Onlinemarketing blog

Tapasztalom és tanítom, hogy az online marketing nem olyan folyamat, amit uniformizálni lehet. Az a megoldás, ami az egyik cégnek tökéletes, egy másik cégnél nem biztos, hogy sikerre vezet. Több oka is van ennek, például az, hogy a marketing általában olyan folyamat, amely megköveteli a személyre és cégre szabottságot.

De ez nem jelenti azt, hogy ne lennének általános igazságok. Ilyenekből azért elég sokat meg lehet fogalmazni, de tény, ezekbe is bele lehet kötni. Éppen ezért érdemes körültekintően fogalmazni: nemcsak leírni az ötletet, de azt is megfogalmazni, mikor is igaz ez. Kellenek az apróbetűs részek is, na.

Most az Onlinemarketing blogon elindítok egy sorozatot: olyan rövid tippeket fogok adni, amelyek fontosak lehetnek, főleg mikro és kisvállalkozások vezetőinek, online marketinggel foglalkozóknak. Nem ígérem, hogy ettől lesz a céged forgalma majd 300%-al több, és nem gondolom, hogy ezek a tippek megváltoztatják a világot. Csak annyit mondok: érdemes lesz ezeken elgondolkodni, de akár vitatkozni is.

Egy újszülöttnek minden vicc új, de ez azt is jelenti, hogy aki idősebb, annak nehezebb új vicceket mondani. Ez most nálam is igaz lesz: kitartó olvasóim, akik az elmúlt 5-6-7-8 évben olvastak, kevesebb újdonságot fognak majd találni. Tőlük előre is elnézést kérek.

Végül: ez a sorozat külön címkét is kap. Aki majd egyben el szeretné érni, az ezen a linken keresztül induljon el!

Itt van hát ennek az évnek is a vége, ennyi volt 2013. Hogy a hatása mennyi ideig lesz érezhető, azt még nem tudni. Leírtam, hogy szerintem ez egy átmeneti év, és úgy érzem, hogy emiatt is hamar el fogjuk felejteni.

De mit várhatunk 2014-től?

Én arra számítok, hogy élénkülni fog a piac: az év vége már azt mutatta, hogy növekszik a fogyasztás, növekszik a vásárlási kedv, és ez jellemzően segít a reklámköltésekben is. 2014-ben ez a lendület lehet az új hajtóerő. És ha tényleg megmarad, akkor bizony érdemes lesz még jobban odafigyelni, milyen reklámeszközöket használunk.

Egy biztos: a tartalom egyre fontosabbá válik. Nem lehet alibizni, tartalmat kell gyártani, akár közösségi médiáról, akár keresőoptimalizálásról lesz szó. Egy másik dolgot is meg lehet minden kockázat nélkül jósolni: a mobilos internet használat egyre elfogadottabbá válik. Márpedig emiatt a weboldalaknak kötelezően mobilon is működőknek kell lenniük, ez már nem a lehetséges jövő, hanem a jelen. 2014 tehát a mobilokról is fog szólni.

Nekünk, cégen belül is vannak terveink, ezekről majd 2014-ben szépen, lépésről-lépésre be is számolok a blogon. A terveink szerint a piaccal együtt szeretnénk nőni, ha az ügyfeleink is úgy akarják.

De addig is, míg beköszönt az új év, mindenkinek BÚÉK, még pár nap pihenés, és legkésőbb január 6-án újra kezdődik a tánc.

Jöjjön hát 2014!

A reklámon belül az online területnek az elmúlt tizensok évben elsősorban kiszolgáló szerepe volt. Valahol valakik kitalálták a kampányt, csináltak kreatívokat, és ezt adaptálni kellett az internetre. Nem volt meg kezdetben az online tudás a kreatívokat készítőknél, így sok esetben nagyon hatékonytalan reklámok születtek. Aztán kezdtük megtanulni, hogyan kellene ezt jól csinálni, egyre több a full service ügynökség, egyre több lett a valóban kreatív online megközelítés.

Egy bajom volt ezzel: az ügyfél az esetek nagy részében nem érezte magának az internetes reklámját. Sem tudásban, sem tapasztalatban nem tudott beleszólni, így jobbára neki csak az elfogadás maradt.

Oké, de miért is szóljon bele az ügyfél? Ez egy érdekes kérdés. Hiszen adjon brief-et, aztán nézze meg az eredményt, fogadja el vagy ne fogadja el. Így megy ez már évtizedek óta, aki nem hiszi, nézze meg a Mad Men sorozat tetszőleges részét. De azóta történt egy-s-más a világban: például megjelent az internet, ami a megszokottnál jobban integrálja az eszközöket. És amikor egy weboldalról vagy főleg egy webáruházról beszélünk, akkor bizony máshol van a határ az együttműködésben. A jól működő kommunikációhoz kell(ene) az ügyfél is.

A közösségi média miatt aztán jól megváltozott a világ. Ezt unásig lerágtuk, de talán van még rajta egy kis felület, amit csócsálnék. Ez pedig az, amikor az ügyfelet vonom be a folyamatokba, mint ügynökség. Az elmúlt egy év számomra megmutatta: az lesz igazán sikeres közösségi média akció, amikor az ügyfél is tevékeny része a folyamatoknak. Együtt gondolkodunk folyamatosan, ügyfél oldalról is érkeznek az ötletek, javaslatok.

Ilyen esetben ugyanis miközben magáénak érzi az egész kampányt, ráadásul olyan dolgokat is meg tud csinálni, amihez csak neki van meg a tudása, neki van meg a lehetősége. Itt olyan dolgokra gondolok, mint a különálló területek bevonása vagy a cég számunkra elérhetetlen részlegeinek aktivizálása.

Azt láttam idén, hogy jó ötletek az ügyfelektől is érkeztek, elkezdték megszerezni a tudást és elkezdtél azt használni is. Gondolkodnak.

Most például az egyik kedves ügyfelünk, az Intersport jött azzal az ötlettel: a Facebookon lehessen szavazni, ki a kedvenc eladója a vevőknek. Sok fejlesztést nem is kért, és idő sem volt rá, közvetlenül az Intersport oldalán lehet neveket feldobni és szavazni. És a dolog működik. Egyszerű, fapados megoldás, de megmozgatja az embereket, és ráadásul kihívás elé állítja a dolgozókat is. Az ötlet az ügyféltől jött, mi megvalósítottuk, és működik. Mindenki nyert vele.

Ez az év egy érdekes átmeneti év volt az én nézőpontomból. Miközben sok dolog forrong és változik, valahogy nem alakultak ki olyan minták, amik biztosan stabilak lesznek. A nagy kérdőjelek éve volt 2013.

Persze, így is kezdtük. Mi lesz veled, hazai tartalomszolgáltatás? Vajon az online reklámköltés is stagnál, vagy képes még növekedni? Lesz-e fizetős tartalomszolgáltatás a teljes piacra?

És mit látunk? Nő a reklámpiac online szegmense, de ennek csak a Google és a Facebook örül. Elindult három nagyon érdekes új tartalomszolgáltatás is, ráadásul mind másért érdekes: a Cink.hu, a 444.hu és a vs.hu (miközben megszűnt a Microsoft hazai próbálkozása, az MSN.mainap). A fizetős tartalomszolgáltatást viszont az egyik legnagyobb szereplő hatékonyan megtorpedózta, így (egyelőre) nem lesz Piano. De most ezek a történetek csak újabb kérdéseket vetnek föl 2014-re.

Vajon tényleg a második legnagyobb szelet lesz az online a hazai reklámköltésben? Vajon meg lehet szerezni a kkv-k pénzeit a hazai tartalomszolgáltatóknak, vagy a Google és a Facebook "mindent visz"? Vajon lesz olyan mértékű gazdasági élénkülés, aminek a hatását a reklámszakma is megérzi? Mert erre már mintha mutatnának jelek...

És mi lesz az új és a régi tartalomszolgáltatókkal? Eladják a Sanomát? Merre tartanak a sales house-ok? 

De az sem érdektelen, ami a nemzetközi piacon történik. A NSA lehallgatási botránya, a Google egyre erőszakosabb adatgyűjtése és furcsa irányba tartó fejlesztései, a Facebook érdekes helyzete, hogy most akkor tud-e még növekedni, vagy megindul a lassú MySpace-é válás útján, mind eldöntetlen kérdések még. Ráadásul a keresőoptimalizálás is jó nagyot kell változzon: a linkek szerepe csökken, a kulcsszavak alig látszanak, az új, tartalom centrikus találati lista még nem mindig tökéletes - itt is tanulunk és figyelünk.

Mondom, átmeneti év volt ez. Nagy kérdés, 2014 hoz-e ebben változást, vagy csak a változás állandósága jelenti majd a stabil pontot. Az internet továbbra is gyorsan változik. Nem fogunk unatkozni jövőre sem.

Pár éve csinálta meg Kobak, vagyis Koren Balázs azt az oldalt, ahol a netes közösségi oldalak aktív tagjai be tudnak mutatkozni, ha akarnak. Ment egy jó ideig, aztán leállt - és most újraindult decemberre. Mint az Adventi naptár ajándékai, naponta egy ember kerül ki a Mandroidra - akár újak is, de akik már voltak, azok is frissíthetik bemutatkozásukat. Én is azt tettem, és tegnap én voltam a soros.

Itt meg tudjátok nézni a bemutatkozómat »»»

Egyébként ez az oldal egyáltalán nem öncélú. Azt hiszem, nagyon nagy segítség lehet azoknak a cégeknek, akik szeretnék megtalálni a véleményvezéreket, és valósi párbeszédet folytatni velük. Ez egy jó indulási alap lehet számukra is.

Bojár Gáborral, vagyis Mr. Graphisofttal van egy interjú a NOL-on. Érdemes elolvasni, sok jó dolgot mond, például az oktatásról is, de amit én most szeretnék megmutatni, az egy olyan része, ami a szemléletmódról szól. Nagyon hasznos, nagyon tanulságos, és megszívlelendő. Azt hiszem, nem is érdemes tovább kommentelnem:

Az üzleti világban akkor vagyok sikeres, hogyha a vevőm sikeres. A vevő elismerését akkor szereztem meg, ha használják azt a terméket, amit megterveztem és gyártok. Tehát nem a szakma elismerésére hajtunk az üzleti világban, hanem a piac, azaz a hozzá nem értő, laikus vevő elismerésére. A felsőoktatásból ez az értékrend hiányzik. A diákok úgy kerülnek ki a felsőoktatásból, hogy a szakma elismerésére törekszenek. Egy mérnök olyan terméket fog tervezni, amit a másik mérnök tud értékelni. Egy programozó olyan szoftvert szeretne írni, amin a másik szoftvermérnök látja, hogy jól van megtervezve, szépen strukturált, megfelelően használja a memóriát és a processzort, netán a felhasználói interfész is elegáns. Na, és használják? Ezt nem szokták értékmérőnek tekinteni.

- Ebben volt más a Graphisoft?

- Még a Graphisoft előtt elmentem a Geofizikai Intézetbe szoftveresnek, mert fizikus állást nem kaptam, annyira jó nem voltam. Attól voltam boldog, hogy azok a geofizikusok, akik abszolút nem értettek a szoftverhez, használni tudják, amit csináltam, és egyszer csak elkezdtek a méréseik eredményesebbek és hatékonyabbak lenni. A szakma elismerése is fontos, de másodlagos a vevő elismerése mögött. Akkor kerülne közelebb a felsőoktatás a piac igényeihez, ha már a felsőoktatásban megtanítanák a piacot tisztelni. A Graphisoft sikere egyértelműen ezen a szemléleti váltáson múlt, egy idő után már nem arra voltak büszkék a programozóink, hogy milyen szépen írták meg az ArchiCAD-ot, hanem arra, hogy a felhasználók az ArchiCAD-dal milyen szép épületeket terveznek. Ettől lett a termék jó.

A fotó a NOL cikkből van.

A válság egyik jól látható jele volt, hogy ritkulni kezdtek a postaládába bedobott szóróanyagok, és amiket kaptunk, azok is kisebbek, egyszerűbbek voltak. Olcsóbbak. Mondhatjuk, hogy nem is olyan nagy baj ez, de ami e mögött van, az azért gond: a válság alatt olyan 10%-ot esett a hazai kiskereskedelmi fogyasztás. És ez nagyon nem jó, ezt érezzük a reklámban is.

Ugyanakkor a válság alatt történt még valami: az internet a friss, hirtelen fontossá vált csatornából egy megszokottabb, sokkal hétköznapibb csatorna lett. És a válság vége nem fogja eredményezni mindenképpen azt, hogy újra tele lesznek a postaládák szóróanyagokkal.

Egy nagyobb szóróanyag kampány, ami pár oldalas színes füzetet jelent, plusz annak a terjesztését, kb. akkor összeg, ami már összemérhető egy online kampánnyal. Olyannal, ami nagyságrendileg is több embert érhet el - igaz, más helyen, más módon és más intenzitással. De egy jól összerakott display kampány bizony tud embereket megmozgatni és üzletekbe bevinni.

Ez nem jelenti azt, hogy szórólap helyett minden esetben irány a banner - de mint plusz eszköz, illetve esetenként helyettesítő eszköz teljesen jól működik. Igaz, nem kézzelfogható reklámanyag, de ha van egy jó akciónk, egy különleges kínálatunk, és a célunk valójában az, hogy a boltba vigyünk be embereket, akkor miért ne? Kipróbálni mindenképpen érdekes!

Mi is csinálunk ilyen kampányokat, és az eredmények visszaigazolják a fentieket. Tényleg megváltozott ez a piac, már nem kell mindenáron kitömni a postaládát színes, szagos füzetekkel.

Írtam már ról, hogy a Twitter sajnos mennyire mini szolgáltatás itthon, miközben nemzetközileg milyen jelentős. A mai napig rendszeresen megkérdezik ügyfelek, amikor tervekről beszélünk, hogy oké, Facebook, de a Twitter? Azt nem használjuk?

Hát, nem. Van olyan 20 ezer aktív felhasználó itthon. Ez pedig nem sok...

De miért? Illetve miért nincs több? Miért van az, hogy a Facebookon az átlagoshoz képest aktívabbak a magyarok, a Twitter meg ennyire el van hanyagolva?

Hát, erről tanulmányt nem olvastam, de leírom a véleményem:

• a Facebookon annyira aktívak vagyunk, hogy nem marad idő/energia a Twitterre (komolyan, ez nem vicc)
• bonyolult - mivel nem szimmetrikus a működés, és hiába jelölök be valakit, az még attól engem nem lát - ez így azért nem mindenki számára azonnal megugorható felállás
• frusztráló - hiába írogatok, amíg nincs elég követőm, semmi hatást nem érzek
• nincs tartalom - mégis, kit kövessek? Az érdekes emberek alig írnak, az ismeretlen embereket meg nem ismerem!
• a többség a Facebookról beszél - akkor a Twitter biztosan nem érdekes!
• a cégek sem használják a Twittert...

Pedig mennyi előnye is lenne a Twitternek!

• alig van reklám
• azok sem zavaróak
• rövid, áttekinthető üzenetek
• én állítom össze, kiket akarok látni (A Facebookon azokat látom, akik az osztálytársaim voltak, a Twitteren azokat, akiket szerettem volna, hogy az osztálytársaim legyenek.)
• nincs korlátozás, akiket követek, azoknak a twittjeit mindig látom!

Vagyis cégeknek ideális lenne, és azt tapasztalom, forgalomterelésre sem utolsó eszköz, sőt! Most, hogy a Facebook elindult egy olyan irányba, hogy radikálisan korlátozza az elérhető felhasználók körét, érdemes lenne elgondolkozni azon, nem lenne-e érdemes több tartalmat gyártani a Twitteren. Mert ha lesz tartalom, akkor talán oda lehet még szoktatni felhasználókat...

Vagyis: Twitterre, magyar! Lássuk, ott is tudunk-e olyan aktívak lenni, mint a Facebookon!

Nos, elolvastam a PwC tanulmányát a hazai tartalomszolgáltatási piacról. Nem állítom, hogy mindenki számára kötelező esti olvasmány, de mindenképpen az ajánlott irodalmak körébe illeszkedik. Minden hibája ellenére.

Először is: a nyelvezet. Már a cím is:

A globális online aggregátorok működésének hatása a hazai tartalomszolgáltatás iparági folyamataira - Zöld könyv

Kattintós, mi? Látom magam előtt a fekete öltönyös nyakkendős embereket, ahogy írják és olvassák. Értem én, hogy egy komoly cégnek komolyan kell fogalmaznia, de ez miért megy az érthetőség rovására? És könyörgöm, mi ez a "vezetékes online környezet"? Szembeállítva a mobillal? Hol élünk? 2005-ben?

A nyelvezet nem segít az olvasásban, de van a tanulmányban egy csomó hasznos dolog, és szinte biztos, hogy 2014 első félévében a legtöbb konferencián elő fognak jönni az itt leírt dolgok. Örülök annak, hogy a tanulmány fogalmak magyarázatával kezdődik, és például azonosítja, mi is az a hazai tartalomszolgáltatás. Ezek nagyon jó pontok, és bár volna rajta vitatkozni valóm, de egye kutya, a fogalmak ilyen szintű tisztázása is nagyon sokat lendíthet a közös beszéden.

Van viszont egy sokkal nagyobb problémám: a nézőpont. A PwC nem mint független szereplő nézi a piacot ebben a tanulmányban, hanem mint a hazai tartalomszolgáltatók embere. A nézőpontja - ha összes modorosságot és ál-nézőpontváltást kiirtom - egyértelműen olyan, mintha a vezető hazai tartalomszolgáltatók panaszait hallgatnám. Nincs megemlítve semmi más. És most nem a tartalom aggregátorokat hiányolom - bár érdekes lenne a Facebook, a Google vagy a tanulmányból praktikusan teljesen kimaradó hazai hírmegosztók, mint amilyen a Kapu.hu, Hírstart.hu és társai véleménye -, hanem a hirdetői és ügynökségi oldal véleményét, nézőpontját.

Apró pici megjegyzésként jelenik meg a mikro és kisvállalkozások helyzete, miközben a piacot ők tolták az utóbbi években látványosan fölfelé. Nem mutat rá a tanulmány az ügynökségek és a tartalomszolgáltatók évek óta tartó szimbiózisára, az érdekekre, amik a piacot irányítják. Említi az anyag a sales house-okat, de túl is lép rajtuk, mint olyan szereplőkön, akik nem relevánsak, csak "vannak".

Persze, felmerülhet a kérdés, hogy ez miért érdekes? Hiszen a tartalomszolgáltatókról van szó, nem? Nem, valójában nem. Az anyag nem elemzi a tartalomszolgáltatók munkáját. Nincs arról benne semmi, hogy milyen a valós aránya az egyedi híreknek, milyen mértékben történik az MTI újracsomagolása, mennyi a nagyoknál a felhasználói tartalom, és az mit hoz (meg kell csak nézni az Index.hu eredményeit, vegyük ki belőle a Blog.hu-t és mit kapunk?). Ez nem a tartalomszolgáltatásról szól, ez a tartalomszolgáltató vállalkozásokról és a hirdetési pénzekről szól. Egészen pontosan a pénz útjáról. Én más címet is adnék ennek, valami ilyet:

A hazai online reklámpiac pénzügyi átrendeződése

Mert valójában erről készített tanulmányt a PwC. Mert ha fontos lenne a folyamatok áttekintése, akkor például tudnék benne arról olvasni, hogy a vezető hazai tartalomszolgáltatók, mint az Origó vagy az Index, miért engedi be a saját oldalukra a legnagyobb "globális online aggregátort", a Google-t? Erről nem sok szó esik ám! (Semmi.) Vagy például kiderülhetne végre, hogy amikor azt mondja az Origó, hogy x milliárd forint bevétele van, abból mennyi az, amit a Google-től kap, és ez a pénz vajon megjelenik-e becslésnél a Google bevételei esetében? És például eshetne szó az ETARGET rendszeréről is, legalább említés szintjén...

Szóval, sok kérdés maradt meg bennem. Nem beszélve a tanulmány végéről: a sötét jövőről, amit lefest. 

A hazai online tartalomszolgáltatói iparág előtt az eltűnés, a vegetálás, vagy a radikális modellváltás, átalakulás is lehetséges forgatókönyv.

Igen? Valóban? És ezt honnan tetszett venni? Logikusan ugyanis nem következik a megelőző huszon-x oldalból, hiszen azok jobbára leírások. Egyébként igaza van a PwC-nek, ez a valós helyzet, de akkor talán jó lenne látni, hogy ez mit is jelent. Erről például szólhatna egy tanulmány: milyen modellek lehetségesek, most akkor örülünk vagy sírunk, hogy az egyik vezető portál megvétózta az egységes fizetési rendszer bevezetését, és egyáltalán: mik az alternatívák?

Mindezektől függetlenül, ahogy írtam az elején, a tanulmánynak örülök, és nagyon jó, hogy elkészült. A fenti problémáim valószínűleg olyanok, amik majd pár év múlva fognak kérdésként iparági szinten felmerülni - vagy akkor sem. Végül is, erről a most tanulmányban megjelenő gondról, vagyis a külföldi szolgáltatások piacszerzéséről is már vagy 3 éve írogatok, és csak most lett ennyire érdekes...

(Aki nem akarja végigrágni magát a száraz pdf-en, annak például itt van egy rövid emészthető írás a tanulmányról.)

Egy ideje már beszélünk arról, hogy a Facebook egyre inkább a fizetős irányba terelgeti az oldalakat: egyre kevesebb az organikus elérés, egyre inkább az az érzése az embernek, hogy a posztokat csak pénzzel megtolva lehet elég emberhez eljuttatni. (Érdekes lenne amúgy ugyanezt látni a saját, személyes profilhoz tartozó posztoknál is, de ilyen publikus statisztika sajnos nincs. Minden esetre a csoportokban ami látszik, hogy egy-egy bejegyzést hány ember lát, elég elgondolkoztató.)

Nos, tegyük fel, a Facebook nem áll meg, és lassan kivezeti az Edge Rank-et, mondván, posztolj és fizess: ha azt akarod, hogy láthassanak, dobj rá valami pénzt. Ha nem akarod posztonként, akkor akár havi átalányban is fizethetsz.

Hülyén hangzik? Pedig benne van a levegőben. Az elmúlt napokban ezt láttam például a saját Facebook oldalunknál:

Nem túl szívderítő. És az ügyfeleknél is azt látom, hogy változatlan taktika mellett csökken az elérés. Igen, változtatni kell a taktikát, de merre? Eddig jól működött az a - nevezzük hibridnek - rendszer, hogy rakunk ki népszerű, kattintós, lájkolós cuccokat, ami növeli az aktivitást az oldal felé, így több rajongónál kikerülnek a posztok - majd szépen egy-egy poszt brand üzenetet is hordoz, vagy konkrét reklám tartalommal bír. És ezek is megkapják a maguk nézettségét, elérését.

De ha majd csak a fizetős posztok látszódnak - vagy lényegében csak azok látszódnak - akkor milyen stratégia kell? Maradjon a napi 1-2 kötelező poszt (tartalomszolgáltatók esetében a 10-15)? Lesz ennek értelme? 

Én azt hiszem, a majdnem teljesen fizetős posztmegjelenések eredménye nagyon érdekes lesz. Egyrészt rengeteg töltelék dolgot zárójelbe tesz, a zseb-coelhók, az oravecznórák ideje lejár. A valódi brand üzenetek szerepe - amiért látjuk értelmét fizetni is - erősödni fog. És összességében akár tisztulhat is az üzenőfal.

De ezzel a lendülettel a cégek nagy része teljesen máshogy fog hozzáállni a Facebookhoz, másra kezdik majd el használni. Direktebb, erőszakosabb üzenetek fognak megjelenni. És a Facebook tanácsadók, a Facebook oldalkezelő segédmunkások szerepe is jelentős mértékben meg fog változni. 

Nem tudom, el fog-e jönni ez az idő, nem tudom, be meri-e vállalni a Facebook ezt a lépést. Hiszen ezzel gyakorlatilag fizetőssé teszi az oldalak felé a szolgáltatást, és így számos nem kereskedelmi jellegű oldalt el fog lehetetleníteni. Más kérdés, hogy az olyan kattintásgyárakat is, mint amilyenekről a 444 írt a napokban.

Mi, felhasználók sem biztos, hogy jól járunk ezzel, hiszen sok értékes tartalmat "veszítünk". Aki jelenleg rss olvasó helyett használja pl. a Facebookot, az nagy valószínűséggel már nem fog minden hírt megtalálni. Maradnak a spontán megosztások.

Azt hiszem, érdemes legalább végiggondolni a fenti jövőképet. Már most is azt látom, hogy aránytalanul kis hatása lehet egy-egy posztnak, miközben kevés pénzből nagyon nagy eléréseket lehet csinálni. Ha nem is valósul meg a fenti folyamat, de egy-egy része attól még bekövetkezhet. Nem biztos, hogy a teljesen bulvár posztok fogják a Facebook jövőjét jelenteni.

Ha és amennyiben de egyébként ráadásul, viszont amúgy máshogy mégis újra. És egyébként soha de mégis talán néha, ha már.

Egyébként most már, viszont akár! Mégis, mégis, de... Ahogy nem, nem, soha végül. Bennem amikor, hogy mégse és valóban. Nahát! Sőt! Ráadásul! 360 fokban, kell. Prejudikáltan, valójában. Projekt, projekt, ha!

Világos, soha. Mondta, vagy egyébként talán ezzel mégse főleg. Amikor, akkor ráadásul határozottan mégis.

Azért!

Írtam már a Telenor Akadémiáról, most mintegy annak kiegészítésként íme egy rövid összefoglaló film a múlt heti rendezvényről. Én is beszélek benne, egy hosszú mondattal.

Ezt, így, a maga teljességében:

Tárgy: Sajtóanyag - a legjobb amerikai startup konferencia ( kicsiben ) Budapesten

Kedves Berényi Konrád, tisztelt Szerkesztőség!

Az alábbiakban küldeném új hírünket a közeljövőben megrendezésre kerülő legjobb amerikai startup eseményről, a Lean Startup Konferenciáról. Kérném az alábbiakban felsorolt két verzió valamelyikének Önök általi közlését – már amennyiben úgy ítélík meg, hogy olvasóközönségük számára új érdekességeket közlünk. 

---------------------------------------------------------------------------------------

Budapest, 2013-12-04

verzió 1.:

Van egy ötleted? Tudod hogyan csinálj belőle pénzt?

Bár sokan álmodoznak egy saját vállalkozás elindításáról a legtöbb ötlet soha nem jut tovább a baráti beszélgetések szintjéről. A következő lépés megtételéhez szükséges ismeretek nélkül a vállalkozás bukásra van ítélve, hiába van egy eredeti ötlet vagy a következő Prezi tervei a készen.

Szerencsére nem kell messzire menni ahhoz, hogy olyanokkal találkozzunk, akik már megtették ezt az útat legalá egyszer és minden bizonnyal másoknak is képesek segíteni. Az igazi startup sikerek vezetőit azonban legtöbbször nem érhetik el a hazai ötletgazdák közvetlenül, legtöbbször drága konferenciákon hallgathatják meg gondolataikat a feltörekvő startupperek. Erre a problémára kínál alternatívát a thehub.hu második alkalommal megszervezett rendezvénye, amely valós időben hozza Budapestre a legnagyobb amerikai Startup konferenciát a Lean Startup metodológia legnagyobb eseményét.

December 9 és 10-én este a Művelődési Szint ad otthont az éves Lean Startup Conference élő közvetítésének amit idén is összekapcsolnak egy előkarácsonyi bulival a magyar startup közösség számára. A lean metodológia legnagyobb neveinek San Francisco-i konferenciájának megtekintése mellett, a ShiwaForce.com és a HVG Kiadó jóvoltából Eric Ries a Lean Startup magyar nyelvű könyvének bemutatója és helyszínen való megvásárlása is a program részét képezi. Továbbá lehetőség nyílik arra, hogy résztvevők megismerkedjenek a magyar startup szcéna prominens tagjaival egy kötetlen este formájában. Athehub.hu és szervező partnerei valamint a rendezvény támogatói mindenkit szeretettel várnak, akit érdekel a magyar startup közösség, ismereteit bővíteni szeretné a lean startup metodológia alkalmazásában vagy szimplán szeretne betekintést nyerne a közösség életébe.

A két napos esemény kicsit rendhagyó formában este 6-tól hajnal 3-ig várja az érdeklődőket, így a résztvevők a konferenciát valós időben követhetik. Az előadók többsége ismert a Startup közösség számára, de Eric Ries, Steve Blank mellett a legnagyobb Startup vállalkozások vezetői is megjelennek a programban.

Az eseményre két napos bérletet, vagy napi jegyet válthatnak az érdeklődők. A napi jegy 1500 forint, diákoknak 500 a "thehubforstudents" promóciós kóddal. A szervezők nem csak startuppereket várnak, a rendezvényre a legismertebb hazai befektetők, inkubátorok és accelerátorok szakemberei meghívást kaptak.

Bővebb információ és jelentkezés itt: http://bit.ly/leanstartupbudapest2013

verzió 2.

Hogyan lehet egy ötletből végigutazni a trópusi szigeteket, vagy elsőként eljutni a Marsra?

Bizonyára mindenkinek van olyan dédelgetett ötlete amivel ha dolgozhatna az az álommelót jelentené. A jó hír az hogy egyre nagyobb az esélye bárkinek, hogy minél kisebb kockázattal magvalósítsa a ma még ábrándnak tűnő elgondolását.

Bár sokunk álmodozik egy saját vállalkozás elindításáról a legtöbb ötlet soha nem jut tovább a baráti beszélgetések szintjéről. A következő lépés megtételéhez szükséges ismeretek nélkül vállalkozásod bukásra van ítélve, hiába van egy eredeti ötleted vagy a következő Facebook, Google vagy a magyar Prezi tervei a kezedben. Szerencsére nem kell messzire menned ahhoz, hogy olyanokkal találkozz akik már megtették ezt az útat egyszer és minden bizonnyal neked is képesek segíteni. Ilyen például a magyar iLandGuide, a szintén magyar Brandvee vagy az amerikai  Mars One startup. 

December 9 és 10-én este a Művelődési Szint ad otthont az éves Lean Startup Conference élő közvetítésének amit idén is összekapcsolunk egy előkarácsonyi bulival a magyar startup közösség számára. A lean metodológia legnagyobb neveinek San Francisco-i konferenciájának megtekintése mellett, a ShiwaForce.com és a HVG Kiadó jóvoltából Eric Ries a Lean Startup magyar nyelvű könyvének bemutatója és helyszínen való megvásárlása is a program részét képezi. Továbbá lehetőséged nyílik arra, hogy ismerkedj a magyar startup szcéna prominens tagjaival egy kötetlen este formájában. A thehub.hu és szervező partnerei valamint a rendezvény támogatói mindenkit szeretettel várnak, akit érdekel a magyar startup közösség, ismereteit bővíteni szeretné a lean metodológia alkalmazásában vagy szimplán szeretne betekintést nyerne a közösség életébe.

Bővebb információ és jelentkezés itt:

http://bit.ly/leanstartupbudapest2013

A hazai tartalomszolgáltatás egyik Szent Grálja a mikro és kisvállalkozói piac "befűzése", vagyis az ő elérésük és bevonásuk a hirdetésekbe. Szent Grál, mert sokak számára csak messziről vágyott cél. Annyiban viszont mégsem az, hogy vannak, akiknek sikerült ez.

Egyértelműen győztes ezen a területen a Google az AdWords rendszerével. Ismerjük, tudjuk, már pár ezer forinttól tudunk kampányt futtatni. Hogy mennyire lesz sikeres, az persze rengeteg dolgotól függ, de a rendszer ott van és működik. A második helyezett a Facebook. Bár sokkal kevésbé átgondolt a hirdetési rendszere, mint a Google-é, de működik, pici pénzekkel is lehet eredményt elérni, és szeretik is használni a kisebb cégek is.

Nincs igazán több szereplő. Lehetőségek vannak, itt is, ott is. Nagyon messziről figyelve harmadik az ETARGET. Mert bár elvben tudja azt, amit a Google AdWords Display Network, de az utóbb másfél-két évben - legnagyobb sajnálatomra - le van maradva. És ha az embernek webáruháza van, akkor még játszanak az ár összehasonlító oldalak. És ennyi.

Ami ezeken kívül van, azok már mini szereplők, csak egy-egy szegmensben lehet érdekes, és ami a lényeg: nem hoz bevételt a hazai tartalomszolgáltatóknak. Sokaknak gond ez az egész, és nincsen rá igazán jó megoldás.

A hazai tartalomszolgáltatók ezt persze úgy oldották meg, hogy a Google-lel ésvagy az ETARGET-tel szerződve, nekik (is) szállítják a látogatottságot, a bevételek egy részéért cserébe. Ez jó lehet a hirdetőnek, de egy olyan piacon, mint a hazai, ahol eleve kevesen vannak, ráadásul a felhasználók nagy része nem is szeret kattintani, hosszú haldoklást jelent. Egy kisebb oldalnak egész egyszerűen nem hoz valódi, kimutatható bevételt, és a nagyobbak esetében is inkább kereset kiegészítés ez, mint bármi más. Nem beszélve arról, hogy közben ezeket a rendszereket helyzetbe hozzák.

Egy olyan hirdetési rendszer, ami a mikro és kisvállalkozásoknak izgalmas lehet, ugyanis két dolgot kell, hogy teljesítsen: jól skálázhatónak kell lennie és eredményt kell hoznia.

Vagyis akár már pár tízezer forinttól lehessen használni, és ha elköltünk 20-30 ezret, akkor ne annyi legyen az eredmény, hogy hát, látták párszázan a hirdetésünket. Ez kevés.

Ez lenne amúgy a Szent Grál, de csak azoknak működik persze, akik be is tudják hozni a hirdetőket. Viszont a nagy szereplők feltették a kezüket, és nem látok komoly próbálkozást. Nincs olyan izgalmas innováció, nincs olyan látható lépés, ami a kicsiknek szólna a nagyoktól. Kár.

A Google persze szépen növekszik, és még jó ideig működni fog a jelenlegi modell. De ha a kishirdetők pénze nem tartja el a piac sok szereplőjét, akkor idővel ezek elhalnak, és szegényebb lesz a tartalomgyártás. Az amatőrök és a nagyok között ki fognak halni a kis profik. Kár lenne értük, de ez a Szent Grál valahogy nem akar magától előkerülni. Főleg, ha nem is keresik...

Ügyfelünk, a Veddvelem.hu csinált egy nem reprezentatív kutatást, így Karácsony előtt. Íme az ebből született sajtóanyag. Szabad terjeszteni is, sőt, kifejezetten megköszönjük az utánközlést!

Karácsonykor is kuponozunk!

Idén kétszer annyian tervezik, hogy kuponos oldalon vásároljanak karácsonyi ajándékot, mint tavaly – derült ki a Veddvelem.hu felmérésből.

A Veddvelem.hu idén novemberben készített nem reprezentatív felméréséből kiderül, hogy a tavalyi évhez képest kétszer annyian terveznek karácsonyi ajándékot venni kuponos oldal segítségével, mint tavaly. A korábbi évekhez hasonlóan várhatóan idén is a karácsonyi kiegészítők és a különleges ajándékok lesznek a legnépszerűbbek.

„A kuponos oldalak iránti érdeklődés az év utolsó két hónapjában kiugróan  megemelkedik. Az új regisztrálók száma ilyenkor a legmagasabb, sokan ebben az időszakban ismerkednek a kedvezményeket nyújtó szolgáltatásokkal. A vásárlási forgalom több mint felét az új regisztrálók teszik ki.“ -  nyilatkozta Kovács Ágnes, a Veddvelem.hu vezetője. „Úgy gondoljuk, érdemes már most elkezdeni a karácsonyi készülődést, ezért külföldi mintára mi is különleges ajánlatokkal jelentkezünk november 29-én, a Fekete Pénteken (Black Friday). Ezzel reméljük egy új hagyományt is elindíthatunk a hazai piacon.“

Az idei felmérésből kiderül még, hogy a válaszolók négyötöde hajlandó fizetni a jobb minőségű termékekért, és az is, hogy ilyenkor növekszik a férfi regisztrálók aránya, bár továbbra is a középkorú nők köréből kerül ki a legtöbb vásárló.

Karácsonyhoz közeledve a letölthető kuponos ajánlatok népszerűsége növekszik a legjobban. Sőt, még december 24-én is vásárolnak ilyen formában – akinek az ajándék beszerzése eddig nem sikerült, még mindig fordulhat egy online kuponos oldalhoz, és a kupont kinyomtatva egy szép borítékkal kész is a meglepetés.

A karácsonyi bevásárlás internetes piacán a webáruházak mellett a kedvezményeket nyújtó oldalak is egyre jelentősebb szerepet játszanak. A Veddvelem.hu várakozásai szerint a minőségi és az egyedi ajánlatok népszerűsége fog a legjobban növekedni.

A Veddvelem.hu 2013. november 19-24. között Facebook felhasználók körében végzett nem reprezentatív felmérést. A fenti eredmények részben erre, részben a saját statisztikai rendszer eredményeire alapozva születtek.

A Veddvelem.hu Magyarország első, termékekre szakosodott közösségi vásárlói oldala, amely 2010-ben indult el Magyarországon.  A Veddvelem.hu fontos szerepet szán a tudatos vásárlásnak, szemben az impulzív vásárlás koncepciójával. A harkály szimbóluma is innen való: kemény fejjel, kitartóan, jó célt is szolgálva!

A Telenor által szervezett Okostelefon Akadémiának a mai témája a keresés volt. Ezen az eseményen adhattam elő a társkeresésről - hangsúlyozottan röviden és közérthetően. Az előadásban először röviden megmutattam a piac potenciális méretét és főbb szereplőit, majd beszéltem a trendekről. A Facebook kapcsán megmutattam, hogy milyen alternatívákat nyújt ismerkedésre (ismerkedő csoportok), milyen megoldás épülhet rá például, és egy-egy pozitív illetve negatív érvet a Facebook és egy társkereső oldal kapcsolatának kérdésére.

Végül beszéltem arról, miért lehet érdekes mobilon a társkeresés, milyen plusz szolgáltatásokat adhat egy ilyen megoldás. Ezt követően bemutattam a Találkapont alkalmazás legfontosabb funkcióit.

Jó szórakozást hozzá!

A vs.hu napról-napra megteszi azt, ami a tartalomcsomagolás jelenlegi legfelsőbb szintje az online világban. Amikor indult nagy kérdés volt számomra, mitől lesz több, mint lesz más, mint a versenytársak. Úgy tűnik, ez a másság egy olyan forma, ami minőségében újfajta újságírást jelent. Igaz, egyelőre még csak monitor mellől, de az irány már nem rossz.

A vs.hu napi szinten elég egyhangú portál. Ahogy pár vélemény is írta: olyan unalmas, mint az Origó, de kevesebb cikk van rajta. És ez, lássuk be, alapvetően igaz is. Nincs a cikkeknek különleges nyelvezete, mint a 444-nek, nincs olyan megszokott hagyománya és pörgése, mint az Indexnek. Igaz, cserébe talán kevesebb az elgépelés, a szóismétlés. Figyelmesebb portál a vs.hu. Kis eminens, na.

Viszont van egy valami a vs.hu-n, ami egyre inkább úgy tűnik, nem egyszeri történet. Olyan multimédiás tartalmuk van, ami máshol nincs a hazai portáloknál. Jópár hete körbement egy ilyen cikk az ismerőseim között: ahogy scrolloz az ember lefelé, úgy jelennek meg egész képernyősen a képek, jönnek rá a szövegek, indulnak el a videók és a hangbejátszások. Olyan újság, ami tévé, de rajtunk múlik, mi történik.

Hogy mire gondolok?

Ez volt a külföldi példa.

És itt van néhány a vs.hu-tól: 6:3, Szegedhenge, Pályakezdő az űrben (volt más?)

Egyébként azt hiszem, ez az a fajta újságírás, ami minőségében is már több, mint a megszokott offline világ. Ezt már nem lehet egy napilapban vagy egy színes szagos magazinban reprodukálni. Erről beszélt évek óta Pollner is a Médiablogjában. Csak egy gond van: egy ilyen cikk elkészítése rengeteg munka és még több embert igényel. Egy ilyen cikk viszont nem fél napig él, sokszor egy-másfél hét után is ott látom a megosztások közt. 

Őszintén megmondom, a vs.hu számomra ezekről a cikkekről szól. Az összes többi szinte csak alibi, de ezek a Nagy Cikkek, a Mega rovat, maradandó. Olyan művek, amiket azt hiszem évek múlva is érdemes lesz visszaolvasni. És nekem ez az irány nagyon tetszik. Igényes és minőségi. Ez lehet a minőségi újságírás jövője.

Már csak azt nem tudom, miből lesz bevétele a vs.hu-nak...

Ismerősöm mesélte ma, milyen furcsa, hogy miközben angolul szinte bármilyen könyvet meg lehet szerezni a torrenten keresztül, addig németül alig néhányat. A németek ugyanis megveszik a könyveket, nem megszerzik, és eszükbe se jut utána megosztani. Más a kultúra, máshogy működnek.

Az ilyen jellegű különbségek elég mindennaposak az interneten. Miközben az egyik országban működik valamilyen promóció, a másikban már nem fog. Nem azért, mert rossz lenne, hanem mert máshogy reagálnak az emberek. A 18 év fölötti osztrákokat például nagyon nehéz a Facebookon megmozgatni, a spanyolok meg (az általunk elérni kívánt célcsoportban) hétvégén többet neteznek, ráadásul iszonyú sokan mobil eszközökről.

Észre kell vennünk, hogy Európa nem egységes piac, nem kaptafára kell kampányt tervezni, bár tény, bizonyos alap dolgok ugyanúgy működnek. Kivéve, ahol nem, hiszen vannak kivételek. Ezeket pedig órákig lehet sorolni...

Egyre több ügyfelünknek csinálunk teljes online jelenlét tervezést és megvalósítást, és ugyanezt látjuk más oldalról: nincs két azonos cég. Nincsenek sablonok, nincsenek mindenkire igaz tökéletes megoldások. Az alapok és az eszközök persze állandóak, de a felépített stratégia, egy-egy kampánytaktika már akkor működik igazán, ha sikerül jól személyre szabni.

És persze azt is látjuk, hogy az alkalomszerű együttműködések helyett jobban működnek a folyamatos kapcsolatok. Amikor megtanuljuk egymást, megismerjük az ügyfelünk piacát, és precíziós tervezéssel tudunk együtt dolgozni.

Persze, az ilyen munkákhoz partnerek kellenek. Olyanok, akik tényleg komolyan gondolják az internetes jelenlétet. De velük dolgozni tényleg nagyon jó.

Csinálunk egy új szolgáltatást. Minden paramétere olyan, mintha startup lenne, és gondolom lazán indulhatnánk is vele ilyen versenyeken. De egyáltalán nem biztos, hogy fogunk. Nem startupot építünk, hanem vállalkozást.

Van egy csomó startup, ami egy ötletre épül. Meg kellene csinálni valamit, amihez pénz kell, de a kitalálónak nincs, vagy nincs elég. Be kell vonni pénzt, de hogyan? Hát, majd keresünk befektetőt! Úgyis vannak Jeremie alapok, kockázati tőkések, látjuk, hiszen írnak ezekről, meg még startup rendezvények is...

Aztán jön a dolog neheze: mindenféle furcsa kérdések. Nem az ötlet az érdekes, hanem a megvalósítás. A jövedelmezőség. Az életképesség. És ilyenkor egyre inkább az az érzés kerülgeti az embert, hogy csak akkor adnak tőkét, amikor már ott tartunk, hogy nem is kell, és akkor is vinnék a cég nagy részét. De miért? Hiszen annyira jó az ötletem!

A válasz pedig egyszerű. Ötlete (majdnem) mindenkinek van. A megvalósítás ezerszer, milliószor nehezebb. A befektető nem az ötletre kíváncsi, hanem az emberre: tényleg komolyan gondolja? Tényleg meg tudja valósítani? Tényleg piacképes ez így együtt? És akkor tegyük ehhez még hozzá, hogy az ilyen sokak által ismert befektetési alapok ráadásul nem kockázati tőkék, hiszen szinte csak a biztosra adnak. Tízből hat jöjjön be... ez nem kockázat, ez befektetés kategória.

Nekünk is van egy ötletünk. Felmértük, hogy lenne rá piac. Kidolgoztunk egy üzleti tervet. Kiszámoltuk, mennyi pénz kéne rá. Aztán végiggondoltuk, tényleg ennyi kell rá? Nem elég ennek a töredéke? Meg lehet ezt úgy is csinálni, hogy a piacra lépés olcsóbb legyen? És a végén arra jutottunk, hogy igen. Nem lesz ingyen, de amennyi kell, annyi van. Kockáztatunk, saját pénzt. Vállalkozunk. Ez a vállalkozás lényege: belerakom a munkám és a pénzem, abban bízva, hogy működni fog, és ezzel keresni fogok több pénzt, mint amit beleraktam.

Nem akarok startup céget. Saját vállalkozást akarok. El akarjuk indítani a szolgáltatást (el is fogjuk), és meg akarjuk méretni magunkat a piacon. És amikor működik, majd akkor eldöntjük, hogy hogyan tovább. Lehet, vonunk be tőkét. Lehet, inkább hitelt szerzünk. Vagy kinövekedjük a szükséges pénzeket. Minden lehetséges.

Ez lesz a második lépés: amikor egy működő vállalkozást tovább szeretnénk növelni. Ja, hogy ez, így, startup? Nos, igen. Talán pont EZ a startup. Egy működő vállalkozás.

Nem tudom, ki hogyan van vele, de én már hónapok óta elsősorban a mobilomon olvasok leveleket. Megválaszolni még jobbára a notebookomat használom, de napközben elolvasni az elsődleges eszköz a mobil. Ez pedig két dolgot jelent: a szarul tördelt levelekkel nehezen tudok mit kezdeni, és kifejezetten utálom azokat a csatolmányokat, amiket nehezen vagy egyáltalán nem lehet megnyitni.

Hogy mi az, ami működik? A pdf csatolmány például jó. A .doc vagy a .xls elmegy. A .docx és az .xlsx is általában. De az .odt vagy a .zip már nem. Más, egzotikus formátumokról nem is beszélve.

Vagyis, ha figyelembe akarod venni a mobilos email olvasókat, akkor írd bele a levélbe is az ajánlatod. Vagy ha ragaszkodsz a külön doksihoz, akkor az pdf legyen.

Ennyire egyszerű. Kár, hogy erre sokan nem igazán gondolnak...

Ha vitatkozol, akkor az a cél, hogy a másikat meggyőzd, vagyis megváltoztasd a véleményét. Amikor eladsz, akkor is valami hasonlót teszel: azt szeretnéd elérni, hogy azt tegye a másik, amit te akarsz. Vegye meg a terméked. De ahhoz, hogy tudd, mivel lehet megváltoztatni, meg kell értened. Akkor lesz jó a reklám, ha valahogy megismered a célcsoportodat.

Ez amúgy triviális, hiszen aki marketinges, annak ezt tudnia kell. A nehézség egyrészt a másik (a célcsoport) megismerése, másrészt annak megértése, mi a másik nézőpontja: a mi a másik szerint az igazság.

Ahány ember, annyi igazság. Elcsépelt coelhoi mondat ez, de nagyon igaz. Hétfőn ennek jó példáját is láttam, amikor egy szülői értekezleten mindenki elmondta egy dologról azt, hogy mi a véleménye, mit lát, mit gondol. És ahány szülő ott volt, annyi féle igazság hangzott el. Sokszor egymással teljesen ellenkező vélemények is. És most gondolj bele: neked ezekhez mind alkalmazkodni kell(ene), amikor az üzenetet megírod egy kampányban.

Persze nem lehet. Nem lehet mindenkinek igazat adni. Így valójában az a jó, ha valami közös pontot találsz a célcsoportod nagyobb részében, és azt használod a meggyőzésre. És nem baj, ha nem szeret mindenki. Az a lényeg, hogy vásároljon.

Képzeld el azt, hogy belépsz egy kávézóba, és amikor leülnél, eléd ugrik egy hosztesz, kezében egy jegyzettömbbel, és azt mondja: Add meg az adataidat! Mi az email címed? Hol tudunk majd elérni?

Te mit csinálnál? Mi lenne az első gondolatod? Nos?

Én azt mondanám, legalább annyi időt kérek, amíg egy kávét megiszok, aztán majd eldöntöm, akarom-e, hogy tudják, ki is vagyok. De azonnal mindent? Mire föl?

És ha ugyanez történik egy ingatlanirodában? Vagy egy könyvesboltban? Nos? Nem lenne iszonyúan zavaró?

Ugyanez az interneten az azonnal, belépéskor felugró ablak. Már éppen nézném az engem érdeklő infót, és hopp, egy feliratkozás mező betakar. Mint egy gyomorszájas ütés, fordulok is kifelé, vagy legalábbis fejvesztve keresem a lezárás gombot. És már nincs jó kedvem...

Azt vajon felmérte a popup kitalálója, hogy mennyire veszít el látogatókat egy ilyen megoldás? Felmérte, hogy talán pont az értékesebb vevők szaladnak el hátra se nézve?

Nem állítom, hogy nem lehet így eredményeket elérni. Lájkokat, emaileket be lehet gyűjteni. De nem lesznek igazán hatékonyak. Sőt. Véleményem szerint ezt nem így kell csinálni. A hírlevél feliratkozás, a lájk akkor jó, ha valóban meg akarja adni az ügyfél ezt nekünk, és ha ezt nála kiérdemeljük. Akkor ér valamit. Egyébként... bullshit.

Régóta használom és szeretem a Prezi.com-ot, és örülök, ha más is ezt az eszközt használja. Részben azért, mert magyar (származású, és itt fejlesztik), részben azért, mert végre szakít a megszokott lineáris "dobjunk oda valami szöveget képpel, azt' jó lesz" hozzáállással. A Prezihez ugyanis gondolkodni kell, sőt, ismerni kell a saját prezentációnkat. A Prezivel nem működik az a számomra amúgy is nehezen emészthető gyakorlat, hogy a beosztott/gyakornok összerak valamit, a főnökúr pedig ezzel kb. csak az előadás alatt szembesül.

Más kérdés, hogy egy látványos prezentációhoz kelhetnek segítők, de a jó prezentáció lényege, hogy az előadó találja ki, rakja össze fejben, tudja, honnan hova és hogyan akar eljutni. Az eszköz majd csak ekkor lép be a képbe.

Én prezentációt úgy tervezek, hogy egyszerű vázlatban megírom. Előbb csak a fő pontokat, aztán azokból az egyes gondolati elemeket, majd azokat kifejtem. És amikor ezzel megvagyok, kitalálom, milyen eszközt használjak. Ez nálam vagy az Apple Keynote nevű programja, vagy a Prezi.com. A döntés az esetemben egyszerű: minden 20 perc körüli vagy rövidebb előadást szívesebben csinálok Preziben, de az annál hosszabbakra inkább a Keynote-ot használom. Ennek két alapvető oka van: az egyik, hogy a Prezi más logikája miatt a nagyobb előadások sokkal nehézkesebben vizualizálhatók, vagyis nem tudok többet beletenni azzal, hogy Prezit használok, a másik ok pedig a lejátszás: nem tudok minden lépést megtanulni, és a Prezi ebben nem segít, hogy mi a következő elem. És még egy plusz: a Prezinek nincs olyan kimenet, pl. pdf, amit kiosztva a hallgatóság tud mellé jegyzetelni. (Van neki pdf kiemenete, csak én nem tudtam róla.)

De ez nem is baj, számomra a Prezi nem erre való. A Prezi szerintem arra való, hogy egyszerű, logikus, nem túl hosszú mondanivalót látványosan megmutassunk. És ebben sokkal jobb, mint az általam ismert többi eszköz.

Éppen ezért voltam kicsit tanácstalan, amikor elolvastam Petrányi-Széll András írását a Preziről. Aztán még jobban meglepődtem, amikor annyian megosztották az ismerőseim közül, olyan kommentekkel, hogy végre valaki le merte írni, meg milyen igaza van... Mintha a Prezi egy Szent Tehén lenne, és nem lenne szabad leírni, ha nem tetszik? Vagy valami kormányzati pozícióba került, és ha rosszat írunk róla, elveszthetünk megrendelőket? Ha tényleg ennyire sok a baj a Prezivel, akkor azt miért nem mondta el az, aki most lelkendezik a negatív kritika miatt?

Aztán végiggondoltam a helyzetet, és arra jutottam, András írása egyfajta lelki szemetesláda: megírta sokak frusztráltságát, kiírta azokat a csalódásokat, amikbe az ember beleszaladhat. És milyen jó, hogy ezt megtette! Hiszen igen, a Prezi tényleg nem tökéletes, tényleg vannak vele bajok! Valóban sok dologra nem alkalmas. Valóban sokak számára nem használható, mert tanulni kell. Próbáltál már gólyalábon járni? Láttad, milyen könnyedén megy ez sok embernek? Aztán amikor ráállnál, először leesel, aztán hosszas gyakorlással, miután megmutatta valaki a trükkjét, sikerül megmaradni rajta, kicsit később talán lépni is sikerül.

Na, ilyen a Prezi! Nem való annak, akinek egy PowerPoint megszerkesztése is kihívás, nem való annak, akinek az előadás nem segítség, hanem leírt szöveg, amit fel akar olvasni. És nem való annak, aki nem tud elszakadni a lineáris gondolkozástól.

A Prezi kreatív eszköz, ahogy például egy Photoshop is. És ugyanúgy meg kell tanulni használni. És nem való mindenkinek. Ahogy a gólyalábon való sétálás sem. Én például sose tudtam megtanulni lépegetni...

Hogyan is működik a Facebook? A Google? A Wikipedia? Aki annyit foglalkozik az internettel, mint én, tud erről mondani pár mondatot. De hogyan látja ezt egy hálózatkutató?

Például a Facebookról:

A Google-ről:

De van ott még más is! Hogy mi? Folytatódik a Behálózva című műsor a Spektrumon, szombat 16 órakor, ezzel a résszel. Vagyis Behálózva: az internet.

Nézd!

Vannak gyerekeim, bár még nem Facebook korúak. Tudom, hogy pár év, és olyan módon fognak internetezni, amit én se követni, se ellenőrizni nem fogok tudni. Éppen ezért iszonyúan fontos, hogy megtanulják, mit szabad, és mit nem. Hogyan vigyázzanak magukra, a személyes szférájukra, hogyan viselkedjenek, minek mi lehet a következménye.

Nekik talán szerencséjük van, mert én ezt tudom, hogy kell, és igyekszem is folyamatában megtanítani őket, hogyan legyenek tudatos digitális bennszülöttek. De sajnos azt látom, hogy pont azok, akiknek ezt valójában csinálni kellene, vagyis a tanárok, jellemzően nagyon le vannak maradva ezen a területen. Nem arról van szó, hogy ne interneteznének, hanem arról, hogy nem tanítják azt, mit és hogyan kell csinálni. Nem arra gondolok, hogy mit tanítanak informatikából, hanem arra, hogy folyamatában mennyit és mit látna a gyerekek. Vannak kivételek persze, de a nagy átlag az, hogy az iskolában nem tanítják meg nekik, hogy például ha egy tanárt bejelölnek a Facebookon, akkor az bizony látni fogja azt, amit kiírnak a Facebookra. És akkor történnek ilyenek:

Mondjuk, itt a tanár is megér egy misét (faszér' mobilozik órán), de a gyerek se gondolta végig, mit csinál.

Nos, éppen ezért fontos, hogy elkészült egy tananyag, óvodapedagógusok, tanítók és általános iskolai tanárok számára, ami kritikus gondolkodás fontosságát a 9-12 éves gyerekek nyelvén mutatja be 14 fejezeten keresztül. Már csak tanárok kellenek, akik ezt meg is tanítják. Ezért aztán:

A gyermekek tudatos és biztonságos internethasználatának oktatásával kapcsolatos pályázatot hirdet a MediaSmart Hungary és a Telenor Magyarország óvodapedagógusok, tanítók és általános iskolai tanárok számára. A Digitális világ tanára című pályázat nyertesei értékes okos eszközöket kapnak, 100 pályázó pedig egy évre szóló Hipernet hozzáféréssel gazdagodik.

 

 Tehát tanárok kerestetnek.

A Digitális világ tanára pályázatra két lépésben várják a jelentkezéseket. A pályázók 2014. január 15. éjfélig regisztrálhatnak óvodai és általános iskolai kategóriában a www.digitalisvilag.hu honlapon. A jelentkezők között 100 darab, egy évre szóló ajándék Hipernet szélessávú mobilinternet hozzáférést sorsolnak ki a szervezők, hogy ezáltal is segítsék a pályázók szakmai felkészülését. A Hipernet hozzáféréshez szükséges hardware eszközöket a Huawei magyarországi képviselete biztosítja. A második lépésben A Digitális világ című oktatási segédanyag használatát, hatékony pedagógiai alkalmazását bemutató pályázati anyagot kell benyújtaniuk a jelentkezőknek 2014. március 16. éjfélig. Az eredményhirdetés időpontja 2014. április 9. Az írásos anyag mellett képes, videó alapú vagy más érdekes formátumú munkát is benyújtók Kreatív különdíjért is indulhatnak.

A fentiekből látszik, hogy most a Telenor állt az ügy mögé, és ez nekem megmondom őszintén, tetszik. Nagyon jó, ha a piac felől érkeznek ilyen programok, mert így nem lesz benne olyan fölösleges ideológiai sallang, olyan fölösleges körök, amelyek csak idegesítenék a gyerekeket és a tanárokat. Remélem, működni fog ez a program.

Nagyon nagy szükség van rá.