Onlinemarketing blog

Ma a Twitteren Rabbit feldobta, hogy a Budapesti Temetkezési Intézet pályázatot hirdetett marketing és kommunikációs tevékenységek lebonyolítására.

Ennek kapcsán jutott az eszembe: te kinek dolgoznál szívesen? Melyik céget vagy milyen szolgáltatást látnál szívesen a portfóliódban?

Egy temetkezési céget? Vagy mondjuk valamelyik most induló polgári űrrepülést szervező céget? Esetleg a Coca-Colát?

Vagy inkább kkv-kkal foglalkoznál szívesen? Vagy csak a saját cégedet akarod "marketingelni"?

Várom a válaszokat, és ezzel el is indítom ezen hét kérdés-cunamiját: minden napra fog jutni valami kérdőjel!

Az ETARGET hirdetési hálózaton az elmúlt héten az alábbi öt hirdetés teljesített a legjobban, azaz ezeknek a legmagasabb a kattintási aránya (CTR) az aktuális kulcsszóra történő megjelenéskor az ETARGET hálózatában található keresőkben (azaz a tartalom alapján történő megjelenések és a katalógus megjelenések nélkül).

Mottó: Nekünk volt gyerekszobánk. Ma is ott lakunk.

Valami történik a marketingben. Mert bár a felszínen lászatra továbbra is a vacak hirdetések lebegnek, de a mély az forrong. Na nem kell megijedni, marketinges forradalmak nem lesznek - de ennek csak az az oka, hogy nincs ki megfizesse.

Valami történik a marketingben. Igaz, elég mélyen, és úgy tűnik, egyeseknek nincs türelmük kivárni, lesz-e eredménye. Vagy nem is látják a változás jelét. Így aztán a Nagy Hazai Megmondó Ikon, Tóta W. Árpád el is búcsúzott a Kreatívtól. Kár, mert igazán jó és megosztó írásai voltak. El lehetett és el is kellett rajta gondolkodni. Most majd a Kreatívon nem ír. Azért a blogja él tovább, aki esetleg hiányolná az ő baráti stílusát.

Valami történik a marketingben. Komoly és tudományos írásban emlékezik meg a Terepnapló blog a long tail-ről, az átlaggal szemben a szélsőségek (mikrocsoportok) előretöréséről. Különösen jó írás, mert hisz a kényes akadémikus nyelvezet visszaköszön benne, így volt tanáraink felé is domboríthatunk ilyen szövegekkel: Nagyon fontos, hogyha pusztán rangsorba állítunk adatokat egy hisztogrammon (pl. honlapokat látogatottság szerint), akkor az ábra természetesen soha nem fog normális eloszlásra hasonlítani!

Valami történik a marketingben. De ez nem belső okok miatt történik, hanem külső hatásra. Miközben egy új technológia, az internet, hirtelen hatalmas falatot harapott ki magának (10 év alatt lenyomta a rádiós piacot, csuhaj!), és ezen jól elrágódik a szakma - bár sokan nem képesek ezt feldolgozni, és valahogy nem ébredtek még fel -, felnőtt egy új nemzedék körülöttünk.

Okkult Ezotériában jártas feleségem azt szokta mondani, a mai gyerekek (fiatal felnőttek) indigók. Figyeljük csak:

nem értjük meg, hogy miért vannak a kommunikációs problémáik, a figyelem zavaros és hiperaktív állapotaik. Nem értjük és nem is érthetjük, hogy miért vannak 3 gondolattal előrébb az írás, az olvasás, vagy a számolás esetében, miért nincs szinkronban az agy és a kommunikáció. Miért próbálnak egyszerre több gondolatot is megfogalmazni? 

Ismerős? Sokan vannak a szakmában, akik egész egyszerűen nem képesek beleélni magukat a mai fiatalok helyzetébe. Nem, nem a harmincasok a fiatalok! Nem a "rendszerváltó nemzedékről" van szó! Hanem a mai tinikről, sőt, a még-nem-tinikről. Például a lányaimról. Akik jó esetben röhögnek a reklámokon, rossz esetben elkerülik, de egy közös van: átlátnak rajtuk.

Más stílus kell. A mai stílus, a mai hozzáállás, a mindent elborító féligazság-reklámok világa haldoklik. Ott lenn, a mélyben, persze. Nem a felszínen. A pénz és a hatalom még Brezsnyevet is életben tartotta, legfeljebb néha elemet cseréltek benne.

Ezért is sajnálom, hogy Tóta W nem ír már célirányosan marketinges-reklámos témában. Pedig szívesen elolvastam volna a tudósításait a régi rendszer széthullásáról. Írása után stílusosan: együtt nézhettük volna meg a mai reklám halálát a vendéglőből, a világ végén.

A mai napig rendre belefutok abba, hogy amikor banner helyett kódot küldök, nem értik a portál tulajdonosok, mit akarok. Ezek persze főleg kisforgalmú vagy egzotikus piacon mozgó portálok. Az alábbi írás az ő okulásukra szolgál. De miről is van szó pontosan? Mit nem értenek?

Egy normál hirdetés vagy egy kép vagy egy flash file. Ha kép, akkor lehet jpg (ritkán) vagy gif (általában). Mert a gif tud mozogni, így van valami figyelemfelhívóbb hatása (vagy nem...). A flash jobb, mert ugyanakkora file méretben több dolog fér el bele, nemcsak mozogni tud, de interakcióra is képes lehet, és alapvetően sokkal szebb dolgokt lehet így megcsinálni. De míg a képet simán html elemmel be lehet linkelni, addig a flash-t csak úgy, ha bele van "égetve" a link.

Ez a történet egyik fele.

A történet másik fele a mérés. Bármilyen módon is rendeljünk hirdetést, azért az érdekes, hogy hány alkalommal jelenik meg, és hányan kattintanak arra. Ezt mérni kell. Mivel az ember bizalmatlan, és a jó barátság alapja egyébként is a pontos elszámolás, így jó az, ha valami függetélen mérőrendszerre bízzuk a bannerek mérését.

Erre való a hirdetéskiszolgáló rendszer. Ilyet használnak a portálok is a bannerek megjelentetésére, és a legtöbb ügynökség is ilyeneken keresztül futtatja a kampányokat.

Ügynökségi oldalról ennek több előnye is van: menet közben lehet kreatívot (bannert) ésvagy linket cserélni, egyben lehet látni az összes megjelenést és kattintást, le lehet állítani a futó kampányt ha baj van.

Ez a történet másik fele.

Visszatérve a bannerre: a hirdetéskiszolgáló segítségével a flash bannerre történő kattintás is mérhető, ilyenkor csak egy kód kerül a flash-be, és a hirdetéskiszolgáló "tölti azt fel" tartalommal, azaz linkkel. (Mellékszál, de ez szokott a vízválasztó lenni, amikor bannerkészítő kisiparost választ az ember: tudja-e, miről beszélek, amikor pl. adverticumos kódot kérek a bannerbe...) Ráadásul lehet olyan trükköket is elkövetni, hogy amennyiben a flash nem tud megjelenni, úgy nem üres képernyőt, hanem egy helyettesítő képet (gif-et) jelenít meg a portálon.

Namost. Ha én egy hirdetéskiszolgálót használok, akkor a fentiek alapján nem egy gif-et vagy egy flash-t, hanem egy html kódot kell, hogy elküldjek. Ez a kód jeleníti meg a hirdetést. De ezt a kódot pont úgy kell berakni az oldalba, ahogy a képet vagy a flasht. Akár egy másik hirdetéskiszolgálón keresztül, akár közvetlenül mehet a portál kódjába.

Nem nagy trükk. És nem is újdonság, az Adverticum pl. 10 éve nyújt ilyen szolgáltatást.

Így aztán, kedves portál tulajdonosok, ha kódot küldök, nem kell megijedni! Elég csak berakni a portálkódba, vagy a már meglévő hirdetéskiszolgálóba, mint html banner.

És így jobb lesz mindannyiunknak. 

Jaj, most mi lesz? Idén megnyertem a tanácsadó kategóriát a Goldenblog versenyen! Először is nagyon örülök neki, kellenek az elismerések ahhoz, hogy az embernek több kedve legyen írogatni.

A blog szeptemberben lesz három éves. Nem állítom, hogy folyamatosan jó színvonalon, de működött és működik. A kezdeti helykeresés, témakeresés után az indulást követő fél évvel állt be az a fajta kép a fejemben, ami alapján a mai napig írom a bejegyzéseket.

A blogot egyébként alapvetően magamnak írom: az a cél, hogy nekem tetszen, számomra érdekes legyen a téma. Persze kapok rengeteg ötletet, rengeteg felvetést, és sokszor lesz ilyenekből is írás.

No és jönnek a kedves olvasók, akik közt sokan vannak, akik csak olvasnak, néhányan néha kommenteznek, és páran rendszeresen itt vannak, és véleményükkel mindenképpen formálják az én véleményemet is.

Nem számítottam erre az elismerésre. Látva a kategória indulóit, abban bíztam, az első tízbe beleférek. Így igazán értékes lett számomra ez az eredmény, és nagyon örülök neki.

Köszönöm.

Ha az ember rendszeresen olvasgatja a hazai szakmai oldalakat, akkor pár hét után rájön arra, hogy igazából alig van valamirevaló hasznos szakmai hír a hazai marketinges életből.

A teljesség igénye nélkül az alábbi oldalakat követem valamilyen rendszerességgel:

• Kreatív Online
• BTL.hu
• Mfor
• Honliner
• Prím Hírek
• SG.hu (van benne némi marketinges anyag)
• FN.hu Marketing és Média
• HVG Online

Meg persze néha másokat is, ahogy sikerül. De ha egy oldalnak nincs rss-e, akkor biztos nem fogom rendszeresen követni. Arra nincs se időm, se energiám, hogy rendszeresen betöltsem az oldalakat. Meg igazából nincs is erre szükség.

Az ugyanis a megfigyelésem, hogy nagyon egysíkúak ezek az oldalak. Az alábbi hírtípusokat találjuk:

• Sajtóközlemények: sok esetben síma utánközlés, esetleg némi átírás. Néha egy-két plusz infót, utalás régebbi sajtóanyagokra.
• Külföldi hírek: ha van valami nagyon fontos, akkor azt pár nap késéssel megírják. Aki követi a fontosabb angol nyelvű hírforrásokat, azok tudják, mire gondolok.
• Saját anyagok: a lapok egyik fele igen, a másik fele gyakorlatilag nem. De az arányuk nem sok, sajnos. Elsősorban egy-egy aktuális téma feldolgozása, esetlegháttéranyagok.

De ha megnézzük az oldalakat, akkor sok hírt 3-4-5 helyen elolvashatunk. Néha betű szerint ugyanolyan szöveggel. Mert a sajtóközleményeket sokan egyszerűan csak becopyzzák. Még azt sem tartom lehetetlennek, hogy némi flekkdíjat is felvesznek ezért egyesek...

Ami nincs, ami hiányzik: saját hírek, exkluzív hírek, szerkesztőségi információk, rendszeres elemzések, interjúk. Ami nagyon hiányzik: a kezdeményezés. Ezek a portálok csak követik az eseményeket! Nem vetnek fel témákat, nem mennek utána egy-egy érdekes hírnek. Súlytalan az egész online marketinges sajtó. Sajnos.

Kellene egy marketinges TotalCar. Valami olyan portál, amelyik bevállalós, ugyanakkor ismeri a piacot, érzi a rezdüléseket is, és képes akár témákat is előtérbe tolni. Valami szakmai fórum...

Akartam már írni róla, hogy a Médiablogot is jegyző Pollner a már évek óta működő Dotkommentár weboldalát "blogosította". Azaz az oldal tartalmát megtartva, azt kis mértékben kibővítve egy általános onlineos blogot indított - érdekes témákkal. Kötelező darab a szakmai olvasóknak, lehet bővíteni az rss olvasót.

Egy mostani írásában elég érdekes dolgot kezdett el feszegetni Pollner: vajon mennyire jó az, hogy a Google (illetve a többi kereső) ránkkényszerít egyfajta tartalom és oldalszerkesztést, hogy ő könnyen-jól-relevánsan fel tudjon indexelni minket? Vajon milyen lenne az - hoz egy példát -, ha a városokat úgy kellene (át)tervezni, hogy könnyen lehessen térképezni? Nem túl öncélú ez a dolog?

A bejegyzés utáni kommenteket érdemes végigolvasni, érthető módon a SEO-sok nem tartják ezt a felállást rossznak. Én egy kicsit most máshogy közelítem meg a dolgot, inkább marketinges szempontból. Íme.

A SEO nem kötelező. Mindenki olyan oldalt csinál, amilyet akar - lehet az olvasható, értelmezhető, áttekinthető, de lehet csak grafika és fotó is, flash-el, silverlight-tal, java-val, vagy bármilyen egzotikus megoldással. Két problémája lehet: a látogatók nem tudják használni, illetve a keresők nem találják meg.

Persze ha az oldal átgondolt, akkor a felület programozásától függetlenül tudják használni a felhasználók. Legyen az flash vagy akár java, ha érdekes-hasznos a tartalom, lesz olvasó.

A keresők már más kérdés. Nem kellenek, nem kötelező nekik megfelelni. A weboldal tulajdonos olyan módon visz látogatót az oldalára, ahogy az neki tetszik. Mondok egy példát: ott van az iWiW. A keresők nem látják, nem találják meg a benne lévő tartalmakat. Zárt rendszer, a belépéshez azonosító és jelszó kell, így érthető. Mégis az egyik leglátogatottabb hazai oldal - és ehhez a Google-nek semmi köze!

Írt erről a napokban Doransky is, ő ennél még élesebb véleményt fogalmaz meg a témában.

Oké, de akkor mégis miért kell SEO? Vagy inkább: kiknek kell SEO?

A keresők adnak egy lehetőséget: folyamatos hirdetési pénzek kifizetése nélkül biztosíthatnak (biztosítanak) folyamatos látogatottságot az oldalunkra. Persze csak akkor, ha megfelelünk az elvárásoknak, azaz betartjuk azokat a szabályokat, amiket valóban a keresők állítottak föl. Mégegyszer mondom: nem kötelező betartani ezeket. Csak akkor kell, ha azt szeretnénk, hogy érkezzenek látogatók az oldalunkra a keresőkből - lehetőleg nagy számban.

Azt már nem mondom, hogy ingyenesen, hiszen egy egyszerű SEO sem ingyenes, legalábbis időt kell rá szánni. De általában pénzt. Minél többen szeretnének a konkurenseink közül látogatókat a keresőkből, annál többet.

Oké, de nem öncélú ez? Nem arról szólnának a keresők, hogy trükközés nélkül a releváns és jó oldalakat dobják fel elsőként? De igen, erről szólna. De ennek sok akadálya van. Mondok egy példát.

Egy nagy nemzetközi cég egyfajta terméket árusít. Mondjuk lepkehálót. Van 40-50 viszonteladójuk országosan. Ha ezek után rákeresünk a Google-ben a lepkeháló szóra, akkor mi a releváns találat? Az a hazai fő forgalmazó, aki viszont csak viszonteladóknak ad el, kiskerben nem? Vagy a kisekereskedő hálózat tagjai? Mind az 50? És a konkurencia? A Google első 10 helyébe pontosan tíz találat van: annyi fér oda. Ez optimális esetben tíz cég. Nem ötven. És akkor mi van a másik negyvennel?

Na ilyenkor biztos jó dolog a SEO. Hogy ne a mi lepkeháló boltunk legyen az ötödik oldal alja. Persze ha nem akarunk SEO-t, nem csinálunk olyan oldalt, ami a keresőnek tetszik, akkor más megoldást is választhatunk. Hirdethetünk az AdWordsben, az ETARGET-en, az Ad Networkben, az Indexen, vagy akár óriásplakáton az utcán.

A mi döntésünk. Semmi nem kötelező.

Az ETARGET hirdetési hálózaton az elmúlt héten az alábbi öt hirdetés teljesített a legjobban, azaz ezeknek a legmagasabb a kattintási aránya (CTR) az aktuális kulcsszóra történő megjelenéskor az ETARGET hálózatában található keresőkben (azaz a tartalom alapján történő megjelenések és a katalógus megjelenések nélkül).

Tenderen indulni mindig érdekes dolog. Egyrészt lehet tudni, hogy pontosan mik a feltételek, aztán elvileg kisebb az esélye a "csókosnak" (hacsak nem úgy van kiírva a tender), végül ha sikerül nyerni, akkor ez egy biztos megbízás. Mert tendert olyanok írnak ki, akik tényleg komolyan gondolják a munkát.

Másrészt nem egyszerű dolog tenderen indulni. Például biztos, hogy nem vagyunk egyedül a pályán: van konkurencia. Aztán mindenféle jogos és sokkal kevésbé jogos dologra is kell tudni felelni. Például volt olyan hazai tender, ahol centire pontosan megmondták a pénz mekkora részét milyen reklámeszközre, felületre stb. kell elkölteni. Ilyenkor aztán nem elég kreatív médiatervezőnek lenni, igen sok matekozás és legalább ennyi bevállalás is kell hozzá.

Végül vicces dolog is tud lenni tenderen indulni: mindenki megkapja az összes többi induló kédéseit (és az azokra adott válaszokat), sőt, van olyan eset, ahol az is kiderül, kinek milyen hiánypótlást kell beadni. És ilyenkor bizony elgondolkodik azon az ember, hogy jónevű cégek vajon mitől olyan jónevűek, ha ilyen triviális hibákat is elkövetnek...

(Megjegyzés: az Onlinemarketing.hu Kft. idén nem indult tenderen.)

Lezárult a Google hirdetési versenye, és hazai vonatkozás miatt tegnap ez sok helyen meg is jelent a hírek között, hiszen:

A világ egyik legnagyobb egyetemi versenyén, a Google Online Marketing Challenge-en, amelyen 47 ország 1650 csapata vett részt, a Modern Üzleti Tudományok főiskolájának egyik csapata bekerült az európai, közel-keleti és afrikai régió három legjobbja közé.

Először is ezúton gratulálok a csapatnak! Tényleg nagyon szép eredmény, és bizakodásra ad okot: van ma idehaza olyan műhely, ahol meg lehet tanulni PPC hirdetéseket kezelni.

Az már kicsit érdekesebb, hogy ez a műhely egy olyan főiskola, amelyik nem a "nagyok" közül kerül ki. Pedig ha az ember jobban belegondol, akkor valamelyik közgazdasági egyetemi csapatnak "kellett volna" nyernie, nem? Mert sok csapat indult ám az országban, nemcsak ez az egy!

Úgy gondolom, mélyen magukba kellene nézniük a többi online marketing képzést folytató intézménynek, miért nem szerepeltek ilyen jól az onnan nevező csapatok. Nem kaptak elég támogatást? (Miért nem?) Nem elég gyakorlati a képzés? (Miért nem?) Nem is tanítják, hogyan kell a gyakorlatban kampányt folytatni? (Miért nem?)

Nagyon jó reklám ez egyébként a főiskolának, és azon belül is a képzést szervező (és a csapatot a felkészítésben segítő) Damjanovich Nebojsának. Ugyanis ő (is) ott áll ennek az eredménynek a hátterében. Ezt érdemesnek tartottam itt megjegyezni. Jó tudni róla.

Végül legyen itt valami plusz érdekesség: a sajtóközlemény mellékleteként megkaptam az esettanulmányt. Az eredeti, word doksit letölthetővé tettem. Jó olvasgatást mindenkinek!

Vajon miért gondolja azt az ORTT, hogy mindenhez ért? Miért gondolják azt egyes ORTT tagok, hogy az ő dolguk eldönteni, mi a reklám és mi nem az? Néha úgy érzem, az íróasztal, illetve a pozíció valóban homloklebeny-műtétet is jelent egyben. Valahogy az IQ egyenes arányban csökken a hivatali pozícióval.

Mert mi mást gondolhatnék, ha ilyet olvasok?

Testületi tagok közlése szerint azon a vitán vérzett el a médiahatóság ülésén a TV2 emblémaváltásának jóváhagyása, hogy reklámnak számít-e, ha egy tévécsatorna emblémájában helyet kap internetes oldalának címe.

Az első, ami erről az eszembe jutott, az ez volt: A sok hülye! Miért nem mennek el inkább kapálni?

De most komolyan! Ha a cégem úgy dönt, hogy feltünteti a címét a logójában - pl. szépen beleírom az Onlinemarketing.hu Kft. mellé, hogy Szentendre -, akkor ezzel most reklámozom Szentendrét? Mert a webcím az bizony a cég webes lakhelye. Érdekes egyébként a "kiszivárgott" indoklás-részlet is:

Több testületi tag közlése szerint a vita a második döntéshozatalnál azon alakult ki, hogy a tévécsatornához kötődő tv2.hu felirat - lévén, más terméket hirdet, nem a kereskedelmi adót - reklámnak minősül-e.

Kezdem egyébként érteni! Attól félnek, hogy a tv2 majd a tv2.hu címen valami mást csinál. Például úgy ad tartalmat, hogy abba nem szólhat bele az ORTT. Vagy ilyesmi. Esetleg mondjuk nem a tv adáshoz kapcsolódó dolgokat rak oda, hanem mondjuk valami mást. Például rajzszakkört üzemeltet. Vagy szavazást indít arról, szükség van-e közpénzen olyan töketlen testületre, mint az ORTT. És ez veszélyes lehet. Nagyon veszélyes. Még a végén majd nem szólhatnak bele, hogy a tisztelt nézőközönség milyen műsorokkal butítja magát...

Azért is szeretek tanácsadóként dolgozni, mert végre sem a rokonaimnak, sem az ismerőseimnek nem kell percekig magyarázni, mivel is foglalkozok. Tanácsadok, internetes területen. Ettől többé-kevésbé megnyugszanak, sokkal többet már nem is kérdeznek.

Boldogság és öröm, lehet másról beszélgetni.

De néha azért felmerül a kérdés: oké, hogy tanácsadok, de ez mit is jelent a gyakorlatban? Hát nézzünk néhány példát, miből áll a munkám, illetve a munkánk egy (jelentős) része, vagyis mit is "tanácsadunk"?

A legegyszerűbb és legkézelfoghatóbb dolog az, amikor weboldalt szeretne valaki készíteni, és ebben kéri a segítségünket. Ilyenkor segítünk abban, hogy kitaláljuk: mit érdemes felrakni az internetre, azt milyen formában érdemes bemutatni. Milyen menüpontok legyenek, hogyan tagoljuk a tartalmat, milyen szövegezéssel jelenjen meg a tartalom, stb.

Ehhez egyrészt a cég üzleti céljait kell megismernünk, másrészt azt a célt, amit a weboldallal szeretne elérni. No és persze nagyon fontos szempont az is, hogy az elkészülő oldal a keresőkben majd jó helyezéseket érjen el, a látogatók ne csak a reklámok hatására érkezzenek. Így aztán a tartalmi elemek kitalálása mellett sok esetben a weboldal szövegébe is belenyúlunk, sőt ha kell, mi is írjuk meg.

Egy ilyen tanácsadási folyamat eredménye általában egy részletes specifikáció, amiből kiderül, milyen feladatai lesznek a programozóknak és a grafikusoknak. Sok esetben ilyenkor kérünk több helyről árajánlatot a kivitelezésre, majd ha kiválasztásra kerül a programozó és grafikus csapat, akkor segítünk a kivitelezésben, kapcsolattartásban is. Persze van, amikor az ügyfelünk azt kéri, legyünk mi a fővállalkozók. Ezt is meg kell tudnunk tehát oldani.

Egy másik egyértelmű feladat a keresőoptimalizálás. Ilyen munkák esetében első lépésben egyeztetjük az elérendő célokat (mi általában nem kulcsszavak előkelő helyezésére, hanem a látogatottság általános növelésére szoktuk helyezni a hangsúlyt), majd elemezzük az oldalt, és készítünk egy részletes tanulmányt arról, mit és hogyan kell ahhoz átalakítani, hogy a célok elérhetőek legyenek.

Az ilyen munkához kapcsolódhat egy havi rendszeres szolgáltatás is, ami elsősorban linképítést jelent a weboldal felé, másodsorban az oldal folyamatos finomhangolását végezzük el, hogy az átalakítást követően se "üljön le" az oldal, azaz ne csússzon vissza az ismeretlenség google-i homályába.

A fenti két egyértelmű feladat mellett persze csinálunk néhány más, legalább ennyire izgalmas dolgot is. Ezek sokszor annyira személyre (cégre) szabottak, hogy tényleg csak nagy általánosságban tudok írni róla: kommunikációs tanácsadásban, tartalomfejlesztési tanácsadásban, üzleti blog készítésében is kérték már ki véleményünket, tudásunkat.

Egy dolog a közös az összes tanácsadói munkában: az ügyfél helyett - vagy adott esetben az ügyféllel - gondolkozunk, és megoldjuk az olyan feladatokat, amelyhez mi értünk.

Tanácsadunk.

Van egy weboldal, ami függővé tett így a nyár közepén és a szokásos éves balatoni hetünk elején. Ez az oldal nem más, mint egy időjárás-figyelő oldal.

Ha az ember számára fontos, milyen lesz az idő pár óra vagy pár nap múlva, akkor a legnagyobb természetességgel fordul az időjárást előrejelző site-ok felé. Az Index és az Origó is rendszeresen tájékoztat, de főleg szövegben. Az Országos Meteorológiai Szolgálat is ad adatokat, de valahogy az ő oldaluk nem jött be: nehézkes, unalmas, talán kicsit túl szakmai. Olyan offline gondolkodású.

Ezzel szemben van itt egy lap, az Időkép (mely a Viharvadász projekthez is kapcsolódik), ami igazán jól és plasztikusan fogja meg ezt a kérdéskört. 5 percenként frissülő képes adatok, nagyméretű, jól áttekinhető térképes információk, háttéranyagok - minden, mi szem-s-szájnak ingere. Tetszik.

Sőt, ha valaki akarja, az aktuális időjárási helyzetképet ki is rakhatja saját oldalára. Nekem pl. nagyon tetszik a felhőkép, íme egy kis animált gif az utóbbi néhány óráról:

Ahogy nézem egyébként, még nem igazán fedezték fel a hirdetők. Pedig milyen szép is lenne, ha amikor a Balaton aloldalra kattintok, akkor jó idő esetén pl. strandok, rossz idő esetén pedig kulturális programok hirdetése jelenne meg... Valahogy adná magát ez a dolog, ráadásul pl. az Adverticum tudna is így célozni. Mert az oldalt egyébként látogatják is elég sokan. Talán érdekes célcsoport lehet ez, nem?

Az ETARGET hirdetési hálózaton az elmúlt héten az alábbi öt hirdetés teljesített a legjobban, azaz ezeknek a legmagasabb a kattintási aránya (CTR) az aktuális kulcsszóra történő megjelenéskor az ETARGET hálózatában található keresőkben (azaz a tartalom alapján történő megjelenések és a katalógus megjelenések nélkül).

Szegeden vagyok, és gondoltam megnézem, hogy ahol ma dolgom lesz, kell-e fizetni parkolásért. Ezért logikus lépésként elmentem a parkolást intéző társaság weblapjára, ami lássuk be, olyan, mintha a múlt századból került volna ide, csak valaki kicsit belepiszkált volna. Csúnya és rossz.

De legalább informális, gondoltam én. Egy key-feature van rajta, mégpedig a térkép. Lássuk: http://www.szepark.hu/terkep/terkep.htm

Kedves olvasóim, (használt) szegedi parkolójegyeket sorsolok ki azok közt, akik megmondják, egy adott utcában vajon kell-e fizetni, vagy sem? És ha igen, akkor melyik zóna az? (Segítek: van három...)

Az pedig, hogy esetleg véletlenül utcanévre keresés is legyen, már csak távoli álom. Pedig lehetne ez egy olyan alkalmazás, ami pénzt is hoz, csak kicsit kellene vele foglalkozni. Nemcsak a pénzek beszedésével...

Az internetben az a jó, hogy bárhonnan bármit el lehet érni. Nade ebbe is jól beleugatnak a jogtulajdonosok: van, amit nem szabad mindenkinek megmutatni. Az internet technológiája pedig elvileg ebben segít. Vagy mégsem?

De előbb lássuk ennek a felhasználói oldalát: az ember megszokja, hogy használ egy szolgáltatást - pl. Forma1 edzéseket néz online -, aztán amikor más országban jár mondjuk nyaralni, rádöbben, hogy hiába hozta a notebookját, hiába vett valami előfizetést a hotelben, lemarad a látványról, hiszen ebben a másik országban már nem jogosult elérni az élő közvetítést.

Mert a felhasználók kizárása olyan módon történik, hogy csak azt nézik, honnan internetezik: az IP cím számít, semmi más.

Ebből aztán két dolog következik: a felhasználói élmény megváltozik, amint más országból jön, és elkezd megoldást keresni ennek feloldására.

Mert van megoldás, és ettől válik a dolog valójában fölöslegessé: ha egy adott ország beli proxy-ra fel tudunk jelntkezni, akkor onnantól már belföldiek leszünk, és máris megy minden, amitől eddig el lettünk tiltva.

Minél több ilyen lokalizált szolgáltatás lesz, annál több felhasználó tanulja majd meg, hogyan is működik ez a gyakorlatban. És akkor két dolgot tehet a szolgáltatások üzemeltetője: vagy bezár, vagy olyan üzleti modellt talál ki, amelyben nem kell korlátoznia az elérést.

A dolognak különös aktualitást ad az, hogy az Olimpia közvetítésében is fogják ezt használni több helyen is.

Nem tudom, meddig lehet elavult üzleti és jogi modellekkel együtt élni. Tény, hogy a törvényi tehetetlenség hatalmas. De ha a jogvédő szervezetek nem lépnek időben, és nem fogadnak el olyan szabályozást, amely bár kisebb bevételeket jelent nekik, de megfelelnek a valós igényeknek, akkor a felhasználók átlépnek rajtuk, és semmi bevételük nem lesz. Vagy ami lesz, azt elköltik jogászokra és olyan technikákra, amelyek már a kitalálásukkor halálra vannak ítélve.

Ismét MacBook-ról, ennek megfelelően kicsit féllábúan, félkezűen, de újra felhasználóbarát felületen - remélem, érdemi dolgokra is lesz még idő a sok installálgatáson túl... 

Úgy tűnik, a hazai "nagy" könyvkiadó-terjesztő-forgalmazó cégek annyira megijedtek, hogy tényleg zsebrevágják (ők is) a hazai Parlamentet, és törvényt csináltatnak piacaik védelmére. Tényleg, vajon mennyibe fájna egy olyan törvény, hogy weboldal fejlesztést csak 150 ezer forinttól szabad csinálni? Vagy egy olyan törvény, hogy ha egy blogot legalább öten rendszeresen olvasnak, akkor jár az írónak (íróknak) állami támogatás?

Ezek is piacidegen dolgok, akár csak a könyvesek erölködése. Miért ne lehetne akkor?

Ahogy a sorok között olvasom, az elsődleges probléma az internet előretörése (mert ugye az Index-csoportnak van könyves része is, így aztán naná, hogy ez az álláspontjuk...).

Ha ezek után az új könyveket majd nem lesz érdemes megvenni a neten, akkor akik erre vágynak, nem biztos, hogy elmennek boltokba. Könnyen lehet, majd az új könyvek is hamarabb megjelennek a népszerű letöltő helyeken. Persze illegálisan, bevétel termelés nélkül.

Tényleg erre van szükség? Miért kell úgy viselkedni, mint a zenei kiadóknak?

Az egész könyves terjesztés ahogy hallom egyébként is egy hatalmas maffia ebben az országban, a terjesztők (elsődlegesen a cikkben megnevezett cégek) ott szivatják a kiadókat, ahol érik őket. Hiába megy a könyved, ha közben pang a piac - neked sem fizetnek, hiszen a te eladásodból finanszíroznak mást. Hiába megy el a könyved, a pénzedhez 3-4-5-6 hónap múlva férsz csak hozzá.

Én jobban szeretem a papír alapon olvasott könyvet, mint a letöltött file-t. De ha nem változik semmi, akkor ahogy nő az internet penetráció, úgy lesz értelme egyre inkább az internetre terelni a dolgokat. És akkor majd nem kellenek a terjesztők, se a boltok - a kiadók közvetlenül csak neten adhatnak el.Aztán lehet, már papír se kell, csak valami pofás könyvolvasó kütyü.

Tényleg erre van szükség? Persze a fenti gondolatmenetet végigkövetve még az is lehet, ez a törvény hosszabb távon jót tesz a netes kereskedelemnek. Hiszen rá lesznek szorítva a kis kiadók, hogy kihagyják a hazai könyves maffiát.

Mostmár csak meg kell tanulniuk online értékesíteni. De azt gondolom, ehhez se kell több néhány évnél.

Úgy sejtem, nemcsak velem esett már meg, hogy miután betértem egy boltba, konkrétan le se szartak. Próbálhattam én kérdezősködni, ha az eladók mással voltak elfoglalva. Mint ma is az Electroworld-ben: a kedves kolléga épp arról értekezett a mobilján fennhangon, hogy miért is fog felmondani és miért is szar dolog neki ott dolgozni. Hát gratulálok. Én meg tébláboltam még egy keveset, aztán végül kifordultam a boltból.

Hiába, no, sokkal könnyebb elveszíteni egy potenciális vevőt, mint megnyerni.

Persze van, amikor ennél azért árnyaltabb problémával találkozom.  Szót se érdemelne, ha nem lenne általános. A dolog nem túl bonyolult, de kezdjük az elején: mára teljesen normális, hogy egy-egy termék életgörbéje pár évben mérhető, és nagyon hamar itt is van az újabb modell. Legyen szó tévéről, autóról, vagy akár egy videókártyáról, 1-2-3 év után már elavult a cucc, amit vettünk. Pedig jó az még, betölti a funkcióját évekig, használtan lehet adni-venni (gondoljunk csak az autókra). Éppen csak webes support nincs hozzá...

Próbált már valaki levadászni egy 2001-ben vett erősítőnek a leírását? Használati utasítását pdf-ben? Programozását? Vagy egy 2004-ben eladott, de azóta már lecserélt autómodell gépkönyvét?

Pedig ezek az anyagok akkor, pár éve még elérhetőek voltak. Nem is oly nagyok: pár mega az maximum, de az évek alatt sem több az egész 1-2 gigánál. Manapság egy ekkora tárhely minimális költséggel jár.

Miért kell ezeket levenni az internetről? Miért nem lehet a cégek saját oldalairól letölteni? Csak két példa, hogy lássuk, nem kis fiókcégekről van szó: SONY, Citroën. (Én ezekbe futottam bele a napokban.)

Mennyire jó lenne, ha engem, mint vevőt, megtisztelnének azzal, hogy elérhetővé teszik a már kicsit ósdi, elavult gépem dokumentumait. És akkor talán majd nagyobb kedvvel veszek újra náluk/tőlük valamit.

Hát nem?

Az ETARGET hirdetési hálózaton az elmúlt héten az alábbi öt hirdetés teljesített a legjobban, azaz ezeknek a legmagasabb a kattintási aránya (CTR) az aktuális kulcsszóra történő megjelenéskor az ETARGET hálózatában található keresőkben (azaz a tartalom alapján történő megjelenések és a katalógus megjelenések nélkül).

Ha mostanában kicsit akadozva tudok postolni, és a levelekre sem reagálok a szokott sebességgel, akkor az egy elromlott notebook merevlemeznek tudható be. Úgy is mondhatom, megbetegdett a MacBook-om.

További kellemes hétvégét... 

Nem szeretem a flash oldalakat. Konkrétan a Flash megoldással nincs bajom, nagyon sok esetben érdemes használni, de ha egy weboldal erre - és szinte csak erre - épít, az idegesít.

Kezdve azzal, hogy le kell tölteni egy csomó adatot. Arra várni kell. Aztán egy egyszerűbb oldal is zabálja az erőforrásokat. Közben nincs semmi olyan felhasználói élmény, ami miatt ez nekem jobb. Sőt, az ilyen oldalak jellemzően lassúak is: várni kell az animációra. Ha szöveg van benne, akkor nem lehet másolni, a görgetés nem támogatja az egerem görgetőjét stb.

Fölösleges az egész. Nem kell.

Persze van helye a flash-nek. Például ha videót akarunk az oldalra, akkor ezerszer jobb, mint a beágyazott Microsoft videólejátszó. Aztán ha mindenáron animált logót akarunk, akkor arra is jó. Egészen pofás hirdetéseket lehet csinálni belőle. Sőt, kisfilmeket is lehet gyártani, no meg játékokat, amiket a böngészőben játszhatunk. De ne weboldalt csináljunk!

Még akkor se, ha a Google majd mostmár fel is tudja indexelni azokat, márha jól vannak elkészítve.

Hozzá kell tennem: ha indokolt a flash oldal, akkor még jó is lehet. Van ilyen példa is, de ezek inkább kivételek.

Hát nem aranyos?:

Az USA legnagyobb online hirdetői a költések alapján, 2008. április. Az adatok a TNS Media Intelligence-től származnak.

Egyik kedvenc akciófilmem a True Lies. Abban van egy autókereskedő, aki úgy szédíti a csajokat, hogy olyan hőstettekről állítja, hogy ő követte el, amiket valójában titkosügynökök csináltak. Így nem igazán van esélye lebukni - a valódi "elkövető" már csak munkája miatt sem fedi fel kilétét.

Valahogy ilyen a tanácsadó munkája is. Nem szívesen beszélek arról, kiknek és mit mondok, hiszen önmagában a tanácsadás ténye (nagyobb nyilvánosságra kerülése) ronthatja annak hatékonyságát. Így csak szépen csendben figyelem, egy-egy javaslatom mennyire válik sikeressé.

A sikerélményt pedig nem az "úri közönség" elismerése, hanem az ügyfelek köszönete jelenti.

Persze emiatt nem is tudok igazán referenciákat mondani. Cégeket sem mindig szivesen, de konkrét munkákat, feladatokat már csak az ügyfeleim konkurenciája miatt se mondhatok. De ez annyira nem is baj. Hiszen látok és tapasztalok amúgy is annyi mindent a piacon, hogy fel tudom tölteni ezt a blogot számomra érdekes anyagokkal.

Ez a fajta rejtőzködés, csödben figyelés aztán érdekes eredményeket is hozhat. Néha kapok olyan dícséretet, ami bár nekem szól, de nem is tudja a dícsérő, hogy van közöm a dologhoz. És ez így nekem meg is felel.

Ez nem egy Megasztrá döntő, ahol az sms-ek száma jelzi a sikerességet. Ez sokkal intimebb feladat.

És sokkal érdekesebb is.

(Jobbra el.)