Miközben az Artisjus és más szervezetek utóvédharcot folytatnak, a világ megváltozott. Mára a szellemi tulajdon nem az, ami volt akár csak tíz évvel ezelőtt is. A szellemi tulajdon az interneten szabadon áramlik, legyen az zene, film, szöveg (vers vagy próza), vagy akár egy fotó, egy kép.
A szellemi tulajdon röghözkötése megszűnt. Vége a feudalizmusnak, és lassan beköszönt az azt leváltó kor. Ami várhatóan eleinte egyfajta vadkapitalizmus lesz, és sokáig nem fog kialakulni egy új viszonyrendszer. Évekig megélünk úgy, hogy egymás mellett lesz a régi feudális szabályozás és az új vadkapitalista felhasználás.
De a szellem kiszabadult a palackból. És bár sokan megpróbálják így-úgy visszarángatni, de hiába: a palack nyaka törött. Ha vissza is sikerül gyömöszölni ideig-óráig, akkor sem fog bent maradni. Megérezte a szabadságot, és nem kell neki a börtön.
Ez a változás természetesen sokaknak nem tetszik. Egy hűbérúr nagyon pocsék hangulatba kerül, ha egy jobbágyat kénytelen felszabadítani, és itt most nemcsak egy-két jobbágyról, vagy egy-két faluról van szó. Itt és most a hűbéri rendszer megszűnéséről kell beszélnünk!
Amikor néhány évtizede arról írt Arthur C. Clrake egy regényében, hogy milyen változásokat hozhat, ha eltörlik a távolsági telefonhívások díját, még nem gondolt arra, hogy milyen változások lehetnek az információ hozzáférését korlátozó akadályok megszűnését követően. Ahogy a nyomtatás eljuttatta a tudást a tömegekhez, és már nemcsak a papság felügyelte az információkat, és ahogy a felvilágosodás divattá tette a tudást, úgy változtatja meg alapjaiban az internet az információ szabadságát minden téren. Mára lassan megszűnnek a könyvtárakba zárt egyedi tekercsek, mára lassan nem lesz arra lehetősége egy szűk kisebbségnek, hogy a tudás hatalmával próbáljon mások fölé kerekedni. Mára az információ, a szabad információ vált az internet egyik alapkövévé.
Azért internetezünk, hogy információt szerezzünk.
Ez az információ persze lehet szórakoztató, lehet élveteg, lehet hasznos és haszontalan, segíthet és károssá is válhat. De van. Itt van.
Ez pedig alapvetően felborít mindent, amit eddig megszoktunk. Felborítja például az üzleti modelleket is. A web 2.0 felbolygatta az információk közzétételének a régi menetét, felbolygatta az emberek közötti interakciók lehetőségét - kitágította a határokat. Valami ilyen történik az információval is.
Az információs társadalom 2.0-ban nem az a kérdés, hogy szabad-e egy tudásmorzsa, nem az a kérdés, hogy hozzáférhető-e valami. Hiszen hiába törölnek egy zenét a YouTube-ról, öt másik helyen megejelenik pár percen belül. A kérdés az, hogyan éri majd meg ezek után előállítani a szellemi termékeket? Hol fog megjelenni a haszon, vagy meg fog-e egyáltalán jelenni valahol?
Megéri-e majd zenélni, könyvet írni, filmet készíteni? Ha igen milyen "üzleti modellel"? A reklám szabadsága (de nem szabadossága) lesz a megoldás? Vagy az adakozás? Esetleg egyedi fizetés? Vagy mi?
Azt gondolom, ezt ma még esélyünk sincs megmondani. Egy átmeneti kor elején vagyunk, utóvédharcokat folytatunk a régi kor embereivel, akik néha még nyernek is.
De már nem sokáig. És akkor jajj lesz nekünk, ha nyerünk. Mert tőlünk fogják várni a válaszokat.
Utolsó kommentek