Onlinemarketing blog

Miközben az Artisjus és más szervezetek utóvédharcot folytatnak, a világ megváltozott. Mára a szellemi tulajdon nem az, ami volt akár csak tíz évvel ezelőtt is. A szellemi tulajdon az interneten szabadon áramlik, legyen az zene, film, szöveg (vers vagy próza), vagy akár egy fotó, egy kép.

A szellemi tulajdon röghözkötése megszűnt. Vége a feudalizmusnak, és lassan beköszönt az azt leváltó kor. Ami várhatóan eleinte egyfajta vadkapitalizmus lesz, és sokáig nem fog kialakulni egy új viszonyrendszer. Évekig megélünk úgy, hogy egymás mellett lesz a régi feudális szabályozás és az új vadkapitalista felhasználás.

De a szellem kiszabadult a palackból. És bár sokan megpróbálják így-úgy visszarángatni, de hiába: a palack nyaka törött. Ha vissza is sikerül gyömöszölni ideig-óráig, akkor sem fog bent maradni. Megérezte a szabadságot, és nem kell neki a börtön.

Ez a változás természetesen sokaknak nem tetszik. Egy hűbérúr nagyon pocsék hangulatba kerül, ha egy jobbágyat kénytelen felszabadítani, és itt most nemcsak egy-két jobbágyról, vagy egy-két faluról van szó. Itt és most a hűbéri rendszer megszűnéséről kell beszélnünk!

Amikor néhány évtizede arról írt Arthur C. Clrake egy regényében, hogy milyen változásokat hozhat, ha eltörlik a távolsági telefonhívások díját, még nem gondolt arra, hogy milyen változások lehetnek az információ hozzáférését korlátozó akadályok megszűnését követően. Ahogy a nyomtatás eljuttatta a tudást a tömegekhez, és már nemcsak a papság felügyelte az információkat, és ahogy a felvilágosodás divattá tette a tudást, úgy változtatja meg alapjaiban az internet az információ szabadságát minden téren. Mára lassan megszűnnek a könyvtárakba zárt egyedi tekercsek, mára lassan nem lesz arra lehetősége egy szűk kisebbségnek, hogy a tudás hatalmával próbáljon mások fölé kerekedni. Mára az információ, a szabad információ vált az internet egyik alapkövévé.

Azért internetezünk, hogy információt szerezzünk.

Ez az információ persze lehet szórakoztató, lehet élveteg, lehet hasznos és haszontalan, segíthet és károssá is válhat. De van. Itt van.

Ez pedig alapvetően felborít mindent, amit eddig megszoktunk. Felborítja például az üzleti modelleket is. A web 2.0 felbolygatta az információk közzétételének a régi menetét, felbolygatta az emberek közötti interakciók lehetőségét - kitágította a határokat. Valami ilyen történik az információval is.

Az információs társadalom 2.0-ban nem az a kérdés, hogy szabad-e egy tudásmorzsa, nem az a kérdés, hogy hozzáférhető-e valami. Hiszen hiába törölnek egy zenét a YouTube-ról, öt másik helyen megejelenik pár percen belül. A kérdés az, hogyan éri majd meg ezek után előállítani a szellemi termékeket? Hol fog megjelenni a haszon, vagy meg fog-e egyáltalán jelenni valahol?

Megéri-e majd zenélni, könyvet írni, filmet készíteni? Ha igen milyen "üzleti modellel"? A reklám szabadsága (de nem szabadossága) lesz a megoldás? Vagy az adakozás? Esetleg egyedi fizetés? Vagy mi?

Azt gondolom, ezt ma még esélyünk sincs megmondani. Egy átmeneti kor elején vagyunk, utóvédharcokat folytatunk a régi kor embereivel, akik néha még nyernek is.

De már nem sokáig. És akkor jajj lesz nekünk, ha nyerünk. Mert tőlünk fogják várni a válaszokat.

Az időtényező az online világban nagyon érdekes. Valamikor 2000 környékén fogalmazódott meg az a gondolat, hogy olyan háromszor gyorsabban fejlődik az internet, mint az interneten kívüli világ. Vagyis ha valaki kihagy egy évet, az olyan, mintha három évvel maradna le a fejlődésben. És bár a tempó némileg lassult, még mindig az újdonság varázsa is pörgeti az internetet.

Nagyon szűk az a réteg, amelyik az újdonságokat használja. És miközben egy angol vagy kínai nyelvű piacon az igazi rétegszolgáltatások is megélhetnek, addig nálunk ennek nagyon kicsi az esélye. Emiatt aki csak a hazai piacot figyeli, és azt sem nagyon belülről, nem is biztos, hogy szembesül ezzel a hatalmas rohanással, fejlődéssel. Az eheti kisebb internetpiaci csörte is megmutatta, hogy az internetes mainstream nem rohan sehova, és a fejlődés hazai mozgatói a kicsi és közepes cégek.

My only enemy: is time, mondta volt Chaplin. Ez a kijelentése nagyon igaz az internetes cégekre, főleg az internetes induló cégekre. Míg egy hagyományos cégnek van ideje felépülni, profitot termelni, addig az interneten kicsit gyorsabban pörögnek az elvárások is. Ha nem is kell azonnal profit, de meg kell mutatni, hogy van-e értelme az új szolgáltatásnak, amit épp fejlesztünk, bevezetünk.

Ma az interneten sem könnyű a cégeknek, sőt, nagyon nehéz itt is. Mindenki óvatos, akinek pénze van, az se szívesen költi el. És bár egyes szegmensek pörögnek, az összhatás mégsem szívderítő.

De induló cégek ilyenkor is vannak! Vajon mit kínál a piac, mit kínál az internet most a startup-oknak?

Erről is fog szólni az idei Startup konferencia, ami március 17-én lesz. Legyen ez most egy előzetes beharangozó: tedd magad szabaddá! És majd jövök a részletekkel is a jövőhéten.

Minél személyesebb, minél célzottabb a reklám, annál hatásosabb lehet. Vagyis ha meg tudom szólítani közvetlenül a potenciális vevőt olyan ajánlattal, ami őt érdekli, akkor sokkal könnyebben el tudok neki adni. Nincs ebben semmi új vagy különleges tudás.

A minél pontosabb célzás persze azt is jelenti, hogy néha az is elég, ha nagy átlagban tudunk célozni. Pl. intimbetétet nőknek hirdessünk, ne férfiaknak. A győri üzletet ne a szegedieknek hirdessük, stb.

Célozni az interneten lehet igazán jól, ráadásul elég sok különböző megoldással. Mivel ez egy fontos téma akkor is, ha a költségeinket akarjuk optimalizálni, ezért azt gondolom, nem árt a tudásunkat kicsit feleleveníteni: márciusban körbejárom a reklámtargetálást.

Tehát a márciusi tematikus hónap a reklámok célzása az interneten. 

Miskolczy Csaba írt egy nyílt levelet, ami szinte kiáltvány-szerűen felhívja a hazai internetes mamutok figyelmét arra, hogy változik a világ.

Az alternatív médiatermékek, például Google bevételekből élő közepes site-ok erősödése a nézőközönség szórását, és a nézők elvonását jelenti más formátumok felé. Ezt a folyamatot erősíti a nemzetközi nagyportálok (pl. Youtube, Facebook) elszívó ereje is. Ez mind a triumvirátus hatókörében álló médiatermékektől történő olvasóelvonást eredményezheti. Utóbbi következménye pedig a korábbi években a zömében a triumvirátushoz befolyó hirdetési pénzek komoly újraelosztását fogja jelenteni.

Ez a változás pedig nem szükségszerűen nekik kedvez, hiszen a folyamatok nem olyan irányba mutatnak, ami a megerősödésüket mutatja. Ez egy olyan levél, ami nem maradhatott válasz nélkül, és igen, még ma megérkezett a válasz is (például itt olvasható). A válaszadó pedig nem más, mint Fischer András, az Origó vezérigazgatója. Érdemes elolvasni amit ír, hiszen ő az egyik meghatározó cég meghatározó embere - ugyanakkor ritkán és keveset kommunikál közvetlenül. Ez így mindenképpen kuriózum.

Innentől érdekes ez a dolog. Ugyanis Miskolczy levele önmagában egy pusztába kiáltott szó. Egyfajta látásmód, egyfajta vélemény. Miskolczy levele egy vélemény.

Mindaddig vélemény, amíg valaki komolyan nem veszi. Onnantól ugyanis vitaalap. Álláspont. Egyfajta látásmód. Márpedig az Origó valamiért annyira fontosnak érezte az azonnali reagálást, hogy a legmagasabb szinten történik a kommunikáció.

Ezen most kicsit gondolkodjunk el.

Aztán olvassuk el figyelmesen Fischer válasz levelét.

És ne felejtsük el: a három nagynak van valamilye, amiről Miskolczy Csaba sales house csak álmodhat: erős saját márkái ([origo], Freemail, iWiW, Index, Blog.hu, Startlap, Profession.hu), amelyek dominanciáját az évek óta hangoztatott negatív tendenciák közepette is sikerrel tartottak meg. Erős márkák nélkül lehet ugyan költséghatékony módon működtetni alacsony árszinttel dolgozó, folyamatosan akciózó networköket, de erre stratégiát építeni nem könnyű. 

Ezek után gondolkozzunk el azon, hogy a vezető márkák előtt áll egy brand, mégpedig a Google. És majdnem legelől van még egy brand, a YouTube. Amik nem hazai brand-ek, nem hazai szolgáltatások. Miért mondom ezt? Mert szerintem az Origó nem Miskolczy felvetésére válaszolt.

Megmondom őszintén, első olvasatra Fischer levele nekem nem mondott semmit. De aztán újraolvasva vettem észre, mennyire ravasz ez az írás: arról beszél, ami most van, arról beszél, mennyire jó helyzetben vannak. Közben a középmezőnyt beazonosítja a napi 50 ezres oldalakkal, a márka nélküli lapokkal. Úgy tesz, mintha nem lennének a középmezőnyben versenyképes oldalak.

A lezárás különösen tetszik:

Potenciális befektetési célpontnak lenni jó – potenciális befektetőnek lenni egy kicsivel talán még jobb.

Vagyis a három nagy jelenti a Hazai Befektetői Csoportot. Az ő megközelítésében teljesen igaza van. Erről kell beszélnie, meg kell erősítenie a helyzetüket. De Miskolczy a jövőről beszél. Arról beszél, ami majd egy vagy két év múlva lesz. Arról beszél, ami nem az 50 ezres oldalak világa, hanem az ennél ötször, tízszer nagyobb oldalak világa. Arról beszél, hogy van egy középmezőny. Akkor is van, ha ezt a nagyok nem akarják látni.

Ez a középmezőny nem fogja elvenni az olvasókat a nagyoktól, hiszen az internet végtelenül demokratikus. Ez a középmezőny a keresztolvasottságban lesz erős: vagyis sok Index, Origó, NLC olvasó olvassa ezeket is. Ebből következően van egy olyan "szint", van egy olyan középmezőny, ami ugyanazt az elérési kört fogja tudni (illetve akár tudja már ma is bizonyos szegmensekben), mint a nagyok, a teljes portfóliójukkal.

Vagyis a középmezőny a nagyok bevételét veszélyezteti. Az elmúlt 3-5 év az ügynökségek számára azt jelentette, hogy jóban kell lenni a nagyokkal, be kell vállalni sok száz millió költést, és akkor is náluk kell hirdetni, amikor egyébként nem ott lenne értelme, mert kell a kedvezmény. Álszent dolog Fischertől "alacsony árszinttel dolgozó, folyamatosan akciózó networköket" emlegetni. Álszent, mert szakmai berkekben tudunk nagyon nagy kedvezményekről: akár 60-70 (vagy több!) százalékokról pletykálnak. Ez a piac ugyanis így működik.

Tudjuk ezt akik itt dolgozunk, tudja ezt Miskolczy és tudja ezt Fischer is.

De ha a középmezőny megerősödik, ha az új és megújuló sales housok megerősödnek, akkor majd nem kell szükségszerűen jóban lenni az összes naggyal. Lesznek helyettesítő termékek, amik ugyanolyan könnyen elérhetőek.

Miskolczy erről beszél. És erre nem válaszol Fischer.

Miskolczy Csaba kért meg, hogy tegyem közzé az alábbi nyílt levelet. Ezt kommentek nélkül, teljes terjedelemben meg is teszem.

A mamutok kihalnak ugye?

Avagy az internetes középmezőny megerősödése

 
Egy minapi szakmai konferencián az online piacot jelenleg vezető vállalatok vezetői meglepő gazdasági irracionalitásokról tettek tanúbizonyságot. Arról beszéltek, hogy nem érzékelik, hogy mi folyik körülöttük a gazdasági környezetben. Nevezetesen a Kreatív mai tudósítása szerint (http://www.kreativ.hu/cikk.php?nl=2894&id=23458&aai=0&s=0 ) Fischer András, az Origo vezérigazgatója nem látja szükségét annak, hogy cégük letérjen az elkezdett útról és más stratégiát alkalmazva vágjon neki a gazdasági válságnak. Az Index vezetője, Vaszily Miklós azon ironizált, hogy bizony a kicsi internetes cégek vesztesek lehetnek, de a nagyokat ez nem érintheti. A Sanoma online részlegvezetője pedig előre néz és már a 2012-es időszakkal foglalkozik.
 
Megdöbbentő az ilyen strucc-politika nyíltszíni hangoztatása, pláne egy olyan friss médiaszektorban, amely számára a dinamizmus, progresszivitás lételem. Az interneten az őszinteség tombol, hiszen ahol a blogok és közösségi médiumok viszik a prímet, ott senki, még egy internetes médiavállalat sem bújhat be a saját árnyéka mögé, pontosabban rivaldafénye mögé. Igen, a hazai interneten létrejött a nagy online médiacégek rivalda fénye és azok által keltett árnyék is. A szakmában csak "online triumvirátusnak" nevezett Origo-Sanoma-Index médiatengely. A jelenleg és átmenetileg rivaldafényben állók, a triumvirátus vezetői ugyanis nem veszik észre, hogy a fenti hasonlat szerinti "mögöttes árnyékzónában" már kifejlődőben van egy erős középmezőny. Megindultak - akár a válság hatására - az online médián belüli átcsoportosulások. A kicsi inetrnetes cégek vagy divatosabb terminológiával élve "a garázscégek" nemhogy felszámolódnak (ahogy ők állítják), hanem éppen a válság hatására új stratégia mentén akár egyesíthetik erőiket. Az angolszász világban egy pár éve végbement folyamat ugyanis itthon is megindult: az internet regionálisan is kifejlődött, vidéken is jelentős közösségi médiumok alakultak ki. A Google hirdetési modelljéből élő, összeségében akár többszázezeres nézettséggel bíró internetes oldalak alakultak ki és erősödnek a háttérben. Sőt a felszínen is jelentős üzleti átrendeződés indult meg. Az online piacon még a válság előtt beindult az online bevételek újraosztását hivatott, új típusú sales house-ok kifejlődése. A tavalyi évben több új sales house is szerveződött vagy régebbi formáció erősödött meg az online piacon. Párhuzamosan a triumvirátus két tagja (az Origo és Index) elveszítette korábbi sales vezetőit, akik most a szabad piacon aktivizálják magukat.
 
Az alternatív médiatermékek, példuál Google bevételekből élő közepes site-ok erősödése a nézőközönség szórását, és a nézők elvonását jelenti más formátumok felé. Ezt a folyamatot erősíti a nemzetközi nagyportálok (pl. Youtube, Facebook) elszívó ereje is. Ez mind a triumvirátus hatókörében álló médiatermékektől történő olvasóelvonást eredményezheti. Utóbbi következménye pedig a korábbi években a zömében a triumvirátushoz befolyó hirdetési pénzek komoly újraelosztását fogja jelenteni. Így viszont már a médiapiacon nemcsak az lesz a kérdés, hogy a hagyományos versus újtípusú (lásd online) médiatermékek nyerjék-e el a hirdetők bizalmát, hanem nagy valószínűséggel az is terítékre fog kerülni, hogy a nemzetközi minták alapján ezen az online területre befolyó pénzek ne adott médiatulajdonosokhoz (pl. a triumvirátushoz) koncentrálódjanak, hanem más formában akár független és tematikus sales house-ok felé kerüljenek piaci újraelosztásra. Ebben a képletben bizony a megfelelő üzleti modellel és túlélési stratégiával rendelkező közepes mezőny lehet a nyerő. Nyerő, mert a nagyok csak veszíthetnek, ő pedig csak nyerhet. A múltban az interneten nem létezettt ilyen középmezőny, a jövőben viszont meg fog erősödni.  
 
 
Tehát visszatérve a cikk elején hivatkozott megnyilvánulásokra: a válság során bizony nemhogy koherens, hanem inkább a változások elől történő teljes elzárkózást jelenti az, ha az internetes cégek nem folynak bele a már zajló piaci változásokba. A gazdasági világválság ugyanis az interneten egy megerősödő üzleti középmezőny eljövetelét jelentheti. Egy olyan dinamikus szegmensét, amely pezsgést vihet az eddig nagy pénzeken, sokszor mesterségesen dotált internetes médiamamutokkal szemben. Egy olyan friss szegmens erősödését jelentheti, amely a gazdasági válságot követő időszakban a befektetők figyelmét is felkeltheti és a jövőben célpontul szolgálhat a hazánkon túlmutató internetes befektetéseknek. És akkor talán nem fordulhat elő az a helyzet, hogy a régió többi országában (lásd cseh, román és lengyel) online befektetők célpontokat keresnek, de ugyanezek a befektetők messze elkerülik a hazai piacot. Egy így megerősödő középmezőny ugyanis megfelelő befektetési célponttá válhat. Ezzel dinamikusabb és virágzóbb internetes piacot hozva a kis magyar médiavalóságba. Ez pedig az elkövetkező hónapok üzleti leckéje lehet a jelenleg sebeit nyalógató és fejét a homokba dugó online piacvezetőknek.
 
 
Miskolczy Csaba
a Blogter vezetője
 

Az interstitial az egyik legidegesítőbb és legbrutálisabb hirdetés - véleményem szerint. Van egy olyan fél poén a Monthy Python-nál (illetve a Holló színházban?), hogy miközben megy az előadás, bejön egy rendőr. Persze minden megáll, a rendőr besétál középre, ránéz a nézőkre, és ezt mondja: "Megállítjuk az előadásunkat, hogy bosszantsuk Önöket!". Kimegy, és megy tovább az előadás.

EZ az interstitial. Nézed az oldalt, kattintasz egy linkre, és a várt cikk helyett egy hirdetés jön fel. A hirdetés alatt pedig egy gomb »»», hogy tovább lehet lépni. Illetve elvileg ha eltelik pár másodperc, akkor továbblép a következő oldalra.

Kérem, tegye fel a kezét az, aki egyszer is végignézett egy ilyen hirdetést! Jólvan, Pistika, leteheted, neked ez a munkád. Más?

Mi ebből a tanulság? Az, hogy az interstitial hirdetést kétféleképpen lehet elrontani: az egyik, ha hamarabb ugrik az oldal, mint végigér a hirdetés (vagyis még meg sem jelent pl. a céglogó, már betölti az új oldalt). A másik pedig: a hirdetés nem a lényeggel kezdődik, és mire az ember megtalálja a tovább gombot, még mindig nem is láthatta, miről is van szó.

Az első hibára is lenne példám, de a második szerintem a nagyobb hiba. Egy ilyen hirdetésnél nincs több időd, mint 2-3 másodperc a figyelem megszerzésére. Ide külön kreatív kell! Nem ám a máshol futó kreatív nagyobb mérete a jó, hanem ide kell(ene) kitalálni üzenetet! De nem ez történik. Hoztam is egy elrettentő példát, amit speciel az Origón löttem tegnap. Íme:

Láttam egy hirdetést, ami fapados weboldalt hirdet, "ócsóért". Kisebb-nagyobb rendszerességgel hívnak fel ismerősök, hogy kellene egy olcsó weboldal. Rendszeres kérés ez az ügyfelek felől is: csináljunk valami olcsó megoldást.

Nem egyszerű dolog elmagyarázni azt, hogy miért nem jó egy olcsó weboldal. Mert lássuk be: az olcsó weboldal és a drága weboldal között - messziről nézve, hunyorítva - a laikus nem nagyon lát különbséget. Oké, az olcsó kicsit talán esetlenebb, a drágábban több a csicsa, de weboldal mindkettő, nemigaz?

Jöhetnék persze hülye autós példákkal, hogy a Trabant is autó meg a Hummer limuzin is, de mondok én egy sokkal fontosabb különbséget. Attól olcsóbb az olcsó weboldal, hogy sokkal kevesebbet időt foglalkoztak annak az elkésztésével.

A webes projektekben ugyanis szinte mindenért az idővel kell fizetni: a programozó idejét, a grafikus idejét, a tanácsadó idejét kell megvenni. És vannak olyan elemek, ahol az idő megspórolható. Lehet kész szoftvereket venni - így olcsóbb a programozó. Rárakhatunk egy sablont - olcsóbb a grafikus. Kitalálhatjuk mi a weboldal szerkezetét, tartalmát - nem kell tanácsadó.

Lehet olcsóbb a weboldal, ha mi, mint megrendelők, kevesebbet költünk rá. És akkor kapunk egy konfekció öltönyt.

Hátradőlhetünk, rendben is vagyunk, megvan a weboldal "ócsóért". Hol itt a baj? Hát kérem ott, amikor valamit változtatni kell. Mondjuk keresőoptimalizálni. Vagy beletenni valami plusz funkciót. Vagy hirtelen kiderül, hogy alig találják meg a címünket. Mert ilyenkor könnyen kiderülhet, hogy az olcsó cucc nem változtatható, ezt vagy azt a funkciót nem ismeri, a keresők emésztés nélkül kiköpik.

És ha nem lehet változtatni, de nagyon kell az új funkció, akkor kénytelenek leszünk új weboldalt készíteni. No ilyenkor jön a drágább megoldás: fizetünk a programozónak, a designernek és a tanácsadónak. Ahogy az elején kellett volna.

A régi, "ócsóért" weboldalunk pedig? Az volt a tanulópénz!

Amikor arról beszélünk, hogy sokan használnak egy szolgáltatást, százezres, esetleg milliós nagyságrendről van szó. Idehaza. Google.hu, IwIw, Freemail, Youtube - mind-mind százezres, milliós egyedi felhasználóval.

Ha feltennénk a kérdést, melyik a legnagyobb közösségi oldal, akkor valami közismert, nemzetközi brand ugrana be. Talán a MySpace? Vagy a Facebook? De most olvasom, hogy egyik sem. A győztes egy kínai szolgáltatás, nem túl meglepő módon.

A Qzone.

Mert míg a Facebooknak volt egy hónap alatt 175 millió aktív felhasználója, addig a Qzone-nak 200 millió. Szép. És mutat valamit: a kínai internetben olyan potenciálik vannak, amit most még ép ésszel nagyon fel se tudunk mérni. 

Dolgoznál a Providentnek? Ha megkeresnének, hogy csinálj nekik hatékony reklámot, hogy minél többen vegyenek fel kölcsönt, amelynek a THM-je akár 405% is lehet, megcsinálnád?

Akkor is, ha nincs más megrendelésed?

Remélem, kellően provokatív a kérdés ahhoz, hogy el tudjunk azon gondolkodni, mi a reklámos feladata. Két nagyon jó barátommal jópár éve egy balatoni éjszakán folytattuk le azt az elvi vitát, hogy mennyiben felelős a reklámos a buta és esetleg megtévesztő reklámok miatt. A példa akkor elsősorban egy slágernek számító klipp volt, a klasszikus Gerappa, ami jópár hónapig lett a szleng része is.

Én azt állítottam, ez egy jó reklám, mert az emberek szeretik, emlékeznek rá. A barátaim szerint meg ez egy rossz reklám, mert a hülyeséget állítja mintának.

Reggelre sokat tanultunk egymástól, a beszélgetést ugyanis akkor fejeztük be, amikor már fenn volt a Nap is. Én például azt tanultam meg, hogy az írástudók felelőssége bizony a reklámosokra is igaz: ha etikusak akarnánk lenni, akkor nem állítanánk példát a hülyeségből, és nem csinálnánk (részben vagy egészben) megtévesztő reklámokat.

Ezek után ismét feltenném a kérdést: Dolgoznál a Providentnek?

Nem tudom pontosan mi az oka, de én most azt látom, élénkül az online reklám piac. Nem nevezném ezt növekedésnek, inkább azt érzem, hogy az érdeklődés az, ami megnőtt.

Egyrészt nagyon meglepő helyekről érkeznek ajánlatkérések, másrészt láthatóan kísérleteznek a régi hirdetők is új megoldásokkal. Tény, a válság túlélésének egyik lehetséges módja az, ha racionalizáljuk a reklámköltéseinket, vagyis ha nem is csökkentjük, de olyan irányba mozdítjuk, ami hatékonyabb.

Persze ez a hatékonyság sem egy egyszerű kérdés. Ahova nézek a hazai reklámszolgáltató cégeknél, mindenki azt mondja magáról, hogy ő a hatékony, őt kell a válságban használni. Talán csak a nyomtatott lapok piacán nem látom azt, hogy be akarnák bizonyítani, miért érdemes pont ott hirdetni. Nekik elég sok más problémájuk van mostanság, ahogy nézem...

És hát az online sem mindig egyértelműen sikertörténet. Még a legnagyobb jóindulattal sem mondhatom azt, hogy mindenki jöjjön az internetre, hirdessen itt, mert bizton megéri. Mert sajnos ez nem igaz. Egyrészt nem lehet minden célcsoportot elérni. Másrészt ha széles tömegeket akarunk elérni, akkor már nem olcsóbb ez az eszköz, mint pl. a televízió (és igen, bizonyos fajta elérésekhez még mindig a tévé a legolcsóbb!). És van még egy fontos dolog: nem szendvicsautomata az internet sem.

Nem úgy működnek itt sem a dolgok, hogy bedobom a pénzt és kipottyan az ügyfél, ha megnyomom a gombot. Itt is dobálni kell befelé az érméket, aztán várni, megint dobálni, megint várni, és ha jól csináltuk a dolgunk, akkor fog majd elkezdeni potyogni az ügyfél. Ez a várakozás pedig lehet akár több hónap is. Vagyis addig a reklámpénzt be kell fektetni, pont úgy, mint a fejlesztésbe belerakott pénzeket, vagy az árukészletet adott esetben.

Vagyis a válságban sincs mindent vivő szuper megoldás, ugyanúgy meg kell dolgozni a sikerért. De a válság miatt mégis érdemes lehet kipróbálni új megoldásokat is: ritka az olyan reklám-portfolió, amit nem lehet tovább optimalizálni.

Kicsit fából faskarikának tűnik, hogy az alapvetően szöveges hirdetéseket megjelentető rendszerben lehet képeket is rakni, de ez végülis nem egy annyira új dolog. A Google AdWords-ben is van lehetőség a szöveges hirdetési formán kívül mást választani, és az ETARGET-ben is volt már régóta logó elhelyezésére lehetőség.

Most az ETARGET bővítette a szolgáltatását, és a hirdetések mellé immár illusztrációt (magyarul képet) helyezetünk el. A kép mérete maximum 100x60 pixeles, formátum jpg lehet. (Ha a kép nagyobb, akkor belekicsinyítik). Így továbbra sem lesz mozgó, banner szerű a megjelenés, de a kép már igazán figyelemfelhívó lehet.

A megjelenések egyelőre az iwiw-en, és a myvip-en valósulnak meg, de a következő lépés az lesz, hogy a médiatulajdonosok választhatnak, hogy logós illetve képes hirdetés akarnak-e kitenni, vagy marad továbbra is a csak szöveges megjelenés. Ezzel a lépéssel értelemszerűen az eddigi plusz pénzbe kerülő logós megjelenések is ingyenessé válnak, vagyis csak a kattintások után kell fizetni.

Még van pár nap addig, amíg elkezdődik az első öt napos online marketing képzésünk, ha nem akarod, hogy lemaradj, vagy el akarod küldeni a kollágád/barátnőd/főnököd/beosztottad/konkurenciád, hogy tanuljon, meg nem késő jelentkezni.

Ráadásul van itt némi infó cégeknek, mitől lehet ez a képzés sokkal olcsóbb számukra.

Tessék csak tessék, lehet kérem jelentkezni, van még pár üres székünk! »»»

A Gmail összeomlásának a kapcsán jutott az eszembe, mintegy a probléma margójára, hogy nálam hogy van megoldva a levelezés. Azért lehet ez talán érdekes, mert ezidáig nem hagyott cserben a rendszer, és nem okoz problémát egy-egy ilyen leállás.

Igaz, otthoni megoldásnak kicsit drága, de üzleti felhasználás esetén szerintem pont jól használható. A lényeg tehát végtelenül egyszerű: ami a céges e-mail boxomba megérkezik levél, azokról készül egy másolat a Gmail postafiókomban is. A szolgáltatónk a Smartsector egyébként, és úgy oldották meg ezt az átirányítást, hogy a Gmail-ben is úgy néznek ki a levelek, mintha egyenesen oda jönnének, vagyis a feladók ugyanúgy pontosak.

Ezek után a Gmail-ben beállítottam, hogy azok a levelek, amik direkt a Gmail-es címemre érkeznek, másolatként menjenek el a céges boxomba is. Így minden levelemről van egy másolat a gépemen, amit a céges boxomból töltök le, és a Gmail-ben.

A Gmail-t pedig végül beállítottam úgy, hogy az onnan küldött levelek feladója a céges címem legyen.

Egyébként nem az adatmentés miatt csináltam ezt elsősorban, hanem azért, mert a Gmail-nek elég jó a mobilos támogatása. És bár a céges boxhoz is van webes felület, de mégiscsak egyszerűbb egy célprogramot használni a telefonomon.

Bár sem a Google, sem az ETARGET nem nagyon beszél arról, hogy mennyit is csökkent a válság miatt az egy kattintás költsége, de az azért tudható, hogy csökkent. A hirdetők sem nagyon beszélnek erről, minek elmesélni a konkurenciának a jó hírt, hogy olcsóbb hirdetni? Úgyis alacsonyabb a lehetséges jövedelmezőség.

A válság miatti csökkenés egyébként bele van kódolva a licitálós rendszerbe. Ha rosszabb a megtérülés (konverzió, de szerintem ez egy szép, magyar szó rá, nem?), akkor kevesebbet ér egy kattintás, vagyis nem érdemes annyira rohanni a licitbe. Ráadásul kevesebb pénz is jut általában reklámra, így sokkal fontosabb az optimalizálás, ami még tovább csökkenti az egy kattintásra eső költséget.

Ahol ez szépen látszik, az a tartalmat előállítók bevételi oldala: csökkent vagy nőtt a bevétel, ami ugyanannyi kattintásra esik? Hiszen kattintani most sem drágább, mint tavaly ilyenkor volt: pontosan ugyanúgy ingyen van.

Persze konkrét iparági számok erre sincsenek, de egy amerikai blog csinált egy kis felmérést, amire viszonylag sok, 120 válasz érkezett. Ebből pedig az látszik, hogy a válaszadók 68,91 százalékának csökkent a bevétele az AdSensből, 22,69 százalékának nem változott, és mindössze 8,4 százaléknak nőtt.

Rossz hír ez a tartalomszolgáltatóknak, de jó hír a hirdetőknek: aki még nem próbálta, az is nézzen utána a PPC hirdetéseknek, irány a Google AdWords és az ETARGET! Most olcsó!

Amikor a multinacionális megrendelő egy német fejlesztésű oldalt magyarra adaptáltat, és valószínűleg a határidő is rövid volt, akkor bizony születnek érdekes megoldások.

Nem is arról van szó, hogy maga a weboldal miért olyan, mintha 2005-öt írnánk. Miért készült csak flash-ből, miért fontosabb az "ügyfél élmény" bulváros része, mint az igazi "ügyfél élmény", vagyis az információ szerzés. Hanem arról, hogy nagyon magas ívben tesznek midnenre, ami keresőoptimalizálás.

A Coca Cola Company tea vonalához tartozó új site, az Enviga.hu vagy rohamléptekben készült el és "majd javítják", vagy valóban senki nem is próbálkozott azzal, hogy a Google megtalálja. Elég csak megnézni a fejlécet:

<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="de" lang="de">
(...)
<meta name="description" content="Beschreibung" />
<meta name="keywords" content="Meta-Tag, Metad
 

Ez full német, nemigaz? És ezek után betöltődik egy csak flash oldal. Ennyi.

Vajon a Coca Colának nem fontos a keresőtalálat? Vagy egész egyszerűen erre már nincs kompetenciája annak a (valószínűleg német) multimédia fejlesztő brigádnak, amelyik átmentette magát a webkorszakba, és ilyeneket csinál? Pedig mostanában mintha sehol nem lenne annyi pénz a hirdetésre... Vagyis egy ilyen nem jó megoldás konkrét pénzkidobás az ablakon. Pedig mennyire jó lenne, ha mondjuk a "tea" szóra legalább a Google.hu első tíz találatában benne lenne ez az oldal, nem?

Amikor az ember rákattan az internetre, egyszercsak eljut arra a pontra, hogy úgy érzi, mindenre jó a hálózat. Hiszen híreket lehet szerezni, szórakozni lehet, beszélgetni lehet, barátkozni lehet, üzletelni lehet.

Aztán amikor már így szépen felépítette a maga kis világát, akkor lassan szembesül azzal, hogy mi mindent nem lehet csinálni az interneten. Például nem lehet sörözni, nem lehet tisztességesen ügyeket intézni, nem lehet gyereket nevelni, sőt gyereket csinálni sem... nem folytatom.

Ráadásul ez a régi világ valahogy lassú, fapados, nehézkes. Jól mutatja, hogy a postai leveleket a megrögzött netezők csak snail-mail-nek hívják, vagyis csiga-levélnek (esetleg csigapósta). És minden más is ilyen. Valahogy nem XXI. századi, no.

Legalábbis így érezzük. Pedig ez is XXI. század és az is XXI. század. Valahogy a futurológusok többek gondoltak a mai időkről, és néha mi is többet szeretnénk látni az újból, mint a valóság. Így aztán egyszerre két világban élünk: a valódiban és a virtuálisban.

Amikor egy kommunikációt megtervezek egy cégnek, akkor bizony nagyon nehéz azt elérni, hogy a valódi világban megszokott ritmus szerint élő emberek "felpörögjenek". Egész egyszerűen nem lehet átugrani sok esetben azt a határt, ami elválasztja a két világot. Ilyenkor történik meg az, hogy nem a világ legjobb dolgát valósítjuk meg, hanem a cég számára lehetséges legjobbat.

Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de legalább működik.

Jó ez így? Ha messziről, félig becsukott szemmel nézzük, akkor persze nem. Hiszen edukálni kéne az ügyfelet, meg rávezetni, meg megoldani, meg... De ha közelről nézi az ember, akkor ezt láthatja, hogy ez is egy kis lépés a virtuális világ felé. És talán majd pár hónap múlva meg fogunk tudni tenni egy újabb lépést.

És ha nem is tudjuk átugrani ezt a határt az ügyféllel, még azért átcsoszoghatunk rajta, nem igaz?

"Mottó: attól, hogy üldözési mániád van,
még nem biztos, hogy nem üldöznek!"

Vicces dolog ez a gerillamarketing. Minden sarkon reklámnak látszó tárgyat látunk, minden botrányos elrontott weblap mögöt ott lehet a gerillázós szándék, és ma már nem lehet csak úgy megírni valami vicces vagy megdöbbentő bejegyzést, hogy ne féljünk a manipulálási szándéktól.

A szóbeszéd marketingnek ez a veszélye egyelőre még keveseknek tűnik fel, inkább azok látják, akik a szakmában benne vannak, vagy nagyon közelről (és nagyon kritikusan) nézik ezt a világot. Ez egyelőre a szerencsénk. Mert ezek az eszközök pont attól működnek, hogy igazából az emberek többsége nem is látja, hogy működik. A gerillamarketing a reklámvilág beépített ügynöke. Ha lebukik, akkor már nem tud mit csinálni: nem működik.

Nagyon kell vigyázni arra, hogy etikusak legyenek a gerillamarketing reklámok (is). Nagyon kell vigyázni arra, hogy utólag ne mutogassanak ujjal a reklámra, a reklámnak látszó tárgyra. Fontos, mert ha az emberek bizalmatlanok lesznek, akkor egyrészt nem fognak működni az ilyen megoldások, másrészt még jobban meg fognak bennünket utálni. Aztán majd ha kiejti valaki azt a szót, hogy "marketinges", még majd keresztet is vet és a bal válla fölött köp egyet. Nem kéne eljutni ide.

Azért sem kellene eljutni ide, mert előbb-utóbb valamelyik politikusnak is feltűnik, hogy van itt kérem egy ilyen izé, egy ilyen föld alatti eszköz, ami nincs még rendesen szabályozva. Nosza, szabályozzuk! És attól mentsen meg bennünket az Isten...

Ezeket végiggondolva azt látom, nagyon kellene valami etikai kódex, amit legalább az érintett ügynökségek elfogadnak. Kellene egy olyan önszabályozás, amit szívesen betartunk, amire lehet mutogatni, ha egy politikusnak vagy közszereplőnek eszébe jutna törvényt hozni.

Sokkal jobban járunk, ha mi magunk tartjuk keretek között a gerillamarketinget. Lépni kellene, minél hamarabb!

Hja kérem, ha weboldalt tervezünk egy cégnek, ne legyünk művészek! Nem arról van szó, hogy direkt csúnya weboldalt készítsünk - sőt, szépet kell csinálni. De ne akarjuk feltalálni a kanálban a mélyedést, ha lehet.

A felhasználók alapvetően nem okosak. Szeretik, ha a megszokott dolgokat a megszokott helyen találják. A menü legyen felül vagy bal oldalt, semmi esetre se rakjuk alulra vagy jobbra. A bal felső sarokba legyen a logó, és az bizony kattintható legyen és vigyen vissza a főoldalra. Ha kereső mezőt csinálunk, vagy beléptető dobozt, akkor az költözzön fel a jobb felső sarokba. Nem mintha nem tudnék sokkal jobb helyet adni, de azt szokta meg a kedves felhasználó.

Miért kell ez nekünk? Miért ne legyen a weboldalunk egy igazi kihívás? Hiszen milyen izgalmas is az, amikor vadászni kell a menüpontokra egy címlapon, nem? Kreatív, meg édibédi, meg cool.

De jó!

Éppen csak a kedves drága aranyos nálunk potenciálisan pénzt költő felhasználó nem biztos, hogy a hétvégi túra helyett jött hozzánk. Sőt, biztosan nem azért jött. Őt az információ érdekli, az érdekli, hogy amire keres, azt megtalálja. Gyorsan és precízen. Ne kelljen keresgetnie a dolgokat, ne kelljen perceket várnia, ne kelljen pixelenként átvizsgálnia a képernyőt.

Tehát: rakjuk a dolgokat a helyére. Ez egy nagyon fontos szempont amikor ergonomikus oldalt tervezünk. Mert a felhasználó a kályhától indul, és ha valamit nem talál, oda is tér vissza.

Persze a designt meg kell terveztetni. És nem az a kihívás, hogy valami extravagánsat gyártsunk, hanem az a kihívás, hogy a megadott keretek között csináljunk szépet.

Mert a jó design egy ergonomikusra tervezett weblapon is szép. 

Olyan 20 éve még naív voltam, nyeretlen kétéves, és hittem abban, hogy az emberek ésszel teszik azt, amit tesznek. Gondolkodnak, figyelnek, tanultak és okosak.

Aztán felnőttem.

Egy nagyon kedves barátom olyan tizenöt éve kezdett arról győzködni, hogy az emberek 90 százaléka hülye. Nem gondolkodnak, nem terveznek, belemennek a nagyvilágba ész nélkül. Sokat vitatkoztunk, én nem éreztem ennyire rossznak a helyzetet, és feszt tamáskodtam.

Aztán figyeltem.

Lassan, de biztosan meg kellett tanulnom, hogy valóban az emberek megdöbbentő többsége hülye. No nem IQ minuszos, de a napi életben alig gondolkodik. Ha valamihez már használni kellene az agyát, akkor az fárasztó, lelassítja, megnehezíti az életét.

Aki nem hiszi, nézze meg, milyen reklámok a hatékonyak.

Egész egyszerűen a szájbarágás a hatékony. A határozott megmondása a dolgoknak működik. Az apró kis trükkök befolyásolják az emberek megdöbbentő többségét. Nincsenek jó tapasztalataim, ráadásul a helyzet nem javul igazán.

Ez van.

Lehet ezt utálni, lehet e miatt siránkozni egy sör mellett a kocsmában, lehet azt mondani, hogy ez így nem mehet tovább, és Egész népemet fogom / nem középiskolás fokon / taní- / tani.

De a marketing és az eladás nem erről szól.

Lehet persze edukálni, de az egy lassú folyamat. Lehet azt mondani, hogy csakazértis szembepisilek a széllel, és megváltom a világot. Mert kellenek megváltók (meg sínek is, tudom bocs). De ha az elvárás az, hogy emberekből pénzt szedjünk ki, akkor bizony nem az a feladat, hogy küzdjünk a keresztrefeszítésünkért, hanem sokkal inkább az, hogy a tömeg a mi Barabásunkat kántálja.

A marketing tömegigényeket elégít ki.

Legalábbis úgy tesz, mintha tömegigényeket elégítene ki, vagyis lemegy kutyába, és ahelyett, hogy edukálni, még rátesz egy lapátot a butításra. Hülye vagy? Nesze, kapsz még, ezt direkt neked csináltuk, hidd el, jó dolog hülyének lenni! Néha cinikusan azt szoktam mondani, ha nem lennének hülyék, nem lenne marketing sem.

Nade fontos ez?

Hogyafenébe ne lenne fontos! Ha olyan marketing megoldást használsz, amivel tömegeket akarsz elérni, akkor tudomásul kell venni a fentieket. Igaz, az informatikusok ismerik azt a mondást, hogy tervezz olyan rendszert, amit a hülyék is tudnak használni, és csak a hülyék fogják használni. De ez nekünk most annyira nem is baj, nemigaz? Elég az, ha a sok hülye megveszi a terméket, amiről mi tudjuk, hogy nagyon jó, nagyon tuti, nade nem az észbeli tulajdonságokat emeljük ki, hanem elmeséljük, mennyire más érzés az, ha ezt a fékezett habzású hupipiros sportkocsit veszi meg a szétszolizott szőke szukájának!

Lehet ezért sátánt kiáltani? Utálni kell minket ezért?

Ezt nem tudom. Talán. Sok-sok érvet lehet arra találni, miért is etikus az, hogy a fenti - nem kicsit sarkított - gondolatmenet ott motoszkál a marketingesek fejében. Nade ha magyarázni kell, akkor már vesztettél. Egy biztos: ha így állsz hozzá a dolgokhoz, akkor sikeres lehetsz.

És ez nagyon szomorú.

De vajon mit kellene tenni? Azt mondani, hogy emberek! nőjetek fel! hát nem látjátok, mikkel megetetünk benneteket? Aztán meg sétáljunk a kasszához, és örüljünk a semmi-nek, amit a megrendelőinktől kapunk?

Hülye azért nem vagyok!

A marketing alkalmazott tudomány. Az emberek azt kapják, amit érdemelnek. Mert ha ezek a módszerek nem működnének, akkor bizony nem ezeket használnánk. Gondoljunk bele! Vajon kiküldene egy spammer naponta több százezer levelet, ha nem lennének belőle rendelések? Hát megérné neki? Ugye, hogy nem! Vagy reklámozná a Provident az uzsorakölcsönét, ha nem vennék fel az emberek?

A megrendelők ennyire nem hülyék!

Legalábbis jellemzően. Mert a hülyék már megbuktak, és elfogyott a tőkéjük. Mert ez egy ilyen világ. Kicsit vacak, kicsit szűk itt-ott, naponta képesek vagyunk szembeköpni magunkat akaratlanul is, de ebben élünk. A mi akolmelegünk.

Ha szeretjük, ha nem.

Korábban írtam róla, hogy nem érdemes tévében webes szolgáltatást hirdetni, mert elfelejtik, nem kattintják, nem működik. Most van az, amikor megváltoztatom a véleményem.

Az online marketingben egy dolog állandó: a változás. Miközben igazából marginális hírnek tűnik az, hogy a számítógép eladásokban a notebook-ok, netbook-ok a népszerűek, és már nem asztali PC-ket veszünk, aközben ennek mégis vannak ránk is vonatkozó hatásai. Ez a hatás pedig az, hogy a számítógép átköltözött a nappaliba. De nem ám úgy, ahogy jópár éve elképzelték, vagyis nem a tévé helyett lett a PC a szórakoztató center, hanem a tévézés mellett használjuk a számítógépet. Vagyis háttértévézünk, miközben a weben híreket olvasunk, iwiw-ezünk, képeket töltünk fel.

Sokat segített ebben az is, hogy elérhető árú az otthoni wifi is, és mára csak annak nincs szélessávú internete, aki egyfajta modem-fetisiszta. Vagyis minden adott ahhoz, hogy a reklámok elhangzása közben éppen a web előtt üljünk. Innen pedig csak egy lépés, hogy amit hallunk-látunk, be is gépeljük.

És begépeljük. Kutatási eredményeket nem láttam, de egyéb forrásból tudom, hogy egy-egy elhangzó URL mondjuk a hírek végén láthatóan (időben is láthatóan) megemeli a látogatottságot. Vagyis mégegyszer: elhangzik az URL »» begépeljük »» megnézzük.

Ezek után azt gondolom, mára nem igaz az a tétel, hogy nem érdemes a tévében webes dolgot hirdetni. Igaz, nem mindegy, hogy mit, és az sem mindegy, hogy hogyan. De az eszköz már rendelkezésre áll, a tanulási folyamat megkezdődhet.

Ha valaki elkezd a weben böngészni, akkor nagyon hamar szembesül azzal, hogy a céges oldalakat két nagy csoportra tudja bontani. Az egyik fajtában azok vannak, amelyeknél a tartalom egyszerre csak egy-két képernyőt foglal el, és menüpontok segítségével lehet megtalálni az információkat. A másik fajta meg olyan, mint a kutyanyelv: hosszú. Vagyis a lap tetején elkezdi olvasni az ember, és csak görget-görget lefelé, ahol találja az újabb információkat. Az ilyen oldalaknak jellemzően nincsenek menüi, csak maximum egy-két funkcionális aloldala.

De vajon melyik a jó vagy jobb? A különbség inkább stílusbeli, vagy van valami más oka? És én melyiket válasszam, ha weboldalt akarok készíteni?

A két fajta megközelítés alapvetően szemléletmód beli különbségeket takar, és persze egyfajta stílust is. De talán a szemléletmód az, ami a fontosabb. Az alap tézis az, hogy a felhasználók nem szeretnek kattintani, vagyis minden egyes kattintási "kényszer" miatt felhasználókat veszítünk el. Ezért ne legyen kattintás, mutassunk meg mindent egyben.

Ráadásul tegyük ezt úgy, hogy ne is legyen módja a felhasználónak elmenni: linkek nem kellenek, csak a szöveg, képek, kiemelések, hogy jól lehessen látni, mit akarunk. Mutassuk meg, mi az üzenetünk, és lehetőséget se adjunk gondolkodni!

Ismerős? Ilyen egy jó ügynök. Ilyen egy Network 21-es előadás. Ilyen az, amikor felhív egy unott női hang, és lelőhetetlenül sorolja, miért is kell nekem elmenni egy előadásra, ahol fannnntasztikus! ajánlatban lesz részem. Lelőhetetlenek, határozottak, és sablonosak, nem?

Ezek a fajta weboldalak tehát a "ne gondolkodj, tedd azt, amit én mondok!" marketinges irányzat rábeszélő technika webes megfelelői. Aki nem szereti az ügynököket, aki az AMWAY előadás 20. percében feláll és a tűzhelyen felejtett tejre hivatkozva hazamegy, aki lecsapja mondat közepén a telefont, az ezt sem fogja szeretni. Igaz, nem tudatosul ez, csak valahogy furcsa. Olyan megfoghatatlanul erőszakos. Olyan "nem az én világom" viszkető érzés ez.

Aztán vannak azok (jó sokan), akiket igenis meg lehet győzni a fenti módszerekkel. Számukra az ilyen weboldalak "bejönnek". Nem kell gondolkodni, elég csak követni a remélhetőleg logikus gondolatmenetet, és a végén már meg vagyunk győzve arról, hogy milyen hülyék voltunk, hogy eddig nem rendeltünk, de most, csak most, még nagyobb veszteség nélkül kijavíthatjuk a hibánkat. Csupa öröm, boldogság, és pozitív életünk lesz hirtelen.

Igen, tudom, irónikus vagyok, és majd biztosan sokan szépen elmagyarázzák, mennyire is jók és hatékonyak ezek a weboldalak, hiszen mennyi-mennyi sok eladás történik itt, és különben is, én csak itt panaszkodom, mert nem is vagyok olyan ügyes. Hát, lehet. Azért annyit mindenképpen felhoznék mentségül, hogy én az első csoportba tartozom (aki soha nem volt tagja semmilyen MLM-nek, és nem is lesz), míg ha az ügyfelek a második csoportba tartoznak, akkor bizony valóban működik ez a módszer. Az persze más kérdés, hogy más módszer is működne, éppen csak ki sem lett próbálva, nemigaz?

A másik szemléletmód is irányított, persze. És befolyásol. De ugyanakkor igyekszik két dolgot betartani: az információkat gyorsan meg lehessen találni és mindenki a saját érdeklődési köre mentén haladjon.

Ha nekem egy cím kell, akkor azt megtaláljam. Ha a referenciák érdekelnek, akkor azt is. Vagy ha az érdekel, mennyibe kerül a kínált termék, akkor azt találjam meg gyorsan. A menürendszer, az áttekinthető, nem kutyanyelv oldalak megadják a választás és gondolkodás szabadságát. Nincs olyan érzésem, hogy rám akarnak valamit eröltetni.

Ugyanakkor valóban igaz, hogy a kevésbé edukált felhasználó számára a menürendszer olyan, hogy eltévedhet benne. És az is lehet, mégsem találja meg azt, amit keres. A webes ergonómia feladata (többek közt), hogy ez ne így legyen.

Ha valaki eljutott ideáig az olvasásban, akkor már gondolom kitalálta, én mit javaslok: nem javaslom a kutyanyelvet, hanem javaslom a jól megtervezett menürendszeres weboldalt. Ennek egyik fontos oka az, hogy a mai napig az internetet a társadalom magasabban kvalifikált szegmense használja, vagyis lefordítva: aki képes használni egy számítógépet, az vélhetőleg képes lesz megtalálni egy weboldalon információkat, ha azok nincsenek eldugva.

Ezért a későbbiekben nem is foglalkoznék a kutyanyelves weboldallal, maradok a menürendszeresnél.

Nézegetem a Marketingtorta című rendezvény honlapját, és megakadt a szemem azon a mondaton, hogy "az összes előadó a "harctéren" edződött, nem tankönyvekből vették a tudásukat". Végignézve az előadókat, azt kell mondjam, ez így nem igaz, de majd az érintettek ha akarják úgyis javítják. Mert az a része, hogy a "harctéren" szerezte a tudást, még igaz is, de a "nem tankönyvből vették", az annyira nem. De nem is ezért írok most.

Szégyen, nem szégyen, én tankönyvből vettem a tudásom. Egészen konkrétan elvégeztem a pécsi közgazdasági egyetemet, ráadásul marketing szakirányon. Értelemszerűen eszementül sok marketinges és közgazdász szakkönyvet meg kellett tanulnom, és vizsgáznom is azokból. Ezek mind-mind tankönyvből vett tudások.

Tudom én, hogy a hazai marketinges szabadcsapatok körében ez szinte megbocsáthatatlan bűn, hiszen hiába internetezek 1995 óta és hiába fizettek már 1996-ban nekem weboldal készítésért, de mindent elrontottam ezzel az egyetem izével, ami ráadásul szakirányú. Hát milyen dolog ez már? Biztos elrontottak, biztos mindig mindenben az AIDA modellt keresem, 4P-ben gondolkodom és úton-útfélen SWOT-analízeseket csinálok! Én vagyok az az elméleti szakember tehát, akire ujjal lehet mutogatni? Ezt nem tudom.

Azt viszont tudom, hogy a napi munkában mennyit is ér ez a közgáz tudás, ez a fajta marketinges szakirány. Sokat. Nem azért, mert mindenáron a Kotler Marketingmenedzsmentjét akarom ráhúzni mindenre (mert nem akarom, sőt!), és nem is azért, mert például a Fogyasztási magatartás vizsgálatban a Törőcsik Máriától megtanultakat nap mint nap kénytelen vagyok használni, vagy mert a Fojtik János féle Csatornapolitika órákon megtanultak a mai napig aranyat érnek. Hanem mert az egyetem adott két fontos dolgot:

• látásmódot
• a tanulás tudását (Karma kedvéért: a tanulás képességét).

A látásmód jelen esetben azt jelenti, hogy megtanultam, a dolgok nem feketék vagy fehérek. Ami az egyik cégnek jó, az nem biztos, hogy a másik cégnek is megfelel. Megtanultam, hogy egyáltalán nem lehet a marketinget sablonok és bullshit dumák segítségével művelni, hanem meg kell teremteni minden esetben a valódi alapokat. Azokat az alapokat, amikre építve majd sikeres lehet egy cég.

A tanulás tudása pedig nem hiszem, hogy sok magyarázatra szorul. Sok év eljutni egy diplomáig, és a sok év alatt meg kell tanulni hosszú tananyagokat feldolgozni, rendszerezni és visszaadni. Ez egyfajta praktikus technikai, aminek megtanulásához kell az a fajta stressz és elvárásrendszer, amit csak egy sok éves egyetem vagy főiskola adhat meg. E nélkül sokkal nehezebben tudnám képben tartani magamat, sokkal nehezebben tudnám feldolgozni a naponta rám zúduló információkat.

Persze végignézve a már említett esemény előadóit, nemcsak én tudom ezt. Sok jól felkészült szakember lesz ott, akik hasonlóan nem keveset tanultak, akár még szakirányon is. De akkor meg minek ez a bullshit? Miért baj az, ha valaki a tankönyvet is ismeri? Vagy akkor most ez a trend: csak az számít, amit a gyakorlatban megismerünk, és menjünk a sablonok és a taktikák mentén?

Szerintem ez így egyfajta kifacsart megközelítés. Ez maga a bullshit. Nem kellene.

A Hírek Média valahogy eltűnt a közbeszédből. Nem nagyon beszélünk a szolgáltatásaikról, kicsit lekerült  térképről. Pedig nagyon sok dolgot ők csináltak először vagy majdnem először az országban, és a mai napig értékes és érdekes szolgáltatásaik vannak.

De mintha egy kicsit leálltak volna a fejlesztések, illetve "óvatos" üzemmódba kapcsoltak pár éve, és nem nagyon vannak történések feléjük.

De nézzük, mik azok a szolgáltatások, amik a nevükhöz köthetőek voltak korábban, illetve a mai napig!

Először is, van egy hazai keresőjuk, a Kurzor.hu . Pár éve még a Google.hu domain is erre mutatott, de amióta ez nincs így, a Kurzor sokat veszített a jelentőségéből. De van, létezik, bár már nem általános kereső, hanem tematikus keresésekre használhatjuk.

Talán a legismertebb szolgáltatásuk a Depo, az első komoly hazai online árösszehasonlító. És bár a mai napig megy és működik, de sok konkurens felnőtt mellette. Ettől még a Depo az továbbra is az, ami volt: ha olcsón kell valami kütyü, lehet itt is nézelődni.

Fontos szolgáltatásuk volt a Terminal (korábban más néven, de a XXI. században már ezen a néven). Sajnos a legutóbbi design váltás óta számomra elég használhatatlanná vált, és a híreik sem fogtak meg, de IT témában mai napig piaci szereplő.

Nem fogok mindent felsorolni, nem reklámbejegyzést akarok, de három fontos szolgáltatásukat még meg akarom említeni: 

A CT Network az első hazai kattintás alapú szöveges hirdetési hálózat - sajnos nem igazán célozható és nincs licit rendszer sem, de a Google AdWords és az ETARGET mellett ők a harmadik legjelentősebb ilyen jellegű szolgáltatás a piacon.

A MAXIMA eDM szolgáltatás az elsők között indult idehaza (talán a legelső volt?), amelyik a nem spam e-mail reklámot lehetővé tette. Vagyis opt-in listát használva, pontosan célozhatóan küldhetünk e-mail-eket. Aki direkt hirdetést akar az interneten, az mindeképpen kell, hogy számoljon ezzel a szolgáltatással is!

Végül van egy nagyon nagy e-mail alapú hírlevél szolgáltatásuk, az Egyperces. Sok-sok témában rendszeresen több tízezer e-mailt küldenek ki, amelyekben természetesen hirdetni is lehet.

No és itt jutottunk el az aktualitáshoz. Ugyanis a hosszas csönd után most két új dologgal is előrukkolt a Hírek Média, ezek egyike az Egyperces.hu oldal megújítása. A cél a hírlevelet kapó felhasználók netes aktivizálása, és mivel itt 250 ezer felhasználóról beszélünk, hamar népszerűvé válhat ez az új megjelenés és közösségi oldal. Nem lennék meglepve, ha ez kicsit visszaadná régi fényét a Hírek-nek.

A másik újdonságuk pedig egy partnerprogram beindítása, a Depo.hu szolgáltatáshoz csatlakozva. Maga az ötlet nem újdonság, konkurens szolgáltatásoknak is van ilyen, de mégis fontos lépés: tovább bővül a ma még így is nagyon szerény hazai partnerprogram kínálat.

Meglátjuk. A Hírek Média az egyike azon szolgáltatóknak, amelyek valahogy nem tudták kihasználni az elmúlt évek pezsgését, és bár megmaradtak, élnek, de kicsit marginalizálódnak. Egy jó visszatérés nemcsak nekik, de a piacnak is fontos lehet, és színesítheti az értékes tartalmakat kínáló oldalak listáját, és így kicsit tovább diverzifikálhatja a piacot.

Az Utazás Kiállítás szakmai napján (február 26. csütörtök) a Vásárközpont Konferencia Központjának I. emeletén levő Zöld teremben 14 órakor "Online marketing a turizmusban recesszió idején" címmel tart előadást Erdős Ákos, a C-Travel.hu és Ongo.hu ügyvezetője. A témával kapcsolatosan előzetes kérdéseket lehet feltenni e-mailben a morocz.melinda@c-travel.hu címen, vagy akár itt is, kommentekben. Aki ott akar lenni az előadáson, az szintén ezen a címen érdeklődhet, jelentkezhet.

Erdős Ákos az egyike azoknak, akik nagyon közelről ismerik ezt a területet, hiszen a C-Travel.hu vezetése ezt maximálisan meg is követeli. Így nem hiszem, hogy különösebb csalódást okozna a téma iránt érdeklődőknek ez az előadás.

Pár hete szólt Kálmán Tamás, hogy körvonalazódik egy együttműködés a Facebook-kal. Konkrétan az, hogy aki hirdet az ETARGET-en, az meg tud jelenni a Facebook-on is. Azzal, hogy 100 ezer körüli magyar felhasználója van a Facebooknak (és ugye van már magyar felülete is), egyre fontosabb szereplővé vált a piacon. És bár van saját hirdetési rendszere, de az egyrészt csak dombornyomott kártyával érhető el, másrészt kényelmetlen is egy kisebb cégnek ezt külön kezelni.

Egyébként kipróbáltuk és használjuk a Facebookot közvetlenül is, egyelőre vegyes tapasztalatokkal.

Tehát aki hirdet az ETARGET-en, az mostantól az általános linkek közt ott találja a Facebook-ot, és a hirdetéseit ott is kiteheti, ami aztán azoknak jelenik meg, akik Magyarországról (magyar IP-ről) lépnek be. Az talán fontos lehet, hogy a szöveges hirdetés jelenik meg, kép illetve logó nélkül. 

A megszokott szöveges hirdetés mellett van még egy lehetőségünk, mégpedig 160x600 pixeles hirdetés megjelentetése. Ezt viszont nem a hirdetési rendszeren, vagyis a www.etarget.hu oldalon keresztül tehetjük meg, hanem az uzlet@etarget.hu címre kell levelet küldeni, ha ilyet szeretnénk, vagy szólni kell az ügynökségnek, aki egyébként a kampányt kezeli (vagyis például nekünk).