Onlinemarketing blog

Mi a fontosabb? A tudás, vagy az ügyfélkiszolgálás? Az a fontos, hogy mindig, mindenben penge legyél, vagy az a fontos, hogy az ügyfeleid elégedettek legyenek? Oké, persze, mindkettő fontos, de hova helyezd a hangsúlyt? Tanulj, ismerj meg mindent, amit a marketing ad, vagy tanulj meg bánni az emberekkel, és el tudd azt, amid van?

Egyre több olyan ügyféllel beszélgetünk, aki nem kezdő a piacon. Évek óta sok pénzt költ reklámra, de elégedetlen. Nem is mindig az eredményekkel, hanem azzal, amit ügyfélkiszolgálásban kap. És itt nem arra gondolok, hogy kap-e statisztikát vagy sem. Hanem arra, hogy ezt a statisztikát vajon elmagyarázza-e valaki, hogy mit jelent? Nem, nem felolvassa, hanem elmondja, hogy üzletileg mi is az értelme.

Vagy például megismerkedik egy céggel, annak senior ügyfelesével, esetleg vezetőjével, megköti a szerződést - majd legközelebb már egy "nyikhaj kis senki" megy el hozzá (nem én mondtam így). Ilyenkor mit érez?

Ha az ember céget épít, akkor nagyon nem elég a tudásra építeni. Nagyon ki kell találni, hogy mit fog kapni, mit fog látni az ügyfél. El kell adni azt a tudást, amivel rendelkezünk, hihetően és úgy kell tálalni, ami az ügyfél igényeinek is megfelelő.

Van egy pont, amikor a fejlődés már nem azt kell jelentse, hogy minél több ügyfél és minél több tudás. Van egy pont, ahol a fejlődés: az ügyfelek elégedettségének a növelése. Kampányeredményekben és ügyfélkiszolgálásban.

Marketinges vagyok, és az egyik első dolog, amit megtanultam, hogy soha ne magamból induljak ki. Nem én vagyok a célcsoport, nem az én sajátos gondolkodásmódom az átlag, az országban nem olyan emberek élnek (csak), mint az én ismeretségi köröm. Ezt felismerve már csak az volt a kérdés: akkor miből kell kiindulnom?

Erre van több válasz is, és ezekből az egyik természetesen a kutatások. Így aztán évek óta elolvasok minden olyan kutatást, ami a számomra érdekes területekkel kapcsolatos: internet penetráció, internet használat, felhasználói viselkedések, választási preferenciák, Google, Facebook, és ezer más téma.

Tudom, nem vagyok ezzel egyedül, más is olvas kutatásokat. Sőt, néha egy-egy téma annyira felkapott lesz, hogy a szakmai mellett a mainstream sajtó is felkapja az eredményeket. Csak az az egy fránya kis gond tud lenni, ha a sajtó igen tisztelt munkatársa nem nézi meg, mennyire is hihetőek a számok, mennyire is lehet igaz az, amit a kutatás tartalmaz.

Nos, tegnap jelent meg egy kutatás a Facebookról. Itt van egy cikk róla, itt pedig a teljes anyag.

Higgyük el? Az ebben leírtak lesz a következő hetek mantrája? Vagy az is lehet, valami nem kerek? Kicsit jobban belenézve azért látszik, hogy nem biztos, hogy minden jó. Például (és most Pintér Róbertet idézem a Facebookról):

"A lakosság 88 százaléka naponta, ezen belül 55 százalék többször is használja az oldalt" - a cikk elején pedig az szerepel, hogy "a hazai 4,7 millió Facebook-felhasználó 90 százaléka napi szinten, sőt többségük naponta többször is használja az oldalt.". A két állítás közül a második lehetne igaz (hiszen a lakosság kevesebb, mint fele FB használó), ha nem ugyanazt a 88%-ot hivatkoznák mindketten...

Mi lehet akkor a gond? Direkt rosszak a számok? Vagy inkább egy kis szakmai hiba történt?

A kutatás jó, és mégsem. Adatgyűjtésnek használható, de a reprezentativitása megkérdőjelezhető. Nem tudjuk, hogy mennyire pontosak a számok, mert nem derül ki. És az eredményeket elnézve (pl. férfi-nő arány) arra is következtethetünk, hogy ezek bizony nem jó számok...

De miért készülnek ilyen anyagok? Mi akkor ennek az értelme? Szakmailag azt hiszem kevés. A készítő cégnek reklám, a kutatás lényegében egy PR anyag, ami nem is baj, bár örülnék, ha szakmailag jobb lenne. Mert egyébként gondolatébresztésre lehet használni, esetleg egyfajta trendfigyelés lehet belőle, de a valódi népességre nem fogadhatom el az eredményt.

Ami az igazi gond, az a kritika nélküli átvétele az adatoknak, majd később az erre való - sokszor forrás megjelölés nélküli - hivatkozások. Mert ha valaki ez alapján kezd el építkezni, könnyen kaphat a végeredményként légvárakat.

Kár. Egészen izgalmas kis kérdéskör ez.

Rakosgattam össze egy előadás anyagomat, amikor felmerült - példaként - néhány teaser reklám. Elsősorban azokat a fajtákat kerestem, ahol nem derül ki, mi is lesz az, amiről majd maga a reklám szól, tehát amikor a teaser nem ad el, hanem érdeklődést kelt fel: a kíváncsiságunkra játszik.

Nagyon szerettem a (jó) teaser reklámokat, és persze kell ezekhez kellő kreativitás is. Meg ugye pénz, hiszen a kampány első része valójában nem csinál közvetlen bevételt, hanem abban segít, hogy majd a kampány második része nagyobbat üssön. És ez persze egy jól bevált megoldás volt sokáig.

De valahogy mostanában kivesztek a teaser kampányok. Voltak még pár éve is próbálkozások, több olyan is volt, ami "lebukott", idő előtt ki lehetett deríteni pl. egy domain bejegyzésből vagy egy weblapban felejtett megjegyzésből, hogy ki is a hirdető cég - és innentől már nem volt akkora a durranás. De azt hiszem, nem ez az ok. És azt sem érzem valós oknak, hogy még nagyobb lett a reklámzaj. Az utolsó nagyobb ilyen kampány talán az RTL2 reklámja volt.

Az ok talán az, hogy egy ilyen kampány úgy a kreatívok, mint a megvalósítás terén költségesek, és mint írtam, az első fázisban nem is adnak el. Ez pedig luxus egy olyan piacon ezek szerint, mint most a miénk. Attól tartok, egész egyszerűen jelenleg nem igazán éri meg nagy és látható teaser kampányt csinálni.

Kár. Én szeretem az ilyet.

U.i.: persze az is lehet, csak én nem találkozom az utóbbi időben ezekkel, de amúgy vannak?

A HWSW mindig is egy érdekes - hogy ne mondjam üde - színfoltja volt a hazai szakmai webes tartalomszolgáltatásnak. Bizonyos érdeklődési körökben egyfajta kötelező olvasmány is, vagyis, ahogy szokták mondani, mértékadó lap. Nem beszélve arról, hogy régi motorosok a webes tartalomszolgáltatásban, és még mindig élnek.

Pár éve kezdték el ezt a fajta tudásukat kicsit más terület felé is vinni, és kezdtek szervezni rendezvényeket is. Hasonló minőségben, mint a HWSW-t, így nagyon hamar népszerű események lettek ezek a találkozók. És most itt egy újabb rendezvényük.

2013. november 13-án és 14-én, Budapesten rendezik meg az App!mobile 2013 mobiltermék-fejlesztői konferenciát, most először lesz kétnapos a rendezvény. Az első klasszikus konferencianapot egy szűkebb, fókuszáltabb, mély szakmai tartalmakat adó workshop-nap követi majd.

Az App!mobile 2013 programjának gerincét továbbra is a fejlesztői, az üzleti és a UX-szekciók adják, ahol a legfrissebb trendek kerülnek bemutatásra. Előadást tart majd a Prezi, a Mito, a Karma Platform, a Nemesys Games, az NNG, a Ustream és a Google képviselője is.

Idén kiemelten foglalkozik a konferencia az e-kereskedelemmel, illetve azon belül a téma mobilos vonatkozásaival. Az előadások során bemutatkozik például az eNET geolokációs mobil piackutató-rendszere, a Google a mobilwebshopok jelentőségéről beszél majd, míg a BIG FISH életképes m-kereskedelmi üzleti modellekkel ismerteti meg az érdeklődőket.

Az App!mobile 2013 programjáról a konferencia weboldalán lehet részletesebben olvasni, ugyanitt kell regisztrálni is.

Órákon belül egy új tartalomszolgáltatóval bővül a hazai piac: elindul a VS.hu Mivel sok ismerősöm dolgozik az új portálon, így már hetek óta igyekszem minél több információt megszerezni, és volt szerencsém látni is az oldalt belülről, működés közben.

Elsőre meglepett: a design nagyon modern, olyan, ami "most trendy" - nagy képek, átgondolt layout, ügyes elrendezés. Egészen biztos, hogy frissnek, újszerűnek fog hatni a hazai piacon, és ez nem is annyira nagy baj. Teljesen új az irány, legalábbis kinézetre.

A cikkek is szépek, látványosak. Jól használt kiemelt képekkel, olvasható megjelenésben. Alapvetően két cikktípus jelenik meg, de ahogy nézem, egyiket sem rövid hírekre találták ki. Ez a rész is az összerakottságot, átgondoltságot sugározza.

Igényes munka, szép oldal lesz a VS.hu

Ugyanakkor egy nagyon érdekes próbálkozás is. Adja magát a helyzet, hogy az Index.hu-ból kiváltak által létrehozott 444.hu-hoz hasonlítsuk a VS.hu-t, hiszen ugyanazon a piacon próbálnak olvasókat szerezni, de valójában teljesen más módszerrel. A 444.hu teljes egészében tartalomcentrikus, a designt úgy tették zárójelbe, ahogy azt csak lendületből lehetett. Ezzel szemben a VS.hu design központú, sokkal jobban látszik az, milyen szép, mint az, hogy mi is a tartalom. És a tartalomról még sokat nem lehet tudni: az látszik már az oldal képe alapján is, hogy nem egy pörgő hírportál lesz, hanem a kevesebb, de elemzőbb cikkek világa, de ezen túl most még nem lehet mit mondani.

Egyébként is kell majd egy kis idő, hogy kialakuljon a saját hangjuk.

Érdekes lesz tehát látni, hogy a 444.hu tartalomcentrikusságához képest a VS.hu designoltabb megjelenése mire lesz képes. Az interneten az a nagyon jó, hogy valójában nem is egymás ellen mennek, hanem egymás mellett. Bár így előzetesen azért más-más koncepcióval és kicsit más célcsoportra is.

A 444.hu eredményei magukért beszélnek. A 100 ezer fölötti napi egyedi látogató nem ritka, és ezt minimális pénzből, ám nagyon erős médiaháttérrel tudták elérni. A VS.hu-nak talán van jobban pénze reklámra, a médiahátteret majd meglátjuk. Ha a tartalom is felér a megjelenéshez, akkor remélem az olvasók sem maradnak el - én mindenesetre nagyon drukkolok nekik.

Nemcsak azért, mert vannak ott ismerőseim, hanem azért is, mert tényleg egy új színfoltot fognak jelenteni.

Egyébként amikor megláttam az oldalt, nekem csak egy kérdésem volt: hol lesznek itt a reklámok? A VS.hu - amit én eddig láttam belőle - egyelőre reklámmentes. Nem lesz ez sokáig így, de azért érdekes ezt látni egy ingyenes szolgáltatásnál. Aztán majd kiderül, mennyire lehet jól reklámozni ebben a struktúrában.

Nem szoktam tévéműsorokat ajánlani, maximum filmeket, de most egy olyan minisorozat indul a hétvégén, amit minden marketingesnek ajánlok, aki meg szeretné kicsit jobban érteni a közösségi média működését. Hiszen a közösségi média valójában emberi hálózatok halmaza, és a hálózatok működésének megértése sokat segíthet abban, hogy megértsük, mit érdemes és mit nem csinálni mondjuk a Facebookon.

A Spektrum televízión 5 részben megmutatják mindazt, amit a hálózatokról tudni érdemes - ráadásul olyan formában és olyanok tolmácsolásában, ami miatt önmagában is megéri követni a műsort. A házigazda Lévai Balázs (ő vezette a Dob+Basszust is, na az is azon kevesek közé tartozott, amit érdemes volt nézni), a szakértő pedig a hálózatkutatás egyik legismertebb és legfontosabb szakértője, Barabási Albert-László. Az ő nevét szerintem nagyon sokat hallhattuk, a hálózatkutatásról írt könyve még az Obama kampánystáb tagjainak is kötelező olvasmány volt.

És ezzel el is jutottam oda, miért ajánlom marketingeseknek: a hálózatok ismerete segíthet abban, hogy sokkal jobb kampányokat csináljunk. Volt szerencsém látni az első két részt, és ez alapján minden olyan kollégámnak kötelezővé fogom tenni a műsort, akinek van köze a Facebookhoz vagy más közösségi média megoldáshoz - ha másért nem, gondolatébresztőnek. Egyszerűen kötelező néznivaló!

Az első adás egyébként november 2-án, szombaton 16 órakor lesz, a következő részek pedig ugyanígy, minden szombaton délután. A Spektrum tévé jóvoltából kapok néhány előzetes infót, így azt hiszem írok még majd a részekről is, sőt, azt is el fogom mesélni, hogyan és miért találtak meg engem ezekkel az információkkal.

Addig pedig jó tévézést szombat délutánra (vagy valamelyik ismétlésre)!

Az elmúlt pár órában több helyről is elért egy weboldal, ami röviden és tömören megmutatja, milyen is a jó felhasználói felület. Az oldal erénye, hogy a jó és a rossz megoldást is egymás mellé rakja, röviden magyaráz, egyébként meg értsd meg.

Ügyes és egyértelmű oldal, nagyon jó oktató anyag is egyben. Kell ennél több? Nézzétek, ízlelgessétek, tanuljunk belőle!

http://www.goodui.org/

Nem érthetsz mindenhez, és nem lehet mindenre időd. Ha te az a típus vagy, hogy csak az a munka van elvégezve, amit te csinálsz meg, akkor nehéz életed van vállalkozóként. Csapat kell, és ezt nemcsak Minarik Ede tudja. És nem baj az, ha a csapatod rugalmas: mindig az adott feladatra állnak össze. Egy hatalmas cégnél ez működik házon belül, kisebb cégek esetében viszont megbízható partnerekkel. És vicces, amikor néha mi válunk egy-egy projekt esetében partnerré, miközben más esetben mi vezetünk.

Azt mondják, a jó étteremben nincs sok oldalas étlap, nem lehet mindenféle ételt enni. Meg kell lenni a specialitásnak, annak az íznek, amiért oda szeretnek járni az emberek, és nem várja el senki, hogy a ház saját borát szolgáljuk fel, ha amúgy az étel kiváló. Sosem értettem azokat az ügynökségeket, akik bár nem hatalmasok, és alvállalkozókkal dolgoznak, de ezt titkolják, és úgy tesznek, mintha tényleg full service ügynökség lennének. Az ügyfél sokkal jobban szereti az őszinteséget, és ha a munka elkészül, akkor nem fáj neki, ha nem egy szobán belül készült el minden.

Ahogy változik ez a szakma, úgy értékelődik fel a tapasztalati tudás és a rugalmasság. Ez néha sokkal fontosabb, mint az, hogy hány főállású ember dolgozik a projekten, ha az amúgy szuper lesz.

Nem így van?

Elkezdtünk egy új Facebook oldalt építeni egy ügyfelünknek. Ilyenkor a kezdeti lépések ugye a formai majd a tartalmi kialakításokat jelentik. Vagyis első lépésben briefeltük a grafikusunkat, aki legyártotta a borító képet és a fotót, plusz az egyéb szükséges elemeket. Ilyenek az ikonok az alkalmazásokhoz vagy pl. egy-egy bejegyzés formai kialakítása.

Mert az tévedés, hogy csak posztokat kell feldobálni. Az sem mindegy, azok hogyan néznek ki, milyen képeket használunk, azon mennyi szöveg van stb. Mert az jó, ha van szöveg a képen, de ha hirdetni akarunk, akkor az nem jó, ha 20 %-nál több van.

A grafika mellett ki kellett alakítani a tartalmat is. A tartalom pedig két részből áll: az egyik rész a kikerülő posztok, a másik rész az állandó tartalmak. Ilyenek például a GYÍK (gyakran ismételt kérdések), a speciális kép galéria stb. Ezeket érdemes alkalmazásban felrakni, így biztosan elől maradnak, ráadásul ikont is kapnak. Azoknak szólnak, akik bővebb információra is kíváncsiak, nemcsak a napi bejegyzésekre.

Az ilyen plusz tartalmak megjelenítésére mi előre gyártott alkalmazást használunk, jelesül stratégiai partnerünk, a Pagerider.com alkalmazásait. Mert bár megváltozott a Facebook szabályzat, és nem kell a játékokhoz mindenáron alkalmazás, de ettől még praktikusak és fontosak! Vagyis itt most egyfajta stratégiai kérdés volt, hogy menüpontonként, ikonokon keresztül lehessen elérni a plusz tartalmakat, erre pedig tökéletes a Pagerider szolgáltatása.

Mert az alkalmazások továbbra is kellenek, színesebbé, érdekesebbé teszik a Facebookos céges jelenlétet. És az egyáltalán nem baj, ha ehhez profi szolgáltatást használunk.

Igen, ez most a Pagerider reklámja is, de a Facebook alkalmazásoké is: ne feledkezzünk meg róluk, hiszen fontos marketing szerepük van továbbra is!

Sokan írunk itt-ott a közösségi médiában. Blogot, Twitter üzenetet, képaláírást, Facebook bejegyzést. Van, aki csak passzióból, mások pénzért is. Azért írunk, hogy olvassák el sokan. Olvassátok. Olvasd.

És benne fel is merült a kérdés: mi a jó megszólítás? Oké, a tegezés vagy magázás az egy könnyebb kérdés: céges kommunikáció esetében ez egy tudatos döntés, magán kommunikációban pedig jobbára tegezünk - vagy ha úgy döntünk, magázódunk.

De hány embernek beszélünk? Neked írok, kedves olvasóm, vagy nektek, kedves olvasóim? Melyik a jó megoldás? Vagy melyik a helyes? Egyáltalán: van jó válasz erre a kérdésre?

Amikor ezt a kérdést a Facebookon feltettem, akkor sok választ kaptam. Volt, aki szerint az egyes szám a jó, mások szerint a többes. Egyes szám, hiszen egy ember olvassa. Többes szám, hiszen (jó esetben) többen is olvassák. És volt, aki a kellemes semleges választ adta: attól függ. Ha elmesélünk valamit, akkor legyen többes, ha felszólítalak valamire, akkor legyen egyes szám.

Vagyis kedves olvasóim, ezt a bejegyzést most nektek írom, de kérlek téged, írd meg kommentben: miként szólítsalak meg?

Neked hány napnak vagy hétnek kell eltelnie, hogy egy későbbi olvasásra kinyitott tab-ot (fület, a böngészőben) végül olvasatlanul lezárj? Van egyáltalán ilyen füled?

Nekem rendszeresen. Egyre több az olyan cikk, ami érdekel, és egyre kevesebb az időm elolvasni azokat. Aztán ott pihegnek csendben, és ha jól viselkednek, akár hetekig várnak sorukra. Vannak persze, amik hamarabb meghalnak, tipikusan ilyenek azok, amelyekben sok a flash hirdetés. Zabálják az erőforrást...

De tényleg, egész egyszerűen több információ zúdul ránk, mint amit ép elmével fel lehet dolgozni. Sőt, talán nem is kell ennyit feldolgozni, hiszen jól láthatóan megélünk ezek nélkül is. A fontos információk pedig úgyis több csatornán is támadnak.

A blogírás talán egyedüli befektetése az, hogy rengeteget kell olvasni. Pontosabban rengeteget érdemes olvasni, hogy az ember képben legyen. És még így sem tudhatunk mindent, nem ír meg mindent a világháló, vannak olyan szakmai infók, amik nem onnan szerezhetőek be. De a jól értesültség valuta: bizalmat épít és ügyfelet hoz. Éppen csak drága: zabálja az időnket.

És leglátványosabban a kinyitott tab-ok halnak meg. Hiszen így a legkönnyebb lazítani a ránk feszülő nyomáson.

Az mindig is érdekes kérdés volt, hogyan is kell mérni az online hirdetéseket. Mert azt tudjuk, hogy lehet mérni, és sok dolgot lehet mérni, de végül a számlázásnál csak kevés adatot kapunk, és nem mindegy, mik ezek.

A bannerek árazásának "őskorában" a megjelenés számított. Ahány alkalommal kirakunk egy bannert, annyi után kell fizetnünk. A mai napig létezik ez a fajta árazás, és találkozunk a CPM díjakkal, ami ezer megjelenés ára. A válság persze jól megtépázta ezeket a költségeket, még a vezető hírportálok esetében is bő 5 év alatt a felére estek az árak.

De persze sokkal nagyobb változás volt az, amikor hirtelen elkezdték a bannereket eladni kattintás, vagyis CT alapon. Ez szinte minden esetben radikális árcsökkenéshez vezetett, ha visszafordítottuk megjelenési árakra. Ment is az ügyeskedés: az ügyfél az ügynökségtől CPM-es árat kapott, de az ügynökség már CT-t vett. Nem beszélt róla senki, de lehetett tudni, hogy "így megy ez".

Persze az ügyfelek nagyon gyorsan tanultak, és már kérték a CT árazást... De végül csak lépett a piac, és egyes prémium felületeken eltűntek a kattintás alapú árak. Viszont nem a CPM jött vissza, hanem az idő. Ami alapvetően megintcsak másért rossz. Mert ugye mi is a baj?

A CT esetében az a baj, hogy a tartalomszolgáltatónak nem éri meg. Eleve kevés a kattintás, ráadásul lehet olyan a kreatív (a banner tartalma), hogy arra ne is nagyon akarjanak kattintani. A hirdetőnek elvileg jó, de a CT nem valódi teljesítmény, így aztán rossz következtetéseket vonhatott le: egy meztelen segg több CT-t hoz, mint egy alacsony ár, ugye. 

Az idő alapú ár elsősorban a hirdetőnek nem jó: nem lehet előre tudni, valójában mennyi embert is érünk el, mennyi CT és mennyi megjelenés lesz. Csak azt tudjuk, egy napig ott vagyunk. Oké, ezt könnyebb elmagyarázni, eladni, de azért őszintén: ez nem annyira gyönyörű tervezés, hogy "majd lesz valamennyi". Van, amikor a hirdető jól jár (mert nagyobb forgalmat kap), máskor megszívja...

És ezek még mindig olyan árazások voltak, ahol legalább valami valódi dologért fizettünk: olyanért, ami megtörténik. De a megjelenés alapú ár már könnyen becsaphat. Hogy miért?

Mert a banner sokszor nem is jelenik meg, csak mérődik. Pontosabban a weboldal persze betölti, de nem látszik, mert a felhasználó nem görgetett le addig a helyig, ahol az megjelent. Pont ezért is olcsóbbak az alsó banner helyek... De ez mégis azt jelenti, hogy sok kifizetett hirdetés nem is látszik! Hogy mennyi ez? Ez a cikk alapján akár 30%. Az már nem kevés, igaz?

De akkor melyik a jó árazás? Szerintem egyik sem. De ezek vannak. Én pl. sokkal szívesebben vásárolnék elérést és frekvenciát. Lehet ilyet amúgy, de nem mindenhol. Vagy örülnék, ha a statisztikában az adserver megmutatná, mennyi is a valóban látott banner (ezt is meg lehet ugye oldani technikailag). De egyelőre még CT vagy idő alapon futtatjuk a kampányokat. Kíváncsi leszek, meddig.

Szeretek tanítani, jól kiegészíti a tanácsadói feladatokat, plusz segít abban is, hogy rutinos előadó lehessek konferenciákon is. Így aztán szívesen vállalok tanítást, akár egy-egy órát, akár nagyobb lélegzetű dolgot. Mivel az utóbbi napokban többen kérdezték, hol tanítok, így most összeszedtem a legfontosabbakat:

Az egyik alap "bázis" az Edutus Főiskola. Ezt az iskolát hívták régebben MÜTF-nek. Itt tanítok online marketinget az alapképzésben. Ez egy második féléves tantárgy, tanítok nappalisokat és levelező tagozatosokat is. Természetesen vizsgáztatással, jegyosztással stb.

Bár nem a tanítás szerves része, de illeszkedik hozzá: az Edutuson államvizsga elnök is szoktam lenni, plusz szakdolgozatok konzulense. És még az Edutushoz kötődik, hogy a felnőttképzésben is tartok órákat, elsősorban online marketing tervezést és közösségi médiát.

A másik "bázis" a Sämling. Ott rendszeresen meghirdetésre kerül egy négy napos online marketing képzés, abból tartok én három napot. A legközelebbi várhatóan február elején lesz.

Rendszeresen tanítok a Kürt Akadémia képzésein, szóbeszéd marketinget és a Twitter használatát.

Szintén rendszeresen tanítok a Werk Akadémián - elsősorban egyfajta alap online marketinget.

Végül az állandó tanítások közt szerepel még a Corvinus Egyetem, ahova szintén szoktak hívni egy-egy órát megtartani.

A fenti állandó munkák mellett mindig vannak eseti dolgok: céges képzések (egésze vagy egy-egy eleme), alkalmi meghirdetett képzések (most lesz pl. a Partnering CE-nél egy ilyen).

És ennyi. Mivel nem ebből élek, így ez inkább színesíti a munkám, kicsit kirángat a másfajta feladatok közül, és segít abban is, hogy megértsem, hogyan is kell elmagyarázni ezt az egész online történetet másoknak.

Itt ülök az Internet Hungary-n, és vezetem az online médiával, tartalommal foglalkozó (C) termet. Az Internet Hungary mindig jó terep volt találkozni ismerősökkel és látni új arcokat is. Idénre már csúcsra pörög a program: szünet nélkül mennek a termek, összesen négy, 10-15 perces előadásokkal, köztük szokás szerint sok külföldivel, és 30-50 perces beszélgetésekkel. Ami már most látszik, és visszajelzésekből is hallom: felkészültek az előadók. Hallunk érdekességeket, olyan újdonságokat, amiket persze biztos valahol el lehet olvasni a neten, de a hozzáférés korlátja az időnk...

A sok rövid előadás talán ebben segít: mutat egy-egy szeletet a fontos témákból. A program pedig szépen végigmegy minden témán, ami kicsit is érdekes és fontos lehet. Például tudjuk, hogy lassan őrségváltás lesz, jön a Z generáció, akik már máshogy használják az internetet. Pólya Márton például akár napi két videót is felrak YouTube csatornájára, és olyan a nézettsége, amit azt hiszem szinte minden nagy portál is megirigyelne. Ő igazi self made man, nem áll mögötte médiacég, ügynökség, "csak" az ideje, kreativitása és a nézői. És ő is itt volt, tartott egy előadást. Még tavasszal merült fel a Media Hungary-n, hogy meg kellene mutatni őket, és most itt vannak, személyesen, a "Z"-k.

Beszélgettem egy ismerőssel, aki kihagyott pár évet, és ő döbbentett rá, hogy mennyit változott ez a világ. Három év alatt annyi az újdonság, hogy aki semmit nem foglalkozott az online területtel, az szinte alig ért valamit, és csak figyel. Mi, akik benne élünk ebbe, ezt talán észre se vesszük, de itt, töményen, tényleg nagy dózisban be lehet hozni az elmaradásokat is.

Azt hiszem, sikerült elérni, ne csak networking legyen a konferencia. Az a terem, amit vezetek, folyamatosan tele van, néha az ülőhelyek is elfogynak. De még a délelőtt is teltházas volt. Érdekesek az előadások, sok az új arc a nézők és az előadók között is, és persze jönnek a pletykák, infót. Például már jobban képben vagyok a vs.hu kapcsán is, ami majd november elején indul - de erről egy másik posztban fogok mesélni.

Az angol valahogy így mondaná: to wish something into existence. A japán pedig így: cuusoo. És hogy mi ez valójában? Talán az egyik legsikeresebb és egyben legmerészebb közösségi aktivitás, amit a LEGO talált ki.

A LEGO Cuusoo programja 2008-ban indult, és végtelenül egyszerű a lényege: csinálj egy saját LEGO modellt, töltsd fel a Cuusoo oldalára, és ha van 10.000 támogatód, akkor azt a LEGO legyártja, és meg lehet venni. Igazi közösségi történet: kell egy alkotó, kell sok támogató, és egy bevállalós cég, amelyik tényleg legyártja a terméket.

A LEGO egyébként is érdekes cég: nem elég, hogy számos rajongója van, de olyan igazi lovebrand, amelynek nemcsak gyerek, hanem felnőtt rajongói is vannak - pedig játékról van szó. Aki ismer, tudja, én is rajongó vagyok. De azt már kevesebben tudják, hogy nemcsak nálunk gyártják a LEGO készletek egy jelentős részét, de arányaiban sokat is adnak el. Ha tényleg igaz, hogy a magyarok kreatívabbak, akkor talán ez is igazolja azt. Vagy egyszerűen csak nálunk az átlaghoz képest népszerűbb... Mindenesetre nem olcsó játék, de nagyon lehet rajongani érte.

A LEGO Cuusoo persze elsősorban felnőtteknek szól, és annak megfelelőek az ötletek is. Felnőttes játékok. És ami a szép ebben a programban: működik. Jönnek az ajánlások, készülnek a készletek, és mindig van olyan, ami megvásárolhatóvá válik. A posztom apropóját pedig pont ez adja: én is beszereztem egy ilyen készletet. Hétvégén össze is raktam, íme:

Alig egy hónapja jelent meg a hír, hogy a Lapcom kinyomtatja az internetet. Illetve annak a javát. És bele is vágtak, tényleg. Még olyan két hete is lelkesek voltak. Aztán egy mai bejegyzés a Facebookon:

Kedves mindenki! Megjelent az új számunk, amely azonban egyben az utolsó is. Köszönjük az eddigi figyelmet!

Vége tehát. Amikor először írtam a hírről, feldobtam szavazásra, meddig fog élni. Az első számot túlélte, de már a három hónapot sem élte meg. Úgy tűnik, nem volt benne több.

Kár érte? Nem is tudom. Beszéltem pár emberrel, akinek tetszett. Elvben léteznie kellene egy célcsoportnak is, akinek ez kell. Persze a másik oldalon még az olyan lapok, mint a Nemzeti Sport is egy folyamatos éves 3-4 százalékos csökkenési spirálban van, és bár egyesek szerint pár éven belül eljön még a nyomtatott lapok reneszánsza, én ebben kevéssé hiszek. A Poszt most megmutatta: már most sem lehet nagyot ugrani egy kiszáradóban lévő tóba.

Azt hiszem, az ötletet mégis érdemes végiggondolni. A tallózó újságírás, az érdekes tartalmak ügyes kigyűjtése, az okos szerkesztés olyan valami, aminek helyet kellene találni az interneten. A Poszt ötlete egyáltalán nem volt hülyeség, "mindössze" a formátum halott. Ahogy nézegettem a tabletek penerációját, szerintem akár már jövőre ilyenkor érdemes lehet elgondolkozni azon, megélhet-e egy ilyen formátum - akár fizetősen is - kizárólag tableten és okosmobilon. De a papír nem bírta el.

Sajnos nem nyert senki. De legalább megpróbálták.

Már több éve is annak, hogy írtam arról, nagyon jó lenne egy hazai kereső. Nem elsősorban azért, hogy lenyomja a Google-t, hanem azért, hogy legyen valami alternatíva. Azóta sok dolog történt, kiderült, hogy a hazai kereső-próbálkozások vagy elhaltak, vagy átalakultak, vagy átverés volt. Ne is emlegessünk neveket, az ember nem szívesen emlékszik vissza a nagy tévedésekre (még ha a blogon vissza is lehet keresni a stációkat, ugye).

Van viszont egy legrégebbi szereplő, vagy legalábbis olyan nagyon régi szereplő, aki már megmutatta, hogy tud keresőt csinálni. Ez pedig a Góliát, egy valamikor volt és most talán újra feltámadó szereplő. Még tavaly áprilisban volt hír, hogy a régi csapat újrázni akar, és akkor meg is írtam: "Első körben nagyon drukkolok nekik. Lássuk, mit tudnak elérni a tapasztalatukkal és fontolva haladással."

Ez a fontolva haladás pedig annyira nem gyors, hogy szűk másfél év kellett az újabb jeladásra. Most a Góliát blogjában kérnek segítséget, kérdeznek, hogy akinek van kedve válaszolhasson:

Miben gyenge a Google (és a Bing) a magyar találatok terén?

Milyen tulajdonságoknak örülne a felhasználó egy magyar tartalmakban kereső technológiának?

Mi a releváns találat?

..és mit szeretne még a felhasználó?

Ha van új kérdés, amit nem tettünk fel, küldjétek, küldjék el Nekünk, megosztjuk mindenkivel!

A válaszokat a djimi@goliat.hu kérnénk tisztelettel és előre is köszönjük a fáradozást. 

Ambíciózus? Vagy csak érdeklődő? Lesz ebből valami? A fontolva haladás marad, vagy felpörögnek az események? Fogalmam sincs. A piac most sokkal kevésbé nyitott egy új keresőre, a Google sokkal mélyebben beépült a hazai felhasználók fejébe, mint 4-5 éve. Innen, most, minden nehezebb. Persze semmi nem lehetetlen, és tényleg nem lenne rossz egy használható, hazai kereső - csak az a kérdés, valóban vannak-e válaszok a fenti kérdésekre? Valóban vannak olyan fejlesztési lehetőségek, amit a Google már nem csinált meg?

Gondolkozom én is, mit lehet válaszolni a fentiekre. 

Ma a Corvinus-on tartottam előadást Pintér Robi meghívására, a display hirdetésekről és a céges weboldalakról. Értelemszerűen az ilyen vendégelőadás inkább egyfajta metszete a témának, nem egy mélyebb tudás átadás, de így is kellően figyeltek (vagyis nem aludt el igazán senki), a 35 fő körüli létszám nem csökkent 30 alá a végére, és még kérdeztek is. Ezek azért becsülendő eredmények, hiszen van más dolga is egyetemistának az órákra járáson kívül, igaz? Na!

Még az elején megkérdeztem, hogy hányan használnak hirdetés blokkolót a jelenlévők közül, és erre feltette a kezét... mindenki. Hopp, mondom, és akkor ők hallgatnak most órát a reklámról? Vicces...

Másrészt elgondolkodtató, és az óra végén az egyik hallgató kérdése is pont erre irányult: az oké, hogy most ők még kevesen vannak, akik blokkolják a hirdetéseket, de mi lesz, ha ők lesznek a többség? Mit fogunk mi csinálni? Mi lesz akkor, ha el tudnak kerülni minden hirdetést?

Erre azt tudtam mondani, hogy nem fognak tudni elkerülni, mert akkor majd mást vagy máshogy fogunk használni. Például létezik arra technikai megoldás, hogy ne lehessen tiltani a hirdetéseket, csak ugye drágább, mint a jelenlegi. De ha kell, akkor be lesz vezetve. Aztán vannak olyan eszközök, amiket nem lehet tiltani. Meséltem nekik arról az óriásplakátról, amit Velencében, a Szent Márk téren fotóztam, amit nem lehet nem észrevenni - és ezzel párhuzamosan azokról a megoldásokról, amik cikkebe ágyazott reklámok, vagy advertoriálok. Meg ugye ott van a keresőoptimalizálás, és a közösségi média marketing is. De a kérdés ült és pontos volt: mi lesz a megoldás?

Én erre végül kicsit viccesen, de komolyan gondolva, azt tudtam mondani: ők lesznek azok, akik majd kitalálják! Ők, akik alaphelyzetben tiltják a hirdetéseket, amikor majd munkát kapnak egy reklámból élő cégnél, ki fogják találni, hogyan tudják maguknak megmutatni kikerülhetetlenül a reklámokat.

Ez elég viccesnek találták. Én nem annyira. Kellenek a kreatív ötletek, megoldások, tőlük, internetes bennszülöttektől. És persze mi, öregek, majd csak kapkodjuk a fejünket. Remélem, minél hamarabb.

Egyre többen akarnak online marketinget cégüknek, de nagyon nem ismerik ezt a területet. Alapvetően értelmes emberekről van szó, akik eddig nem foglalkoztak internetes marketinggel, így az alapfogalmakat sem ismerik. Bár van sok lehetőség ezeket megismerni, de azért érdemes néha ezt a témát is elővenni. Íme hát néhány fontosabb alapfogalom ahhoz, hogy majd tudjuk, miről beszél nekünk az onlineos kolléga!

És íme a minisorozat második része (itt volt az első):

Hirdetések mérése

Hirdetés megjelenés
Angolul ad view, rövidítve AV
Megmutatja, hogy a hirdetésünk összesen hány alkalommal jelent meg, vagyis hányszor töltődött le.

(Át)kattintás
Angolul click through, rövidítve CT
Megmutatja, hány alkalommal kattintanak a hirdetésünkre.

Átkattintási arány
Angolul Click Through Rate, rövidítve CTR
A kattintások és megjelenések aránya, megmutatja, hogy a megjelenések hány százalékában kattintanak a hirdetésünkre. Az átlagos átkattintási arány nagyon sok tényező függvénye, jellemzően 0,1% és 2-3% közötti, de ettől jelentős eltérések is lehetnek mindkét irányban.

Elérés
Angolul reach
Megmutatja, hogy hányan látták az adott célcsoportban a hirdetésünket. Ezen szám ismeretéhez természetesen szükséges az, hogy pontosan és mérhetően definiáljuk a célcsoportunkat is!

Frekvencia
Angolul frequency
Megmutatja, egy felhasználó egy adott időszakban hányszor látja a hirdetést. Az adott időszak lehet egy nap, de lehet a kampány teljes hossza is. Az internetes hirdetések különlegessége, hogy amennyiben feltételezzük, hogy az adott felhasználó csak egy bizonyos számítógépet (és azon belül csak egy böngészőt) használ, akkor be tudjuk állítani, hogy a kampány folyamán maximum hány alkalommal találkozzon hirdetésünkkel. Ez például a zavaró hirdetéseknél, amilyen egy egész képernyőt eltakaró megoldás, azt is jelentheti, hogy csak egyetlen alkalommal lássa (és így csak egyszer zavarjuk).

Közösségi média

A közösségi média mérése sokkal kevésbé írható le a fentiekhez hasonló mutatószámokkal. Ennek elsősorban az az oka, hogy a közösségi média megoldások nem egy egységes, egy adott módon leírható szolgáltatások. 

Attól függően, milyen közösségi média szolgáltatást használunk, nagyon különböző adatokat tudhatunk meg. Például egy nem általunk üzemeltetett blog esetében nem fogjuk tudni, hányan látták egy bejegyzést vagy egy kommentünket – bár ez az adat elvileg mérhető, de a szolgáltatások üzemeltetői ezt nem hozzák tudomásunkra.

Ugyanakkor például egy saját blog esetében (még akkor is, ha az a blog egy szolgáltatónál is van) sokkal pontosabb adataink vannak, egészen pontosan ugyanazok, mint egy weboldal esetében. Az ismertebb szolgáltatások egy része is rendelkezik statisztikai eszközökkel, így például ha a Facebookon céges oldalt üzemeltetünk, akkor arról is számos információt megkapunk (míg például a személyes profilokról szinte semmit). Ilyen információk a követőink (lájkolóink) száma, azok demográfiai megoszlása (nem, kor, lakóhely), valamint az oldalunkon történő felhasználói aktivitás. 

A közösségi média mérésének van egy másik megközelítése is, amikor arra vagyunk kíváncsiak, milyen említés található rólunk, cégünkről. Ezt elsősorban úgy végezzük el, mintha sajtófigyelést csinálnánk, csak a megszokott sajtótermékek helyett a közösségi média csatornákat figyeljük. Ilyen figyelésre több speciális megoldás is létezik, a hazai közül az egyik ismertebb ilyen szolgáltatás a Replise.com (korábbi nevén Brandmonitor). De ilyen jellegű kutatásokat végez a Maven7 is, bár ők ennél sokkal többre is képesek. Ezen megoldás egyetlen korlátja, hogy természetesen csak a publikus, bárki által látható említéseket lehet megtalálni, másrészt sok esetben szükséges az, hogy az automatizmus mellett emberi munkát is igénybe vegyünk. Ilyen eset például, ha az említések minőségére is kíváncsiak vagyunk (például pozitív vagy negatív említések).

Ahogy specializálódnak az online marketinges feladatok, úgy jönnek az újabbnál újabb szak-szakmai rendezvények. Miközben pár éve még egy konferencia fel tudta ölelni a teljes palettát, addig mára a nagy konferenciák inkább a nagy képre koncentrálva folyamatokat és stratégiai kérdéseket boncolgatnak, és kisebb létszámú, annál szakmaibb rendezvények alakultak a szűk szakmai témákra.

Így lett egyre több meetup is, és így lehet szakmailag nagyon érdekes, de mégis nagyon koncentrált az az esemény, amit most ajánlok. Október 17-én (vagyis közvetlenül az Internet Hungary után) lesz Pozsonyban a Conversion Meetup. Amennyire nagy sláger volt a közösségi média, nagy sláger volt a SEO vagy éppen a ppc kampányok, most annyira nagy slágerré vált az analitika és a usability. Ahogy fejlődik a piac, úgy válik egyre fontosabbá a használhatóság, a mérések pontossága és főleg azok elemzése.

Jól látszik, hogy az igazán komoly játékosok, akik korábban SEO-val, ppc-vel foglalkoztak, mára szívesebben emelik ki analitikai tudásukat. És az is látszik, hogy folyamatosan nő az igény a usability szakemberekre is. Így igazán aktuális lesz ez az egy napos esemény, ahol igazi meetup-ként inkább időt adnak a témáknak, és kb. 100 főt várnak maximum. Így mindenképpen érdemes időben regisztrálni!

Az előadókat, programot a meetup oldalán, erre találod. Mindenképpen érdemes megnézni, ha érdekel a téma, kár lenne kihagyni! Az előadások angolul lesznek, így remélhetőleg nem lesznek nyelvi akadályok.

Nem sok energiám maradt írni, tegnap és ma tanítottam a Samling online marketing képzésén, közben meg kicsit meg is fáztam. Nem jó ez így, itt az ősz, és a hideg is. Ezzel együtt a Google is ellátott bennünket hírekkel.

Először is, most már biztos, hogy a Google Analytics nem fogja a jövőben megmutatni, milyen kulcsszavakról érkeznek a látogatók a keresőből - kivéve, ha a hirdetési rendszert használjuk. Ez egyrészt szomorú, hiszen vicces dolog volt nézegetni, milyen baromságokra keresve tudnak ebbe a blogba is bejutni emberek, másrészt teljesen átszabja a kereső forgalom elemzését is. Nem segíti a keresőoptimalizálást, és nem segíti a tartalom fejlesztést sem. Nagyon kíváncsi leszek, lesz-e erre megoldás, vagy mostmár örökre így marad? 

Mondjuk tény, a Google Webmestereszközök még kilistázza a legfontosabb 2000 kulcsszót, de ott meg nem látunk a "szavak mögé", mit is csinálnak azok, akik megérkeztek hozzánk.

Aztán berepült az ablakon a Kolibri is, a Hummingbird, a Google új kereső motorja. Elnézegetve az oldalakat, amiket kezelünk, nem rossz ez nekünk, úgy tűnik, mostanra kezd beválni az a stratégia, ami a jól elkészített kód + értelmes tartalom kombót jelenti. Semmi extra "túloptimalizálás", csak a keresőbarátság. Kicsit örülök is neki, az igazán jó SEO-s ismerősök továbbra sem fognak munka nélkül maradni, akik meg ügyeskedtek... hát azok ügyeskedni fognak ezek után is, azt hiszem.

Végül mától létezik a Google Play zenei kínálata idehaza is. Előfizethetünk online rádióra de számokat is vehetünk mostantól legálisan a Google-től is. Lassan elmúlik az a toposz, hogy nem lehet legálisan zenéket venni, azért kell a torrent, miközben persze a hazai törvények alapján továbbra is legális, ha ingyen töltök le zenét - és nem keresek vele pénzt. Lassan tényleg érdekes lesz, hogy vajon a könyvkiadóknak is be kell járniuk a zenekiadók által bejárt halálösvényt, vagy képesek lesznek túllépni magukon, és még időben legális és normális árú, széles tartalomkínálatot fognak adni az elektronikusan olvasóknak? (És aki szerint van ilyen kínálat: a Harry Potter magyar nyelvű változatát honnan tudom mondjuk Kindle-re legálisan megvenni? Mert az ilyenek kellenek manapság elsősorban, nem az ezerszer kiadott Rejtők... aiket persze ettől még nagyon szeretek.)

Szóval, kaptunk egy adag feladatot, hírt a fejünkre, csak győzzük feldolgozni. És essünk neki, itt van az év vége a nyakunkon, munkában nincs hiány!

Mert ugye az számít, amit a számok mondanak, igaz? Kár is lenne mögé nézni... vagy mégse?

Szabó Ákos (Adaptive) a napokban morgolódott azért, mert az egyik hazai vezető tartalomszolgáltató sajtóközleményében finoman fogalmazva furcsa adatok szerepeltek. Valaki valahol valamit csúnyán elírhatott, és hírlevél lett belőle... kár érte. De ezt rajta kívül nagyon senki nem vette észre, a fáradtságot se vesszük, hogy foglalkozzunk ezekkel a pr anyagokkal. Aztán ma tovább osztott a Facebookon egy reklámot, ami tökéletesen illik ebbe a kattintás és szám fetisiszta világba, amikor néhány adatból akarjuk megmondani, mennyire vagyunk hatékonyak.

Íme hát, fogyasszátok szeretettel!

Minden kampánynak van tanulsága. A sikereseknek is, de a sikerteleneknek is. Sőt, a sikertelen kampányok tanulsága sokszor hosszabb távon többet érhet. Ezt azért kell elmondanom, mert természetesen nemcsak sikeres kampányaink vannak, hanem olyanok is, amik így vagy úgy, de nem jönnek össze. Vagy csak elmarad az eredmény az elvárttól, vagy egész egyszerűen nem sikerül megvalósítani az eredeti elvárást. És olyankor azért nem egyszerű.

Ha az ember ésszel kezeli a kampányokat, akkor már elég hamar láthatja, ha valami nem túl sikeres. Ilyenkor igyekszik javítani, igyekszik elérni, hogy működjön a kampány, reméljük ugyanis, hogy menthető. De nem mindig. Néha a koncepció a rossz, néha a kivitelezés akad el, és olyan is van, hogy egész egyszerűen tévedtünk. És mi következik ebből? A rossz kampányokkal több a feladat, többet dolgozunk rajta - és mégis elégedetlen lesz az ügyfél, hiszen a célt nem értük el.

Ezért az ember többet is megpróbál kihozni a végén az elemzésekből: mi működött, mi nem. És persze kaparjuk elő azokat a számokat, amivel fedezhetjük is magunkat...

A tanulságok sokszor olyanok, mint eső után a köpönyeg: hiába vannak meg, ettől már nem szerzem vissza az ügyfelet. De szerencsére arra is kapunk lehetőséget, hogy tovább dolgozzunk, és egy következő kampányban már jól dolgozhassunk.

De azért nem szeretjük a sikertelen kampányokat. Így inkább jól dolgozunk, és ha rajtunk múlik, sikeresek vagyunk.

És azért 95%-ban rajtunk múlik.

Azt látom, hogy az online marketing egyre összetettebb eszköztára néha kicsit elriasztja azokat, akiknek ezt használniuk kell. A bőség zavar ez, de érdemes odafigyelni rá, hiszen ha meg is kérünk hozzáértőket egy-egy terület megvalósítására (pl. AdWords kezelésre vagy mondjuk közösségi média jelenlétre), akkor is látni illik a Nagy Képet. De az is fontos, hogy lássuk, mire is képes egy-egy eszköz.

Éppen ezért kellenek az olyan konferenciák is, ahol egyfajta metszetet láthatunk az éppen aktuális gyakorlati feladatokról. Október elsején lesz a Menedzserképző Központ III. marketing konferenciája, ami pont ilyen célt tűz ki maga elé: a legfontosabb területekkel egy részével foglalkozik, jó gyakorlati témákat vesz elő, és mindezt besűríti egy délutánba.

Szó lesz Facebookról, LinkedIn-ről, SEO-ról és mérésről, ráadásként Foursquare-ről, Instagram-ról és társaikról is. Értő előadóktól, akik ezt napi szinten használják és csinálják. Akinek fontos az aktuális és friss tudás, annak kár lenne kihagyni ezt a lehetőséget - most ráadásul a blog olvasói kedvezményes jegyet is vehetnek ezen az oldalon.

A jó tanfolyamokat szívesen reklámozom, főleg, ha ismerősök is előadnak benne. Ebben a képzésben pedig több ismerős is van...

A HWSW és az ITFactory által szervezett tanfolyam ráadásul gyakorlat központú oktatás lesz, ami persze a témából kiindulva nem is igazán lehetne más. A webanalitika és a webes mérések témaköre ugyanis csak akkor érdekes, ha túllépünk az elméleten, és megnézzük, hogyan és mi működik a valóságban.