Onlinemarketing blog

Amikor arról beszélek egy ügyfélnek, hogy a blogokkal foglalkozni kell, akkor nemcsak arra gondolok, hogy írni kell saját blogot és azt "gondozni". Hanem arra is, hogy figyelni kell a többi blogot, nem írnak-e benne a cégünkről.

Oké, figyeljük a blogokat. De mit tegyünk akkor, ha találunk valami ránk nézve negatív dolgot? Elvileg sokat tehetünk: reagálunk rá ott helyben, töröltetjük ha veszélyesnek érezzük, megpróbáljuk a hitelességét megkérdőjelezni más fórumokon, vagy nem is foglalkozunk vele.

A fentiek közül mind lehet jó megoldás és mind lehet rossz megoldás is. Ehhez kell egy kommunikációs szakember, hogy eldöntse, melyik a jó.

Javaslom a TV2 vezetőinek, hogy keressenek már egy megfelelő PR céget, olyat, amelyik ért az internethez és a válságkezeléshez is. Elnézve az elmúlt év "sikertörténetét", egyébként is rájuk férne. Vagy ha van ilyen céggel kapcsolatuk, akkor ki kellene kérni a véleményüket, és hallgatni is arra. És mégegy fontos javaslat: ne a kicsinyes bosszú és ne a jogi osztály legyen a kommunikáció megalkotója.

Mert az, amit a TV2 most csinált, tökéletes példája a rossz kommunikációnak. A hozzá nem értésnek. A dilettantizmusnak, igen.

Igen, a TV2 szennyesét kiteregető blogról beszélek. Az eseményeket Szily Laci jól összefoglalja, én nem is írnám le, aki nem tudja miről van szó, ott megtalálja.

A lényeg mégis: azzal, hogy kvázi betiltott egy blogot a TV2, sikerült egycsapásra két dolgot elérnie: hitelessé vált és érdekessé.

Mert lássuk be, egy blog igazából nem az a forma, aminek a tartalmát azonnal elhisszük. Főleg akkor nem, ha a stílusa "sajátos", tartalma személyeskedő, és egyébként is nehezen ellenőrizhető. Az ilyen tartalmú blog sorsa az, hogy sokan megnézik, hümmögnek, majd elfelejtik. Ez van mindaddig, amíg valami pozitív visszajelzés nem jön: igen, az ott leírtak igazak.

Az emberi elme furcsa felépítésű ám. Már gyerekként megtanuljuk, hogy ami tilos, az érdekes. Amit nem szabad, az biztos jó. Nem lehet szeszt inni? Ki kell próbálni! Nem szabad füvezni? Főleg érdekes! Büntetnek is miatta? Naná, még izgalmas is!

Betiltanak egy blogot? Naná, hogy érdekel, mi volt ott. Szidják a TV2 vezetését, és ráadásul ők tiltatták be? Akkor biztos, hogy igazat írt a blog!

Tessék, itt a pozitív visszajelzés. A TV2 megcsinálta. Hitelesítette.

Gratulálok.

Manapság a bannert mindenki a flash technológiával azonosítja, pedig ez egy olyan általánosítás, ami több ok miatt sem igaz.

Először is, nem minden banner, ami flash, másrészt nem minden banner flash formátumú. Az előbbire egyszerű példa, hogy flash-ben magyarázó képeket, videókat, logókat is felraknak az oldalakra. De a másik kijelentésre nézzük, milyen lehetőségeink vannak!

Az első bannerek egyszerű kép formátumúak voltak. Ennek több oka is van: egyrészt '93-ban még sehol nem volt a flash formátum, ugyanis 1996-ban alkották meg. Másrészt az akkori gépek nem is igazán voltak sem szoftveresen, sem hardveresen felkészítve egyéb formátumok megjelentetésére.

Vagyis lehetett bannert készíteni jpg-ben és gif-ben. A jpg nem nagy, ámde szép színes (akár 16 millió szín is lehet), míg a gif nem annyira színes (max. 256 szín), ámde van animálható változata is. Azaz statikus megjelenésre ott volt a jpg, mozgásra pedig a gif.

És akkor máris érthető, hogy miért a gif (Graphics Interchange Format, 1987-ben lett kitalálva, tehát még a html előtti időkben!) lett a nyerő: a mozgás öröméért.

Ugyanakkor főleg a kezdeti években (1993-2000 közötti időszakról beszélek most) nagyon fontos volt a kis méret. Innen is van a mai napig fennmaradt 25 k-s korlát: egy ekkora banner még lejött modemmel is (mondjuk 33,6 k-s modem már gyors volt '96-ban, amikor először előfizettem internetre...). Gondoljunk bele: 25 kbyte-ban csak képek, de abból több egymás után, hogy mozogjon is! Hát, kreatívnak kellett lenni. De legalább ezek a bannerek a sávszélességen és a figyelmen kívül mást nem vontak el, hiszen a futtatásukhoz nem kell külön program (nem úgy, mint a flash vagy a java esetén pl.).

Aztán ugye a kilencvenes évek második felére megjött a Java formátum, és készültek is ilyen bannerek - de ezek nagyon megfogták a gépeket, így hamar leszoktak róla a cégek (hál'isten). Összetettebb bannereket lehetett html-ben csinálni, de az sem volt túl érdekes, nem sok lehetőséget nyújtott. Így elég hamar ráugrottak a kreatívok a flash formátumra, ami akkoriban nem volt annyira elterjedve, de mégis több lehetőséget nyújtott, mint a gif. De egy hosszú-hosszú átmeneti időszakban a kétfajta banner együtt élt.

Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy voltak ilyen meg olyan bannerek, hanem vagy gif banner készült, vagy gif ÉS flash banner. Vagyis minden flash bannerhez készült egy gif változat is, és akiknél nem jelent meg a flash (mert pl. nem volt erre képes a böngésző), ott a gif változat jött le. Sőt, ez az opció a mai napig benne van az adserverekbe, azaz máig lehetséges megoldás. Vannak, akik élnek is ezzel.

Aztán úgy 2001-2002. környékén a gif lassan eltűnt. Mára inkább érdekesség, nem számolnak vele komolyan a kreatívok. A gif csendben nyugdíjba ment.

...ha kell. Az esetek nagy részében az interneten el lehet érni a kereskedelmileg fontos célcsoportokat, de vannak kivételek. Egészen pontosak akkor vannak kivételek, ha a célcsoport mellé olyan konkrét cél is társul, ami már nem valósítható meg.

Ha például a mikrovállalkozásoknak akarsz eladni valamit, akkor irány az internet - menni fog. De ha a középvállalkozásoknak, vagy a nagyoknak akarsz valamit eladni, akkor arra nem való az internet. Pontosabban közvetlen értékesítésre nem való. Ilyen esetekben az internet háttérnek jó, arra jó, hogy plusz információkat közöljünk, de maga az eladás jellemzően személyesen történik.

Én úgy tapasztaltam, még adatbázis építésben sem igazán hatékony az internet ezen a szegmensen.

Igaz, egy webáruház esetében lehet, hogy valami nagy cég ott veszi meg a neki fontos dolgokat. De legyen ez a kivétel, ami csak erősíti a fenti szabályt!

Azaz ha az ügyfeled azt kéri, hogy a nagycégekre pozícionált termékét ugyan adjuk már el közvetlenül interneten keresztül, akkor mondj bátran nem-et. Mert ne feledjük a mondást: akinek kalapács van a kezében, az mindent szögnek néz! Márpedig az internet nem kalapács, és a kommunikációs és üzleti célok főleg nem szög-szerűek, nemigaz? 

Biztosan tudnom kellene, ki az a Dundika, de fájdalom, én ezeket a címlapcsajokat és egyéb szórakoztatóipari munkásnőket remekül keverem. Egy biztos: sokan vannak, akik ismerik. Sőt, ahogy kinéz, sokaknál napi "olvasási élményt" is okoz a kis hölgy.

Történt ugyanis, hogy a Blikk.hu a megújulása részeként tavaly decemberre készített egy olyan hírolvasót, ahol Dundika kínálja a híreket. Ezt a hírolvasót pedig egy hónap alatt 40 ezren töltötték le! A Blikk.hu egyébként is domborított az elmúlt egy évben, megduplázta a látogatók számát. Sikerszámok erre, akiket a részletek is érdekelnek.

Mi pedig vonjuk le a tanulságot: a csöcsös kártyanaptárok és vetkőzős tollak országában alulöltözött nőkkel továbbra is szép eredményeket lehet elérni.

Minőség? Pontosság? Alaposság? Hát hol van ezektől a számoktól például egy Zona.hu? A nyerő megoldás a bulvár és persze a csöcs-pina-celeb triumvirátus. Előre a minőségi mennyiségi újságírás útján!

Érdekes dolog ez a hype jelenség: olyan, mint a divat, de valahogy más a ritmusa. Egyrészt rövidebb a felfutása, másrészt hamarabb el is hal. És hát emiatt sokkal kisebb a másodlagos, később visszatérő hatás.

De amit éppen felkap egy közösség, "meghypeol", az nagyon könnyen a 10 perc hírnév állapotába juthat. Később pedig élhet a szép emlékekből. Ugyanakkor ez a hype jelenség vicces is tud lenni, amikor olyanok kapnak fel valamit, akiktől ezt nem várná az ember.

Most például meglepve látom, hogy a hazai és nemzetközi geek közösség mennyire rácuppant a Windows7 bétára. Az MS ugyanis letölthetővé tette a Vista utódját, és azóta mindenki arról beszél, hogy éppen sikerült-e letölteni, vagy van-e már az installáláshoz kulcsa. 

Azt kell gondoljam, ez a hype direkt történt. Egyrészt látszanak jelei (Microsoftos emberek aktivitásai), másrészt láthatólag nem történik semmi olyan lépés a Microsoft felől, amivel ezt a jelenséget akadályozná. Nem, nem arra gondolok, hogy tiltaná, hanem arra, hogy Steve Balmer nem nyilatkozik hülyeségeket, és nincs tele a postafiókom örömködő sajtóközleményekkel (Kelt közben mondja, hogy ilyet egyébként sem szoktak küldeni, ez most meglepett, pozitívan).

A Microsoft most ügyes. Sikerült olyan hírverést csinálnia a következő operációs rendszere körül, amilyen eddig csak az Apple-nek jött össze. Persze a puding próbája a következő napok lesz: ha a "meghypeolt" geek közösségnek tetszeni fog a Win7, akkor tényleg elég lesz majd csak annyit mondania az MS-nek, hogy na mostantól megvehető a cucc, és kap akkora ingyen reklámot, mintha a SnowLeopardot vezette volna be.

Az USA legnagyobb online hirdetői a költések alapján, 2008. október. Az adatok a TNS Media Intelligence-től származnak.

Egyik korábbi ügyfelem évek óta jó helyen van a Google-ben a neki fontos szavakra. Első oldal első felében, 3-4-5. helyen jellemzően. Jönnek is a látogatók, és rendelnek folyamatosan, azaz működik a dolog.

Közben felébredt a konkurencia, és egyik hétről a másikra lecsúszott a weboldal az oldal aljára, sőt, a második oldal elejére, úgy 9-12. helyre. Persze érthető is, az ügyfelem kicsit elaludt, a konkurencia meg ügyes volt. Persze rögtön jött a kérés, hogy "csináljunk valamit", és gyorsan, hiszen kell az üzlethez a látogatottság. Ugyanakkor a keresőoptimalizálásban a "gyorsan" is heteket jelent.

Természetesen elkezdtünk csinálni "valamit" (konkrétan: javíttattunk néhány linket és elhelyeztünk újakat), illetve belekezdtünk hosszabb távú dolgokba is, de tudtuk, ebből nem lesz azonnali eredmény. Ezért azt javasoltuk, indítsanak a Google-ben a fontos szavakra kampányt. Ennek a költsége néhány tízezer forint volt, és mivel gyakorlatiag konkurencia nélkül futott a hirdetés, így nem is volt magas a kattintási díj.

Közben pár hét után a természetes találatok között visszakerült a weboldal a korábbi helyére, így már "csak" az a dolgunk, hogy ezt megerősítsük, hogy később ne legyen hasonló nagy zuhanás.

A látogatottsági grafikon érdekesen alakult: sem a megelőző hónapokhoz képest, sem a tavalyi ugyanezen időszakhoz képest nincs látható változás, azaz a PPC kampány pont tudta a SEO-t ellensúlyozni, és a plusz költség 50 ezer forint alatt volt.

A tanulságok? Először is, a keresőoptimalizálás mindenképpen folyamatos legyen, nem szabad leállni, főleg nem évekre. Ha mégis baj van, akkor a PPC átmenetileg gyors segítség lehet, és érdemes élni azzal.

Egyébként ez a cég is egy példa arra, hogy ma Magyarországon a SEO-t lehet kicsiben is csinálni, hiszen alig van konkurencia, de amint változik a helyzet, rögtön borulhat minden. A kicsi és nem túl ügyes konkurencia miatt éri csak meg jobban a SEO, mint a PPC, különben már aránytalanul sokat kellene a jó helyezésekre költeni - így viszont a PPC jelenleg drágább lenne, mint a SEO.

Az első banner idén lesz 16 éves. 1993-ban indult az első kereskedelmi weboldal, a Global Network Navigator, és ott is jelentek meg az első bannerek. (Az első hirdető egy jogi cég volt, a Heller, Ehrman, White and McAuliffe. Ehhez képest idehaza most január 1-től van lehetőségük az ügyvédeknek hirdetni...)

Érdekes egyébként, hogy a GNN-t jegyző Tim O'Reilly a mai napig fontos szereplője a kereskedelmi internetnek, például az ő nevéhez köthető a web 2.0 kifejezés is.

A banner úgy 2000-ig szinte az egyedüli komolyabb hirdetési megoldás volt, de népszerűsége a mai napig töretlen. Hogy miért, és hogyan változott a szerepe, erről majd még fogok írni. Valamikor a kezdetekkor kialakultak a standard banner méretek, és aki online médiával foglalkozik, az nagyon hamar meg is tanulja ezeket. Az viszont már kevésbé köztudott, hogy a standardizálás elsősorban az IAB nevéhez fűződik. Így aki saját tartalomszolgáltatást csinál és nem akar kicseszni a hirdetőivel, az »innen« leshet méreteket. A hazai gyakorlatról majd később...

A lényeg tehát, hogy a banner az első komolyabb próbálkozás arra, hogy internetes tartalomszolgáltatással pénzt kereshessünk. Azóta sincs ennél népszerűbb megoldás, és bár többen temetik, én azt gondolom, még hosszú évekig fontos és meghatározó reklámforma marad.

Amikor elindult a Google-ben a Keresési javaslat funkció, már tudni lehetett, hogy vannak árnyoldalai is. Hiszen ez is egy program, nem emberi értelem, így triviális dolgokat is félreérthet a rendszer. Mondjuk olyan nagy baj nincs ebből, hiszen az ember értelmez, és nem kell kattintania kapásból a javasolt a keresésre. Az mondjuk már érdekesebb kérdés, hogy képes így hirdetést is kirakni a Google, ha akarom, vagyis a kvázi elgépeléseket is "eladja".

A TurulMemén viszont sikerült egy olyan hibát megosztania valakinek (jelentkezzen, ki volt az, már vagy tizen megosztották, nem tudok, ki a forrás...), ami kicsit elgondolkoztat. Egyrészt nagyon szeretnék ilyen ajánlott keresés lenni, másrészt ez szerintem több, mint ciki. Íme a screenshot, ami okozhat még pár embernek kínos perceket:

Belevágván e havi témánba, legyen az első egy fogalom-magyarázat: az online marketingben a banner nem zászlót jelent. Az online marketingben bannernek nevezzük azokat a hirdetéseket, amelyek képi megjelenést valósítanak meg. Azaz álló vagy mozgóképek, és van konkrét pixel méretük. Ennyi. Más dolog nem kell ahhoz, hogy bannernek nevezzük. Szintén képre épülő megjelenés még a szponzoráció is, annak rengeteg formájával, de ott jellemzően valamilyen banner és logó vagy szövegmegjelenés ötvözetéről beszélhetünk.

Tehát a banner az a hirdetés, ami megjelenik nekünk a különféle portálokon. Miután ezt tisztáztuk, a következő részben kicsit történelmezünk!

Még nem írtam róla, de volt 2008-nak egy érdekes és szerintem fontos eredménye, ez pedig a blogok helyzetének a változása. Az első nagyobb hazai blog-hype 2006-ra volt tehető. 2005 végén indult a Blogter, 2006-ban lett tényező a Blog.hu, rengeteg blog indult különféle témában, konferenciákon, magánbeszélgetésekben, de egyetemi előadásokon is téma lett a blogolás. Aztán persze kiderült, hogy a mennyiség nem járt együtt a minőséggel, sok induló blog elhalt, sok olvashatatlanná vált, és bár jópáran megmaradtak (megmaradtunk), de 2007-re valahogy lendületet veszített ez az egész dolog.

Aztán még 2007-ben az Index címlapra emelte a (bloghus) blogokat, és elindult az a folyamat, hogy új rovatok helyett tematikus blogok indultak, mintegy Index tartalomként. Ezzel az új lendülettel 2008-ra eljutottunk oda, hogy ismét érdekes lett blogolni. Ennek a folyamatnak lett mintegy záróakkordja a Blogter megújulása is. Azé a Blogteré, amely valódi üzleti szemlélettel kezdte a szolgáltatást, és amelyik "meghonosította" a blogokra épülő címlapot is.

A változás csöndes, de kézelfogható. A még 2005-ben, a Bizblogos társaságban megfogalmazott célok kezdenek megvalósulni: komoly szakmai reputációval rendelkező emberek is blogolnak, vannak értelmes írások és témák sok területen, ugyanakkor rengeteg önkifejező, művészi blog is született, születik. Sőt, a bulvár is megtalálta a helyét, és már nemcsak szexszel lehet hirtelen letöltésszámot generálni, hanem olyan értéktelenebb kevésbé fennkölt  tartalmakkal, amely a pletykákra, celebekre, megbotránkoztatásra épülnek. Ráadásul külön műfajként meglepően erős szegmens lett a fogyasztóvédelem, sokan gondolják úgy, hogy ki kell írni a panaszukat, legyen szó hipermarketről, tömegközlekedésről vagy pénzintézetekről.

A blogok mára a mindennapok részévé váltak, kevesebb lenne a hazai internet nélkülük. Ez azt is jelenti, hogy már komoly kampányok futnak (néha) blogokon is, az ügynökségeknél már nem a blogok használatának a ténye a kérdés, hanem a használat módja, és ráadásként olyan helyeken is megjelentek blogajánlók, mint a korábban eléggé konzervatív vonalat vivő Kreatív Online (igaz, itt a váltásban biztosan benne volt a tulajdonosváltás és néhány friss, fiatal újságíró is). És akkor nem is beszéltem arról, hogy a Blog.hu megmutatta azt is, hogy nem eretnek gondolot az állandó reklámmegjelenés és a pénzkereset sem (igaz, ez a legingoványosabb terület még mindig).

És itt van kétezerkilenc, új reményekkel. Ami egyértelműen látszik, hogy van egy nagyon erős igény arra, hogy a (hirdetők számára értékesebbnek látszó) blogokat valaki (vagy valakik) összeszervezzék, és felkínálják hirdetési felületként. Hogy ez egy új sales house lesz, vagy egy-két régi fog rávetődni, esetleg valamelyik tartalomszolgáltató szervezi meg, még nem látszik. Egy biztos: valami fog történni. Érdekes év lesz tehát az idei, hiszen talán 365 nap múlva már tudni fogjuk, tényleg van-e pénz a blogokban, vagy marad a lelkesedésből írók játszóterének.

A fentiek után talán nem meglepő, ha azt mondom, megerősítést kapott az a régi kijelentésem, hogy a blog nem napló. A blog sokkal több, mint egy napló. A blog egy életforma. Amatőröknek, és talán profiknak is.

Vágjunk bele ebbe az évbe! Persze több szempontból sem most fog kezdődni az év az interneten, hiszen például a most is futó kampányokat még tavaly kellett tervezni, vásárolni, elindítani, és természetesen a januári bevételek sem januári munkák eredménye (jellemzően). Kivétel az online kereskedelem, ami viszont a karácsonyi dömping után most úgyis piheg, és azért aki nem volt túl ügyetlen, annak van miből pihegni.

Ami számomra meglepő, hogy a január-február sokkal kevésbé gyönge, mint arra korábban számítani lehetett. Igaz, a mi helyzetünk speciális, hiszen tanácsadást (is) csinálunk. A tanácsadásnak pedig olyan területekre is kiterjed, ami egy-egy cég "belső" működéséhez kapcsolódik: pl. weboldal átalakítása, belső képzések. Márpedig erre a legjobb időszak az, amikor "pangás" van a piacon. Ilyen időszak az év eleje és a nyár. Nyáron ellenben sokan vannak szabadságon, így az év eleje sokkal jobb lehet. Ennek a hatását érezzük most.

Azaz nincs lazítás, nincs pihegés, van viszont újra munka és ráadásul mi is igyekszünk a belső dolgokat rendberakni, új szolgáltatásokkal előlépni.

Egészen pontosan azok a tervek, amik az Onlinemarketing blogot érintik.

Idén is tervezem, hogy végre kap egy (új) designt ez a blog. Nagyon ráférne, tudom én, de ennek elsősorban időkorlátai vannak.

Aztán folytatni fogom az ETARGET-es megjelenéseket is, de az a korábbi változások miatt biztosan más formában fog történni.

Végül ami a lényeg: azt találtam ki 2009-re, hogy minden hónapot kinevezek tematkus hónapnak, azaz minden hónapban lesz valami nagyobb témakör, amit körbe szeretnék járni. Ez nem azt jelenti, hogy csak erről fog szólni a blog, hanem azt, hogy az adott témában hetente kb. 2 bejegyzést fogok írni. Sőt, adott esetben fel is fogok kérni más bloggereket csatlakozni - írjanak ők is a témában a saját blogjukon, és majd linkeljük egymást.

Szóval így indítanám a 2009-et. És az első téma, amivel foglalkozni fogok, a következő:

A január a banner hónapja lesz. (hogy ez mit takar, azt majd olvasni fogjátok.) 

Vagyis mi történt és mi várható a web 2.0 világában? Jó hosszan írhatnék erről, de Hírbehozó megelőzött, ezért inkább csak kiemelek egy-egy dolgot: szerintem mi a legfontosabb és szerintem mi lesz a legfontosabb.

Tehát: szerintem 2008. a megosztás éve volt. Egészen pontosan a tartalommegosztásé, amikor már nem az a fontos, hogy leírjuk mit gondolunk, hanem az, hogy megmutassuk másoknak, hogy mi tetszik nekünk. Ennek a folyamatnak a csúcsa lett a TurulMeme.

(Megjegyzem, ebből az egészből félig kimaradtam. Őskövületként nem használok Google Readert, hanem továbbra is asztali rss olvasóm van. Így csak olvasom néhány ember megosztását, megjegyzéseit, de én magam továbbra is csak blogolok és csiripelek...)

Ennek online marketinges "vetülete" a szóbeszéd-marketing és annak erősödése. Persze nem azonnal, naná, sem a hirdetők, sem az ügynökségek nem fognak tömegével ilyen gyorsan követni trendeket.

2009. idehaza egészen biztosan az IWIW éve lesz (újra, hiszen már volt ilyen). Ennek oka pedig a külső fejlesztők által fejleszthető szolgáltatások lesz: valamikor januártól várható, hogy az éles felületen is elkezdenek megjelenni az alkalmazások.

Egyelőre csak tervek és esély-latolgatások vannak arra nézve, hogy mennyiben fogja ez valóban megváltoztatni az iwiw-et és a felhasználókat, de ha bejön a lépés, akkor az iwiw platformá válik (és innentől majd Doransky elmagyarázza, ez miért jó).

Szóval fejlesztőknek irány a dev.iwiw, felhasználóként pedig majd meglátjuk.

A fenti változásnak is van online marketinges vonulata. Egy-egy jól eltalált alkalmazás lehet kampányelem, sőt, már van egy ügynökség is, ami direkt erre alakult (állítólag, mert bővebb információt csak nagyon körülményesen adnának, de erre momentán nem volt időm).

Egyébként pedig várjuk 2009-et, igen, és biztos vagyok benne, hogy lesz miről blogolni az új évben is!

2008. nem volt eseménytelen év, sok olyan változás történt, aminek hosszabb távú hatásai is lehetnek. Az egyik legjobban forrongó piaci szegmens a keresőmarketing volt, ezen belül is a Google egyre jelentősebb szerepe (a másik nagy változást az IWIW hozhatja majd el, de a mérések-kutatások piaca sem egy nyugodt pont volt...). Mára ott tartunk, hogy a hazai piac kikerülhetetlen szereplője lett a Google.hu, és nemcsak egy szolgáltatással.

A folyamatos lokalizáció, azaz a szolgáltatások magyarítása meghozta a hatását, és egyre többen használnak mindenféle google-cuccot. Ahol mégis kiemelkedő a Google, az ugye értelemszerűen a kereső, aztán a videómegosztó és persze a kattintás alapú hirdetési piac, a PPC.

A kereső területén a Google mindent visz: december eleje óta bárhova nyúlunk, ott Google terem. Hiszen a Google.hu mellett az OK.hu (az Origó keresője) alatt is google-szív dobog, a Tangót pedig kivégezte a Sanoma a kedvükért. Persze ez nem jelenti azt, hogy csak Google-t használnak a magyarok, a Live Search (Microsoft) és a Yahoo! is kimutatható, de aki Live-ot vagy Y-t használ az jellemzően használ Google-t is. Azaz egy 90 százalék fölötti lefedettséghez elég a Google...

A videómegosztó területén ugye a YouTube az, amelyik mellett nehezen terem babár másoknak. Igaz, az IndaVideó és a Videa is erős, de a YT akkor is kiemelkedik a piacon. Ez azt is jelenti, hogy hatékonyan lehet vírusvideót teríteni ügyes YouTube optimalizálással, és akár felejthetjük is a többit (persze kár lenne...).

Végül a PPC piac. A PPC kereső része a fentiek alapján tiszta ügy, ha valaki hirdetni akar keresőben, akkor a Google a megoldás. Mert nincs más (gyakorlatilag). A tartalmi hálózat már érdekesebb kérdés. A Google a 2008-at egy hatalmas pofonnal kezdte: miközben az Origó keresője a Google, mégsem az AdSense lett a kattintás alapú szöveges hirdetésekben a partner, hanem az ETARGET. Általában is igaz volt 2008-ra, hogy az ETARGET szinte hazai pályán volt erősebb, mint a Google. Aztán 2008. végére jött a revans, és a Sanoma lapjai (minimális kivételtől eltekintve) Google AdSense lettek, ráadásul ki is ütötték ezzel az ETARGET egyetlen valamekkora forgalmat hozó keresőjét, a Tangót is.

Így állunk most 2009. elején: több fronton vezető, más frontokon látványosan növekvő pozícióban van idehaza a Google. A szolgáltatásai jók (nem tökéletesek, de mégis jobbak, mint a hazaik...), a brand ismert és elismert, az emberek szeretik. Olyan, mintha egy diadalmenet vehetné kezdetét.

Más kérdés, hogy a piacon más szereplők is vannak. Minimális eséllyel 2009. lehet(ne) egy új magyar kereső éve is, az ETARGET kicsit jobb értékesítéssel komolyabban felvehetné a versenyt a PPC-re költött pénzek területén, és talán más frontokon is meg lehet állítani a Google terjeszkedését.

Ez igazából a hazai szereplők érdeke lehetne, hiszen a 2009-ben várható reklámköltés véges, és nem mindegy, annak hány százaléka kerül hazai és mennyi külföldi cégekhez. Már 2008-ban is egy milliárd forint fölött lehet egyes becslések szerint az a pénz, amit a Googlenél költöttünk el hirdetésekre.

2009. lehet tehát az első olyan év, amikor egy külföldi cég válik a legmeghatározóbb erővé a piacon. Kérdés, valóban olyan tiszta út lesz ez, mint amilyennek most kinéz.

Miközben azt olvasom, hogy az USA-ban a zenei jogvédők már nem perelnek, hanem "törvényen kívüli" eszközökhöz akarnak nyúlni, aközben olvasom azt a hírt is, hogy 2009-ben és főleg azt követően a lemez eladások soha nem látott mélységbe zuhanhatnak. Nincsenek illúzióim, a zenei mogulok nem fogják hagyni, hogy kicsavarják a kezükből a profitot. Én azt várom 2009-től, hogy igen érdekes - és vélhetőleg nagyon nehéz - helyzetbe hozhatják a videómegosztókat is a kiadók.

Eddig jobbára a nagyokra "másztak rá", a YouTube-ot pl. kiemelten figyelik, és akkor is pampognak és azonnali leszedetéssel élnek, ha valaki a home videója alá valami jogvédett zenét tesz. Baromság, életidegen megoldás, de joguk, az van rá. Csak eszük nincs, hogy inkább éljenek és ne visszaéljenek vele...

Ahogy fogy a bevétel, úgy próbálnak majd minél több jogsérelmet megszüntetni, mintegy arra számítva, hogy a gilisztakonzerv visszacsomagolható lenne az eredeti konzervdobozba. Kell még pár év, hogy végleg rájöjjenek, még Don Quijote-nak is több esélye volt a szélmalmok ellen, mint a zenei jogvédőknek az interneten, de azért próbálkozni fognak.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy joguk van rá. Ámbár ha megint azt fogom hallani, hogy a zenék vagy videók letöltése illegális, akkor tényleg kénytelen leszek valami helyreigazítási próbapert kezdeményezni, hiszen a hazai jog csak a megosztást tiltja (ha nem mi vagyunk jogtulajdonosok), a letöltést nem. Ez és hasonló megoldások talán rávilágíthatnak arra, hogy nem az erő az, ami segít, hanem a gondolkodás, és persze az internet okos felhasználása.

Szeretném, ha nem azért éreznénk a zenei jogvédők évének 2009-et, mert eddig soha nem látott mennyiségű eljárásokat indítanak, hanem azért, mert végre megpróbálják nem ellenségnek tekinteni az internetezőket.

Például ha csinálnának normális weblapokat idehaza is, használnák az internetet, mint reklámeszközt, lehetne végre sokféle, jó és nem másolásvédett zenét venni - értelmezhető áron. Tudom, hogy vannak próbálkozások, de amíg azt látom, hogy egy Zorán CD a boltban 3600,- Ft, vagy hogy egy AC/DC 4999,- (miközben ugyanaz az anyag DVD-n kb. a fele...), addig nem érzem azt, hogy itt változás lenne.

Kell, hogy találjanak végre egy megvalósítható jövőképet, és különösen kell ez most, 2009. elején, hiszen az embereknek jogtiszta CD-kre aztán végképp nem lesz pénzük a Nagy Világválság közepette. És akkor az újabb visszaesést majd lehet megint a zinternetre fogni, és meg lehet próbálni megint megkenni rávenni a törvényhozókat arra, hogy belecsempésszék valahova a szigorúbb büntethetőség lehetőségét.

Mert ha nem lesz jövőkép, akkor bizony bevétel sem lesz. Ez a szomorú igazság. Ezért is lehet 2009. a zenei jogvédők éve: kiderül, képesek-e túlélni, vagy egész egyszerűen úgy fogjuk túllépni őket, hogy már érdekelni se fog senkit a nyafogásuk.

Erre, idén is » 

...valami érdekes ajándékot! De tényeg, ki mit szeretne a fa alatt látni, úgy online marketing ügyileg?

Én legjobban azt szeretném, ha azok a jóslatok, amik az elmúlt másfél-két hónapban elhangzottak, igazzá váljanak, és tényleg növekedjen 2009-ben is az online költés, és tényleg ne érezzük meg oly nagyon a pénzügyi válságot.

Azt is szeretném, ha a piac egyre jobban a gondolkodás felé menjen el - erre bár látok esélyt, de naív lennék, ha azt hinném, tényleg így lesz.

Az is jó lenne, ha tényleg beindulna az IAB, és valóban megvalósítaná a megfogalmazott célokat. Erre most sok esélyt látok, így a Jézuskának szerintem ezen nem kell sokat dolgoznia.

Annál többet kellene dolgoznia azon, hogy az állami szabályozó szervek vagy maximálisan felejtsék el továbbra is a szabályozást, vagy ha mégis ilyenre vetemednek, akkor kérjék ki a szakma véleményét - és vegyék is figyelembe. És ezt a butaságot, az e-mail címek mellé történő kötelező lakcím kérést meg felejtsék el. Szerintem ezt ők sem gondolták komolyan, csak valami fogalmazó bentfelejtette a törvényben.

De igazából amit kívánok, az mindenkinek kellemes ünnepek! Az újévig meg még úgyis találkozunk. 

Kedves exBankár barátom!

Először is, őszintén sajnálom, hogy elküldtek előző munkahelyedről, bár lássuk be, ez a válság nélkületek nem jöhetett volna érte. Mondtam én, hogy nem akarok mindenáron svájci frank alapú hitelt, és lám, kinek lett igaza? Ezúton jelzem neked, hogy a reklám szakma nem ugyanaz, mint ahol eddig dolgoztál. Van pár fontos dolog, amit szeretnék előre leszögezni, úgyis, mint különbség a pénzügyi és a marketing szektor között.

Először is egy fontos tévedés: igen, itt is van account, de azon nem az ügyfél pénze mozog. Az account te lehetsz, ha kellően alkalmasnak bizonyulsz ahhoz, hogy ügyfél közelébe engedjenek.

Aztán itt van mindjárt az ügyfél problémája: illik nemcsak név szerint ismerni minden fontos embert a partnereiknél, de jó az, ha tudod, kinek született mostanában gyereke, ki van lelki válságban, kinek kell aprólékosan elmagyarázni dolgokat, és kit bosszant az, ha 4 soron keresztül magyarázod, mi az a mozgó gif.

Nálunk nincsenek problémák, nincsen felfelé mutogatás, ha az Ügyfél kér valamit. Nálunk megoldások vannak. Mindenáron.

Nincs apróbetűre hivatkozás, ha egy kampány nem jól fut. Nincs lemondó sóhaj és az IT felé mutogatás. És nincs széttárt kar, hogy sajnos a pénztár már bezárt. Ellenben vannak határidők, amik egyrészt nem 30 naposak, másrészt illik akkorra elkészülni, és nem egy levelet küldeni csak, hogy sajnáljuk, de nem sikerült 30 nap alatt megoldani a problémát, de dolgozunk az ügyön. Ez, mármint hogy mennyit dolgozol, rajtad kívül úgyse érdekel senkit. Csak az eredmény.

Kedves leendő junior barátom! Valóban jól látod, nincs éves 250 ezres ruhapénz, sőt, nincs egyáltalán ruhapénz. Sőt, valóban az a bruttód, nem a nettód - hiába, más haszonkulcsokkal dolgozunk, igaz, legalább megélünk.

De mindentől függetlenül, örülök, hogy te is a reklám szakma mellett döntöttél. Reméljük, valóban megmarad legalább nálunk a növekedés, és pár hónap tanulás után neked is lehet újra munkád.

További jókat és kellemes ünnepeket!

Aki csak egy kicsit is figyeli a hazai kiskereskedelemben történt változásokat, annak a számára egyáltalán nem lesz meglepő az a párhuzam, ami az eszeme jutott minap. Ez a párhuzam pedig a következő: a Google keresője (és a nagy keresők, legyenek azok Kínában, Csehországban vagy máshol) úgy működik, mint a plázákat gyártó befektetők.

Vagyis egy helyre koncentrál. Ugye a plázák előtt a belváros tele volt jobbnál jobb üzletekkel - ezek egy része most is megvan, de sok megszűnt, és elég soknak van üzlete plázában is. A vevő bement egy butikba, aztán átment egy másikba, és így tovább. Tisztára, mint az internet még 6-8 éve: akkoriban mindenki a szörfözésről beszélt, azaz arról, hogy egyik weblapról ugrál az ember a másikra, és így fedezi fel magának a kiber-teret.

Aztán amióta megvannak a plázák, azóta az emberek jelentős része oda megy pénzt gyűjteni. Mint ahogy az interneten sem szokás már szörfölni, ha információ kell, az ember odamegy a keresőbe keresni. És megvannak a kiegészítő dolgok is: a plázában mozi, éttermek, néhol közüzemi cégek ügyfélszolgálata. A keresőben levelező, határidőnapló, térkép, hírolvasó, miegymás.

A párhuzam elég jól továbbvihető, sőt, a szokásos előnyök/hátrányok terén is felállítható a párhuzam. Mondok pár példát, aztán mindenki továbbgondolja, ha akarja.

• Drága az üzlet a plázákban. Mint ahogy nem olcsó dolog a keresőkben előre kerülni a fontos kulcsszavakra.
• A forgalom a plázákba koncentrálódik. A jól pörgő weboldalak látogatóinak jelentős része a keresőkből jön. Amelyikeknek nem, azok a nagyon nagyok - olyanok a nagy portálok, mint az óriás szaküzletek, pl. IKEA vagy MediaMarkt.
• A pláza kínálata valójában középszerű: nincsenek olcsó, rossz minőségű dolgok, de az igazán luxus sem ott kapható meg. Ahogy a keresőkben sem jelennek meg a rossz(ul megcsinált) oldalak, és persze a legnagyobbak sem mindig (más ok miatt).
• A plázákban illik ott lenni a nagy márkáknak. Mint ahogy a keresőkben sem árt, ha a brand nevére az első találat a saját oldala...
• A plázákban meg lehet jelenni hirdetésekkel: akciókkal, aktivitásokkal, plakátokkal. A keresőkben lehet hirdetni...
• Vannak érdekes, izgalmas, ám jórészt rétegigényt kielégítő üzletek, amik nem férnek be a plázákban. Ugyanígy vannak nagyon jó tartalommal bíró oldalak, amik a keresőben csak a sokadik oldalon szerepelnek.
• A pláza kétarcú üzlet: a bérlők felé kemények, a látogatók felé mosolyognak. Pont, mint a Google: felhasználóként nagyon kedves arca van, de ha üzletről van szó, nincs pardon.

Első lendületre ennyi. Azt, hogy mi értelme van igazából ennek a párhuzamnak, azt még nem látom tisztán. Egyszerűen csak érdekesnek találtam.

Van a Kreatív Online-on egy nagyon jó cikk a PR mérhetőségéről. Van szó benne az online területről is, és azt kell mondjam, nagyon alaposan, pontosan bemutatja, mit és hogyan gondol a hazai szakma erről a területről.

Nade. Van egy terület, ami említve se lett a cikkben, pedig korábban már némi vita is kialakult ebben a témában. Ez pedig a keresőoptimalizálás és a PR kapcsolata. Vagyis a SEO PR.

Egy olyan terület, ami úgy gondolom kiemelten érdekes és izgalmas már most, éppen csak a PR szakma hazai művelői (egy-két kivételtől eltekintve) olyan messze járnak az internettől, mint a legendabeli Makó vitéz Jeruzsálemtől.

Mutatok két írást, ahol a tartalomban és a kommentekben is komoly vita alakult ki arról, mennyire fontos és érdekes ez a téma.

Az alap felvetés és kötelező olvasmány a BizBigyó írása. Nem is idézek belőle, el kell olvasni. Aztán egy hely, ahol a kommenteket is figyelni kell: Spin Doctor 2006-os(!) írása. Persze a kommentek a BizBigyón is érdekesek. És az is 2006-os.

2006-os. Két éves. Két év kevés volt ahhoz, hogy a PR szakma akár csak megemlítse, hogy esetleg talán érdekes lehet az is, hogy egy cég milyen helyezést ér a keresőkben, és pl. az első oldali találatok közt mennyi a pozitív és negatív vélemény.

Miközben a SEO PR keresésre nem kevés releváns találat van csak a Google-ben.

Összefoglalva: hiányérzetem van. Mintha a PR szakma kicsit negálná ezt a területet. Amiről nem tudnak, az nincs is. Pedig ha például a google.hu-n beírja valaki a Coke Zero kifejezést, akkor az első 5 találatból a 3. és a 4. blog, az 5. pedig cikk. Én szóltam!

Most van a piacon egy kis kivárás. Azért a válság hatásait mindenki várja, bármennyire is optimisták az online piac szereplői. Növekedés lesz, ez tuti, de kérdés, hogy ez hol jelentkezik, mennyire fog eltolódni a piac valamely szegmens irányába.

Egy biztos: közvetlen hatása lehet a válságnak, hogy egyre több nem online ügynökség aktívan kezd el az online területen dolgozni. Ehhez részben azonnal, részben hosszabb távon szakember kell.

De szakember kell azokban a cégekben is, amelyek aktívan kommunikálnak online. A marketingeseknek nem árt némi továbbképzés elméleti és gyakorlati síkon, és egyre több cégnél lesz értelme önálló onlineost felvenni a marketing osztályra is.

Ezek a tendenciák képzésért kiáltanak! Persze léteznek már egyetemeken, főiskolákon képzések, vannak tanfolyamok, OKJ-s képzések is. De kellenek újak is, mindenképpen. Friss tudással, gyakorlattal, a piacon dolgozó szakemberekkel, és olyan tudással, amely valós folyamatokról szól, azaz aki végez, az szinte azonnal munkába is állhasson.

Ezért is javaslom: legyen fókuszban 2009-ben az online marketing képzés! 

Általában a december az egyik legerősebb hónap a kereskedések, reklámból élők életében. Mégis tud érdekes dolgokat produkálni ez a hónap, hiszen valójában ez a legrövidebb az összes közül: úgy 23-a környékén hirtelen vége szakad, majd lesz még benne 2-3 közepesen erős nap, és ennyi.

Így valójában tud mutatni visszaesést novemberhez képest is, ami a mostani "válságos" helyzetben kicsit jobban ki is jöhet. Ez a fajta gyengülés egyébként meg szokott látszani a kampányokban is: hiába van jól beállítva egy PPC kampányunk, képes ilyenkor hirtelen visszaesni.

Nem kell megijedni, nem kell kapkodni, ez is egyfajta szezonalitás: ahogy közeledik a karácsony, úgy válik egyre kevésbé fontossá a virtuális világ, és úgy fordítjuk egyre inkább a figyelmünket az utolsó napok kapkodó, ámde személyes bevásárlására.

Te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
 

József Attila sorai talán pont annyira igazak (sajnos), mint amennyire igazinak gondoljuk a reklámokat. Ennek oka a napi tapasztalatunk: annyira átbaszós reklámmal találkozunk, hogy már annak sem hiszünk, amelyik véletlen nem nagyít fel valamit vagy nem hallgat el semmit.

Érdekes kérdés az, hogy a piac miért fogadja el, ha egy-egy hirdető végső soron átveri. Egyik ok lehet, hogy mindenki ezt csinálja, így ez válik normává. Ilyenkor igazából csak külső segítség jöhet szóba, valakinek kellő erővel bele kell nyúlnia a reklámokba. Ennek eszköze lehet szakmai szervezet ajánlása, hatósági büntetés vagy direkt szabályozás.

A hazai vadkeleti gazdasági állapotok miatt egy ajánlás pont annyit ér, mint az a papír, amire esetleg kinyomtatják. A büntetések segíthetnek, de ha egy egész szekor átverésre játszik, akkor bizony ez csak azt jelentheti, hogy végigveri a hatóság a teljes bagázst. Marad tehát a szabályozás.

Egy ilyen pofonba szaladtak bele a hazai internetszolgáltatók. Nagyon jól tudjuk, milyen az általános szolgáltatás minőség, mennyire megbízhatóak, ha a határidőket be kell tartani (miközben pénzbehajtásban profik), és mennyire hihető az, amit a reklámokban mondanak.

Nem állítom, hogy lesz gyors javulás, de egy biztos: a reklámok igazabbak lesznek.

Csaknem egy hete, december 11-én lépett hatályba az a kormányrendelet, amely arra kötelezi az internet-szolgáltatókat, hogy hirdetéseikben, weboldalukon és az általános szerződési feltételekben is a garantált le- és feltöltési sebességeket tegyék közzé. Korábban az elméleti maximum sebességértékkel reklámozták szolgáltatásaikat a vállalkozások. Ez azonban a GVH tapasztalatai szerint megtévesztette a fogyasztókat, akik a szolgáltatás ára és a sebesség alapján válogattak az egymással versengő ajánlatok közül.

Én még azért nem örülnék. Figyeljük meg, lesznek mindenféle próbálkozások, kibúvók keresése. De most legalább van mire hivatkozni, ha azt érezzük, át lettünk verve.

Kedves hatóság, javaslom, legyen a következő vizsgálandó terület az ügyfélszolgálat! El kellene érni, hogy legyen egy kötelező minimum, mennyi ideig lehet várakoztatni az ügyfeleket pl. telefonos ügyintézéskor!

Hülye kérdés ez így elsőre, de ez elmúlt napokban is láttam több példát arra, hogy a rossz kommunikáció oka lehet az, hogy fölöslegesen kommunikálunk. Mire gondolok?

Vannak olyan szükségszerű változtatások egy szolgáltatás vagy cég életében, amelyek rövid távon a felhasználók, partnerek számára hátrány, miközben hosszabb távon a fejlődéshez vagy a túléléshez ez elengedhetetlen. Tipikusan ilyen példa az áremelés, vagy a szolgáltatások szűkítése, esetleg részben vagy egészben fizetőssé változtatása.

Én azt tapasztaltam, hogy akkor szabad ilyen esetekben kommunikálni a változás hátterét, ha az alábbi két dolog teljesül:

• Van mit kommunikálni.
• Van olyan ember vagy profi kommunikátor (pl. PR cég), aki tud kommunikálni.

Ezeknek együtt kell teljesülnie! Bármennyire jó egy ember a kommunikációban, nagyon hamar kiderül, ha a semmit magyarázza. És bármennyire is megalapozott és érthető egy döntésünk, ha nem tudjuk pontosan elmondani, akkor az rossz lehet.

Ha a fentiek nem állnak fönn, akkor gyakorlatilag ne kommunikáljuk a változást, csak olyan mértékig, ami a további működéshez szükséges. De ne magyarázzuk, főleg ne ideológizáljuk meg.

Egy konkrét és jól megmutatható példa a bloghu-n bevezetett kommentezés-szűkítés, azaz csak Indapassal lehet kommentezni. Egy ilyen lépés rövidtávon egy jókora arculcsapása a felhasználóknak. Azoknak is, akik ezt egyébként nem érzik, vagy alig érzik meg, hiszen hőn szeretett szolgáltatásuk korlátozza őket a szabad netezésben!

Ez egy vesztes helyzet. Nem lehet jót mondani, és főleg nem lehet jól mondani. Mindenféle háttérinfó magyarázkodásnak tűnik, és a felhasználók olyan vad összeesküvés-elméleteket találnak ki, hogy Julia Roberts is remegve könyörög egy újabb főszerepért Mel Gibson oldalán.

Ha egy ilyen esetben ráadásul olyan valaki kezd el magyarázkodni, akinek ez nem is lenne igazán dolga, ergo nincs ebben napi gyakorlata, akkor annak könnyen lehet - hmm - nem pozitív következménye. Hozzá kell tennem: profi kommunikátor sem tudott volna jót mondani, csak egyet tehetett volna: az előre megtanult 1-2 érvet mantrázhatná. Igaz, mindezt indulatok nélkül.

Egyébként érdekes látni, hogy amint nem egy vesztes helyzet van, abban a pillanatban megváltozik mindkét fél hozzáállása. Maradva a bloghu-s példán, amint volt mit mondani, rögtön pozitívan (illetve kevésbé negatvan) fogadták a felhasználók a híreket.

Őszintén megmondom, pont a fenti eset az, ahol úgy érzem, igaza van Sztahanovnak: jobb lett volna semmit se mondani,  hanem hagyni, hogy egyszercsak szembesüljenek a felhasználók a változással. Ebben az esetben jóval kisebb füstje lett volna az egésznek.

Valószínűleg.