenek kifizetni neki, viszont nem marad forrás arra, hogy a versenytársaknak jusson, ezáltal az ő bevételeik csökkennek.

Persze nagyon kevés olyan eset van, amikor ez valóban sikerrel alkalmazható, hiszen lehet az is az eredmény, hogy a partnerek inkább elmenekülnek a konkurenciához - de ha valójában még a magasabb ár is megéri, vagyis ki lehet fizetni, és a drágább szolgáltatás biztosan hoz bevételt, akkor egy elmenekülés egyben azt is jelentheti, hogy olcsóbban sokkal rosszabb helyzetbe kerülnek.

Így aztán működhet a dolog. Mivel, mint írtam, van egy ilyen próbálkozás a piacon, így még ráadásul meg is fogjuk látni, hogy valóban sikeres megoldás lesz-e ez.

Képzeld el az alábbi esetet:

Szeretnél egy házat építeni. Kinézted, megvetted a telket. Kitaláltad, hogy lakni szeretnél benne, és valami szép, sárgatéglás, 4 lakásos, garázsos, pirostetős házat építenél.

Elmész tehát a kőműveshez:

- Szépjónapotkívánok, egy házat szeretnék!

- Milyen házat?

- Hát, maga a kőműves, nem? Legyen fala, meg ablaka, ajtaja, legyen sárga a fal és piros a tető. És legyen garázs is, meg 4 szoba. Ja, és az asszony szeretné, ha két WC is lenne!

Vajon mit fog mondani erre a kőműves? Másnap belevág, és elkezdi az alapozást?

Vajon hol itt a hiba?

Szerintem tudod a megoldást: először egy mérnökhöz kell menni. Egy tervezőhöz, aki az elképzeléseink alapján megtervezi a házat. Akár hónapokig is egyeztetve veled, beleépítve az asszony kívánságát, és kitalálva, milyen is lesz a házad.

Nem teljesen egyértelmű, hogy a ház építéshez az első lépés nem a kőműves, hanem a tervező?

De ha ez ilyen egyértelmű, akkor a weblapod tervezésénél vajon miért mennél először a programozóhoz? Az első lépés itt is: a tervezés. És nem a programozó (kőműves) vagy a designer (festő - de ne sértődj meg, ha designer vagy, tudom, ennél sokkal több) fogja megmondani, milyen legyen a weblapod!

Tanulság? A weboldalad a céged az interneten. Ha nem tervezed meg, csak elkezded építeni, akkor ugyanúgy összedől, mint egy rosszul felépített ház. Kidobott pénz lesz az egész, és végül mégis tervezőhöz kell fordulnod, és ráadásként el is kell viselned a lesajnáló pillantásokat.

Hát nem megéri eleve tervezővel kezdeni?

Mekkora egy sz*r lett ez az iwiw!!!!!!!! lassú, mint a tetű, ötlet nincs benne, ami van, azt a Facebookról lopták. made in hángöri

Egy Iwiw felhasználó az üzenőfalon

És valóban. Nehéz vele vitatkozni. Amikor már azt hittük, végre az Iwiw beállt szolgáltatás, és nem okozhat meglepetéseket, akkor elkezdtek mindenféle változtatásokat átvezetni. Például megváltozott a design - persze csak óvatosan, első ránézésre csak alig. Ezzel együtt kevesebb lett a reklám is, ami jó. (Más kérdés, mennyire is bannertemető továbbra is az Iwiw?).

Majd jöttek a widgetek. Amitől látványosan belassult az egész cucc, persze érthető módon, hiszen nőtt az aktivitás. Más kérdés, hogy technikailag lehetett volna jobban is, de azért örüljünk, annak, ami van, és hogy végre eljutottunk ide.

És igen, az Iwiw egyre jobban Facebook-osodik. Mit fanyalgunk itt? Hát nem ezt akartuk?

Hát de, ezt akartuk - két éve! Akkor tök jó lett volna, akkor tudtunk volna örülni még ennek is. Ma? Hát, nem is tudom.

A geekeknek ez kevés, azok mennek a Facebook-ra, ami persze semmivel se jobb, sőt rondább és áttekinthetetlenebb, de sokkal coolabb, nem beszélve arról, hogy ott nem 3 millió felhasználó van, hanem 200 millió, aminek a fele európai. Azoknak, akik meg akkor se fognak menni a Facebook-ra, ha az Iwiw-et kikapcsoltatná mondjuk az ORTT (az a legfölöslegesebb sóhivatal, nekik van a legkevesebb eszük a teljes állami gépezetben, nem?), na azoknak meg elég volt a régi Iwiw is.

Mert azért a felhasználók zöme alapvetően négy dologra használja az Iwiw-et: telefonkönyvnek, e-mail küldőnek, képmegosztónak és pasizásra/csajozásra, nem? Szekszárdon mondta egy minikonferencián a helyi kábeltévé vezetője, hogy vannak akik nem azt kérik, kössék be az internetet, hanem ezt kérik "kössék be hozzánk is a ziwiw-et!".

Az Iwiw mára egyfajta közmű lett. Azon kevés "tartalom" egyike, amiért érdemes előfizetnie olyanoknak is az internetre, akik egyébként nem találnának itt semmit, ami érdekli őket. Persze az Iwiw jó a belépésre, és majd lassan edukálódnak is ezek az új emberek, de nekik az Iwiw AZ internet. Márpedig ehhez az is kell, hogy az Iwiw MŰKÖDJÖN.

Régóta nem írtam az Iwiw-ről, mert nem nagyon volt mit. Most aztán lett volna mit, de annyira gyalázatos lassú, hogy most meg ezért nem érdekes. El van ez cseszve valahol, attól félek.

Made in hángöri, emberek. Made in hángöri...

Talán elsőre nem is tűnik online marketinges feladatnak egy weboldal elkészítése, és valóban, vannak olyan esetek, amikor elvileg nem is kell marketinges egy ilyen feladathoz. De a napi gyakorlat azért más. Egy weboldal ugyanis alapvetően kommunikál: elmond valamit. Ez pedig - mármint a kommunikáció - jellemzően marketinges, illetve PR-os feladat. Így tehát egy felkészült marketingesnek igenis jól kell ismernie azokat a lépéseket, amelyek elvezetnek egy weboldalhoz.

De mik ezek a lépések? Alapvetően három részre lehet bontani egy weblap fejlesztést:

• tervezés
• kivitelezés
• üzemeltetés

Ezek egyike sem úszható meg természetesen, de azért az sem mindegy, melyik fázisban mit is kell csinálnunk. Íme egy olyan felsorolás, amely egy átlagos feladat esetén használható.

Tervezés

• célok meghatározása
• weboldal tartalmának meghatározása
• a szerkezet megtervezése
• menüpontok meghatározása
• alap design elvárások megfogalmazása

Kivitelezés

• szövegírás
• programozás
• design
• tesztelés

Üzemeltetés

• frissítés
• hosting
• látogatások elemzése
• folyamatos fejlesztés

Persze ez a felsorolás adott esetben - konkrét munka esetében - ettől eltérő lehet. Például egy webáruház esetében a tervezéskor nagyon fontos a jó adatbázis tervezés, stb.

A fenti lépések jellemzően nem kikerülhetőek. Persze nem kell mindent magunknak csinálni, de nem is kell mindent kiadni. És az sem kötelező, hogy az egész folyamatot egy cég vagy egy ember csinálja csak meg. pont azért érdekes ez a felosztás, mert így a feladatok megoszthatók, és meg lehet keresni az adott részhez legjobb kivitelezőt, partnert.

Az ember szűkebb ismeretségi köre azok az ismerősök, akik több-kevesebb rendszerességgel tartják vele a kapcsolatot, akikre számíthat, ha úgy alakul. Nem kell itt nagy dolgokra gondolni - főleg nem olyanra, hogy visszaél valaki egy ismeretséggel -, inkább csak arra, hogy kivel megyünk el időnként sörözni, kivel tudunk fél év után is jót dumálni, ki az, aki eszünkbe jut, ha éppen úgy hozza a helyzet - és ki az, akinek mi az eszébe jutunk.

Érdekes módon az internet nemhogy csökkentette volna, inkább növelte ezt a kört számomra. Egyre több olyan ismerősöm van, akit bármikor megszólíthatok a neten, akitől segítséget kérhetek, vagy akinek segítek, ha kérik. Egyre többen vannak, akiknek érdekes vagyok...

És egyre többen vannak, akik ilyenkor küldenek egy üzenetet: boldog születésnapot.

Persze tudom én, hogy segít ebben az Iwiw, segít ebben a Skype - de önmagában az, hogy látják, születésnapom van, nem jelentené azt, hogy írnak is. Tehát valamennyire azért fontos megemlékezni a vénségemről, nem igaz?

Ezúttal köszönöm meg tehát mindenkinek a jókívánságot, akik itt-ott üzentek. Köszönöm!

Arról már jópár hónapja írtam, hogy az online marketing alapvetően két nagy területre szétválasztható, elsősorban a cégek nagyságától illetve az internethez való viszonyuktól függően (ez a felosztás egyébként általában a marketingre is igaz). Ez a két nagy csoport pedig alapvetően a kis- és közepes vállalkozások és a nagyvállalatok csoportja.

Persze a képlet nem ennyire egyértelmű. Sok kkv viselkedik nagyvállalatként marketing szempontból, és tudok olyan multinacionális nagyvállalatot, amelynek a hazai marketingje igazi kkv marketing. De a két csoport létezik, és a különbség igazából nem is pénzügyi, hanem szemléletmód beli. Ez a szemléletmód pedig alapvetően a megtérülés.

A megtérülés egy olyan fontos dolog persze, ami fölött egyik csoport sem mehet el becsukott szemmel. De míg a kkv-k szempontjából a megtérülésnek azonnalinak kell lennie, addig a nagyvállalatoknál a megtérülés időben jelentősen is késhet. Vagyis van, akinek módja van tőkét fektetni a marketingbe, bízva abban, hogy ez hónapok vagy évek múlva bevételt hoz, és van, akinek nincs tőkéje, neki ahhoz, hogy tovább létezzen és tovább hirdessen szinte azonnal kell bevétel és megtérülés.

E két csoport az internettel kapcsolatos fejlesztésekhez is máshogyan áll hozzá. Ez a másképpen történő hozzáállás megintcsak több annál, minthogy mennyi pénzt tudnak elkölteni. Míg a nagyobb vállalat tud például egy fejlesztő partnert találni, és ha véletlenül nem jön össze a kapcsolat - például egy év múlva megszakad az együttműködés -, akkor van lehetősége akár nulláról újrakezdeni a munkát. Például weboldal fejlesztését.

Ezzel szemben a kkv-k nem engedhetik meg maguknak ezt a luxust. Tudok olyan milliárdos éves forgalmú cégről, amelyik konkrétan tizenmilliós website fejlesztést volt kénytelen "benyelni": az elkészült munka nem volt jó arra, amire kellett volna, így gyakorlatilag az egész veszteség lett. Ezt egy olyan cég, amelynek az éves forgalma alig 100 millió biztos nem teheti meg, egy ilyen bukás akár a létét is veszélyeztetné.

Azt tapasztalom, hogy a kisebb cégek legnagyobb félelme internetes fejlesztéseik esetében az, hogy tudnak-e olyan partnert találni, akik a fejlesztésben nem verik át őket, akik olyan oldalt csinálnak, ami nem drága de hatékony, akik nem fognak két év múlva eltűnni vagy radikálisan árat emelni.

Ez a fajta félelem sok esetben azt is jelenti, visszafogják a fejlesztéseket. Hiszen nem ismerik a piac ezen szegmensét, ők maguk nem értenek a programozáshoz, és annyira sok csalódás érte már őket, hogy inkább kevesebbet invesztálnak egy ilyen területre.

A május hónap ezért a kkv-knak szóló internetes fejlesztések tematikus hónap lesz. Szeretném egy kicsit úgy körbejárni ezt a témát, hogy segíthessen a döntésekben. Nem programozói alapossággal, hiszen egy kkv döntéshozónak nem arra van szüksége, hanem inkább üzleti szemmel.

Tehát májusban webre fel, kedves kkv-k!

Az USA legnagyobb online hirdetői a költések alapján, 2008. december. Az adatok a TNS Media Intelligence-től származnak. 

Kellene valami minőségbiztosítás ebben a reklámszakmában, mert úgy tűnik, minden szart el lehet adni ebben az országban... A TV2 igazi sajtóközleményben jelentette be, hogy milyen hűdeszuper flash mob-ot sikerült csinálnia az újabb jövőbeni bukta műsorának.

Ezt írják:

A flash mob-nak nevezett jelenség külföldön már jól ismert, hazánkban ritkán alkalmazott eszköze a figyelemfelkeltésnek, az angolból átvett "villámcsõdület" kifejezés emberek megtervezett csoportosulását jelenti: a résztvevõk valamilyen szokatlan dolgot csinálnak, majd amilyen hirtelen jöttek, el is rebbennek a helyszínrõl.
 

És ezt csinálták:

Április 29. és május 4. között szokatlan jelenségre lehettek figyelmesek az utcákon sétáló vagy éppen autójukkal közlekedõ emberek. Egy pénzszállításra alkalmas fémbõröndöt szorongatva 21 szexis arany ruhába öltözött fiatal lány keltett feltûnést nagyobb vidéki városok és Budapest forgalmas autós vagy gyalogos csomópontjain. A lányok azt a szigorú bankigazgatót keresték, akit a TV2 Áll az alku c. mûsorából milliók ismernek, de személyesen még sosem találkozhattak vele.

Én érzem csak az ellentmondást? A flash mob ugye spontán, alig szervezett, és hétköznapi emberek bevonásával történik. Ez, amit a TV2 csinált, meg valami egészen más. De mi is ez?

Nézzük csak ezt a definíciót:

Buzz (zsongás)-marketing: átütő erejű szórakoztató anyagok vagy hírek alkalmazásával ráveszi az embereket, hogy beszéljenek a te márkádról.

(via DeZo)

Ez a TV2-es akció talán ez akart lenni. Bár ennek is elég halovány lett, véleményem szerint. Szóval ez nem egy akkora nagy durranás, de főleg nem flash mob. Igazán lehetett volna valaki a TV2-nél, akinek ez feltűnik. Vagy a szervező ügynökségnél.

Vegyük észre: nem az a fő bajom, hogy a TV2 így reklámozott, és még az sem a bajom, hogy ilyen iszonyatosan rossz sajtóközleményt adott ki. A bajom az a szakmaiatlanság. Mintha egy sajtóközleményben a Schindler listája című filmet valaki webcomedy-nek titulálná. Gondolom, attól a tévések feje lilulna.

Vagy annyira magas a lovuk, hogy azt se vennék észre?
 

Rabbit ír a blogjában arról, hogy hogyan alakult az első negyedéves online reklámköltés a tavalyi adatok tükrében. Ő pontosan magyarázza a módszert, a hátteret, a számokat, és három fontos táblázatot is közöl. Nem fogom megismételni az ott leírtakat, akit érdekel, nézze meg mindenképpen.

A bejegyzésre már reagált is Merras, mégpedig az ő keresőmarketinges szemszögéből. Bejegyzésének a lényege: a csökkenés mögött állhat az is, hogy a reklámozói pénzek megindultak a kereső irányába, így nem a piac csökkent, hanem a piacnak a display szegmense.

Mert a Rabbitnál található számok azért határozottan csökkenést mutatnak, de nem egyenletesen! Emiatt a nem egyenletes csökkenés miatt is gondolom azt, hogy a keresőmarketing felé történő átcsoportosulás csak az egyik, és nem is a legfontosabb eleme a folyamatoknak. A csökkenésnek több oka lehet, és bár a legfőbb ok a válság, érdemes azért kicsit a számok mögé is nézni szerintem.

Leglátványosabb változás természetesen az, hogy a CEMP feljött az első helyre, ugyanis miközben sikerült 28%-ot növekednie, az Origó csökkent 34,66%-ot. Mi lehet ennek az oka? Ennyire rossz lenne az Origó és ennyire jó az Index?

A két nagy portfóliója olyan jelentőset nem változott. Ami viszont változott, az a hirdetői viselkedés: a biztosabb vásárlók az érdekesek, a szűkebb, vásárlóképesebb célcsoport elérése még mindig kell, de a kevésbé vásárlóerőseké már nem annyira.

Talán ez nem is annyira tudatos döntés, és jó sok brief-et át kellene nyálazni ahhoz, kiderüljön, ez valóban így van-e a kimondott igények szintjén is. De a folyamatok ezt mutatják. És mit jelent ez a gyakorlatban? Azok az oldalak bevétele, amelyik szélesebb célcsoportra lő, csökken, míg a szűkebb, vásárlóképesebb célcsoportot elérőké nem csökken, sőt, akár nő is. Vagyis például az Iwiw már nem annyira érdekes (míg tavaly év elején még vitte a lendület), miközben a blogok - a "jobb" blogok - még idén is érdekesek lehetnek. Tehát az Origó széles elérésű portfóliója így a válságban kevésbé érdekes/értékes, mint az Index. Ráadásul az Index már kicsit átalakult és megerősödött értékesítő csapattal vágott neki 2009-nek, míg az Origónál pont január 1-től lett új vezetője az értékesítésnek.

Nem beszéltem a Sanomáról, az örök harmadikról (bár ha nem lenne csökkenés náluk, akkor most másodikok lehetnének, és az Origó még látványosabban kiugrana lefelé...). Láthatólag az online sem elég erős náluk, egyszámjegyű (közel 6%) csökkenést "értek el" - amivel vélhetőleg még mindig az online van a legjobb helyzetben náluk. Itt feltételezhetően az általános lappiaci trendek sem segítik őket, no meg azért a széles elérés náluk is kiemelten fontos.

Végül nem tudom szó nélkül hagyni a Generál Médiát, bár náluk nincs összehasonlítási alap. Aki kicsit behatóbban ismeri a piacot, nem lepődik meg az eredményükön: az elmúlt években nagyon tudatosan építették a média portfóliójukat, és várható volt a jó eredmény. Náluk kiemelten fontos az, amit Rabbit ír: a rugalmas árazás, a nagy kedvezmények ebben az időszakban relatív növekedést jelenthetnek!

Mert azért ne feledjük el, ezek az árak listaárak. A valós pénzmozgás ettől jelentősen elmarad, a kedvezményszinteket ismerve akár 30-50%-al is. Márpedig a kedvezmények mértékes sem mindegy. Így például a Sanoma hírhedten konzervatív kedvezménypolitikája miatt a listaára "többet érhet" valódi bevételben, mint az akár előtte, akár mögötte végzőké.

Mindenesetre elgondolkoztató számok. Nagyon érdekes lesz, hogy mi történt-történik a második negyedévben, és vajon ez amit most látunk tendencia, vagy egyszerűen csak egy kis év eleji csuklás.

A reklámnak az a célja, hogy eladjon. Minden áron. Az a lényeg, hogy aki a reklámot látja, akire hat a reklám, az úgy döntsön, hogy ő vásárol. A reklám célja a befolyásolás. Aki mást mond, az becsapja magát is.

Éppen ezért a reklámokat szabályozzák. Nem lehet akármit és akárhogyan reklámozni. A hazai reklámtörvényben még olyan megoldást is tilt a törvényalkotó, amely az se biztos, hogy valóban hatásos. De ez nem is baj, hiszen rámutat arra, hogy mi a szándék, rámutat arra, hogy mi a törvény "szelleme".

Sok szigorítás ráadásul nem is fölülről jön, hanem a különböző fogyasztói csoportok kérésére kerül be a törvénybe. Ennek aztán az is az eredménye, hogy az önszabályozás és az önkorlátozás sokszor nagyon hatékony eszközzé válik, hiszen mégiscsak szívesebben tartunk be egy olyan szabályt, amit mi magunk hozunk, mint egy olyat, amit fölöttünk hoztak olyanok, akik a témához annyira nem is értenek.

De az önszabályozásnak megvan az a baja, hogy jórészt szankció nélküli a dolog, vagyis ha valaki megszegi, sok esetben a rosszalláson kívül más szankicó nem történik. Rövid távon legalábbis biztos nem, bár ilyen esetekben előfordulhat, hogy mégis törvényi szintre emelnek egy-egy szabályozást.

Ráadásul most válság van. A válság piacvesztést, bevételvesztést jelent, amellyel szemben egyesek szerint minden megengedhető. Vagyis előállhat az a helyzet, hogy a gazdaságilag jó helyzetben lévő cég etikus magatartást folytat, de amint változik a helyzet, ez az etikusság hirtelen súlytalanná válik.

A válság ilyen szempontból nagy mércéje a cégeknek. Kiderül, hogy vajon valóban fontos-e számukra az a csomó érték, amit eddig közvetítettek, vagy tényleg csak a profit számít, azonnal és rövid távon.

A fenti gondolatmenet kiváltó oka a következő jelenségek: a reklámpiac szűkülése miatt a reklámból élők egyre több dologra hajlandóak, csak maradjon meg a bevételük, vagy ne csökkenjen annyira. A reklámpénzből élők ráadásul a kiadásaikat is optimalizálják, vagyis akár hosszútávú szerződések felmondása útján is igyekeznek minél kevesebbet költeni. Végül: megjelent a Spar Hupikék Törpikék akciója, ami jópofa és aranyos (4000,- Ft fölötti vásárlás esetén adnak egy üveggyöngyöt kis figurát), de olyan szinten bántja a szemem, hogy ihaj: a gyerekeken keresztül buzdít vásárlása, ami elég etikátlan szerintem.

Nagyon érdekes hónapoknak nézünk tehát elébe, ki fog derülni, mely cégek gondolták korábban komolyan azt, hogy etikusak és fogyasztóközpontúak.

Valamikor az év elején említettem nekem Kálmán Tamás, hogy már nem lesz sokáig ő az ETARGET hazai contry managere, hanem kicsit nyugisabb élete lesz, és a helyét más veszi át. Aztán a StartUp konferenciára már nem egyedül jött, hanem bemutatta az új kollégát, hogy akkor ő lesz az "új ember".

Elfogult vagyok, így nem igazán írnék semmit Tamás munkájáról - de tény, azóta működik nálunk az ETARGET, amióta ő csinálja. Igaz, a piaci helyzet is rengeteget változott az elmúlt négy évben. Másrészt meg tudom érteni. Új pozíciója (Head of Strategic Partnership) biztos kevesebb utazgatással és felhajtással fog járni, mint az, amit az utóbbi 1-2 évben csinált.

További jó munkát!

Az "új ember" pedig? Rácz Tamásnak hívják, és évekkel korábban dolgozott már az ETARGET-nél. Azóta megfordult már pár másik helyen is, de most újra ETARGET, mint hazai country manager. Tamás korábbi (magyar) mobilszáma innentől nála csörög - és azt gondolom pár hónapon belül ő is beépül a hazai "körökbe". Csak pár konferencia és sörözés kérdése az egész.

Akit pedig az érdekel, kikből áll az ETARGET, íme a teljes management.

Én szeretem a számokat. Még egy több képernyős excel táblától sem dobok hátast, szívesen nézegetem, fedezek fel benne összefüggéseket. Sőt, akár még én magam is gyártok jóóó nagy táblákat. Nade azt hamar megtanulj az ember, hogy nincs ezzel így mindenki, sőt. A táblázatok, számok sokszor válnak ijesztővé, és sokszor teszik olyanná az információt, hogy nem mindenki tudja feldolgozni.

Főleg, ha olyan összefüggésekkel is találkozunk, amit már nem lehet két dimenzióban (vagyis egy egyszerű excel táblában) bemutatni. Ilyenkor jön nagyon jól, ha tudunk valamit grafikusan ábrázolni.

Ahogy nő az interneten a sávszélesség, ahogy egyre erősebb gépeket használunk és ahogy egyre többen használják az internetet, úgy válik egyre kiforrottabbá a grafikus megjelenés. Képek, mozgóképek, animációk, egyszerű és összetett multimédiás felületek jelennek meg a neten, és teszik egyszerűbben emészthetővé, áttekinthetővé a folyamatokat.

Most a neo jött ki egy ilyen érdekes szolgáltatással, ami a hazai internetes forgalmi adatokra építve mutatja meg a mi kis internetes galaxisunkat jól láthatóan. Az egyes szolgáltatások bolygókként jelennek meg, sé szépen lehet azokat megnézni, forgatni, viszonyokat megvizsgálni. Az adatok a Gemius-Szonda kutatásokból jönnek, tehát aktuálisak és pontosak is. Jó kis játék ez, érdemes megnézni! 

Miért van az az érzésem, hogy ha valaki bizottságba tömörül és némi politikai hatalmat kap, akkor kényszeresen bele akar szólni a dolgokba, és mindenáron szabályozni akar? Olvasom a Gazdasági Versenyhivatal összefoglalóját a tévés reklámpiacról, ahol is megállapítják, hogy nincs verseny a nézettség mérés piacán, ezért:

A hatóság azt javasolja, az új médiatörvény vonja az állami közbeszerzések körébe a nézettségmérési pályázatot, mert ez a megoldás biztosíthatja legjobban a meglévő piaci problémák megoldását.

A piaci probléma pedig:

 A jelenlegi állás szerint a 12 éve egyeduralkodó AGB Nielsen mérései az etalonok, de a versenytárs nélküli cég „nem érdekelt kellőképpen a fejlesztésben” – írja a GVH tervezetét véleményező, Sarkady Ildikó korábbi kormánytanácsadó vezette Media Content anyaga.

A problémát értem. A megoldást nem. Az állami közbeszerzés nem arról szól, hogy megintcsak egy valakit választanak ki? Ráadásul az aztán tényleg mindent fog vinni... A piacon nem azért nincs két mérés, mert az AGB ronda módon kicsinált mindenkit, hanem mert nem elég nagy ahhoz a piac, hogy két költséges rendszert is eltartson!

Szóval nem értem. De valahol megijeszt ez a dolog: vajon ez a fajta kényszeres szabályozás mennyire fog kiterjedni az internetre? Mert az e-mail címek gyűjtését már kellően elbaszták, és bár itt talán lesz változtatás, de jól mutatja, mennyire dilettánsok próbálnak beleszólni a napi piaci folyamatokba. Tényleg nincs más megoldás, mint mindent önszabályozni, és kell a versenytársak közti kellő együttműködés ahhoz, hogy ki lehessen golyózni ezt a kényszeres állami szabályozási mániát.

Mert attól félek, ez semmi jóra nem fog vezetni, csak kényszerű kikerülésekre, szabályok újraértelmezésére és például menekülésre az országból. Miért hiszik azt egyes hivatalnokok, hogy az a dolguk, hogy nehezítsék az életünket? Könyörgöm, nem lehetne inkább azt szabályozni, hogy hány fok legyen az ORTT és a GVH ügyfélszolgálatán, hogy biztosan megizzadjanak az oda betérők?

Bennünket meg felejtsenek el végre!

Kisebb vihart kavart az egyszerűsített "Google-módszer" leírásom, és bár abban igértem, hogy kifejtem az egyes pontokat, mégis sokan hiányolták a bővebb háttérinformációkat. Most ezt a hiányt (is) igyekszem pótolni ezzel a bejegyzéssel.

Előljáróban annyit: azért sem lettem programozó, mert engem addig érdekelt egy probléma, amig azt meg nem értettem és a megoldáshoz vezető utat fel nem vázoltam. Maga a kódolás már nem igazán érdekelt, nem éreztem kihívásnak. Így végül elég távol kerültem ettől a területtől, de ez a fajta dolgokhoz való hozzáállásom megmaradt.

Vagyis amikor tippeket adok arról, hogy például egy keresőoptimalizálási trükköt hogyan kell megoldani, akkor elsősorban az elvet, a megoldáshoz vezető utat szeretem bemutatni és nem a pontos kódolást. Vagyis nem fogok elkezdeni sorolni mindenféle html kódokat, inkább az elv az, amit megpróbálok bemutatni.

Amikor egy kereső szolgáltatást az ember minősít magában, akkor alapvetően két dolog az, ami érdekes számára: mennyire sok különböző oldalt ismer (vagyis mekkorát merít az internetből) és mennyire pontosak a találatok, vagyis mennyire nehéz megtalálni azt, amire szükségünk van.

A Google nem az első, hanem a második ponttól lett nagy és erős. A pre-Google illetve a korai Google időkben több olyan kereső is volt, amelyik sokkal több oldalt ismert, mint a Google (egyik kedvencem a Northern Light Search volt, ami azóta már nem is létezik, mint kereső). Viszont a Google volt a legpontosabb. Ehhez a pontossághoz pedig olyan algoritmus kellett, ami a több milliárd oldalt képes egyenként minősíteni. Ehhez készült többek közt a PageRank, és ehhez találták ki azt is, hogy az oldal minőségét és tartalmat részben az őrá mutató linkek mennyisége és minősége alapján rangsorolják.

Vagyis egy oldal a Google-ben nem csupán a tartalom tiszta indexelése, hanem egyben egy viszonyrendszer leírása is: egy olyan viszonyrendszeré, amely a tartalmon túl az oldalra mutató linkekből áll. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nem mindegy, mi a link tartalma, és nem mindegy, milyen oldalról mutat a link.

Először is, nagyon fontos látni: a kereső számára jó link tartalommal bír! Nem egy Dsc045.jpg nevű kép linkelve, nem egy beágyazott flash, és nem egy egyszerű » (nyíl). Hanem szöveg. Ha lehet, minél egyszerűbben: szöveg. Egy-két szó, vagy mondat.

Mutatom:

Finom pizza rendelés »»

Ebben az esetben a nyilak a tartalom, és a Google azt gondolja, hogy a linkelt oldal esetében nekem a két dupla nyíl a releváns információ.

Finom pizza rendelés »»

Ebben az esetben már a szavak (is) a tartalom, vagyis a Google azt fogja gondolni, hogy a linkelt oldalon vélhetőleg pizzákat lehet találni.

Tehát a linkelt oldalon! Vagyis közvetlenül kell a linknek arra az oldalra mutatnia, amiről azt szeretnénk, hogy a Google azt gondolja, pizzát lehet kapni. Nincs átirányítás, nincs mindenféle mérőkód - direkt link van.

Ha egy pizzás oldalra egy ilyen blogról mutat link, akkor az a Google szemében nem valami nagy cucc. De ha itt a pizzákról írnék, akkor bizony az a link értékesebb lenne. Viszont ha erről az blogról linkelek egy online marketinges tartalmat, akkor az a link tetszetős lesz a Google-nek. Vagyis fontos, mi a inket tartalmazó oldal tartalma.

A PR, vagyis a PageRank érték 0-10 közötti szám amely megmutatja, mennyire gondolja értékesnek, erősnek a Google az oldalunkat. Ha a linkek minőségét nézzük, akkor az a közkeletű felfogás, hogy akkor jó a link, ha az azt elhelyző oldal PR értéke akkora, mint a miénk, vagy jobb annál. Így biztosíthatjuk azt, hogy a Google komolyabban vegye a linket.

A linképítés a keresőoptimalizálás egyik fontos eleme - a fentiek miatt máris látszik, miért. Az talán még fontos, hogy a Google egy-egy weboldalt nem a maga teljességében kezel, hanem az azt alkotó egyes lapokat külön-külön. Vagyis ha minden link más-más aloldalunkra mutat, akkor attól még alapvetően nem lesz annyira jó a weboldalunk egésze...

Ömagában a linképítéssel már nagyon jó helyezéseket érhetünk el - igaz, a megfelelő tartalom nélkül elsősorban rövidtávú eredményeket. Pontsabban mindaddig, amíg a konkurenciánk fel nem ébred, elég lehet a külső linkek hada. De van egy szint, amely után az is fontos, mi is van az oldalunkon. De erről majd később írok.

A fenéket lesz az internetből kollektív intelligencia. Az internet "intelligenciája" az itt elérhető tartalmakat, szolgáltatásokat "publikálók" intelligenciája, és bár elvileg ez összeadódik, és ebből valami új, valami minőségi lesz, a gyakorlat más. Elég csak megnézi a blogbejegyzések utáni kommenteket vagy a fórumokat: olyan szintű butaság és kulturálatlanság árad némelyikből, hogy az embert szinte pofon veri.

De mit várunk mást, mégis?

Ahogy nő a penetráció, úgy kezd egyre jobban hasonlítani az internet a valósághoz. És lássuk be, a mindennapi életben is sok buta, korlátolt, szemellenzős emberrel találkozunk. Sőt, olyannal is, aki ezt fennen hirdeti: utcán, boltban, vezetés közben a forgalomban vagy tömegközlekedési eszközön találkozhatunk is velük.

De elkerüljük, nem veszünk róluk tudomást, vagy estig el is felejtjük. De ezek az emberek az inteneten látszanak! Igaz, mondjuk a netezők 10 százaléka ír csak, nade ezzel kb. a hülyék 10 százaléka is statisztikailag ide kerül. És ha belepiszkít a blogunkba, vagy topicot nyit az Indexen, akkor azt már látni fogjuk.

Az internet ilyen. Itt kicsit összemosódnak a területi és társadalmi határok, és ezzel együtt olyanokkal is találkozunk, akikkel a való életben nem.

Nos, van még egy kis gond ezzel. Egy ilyen nemnormális is képes elrontani egy egész topicot vagy bejegyzést. Vagyis olyan ez, mint a tiszta és a szennyes víz: ha a tisztába öntünk 10% szennyest, akkor az egész olyan lesz, de ha a szennyesbe öntünk 10% tisztát, az akkor is szennyes marad.

Ezért gondolom azt, hogy az internetből a büdös életben nem lesz kollektív intelligencia. Kollektív butaság, az lesz itt. Meg középszerűség. Amit úúúgyis annyira imád az átlag. Hát, itt (is) megkapják. Egészségükre!

Nyam-nyam.

Pont, amikor kezdett kicsit helye lenni a piacon, a tulajdonos eladja és ezzel megszünteti a Zoom.hu politikai hírportált. Írtam az indulásról, és akkor nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar kell írnom a megszűnéséről is. Bár lesz valami akármi a helyén, de az eddig megismert, szerkesztett, önálló tartalmi elemekkel rendelkező Zoom.hu-nak vége.

Szomorú? Talán. Válság? Nem annyira. Inkább a tulajdonos más döntése. Mert lássuk be: az eredeti cél az Index és az Origó megszorongatása, de ez nem igazán sikerült, sőt. Kaptak egy évet, de nem hozták az átütő sikert. Az okok most igazából másodlagosak is.

Márpedig a Zoom.hu finanszírozása akkor érte volna meg, ha valóban rendelkezik média-súllyal. Nem ez történt, a legújabb kísérlet a hazai piaci viszonyok megváltoztatására is kudarcba fulladt.

Azért a NagyKép rovatért kár. Az volt benne a legerősebb.

Amikor egy-egy céges weboldal készítésekor felmerül a keresőoptimalizálás, mindig el kell magyarázni, hogy a Google mi alapján dönti el, hanyadikok is leszünk a találati listában. Persze ilyenkor nem jöhetek egy több órás kiselőadással, hanem valami sokkal egyszerűbb, érthető dolog kell. A hosszú évek alatt az alábbi három pontba sikerült zanzásítani tehát, mi alapján dönt a Google:

• Mit mondanak rólunk?
• Mit mondunk magunkról?
• Mit mondunk másokról?

Vagyis: milyen linkek mutatnak ránk, mennyire sikerült jól kialakítani a weboldalunkat és milyen külső hivatkozásokat (illetve belső linkstruktúrát!) raktunk az oldalra.

És akkor ezt a három pontot majd külön bejegyzésekben még kifejtem! 

Érzelmektől mentesek
Ne tanítsatok szeretni!
Mindenfélét hazudók
Ne tanítsatok igazat mondani!

Az egyik dolog, amiben talán máshogy működök, mint az "iparági átlag", az érzelmeim felvállalása, sőt, felhasználása. Vagyis nem szégyen az, ha valami nem tetszik, ha valami zavar, vagy ha valami blődségre az ember kifakad.

Nem szégyen, de mégsem merik ezt sokan felvállalni, mert mi van akkor, ha a kedves ügyfél megsértődik, mi van akkor, ha emiatt elveszítünk egy üzletet. És valóban, ez kellemetlen velejárója lehet az ilyen viselkedésnek, hiszen az ügyfél is ahhoz van szokva, azt mondják neki, amit hallani szeretne.

Másrészt viszont a reklám érzelmek nélkül szart sem ér. A hazai reklám-középszerűség, a lagymatag, semmilyen kreativitás egyik oka, hogy nem merünk érzelmeket kiváltani. Mert ahol érzelmek vannak, ott bizony oldalak is vannak: van akinek tetszik, és van akinek nem. Nehéz felvállalni, hogy van olyan csoportja a fogyasztóknak, akiknek nem tetszik az, amit éppen csinálunk.

Az ügynökségi para befigyel: ha a fogyasztók egy csoportja panaszkodik, akkor az ügyfél elégedetlen lehet, akkor elveheti a melót, és akkor jajjnekem, repülök! Védeni kell a seggünket, csináljuk csak a megszokott, érzelemmentes kommunikációt, jó lesz az nekünk, legfeljebb majd nem nyerünk nemzetközi reklámdíjakat.

Nade most szívás van a láthatáron: itt van az internet a maga webkettes, közösségi kommunikációjával, és ez a dolog meg pont az érzelmektől működik! Vagyis attól működne. A véleményektől. A vitáktól. A veszekedéstől, a nagy összeborulástól, a féligazságok kiderülésétől, a meggyőzéstől és az ellenállástól. Olyan dolgoktól, amikhez egész egyszerűen már nem értünk.

Kineveltük magunkból, mert az ügyfélnek ez esetleg nem tetszik, és akkor nem lesz meg az éves terv, és jajjnekem, repülök!

Így aztán ne is csodálkozzunk, hogy az amatőröknek milyen jól megy a webkettes kommunikáció, miközben a felkent professzionális tudással rendelkező nagyok csak bukdácsolni tudnak. Bele van ez kódolva a mostani rendszerben.

A kicsiknek nincs vesztenivalójuk. Egy kisvállalkozás vagy főleg egy mikrovállalkozás teljesen más döntési helyzetben van, mint egy multi. És nézzük meg: a sikeres blogok, a sikeres közösségi megoldások nem a nagyok játszótere. Ez a fajta kommunikáció nekik egyelőre nem működik.

Bátorság, az kellene. Meg olyan tökös accountok, akik végigvernek egy-egy meghökkentő, érzelmeket kiváltó ötletet. Hát, szkeptikus vagyok. Sok változást nem várok ezen a téren... 

Én akkor most hazamegyek, és nem kapcsolom be a tévét, hanem leülök a számítógép elé, és megnézem a YouTubeon a Híradót. Illetve bekapcsolom a tévét, de az új blu-ray BlueRay lejátszómban már van YouTube kezelés, és azzal nézem meg a Híradót. (LG BD370, 69.990,- Ft - nem, nem vettem meg, de a ma kezembe vett MediaMarkt katalógusban benne van.)

Illetve megnézném a Híradót, ha lenne. De nincs. Illetve van, de nem a YouTube-on, hanem az egyes tévéadók saját oldalain. Amit vagy meg tudok nézni, vagy nem. Az Királyi tévé például nem flash-ben teszi föl. De más platformja van a kereskedelmi csatornáknak is. De én akkor is YouTube-ot nézek, legfeljebb nem Híradót, hanem zenét. Mert az nekem jobb.

Még tavaly ősszel próbáltam félrészegen magyarázni az Internet Hungary-n az egyik kertévés online-osnak, hogy mennyivel jobban járnának, ha ők raknák fel azonnal a kisvideókat a YouTube-ra, és nem a rajongók - akik egyrészt vacak minőségben teszik ezt, másrészt reklámot biztos nem raknak bele.

Az interneten így megy ez: hiába van saját farmod, a te állataid is jobban nőnek a közös legelőn. Nehéz ezt elképzelni, nemigaz?

Persze most jöhet a magyar öntudat, és nem YouTube, hanem IndaVideó vagy Videa - igen, esetleg azok is. De azokat sokkal kevesebben nézik... és azokhoz nincs az LG-nek támogatása. Így lesz ez: a nagyok az ilyen kis trükkök miatt még nagyobbak lesznek, a kisebbek pedig lassan elhalnak, vagy specializálódnak. Ha szerencsénk van, akkor marad még itt piaci rés a YouTube-on kívül is.

Pletykák vannak igazán, nem jelentések, pláne nem hivatalos információk. De nézzük a pletykákat. A lappiac elég nagy bajban van. 30% körüli bevételkiesés látszik most, vagyis időarányosan átlagosan ennyit már összehoztak. Ez nem jó hír nekik. Az óriásplakátok a mai napig olyan kétharmad gőzzel futnak, igaz, ez csak részben a válság miatt, vaskosan benne van egy belső piaci harc is (aminek a célja az optimalizáló cégek kiszorítása).

Tévéktől és rádióktól elég messze dolgozok most, onnan nem jutottak el hozzám infók - gondolom mások majd ha akarnak, írnak erről kommentben vagy saját bejegyzésben.

Érdekes, de érthető hatása a válságnak a fogyasztás visszafogása a kommunikációs piacon is: a wap-os forgalmak radikálisan zuhantak, de a telefon (hang) forgalom is olyan 10%-ot (vagy többet, csak nem merik bevallani?) estek. Az internet és kábeltévé előfizetéseket (még) nem mondják le az emberek, de egyre többen váltanak kisebb csomagokra.

Mi következik ebből? Közvetlenül annyi, hogy válság van. De kicsit továbbgondolva az, hogy az internet egyre fontosabb lesz. Nem valószínű, hogy olyan nagyon sokan új belépőként jelennének meg a piacon, de akik már itt vannak (vagyis van számítógépük, előfizetésük és tudásuk), azok többet fogják használni az internet. Vagyis én azt várom a válságtól, hogy - kicsit abszurd módon - növekedni fog a hetente többször internetet használók száma.

Ma megkérdezte tőlem az egyik ügyfelem, nem ciki-e az online tanácsadásos munka. Mert van egy csomó önjelölt zseni, aki napi 8-10 órát ül a gép előtt, és pár hónap múlva már ki is kiáltja magát gurunak. Azért merte ezt megkérdezni tőlem, mert szerinte én nem ilyen vagyok, de mégis, mi a véleményem arról, hogy sok az ilyen egy leckével az ügyfél előtt járó tanácsadó, aki csak sablonban tud gondolkodni.

Nehéz erre úgy válaszolni, hogy ne kuncogjak magamban. Nem azért, mert megint van egy ügyfelem, akit nem a szöveg, hanem a hozzáállás érdekel, hanem mert végiggondoltam, milyen jó lesz majd pár hónap múlva arra kampányt építeni, hogy én nem sablonokat árulok drága pénzért, hanem személyre szabott szolgáltatást.

Másrészt elszomorít a dolog. Olyan érzésem van, hogy hosszú évek kellenek még ahhoz, hogy eltünjenek az ügyeskedők, a féltudást árulok, a "guruk" a piacról. Mert szerintem nem jó dolog guruval dolgozni, és nem annyira jó dolog gurunak lenni. A guru az ugyanis mindenki fölött áll, és amit mond, az úgy van. Én viszont nem vagyok tévedhetetlen, és igen, egy-egy ügyfél esetében meg kell tanulnom az ügyfél piacát, meg kell ismernem a problémákat, és nem fogok tudni azonnal, csípőből választ adni.

A guru egy isten. A tanácsadó egy partner, egy segítő, egy bizonyos értelemben társ. Ezért én is óvakodnék a guruktól. Veszélyesnek érzem őket.

Vagy inkább a net már a mainstream? A franc se tudja. De tény, egyre több olyan dolog van idehaza is, ami az interneten indul, és ugyanolyan "karriert" fut be, mintha mondjuk a tévéből indult volna. Igaz, a hatásmechnaizmus más, a sebesség is más, de már létező folyamatról van szó.

A legújabb konkrét példa a "sün" mém, ami március 15-én indult, vagyis egy hónapja, és mára nemcsak történelme van, hanem szakirodalma és rajongói klubja is. És szépen átlépett egy másik csatornára, a tévébe is.

Minderről bővebben itt lehet olvasni, de például az Index is foglalkozott már a témával egy hosszabb cikkben.

Tanulság? Az internet felnőtt. Elsődleges hírforrássá vált, és már önmagában elég lehet ez a csatorna is, ha valamit el akarunk indítani.

Persze csak ha megfelelő célcsoportra célzunk. Mert mosóport még mindig máshol adnék el.

Rendszeresen előjön a kérdés: mire optimalizáljunk? Vagyis melyik keresőben legyünk jó találati helyen?

A válasz az, hogy a Google-ben. És ez első közelítésre igaz is: sem a Yahoo, sem a Live nem rendelkezik olyan magyar lokalizációval, ami miatt sokan használnák. És bár a Live-nak elég nagy a látogatottsága, de onnan nagyon kevés találat érkezik. A nagy látogatottság oka ugyanis az, hogy sokaknál az Internet Explorer-ben ez a nyitólap, így minden elindításkor ez jön be. De a keresési találatokhoz akkor is Google-t nyitnak a magyarok. A gyakorlatban ez 95% körüli piaci részesedést jelent a Google javára!

De.

A Google sem egy kereső! Érdemes lefuttatni ugyanazt a keresést a Google.com-on és a Google.hu-n, máris látszik a különbség.

Sőt, ha a Google.hu-n a magyar nyelvű oldalakon keresünk és nem a Web-en, akkor is más találatot kapunk!

Nos, ilyenkor kell ismerni a weboldalunk célcsoportját. Ha tudjuk, kiket akarunk elérni, akkor meg kell nézni az ő webezési szokásaikat, és annak megfelelően kell optimalizálni. De hazai cégnél jellemzően mégis a Google.hu a jó megoldás. A Web-en keresve.

  Országok rongya! könyvtár a neved.
  De hát hol a könyv, mely célhoz vezet?
  Hol a nagyobb rész boldogsága? -- Ment-e
  A könyvek által a világ elébb?
  Ment, hogy minél dicsőbbek népei,
  Salakjok annál borzasztóbb legyen,
  S a rongyos ember bőszült kebele
  Dögvészt sohajtson a hír nemzetére.
 

Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban, részlet

Rabbitnak jó, Rabbit szerencsés, Rabbitnak volt lehetősége elmenni arra a fizetős konferenciára, ahol az MRSZ és ezen belül az IAB nyilvánosságra hozta a 2008-as reklámköltési adatokat. Igaz, tavaly még ez egy ingyenes, MRSZ-es esemény volt, de most úgy tűnik valakik valamiért úgy gondolták, vagy fizetek, vagy elolvasom máshol.

Elolvasom máshol. Egyébként is Szekszárdon voltam egy tök jó minikonferencián, hehe.

Ez a máshol pedig idén is a Rabbitblog, ahol megtudhatunk mindenféle érdekes információt. Én le se lövöm az adatokat! Kedves érdeklődők, szakdolgozatot írok, kollégák, barátok és ellenségek, irány a Nyúl Blogja tájékozódni! »»»